Egy csomagban kapták meg életük párját és alkotótársukat – A szerb Andreja és az egri Piros
„Egy csomagban kaptam meg életem nőjét, asszonyomat és alkotótársamat” – vallja a szerb illusztrátor és grafikusművész, Andreja Jovic, aki első látásra elhatározta, hogy feleségül veszi Pirost. Vagyis dr. Rostás Bea Piros szobrászt, akinek monumentális alkotásait ma már huszonhárom országban lehet megcsodálni. A művészházaspár kalandos utazásokat követően vált párrá az életben és az alkotómunkában. Egy közös alkotóműhelyt is létrehoztak Egerben, ahol korhatár nélkül adják át tapasztalataikat.
Mindketten művészek vagytok. Ez volt a gyerekkori álmotok?
Andreja: Édesanyám Estela Jugovic művészettörténész, divattervező és festőművész. Emlékszem, amikor a művészettörténet vizsgájára készült, mellette rajzoltam, ő pedig instruált. Ötévesen már kiállították a rajzaimat az óvodában. A csendes alvóidőben is mindig rajzolgattam. A pályaválasztás nem tűnt egyszerűnek, mert sok mindenben tehetségesnek tartottak, végül a grafikusművész és illusztrátor szakmát választottam. Ezek a művészeti ágak sokoldalúságot kívánnak, ismerni kell az anatómiát, a geometriát, a művészettörténetet, az esztétikát, az anyagokat.
Piros: Másfél éves voltam, amikor édesapám meghalt. Tizenhárom éves koromban anyukám egy komoly rákműtéten esett keresztül, és kérdéses volt, hogy túléli-e. Akkor vittek be az egri angolkisasszonyok intézetének kerámiaműhelyébe, és az alkotás lefoglalt, megnyugtatott. Szerencsére édesanyám túlélt még két hasonló operációt. Tizenöt évesen elveszítettem a nagyapámat, aki apám helyett apámként nevelt.
Láttam, hogy ennyi az élet, bármikor elveszíthetjük, akit szeretünk. Ez a felismerés arra vezetett, hogy amíg itt vagyok a földön, hagyjak nyomot magam után. A világban mindenhol szerettem volna lerakni egy követ.
Megálmodtam a nyolcvanéves Pirost egy nagy kertben a családjával, ahogyan hosszú pipával a kezében mesél a világ számtalan pontján kifaragott kőszobrairól. Most negyvenöt éves vagyok, nem pipázom, hatvan szobrot faragtam huszonhárom országban, de a nagy család még hiányzik.
Már most elég sok nyomot hagytál magad után. Melyikhez fűződik a legizgalmasabb kaland?
Piros: Egyiptomban egy tenyérnyi bronzszobromra azt hitték, hogy bomba. Összefutottak a biztonságiak, de szerencsére tudtam bizonyítani, hogy ez a kairói kiállításom egyik darabja. Egyik legkülönlegesebb kalandom, amikor Ománban beültettek egy fehér limuzinba egy japán férfi kollégámmal. Kiderült, hogy kőbányát keresünk a köveink faragásához, de gyanúsan a sivatagban kötöttünk ki. Mikor kiszálltunk a klímás autóból, először elájultam a negyvenöt fokos hőségben, és ráböktem az első kőre, hogy ez jó lesz. Néhány nap múlva egy konyhányi méretű követ raktak le a parkba, amit nem egészen értettem. Azt mondták, a fele a homokban volt.
Melyik szobrod áll legközelebb a szívedhez?
Piros: Az egri a kötődésem miatt fontos, bár a modellt a közgyűlés választotta ki és szavazta meg. Nagy vágyam az egri nőket ábrázoló szoborcsoport megalkotása. Szeretem Kínában a Vénusz-szobromat, amelyet egy híres művész választott a múzeuma mellé. A nyolcmilliós városban a legnépszerűbb szobrász díjat kaptam anélkül, hogy tudtam volna a szavazásról. A vajdasági Kikindán, Szerbiában a világ egyik legnagyobb méretű kerámiaszobrait lehet létrehozni, ott is készítettem egy szoborcsoportot. Fontos látnom, hogy hová és milyen céllal kerülnek az alkotásaim.
Hogyan juthat eszébe egy nőnek, hogy flexszel a kezében és vastag kőporréteggel az arcán többméteres szobrokat formázzon?
Piros: A kirobbanó és intenzív energiám belső késztetésből fakad. Magam választottam minden kihívást; az agyag egy idő után kevésnek tűnt, túl gyorsan legyőztem, és követ akartam.
A szobrásznak megvan a fő anyaga, de mindenből tud alkotni. Dolgoztam szappannal, fűszerekkel és kenderrel is.
A kő mindig kihívás; ahány kő, annyiféle, más szerszámot és más erőkifejtést, megmunkálást kíván. A flexhez jó kondi kell, de legalább annyiszor van a kezemben kalapács és véső is.
A családalapítás a munka mellett háttérbe szorult?
Piros: Mindig szerettem volna családot, de az egy hónapos külföldi munkákból senki sem várt haza. Aki nem élte át velem mindazt, amin átmentem a rabszolgamunkától a piros szőnyegig, annak nehéz követnie. Harminchét évesen talált meg az igaz szerelem.
Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2025. májusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A koffert, amivel átúsztam a Lafnitz folyót, átlyukasztották a golyók, mert lőttek rám” – Bertalan Tivadar, a szerencsés festőművész
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
