Hollywoodban sincs kolbászból a kerítés – Karrier és magánélet közti egyensúlyozás a filmvásznon
Ha veled is megesik néhanapján, hogy elvész a motivációd a munkahelyeden, nem találod az egyensúlyt, vagy talán azt érzed, nem jó helyen vagy, akkor ezek a filmek neked szólnak! Összegyűjtöttünk öt olyan filmet, amelyek a mindennapi élet nehézségeit és örömeit hordozzák magukban úgy, hogy közben nem feledkeznek meg a családi szerepekről és a munkahelyi elvárásokról sem.
Kisanyám – Avagy mostantól minden más (2004)
A Kisanyám (2004) tulajdonképpen az Ilyen az élet (2010) párfilmje is lehetne, hiszen mindkettő hasonlóan nehéz témát dolgoz fel, egy kis amerikai humorral vegyítve, néhány dologban azonban a végletekig eltérnek egymástól.
Helen Harris (Kate Hudson) ugyanis nagy kanállal habzsolja az életet, építi a karrierjét, ugyanakkor a társasági élet és a szerelem(nek vélt románc) is a munkahelyi közegben köszönt rá. Az álomszerű élet azonban egy csapásra összedől, amikor egy váratlan telefonhívás révén értesül nővére és sógora halálhíréről. Az igazi változás azonban csak akkor kezdődik el Helen életében, amikor a végrendelet feltárásakor kiderül, hogy nővére őt jelölte meg a gyermekei gyámjaként.
Ez nemcsak azért éri hideg zuhanyként, mert a fiatal lány lakása teljes mértékben alkalmatlan három gyermek felnevelésére, és a munkahelye is rossz néven veszi a gyerekek miatti kimaradásokat, hanem azért is, mert Helen sem nem nőtt még fel a feladathoz.
Az angol cím, a Raising Helen gyönyörű kettős utalás a film ívére. Egyszerre utal Helen újdonsült nevelőszülői szerepkörére és a saját fejlődéstörténetére, szülővé válásának útjára. Egy olyan út ez, amely rengeteg áldozatot kíván, többek közt az divatszakmában betöltött ügynöki pozíciójának kell búcsút intenie. Mindez történik egy olyan időszakban, amikor a saját gyásza mellett át kell kísérnie három különböző életkorú gyermeket is ezen a fájdalmas folyamaton.
A leggyakorlottabb szülőket is próbára tenné egy ilyen hirtelen változás, azonban a család, az új munkakörnyezet és az iskolából érkező támogatások végigkísérik Helent a szülővé válás útján. A főhős közben életre szóló tapasztalatokat szerez, és a kezdetben felszínes barátságait felváltja egy mély, megértő szociális háló, amelyre bátran lehet támaszkodni a nehéz időkben.
Egy nap (2018)
A hollywoodi filmek után jöjjön egy kis magyar valóság! Szilágyi Zsófia filmje, az Egy nap nem szól sem többről, sem kevesebbről, mint egy magyar család huszonnégy órájáról, a főszereplő Anna (Szamosi Zsófia) szemüvegén keresztül.
Anna egy negyvenes éveiben járó, háromgyerekes anyuka, aki nyelviskolában tanít. Egyensúlyozik a munka és az anyaság között, így ez a huszonnégy óra tulajdonképpen bármelyik napját bemutathatná. Ugyanis Anna életében szinte minden nap ugyanarra a rutinra épül: reggeli rohanás a bölcsődébe, iskolába, majd nyolc óra a munkahelyen, délután pedig a gyerekeket fuvarozza különórára, balettre vagy csellókoncertre, és csak ezután jön a közös tanulás, a játék, a főzés és a házimunka.
Az állandó rohanás, a mókuskerék mellé társulnak még olyan megélhetési és magánéleti problémák, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni.
Annáék napról napra élnek, és próbálják jól beosztani azt a szűkös minimálbért, amelyből szinte lehetetlen finanszírozni egy öttagú család mindennapjait… Az anyagi bizonytalanság és a folyamatos stressz mellett a házaspár kapcsolatát egy hirtelen felbukkanó harmadik szereplő is terheli, így Anna lába alól bármikor kicsúszhat a talaj.
A film zsenialitása – amellett, hogy rendkívül jól él a díszlet és a hanghatások adta lehetőségekkel –, hogy kissé lezáratlan marad, mert a magunk előtt görgetett, megoldatlan problémák soha nem csak egyetlen nap nehézségei.
Joy (2015)
Joy életvidám, okos kislány, aki rengeteget játszik, többnyire olyan játékokkal, amelyeket maga fabrikált: papírházikóban élnek a papíremberkék, természetesen papírállatkákkal körülvéve. Nagymamája hatalmas reményeket fűz a kislány jövőjéhez, az élet azonban átírja ezt a forgatókönyvet.
Joy élete már egészen korán a szülei kapcsolati nehézségeitől terhelt, emiatt a családon belüli szerepek is felcserélődnek: édesanyját Joy tartja el, apja pedig alkalomadtán beköltözik a lány lakásába, ha éppen nincs szeretője, akinél lakhatna. Idővel persze Joy életébe is beköszönt a nagy ő, de a második gyerek születése után kiderül, hogy ez a házasság mégsem hordozza magában azt a mély szeretetet és elköteleződést, ami átsegíti őket a legnagyobb viharokon.
A fiatal lány mégis úgy dönt, változtatni szeretne, úgy határoz, hogy felmond, és vállalkozói karriert indít mint feltaláló.
Azonban hamar rá kell jönnie, hogy ez nem olyan egyszerű, az üzleti élet tele van alakoskodással és átveréssel, így nem meglepő, hogy a naiv és tapasztalatlan lány is igen gyorsan a csalók áldozatává válik.
Joy igazságérzete és elköteleződése azonban nagyobb, mint a benne dolgozó félelem és bizonytalanság, így karakterének életútja rendkívül inspiráló fordulatot vesz. Ez átsegíti őt a viszontagságokon, egészen addig a piedesztálig, ahonnan képes lesz másoknak is segítséget nyújtani, miközben megőrzi saját álmait, és képes lesz önmaga maradni.
A számolás joga (2016)
Mindenki tudja, hogy az első holdra szállás alkalmával kik voltak azok, akik először hagyták el a bolygót, és többé-kevésbé az is közismert, melyik évben volt ez a grandiózus esemény. Arról azonban már nem szól a fáma, kik voltak azok a mérnökök, akik lehetővé tették, hogy az emberek egyáltalán kijussanak a világűrbe.
A számolás joga (2016) a hidegháború alatti űrverseny egy szegmensét örökíti meg a NASA űrállomásán, ahol a három főhősnőnk, Katherine Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson is dolgozik.
Izgalmas, hogy Amerika a saját társadalmi berendezkedése révén kerül hátrányba az oroszokkal szemben, ugyanis az előítéletek miatt a nők és az afroamerikaiak labdába sem rúghatnak a NASA-nál.
A számolás joga ezt a hátrányos megkülönböztetést mutatja be, továbbá azoknak is emléket állít, akik rengeteget tettek hozzá a biztonságos űrutazás létrejöttéhez, mégis az árnyékban maradtak. Katherine, Dorothy és Mary olyan nők, akik páratlan tehetségüket csak nagy harcok árán kamatoztathatják. Mielőtt elérik karrierjük csúcsát, olyan megalázó munkakörnyezetben kell tevékenykedniük, amely teljesen kizsigereli a dolgozókat: az afroamerikaiaknak külön mosdóhelyiséget létesítenek, ráadásul ugyanazért a munkáért jóval kevesebb juttatásban részesülnek – mindezt úgy, hogy személyükben a NASA űrközpontjának legkiválóbb mérnökeiről beszélünk.
Rendíthetetlen munkamorálról és kitartásról szól ez a film, amely hátterében igaz történet húzódik meg. A legfontosabb, amit ez az alkotás tanít a világnak, az a tehetség és a szorgalom törvényszerű kifizetődése még egy olyan rendszerben is, ami egyértelműen a férfiaknak kedvez.
Diploma után (2009)
Mi sem jelent nagyobb örömöt, mint átvenni életünk első diplomáját, kezet rázni a rektorral, és miközben a családi fotókon széles mosoly terül el az arcunkon, legbelül gombóc szorul az ember torkába, gondolva, hogy a gondtalan egyetemista státuszát immár felváltja a munkanélküliség, amelyhez ráadásul a tapasztalat hiánya is társul. Ryden – Alexis Bledel alakításában – mégis hatalmas reményeket fűz a saját jövőjéhez, bizton hiszi, hogy az álommunka (és ezáltal az álomélet is) karnyújtásnyira van tőle.
Ehhez képest az élete feje a tetejére áll, amikor az álláskeresés során folyamatos zsákutcákba jut saját gyakorlatlansága, a megfelelő kapcsolatrendszer hiánya és a munkaerőpiac telítettsége révén.
Ez nem csak a tökéletes terveit húzza keresztül, hanem a saját lábra állást is ellehetetleníti, így Ryden élete visszalépések sorozatává válik. Anyagi bevétel hiányában kénytelen visszaköltözni a szüleihez, és a nehézségek következtében párjával is elhidegülnek egymástól.
Mindemellett kénytelen végignézni, amint baráti köre (és riválisai) sorban helyezkednek el jobbnál jobb pozíciókban, miközben Ryden hátrafelé halad az életben, és azokat a kapaszkodókat is eldobja magától, amelyek a szüleitől vagy a párjától érkeznek.
Ahogy mondani szokták, minden kezdő a saját bőrén tanul, és ez törvényszerűen igaz Ryden karakterére is, aki egy kis kitérővel végül mégis eléri célját. Ám a nehézségekkel kikövezett út, a rengeteg állásinterjú és a kudarcélmények sorozata többet tanít főhősünknek, mintha varázsütésre az ölébe hullott volna minden, amit kívánt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Apa anyaszerepben – „A boldogság nyomában” című filmről pszichológusszemmel
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
