„Magyarország családi ezüstjének” rejtélye – egy krimibe illő történet, amely a római korban kezdődött, és ma sincs vége
Valamikor a ’70-es évek közepén egy polgárdi fiatalember Kőszárhegyen értékes ezüstkincsre bukkant. A Seuso-kincset találta meg, amit eredetileg a 4–5. században áshattak el. „Magyarország családi ezüstjének” története valódi krimi: rejtélyes halálesetekkel, külföldre csempészéssel, pereskedéssel, hazatéréssel és máig megválaszolatlan kérdésekkel.
A Seuso-kincs egy darabjának felirata; jobbra a kincset megtaláló Sümeghy József − Képek forrása: a Seuso kutatási projekt hivatalos oldala és Wikipédia/ Képmás-montázs
A felirat, ami nyomra vezetett
Több mint negyven évvel ezelőtt, 1984-ben a Los Angeles-i J. Paul Getty Múzeum számára kínálták eladásra a kincset, amelynek egyik tárgyán (az úgynevezett vadász- vagy Seuso-tálon) az éppen a múzeumban tartózkodó Szilágyi János György a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének akkori vezetője észrevette a Pelso feliratot, és benne azonnal felismerte a Balaton római kori nevét.
Magyarországra visszaérkezve Mócsy András régészprofesszor figyelmét is felhívta a kincsre és a tálon szereplő feliratra. A leletegyüttesre ekkor figyeltek fel először a hazai kutatók, ám a kincs magyarországi vonatkozásainak felderítésére akkor még hivatalos lépések nem történtek. Azt azonban lehetett feltételezni, hogy a kincs tulajdonosa valamikor a Balaton környékén élt.
HEC SEVSO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA
POSTERIS VT PROSINT VASCVLA DIGNA TVIS
„Maradjanak meg neked sok évszázadon át ezek az edények, Seuso,
és utódaidnak is méltón a hasznára váljanak” – olvasható a vadásztálon a latin körfelirat.
A kincs a 4. században készült, a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike. Nevét az úgynevezett vadász- vagy Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. Darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. Tulajdonosa a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el, feltehetően egy háborús konfliktus előlmenekülve.
Miből áll?
A Seuso-kincs tizennégy, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből, illetve az ezeket rejtő rézüstből áll. Pontosabban két, ételek tálalására szolgáló, nagy méretű lapos tál, két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál, egy mosdáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű korsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített korsó alkotja. Két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is tartozik hozzá. Az ezüstedényeket egy 83 centiméter átmérőjű és 32,5 centiméter magas rézüstben rejtették el. Az ezüstedények össztömege 68,5 kilogramm.
Először 1990 februárjában egy sajtótájékoztató keretében, New Yorkban mutatták be a nyilvánosságnak, itthon március elején jelent meg egy cikk a Népszavában, ami arról szólt, hogy felbukkant egy nagy jelentőségű késő római ezüstkincs, amit tulajdonosa, egy angol arisztokrata, Lord Nordhenton aukción szeretne értékesíteni 100 millió eurós kikiáltási áron. Ekkor értesült róla a magyar nyilvánosság is. Libanon, Jugoszlávia (később a jogutód Horvátország) és Magyarország is bejelentette tulajdonjogi igényét a felbecsülhetetlen értékű műtárgyakra. Mielőtt a perre térnénk, a történetnek van egy krimibe illő része is.
„Nem hittük el, hogy ezüst, mindenki ónnak vélte”
Sümegh József polgárdi lakos még katonaévei előtt a Kőszárhegyen lévő bányában dolgozott kisegítő munkásként. Amatőr régiség- és érmegyűjtőként a bányában találhatta a kincset az 1970-es évek közepén, és azt évekig a Borbély pincében tárolta a közelben.
A 24 éves Sümegh József felakasztott holttestét ebben a pincében találták meg 1980. december 14-én. Ügyét azzal zárták le, hogy a leszerelés előtt álló katona öngyilkosságot követett el.
Dézsy Zoltán újságíró évtizedek óta követi a kincs sorsának alakulását, húsz év különbséggel két filmet (A Seuso-kincsek rejtélye, A Seuso-kincsek rejtélye folytatódik) is forgatott a történetről.
A filmekben Sümegh József egykori barátai, kollégái számolnak be arról, hogy mindenki tudott róla Polgárdiban, hogy társuk ezüstöt talált, volt, aki látott is belőle egy, akár több darabot. „Nem hittük el, hogy ezüst, mindenki ónnak vélte” – mondta egyikük.
Az öngyilkosságot azonban családja, barátai vitatták, hiszen tervei voltak, telket vásárolt, ahova már szállították az építőanyagot, családot tervezett. „Az egyik hozzátartozónk meglátta a temetésen a koporsóban, hogy véres volt a trikója. Ez kissé furcsa, egy öngyilkos embernek mitől véres a trikója” – mondja a filmben a nővére. Szintén gyanús körülmény, hogy egy idő után elmaradoztak a hazaküldött levelei, de amikor a családtagjai meglátogatták a laktanyában, nem maradhattak egyedül, kihallgatták a családi beszélgetéseiket. Szerinte testvére tudta, hogy a kincsek miatt veszélyben van.
Nem csak egy rejtélyes haláleset?
A családtagok Sümegh halálakor nem szóltak kételyeikről a hatóságoknak, akik 1990-ben mégis újraindították a nyomozást, ami nem volt egyszerű, ugyanis fel kellett kutatni a tanúkat, a korabeli helyszínelés sem volt elég körültekintő.
Miért lesz valaki leszerelés előtt négy nappal öngyilkos? Két derékszíjjal volt felkötve – mennyire szokatlan, hogy egy kiskatona két derékszíjat hordjon magánál?
Felvetődtek olyan információk, hogy nagy értékű ezüstkincs birtokába került, amit elvettek tőle, elrabolták vagy kizsarolták tőle, fejtegette a filmben Tonhauser László, a nyomozást irányító rendőr ezredes. Ám nem sikerült egyértelműen megállapítani, hogy gyilkosság történt – sem az elkövetőt nem találták meg, sem azt nem tudták kinyomozni, hogyan történt a bűncselekmény.
A környékbeliek viszont több rejtélyes halálesetről is suttogtak, amiket a nyomozók nem hoztak összefüggésbe az esettel. Brizs Károlyt katonaszökevénynek hitték, de szintén felakasztva találták meg. Kolonics Györggyel – aki Sümegh-gel együtt találhatta meg a kincset – mérgezett disznósajtot etettek. Úgy tudni, Sümegh rejtélyes halálesete kapcsán a nyomozás továbbra sincs lezárva, csak felfüggesztették. Ha új bizonyíték vagy tanú kerül elő, abban a pillanatban folytatódik az eljárás.
Mellékszál, de tovább fokozza a krimit, hogy eredetileg a második világháborúban harcoló magyar katonák Szabadbattyán határában találhatták meg a kincset, amit a Szár-hegyen, egy alagútszerű bányajáratban helyeztek el, viszont hadnagyuk berobbantotta annak bejáratát. Végzett a katonákkal, hogy senkinek ne mondhassák el a kincs rejtekhelyét.
Sümegh József a kincsekért az életével fizetett, de hogy került külföldre – Bécsbe, Londonba, majd New Yorkba – az ezüst? Erről több feltevés is létezik.
Sümegh eladogathatta a kincs egyes részeit az Ecseri piacon, a nemzetközi műkincsmaffia felfigyelt rá, és talán ők végeztek vele.
Mások szerint a műkincsek külföldre csempészésében a katonai hírszerzés, a pártállami titkosszolgálat játszott szerepet, miután a katonaságnál kiderült, milyen értékes tárgyakhoz jutott a polgárdi fiatalember.
Kié a kincs?
Hogyan is kerülhetett végül haza az ókori műkincsegyüttes? 1991-ben bejelentette Magyarország, hogy perbe száll Lord Nordhampton cégével a kincsek tulajdonjogáért. De ugyanígy tett Libanon és Jugoszlávia (jogutódjaként Horvátország) is. Lelőhelyeként ugyanis Libanont adta meg az aukciósház, később azonban kiderült, hogy a kiviteli papírok hamisnak bizonyultak. A horvát vélemény szerint a kincsek a Pulától 20 kilométerre fekvő Barbariga közeléből származnak. A kincs tulajdonjogáról szóló per tárgyalására 1993 őszén, New Yorkban került sor.
A baj az volt, hogy nem került elő egyértelmű bizonyíték a lelőhelyről. Annyi derült ki, hogy a kincset Pannonia eddig ismert legnagyobb késő római kori oszlopcsarnokos palotájában vagy annak közelében, Szabadbattyán határában, a kőszárhegyi mészkőbánya egyik üregében találhatták, az egykori Gorsium közelében.
A perben a magyarok bizonyítékként akarták bemutatni azt a négylábú, összecsukható ezüstállványt, aminek töredékei a pince – ahol Sümegh Józsefet holtan találták – bejáratától körülbelül három méterre álló szilvafa alól kerültek elő még 1878-ban, és a megtaláló beküldte őket a Nemzeti Múzeumba. Az állvány összefüggést mutatott a Seuso-kincsekkel, hasonlóan a talajminta-elemzésekhez, de ezeket bizonyítékként a bíróság elutasította.
Az esküdtszék végül nem találta bizonyítottnak, hogy a kincsleletet Magyarországon tárták fel. Magyarország elveszítette a pert, amiért összességében több mint 2 millió dollárt fizetett.
De a többiek sem nyertek: a bíróság elutasította az összes felperes tulajdonjogi igényét. A kincs birtoklási joga így a Lord Northampton vezette érdekeltségi csoportnál maradt, ám a tárgyak ezután eladhatatlanná váltak a műkincspiacon kérdéses származásuk miatt.
A nagy hazatérés
A sikertelen per ellenére Magyarország nem mondott le a kincs tulajdonjogáról. Folyamatos tárgyalások zajlottak, és végül „Magyarország családi ezüstjét” – ahogy a bejelentéskor Orbán Viktor miniszterelnök hivatkozott rá – hazahozták. Mindkét feléért nem vételárat, hanem úgynevezett kompenzációs díjat fizetett az állam: az első feléért 15 millió eurót (kb. 4,5 milliárd forint), a második, a díszesebb edényeket tartalmazó értékesebb feléért 28 millió eurót (8,6 milliárd forint).
A Nemzeti Múzeumban megtekinthető
A lelet első felének hazaérkezése után, 2014-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnökének felkérésére a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői létrehozták a Seuso-kincs tudományos vizsgálatáért felelős bizottságot. A lelet a Seuso-kincs. Pannonia fénye című állandó kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthető.
„A Magyar Nemzeti Múzeumban a Seuso-kincs 15 darabja látható, míg jól tudjuk, Sümegh József 41 tárgyat rejtegetett” – hangsúlyozta tavaly egy előadáson Dézsy Zoltán, a cikkben már említett dokumentumfilmek rendezője. Meggyőződése szerint vannak még darabjai elrejtve a hetvenes-nyolcvanas évek illegális kincsvadászai, orgazdái hagyatékában. Mint mondta, senkinek semmitől nem kell tartania, ha jelentkezik, hogy nála van egy-egy darab, mert minden esetleges bűncselekmény elévült. Ki tudja? Talán egy-egy pincében lapulhat még egy ezüsttál vagy ezüstkancsó?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
