A Pokol szájától Olaszország legszebb falujáig – Tíz rejtett kincs, ami csak ránk vár Európában

Portugália: Cascais és Estoril

Lisszabon központjából elővárosi vasúttal csupán negyven percet kell vonatoznunk az „arisztokraták pihenőhelyéig”. Cascais a 12. században még halászfalu volt, a fővárost látta el haláruval. 1755-ben a nagy portugál földrengés a településre is lesújtott, I. Lajos király a 19. század második felében mégis itt alakíthatta ki a királyi család nyári rezidenciáját. 

A település a kiemelt figyelem révén már 1878-ban rendelkezett elektromos közvilágítással, hamar ideért a vasút, sőt kaszinók, golfpályák is létesültek. A mutatós villákban a korabeli elit igen élénk társasági életet élt, még a háborúkban ellentétes oldalon álló uralkodók, főnemesek is békében társalogtak egymással a különböző helyi fogadásokon. 

Cascais nyaranta ma is üdülőhellyé változik, amelynek tengerpartja gyalog könnyűszerrel bejárható. Persze már nemcsak az arisztokráciáé, hanem rengeteg középosztálybeli portugál, sőt brit család is rendelkezik itt lakással.

A helyiek úgy tartják, a cascais-i éttermek konyhája sokkal izgalmasabb, mint a lisszaboniaké, ráadásul a városka főterén a mai napig aukciókon, licitálással kelnek el a friss halak.

Cascais a szomszédos Estorillal egybeépült, csak a várostábla választja el őket. Naplementekor Estoril partjairól gyönyörű a kilátás Cascais fényeire, s olyan kellemes itt az éghajlat, hogy a környék évente kétszer is virágba borul. Ha a szépség mellé vadságot is keresünk, az egyik legpazarabb látványosság a Boca do Inferno, vagyis a Pokol szája nevű természetes kőhasadék, ahol az Atlanti-óceán hullámai elemi erővel csapódnak a sziklák közé. Személyes élmény: naplementekor nagy ajándék erre járni.

Kép

Fotó: Szász Adrián

Cascais, Portugália

Írország: Killiney és Dalkey

Dublinból ugyancsak elővárosi vasúttal – ottani nevén DART-tal – közelíthetjük meg Killiney öblét. Itt leszállva fellélegezhetünk az ír főváros zajából, s a festői környezetben, a homokos, hullámok mosta tengerparton – jó esetben napfényben, idilli nyugalomban – szép kavicsokat, kagylókat gyűjthetünk. 

Innen csupán egyetlen megálló a következő DART járatra visszaszállva az aprócska ékszerdobozként számontartott Dalkey üdülőfalu, amit még a vikingek alapítottak, és már a középkorban aktív kikötő volt. Ma olyan hírességek lakják, mint a U2 együttes ikonikus frontembere, Bono, az énekesnő Enya, de a 2020-as Covid-karantén alatt Matt Damon is itt ragadt, miután éppen a közelben forgatott. Azt mondják, ha megmásszuk a dombot, amelyre Dalkey épült, tiszta időben akár Walesig is elláthatunk.

Személyes sztori: ottjártunkkor a városka utcáin felfelé kapaszkodva gyönyörködtünk a sztárok helyi villáiban meg a kilátásban, a háttérben Dalkey lakatlan szigetével. Volt, aki a kertjébe is beinvitált fotózni, mondván, onnan a legszebb a panoráma. Majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtük keresni az énekes, Bono házát a lakosok útbaigazítása alapján. Végül nem tudtuk elvéteni, a hatalmas kapuja dalszövegekkel volt telefirkálva. Amint olvasgattuk a rajta lévő idézeteket, kiszólt a kaputelefonon egy hang, hogy hagyjuk el a területet. Fél perc múlva ki is jött egy testőr, kérve, hogy távozzunk.

Ám erre már nem volt időnk, mert a hátunk mögüli útról a bejárat elé gördült egy nagy fekete autó, a hátsó ülésén az épp hazatérő Bonóval, akit így személyesen is üdvözölhettünk.

Az élményt a közeli Howth kikötőjében, egy világítótorony tövében, fókákat figyelve dolgoztuk fel.

Kép

Dalkey – Fotó: Szász Adrián

Málta: Birgu és Isla

Máltának a nagyvárosai sem nagyok, a kisvárosai meg egészen aprók. A köztük húzódó távolságok többsége is könnyen bejárható: egyszer véletlenül egy faluval később szálltam le a helyközi buszról, és pár perc alatt visszaértem gyalog az előző községbe. Ennek a piciny országnak ugyanakkor óriási történelme van, amely során nem mindig a gyönyörű Valletta volt a fővárosa, hanem a vele egy öbölben, szemközt fekvő takaros Birgu. 

A hely 1565-ben még a Città Vittoriosa, azaz Győzelmes Város névre hallgatott, miután a törökök sem tudták bevenni. Előtte San Angelónak hívták, a mai elnevezése pedig az olasz-spanyol borgo (erődített hely, város) szóból származhat. 

Birgu mézszínű házai a színes erkélyeikkel igen hangulatosak, még a repedéseikből is történelemillat árad. A díszes utcatáblák és a portákon feltűnő vallási ikonok, relikviák itt legalább olyan gyakoriak, mint más országok postaládáin a „nem kérünk reklámot” feliratok. Október elején, a Birgufest alkalmából az utcákat zenészek töltik meg, s a „Birgu gyertyafényben” program jegyében a közvilágítást kikapcsolva kizárólag gyertyákkal, fáklyákkal, mécsesekkel világítják be a települést. 

Kép

Birgu – Fotó: Szász Adrián

A szomszédos Islának (a neve szigetet jelent) szinte minden sarka a tengerre nyílik. Keskeny utcái, magas házai mediterrán melankóliát árasztanak. Krémszínű bazilikája minden év szeptemberében zarándokok ezreit vonzza ünnepi körmenetre, a várost ekkor színes girlandok, lámpások díszítik.

Isla őrtornya Málta egyik ikonikus kilátópontja, az oldalába faragott szem és fül – a „figyelő és hallgató erő” – az ország megóvásának szimbóluma.

Korántsem egy skanzenről, hanem élő, lüktető településről beszélünk, de zsúfoltság, rohanás nélkül, igazi máltai miliővel.

Svédország: Smögen és Trollhättan

A nyugat-svédországi Smögen halászfalu eredetileg több kis szigetre épült, amelyek az idők során összeolvadva ma már egy nagy önálló szigetet alkotnak. Ennek megfelelően hídon át érkezhetünk e filmbeillő atmoszférájú településre, amelynek a neve valószínűleg a svéd smyghål szóból ered, ami szabad fordításban „besurranó nyílást” jelent – a korábbi kis szigetek közti résekre utalva. 

Smögen a körülbelül 600 méter hosszú, fából készült mólójáról híres, amelyen színes – a helyi szokásoknak megfelelően főleg piros – régi halászkunyhók találhatók, ezek némelyikében boltok, büfék, étkezdék üzemelnek. A piros házikók büszkén rikítanak a szürkés-sziklás háttér előtt. 

A város a svéd nyugati part egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, amely a halairól, a garnéláiról és más finom tenger gyümölcseiről ismert, sőt Svédország legjobb halpiacainak egyike is itt található. A város mögötti lakatlan szigetrészen is érdemes egyet kóborolni: egyrészt jóleső túra, másrészt a hasadékok között stégeken, kis hidacskákon lehet átkelni, ami misztikus hangulatú kirándulást ígér. 

A bátrak és a sportosok jutalma, hogy a sziget valamely magaslatáról ráláthatnak a végtelennek tűnő Északi-tengerre.

Smögen a legkönnyebben Göteborgból érhető el, de közel fekszik Trollhättanhez is, amely kisváros a mondák szerint a folyójában élő trollokról kapta a nevét. Vezetés közben a környező utakon azonban nem fura vagy gonosz mesebeli lények felbukkanásától kell tartanunk, hanem a kedvenc – erjedt – erdei bogyójuk fogyasztásától megrészegülő jávorszarvasokétól, amik sajnos sok balesetet okoznak. Maga a jávorszarvasles viszont kellő óvatossággal jó móka, mi például láthattunk egy egész családot!

Ebben a hónapban külön figyelmet fordítunk arra, hogy minél több olyan cikket olvashassatok a Képmás.hu-n, amelyek passzolnak a „vakáció-flowhoz". Most jöjjön egy kis vízpart, napsütés, hideg málnaszörp, bográcsozás, gyerekkacaj a strandon, beszélgetések a tűz körül. Az Emberek zenekar ikonikus slágeréből kölcsönözve a gondolatot:
Júliusban a hónap témája: Süt a nap, nehogy szomorú légy!
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.

laszország: Castelbuono és Gangi

A magyarok körében is egyre felkapottabb üdülőváros Szicília északi partján, Palermótól egyórányi vonatútra Cefalú, miután a város az utóbbi években filmforgatási helyszínként is népszerű lett. Aki más jellegű élményre is vágyik a strandoláson túl, az hegyvidéki túrával kombinálhatja az itteni vakációját, a Madonie hegység lankái között megbúvó Castelbuono ugyanis autóval mindössze félórányira fekszik (de busszal is megközelíthető) Cefalútól. 

Érdemes felkerekedni, mert mintha egy másik világba csöppennénk! A város a nevét középkori váráról kapta, amely a 14. század óta őrködik Castelbuono fölött. Múzeumként is működik, benne kiállításokkal és a város védőszentje, Szent Anna relikviáinak kápolnájával. A panoráma a toronyból a dombokra, az olajfákra és a tengerre lenyűgöző.

Ha még beljebb haladnánk a nyáron párás, télen sokszor havas Madonie Nemzeti Park szívébe, Gangi településig érdemes a hegyi szerpentineken további negyvenöt percet továbbkanyarogni.

Szicília egyik legmagasabban fekvő községének házai szinte lefolynak a hegyoldalról, melyre épültek. Időutazásra csábítanak, mert Gangi igazi rejtett kincs: 2014-ben az Olaszország legszebb faluja címet is kiérdemelte.

Macskaköves utcái labirintusszerűen kanyarognak, köztük barokk templomok, eldugott apró terek, boltívek és antik kapualjak ékeskednek. A helyi emberek a főtéren gyűlnek össze beszélgetni, mint a legtöbb autentikus szicíliai településen. 

Kép

Gangi, Olaszország – Fotó: Szász Adrián

Gangi teraszairól életre szóló élmény a kilátás – nekem volt szerencsém napfelkeltekor az Etna vulkán füstjeleket eregető csúcsában is gyönyörködni, sosem feledem! Külön említést érdemel a lakosok kedvessége, akik a turistát nem kiszolgálják, hanem vendégül látják. Például helyi kolbászos vagy vaddisznóragus tésztára a Trattoria Sant’ Annában (ez a személyes kedvencem). Gangit azoknak ajánlom, akik örömmel hagyják el a kitaposott ösvényt!