Egy „harcos emberbarát”: Slachta Margit, az első parlamenti képviselőnő emléke lassan méltó helyére kerül 

Negyedszázaddal korábbi parlamenti tapasztalatokkal, 61 évesen vágott neki ismét a II. világháború utáni választásnak. Merőben más körülmények között kellett megnyernie a választást, mint 1920 márciusában, 36 évesen, amikor ő lett Magyarországon az országgyűlés első női képviselője. Akkor is meg kellett küzdenie a helyzetével – gúnyolódó, fölényeskedő férfi társai mellett például a női mosdó hiányával –, mégis, szűk két évig tartó képviselői ideje alatt összesen 28 beszédet tartott, és felszólalásaiban központi téma volt a nőkérdés, a szociális helyzet, az általános választójog. Második parlamenti periódusa idején, 1945-ben pártonkívüliként jutott be a nemzetgyűlésbe, a 392 férfi melletti 16 nő egyikeként. Újjászervezte korábbi mozgalmát, a Keresztény Női Tábort, amely 1947-ben négy mandátumot szerzett. Ekkor azonban már nem hagytak számára annyi mozgásteret sem, mint a ’20-as évek elején: kétszer is kitiltották több hónapra a parlamentből „renitens” viselkedése miatt, s nem csupán gúny tárgya volt folyamatosan, hanem élete is egyre inkább veszélybe került. Egy ideig bujkált, majd 1949 júniusában Ausztriába menekült, onnan pedig szeptemberben az Egyesült Államokba utazott tovább. Útja hivatalos indoklása az volt, hogy a szociális testvérek amerikai közösségeit látogatja végig, majd hazatér. Ez a hazatérés azonban nem valósulhatott meg. Csak 2021 decemberében hozták haza hamvait, és kb. ötszáz ember jelenlétében temették el újra a Fiumei úti sírkertben. 

A gazdag életműből elsősorban a politikusnak, a nagy szociális érzékű szervezőnek és mozgósítónak, az első magyar „honanyának” állít emléket a Terror Háza Múzeum és a XX. Század Intézet 2022. február 9-én megnyílt időszaki kiállítása. 

Kimondott és leírt szavai erejével, valamint a tér hangulati elemeivel idézi fel nagyon hatásosan Slachta személyiségét ez a kiállítás, amely Schmidt Máriának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának történészi koncepciójára épült. A kevés tárgyi emlék – igazán csak néhány fotó – mellett szükség is van a szavak erejére és a tér szimbolikus üzenetére. Rengeteg Slachta-idézet szerepel a kiállítás falain, és a megnyitó beszédeknek is a tőle idézett szavak adták meg a nyomatékot, az időbeli távlatot. „A legmodernebb magyar nő” – így hangzik a kiállítás címe. A maga korában ez a kijelentés nem volt túlzás, talán csak az „egyik” szót kellene beletenni a megállapításba. Bár lelke mélyén megmaradt királyságpártinak, mindig magától értetődően használta a pártok és a parlamenti demokrácia adta lehetőségeket annak érdekében, hogy nagyobb teret nyerjen a társadalomban a Katolikus Egyház szociális és erkölcsi tanítása. Margit testvér így fogalmazta meg a modernséget, a korszerűséget rendtársai számára 1944-ben, egyik lelkigyakorlatán:  

„Aki nem rabja a régi formának, de hűséges a régi lényeghez, az éppen Isten- és emberszeretettől indíttatva érzi kötelességének, hogy az új eszközöket és lehetőségeket beleállítsa a változatlan lényeg szolgálatába. […] És mivel a jelen kor csak egy-két évtizeddel visszamenőleg is olyan eszközöket bocsát az ember rendelkezésére, melyek munkájának hatékonyságát megszázszorozzák, vagy annak ezerszeresére emelik, azért új eszközöket használ az egyetlen változatlannak szolgálatában.” – Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek Társasága mai elöljárója idézte fel ezeket a szavakat. 

Kép

A Slachta Margit-kiállítás részlete - Terror Háza Múzeum - Kép: Kölnei Lívia

Az EMMI miniszterhelyettesének jelenléte a kiállításmegnyitón szimbolikusan Slachta Margitnak azt a sok évtizedes mellőzöttségét oldotta fel, amely a szocialista rendszerből eredt, és állami szinten elhallgatni igyekezett azt a tényt, hogy Magyarország első parlamenti képviselőnője egy konzervatív feminista, egy hívő keresztény, egy katolikus szerzetes volt.  

Rétvári Bence is sokszor és szívesen idézte beszédében Slachta Margit szavait, akit kereszténydemokrata politikusként példaképnek tart. Többször is visszatért ahhoz a gondolatához, hogy „a társadalom krisztusi berendezkedése nélkül minden szociális és karitatív működés elégtelen”. Büszkén állapította meg, hogy európai viszonylatban Magyarország azon országok élcsapatához tartozik, ahol elsőként kerülhettek be nők a parlamentbe a 20. század elején. A baloldali progresszió ugyan régebben és hangosabban követelte a nők szereplését a politikában, mégis a jobboldalról, a kereszténydemokraták köréből származott az első „honanya”, és valószínűleg Magyarország első női köztársasági elnöke is jobboldali politikus lesz. 

A kiállítás leghatásosabb eleme az a teljes falat beborító, felnagyított archív fotó, amelyen Slachta Margitot egy parlamenti oszlopsor előtt állva látjuk, kezében iratokkal. Fölötte a hitvallással is felérő idézet: „Én nem vagyok politikus. Összpolitikai tudásom a Tízparancsolat, de tudom, hogy ebben áll az élet boldogulásának titka.” Megható volt látni, hogy Margit testvér közel embernagyságú alakja mellett milyen szívesen fotózkodnak és szelfiznek mai nővértársai és tisztelői. 

Kép

A Szociális Missziótársulat kereszt-jelképe élő virágokból - Terror Háza Múzeum, Slachta Margit-kiállítás - Kép: Kölnei Lívia

A kiállítási tér másik nagyon látványos eleme a padlón élő virágokból kirakott, fehér mezőben lila, szárvégei felé szélesedő szárú görögkereszt, a Szociális Missziótársulat jelképe, amelyet Margit szíve fölé tűzve viselt első parlamenti mandátuma idején. 1920 és 1922 között még ennek a társaságnak a kötelékében élt és dolgozott, együttműködve a hozzá hasonlóan karizmatikus Farkas Edith-tel, a Missziótársulat alapítójával. A sors különös fintora – és emberi korlátjaink példája –, hogy ez a két nagyszerű, vezetésre termett ember a későbbiekben nem tudott együtt dolgozni, épp a politikai szerepvállalás képezte a közöttük feszülő ellentétek egyik okát. Margit több társával együtt e közösség elhagyására kényszerült, ezért alapította meg 1923-ban a Szociális Testvérek Társaságát. 

Szerettem volna megtudni, vajon a Társaság mai, idősebb tagjai számára – akik maguk is megtapasztalták az illegalitás félelmét és néhai alapítójuk mellőzöttségét a szocializmus idején – milyen érzés részt venni azokon a rendezvényeken, amelyek Margit testvér emlékét rehabilitálják. Ám ők ijedten szétrebbentek, ahogy újságíróként közelítettem feléjük. Az ő érzéseiket nem ismerhettem meg, de biztos vagyok benne, hogy sokunk számára nagy öröm látni a legismertebb keresztény feminista, a karizmatikus rendalapító, az úttörő női politikus, az érzékeny és imádságos lelkületű közéleti ember egyre növekvő megbecsülését. Reméljük, köztéri szobra is elkészül hamarosan, és a Parlament épületében is megkapja majd méltó szobrát a sok honatyáé között. Ami pedig ennél is fontosabb: gondolatai, eszméi jussanak el minél több emberhez, kéziratban lévő beszédei, írásai jelenjenek meg, váljanak ismertebbekké.  

A kiállítást szívből ajánlom különösen azoknak a keresztény embereknek, akikben bujkál a kétség azzal kapcsolatban, hogy szabad-e, érdemes-e, kell-e a keresztényeknek politizálnia. Slachta Margit életműve – sikereivel és kudarcaival együtt is – maga a megtestesült „igen”. 

Források:  
Schlachta Boglárka Lilla: Slachta Margit karakterisztikája az ügynöki jelentések tükrében 
A megszentelő Szeretet küldetésében – kézirat, 1944. (A Szociális Testvérek Társasága honlapján megtalálható dokumentum) 
Kóczián Mária: A szürke ruhás keresztény feminista: Slachta Margit 
A politika tényleg nem nőknek való? (A talita.hu cikke)