Szűretlen élet – 13 dolog, amire megtanított az, hogy egy kempingben élek
„De jól megy a cipőd a ruhádhoz”, „Ez csak természetes” – válaszol a nő ismerőse megjegyzésére a pályaudvaron büszke mosollyal az arcán. Még akkor is ott csengett a fülemben az a szó, hogy „természetes”, amikor már rég leszálltam a vonatról. Amióta nyáron egy erdei kempingben élek, megértettem, hogy olyan sokat küszködünk mások elvárásaival, hogy már-már valóban elhisszük, mindez természetes. Pedig nem természetes, hogy inkább megfázunk, mint hogy a ruhánkhoz nem passzoló cipőt vegyünk fel, hogy szorongunk, ha nincs nálunk a telefonunk, hogy elveszítjük az önbizalmunkat egy pattanás miatt, és az sem, ha a tárgyakban keressük a boldogságot. Korábban annyira elkényelmesedtem, annyira meg akartam mindennek és mindenkinek felelni, hogy teljesen elvesztettem önmagam. Ki vagyok én smink és magassarkú nélkül? Elég erős vagyok? Képes vagyok az alkalmazkodásra? Mi tesz igazán boldoggá?
1. Ahol a divat nem divat!
„Hú, de jó ez a cipő!” – kiáltott fel a mellettem nézelődő fiatal lány, majd egy pezsgőszínű, puha bőrből készült magassarkúra mutatott. Szép volt, de ha ebben mennék haza a kempingbe, jó eséllyel elsüllyednék egy vakondtúrásban, vagy kitörném a nyakam egy elhullott dión megcsúszva. Nyilván nem is oda való, de az tény, hogy a természetben teljesen átalakul az ember esztétikai mércéje. Itt senkit sem érdekel, mennyire emeli ki az alakod a kabátod, és furcsán néznének, ha valaki a görög istenek hírnökéről elnevezett táskával jelenne meg.
Alapozó? Szemhéjpúder? Teljesen felesleges. Senkit sem izgat, van-e rajtad valami, amit a városban úgy érzed, hogy muszáj lenne eltakarni.
Az első évben szándékosan nem hoztam tükröt. Eleinte furcsa volt, de hamar megszoktam. Ha az ember ápolt marad, nem fontos, hogy állandóan figyelje az arcát.
Amikor hosszú idő után először néztem tükörbe, felfedeztem egy múlófélben lévő pattanást – és milyen jó, hogy nem aggódtam miatta! Mert valójában a pattanás nem is másokat zavar, csak téged, amikor belenézel a tükörbe.
2. Nincs rossz idő, csak rosszul alkalmazkodó ember
Idekapcsolódik az is, hogy a városban sokszor áldozzuk fel az egészségünket, komfortunkat a megjelenés oltárán. Csinosan, elegánsan lépünk ki az utcára szakadó esőben is, és mire megérkezünk, a cipőnk beázott, a kabátunk vizes, és csak remélhetjük, hogy nem lettünk betegek. A kempingben megtanultam, hogy ha az embernek van vízálló felszerelése és jó meleg hálózsákja, mindegy, hogy esik-e az eső odakint.
3. Attól félünk, amit nem ismerünk?
„Csapd le!” – régebben ez volt az első gondolatom, amikor megláttam egy bogarat a falon. De az erdőben én vagyok a vendég, így, ha itt akarok élni, előbb-utóbb meg kell barátkoznom a rovarokkal. Csatlakoztam egy ízeltlábú-határozó csoporthoz, ahol sok mindent megtudtam ezekről az apró élőlényekről, és amióta kiderült számomra, hogy a 99 százalékuk teljesen ártalmatlan, már kézbe is tudom venni őket. Azóta az életem számos területén alkalmazni tudom ezt az elvet: ismerd meg, és utána ítélj!
4. Többet kibírunk, mint gondolnánk
Kifejezetten forróvíz-imádó vagyok, soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek valaha is hideg vízzel zuhanyozni. És ugyan hátul van melegvíz, mi szerettük volna a recepciót markánsan elkülöníteni a vendégtértől, az apró házikónkban pedig így egyelőre nincs bojler. A lányaimnak melegítjük a vizet, én viszont úgy döntöttem ez egy jó alkalom arra, hogy megtanuljak hideg vízzel zuhanyozni.
Lassan, fokozatosan szoktattam hozzá magam ehhez a frissítő módszerhez, és ma már ugyanúgy tudok álldogálni a tus alatt, mintha meleg víz folyna belőle. A testünk hihetetlenül alkalmazkodóképes!
5. Minden tárgynak lehet még egy funkciója
Palackból zuhanyrózsa, napernyőtartóból recepcióstábla, szakadt napvitorlából medencealátét, selejtes raklapból bútor, kidőlt fából pad lett. Egy ilyen helyen mindenki kap második esélyt! Ugyanez igaz azokra a ruhákra is, amelyeket egy apró lyuk, kibolyhosodás vagy kopás miatt már nem vennénk fel a városban, de itt tökéletesen megfelel.
6. Akkor teszed a dolgod, amikor kell
A városi lakásunkkal ellentétben itt szoros összhangban kell élni a természettel. Van, hogy túl fáradt vagyok a mosáshoz, de tudom, hogy meg kell csinálnom, mert a következő napok már esősek lesznek, a ruhák pedig nem tudnak megszáradni, csak a szabad ég alatt. Előre kell tervezni a bevásárlást is, nem úgy van, mint Pesten, hogy ha valamit elfelejtünk, bármikor megrendelhetjük. Itt, ha bezárt a bolt, a következő éjjelnappali két faluval arrébb van.
7. Nem kell annyi holmi
A fogyasztói társadalom belénk ültette, hogy a tárgyak tesznek minket boldoggá, de ez nem igaz. A kemping megmutatta, régen milyen sokszor vásároltam azért, hogy kompenzáljak valami hiányt vagy rossz érzést, de valójában egy kis helyen, kevés cuccal is lehet boldogan élni, ha olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek.
8. Az emberek alapból jók
Nincs egy fej hagymád? Kaphatok csavarkulcsot? Segítenél leemelni a biciklimet? Egy kempingben az emberi kapcsolatok gyorsabban mélyülnek, sőt életre szóló barátságok is szövődhetnek.
Ez sokkal inkább egy közösség alapú szerveződés, mint egy hotelben, ahol mindenki visszavonul a saját kapszulájába, amikor jön a vihar, és ha kell valami, lesétál a hallba, vagy hívja a szobapincért.
Itt nem csak egymásra vagyunk utalva, de oda is kell figyelnünk a másikra! Ha valakinek beázik a sátra, nem vacoghat benne az éjszaka közepén, ha nem hozott kalapácsot, adunk neki, mert szüksége van rá, ha elfújta a szél az előtetejét, segítünk összeszedni, ha minden bolt bezárt, adunk egy tál ételt. Ilyen esetekben itt mindenki azon van, hogy legyen megoldás, mert tudják, hogy fordított esetben ugyanúgy rajtuk is segítene a többi lakó.
9. Kicsi vagyok
„Jön a vihar!” – feltekintünk a sötét égre, és tudjuk, hogy itt az ideje pakolni, mert amit nem teszünk el gondosan, az másnapra lehet, hogy a kukába kerül. Minden természeti erőt sokkal markánsabban érzünk itt, mint otthon. A nap, a szél, az eső, a villámok olyan elemi erővel csapnak le olykor, ahogyan a pesti ablakból még sosem láttuk. Ilyenkor csak ámulunk a természet hatalmasságán.
10. Az akadályok leküzdése mint csapatépítés
Ha történik valami a közművekkel – nincs víz, áram, vagy eldugul a WC –, az szörnyű stresszel jár a tulajdonosoknak is. A vendégek joggal türelmetlenek, toporognak, nekünk pedig gyors megoldást kell találni, van, hogy egyedül, az éjszaka közepén. A minap szétpattant az egyik vízcső, szanaszét fröcskölt minden, és házasságunk egyik legerősebb pillanata volt, amikor hosszú, kétségbeesett próbálkozások sorozata után végre együttes erővel sikerült a csövet a helyére tenni.
Lehet, hogy furcsának tűnik, de nekünk az a kattanó hang többet jelentett, mint egy vacsora a tengerparton.
11. Feltalálja magát a gyerek, ha hagyjuk unatkozni
A szabadban a gyerekek elkezdenek játszani. Kövekkel, gallyakkal, sárban, egymással. Megfigyeltem, hogy ha nincs „ready-to-use” program, felszínre tör bennük a kreatív energia. Ez az élet visszaadja a lányaimnak az időt, a teret és a szabadságot, amiből a fővárosban sokkal kevesebb jut nekünk.
12. Önismeret és önoltalom
A természet közelebb visz önmagunkhoz, általa megtudhatjuk, kik vagyunk a filterek nélkül.
De fegyelemre is tanít. Egy-egy rossz döntésnek nagy ára van. A minap brutális felfázást kaptam. Már az első görcsnél tudtam, az én hibám volt – nem kellett volna hajnalban mezítláb táncolni a tűz körül. Most már tudom, mire vagyok érzékeny – hogyan előzhetem meg és kezelhetem a bajt.
13. Nem kell tökéletesnek lenni, csak jelen lenni
A kempingélet nem engedi meg, hogy mindig rendezett legyek, vagy mindent kontrolláljak. Az, hogy egy vendég akkor érkezik, amikor épp a gyereket pelusozni kell, vagy a semmiből lecsap a vihar, amikor egyébként nem érnél rá a dolgaidat pakolászni, arra tanít, hogy az élet anélkül is zajlik, hogy én felkészülhetnék rá.
A természet nem szűri meg az élményt. Éppen ettől olyan őszinte.
Nem tesz fel sminket, nem kér bocsánatot, nem akar tetszeni – egyszerűen csak van. És ha hagyjuk, minket is megtanít így „lenni”. Talán ez a legnagyobb bölcsesség, amit a kemping adott: nem kell tökéletesnek lenni. Elég, ha jelen vagy.
Augusztusban a hónap témája: #nofilter
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Egyszerre kiskosztümös és gumicsizmás életet élni nem könnyű” – Egy képmásos újságíró és családja nyárra kempingbe költözött
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
