Szerzetes, politikus, aktivista – Slachta Margit különleges életútja

Slachta Margit 1884-ben született lengyel eredetű katolikus nemesi család gyermekeként Kassán. A família korábbi nemzedékeiben ügyvédeket, tisztviselőket, vármegyei hivatalnokokat találunk, apja a Kassai Takarékpénztár igazgatója volt. Margit szülővárosában végezte iskoláit, majd Kalocsára került, az ottani tanítóképzőbe, ahol német-francia szakos képesítést szerzett. Győrben, majd a pesti állami tanítóképzőben vállalt állást. 1908-at írtak, ez az esztendő pedig sorsdöntőnek bizonyult családja, de az ő számára is. Fény derült arra, hogy apja felelőtlen döntésekkel csődbe vitte az általa vezetett pénzintézetet, és saját családját is.

Nem maradt más választásuk, mint az, hogy megélhetési okokból és a szégyen elől menekülve az egész család kivándoroljon Amerikába. Margit azonban, aki már ekkor is igen határozott, céltudatos, önálló nő volt, nem ment a többiekkel.

Már csak azért sem, mert ebben az időben talált rá igazi hivatására. 

A szociális munka és a nők védelme mellett kötelezte el magát, bekapcsolódott az Országos Katolikus Nővédő Egylet munkájába. Állását feladva Berlinben nyert képzést a nőmozgalmi munkára, rövidesen pedig már lányok, asszonyok számára szervezett szociális tanfolyamokon tartott előadásokat. Ekkor ismerkedett meg Farkas Edittel, a korabeli hazai katolikus nőmozgalom és szociális munka nála idősebb alakjával, aki Szociális Missziótársulat néven, Prohászka Ottokár fehérvári püspök támogatásával olyan, apácarendnek nem minősülő, ám a kánonjog hatálya alá tartozó és egyházi jellegű szervezet megalapításán dolgozott, amelynek egyszerű fogadalmas tagjai a karitatív és szociális munkát, különösen a nők támogatását tekintették feladatuknak. Margit tagja lett a szervezetnek. A világban munkálkodtak, de lényegében szerzetesi életet éltek. A krisztusi szeretet szellemében végezték feladatukat, a szociális nőiskolák rendszerének megszervezését, amelyből előadóként és vezetőként Margit is kivette a részét.

Ez a munka a nőtársaknak kínált képzést, érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységet jelentett, a nők jogaiért, egyenjogúsításáért. Egyebek között szavazati joguk elnyeréséért folytatott küzdelmet.

A társulat házakat létesített, hallatta hangját a közéletben, sőt Keresztény Nő, majd pedig Magyar Nő címmel lapot is kiadott, amelyeknek Slachta Margit lett szerkesztője és állandó szerzője. A világháború előtt és alatt ez a lap A keresztény feminizmus lapja beszédes alcímmel látott napvilágot, a nők egyenjogúsítását követelve.

Két tűz között

Margit a korábban csak a baloldal, a szociáldemokraták által felvállalt nőügyet keresztény szellemben igyekezett szolgálni, vállalva azt is, hogy konzervatív egyházi körökben gyanakodva, értetlenül, a baloldalon ellenségesen nézték a munkáját. Ez a munka sok mindenre kiterjedt, a női egyenjogúság törvényi biztosításának és a nők választójogának követelése mellett gyakorlati képzéseket nyújtó tanfolyamokat, családvédelmi akciókat, a sajátosan női foglalkozásokra irányuló képzéseket, felvilágosító, érdekvédelmi munkát is magába foglalt. Része volt hátrányos helyzetű nők, cselédek, elhagyott asszonyok, leányanyák felkarolása is. A háború alatt a Társulat már a Keresztény Szocialista Párt női tagozataként is működött, 1918-ban pedig a nagyobb közéleti jelenlét érdekében Margit Keresztény Női Tábor néven önálló politikai szervezetet is létrehozott. Az őszirózsás forradalom idején üdvözölte a Károlyi-kormányt, mert az megadta a nőknek is a választójogot, más politikai témákban azonban ekkor és később is legitimista, királypárti nézeteket vallott, a trianoni béketárgyalások idején a győztesektől igazságos elbírálást követelő nőtüntetést szervezett. 

Az első nő a parlamentben

Amikor 1920-ban nemzetgyűlési választásokra került sor, a Keresztény Nemzeti Egység Pártja színeiben egy pótválasztáson Budapest I. kerületében mandátumot szerzett. Ő volt az első nő az ország házában, ami hatalmas áttörést jelentett, ekkor derült ki, hogy az épületben még női toalett sem volt. Bár a képviselők zöme furcsának találta, hogy egy nő, ráadásul egy katolikus apácaféle ül közöttük, Slachta Margitot ez nem hozta zavarba. A két esztendő alatt, amit a Tisztelt Házban töltött, huszonnyolc beszédet mondott, több törvényjavaslatot terjesztett elő, elérte, hogy a többiek egyenrangú társként tekintsenek rá. Megnyilatkozásaiban ekkor is a szociális igazságosság és a női jogok mellett szállt síkra. 1922-ben mandátuma megszűnt, az új választáson való indulását a püspöki kar kívánságára Farkas Edit megtiltotta. Ekkor indult a Szociális Missziótársulatnak szabályozott szerzetesi közösséggé való átalakítása. Margit ezzel nem értett egyet, a világból, a közéletből való kivonulás veszélyét érezte benne.

A Farkas Edittel való ellentéte oda vezetett, hogy 1923-ban néhány társával kizárták a Társulatból, ám ők heteken belül az eredeti célok mentén, Szociális Testvérek Társasága néven új közösséget hívtak életre. 

Amikor nem csak szavakra volt szükség

Margit vezetésével a következő két évtizedben ez a közösség szépen gyarapodott, házak sorát nyitotta meg, életre hívták a munkájuk lelki támogatására hivatott Szentlélek Szövetséget, az anyagi fedezet egy részéről pedig úgy gondoskodtak, hogy a nővérek Amerikában és Kanadában vállaltak munkát, ott is meggyökereztetve a Társaságot. Margit számára a II. világháború évei is tartogattak új kihívásokat. Mélyen hívő emberként felemelte a szavát a nyilvánosság előtt a zsidótörvények, majd a deportálások ellen, petíciót adott be a munkaszolgálatosok érdekében, amikor pedig Szlovákiában a zsidók tömeges megsemmisítése fenyegetett, Rómába ment, XII. Pius pápánál elérve, hogy járjon közbe Tiso páter kormányánál az akció felfüggesztése érdekében.

A hazai deportálások idején a társaság házai üldözött zsidóknak adtak menedéket, olyanoknak, mint az író Heltai Jenő, a szobrász Vilt Tibor, a színésznő Márkus Emília és sokan mások, munkatársai közül pedig Salkaházi Sára életét is adta az üldözöttekért. 

Kommunizmusban és emigrációban

Margit 1945-ben, a háború után pártonkívüliként ismét bekerült a parlamentbe, az 1947-es választásokon pedig a közben párttá alakult Keresztény Női Tábor színeiben nyert mandátumot. Ellenzéki, kereszténydemokrata elveket képviselt, élesen bírálta a baloldal politikai sakkhúzásait, amivel sokakat haragított magára. Utolsó nagy beszédét az egyházi iskolák államosítása ellen mondta el 1948 nyarán, a munkáspárti képviselők zajos tiltakozása közepette. Szinte dicséretnek számít, hogy az 50-es és a korai 60-as évek egyik legelvakultabb, vérgőzös pártembere, a közbeszédben – mivel valaha pékinas volt – csak Buci Gyurinak csúfolt Marosán György elvtárs durva beszólásokkal kísérte felszólalását. Az államosítási törvényt elfogadták, amikor pedig a kommunista-szociáldemokrata többség ezt ünnepelve a Himnusz éneklésébe kezdett, ő ülve maradt, amiért fél évre kitiltották a Tisztelt Házból és megvonták mentelmi jogát. Ezt követően már bujkálnia kellett, 1949 nyarán pedig illegálisan elhagyta az országot, de a nővérek a Társaság feloszlatása után titokban folytatták munkájukat. Margit Bécsbe ment, de amikor a Rákosi-éra derekán kiderült, hogy hazatérésére nincs esély, végleg Amerikába, a Társaság egyik ottani házába költözött. Nemes Borbála álnéven dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, 1956-ban segítette a menekülteket, de lassan elszigetelődött. Utolsó éveit, amelyeket a Társaság amerikai szervezetében történt szakadás is keserített, testileg és lelkileg fokozatosan leépülve töltötte Buffalóban, 1974 elején bekövetkezett haláláig. Berkeley Springsben temették, zsidómentő munkáját pedig a Yad Vasem a Világ Igaza kitüntetéssel ismerte el 1985-ben. Itthon a rendszerváltás hozta meg személye rehabilitációját; a Társaság, amely őrzi emlékét, kiléphetett az illegalitásból és a 90-es években hivatalos pápai elismerést nyert, ő maga pedig halála után több kitüntetésben részesült, emléktábla, utcanév idézi alakját, mint a szociálisan érzékeny katolikus közéletiség megtestesítőjéét.  

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>