Darvas Iván a 20. századi magyar színházművészet egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt. Filmszínészként rendkívüli népszerűségre tett szert, bár ő elsősorban színpadi színésznek tartotta magát. Pályafutása meghatározó közel két évtizedét a Vígszínházban töltötte, kivételes tehetsége ott teljesedett ki. Június 14-én, születésének 100. évfordulóján egy különleges Víg Társalgó esttel emlékeznek rá a Víg Szalonban, ahol egykori pályatársai és kollégái osztják meg személyes történeteiket és közös emlékeiket. A Vígszínházban pedig fotókiállítás nyílik, amely a teátrumhoz köthető legemlékezetesebb pillanatait idézi fel.

„Különös módon minél régebben vagyok színész, annál jobban félek a bemutatóktól. E félelem ellenére és öreg ember létemre még mindig itt lábatlankodom, az azért van, mert vágyom a szent pillanatokra, amelyekkel ez a játék olykor megajándékoz. Amikor titkot tudok meg önmagamról vagy a partnereimről. Olyasmit, ami nem feltétlenül és nem automatikusan derül ki. Csak a kegyelmi pillanatokban. Ilyenkor mintha villám hasítana bele a sötét éccakába, megvilágítja a tájat, s rádöbben az ember, hogy hol is van. Utána újra sötét lesz, de a világosság emléke megmarad, és segít a tájékozódásban. Vannak játszótársak, akikkel sűrűbben jönnek létre ilyen pillanatok. Én ezért szerettem a Vígszínházat, mely az egyetlen fix pont volt az életemben. A Várkonyi Zoltán köré szerveződött társulatban töltött 19 évet színészi pályám legszebb és legjelentősebb korszakaként tartom számon. Akkor és ott olyan játszótársaim voltak, akikkel sok titkot megtudtunk a bennünk rejlő és a körülöttünk lévő világról” – mesélte egykor Darvas Iván, a pályafutásának ötvenedik évfordulója kapcsán készült interjúban.

Darvas Ivánt páratlan eleganciája, utánozhatatlan sármja, intellektusa, fanyar humora és szikár tartása igazi ikonná avatta. Jellegzetes beszédmódja, különös hanghordozása szinte védjegyévé vált. 

Játékának belső izzása, ahogy a legapróbb rezdülésekből is sorsot tudott formálni, egyszerre volt zavarba ejtően személyes és elemi erejű.

1965 és 1989 között volt a Vígszínház tagja, majd, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, szabadúszó lett. Válogatott a színházi és filmes ajánlatok között, a Vígszínházban is játszott, de már nem társulati tagként.

A teátrumban látható fotókiállítás minden vígszínházi szerepét bemutatja, valamint beszámolókkal és interjúrészletekkel idézi fel kivételes pályafutását. A Víg Szalonban pedig egykori pályatársai és kollégái – Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Kovács István és Lukács Sándor – emlékeznek rá. A Szegő János vezette beszélgetésben előadásrészleteken, fotókon, és Darvas Iván írásain keresztül idézik fel a kivételes színész és karakteres gondolkodó alakját. A programról egy szerkesztett felvétel is készül, ami a későbbiekben a teátrum Youtube csatornáján lesz elérhető.

„Paradoxnak tűnik, de attól tartok, ez az igazság: a színész nem este héttől tízig játszik. Épp megfordítva áll a dolog: napközben játszunk. Bizony, a teátrum szent dolog. Minden, ami ezen kívül esik, esetleges, homályos, de este hétkor felmegy a függöny, és minden értelmet nyer, világossá válik és tisztán áttetszővé, akár a kristály. Bizony a teátrum deszkái csakugyan a világot jelentik a komédiásnak.”

További részletek itt. 

Forrás: Vígszínház

Alapvetően nem irodalmi vagy képzőművészeti közegben mozogtok, mára mégis ez képezi az életetek jelentős részét. Honnan ered a könyvek, a műalkotások szeretete?

Zsú: Számomra az alkotás mindig is egyfajta lélektani alapműködés volt – már gyerekkoromban is ösztönösen kerestem azokat a formákat, amelyekkel a belső világomra reflektálni tudtam. A tér újrarendezése, a környezet alakítása már akkor is az önkifejezés és a világban való eligazodás eszközeként működött. E belső hajtóerő vezetett a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumba, majd a kolozsvári BBTE pszichológia szakára. Egyetemi tanulmányaim során tudatosult bennem az a kapcsolat, amely a kreatív alkotás és az önismeret között húzódik. A későbbi művészetterápiás tapasztalatok tovább mélyítették mindezt, és megerősítették, hogy a művészet nemcsak kifejezésmód, hanem terápiás tér is, amely lehetőséget ad a belső folyamatok feldolgozására, integrálására.

A könyvekhez való kötődésem valamivel később, kamaszkoromban bontakozott ki, amikor a lírai szövegek – Radnóti Miklós, József Attila, Weöres Sándor – nemcsak intellektuális élményt, hanem érzelmi azonosulási pontokat is kínáltak. 

Az olvasás nálam egyfajta pszichológiai önszabályozó mechanizmussá is vált: eszköz lett a megértéshez, az értelmezéshez, a világ és önmagam árnyaltabb látásához.

Levente: Nálam nincs semmiféle komoly előzmény, olyan vagyok ebből a szempontból, mint bárki más. Gyerekként unalmasabb órákon én is firkákkal díszítettem a füzeteimet, tankönyveimet. Volt az ifjúságomnak egy nagyon rövid időszaka, amikor karikatúrákat rajzoltam a Hargita Népének, de ez inkább egy villanás volt, mintsem út. Ami viszont állandó maradt, az az olvasás szeretete. A szüleimnek viszonylag nagy könyvtára volt, és ebben nőttem fel. Ez a háttér, ez a könyvek között töltött gyerekkor alapozta meg bennem az irodalomhoz való viszonyt, ami a mai napig elkísér.

Bizonyára ezek a kapcsolódási pontok vezettek el titeket a képpoézis létrehozásához. Honnan jött az ihlet, és mikor született meg az első magyar képpoéma?

Zsú: A módszer inspirációja egy csíkszeredai művészetterápiás képzés során érkezett, ahol Orbán Imola művészetterapeuta mutatta be a blackout technikát. Ezt követően fogalmazódott meg bennünk, hogy egy önálló, magyar kontextusban értelmezhető és meghonosítható módszert dolgozunk ki. A folyamat közös gondolkodás és tervezés eredménye volt – a névadástól kezdve a definíció pontosításáig –, amely mára művészeti mikroközösséget hozott létre.

Kép

Szőcs Zsuzsánna és Lutz Levente – Forrás: az interjúalanyok

Mesélnétek egy kicsit a képpoézis módszerének mibenlétéről? Hogyan definiálnátok ezt a műfajt?

Zsú: Ha definiálni szeretnénk a képpoézist, talán a leginkább találó az irodalom, a pszichológia és a képzőművészet találkozásélményének egy műfajaként leírni. Egyfajta szövegmanipulációs eljárás, amelynek végeredménye egy ízig-vérig magyar műalkotás. Ez a találkozásélmény egyszerre ad teret önkifejezésnek, reflektív gondolkodásnak, és válhat terápiás folyamattá is – különösen a szöveghez való személyes kötődés és az alkotás során felszínre kerülő érzelmi tartalmak révén.

A képpoézis egyik legmeghatározóbb sajátossága a szöveggel való kreatív és reflexív kapcsolat, amely az értelmezés szabadságán alapul. 

Ez nem csupán művészeti technika, hanem önreflexiós tér, ahol az alkotó egyszerre szűrő és teremtő. 

A szöveg újraértelmezése során lehetősége van arra, hogy tudatosan kiválassza, mit tart meg, és mit fed el – ez a szelekciós folyamat önmagában is pszichológiailag releváns. Az, amit kiemelünk vagy elhagyunk, sokat elárul aktuális érzelmi, gondolati állapotunkról, értékeinkről, belső fókuszunkról. A szöveg és kép egymásra épülése nem csupán esztétikai, hanem tartalmi összhangot is teremt, így a képpoézis komplex önkifejezési lehetőséggé válik, amely kognitív és emocionális szinteken egyaránt működik.

Mióta itthon is meghonosodott a képpoézis, már számos workshop született ebben a témában, illetve volt pályázati lehetőség is – mondhatni egy művészeti mikroközösség alakult ki a módszer kapcsán. Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek?

Zsú: Az első nemzetközi képpoézis-pályázatot 2019-ben hirdettük meg, 333 alkotás érkezett be Erdélyből, Magyarországról és Németországból. 2022-ben újabb pályázatot szerveztünk, több mint 200 mű érkezett. Ez is mutatja, hogy a módszer képes megszólítani a különböző generációkat.

Mindemellett az elmúlt években egyre több intézmény és szakmai közeg kezdte alkalmazni a módszert: a Csíki Székely Múzeum Páll Lajos verseire épített képpoézist, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza Apáczai-szövegekre szervezett a minap képpoézis-pályázatot, és több magyarországi középiskolában is meghonosították. Kiállításokkal és műhelymunkákkal jelen voltunk Kolozsváron, a BBTE Szociális Munka Karán, a Keresztény Nyári Szabadegyetemen, az EGYFESZT-en és több más ifjúsági rendezvényen.

A képpoézis újítása mellett látni azt is, hogy mind a 20. századi, mind a kortárs művészetben a képzőművészet és az irodalom gyakran kéz a kézben járnak – gondoljunk csak az avantgárd képversekre. Miben különbözik a képpoézis a műfaji elődjeitől?

Levente: A képpoézis ugyan rokonítható az avantgárd képversekkel, de több lényeges ponton is eltér azoktól. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a képpoézis sosem egy üres lappal indul: mindig egy meglévő, gyakran használt vagy selejtezett könyvoldal képezi az alapját. 

Fontos sajátossága a képpoézisnek, hogy semmit nem adunk hozzá az eredeti szöveghez: nem írunk bele, nem festünk vagy rajzolunk hozzá szavakat, betűket. Kizárólag a meglévő szöveg karaktereiből indulunk ki, azokból emeljük ki satírozással, kiemeléssel, vonalakkal vagy más vizuális eszközökkel azt a gondolatot, amely számunkra jelentéssel bír. 

Találkoztunk már olyan könyvekkel is, amelyeket az alkotó több alkalommal felhasznált, így több képpoézis is született ugyanazon kötetből. Ezek a munkák egyfajta lelkiállapot-naplóként is értelmezhetők, hiszen minden képpoézis más és más hangulatban, belső állapotban születik. A könyv így nem csupán anyag, hanem érzelmi tér is lesz, amely az alkotó gondolatait, változásait tükrözi vissza.

Zsú: További lényeges eltérés mondjuk a nemzetközileg ismert blackout poetry-től, hogy míg ott gyakran digitális másolatokkal vagy tetszőleges nyelvű szövegekkel dolgoznak, addig a képpoézis alapelve, hogy kizárólag magyar nyelvű, eredeti könyvek lapjain jöjjön létre. Ez nemcsak formai, hanem kulturális és identitásbeli állásfoglalás is – a cél a magyar könyvkultúra mentése, újraértelmezése és személyessé alakítása.

Kép

Kép: Szabó Dóra Bodza alkotása

A képpoézis viszonyulása a könyvhöz rendhagyó, elsősorban materiálisan tekint rá, tulajdonképpen tárgyként kezeli, amit bátran ki lehet satírozni, összefesteni, áthúzni. Mi teszi többé a képpoézist a könyvrongálásnál? Meg lehet adni a tiszteletet egy szerzőnek, egy szövegnek úgy, hogy közben bizonyos értelemben „leszámolunk vele”?

Levente: Azok a könyvek, amelyekkel dolgozunk, akár mi magunk Zsúval, akár a műhelymunkák résztvevői, már eleve selejtezésre ítélt, sérült vagy elavult példányok. Könyvtári kiselejtezettek, szétszakadt gerincű kötetek, papírhulladékba szánt példányok. Ezen könyvek felhasználásával olyan köteteknek adunk új életet, amelyek már a pusztulás határán vannak – így paradox módon a „könyvrongálás” által könyvmentés történik.

Egy képpoézis készítésével a könyvet nem romboljuk, hanem újraértelmezzük. Nem az eredeti szerző vagy a szöveg ellen dolgozunk, hanem új réteget, új értelmezést adunk az adott szövegnek. Ez a beavatkozás sokkal inkább párbeszéd, mintsem „leszámolás”. A régi szöveg hordoz valamit, amit mi új jelentésbe fordítunk át.

A tisztelet nem abban nyilvánul meg, hogy érintetlenül hagyjuk a könyvet, hanem abban, hogy még az elmúlás előtt figyelmet szentelünk neki, és új formában visszahozzuk a világba.

Mire van szükség ahhoz, hogy valaki képpoétává váljon? Bárki élhet a módszer adta lehetőségekkel, vagy szükség van hozzá egyfajta képzőművészeti, irodalmi affinitásra?

Levente: Amikor elkezdtük népszerűsíteni a képpoézist, azt gondoltuk, hogy ez egy olyan lehetőség, amely bárki számára elérhető, és ez alapvetően ma is igaz. Ugyanakkor az évek során kiderült, hogy kell hozzá némi bátorság, kíváncsiság, kreativitás és egyfajta igényesség is. Nem elsősorban művészi előképzettségről van szó, hanem inkább arról a nyitottságról, hogy valaki merjen belenyúlni egy kész szövegbe, és meglássa benne a saját hangját. A képzőművészeti vagy irodalmi érzék ugyan segíthet, de nem feltétel. Aki meg tud fogni egy ceruzát, el tud olvasni egy mondatot, és rendelkezik némi belső késztetéssel a játékra, az már alkalmas képpoézis készítésére.

Többször is utaltatok rá, hogy a képpoézis valójában művészetterápiás eszközzé is válhat. Milyen lehetőségeket nyújthat a képpoézis különböző mentiálhigiénés alkalmak vagy akár az oktatás során? Milyen lelki hatásai vannak a festés, rajzolás, újraírás folyamatának az alkotóra?

Zsú: Pszichológiai szempontból a képpoézis rendkívül gazdag projektív eszköz. A könyvlap mint szöveges felület lehetőséget teremt arra, hogy az alkotó rávetítse aktuális gondolatait, érzelmeit – elfedje, amit nem kíván hangsúlyozni, és kiemelje, amit fontosnak érez. Így válik a módszer önismereti és öngyógyító folyamattá. Disszertációmban is e mentálhigiénés aspektusokat vizsgáltam: az interjúalanyok egybehangzóan számoltak be arról, hogy a képpoézis segít az érzelmek kifejezésében, a belső tartalmak felszínre hozásában.

A módszer különösen jól alkalmazható terápiás és önismereti csoportokban, közösségi művészeti kezdeményezésekben, de oktatási keretek között is. 

Tapasztalataink szerint a közös alkotás csapatépítő ereje is számottevő, miközben mélyebb szintű kapcsolódást tesz lehetővé önmagunkkal és másokkal egyaránt.

Kép

Szőcs Zsuzsánna képpoézise

Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy magatok is képpoéták vagytok. Mit adott számotokra személyesen ez a módszer?

Levente: Én magam ennek a módszernek köszönhetően fedeztem fel egy addig ismeretlen oldalamat. Korábban kevés verset olvastam, de ahogy elkezdtem dolgozni a szövegekkel, keresni bennük a rejtett jelentéseket, játszani a képpel és a nyelvvel, fokozatosan megszerettem a költészetet. A képpoézis mintha kaput nyitott volna számomra: nemcsak az irodalom felé, hanem önmagamhoz is közelebb kerültem általa. Olyannyira, hogy már a kertészkedésemhez is verseket kapcsolok. Ha egy versben megjelenik egy növény, amely szimpatikus a versnek köszönhetően, megpróbálom beszerezni és betelepíteni a kertünkbe, és fordítva, a kertünkben található növényekhez folyamatosan keresem az olyan verseket, amelyekben megjelenik az adott növény.

Másrésztől pedig Zsúval ez a közös alkotás rengeteg minőségi időt jelentett. A képpoézis nekünk egyfajta kreatív párterápiává vált, egy olyan térré, ahol figyelni tudunk egymásra, ahol erősíteni tudjuk egymást. A közös munka, a kiállítások, a műhelyek során egyre mélyült a kapcsolatunk. Ez a módszer számunkra nemcsak eszköz, hanem közös nyelv is lett, amelyen keresztül kifejezhetjük magunkat, külön-külön és együtt is.

Zsú: Ezt csak megerősíteni tudom: a képpoézis számunkra nemcsak egy módszer vagy kifejezési forma, hanem egyfajta közös nyelv is lett – a kapcsolódás tere saját magunkhoz, egymáshoz és a világhoz. Gyakran pályázunk is, ha lehetőség nyílik rá, de sokszor pusztán az alkotás öröméért, önmagunk számára készítünk képpoézist. A közös alkotás folyamata mélyíti az egymás iránti figyelmet: ugyanazt a könyvlapot választva is teljesen eltérő szöveghangsúlyokat, vizuális világokat hozunk létre – ez a különbözőség nemcsak izgalmas, de egymás megértésének új dimenzióit is megnyitja. A képpoézis gyakorlása óta másként tekintek a könyvekre is: az antikvár darabokat már nemcsak tartalmuk, hanem anyagiságuk – betűtípus, lapszín, papírtextúra – szerint is „olvassuk”. 

Amelyik könyvlap egyszer képpoézissé válik, az számunkra átalakul – személyes jelentést hordoz, és egyfajta relikviává válik.

Van olyan saját alkotás, amihez különös szálak fűznek, amit fontos alkotásként tartotok számon?

Zsú: A saját képpoéziseim közül van egy, amely különösen közel áll hozzám. A kompozícióban egy női portré szerepel – kifejezésvilágában egyszerre idézi Modigliani lírai melankóliáját és Picasso formai szabadságát. Valahogy ebben a képpoézisben sikerült a leginkább megfognom azt, amit magamról, a világról és a női létezésről gondolok. Színei, ritmikája, vonalvezetése – mind engem tükröznek.

A benne szereplő mondat egyszerű, mégis sokat hordoz: „Vagyok, ki vagyok – a lélek, nem a test.” Ez számomra egy letisztult, örök érvényű igazság, amely túlmutat a vizualitáson, és a létezés mélyebb, spirituális dimenzióira irányítja a figyelmet. Ezt az alkotást identitásnyomként is értelmezem – egyfajta vizuális önmegszólításként, amelyben nemcsak az esztétikum, hanem az önazonosság és a lélek hangja is megszólal.

Levente: Több olyan alkotás is van, ami közel áll hozzánk, de ha egyet kellene kiemelni, akkor számomra talán a legelső saját képpoézisem a legemlékezetesebb, ami így szólt: „Emberfeletti létezik, s úgy teremti meg világát, hogy lehetővé tegye az újjászületést.”

Ez az üzenet, még ha akkor ösztönösen született is, utólag szinte jelképévé vált annak, amit a képpoézis technikája számomra jelent. 

Mintha magának a módszernek a szellemiségét fogalmazná meg: az átalakulás, az újraértelmezés, az új élet lehetősége egy régi segítségével.

Gyakran példaként is fel szoktuk hozni, amikor valaki azzal próbálja kivonni magát a képpoézis készítéséből, hogy „ő nem tud rajzolni”. Ez a munka ugyanis teljes mértékben rajz nélküli, csupán satírozással és szövegkiemeléssel született. Mégis erőteljes, kompakt üzenetet hordoz, és jól mutatja, hogy a képpoézis lényege nem a rajztudásban rejlik, hanem a meglátásban, az új összefüggések és jelentések felfedezésében.

A dinasztikus házasságok gyakran nemcsak politikai, hanem kulturális hidak is voltak különböző világok között. Ha erős alapokon álltak, valami egészen különleges nőtt ki belőlük. Erre mutatunk három példát.

Hitből épített otthon

Akármilyen praktikusan hangzik is, éppen a célorientáltság lehetett az egyik titok, hiszen ez adott stabil alapot a kapcsolatnak. A felek tudták, miért köttetik a házasság, és sokszor felelősségteljesen, tudatosan álltak bele a szerepükbe. Jó példa erre Szent István királyunk és Boldog Gizella házassága, melyet 996-ban kötöttek. A frigy teljes mértékben politikai indíttatású volt, a keresztény magyar államot szerették volna vele megerősíteni. 

A fiatal Gizella kolostorban nevelkedett, és feltehetően visszahúzódó személyiség volt, 21 évesen királlyá koronázott férje pedig, aki szintén keresztény nevelést kapott, bölcs, jó stratéga. Rengeteg feladattal, hiszen a hatalom megszilárdításán túl ő rakta le a magyar állami és egyházi szervezet alapjait. A fiatal királyné aktív résztvevője lett a frissen születő magyar királyság lelki és szellemi építkezésének. 

Valódi alkotótárssá vált: varróműhelyeket hozott létre, ahol udvarhölgyeivel és apácákkal miseruhákat, oltárterítőket és egyházi textíliákat készíttetett az újonnan épülő templomok számára. 

Egyes becslések szerint a műhelyeikből kikerülő darabok száma akár a kétezret is elérhette. Mindez egy olyan korban, amikor még híre sem volt a gépi varrásnak! Házasságukat harmonikusnak írják le, ahol a hit és a közös felelősség irányította a mindennapokat. Gizella egy olyan uralkodóház első asszonya volt, amely hét szentet és két boldogot adott a katolikus egyháznak – köztük van férje és gyermeke is. 

Egy dinasztikus házasságban a felek közötti szövetség nem kizárólag érzelmi alapon áll: közös célok, felelősségvállalás és társadalmi szerepek erősítik. Gizella példája azt mutatja, ez hosszú távon akár mélyebb köteléket is eredményezhet, mint egy impulzív szerelem. 

Értelem és érzelem

Amikor egy kapcsolat nem automatikusan az érzelmekre épül, a felek gyakran sokkal tudatosabban dolgoznak azon. Így kialakulhat a kölcsönös tisztelet, a megbecsülés, és sokszor ezekből nő ki az őszinte szeretet is. A lassan, tudatosan épített kapcsolat így akár tartósabb lehet, mint egy gyorsan fellángoló, de hamar kihunyó szerelem. 

Így volt ez Kanizsay Orsolya és Nádasdy Tamás esetében is. A lány alig volt tizennégy, amikor árva lett, és egy hatalmas vagyon örököseként feleségül adták a harminchat esztendős Nádasdy Tamáshoz. A férj nagy műveltségű, sokat látott férfi volt, aki tisztelettel és türelemmel fordult fiatal felesége felé. Kezdetben külön éltek, Orsolya megtanult írni, és levelezve tartották a kapcsolatot. 

Ezekből kiolvasható a gyengédség és a figyelem: „Kérlek, hogy mindennap írj, mint vagy” – vetette papírra Nádasdy. 

Közben a kamaszlány felnőtt asszonnyá érett, a pár pedig összeköltözött a gyümölcsössel, virágoskerttel, vadasparkkal és halastóval körülvett sárvári várban. Továbbra is leveleztek, ha távol voltak egymástól, s ebből szeretetteljes, egymásra figyelő kapcsolat képe rajzolódik ki. Nemcsak a mindennapi ügyekről (gazdaság, gyereknevelés, egészség) írtak ugyanis, hanem érzéseikről is. 

„Szerelmes Orsikám. Semmit nincs mit írnom, csakhogy nem akarám ez embert levél nélkül hozzád bocsátnom” – írta az időközben az ország második emberévé váló, nádori posztig jutó Nádasdy, amikor semmi különösebb mondanivalója nem volt, csak üzenni akart feleségének. Egy kapcsolat, ahol a szív, az értelem és a tisztelet kéz a kézben járt – még ha az indulás nem is tűnt idillinek.

Kép

Nádasdy Tamás és Kanizsay Dorottya egy korabeli festményen

Két világ között, mindkettőben otthon

A dinasztikus vegyesházasságokban két különböző szokásrend és nyelv találkozott. Ez egyszerre jár kihívással és előnnyel, hiszen a pár kénytelen fejlődni, nyitottnak lenni a másik felé, amivel egyénileg és közösen is alakulnak, egymáshoz igazodnak. Ez a fajta dinamika erős, fejlődő kapcsolatot eredményezhet, amely hosszú távon is izgalmas és élettel teli marad. 

Jolánta, II. András magyar király lánya egy ilyen különleges kihívást kapott, amikor férjhez ment I. Jakabhoz, az aragóniai trónörököshöz. Több száz fős kíséret tartott vele, magyar nemesek, kézművesek és udvarhölgyek, akik közül többen végleg letelepedtek itt, beházasodva a helyi családokba, nyomot hagyva az ország kultúráján. A magyar udvarban felnőtt Jolánta pedig eleve nyitott szellem volt: édesanyja révén még francia műveltséggel is bírt, tudott latinul, és kiváló sakkozó hírében állt. 

Gyorsan elsajátította új hazájában is a helyi nyelveket és férje egyik legfőbb bizalmasa, tanácsadója lett. Olyannyira, hogy amikor I. Jakab visszafoglalta Valencia városát a muszlim megszállóktól, a békeszerződést – a korabeli szokásoktól eltérően – maga Jolánta is aláírta. 

Ez a gesztus nemcsak a befolyását, hanem a kivételes státuszát is mutatta. 

Kép

Kép forrása: Wikipédia

Emlékét balladák, népdalok és egy körmeneti szokás őrzi. Sőt 2025 áprilisában emlékművet kapott Valenciában. A magyar királylány példája azt mutatja, ahol a felek nyitottak voltak egymás megértésére, ott ezek a házasságok nemcsak működtek, hanem meghatározó történelmi fordulópontokat is eredményeztek. 

A NATO Védelmi Akadémiája (NDC) brüsszeli konferenciáján David Bird, a KPMG illetékes igazgatója a 2024-es adatokat rögzítő tanulmányt ismertetve elmondta, a cigarettafogyasztás Európában 0,7 százalékkal 521,9 milliárd szálra csökkent, főként a legális piacokról beszerezhető dohányáru fogyasztásának 1,6 százalékos visszaesése miatt. Eközben egy év alatt az illegális forrásból származó dohánytermékek mennyisége 0,2 százalékkal 52,2 milliárd szálra nőtt 2024-ben - emelte ki.

A 38 európai ország, köztük az EU 27 tagállama, valamint Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Norvégia, Szerbia, Svájc, Ukrajna és az Egyesült Királyság piacait vizsgáló tanulmány szerint az illegális dohánytermékek fogyasztásának növekedése számos európai piacon az ilyen termékek mennyiségi növekedésének tudható be, különösen Franciaországban és Hollandiában. Az illegális dohánytermékek fogyasztásának legnagyobb visszaesését Ukrajnában, az Egyesült Királyságban és Görögországban figyelték meg.

A KPMG tanulmánya szerint az EU-ból származó adózatlan termékek aránya egy év alatt 2,3 százalékkal csökkent, amit a hamisítványok 1,4 százalékos növekedése ellensúlyozott.

Az európai piacokon 8,7 százalékos emelkedés mellett a hamisított dohánytermékek a teljes feketepiac 42 százalékát tették ki.

Emellett az úgynevezett illicit white, azaz a kifejezetten adóelkerülési céllal gyártott termékek aránya 7 százalékkal 18 százalékra emelkedett egy év alatt. Az egyéb csempészett dohánytermékek mennyisége 2020 óta csökken, az elmúlt évben 8 százalékkal – jegyezték meg.

Az illegális dohánytermékek aránya a vizsgált 38-ból 25 országban 10 százalék alatt maradt 2024-ben. Ez a mérték Franciaországban volt a legnagyobb, elérve a 38 százalékot, Írországban 32 százalék, az Egyesült Királyságban 26 százalék, Finnországban és Litvániában 20-20 százalék volt. Magyarországon a dohánytermékek feketepiaci aránya 13 százalékot tett ki – írták. A vizsgált országok közül Hollandiában egy év alatt megkettőződött a feketepiacon megtalálható illegális dohánytermékek mennyisége, arányuk 10,2 százalékot ért el tavaly.

A KPMG tíz európai országban, köztük Magyarországon vizsgálta a hevített dohánytermékek helyzetét. 

Megállapították, hogy a hevített dohánytermékek fogyasztásának növekedése lassult ugyan hazánkban, azonban még így is 9,1 százalékkal nőtt egy év alatt. 

A hevített dohánytermékek legnagyobb piaca Olaszország (15,06 milliárd szál), Lengyelország (7,01) és Németország (6,81) - tájékoztattak.

A tanulmány Magyarországgal kapcsolatban egyebek mellett közölte: 6,6 milliárd szálat tett ki az elfogyasztott cigaretták száma tavaly, 0,22 milliárddal emelkedve 2023-hoz képest. Ebből a csempészett és hamisított cigaretta mennyisége 0,9 milliárd volt, 0,38 milliárddal több, mint 2023-ban. A csempészett és hamisított cigaretta feketepiaci árusítása 175 millió eurós adóbevétel-kiesést okozott Magyarország számára, 79 millió euróval nagyobbat, mint 2023-ban – tették hozzá.

Döbbenetes adat, hogy világszerte az emberek 30-50 százaléka érintett valamilyen szenvedélybetegségben – ez azt jelenti, hogy nagyjából minden második-harmadik ember valamilyen szerhez vagy viselkedésformához kapcsolódó függőséggel él. Ennek ellenére az érintetteknek csupán körülbelül 10 százaléka áll kezelés alatt.

Bár a társadalmi tudás és megértés egyre nő, a függőség ma is stigma, a téma sok esetben még családon belül is tabu marad. Ennek a hallgatásnak a megtörésére vállalkozunk a Spiritusz podcast legújabb adásában.
Németh Szilvia vendége Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, aki segít megérteni a viselkedéses függőségek természetét, hátterét és a gyógyulás lehetőségeit.

Vendégünkről:

Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, addiktológiai kutató, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet munkatársa. PhD-fokozatát pszichológiából szerezte, kutatási és gyakorlati munkájának középpontjában a viselkedéses és szerhasználati függőségek állnak. Oktatott a Semmelweis Egyetemen, és aktív szereplője a hazai pszichológiai és addiktológiai szakmai közéletnek. Szélesebb közönség számára is ismertté vált az  Ezerarcú függőség című könyve révén, amely közérthető módon tárgyalja a szenvedélybetegségek sokféle formáját és azok hátterét. Emellett több szakmai kötet – például Az addiktológiai zavarok pszichoterápiája vagy a Klinikai szakpszichológia a gyakorlatban – szerkesztője és társszerzője. A függőségeket nem morális gyengeségként, hanem megértésre és kezelési lehetőségekre szoruló állapotként közelíti meg.

A beszélgetés során felmerülő kérdések:

•    Mi különbözteti meg a viselkedéses addikciókat a szerfüggőségektől, és mi a közös bennük?
•    Mikortól tekinthető valaki függőnek? Hol húzódik a határ egy szokás és egy szenvedély között?
•    Miért baj, ha valaki annyira szereti a munkáját, hogy „haza is viszi”?
•    Mennyiben múlik a genetikai hajlamon, és mennyit számítanak a környezeti hatások (például a rossz társaság)?
•    Milyen biokémiai mechanizmus áll a szenvedélybetegségek mögött? Létezik „veleszületett örömhiány” az agyban?
•    Miért akar egy függő mindig többet? Hogyan működik a sóvárgás?
•    A munkamánia és az edzésfüggőség gyakran elismert társadalmi tevékenységek. Vajon „jobb” ezektől függni, mint egy szertől? Érdemes ezekkel is foglalkozni?
•    „Aki nem talál örömöt a létezésben, az a függőségekbe menekül.” – Mit gondol erről az idézetről egy addiktológiai szakember?
•    Miért olyan nehezen elviselhető a csend, a magány vagy az unalom manapság?
•    Hogyan vezethet a trauma a szenvedélybetegség kialakulásához? Mi dönti el, hogy valaki a megküzdés során függővé válik, más pedig nem?
•    Hogyan sodorhat a tartós kialvatlanság pótcselekvésekbe?
•    Mit tehetünk azért, hogy ne neveljünk függőségekkel küzdő gyereket?

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

A Libri a kultúra elhivatott pártolójaként egyik fő feladatának tartja az olvasás népszerűsítését és a kortárs irodalom támogatását. A Libri célja, hogy minél szélesebb közönséghez jussanak el azoknak a hazai szerzőknek a könyvei, akik nagyban hozzájárultak Magyarország szellemi és kulturális örökségének gyarapításához. Az elmúlt években a Libri mintegy ötvenezer ajándékkötetet biztosított diákok számára azzal a céllal, hogy a kortárs szerzőket minél ismertebbé és népszerűbbé tegye a fiatalok körében.

Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Nádas Péter, Borbély Szilárd és Térey János művei után idén Visky András József Attila- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író, drámaíró és dramaturg költői munkásságával ismerkedhetnek meg a fiatalok. A Vissza a nyomokon című kötet június 12-től az Ünnepi Könyvhéten a Libri Könyvesboltok standjánál és országszerte a Libri üzleteiben is beszerezhető lesz. 

A válogatáskötetek átvételéhez csupán diákigazolvány felmutatására van szükség. 

Visky András 1957-ben született Marosvásárhelyen. A Ceaușescu-diktatúra idején családjával együtt politikai okokból a romániai Bărăgan-alföldre deportálták – e gyermekkori tapasztalatai több művében is visszaköszönnek. A Kitelepítés című regénye az elmúlt évek legolvasottabb szépirodalmi alkotásai közé tartozik, amely 2023-ban Margó-díjat kapott, 2024-ben pedig elnyerte az év határon túl legnépszerűbb szépirodalmi művének járó Libri irodalmi díjat. Színpadi műveit hazai és határon túli társulatok is játsszák, jelenleg a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezető dramaturgja. 

Első verseskötete 1984-ben jelent meg Partraszállás címmel. A most megjelenő válogatáskötet az életmű legikonikusabb darabjait villantja fel a változatos és változékony formai megoldásokat felmutató korai versektől az egyéni és közösségi tapasztalatot, a személyes történéseket és a bibliai történeteket nyelvi eseménnyé formáló kései darabokig. 

A kötethez kedvcsinálónak Visky András szavai a legalkalmasabbak – a szerző arról mondta el gondolatait, miért tartja fontosnak, hogy a mai fiatalok kortárs magyar irodalommal találkozzanak, és mit adhat a vers számukra a mai világban.

„A kortárs művek különös erővel számítanak ránk, nem fogyasztói vagyunk a könyveknek, hanem – olvasva őket – egy közös alkotásban vehetünk részt. Egy szép beszélgetésben arról, hogy kik vagyunk. A jó irodalom meggyőz bennünket afelől, hogy megszületésünkkor elfogadtunk egy meghívást, ami a világba szólított bennünket. Ittlétünk nem a véletlenek összjátéka, egy nagy kiterjedésű kompozíciónak vagyunk a részei mindannyian. Tegyük hozzá a saját szabadságunkat, ezt senki nem cselekedheti meg helyettünk. A kortárs irodalom megtanít örülni. Örülni annak, akik vagyunk.” 

További információk ide kattintva érhetők el.

Forrás: Libri

A környezettudatos háztartás nem csak a komposztálásról vagy a csomagolásmentes vásárlásról szól: azzal kezdődik, hogy okosan választjuk meg, mit viszünk haza, és otthon ügyesen bánunk vele. A tudatos tárolás apró, de hatékony lépés a pazarlásmentes konyha felé. Azért is szeretek régi szakácskönyveket forgatni, mert számos praktikát lehet belőlük tanulni, a szeleteléstől kezdve a menütervezésen, tároláson át odáig, hogy miként lehet tovább frissen tartani a zöldségeket. 

Mindezt kiegészíthetjük a mai tudásunkkal és a modern eszközökkel, így még többet tehetünk a frissességért és a pazarlásmentes háztartásért. 

Megfelelő darabok

Az első lépést a vásárláskor kell megtennünk. Magától értetődő, mégis jó tudatosítani, hogy mindig figyeljünk a minőségre: a zöldek színe legyen élénk, a növény felülete feszes, a gyümölcs illatos, kerüljük a puha, foltos példányokat. Kivétel, ha a piac zárásakor vagy élelmiszermentő appon keresztül csaptunk le az olcsóbb, ám kevésbé tökéletes darabokra. Ez szintén szuper dolog, ám az így szerzett áru általában nem alkalmas hosszú tárolásra, inkább gyors feldolgozással lehetnek igazi kincsek.

Megfelelő hely

Három kulcsszót tartsunk észben: hőmérséklet, etilén és légáramlás. Sok alapanyag jobban elvan a hűtő hidegében, ám van, amit inkább szobahőmérsékleten kell tartani. A burgonya, a hagyma, a fokhagyma, a banán, a paradicsom és az avokádó például így érzik magukat a legjobban – legalábbis amíg be nem érnek teljesen. Aztán az sem mindegy, hogy mit tárolunk együtt, ugyanis néhány gyümölcs természetes módon kibocsát etilént. Ez egy olyan gáz, amely segíti az érési folyamatot. 

Az etilénre érzékeny termékek (például brokkoli, saláta, káposzta, leveles zöldek) gyorsabban romlani kezdenek, ha etiléntermelőkkel együtt tároljuk őket.

Utóbbiak közé tartozik például az alma, a banán, az őszi- és sárgabarack, a paradicsom. Etilén létrejöhet az öregedéssel vagy a növény membránjainak károsodásával is (ez az úgynevezett stresszetilén), ha tehát hibás, túl érett darabokat rakunk a még épek közé, utóbbiak érése (és végső soron rohadása) is felgyorsulhat. 

Régi krumpli mellé se tegyünk hagymát, mert ezek egymást segítik a romlásban. Használhatunk viszont egy apró trükköt: ha a banán szárát betekerjük fóliával, lassíthatjuk az etilénkibocsátást. Fontos még, hogy a tárolandó zöldségeknek és gyümölcsöknek szükségük van a jó levegőáramlásra, különben gyorsan megadják magukat. A műanyag zacskó, különösen, ha nem szellőzik, egyenlő a korai romlással. Még ha perforált tasakban vittük is tehát haza a burgonyát vagy a hagymát, érdemes kivenni őket belőle.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Megfelelő tároló

A legtöbb hűtött termék tovább marad friss, ha le van zárva: cipzáras műanyagzacskóban, újrafelhasználható szilikontasakban, szorosan záródó fedéllel ellátott edényben. Ezek megtartják a nedvességet, megakadályozva a kiszáradást, és segítenek megvédeni az arra érzékenyeket az etiléngáz hatásaitól. 

Hogy a párát felszívjuk, tehetünk a zöldség, gyümölcs alá papírtörlőt vagy mellé rizsszemeket. 

Kipróbálhatjuk a textilzsákot is, ebben jobban szellőznek, kevésbé párásodnak a zöldségek. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Mit hová és hogyan?

Burgonya, édesburgonya: hűvös, sötét helyen tartsuk, ahol mozog a levegő. Legyen külön a hagymától, a banántól és más etiléntermelőktől. 

Hagyma, fokhagyma: hűvös, sötét, alacsony páratartalmú helyen tároljuk. A már felvágott, de megmaradt hagymát viszont hűtőzzük.

Cékla, répák, paszternák, gyömbér: a hosszú távú tárolás szupersztárjai. Nem bocsátanak ki sok etiléngázt, ezért tarthatjuk levelesek, káposztafélék, brokkoli, karfiol mellett is. Hűtőszekrényben nagyon hosszan eltarthatók. A zöldjétől megfosztott répát, retket, szárzellert állíthatjuk vízzel teli üvegbe is, hogy roppanós maradjon. 

Retek: a levelei nélkül (ebből lehet leves vagy pesztó), légmentesen záródó edényben tárolva sokáig friss marad a hűtőben. Ha teszünk alá papírtörlőt, segíthetünk a pára felfogásában. 

Káposztafélék, brokkoli, karfiol: légmentesen záródó tárolóedényben vagy cipzáras zacskóban, lyukacsos textilzsákban hűtőben tartsuk. (Ha helyhiány van, akkor lehet negyedelni, ebben az esetben a vágás mentén idővel oxidálódni kezd a felület, de azt levágva a többi rész szépen használható.)

Leveles zöldek: hűtőben, mosatlanul tárolandó. Ha mégis megmostuk, salátacentrifugával szárítsuk le, és csomagoljuk papírtörlőbe, ez felszívja a felesleges nedvességet. A keményebbek (endívia, vízitorma, római saláta, jégsaláta) tovább elállnak, mint például a fejes saláta. A kissé fonnyadt példányokon úgy segíthetünk, ha az alját ujjnyi vízbe állítjuk. A leveles zöldségeket (például spenót) papírtörlővel bélelt, zárt dobozban tarthatjuk, a friss zöldfűszereket pedig vízzel teli üvegbe állítva, mint egy csokor virágot.

Alma: hűtőben, jól záródó műanyag edényben vagy műanyag (akár cipzáras) zacskóban érdemes tárolni, hogy csökkentsük az etilénkibocsátást. Ha ismerjük a hűtőnk hőmérsékleti zónáit, az almának a leghidegebbet válasszuk ki, így sokáig roppanós marad.

Körte: éretlenül szobahőmérsékleten, ha már puhul, mehet a hűtőbe.

Bogyós gyümölcsök: elkülönítve minden mástól, mosatlanul tegyük a hűtőbe, jól szellőző dobozba.

Dinnye: a sárga- és a mézdinnye érlelődhet a konyhapulton, utána mehet a hűtőbe. A görög rögtön a hűtőbe kerüljön. Ha már felvágtuk, a nyitott felületet folpakkal vagy méhviaszfóliával takarjuk. Felkockázva műanyagdobozban is tárolhatjuk, így jóval kevesebb ideig áll el, viszont hamarabb megjön a kedvünk kicsit csemegézni belőle, tehát hamarabb el is fogyhat. 

Mangó: éretlenül szobahőmérsékleten, éretten a hűtőben, de etiléntermelőktől elkülönítve.

Avokádó: hagyhatjuk (banán mellett) érni szobahőmérsékleten, amikor már jó, irány a hűtő! Ha nem használjuk fel az egészet, a vágott részt citromlével bekenve, lezárt edényben tárolhatjuk. Vagy szorosan az avokádóhúshoz nyomott műanyaggal becsomagolva. 

Citrusfélék: egy hetet kibírnak szobahőmérsékleten, hosszabb tárolás esetén jöhet a hűtő. Mivel a narancs és a grapefruit nem etilénérzékeny, tehetjük a banán mellé. A citromot, lime-ot viszont ne. (Ha sok citrusfélénk van, a „most és később” megközelítés lép életbe: egy részük a konyhapultra, egy részük a hűtőbe mehet.)

Gomba: a legjobb frissen, és a legrosszabb a bolti, műanyag dobozos, fóliás csomagolás alatt hagyni, mert úgy nagyon hamar romlani, nyálkásodni kezd. Érdemes inkább papírzacskóba tenni – ebben az esetben pár nap után sötét foltok jelenhetnek meg, ezeknek a daraboknak mélyebb, földesebb gombaízük lesz. Leveshez ez akár még jól is jöhet. Jó, ha a papírzacskót még egy papírtörlővel is kibéleljük, így tovább fogja bírni, de egy hétnél tovább nem érdemes tárolni.

Ha lenne időgépünk, és visszarepülhetnénk az 1200-as évek elejére, és olyan szerencsénk lenne, hogy szóba állnának velünk a vértesszentkereszti apátság bencés szerzetesei, akkor bizonyosan nagy titkokat hallanánk. Talán megtudhatnánk, milyen különös műveletek, méricskélések sora vezetett oda, hogy éppen itt, a mai Fejér és Komárom-Esztergom vármegye határán álló magaslaton építették fel gyönyörű templomukat.

Aki egyszer elzarándokol az apátság ma is csendben megbújó romjaihoz, az érzi, hogy a szíve csordultig telik pozitív érzelmekkel. Ebben a lehengerlő erejű térben ugyan csak romokat lát az ember, de közben mintha a hatszáz év alatt itt élt összes szerzetes gondolata, érzése is karon fogná őt. Azt hiszem, az ilyen helyekre mondják azt, hogy szent. És ez a szó itt biztosan nem elcsépelt közhely!

A semmi közepén

A Pusztavámot Oroszlánnyal összekötő egykori bányaforgalmi úton nem sokan autóznak, s bizony a vértesszentkereszti apátsághoz vezető, egykor szebb napokat látott elágazás mellett is könnyen továbbhajt az idetévedő, nem könnyű észrevenni a látnivalót jelző táblácskát. Szerencsére egy arra tekerő kerékpáros készséggel útbaigazít: ha Pusztavám felől érkezünk, az útról jobbra letérve érhetjük el Gerencsérvár romjait. 

Ha eddig az elágazásig eljöttünk, no, akkor már elrontottuk, forduljunk vissza, és olyan 100–200 méter múlva lesz egy elágazás az ellenkező irányba, arra kell mennünk. Ebből az irányból érkezve a tábla is jobban látszik, s a befordulás után már gyerekjáték megtalálni az apátsághoz felvezető ösvényt: az út mellett jobbra egy sorompó, illetve egy tábla is jelzi, merre kell gyalogolnunk.

Pompás faragványok és semmihez sem hasonlítható nyugalom

Ahogy pár perc gyaloglás után felérünk a kaptatón, hatalmas fák rejtekéből tűnik elő a romjaiban is lenyűgöző épület. A 13. század elején a Csák nemzetség tagjai – Ugrin esztergomi érsek, illetve Miklós, aki ispánként több megyéért is felelős volt – építhette fel a Szent Kereszt tiszteletére emelt templomot és a hozzá kapcsolódó kolostort. 

Habár az apátság alapítása 1146-ra tehető, a grandiózus építkezés később folytatódott, a román stílusú nagytemplomot az 1200-as évek elején építették fel a bencések. 

A munka a kutatók szerint legalább két évtizeden át tartott, a fehér kváderkövek, a pompás faragványok színvonala mutatja, hogy a magyar középkori építészet egyik legnagyszerűbb monostora épült föl a Vértesben.

A keleti tájolású, háromhajós román kori templom hossza 32,5, szélessége pedig 16 méter. Egyedi szentélykiképzése mellett a háromhajós térhez kereszthajó csatlakozik, tehát a hely nevét adó kereszt megjelenik a templom alaprajzában is. A környékbeli lakosság vörös márvány díszítései miatt az épületegyüttest „vörös kolostornak” is nevezte.

Kép

Forrás: NÖF

A fénykortól a török érkezésééig

A Vértes hatalmas erdeinek nyugalmában, távol minden lakott településtől legalább egy tucatnyi bencés szerzetes élhette itt a mindennapjait. Háromszáz éven át gyakorlatilag háborítatlanul elmélkedhettek, szolgálhatták Istent.

 A Csák nemzetség hatalma azonban a 13. század végére igencsak megcsappant, a Vértes vidéke pedig a királyok kedvelt vadászterületévé vált. A kutatások szerint Nagy Lajos és Zsigmond király uralkodása idején komolyabb felújítást vagy átalakítást nem végeztek az épületegyüttesen, de a monostor szépen megkapta a támogatásokat, így továbbra is a nyugalom szigete maradt. 

A bencés szerzetesi élet hanyatlásával– valamikor a 15. század derekán – a vértesi monostor is elnéptelenedett, majd Mátyás király mentette meg az apátságot.

1478-ban IV. Sixtus pápa engedélyével beköltözhettek ide a székesfehérvári dominikánusok, akik a templomot és a hozzá tartozó épületeket a rend szabályainak és az életvitelüknek megfelelően felújították. A török hadak egyre erőteljesebb előrenyomulása miatt azonban, amikor Tata vára is török kézre került 1543-ban, ők is kénytelenek voltak innen elmenekülni.

Százötven évig szinte senki nem foglalkozott az egyre csak pusztuló értékekkel, sőt az 1700-as években, amikor divattá vált beépíteni az új kastélyok kertjeibe és műromjaiba a középkori köveket, számos környékbeli kastélyhoz vittek el innen építőelemeket. Így kerültek értékes faragott kövei például a tatai Esterházy-kastély kertjébe, de jutott belőlük Csákvárra és Pusztavámra is.

Forrás: NÖF

Megmentett múlt

A vértesszentkereszti romokra tulajdonképpen csak az 1950-es években figyeltek fel a régészek, ekkor kezdődtek meg a feltárási és állagmegóvási munkák, ebben az időben térképezték fel a kolostor alaprajzát, s vált világossá művészettörténeti jelentősége is. Az 1960–70-es évekre sikerült konzerválni az épületek állapotát, s a nyolcvanas évekre látogathatóvá tették a romterületet.

A legimpozánsabb látványt kétségkívül a román templom helyreállított része nyújtja, amelyet még a nyolcvanas években készített el Sedlmayr János. 

Mivel teteje nincs, mintha a természet kőből és lélekből épült szentélyében állnánk: a kapubaltozatok és falpillérek romjai között az ég felé törnek a szakrális épület 8–10 méter magas falmaradványai, a szentély torzójában pedig egy kőkereszt emlékeztet az elmúlt ezer év minden pillanatára. Innen balra, a terület északi része felé állt egykor a kolostor kerengővel, amelynek romjait most tető fedi, alatta az egykori épületekből még megmaradt, sorba rendezett faragványok, kövek gyűjteményével.

Kép

Forrás: NÖF

Felújítás miatt most sajnos nem látogatható

Írásunk készültekor sajnos a romterület nem látogatható, azt ideiglenesen lezárták a szükségessé vált felújítás miatt. A területet 2019 óta kezelő Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. honlapja szerint a kolostort és a templomromot a közel harminc évvel ezelőtti helyreállítása után, azt követően gyakorlatilag sorsára hagyták. A befejezetlen helyreállítás, valamint a felügyelet és a folyamatos karbantartás hiánya miatt gyors pusztulási folyamat vette kezdetét, amit a Vértesszentkeresztért Alapítvány igyekezett megakadályozni. 

2016-ban megvalósult a védőtető helyreállítása a már akkor a NÖF Nonprofit Kft. elődszervezeténél dolgozó Máté Zsuzsanna építésztervező tervei alapján. 

Úgy tudjuk, a cél az, hogy belátható időn belül újra meg lehessen nyitni a közönség számára a páratlan értéket.

A bánya a pusztulás oka?

E sorok írója közel egy évtizeddel ezelőtt is járt már a területen, amikor a romok mellett, egy kis házban egyfajta remeteként lakva Henye Péter festőművész, a Vértesszentkeresztért Alapítvány vezéregyénisége a jó gazda gondosságával vigyázott az épületegyüttesre. Amint akkor elmondta, egészen 2015-ig működött a templomtól alig néhány kilométerre a márkushegyi bánya, ahonnan az elmúlt évtizedekben mintegy 130 millió tonna szenet termeltek ki...

Hogy mindez összefüggésben lehet-e a csodálatos építmény állapotának romlásával, nem tudhatom, hiszen nem vagyok statikai szakértő, sem régész. Ám az biztos, nem vagyok egyedül a vággyal, hogy egyszer – belátható időn belül – újra csendben, a világgal megbékélve ülhessek hazánk egyik legerősebb energiájú „szentélyében”!

Az, hogy a szemtanúvallomásokkal gyanakvók vagyunk, modernkori hozzáállás, amihez minden bizonnyal a pszichológia is hozzájárult. Úgy tartjuk, hogy a memória gyakran megbízhatatlan, és könnyen félrevezet, ám a görög-római kultúrkörben éppen a szemtanúk beszámolói kaptak kiemelt helyet a különböző történelmi források körében. Nem csoda hát, hogy az evangéliumok írói is különös hangsúlyt fektettek arra, hogy olyan emberektől informálódjanak, akik maguk is jól ismerték Jézust és tanítványait. 

A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kereszténység legfontosabb iratai nem évszázadokkal az események után születtek. 

Nem is egy kreatív fantázia szüleményei. Az evangéliumok történelmet írnak le, valós, megtörtént eseményeket, s ahogy az a tanúvallomásokra jellemző, azt kérik, hogy higgyünk a szavuknak. De van okunk így tenni? Richard Bauckham anglikán teológus Jesus and the Eyewitnesses (Jézus és a szemtanúk) című terjedelmes kötetében határozott igennel válaszol. Cikkemben az ő érveiből mutatok be kettőt.

A személynevek jelentősége az evangéliumokban

Egy Tal Ilan nevű történész különböző irodalmi források, osszáriumok és sírfeliratok segítségével összeállított egy lexikont, amely háromezer palesztinai zsidó nevet tartalmaz a Krisztus születését megelőző és az azt követő néhány évszázadból. (Az időablak tágnak tűnhet, ám az adatok többsége Kr.e. 50 – Kr.u. 135-ből származik.)

Ilan névgyűjteményéből kiderül, hogy a vizsgált időszakban mely nevek örvendtek kifejezetten nagy népszerűségnek. A férfinevek közül a top ötben szerepelt Simon, József, Lázár, Júdás és János, míg a női nevek közül Mária, Salomé és Márta került a dobogóra. 

Keresztények számára a fentiek mindegyike ismerősen csenghet, az Újszövetség oldalain ugyanis valamennyi névvel találkozhatunk. Éppen ez szolgál erős bizonyítékként a Bibliai szövegek hitelessége mellett: az evangéliumokban szereplő különböző személynevek relatív gyakorisága ugyanis megfelel az adott korban előforduló nevek relatív gyakoriságának. Például jóval többször fordul elő Simon és János nevű személy az evangéliumokban, mint mondjuk valaki, akit Jónásnak hívnak, előbbi nevek ugyanis a Krisztus működése körüli időben népszerűbbek voltak.

A vizsgált időszak és a földrajzi hely szerepe különösen jelentős. A diaszpórában, vagyis az Izrael területén kívül élő zsidók körében ugyanis más nevek voltak közkedveltek. Ugyanígy: különböző korok különböző neveket részesítettek előnyben. 

Az tehát, hogy az evangéliumokban és az apostolok cselekedeteiben felbukkanó személyeket úgy hívják, ahogy, aláássa azt a gyakori érvet, amely szerint a szóban forgó iratok jóval későbbi korokból, s egy teljesen más földrajzi területről származó kitalációk lennének.

Képzeljük csak el, mi történne, ha azt a feladatot kapnánk, hogy írjunk egy történetet húsz személynév felhasználásával a ’70-es évek Párizsáról! Egy fiktív történet esetén valószínűleg eleve nem fektetnék nagy hangsúlyt arra, hogy az egyes karakterek nevei milyen gyakran fordultak elő a valóságban, ám még kevésbé valószínű, hogy saját kútfőből, az internet segítsége nélkül éppen azokat a neveket választanánk, amelyeket a ’70-es évek Franciaországában többen is viseltek. 

Az evangéliumokban (és az apostolok cselekedeteiben) szereplő nevek tehát minden bizonnyal valós személyeket jelölnek, akikkel az írónak, ha nem is minden esetben volt személyes kapcsolata, azoknak a szemtanúknak, akikkel dolgozott, igen. 

Kép

Kép forrása: Rawpixel

Miért szerepel valaki az egyik evangéliumban névvel, a másikban név nélkül? 

Aki olvasta Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát, az minden bizonnyal felfigyelt rá, hogy előfordulnak helyzetek, melyek több szerző tollából is visszaköszönnek, ám míg az egyik evangélista nevén nevezi a szereplőket, a másik elhallgatja a nevüket. Márk evangéliumára különösen jellemző, hogy nem fedi fel például a Jézust megkenő asszony kilétét, vagy éppen annak a tanítványnak a nevét, aki a Getszemáni-kertben levágja a főpap szolgájának a fülét. 

Amikor azonban János evangélista meséli el ugyanezeket a történeteket, ő megnevezi Mária Magdolnát, és azt sem rejti véka alá, hogy Péter sújtott le a szóban forgó szolgára. Lehetséges, hogy Márk evangélista nem tudta, hogy pontosan kikről is írt? Aligha. 

Richard Bauckham arra a következtetésre jut, hogy miután Márk evangéliuma született legkorábban a négy közül, azok, akikről írt, még kétségkívül életben voltak. 

Miért releváns ez?

Ne feledjük, hogy Jézust és követőit korántsem övezte általános népszerűség. Márknak minden oka megvolt óvatosan fogalmazni. A főpap szolgája ugyanis visszakapta a fülét, de attól még nagyon is érdekelte a támadójának a kiléte. Ha Márk megnevezte volna Pétert, azzal komoly veszélybe sodorta volna, hiszen a bűncselekmény, amelyet elkövetett, nem évült el. 

De miért kellett megóvni Mária Magdolnát? Hiszen ő mindössze annyit tett, hogy drága olajat öntött Jézusra. Valóban, csakhogy ezzel talán még nagyobb „bűnt” követett el, mint Péter. Ugyanis az adott kontextusban a tettei egyet jelentettek: felkente Jézust mint Messiást. Ez mindenki számára nyilvánvaló volt, beleértve azokat is, akik Jézus személyében egy csalót és tévtanítót láttak. S miután a holtteste a keresztrefeszítést követően rejtélyes módon eltűnt, ezzel tovább növelve a személye körüli felhajtást, a vallási vezetők cinkosnak tekintettek mindenkit, aki bármilyen módon részt vett a fals Messiás segítésében. 

Márkkal ellentétben, János evangélista bátran használhatta a neveket, ugyanis Jézus fiatal tanítványaként, mire idősebb korában papírra vetette az élményeit, az általa említett személyek többsége már nem élt.

Biztos, hogy a szemtanúk jól emlékeztek?

Ahogy a bevezetőben utaltam rá, gyakori tévhit, hogy a szemtanúk beszámolói megbízhatatlanok. S bár van ebben igazság, az általánosítás több szempontból sem indokolt. Nem mindegy ugyanis, hogy mire emlékszünk vissza, s mennyire voltunk érzelmileg bevonódva egy-egy történésbe. 

A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy minél szokatlanabb és fontosabb egy esemény, illetve minél inkább érint minket érzelmileg, annál pontosabbak az emlékeink. 

Amikor elsétál mellettünk egy random járókelő, talán nem emlékszünk, mi volt a pólójára írva. Nem releváns, nem érint, nem furcsa. De egy olyan ember élete, halála és feltámadása, aki azt állította magáról, hogy maga az Isten, kétségkívül nem hétköznapi történés. Úgy is mondhatnánk, ez olyasvalami, amire az ember emlékszik. 

A tanítványok közelről ismerték Jézust és egymást. Átéltek csodás gyógyításokat, feltámasztásokat, kenyérszaporítást, örömöt, bánatot, félelmet, majd a Messiás halálát és feltámadását. Biztosak voltak benne, hogy nem képzelődtek, nem értettek félre semmit, nem emlékeztek rosszul. Olyannyira hittek a megéléseikben, hogy az életüket sem sajnálták feláldozni. Az evangéliumok az ő elbeszéléseiken alapulnak.

Az országban a legnagyobb számban az Országos STD Centrumban diagnosztizálják és kezelik a szexuális úton terjedő – angol rövidítésük alapján STD vagy STI összefoglaló néven is ismert – fertőzéseket, de tünetmentes páciensek szűrővizsgálatát is végzik itt. A központban diagnosztizált fertőzöttek száma évről évre nő – mondja dr. Tóth Béla.

Gonorrhoea-t 2015-ben 197 betegnél diagnosztizáltak, 2024-ben már 341 esetben. A szifiliszes betegek száma ugyanezen évek összevetésében 218-ról 494-re nőtt.  Az igazolt Chlamydia-fertőzöttek száma 2024-ben 101 volt, itt 2023-as összevetés áll rendelkezésre, akkor ez a szám 72 volt. Az LGV-vel diagnosztizáltak száma továbbra is alacsony, de növekvő a tendencia: 2015-ben 3, 2024-ben 7 beteg volt érintette. (Az országos adatok is ugyanilyen trendet mutatnak – lásd a keretes bekezdést).

A hazai helyzet

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint naponta csaknem egymillió ember fertőződik meg valamilyen szexuális úton terjedő betegséggel. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatai szerint Magyarországon csak a regisztrált gonorrhoeás esetek száma csökkent 2023 és 2024 között, 1304-ről 1218-ra. A szakértők szerint valószínűsíthető, hogy a nem regisztrált megbetegedések száma ennél lényegesen magasabb, és feltehetőleg nem csökken. Szifiliszt tavaly 1503 embernél diagnosztizáltak, egy évvel korábban 1157-nél, míg 2015-ben még csupán 617 esetben. Az igazolt Chlamydia-fertőzöttek száma 2024-ben 610 volt a 2023-as 590-nel szemben. Az LGV-vel fertőzöttek száma – legalábbis a diagnosztizáltaké – még alacsony, nem éri el a 10-et, de a tendencia növekvő.
 

Az adjunktus hozzáteszi: a tripper vagy kankó néven is ismert gonorrhoea és a Chlamydia esetében a fertőzöttek száma a valóságban a többszöröse lehet a statisztikai adatoknak. Ennek részben az az oka, hogy akiknek nincs tünetük, nem is gondolják, hogy megfertőződtek, nem fordulnak orvoshoz. Másrészt azoknál, akik például húgycsőfolyás miatt fordulnak urológushoz vagy hüvelyi folyás miatt nőgyógyászhoz, nem minden esetben végeznek célzott tesztelést.

A nemi betegségek lappangási ideje nagyon különböző, míg például a gonorrhoea esetén ez mindössze pár nap, a szifilisz akár éveken át tünetmentes maradhat, és korai stádiumban nagyon fertőzőképes 

– magyarázza dr. Tóth Béla.

Rendkívül fontos a szexuális úton terjedő fertőzések mielőbbi felismerése és kezelése, ez a legfőbb eszköze a további terjedés elkerülésének – mutat rá dr. Holló Péter. A professzor hangsúlyozza, hogy az STD-k gyógyíthatók, már a HIV-fertőzés is nagyon jól kezelhető, ugyanakkor kezeletlenül akár súlyos egészségkárosodást is okozhatnak. Ismert, hogy a méhnyakrák leggyakoribb oka a humán papillomavírus (HPV), de akár szájüregi daganatot is előidézhet. A szifiliszfertőzés nyomán hosszabb távon szív-érrendszeri, vagy idegrendszeri szifilisz alakulhat ki.  De a kezeletlen gonorrhoeának, Chlamydiának is lehetnek késői szövődményei: nőknél kismedencei gyulladás és annak következtében akár meddőség, valamint ízületi gyulladások is kialakulhatnak.  

Holló Péter professzor szerint a szexuális úton terjedő betegségekkel kapcsolatban a jelenleginél sokkal nagyobb tudatosságra lenne szükség. A szexuálisan aktívak nagy része azonban nincs tisztában a veszélyekkel és a fertőzés reális kockázatával. A klinikán évekkel ezelőtt elindítottak egy programot 16-18 éves középiskolásoknak Bőrőrök címmel, és amikor a szexuális úton terjedő fertőzésekről kérdezik őket, általában az a válasz, hogy ilyesmiről nem nagyon hallottak – mondja a klinika igazgatója.

A szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismeretek azonban általánosan hiányosak. Ezt mutatja, hogy 

a nemi betegségek korántsem csak a fiatalokat érintik, a fertőzöttek száma minden korosztályban, mindkét nemnél emelkedik, a heteroszexuálisok között is.

Dr. Holló Péter és dr. Tóth Béla is úgy véli, hogy ennek okai összetettek: hiányoznak a felvilágosító kampányok, a világ nyitottabbá vált, sokkal többen és többet utaznak, már nem rettegnek az emberek a HIV-től, mindezek folytán pedig a védekezés is háttérbe szorult.

Pedig mindenki, aki szexuális életet él, és új partnere van, ki van téve a szexuális úton terjedő fertőzés kockázatának – mutatnak rá a szakemberek.

Nyilvánvaló, hogy akinek időről időre több új partnere van, esetleg ezek alkalmi jellegű kapcsolatok, az a személy még nagyobb rizikót vállal. Nagyon fontos, hogy ők rendszeresen járjanak szűrésre, illetve bármilyen elváltozást észlelnek magukon, feltétlenül keressék fel a lakóhelyük szerinti nemibeteg gondozót.

Semmelweises kutatók a gonorrhoea megelőzéséért

A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a gonorrhoea fertőzés ellen keresztvédelmet nyújthatnak a meningococcus (gennyes agyhártyagyulladás) elleni külső membránvezikula (OMV) vakcinák (amilyen például a legszélesebb körben használt, gyermekeknek is adott oltóanyag). Ennek magyarázata, hogy a két betegségért felelős baktériumok közeli rokonok. A Semmelweis Egyetem kutatóinak a témában készült vizsgálatokat összehasonlító elemzése és metaanalízise alapján az OMV vakcina kankó ellen mérsékelt, 30-40 százalékos hatékonysággal véd. A kutatók szerint érdemes megfontolni a meningococcus B elleni védőoltás beadását a szexuális betegségek szempontjából magas kockázatú csoportoknak, kifejezetten a gonorrhoea fertőzés rizikójának csökkentésére.
 

Szűrés jelenleg a HIV, a szifilisz, valamint a hepatitis B és C fertőzésekre érhető el. A HIV és szifilisz szűrés Budapesten és országszerte elérhető térítésmentesen is.

Forrás: semmelweis.hu