A szakértő előadók és szeminárium-vezetők segítenek azonosítani a korlátozó gondolkodási és viselkedési mintázatainkat, hogy hatékonyan kezeljük érzelmeinket és kapcsolatainkat.
 
ELŐADÁSOK:
Vágyi Petra: Az ismétlődő életcsapdák, azaz a sémáink nyomában
Kozma-Vízkeleti Dániel: Kinek segít a „Kinek lesz igaza?" verseny – eltérő valóságok a párkapcsolatban 
Reimer Márta: A megbocsátás ajándékával élni
Tolner-Pozsonyi Gabriella: Mi a titka a valódi szinergia megvalósításának?

SZEMINÁRIUMOK:
Budai Evódia: Rejtett mozgatórugóink a segítő szakmában, a keresztény szolgálatban
Kézdi-Kovács Bernát: Megérkeztem. Itthon vagyok!
Lenkey Klára: Ébredj, királylány! – Meseterápiás workshop
Nagy Ernő: Borsószem királykisasszony időutazáson: ha a múlt felfalja a jelent. A fejlődési trauma hatása életünkre és a gyógyulás irányvonalai
Oláh Dorottya: Szülői eszközök szétszórt és impulzív gyerekek nevelésében
Ötvös Ágnes: Ki vagyok én, mi határoz meg engem? A környezetem, az elvárások, a megfelelés?
Rátkay János: „A válások száz százaléka házassággal kezdődik!" – a jól működő házasság 7 alapelve
Révész Zsófia: Életcsapdáink
Schindler Zsófia: Mitől leszünk jó emberek? Előadás a megfelelési kényszerről, keresztény szemmel
Selmeczi Ottilia: Csak ami kell
Varjú Katalin és Lajos: Múltbéli fájó pontjaink hatása a párkapcsolatunkra

A kepmas.hu olvasóinak a részvételi díj Hvitamin (Hála vitamin) kedvezménnyel most 1.500 forinttal kevesebb. A kedvezmény érvényesítéséhez írja be a HVITAMIN KEDVEZMÉNY kuponkódot a jelentkezési adatlapon, a pénztár oldalon. (Az adatlapon felül kattintson a kuponkód megadásához).

Időpont:    2024. október 5. 09:00
Helyszín:   Szent Margit Gimnázium – 1114 Budapest, Villányi út 5-7.

Bővebb infó és jelentkezés itt:  Lelki egészségünkre | H vitamin

A Minőségét megőrzi! mottóval megrendezett és egészen november 10-ig tartó országos programsorozat ebben az évben a az időben folyamatosan alakuló gasztronómiai kultúrát, illetve ennek múzeumi vonatkozásait állítja a figyelem középpontjába. A muzeális intézmények szórakoztató és „könnyen fogyasztható” módon mutatják be a témával kapcsolatos gyűjteményüket, műtárgyaikat, kutatási eredményeiket, múzeumpedagógiai, illetve múzeumandragógiai fejlesztéseiket. Másfél hónapon keresztül több mint 140 múzeum (50 fővárosi és 91 vidéki) részvételével közel 550 féle program várja az érdeklődőket.  A rendezvénysorozat amellett, hogy múzeumok és a gasztronómia változatos kapcsolódási pontjait elénk tárja, a fenntarthatóságot és az egészséges életmódot támogató gasztronómiai tudást is népszerűsíti múzeumi keretek között. 

Az étkezési kultúrához első látásra kevésbé kapcsolódó múzeumok számára is széleskörű bemutatási lehetőség kínálkozik, hiszen a gasztronómia a zenében, irodalomban vagy képzőművészetben is hangsúlyosan megjelenik.

A Múzeumok Őszi Fesztiváljához csatlakozó intézmények kilenc különböző tematika mentén szervezik meg ebben az évben a programjaikat.

A Falatnyi Múzeum címet kapta, és a gasztronómiát sokrétűen megközelítő programokat foglal magában ezévi kiemelt tematika. Ismeretterjesztő előadások mellett időszaki kiállítások, sztárséfek vagy gasztro-influenszerek bevonásával zajló szubjektív tárlatvezetések, elődeink gasztronómiához fűződő hagyományainak bemutatása, és még sok más érdekesség várható. Közel 160 féle, igen változatos programmal készülnek a múzeumok.

Alább falatnyi ízelítőt kínálunk a teljesség igénye nélkül, épp hogy csak mazsolázva a múzeumi étlapról:
Ókori római gasztrokalandokban lehet része az iskolai osztályoknak a Paksi Városi Múzeumban. A reneszánsz konyha rejtelmeibe nyerhetünk beavatást régészeti előadással és ételbemutatóval a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban. A hagyományos népi ételkészítési technikákat, elsősorban a zöldség- és gyümölcstartósítási módszereket ismerhetjük meg a Szennai Skanzenben októberben két szombati alkalommal. A gabonákra és a kása-ételekre fókuszálva az Őrleményes ételek című gasztro workshopra vár minket a szentendrei Skanzen. Köles, kukorica, hajdina, árpa és zab felhasználásával készíthetünk levest, kemencében készült főételt, reggeli kását, süteményt. Egészség, gasztronómia, fenntarthatóság! jelszóval a tatai Német Nemzetiségi Múzeum szuperzöld kalandozásra hív a kertjében található gyógy-és fűszernövény közé, akár mentabalzsamot és gyógynövényes cukorkát is készíthetünk.

Kép

Budapesten a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban fitoterapeuta vezetésével fedezhetjük fel a múzeum kertjének növényeit, és ismerkedhetünk az őszi kert és rét vadon termő ehető növényeivel.
Miseborokról és miseruhákról lesz szó a zalaegerszegi Mindszentyneum - Mindszenty József Látogatóközpontban, ahol szubjektív tárlatvezetés keretében kurátor és borász kalauzol majd a Mindszenty életút-kiállításban.

Az Óbudai Múzeumban Hüttl Tivadar óbudai porcelángyárából származó csodás szépségű étkészletekben gyönyörködhetünk. 
 

A fesztivál kampányarca a város- és kávéháztörténet mellett egyre inkább gasztronómiatörténettel, régi magyar szakácskönyvekkel foglalkozó művelődéstörténész, Saly Noémi. A fesztiválra hangoló videófilmen kívül személyesen is találkozhatunk majd vele több, a Falatnyi Múzeum tematikához kapcsolt programon. A fúziós magyar konyháról tart előadást és vezet cukrászdai sétát a MNM KK Iparművészeti Múzeum Ráth György-villában, a színészvilág ínyenc történeteiből válogat a Bajor Gizi Színészmúzeumban, a magyar és a zsidó gasztronómia kölcsönhatását mutatja be előadásán a Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában. További ismeretterjesztő és szakmai előadásokon is közreműködik majd Martfűn és a Múzeumi ízfokozó című 16. Országos Múzeumpedagógiai Konferencián, Miskolcon.

Továbbra is a fesztivál étlapján marad a korábbi évek több sikeres programtematikája is.

A Múzeumi kulisszatitkok a látogatók által máskor elzárt múzeumi terekbe és munkafolyamatokba enged bepillantást. A Fittmúzeum ebben az évben a mozgás mellett az egészséges táplálkozás fontosságára hívja fel a figyelmet. Idén is terítékre kerül a kedvelt őszi jeles napjainkhoz, így például a Márton naphoz kötődő múzeumi programokat felölelő Múzeumi őszbúcsúztató is. Ebben az évben is a hátrányos helyzetű látogatók kultúrához való hozzáférésének ösztönzi a Hozzáférhető múzeum tematika, melynek keretében a múzeumokba nem vagy nehezen eljutó iskolákba kitelepülő bőröndmúzeumi programok is megvalósulnak.

A fiatalokat a 16+ Íz Feszt - Kóstolj bele!  tematikához kapcsolt programokkal szólítják meg a múzeumok, és támogatják változatos módon a gasztronómiához kapcsolódva a középiskolás diákok szórakoztatva edukálását, készségfejlesztését, akár pályaválasztását. Az iskolai őszi szünet idejére időzített Múzeumi őszi szünetelő programjaival a kisebbekre is gondolva a gyermekek és a családok számára kínálnak tartalmas kikapcsolódási lehetőséget és minőségi szabadidőt a múzeumok.

A Pedagógusok napja keretében a tanárok és óvodapedagógusok kulturális étvágyának csillapítására szerveznek majd különleges programokat a múzeumok. 

A kulturális területen dolgozó szakembereknek szól a Szakmai programok olyan szakmai rendezvényekkel (kerekasztal-beszélgetések, konferenciák, könyvbemutatók és workshopok), amelyek akár a fesztivál kiemelt témájához, a gasztronómiához is kapcsolódnak.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja teljes programkínálatában ide kattintva böngészhetünk helyszín, időpont és tematika alapján.

A 19. alkalommal megrendezésre kerülő Múzeumok Őszi Fesztiválja szervezője és koordinálója ezúttal is a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK). A programsorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósul meg.

Éppen a kertészkedés mentett meg.

Talán azt gondolod, nincs ilyesmire időd, de meglásd, lesz. És nagyon fogod szeretni, ebben biztos vagyok. Sokféle munkát meg lehet kérdőjelezni, de ezt szinte lehetetlen. Ha csinálod, nemcsak magaddal teszel jót, hanem a Földdel is. Ha elég sokan vagyunk, hihetetlenül sok élettel teli zöldfelület nő ki a betonrengetegből, a városi, agglomerációs vagy vidéki kertekből. 

A veteményes lehet nagyobb láda a balkonon, teraszon, gangon. Magaságyás a társasház közös udvarán; ágyás a közösségi kertben vagy a saját kertedben, az egészen kicsiktől a nagyokig. 

A lényeg, hogy ehető zöldség, gyümölcs, fűszer- és gyógynövények legyenek benne védő, riasztó, beporzókat vonzó virágokkal, növényekkel keverve. 

Képzeld el, hogy a városi vagy vidéki kertedben a fű-tuja páros helyett egy fajtagazdag, egymást erősítő és támogató élővilág keletkezik, amelyből egészségeset és finomat is tudsz, tudtok majd enni! Nincs ízletesebb a napérlelte paradicsomnál, a saját frissen szedett bazsalikommal! De lesz majd ott sok minden más is, mert szépen, lépésről lépésre fogsz haladni, tudásban, tapasztalatban. Ígérem, nem kell állandóan a kertedben görnyedned, sőt, ha rajtam múlik, még kapát sem veszel! 

Nem értesz hozzá? Majd fogsz. A lényeg a hozzáállásodban van, hidd el. Nem szépségversenyre készülünk. A gyomnak nevezett élőlénytárs például nem mindig gond, sőt gyakran épp az ellenkezője, segít nekünk. Ugyanis milliárdnyi hasznos, aprócska élettel gazdagítja a talajt. Az élő talaj pedig hizlalja a növényt. Persze néha egyes növények föld feletti részét gyérítjük, hogy az ehető növénykéid napfényhez jussanak. De a talajlakókat nem bántjuk, meghagyjuk nekik a gyökérzónát menedékül, a levágott részekkel meg mulcsolunk, takarunk, védjük a kiszáradástól. Látod, egyetlen mozdulattal két feladatot is elvégzel! Tudom, mert így csinálom. 

Pedig nekem is azt mondták, hogy a munka a földdel végnélküli szenvedés, és hogy állandóan irtani kell, ami – szerintünk – nem odavaló. Sokszor olyan okosnak gondoljuk magunkat, hogy mi jobban tudjuk, minek kellene nőnie és élnie. 

Azt tanuljuk meg, hogy élőlénytársainktól félni és undorodni kell, hogy a steril, gyomirtózott gyep biztonságosabb, mint a permakultúrás, élettel teli sarok a kertben. Amelyben a gyerek immunrendszere kifejlődhetne. Irtunk és félünk, ahelyett, hogy rácsodálkoznánk, és együtt megélnénk az élet nevezetű csodát.  

Kép

Kép: Freepik

Az ősz és a tél a bemelegítéssel fog telni. Havonta jelentkezem majd felkészítő cikkekkel, igyekszem a miértekre válaszolni: 

Miért egészségesebb az, amit te magadnak megtermelsz, mint az, amit az ipari mezőgazdaság tud adni? Miért hasznos a szervezetednek még az a kicsi is, amit a leglehetetlenebb helyeken nevelgetsz majd?  Miért jó a lelkednek és az önbizalmadnak, ha az időd egy részét nem a virtuális élmények keresésével, hanem a fizikai valósággal töltöd? Miért van szükséged milliárdnyi élőlénytársadra, hogy mint ember, életben maradj? Miért tévhit, hogy csakis a hatékonyság az egyedüli mozgatórugó a világban, amikor a természetben sokkal több az együttműködés, mint a verseny?

Aztán a „Hogyan csináljam?” típus kérdésekre válaszolok a gyakorlatban is. Akkor válik igazán izgalmassá ez az egész. Tapasztalom ezt, minden egyes nap, héten, hónapban, évben. Ez végnélküli történet, amely a jelenben játszódik. Minden, amit eddig csináltam az életben – és az nem volt sem kevés, sem unalmas –, ide vezetett. A helyemre, a kertbe. 

Sok mindent meg fogsz érteni a világból, és hirtelen jó néhány – nem is szorosan a kertészkedéshez köthető – dolog a helyére kerül. 

Ezt a tudást a kultúrával együtt örökölted. Csak sajnos jó mélyre nyomta az elmúlt körülbelül ötven-hetven év, amely alatt sok területen elveszett a józan gondolkodás, a felelős gondoskodás és a kétkezi munka egyszerű öröme. 

Nem te tehetsz róla, de tehetsz ellene. Gyere, csináljuk együtt! A te veteményesed is számít.  

Rendszeresen követheted Márta tanácsait és felteheted kérdéseidet A te veteményesed is számít Facebook-csoportban. 

A cikk Tkacsik Márta A te veteményesed is számít! című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetőek el.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra itt lehet előfizetni.

Akik közvetlen hozzátartozóként találkoznak a demenciával, tanúi lehetnek annak, hogyan sorvad el az egyéni emlékezés. Emlékek nélkül szinte lehetetlen élni, és nemcsak a személyes, emlékké szilárdult élményeink formálják a személyiségünket, hanem a kollektív emlékezet is. 

Az emlékezés emberi mivoltunk szerves része, az idegrendszer vegetatív jellemzője. Léteznek emlékezeti reflexek, amelyek önkéntelenül épülnek be az életünkbe, és vannak olyan emlékezési folyamatok, amelyek tudatos törekvés eredményeképp jönnek létre, mint a tanulás vagy a megtapasztalás. 

Ha hiszünk abban, hogy a történelmi események, helyszínek, hősök meghatározzák a mostani életünket, akkor a történelmi előzményekből tanulnunk kell. 

Meg kell tanulnunk azt, hogy mit cselekedjünk, és mit kerüljünk el hibaként. Ha arra akarnak minket kényszeríteni, hogy felejtsük el a múltunkat, sőt, írjuk át, az disszonanciát okozhat a saját tudatunkban. Mindaz, amiben felnőttünk, és amit korábban megtanultunk, ellentmondásba kerülhet azzal, ami a mai világban bizonyos médiacsatornákon keresztül felnagyítva érkezik hozzánk. Minél inkább tudatos folyamattá válik az emlékezés, annál jobban használható arra, hogy a saját identitásunkat formáljuk, megtartsuk és erősítsük. 

A mai fiatalok egész más korban, társadalomban és elvek között nőnek fel, mint akik a zsidóüldözés vagy a kommunizmus idején áldozatot hoztak embertársaikért. A szabadelvűség és az önmegvalósítás vágya másra ösztönöz, mint amit Salkaházi Sára vagy Apor Vilmos életpéldája mutat. 

Sokan kongatják a vészharangot, mert a ma felnövekvő generáció mentesül azoktól a történelmi eseményektől, amelyek valamiféle átalakuláshoz, konfliktushoz, háborúhoz kapcsolódnak. A nagyszüleik még emlékezhetnek a második világháború végére, az ötvenes évekre, a kommunizmus időszakára, de a személyes tapasztalás hiányzik. A fiataloknak – ha nem is élnek át efféle szituációkat – tudatos megtapasztalásra van szükségük. Az egyes történelmi korokban élt, fontos válaszúthoz érkező, a saját személyes érdekeikről lemondó személyiségek példája mintaként szolgál ebben a folyamatban. Szállóigeként gyakran halljuk, hogy a vészterhes korok erős embereket szülnek, és az erős emberek békés korszakot hoznak létre; a békés korszak gyenge embereket termel, és a gyenge emberek vészterhes korszakokat hoznak létre. A történelem ciklikusságát nem tartóztathatjuk fel, viszont az újabb kataklizmák megelőzése érdekében fontos, hogy szembesüljünk a történelemben meghozott rossz döntések következményeivel. 

Ez a tudatos megismerés befolyásolhatja a viszonyulásunkat a jelen történelméhez?

A nyugati világban sok jele mutatkozik annak, hogy azok az országok, akik nem élték át a negyvenöt évnyi kommunizmust, sokkal védtelenebbek és kitettebbek azoknak az ideológiai hatásoknak, amelyeket mi a saját történelmünkben megtapasztaltunk. 

Egy magyar, cseh, szlovák, román vagy bolgár gyerek – genetikailag átöröklött módon és az elmondott történetek alapján – sokkal érzékenyebben reagál egy újfajta kommunizmust sejtető fenyegetésre, mint aki nyugat-európaiként az egésznek a létét tagadja. 

Ez óriási veszély, amely erősíti a törekvésünket, hogy a történelmi ellenállóképességet erősítsük a felnövekvő korosztályokban. Nem ideológiailag szeretnénk őket befolyásolni, hanem felébreszteni bennük a történelem iránti érdeklődést, hogy tegyék mérlegre az ismereteiket, és a vonzó külcsíny miatt ne fogadjanak el feltétel nélkül olyan ideológiákat, amelyek súlyos helyzetekbe taszítják őket. 

2021 nyarán indult útjára a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program, amelynek része a Sorsfordítók című animációs kisfilmsorozat. A kiválasztott példaképek élete azt is sugallja, hogy épp a megpróbáltatások formálnak minket.

A mai generációk formanyelvén; a vizuális világukon, az elfogyasztható tartalmak hosszúságán és pörgési sebességén keresztül, sűrített módon próbáljuk eljuttatni őket annak a megértésére, hogy mitől válik valaki hőssé. A hős nem feltétlenül a csatatéren szablyát forgató katona, vagy aki feláldozza magát embertársai életéért, hanem mindaz, aki egy döntési helyzetben mérlegre teszi a saját és a közösség érdekét, de nem adja fel az értékeit, hogy a könnyebb utat választva behódoljon valami másnak. Ebben a kisfilmsorozatban néhány ismertebb személyiség mellett olyan sorsokat is hozunk, akik az egyház életében vagy női mivoltukban, radikálisan különböző élethelyzetekben kamatoztatták önfeláldozási és jó döntéshozási képességüket. Bízunk abban, hogy a kisfilmek egyfajta muníciót is biztosítanak azoknak a tanároknak, akik egy előzetesen megnézhető audiovizuális anyag után szeretnének a diákjaikkal ezekről a kérdésekről beszélgetni. 

Aki belekóstol a kínálatba, igazi hús-vér emberekkel találkozhat: vadászpilótával, orvosi diplomáért küzdő nővel vagy a fiúk gyakori példaképével, a focistával. 

Szent László, Mátyás király vagy Kinizsi Pál legendás történelmi alakokként élnek. 

A Sorsfordítók életútjai viszont időben beláthatók, a mai világ megfogható közelségében, a második világháború utáni években vagy az ötvenes évek politikai elnyomása közepette.

Kiváló példája Placid atya, aki nem hozott mártíráldozatot, és száz év fölötti kort élt meg, de a Gulagon tartotta a lelket a foglyokban. Nem a saját egészségét és biztonságát helyezte előtérbe, hanem papként a másik embert szolgálta. Salkaházi Sára pedig egy bolondos, rossz előéletű lányból lett a Szociális Testvérek Társaságának boldoggá avatott testvére. A nyilas uralom alatt a budapesti rendházban védte a rábízott zsidó közösségeket, és feladta magát, hogy meg tudja védeni őket. Ezek az áldozatok a hétköznapi ember számára nehezen érthetőek, de áldozatvállalásuk és az adott pillanatban hozott döntésük példaértékű.

Eddig tíz kisfilmet tettek közkinccsé, de küszöbön áll a következő öt epizód bemutatója.

Az újabb ötrészes sorozat – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójához kapcsolódva – a két évből hoz elénk hősies kiállást, kitartást mutató személyiségeket. Maderspach Károlyné életútja egészen különleges; Haynau megvesszőztette, hogy a férjét feladja, végül a férje öngyilkos lett, hogy a családját ne semmizzék ki. A hősök vonatkozásában többet beszélünk a férfiakról, mint a nőkről. A nők a szolgáló szeretet jegyében sokszor háttérben maradnak, mint a vezéralak Batthyány Lajos mögött gróf Zichy Antónia. Ő állhatatosságának köszönhetően élete végéig gyászban járt, nem volt hajlandó szóba állni a Habsburg-házzal, folyamatosan küzdött a férje rehabilitációjáért, és a magyar ellenállás emblematikus alakja lett. Reményeink szerint ezek a példák személyes kapaszkodóvá válnak a fiatal generáció számára, és mintaként szolgálnak egy-egy kritikus helyzetben. 

„Jöjj el, lásd meg, éld át!” – hirdeti a mottó azt az új programlehetőséget, amely élményközpontú találkozásokra hívja a diákokat a történelmi és nemzeti emlékhelyekre. 

2021 nyarán egy kutatás során felmértük, hogy a gyerekek várakozáson felül érdeklődnek történelmi nagyjaink iránt. 

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság munkájának köszönhetően jelenleg 21 nemzeti és 64 történelmi emlékhelyünk van az országban, ami Európában egyedülálló. 

A gyerekcsoportok számára módszertani tananyagot és feladatgyűjteményt dolgoztunk ki, melyet az iskolai előkészítés után a helyszínen múzeumpedagógiai vezetés vagy foglalkozás követ, végül a szerzett információkat játékos-kreatív formában dolgozzák fel: kereséssel, keresztrejtvény-készítéssel, drámajátékkal, mémkészítéssel. Az elmúlt két és fél évben öt helyszínen – Mohácson, Esztergomban, Komáromban, Budapesten, a Kossuth téren és Gödöllőn, a királyi kastélyban – kétszáz önkéntesen vállalkozó iskolai csoporttal egy tesztprogramot futtattunk le, hogy lássuk, működik-e az, amit az íróasztal mellett megterveztünk. A kormány támogatásával, a Klebelsberg Központ tankerületi hálózatának szervezésével biztosítjuk a 12–18 éves korosztály számára a módszertani háttéranyagot, az odautazást és a helyszíni belépőjegyet. 2024 szeptemberétől félévenként mintegy harmincöt-negyvenezer gyerek juthat el erre az országos programra, melyet szeretnénk beépíteni a köznevelés programjába. A megnövekedett látogatói létszám pluszbevételt jelent az emlékhelyek számára, amely a fennmaradáshoz szükséges forrásokat is biztosítja, tehát ez egy kölcsönösen előnyös együttműködés a projektben részt vevő összes partner között. 

Támogatott tartalom

Önjelölt királyok 

Heinrich Himmler SS Reichsführernek, a Harmadik Birodalom második leghatalmasabb emberének 1933-ban bemutattak egy nagy szakállú, ősz hajú férfit. A neve Karl Maria Wiligut-Weisthor volt, egy osztrák származású ezredes, aki akkor már az SS Faji és Telepítési Hivatalának levéltárosaként tevékenykedett. 

Tizennégy éves korában lépett be az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, kitüntetéseket szerzett az I. világháborúban, majd ettől kezdve katonaként szolgált. 

A hetvenedik éve felé közelítő, extravagáns öregember hitt abban, hogy ő a németek titkos királya, aki egy ősi germán leszármazási vonalon keresztül jogosult a trónra, ráadásul misztikus hagyományok beavatottjainak letéteményese. 

Azt állította magáról, hogy az ősi rúnák és varázstanok ismerője, és számtalan nemzedék által felhalmozott titkos tudás őrzője. Egy állítólagos germán isten, Krist követőjének vallotta magát, és azt hangoztatta, hogy a keresztény vallás ennek az istennek a személyiségét lopta el Krisztus megszemélyesítésére. Természetgyógyász látóként is hirdette magát, aki a mindenség mások elől elzárt titkaiba is betekintést nyert. Arról is beszélt Himmlernek, hogy nyolc­ezer év germán őstörténetének minden momentumára emlékszik, mivel folyamatos reinkarnációi során végigélte ezt a teljes korszakot. 

Az egyetlen problémája az volt, hogy nem tudott fiút nemzeni, akinek ezt az évezredes tudást továbbadhatta volna. A kudarcért egyrészt a zsidó és keresztény vallást, másrészt feleségét hibáztatta, akit többször halálosan megfenyegetett. Egyre agresszívebb viselkedése miatt skizofréniával és megalomániával diagnosztizálták, majd néhány évre elmegyógyintézetbe zárták. Szabadulása után Németországba emigrált, ahol a harmincas évek burjánzó miszticizmusa és fajelméletei tökéletes táptalajt biztosítottak eszméi számára. 

Szinte azonnal egyfajta helyi szupersztár lett belőle, így jutott Himmler közelébe is. Nagyszerű színészi tehetséggel adhatta elő magát, mert a Reichsführer rögtön feltétlen híve lett. 

Maga Himmler is mélyen beleásta magát a romantikus német okkultizmusba. Már gyerekkora óta ezeknek a meséknek a bűvkörében élt, és barátainak is gyakran hangoztatta, mennyire komolyan veszi ezeket a mondákat. Saját magát például Madarász Henrik, a X. században élt német uralkodó reinkarnációjának és jogos örökösének tekintette. A két önjelölt király hamar egymásra talált, ezért Himmler fenntartások nélkül hitt Wiligut-Weisthornak, amikor az a figyelmébe ajánlott egy Otto Rahn nevű, ambiciózus fiatal kutatót. 

A Szent Grál bűvöletében 

Rahn szintén a germán eredetmítoszok mesebeli világában nőtt fel. Egyetemi tanulmányai végeztével is meggyőződéssel hitte, hogy a Szent Grálról, Parsifalról és Lohengrinről szóló történetek, a Nibelung-ének meséi bizonyos szempontból a történelmi valóságot ábrázolják. Könyve, az 1934-ben megjelent Keresztes hadjárat a Szent Grál ellen óriási sikert aratott a náci vezetés körében, ezért gyakorlatilag kötelező olvasmánnyá tették az SS tagjai számára. Rahn ebben a munkában saját kutatásainak eredményét tette közzé olyan vadregényes formában, hogy a kalandokra vágyók képtelenek voltak neki ellenállni. 

Kép

Otto Rahn katonaportréja – Forrás: otto-rahn.com

Elmélete szerint Parsifal és a Szent Grál története jelenti a kulcsot a modern társadalom és az egész világ megújításához. A Krisztus vérét tartalmazó csodakehely olyan mérhetetlen energiát tárol, amely a totális és végső hatalmat adhatná az arra érdemes és erényes vezetők kezébe. A kincskeresés olyan ellenállhatatlan erővel kerítette hatalmába, hogy az Indiana Jones-filmek előtt ötven évvel hosszas és veszélyes utazásokra indult, hogy felkutassa a Szent Grált. Teljesen hitelt adott Artúr király és a kerekasztal lovagjai történetének, és úgy érezte, hogy a templomosok és a teuton lovagok kudarca után ő lesz az, aki megtalálja. 

Megingathatatlan bizonyossággal hitte azt is, hogy a kehely utolsó ismert tulajdonosai a katharoknak is nevezett eretnekek voltak. 

A katharok ereklyéje 

A katharok – más néven albigensek – az egyik legtartósabb, nagy hatású mozgalom volt a középkorban. A XII. századtól a XIV. századig hirdették tanaikat, ami miatt III. Ince pápa hadjáratot indított ellenük. Az Észak-Itáliában és Dél-Franciaországban elterjedt tanok alapja a dualizmus volt. Azt hirdették, hogy két istenség küzd az emberek lelkéért: az Újszövetségben megjelenített jóságos Isten, vagyis a lélek teremtője, és a gonosz ószövetségi Isten, vagyis a test és a hús teremtője. 

Az embert bukott angyalnak tekintették, akit a Gonosz a maga oldalára csábított egy Mihály arkangyal ellen vívott mennyei háborúban. Szerintük a megváltás csak úgy lehetséges, ha az ember megtagadja anyagi mivoltát, és kizárólag az erényes szellemi, lelki létezést választja. Hitük szerint a lélek mindaddig nem szabadul a sorozatos reinkarnáció rabságából, amíg teljesen meg nem tisztul bűneitől. Jézust megváltónak tartották, de a feltámadását elutasították. 

Miután a katharok meggyilkolták a pápa egyik küldöttét, az egyház harcba indult ellenük. A megtorlásnak több tízezer áldozata lett, és a katharok elleni küzdelem volt az egyik oka annak is, hogy az egyház életre hívta az évszázadokig működő rettegett inkvizíciót. 

Otto Rahn bejárta Észak-Olaszországot, Franciaország déli vidékeit, Svájcot és Spanyolországot is, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a katharok és a Grál-legenda kapcsolatára. A hosszas és kimerítő kalandozások végül Montségur várromjaihoz vezették. Ez volt az a hely, ahol a katharok elleni háború a legdrámaibb fordulatot vette. 

Aki áttért a katolikus hitre, azt szabadon engedték, aki viszont ragaszkodott az albigens tanokhoz, azt brutálisan kivégezték. A várdomb tövében állítólag kétszáz embert égettek meg egy gigantikus máglyán, a várat pedig lerombolták. 

A legendák szerint a megadás előtti éjjelen a lázadók egy csoportja titokban átmászott a falon, és kimenekítette a Szent Grált, valamint a hozzá kapcsolódó titkos kegytárgyakat, például a meroving II. Dagobert frank király regáliáit. 

Kétes bizonyíték, kalandos leírás 

Rahn szerint minden jel arra utalt, hogy a környéken található barlangokban rejtették el az ereklyéket. Hónapokat szentelt annak, hogy macskája társaságában bejárja ezeket a barlangokat, és lefényképezze a bennük talált bizonyítékokat. Kalandregénybe illően romantikus leírásban igyekezett érzékeltetni tapasztalatait a helyiek által katedrálisnak nevezett föld alatti tárnák felkutatásakor: „Fehér mészkő cseppkövek között, mélybarna falak és csillogó kristálykövek között vezet le az út a hegy gyomrába. Nyolcvan méteres magasság szolgált az eretnekek katedrálisaként. Mélyen felkavarva sétáltam keresztül a kristálycsarnokokon és márványkriptákon. Kezem az elesett tisztalelkűek és lovagok csontjait illette.” 

Talált is számos írást, rajzot a falakon, köztük egy lándzsaábrázolást, amelyet nagy örömmel a mitikus Lancelot jelképes ábrázolásának tekintett. Megingathatatlanul hitt abban, hogy egy nemzetközi katolikus–zsidó összeesküvés buktatta meg és pusztította el a katharokat, a Szent Grál őrzőit, hogy ezzel eltüntessék a föld színéről a kelyhet, azaz az ősi germán árja világ természetfölötti hatalommal felruházott varázseszközét. Saját magát az eredeti germán hagyomány, a kathar küzdelmek, a keresztényellenes harc bajnokának tekintette. Ahogyan álmodozva megfogalmazta: „Az őseim boszorkányok, én pedig eretnek vagyok.” 

Hazatérése után ebben a stílusban írta meg a katharok elleni keresztes hadjáratáról szóló könyvét, amely aztán meghódította a német felsővezetés jelentős részét. 

Himmler – aki transzcendens mániáival kissé elütött a náci államgépezet jóval pragmatikusabb működtetőitől – mindent megadott Rahnnak, amit csak tudott. Egyre feljebb léptette őt az SS ranglétráján, egészen addig, amíg a Harmadik Birodalom alapértékeivel összeegyeztethetetlen információk nem jutottak a birtokába. 

Kegyetlen ébredés a zavaros álomból 

Egyes kortársak szerint Otto Rahn mindig is nyíltan hangoztatta homoszexualitását, mások szerint ez csak a harmincas évek második felében vált világossá az SS-en belül működtetett árja szekta vezetői számára. Ezt talán még fogcsikorgatva el is fogadták volna, de a minden német által kötelezően kitöltendő származási kérdőív kiderítette, hogy Rahn édesanyja zsidó származású volt. Ezért besorozták a németek fajnemesítését szolgáló birodalmi szaporítóprogramba, így házasságot kellett kötnie egy elvált keresztény nővel. Arra is kötelezték, hogy képezze magát keményebb németté, és vállaljon munkát a dachaui koncentrációs táborban. 

Amikor 1939 februárjában megkezdte a szolgálatát, mellbe vágta a kegyetlen valóság. Minden romantikus álomképe, amelyet a germánságról szőtt, Dachauban szertefoszlott. Megcsömörlött az ott látott borzalmaktól. „Lehetetlen egy magamfajta toleráns, liberális embernek egy olyan országban élnie, amilyenné a hazám vált” – írja. Egy hónapra rá benyújtotta lemondását minden tisztségéről, amelyet a csalódott és dühös Himmler el is fogadott. 

Ettől kezdve folyamatos megfigyelés alatt állt, és azt fontolgatta, hogy Franciaországba menekül. Végül a kevésbé veszélyes megoldást választva, a már megszállt Ausztriába utazott. Elhanyagolt öltözékben, hajszoltan járta a tiroli hegyeket, céltalanul bolyongott a méteres hóval borított téli tájakon, aztán egyszer csak eltűnt. 

Három hónappal később, hóolvadás után találták meg a holttestét. Egy fa alatt ült kabátjába burkolózva, mellette egy üres és egy félig telt gyógyszeres üveg. 

Halálát a hatóságok öngyilkosságnak nyilvánították, az ügyet pedig hamar lezárták. 

Heinrich Himmlernek ugyan nagy bosszúságot okozott ez az „árulás”, de persze nem ez volt az egyetlen folyamatban lévő projektje. Otto Rahn utolsó hónapjai alatt egy Ernst Schäfer nevű tapasztalt Ázsia-kutató és társai éppen egy expedíción vettek részt, amely Tibet hegyei között próbált másfajta bizonyítékokat találni a germán népek felsőbbrendűségére. A mesebeli Atlantisz legendáját továbbgondolva abból indultak ki, hogy az elsüllyedt kontinens pusztulását túlélő menekültek voltak az árja népesség legősibb képviselői. 

A történet szerint a világ számos területére eljutottak, de a legfontosabb központjukat Tibetben alapították. A Schäfer-expedíció hivatalos célja ugyan földrajzi, kartográfiai, geológiai, állat- és növénytani ismeretek felhalmozása volt, a háttérben azonban az árja eredet megtalálásának igénye húzódott. A kutatók a tibeti őslakosok koponyáját méricskélték, gipszmásolatokat készítettek az arcukról, az eredményeket pedig aprólékosan feljegyezték és katalogizálták. 

Az expedíció tagjai 1939 augusztusban értek haza Németországba, de a kívánt eredményeket nem tudták prezentálni. Szeptemberben kitört a háború, és mint annyi más idealisztikus elképzelés, ezek az álmok is szertefoszlottak a pusztítás őrületében. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Helikopteres szállítás a hegyoldalba

Szeptember második hetében járunk, napokkal a Dunakanyar településeit veszélyeztető árvíz előtt. A hónap eleji kánikulának már vége, esőtől ma még talán nem kell tartani. Hétköznap kora reggel a Tahitótfalu határában lévő kukoricás mellett lázas készülődés folyik. A sorompóval és a műveleti területet jelző szalagokkal elzárt részen egy helikopter már útra készen. Különleges eseménynek lehetünk szemtanúi, a nagy zöldterülettől légvonalban kb. egy kilométerre a hegyen ugyanis családi ház épül. A leendő lakók teraszukról az egész Dunakanyart megcsodálhatják majd. 

Az építkezés helyszínére kanyargós, meredek és szűk, nem éppen személyautókra vagy építőanyaggal megpakolt teherautóra tervezett út vezet fel. 

Erre talált megoldást az épület kivitelését végző ADAM-HOUSE, amely úgynevezett SIP panelekkel építi fel a ház fal-, illetve tetőszerkezét. A SIP panel szerkezetileg szigetelt panelt jelent, két OSB tábla között EPS szigetelés adja az épületek vázát. A méretre gyártott paneleket egyben szállítják az építési helyszínekre, ahol így gyorsan, akár napok alatt felépülhet egy átlagos méretű lakóház szerkezete. 
Mindezt a nehezen megközelíthető helyszín miatt helikopterrel szállítják fel. Magáncélra épült ház esetében korábban még sosem fordult elő hasonló helikopteres szállítás az országban.

Luxusház, kilátással a Dunakanyarra

A közel 6400 fő lakta Tahitótfalun, a Kürt utcában nagy üvegteraszos, gyönyörű panorámás, 154 négyzetméter alapterületű kétszintes, luxus családi ház épül. A pinceszinten kétállásos mélygarázs és liftakna található, a betonalapra szinteltolással épül fel a lakórész, SIP-technológiával, és a tető is így készül. A lakótérben egy 31 négyzetméteres nappali mellett konyha, két szoba (az egyik gardróbbal), két fürdőszoba, WC, előtér, kamra, közlekedő és a liftakna lesz kialakítva. Maga a lakótér 4–4,5 méter belmagasságú, a teraszról pedig egyenesen a Dunára tekinthetnek majd a leendő lakók.

Kép

Az épülő ház látványterve – Forrás: ADAM-HOUSE

A HELIFORCE MIL MI-2 típusú helikoptere először próbarepülést végez, majd jöhet az éles „bevetés”. A jármű Imreh Lajos főpilótával a fedélzeten rendkívül gyorsan dolgozik. „Nagyon gyors, most vitte fel a negyediket” – mondják mellettem. Alig nyolc perc alatt megfordul, ezalatt László Ádám, az ADAM-HOUSE ügyvezető-tulajdonosa részletezi, milyen technológiával dolgozik a vállalatuk.  

Környezetbarát építkezés, de hogyan? 

„A SIP-technológia, magyarul szendvicspanel-szerkezet lényege, hogy nagyon rövid idő alatt tudunk energiahatékony házakat felépíteni. Az így készült épületek energiahatékonysága jóval magasabb, mint más házaké” – magyarázza. Már a panelek gyártása is hulladékmentes, a felhasznált anyagok pedig környezetbarátok.

„Az OSB-ről általában mindenkinek az jut eszébe, hogy Tüzép-telepeken meg lehet vásárolni, sok mindenre használható, viszont az újrahasznosítása nehezen történik meg. Az általunk használt OSB viszont Tüzépen nem kapható, kifejezetten a SIP-technológiával készült épületszerkezethez gyártják. Garantáltan formaldehidmentes, E 0-ás környezetvédelmi besorolás alá tartozik. 

Épületszerkezeten belül is lehet használni, mert semmilyen ragasztóanyag-kipárolgása nincsen, nem tartalmaz rákkeltő anyagot. 

A benne lévő hőszigetelés pedig végtelenszer újrahasznosítható” – hangsúlyozza az ügyvezető. 

A gép visszatér, és újabb szállítmányt akasztanak rá. Először a falelemeket – egy rakomány körülbelül 470 kilogramm – szállítja fel a hegyre, ezt követi a tetőszerkezet. Összesen tizennégyet fog fordulni. Végig a levegőben várja, hogy a földön dolgozó segítő szakemberek a lebegő emelőkötelekre akasszák rakományát, egyedül tankolni száll le, majd folytatja a munkát.

A rakományt az építkezés helyszínén szintén leszállás nélkül teszi le. A leakasztott csomagokat az ADAM-HOUSE munkatársai azonnal elszállítják a leszállítási pontról.
A csomagok kialakításánál nagy figyelmet fordítottak az egyenletes teherelosztásra és a középpontos súlyozásra. Ennek köszönhetően a teher nem jelent veszélyt a helikopterre és a környezetre sem.

Sietni kell, hiszen a szél és az eső is megzavarhatja a nyugodt, repülésre ideális körülményeket. Előzetesen nagyon sok hatósággal kellett egyeztetniük ahhoz, hogy a szállítás megvalósuljon. 

„Volt egy hatóság, amivel nem lehetett, ez pedig az időjárás” – mondja László Ádám.

Szeptember elején a nagy meleg miatt ugyanis egyszer már meghiúsult a szállítás, végül tíz nappal később tudtak rá sort keríteni, amikor se túl meleg, se túl hideg, se nagy szél, se eső nem nehezítette a munkát. 

A helikopter zajterhelése miatt a helyi lakosságot is értesítették a szállításról: parkolókban szórólapokat osztogattak, a település honlapján is hirdették a várható eseményt. „Még nem történt a faluban ilyen” – mondták előzetesen a lakók. Néhányan, ha csak a sorompón túlról is, de élőben kísérik figyelemmel a nem mindennapi akciót. 

Kép

Fotó: Novák Márton

„Téglával megrakott teherautó nem tudná megközelíteni”

A falszerkezetek és azok tartozékai után a nyolc méter hosszú, tetőnek szánt elemeket már függesztve, függőlegesen viszi a helikopter, ez a folyamat leglátványosabb és valószínűleg legveszélyesebb része. Mint később a főpilóta elmondja, nem könnyű terepen zajlik az építkezés, hiszen a terület ferde, a ferde áramlás pedig olyan dolgokat gerjeszt, ami a pilótától független. 9 óra után elkezdett fújni a szél is, ez pedig növeli az oldalirányú kiáramlást a hegy mellett. Nagyjából fél 10-re végeznek is a helikopteres munkával.

„Az építkezés egy része korábban könnyű terheléses pókdaruval zajlott. Olyan meredeken épül a ház, hogy oda személyautóval is kihívás vagy szinte lehetetlen feljutni.” 

„Ez a ház csak ezzel a technológiával építhető meg, más alapanyagot nem lett volna hogyan felszállítani. Egy téglával megrakott teherautó nem tudná megközelíteni a helyszínt” – fogalmaz az ügyvezető igazgató.

Egy téglaház építése elképesztően időigényes folyamat, elsősorban azért, mert a száradási időt minden esetben meg kell várni. Évszaktól függően ez akár több hónap is lehet. Bár Magyarországon a téglaházak komoly hagyományra tekintenek vissza, sajnos napjainkban ritkaságszámba megy az a szakértelem, ami apáink vagy nagyapáink idejében jellemző volt. Rengeteg a kivitelezői hiányosság, valamint a hanyagság, vallja a cég. Ezért szeretnék ezt a teljesen új készház-technológiát meghonosítani Magyarországon.

Az ADAM-HOUSE 2018-ban alakult, teljesen magyar tulajdonú családi vállalkozás, amelynek székhelye Lőrinciben, gyártóközpontja Kerekharaszton található. László Ádám alapító a cég profiljának a SIP paneles készházak gyártását, tervezését és kivitelezését álmodta meg. A SIP technológiával készült környezetbarát épületek hőhídmentesen, a passzív házak követelményeit teljesítve épülnek. Az elmúlt években létszámban, megrendelésszámok tekintetében és éves árbevételben is folyamatosan fejlődik a cég, 2023-as éves bevétele elérte az 1 milliárd forintot. A kivitelezésekre a gyártócég 30 év szerkezeti garanciát vállal.

Kép

Forrás: ADAM-HOUSE

Fél éven belül lakható lesz az épület

A SIP panelekből három szintig gyakorlatilag bármilyen épület felépíthető. Itthon kizárólag az ADAM-HOUSE gyárt teherhordó SIP paneleket, az ebből épült házak országszerte megtalálhatók, többek közt a Pest megyei agglomerációban és a Balaton környékén is. Külföldön sem ismeretlen a vállalat, Hollandiában van még nagy piacuk, jelenleg is egy hatvan házból álló nyaralóparkot építenek az országban.„Magyarországon évente közel 80 házhoz elég panelt gyártunk le, ezek negyven százalékát kulcsrakészre építjük” – mondja László Ádám. 

Hozzáteszi, a helikopteres szállítás miatt nagyjából 10–20 százalékkal nagyobb így az építés költsége, mint egy sík terepen épülő hasonló kaliberű családi ház esetében. „Azt szeretnénk megmutatni, hogy magának a technológiának a helyszín nem okoz problémát.” 

„Minden megoldható, és vannak még olyan területek Magyarországon, ahol kicsit magasabb költséggel, de fel tudunk építeni bármilyen jellegű házat” – szögezi le. 

Sok megközelíthetetlen hely van az országban, ahol akár a terepviszonyok, akár az útviszonyok miatt a teljes kiszállítás más módon nem megoldható.

A tahitótfalui panorámás családi házat két hónap múlva adják át, miután kívülről teljesen kulcsrakészre építették, vagyis bekerültek a nyílászárók is. Ezután következik a belsőépítészeti munka, ezt már egy másik vállalat végzi majd. Öt-hat hónapon belül pedig lakható lesz az épület.

Támogatott tartalom

48 fokos lázban égve

Pater Pio úgy élt az emberek között, mint egy űrlény, aki nem evilágból való, és akin nem találnak fogást a természet törvényei. Valóságos létra volt ég és föld között; megnyitotta az eget, csodákat zúdítva a hétköznapok hús-vér világába, és sokakat vezetett Isten felé. Bár 1887-ben született, úgy sanyargatta magát, mint egy középkori szent. Fiatal szerzetesként fűtetlen szobájában gyakran aludt a földön, feje alá pedig követ helyezett párnaként. Állandóan betegeskedett, és annyira legyengült a szervezete, hogy az orvosok sem tudtak vele mit kezdeni. Azt hitték, a pappá szentelését sem éri meg. Elöljárói hosszabb hónapokra hazaküldték, ahol egy szalmából tákolt kunyhóban időzött, csendességben. 

Nap mint nap fizikai és lelki fájdalmakat élt át, démonokkal küzdött, köhögési rohamok törtek rá, és felszökött a testhőmérséklete. 

„Mintha kemencében lennék, de mindvégig öntudatomnál” – így tombolt testében a 43, 45, sőt 48 fokos testhőmérséklet. A lázmérők szétpattantak a forróságtól, de a lovak hőmérője megmutatta az igazságot. Az olasz szerzetes lélekben is izzott, és fáradhatatlanul tevékenykedett sokak megtéréséért. Pio atya alig táplálta vézna testét; általában egy bögre forró csokoládét fogyasztott naponta, de egyszer pár héten keresztül csak néhány korty vizet bírt magában tartani. A jó levegő miatt San Giovanni Rotondo kolostorába küldték, az Adriai-tenger partjára, Gargano hegyére. Ez lett az otthona földi élete végéig. 

„Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz” 

A ferences szerzetesek 1918. szeptember 17-én ünnepelték a stigmatizáció napját, amikor Assisi Szent Ferenc megkapta a testén Krisztus sebeit. Másnap Pio atya a feszület előtt imádkozott a templomban, és Jézus vérző sebekkel jelent meg előtte. Sebeiből sugarak törtek elő, amelyek behatoltak a szerzetes kezébe, lábába és mellkasába. Összeroskadt a testébe nyilalló fájdalomtól, és amikor a bal oldalához nyúlt, véres lett a tenyere. A vérzés nem akart elállni, ezért rongyokba bugyolálta magát. Amikor a házfőnök tudomást szerzett a csodáról, megérintette a sebeket, mint a kételkedő Tamás apostol, és vizsgálatot rendelt el. 

Luigi Romanelli professzor, klinikai főorvos megmagyarázhatatlannak tartotta a két kézfej, a két lábfej és a mellkas mély vágásait, amelyekből vér folyt. Két héten át gyógykezelték, és naponta fertőtlenítették a sebeket, cserélték a kötést, de hiába. Nem lehetett begyógyítani egyiket sem, és az orvosok feltételezése szerint legalább egy csészényi vérveszteséget okozhatott naponta. „Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz” – mondta Jézus Pio atyának, aki így halála időpontját is megtudta. 

A stigmák mellett a vállán is megjelent egy sérülés, amely Krisztus keresztjének a nyoma volt. Csak a későbbi II. János Pál pápának árulta el, hogy mind közül ez a legfájdalmasabb sebe. 

Pio atya halála után három évvel, amikor lepecsételt ládáiból előkerültek a ruhadarabjai, a gyapjúingén egy tíz centiméter átmérőjű, kör alakú vérfoltot találtak a jobb váll alatt. Ezt a stigmáját titkolta. Szintén csak egyetlen embernek beszélt arról, hogy nagy fájdalmat okoznak a fején a töviskoszorú nyomai. A sebeiből erős virágillat áradt, amelyet a szenten kívül mindenki érzett, aki mellett elhaladt.

Kép

Pio atya és Clemente Da Postiglione – Forrás: Wikipedia

Aki pupilla nélkül látott

Pietrelcinai Szent Piót sokan kérték, hogy imádkozzon gyógyulásukért. Wanda Poltawska, négygyermekes lengyel édesanya és orvos, aki a ravensbrücki koncentrációs tábort is megjárta, váratlanul rákos beteg lett. II. János Pál pápa, aki akkor még lengyel püspök volt, Pio atya közbenjárását kérte a gyógyulásáért. Az ima meghallgatásra talált, és a gyógyult személyesen is felkereste San Giovanni Rotondót, hogy hálát adjon. A szentmisét követően Pio atya odalépett a nőhöz, és megkérdezte tőle: „Hát minden rendben van?” 

Wanda Poltawskát nemcsak ez lepte meg, hanem a szentmisében az átváltoztatás is. Észrevette, hogy a pap kezén a kötés vöröses foltot engedett át, és orvosként látta a fájdalmat az arcán. 

Egy alkalommal egy olasz, vakon született kislány látogatta meg a népszerű szerzetest. A találkozás után látott, de továbbra sem volt pupillája. 

Ugyanabban az időben, egyszerre két helyen

A csodás gyógyulások között olyanok is előfordulnak, amikor Pio atya a kolostor falai között, cellájában tartózkodott, mégis találkoztak vele egész más helyen lévő kórházi szobában. Bilokációnak hívjuk azt az állapotot, amikor a testet nem köti tér és idő, azért ugyanabban az időben egyszerre több helyen is megjelenhet. Úgy képzelhetjük el, mint a feltámadt Jézust, aki tanítványait felkereste, és zárt ajtókon keresztül lépett eléjük. 

Egy Hong-Kong-i hitetlen nő több műtéti beavatkozáson is átesett, de nem tudták megszüntetni a belei szivárgását. Erős fájdalmat érzett, és alig maradt esélye a túlélésre. Egy barna köpenyes férfi lépett a kórházi ágyához, megfogta a kezét, és imádkozott érte. Biztatta, hogy véget értek szenvedései. A beteg látta, hogy a csuklyás férfi kézfején hegek vannak, de akkor még nem ismerte. Másnap minden értéke jó lett, és teljesen meggyógyult. Viszont hiába próbálta megkeresni a papot, hamarosan kiderült, hogy Pio atya 1968-ban meghalt, őt viszont 1977-ben látogatta meg a kórházban. 

Kép

Pio atya és Aldo Moro – Forrás: Wikipedia

Szintén rejtélyes eseményként tartják számon, amikor a második világháború idején amerikai bombázók azt a parancsot kapták, hogy ostromolják San Giovanni Rotondo városát. 

Amikor felkészültek a lőszer kibocsátására, egy barna köpenyes, szakállas, sebzett kezű szerzetest láttak a levegőben, a repülőgép előtt, aki arra kérte őket, hogy forduljanak vissza.

Később az egyik pilóta felismerte Pio atyát, aki rámosolygott, és a vállára tette a kezét. 

Egy alkalommal, amikor Mindszenty bíboros a budapesti, Conti utcai cellájában szentmisét szeretett volna bemutatni, és Pio atya segítségét kérte imájában, az olasz szerzetes meglátogatta őt a börtönben, és elvitte a szükséges eszközöket.

A sebek nyom nélkül eltűnnek

Halála pillanatában a sebek behegedtek, nyom nélkül, ezt a halálakor jelenlévő orvos igazolta. 1968. szeptember 20-án letelt az ötven év, amit Jézus ígért a szent életű embernek. Két nappal később, vasárnap kerekesszékben és legyengült állapotban mutatta be Pio atya utolsó szentmiséjét. Az áldás alatt összeesett.  Éjszaka meggyónt, felvette a betegek szentségét, és éjjel két óra harminc perckor meghalt. Több mint százezren vettek részt a temetésén. II. János Pál pápa, akinek a hagyomány szerint előre megjövendölte pápaságát, 1999. május 2-án boldoggá, 2002. június 16-án szentté avatta őt. Különleges képességei ellenére Pio atya alázatos és egyszerű maradt. Talán ez sokkal nagyobb csoda, mint az őt körbevevő természetfeletti jelenségek.

Paál Zsuzsanna könyvtervező, grafikus illusztrátor, könyvszerkesztő és képzőművész. Selyemfényben címmel nyíló kiállítása előtt Székely Balogh Szilvia múltról és jelenről, önazonosságról, a művészet ökologikusságáról beszélgetett vele.

Hogyan találtál az utadra? 

Gyerekkoromtól erre készülök. Nem is tudnék mást csinálni, mint ezt. Rajzolok, tervezek. Nagy a vizuális memóriám, mindent képekben látok. Benne van a fejemben a város is. Néha úgy érzem, többet is látok, mint kellene.

Szociális vagy vizuális értelemben? 

Mindkettő. Most is figyelek rád, de közben egészen pontosan érzékelem azt is, aki elment mellettünk, vagy hátul az embereket, az egész teret. Könnyebben mesélek magamról a munkáimon keresztül, mert ha az ember létrehoz valamit, abban úgyis benne van akarva akaratlanul a személyisége. De a főművem, akire a legbüszkébb vagyok, és akit a legjobban szeretek, a fiam. 

A munkádban mi foglalkoztat jelenleg? 

Egy fölismerés. Kosztolányi Dezső haikufordításainak inspirációjára készült egy könyvem, és a könyv eredeti, fára készült illusztrációi lesznek láthatók a kiállításon. Ezeken a képeken szerepelnek növényi és állati motívumok is, például gémek. Ezt a sorozatot megterveztem, több hónapon keresztül dolgoztam rajta. És a végén jöttem rá, hogy apukám dolgozószobájában vannak fából készült, vékony lábú, kecses, filigrán fafaragványok, gémek. Ezeket a nagypapám készítette. 

Kiskoromban láttam a szobrokat, de akkor nem sokat foglalkoztam velük. Csak később, miután elkészült a kollekció, és édesapámmal beszélgettem abban a szobában, véletlenül a faragványokra tévedt a tekintetem. Nagyon érdekes érzés volt. 

A transzgenerációs családi hatások, mint valami búvópatak, köszöntek vissza. Hasonló élményt jelentett, amikor nemrég apukám megmutatta a nagyapám artisztikus fotóit. Nem tudtam róluk addig. Természetfotók és városi képek voltak az albumban. Az, hogy mik a gyökereink, sokszor csak később tudatosodik bennünk. Gyakorta egy motívum azért szólít meg minket, mert a gyerekkorunkhoz kapcsolódik, ahhoz a világhoz, ahonnan jövünk.

Ahogyan tudat alatt hatott rád a nagypapád művészete, ugyanúgy hat a gyerekeinkre az a vizuális kultúra, amellyel körülvesszük őket. Te foglalkozol neveléstudománnyal is. Ez mit jelent a gyakorlatban?

Óriási a szülők felelőssége, hogy mivel veszik körül a gyereküket. Talán meglepő, amit mondok, de az sem mindegy például, hogy mibe öltöztetjük őket, hiszen a ruházat kifejezi a személyiséget, illetve a személyiségfejlődést is. Sokkal többet kellene beszélnünk arról, hogy a viseletünk mit üzen. Elhanyagolt téma ez, de az identitásunknak fontos eleme, hogy milyen vizuális környezet vesz körül minket, ebbe pedig az öltözék is beletartozik. Fontos volna, hogy az oktatás és a nevelés az önreflexióra is tanítson. 

Milyen ruhát érdemes a gyermekünkre adni? 

Lényeges, hogy az ember önazonos legyen. Én például óvodás koromban mindig komplementer színeket viseltem, összepárosítottam a pirosat a zölddel, a kéket a naranccsal. Szerencsére hagyták. 

Szerintem az a fontos, hogy amikor a szülő választ egy ruhát, akkor legyen tudatában annak, hogy ezzel üzen a külvilágnak, és hat a gyerekére is. 

Egy szülőnek azt sem árt tudnia, hogy a reklámok hihetetlen mértékben befolyásolják a gyerekeket. Ezért sem mindegy, hogy mi jut el hozzájuk a médiából. Hogy mit lehet még tenni? Például el lehet vinni a kicsiket a múzeumokba, ahol értékes tárgykultúrát ismerhetnek meg, és a médiáétól eltérő, egészen másfajta vizuális ingerek érik őket.

Olyan, mintha a műveid hidat képeznének a múlt és a jelen között. Hogyan lehet a régi értékeket ismét felfedezni? 

Magyarországon még mindig meghatározó az a tervezői gondolkodásmód, amely szerint az értékes, ami külföldről érkezik. Miért nem azt használjuk inspirációnak, ami ide szervesül? Azok az országok, amelyek a dizájnban kiemelkedőt alkotnak – Európában például Olaszország vagy Anglia –, a saját értékeikre, kultúrájukra, vizuális környezetükre építenek. Nekünk talán nincs elég önbizalmunk, és nem hiszünk abban, hogy amink van, az értékes. Pedig ebből kellene kiindulnunk. A legfontosabb az volna, hogy önazonosak legyünk.

Enteriőrtervezéssel is foglalkozom. Egy századforduló idején épült lakásnál, amit terveztem, kiemeltem a régi mesteremberek munkáját. Például a kovácsoltvas lépcsőkorlátot vagy a járólapot, amelyet több mint száz év repedezettsége is díszít. Ezt egy mai környezetbe, mai enteriőrbe helyeztem át új alkotások (tapéták, lakástex­tilek) tervezésekor. Látnunk kell, hogy ez érték. És persze e mögött munkál egyfajta filozófia is, átjárás az idősíkok között, kapcsolat a régi korszakokkal. Nagyon izgalmas elősegíteni az átjárást különböző művészeti stílusok között. 

Nagyon izgalmas játszani az idővel. Az ember olyan kincsesládába nyúl ilyenkor, amely tele van több száz év építészeti tudásával, örökségével.

Szereted a növényi motívumokat is. Miért fontos számodra ez a szimbolika? 

A fákat nagyon érző lényeknek tartom. A gyökereikkel kommunikálnak, jeleket adnak. Könnyű őket megszemélyesíteni: az öreg tölgyfát vagy a csenevész fácskát, amely meghajlik, ha erősen fújja a szél. Mélyen megérintenek. A szüleim házában van egy télikert. Ha oda belépek, érzem, hogy teljesen más energia vesz körül. Nem egy mondatba sűríthető kijelentést akarok a növényekkel megmutatni, hanem érzéseket.

Miért éppen a haikuhoz nyúltál inspirációért? 

Ebben a könyvben az összes haiku a holdról szól. Azért lett a könyv címe Selyemfényben. Ez az égitest egészen elképesztő: nem képes úgy tűzni, mint a nap, a hold simogató, selymes jelenlét. Női attribútum. Néha eltűnik, de lehet rá számítani. Közben elképesztően erős, hiszen óceánokat mozgat, és magát a női ciklust is befolyásolja. A földgolyó lányai, asszonyai együtt lüktetnek vele. Kosztolányi Dezső fordításai egyébként nem mindig követik a japán haiku szigorú szabályait. Hiszen ezt az ősi háromsoros japán zen buddhista versformát az jellemzi, hogy a sorai öt, hét és megint öt szótag hosszúságúak. Kosztolányi ezt teljesen szabadon kezelte. Valamelyik haiku kétsoros, valamelyik öt. Nagyon vágytam arra, hogy ezt a kötetet megjeleníthessem. 

Fára rajzoltam egy sorozatot, a fametszetek hatását akartam elérni, és az erezetet hangsúlyozni, ami kicsit olyan, mint az ujjlenyomatunk. 

Vízminták is vannak benne, mint amikor követ dobsz az állóvízbe, ennek az erezete is felel az ujjlenyomatunkra. 

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Hogyan jelenik meg mindez a kiállításon? 

A tárlat egyik részében a könyvnek az eredeti fára készült illusztrációit lehet majd megtekinteni. Ezekből a könyvben megjelent mintákból készítettem bútorkárpitokat, falikárpitokat és ruhákat is. Mini enteriőröket rendezek be. Szeretném megmutatni, hogy egy alapelgondolást milyen sokféleképpen lehet megvalósítani. Mindez megjelenik a térben léptékváltással, szín- és a kompozícióvariációkkal. 

Régebbi bútorokat is kiállítok. Ma gyakorta cseréljük a környezetünk elöregedő, régivé váló tárgyait. Én inkább azt mondom: éljenek inkább új köntösben. Ha úgy tetszik, megmentem őket az életközepi válságtól, vagy hát segítek nekik túljutni azon. Egy bútor egy modern környezetben egy új kárpittal képes teljesen megújulni. Ez a viszonyulás az ökológiai szemléletet is követi. Hiszen, ha valami elöregszik, ne az legyen az első gondolatunk, hogy akkor dobjuk ki. Integráljuk inkább egy mai kontextusba, és lehet, hogy a lakásunk egyik ékessége válik belőle. A kiállításon erre is lesz példa. 

Egy retró szék vagy egy gyönyörű vonalú szecessziós bútor is arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyi érték vesz minket körül. Így kerülhet valami a sarokból a pulpitusra is. 

Bármilyen tárgyat meg tudok személyesíteni, animálni. Élővé teszem az élettelent.

Ma sajnos a legtöbben nem így viszonyulnak a tárgyakhoz. 

Ennek a szemléletnek a kialakítását is már gyermekkorban kell elkezdeni. Sajnos láttam olyan gyereket, aki egy játékhegy tetején szinte depressziósan ücsörgött. Nem tudta, hogy mihez nyúljon, s ha végre fel is emelt valamit, nem tudta, hogy mit kezdjen vele. Pedig lehet ezt szépen csinálni. A fa építőelemekből lehet az egyik nap királyi palota, a másik nap parasztház, hajó vagy erdő. Ha nem zúdítjuk a gyerekekre a tárgyak özönét, akkor maguk kezdik el megteremteni a megszemélyesített világot. 

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.

Amikor egyeztettük az interjú időpontját, említetted, hogy a napokban kezdted az egyetemet. Hol tanulsz?

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán vagyok elsőéves. Nem tudtam mindig, hogy orvosi egyetemre szeretnék jönni. Eredetileg külföldre jelentkeztem vegyésznek, fel is vettek, viszont szinte az utolsó pillanatban meggondoltam magam, itthon maradtam és az orvosit választottam. 

Miért döntöttél így?

Nálunk a családban generációk óta mindenki orvos, kiskoromtól kezdve beleláttam a hivatás előnyeibe és hátrányaiba. Sokat voltam benn a klinikán a szüleimmel. 

Két műszak között átadott anyukám apukámnak, vagy épp fordítva. Magával ragadott ez a légkör. Azt gondolom, ez egy nagyon szép hivatás, sok lehetőséget rejt. 

A kutatás miatt mentem volna vegyésznek, de ezt nem kell teljesen elengednem, hiszen orvosként is tudok majd kutatni. Jelenleg úgy gondolom, hogy kutatóorvos szeretnék lenni. 

Az orvostudomány melyik területe érdekel leginkább? 

Édesapám miatt a radiológia. Részt vettem a középiskolai TUDOK (Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája) versenyen. Ennek idén áprilisban volt a Kárpát-medencei döntője, ahol a szekciómban nagydíjas lettem egy radiológiai kutatással. Ennek kapcsán körülbelül 2 évig nagyon sokat jártam be gimi után délutánonként a klinikára kutatni, adatokat elemezni, még betegekkel is volt lehetőségem beszélni. 

Térjünk rá a Nemzetközi Kémiai Tornára, ahonnan a közelmúltban aranyéremmel tért haza a csapatotok, és nektek köszönhetően Magyarország a verseny eddigi történetének legeredményesebb országa lett. Hogy látod, mi a csapat erőssége? 

Ez egy csapatverseny, viszont van egyéni aspektusa is. Az egyéni pontszámokat is feljegyzik, de mindig a csapatérdek az első. Három szerepkörben mérkőzünk meg a versenyen: előadó, opponens és bíráló. Ha ezeket külön nézzük, akkor mindhárom kategóriát magyar diák nyerte. Végül az a csapat kapja az aranyérmet, amelyik összesítésben a legmagasabb pontszámot szerezte. 

Nagyrészt a felkészítőinkben rejlik az erősségünk. 

Nem tudok még egy olyan országot, ahol az egykori résztvevők visszatérnek, és akár felkészítőként, zsűritagként vagy moderátorként segítik az új csapatot. 

A magyarországi Nemzetközi Kémiai Torna közössége egy olyan közösség, ahová érdemes tartozni, és senki nem is akar kiszakadni belőle. Buzafalvi Dénes, Botlik Bence és Ambrus Barbara – akik idén kísértek minket – korábban szintén versenyzők voltak.

Hat diák képviselte Magyarországot az augusztus 25–30. között a mexikói Guadalajarában megrendezett 7. Nemzetközi Kémiai Tornán (International Chemistry Tournament, IChTo). Járay Hanna a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium, Éger Viktória az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Erdélyi Kata a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Káldy Fruzsina a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Koharek Anna a Gödöllői Török Ignác Gimnázium, Hegedűs Márton pedig a Kecskeméti Református Gimnázium tanulója. Négyen közülük szeptemberben már megkezdték egyetemi tanulmányaikat. Ketten (Éger Viktóra, Járay Hanna) orvosnak készülnek, Hegedűs Márton kémia szakon tanul az ELTE-n, míg Koharek Anna Cambridge-ben biokémiát hallgat. Jövőre a megmérettetést Romániában, Bukarestben rendezik majd. 

A Mexikóban rendezett Nemzetközi Kémiai Torna magyar résztvevői, balról jobbra: Erdélyi Kata, Járay Hanna, Éger Viktória, Koharek Anna, Hegedűs Márton, Káldy Fruzsina – Forrás: Járay Hanna

Különböző, földrajzilag is távoli középiskolákból jöttök, hogyan ismertétek meg egymást?

Van egy hazai válogató az ELTE Természettudományi Karán, ahol kiderül, kik vehetnek részt a versenyen. Ott találkoztunk, ezt követte a felkészülés. Júniusban hozták nyilvánosságra az IChTo feladatsorát, amire júliusban egy táborban, majd hétvégente az ELTE-n készültünk. A verseny sajátossága, hogy két hónappal előre megkapjuk a feladatokat, ezeket ki kell dolgozni, majd ott a helyszínen bemutatni. 

Nemkonvencionális, nyitott végű kémiafeladatokat kell megoldani és prezentálni, angolul – olvasható a versenykiírásban. Ez mit jelent? 

Egy feladatnak elméletileg végtelen megoldása létezhet, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy valamelyiket lehetetlen megoldani. 

Mivel ezek a feladatok általában kutatási jellegűek, nemcsak a lexikális tudásra van szükség, hanem azt felhasználva kell tágabb feladványokat megoldani. Ezek nem feltétlenül matematikai–kémiai számítási feladatok, hanem nyitott elméleti kérdések. Vannak tisztán elméleti feladatok, amiket számítógépes kémiai alkalmazásokkal és a lexikális tudásunk segítségével oldunk meg, de olyanok is, amiket el kell készíteni, vagy ki kell kísérletezni. 

Tudnál utóbbira példát mondani? Ezt azért is kérdezem, mert sokaknak a kémiaórákról csak a H2O és a kovalens kötés maradt meg. 

Középiskolai számítások során általános feltételezés, hogy ha egy sót vízben oldunk, az oldat térfogata változatlan, viszont ennek a feltételezésnek megvannak a limitációi (korlátai – a szerk). Néhány só, például az ammónium-nitrát növeli, míg az alumínium-szulfát csökkenti az eredeti térfogatot. Tehát 50 milliliter oldat plusz a só kevesebb, mint 50 ml oldatot eredményez. A feladat az volt, hogy magyarázzuk el a térfogatcsökkenés fizikai limitációit, tervezzünk egy sót, ami maximalizálja a térfogatcsökkenést, és támasszuk alá a megoldásainkat számításokkal. 

Előfordulhatott, hogy egy csapat 3–4 milliméter extra térfogatkontrakciót tudott elérni, más csapatok akár 10-et, 20-at. Ezt a megoldást aztán meg is kell védeni, illetve vitázni kell róla. 

Az érvelés hogyan épül fel?

Az előadó nyolcperces monológja után az opponens a megoldás kémiai, matematikai, fizikai alapjait kérdőjelezi meg, bizonyítékot kér, hogy a megoldás tudományosan megállja-e a helyét. 

A felvetődő kérdéseket adja elő öt percben. Ezt követi egy szintén ötperces vita, ahol az előadó és az opponens vitáznak a megoldásról, majd jönnek a zsűri kérdései. 

Kik a legnagyobb riválisaitok?

Az előző években Thaiföld és Szingapúr. Utóbbiak ellen el is vesztettük a döntőt 2022-ben, Budapesten. Tavaly Grúziában, Tbilisziben viszont már nyerni tudtunk. Egy nemzetközi versenyre általában a világ minden tájáról – Magyarország, Szingapúr, Thaiföld, Románia, Szerbia, Vietnám, Mexikó, Lengyelország stb. –érkeznek csapatok. Van egy olyan szabály, hogy egy ország maximum két csapatot delegálhat, viszont a rendező ország hármat. Idén a távoli helyszín miatt sokan csak egy csapatot tudtak indítani – így mi is.

Most meglepő módon az egyik mexikói csapat a legnagyobb ellenfelünk. Végül az eredményhirdetést megelőzően a már megkapott pontszámok alapján, a legutolsó döntős vita előtt ki tudtuk számolni, hogy nyertünk. Hatalmas célunk volt, hogy idén megvédjük a címünket. Pláne úgy, hogy tavaly Grúziában a verseny történetében a döntős pontszámokat tekintve rekordot állítottunk fel. Tudtuk, hogy nehéz lesz újra ilyen eredményt elérni. A verseny színvonala évről évre nő, egyre profibbak a csapatok, az előadások.

Ennek ellenére idén sikerült megdönteni a tavalyi rekordunkat a döntőben. Ez euforikus élmény volt. 

Kép

Fotó forrása: Járay Hanna

Mi a csapatkapitány szerepe egy ilyen tudományos versenyen? 

A körök alatt én képviselem hivatalosan a csapatunk álláspontját, például én jelentem be a feladat számát, amit egy másik csapattól kihívunk. Tizenkét feladat van, úgy kell elképzelni, hogy a mi csapatunk nem dönthet arról, mit adunk elő, hanem arról döntünk, hogy a másik csapat mit ad elő, amit mi opponálunk. A versenyen tehát fontos a stratégia. Attól is függ, hogy kikkel kerülünk össze. 

Sok országtól jött az a visszajelzés a nemzetközi bizottsághoz, hogy a feladatok túl nehezek a középiskolás színvonalhoz képest. Ez így van, messze túlmutatnak a középiskolás szinten, ezért nem egyszer fordult elő, hogy csak szakemberekkel konzultálva tudtuk elkészíteni a megoldást. Például különböző nemzetközi egyetemek szakértőit kellett felkeresnünk. 

Személyes tapasztalatom, hogy az egyik válogatóversenyen kapott feladat tágabb értelemben élelmiszerkémiáról szólt, ezért a Nébih szakembereihez fordultam segítségért. 

A Nemzetközi Kémiai Torna felkészít a valódi tudományos életre. A szakmai fejlődés mellett az előadókészség fejlesztése is hatalmas szerepet kap. Most már tudom, hogy ez a tudományos kommunikáció egyik alappillére. A vitakészség és a szakirodalomban való hatékony keresés, a publikációk helyes értelmezése is előtérbe kerül a versenyen. Olyan új hazai és nemzetközi kapcsolatokra, barátságokra is szert tettünk, amiket máshol lehetetlen lett volna megtapasztalni. Nagyon sokat adott nekem az egész verseny a középiskola során. 

A szakmai részen túl milyen élményekkel gazdagodtatok Mexikóban?

Számomra leírhatatlan élmény volt az egész! Még sosem voltam másik kontinensen. Mexikó egy egészen más világ, mint amit én valaha tapasztaltam. A kultúra, az ételek, a programok nekünk európai szemmel mind újdonságok voltak. Elvittek minket városnéző túrákra Guadalajara belvárosában; múzeumokban, kiállításokon jártunk. Szokatlan volt az ottani trópusi éghajlat, ilyet előtte csak filmekben láttam. De, ami még meglepőbb volt: sok hasonlóságot is találtunk. Például hímzésmintákról kellett beazonosítanunk, hogy magyar vagy mexikói. Meglepett minket, de borzasztóan hasonlít a kettő.

A gombfocis filmnek, a Lepattanó című vígjátéknak a műfaja is kézenfekvő, hiszen a gombfoci maga is egy víg játék. Legyünk precízek: a filmben gyakran a sportág hivatalos neve, a szektorlabda hangzik el, ám az igen találó pöcifoci becenév is előkerül. De hogy kerül ide a Dallas egykori népszerű színésze?

Bajuszos Bobby

„Patrick Duffy felkérése Vékes Csaba rendező-forgatókönyvíró ötlete volt – árulta el Gönye László társ-forgatókönyvíró. – Elsőre azt hittem, csak viccel. Számomra megvalósíthatatlannak tűnt, hogy kinézel egy kis magyar filmhez egy nagy amerikai színészt, és az ide is fog jönni. Aztán beindult a szervezés, és Csabáék egyre közelebb jutottak Duffyhoz. Felvették a kapcsolatot az ügynökével, majd lefordították a forgatókönyvet, leveleztek, chateltek, végül igent mondott.”

„És egyszer csak ott tartottunk, hogy kapok egy fotót a bajuszos Duffyról, aki a gombfocis film szerepére készül.”

A bajusz nem véletlen: az alkotóknak koncepciója volt, hogy a film összes férfi szereplője bajuszos legyen, így az arcszőrzet viselése Duffy felé is elvárás volt. „Hangosan kellett röhögnöm, amikor megláttam Bobbyt harcsabajusszal. Az elején lehetetlennek tűnt, ami ma már kézenfekvő: erre a szerepre egy külföldön, teljesen más világban élő figura szerepére tényleg egy külföldön, teljesen más világban élő színész kell” – magyarázta László, hiszen Duffy egy külföldre szakadt üzletembert alakít.

„Ha hívnak, én jövök” – így jutott el Magyarországra

De hallgassuk meg, mit szólt a felkéréshez az Egyről a kettőre, valamint a Gazdagok és szépek című sorozatokban is éveken át játszó amerikai sztár, akit a magyar tévénézők elsősorban a Ewing-család egykori jó (szép) fiújával azonosítanak. Vajon hogyan állt ő a magyarországi filmszerep-vállaláshoz?

„Engem a tehetetlenségi erő vezérel – jelentette ki. – Akkor teszek meg dolgokat, ha megkérnek rá, ám ha épp nem kérnek meg semmire, akkor szeretek visszahúzódni, magamba fordulni. 

Kifejezetten otthon ülő típus vagyok, és ha nem kell valahol ott lennem, akkor magamtól nemigen utazgatok, így nem jártam még ebben a régióban sem, mert eddig nem kértek fel itteni munkára.

Most megkerestek, Roskó Péter, a film producere először levelet írt, amiben vázolta, miről szól a film, és miért fontos neki. Majd megkaptam a forgatókönyv angol változatát, amit nagyon izgalmasnak és viccesnek találtam.”

Roskó Péter pedig így indokolta a felkérést: „Lehet neked akármilyen jó történeted, ha nincs benne legalább egy ismert húzónév, sokkal kevesebb embert fog érdekelni, mintha legalább egy nagy nevet hozol. Sajnos ilyenek vagyunk, én magam is úgy választok filmet, hogy biztonságosabbnak érzek egy olyan produkciót, amiben egy úgynevezett A-listás sztár játszik, mert az többnyire garanciát jelent a minőségre. Aztán nagyon sok víz lefolyik a Dunán, mire egy ötletből film lesz, és mire az elképzelések tényleg megvalósulnak. Simán benne volt a pakliban, hogy nem mi leszünk Duffy számára a prioritás.”

Amikor felkérték a szerepre, a színészt épp egy amerikai sorozatba is hívták, ám pont akkor beütött a színészsztrájk, ami a filmszakmának komoly kihívást jelentett. De a munkaleállás a magyar alkotóknak kapóra jött, hiszen az amerikai sorozatok gyártása is leállt, így könnyebb volt Duffynak elszabadulnia.

„Sikerült előzetesen Zoomon átbeszélnünk a szerepét, a filmbeli karakterét. Látszott, hogy alaposan átolvasta a forgatókönyvet, és nagyon lelkes volt. 

Ő találta ki például a sétabotot, amivel jár, meg azt is, hogy régen, amikor Magyarországon focizott, lesérült a lába, viszont a foci még mindig a szerelme. 

Sok remek ötlettel járult hozzá a karakter felépítéséhez” – mondta a producer, aki Duffynak azt is bevallotta, tartott tőle, hogy esetleg nem fogja érteni vagy szeretni a kissé fanyar magyar humort, de a színész megnyugtatta: a Lepattanó humora egyetemes, mindenhol megértik. Így aztán igent mondott, hiszen tetszett neki a film alapötlete, és az is, hogy eljuthat hazánkba, ahová a párját, egyben kolléganőjét, Linda Purlt is magával invitálta, akivel aztán együtt járták be a környéket.

„Kíváncsi voltam az országra is, mert az, hogy magamtól nem jutok el valahová, nem jelenti azt, hogy ne lennék kíváncsi és nyitott a helyre. Ha elutazom valahová, akkor ott szeretek mindent alaposan bejárni és megismerni – mondta Duffy, akinek az sem szegte kedvét, hogy amikor először érkezett Budapestre forgatni, egy egész napot késett a repülője. A jövőbe tekintve máris közölte a számunkra jó hírt: – Most, hogy egyre többen tudják, hogy itt vagyok, talán újra elhívnak, és ha hívnak, én jövök.”

Jelenet a filmből

Humorral és szenvedéllyel

Adódik a kérdés: mit tudhatott az amerikai színész a hungarikumnak számító gombfociról, amely magyar és brazil találmány, a két országban egymástól függetlenül alakulhatott ki a huszadik század elején? (A már említett szektorlabda pedig a hobbiváltozatból kifejlődött hivatalos sportág neve.)

„Ó, a gombfoci! Olvastam róla felkészülésként, de el sem tudtam képzelni, hogy is néz ki ez az egész, amíg a forgatáson meg nem láttam az asztalt és a játékosokat – idézte fel Duffy. – Az élettársam fia hivatásos futballista volt először egy spanyol csapatnál, aztán Írországban, később, amikor kiderült, hogy nem tud benne magasabbra jutni, szakmát váltott, és most Los Angelesben dolgozik, ő is a filmiparban. 

Amíg Lindát és a fiát meg nem ismertem, semmit sem tudtam a futballról. Még most sem értem a szabályokat, de meg tudok nézni egy-egy meccset úgy, hogy lelkesedem valamelyik csapatért. 

Igaz, a gombfociról halványlila gőzöm se volt, hogyan működik, és ezek az emberek miért csinálják. A forgatókönyv azonban annyira ötletes volt, és a karakterek is annyira viccesek – az én karakterem az egyetlen, akinek nincs semmi humorérzéke –, hogy ez nem is igazán számított. Itt mindenki egy szerethető vesztes, és itt ez a vén csóka, aki segít rajtuk” – utalt a filmbeli önmagára ironikusan.

Fekete-Lovas Zsolt, Scherer Péter és Waskovics Andrea a filmben

A magyar nézők a Lepattanó nézése közben komfortosan érezhetik magukat, hiszen Patrick Duffy a filmben a szokásos magyar hangján szólal meg, Csankó Zoltán szinkronizálja. A magánéletében sok viszontagságot átélő, szüleit gyilkosság áldozataiként, feleségét betegség miatt elvesztő, majd vigaszt a buddhizmusban találó színész humorát a bajok közepette is megőrizte, és most is megcsillantotta.

„Elég kevés szövegem van, és ezeket a mondatokat is leegyszerűsítették, hogy amikor szinkronizálnak, ne úgy nézzen ki az egész, mint egy régi kínai kungfu-film VHS-kazettán… Kipróbáltuk azt is, hogy egy kicsit kevesebbet mozgatom az ajkaimat beszéd közben, hogy ne jellegzetes amerikai szóformálással szólaljak meg, és így könnyebben szinkronizálhassanak” – elmélkedett a szinkronról. Elek Ferenc pedig, aki szintén szerepel a filmben, egy kicsit Duffy valós karakteréhez vitt közelebb, amikor így mesélt a találkozásukról: 

„Az egész lénye lenyűgöző, és persze nagyon jól játszott, ez is tetszett. Jó partner volt, nem akadtak semmiféle allűrjei, kedves volt és mindig mosolygott, ami példaértékű.”

A civilben kétgyermekes édesapa Duffy elegáns kedvességét jelen írás szerzőjeként is megerősítem: a Lepattanó budapesti sajtóvetítésén kötetlenül csevegve, készségesen dedikálta Dallasos relikviáimat. Itt mondjuk rajtam kívül nem sokan dughattak az orra alá az USA-ból beszerzett, gyűjtői ritkaságnak számító köteteket aláíratni, azon meg végképp elkerekedtek a szemei, amikor megtudta, hogy pár éve a sorozat forgatási helyszínén, a Southfork Ranch-en is jártam. Nemcsak útba ejtettem, kimondottan Dallas-nosztalgiából utaztam ki… Vállalom: a gombfocival együtt a Dallas is a szenvedélyemmé vált.

Kép

Szász Adrián újságíró Patrick Duffy-val a film sajtótájékoztatóján

Lepattanó

Kálmánnak (Scherer Péter) a gombfoci nem gyerekjáték, hanem véresen komoly sport: csapatával az Európa-bajnokságra készül. Megszállottak ők, a gombfoci szent őrültjei, a pöcifoci aranyujjú titánjai. Komoly esélyük lenne a kijutásra, ám a selejtező hajrájában pénzügyi okból kizárják őket. Válságba jut az életük, hiszen elvesztik azt, ami a legértékesebb volt. Nem várt megoldás érkezik azonban, amikor egy külföldön élő milliárdos (Patrick Duffy) tévedésből kisebb vagyont utal a számlájukra. Bár tudják, hogy a pénz nem őket illeti, túl nagy a kísértés, hiszen így esélyük nyílik kijutni az Eb-re… A mozikban szeptember 26-ától látható érzelmes sportvígjáték főbb szerepeiben Patrick Duffy, Scherer Péter és Elek Ferenc mellett Waskovics Andrea, Derzsi Dezső, Katona László, Fekete Zsolt, Rába Roland, Gáspár Sándor, Györgyi Anna és Mucsi Zoltán látható.