A Szlovákiában, Ausztriában, Horvátországban, Montenegróban, Észak-Macedóniában, Németországban, Lengyelországban, Romániában és Csehországban is futó kisfilm – a pozsonyi MUW Saatchi&Saatchi munkája – egy jól ismert ünnepi motívumot, a hógömböt helyezi a fókuszába. A mesevilágot idéző tárgy a buborékhatás szimbóluma is: belülről nézve kompakt, lezárt univerzum, aminek kívülről jól látható határai vannak. 

A modern világban számos ilyen buborék határol be minket, az egymástól elválasztó falak a kisebb közösségek, akár családok életét is megnehezítik. 

Ilyen falakat emelhetnek az előítéletek, de a ma oly fontos digitális tudásban meglévő különbségek is.

„Vajon képesek vagyunk-e mi magunk tenni azért, hogy kevesebb korlát válasszon el minket? Azzal is buborékot törhetünk fel, ha minél többekhez eljuttatjuk a kisfilmet, amelynek ez a tíz országot érintő nemzetközisége jól reflektál a jelenre, amiben élünk. Ami nem Záhonytól Hegyeshalomig tart, hanem egész Európát lefedi. Ha így tekintünk az alkotásra, akkor még több jelentésrétegét vehetjük észre” – indította el magyarországi útjára a filmet Holló Márta, a Telekom vállalati kommunikációs igazgatója.

A digitalizáció mindenki ügye

A filmet, amelyben két különböző világban élő, egymástól üvegfallal elválasztott kislány barátsága elevenedik meg, ami akár napjaink metaforája is lehet. A történet egyszerre időtlen és nagyon aktuális üzenete, hogy ha egy pillanatra megállunk és körbenézünk, megtalálhatjuk a módját, hogy túllépjünk a saját határainkon – hiszen mindannyian egy korlátok nélküli világban szeretnénk élni. A kisfilm ennél is árnyaltabb üzeneteit Szabó Bélával, a Telekom márkakommunikációs igazgatójával és Remete Tiborral, a Super Channel Kft. stratégiai és kreatívigazgatójával igyekeztünk megfejteni.

„A technológia, amely a szakócától kezdve a könyvnyomtatáson át a mesterséges intelligenciáig velünk van, és időről időre megváltoztatja a társadalmat, rohamosan fejlődik – kezdte Szabó Béla. – Abban, hogy ki mennyire tud vele együtt haladni, akadnak különbségek kor, végzettség, lakóhely alapján, ezek mind korlátokat jelenthetnek. Digitális vállalatként mi ezeknek az akadályoknak az áthidalásához nyújtanánk segítséget. Elkötelezettek vagyunk, hogy naponta megmutassuk, lehetséges a körülöttünk lévő, a fizikai valóság helyett inkább csak a tudatunkban létező korlátok lebontása a generációk és egyéb szegmensek között. A kapcsolatok ugyanis ott épülnek, ahol a falak leomlanak.”

A szakember úgy véli, miközben támogatjuk a világ digitalizálódását, el kell kezdenünk a digitalizáció hatásaival is foglalkozni. 

Az ugyanis magával hoz egy új lemaradást: aki nem digitalizálódik fejben, tudásban, eszközökben, az lemarad a többiektől. A digitális világ befogadói között – Everett Rogers amerikai szociológus szerint – vannak az újítók, a korai elfogadók, a korai többség, a késői többség és a lemaradók. A késői többség fedi le a legtöbb embert, a társadalom csaknem felét. Ők akkor élnek egy-egy új vívmánnyal, ha az már bizonyítottan remekül működik. A telekommunikációs piacon ők fontos célcsoport lehetnek, ám a digitalizáció mindenki ügye, senki sem hagyható figyelmen kívül.

Az elgyermekiesedés veszélye

„Egy márka dolga, hogy ne az egyént nézze, hanem a közösséget, az egész országot. Minden márka felelőssége, hogy hogyan hat az őt körülvevő társadalomra. A márkák alakítják a tömegkultúrát, és mi nem vulgarizálni, brutalizálni, hanem magasabb szintre emelni szeretnénk azt. Kérdés, mennyire hagyjuk szélesre nyílni az ollót a technológia adta lehetőségek és a társadalom technológiai tudása között. Mi Magyarországon szeretnénk nem nyílni hagyni, hanem összecsukni az ollót” – jegyezte meg Szabó Béla, aki egy másik aktuális jelenségre, a társadalom infantilizációjára is felhívta a figyelmet.

A korunkra jellemző elgyermekiesedés abból ered, hogy rengeteg ingert kapunk, a technológia gyakorlatilag mindent a kezünkre játszik, leegyszerűsít, megkönnyít. 

Ezért egyre kevesebbet kell gondolkodnunk, a világ komplexitásával nem olyan szinten foglalkoznunk, ahogy azt a korábbi generációk tették. 

A világ értésének szintje ezért ellaposodik – az infantilis itt már nem egy aranyos, jópofa, hanem egy túl egyszerű, lemaradt gyermeket jelent. Ráadásul hedonista módon is élünk, amit jól mutat, hogy például a televízió immár teljes főműsoridőben szórakoztat, nem ismereteket terjeszt.

Élet a buborékon kívül

„A Telekom új kisfilmjének két főszereplője, a két kislány a jövőt szimbolizálja. Azok a felnőttek pedig a múltat, akik elszakítanák őket egymástól, mondván, maradjunk csak otthon, a saját buborékunkban, ahogy eddig, mert a világ azon kívül egyre bonyolultabb” – magyarázta Remete Tibor. – Pedig pont akkor tarthatunk lépést a világgal, ha a buborékokat szétbombázzuk, és elkezdünk összekapcsolódni. A buborék csak a komfortérzetnek jó, közben a világ felborul mellettünk. A két kislány viszont jobb jövőt akar, nem elszigetelődést. Másképp akarnak működni, együtt csinálni mindazt, ami jó.”

A szakember figyelmeztetett, hogy a fiatalok nemcsak átszoktak a vizuális világra, de egyre gyorsabb tartalomfogyasztókká is válunk. Egy friss felmérés szerint ma már 2,7 másodperc alatt eldöntjük az interneten, egy tartalmat megnézünk-e vagy sem, eléri-e az ingerküszöbünket az adott poszt, cikk, videó. Emellett kicsit alvajáró társadalom is lettünk: bejár mindenki valahová dolgozni, ott csinál valamit a saját „silójában”, majd hazamegy, és nincs már energiája kapcsolódni, feltölteni magát.

„Pedig az idő kivételével bármi mást tudunk növelni: a tudást, az értékeket, az erőforrásokat. 

Törjük hát szét a silókat, a gátakat, a buborékokat, próbáljunk meg kapcsolódni! Ehhez proaktív attitűd kell, kíváncsiság a világra és egymásra. 

Mindent, ami ma történik, a múltból eredeztetünk, de ezzel csak arra keressük a magyarázatot, valami miért romlott el, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, a jövőt hogyan tegyük közösen jobbá. Csak akkor tudjuk együtt összerakni a jövőnk képletét, ha új sávokat nyitunk, amiken elindulhatunk egymás felé” – gondolta tovább a kisfilm üzenetét Remete Tibor.

Támogatott tartalom

A Superbrands Program komplex kiválasztási rendszerével minden évben több ezer márkát tesz mérlegre, és választja ki közülük a kimagasló teljesítményűeket, akiknek odaítéli fogyasztói kategóriában a Superbrands, üzleti kategóriában a Business Superbrands címet. Évzáró gálaestjén a magyar Superbrands üvegdíjak átadásával ismeri el ezeket márkasikereket. 2024-ben is több mint százötven résztvevővel került megrendezésre a Magyarország egyik legfontosabb üzleti díjátadó eseményének számító Superbrands gála.

Mi a siker titka?

– az idei gálaműsor ezzel a kérdésfelvetéssel indult. És kik tudnák jobban a választ, mint maguk a Superbrands 2024 Gála meghívott díjazottjai, maguk a szuper márkákat képviselő cégvezetők, marketing és kereskedelmi igazgatók, country managerek. A vendégek sikermérő táblán választhattak szavak és kifejezések közül, amelyek szerintük leginkább választ adnak arra a kérdésre, hogy „MI A SIKER TITKA?”. A legtöbb voksot kapta, és ezzel a Superbrands 2024 program díjazottjai szerint a válasz, hogy a siker titka a kreativitás, második helyen végzett az új kihívások keresése és legyőzése, a dobogóra került, majdnem ugyanannyi szavazattal az értékteremtés, tenni másokért gondolata.

„A Superbrands magyarországi program szervezőjeként az idei évben a szakmai siker kérdése állt a fókuszunkban. Részben mert a Superbrands két évtizedes magyarországi tradíciójára személyesen is nagyon büszke vagyok, részben mert a programban díjazott márkák sikertörténeteit idén huszadik alkalommal jelentetjük meg könyv formájában. A Superbrands nagykönyvben helyet kaptak idén új történetmesélők, de találunk olyan kiemelkedő szakmai sikereket bemutató márkasztorikat is, amelyek immár húsz éve íródnak” –  mondta el László Géza, a magyarországi Superbrands Program igazgatója.

A Superbrands díjak üzenete

Ahogyan nincs két azonos sikertörténet, a Superbrands 2024 díjak között sem létezik két teljesen egyforma. 2024-ben a szervezők az egyedi üvegdíjak elkészítésére Kohut-Görömbei Luca üvegművészt kérték fel. Az upcycling jegyében a díjak alapanyagát éttermek boros palackjainak újraolvasztásából nyerték, a folyamatot az alkotóval készült kisfilm is bemutatta. 

A 737 °C-on megolvasztott és egyesével előkészített üvegdarabkák a természet egyik legérdekesebb fényjelenségét, a sarki fényt idézik meg, amely különlegességével jól szimbolizálja a szuper márkák kimagasló eredményeit.

A Superbrands Magyarország csapata egyedi Superbrands díjjal lepte meg a közelmúltban lett hetvenéves Gőz László jazz-zenész, harsonaművészt, aki zenei karrierje mellett a hazai kulturális élet egyik legjelentősebb intézményének, a Superbrands gálának is helyszínéül szolgáló Budapest Music Centernek az alapító-igazgatója is. Arra a kérdésre, hogy egy jazzmuzsikus számára mennyire jelent kihívást az évi 300–400 koncertet lebonyolító, lemezkiadót működtető, és mintegy 60 embernek munkát adó vállalkozás irányítása, Gőz László azt válaszolta, szerinte zenésznek, muzsikusnak lenni nehezebb. Utalva ezzel a zenészlét árnyoldalaira, a financiális nehézségekre, vagy a szakmai oldalról elhagyhatatlan napi 3-4 órás gyakorlás kihívásaira.

Kreativitás minden téren

Az ünnepi vacsorát kísérő gálaműsort Bősze Ádám zenetörténeti stand upja színesítette nagy zenei sikerekről és bukásokról szóló anekdotákkal. Az estet pedig különleges koncertélmény, a Moment’s Notice Quartet fellépése zárta, akiknek zenéje az improvizatív jazz, a klasszikus, a kortárs és az elektronikus zene kombinációjából születik. Tagok: Gőz László harsonaművész, Fekete Kovács Kornél trombitaművész, Ifj. Kurtág György elektronikus hangművész és Lukács Miklós cimbalomművész. Ötödik zenésztársként Keresztes Szabolcs is csatlakozott ezen az estén, aki a koncertet kísérő egyedülálló vetítésért felelt: a zenészek által megszólaltatott hangok képeket generáltak, amelyek egy saját szoftver segítségével vizualizációs kisfilmként jelentek meg a zenészek fölött a vetítővásznon. A látvány alapjául Moholy Nagy László 20. századi avantgárd művész, konstruktivista festő geometrikus formákból felépített absztrakt képei szolgáltak.

A Superbrands Magyarország Programról

A ma már több mint 90 országban működő nemzetközi Superbrands Programot 1995-ben a brit Brand Council szervezet hozta létre. A cél kettős volt: a kiemelkedő márkák reflektorfénybe állítása, valamint követendő példák felmutatása. A program az indulás óta a világ minden részén ismertté vált, ma már közel 90 országban jelent különleges minősítést a Superbrands cím.

Magyarországon a Superbrands díj 2004 óta képviseli a márkákhoz kapcsolódó valamennyi pozitív tényező esszenciáját: jelzi kiemelkedő piaci ismertségüket, kedveltségüket és pénzügyi stabilitásukat. A magyar Superbrands Program 5 évvel az indulását követően az üzleti márkákra is kiterjesztette a minősítést a Business Superbrands díj bevezetésével, amely pedig az üzleti szektor (B2B) márkáinak legeredményesebbjeit jelzi.

A Superbrands a széles nagyközönség számára is ismert, a magas minőséget szimbolizáló védjegy, a nemzetközi program keretében fogyasztói és üzleti márkák részesülnek díjazásban. A díj odaítéléséről többlépcsős előszűrést követően az összesen 40 tagú, független, marketingszakmai és vállalatvezető szakemberekből álló bizottság dönt a minden évben. 

A Portelet-öböl színes, kövér kavicsokkal ékesített homokján apály idején egy másik, miniszigetre is ki lehet sétálni, Janvrin kapitány szigetére. Ugyanez a zöldellő növényzettel borított képződmény – egy toronnyal a tetején – dagálykor a vízben lebegő díszként kandikál ki az óceán habjaiból. A kapitány a XVIII. század elején vált a foglyává, amikor a pestisjárvány idején már betegen tért vissza a hajójával Jersey-re, ezért nem engedték partra szállni. Élete így a miniszigeten végződött, teste azóta is ott nyugszik. Lelke talán az öböl fölött lebegve vigyáz a napozókra, kutyasétáltatókra – s persze ránk. 

A kis kikötőtől alig néhány percet autózva Jersey talán legnépszerűbb üdülőhelyére, a Sir Winston Churchillről elnevezett parkkal büszkélkedő Saint Brelade-ba érkezünk. Ez a mediterrán hangulatú, virágos, pálmafás kis paradicsom a százezernél alig több lakosú sziget tizenkét megyéjének egyike. Nevét egy VI. századi kelta vándorszentről, Branwalatorról kapta, akinek élete csupa rejtély. Bizonyos források szerint Bretagne szülöttje, mások a cornwalli király fiának vagy épp az ősi Dol egyházmegye püspökének valószínűsítik, amelynek Jersey is a része volt. A róla elnevezett helyi templom fekvése az óceán ölelésében egészen egyedi, de erre is van magyarázat. 

A legenda szerint, a templom eredeti helye egy mérfölddel arrébb volt, ám éjszakánként tündérek hordták át tégláról téglára a partra. 

Az pedig nem legenda, hanem érdekesség, hogy a megye első emberét Michael Jacksonnak hívják… 

A százhúsz négyzetkilométer hősei 

Apropó, nagy nevek! Jersey-nek saját írója, természettudósa, autóversenyzője, sőt szupermenje is van. Meg szupermarhái, de róluk majd később. A sármos színész, akit sokan a Superman-filmekből ismerhetnek, Henry Cavill négy fivérével együtt a sziget legnagyobb településén, Saint Helierben született és nőtt fel. A brit Forma–1-es világbajnok pilóta, Nigel Mansell nemcsak lakott itt, hanem a versenykarrierje relikviáiból összeállított gyűjteményt egyedi autósportmúzeumként most is Saint Helier-ben őrzi. Ebben külön polcot szentelt egyik kedvenc pályájának, a mogyoródi Hungaroringnek. 

Gerald Durrell nevét Korfu szigetével szokás összekötni, mivel az indiai születésű, brit zoológus-író népszerű regényeit görögországi évei ihlették. Kevesebben tudják, hogy Durrell – miután Afrikában gyűjtött egy parkra való állatot, de azokat Angliában nem fogadták be – 1959-ben Jersey szigetén nyitotta meg állatkertjét, amely ma is üzemel. Az általa alapított vadvédelmi alapítvány világszerte segíti a veszélyeztetett fajok, főleg a gorillák megóvását. A jersey-i állatkert jelképe pedig az ember által kipusztított fajok jelképe is lett: a valaha Mauritiuson élt, remetegalambként is ismert dodó madárnak sajnos ma már csak a szobra látható Jersey-n, az 1995-ben elhunyt Durrellével együtt. 

Ha ez nem volna elég, az 1850-es években Victor Hugo is élt a szigeten, ahol a szenvedélyévé vált a fotózás – erről itthon Orbán Balázs székely író számolt be, aki Jersey-n barátkozott össze Hugóval. 

A fotósmániát nem csodáljuk, azt már inkább, hogy a sok látványos helyett pont az a jellegtelen szikla lett a francia szerző kedvence, amelyen az emléktáblájára bukkanunk. Tán a tőle pár lépésre üzemelő Fehér Ló Fogadó adta az „ihletet”, amelynek történelme is regényes: már a XVIII. század óta működik… 

Kép

Fotó:Szász Adrián

Az ördög három próbája 

Az impozáns La Corbière világítótorony Jersey legdélnyugatibb csücskében sem ma kezdett fényleni – idén ünnepli megépítése százötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból újrafestették vakító fehérre, és a jubileum hetében esténként aranyfénnyel világították meg. Jó tudni: a La Corbière is csak apálykor közelíthető meg, amikor az odavezető út járható. Jersey-n a dagállyal érdemes óvatosnak lenni, mert a világon itt az egyik legnagyobb az ár-apály ingadozás, tavasszal a vízszintkülönbség a tizenkét métert is elérheti! 

Nemcsak a vízállást, az időjóslást is érdemes óráról órára követni. Nem csupán az április bolondos itt, ám az állandó meglepetésfaktor bájos szexepilt kölcsönöz a helynek. Ezt már a boszorkányos aurájú Bouley-öbölben bóklászva állapítjuk meg, de a Bonne Nuit- (franciául: Jó Éjszakát) öböl is vonzóbb, ha sejtelmes felhők tarkítják, mint ha egyhangúan süti a nap. A legjobb mindkét verzióban megcsodálni. A drámai tájhoz komolyzene dukál, így az autóban klasszikus csatornára váltunk. Előtte olyan helyi adó szólt, ahol – kétnyelvű a sziget – a riporter angol kérdéseire az interjúalany franciául válaszolt. 

Jersey-járó körtúránk legnagyobb kihívását az Ördöglyuk nevű sziklakráter meghódítása tartogatja. Háromszor kell megközelítenünk, mire eljutunk a szívéig. 

Elsőre az érkezésünkkor ránk szakad az ég. Másodjára az autóból kiszállva, a túraútvonalakat jelző táblákat csak felületesen követve eltévedünk. Harmadjára viszont a nap is ragyog, az útirányt sem vétjük el, és a hely is csak a miénk. 

Egyébként is jellemző, hogy amennyire pezseg az élet a településeken, az öblökben éppúgy lelassul velünk a világ. 

A partszakaszok nyugaton és északon vadregényesebbek, délen városiasabbak, a víz színe pedig tán keleten a legszebb: türkiz. Különösen az Anne Port nevű strandon. Rozel halászfaluban sétálva előbb bosszankodva hessegetjük el a jókora moszkitókat, majd az első ajándékboltban meglepetten látjuk, hogy a helybéli szúnyog „szitakötő” művésznéven akkora nevezetesség, hogy még szuvenírként is árusítják különböző formákban. Megállapítom, hogy a falu a stégen sorakozó kis halászbódéival A szomszéd nője mindig zöldebb című film helyszínére emlékeztet, mire az egyik bódéból kilép egy kísértetiesen a filmbeli Gustafson bácsira emlékeztető karakter – természetesen horgászbottal. 

Szigetkör, világítótorony-iránt 

Mindabból, amit a halászok itt kifognak, főleg a portugál éttermekben foghatunk ki remek fogásokat. A brit korona alá tartozó Jersey harmadik legnagyobb populációja a portugáloké. Náluk többen csak a britek és a magukat „Jersey bean”-ként aposztrofáló helyi születésűek vannak. A bean a nevükben a hagyományos jersey-i babos, zöldséges egytálételből, a bean crockból ered – mintha mi, magyarok gulyásnak becéznénk magunkat. A lakosok közül az idősek alig felismerhető nyelven társalognak: a norman eredetű jèrriais, azaz jersey-i francia nyelvet tartják életben. Utcaneveik is inkább franciák. 

A szarvasmarhájuk és a krumplijuk igazi „dzsörzikum” – a Jersey marha extrán krémes állagú tejéből topkategóriás tejszín, jégkrém készül. Utóbbit tíz fokban is vidáman nyalják, főszezonban, amikor az igazi strandidő sem ritka, meg pláne! Olyankor Angliából is sokan átjárnak nyaralni. Kedvelik a Jersey Black Buttert, azaz fekete vajat is, ami nem tejtermék, hanem egy édes-savanyú almás-fahéjas lekvár pékáruk mellé, süteményekbe. 

A Jersey Royal néven levédett burgonyát pedig kis becsületkasszával árulják az utak mentén, szerintük gesztenyés utóíze van, szerintünk simán krumplis, de abból tényleg pazar! 

A helyiek kedvence pedig egy jó kávé vagy tea a parton, az óceán panorámájával „ízesítve”. 

Mi ezt a panorámát állandósítanánk, ezért továbbra is a víz mellett, világítótorony-iránt haladunk. A dagály által hátrahagyott, már-már holdbéli tájak szépen simulnak e harmonikus kisugárzású sziget festői díszletei közé. Megtudjuk, hogy a dzsörzé nevű textil is Jersey-ről indult el világhódító útjára – eredetileg a helyi halászoknak gyapjúból, kézzel kötött pulóvereket jelentette –, de mi maradunk az esernyő és a napszemüveg sűrű váltogatásánál. Fülig érő szájjal latolgatva, hogy a buja növényfallal körbevett girbegurba kis utak melyik nagy kanyarja után milyen idő vár ránk. Egy biztos: boldog. Ha a hullámok le nem mossák nyomait a part menti sziklákról, mosolyunk még sokáig körbeéri a szigetet.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Érelmeszesedés egy egyiptomi múmiában 

A szív- és érrendszeri megbetegedések évente több mint 60 ezer halálesetet okoznak hazánkban, összehasonlításképpen ez olyan, mintha Sopron, Veszprém vagy Békéscsaba évről évre elnéptelenedne. Ez a szám azért is szomorú, mert a szívroham vagy stroke okozta halálozások aránya a koleszterinszint rendszeres szűrésével és egészséges szinten tartásával jelentősen csökkenthető lenne.

Az érelmeszesedés, ami ezeket a megbetegedéseket okozza, egyidős az emberiséggel, olyannyira, hogy már egy ókori egyiptomi hercegnő múmiájának röntgenvizsgálata is kimutatta a jelenlétét.

Milyen életkorban alakulhat ki? Tévhit, hogy csak idős- vagy középkorban. Amikor a koreai háborúban elhunyt fiatal, 22 éves katonákat vizsgálták, majdnem mindenkinél találtak élelmeszesedést. „Megdöbbentően korán indul a folyamat, és nem mindegy, milyen gyorsan halad” – hangsúlyozta dr. Harangi Mariann egyetemi tanár; a Debreceni Egyetem Belgyógyászati Klinikájának szakorvosa. Férfiaknál hamarabb indul, de lassabb lefolyású. Nőknél 50 éves korig lassan halad az érfali öregedés, majd a hormonális változások miatt felgyorsul, és 65 éves korukra utolérik a férfiakat.

Számít az is, mit öröklünk a felmenőinktől: vannak, akik lassabban öregednek az érfaluk tekintetében, ők azok, akik megélhetik a 100 évet is szív- és érrendszeri megbetegedés nélkül. Kockázatot jelent azonban a 2-es típusú cukorbetegség, a krónikus vesebetegség, az autoimmun kórképek vagy fertőzések – ezek miatt felgyorsul az érfali öregedés. A genetikánkat befolyásolni természetesen nem tudjuk, de az életmódunkat igen. Egészségtelen táplálkozás, alkohol, mozgásszegény életmód, elhízás – ezeket kerülni, a cukorbetegséget, magas vérnyomást pedig kezeltetni kell.

„Ne csak a daganatoktól rettegjünk”

„Ez a vezető magyar halálok: minden második ember haláláért szív- és érrendszeri esemény tehető felelőssé” – hívta fel a figyelmet dr. Aradi Dániel egyetemi docens, a Balatonfüredi Állami Szívkórház kardiológus főorvosa. Hangsúlyozta, tudatosítani kellene a társadalomban, hogy „ne csak a daganatoktól rettegjünk.” 

Az összhalálozási adatokat tekintve az Európai Unió átlagához képest körülbelül másfélszerannyi haláleset van Magyarországon, ezeken belül ötven százalék a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás.

Hatvan év egészségben, húsz év betegségben

Nálunk alacsonyabb a várható élettartam, mint Nyugat-Európában. 2019-es adatok szerint az élen járó Spanyolországban 84 év a várható átlagos élettartam, miközben az EU-átlag 81. Magyarországon ez az adat 76,5 év, vagyis ötéves lemaradásban vagyunk. A nők közel hat évvel tovább élnek, mint a férfiak: 2020-ban 72 volt a férfiaknál és 78,7 év a nők esetében a várható átlagos élettartam. Nem biztos, hogy a várható élettartam a jó mérőszám, inkább az, mennyi időt töltünk egészségben. A várható egészségben eltöltött életév hazánkban körülbelül 60. Vagyis amíg aktívak vagyunk, dolgozunk, addig vagyunk egészségesek. Az utána lévő körülbelül 20 évet már betegségben töltjük.

A negatív statisztikákon túl, a ’90-es évektől nagy előrelépések is történetek az egész Európai Unióban. „Az elmúlt 30 évben közel megfeleződött Magyarországon a szívinfaktus okozta halálozások száma. A kardiológia plusz két évet adott az embereknek a várható átlagos élettartam tekintetében” – fogalmazott a főorvos, aki arról is beszélt, hogy a fejlődéshez hozzájárult, hogy megszervezték a szív- és érrendszeri akut ellátást: az infarktusos betegek szívkatéteres laborokba kerülnek, modern terápiákat alkalmaznak a gyógyításukban. 

„Az infarktusellátás tekintetében Nyugat-Európához vagy Amerikához hasonlóan mindent meg tudunk adni a betegeknek az eszközök és a beavatkozások szempontjából” – mondta. Vagyis a technológiai fejlődés eljutott hozzánk, de az elmúlt tíz évben inkább stagnálás jellemzi a keringési betegségek statisztikáit, illetve van egy lemaradás a halálozás tekintetében. Ez több tényezőn múlik. Például azon, hogy a beavatkozások után a betegek hogyan fogadják el a gyógyszeres kezelést. Ebben még bőven van hova fejlődni. Másrészről a magyar infarktusos betegek túl későn kerülnek orvoshoz. 
„A Magyar Kardiológusok Társasága azt javasolja, ha valakinek 15 percet meghaladó egyértelmű mellkasi szorítása vagy váratlan szíveseményre utaló tünete van, hívjon mentőt. 

Mert egy órán belül el kell jutni egy katéteres laborba, ahol 90 percen belül meg kell próbálni kinyitni az elzáródott eret. Ha az elzáródáshoz képest két órán belül megnyitjuk az elzárt eret, akkor nagymértékben megmenthető a szívizomzat. 

Ez az időablak Magyarországon hat órát meghaladó, ami miatt sokkal rosszabbak az esélyek”– összegezte Aradi Dániel. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Az érfal gyulladása a motor, a koleszterin a benzin

A szív- és érrendszeri betegségek döntő többségének hátterében az érelmeszesedés áll. Fiatalkorban elkezdődik a lerakódás, ami kezdetben még nem okoz problémát. Egy idő után viszont már akkorára „hízik”, hogy a vér nem tud megfelelően átfolyni az ereken. Egy adott szervhez kevesebb vér jut el, a folyamat vége pedig az, hogy az ér eldugul: ez szív esetén infarktushoz, agy esetében stroke-hoz vezet. Adott egy 42 éves, dohányos férfi, soha semmi panasza nem volt, mégis infarktusa lett. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a lassú és békés érelmeszesedés nem mindenkire igaz. Lehet az első tünet az infarktus. 
„A szív- és érrendszeri betegségeket akkor kell kezelni, amikor a kockázati tényezők fennállnak. Nem szabad megvárni, amikor már a páciens érez valamit. A magas koleszterinszintet nem érzi az ember” – magyarázta a kardiológus főorvos. Kiemelte, hogy az érfal és a koleszterinszint egymásra hatnak. Akinek egészséges az érfala, az nagyobb koleszterinszintet is tud tolerálni. De ha az érfal beteg és gyulladásos, ott egy normális koleszterinszint mellett is lehet érelmeszesedés. „Az érelmeszesedés motorja az érfal gyulladása, ennek az üzemanyaga a koleszterin. Leállítjuk a motort, védjük az érfalat, vagy elvesszük az üzemanyagot, csökkentjük a koleszterint” – szemléltette.  

Csak akkor megyünk orvoshoz, ha már baj van 

A Novartis gyógyszergyártó vállalat 2023-ban indított lakossági szív- és érrendszeri szűrőprogramot. Idén Újbudán, Szegeden és Nyíregyházán több mint 1000 ujjbegyes vérvizsgálatot végeztek. Az eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők közel 65 százalékának a magas koleszterinszintje miatt további vizsgálatokra lenne szüksége. A lakossági szűrések mellett tavaly felmérték azt is, hogy a 40 évnél idősebb magyar lakosság milyen szűrővizsgálatokon vesz részt. Az idős, 60 év fölötti korosztály 36 százaléka jár rendszeresen szűrésre, ezzel szemben a munkaképes korosztályban a 40–60 éveseknek csak a 15 százaléka. Akkor mennek orvoshoz, ha már baj van. 

Mozgással, egészséges étrenddel, dohányzásmentes élettel elsősorban az érrendszert tudjuk kímélni, kevesebb hatásunk van a koleszterinszintünkre. 

A baj az, hogy hiába élünk egészségesen, a modern, nagyvárosi élet olyan új veszélyeket – légszennyezés, zajszennyezés, fényártalom – teremtett, amik érfali betegséget tudnak okozni. 

Az egészséges életmód mellett ezért csökkenteni kell a koleszterinszintünket is.

Minél alacsonyabb, annál jobb 

A vércukornál, vérnyomásnál, testsúlynál is van optimális szint: nem jó, ha túl magas, de az sem, ha túl alacsony. A koleszterinnél viszont ez nem így van: minél alacsonyabb, annál jobban járunk, annál kisebb a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. Gyakori tévhit, hogy ahhoz, hogy a szervezet jól működjön, sok koleszterinre van szükség, mert abból képződnek a hormonok, az epesavak, a sejtek membránja. Ez csak részigazság. Arra a koleszterinre, ami felgyűlik az érfalban vagy feleslegesen kering a vérben, nincsen szükség.

Mi a jó, mi a rossz? 

HDL: „jó koleszterin”, amely az érfalból képes a máj felé szállítani koleszterint, ezzel számunkra kedvező hatást fejt ki. 
LDL: „rossz koleszterin”, a felesleges maradék, amit ki kell üríteni. A legfontosabb a szív- és érrendszeri megbetegedések szempontjából. Genetikailag szabályozott. Folyamatosan figyelni kell, ez az elsődleges célpont, amit befolyásolni tudunk.
Triglicerid: a vérzsírok egyik formája, magas szintje elősegíti a lerakódások kialakulását. A fogyás, a testsúlyvesztés elsősorban ezt csökkenti, nem az LDL-koleszterint.
Lipoprotein (a): a „rossz koleszterinre” ráakadva fokozza a bajokat. Szintén szerepe van az érelmeszesedésben. Genetikailag meghatározott, életünk folyamán nem igazán változik.

Ha csökkentjük valakinek a „rosszkoleszterin-”, azaz LDL-szintjét, vissza tudjuk fordítani az érelmeszesedés folyamatát, ez a kulcs. Egy egészséges fiatalnak is 3 mmol/liter alá érdemes csökkenteni az LDL-koleszterinszintet. (Pontos magyar adatok nincsenek, de például Belgiumban a nőknél 3,2 mmol/liter, míg a férfiaknál 3,4 mmol/liter az átlagos LDL-koleszterinszint.

„Tévhit, hogy ha lecsökkentjük, az káros lesz a hormonoknak, büntetlenül csökkenthetjük akár nullára is” – mondta a belgyógyász szakorvos. 

A fent már említett Lipoprotein (a) kevéssé van benne a köztudatban: a legtöbb ember még sohasem vizsgáltatta meg az Lp(a)-szintjét, ami nem meglepő, hiszen ma Magyarországon az állami egészségügyben nem terjed ki erre a laborvizsgálat.

„Ahhoz, hogy valakinek meghatározzák a koleszterinszintjét, és kiderüljön, mekkora kockázata van nála az érelmeszesedésnek, az összes értékre szükség lenne” – árulta el kérdésünkre Harangi Mariann. Kiemelte, probléma, hogy napjainkban a laborok olyan koleszterinszint-tartományokat tüntetnek fel, amik már elavultak.
„Ha valakinek kijön, hogy 2,8-as a rossz koleszterinje, az jó? Egy 30 éves fiatal hölgynek valószínűleg igen, de egy szívinfarktuson átesett betegnek nagyon nem” – szemléltette egy példával Aradi Dániel.

A magas koleszterinszint elsődleges gyógyszeres kezelése sztatinokkal történik. A szakemberek vallják, ezeknek, mint minden más gyógyszernek, lehetnek mellékhatásai, de 94–95 százalékban tünet és panasz nélkül tudják szedni az érintettek. 

„Gyakran eszembe jut, mi történt volna, ha nem fagyok le, és nem hagyom lemerevedett testtel, hogy bántson” – mondja Anna, aki néhány évvel ezelőtt szexuális bűncselekmény áldozata lett.

A húszéves lány békés, törődő, szeretetteljes családban nőtt fel, a fizikai erőszak teljesen idegen volt számára, verekedést sem látott közelről azelőtt. Amikor támadója megütötte, elmondása szerint teljesen lefagyott. Csak arra tudott gondolni, hogy bántják, ami fájdalmas, rémisztő, és azt akarja, hogy vége legyen. 

„Kontrollvesztett állapotba kerültem. Az járt a fejemben, hogy te jó ég, engem megütött ez az ember, nagy a baj, fáj, nem tudok kiszabadulni, tehetetlen vagyok. 

Olyan gyorsan történt, mire visszaszerezhettem volna a lélekjelenlétem, már vége volt, és csak a sokk maradt. 

Korábban is tudtam, hogy sokféle reakciót adnak az emberek a félelemre, de én mindig is harcos alkatnak hittem magam, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy azok közé fogok tartozni, akiket megdermeszt a félelem” – emlékszik vissza a rémisztő éjszakára Anna. 

Nem tehetsz róla!

Azt már az elején fontos leszögezni, hogy senki sem tehet arról, ha valaki bántja, az erőszak felelőssége azt terheli, aki támad. Természetes, hogy egy trauma után az ember felteszi magának a kérdést: vajon történhetett volna másként? De a válasz minden esetben az, hogy amikor az embert támadás éri, minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lehető legnagyobb épségben kerüljön ki a szituációból, és nem az ő hibája, ha ez nem sikerül. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Szakértők szerint egy támadásra adott ösztönös reakciót egyébként sem lehet előre megjósolni. Többek között számít az, hogy hirtelen hogyan mérjük fel a fenyegetés mértékét, értek-e minket a múltban atrocitások, és ha igen, hogyan reagáltunk azokra. Emellett a reakcióinkat befolyásolja a személyiségünk, a környezet, amiben meg kell védenünk magunkat, és az is, hogy milyen állapotban van éppen a testünk, valamint a kognitív képességünk arra vonatkozóan, hogy az agyunk mennyire érzékeli kezelhetőnek a szituációt. 

A nyugalmi helyzetben írt szakkönyvekben legtöbbször azzal találkozunk, hogy a minket ért stresszre adott válaszként testünk reagálhat úgy, hogy harcol vagy menekül. Azonban a legtöbb személyes beszámoló inkább a helyzetben maradásról, a megdermedtségről tesz tanúbizonyságot.

Tanítsuk meg a testünknek, hogy ami nem esik jól, arra reagálnunk kell!

Kovács Ildikó is megerősíti, hogy a „lefagyás” természetes és gyakori reakció az erőszakra. A női önvédelem oktatója szerint ez sok más ok mellett arra is visszavezethető, hogy amikor a fejünkben nincsenek meg azok a képletek, amelyek segíthetnek megoldani egy helyzetet, nagy eséllyel megdermedünk.

 „Ha elgondolkodom rajta, akkor ott már lesz legalább valamilyen megoldásom, amihez nyúlhatok stresszhelyzetben, és ez minden tanult tevékenységre igaz.” 

„Ha sosem tanultam svédül, és valaki svédül szól hozzám, nyilván nem tudok megszólalni. Ez nyilván egy absztrakt példa, de így működik az agyunk. Nem tudhatjuk, ki kerül velünk szembe, a forgatókönyvek száma végtelen, de fontos, hogy legyen miből meríteni. Ha ütés ellen még nem, de például rúgás ellen megtanultam védekezni, akkor megpróbálhatok kimozogni, a tanult mintáimat az ütésnél is alkalmazni” – mondja Ildikó.

A szakértő azt tapasztalja, hogy ütni-rúgni aránylag könnyen megtanulnak a nők, ám amikor az önvédelmi órákon olyan személlyel kerülnek szembe, aki ugyanezeket a technikákat akarja gyakorolni rajtuk, már megijednek, nem akarják átélni a fájdalmat. Ez teljesen normális reakció, viszont a tanulási folyamat része az is, hogy kibírjunk egy-két ütést, megtanuljunk reagálni egy durvább érintésre, megtanítsuk a testünknek, ha valami nem esik jól, arra fizikailag reagálnunk kell. Ez az a tapasztalat, amely utcai helyzetekben a segítségükre lehet.

„Olyankor elmondom nekik, hogy tudom, ez néha rossz érzés, de mindez szükséges ahhoz, hogy terepen felül tudjunk kerekedni. Erre mentálisan is meg kell tanítani az embereket” – magyarázza a szakértő. 

Kép

Ildikó szerint már egészen kicsi kortól érdemes mentálisan rákészülni arra, hogyan kerüljünk ki veszélyhelyzetekből − Fotó: Páczai Tamás

A legfontosabb, hogy csinálj valamit

Az önvédelmi technikák elsajátítása és gyakorlása mérföldkő lehet, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy ritkán támadják meg a nőket kontrollált, edzőtermi körülmények között, mackónadrágban, edzőcipőben. Éppen ezért a nekik szóló önvédelmi kurzusokon már sok helyen szimulálnak utcai helyzeteket vagy váratlan támadásokat. 

„A táborunkba például magassarkút is kellett hozni, amit az erdőben is kipróbáltunk, de edzőtermi körülmények között is lehet olyan technikákat tanítani, amelyek akkor is működnek, ha például nem szabad a kezed, mert fogod a táskát, bevásárlószatyrot.” 

„Egy ilyen helyzetben is az a legjobb, ha van annyi lélekjelenlétünk, hogy tudatosítsuk: nem kell most szorítanom ezt a táskát, inkább eldobom, és így jobban tudok védekezni, vagy visszatámadni” – javasolja Ildikó. 

Szintén hasznos, ha az a program fut a fejünkben, hogy bármennyire fájt is az ütés, velem ezt nem teheti meg senki, és addig küzdök, amíg a helyzetet nem tudom megszüntetni. „Ezt szinte minden órán hallják tőlem, így a fülükbe cseng, hogy bármilyen helyzetbe is kerülünk, összeszorítjuk a fogunkat, és addig küzdünk, amíg tudunk” – mondja a szakértő, aki szerint minél több időt tesz az ember az önvédelem megtanulásába, annál többféle mentális és fizikai megoldása lesz éles helyzetekben. Ildikó mindenkinek azt javasolja, hogy ha valakit megtámadnak az utcán, próbáljon meg aktív maradni.

 „A legfontosabb, hogy csinálj valamit! Mert ha az ember teste aktív, ellenáll, akkor kevésbé kiszolgáltatott, és nagyobb az esély arra, hogy ki tudsz szabadulni a helyzetből” – tanácsolja.

Péter bal alkar nélkül született, de ezt sosem tekintette hátránynak. „Márpedig én ennek az állapotnak csak köszönhetek” – vallja. Ez az életszemlélet tette őt nemcsak sikeres sportolóvá, hanem olyan emberré, aki másokat is inspirál. Ma triatlonos szövetségi kapitányként és motivációs előadóként fiatalokat tanít arra, hogy hiányosságaikból erőt kovácsoljanak.

Gyermekkor: Az elfogadás és helytállás alapjai

Péter életében meghatározó volt édesapja hozzáállása: „Nem volt tutujgatás, babusgatás. Amit a többiek csináltak, azt én is.” 

Ez a nevelés megadta azt a stabil alapot, ami később az élsportban is segítette a helytállásban.

Gyerekként nem kivételezést, hanem teljes értékű részvételt kapott a sportban. „12–16 éves koromig én voltam az egyetlen leigazolt vízilabdás az országban végtaghiánnyal. Élveztem, hogy a csapat teljes jogú tagja voltam.” A sport szeretete már gyógytornászi javaslatra indult nála úszással, de hamar versenysport lett belőle.

„Mondtam a testnevelő tanáromnak, hogy kötelet mászni nem tudok, de minden mást megcsinálok” – emlékszik vissza. Ez a hozzáállás vezette el a triatlonig, ahol ép sportolók között is bizonyított. A sport azonban nemcsak a teljesítményről, hanem az önbizalomról is szólt neki: „Ha egy lány nemet mondott, azt mindig a karomnak tudtam be. Ma már máshogy látom, de akkor a sport adott önbizalmat.”

Nyolcszoros világbajnokként és paralimpikonként hosszú évekig a triatlon határozta meg Péter életét. Amikor az élsportból kilépett, új kihívásokat keresett. „Most a helyemen vagyok” – vallja. A sport után a család, a szövetségi munka és az előadások adnak értelmet a mindennapjainak.

Kép

Fotó forrása: Boronkay Péter

Az élet kihívásai és fordulópontjai

2012-ben Péter személyes és szakmai válságba került. Egy párkapcsolat vége, anyagi nehézségek és bizonytalan jövőkép terhe alatt döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot. 

„Kimentem Ausztriába, Bécsbe biciklifutárkodni... De ott nem a világbajnok Boronkay Péter voltam, hanem egy külföldi melós.”

Bécsben kemény körülmények között dolgozott: műkézzel, hóban-fagyban biciklizett. „Reggel forró teát töltöttem a termoszomba, és 10 órára már belefagyott.” Ennek ellenére nem tekintette kudarcnak, inkább tanulási folyamatként élte meg.

A fordulópontot a Magyar Triatlon Szövetség egyik vezetőjének segítsége hozta el, aki támogatta, hogy Péter újra célirányosan készüljön a paralimpiára. Emellett iskolákban tartott érzékenyítő előadásokat a parasportról, megmutatva, hogy a sport nemcsak teljesítmény, hanem eszköz a világ megváltoztatására is.

Kép

Fotó forrása: Boronkay Péter

„Megfogtam a kezét, és onnantól kezdve nem engedtem el”

Második feleségével való kapcsolata különleges történet. Bár korábban már találkoztak, csak a riói paralimpia után kezdtek el beszélgetni. Egy Bocelli-koncert lett közös életük szimbolikus kezdete: 

„Kézen fogva jöttünk ki a Szent István Bazilikából. Akkor fogtam meg a kezét, és onnantól kezdve nem engedtem el.”

Péter története nemcsak sportolók számára tanulságos, hanem mindazoknak, akik valaha megkérdőjelezték: merre tovább, és hogyan találhatják meg önmagukat. „Nekem csak nyereségérzésem van” – vallja, és ezt az érzést mindannyiunk számára példává emeli.

A beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható.

A Mégis podcast a Média a Családért Alapítvány és a Képmás magazin közös podcastja. Az adások támogatója a Szerencsejáték Zrt. Köszönjük a Magyar Paralimpiai Bizottság szakmai támogatását a 3. évad elkészítéséhez.

Amikor Skóciai Szent Margit származásáról értekeznek a történészek, még az is felvetődik, hogy félig magyar volt. Édesanyja, Agatha vagy Ágota származása ugyan vitatott, ám a legvalószínűbb az, hogy Szent István lánya, húga vagy Gizella rokona lehetett. Margit édesapja, Eduard a Magyar Királyság területén ismerte meg őt. A férfi igencsak kalandos módon került ide, története egyenesen az angol királyi udvarból indult, édesapja II. Edmund néven volt uralkodó. 

Anglia dán megszállását követően azonban az alig néhány hónapos Eduardot előbb Skandináviába menekítették, majd tovább Kijevbe, végül a Magyar Királyságba. Itt is nőtt fel, itt vette feleségül Ágotát és itt született meg három gyermekük: Margit, Krisztina és Edgár. 

Margit 1045 körül látta meg a napvilágot, vélhetően a mai Mecseknádasd közelében, Reska (Réka) várában. 

Tízéves lehetett, amikor az egész család útra kelt édesapja hazájába, Angliába. Hamarosan azonban ismét menekülniük kellett.

Fordulatos hazatérés

A békés magyarországi éveknek az vetett véget, hogy időközben Angliában Margit édesapjának rokona, Hitvalló Eduárd lépett trónra, és hazahívta a családot. Azonban alighogy partot értek, Margit édesapja rejtélyes módon meghalt. Pár évvel később Hitvalló Eduárd is elhunyt, az angol királyi trónért pedig komoly harcok kezdődtek, melyekben Margit akkor még gyermek öccse is szerepet kapott. A hastings-i csatában végül a normannok győzedelmeskedtek az angolok felett, az új király Hódító Vilmos lett. 

Margitnak és családjának tehát ismét menekülnie kellett az idegen hódítók elől. Skóciába hajóztak, azzal a szándékkal, hogy erős szövetségest szereznek egy esetleges visszatéréshez. Szövetségesnek Skócia uralkodóját, III. Malcolmot remélték. Így lett ő Margit férje, 1070 húsvétjának másodnapján. S ugyan az angol trónt végül nem tudták visszaszerezni, létrejött egy olyan házasság, amelyből legendák születtek... 

Kép

Margit és III. Malcolm egy középkori rajzon

Margit kupája

Margit skót királyné életét Theoderich bencés szerzetes leírása alapján ismerhetjük meg. Ebből egy rendkívül odaadó, a saját hitét és szokásait mégis erősen képviselő nő képe sejlik fel előttünk, aki nagy hatással volt férjére és a skót népre. Számos új illemszabályt honosított meg, ezekkel finomítva férje udvarának mindennapjait. Margitnak tulajdonítanak például egy máig megmaradt étkezési szokást. 

A legenda szerint a királynénak nem tetszett, hogy Malcolm lovagjai elrohantak az asztaltól, amint befejezték az evést. 

Annak érdekében, hogy ott tartsa őket az asztali áldásnál, amelyet ő szeretett elmondani az étkezések előtt és után is, bevezette a kegyelmi kupa, más néven a Szent Margit-áldás szokását. 

Ez abból állt, hogy az étkezés után egy különleges boros kupát adtak körbe. A lovagok, akik nem hagytak ki egy újabb italra való lehetőséget, maradtak a pohárra és a végső áldásra. A kegyelmi kupa szokása Skóciában máig megmaradt, bár a többség skót whiskyvel tartja.

Szelíd erő

Ennél nagyobb jelentőségű tett, hogy Margit a még mindig kelta hatás alatt álló országot összhangba hozta a latin rítusú római katolikus liturgián alapuló kereszténységgel, valamint elismertette az Oltáriszentség központi szerepét. Margit díszes keresztje (amely a hagyomány szerint Krisztus keresztjéből tartalmazott egy darabot) egészen a reformációig a skót királyi ereklyék egyik legtiszteltebb tárgya volt – ekkor sajnos megsemmisítették. Margit kezdte el azt a gyakorlatot is, hogy a királyi udvarban élő hölgyek az egyház számára varrnak. 

Vallásos indíttatásból iskolákat és ispotályos házakat (ezek a mai kórházak elődei) is épített, a zarándokok útját komppal könnyítette meg, és minden nap időt töltött azzal, hogy meghallgassa a hozzá fordulók kéréseit. Száműzetésben szerzett tapasztalatai miatt különösen együttérzett azokkal, akiknek el kellett menekülniük a saját hazájukból, kiváltképp az elhurcolt és szolgasorba taszított angol foglyokkal. Ezért titkos kémeket küldött Skócia összes tartományába, hogy megállapítsák, kinek kellhet leginkább a segítség, a királyné pedig kifizette a váltságdíjat, és visszaadta a szabadságukat az ilyen szerencsétlenül járt embereknek.

Kép

Margit Nicolas De Largilliere festményén − Forrás: Wikipedia

Nagy család

Amikor nyilvánosan sétált vagy lovagolt, Margitot gyakran állították meg szegény emberek, árvák, özvegyek, és amikor tehette, ő segített rajtuk. A legenda szerint egy alkalommal elcsent néhány aranyat, amelyeket férje, III. Malcolm a nagycsütörtöki szertartásra szánt, és odaadta őket egy koldusnak, aki pénzt kért tőle. A királyt, aki nagyon is tisztában volt azzal, hogy mit csinált a felesége, mulattatta ez a fajta lopás, és amikor tetten érte a nőt, tréfásan megfenyegette, hogy letartóztatja. 

Az irgalmasság és az adakozás szokását idővel III. Malcolm is átvette, aki feleségének még az imádságban is társa lett. 

Házasságukból nyolc gyermek született, akik közül hárman Skócia trónjára léptek, Edit nevű lányuk pedig Henrik feleségeként angol királyné lett. 

Együtt a sírig és azon túl

Skóciai Szent Margit 1093. november 16-án halt meg, alig néhány nappal azután, hogy megtudta: egyik fia és férje egy csatában életüket vesztették. A Dunfermline-i Apátság Szentháromság-templomában temették el, amelyet ő és III. Malcolm építtetett. A „Skócia gyöngyszemének” is nevezett uralkodóné sírját egyre nagyobb számban keresték fel gyógyulni vágyók, a megtörtént csodák révén pedig 1249-ben szentté avatták. Amikor Margit földi maradványait az apátság keleti végében lévő új kegyhelyre szállították, a testét szállító menet elhaladt Malcolm nyughelye mellett. A legenda szerint itt a Margitot rejtő koporsó nehézzé vált, ezért Malcolm maradványait exhumálták, és együtt helyezték el őket az új szentélyben.

Idén már 17. alkalommal rendezte meg az MVM Csoport a „Legszebb napom!” szlogent viselő Élménynapot, amelyen összesen százmillió forint értékben adott át támogatást húsz olyan alapítványnak, illetve civil szervezetnek, amelyek hátrányos helyzetű, illetve tartósan beteg gyermekek fejlesztését, gyógyítását és oktatását segítik, és életkörülményeiket javítják. A támogatásban részesülő szervezeteket ismét a társaságcsoport dolgozóinak szavazatai alapján választották ki, immár ötödik alkalommal.

A mára már hagyománnyá vált, évente megtartott rendezvény célja, hogy több mint 800 fogyatékkal élő, rászoruló és hátrányos helyzetű gyermeknek biztosítson egy felszabadult, játékkal és vidámsággal teli, „legszebb” napot. Idén újra a Millenáris adott otthont az eseménynek, ahol ezúttal űrtematikájú dekorációval és játékokkal varázsolta el a gyermekeket az MVM. Az előző évekhez hasonlóan az MVM Csoport több mint 100 dolgozója is ott volt az Élménynapon és önkéntesként segítette az animátorok munkáját.

Kép

Ezúttal űrtematikájú dekorációval és játékokkal varázsolta el a gyermekeket az MVM − Forrás: MVM Zrt.

Az MVM Csoport számára – ahol több évtizedes hagyománya van a társadalmi és közösségi szerepvállalásnak – a karitatív célok melletti elkötelezettség kiemelten fontos. Az évente megrendezett Élménynappal a társaságcsoport nemcsak büszkén áll ki egy nemes cél mellett, de munkatársait is arra ösztönzi, hogy vegyenek részt hasonló, felemelő eseményeken és tapasztalják meg maguk is az összetartás erejét.

„Szívügyünk, hogy támogassuk a jövő generációját, különösen azokat a gyerekeket, akiknek nehezebb utat jelölt ki az élet. A támogatott szervezetek mindennap erejükön felül teljesítenek azért, hogy e gyerekek mindennapjait szebbé és könnyebbé tegyék – mi pedig örömmel vagyunk partnerek ebben a küldetésben. Ma azon dolgozunk munkatársaimmal, hogy 800 gyermek számára felejthetetlen élményeket nyújtsunk, és olyan emlékezetes napot teremtsünk, amelyre örömmel gondolhatnak vissza. Az Élménynap varázsa az együtt töltött időben és a közösen megélt pillanatokban rejlik, amelyek mindannyiunkat közelebb hoznak egymáshoz. Kétségkívül az MVM Csoport leginspirálóbb és legszívhezszólóbb eseménye, amely valódi értéket ad minden résztvevőnek” – mondta el Mátrai Károly, az MVM Csoport vezérigazgatója.

Az Élménynapon a következő szervezetek vehettek át támogatást:

• A Tűzoltó utcai Gyermekklinika Betegeiért Alapítvány
• Bethesda Kórház Alapítvány
• Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítvány
• Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány
• A Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítvány
• "BICE-BÓCA" Alapítvány a Mozgássérült Gyermekekért
• Csodalámpa Alapítvány
• Csontvelő-Transzplantáció Alapítvány 
• Dr. Bohóc Mosolyszolgálat Alapítvány
• Életmentő a Beteg Gyermekekért és a Nagycsaládosokért Alapítvány
• "Első Lépések" - Mozgássérült Gyermekeket Segítő Alapítvány
• Érintettek Szülői Egyesület a Daganatos, Leukémiás és Gyógyult Gyermekekért
• Gyermekkori Autizmus Alapítvány
• Gyermekleukémia Alapítvány
• KézenFogva Alapítvány
• Lovasterápia a Fogyatékkal Élőkért Egyesület
• Mosoly Alapítvány
• SOS Gyermekfalvak 
• Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat 
• Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért

Támogatott tartalom

A havas sziklaormok birodalma 

„Földünk alakulásának ama mérhetlen távolsága korszakában, mikor még a belső meleg miatt annyira forró volt a vékony kéreg, hogy szerves életnek semmi nyoma sem található, de föl sem tételezhető: egy a képzeletet is fölülmúló iszonyú rázkódás alatt kelet−nyugati irányban megrepedt a sima kéreg, s a forrásvízből kiemelkedett hegylánczunk” − írta Gagyi Samu 1894-ben az Erdély című lapban megjelent cikkében a Fogarasi-havasok keletkezéséről. 

A Kárpátok legnagyobb tömegű hegysége, a hetven kilométer hosszú és negyven kilométer széles Fogarasi-hegylánc főgerince hatalmas falként emelkedik ki a síkságból. Legmagasabb pontja a 2544 méteres Moldován, szorosan mögötte Erdély legmagasabb pontja, a 2535 méteres Király-szirt (Negoj). A hegység gerincmagassága több mint ötven kilométer hosszúságban meghaladja a kétezer métert, így nem meglepő, hogy a sziklaormokat egész évben hó fedi. 

A lankásabb, déli oldalt havasi legelők borítják, ahonnan a pásztorok telente lehajtják az állatokat, tavasszal pedig a friss zöld fű nyomában egészen a gerincig felmerészkednek. 

Így írt róluk a Világ Ifjúsága című lap 1992-es száma: „A hegyi pásztorok májustól októberig több száz birkával fenn élnek, körülbelül egy napi járásra a legközelebbi falutól, (...) fakunyhóban. Nehéz munkájukat több kutya segíti, amelyeket őrzésen kívül a farkasok és a medvék ellen is tartanak. A csobáncok önellátóak, ritkán jut el hozzájuk a faluból az élelem, ezért a bárányok húsából, tejéből ételeket készítenek.” A hegylánc meredekebb, északi oldalán kaszálóként hasznosítják a havasi réteket, a szénát kalyibákban gyűjtik a hegy lábánál fekvő falvak állatai számára. Legismertebb látnivalói között tartják számon a Király-szirt mellett a Bilea-tavat és -vízesést és a Transzfogarasi utat. 

Felhők felett 

A történelmi Magyarország legmagasabb pontja a 2535 méter magas Király-szirt, amelyet egészen 1958-ig a Fogarasi-havasok legmagasabbjaként is ismertek. Míg a XVIII. században az osztrák térképészek végigjárták a Déli-Kárpátok történelmi Magyarországhoz tartozó szakaszait, az itt található csúcsok magasságát pedig a XIX. században már számszerűsíteni is tudták, a fegyveres partizáncsapatokkal fenyegető Moldován-csúcsot nem merték megközelíteni egészen a XX. század második feléig. A Király-szirt a hegylánc legtöbb pontjáról látható, és hármas, szépségkirálynők tiarájára emlékeztető csúcsával könnyen felismerhető − a Hegyek Királynője, illetve több forrásban Kleopátra tűi néven hivatkoznak rá. 

„A Negoj tetejét egy jókora szobanagyságú füves térség alkotja. 

Ha jó idő van, puha füvön jól megérdemelt heverés esik, mit még édesebbé tesz az a tudat, hogy Erdélyben magasabbra jutni már csak hazugsággal lehet. 

A csúcsból észak felé mintegy 3 km hosszú éles sziklagerinc nyúlik ki, haránt tollszerűen cifrázva hasonló hajmeresztő melléktarajokkal, s túl ezen a megkínzott sziklavilágon, ott lent a szelíd fogarasi lapály terül el alattunk úgy, mintha repülőgépről néznénk. (...) Az előttünk tátongó, mintegy 400 m-es mélységbe azonban mégis csak le lehet jutni az »Ördögtorkán«- át, és csakis itt, persze az inunkba szállt bátorság olyan érzésével, amely ennek a majdnem járhatatlanul szűk és meredeken lejtő csúnya szakadéknak már barátságtalan nevéből is érthető” − olvasható a Pásztortűz című lap 1940-es számában, Balogh Ernő tollából. 

Kép

Fotó forrása: Profimedia − Red Dot

A havasok egyik közismert képződménye a Sárkányablak. A 2180 méteres magasságban található sziklaboltívről így írt dr. Szalay Béla, akit az akovekmeselnek.hu idéz: „…a nagy alakító, a Természet, egy kerek lyukat alkotott, mintha egy ágyúgolyó csinálta volna. A Sárkányablaknak nevezett boltív (...) nevét valószínűleg onnan kaphatta, hogy az észak felé nyújtózkodó völgyekből »felúszó« felhők úgy néznek ki a sziklaablakon keresztül, mintha egy óriási sárkány eregetne magából füstöt. Kialakulása a palás szerkezetű és tektonikusan összetört kőzetek kipergésével magyarázható, noha inkább egy felszakadt barlangmaradványnak tűnik.”

Tengerszem 2034 méteren 

„A csúcsra érve, az előttünk kitáruló völgykatlanban megpillantjuk a Bilea tenger-szemet, partján a menedékházzal (2034 m). Köröskörűl hófoltokkal tarkított hegycsúcsok zárják körül a katlant. A tavon csolnakok. A tó vize májusban még be volt fagyva. A házzal szemben a tó túlsó oldalán még most is nagy hómező terpeszkedik. A házon kívül itt emberi kéznek nyoma sincsen. Olyan vad, olyan egyedülálló ez a hely” − olvasható Szauer Elly Kilenc nap a fogarasi havasokban című, 1934-ben az Erdély című lapban megjelent írásában. 

A 2034 méter magasan fekvő Bilea-tengerszem a Fogarasi-havasok legnagyobbika. A több mint 46 ezer négyzetméternyi felületű tó a jégkorszakból maradt vissza, legmélyebb pontja 11,35 méter. 

Egy 180 hektáros rezervátum területén fekszik, ami többek között zergéknek, hiúzoknak és szirti sasoknak ad otthon, a tóban pedig pisztrángok élnek. 

Ma már szálloda, telente pedig jéghotel várja az utazókat az egykor vadregényes vízparton. Nyáron a Transzfogarasi útról lehet megközelíteni, télen egy felvonó segítségével, amely a hatvan méter magas Bilea-vízeséstől indul. 

Az Új Élet 1974-es száma így ír az ottani fejlesztésekről: „a régi, egyszerű menedékházat kétfelől új épületek fogják közre: több emeletes, modern szálloda, teljes kényelemmel, hideg-meleg vízzel, fürdőszobákkal ellátva − és a most épülő drótkötélpálya állomása. A piros kocsik, melyek majd nemsokára a karvastagságú drótkötélen viszik fel az utasokat a kétezer méter feletti hegycsúcsra, már helyükön vannak. Most dolgoznak az oszlopok felállításán, a kötelek kifeszítésén. Egy-egy drótkötél 40 tonna.” 

Kilencven kilométernyi szerpentin 

Az Alsóárpást és Argyasudvarhelyet összekötő 151 kilométer hosszú utat 1974-ben adták át. Kilencven kilométere a havasokban kanyarog, legmagasabb pontja 2042 méteren van. Az útvonalon öt alagutat alakítottak ki, 578 hidat és viaduktot is építettek. Ennek azonban ára volt, több mint 6500 tonna dinamitot használtak fel a munkálatok során, amelyek hatalmas kárt okoztak a természetben, emellett a hivatalos források szerint negyvenen vesztették életüket az építkezés alatt. A beruházás Nicolae Ceaușescu nevéhez köthető, de az építés hátterében meghúzódó indokok nem egyértelműek. Felvetődött, hogy az északi és déli oldal közötti átjárás egyszerűsítése stratégiai-katonai célokat szolgálhatott. 

Egyes források szerint a déli oldali Argyas-patak felduzzasztásával az így keletkező vízi energia felhasználása volt a mozgatórugó, mások szerint pedig a Ceaușescu házaspár nyaralójának könnyű megközelítését szolgálta. „Végső soron pedig legvalószínűbb, ha mindezek homályos keverékének, egy megvalósított megalomán tervnek tekintjük a Transzfogarast, a Kárpátok legmagasabbra kapaszkodó aszfaltozott útját” − olvasható a Földgömb magazin 2008-as számában. 

A havasokat akár három-négy méteres hótakaró is boríthatja, így nem meglepő, hogy telente a Transzfogarasi utat a fokozott lavinaveszély miatt lezárják.

„Zergék otthona” 

„Egy egészen külön világ a havasok világa, a zergék otthona! (...) Ha az ember órák hosszat tartó fáradságos hegymászás után felért az utolsó, már csenevész fenyők közé és felfeltárul előtte a gyalogfenyők és havasi legelők tája és még ezeken is felül a kőgörgeteges lejtők, a függőleges sziklafalak és a puszta, zord katlanok világa, úgy érzi magát, mintha nem is ezen az emberlakta földön járna, hanem mintha idegen betolakodó lenne egy olyan égitesten, melyen az embernek helye, keresnivalója nincsen, melyen az embert annyi veszély fenyegeti lépten-nyomon, hogy vakmerőségnek kell éreznie, hogy felmerészkedett oda. Az elszigeteltségnek ez az érzése még fokozódik olyankor, amikor a felhők olyan alacsonyan járnak, hogy az ember fent a havason derült tiszta időben felülről látja a síkot eltakaró felhőket. Nem is látni a havasokon más embert, mint nagyritkán egy-egy zergevadászt és nyaranta néhány juhászt” − olvasható Nadler Herbert 1925-ben a Nimród című lapban megjelent írásában. 

Bár a legmagasabb szirtekre valóban csak a zergék jutnak fel, a havasokban a medve, a szarvas, a vaddisznó és a hiúz mellett a menyét és a borz is jellemző állatfaj. A havasok lábánál a bükkösök a jellemzőek, 1300 méter felett azonban a lombhullatókat fokozatosan felváltják a fenyők, a törpefenyők és a borókák, végül a talajmenti növények, havasi legelők. Bár az itt lévő kristályos kőzet nem kedvez a különlegesebb fajoknak, a kamilla, a havasi gyopár, az erdélyi harangláb és a havasi harangvirág mellett a Fogarasi-havasokban leggyakoribb növény a dinári habszegfű.  

A cikk támogatója a Carola Egyesület

1. Szabó T. Anna: Adventi kalendárium

Szabó T. Anna 25 versikéből álló kötete meghitté és ünnepélyessé teszi a várakozást. Egy vers a csodáról, a szeretetről, a családról vagy a Kisjézusról az adventi koszorú mellett vagy egy hideg téli estén minden más adventi kalendáriumnál maradandóbb élményt nyújt az egész családnak. Sőt, évről évre a várakozás részévé válhat!

2. Katy Flint: A ​diótörő – Klasszikus zenemesék

Mitől válik különlegessé a Klasszikus zenemesék sorozat Diótörője? Itt találkozik először könyv formájában Csajkovszkij operája és E. T. A. Hoffmann regénye, az oldalakon ugyanis gombnyomásra csendülnek fel a klasszikus dallamok ebben az interaktív zenés meséskönyvben.

3. Kádár Annamária: Valódi példaképek – Inspiráló történetek küzdelemről és kitartásról

Hogyan vált Roska Botond a világ egyik legelismertebb agykutatójává? 

Mi jár Polgár Judit fejében sakkmérkőzés közben? És milyen múzsái vannak Máté Bencének? 

A kötet a Hétköznapi hősök címet is viselhetné, mivel Kádár Annamária olyan inspiráló élettörténeteket gyűjtött össze kicsik és nagyok számára, amelyek az átlagosnál csak egy kicsit több elszántság és kitartás révén hétköznapi csodákat hoztak létre.

Kép

4. Lackfi János: Igaz mese az adventről

Lackfi János legújabb sorozatában az egyházi ünnepeket önti mesés formába, amelyek egyik friss darabja az adventi időszakot igyekszik saját valójában megmutatni. Mitől lesz a legtürelmetlenebb gyerek számára is káprázatos az advent, és mi a négy gyertyából álló koszorú titka? – Lackfi János gyereknyelven írja le mindazt a boldog, mesés és varázslatos hangulatot, ami körbelengi a hideg, decemberi heteket.

5. Bajzát Mária (szerk.): Kerek élet fája – Jeles napok mesekalendáriuma

Bajzát Mária meséskönyve hiánypótló gyűjtemény, mely az újévi jókívánságok hagyományától kezdve egészen a decemberi betlehemezésekig gyűjti össze az évkörhöz tartozó különböző népeseményeket. Minden alkalomhoz egy-egy mese társul, melyek segítik a hagyományokhoz és az ünnephez való kapcsolódást, miközben gazdagítják a legkisebbek népi kultúráját is.

Kép

6. Rachel Williams: Türelem - Mire elég egy perc és mihez kell száz év?

„Mikor érünk már oda? Hány nap van még karácsonyig? Mennyi nap van még a nagypapa szülinapjáig?” – ezek a kérdések valószínűleg már minden gyerek száját elhagyták, és nehéz véget vetni az ilyen ártatlan, mégis folyamatosan ismétlődő érdeklődéseknek. De miért is? 

Mert az idő relativitása nehezen fogható fel egy óvodás számára, ez a könyv azonban közelebb hozza a gyerekekhez, mi is az az idő, hogyan telik és milyen összefüggésben van a várakozással. 

Ez a gyönyörűen illusztrált könyv sem tud kisangyalt varázsolni a türelmetlen lurkókból, azonban segíthet megérteni, hogy 12 óra alatt elbújik a hold és újra kisüt a nap, egy fa kinövésére mégis sok-sok évet kell várakozni.           

Kép

7. Radnóti Miklós: Esti mosolygás

Radnóti nemcsak a felnőttek kedvéért ragadott tollat és faragott rímeket, hanem ritmusos, rímes formában akart szólni a legkisebbekhez is. A színekben úszó impresszionista költészet nyelvén elmagyarázva nekik, hogyan múlnak el egymás felett a hónapok, az évszakok. Rövidke, ám tartalmas sorok, melyeket Gábor Emese rajzai vidítanak fel. Nem egy költeményt az évek során meg is zenésítettek, így dallamokkal is kiegészíthető a kis könyvecske.

Kép

8. Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék – Gyerekversek nagyobbaknak

Hiba volna azt hinni, hogy a verses mesék csak a legkisebb korosztályt szólítják meg. A rendszerváltás idején sok nagy szerzőnk, például Pilinszky vagy éppen Nemes Nagy gyerekirodalomnak álcázott felnőtirodalmat írtak. Ezeknek a kiskamasz kortól már olvasható költeményeknek és prózai műveknek a Móra Könyvkiadó adott új, díszes köntöst, így immár egy helyen olvasható a pontykirály, a földesúr, a griffmadár és a bagoly, az óriás, a majomka és a császár története, melyek kézen fogva vezetnek el bennünket Nemes Nagy Ágnes titokzatos, varázslatos univerzumába.

Kép

9. Kertész Edina: A lány, aki csillagász lett

Itt a kiadói sorozat bármelyik darabja állhatna, ugyanis a Naphegy Kiadó több kötetben örökített meg olyan történeteket, mint Hugonnai Vilma útja az orvoslásig, Szabó Magda íróvá válásának meséje vagy Bartók Béla művészi karrierje.

A lány, aki csillagász lett című mese Balázs Júliáról, az első magyar női csillagászról szól, aki mert nagyot álmodni, és éjszakánként a csillagokat kémlelte a budai hegyekben. 

Majd hosszú évekkel később a mai napig jelentős összefüggéseket vett észre, és csillagászati felfedezésekkel gazdagította a tudományt.

Kép

10. Molnár Ferenc: A kékszemű

A köztudatban Molnár Ferenc életműve gyakran A Pál utcai fiúkra korlátozódik, annak ellenére, hogy több ifjúsági regény is fűződik a nevéhez. A kékszemű tulajdonképpen a magyar Gyufaárus lány, abban legalábbis, amit tanít, és amennyire meghatóan teszi azt, biztosan hasonlítanak.

A kisregény egy árva testvérpár történetét beszéli el, Jánosét és Annuskáét, akiket Borcsa néni nevel. A gyerekek egy napon édesanyjuk képmásával találják magukat szembe, egy viaszbabába bújt hasonmással, akinek szemei ragyogóan kék gyémántként tündökölnek. János és Annuska innentől kezdve ábrándozással töltik mindennapjaikat, várva, hogy a viaszbábu egyszerre csak életre keljen. Keserédes történet veszteségről és vágyakozásról, melyet nem csak az ünnep közeledtével érdemes kézbe venni.

Kép

11. Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék az élet csodáiról

Hogy mit is jelent a csoda? Minden ember és minden nemzet számára mást és mást. A Boldizsár Ildikó által szerkesztett Mesék az élet csodáiról című antológia különböző népek meséit, mondáit gyűjti össze, ami azért nagyon különleges, mert megmutatja, hogy igenis létezik olyan, ami minden nemzetben hasonló, mégpedig a varázslatról való gondolkodás.

Kép

12. Dóka Péter: A kék hajú lány

A betegség furcsa dolgokat művel az emberrel, kiváltképpen a gyermekosztályon, ahol sok kis apró lélek ücsörög saját magányába zárkózva. 

Dóka Péter története kiváló érzékenyítő mese, amely rendkívüli tanulsággal bír a művészet és a barátság gyógyítóerejéről.

Kép

13. Ruff Orsolya: Volt egy ház

A Volt egy ház kalandregény a javából, annak ellenére, hogy központi eleme egy régi, romosodó házikó, amelybe új lakók költöznek… Minden az apró jelekkel kezdődik, omló falakkal, papírfecnikkel és egy Kalózzal, aki hirtelen bukkan fel a lakás körül. Nyomok és rejtvények sorozata ez a talányos kis könyv, amely olyannyira izgalmas, hogy Agatha Christie krimijeivel is könnyen versenyre kelhetne. 

Kép

14. Weöres Sándor – Károlyi Amy: Hetedhét ország

A Hetedhét ország című vékony kis könyvecskébe az egész világ, az összes náció belefér. A kötet találó kis kultúrversikékkel mesél arról, hol élnek és mit csinálnak az eszkimók, miért van, hogy az emberek bőrszíne olykor különbözik, melyik népet milyen jegyek határoznak meg, és melyik nemzetek állnak rokonságban egymással.

15. Balázsy Panna: Földindulás

A Földindulás az ÖkoBanda című négykötetes sorozat első része, amelyben egy bátor gyereksereg – akik a föld megmentését tűzik ki célul – megalapítja az ÖkoBandát. Balázsy Panna, oldva a már-már transzgenerációsan öröklődő ökoszorongást, új sorozatában a környezetvédelem csínját-bínját próbálja izgalmas történetbe csempészve átadni a legkisebb érdeklődőknek.

Kép

16. Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák

Gimesi Dóra a nagy sikerű Időfutár sorozata után újabb csavaros történettel állt elő, amely szintén az eltűnt idő felkutatásáról szól. A középpontban ezúttal Alíz és Dédi állnak, továbbá a Városliget egy különleges fája.

Generációmese ez a történet, ugyanis a százhuszonhárom éves nyárfa évtizedekre visszarepíti az időben Alízt és a Dédit. 

A kislány végignézheti az előző század történelmét és azokat az eltérő korokat, amelyekben dédszülei, nagyszülei, illetve szülei nevelkedtek. 

Négy különböző év négy különböző történetet rejt magában a család múltjáról, amelyek egytől egyig magukkal ragadják a kislányt, miközben feledhetetlen kalandot élhet át Dédivel.

Kép

17. Agatha Królak: Érzelmes ​mackók

Orwell óta tudjuk, hogy amire nincsenek szavaink, az nem is létezik. Ez persze az érzésekre nem teljesen igaz; az már sokkal inkább, hogy olykor nem találjuk rájuk a megfelelő szavakat. Nincs ez másképp az éppen beszélni – és érezni – tanuló kisgyerekek esetében sem, akiknek még nincs szókincsük mindarra, ami bennük zajlik. Az Érzelmes mackók című könyv pont azt tűzte ki célul, hogy arányosan megoszló illusztrációkkal és szövegrészletekkel a legkisebbek számára is érthető magyarázatot adjon azokra a belső folyamatokra, amelyeket érzéseknek hívunk.

18. Fiala Borcsa: Bakonyi zsiványok

Fiala Borcsa Bakonyi zsiványok című könyve igazi kalandregény, amelyben 1860 és 2023 összeérnek, mégpedig egy bujdosó zsivány és egy kalandorlelkű kisfiú találkozásán keresztül. Izgalmas, igényes gyerekirodalom, amely egészen biztosan a könyv mellé láncolja a legmozgékonyabb gyerekeket is, ugyanis oldalról oldalra újabb bravúros fordulatok alakítják az összekuszálódó történetszálakat…

Kép

19. Masha D'Yans: Kert a hasadban - Ismerd meg a mikrobákat a bélrendszeredben!

Masha D’Yans egy érdekfeszítő, ugyanakkor gyerekek számára is befogadható, tudományos igényű könyvön keresztül magyarázza el, hogyan működik a bélflóránk, és milyen apró lények élnek a gyomrunkban, amelyek folyamatosan azon dolgoznak, hogy egyben tartsák az emberi szervezetet. 

A kötet anatómiaatlaszt is megszégyenítő módon nyújt tájékoztatást az apró érdeklődőknek.

20. Christina Banfi: Bolygónk titkai - Fedezd fel a Földet!

A biológiáról evezzünk tovább a földrajz felé: rengeteg könyv szól arról, mi található a föld felszínén, Cristina Banfi könyve azonban a Föld mélyrétegeit tárja fel a gyerekek előtt. Mesél a naprendszerről, a Föld szféráiról és a földrétegekről, a vulkánokról és a gleccserekről, a földrengésekről és az olyan hétköznapi dolgokról is, mint az állóvizek vagy az ér útja az óceánig.

Kép

21. Olga Tokarczuk - Joanna Concejo: Az elveszett lélek

Olga Tokarczuk Nobel-díjas szerző első gyerekeknek szóló könyve Az elveszett lélek című könyv, amelyben Concejo grafikái legalább annyira hangsúlyosak, mint maga a szöveg. Ez a könyv arra tanítja kamasz (és akár felnőtt) olvasóit, hogy időnként muszáj kicsit megállni, megpihenni, megtalálni a lélek csendjét. 

Kép

22. Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Paola Peretti főhőse egy életvidám, hatalmas szemüveggel rendelkező kislány. Ám hamar kiderül, hogy a szemüvegétől rövid időn belül kénytelen lesz megválni, mivel az már nem szolgálhatja többé a gyengénlátó kislányt. Mafalda búcsúképp egy listát ír: mi mindennek kell örökké búcsút intenie, ha többé nem használhatja a szeme világát.

Ez a kisregény csodás történet arról, hogyan találhatunk a legkeservesebb dolgokban is örömöt, hogyan fordulhat a búcsúlista pillanatok alatt egy olyan felsorolássá, amely az új dolgokat üdvözli – mégpedig azt, hogy a világ akkor is meseszép, ha az orroddal szagolgatod, a kezeiddel tapintod, a füleiddel hallod, a nyelveddel ízleled és a teljes szíveddel szereted.

Kép

23. Finy Petra: Bodzaszörp – Mesék nagymamákról és nagypapákról

A mesék mindig jól tudnak esni, de ha a nagyszülők szájából szólnak, az egészen különleges alkalom. Ám a legtöbb nagyszülő nincs ott minden este a kiságy mellett, hogy elalvás előtt színesebbnél színesebb történetekkel szórakoztassa a kisunokákat. 

Finy Petra szívmelengető történetei akkor is közelebb hozzák a nagyszülőket az unokákhoz, ha azok valamilyen oknál fogva nem lehetnek a hétköznapok részei.

Kép

24. Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő

Na, és nálatok hogyan telik a szenteste? Ahány ház, annyi szokás, azonban talán találhatunk közös pontot: minden családi karácsonyt – a meghitt várakozáson túl – megelőz egy kis sürgés-forgás, kapkodás és sietség.

Egy háromgyerekes család készülődését láthatjuk, amely engem számos ponton emlékeztetett a Mézga család mókás pillanataira. Abban azonban különbözik ez a Romhányi-féle meséktől, hogy megtanít minket arra, hogyan engedjük be mégis a karácsonyi csodát a családi otthonba a legnagyobb zűrzavar közepette is…

Kép