A gyerekkor nem tölthető le, és nem is posztolható – 10 pontos Charta a gyerekek védelmében

A 8–12 évesek átlagos napi képernyőideje meghaladja az 5,5 órát, míg a tinédzserek esetében ez a szám a 8 órát is eléri. A jelenség nemcsak a szülők körében kelt aggodalmat, egyre több szakember, szakmai szervezet is figyelmeztet a problémára, és sürgeti az összehangolt társadalmi fellépést. A Bethesda Gyermekkórház az MCC Ifjúságkutató Intézet társszervezésében, az Aktív Magyarországért Felelős Államtitkárság támogatásával széleskörű szakmai fórumot hívott össze, amelynek középpontjában a gyermekek képernyőidejének visszaszorítása áll. A rendezvényen több mint 40 országos szakmai szervezet részvételével szakmai konszenzus született arról, milyen alapelvek mentén lehet hatékonyan szabályozni a gyermekek képernyőhasználatát.

„Nem lehet a könyveket, a közös együttléteket, a mozgást képernyőre cserélni”

A résztvevők egy tíz pontból álló chartát fogadtak el, amelyben többek között azt javasolják, hogy a három év alatti gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve, ha távol élő családtagokkal szeretnének kapcsolatot tartani. 

Az ennél idősebb gyermekek esetében a szakértők azt ajánlják, hogy az óvodáskorúak kikapcsolódási célú napi képernyőideje ne haladja meg a 30, az alsó tagozatosoké a 60 percet, míg a felső tagozatosok és idősebbek esetében legfeljebb 90 perc legyen engedélyezett. 

Emellett a charta a képernyőmentes napok bevezetését is javasolja. Dr. Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiátere, a kezdeményezés szakmai vezetője felhívja a figyelmet, hogy a kutatások világszerte azt mutatják, hároméves kor alatt a képernyőhasználatnak semmilyen haszna nincsen, sőt egyértelműen káros. 

„E korai életszakaszban a gyermek fejlődése kizárólag a szülővel való kapcsolódáson és a világ közös felfedezésén alapul, nem léteznek olyan okosító vagy fejlesztő alkalmazások, amelyek ebben az életkorban a gyermek érdekeit szolgálnák” – mondja a pszichiáter, aki fontosnak tartja, hogy a képernyőidő, amely elsősorban a kikapcsolódást szolgálja, nagyobb életkorban is korlátozott legyen. „Nem lehet a könyveket, a közös együttléteket, a mozgást képernyőre cserélni, meg kell tartani a hagyományos, ösztönös nevelési módszereket, mert csak így biztosítható a gyermek egészséges fejlődése” – hangsúlyozza.

Kép

Dr. Nagy Péter

A digitális eszközök a drogokhoz hasonlóan működnek

A charta kiemeli, hogy a túlzott vagy problémás képernyőhasználat komoly mentális kockázatokat rejt, mivel a digitális eszközök – a drogokhoz hasonlóan – az agy örömszerzésért és motivációért felelős területeit aktiválják. Ez természetellenesen magas dopaminszintet okozhat, ami hosszú távon függőséghez vezethet. Különösen veszélyesek az olyan alkalmazások, mint a TikTok, amelyeket kifejezetten úgy terveznek, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek rajtuk.  

Dr. Nagy Péter szerint „ennek tudatos kezelése komoly önismeretet és impulzuskontrollt igényel, ami még a felnőttek számára is kihívás, a gyerekektől – különösen a serdülőktől – pedig egyáltalán nem várható el, mivel az ő impulzuskontrolljuk még fejletlen”. 

A gyerekek, akik egyre több időt töltenek a képernyő előtt, egy idő után már nem az öröm, hanem a hiányérzet elkerülése miatt használják az eszközöket, akárcsak a szenvedélybetegek a drogokat – ez súlyos mentális következményekkel járhat. 

A pszichiáter arra is figyelmeztet, hogy „a gyerekek a digitális térben olyan tartalmakkal találkozhatnak, amelyek életkoruknak nem megfelelők, sőt akár traumatizálók is lehetnek”. Többek között ezért is javasolják a szakértők, hogy a kisgyermeknek ne legyen saját digitális eszköze. A közösségi médiában ráadásul állandó az összehasonlítás, ami könnyen vezethet önértékelési zavarokhoz. „Olyan testalkatot, életszínvonalat, életstílust látnak, amely gyakran elérhetetlen számukra, ráadásul sokszor nem is valós. Ezt azonban nem tudják felismerni, így könnyen kialakulhat bennük az az érzés, hogy ők nem elég jók, ami különféle hangulati zavarokhoz vezethet.” Az online térben a bántalmazás is kevésbé ellenőrizhető. A felnőttek gyakran észre sem veszik, ha a gyereket online bántalmazás éri.

Fontos a szülői példamutatás

A szakértők úgy vélik, a képernyőidő visszaszorításában kulcsfontosságú a szülők szerepe. Nekik kell tudatos döntést hozniuk, meghatározniuk a kereteket, hiszen a gyerekek maguktól nem fognak határt szabni. „Míg más területeken a szülők számára ez természetes, a digitális eszközök világában gyakran bizonytalanabbak, hiszen nem ebben nőttek fel, sokszor nem is tudják eldönteni, hogy a képernyőhasználat jó-e vagy rossz. Sokan attól is tartanak, hogy rosszat tesznek, ha teljesen elzárják a gyermeket a képernyőtől” – mondja a pszichiáter, aki hisz abban, hogy a charta egyes pontjai elgondolkoztatják a szülőket, és iránymutatásul szolgálhatnak nekik. 

Ugyanakkor felhívja a figyelmet, mennyire fontos a szülők példamutatása. Egy magyarországi kutatást említ példaként, amelyben 2018/19-ben született gyermekeket követnek hosszú távon, és többek között azt is vizsgálták, milyen tényezők befolyásolják a gyermekek képernyőhasználatát. A kutatás során számos paramétert megvizsgáltak annak érdekében, hogy kiderítsék, miért tölt az egyik gyermek több időt a képernyő előtt, mint a másik. Az eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb vizsgált tényező statisztikailag nem bizonyult meghatározónak – egy kivétellel: a szülők képernyőideje. 

„Úgy tűnik, hogy az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza a gyermek képernyő előtt töltött idejét, az, hogy a szülő maga mennyi időt tölt képernyő előtt” – mondja a pszichiáter.

Egészségügyi vagy életmódbeli probléma?

Nem csak számos kutatás támasztja alá, hogy az elmúlt években drasztikusan megnőtt a gyerekek körében a kikapcsolódás célú képernyőhasználat, szabadidős tevékenységeik beszűkültek, és az online térbe helyeződtek át. Dr. Nagy Péter és kollégái személyesen is tapasztalják ezt nap mint nap a kórházi munkájuk során. 

„A COVID-járvány idején ez részben érthető volt, hiszen kevés alternatíva állt rendelkezésre, ám a fokozott képernyőhasználat a járvány után is megmaradt” – mondja. A szakember elmondása szerint egyre több szülő fordul pszichiátriai ambulanciájukhoz, ahol főként figyelemzavaros gyerekekkel foglalkoznak, hogy vajon mennyi képernyőhasználat számít soknak, illetve hogy a gyermek figyelmi problémái összefüggésbe hozhatók-e a digitális eszközök túlzott használatával. 

Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a képernyőhasználatból fakadó problémák nemcsak a pszichiátrián, hanem a kórház más osztályain is egyre gyakrabban jelentkeznek. Az endokrinológiai ambulancián például egyre több gyermek jelenik meg elhízás miatt, a szülők pedig gyakran hormonális okokat sejtenek a háttérben. 

Az esetek többségében azonban kiderül, hogy nincs hormonális eltérés, hanem életmódbeli problémáról van szó: a gyerekek szabadidejüket mozgás helyett a képernyő előtt töltik. 

Hasonló tapasztalatokról számolnak be a neurológiai osztályon is, sokan fordulnak hozzájuk alvásprobléma miatt. A vizsgálatok során azonban legtöbbször világossá válik, hogy a gyermek panaszainak hátterében nem idegrendszeri zavar áll, hanem a lefekvés előtti képernyőhasználat, amely jelentősen megnehezíti az elalvást. 

Képernyőidő-csökkentő Program

Mindezek a tapasztalatok vezették Dr. Nagy Pétert és munkatársait arra, hogy kiemelten foglalkozzanak a gyermekek képernyőhasználatának kérdésével. „Fontosnak tartjuk, hogy megelőzzük mindezt, és ne terheljük feleslegesen az egészségügyi ellátórendszert egy olyan életmódbeli problémával, amely megelőzhető lenne, és amelynek következtében a gyerekek életminősége is romlik” – mondja a pszichiáter. 2024-ben elindították Képernyőidő-csökkentő programjukat, amely a digitális túlterheltség hatásaira hívja fel a figyelmet, és gyakorlati tanácsokat ad a családoknak. 

Ehhez ingyenes e-bookot is készítettek, amely letölthető a kórház honlapjáról. A program része többek között képernyőmentes zónák és időszakok bevezetése otthon, amely a család minden tagjára vonatkozik, például az étkezőasztalhoz senki sem vihet digitális eszközt, és a lefekvés előtti órákban sem lehet azokat használni. „Láttuk a kutatási eredményekből, hogy bár a gyerekek képernyőidejével foglalkozunk, valódi változást csak akkor érhetünk el, ha az egész családot bevonjuk, ezért javaslataink nemcsak a gyerekekre, hanem a szülőkre is vonatkoznak” – magyarázza a szakember. 

A programhoz már 100 család csatlakozott, és a tapasztalataik szerint a közös idő tartalmasabb lett. A szülők visszanyerték a kontrollt a képernyőhasználat felett, és a gyerekek boldogabbak lettek. 

A Bethesda Gyermekkórház az Aktív Magyarország Program támogatásával folytatja a megkezdett munkát. Legfontosabb céljuk, hogy a programot minél szélesebb körben elérhetővé tegyék, és bevonják a kisgyermekes családokat is. Reményeik szerint az elfogadott charta tovább segíti a gyerekek képernyőidejének csökkentése érdekében tett fáradozásaikat, és alapul szolgál további programok, kezdeményezések kidolgozásához. Bíznak abban, hogy a szakmai konszenzus olyan országos szemléletváltást indít el, amelyben az egészségügy, az oktatás és a családok közösen dolgoznak a jövő generáció egészségének védelméért a digitális túlterheléssel szemben.