„A szex nem ott kezdődik, ahol gondolnánk”
A testkép és a szexuális identitás kialakulása összetett folyamat. Biológiai, érzelmi és társadalmi tényezők egyszerre formálják, és a családi támogatás, valamint a kortárs- és médiahatások mind komoly szerepet játszanak abban, hogy egy fiatal hogyan viszonyul a testéhez, a szexualitáshoz. Thoma Gábor szexuálpszichológussal arról beszélgettünk, vajon melyik a legmeghatározóbb inger ebben a folyamatban: a család, a fiatalokat körülvevő környezet vagy a közösségi média, ahonnan nem egyszer extrém és torz impulzusokat is kapnak.
A szexuális érés gyakorlatilag a születésünktől fogva tartó folyamat, nem kamaszkorban kezdődik. Thoma Gábor szerint amikor egy óvodás a nadrágjában matat, az a felnőttek szemében gyakran aggasztónak tűnhet, de valójában ez egy természetes önfelfedező folyamat része. „Ilyenkor még nem beszélünk tudatos szexualitásról, csupán arról, hogy a gyermek felfedezi, hol esik neki jól az érintés. A szexuális érés korai szakasza azzal is jár, hogy a gyerekek észreveszik a testi különbségeket: »Neked miért nincs kukid?«, »Nekem miért van?« – az ilyen kérdések teljesen természetesek, ezek indítják el a szexuális identitás fejlődését” – magyarázza a szakértő.
Kamaszkorban ehhez már tudatosság is társul. Már nemcsak az érdekli őket, hogy „valami más van ott”, hanem az is, hogy „hogyan néz ki az én testem másokéhoz képest”, „megfelelek-e a normáknak?” A fiúknál ez általában később jön el: egy 9–10 éves kisfiút nem feltétlenül az érdekel, hogy a lányoknak mekkora a mellük, inkább azt nézi, szimpatikus-e valaki, van-e közös érdeklődés, vagyis a pszichoszexuális érdeklődés ilyenkor még inkább emocionális jellegű.
A lányoknál a testhez való viszony tudatosodása jellemzően hamarabb beindul, hiszen rajtuk sokkal látványosabbak a kezdődő fizikai változások, és már kiskamaszkorban megjelennek az összehasonlítások: „neki már nő a melle, nekem még nem”, vagy épp fordítva: „nekem már túl nagy, ez normális?”
„Ahogy növekszik a gyerek, a figyelme kiterjed más testtájakra is, de itt még nincs meg a valós tudás arról, hogy mi az a szex. A kamaszok használják ugyan a »szexi« szót, amit gyakran hallanak a felnőttektől, a médiából, idősebb testvérektől, de sokszor nem értik, mit jelent valójában. Ez a szó olyan testi jegyekre utal – dús keblek, széles csípő, feszes fenék, illetve olyan testbeszéd, viselkedés –, amelyek a hagyományos párválasztásban termékenységi és egészségi állapotra utaló jelzések, egyben szexuális hívóingerek, de a gyerekek ezt még nem tudják. Ők csak ismétlik a hallott szavakat. Viszont a szülőnek itt érdemes bekapcsolódnia, és például egy beszélgetésben elmagyarázni, mit jelent az, hogy »szexi«, miért használjuk ezt a szót, és mi az, ami mögötte van” – javasolja a szakember.
Mi a szex?
A szexuális érés óhatatlanul beindul, akár akarjuk, akár nem. A lányoknál a testi változások – például a szőrösödés vagy az első menstruáció – előbb-utóbb szembetűnővé válnak. A fiúknál hasonlóképpen: először tapasztalnak éjszakai merevedést, magömlést, de nem biztos, hogy értik, mi történik. Egyesek azonnal megkérdezik a szülőt, mások évekig titkolják, míg végül kiderül. A testi tapasztalatok mellett pedig természetesen megindul a szexuális gondolkodás is. A gyerekek óhatatlanul is találkoznak ilyen jellegű tartalmakkal – filmekben, interneten, közösségi médiában –, és ezekből gyorsabban rakják össze a szexualitás fogalmát, mint ahogy azt a saját érettségük követni tudná, vagyis mentálisan, pszichésen és biológiailag még nem tartanak ott, viszont a külső ingerek már előrébb viszik őket.
Ez az éretlenség és a túl korai információáradat pedig könnyen összezavarhatja őket.
„Ráadásul azt is nagyon nehéz pontosan meghatározni, hogy mi a »szex«, hiszen már az is kérdés, mikortól számít valami szexuális érintkezésnek. Vannak, akik csak a tényleges közösülést tekintik igazi szexnek, mások szerint már a nyelves csók is ide tartozik. Ezért nem lehet egységes választ adni arra, hogy valaki mikor kezdi a szexuális életet. Minden attól függ, milyen értékeket, szabályokat, félelmeket, mintákat hoz otthonról, és milyen közegben szocializálódik” – világít rá a szex definiálásának nehézségeire Thoma Gábor.
Ki, mikor kezdi?
A szakirodalomban és a gyakorlati tapasztalatokban két ellentétes trend figyelhető meg: egyrészről a fiatalok egy jelentős része a korábbinál hamarabb válik szexuálisan aktívvá, másrészről egyre inkább kirajzolódik az a tendencia, hogy sokukat már kevésbé érdekli a szex – telítődnek, mert túl sok az inger, túl korán, túl direkt módon jelenik meg az életükben a szexualitás, és ők úgy védekeznek, hogy egyszerűen nemet mondanak rá.
„Egy szociológus a ’80-as évek glam metal korszakának példáján keresztül magyarázza ezt a jelenséget: ha egy fiú »üzletember családban« nő fel, ahol az apa mindig öltönyt hord, akkor a lázadás az lesz, hogy a fiú flitteres göncökbe bújik és tupírozza a haját, és nem még szűkebb öltönyt vesz fel – pont azért, mert az ellentéte akar lenni annak, amit otthon lát.”
„Ma ugyanez történik a szexualitással: ha az elvárás az, hogy szexelj, légy kívánatos, legyél mindig tettre kész, akkor a válasz lehet a tagadás és az elhatárolódás” – világít rá a szexualitás elleni lázadás okaira a szakember.
Persze az is közrejátszik ennek a folyamatnak a kulminálódásában, hogy azt a fajta szeretetteli, intimebb szexualitást, amire a valóságban a legtöbb ember vágyik, a médiában kevés helyen lehet látni (a streamingszolgáltatóknál szerencsére fordulni látszik ez a tendencia, ott egyre több produkcióban kap teret például a nők öröme). De még mindig sok az extrém szexjelenet: domináns nőket és férfiakat, extrém pózokat, túlzó, gyakran életidegen vágyakat mutatnak, melyek egy tapasztalatlan tinédzser számára elrettentők lehetnek.
Még akkor is, ha a szereplők vonzók és idealizáltak. Egy 14–16 éves lány számára különösen frusztráló lehet az a média által közvetített kép, miszerint egy nő gyakran olyan ideál, amely mindig kívánatos és csábító. De mi van, ha ő szeretne önazonos maradni, mert pozitívabb az énképe, és többre tartja magát annál, hogy mások elvárásai szabják meg azt, ki legyen, és hogyan viselkedjen? Ez Thoma Gábor szerint nem csak a lányokra jellemző gondolatmenet, hasonló érzésekkel küzdenek a fiúk is:
„Ott ül a kamasz, aki épp csak próbálja kitalálni, ki is ő valójában, és nézi a pornót – amiben mindenki tökéletes, a teljesítményük pedig szürreális –, és teljesen elbizonytalanodik. Miközben mindenhonnan az az üzenet árad felé: a férfi legyen szexuális ragadozó, domináljon, ezzel ő képtelen azonosulni – vagy épp azt érzi, nem rúghat labdába –, és egyszer csak azt mondja: »ebből inkább kimaradok«.”
„Ezért is választja egyre több fiatal azt az utat, hogy nem akar kísérletezgetni, mert a testét tiszteli annyira, hogy inkább vár, és csak olyasvalakivel szeretné megélni a szexualitást, akit valóban szeret.”
Sokan tudatosan vagy ösztönösen, netán kényszerből kivonják magukat a túlszexualizált kultúrából. Japánban például – ahol a népességfogyás társadalmi válságot okoz – a fiatal felnőttek körében visszaesett a párkapcsolati és szexuális aktivitás. Az ok: a túl sok stressz, a folyamatos teljesítményre irányuló társadalmi elvárás. Se kedvük, se energiájuk, de idejük és pénzük sincs ismerkedni, párkapcsolatok felé nyitni. A családalapítás különösen riasztó lehetőség számukra, hiszen hatalmas erőforrást igényel, nem is beszélve arról, hogy a karriert évekre megakaszthatja.
„Az én tinédzserkoromban a szexualitás izgató, egyben tabusított téma volt, amelyhez nehéz volt hozzáférni. Ezért is számított hatalmas eseménynek, amikor a haverokkal 11–12 évesen papírgyűjtés közben a kupac alján rátaláltunk pár pornóújságra.
A vágy, a kíváncsiság és a fantáziák adták a szexuális hajtóerőt. A jelenlegi generációk ezzel szemben már gyerekként is napi szinten találkoznak szexuális tartalmakkal.
A közösségi média, a videómegosztók, a reklámok intenzív és gyakran túl direkt vizuális ingerei miatt a szexualitás nem különleges, hanem sokak számára túl sok és túl korai lesz. A túlterheltség miatt sok fiatal ma tudatosan elfordul ettől a témától: inkább a videójátékokban, edzésben vagy bármilyen más, gyermekkori érdeklődési területben találják meg az önkifejezés lehetőségét” – magyarázza a szexuálpszichológus.
A riport második része itt érhető el.
A valódi történetek a szűrők alatt rejtőznek. Ebben a hónapban azt keressük: mi történik akkor, ha nem akarunk tökéletesnek látszani – csak jelen lenni.
Augusztusban a hónap témája: #nofilter
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
