Véssey Miklós: Bölcs döntés – Apa, kezdődik!

– Tisztelt bíró úr! Ügyfelem, alperes V. M., a 2016-os, 13. kormányrendelet 127. paragrafusának 4. bekezdése alapján szeretné megvédeni jogait az itt megjelent felperessel szemben, miszerint „a közterületen elhelyezett szabadon mozdítható tárgyak a társadalom közös tulajdonát képezik, amennyiben az adott objektumot sem a helyi önkormányzat, sem az állam nem sorolja fel saját rendelkezéseiben mint egyedi esetet”. Ennek alapján egyértelmű, hogy az ez ügyben tárgyalt zöld, műanyag kertészeti eszközt V. M. teljesen jogosan emelte fel a földről, hogy vér szerinti utódjának ideiglenes használatra átadja. 

A padsorokban hőbörgés, fújolás veszi kezdetét. Te szemét, korrupt csitri, mennyit kaptál, hogy ezt az állatot képviseld, látszik, hogy nincs gyereked, üvölti egy férfi hátulról. 

Egy harmincas nő a harmadik sorban félbehagyja a szoptatást, feláll, és öklét rázva kántálni kezd: La-pát-tol-vaj! La-pát-tol-vaj! 

– Csendet! – csap a tölgyfa asztalra a bíró. Ötven körüli férfi, mély, tekintélyt parancsoló hangja van, csak a keze remeg kicsit a félelemtől. – Felkérem a felperes jogi képviselőjét, hogy ismertesse az álláspontjukat. 

A középkorú ügyvédnő magabiztos mosollyal feláll, végignéz a tömegen. Pillanatnyi hatásszünetet tart, majd széttárja karjait, és határozott, tapasztalatot sugárzó tekintetét a bíróra szegezi. 

– Tisztelt bíró úr! Egyértelmű, hogy lopás ténye áll fenn. Alperes, V. M. határozottan és szánt szándékkal ellopta ügyfelem, az itt megjelent H. A. gyermekétől az ügy tárgyát képező zöld, 2016-os gyártmányú zöld lapátot, amely a 2018-ban kezdődött, és azóta is tomboló európai lapáthiány következtében szinte felbecsülhetetlen értékkel bír, tekintve, hogy nincs elrepedve, eltörve, a nyele erős, a feje pedig akár húsz dekagramm vizes homokot is elbír. Az Országgyűlés által a múlt héten elfogadott legújabb, 2023/15. kormányrendelet alapján, amely a játszótéri lapátok használati jogát egyértelműsíti, napnál is világosabb, hogy mivel ügyfelem gyermeke az eset történte előtt egy perccel hagyta csak ott az egyébként valóban közös lapátot, a jogos eltulajdonításhoz szükséges három perc nem telt le. Ez a játszótér kerítésére elhelyezett lapátjogi jegyzőkönyvből is egyértelműen kiolvasható. 

A padsorokból hangos „úgy van” kiáltások hangzanak. Börtönbe velük, üvölti el magát egy holtfáradt, négygyerekes apuka. A bíró, bár még nem nézte át az előző heti rendeleteket, becsukja a szemét, és próbál gyorsan dönteni, mielőtt elszabadul a pokol. 

– V. M.-et a zöld lapát azonnali visszaszolgáltatására kötelezem – mondja végül. 

– De hát, még ott, a játszótéren visszaadtuk Petikének, mert nagyon sírt – szólal meg halkan az alperes. 

Ennek hallatán elcsendesül a terem. Ezt a részletet senki sem ismerte. A fotósok csalódottan leengedik a gépet. A padsorokból bosszúsan elkezdenek kioldalazni a szülők. Lökdösik egymást, próbálnak utat törni a kijárat felé. 

Érthető, hogy sietnek. Oda kell érni a munka­hely­re, oviba kell vinni a gyereket, be kell indítani otthon a mosógépet.  

Ilyen csip-csup játszótéri ügyekre mégis kinek van ideje?  

Az írás Véssey Miklós „Apa, kezdődik!” című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetők el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.