Nem lehet elég korán kezdeni: az anyajegyszűrés

Vannak vizsgálatok, amelyek rendszeres elvégeztetése minden életkorban ajánlott. Ilyen az anyajegyszűrés és az évenkénti – sok anyajegy esetén félévenkénti – bőrgyógyászati kontroll. A melanóma az egyik legagresszívebb daganatos elváltozás, amelynek gyógyításában a legfontosabb tényező az időfaktor: minél hamarabb felfedezik, annál nagyobb a gyógyulás esélye. Az orvosi kontroll mellett a legalább havonta végzett önvizsgálat is kulcsfontosságú. 

A szabálytalan bőrelváltozás felismerésében segít az úgynevezett ABCDE-szabály. Ez az angol szavak kezdőbetűiből álló rövidítés öt olyan jellemzőre utal, amelyek segítenek eldönteni, aggódnunk kell-e egy-egy anyajegy miatt, vagy sem.

Az A az asszimetriára utal: míg a normál anyajegy nagyjából szimmetrikus, az egyik fele tükrözhető a másikra, addig az asszimetria problémát jelezhet. A B (border) a határokat jelenti: a jóindulatú anyajegy elválik a bőr ép részétől, szabályos szélű, kerek vagy ovális. A szabálytalan, elmosódott határvonal azonban gyanúra adhat okot. A C (color) a szín: ha az anyajegy egységes színű, akkor nyugodtak lehetünk, ám ha több árnyalat – például barna, fekete, vöröses, kékes vagy fehéres – keveredik benne, az melanómára utaló, figyelmeztető jel lehet. 

A D (diameter) pedig az átmérőt jelenti: egy normál anyajegy legtöbbször kisebb, mint hat milliméter, az ennél nagyobb elváltozásokra jobban oda kell figyelni, különösen, ha növekednek. Az E (evolution and elevation) a változás folyamatát jelöli: ha az anyajegy idővel változik – nő, elszíneződik, viszket, fáj, vérzik vagy kiemelkedik –, mindenképpen kivizsgálást igényel.

Szemészeti és fogászati szűrések

A szemészeti szűrővizsgálatok, akárcsak az anyajegyszűrés szintén nem köthetők egy bizonyos életkorhoz. Szemünk, látásunk épségének megóvása egész életen át tartó feladat, amelyben a rendszeres szemészeti szűréseknek kiemelt szerepük van még akkor is, ha teljesen panaszmentesek vagyunk, mert fényt derülhet olyan elváltozásokra is, amelyek majd csak később okoznának problémát (például cukorbetegség, magas vérnyomás). 

Időskorban nagyon gyakori a zöldhályog előfordulása, amelynek időben történő felismerése és kezelése kiemelten fontos, mivel később a károsodás már vissza nem fordítható, ezért már enyhe gyanú esetén is érdemes mihamarabb szakorvoshoz fordulni. 

Szájüregünk egészségének megtartása ugyancsak kortól független, így a fogorvos évente vagy akár félévente való felkeresése – kontroll és fogkőeltávolítás céljából –, s persze fogaink megfelelő ápolása az első fogacskák kibújásától kezdve késő időskorig napi szintű figyelmet igényel.

Laborvizsgálatok, tumormarkerek

A szervezet általános állapotát mutató laborvizsgálatokat – rutin vér- és vizeletvizsgálatot – ugyan gyermekkorban csak indokolt esetben, 18 éves kor felett azonban évente egyszer érdemes elvégeztetni, hogy megbizonyosodhassunk arról, nincs-e valamilyen gyulladás a szervezetünkben. Azt is megtudhatjuk így, testünk vitamin- és ásványianyag-raktárai kellőképpen fel vannak-e töltve, ugyanakkor különböző betegségek fennállása esetén gyakoribb és speciális laborvizsgálatra is szükség lehet. 

45 éves kor felett javasolt a tumormarkerek szűrése daganat gyanúja esetén. Ha volt a családban vastagbéldaganat, a bélrendszert is érdemes megnézetni évente egyszer. Akinek a családjában már előfordult béldaganat, illetve akinél korábban vastagbélpolipot vagy vastagbélgyulladást diagnosztizáltak, annak már 40 éves kortól el kell kezdenie a vastagbélszűrést, 50 év felett pedig mindenkinek ajánlott elvégeztetni kétéves rendszerességgel. 

Legfőképpen, mert a vastagbél daganatos megbetegedéseit – mivel nem okoznak tipikus, jól felismerhető panaszokat – az esetek nagy részében sajnos későn diagnosztizálják.

Hatvan felett a vastagbélszűrés mellett minden évben javasolt a székletminta-vizsgálat is, amit indokolt esetben kolonoszkópia egészít ki.

Nőgyógyászati vizsgálatok a mellultrahangtól a méhnyakrákszűrésig

Az önellenőrzés nemcsak a bőr, hanem a mell esetében is kiemelten fontos. Ez utóbbi önvizsgálatára már tiniként érdemes megtanítani lánygyermekünket, hogy az számára olyan mindennapos rutinná váljon, mint a fogmosás. Gyakori kérdés a szülők részéről, hogy mikortól érdemes nőgyógyászati vizsgálatra vinni gyermekünket. A szakemberek egyöntetű válasza, hogy ha nincs probléma, panasz, akkor a szexuális élet megkezdése előtt nem indokolt, ha azonban tervben van, vagy nemrég megtörtént az első alkalom, az ideális apropója lehet a szakember felkeresésének. 

Méhnyakrákszűrésre először a szexuális élet megkezdése után egy évvel kell elmenni, majd onnantól fogva minden egyes esztendőben. A humán papillomavírus kimutatására szolgáló HPV-tipizálás elvégzésére pedig akkor kerül sor, ha a citológiai lelet rendellenes sejteket ír le, amelyek felvetik a rákmegelőző állapot gyanúját.

A legtöbb nő esetében a gyermekvállalás ideje jellemzően a 25–40 év közötti időszakra esik. Szerencsére a nők többsége nemcsak a várandósság alatt vagy a tervezett babavárás miatt fordít nagyobb figyelmet az egészségére, hanem már jóval korábban, amikor felvetődik a gyermekvállalás gondolata, felkeresi a nőgyógyászát. 

A már tinikorban megkezdett mellönvizsgálaton kívül 20–45 éves kor között ajánlott az emlő tapintásos és ultrahangos szűrővizsgálata is (szakember által), majd 45 éves kor felett az évi egy mammográfia, kiegészítve pajzsmirigy-, hasi- és kismedencei ultrahanggal.

Az ötvenes éveikben járó nők szervezetének működését a menopauza teljesen áthangolja, a hormonális változások hatására megszűnik a menstruáció, megváltozik az anyagcsere – sokaknál ilyenkor alakul ki vagy súlyosbodik az inzulinrezisztencia, a diabétesz –, sérülékenyebbé válik az izomzat, az idegrendszer, megjelenhetnek az alvászavarok, az emésztési problémák, a hőhullámok és a hangulatingadozások is. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy ne hanyagoljuk el magunkat, legfőképp ne tabusítsuk a panaszainkat, hanem forduljunk szakemberhez: nőgyógyászhoz, endokrinológushoz, diabetikushoz.

Gyakori problémát okoz, hogy sok nő a menstruációja elmúlását követően, a menopauza után már nem jár rendszeres nőgyógyászati kontrollra, holott szinte minden második nőt érint a kismedence-gyulladás, az inkontinencia, a fertőzések és a hüvelyszárazság, amelyek orvoslására már kifejezetten modern módszerek állnak rendelkezésre. Érdemes tehát a fiatalon elkezdett éves rutinhoz tartani magunkat, és rendszeresen megjelenni a nőgyógyászati rendelőben – akkor is, ha nincs panaszunk –, hogy a megszokott vizsgálatokkal meggyőződhessünk arról: minden rendben van.

Szív- és érrendszeri szűrések

Szív- és érrendszeri szűrésre jellemzően csak 40 éves kor felett kerül sor, amikor jelentősen megemelkedik a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága, valamint már megmutatkozik a magas vérnyomás, az elhízás, a káros szokások – például a dohányzás, alkoholfogyasztás – és az ülő életmód negatív hatása. 

Ezeket nem szabad félvállról venni, épp ezért ajánlott évente beiktatni egy rizikófelmérést, amit EKG-val és tüdőszűréssel is kiegészíthetünk. 

45 éves kor felett javasolt még a nyaki erek vizsgálata is Doppler-ultrahanggal. 50 éves kor körül pedig, különösen nők esetében azért ajánlott az alapos kardiológiai kivizsgálás, mert a változókorban az addig a szív-és érrendszer egészségét védő ösztrogén szintje rohamosan csökkenni kezd, ami megnöveli a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát. 

60 felett a szívünk és az érrendszerünk még kiemeltebb figyelmet és gondoskodást igényel: egyrészt egészségtudatos életmóddal, helyes táplálkozással, sok mozgással védhetjük őket, másrészt azzal, hogy tisztában vagyunk a potenciális veszélyek, például a szívinfarktus és a sztrók tüneteivel, ami nők esetében sokszor összetettebb tünetegyüttessel jelentkezik – a mellkasszorítás mellé társulhat légszomj, hátfájdalom és szédülés is –, mint férfiaknál. 

Csontsűrűségmérés és az időskori demencia megelőzése

Ötven felett, amikor már számolni kell a változókorral együtt járó tünetekkel, érdemes külön figyelmet fordítani az éves csontsűrűségmérésre, mert a csontveszteség mindkét nemnél az ötvenes években kezdődik, de a nőknél gyorsabb ütemű a változókori hormonszintváltozás miatt. 60 év felett pedig újabb egészségügyi kihívással szembesülhetünk: ebben az életszakaszban ugyanis már sajnos észrevehető jelei vannak az agyi tevékenység hanyatlásának is. 

A hetvenhez közeledve drasztikusan megnő a demencia kialakulásának veszélye, aminek elkerülése érdekében a szakemberek azt javasolják, maradjunk aktívak: olvassunk, tanuljunk, társasozzunk, fejtsünk rejtvényt és mozogjunk sokat!

Férfiak mumusa: az urológiai szűrés

Az urak esetében kiemelten fontos a rendszeres urológiai vizsgálat, amely eredményesen segíthet megelőzni, illetve idejében elcsípni a komolyabb gondokat. A rendszeres urológiai szűrés 50 éves kortól ajánlott a férfiak számára. Ha azonban volt már a családban prosztatadaganattal küzdő beteg, akkor 40–45 éves kortól fontos megjelenni az éves szűrésen. 

Amíg a nőknél az emlők otthoni vizsgálatának van nagy szerepe, addig a férfiak körében ugyanilyen fontos a herék otthoni vizsgálata. Ha olyat észlelnek magukon, ami nem szokványos, akkor mindenképp ajánlott szakorvost felkeresni, az idő ugyanis itt is fontos tényező a gyógyíthatóság tekintetében.

Források: 

https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/szurovizsgalatok-holgyeknek.html

https://www.nationalgeographic.com/science/article/health-challenges-women-adulthood-20s-30s-40s-50s-60s

https://itbusiness.hu/english/state-of-digitalisation-in-healthcare/

https://www.tebra.com/theintake/medical-deep-dives/tips-and-trends/is-self-diagnosis-on-social-media-helping-or-hurting-peoples-health

Floridától Budapestig

A mai Szilágyi Erzsébet fasoron, a fogaskerekű megállójával szemben 1929-ben nyílt meg a Florida kioszk, egy vendéglő és egyben cukrászda, amely polgári árakkal várta a vendégeket, az előkelő közönséget. A Budapesti Hírlap az új létesítményt „intim vacsorázó szórakozóhelynek” nevezte. A kerthelyiséges vendéglő nagy népszerűségnek örvendett egészen a II. világháborúig, ekkor az épületet bombatalálat érte. A telek egy ideig üresen állt, az 1960-as évek elején pedig egy bolgárkertészet költözött a helyére. 

Azonban nem sokkal később a szocializmus egyik jelentős szállodaberuházása vette itt kezdetét, 1962-ben megkezdődtek a Hotel Budapest alapozási munkálatai.

A fővárosi szállodák ekkor még jellemzően a Belvárosban működtek, patinás épületekben, amelyek belesimultak a környezetükbe. Az ország legmagasabb lakóépületének tervezett Hotel Budapest építésével a szocialista vezetés azt akarta bizonyítani, hogy a keleti blokkban is épülhet toronyház, amely ráadásul kör alaprajzú – ez korábban ismeretlen volt a budapesti szállodaépítészetben. Eredetileg a kioszk emléke előtt tisztelegve Hotel Floridának szerették volna elnevezni, azonban a döntéshozók nem repestek az ötletért, hogy a magyar felhőkarcoló a kapitalista USA egyik államáról kapja nevét.

A budai óriás

A Körszálló terveit a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) alkalmazásában álló Ybl-díjas Szrogh György készítette − az ő nevéhez fűződik többek között a Dózsa György úti MÉMOSZ-székház, a salgótarjáni művelődési ház, valamint a Frankel Leó úti OTP-lakóház tervezése. 

„A helykijelölést »készen« kaptam, de egyetértettem vele, és ma egyre inkább, elsősorban azért, mert mint kiderült, a szálló vendégeinek és látogatóinak is sokat tud nyújtani Budapestből, Budából, annak eddig ismeretlen szépségű panorámájából. Ez ma már beigazolódott tény. Azt a sokat vitatott kérdést pedig, hogy a szálló Buda, a dombvidék harmóniájába »beletehénkedik-e« vagy illik-e oda már most − s még inkább az elkerülhetetlenül kiterjedő kis házak, meg néhány magasabbra törő épület rendszerébe −, azt úgyis a jövő fogja eldönteni” – írta Szrogh a tervezésről a Magyar Építőművészet 1968/4. számában.

Az első kihívást az alapozás előkészítése jelentette, a telek adottságai miatt hatalmas mennyiségű, több mint nyolcezer köbméternyi földet kellett elhordani. 

Maga az építkezés 1964-ben indult, „a kezdet nehéz volt, hiszen a domboldalt kellett meghódítani, és új volt az építés formája is: a szálloda úgynevezett csúszózsaluzással épült, ahol elmaradt az eddig ismert állványozás, és a betonozók, építők munkahelyét hidraulikus emelőkkel vitték felfelé” − részletezte a Népszabadság 1967-es száma. Az akkor nagyon modernnek számító csúszózsaluzatos technológiát jellemzően gabonasilók, tévé- és víztornyok építése során alkalmazták. 

Először a szálló lépcsőházi magját készítették el, mindössze hat hét alatt. Ehhez több mint százötven munkás kellett, akik éjjel-nappal a terepen voltak, naponta másfél méternyi vasbeton koszorút emelve. Ezzel szemben a harminc méter átmérőjű betonhenger födémével hónapokon keresztül meggyűlt a bajuk. A kivitelezés során sokszor módosult az eredeti terv, többek között a négy helyett csak három lift kapott helyet. Elmaradtak a képzőművészeti alkotások, a tetőterasz szélvédő üvegezése az acélszerkezet elkészítésénél megakadt. 

„A trapézíves alaprajzú szobákban a kereskedelemben kapható, lábakon álló bútorral kellett az »éjjeli szekrényt« megvalósítani (…) a fa falburkolatra akasztható polc helyett; ebből az következett, hogy négyfajta ágyelhelyezési alternatíva helyett csak kétféle lehetséges, és azok is a lehetségesek közül nem a legjobbak” − részletezte Szrogh György a változtatásokat. A „csökkentett” programmal felépült szálló így is jelentős összegbe, több mint kilencvenmillió forintba került.

Fotó forrása: Fortepan

Mielőtt éjfélt üt az óra

„A szálloda átadási határideje Szilveszter napja lesz. Amint azt dr. Dobos György, a szálló igazgatója elmondta, a személyzet kiválasztása már megtörtént, sőt a múlt nyáron a Budapest pincéreit és szakácsait, valamint szállodásait a tihanyi szállóban szoktatták össze. Készülnek a megnyitó napjára, az IBUSZ szilveszteri báljára is. Az éttermet az utazási iroda bérelte ki, de telt ház van már az eszpresszóban és a bárban is. 

Jelenleg tízszeresen-húszszorosan nagyobb az igény, mint a férőhely. 

Ennek megfelelően az év utolsó napjaiban foglaltak lesznek a szálloda szobái is. A műsort már próbálják, s így minden biztosíték megvan arra, hogy a vendégek jó hangulatban, kulturált körülmények között köszöntik majd az új esztendőt” – olvasható egy 1967-es decemberi Népszabadságban a tervezett nyitásról, azonban minden erőfeszítés ellenére az utolsó simítások nem haladtak a tervek szerint. 

December 29-én még teljes volt a káosz, a források szerint ezen a napon több mint négyszáz ember dolgozott megfeszített tempóban, sőt a határidő napjának reggelén az egyik szoba kigyulladt, egy másikban pedig a leszakadt mosdókagyló miatt beázott a hall. Ehhez képest bagatell volt, hogy pár szobában még a tapétázást kellett befejezni. Végül december 30-án délután négykor készen állt a hatvannégy méter magas szálló tizenkilenc szintje és az ötszázhatvan vendég fogadására alkalmas kétszáznyolcvan panorámaablakos szoba. 

Kép

Fotó forrása: Fortepan

A borozó száz, a galérián kialakított eszpresszó százötven, a mulató pedig kilencven vendég fogadására volt alkalmas. 

A hivatalos megnyitó előtt elsőként Kádár Jánost vezették körbe − természetesen egy gondosan előkészített útvonalon −, hogy aztán mindenki megelégedésére megihassa a bár első eszpresszóját egy cigaretta kíséretében. 

Így már nem volt kérdés, hogy szilveszterkor telt házzal nyitja meg kapuit a Körszálló. 

„Az irodán már betelt az első napok vendéglistája, az IBUSZ 400 látogatót hoz Svédországból, Jugoszláviából, az NSZK-ból, a többi 160 »premier lakó« egyéni turista, Európa minden részéből. A mai, szilveszteri nyitóprogram, az étteremben a Budapest részére szervezett népi zenekar muzsikál. A bárban műsor lesz és jazzkvartett szolgáltatja a zenét. A presszóban és a tetőbárban tánczene, a borozóban pedig hárfa-hegedű duó gondoskodik a jó hangulatról” – olvasható a Csongrád Megyei Hírlap 1967. december 31-i számában. A vendégeknek ételkülönlegességekkel is készültek, többek között spárgakrémleves, vajas-citromos izlandi kaviár és tűzdelt fácán került az étlapra.

A Hotel Budapest megnyitását nagy figyelemmel kísérte a korabeli sajtó, rengetegen dicsérték különleges megjelenését, de számtalan kritika is érte, többek között „félig bevert szegként” és „budai hengerműként” hivatkoztak rá, de volt, aki csak „Colosseumként” emlegette.

Coca-Colát mindenkinek!

A Hotel Budapest hatalmas népszerűségnek örvendett az 1970−80-as években. Számos forrás szerint itt szolgáltak fel először svédasztalos reggelit Magyarországon, ami annyira összezavarta a vendégeket, hogy volt, aki odahúzott székkel reggelizett − ennek ellentmond, hogy először 1973-ban cikkeztek erről, míg a Gellért Szállóban már ezt megelőzően is volt svédasztalos reggeli. 

Nagy újdonságot jelentett a Coca-Cola, amit a városban itt lehetett először kapni, így nem meglepő, hogy a lenyűgöző kilátást nyújtó tetőteraszt Cola bárként emlegették. De nem a kóla volt az egyetlen kuriózum, koktélokat és külföldi röviditalokat is kínáltak a fiatalok közkedvelt szórakozóhelyének számító bárban, amely − amikor éppen nem Hofi Géza vagy Koós János szórakoztatta a vendégeket − amerikai slágerektől volt hangos.

„A Budapest 1988-ban várja az egymilliomodik vendégét. De elbűvölőek az egyéb számok is: kétmillió palack üdítőt, egymillió üveg sört, háromszázezer kilogramm húst és kétszázötvenezer palack bort fogyasztottak el éhes és szomjas vendégei” − olvasható a Turizmus 1987-es számában.

A törzsvendégek között felbukkantak nagykövetek, politikusok, énekesek, színészek, de olyan hírességek is megszálltak itt, mint Roger Moore, Tony Curtis, Willy Brandt német kancellár, sőt Moammer Kadhafi is. A bárban is mindig lehetett egy-egy ismert emberrel találkozni, gyakran járt ide Szepes Mária, Gobbi Hilda, Makk Károly és Jancsó Miklós is. 

A személyzet a találkozás élménye mellett sokszor egy kis svájci csokival vagy amerikai cigarettával lett gazdagabb, sőt egy anekdota szerint az egyik pincér egy havi borravalójából egy balatoni nyaralót tudott vásárolni magának.

A tetőteraszt a 1980-as években lezárták, ugyanis a mulatozók sokszor üvegeket, sőt volt, hogy széket is ledobtak. Végül az 1990-es években beépítették, kilenc luxus lakosztályt alakítottak ki a helyén. A szálló 2020-ig üzemelt, ekkor a világjárvány szólt közbe. Diák- és munkásszállóként működött 2022-ig, jelenleg egy nagyobb beruházás vár a veszélyeztetett hazai modern épületek listáján szereplő Körszállóra. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A Spiritusz podcast hallgatottsági listájának élén álló korábbi beszélgetésben Németh Szilvia műsorvezető Dr. Almási Kittivel beszélgetett az irigység, a kibeszélés és a rosszindulat témáiról — kérdésekről, melyek sokakat foglalkoztatnak. 

Van, aki vágyik az elismerésre, sőt fürdik benne, ha mások irigykednek rá. Posztol, villant, mutat, mert ebből merít visszaigazolást: ha mások sóvárogva néznek rá, az annak a jele, hogy ő valamit „jobban csinál”. Mások viszont épp az ellenkezőjére törekednek: rejtik, kisebbítik a sikereiket, nehogy feltűnést keltsenek. Szerényebb házat építenek, kevésbé látványos autóval járnak, mert úgy érzik, a figyelem – különösen az irigy tekintet – veszélyt hoz. Ez a kettősség mélyen gyökerezik a kultúránkban.

Évszázadok hagyománya, hogy félünk mások irigységétől – a „rossz szem”, a pletyka, az irigykedő szólamok szinte mágikus erejű fenyegetésként élnek tovább a mindennapokban. 

A közösségi normák gyakran arra sarkallnak, hogy ne lógjunk ki a sorból: vidéken különösen erős az az elvárás, hogy ne „menőzz”, ne hivalkodj. Mert aki kitűnik, az könnyen céltáblává válik – és nem csak szavakkal. De miért ilyen nehéz a sikert egyszerűen elfogadni – önmagunkban és másokban is? Kutatások szerint míg nyugaton a „siker” szóhoz a szorgalom és a kitartás társul, addig itthon gyakran az „ügyeskedés” vagy valamilyen háttéralku képe ugrik be először. Mintha nem tudnánk elhinni, hogy valaki becsületes munkával is eljuthat valahová.

A témában mélyebbre ásunk – szakértőnk, dr. Almási Kitti segítségével.

A pletyka: információ vagy manipuláció?

„A pletyka útján szájról szájra terjed annak a híre, hogy valaki ilyen vagy olyan – például nagyszerű cipész, vagy épp megbízhatatlan kőműves – magyarázza Almási Kitti. – Ez segíthet eligazodni a kapcsolatainkban, döntéseinkben.” Egyfajta társadalmi térkép, ahol egymás tapasztalataiból tájékozódunk.

A gond csak az, hogy „minden átadott információ torzul” – mondja. Ahogy a gyerektáborok népszerű „fülbesúgós” játékában, a mondat, amit elindítunk, a végére felismerhetetlen lesz. Így lesz a segítő szándékból könnyen félrevezetés.

A pszichológus különbséget tesz a pletyka és a rosszindulatú kibeszélés között. Míg az előbbi informál, az utóbbi „lehúz, és negatív színezettel látja el az illetőt.” A cél: mások szemében is lerombolni az illetőről kialakult képet.

„A legtöbb esetben a rosszindulatú kibeszélés célja, hogy mások se gondoljanak túl jót az adott illetőről. Valamiért jól érezzük magunkat attól, hogy az illetőt mások sem szeretik velünk együtt.”

Németh Szilvia felveti a kérdést: igaz-e, hogy inkább a nők pletykálnak, míg a férfiak a nyílt szembesítést választják?

Almási Kitti óvatos a nemi általánosításokkal, de történelmi okokra is rámutat: „A nők számára az érvényesülés sokáig nem volt nyíltan lehetséges, így egymásról terjesztett történetekkel tudták a riválisokat visszahúzni.” Ez egyfajta túlélési stratégia volt – akár a párválasztás, akár a közösségi helyezkedés terén.

A férfiak viszont, teszi hozzá, „gyakran alátámasztják, hogy gyorsabban, könnyedebben kezelik a konfliktusaikat, nem az egymás háta mögötti technikákkal élnek.” Ugyanakkor a változó nemi szerepek miatt ma már náluk is megjelenik ez a viselkedésforma, például párkapcsolati versenyhelyzetekben.

Az irigység gyökerei: amikor nem szeretem, ahol tartok

A rosszindulatú kibeszélés mögött gyakran mélyebb lelki okok húzódnak meg. „Aki elfogadásban van önmagával, az kevésbé érintett a témában” – mondja Almási Kitti. Akinek rendben van az élete, nem vágyik máséra.

De a legtöbben – ismeri el – „nem szeretik azt, ahol tartanak az életben… a múlt problémáin rágódnak, vagy a jövő miatt frusztráltak.” Ilyenkor az előrébb járó ember puszta létezése is fájdalmat kelt.

„Tulajdonképpen téged foglak utálni azért, hogy ezt a rossz érzést keltetted bennem.”

Az irigység nemcsak fáj, hanem szégyenérzetet is kelt. „Ez nem egy könnyen vállalható érzés… ha elismerem, hogy irigy vagyok, elismerem azt is, hogy a másik valamiben jobb.” Ez a belső feszültség gyakran a rosszindulatú beszédben csapódik le.

„Tulajdonképpen ez a rosszindulatú kibeszélés egy szelep. Annyira duzzadunk a frusztrációtól, hogy keresünk társakat, és együtt szidjuk azt, akitől rosszul érezzük magunkat.”

De ez csak átmeneti megkönnyebbülést ad, figyelmeztet Almási Kitti. „Miközben másokat lehúzunk, valójában ugyanott maradunk. A baj velünk van, és az nem oldódik meg attól, hogy mások renoméját romboljuk.”

„Ha másnak sikerül, akkor nekem miért nem?” 

Sokszor nem is azt sajnáljuk, ami nekünk nincs, hanem azt, hogy másnak van. Az irigység és a siker iránti társadalmi érzékenység mély kulturális és pszichológiai gyökerekkel bír, és gyakran olyan érzésekhez vezet, mint a tehetetlenség, a frusztráció vagy akár a cinizmus. De honnan ered mindez? És mit tehet az, aki úgy érzi, mintha mindig másokhoz mérve lenne kevesebb?

Az irigység sokszor nem pusztán a másik ember sikere miatti rossz érzés, hanem a saját kilátástalanságunk tünete. 

A szakértő így fogalmaz: „Ha nincs az illetőknek olyan személy a környezetében, aki támogató lenne, a nehéz pillanatokban is tényleg kitartásra ösztönözné őket, akkor lehet, hogy előbb föladják, mint kellene... ha senkinek nem sikerül, mindenki szenved, akkor megnyugodhatok, hogy csak az van velem, mint mindenkivel.”

Ez a gondolat rávilágít arra, mennyire fájdalmas tud lenni az a felismerés, hogy mások – úgy tűnik – boldogulnak, míg én nem. A tehetetlenség érzését gyakran enyhíti, ha látjuk, hogy más is bajban van. Ebből ered az a jelenség is, hogy sokan szinte megkönnyebbülnek, amikor egy sikeres ember „megbukik”, vagy szenvedni látják.

A modern társadalom nemcsak lehetőségeket kínál, hanem vágyakat is kelt – olyanokat, amelyek nem belőlünk fakadnak. A szakértő szerint: „Valójában egy csomó olyan célt tűzünk ki, amire nem mi vágyunk, de a társadalomból látott, hallott dolgok gerjesztik bennünk ezt a vágyat... az illúzió lényege az, hogy te azt gondolod, hogy akik úgy élnek, azoknak jó.”

Gyakran nem is tárgyakra vagy élményekre vágyunk, hanem arra az érzésre, amiről azt hisszük, hogy azokkal együtt jár. Nem a szépségre, hanem arra, amit az „ideális szépség” megélhet. Nem a gazdagságra, hanem az azzal feltételezett szabadságra. Ezek a vágyak kívülről érkeznek, mégis sajátunkként éljük meg őket.

A közösségi média korában különösen nagy a nyomás, hogy mások elégedett életét szemlélve mi is hasonlót akarjunk – vagy legalábbis hasonlónak látszani. A Mindenki hazudik című könyv (Seth Stephens-Davidowitz, a Harvardon végzett közgazdász, a Google volt adattudósa, a New York Times rovatvezetőjének írása) alapján a szakértő így fogalmaz:

„A megmutathatatlan dolgaink kompenzálásaként kerül ki egy csomó minden a világhálóra… a többi, aki meg nézi, az meg ott frusztrálódik, hogy nekünk milyen jó lehet, miközben mi magunk is szenvedünk.”

Ez az „online színház” fenntartja az illúziót, hogy másoknak jobb, miközben ők ugyanúgy fájdalmakat élhetnek át – sőt néha épp az ő szenvedéseik a legláthatatlanabbak.

Ne hivalkodj – a szerénység kultúrája

A magyar társadalomban – különösen vidéken – erős a hagyománya annak, hogy „ne tűnj ki”, „ne legyél feltűnő”. A túlzott siker, a hivalkodó viselkedés akár veszélyes is lehet: irigységet, rosszindulatot vonz.

„Ha valaki feltűnősködik, menőzik... az óhatatlanul fölhívja magára mások figyelmét, azok beszélni fognak róla... Inkább szerényebb homlokzatot épít a házának, egyszerűbb autót választ.”

A szerénység ebben a közegben nemcsak erény, hanem túlélési stratégia is lehet. Aki kilóg, az célponttá válhat. Nem véletlen, hogy a „szorgalom és tehetség” útját sokan nem tartják elégségesnek: a siker gyanús, ha nem áll mögötte valami „kapcsolat” vagy „hátszél”.

A bulvársajtó gyakran az emberi kárörömre épít. Egy-egy híres ember „lebukása” – egy válás, egy kínos fotó, egy botrány – nemcsak hír, hanem kollektív megkönnyebbülés is lehet:

„Az emberek jelentős része ugrik arra, hogy egy sztárolt személyről megjelenik valami, ami lerántja róla a leplet... a saját szerencsétlenségüket enyhíti, ha mások is tudnak szenvedni.”

Ez a dinamika mélyen emberi, még ha fájdalmas is kimondani: az igazságosság érzete gyakran nem azt jelenti, hogy mindenki jól jár, hanem azt, hogy senki se járjon jobban a kelleténél.

Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel?

Az irigység, a vágykeltés és a látszatboldogság csapdái mindenkit érintenek – még azokat is, akik mások példaképeinek tűnnek. A legfontosabb kérdés nem az, hogy másnak mi jutott, hanem az, hogy mi valóban mit akarunk – és hogy kinek az elvárásai szerint éljük az életünket.

Talán az egyik legfontosabb lépés az, ha merünk szembenézni a saját vágyaink eredetével, és felismerjük: az összehasonlítás nem vezet boldogsághoz. Ahogy a fenti gondolatok is mutatják: nem az a baj, ha másnak sikerül – hanem ha mi nem találjuk meg azt, ami nekünk valóban fontos.

Ha tehát legközelebb pletykát hallunk, érdemes megállni egy pillanatra, és megkérdezni magunktól: információ ez, vagy a frusztrált érzéseink kiszellőztetése? És ha másokról beszélünk: vajon nem önmagunk elől menekülünk?

Vajon melyik az a pillanat, amikor néhány kedves szó vagy gesztus átváltozik sejtszintű üzenetté, és pirosabb lesz tőle az arcom vagy fényesebb a hajam? Kinga orvosi irányból közelíti meg a kérdést, és úgy fogalmaz: „egy-egy kedves cselekedet hatására az agyunkban hihetetlen mennyiségű neurotranszmitter szabadul fel, melyek összehangolt működésbe kezdenek, akár egy jól vezényelt szimfonikus zenekar.” A transzmitterek megelevenednek a képzeletemben, úgy látom őket, mint hirtelen a vérbe toluló molekulákat, amelyek jó hírt visznek idegsejtről idegsejtre, vagy a vérrel akár távolabbi célszervekhez is elevickélnek, mint az oxitocin. Úsznak az örömben. Az üzenet a kémia nyelvén fogalmazódik meg, és a kémia nyelvén érkezik rá a válasz is. 

Kinga csodálatos egyszerűséggel teszi hozzá: „akár mi adjuk, akár mi kapjuk, a hatás ugyanaz”. 

Kedvesség hatására – amikor például egy kisgyerek odabújik hozzánk – óriási mennyiségű oxitocin szabadul fel az agyunkban, ami a kötődések kialakulásáért felelős hormon. Ahogy szétárad a vérünkben, bizalom ébred bennünk, csökken a szorongásunk, csökkenti a gyulladásokat is, és vérnyomáscsökkentő hatása is van. Nyitottá és befogadásra képessé tesz minket, legyen szó új kapcsolatról, vagy egy baba megfoganásáról a méhben. Az orvosok azt is tudják, hogy az oxitocin nitrogén-monoxid segítségével ellazítja az ereket, vagyis a nitrogén-monoxid a sejtek nyelvén annyit tesz: lazulj! 

Oxitocin hormon szülés, szoptatás közben is jócskán termelődik, szinte a pityergésig lágyítva a női lelket. Ez a lazulás védi a szívet is, amit a szakember kardioprotektív hatásnak nevez – milyen csodálatos ötlet ez a Teremtőtől! Az oxitocin csökkenti a kortizol szintjét a szervezetben, utóbbi az az anyag, ami stressz hatására termelődik, és gyorsan rongálja a szerveinket. A krónikusan magas kortizol szintnek szerepe lehet a magas vérnyomás és a cukorbetegség kialakulásában is, felelős lehet az alvászavarokért, a hasi zsírfelhalmozódásért, gyengíti az egész immunrendszert.

Ha olyan kapcsolatban élünk, ahol alig van némi kedvesség, hamar elhasználódhatnak a kortizol által gyötört szervek, és a kedvesség hiánya sok áttételen át súlyos betegségekhez vezethet.

Egy-két kedves szó a fülünkben lévő dobhártyát rezegtetve három kis csonton keresztül (kalapács, üllő, kengyel: a nevüket vicces formájuk miatt kapták) jut az agyunkba, aminek jutalomközpontja rögtön dopamint adagol, amitől pozitív megerősítést élünk át. A szerotonin (boldogsághormon) növeli a boldogságérzetünket, csökkenti az általános szorongásunkat. Nem véletlen, hogy a hangulatjavító szerek ennek a két hormonnak a megcélzásával fejtik ki hatásukat, de milyen szomorú, ha gyógyszerrel kell helyettesíteni a kedvességet…

Amikor átengedek egy gyalogost, és ő fölemelve a kezét megköszöni ezt, melegség járja át a szívem. Kinga értelmezésében ilyenkor az agyamban endorfin szabadul fel, ami a szervezetünk belső gyártású fájdalomcsillapítója. Csokoládé fogyasztásakor is az endorfin okoz olyan élvezeti értéket, amit már örömnek nevezhetünk a csokoládé minőségétől függően. A kedvesség viszont nem hizlal.

Van a szervezetünknek egy igen erős védelmi vonala, amiről mostanában sok kutatás folyik, a neve vér-agy gát. Agyunkat erősen védjük a nemkívánatos hatásoktól, az egész koponyánk egy erős csontos struktúra, gondolati irányítóközpontunk megóvására alakult ki. Az agyban az erek is máshogy viselkednek, nem engednek át az agyi szövetekbe annyi anyagot, mint a testi keringés erei. 

A vér-agy gát egy vicces felvonóhídra hasonlít, ami nem engedi le a hidat bárminek. Mérgeket, baktériumokat, ártó molekulákat nem enged át, vigyáz agyunk tisztaságára.

Érdekes módon a szerotonin és a dopamin átjut rajta, de az endorfinok nem. Akkor hogyan tudok örömet és boldogságot érezni, ha valaki kedvesen elmosogatott helyettem, vagy annyi tábla csokit hozott, ahány éves vagyok? Nos, a vér-agy gáton nem jutnak át, de kaptak egy másik lehetőséget: az ópiátreceptorokon keresztül hatnak, így okoznak fájdalomcsillapítást, esetenként akár eufóriás örömöt. És most nem kemény drogokról, hanem csak egy kis kedvességről beszélünk! 

Egy mosolyról, egy gesztusról, arról, hogy végighallgattak vagy segítettek az ügyfélszolgálaton. Az oxitocin magában az agyban termelődik, így neki is meg kell küzdenie a gáttal, de a hipotalamuszban (ahol termelődik) nem olyan szigorú az ellenőrző-áteresztő pont. A kedvesség utat tör, átverekszi magát az érfalon, lecsorog a nagy vérkörön át minden sejtünkbe, és kilégzéskor kisóhajtjuk az éterbe.

A kedvességnek, önzetlen cselekedeteknek evolúciós jelentősége is van, például a fajfenntartásban (kicsinyekről való gondoskodás) fontos szerep jut az altruizmusnak.  

A kedvesség olyan fontos világmegtartó erő, hogy hatékonyabb valuta, mint a pénz. Olyan változásokat indít meg az emberi szervezetben, hogy vannak olyan segítői mámorral küzdő emberek, akik valósággal függnek tőle. Azok az emberek, akik folyamatosan, önzetlenül jótékonykodnak, és a kedvesség az életformájukká vált, folyamatos endorfintermelésre állítják a testüket.

A neurobiológia magyarázata a kedvesség ragadós mivoltára az, hogy amilyen arckifejezést látunk a szembejövő ember arcán, annak látványa ugyanazokat az agyi területeket indítja be az idegrendszerünkben, ami a kedvességet adóban is épp működésben van. Erre a célra testünk tükörneuronokat tart fenn.

Minden adott tehát ahhoz, hogy a kedvesség futótűzként terjedjen a világban, és csak a mi hozzáállásunkon múlik, hogy részei leszünk-e egy olyan változásnak, ami mindannyiunk életét jobbá teszi.

A Magyar Református Szeretetszolgálat programjához idén 374 helyszínen lehetett csatlakozni, nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli magyar településeken – Szlovákiában, Romániában és Kárpátalján – is. 

Az önkéntes akciókat három témakörben szervezik: környezetvédelem, szociális és fejlesztési programok. Az érdeklődők konkrét feladatokkal, ötletekkel jelentkezhetnek a szervezőknél, de arra is van lehetőség, hogy mások kezdeményezéséhez csatlakozzanak. A Szeretethíd honlapján térkép segítségével kereshetnek rá az egyes településekre. A program minden korosztály számára nyitott, legyen gyermek, középkorú vagy idős.

A leggyakoribb önkéntes feladatok a szemétszedés, virágültetés, a templom- és temetőkertgondozás volt. A Budai Református Gyülekezet egyik csapat például a „Jó az Úr” feliratot formálva ültetett piros és fehér virágokat a Szilágyi Dezső téri templom elé. Cegléden bibliai tanösvényt hoztak létre a Bibliában szereplő növényekkel, Gyulán híres helyiek és az Erkel család tagjainak sírjait rendezték. Több mint száz csoport az idősek, betegek vagy hajléktalanok napját varázsolta szebbé: az MRSZA Siketmisszió például a Dr. Török Béla EGYMI Intézet fogyatékossággal élő tanulóinak készült gyereknapi programokkal, a hajdúnánási iskola énekkara és néhány osztálya a Református Idősek Otthonában adott énekes szolgálatot, illetve a város főterén dicsőítő énekekkel szolgáltak a járókelők között. A kárpátaljai Tiszaújfalun magára maradt idős emberek telkeit tették rendbe.

A Magyar Református Szeretetszolgálat budapesti munkatársai Fővárosi Állat-és Növénykert biodómját festették. „Van két kezem, két lábam, van bennem vágy és tettrekészség, hogy segítsek másokon. Akkor hogy is maradhatnék otthon, amikor valami hasznosat is tehetek és egy jó közösségben lehetek? Ráadásul tényleg igaz, hogy az önkéntesség jóval többet jelent, mint néhány ecsetvonás: visszahat ránk is, minket tölt fel örömmel és energiával ez az alkalom” – fogalmazott Kármán Odett textilrajzoló, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntese, aki a hétvégén szintén ecsetet ragadott.

Forrás: Magyar Református Szeretetszolgálat, szeretethid.hu

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Ülj Közelebb Produkció darabja az erdélyi turnén öt helyszínen volt látható május végén: Nagyváradon, Déván, Csíkszeredán, Besztercén és Etéden. 

A Szabó Borbála által írt színdarabban, amelyről korábban mi is beszámoltunk, öt középiskolás történelemtanárával együtt ellátogat a Huszadik Század Aréna – diktatúrák szorításában nevet viselő szabadulószobába, ahol a játék során egy időutazáson vesznek részt. 

A fiatalok  a különös játszmában nem saját magukat alakítják, hanem hat hétköznapi hős bőrébe bújva kell végigcsinálniuk a feladatokat. 

Salkaházi Sára mintegy száz zsidót mentett meg a nyilas rémuralom idején. Richter Gedeon a modern hazai gyógyszeripar megteremtője volt. Kiss Sándort, a „bibliás politikust” megkínozták és fegyházra ítélték. Oloffson Placid atyát a Gulágra vitték, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták. Gérecz Attila költőt és sportolót rács mögé dugták. Brusznyai Árpádné Honti Ilona egyedül nevelte gyermekét, miközben minden követ megmozgatott, hogy az ’50-es években ártatlanul elítélt férjét kihozza a börtönből. A közös bennük az, hogy mindannyiuknak súlyos döntéseket kellett meghozniuk, és egyikük sem a könnyebbik utat választotta. 

A darab alapja a nemrég megjelent Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból című kötet, amely olyan, többségükben elfeledett hősöknek állít emléket, akiket a kommunista diktatúra nem engedett a közösségi emlékezet részévé válni. 

A darabban szereplő színészek Hajdú Steve, Sütő András, Márfi Márk, Kopek Janka, Trill Beatrix, Hajdú-Sobor Csaba; rendezője: Seres Tamás. 
Rendezőasszisztens: Szanyi Sarolta; videótechnika: Kátai Csaba; kreatív producer: Serfőző Krisztina. 

Az élménynapon meglepetésként Péter Szabó Szilvia énekesnő, Mezei Léda színésznő és Vastag Csaba énekes, a segélyszervezet önkéntesei és Gáncs Kristóf ügyvezető igazgató fogadták a gyermekeket. A tábori hangulatot időző nap folyamán kreatív csoportfoglalkozások, izgalmas feladatok és egy gazdag ebéd is része volt a tartalmas programnak. A rendezvény megnyitóján elhangzott, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet táborai mások, mint a többiek. Itt nem csak élményeket kapnak a gyerekek, hanem a hétköznapokban használható tudást is. Nemcsak játszanak, hanem fejlődnek is, többek között például a szociális, digitális vagy éppen a pénzügyi készségek terén. A segélyszervezet szakemberei nemcsak felügyeletet biztosítanak, hanem egy elfogadó, támogató, szerető közösséget is a részt vevő gyerekek számára. Ezekben a táborokban a Kapaszkodó program egész éves fejlesztéseire erősítenek rá a munkatársak, hogy ezáltal a gyerekek a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Az ország északi és déli hátrányosabb helyzetű régióiban található intézményeik támogatottjai számára összesen 36 napközis, illetve bentlakásos nyári tábort szerveznek. 

A 4-18 éves korosztályú gyerekek változatos programokon vehetnek részt a többek között sport, artista, kukta, robotika, mese, természetismeret és kézműves tematikájú táborokban. 

Egy-egy élményhét pedig az érzelmi, szociális és társas készségek, illetve a közösség, valamint a szociális kompetencia fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

Gáncs Kristóf kihangsúlyozta: Közeleg a nyár, minden gyerek és szülő a szünidei programokat tervezgeti. Sok fiatal számára azonban ez a tétlenség, az elkallódás időszaka is lehet. Táborok tekintetében mára hatalmas a kínálat, azonban nem minden program ad az élmény mellé hasznos tudást is. Ezért az Ökumenikus Segélyszervezet idén ezer rászoruló gyermek nyári táboroztatását tűzte ki május elején induló kampányának céljául. A hátrányos helyzetű gyermekek speciális igényeikhez szabott tábori élmények és fejlesztő programok új lendületet adnak felzárkózásukhoz. Az egész éven át zajló Kapaszkodó program rendszeres foglalkozásaival együtt esélyt kínálnak, hogy a nehéz sorsú gyerekek is megtalálják a helyüket az életben és felnőttként önállóan boldoguljanak. Az ügyvezető igazgató végül arra kért mindenkit, aki teheti, hogy lehetősége szerint csatlakozzon az ezer rászoruló gyermek nyári táboroztatásának támogatására indított összefogáshoz a 1353-as adományvonal tárcsázásával, a www.segelyszervezet.hu honlapon keresztül küldött pénzadománnyal, vagy a Tesco áruházakban június 7-ig megvásárolható kuponokkal.

Kép

Fotó: Zsigmond László

A Kapaszkodó program egész évben segíti a rászoruló gyerekeket

Az egész évben zajló Kapaszkodó gyermekfejlesztő program keretében 30 helyszínen összesen több mint 3600 nehéz körülmények között élő gyermekkel foglalkoznak rendszeresen az Ökumenikus Segélyszervezet szakemberei. Olyan gyerekekkel, akik a karitatív szervezet támogatása nélkül nem indulhatnának társaikkal egyenlő esélyekkel az életben. Gyerekekkel, akik nem rendelkeznének szükséges eszközökkel a tanuláshoz. Nem járhatnának a felzárkózásukhoz szükséges fejlesztő foglalkozásokra és nem élhetnék meg a felhőtlen nyári táborozás varázslatos élményét. 

Segítség minden korosztálynak a szegénység okozta hátrányok leküzdéséhez

Az Ökumenikus Segélyszervezet biztos kezdet gyermekházaiban már a születéstől segítséget kapnak a legkisebbek az egészséges fejlődéshez, a hátrányok kialakulásának megelőzéséhez. A Tanoda programban és Jelenlét pontokon a gyermekek pedagógusoktól és fejlesztő szakemberektől kapnak segítséget a hátrányaik ledolgozásához. Nyáron az élmények mellett a lemaradások behozására, a játékos gyerekfejlesztésre is nagy hangsúlyt fektetnek a munkatársak. A Segélyszervezet átmeneti otthonaiban mindent megtesznek, hogy a gyerekek megtapasztalhassák az otthon biztonságát, és családjukkal együtt esélyt kaphassanak a továbblépésre. Minden korosztályból vannak itt gyerekek az újszülöttől a középiskolásig. Az Ökumenikus Segélyszervezet Országos Segélyközpontja nélkülöző családok és gyermekek tízezreit támogatja évente élelmiszerrel, ruhával, tanszerrel.

 
Az adománygyűjtéshez bárki tud csatlakozni:

• A 1353-as adományvonal hívásával (500 Ft/hívás).
• Bankkártyával egyszeri alkalommal vagy rendszeresen a segelyszervezet.hu oldalon.
• Banki átutalással a 11705008-20464565 számlaszámra, a célt (Kapaszkodó) megjelölve.
• Tesco adománykupon vásárlásával a Tesco áruházak pénztáránál.
• A Libri és Bookline webshopokban adomány felajánlásával, illetve a Libri boltokban speciális könyvjelző vásárlásával.

Forrás: Ökumenikus Segélyszervezet

A fizikai aktivitás szinte minden szervrendszerünkre pozitív hatással van. Bizonyítottan csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet, és segít megelőzni a koszorúér-betegséget. Javítja az inzulinérzékenységet – ez különösen fontos a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében vagy kezelésében –, sőt, bizonyos daganatos megbetegedések megelőzésében is szerepet játszik.

Enyhítheti a változókori tüneteket, segíthet megelőzni a csontritkulást, és általánosságban véve lassítja az öregedést. 

A rendszeres mozgás hatására javul a test zsír-izom aránya, csökken a stressz, és a depresszió megelőzése szempontjából is fontos

 – hangsúlyozza dr. Vágó Hajnalka.

Az elmúlt évtizedek nagy átfogó epidemiológiai és klinikai vizsgálatai azonban arra is bizonyítékul szolgáltak, hogy a rendszeres testmozgás nem csupán a betegségek megelőzésében, de a terápia részeként is hatékonyan alkalmazható. Az úgynevezett magas kardiorespiratorikus fittség egy tanulmány szerint például közel 20%-kal csökkentette az összhalálozás kockázatát, így jelentősen javítva az életkilátásokat.  

A rendszeres testmozgás, a javuló edzettség hatására létrejövő előnyös változások a szervezetben a krónikus betegségben szenvedők esetében is bizonyítottan javítja az életkilátásokat – mutat rá dr. Vágó Hajnalka. Akinek a kezelőorvosa engedélyezi, vagy kifejezetten javasolja is a rendszeres testmozgást, mindenképpen hallgasson a jó tanácsra, mert ezzel akár a betegsége előrehaladását is lassíthatja.

A kardiológus, sportorvos professzor példaként a koszorúérbetegség miatt végzett beavatkozást vagy műtétet említi, amelyeket követően, már a korai időszakban javasolt a rehabilitáció részeként testmozgás megkezdése alacsony vagy közepes intenzitással. Stabil koszorúérbetegség esetén legalább heti 150 perc közepes intenzitású rendszeres testmozgás javasolt legalább heti 3 nap, de akár 6-7 napra elosztva.

Az Európai Kardiológus Társaság ajánlása szerint heti legalább 150 perc közepes intenzitású (ami 300 percre emelhető) mozgás lenne az ideális, lehetőség szerint heti 4–5 alkalomra elosztva.

„Érdemes a hétköznapi tevékenységek során is növelni a fizikai aktivitást. A háztartási vagy a kerti munkák révén, lehetőség szerint gyalog megtenni a munkahelyre vezető út legalább egy részét, vagy lift helyett a lépcsőt használni. Ezen tevékenységek azonban még nem számítanak sajnos edzésnek, viszont már napi plusz 10-15 perc séta is fejthet ki jótékony hatást.”

Az egészségmegőrzéshez azonban mindenképpen szükség van olyan dinamikus testedzésre, ami a nagy izomcsoportokat mozgatja meg, mint a gyaloglás, futás, kerékpározás vagy az úszás.

Emellett fontos az izomerő megtartása, javítása is, amit például a saját testsúlyos vagy súlyzós edzésekkel érhetünk el. Ennek és a koordináció javításának a jelentősége idősebb korban felerősödik, amikor az izomtömeg természetes módon csökken, és az elesés kockázata megnő – magyarázza dr. Vágó Hajnalka.

Fittség nélkül nincs fizikai jóllét
A fizikai edzettség a fizikai jóllétet jelenti, azt az állapotot, amikor megfelelő erőnlétben és energiaszinten tudjuk ellátni hétköznapi feladatainkat anélkül, hogy az túlságosan megterhelő, stresszt okozó vagy fárasztó lenne. A szakemberek azonban megkülönböztetik még egyebek mellett a karidovaszkuláris (szív-érrendszeri) fittséget (amit az aerob kapacitással is jellemeznek) és a vázizomzat edzettségét, amelyek alapvetően fontosak a megbetegedési és halálozási kockázatok csökkentése szempontjából. A fittség mérésének legelterjedtebb módja a futópadon vagy kerékpáron végzett terhelésélettani vizsgálat (spiroergometria).

Vegyük észre időben a jeleket!

„Van a sima elfáradás, amit egyik napról a másikra kialszunk. De ezzel kevesen találkozunk, inkább a túlfáradás a jellemző, amikor három-négy nap fáradás után hétvégén próbáljuk egy kicsit behozni a pihenést – magyarázza Dr. Lénárt Ágota. – Utána van a túlterheltség, amikor már fizikai-biológiai tünetek és pszichológiai tünetek is jelentkeznek, és utána jön a kiégés. A kiégés első jelei általában még arra sarkallják az embert, hogy kitartson, még jobban teljesítsen, még többet adjon bele, pedig pontosan ebben a fázisban kellene a regenerációra, az újratöltődésre időt, teret és energiát hagyni.” 

Ebben a szakaszban még visszafordítható lenne a folyamat. De ekkor már fáradt az ember, és inkább nem megy el sétálni, nem csinál semmilyen feltöltődéssel járó, szabadidős elfoglaltságot, mert szorítanak a határidők. Inkább csak eszik-iszik, alszik, dolgozik, és kész. 

Ez a csapda végül belepörgeti egy negatív spirálba, és ez a spirál később odavezet, hogy tényleg minden tartaléka kezd felőrlődni. 

És amikor valaki eljut idáig, akkor már jelentkezhetnek testi-lelki tünetek is, depresszív lesz vagy szorong, és ebben az állapotban már ténylegesen nagyon-nagyon nehéz teljesíteni. 

Nehéz ezzel szembenézni, bevallani, hogy valakinek valami már sok, hogy túlfárasztotta magát, mert ez ütközhet a társadalmi elvárásokkal. Úgy tűnhet, mintha gyenge lenne; szégyenteljes, hogy hogyan engedhette meg magának, és „különben is olyan jól végezte eddig a munkáját, szedje össze magát, és minden rendben lesz”.

Forduljunk szakemberhez!

Ha valaki fölismerte, hogy problémája van, nagyon fontos, hogy megfelelő helyre, megfelelő szakemberhez forduljon minél előbb. És tényleg minél előbb, mert ha ez a negatív spirál betekeri az embert, onnan már nagyon nehéz kijönni. Ilyenkor szoktak az emberek kilépni – a szakma ezt úgy mondja, hogy acting out. Amikor valaki már fölismeri, hogy nincs tovább, mert nincs rá kapacitása, ereje, akkor fordul egy nagyot, és kilép. 

Ez a kilépés lehet jó is, amikor valaki előveszi a bakancslistájáról azt, amit mindig is szeretett volna csinálni, de lehet önsorsrontó vagy önkárosító kilépés is, és utóbbit biztos, hogy nem kell megvárni. 

„Az orvos kollégáim azt szokták mondani, hogy tekintsük úgy a dolgot, mint a vonatot, és ha a vonat lelassul, onnan még könnyen föl lehet gyorsulni újra, de ha megvárjuk a kiégést, ha a vonat megáll, onnan sokkal-sokkal nehezebb lesz az egész tömeget újraindítani.”

Fordítsunk időt és energiát a regenerációra!

„Amikor menedzsereket tanítok – meséli a szakember –, akkor az első házi feladatuk az, hogy mindennap szánjanak fél órát magukra. Ez hihetetlen problémákat szokott okozni, mert nem arról van szó, hogy a napi kötelességlistából válasszanak ki fél órát, hanem olyasmiről, ami tényleg róluk szól, amit ők szeretnének. És valahogy úgy kellene csinálniuk, ahogy a kicsi gyerek, aki rohangál a macival a kezében, és egyszer csak puff, elvágódik, és már alszik is. A kisgyerek abban a pillanatban megteszi, amit a szervezete kér, kíván, követel. Ezt később gondosan kinevelik belőlünk: még egy kicsit, még ezt a vizsgát le kell tenni, ezt a feladatot még meg kell csinálni.

Olyan elfoglaltságot kell keresni, ami igazi regenerációt, rekreációt ad, különben csak pótcselekvés lesz, és még további feszültséget fog generálni. Egészen más például a rekreációs jelleggel végzett sportolás, mint amikor valaki teljesítményre tör.”

„Elárulom, hogy az élsportolókhoz képest a szabadidősportolók sokkal keményebben tűznek ki célokat maguk elé, és sokkal konokabban próbálják ezt megvalósítani” – mondja a sportpszichológus. 

De ilyenkor felvetődik azért a kérdés pszichológiailag, hogy mi elől menekül az illető?

„Amikor relaxációt, autogén tréninget tanítunk, nagyon sokan meg is fogalmazzák ezt, hogy képtelenek kirakni a gondolataikat, és ahelyett, hogy csak pihennének végre „fülüket-farkukat elengedve”, nem tudják megtenni, mert már túlpörögtek. (Erre van egy módszerünk, úgy hívják, hogy dobozolás: képzelj el az ajtó elé egy dobozt, és tedd bele azokat a gondolatokat, amikkel most nem akarsz foglalkozni.)”

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Rawpixel

Szabjunk határokat a beáramló információknak!

Freund Tamás akadémikus mondta, hogy senki nem meri bevallani, de neuropszichológiai szempontból az agy nem képes ennyi információt földolgozni, amennyi manapság áramlik felénk – és ehhez soha nem is fog tudni alkalmazkodni.

Biztos, hogy szervezni kell, de fontos, hogy ne áradjanak folyamatosan, éjjel-nappal az információk, mert ez az idegrendszert nagymértékben kimeríti. Ez az információhad, amit nem is tudunk feldolgozni, és amire még rárakunk magunktól is, mert görgetjük a dolgokat, mindent meg akarunk nézni, abba a jelenségbe csap át, amit a fiataloknál úgy fogalmaztak meg, hogy nem az a lényeg, hogy melyik felületen vagy fönt, hanem hogy melyiken nem. 

Mert a kíváncsiság lesz a meghatározó és az azzal kapcsolatos szorongás, hogy lemaradok valamiről. 

Ennek megfelelően nehéz aztán egy egészséges cirkadián (napi) ritmust is kialakítani. Ugyanis a mai kor embere mit csinál? Este dolgozik, utána nem tud elaludni, bevesz valami altatófélét, reggel úgy ébred, mint akit félholtra vertek, akkor gyorsan bedob egy-két-három kávét, és egy idő után a szervezete teljesen felborul, mert állandóan vagy serkentve, vagy nyugtatva van. 

Sikerek és kudarcok - váltsunk nézőpontot!

„Kezeljük helyén a sikert, és ennek megfelelően ünnepeljük meg. Az egy rossz magyar szokás, hogy nem ünnepeljük meg jó értelemben véve igazából a sikert. Álljunk meg egy pillanatra, lássuk meg, hogy az adott eredmény tényleg mekkora mérföldkő volt az életünkben!

Szeretem az NLP-s megközelítést, mert ott nem használják azt a szót, hogy kudarc, hanem azt mondják: ha ennyi munkával ilyen eredményt értél el, és nem tetszik, akkor csináld másképp. Így egész egyszerűen ez a fejlődés egy lépcsőfoka, ahonnan szépen tovább lehet lépni. Tehát nézőpont kérdése is, hogy minek tekintünk egy adott helyzetet. 

Arról nem is beszélve, mindannyiunk életében van olyan, hogy valamiről, ami akkor tragédiának látszott, később kiderült, hogy az adta meg a belépést egy következő új szakaszhoz. Ez lehet, csak sokkal később derül ki, és az életünk mozaikját nem látjuk egyben tizen-huszon-harmincas éveinkben.

Akkor még sok mindenre mondjuk, hogy miért kellett így történnie, ez nem is volt így jó, más kellett volna. Aztán egyszer csak kiderül, hogy valami miatt pont arra volt szükség. 

Ugyanez érvényes egy kiégéses helyzetben is. Lehet, hogy első körben úgy néz ki, hogy ez egy katasztrófa, de hogy mi mindennek nyit utat, és milyen fejlődés következik be utána, azt nem lehet előre látni.” 

Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent a poszttraumás növekedés, hogyan találhatunk újra motivációt és célt, honnan tudjuk, hogy szükséges vagy káros a kilépés, nézd meg a Képmás-est felvételét. Az esten vendégünk volt Kölnei Lívia, a kepmas.hu volt felelős szerkesztője, aki megosztotta a kiégéssel kapcsolatos személyes tapasztalatait is. A beszélgetés előtt a Spread my fuzz and fly away című filmet vetíttettük le (rendező: Mazzag Izabella). 

A Csillagmajorban minden gyermeket szívesen látnak, nem akadály sem a hátrányos helyzet, sem a magatartásprobléma, de még a diszlexia sem. „Nem skatulyázzuk be a gyerekeket, nem versenyeztetjük őket, hanem igyekszünk egyéni képességeiket, adottságaikat felismerni” – mondja Csontos Emese tanító, gyógypedagógus, tehetséggondozó, nevelési szakember, a műhely egyik alapítója, aki több mint 40 éve dolgozik elhivatottan az oktatás és a tehetséggondozás területén.

Kollégáival – Hochreinné Kókai Ibolyával és Szimet Évával – hisz abban, hogy mindenkiben ott rejlik a tehetség, csak meg kell találni, és segíteni kell kibontakozni.

A Minősített Tehetséggondozó Műhely címmel büszkélkedő intézményben minden gyermek számára egyéni fejlesztési utat alakítanak ki, amelyet saját képességeihez, készségeihez, kreativitásához, gondolkodásmódjához, érdeklődési köréhez és pszichés jellemzőihez igazítanak. „Ezeknek a területeknek a feltérképezéséhez különböző vizsgálatokat végzünk, és a szülőkkel is elbeszélgetünk, hogy megismerjük, ők hogyan látják a gyermeküket” – magyarázza a szakember. 

A tehetséggondozás során nemcsak a gyermek erősségeire koncentrálnak, hanem a fejlesztendő területekre is, külön figyelmet fordítva az érzelmi és szociális készségekre. Mindezt olyan biztonságos és inspiráló környezetben teszik, amely arra sarkallja a diákokat, hogy megnyíljanak, kérdezzenek, kételkedjenek, felfedezzenek, és engedjék szabadon szárnyalni a fantáziájukat, kreativitásukat. 

Szabad hibázni, kérdezni

A Csillagmajorba hat és tíz év közötti gyerekeket várnak, akiket érdeklődési körük alapján osztanak be 3-4 fős heterogén csoportokba. „Ennek célja, hogy a kisebbek tanulhassanak a nagyobbaktól, míg a nagyobbak aktívan bevonják a kicsiket a közös tevékenységekbe, így mindenki fejlődhet a csoporton belül” – magyarázza Emese, aki szerint ekkora létszám mellett biztosítható, hogy mindenki egyéni figyelmet és fejlesztést kapjon. 

Ugyanakkor a csoportmunkának az is célja, hogy közösséget építsenek, erősítsék a gyerekek szociális készségeit, megtanítsák őket az együtt gondolkodásra, közös munkára, döntéshozatalra. 

A műhelyben a diákok fejlesztése élmény- és projektalapú pedagógián alapul. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek hosszabb ideig – akár egy hónapon keresztül – dolgoznak fel egy-egy izgalmas témát, például városépítést, környezetvédelmet vagy más, őket érdeklő kérdést. „A foglalkozások során a diákok aktív részesei a tanulási folyamatnak: kérdezhetnek, kutathatnak, alkothatnak, miközben hibázhatnak is, hiszen ez is a fejlődés természetes része” – magyarázza a műhely vezetője. A projektalapú megközelítés lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek saját tempójukban, saját érdeklődésük mentén mélyedjenek el a témákban, fejlesztve ezzel kreativitásukat, kritikus gondolkodásukat, problémamegoldó képességüket és egyéb készségeiket. 

A Csillagmajorban komoly hangsúlyt fektetnek az önreflexióra is. „Egy-egy projekt végén lehetőséget adunk nekik, hogy értékeljék a csapatuk munkáját: meg tudták-e osztani a feladatokat, tudtak-e együtt dolgozni, mit kellett volna esetleg másképp csinálni. Ezáltal megtanulják meghallgatni egymást, építő kritikát megfogalmazni, csupa olyan készséget sajátítanak el, amelyek elengedhetetlenek az életben” – mondja az alapító.

A foglalkozások szerves részét képezi a modern technológia alkalmazása. 

A gyerekek nemcsak digitális eszközökkel, hanem robotikával, mesterséges intelligenciával, programozással is megismerkedhetnek, hiszen a műhely szakemberei tisztában vannak azzal, mennyire fogékonyak ezekre.

A 3D tervezés, a kódfejtés és a különböző programok mind abban segítenek, hogy a diákok megtanulják magabiztosan, felelősségteljesen használni a modern technológiát, és megtalálják saját útjukat a különböző projektek teljesítése során. 

Kép

Fotó: Bodó Gábor

Balról jobbra: Hochreinné Kókai Ibolya, Csontos Emese, Szimet Éva, Seresné Mészáros Katalin (intézményvezető). Ez a kép akkor készült, amikor  2024 végén a Csillagmajor elnyerte a Minősített Tehetséggondozó Műhely címet, és felkerült az Országos Tehetségtérképre – az ország mindössze hét ilyen intézményének egyikeként.

A szülő-gyerek kapcsolat is erősödik

A szülőkkel való szoros együttműködést kiemelt fontosságúnak tartja a Csillagmajor, ezért nemcsak a gyermek jelentkezésekor találkoznak velük, hanem folyamatosan tartják a kapcsolatot. Rendszeresen biztosítanak számukra konzultációs lehetőséget, az év végén pedig visszajelzést adnak nekik gyermekük fejlődéséről és fejlesztési útjáról. Emellett közösségi eseményeket is szerveznek, amelyek abban segítik a szülőket, hogy jobban megismerjék gyermekük kiváló képességeit, és ezek lehetséges kibontakozását további tevékenységekkel, eszközökkel segíthessék. 

„Örülnek a szülők, hogy van egy hely, ahol végre nem azt hallják, mi a probléma a gyerekkel, hanem azt, hogy miben ügyes, különleges” – mondja a szakember. Kiemeli, mennyire fontos, hogy a szülők is pozitív megerősítést kapjanak, hiszen sokszor kétségbeesettek, és nem tudják, mit kezdjenek az átlagostól eltérő gyermekükkel. 

Ő mindig arra biztatja őket, hogy higgyenek a gyerekükben, teremtsenek neki érzelmi biztonságot, és bátran hallgassanak a saját megérzéseikre. 

Majd így folytatja: „A Csillagmajorban erősödik a gyerekek önbizalma, nagyobb önismeretre tesznek szert, tisztában lesznek azzal, hogy a gyengeségeik ellenére miben jók, mindez pedig a szülő-gyerek kapcsolatra is pozitív hatással van”. 

A Csillagmajor Tehetséggondozó Műhely filozófiájához hasonló elemeket tartalmaz a finn tehetséggondozás is, ott az inkluzív oktatás jegyében gondolkodnak így. „A finn szemlélet szerint minden gyermek képes fejlődni, ha megfelelő környezetet, odafigyelést és bizalmat kap – megszívlelendő ez a hozzáállás” – mondja a szakember.

Bőven van még kihívás

Csontos Emese örömteli dolognak tartja, hogy a Nemzeti Tehetség Programnak köszönhetően még inkább fókuszba került a tehetséggondozás Magyarországon. Ám úgy véli, még bőven lenne mit tenni ezen a területen, ugyanis számos kihívással küzdenek. Példaként a forráshiányt, a rövid távú finanszírozást, a pedagógushiányt, a nagy osztálylétszámot és a versenyközpontúságot említi. 

A megoldást a hosszú távú, stabil állami támogatásokban, a pedagógusok speciális képzésében, a szülők bevonásában látja, valamint a digitális eszközök nagyobb fokú kihasználásában és a programok – művészeti, technikai és szociális területen való – szélesítésében. A versenyeztetés helyett pedig a bemutatkozó fesztiválokra, a kreativitásra helyezné a hangsúlyt a tehetséggondozásban. 

„Jó irányba haladunk, de az említett okok miatt még nagyon sok tehetség rejtve marad” – magyarázza. 

Szerinte a tehetséggondozó műhelyek még mindig különálló szigetekként működnek hazánkban, ahol lelkiismeretes és elhivatott pedagógusok tesznek meg mindent azért, hogy sikerüljön előcsalogatni és kibontakoztatni a tehetségeket. 

Az idei nyár is sok élményt tartogat a Csillagmajor Tehetséggondozó Műhelyben.  2025. július 7–11. között rendezik meg a Rejtélyek Táborát, ahol a gyerekek különböző kihívásokkal, szerepjátékokkal, furfangos kísérletekkel, kézműves programokkal és rengeteg mozgással fejleszthetik kreativitásukat. 

Az ősszel kezdődő új programévre is javában készül már a műhely, amelyben kiemelt szerepet kap a mesterséges intelligencia és a digitális művészet. Olyan ötletalapú projektekkel is várják a gyerekeket, amelyek során maguk választhatják ki a közösen feldolgozandó témát – például „Tervezz valami jót a világnak!”. Emellett STEAM-napot is szerveznek, ahol szülők és gyerekek közösen alkothatnak.