Az, hogy a szemtanúvallomásokkal gyanakvók vagyunk, modernkori hozzáállás, amihez minden bizonnyal a pszichológia is hozzájárult. Úgy tartjuk, hogy a memória gyakran megbízhatatlan, és könnyen félrevezet, ám a görög-római kultúrkörben éppen a szemtanúk beszámolói kaptak kiemelt helyet a különböző történelmi források körében. Nem csoda hát, hogy az evangéliumok írói is különös hangsúlyt fektettek arra, hogy olyan emberektől informálódjanak, akik maguk is jól ismerték Jézust és tanítványait. 

A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kereszténység legfontosabb iratai nem évszázadokkal az események után születtek. 

Nem is egy kreatív fantázia szüleményei. Az evangéliumok történelmet írnak le, valós, megtörtént eseményeket, s ahogy az a tanúvallomásokra jellemző, azt kérik, hogy higgyünk a szavuknak. De van okunk így tenni? Richard Bauckham anglikán teológus Jesus and the Eyewitnesses (Jézus és a szemtanúk) című terjedelmes kötetében határozott igennel válaszol. Cikkemben az ő érveiből mutatok be kettőt.

A személynevek jelentősége az evangéliumokban

Egy Tal Ilan nevű történész különböző irodalmi források, osszáriumok és sírfeliratok segítségével összeállított egy lexikont, amely háromezer palesztinai zsidó nevet tartalmaz a Krisztus születését megelőző és az azt követő néhány évszázadból. (Az időablak tágnak tűnhet, ám az adatok többsége Kr.e. 50 – Kr.u. 135-ből származik.)

Ilan névgyűjteményéből kiderül, hogy a vizsgált időszakban mely nevek örvendtek kifejezetten nagy népszerűségnek. A férfinevek közül a top ötben szerepelt Simon, József, Lázár, Júdás és János, míg a női nevek közül Mária, Salomé és Márta került a dobogóra. 

Keresztények számára a fentiek mindegyike ismerősen csenghet, az Újszövetség oldalain ugyanis valamennyi névvel találkozhatunk. Éppen ez szolgál erős bizonyítékként a Bibliai szövegek hitelessége mellett: az evangéliumokban szereplő különböző személynevek relatív gyakorisága ugyanis megfelel az adott korban előforduló nevek relatív gyakoriságának. Például jóval többször fordul elő Simon és János nevű személy az evangéliumokban, mint mondjuk valaki, akit Jónásnak hívnak, előbbi nevek ugyanis a Krisztus működése körüli időben népszerűbbek voltak.

A vizsgált időszak és a földrajzi hely szerepe különösen jelentős. A diaszpórában, vagyis az Izrael területén kívül élő zsidók körében ugyanis más nevek voltak közkedveltek. Ugyanígy: különböző korok különböző neveket részesítettek előnyben. 

Az tehát, hogy az evangéliumokban és az apostolok cselekedeteiben felbukkanó személyeket úgy hívják, ahogy, aláássa azt a gyakori érvet, amely szerint a szóban forgó iratok jóval későbbi korokból, s egy teljesen más földrajzi területről származó kitalációk lennének.

Képzeljük csak el, mi történne, ha azt a feladatot kapnánk, hogy írjunk egy történetet húsz személynév felhasználásával a ’70-es évek Párizsáról! Egy fiktív történet esetén valószínűleg eleve nem fektetnék nagy hangsúlyt arra, hogy az egyes karakterek nevei milyen gyakran fordultak elő a valóságban, ám még kevésbé valószínű, hogy saját kútfőből, az internet segítsége nélkül éppen azokat a neveket választanánk, amelyeket a ’70-es évek Franciaországában többen is viseltek. 

Az evangéliumokban (és az apostolok cselekedeteiben) szereplő nevek tehát minden bizonnyal valós személyeket jelölnek, akikkel az írónak, ha nem is minden esetben volt személyes kapcsolata, azoknak a szemtanúknak, akikkel dolgozott, igen. 

Kép

Kép forrása: Rawpixel

Miért szerepel valaki az egyik evangéliumban névvel, a másikban név nélkül? 

Aki olvasta Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát, az minden bizonnyal felfigyelt rá, hogy előfordulnak helyzetek, melyek több szerző tollából is visszaköszönnek, ám míg az egyik evangélista nevén nevezi a szereplőket, a másik elhallgatja a nevüket. Márk evangéliumára különösen jellemző, hogy nem fedi fel például a Jézust megkenő asszony kilétét, vagy éppen annak a tanítványnak a nevét, aki a Getszemáni-kertben levágja a főpap szolgájának a fülét. 

Amikor azonban János evangélista meséli el ugyanezeket a történeteket, ő megnevezi Mária Magdolnát, és azt sem rejti véka alá, hogy Péter sújtott le a szóban forgó szolgára. Lehetséges, hogy Márk evangélista nem tudta, hogy pontosan kikről is írt? Aligha. 

Richard Bauckham arra a következtetésre jut, hogy miután Márk evangéliuma született legkorábban a négy közül, azok, akikről írt, még kétségkívül életben voltak. 

Miért releváns ez?

Ne feledjük, hogy Jézust és követőit korántsem övezte általános népszerűség. Márknak minden oka megvolt óvatosan fogalmazni. A főpap szolgája ugyanis visszakapta a fülét, de attól még nagyon is érdekelte a támadójának a kiléte. Ha Márk megnevezte volna Pétert, azzal komoly veszélybe sodorta volna, hiszen a bűncselekmény, amelyet elkövetett, nem évült el. 

De miért kellett megóvni Mária Magdolnát? Hiszen ő mindössze annyit tett, hogy drága olajat öntött Jézusra. Valóban, csakhogy ezzel talán még nagyobb „bűnt” követett el, mint Péter. Ugyanis az adott kontextusban a tettei egyet jelentettek: felkente Jézust mint Messiást. Ez mindenki számára nyilvánvaló volt, beleértve azokat is, akik Jézus személyében egy csalót és tévtanítót láttak. S miután a holtteste a keresztrefeszítést követően rejtélyes módon eltűnt, ezzel tovább növelve a személye körüli felhajtást, a vallási vezetők cinkosnak tekintettek mindenkit, aki bármilyen módon részt vett a fals Messiás segítésében. 

Márkkal ellentétben, János evangélista bátran használhatta a neveket, ugyanis Jézus fiatal tanítványaként, mire idősebb korában papírra vetette az élményeit, az általa említett személyek többsége már nem élt.

Biztos, hogy a szemtanúk jól emlékeztek?

Ahogy a bevezetőben utaltam rá, gyakori tévhit, hogy a szemtanúk beszámolói megbízhatatlanok. S bár van ebben igazság, az általánosítás több szempontból sem indokolt. Nem mindegy ugyanis, hogy mire emlékszünk vissza, s mennyire voltunk érzelmileg bevonódva egy-egy történésbe. 

A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy minél szokatlanabb és fontosabb egy esemény, illetve minél inkább érint minket érzelmileg, annál pontosabbak az emlékeink. 

Amikor elsétál mellettünk egy random járókelő, talán nem emlékszünk, mi volt a pólójára írva. Nem releváns, nem érint, nem furcsa. De egy olyan ember élete, halála és feltámadása, aki azt állította magáról, hogy maga az Isten, kétségkívül nem hétköznapi történés. Úgy is mondhatnánk, ez olyasvalami, amire az ember emlékszik. 

A tanítványok közelről ismerték Jézust és egymást. Átéltek csodás gyógyításokat, feltámasztásokat, kenyérszaporítást, örömöt, bánatot, félelmet, majd a Messiás halálát és feltámadását. Biztosak voltak benne, hogy nem képzelődtek, nem értettek félre semmit, nem emlékeztek rosszul. Olyannyira hittek a megéléseikben, hogy az életüket sem sajnálták feláldozni. Az evangéliumok az ő elbeszéléseiken alapulnak.

Az országban a legnagyobb számban az Országos STD Centrumban diagnosztizálják és kezelik a szexuális úton terjedő – angol rövidítésük alapján STD vagy STI összefoglaló néven is ismert – fertőzéseket, de tünetmentes páciensek szűrővizsgálatát is végzik itt. A központban diagnosztizált fertőzöttek száma évről évre nő – mondja dr. Tóth Béla.

Gonorrhoea-t 2015-ben 197 betegnél diagnosztizáltak, 2024-ben már 341 esetben. A szifiliszes betegek száma ugyanezen évek összevetésében 218-ról 494-re nőtt.  Az igazolt Chlamydia-fertőzöttek száma 2024-ben 101 volt, itt 2023-as összevetés áll rendelkezésre, akkor ez a szám 72 volt. Az LGV-vel diagnosztizáltak száma továbbra is alacsony, de növekvő a tendencia: 2015-ben 3, 2024-ben 7 beteg volt érintette. (Az országos adatok is ugyanilyen trendet mutatnak – lásd a keretes bekezdést).

A hazai helyzet

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint naponta csaknem egymillió ember fertőződik meg valamilyen szexuális úton terjedő betegséggel. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatai szerint Magyarországon csak a regisztrált gonorrhoeás esetek száma csökkent 2023 és 2024 között, 1304-ről 1218-ra. A szakértők szerint valószínűsíthető, hogy a nem regisztrált megbetegedések száma ennél lényegesen magasabb, és feltehetőleg nem csökken. Szifiliszt tavaly 1503 embernél diagnosztizáltak, egy évvel korábban 1157-nél, míg 2015-ben még csupán 617 esetben. Az igazolt Chlamydia-fertőzöttek száma 2024-ben 610 volt a 2023-as 590-nel szemben. Az LGV-vel fertőzöttek száma – legalábbis a diagnosztizáltaké – még alacsony, nem éri el a 10-et, de a tendencia növekvő.
 

Az adjunktus hozzáteszi: a tripper vagy kankó néven is ismert gonorrhoea és a Chlamydia esetében a fertőzöttek száma a valóságban a többszöröse lehet a statisztikai adatoknak. Ennek részben az az oka, hogy akiknek nincs tünetük, nem is gondolják, hogy megfertőződtek, nem fordulnak orvoshoz. Másrészt azoknál, akik például húgycsőfolyás miatt fordulnak urológushoz vagy hüvelyi folyás miatt nőgyógyászhoz, nem minden esetben végeznek célzott tesztelést.

A nemi betegségek lappangási ideje nagyon különböző, míg például a gonorrhoea esetén ez mindössze pár nap, a szifilisz akár éveken át tünetmentes maradhat, és korai stádiumban nagyon fertőzőképes 

– magyarázza dr. Tóth Béla.

Rendkívül fontos a szexuális úton terjedő fertőzések mielőbbi felismerése és kezelése, ez a legfőbb eszköze a további terjedés elkerülésének – mutat rá dr. Holló Péter. A professzor hangsúlyozza, hogy az STD-k gyógyíthatók, már a HIV-fertőzés is nagyon jól kezelhető, ugyanakkor kezeletlenül akár súlyos egészségkárosodást is okozhatnak. Ismert, hogy a méhnyakrák leggyakoribb oka a humán papillomavírus (HPV), de akár szájüregi daganatot is előidézhet. A szifiliszfertőzés nyomán hosszabb távon szív-érrendszeri, vagy idegrendszeri szifilisz alakulhat ki.  De a kezeletlen gonorrhoeának, Chlamydiának is lehetnek késői szövődményei: nőknél kismedencei gyulladás és annak következtében akár meddőség, valamint ízületi gyulladások is kialakulhatnak.  

Holló Péter professzor szerint a szexuális úton terjedő betegségekkel kapcsolatban a jelenleginél sokkal nagyobb tudatosságra lenne szükség. A szexuálisan aktívak nagy része azonban nincs tisztában a veszélyekkel és a fertőzés reális kockázatával. A klinikán évekkel ezelőtt elindítottak egy programot 16-18 éves középiskolásoknak Bőrőrök címmel, és amikor a szexuális úton terjedő fertőzésekről kérdezik őket, általában az a válasz, hogy ilyesmiről nem nagyon hallottak – mondja a klinika igazgatója.

A szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismeretek azonban általánosan hiányosak. Ezt mutatja, hogy 

a nemi betegségek korántsem csak a fiatalokat érintik, a fertőzöttek száma minden korosztályban, mindkét nemnél emelkedik, a heteroszexuálisok között is.

Dr. Holló Péter és dr. Tóth Béla is úgy véli, hogy ennek okai összetettek: hiányoznak a felvilágosító kampányok, a világ nyitottabbá vált, sokkal többen és többet utaznak, már nem rettegnek az emberek a HIV-től, mindezek folytán pedig a védekezés is háttérbe szorult.

Pedig mindenki, aki szexuális életet él, és új partnere van, ki van téve a szexuális úton terjedő fertőzés kockázatának – mutatnak rá a szakemberek.

Nyilvánvaló, hogy akinek időről időre több új partnere van, esetleg ezek alkalmi jellegű kapcsolatok, az a személy még nagyobb rizikót vállal. Nagyon fontos, hogy ők rendszeresen járjanak szűrésre, illetve bármilyen elváltozást észlelnek magukon, feltétlenül keressék fel a lakóhelyük szerinti nemibeteg gondozót.

Semmelweises kutatók a gonorrhoea megelőzéséért

A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a gonorrhoea fertőzés ellen keresztvédelmet nyújthatnak a meningococcus (gennyes agyhártyagyulladás) elleni külső membránvezikula (OMV) vakcinák (amilyen például a legszélesebb körben használt, gyermekeknek is adott oltóanyag). Ennek magyarázata, hogy a két betegségért felelős baktériumok közeli rokonok. A Semmelweis Egyetem kutatóinak a témában készült vizsgálatokat összehasonlító elemzése és metaanalízise alapján az OMV vakcina kankó ellen mérsékelt, 30-40 százalékos hatékonysággal véd. A kutatók szerint érdemes megfontolni a meningococcus B elleni védőoltás beadását a szexuális betegségek szempontjából magas kockázatú csoportoknak, kifejezetten a gonorrhoea fertőzés rizikójának csökkentésére.
 

Szűrés jelenleg a HIV, a szifilisz, valamint a hepatitis B és C fertőzésekre érhető el. A HIV és szifilisz szűrés Budapesten és országszerte elérhető térítésmentesen is.

Forrás: semmelweis.hu

A vizuális ingerekkel nehéz versenyezni

Zsuzsanna az ötvenes évei közepén járó magyartanár, egy jó nevű középiskolában tanít. Számára nem annyira a leterheltség okoz gondot, mert az nem olyan jellemző az intézményükre. Van, amit sokkal nagyobb problémaként él meg: az elmúlt néhány évben egyre inkább átugorhatatlan szakadéknak érzi azt a távolságot, amely közte és a tizenévesek között van. Korábbi lelkesedése, kreativitása igencsak alábbhagyott, mert azt tapasztalja, hogy amit nyújtani tud, azzal már nem lehet eléggé felkelteni és fenntartani a diákok figyelmét. Pedig korábban sok hálás diákja volt, és ma is megteszi, amit tud: ha kell, viccesen magyaráz, rövid videókat keres a gyerekeknek a tananyaghoz, megpróbálja motiválni őket. Ennek ellenére jellemzően unott arcokat lát órán, kevesen hajlandók komolyan venni a tantárgyát.

„Akkorát fejlődött a technika az utóbbi évtizedekben, és a fiatalokat annyi vizuális inger éri, hogy én azzal már nem tudok versenyezni. 

Balassi-, Zrínyi-, Kölcsey-versek iránt kellene felkelteni az érdeklődést, miközben sok diák egyáltalán nem olvas könyvet, csak az internetet böngészik, filmeket néznek, kütyüznek. 

A Gutenberg-galaxis nagyon kevesek számára ismert és otthonos, az irodalmi szövegek értő befogadásához idő kell, koncentráltság, lassúság, amely a néhány másodperces TikTok-videók világában szinte értelmezhetetlen tevékenységeknek tűnik. Így egyre kevésbé érzem hatékonynak, ezáltal fontosnak azt, amit csinálok” – fogalmaz Zsuzsanna, aki már pályaelhagyáson is gondolkodott. Ám a tanításhoz ért igazán, ráadásul amikor érdeklődő diákok veszik körül, akiknek van értelme magyarázni, akikkel jó foglalkozni, például egy emelt szintű előkészítőn, az még mindig tudja motiválni. 

Az új módszerek, a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek egyelőre nem érdeklik, azt szeretné, ha ezek nélkül is megbecsülnék és elismernék a munkáját. Például azt, ha valakit szavalóversenyre készít fel és kísér el, vagy ha közreműködik a tehetséggondozás egyéb formáiban. 

Már augusztus elején görcsbe rándul gyomra a tanévkezdés gondolatától

András szintén az ötvenes korosztályhoz tartozó matematikatanár. Ő nem is annyira a tanításba fáradt bele, sokkal inkább a fegyelmezésbe. Ismereteket még mindig szívesen ad át, nem az a baja, ha valamit el kell magyarázni. Ám a mára szinte folyamatossá váló fegyelmezés miatt komoly küzdelem számára az oktatás. Egyre több figyelemzavaros, nehezen kezelhető gyerek van, az integrálásuk miatt sokfelé meg kell osztani a figyelmet. A szülői háttér is nehezíti a helyzetet bizonyos esetekben, mert a szülő vagy nem partner, vagy nem megfelelően partner, vagy már olyan hiányokkal érkezik a gyermek, amit az iskolában kell pótolni. És ha sikertelen a tanulásban, akkor sokszor a tanárt hibáztatják. 

A generációs különbséget András nem annyira érzékeli. Van, amit rosszul visel a diákoktól, de alapvetően ki tud jönni velük, bár nem helyesli, hogy ennyi időt töltenek online. Mégis, hiába van szó más generációról más problémákkal, ennek nem szabadna befolyásolnia az oktatást, ha mindenki betartaná a normális viselkedési szabályokat, véli. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Nagyon fárasztó továbbá naprakésznek lenni, és ugyan nincs papíralapú napló, de sok mindent kell adminisztrálni a Krétában. A jegyek, a házi feladat, a hiányzások beírása határidős. A teljesítményértékelési rendszer miatt dokumentumokat kell gyűjteni. 

Az iskolák felé is gyakori elvárás, hogy programokat szervezzenek a gyerekeknek, hogy a szülők az adott intézményt válasszák. Egyszer ilyen hét van, egyszer olyan, gálák, bemutatók követik egymást – a tanítás mellett. 

Mindezek miatt a tanévkezdet közelében, augusztus elején András gyomra kezd görcsbe rándulni…

Szerinte nem lehet segíteni ezen a helyzeten, mert a probléma komplex, és összefügg az egész világ változásával. Az iskolában, a tanáriban ugyan időnként megosztják egymással a tapasztalatokat, a nehézségeket, de a közös értekezletek nem a beszélgetésről szólnak, hanem a feladatok leosztásáról. A továbbképzések pedig hasznosak, ám azok csak a módszerek megújításában tudnak segíteni. Attól az még nem változik Andrásban, hogy ha a tanévkezdésre gondol, akkor a tíz hónap egy nagy hajszaként jelenik meg a lelki szemei előtt. Ráadásul a nyári szünet is egyre rövidebb, teszi hozzá.

Be kell látni, hogy szükséges a mentális regeneráció

A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (Matehetsz) épp a minap tartott közös szakmai napot az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával. A rendezvény témája pontosan a pedagógusok kiégése volt, amely ellen lehet és kell is tenni, például olyan szakmai beszélgetésekkel, amelyek elkezdéséhez, megvalósulásához jól jöhetnek a Matehetsz által kifejlesztett beszélgetőkártyák. A szakmai napon ezeket mutatták be, de elhangzottak a szervezet által végzett nem reprezentatív kutatás eredményei is. 

Az 574 fő által 2025 áprilisában online kitöltött kérdőív válaszai alapján kitűnt: tízből hat pedagógus (a többségük nő) érezte már tartósan levertnek, ingerlékenynek vagy szorongónak magát. 

Ez az állapot pedig hosszabb távon kiégéshez vezethet. A Matehetsz elnökét, Bajor Péter tanárt és mentálhigiénés szakembert arról kérdeztem, mi vezethet tanári kiégéshez, és hogyan lehetne tenni ellene? 

„A pedagógusok feladatainak ellátása komoly, szinte állandó reflektorfénnyel járó teljesítményt igényel. Dolgoznak a gyerekekkel, a szülővel, a nevelőközösségi kollégákkal, és szinte óráról órára megmérettetnek. Mind a szülői, mind a szakmai elvárások irányába meg kell felelni, különös tekintettel az előírt felmérésekre és az érettségire mint kimeneti követelményre. A felsoroltakkal együtt járó nyomás, teljesítménykényszer az egyik, ami kiégéshez vezethet. Először tehát azt kell belátnia a pedagógusnak, hogy ilyen terhelés mellett szükséges, hogy önmagával, a saját mentális felkészültségével foglalkozzon. 

Azt is el kell fogadni, hogy ez a hivatás különleges felelősséggel, lelkiismeretességgel is együtt járó munkakör. Ám sokszor a beismerés a legnehezebb, így az illető nem lép. »Majd holnaptól könnyebb lesz«, »Ez még belefér« – ilyeneket gondol, és csak sodródik. Ám ha nem piheni ki magát, nem újul meg mentális feltöltődést eredményező tevékenységekkel, akkor elveszíti a saját lelki frissességét. Sajnos a magyar oktatási rendszerben nincs kultúrája a regenerálódásnak. Nincs benne az intézményi pedagógiai kultúrában a szakmai együttműködés, a mentális feltöltődés igénye. 

Ha egy kolléga a nevelőtestületben jól terhelhető, de egy ponton túl már nem akar pluszfeladatot vállalni, akkor furcsán néznek rá, akár önzőnek is tartják. 

Ezért fontos a vezetők, igazgatók szerepe: nekik kell meghúzni a határokat, figyelni az egyenletes terhelésre a nevelőközösségben. 

Ám természetesen a kollégán, az egyéni önérdekérvényesítésen is sok múlik. Továbbá számít az intézményen belüli nyílt szakmai és emberi kommunikáció, a tapasztalatok, az örömök, a gondok megosztása. A nyílt, erőszakmentes kommunikáció segíthet az egyéni közérzet javításában, a kiégés megelőzésében, és ez kihat a szervezeti légkörre. Fontos tehát a pedagógus személyes mentális harmóniája is” – fogalmaz Bajor Péter. 

A pedagógus munkakörrel járó „belső” lelkiismereti elvárások mellett jelentős szerepe van a külső nyomásnak is: az újonnan bevezetett teljesítményértékelésnek megerősítő és biztató szerepe kell, hogy legyen. Hogy az igazgatóktól kapott elismerés ne csak az érdemjegyekben látható tanári produktumra, a diák által elért jó eredményre vonatkozzon, hanem a valódi pedagógiai munkára is. Egy 3-as tanuló teljesítményében sokszor nagyobb munka van, mint abban, ha valaki kitűnő lesz. Az igazgató és az elvárásokat megfogalmazó fenntartó feladata, hogy az értékes pedagógiai munka elismerést kapjon. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Rawpixel

A nevelőtestületen belüli tapasztalatcsere is fontos lenne

Bajor Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy a kutatásukban a válaszadók 70 százaléka ötven év feletti pedagógus volt. 

Márpedig ebben a korban már valóban egyre nehezebb változtatni a módszereken, és ugyancsak nehéz lehet elfogadni az újabb és újabb generációk furcsaságait, új motivációit.

Ám ennek ellenére csak biztatni tudja a kollégákat: ha megvan a személyes elszánás, és a pedagógusok igyekeznek a korszerű módszertanokat megismerni, gyakorolni, akkor lehetséges a közös munka.

További erőt, inspirációt adhat a nevelőtestületen belüli tapasztalatcsere a fiatal kollégákkal. E téren az idősebbek tanulhatnának a fiataloktól, akár az új eszközök, módszerek, generációs sajátosságok terén. Persze nehezíti a helyzetet, hogy az intézményekben nagyon kevés a 20-35 éves generációhoz tartozó tanár, nevelő, pedig a köznevelésben jelen lévő generációs problémák akkor fognak oldódni, ha sokkal több fiatal lesz a nevelőközösségekben. A bérek emelkedésével talán javulhat a helyzet.

„Az idős kollégák tapasztalataira szükség van, de tudomásul kell venni, hogy az elvárható rugalmasság mellett is nehezen változunk 50 felett. Hiába olvasunk remek könyveket a generációkutatók tollából, ez önmagában nem elég. Ráadásul épp, hogy kezdtük kiismerni a kütyük világát, és talán elindultak az ezzel kapcsolatos szabályozások, ijesztő módon megjelent a mesterséges intelligencia is. Bár az órákon nem lehetnek bent az okoskütyük, azok egyébként szinte mindig ott vannak a gyerekeknél, otthon rengeteget használják, és ez követhetetlen a pedagógusoknak. 

A csalások kivédésére éppen ezért többen elkezdtek visszatérni a kézzel írt otthoni dolgozatokhoz. 

Sürgősen konszenzusra kellene jutni a köznevelés munkatársainak, a szülőknek és a fenntartóknak a képernyőhasználat és az internetelérés korosztályos korlátozását illetően. A tanári szorongást e téren csak az tudja oldani, ha tudatosítják, hogy a médiafogyasztásban a szülőknek és az idősebb diákoknak is nagy a felelőssége. Van dolga a fenntartónak is, de a szülők sem lehetnek közömbösek, nem háríthatják a teljes felelősséget a pedagógusokra” – mondja Bajor Péter. 

Amit az iskolában, az órákon tenni lehet, az például az érdekes, játékos kerettel kialakított feladatok alkalmazása, a korszerű tartalmi elvárások és értékelés alkalmazása. Kreatív pedagógusokra van szükség, amihez pozitív intézményi légkör, nyugalmas és szorongásmentes körülmények kellenek. Nagyon sok a jó gyakorlat, érdemes lenne az intézményeknek egymástól tanulni, tapasztalatot cserélni. 

Nem elfogadható az a hivatkozás, hogy „nincs idő játszani”, „le kell adni a tananyagot”, hiszen a játékos hozzáállás motiváló hatású, és gyorsítja a szükséges tartalom és készségek elsajátítását. 

A kiégés megelőzésében kulcsfontosságúak lennének a továbbképzések, amelyeken korszerű módszertanokat adnak át. Hatalmas igény van a készségfejlesztés új megoldásainak iskolai, óvodai gyakorlatára. Ezek a pedagógusok számára is vitalizáló hatásúak. A korszerű továbbképzési témáknak, mint például az érzelmi intelligencia fejlesztése és a személyiségtámogatás, be kellene épülnie a graduális képzésbe is. 

Van értelme a pedagógusok munkájának!

De mégis mi van akkor, ha valaki úgy érzi, hogy mindezek kipróbálása ellenére is el akarja hagyni a pályát, mert nagyon eltávolodott?

„A kilátástalanság szintén a kiégés tünete – véli Bajor Péter. – Ne gondoljuk, hogy a feladás a megoldás. Meg kell találni azokat a pontokat, ahol változtatásra van szükség. Van értelme a tanári munkának, szükség van arra, hogy értéket teremtsünk általa, okosan segítsük a felnövekvő generációkat. Ha valaki értéktelennek érzi a munkáját, akkor mentális kifáradás lett úrrá rajta, ami szomatikus tüneteket okozhat. Ezt be kell látni, és segítséget kell kérni, akár az igazgatótól, akár pszichológustól vagy más segítő szakembertől.”

A kívülről jövő elvárások miatti szorongást pedig úgy lehet oldani, hogy először is tudatosítani kell: a pedagógus csupán egy segítő. 

A diák helyett nem tud tanulni, megoldani feladatot. Nem mindenható, nem csak rajta múlik az eredmény, mert a szülőnek, a tanulónak is van felelőssége. Nem szabad túlvállalnia, túlgondolnia magát, ugyanakkor természetesen hanyag sem lehet. A szorongásra sokszor a legjobb teljesítményre képes pedagógusok hajlamosak. Megoldást jelenthet a barátságos és okos szakmai együttműködés, az önreflexiós alkalmak teremtése. Közösen még a kiégés megelőzéséért is könnyebben lehet tenni. 

Ha minden igaz, 1944 júliusában használták először írásban a „staycation” szót, ami az ötlet alapját adja, és nagyjából azt jelenti, hogy utazgatás helyett nyaraljunk otthon – ‘44-ben a benzinnel szerettek volna így spórolni az amerikaiak. Azóta minden olyan élethelyzetre használatos, amikor valamilyen okból nincs mód kiruccanni, de a pihenés, a kikapcsolódás élményét mégiscsak pótolnánk valamilyen formában otthon. 
Ugyanerre az elvre épül az otthoni randizás is, persze mindez igényel egy kis alkalmazkodókészséget és nyitottságot, cserébe nem kell lemondani a másik társaságáról és a felnőtteknek való kikapcsolódásról. 

Emellett összekovácsol, hiszen megtapasztalhatjuk, hogy nem kellenek rendkívüli díszletek ahhoz, hogy különleges legyen az együtt töltött idő. 

Elég egy jó ötlet és a másik ember, akivel jó együtt lenni. Ilyen ötlet lehet:

1.  mozi

A legegyszerűbb megoldás egy otthoni mozizás, aminek már néhány aprósággal meg lehet adni a módját. Tarthatunk például tematikus estet:
•    olasz filmmel, pizzával vagy a film előtt egy gyors olasz tésztával, proseccóval; 
•    ugyanígy amerikai, francia, japán stb. filmhez társíthatunk az adott kultúrára jellemző ételeket, italokat.
•    A film lehet retró is, ebben az esetben válasszunk egy korszakot (pl. „80-as évek), és egy korabeli filmet. Hozzá is öltözhetünk.

2. evés-ivás

Újrakeretezheti a mindennapi rutint, ha együtt készítjük a vacsorát. A közös főzés csapatmunka, ez pedig a kapcsolat más területeire is pozitív hatással lesz. Az ilyen főzés valójában sokkal többről szól, mint egy vacsora elkészítéséről. 
Ha egy pár rendszeresen átéli azt, hogy tudnak együttműködni nyomás nélkül, képesek jól érezni magukat a közös feladatokban, tudnak játékosak lenni és odafigyelni a másikra, akkor ezek a minták átszivárognak más élethelyzetekbe is.
•    Nem muszáj bonyolult ételt készíteni, egy közösen készített házi tészta, egy jó pizza vagy valamilyen egyszerűbb sütemény is jó választás lehet.
•    Tarthatunk ebben is tematikus estet: reggel sorsolunk egy országot, napközben beszerezzük a hozzávalókat, és este főzünk. Például görög előételeket, rakott zöldségeket vagy texmex ételeket (taco, burrito, enchilada).  
•    Gyorsabb és szórakoztatóbb megoldás, ha italt készítünk közösen: ismerkedhetünk például a koktélokkal.
Versenyezhetünk is egymással, ez izgalmat és lendületet ad a közös időtöltésnek, emellett lehetőséget teremt arra, hogy mindenki egy kicsit kilépjen a megszokott szerepeiből. 

Új oldaláról ismerhetjük meg így a másikat (kiderülhet például, hogy milyen kreatív), és akár a rejtett feszültségeket is levezethetjük, a versengésből fakadó ugratás, viccelődés segíthet ebben. 

•    Választhatunk a másiknak 5 hozzávalót, amikből alkotnia kell; 
•    húzhatunk is ételt, vagy választhatunk a másiknak egy alapanyagot (például savanyúság vagy tészta), ami köré felépítheti a fogását.
A közös étkezés elsőre hétköznapi dolognak tűnhet, de lehetővé teszi a meghitt beszélgetést.
•    Tarthatunk pikniket a nappaliban: pléd, párnák, virágcsokor, meghitt fények és valami finom étel hozzá;
•    tarthatunk kóstolóestet is otthon: ez lehet például bor-, sör-, csoki-, vagy sajtválogatás, vagy választhatunk delikátból szerzett nemzetközi édességeket, különlegességeket, egzotikus gyümölcsöket.

Kép

Illusztráció forrása: Rawpixel

3. játék

A játékesteknek hasonló pozitív hozadékai lehetnek, mint a közös főzésnek. Választhatunk klasszikus társasjátékot vagy kooperációra épülőt, puzzle-t, kártyát, akár videójátékot. Léteznek kifejezetten párkapcsolatot erősítő játékok, kártyák, ezekből is válogathatunk, vagy kitalálhatunk valamit mi:
•    kérdezz-felelek, „ki ismeri jobban a másikat?” játék;
•    kvíz: zenefelismerés, filmszövegkvíz, kérdéssor valamilyen téma köré építve;
•    hogy nagyobb legyen a motiváció, a verseny tétje lehet valamilyen házimunka elvégzése.

4. közös alkotás

•    A „bor és vászon” (wine and canvas) egy olyan laza, élményalapú közösségi program, ahol a résztvevők borozás közben festenek, lépésről lépésre haladva egy tanár vezetésével. Tanár helyett videós segédanyaggal (ha Bob Ross-t választjuk, bor sem kell az ellazuláshoz és jókedvhez), de akár anélkül is kipróbálhatjuk.

 Ez teljesen kezdőknek szól, lényege a játékos próbálkozás, a belefeledkezés valami kétkezi tevékenységbe. Nem az eredmény, hanem az élmény a fontos.

•    Kertészkedhetünk együtt a kertben, balkonon vagy szobanövényekkel. A közös ültetés, a teremtés és a növény gondozása fizikailag, érzelmileg és mentálisan is jótékony hatású lehet, oldja a stresszt, közös sikerélményt ad, közelebb visz a természethez.  

5. lazulás

Persze, nem kell mindig aktívnak lenni. Egyszerűen csak pihenhetünk is, ezt a következőkkel tehetjük emlékezetessé.
•    Ha van erkélyünk vagy kertünk, és viszonylag kevésbé érint a fényszennyezés, emeljük fel tekintetünket az égre! Csillagtérkép alapján kereshetjük az érdekes csillagképeket, és felidézhetjük a mitológiájukat. Projektorral vagy telefonos appal is megoldhatjuk.
•    A pár egyik tagja felolvashat a másiknak verset, novellát, folytatásokban akár egész regényt is. (A 49 éve házas David Suchet például minden este felolvas a feleségének egy Shakespeare-szonettet.) 
•    Kisebb wellnesst is rendezhetünk otthon: nyugtató zene, masszázs, lábfürdő, illóolaj, gyümölcsök, gyógytea vagy egy pohár bor kell csak hozzá.
Együtt főzni, társasozni, filmet nézni vagy csak beszélgetni – apró dolgoknak tűnnek, de ha egy kis figyelmet kapnak, meglepően sokat adhatnak. Ha úgy állunk hozzá, a lehető legtöbbet kihozhatjuk az együtt töltött időből, és olyan hangulatot teremthetünk, ami segít kiszakadni a mindennapokból, anélkül, hogy kilépnénk az ajtónkon.
 

Magyar, cseh, szlovák, szlovén, lengyel és határon túli magyar ikonikus szerzőket és emblematikus műveiket ajánlja az olvasók figyelmébe a MOL – Új Európa Alapítvány a Libri Könyvesboltokban. A most induló kiemelés keretében népszerű közép-európai szerzők könyvei kerülnek fókuszba a Libri 10 boltjában: Budapesten a Mammut, Allee, Etele Plaza, Árkád és Duna Pláza bevásárlóközpontokban, valamint a debreceni, kecskeméti, győri, szegedi és egri üzletekben. Ezeken a helyszíneken június végéig az újdonságfalon találkozhatnak az olvasók azzal a válogatással, amelyet a MOL – Új Európa Alapítvány ajánl számukra figyelemfelkeltő matricákkal és ajándék könyvjelzővel. A most induló kezdeményezés célja, hogy felhívja az olvasók figyelmét a legjelentősebb hazai, valamint a közép-európai régió más országait képviselő művekre. 

Az akcióban a következő művek kaptak helyet: 

• Bán Mór: Hunyadi
• Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
• Silvester Lavrík: Az utolsó k.u.k bárónő
• Stanislaw Lem: Solaris
• Vesna Lemaić: Szíves fogadtatás
• Szőcs Géza: Összegyűjtött versek
• Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok
• Ugron Zsolna: A nádor asszonyai
• Visky András: Kitelepítés

Már a címekből is azonnal látszik, milyen izgalmas és sokszínű a régió irodalma. A számunkra nagyon is otthonos, mélyen gyökerező hagyományokból táplálkozó történeteket gyakran jellemzi finom irónia, melankólia és az egyéni sorsokba ágyazott társadalmi tapasztalat. 

Ezek az írások nemcsak történeteket mesélnek el, hanem tágabb kérdéseket is felvetnek: emlékezetről, hatalomról, szabadságról és a helykeresésről szólnak Európa szívében. 

„A Librinél különösen fontosnak tartjuk, hogy a sajátosan egyedi közép-európai szemléletmód hangsúlyt kapjon a kínálatunkban. A MOL – Új Európa Alapítvány válogatása tökéletesen illeszkedik az idén meghirdetett olvasás éve kampányunkhoz is, amelynek keretében kiemelt célunk, hogy hónapról hónapra a világ egy újabb régióját járjuk be, állítsuk reflektorfénybe annak irodalmát, és emeljük ki ismert vagy akár kevésbé ismert alkotásait. A most induló kezdeményezéssel kifejezetten a közép-európai régió jeles szerzőit szeretnénk olvasóinkkal jobban megismertetni” – mondja Ludvig Orsolya Stefanie, a Libri marketing- és kommunikációs igazgatója. 

„A MOL – Új Európa Alapítvány AGORA programja egy szimbolikus, mégis élő kulturális közösségi tér, ahol Közép-Európa szellemisége életre kel. A fókuszban olyan témák állnak, amelyek túlmutatnak az államhatárokon, és mélyen meghatározzák a térség identitását - legyen szó irodalomról, zenéről, művészetekről vagy közösségi hagyományokról. Támogatott projektjeink Közép-Európa közös történelmi örökségéből merítve lehetőséget teremtenek párbeszédre, alkotásra és országokon átívelő régiós együttműködésre. A Librinél elérhető közép-európai könyvválogatásunk júniusi ajánlóját októberben új kötetekkel tervezzük kiegészíteni – az olvasóknak inspiráló találkozásokat kínálva az alkotókkal és történeteikkel” – emeli ki Lávich Erzsébet, a MOL – Új Európa Alapítvány ügyvezetője. 

A MOL – Új Európa Alapítvány ajánlása júniusban és októberben lesz látható 10 Libri Könyvesboltban. 

A Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány a Családbarát Vállalat, Családbarát Kórház és Kórházi Osztály és Családbarát Egyetem díj alapítása után 2022-ben megalapította a Családbarát Köznevelési Intézmény díjat. Az elismerés elnyerésére hat kategóriában (bölcsőde, óvoda, általános iskola, középfokú oktatási intézmény, alapfokú művészetoktatási intézmény, gyógypedagógiai nevelési–oktatási intézmény) lehet indulni.

A pályázatra 2025. október 31. éjfélig várják az intézmények jelentkezését.

 A Három Királyfi, Három Királylány Alapítványnál abban hisznek, hogy családközpontú szemléletformálással az oktatás területén is mély és fenntartható pozitív változásokat lehet elindítani. A család- és emberbarát szemlélet hatékonnyá, kiszámíthatóvá, szerethetővé teszi a szervezeteket akár munkatársként, akár ügyfélként vagy szülőként kapcsolódunk hozzájuk. 

A Családbarát Köznevelési Intézmény díj célja a kiemelkedően családbarát működésű köznevelési intézmények szakmai munkáján túl, az emberbarát működési modellek, közösségépítő jó gyakorlatok elismerése, valamint a társadalom figyelmének felhívása az ebben élenjáró intézményekre. 

Fődíjat adnak kategóriánként, melynek birtokosa oklevelet, Kő Boldizsár szobrász által készített fa díj objektet, és a Richter Gedeon Nyrt. által felajánlott pénzdíjat kapják. Cím oklevelet kapnak azok, akiknek a pályázata még kimagasló értékelést kapott, és megéredemelten hirdethetik családbarátságukat.

A zsűri tagjai:

• Prof. dr. Bagdy Emőke – klinikai pszichológus, egyetemi tanár, tiszteletbeli zsűrielnök
• Pálfay Erzsébet – zsűrielnök, Három Királyfi Három Királylány Alapítvány, alelnök
• Dr. Bernyák Adrienn – igazgató, Zugligeti Általános Iskola, Budapest
• Csapodi Zoltán – igazgató, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest
• Deák Zsuzsanna – Három Királyfi Három Királylány Alapítvány, ügyvezető
• Gál-Olasz Sarolta - csoportvezető, Csoportszintű PR, CSR és Kormányzati Kapcsolatok Főosztály, Richter Gedeon Nyrt.
• Horváth Szilárd - igazgató, Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Göd
• Kelemen Anita – igazgató, Csetényi Csicsergő Óvoda, Bölcsőde és Mini Bölcsőde, Csetény
• Nyáry Zsigmond - igazgató, Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, Budapest
• Uher Bertalan - igazgató, Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola, Veszprém
• Vigh József – Három Királyfi Három Királylány Alapítvány, alelnök

 A Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány által alapított díjat a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Richter Gedeon Nyrt. támogatja. 

Az eredményhirdetés és ünnepélyes díjátadó 2026. év elején lesz a Pedagógus Expón.

További részletek itt.
 

Forrás: Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány 

Emlékszem, 2021 tavaszán a kiadó irodája előtt izgatottan vártam az utcán, hogy első kézből vehessem meg Elaine N. Aron művét, a Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyvét. A könyvet, ami – reméltem – majd magyarázatot ad önmagamra. Hogy miért viseltem már gyerekként is rettentő rosszul az igazságtalanságot. Hogy miért nem tudok csak úgy elmenni mások problémái mellett, és miért hasad meg a szívem akár idegenek nehézségei láttán is. 

Mi az oka, hogy képtelen voltam kinőni a pirulást, és még ötvenévesen is elönti az arcomat a forróság, ha nyilvánosság előtt kell beszélnem? 

Miért borulok ki öt perc után egy plázában, pánikszerűen keresve a szabadulást? Miért nem tudom elviselni a háttérzenét egy kávézóban vagy boltban?

És miért fakadok sírva visszatarthatatlanul, ha kirándulás közben felérünk a hegytetőre, és hirtelen szíven üt a kilátás szépsége? 

Mi az a szuperérzékenység?

Elaine N. Aron amerikai kutató pszichológustól származik a „highly sensitive person” kifejezés – rövidítve HSP –, amit magyarul legtöbbször szuperérzékenységnek fordítanak. Tudományos nevén ingerfeldolgozási érzékenységnek hívják, ami talán pontosabban írja le a jelenséget.

Az emberek körülbelül 15–20 százaléka – férfiak és nők egyaránt – rendelkezik az átlagosnál érzékenyebb idegrendszerrel. Elaine N. Aron – aki maga is szuperérzékeny – négy fő vonást emel ki, ami jellemző az ingerfeldogozási érzékenységgel élőkre. 

Az első a rendkívül alapos információfeldolgozás – amit ez a nagyon finomra hangolt idegrendszer tesz lehetővé. Egy szuperérzékeny ember a legapróbb rezdüléseket is észreveszi a környezetében: ha a gyerek kicsit sápadtabban ébredt, ha a párja tekintete egy árnyalattal borúsabb, amikor hazajön este. De ugyanígy kiszúrja a nyomdahibát a könyvben, vagy az első kis levéltetűt a kerti virágágyásban. 

Ebből következik a második jellemző: könnyen túlterhelődnek a környezet ingereitől. Egy munkahelyi értekezlet akármilyen hétköznapi esemény, egy HSP számára kihívás lehet. 

Egy kimondatlan feszültség, ami ott rezeg a levegőben, a neonvilágítás erős fénye, a kintről beszűrődő telefoncsörgés, beszélgetés talán jelentéktelennek tűnnek – egy szuperérzékeny számára azonban ennek az információáradatnak a feldolgozása erőfeszítést jelent. 

A HSP-k érzékszervei érzékenyebbek az átlagosnál – ez is közös jellemzőjük: lehet, hogy egyiküknek a hallása, másikuknak a látása, ízlelése vagy éppen a szaglása. Ahogy minden ember más, úgy nincs két egyforma szuperérzékeny sem. Egy talán hihetetlennek tűnő, de megtörtént eset megmutatja, mit is jelenthet ez. Egy csokor virág a szobában a legtöbb embernek örömet okoz kellemes illatával.  Egy HSP azonban előfordulhat, hogy nejlonzacskót húz az ajándékba kapott rózsacsokorra, így védekezve a túlzott ingeráradat ellen.

Ahogy a külvilág ingereit intenzívebben érzékelik a szuperérzékeny emberek, úgy – szintén közös vonásként – érzelmeiket, belső világukat is mélyen élik meg. Könnyen ráhangolódnak másokra, rendkívül együttérzők, és hatalmas az igazságérzetük. Megint csak egy élet szülte példa: egy kislány nagyon tehetségesen úszott, edzéseken csak úgy hasította a vizet, versenyeken azonban újra és újra rosszul szerepelt, nem értették, mi lehet vele. Mígnem kiderült, hogy nem bírja elviselni a szomorúságot, amit azoknak okoz, akiket legyőz – így inkább hagyta nyerni őket.

A HSP-k sok időt töltenek befelé figyelve – ebben hasonlítanak az introvertált emberekre: azonban a szuperérzékenység nem egyenlő az introvertált beállítottsággal. 

Közös vonás, hogy mindkét csoportnak szüksége van egyedül töltött időre, hogy megemésszék az élményeiket, és mindkét csoport ebből az egyedül töltött időből töltődik fel. De nem minden szuperérzékeny introvertált: és az, hogy valaki inkább befelé forduló személyiség, nem jelenti biztosan azt, hogy egyben szuperérzékeny is. Kutatások szerint a HSP-k 80 százaléka introvertált, míg 20 százalékuk extrovertált. 

Fontos hangsúlyozni, hogy az idegrendszeri érzékenység nem betegség vagy működési zavar: egyszerűen egy beállítottság, mint ahogyan például az, hogy valaki inkább introvertált, vagy extrovertált. 

Kicsoda Borsószem királykisasszony valójában?

Felmerül a kérdés, hogy miért van szükség erre a különleges idegrendszeri beállítottságra. A természet nem pazarol – a legkisebb fűszálnak is megvan a szerepe a nagy egész rendjében. Az ingerfeldolgozási érzékenység őseink közösségeiben a túlélést segítette. Bár nem hívták őket szuperérzékenyeknek, ők voltak azok, akik finom érzékelésükkel felismerték, merre találhatnak vizet, vagy meghallották, ha veszélyes ragadozó közeledett. 

Érzékszervi kifinomultságuknak köszönhetően a szuperérzékenyek a sok-sok információból a következtetéseket is levonják, jól átlátják az összefüggéseket. Élettapasztalatuk gazdagodásával ezek a velük született adottságok fejlett intuitív gondolkodásra tehetik képessé őket. Nemcsak azt ismerik fel, hogy a levegő páratartalmának megváltozása azt jelenti: valahol víz van a közelben, de a millió apró részletből magasabb szinten is képesek átlátni a következményeket. 

Mindezek a képességek tették a régi időkben a HSP-ket a közösség gyógyítóivá, papjaivá, királyok tanácsadóivá. 

A népmesék évszázadok óta őrzik őseink tudását a közösség különösen érzékeny tagjairól. A mi kultúránk is ismeri az ingerfeldolgozási érzékenység jelenségét: gondoljunk csak Borsószem királykisasszonyra! 

Borsószem királykisasszony ázottan, viharverten kopogtat egy éjjel a királyi palota kapuján. Bizony, a szuperérzékenyek gyakran érzik magukat megtépázva a hétköznapok sodrásában. Nem hisznek neki, hiába mondja, hogy ő bizony királykisasszony! A HSP emberek sokszor átélik környezetük értetlenségét – ahogyan a mesebeli csapzott leányzóból sem nézi ki senki, hogy ő valójában királykisasszony, úgy a szuperérzékenyek értékei is rejtve maradhatnak a világ elől. 

Akad azonban az udvarban egy bölcs asszony; a királyné, aki a leányt próba elé állítja. Egy borsószemet tesz titokban az ágyába, és rá temérdek derékaljat, pehelydunnát. Az alvás szimbolikusan a befelé fordulást jelenti, azt az állapotot, amikor az álmodóban rengeteg minden zajlik – ez azonban a külvilág számára láthatatlan. Nem véletlen, hogy Borsószem királykisasszonynak ezt a próbát kell kiállnia! 

Reggelre kiderül, hogy hősnőnk bizony egy szemhunyást sem aludt, annyira zavarta a borsószem az ágyában. Nem is kell hozzá több, a királyfi nyomban feleségül veszi, mert immár bebizonyosodott, hogy igazi királykisasszonnyal van dolga. 

Őseink tudták, hogy az ingerfeldolgozási érzékenységgel élő leány nem csak a borsószemet érzi meg a sok dunyha alatt, de – ahogy azt a modern kutatások is alátámasztják – rendkívül figyelmes, az emberek felé mély empátiával fordul, így bölcs és méltó társa lesz az ifjú királynak népe kormányzásában. 

A szuperérzékenységnek azonban ára van

A HSP emberek finom idegrendszere könnyen túlterhelődik. Ezért létfontosságú, hogy az ingerfeldolgozási érzékenységgel élők odafigyeljenek szükségleteikre, és megfelelően gondoskodjanak önmagukról. Először is fontos felismerni, hogy melyek azok az ingerek, amik megterhelők számukra. Hiszen minden szuperérzékeny más és más: van, akit a neonfény visel meg különösen, mást a zajok, a tömeg, a rendetlenség, de akár a ruhacímke birizgálása a bőrön is tűrhetetlen lehet – csak hogy néhány példát említsek. 

Képzeljünk el egy műszert, amit arra terveztek, hogy érzékelje lopakodó vadak neszét, a szél járásának megváltozását órákkal a vihar kitörése előtt, a betegség halovány szagát, amikor még semmi más tünet nem érzékelhető, vagy épp az érzelmek rezdülését egy szempárban. Majd állítsuk ezt a műszert a Blaha Lujza téri buszmegállóba hétköznap délután úgy öt óra tájban. Az autók áradatára, a rohanó tömegre, a szirénázó mentőre, a földön gubbasztó hajléktalan szívszorító látványára, a sűrű benzinszagra vajon ez a műszer hogyan reagálna? Ha sikerült elképzelned, már sejtheted, mit él át egy szuperérzékeny egy átlagos napon a munkából hazafele.

Persze nem lehet kizárni minden zavaró ingert, de a hétköznapok tudatos tervezése sokat segíthet. A bevásárlást például lehet kevésbé zsúfolt időpontban intézni – vagy egyszerűen házhoz szállíttatni.  Aki egylégterű irodában dolgozik, találhat egy kis zugot, ahol óránként pár percre egyedül, csöndben lehet. 

Van, akinek segít megnyugtatni az idegrendszerét, ha este lekapcsolja a fürdőszobában a villanyt, gyertyát gyújt a zuhanyzáshoz, és a lakás többi pontjáról is száműzi az erős fényeket.

A természet közelsége, a testmozgás, az egyedül töltött idő szintén nélkülözhetetlenek. És nem szabad elfeledkezni az olyan alapvető dolgokról sem – ami a nem szuperérzékenyek számára is fontos –, mint a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás, a rendszeres étkezés vagy vízfogyasztás. Amilyen könnyen túlterhelődik egy szuperérzékeny, szerencsére olyan könnyen fel is tud töltődni az erdőben sétálva, vagy elmerülve a kedvenc zenéjében. 

Fontos, hogy a szuperérzékeny emberek megtanuljanak azzal az empátiával és figyelmességgel fordulni önmaguk felé, amivel a körülöttük élőket megajándékozzák. Így maradhatnak egyensúlyban a mindennapok ingeráradatában, így tudják velük született képességeikkel táplálni a környezetüket. A család, munkahely, közösség számára értékes erőforrás, útmutató lehet a HSP-k érzékenysége, összetett gondolkodásmódja, empátiája, igazságérzete. Vajon modern világunk vakító neonjai között észrevesszük a fényüket?

Munkácsi néven született

Édesanyja, Schneckendorf Mária 1894. május 26-án egy Budapest felé tartó vonaton hozta őt a világra. Mozgalmasan kezdődött Lukács Pál későbbi Oscar-díjas színészünk élete, és ez jellemezte egész pályáját is. Édesapja, Stekkermann Adolf zsidó származású szabómester volt, aki Munkácsira magyarosította a nevét, gyerekeit már így is anyakönyvezték. 

Korán árván maradtak, ezért Lukács János reklámszakember, a Franklin Társulat, az ország egyik legrégibb és legismertebb könyvkiadójának munkatársa fogadta örökbe a kilencéves Pált és nővérét, Júliát. A Munkácsi testvérek így új nevet kaptak.

Az új név mellett jó neveltetést is, és bár Lukács Pált nevelőapja üzletembernek szánta, kereskedelmi akadémiára járatta, ő a családi szándék ellenére beiratkozott a budapesti színiakadémiára. Nem tudta befejezni, mert kitört az első világháború.

 Részt vett a harcokban, megsebesült, majd hazatért. Először Kassán lépett fel, tagja volt az ottani nemzeti színháznak: már fiatalon láthatta a közönség az Othellóban vagy a Bánk bán-ban. Még nem volt 25 éves, amikor a Vígszínházhoz szerződött.

Játszott Shakespeare, Csehov és Lengyel Menyhért darabjaiban, különösen nagy sikere volt A Noszty fiú esete Tóth Marival Stromm ezredeseként. Alakításait Kosztolányi Dezső is rendszeresen dicsérte, a korabeli kritika elsősorban klasszikus úriember karakterét méltatta:

 „Magas alakja, érdekes profilja, erőteljes fiatalságának őszes haja népszerű, jól ismert. A férfiak irigylik, vele álmodnak az asszonyok. Holott az elegáns Lukács Pál nem óhajt vágyak lovagja lenni. Komoly, higgadt, szerepeinek élő ember (...) Lukács Pál művészete olyan, amilyen az egyénisége: férfias. Nagy ecsetvonásokkal csinálja meg a szerepeit. Úgy dolgozik, mint a freskófestők, széles gesztusokkal (…) Minden szerepében intenzív, nyomot hagyó.”

Kép

Fotó forrása: Profimedia – Red Dot

A színpadról pillantotta meg feleségét

Húszas évei közepén járt, amikor feleségül vette Lamprecht Adolfina Auguszta Mária színésznőt, akivel házasságuk rövid életűnek bizonyult. Későbbi nagy szerelmét, Benes Gizella Daisyt a színpadról, G. B. Shaw Nagy Katalin című drámája közben pillantotta meg. Mivel a közkedvelt színész másnap hosszabb időre külföldre ment dolgozni Ausztriába és Németországba, gyorsan kiderítette a lány címét, és egy éven át minden nap három szál rózsát és a névjegykártyáját küldette el neki futárral. 

Amikor 12 hónappal később hazajött, első útja a Benes családhoz vezetett, bemutatkozott, majd megkérte a lány kezét. 

A polgári esküvőt 1927. május 26-án Budapesten, az egyházi esküvőt és a vacsorát Győrben tartották. A Benes ugyanis család Prága környékéről származott, később Győrben telepedtek le, gőzmalmot és vegyi gyárakat üzemeltettek. Benes Gizella a vegyi gyárnak köszönhetően a korabeli úrilányok gondtalan életét élte, és rendszeresen fellépett győri amatőr színtársulatokkal. Igazi celeb volt az 1920-as évekből. 

Amikor a Színházi Revű 1923-as szépségversenyének győzteseként megkérdezték: „Mivel tölti a napjait?”, így foglalta össze: „reggelenként lovagolni tanulok... délutánonként teniszezem... keresztrejtvényt fejtek... egyik nap barátaimnak előadást tartottam kedvenc hajviseletemről, a bubi frizuráról. A többi szabad időmben Ibsen és Surányi Miklós könyveit olvasom, és ha Conrad Veith filmet játszanak, akkor ott vagyok az Apollo moziban”.

Az esküvőjük körül volt egy kis bonyodalom. Történt ugyanis, hogy a színészt feljelentették hitelezési csalás miatt. Egy budapesti, Váci utcai ékszerüzlet volt a feljelentő, akiknél a Vígszínház művésze 1200 pengő értékű aranyridikült vásárolt feleségének nászajándékként, csakhogy hiába küldték meg neki a számlát, nem egyenlítette ki. Később pótolta az elmaradást, aminek az volt az oka, hogy váratlanul Amerikába kellett utaznia. 

Közben a rendőrség először nem adta ki Lukács amerikai útlevelét, a színész ugyanis a rá váró filmszerep kedvéért bajuszt növesztett, emiatt egy körözés alatt álló, azonos nevű betörővel azonosították.

Bár Bécsben és Berlinben is dolgozott, mindig Hollywoodba vágyott. „Nagyon szeretnék kimenni Hollywoodba […] Ez a város a színészet igazi nagy iskolája, ahol húsz-harminc nemzet, színészi kultúrája találkozik. Mindenkinek, aki szívvel-lélekkel színész, be kell iratkoznia ebbe az iskolába.”

Kép

Lukács Pál és Sylvia Sidney a Nagyvárosi utcák című amerikai film egyik jelenetében (1931) – Forrás: Wikipédia

Hogyan került Hollywoodba? 

A Paramount stúdió magyar származású alapítója, Adolph Zukor is megnézte őt a Vígszínházban, amikor az Antonia című darab Barker kapitányát játszotta. Egyáltalán nem tudott angolul, de a szerepében elhangzó egyetlen angol mondatot tökéletesre csiszolta, így Zukor nyugodt szívvel hívta az álomgyárba.

Zempléntől Hollywoodig – Ki volt Adolph Zukor?

Cukor Adolf néven egy Borsod-Abaúj-Zempléni vármegyei községben, Ricsén látta meg a napvilágot. Tizenöt évesen kivándorolt az Egyesült Államokba, dolgozott kárpitosműhelyben, majd szőrmetervező lett. Később igazi filmbirodalmat épített, lefektette a hollywoodi filmipar alapjait. Munkája elismeréseként Lukács Pálhoz hasonlóan ő is csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán.

„Hát igen. Elmegyek. Bőröndjeim egymásra rakva már várják a szállítókat. Képeim, szőnyegeim, bútoraim ládákba csomagolva hevernek szerteszéjjel. Egy ládán ülök szék helyett és a szobalány is ládákra szervírozza a reggelit. Ez az utolsó perc. Búcsúznom kell. […] nem »szépfiú«-nak megyek ki. Egyszerűen színésznek…” –így vett búcsút a pesti közönségtől.

Feleségével, Daisyvel hajón érkezett Amerikába, ahol ismét a semmiből kellett felépítenie magát, immár Paul Lukas néven. Ez még a némafilmek kora volt. 

Több filmben játszott együtt a világ akkor legjobban fizetett színésznőjével, Pola Negrivel, akinek a legenda szerint nyelvtudás híján forgatás közben a rendes szövege helyett magyar recepteket sugdosott a fülébe. 

De szerepelt az szupersztárnak számító, szintén kivándorolt magyar színésznő, Bánky Vilma egyik filmjében, az Összeesküvőkben is.

Az Oscart és a friss Golden Globe-ot is elhozta

Már megvetette a lábát Hollywoodban, amikor jött a hangosfilmre váltás, ami akár derékba is törhette volna tengerentúli karrierjét, ha nem tud javítani nyelvtudásán és akcentusán. Türelmet kért, és nyolc hónapra elment nyelvet tanulni. Akcentusát így sem tudta teljesen levetkőzni, de hatalmasat fejlődött. Innen indult hangosfilmes karrierje, ami egészen az Oscar-díjig vezetett.

Európai játékstílusa és akcentusa miatt gyakran játszott külföldi karaktereket, ezek sokszor gonosztevő figurák voltak, akiknek ellenséges tevékenysége a történet során valamilyen módon lelepleződött. Kirk Douglas, Orson Welles, Katharine Hepburn, a rocksztár Elvis Presley – csak néhány név, akikkel együtt játszott pályafutása során. Szerepet kapott Alfred Hitchcock első sikeres thrillerében, az 1938-as Londoni randevúban, amivel az angol rendező befutott Hollywoodban. 

Legismertebb filmje az Őrség a Rajnán, amelyben nem ellenséget, hanem az illegális antifasiszta mozgalom egyik vezetőjét, Kurt Mullert alakítja. 

A filmszerep 1943-ban meghozta neki az Oscar-szobrot, többek közt a Casablancában játszó Humphrey Bogartot és az Akiért a harang szól-ban játszó Gary Coopert is maga mögé utasította. 

Ő az egyetlen magyar színész, aki megkapta ezt az elismerést. Ráadásul ugyanebben az évben neki ítélték oda az akkor frissen megalapított Golden Globe-díjat is a „Legjobb színész” kategóriában.

Amerikába való távozása után kétszer látogatott haza: 1933-ban első útja egy magyaros vendéglőbe vezetett, majd a Vígszínházba is elment, később a második világháború végén, 1945-ben az amerikai hadsereg uniformisában, a hadsereg szórakoztatására Európába érkező katonai kulturális misszió tagjaként tért vissza. Miközben világsztár volt, Los Angelesben a hollywoodi Hírességek sétányán már életében saját csillagot kapott, addig itthon a közönség elfeledkezett róla, ritkán találkozhattak a nevével, mivel a keleti blokkba csak a rendszerváltás után jutottak el a filmjei.

Kép

Fotó forrása: Wikipédia

 „A világ legszeretetreméltóbb csirkefogója”

Lelkes állatvédő volt, mentette a kóbor kutyákat. Szenvedélye volt a repülés, magánrepülőt is vásárolt magának. Kamaszkorától sportolt, szerepei kedvéért bokszolni tanult, később a tenisz és a vívás érdekelte. Nem feledte magyar gyökereit, az 1932-es Los Angeles-i olimpián rendszeres vendég volt az olimpiai faluban, támogatta a magyar sportolókat. Különösen mély barátság fűzte Petschauer Attila olimpiai bajnok kardvívóhoz, akinek alakját Szabó István A napfény íze című filmjéből ismerhetjük.

„Lukács Pál a világ legszeretetreméltóbb csirkefogója. Jaj annak, akit ugrat, márpedig mindig ugrat valakit. Haragudni azonban nem lehet rá, mert tréfái sohasem bántók és igy az nevet legjobban, akinek a bőrén Pali tréfálkozik. Minden magyar született házigazda és Lukács Pali igazán nem kivétel a szabály alól. A mi jó Pálunk csak úgy tudja elviselni az életet, népszerűséget és jómódot, ha sok jó barát, víg társaság veszi körül és boldogtalannak érezné magát, ha nem osztozhatna a mások örömében és bújában. […]

Lukács Pál igazi hedonista, az amerikai és a magyar filozófiának minden szépsége és egészséges felfogása egyesül benne. Igazi magyar gavallér és igazi amerikai férfi.

Egészségesen él, sokat teniszezik és golfozik. Evésben, öltözködésben a magyar szokásokat követi, de magyar a lustasága is. Sohasem siet, lassan és kényelmesen eszik, de ha dolgozni kezd, nagyon kitartó. Tudja, hogy Amerikában a sikert csak kemény munka árán lehet elérni” – ezekkel a szavakkal jellemezte egy amerikai újságírónő. 

Boldog házasságban élt feleségével, Daisyvel, így csak nevetett azon, amikor összehozták a világsztár Katharine Hepburnnel. Egy fárasztó forgatási nap végén beültek kettesben vacsorázni, egy jelenetet akartak megbeszélni. Ott szúrta ki őket egy újságíró, másnap pedig óriási betűkkel hozták le a sztorit: „Hepburn és Lukas egy pár!” 

A felesége azonban 1962-ben meghalt, Lukács pedig egy évvel később újranősült. 1971 augusztusában Marokkóba utaztak, amikor második felesége is váratlanul elhunyt, másnap a 77 éves színész infarktust kapott, és már nem tudták megmenteni az életét. Andalúziában helyezték örök nyugalomra, egyszerű szürke sírkövén a neve mellett mindössze ennyi áll: SZÍNÉSZ.

A cikk elkészítéséhez elsősorban a Nemzeti Filmintézet (NFI) honlapján megjelent portré szolgált forrásként. 

Nemcsak az élmény vagy a környezeti adottságok, tájak a fő szempontok, hanem az érzelmileg biztonságos környezet, a tábori segítők jelenléte, elérhetősége, az áttekinthető és világos szabályrendszer is. Miközben rohangálunk, hogy a táborhoz minden felszerelés és ügyintézés meglegyen, igyekszünk nem gondolni arra, hogy ha egy csodálatos hetet sikerül szerezni a gyerekünknek, még mindig van 11 hét, amik során meg kell oldanunk, hogy fejlesztő módon foglalkoztassuk a gyereket, miközben pihen is, és az olvasónaplóját is megírja (valaki).

A nyári tábor egy sajátságos, egyedi világ, mely szórakoztató szándékkal indul, ám számtalan veszélytől terhes. 

Az utazás, a szülő nélküliség, az új hely, új nevelők, szabályok üdítőleg is hatnak, ugyanakkor a bullying, bántalmazás, kiközösítés sajnos nem megy vakációra, csak újabb megjelenési formákat vesz föl, és a tábori közegben könnyebben utat törhet. 

A tábor jellegénél fogva a komfortzónán kívüli hely, nincs ott a szülő, és nem lehet öt perc alatt hazamenni, és a bántalmazás kedveli az ilyen helyszíneket.

A gyerekek szokatlan, az otthonitól merőben eltérő körülmények közé kerülnek, ami néhány gyereknek színvonalcsökkenést jelent, másoknak maga az addig sosem tapasztalt mennyország. A segítő és a gyermekek kapcsolata érzelmileg több lehetőséget rejteget, mint az iskolában, példaképekkel is találkozhat a gyermek. A közösség szerepe is más jelentőségű, hiszen, ha valaki nem teszi a dolgát, lehet, hogy korgó gyomorral vár rá az egész tábor. Új készségek és felfedezések születhetnek, barátokat szerezhet a gyermek, de egész életre kiható traumát is.

Az eltérő szabályok, a többnapos alkalmazkodás megviselheti, kifáraszthatja a gyerekeket, akik többnyire az első napon kiugrálják magukat, és a felgyülemlett alváshiányt csak otthon fogják bepótolni. A táborban összeszűkül az intim szféra, ami közel hozhat egymáshoz gyerekeket, de feladat elé is állíthatja őket. Ki nem szembesült még azzal a problémával, hogy a gyerek napokig nem végzi el a „nagy dolgát” a táborban, mert az új környezetben szégyenlőssé válik? 

Sokszor a szülő maga is fél az elválástól, és a jó antennájú gyerekek ezt megérzik, megszimatolják a veszélyt, ezért feszülten indulnak neki a programnak.

A játék és a bántalmazás könnyen összemosódhat a gyerekek között, egy húsz kilóval több gyerekkel a párnacsata például csak az erősebbnek játék, de a bántalmazottnak egyáltalán nem, és megalázó is. Meg kell mondanunk a gyereknek, hogy csak az vicces, amin mindkét fél nevet, és csak az játék, amiben nincs kényszer! Amit valamelyik fél nem akar játszani, az nem játék, hanem erőszakoskodás!

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Nem könnyű megválogatni a tábort, ami jó lesz a gyereknek, és „bullying-biztosnak” ígérkezik. A tematikus vagy sporttáborok általában körülírtabbak, a szabályok jobban követhetők, mint egy „szabadjátékon” alapuló napközis táborban. Ha a gyermek érdeklődési körét követjük, vagy óvatosan tágítjuk, valószínűleg felkészült pedagógusok és segítők fogják egyengetni az útját. Ha erőalapon megy az ágyfoglalás és a kiközösítés viccesnek tűnik, az nem egy jól működő tábor! Nézzük meg, hogy van-e elég felnőtt, és nem bízzák-e a „vigyázást” egy nagyobb gyerekre, mert ez a feladatdelegálás mindenkit csak megszégyenít, és semmilyen pedagógiai értéke nincsen. A bullying egyszerűen odavan ezért a helyzetért! Legyen mindig elérhető, problémafogadó állapotban lévő felnőtt.

Biztos fogódzó lehet a tematikai motiváltság mellett az ismerős pedagógus, vagy ha a barátjával megy együtt a gyermek. Személyes tárgyat, fotót is érdemes vinni, még ha a táskában marad is. Jó, ha valaki személyesen ajánlotta a tábort, van róla tapasztalat. Az egy elfogadható kiindulási pont, hogy feleannyi felnőtt kell, mint gyerek, de mindenképp legyenek a felnőttek elegen, akár kreatív, akár pihenős nyaralásról van szó. Ha olyasmihez juthat, amihez otthon biztos nem (pl. lovak közelsége), igen motivált lehet, hogy megküzdjön az egyéb elemekkel, tágítsa a határait.

Előfordul minden jóindulat ellenére is, hogy a tábor rémálommá válik, és a gyerek sírva könyörög a telefonban, hogy azonnal jöjjenek érte. 

Ez bizony kemény helyzet, a szülő is ingerültté válhat, kockáztatják a kettőjük közti bizalmat, vagy játszma alakulhat ki a gyerek és a szülő között, ahol a gyerek próbál irányítani. 

Mit tehet a szülő, ha a gyerek nem akar maradni, de nem mondja meg, hogy miért? Mit tehetünk, ha próbálják kiközösíteni, nem ülhet bizonyos helyre, vagy nem lóghat egy adott társasággal?

A kapcsolati bántalmazás nyári formái igen találékonyak, mint a rosszindulatú kis manók, akik befurakodnak a közösségbe, nagyra nőnek, és tönkre teszik a gyerek nyaralását, esetleg hosszú évekre a bizalmát is. A gyerek szenvedése szívfacsaró, de az élet velejárója is. Vigyük haza, vagy adjuk parancsba, hogy maradjon, bár ebédkor papírgalacsinokat dobáltak a tányérjába?

Érdemes ezt a bizonyos telefonbeszélgetést hosszúra nyújtani, mert igen sok dolog forog kockán. Ha már elment a táborba a gyerek, az a jobb választás, ha végigcsinálja. De ne mondjunk rögtön nemet, bontsuk ki a helyzetet. Maradjunk a tényeknél, hámozzuk le róla a fikciót vagy a másik viselkedésének megindoklását. Mi történt pontosan? Ha rögtön érte indulunk, csökkenthetjük a megküzdésre való hajlamát vagy a saját technikája kidolgozását, amit pont a tábor taníthatott volna meg neki. Ha nem állunk mellé, akkor pedig bizalmat veszthetünk, az pedig drága jószág. 

Adjunk ötleteket, dolgozzunk ki technikákat, amiket kipróbálhat, és kérjük meg, hogy 24 óra múlva ismételjük meg a beszélgetést. Ha akkor is távozni akar, menjünk el érte!

A tábori bántalmazás a bullying egy speciális formája, egy szabadabb, függetlenebb térben, mint az iskolai. Egyre többet hallunk olyan szünidei bántalmazásról is, ahol a tanár vagy a sportedző engedi meg magának a fizikai és verbális bántást. Innen azonnal hozzuk haza a gyereket. Majd beszélgessünk sokat a táborról, segítsünk neki feldolgozni az eseményeket.