Évek múlva hálás lesz érte – Így segíthetjük lányunk nővé érését

Leggyakoribb nőgyógyászati panaszok kisgyermekkorban

„Kisgyermekkorban – 3–6 hónapos kortól hároméves korig – nagyon gyakori probléma a kisajkak összetapadása, ami azt jelenti, hogy a kisajkak közötti terület egy vékony hártyával záródik, részben vagy teljesen elzárva a hüvelybemenetet. Ez akadályozhatja a váladék távozását, illetve, ha teljes lezárásról van szó, vizelési nehézséget, húgyúti fertőzést, akár vesemedence-gyulladást is okozhat, ami minden esetben kezelést igényel” – mondja dr. Csatlós Éva szülész-nőgyógyász főorvos. 

A doktornő hangsúlyozza, a kezelés nem invazív, a hártyás összenövést speciális krémekkel oldják meg teljesen fájdalommentesen, és attól sem kell megijedni, ha a probléma akár többször is visszatér, mert megfelelő ellátás mellett semmilyen hosszú távú károsodást nem okoz.

„Szintén gyakori panasz a hüvelyváladékozás, amely kisgyermekeknél leggyakrabban a bélflórából származó baktériumok, főként az E. colijelenlétére vezethető vissza. Mivel az anális és a hüvelyi terület anatómiailag közel van egymáshoz, valamint a gyerekek még tanulják a higiénés szokásokat – például az önálló vécéhasználatot –, ezek a baktériumok könnyen a nemi szerv környékére kerülhetnek, ami hozzájárulhat a fertőzések kialakulásához” – magyarázza a szakember.

A kisajkak összetapadását a szülők gyakran maguk észlelik, főleg pelenkás korban. Ilyenkor megváltozik a nemi szerv kinézete, ami miatt először védőnőhöz, gyermekorvoshoz fordulnak, majd onnan kerülnek a gyermeknőgyógyászhoz. Hüvelyváladékozásnál a fehérneműn vagy pelenkán megjelenő váladék, valamint az irritált, piros, érzékeny nemi szervi terület keltheti fel a figyelmet.

A gyermeknőgyógyászati vizsgálat menete 

A vizsgálaton minden esetben jelen van a szülő, jellemzően az édesanya. Fontos, hogy a gyermek az életkorának megfelelő módon előre tájékoztatást kapjon: nem kell bonyolult orvosi kifejezésekkel élni, de őszintén el kell mondani, hogy orvoshoz megyünk, aki megnézi, hogy minden rendben van-e. 

„A vizsgálatok nem fájdalmasak, maximum kissé szokatlanok lehetnek. Hüvelyváladék-tenyésztés esetén, amely szintén nem jár belső, invazív vizsgálattal, egy steril pálcikával történik finom mintavétel.” 

„Én minden esetben elmagyarázom előre, mit fogok csinálni, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek érezze: biztonságban van. Ez egy érzékeny helyzet, amelyet empátiával és türelemmel kell kezelni” – hangsúlyozza a doktornő.

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Serdülőkor: mikortól javasolt a nőgyógyászati kontroll?

Serdülőknél a hormonális érés és a hormonális változásokkal összefüggő panaszok dominálnak. Emellett van egy harmadik, külön figyelmet igénylő csoport is: azok a fiatalok, akik már megkezdték a nemi életet. Esetükben a megelőzés, a védekezés – különösen az óvszerhasználat – és a szűrővizsgálatok, például a méhnyakrák megelőzése kerül előtérbe. 

A rendszeres nőgyógyászati kontroll a nemi élet megkezdése után, illetve annak kezdetén válik aktuálissá. Ha már aktív nemi életet él a fiatal, akkor javasolt az évenkénti rákszűrés, ami nem az életkorhoz, hanem a szexuális élet elkezdéséhez kötött. A vizsgálat maga a felnőtteknél megszokott módon zajlik, a méhnyakról vett kenetvétellel történik. Ha a fiatal nem él nemi életet, de panasza van (pl. folyás, fájdalom), akkor a vizsgálat minden esetben nem invazív módszerekkel történik, és helyileg alkalmazott krémekkel, tablettákkal kezelik a problémát.

Intim téma: a szexualitás

A szexualitásról, védekezésről való kommunikáció sok szülő számára nehéz, egy jó szakember azonban részben át tudja venni ezt a feladatot, vagy jelentősen megkönnyítheti:

„Előfordul, hogy a szülő nem szeretne intim témákat érinteni, de ha jó kapcsolatban áll a gyermekével, elhozhatja hozzánk. 

A nemi életet élő fiataloknál a vizsgálatot mindig előzetes beszélgetés előzi meg, amely során kitérünk a fogamzásgátlási lehetőségekre is – legyen szó hormonális készítményekről, óvszerről vagy más módszerekről.

Fontos, hogy a fiatalok átfogó képet kapjanak a lehetőségeikről” – hívja fel a figyelmet a tájékoztatás fontosságára a doktornő, aki azt javasolja, hogy már kisiskolás kortól érdemes fokozatosan, az életkornak megfelelő szinten beszélgetni a test működéséről, az intimitásról. – Nem kell azonnal a legérzékenyebb témákba belemenni, de a nyitottság és a bizalom kulcsfontosságú. A HPV elleni védőoltás – amit 12–14 éves kor körül javasolunk – például jó alkalmat adhat egy ilyen beszélgetésre.”

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Az inzulinrezisztenciától az endometriózisig

Amikor a serdülő korosztályról beszélünk, dr. Csatlós Éva szerint nagyon fontos felhívni a figyelmet az endokrinológiai eltérésekre, a policisztás petefészek szindrómára és az inzulinrezisztenciára is. A hormonháztartás, az anyagcsere, a menstruációs ciklus és a nőgyógyászati panaszok ugyanis mind hatással vannak egymásra.

„Amikor túlsúlyos tini érkezik hozzám a rendelőbe, próbálom elmagyarázni, miért nem szabad napi szinten gyorsétteremben étkezni, energiaitalt fogyasztani és éjszakázni. Ilyen szokásokkal ugyanis negyvenéves korra – vagy még előbb – borítékolható, hogy súlyos cukorbetegséggel, magas vérnyomással és meddőségi problémákkal fog küzdeni. Nem beszélve az inzulinrezisztenciáról, valamint a policisztás ovárium szindrómáról, amelyek egyre gyakrabban és egyre fiatalabb korban jelentkeznek.” 

„A jó hír, hogy ha időben felismerjük őket, akkor megfelelő életmóddal – kiegyensúlyozott étrenddel, rendszeres mozgással – és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel visszafordíthatók, vagy jól kordában tarthatók” – magyarázza a doktornő.

Gyakran felmerül az endometriózis gyanúja is – ezt serdülőkorban még nem mindig lehet egyértelműen diagnosztizálni, de az biztos, hogy az egészséges életmód ennek az állapotnak a kockázatát is csökkenti. Ha a fiatal megfelelően étkezik, sportol, és odafigyel magára, azzal hosszú távon is sokat tesz az egészségéért – nőgyógyászati szempontból is.

„Ha a serdülő már nemi életet él, akkor ugyanolyan problémák is szóba jöhetnek náluk, mint a felnőtt nőknél, így például kismedencei gyulladások, ciszták – például petefészekciszta –, amelyek azonnali kivizsgálást igényelnek” – sorolja a szakember. 

Hiánypótló edukáció és prevenció 

A doktornő szerint az iskolai egészségnevelés jelenleg egyáltalán nem kielégítő, pedig akár koedukált osztályokban is lehetne beszélni a HPV-ről, a higiénéről, a szűrések szerepéről, a fogamzásgátlásról. Mindezt nyílt napokon, rendelőlátogatással, interaktív formában.

„Sokan dolgozunk azon, hogy egy komplex egészségnevelő program elindulhasson, ami nemcsak a nőgyógyászatot, hanem az életmódot, a higiénét, a táplálkozást és a mozgást is magában foglalná, de sajnos döntéshozói szinten eddig még nem sikerült áttörést elérni ez ügyben. Pedig a prevenció – a szűrések és a felvilágosítás – az egészségmegőrzés legfontosabb pillére. Ha a szükséges ismereteket már kamaszkorban átadjuk, az hatással van arra, hogy felnőttként mennyire lesz tudatos valaki. 

Ha tudja, hogy évente el kell menni rákszűrésre, hogy a HPV vírus a méhnyakrák legfőbb oka, és hogy ez egy megelőzhető, szűrhető betegség, akkor lehetősége van arra, hogy tegyen is ellene. 

Jó lenne, ha a társadalom egésze felismerné: a prevenció nem »luxus«, hanem alapvető egészségügyi szükséglet.”

A doktornő szerint a szülői példa fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni. A gyermek azt viszi tovább, amit otthon lát – legyen szó táplálkozásról, testmozgásról vagy arról, hogyan viszonyulunk az orvosi vizsgálatokhoz. Ha a szülő elbagatellizálja a saját egészségét, ritkán jár szűrésekre, nem törődik a megelőzéssel, a gyermek is ezt a mintát fogja követni. 

Ha viszont azt látja, hogy az anya évente eljár rákszűrésre, beszél a női test működéséről, a felelősségteljes döntésekről, akkor az egészséghez való tudatos viszonyulás is beépül a gyerek életébe, aki továbbviszi a mintát. Ha pedig a szülő nem tud vagy nem akar változtatni, legalább azt engedje meg, hogy a szakember megmutathassa, mi a helyes irány. Mert már ez is elindíthat egy pozitív változást.