Galériánkban, a kép jobb felső sarkában lévő négyzetre kattintva négy tavaszi finomság – spárgakrémleves, meleg zöldborsósaláta, krumplisaláta és bodzás eperhab –receptjét olvashatja.

A receptek eredetileg a Képmás magazin 2011 májusi számában jelentek meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.

Az Emlékév programjai három tematika köré szerveződnek:
-    Lelkiség,
-    tudomány,
-    művészet.

Az Emlékév első eseménye április 12-én, pénteken lesz. 17 órától szentmise a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templomban Aquinói Szent Tamás tiszteletére, 18 órától pedig emlékülés az altemplomban.  Előadást tart Dr. F. Romhányi Beatrix egyetemi tanár, az MTA doktora, az Aquinói Szent Tamás Akadémia előadója Doctor Angelicus, az „Angyali doktor”, Aquinói Szent Tamás jelentősége címmel. Ezt követően agapé és kötetlen beszélgetés lesz.

HELYSZÍN: BUDAPEST-BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA TEMPLOM
IDŐPONT: 2024. ÁPRILIS 12, 17 ÓRA

Bár az ultrafeldolgozott élelmiszerek (ultraprocessed food – UPF) emberi egészségre gyakorolt lehetséges káros hatásait már jó ideje kutatják, olyan átfogó elemzés, mint ami a British Medical Journal (BMJ) szaklapban jelent meg a közelmúltban, eddig még nem született a témában. A friss áttekintés első pillantásra meglehetősen riasztó helyzetképet vázol: a szakemberek azt találták, hogy 32-féle egészségi probléma függ össze közvetlenül az ultrafeldolgozott ételek túlzott fogyasztásával. A fizikai panaszok, betegségek mellett az UPF-ek felelősek lehetnek a kedvezőtlen mentális egészségi állapot kialakulásáért, a kognitív hanyatlásért is, sőt a korai halálozás kockázatát is növelhetik. 

Sokak kongatják a vészharangot

Tény, hogy az elmúlt években világszinten ugrásszerű növekedésnek indult az erősen feldolgozott termékek – például a gabonapelyhek, fehérjeszeletek, szénsavas italok, készételek és gyorsételek – fogyasztása. A Guardian szerint az USA-ban, de az Egyesült Királyságban is az átlagos étrend jóval több mint fele; a fiatalabbak, szegényebb vagy hátrányos helyzetű régiókban élők étrendjének pedig akár a 80 százaléka ultrafeldolgozott élelmiszerekből áll. 

Az UPF-ek nagy mennyiségű fogyasztását már korábban is számos egészségügyi problémával összefüggésbe hozták, beleértve az elhízást, a 2-es típusú cukorbetegséget és a rákot. 

Egy tavalyi szakmai konferencián a kutatók olyan bizonyítékokat mutattak be, amelyek csak ráerősítettek a korábbi eredményekre: ezek a fajta élelmiszerek „ártalmak hullámát” képesek elindítani a szervezetünkben, pusztító hatást gyakorolva a szív- és érrendszeri egészségünkre.

Az összefüggéseket a szakemberek az Európai Kardiológiai Társaság Amszterdamban tartott éves ülésén hozták nyilvánosságra, ahol a világ több ezer vezető szívgyógyászát, tudósát és kutatóját tájékoztatták a vizsgálatokról. Ők már akkor sürgős cselekvésre szólítottak föl. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása és a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozások között már egy 2021-ben publikált tanulmány is összefüggést talált. Ez az elemzés egyebek mellett azt is megállapította, hogy a nők fokozottabban ki vannak téve e káros hatásoknak.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek olyan termékek, amelyek a gyártás során sokszoros előállítási folyamaton mennek keresztül. Általában sok cukrot, sót, mesterséges színezékeket tartalmaznak, emellett tele lehetnek tartósítószerekkel is. Rosttartalmuk rendszerint alacsony, és hiányoznak belőlük a friss vagy minimálisan feldolgozott élelmiszerek – például a friss gyümölcsök és zöldségek, a natúr joghurt és a házi kenyér – tápanyagai. Az UPF-eket gyakran kémiailag manipulált, olcsó összetevőkből állítják össze, amiket különféle emulgeálószerek, sűrítőanyagok és egyéb adalékanyagok kombinációjával tesznek ízletessé és vonzóvá a fogyasztók számára. 

Kép

Fotó forrása: Wikipedia

Önmagában egyetlen élelmiszer sem káros 

„Manapság a közbeszéd, a médiában megjelenő cikkek sokasága hajlamos arra fókuszálni, hogy mit nem lenne szabad ennünk, tennünk, cserébe viszont nem kínál fel más lehetőségeket. Azt tudjuk – hiszen lépten-nyomon sulykolják belénk –, hogy a fehér liszt, a margarin, az édesítőszer, a tartósítószer, az ultrafeldolgozott élelmiszer nem jó, de hogy mi lenne a megfelelő, arról alig hallani” – mondja Szabó Adrienn dietetikus. Szerinte sokkal előremutatóbb lenne, ha arról beszélnénk, mit tegyünk hozzá az ételeinkhez – hogy azok teljesebb értékűek legyenek –, mint arról, hogy mi mindent kellene megvonni magunktól.

A szakember arra is figyelmeztet: „ahogy nem lehet egy az egyben kijelenteni, hogy például a vegán vagy a vegyes étkezés az egészségesebb, így olyat se lehet mondani, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek kizárólag károsak”. A bajok ott kezdődnek, ha túlzásba visszük a fogyasztásukat. Ám ilyenkor sem az a célravezető, ha kijelentjük, hogy ezek úgy, ahogy vannak, rosszak: az érintetteknek leginkább alternatívákra lenne szükségük. 

„Gyakran hallhatjuk azt is, hogy az élelmiszeripar mérgez minket, felelős a különböző betegségekért. Fontos lenne tudni, hogy ebben az ágazatban – Európában főleg – a szigorú szabályozásoknak köszönhetően nincs jelen olyan élelmiszer, amelyben önmagában véve egészségkárosító összetevő lenne” – hívja föl a figyelmet Szabó Adrienn. Hozzáteszi: még egy kevésbé jó minőségű húskészítményben is határértéken belül kell lennie az engedélyezett adalékanyagok mennyiségének. 

„Az már más kérdés, hogy ha például a többszörösen feldolgozott szalámit egy rossz minőségű margarinnal megkent, tartósítószeres kenyérszeletre teszem, és nem eszem mellé zöldséget. A sok adalékanyag összeadódva már meghaladhat egy határértéket, legalábbis bizonyos idő után. 

Azt szoktam mondani, hogy nyersanyagokat – gabonaféléket, száraz hüvelyeseket, olajos magvakat, tőkehúst, natúr tejterméket, zöldségeket és gyümölcsöt, tojást és halat – kell vásárolni, ha lehet; nem élelmiszereket, készételeket. 

Ezeket pedig a hentespultokban, a zöldségesstandokon és a piacokon találjuk. Minél hosszabb az összetevők listája egy élelmiszer címkéjén, érdemes annál gyanakvóbbnak lenni” – tanácsolja a szakember. 

Szemléletváltásra van szükség pánikol(tat)ás helyett 

A dietetikus azt sem tartja jó iránynak, hogy sokan, mivel az egészséges étel szinonimájaként értelmezik, hajlamosak korlátlanul fogyasztani a vegán, gluténmentes, laktózmentes, tejmentes stb. élelmiszerekből. „Ha meg tudna változni a társadalom fogyasztói attitűdje, és képesek lennénk egy normális, egészséges viszonyulást kialakítani az étkezéshez, az élelmiszerekhez, akkor az élelmiszeripar is ehhez igazodna, hiszen a kínálatot a vásárlói kereslet alakítja. Amíg ez a folyamat nem indul el, az ágazat az uralkodó fogyasztói mentalitást fogja kielégíteni.” 

Szabó Adrienn szerint a helyzeten nem segítenek azok a negatív kifejezések sem, mint például a „bűnös étel”, a „csalónap” vagy a „duginasi”. „Ezeknek a szavaknak erejük van, és ha rendszeresen mondogatjuk őket, tényleg azt is fogjuk gondolni, hogy vétkezünk azzal is, ha rendesen táplálkozunk. Az egészséges étkezésnél még egészségesebb az, ha normális a viszonyunk az ételekhez. Ráadásul az egészség és a fenntarthatóság összefonódik: minél kevésbé feldolgozott egy élelmiszer, annál kisebb léptékű ipari terhelést ró a környezetünkre. Fontos lenne felismerni, megérteni ezeket az összefüggéseket, így azt is, hogy nem az élelmiszeripar és a feldolgozott élelmiszerek a felelősek azért, ahogy vagyunk” – mondja a dietetikus.

Felhasznált források:
The Guardian 
BMJ.com 
Egészségfejlesztés 
BMJ.com
elitmed.hu 

A tartalomból:

•    Kulcsfontosságú, hogy a halogatók nyomás alatt tudnak dolgozni? 
•    Mi a különbség az aktív és a passzív halogatók között? 
•    Mikor kapcsol be a halogatóknál a „túlélő gomb”? 
•    Miért működik náluk a „megúszás”? 
•    Mi a halogatás addiktív vonala? 
•    Miért van jelen a perfekcionizmus a halogatók életében? 
•    Mit csinálunk ahelyett a dolog helyett, amit elhalasztunk? 
•    Hogy érzik magukat a halogatók mellett élők? 
•    Szóba jön a belső gyermek fogalma is, és beszélünk a gyerekkori halogatókról is.
•    Szakértőnktől megtudjuk, miért érzelmi jutalmazás a halogatás, és hogy miért van mindig egy utolsó pillanatuk a halogatóknak.
•    A halogatásán önismerettel dolgozó Ancsi elmeséli szakdolgozatának történetét is, ami ráébresztette arra, hogy végre tennie kell magáért. 
•    Kapunk tippet arra is, hogy milyen applikáció segít a halogatóknak.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

Bemutatkozó:
„Lakatos Annamária vagyok, pedagógus. A gyermekek tanítása mellett mindig is izgalmasnak találtam az önismeret, az önfejlesztés és a pszichológia területét. Az elmúlt időszakban különösen foglalkoztat a halogatás kérdése, és aktívan dolgozom azon, hogy megtanuljam kezelni és leküzdeni ezt a szokásomat. Hiszem, hogy a személyes fejlődés egy folyamatos utazás, és szeretnék másoknak is segíteni saját tapasztalataim, tanulási folyamataim megosztásával. Örömmel inspirálok mindenkit arra, hogy merjen lépéseket tenni az életében, és bátran vállalja hiányosságait is, hiszen csak ezt tudja majd fejlődés, változás követni.”

Üveges Anna pszichológus, író, kutató, ultrarövid terápiás konzulens, művész. Hivatásában a lelki segítés, a tudományos kutatás és a művészeti alkotás egyedi ötvözésére törekszik. Szakmai érdeklődésének középpontjában a test és lélek kapcsolata, a szomato-pszichoterápiák világa, a bodymind szemléletmódon alapuló testorientált módszerek, illetve az integrál szemlélet gyakorlata és tanulmányozása áll. Nevéhez köthető a SzomatoDráma módszer hatásosságának első tudományos igényű vizsgálatára épülő SzomatoDráma-hatásmodell kidolgozása, amelyet könyv formájában is megjelentetett 2024 februárjában. Klienseit a lelki és testi gyógyulás felé vezető úton korszerű módszerszemléletben, az önazonosság útján igyekszik kísérni.
Pszichológusként és magánemberként is azt vallja, hogy nem csak akkor fontos kapcsolódnunk, amikor az életünkben „minden rendben van”. Segítőként saját önismeretének, személyiségfejlődésének, az önmunkának kiemelt időt szentel. Szabadidejében a szeretteivel töltött minőségi időn túl saját művészetének, a jógának, a természetben töltött időnek és a sportnak is központi helye van. 

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.
 

Hogyan alkották meg az MBH Bank CSR-stratégiáját, és milyen szempontokat vettek figyelembe, amikor kiválasztották a felkarolandó ügyeket, programokat?

CSR-stratégiánk gyökerei egy speciális helyzetből nőttek ki, hiszen az MBH Bank három, nagy történelmi hagyományokkal rendelkező bank fúziójából jött létre. Ezek mindegyike rendelkezett saját CSR-programmal és olyan jó gyakorlatokkal, amelyeket mindenképpen tovább akartunk vinni. Ilyen volt a Budapest Bank Dobbantó programja, amely vállalkozónőket mentorált, az MKB Bank Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal közös ösztöndíjprogramja, amelynek keretében hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekeket támogatott, illetve a Takarékbank környezetvédelmi kezdeményezései. Ezeknek az integrálása hosszabb folyamatot igényelt, hiszen a bankok egyesülésével azok eltérő CSR-stratégiáját közös nevezőre kellett hozni. Az ügyfeleink és a dolgozóink körében több kutatást is végeztünk arra vonatkozóan, hogy számukra mit jelent a társadalmi felelősségvállalás, milyen ügyek támogatásában látnák hitelesnek a bankot. Magyarország második legnagyobb bankcsoportjaként úgy éreztük, olyan léptékű ügyekkel kell foglalkoznunk, amelyek a bank társadalmi szerepéhez és méretéhez is méltók. 

Végül melyek lettek az MBH Bank CSR stratégiájának alappillérei?

A hitelintézetünk a korábbi tagbanki kezdeményezések, az ügyfelek és munkavállalók körében végzett kutatások, illetve az ESG-stratégia mentén négy pillért határozott meg a stratégiájában. Az első pillér a társadalmi felzárkóztatás a hátrányos helyzetűek megsegítésére olyan programokkal, mint az MBH Tudatos Segítség Programja vagy az MBH Ösztöndíj.

A stratégiánk második pillérét az a cél adja, hogy hozzájáruljunk a pénzügyi tudatosság és a digitális írástudás szintjének növeléséhez, ezzel csökkentve az egyenlőtlenségeket. Ennek érdekében indítottuk az MBH Dobbantó programját női vállalkozóknak, a középiskolásoknak és az egyetemistáknak pedig a pénzügyi tudatosságot növelő MBH Junior Digitális Programot és a Nagy Banktudós tesztet.

A harmadik pillért az jelenti, hogy a bank a fenntartható gazdasági működés megteremtésében kiemelt szerepet vállaljon Magyarországon, többek között a munkavállalói bevonásával. Ennek jegyében indítottuk útjára a „Fenntartható Jövő Bankja” programot és csatlakoztunk a Mastercard Green Friday kezdeményezéshez, amely a tudatos vásárlásra hívja fel a figyelmet. 

Munkatársaink között hatalmas sikere volt tavaly az MBH Erdő akciónak is: tízezer őshonos facsemetét ültettünk 140 önkéntes kollégánk részvételével a Dél-Dunántúlon. 

A szakmai partner bevonásával telepített facsemeték várhatóan 2025-re teljes, 2,5 hektáros erdővé fejlődnek majd, ami a becsült számítások szerint 100 éves távlatban több mint ezer tonna szén-dioxidot köt majd meg.

Bankunk társadalmifelelősségvállalás-stratégiájának negyedik pillére a képzőművészet és a hozzá kapcsolódó tevékenységek támogatása: fiatal tehetségeket kutatunk fel és gondozunk, az MKB Bank műgyűjteményét széles közönség számára elérhetővé tesszük, és ezt a célt szolgálja a Művészet Támogatásáért és Fejlesztéséért Alapítvány létrehozása és működtetése.

Kép

Kutas István – Forrás: MBH Bank

Mennyire tudnak kapcsolódni a dolgozóik a CSR-programjaikhoz tapasztalataik szerint?

A kollégák nyitottak arra, hogy részt vegyenek a bank különböző társadalmi szerepvállalási programjában, erre igény is van a részükről, jellemzően mindenki a saját lehetőségei szerint támogatja azokat: van, aki a pénzügyi tudását ajánlja fel és tart előadást fiataloknak, mások karácsonyi ajándékok csomagolásában vesznek részt vagy süteményt sütnek, tárgyi adományt gyűjtenek. Olyan sikeres önkéntes programok vannak mögöttünk, mint a Magyar Bankszövetség által életre hívott Banki Véradók Hete. Büszkék vagyunk rá, hogy az elmúlt két év alatt kollégáink közül összesen közel ötszázan tűrték fel az ingujjukat a nemes cél érdekében. 2023-ban vettünk részt először a Magyar Nemzeti Bank „Add jobb helyre az apródat!” érmevisszagyűjtési kampányában, amelynek egyik kedvezményezettje partnerünk, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. De említhetném a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel közös karitatív akcióinkat is: a jótékonysági ruhagyűjtést, amelynek eredményeként 60 zsák ruhaneműt sikerült összegyűjteni, vagy az adventi jótékonysági programokat – mézeskalácssütést, ételosztást, ajándékcsomag-összekészítést –, amelyek célja az adományozás és a társadalmi szolidaritás ösztönzése volt a bank munkatársainak körében. 

A CSR-tevékenységükben hogyan tudnak kapcsolódni más partnerekkel, milyen értékek mentén alakítják ki az együttműködést, és hogyan zajlik a közös munka?

Vannak olyan együttműködések, amelyeknek már hagyománya van, ilyen a partnerségünk a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel (MÖS). Az MBH Bank és a MÖS 2023 májusában kötött együttműködési szerződést, amelynek keretében a bank évi 100 millió forinttal támogatja a Segélyszervezetet. A közös együttműködés részeként indítottuk útnak az MBH Tudatos Segítség Programot, amely a Segélyszervezet Országos Segélyközpontján keresztül családok tízezreinek megsegítéséhez járul hozzá. A partnerség olyan modellek kialakítását teszi lehetővé, amelyek nemcsak az azonnali segítségnyújtásra fókuszálnak, hanem a pénzügyi és energetikai tudatosságra, valamint az elszegényedés megelőzésére is hangsúlyt helyeznek. 

Az MBH Bank társadalmi felelősségvállalási stratégiájának fontos eleme a fiatalok pénzügyi és digitális edukációja is, ezért a hitelintézetünk 2023 őszén partnerséget kötött a Skool csapatával, hogy egy átfogó digitális kompetencia-fejlesztő programsorozatot indítson az általános- és középiskolás gyerekek számára. 

A program alatt az iskolai oktatásba kapcsolódunk be: az MBH Bank szakemberei osztályfőnöki órákon mesélnek a szakma érdekességeiről és a biztonságos digitális pénzügyekről, míg a Skool munkatársai a legújabb technológiai trendekkel ismertetik meg a fiatalokat. 

Az MBH Banknál kiemelt társadalmi szerepvállalásunk a művészet, azon belül a magyar képzőművészet helyzetének előremozdítása, valamint a pénzügyi és a művészeti edukáció összekapcsolása. A művészet támogatásának céljából hoztuk létre az MBH Bank Művészet Támogatásáért és Fejlesztéséért Alapítványt, amelynek működésében kiemelt szerephez jut a magyar és a határon túli magyar művészet és kultúra megőrzésének, terjesztésének elősegítése, a fiatal magyar művészek és a kortárs művészet felkarolása, valamint az MBH Bank birtokában lévő művészeti alkotások kiállítási lehetőségének elősegítése. Ezek megteremtésének céljából az Alapítvány támogatásával jött létre 2023-ban a Hungarian Art & Business (HAB) művészeti központunk is, amelynek missziója azon a meggyőződésen alapszik, hogy a művészet valóban mindenkié, és mi szeretnénk azt ténylegesen mindenki elé tárni.
 

A Semmelweis Egyetem kutatócsoportja többéves projekt keretében azt vizsgálja, miért és hogyan okozhatják a leggyakrabban alkalmazott fájdalomcsillapítók, az úgynevezett NSAID-ok (non-steroidal anti-inflammatory drugs) a bél mikrobióta egyensúlyának felbomlását, amelyet diszbiózisnak neveznek. A bélrendszerben több mint 100 milliárd mikroorganizmus él, például baktériumok, vírusok és gombák. Ezeket együttesen bélrendszeri mikrobiótának (vagy bélflórának) nevezzük, szerepük a szervezet egészséges működése szempontjából elengedhetetlen.

„Azt már régóta tudjuk, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők túlzott szedése felboríthatja a bélflóra egyensúlyát, most arra keressük a választ, hogy mi állhat ennek a folyamatnak a hátterében, amelyet csak részben ismerünk” – mondja dr. Zádori Zoltán, a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetében működő Gasztrointesztinális Munkacsoport vezetője.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők, vagyis az NSAID-ok a világon a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak, naponta több mint 30 millió ember szedi őket 

– írják a kutatók egy korábban a Pharmacology & Therapeutics című szaklapban megjelent összefoglaló tanulmányukban.

Ismert tény, hogy a gerincet vagy végtagokat érintő krónikus ízületi gyulladásos betegségek, illetve a reumás ízületi gyulladás esetében a betegeknél jellemző a bél mikrobióta-egyensúlyának felborulása és több olyan baktérium elszaporodása, amelyet összefüggésbe hoznak ezen betegségek kialakulásával, illetve tüneteik súlyosbodásával, mondja dr. Zádori Zoltán.

„A szakirodalom áttekintésével arra jutottunk, hogy ezek a bakteriális eltérések nagyon hasonlók az NSAID-ok által okozottakhoz. Mindezek alapján felmerül, hogy a gyógyszer-okozta diszbiózis hozzájárulhat ezeknek a betegségeknek a súlyosbodásához, és hosszútávon korlátozhatja a nem-szteroid gyulladáscsökkentők terápiás hatását” – teszi hozzá dr. Zádori.

A docens szerint, mivel az NSAID-ok által generált és az alapbetegséghez kapcsolódó folyamatok oda-vissza hatnak egymásra, nehéz elválasztani egymástól az ok-okozati tényezőket. „Jelenleg több mechanizmust is feltételezünk a nem-szteroid gyulladáscsökkentők által okozott diszbiózis hátterében, így a vegyületek által okozott bélnyálkahártya-gyulladást, a bél pH-értékében, motoros aktivitásában vagy epesav-összetételében beálló változásokat, de az sem kizárt, hogy az NSAID-ok közvetlen antibakteriális tulajdonságai bontják meg a béflóra egyensúlyát. Ezek a folyamatok azonban szorosan összefüggenek egymással, sokszor kétirányúak, és nagyon nehéz meghatározni, melyik volt először. Például a csökkent epeműködés a bélbaktériumok túlszaporodásához vezethet, ugyanakkor a diszbiózis is megváltoztatja az egyes epesavak mennyiségét” – magyarázza a projektvezető kutató.

Az NSAID-ok által okozott bélkárosodás általában a vékonybélben alakul ki, és a legtöbbször enyhe gyulladást okoz. Éppen ezért nehezen észrevehető, tünetei a hasi fájdalom, hasmenés, esetleg vérszegénység. Ritkán, súlyosabb esetekben azonban bélperforációhoz is vezethet.

A bélmikrobióta alapvető szerepet játszik a szervezet működésének szabályozásában. Többek között befolyásolja a cukor és az energia egyensúlyát, segít az immunrendszer működésében, és szabályozza a bélfal érzékenységét és mozgását. A bélflóra egyensúlyának megbomlása ezért számos betegség kialakulásához hozzájárulhat, beleértve az irritábilis bél-szindrómát, hormonális zavarokat, szív- és érrendszeri, autoimmun és pszichiátriai betegségeket is. Általánosságban elmondható, hogy egészséges életmóddal, például a helyes étrend megválasztásával és sportolással javítható a bélmikrobióta állapota.

A teljes cikk a Semmelweis Egyetem oldalán olvasható.

Forrás: Semmelweis Egyetem

„Megérkeztünk.” Ezzel a mondattal indul a regényed, de milyen világba érkezünk meg pontosan?

Egy olyanba, amelyikben nagyon fontos a játék és a varázslat. Mert amit a leginkább megőriznénk a gyermekkorunkból, az annak megélése, hogy milyen varázslatos tud lenni – bármi. Hiszen akkor még egy csomó csodát elhittünk, játéknak éltük meg azt is, ha segítenünk kellett egy „unalmas”, felnőttes tevékenységben: fűnyírásban, mosogatásban. Ezt a szemléletet próbáltam újra megtalálni, s általa az olvasót olyan világba csöppenteni, ahol nem üres feladatok vannak, hanem minden kicsit mágikus is.

Ilyennek tartod sok más mellett – a történetben a főhős által is megélt – első szerelmet?

Azt gondolom, hogy nemcsak az első, hanem minden szerelem során a varázslatérzést keressük. Mert mi is a varázslat? Az, amit nem tudunk minden ízében megfogalmazni, kielemezni. Egy titok, ami előttünk sem fedi fel magát. Sokan szeretnék varázslatként, nem racionális döntésként megélni a szerelmet, még ha felnőttkorban kell is, hogy bizonyos mozzanatait a józan ész befolyásolja.

Főszereplőd, a tizenhat éves Lichtenberg Hajnal édesapjával költözik a nagyvárosból vidékre, ahol hihetetlen kalandok részese lesz. Mennyire valós karakterekből, helyszínekből táplálkoztál?

Visszagondoltam tinédzserkori énemre, hogy bele tudjak helyezkedni egy tizenhat éves lány helyzetébe. Hajnal viszont nemcsak azért tér el tőlem, mert a mai tinik mások, hanem mert sosem használok a valósággal százszázalékos egyezést. A nagymamám alakját vagy az egykori kedves cicám karakterét sem egy az egyben emeltem be a regénybe. Belső válságot szülne, ha pontosan akarnék megírni történéseket, nem pedig jól. Ami érdekes: akad néhány helyszín, például a nagymamámék régi háza, amik szinte mindig előjönnek a „koponyamozimban”, amikor más regényeket olvasok. Már több száz történetet lejátszottam a fejemben ugyanezeken a színtereken, írás közben viszont nem ide tértem vissza. 

Ha már Piliscsuda, akkor főleg a lakóhelyem, Piliscsaba ihletett meg, például egy barátnőm háza, amely ma már szépen fel van újítva, de a regényben még romos állapotban, „kísértetkastélyként” jelenik meg.

A történet mágikus hangulata az ősi magyar népmesei, mitológiai elemek beleszövéséből is ered. Jól sejtem, hogy ez a világ még nem a regénybeli Hajnallal egyidősen kezdett vonzani téged?

Az ő korában olyan voltam, mint bármelyik tizenéves. A néprajz csak az utóbbi években lett fontos, amikor kerestem egy „hazát”, egy biztonságot. Mert a biztonságot az embernek egy darabig a szülei jelenléte adja, de legkésőbb kamaszkorba lépve ebből kinövünk. Felnőttként viszont újra otthonra szeretnénk találni – nekem ezt a magyar nyelv, irodalom és kultúra biztosítja. A magyar néprajz azon túl, hogy elrepít egy régi világba, amelyből építkezhetek, érdekes, jópofa, humoros babonákat, szokásokat tartalmaz. Ha az ünnepeinkre gondolok, szerintem minden család megőrzött ezekből néhányat. Ráadásul szépen egybe is simulnak a kereszténységgel, ami számomra szintén fontos: a hiedelmek között is van, ami például a szentelt vízhez kötődik. Az istenhit már a Használt fényforrások című verseskötetemet is áthatotta, és itt is megjelenik, mert az irodalom természeténél fogva szakrális, könnyű eljutni általa a végső kérdésekig. A fényforrások, illetve a regényben a bukott fényhozók megjelenése is a keresztény jelkép újragondolása.

Szerinted a kiskamaszok, akikhez a Világfa kilenc ága szól, mennyire fogékonyak erre a mágikus világra és a természetközeliségre, amely a műben szintén fontos szerepet kap?

Olyan rezgéseket érzek most a világ kultúrájában, hogy mindenki – fiatal és idős – keresi a gyökereit. 

Szláv népek zenéit is hallgatom, és ez a világzenében ugyanúgy tetten érhető, mint az irodalomban. Arra is sokan rájöttek – a koronavírus-járvány kapcsán vagy attól függetlenül –, hogy a természetközeliség milyen fontos a pszichének, az egészségnek, hogy jól jön a helyes táplálkozáshoz, a társadalomtól való függetlenedéshez. Sokan választanak hagyományosabb életformát, kiköltöznek a városból, ahogy a főszereplőm és édesapja is tette, ott pedig kiderül, milyen fontosak a természet erői. Ez az érték számomra akkor lett – a tinédzserkori kutyasétáltató és egyéb sétákon túl – igazán lényeges, amikor Budapest vonzáskörzetébe költöztem, s megtapasztaltam a nagyváros és egy kisváros különbségeit. De a mai fiatalok alapból érzékenyebbek a természetvédelemre, a klímakrízisre, mint mi voltunk tizenévesen.

Kép

Fotó: Éder Vera

A mai tinik eszköztára, szókincse is más, mint a korábbiaké, de a regényedben teljesen közös nevezőre tud jutni a régies és a modern...

Semmiképp sem szerettem volna valami élettelenül archaikusat létrehozni. A főhősöm ezért kicsit szemtelen, szkeptikus, a mai tizenévesek szlengjét használja. Persze ahhoz, hogy irodalmi nyelven íródjék a szöveg, bizonyos határokat nem léphettem át. Amúgy is ahány tizenhat éves, annyiféle szókincs létezik. Humort pedig nem is szándékoltan csempésztem a szövegbe, de amikor az első felolvasásoknál nevetett a közönség, örültem neki, mert humoros irodalmat a legnehezebb írni.

Jó humorforrás például egy lidérc és az Instagram közös cselekményszálba emelése, de a különös tulajdonságokkal felruházott állati szereplőid is.

Nagyon szerettem a macska, Cicelle karakterét írni, mert az életben is tapasztalom, hogy minden macska külön egyéniség, majdnem olyan széles skálán mozognak, mint az emberek. Mókamesterek, de el is gondolkodtatnak: Cicelléről is kiderül, amikor nagy ritkán megszólal, hogy mennyi mindent tud. Pont olyan segítő, ahogy egy kisállat a valóságban is segíthet az embernek nehéz helyzetekből felállni. Gazdája, a boszorkányos Luca asszony pedig a főhős felnövését támogatja. 

Ma már szerintem kevés ilyen ember – talán néhány nagymama, illetve tanár – áll a fiatalok mellett, pedig nagy szükség volna rájuk. 

Ő egy kicsit javasasszony, ért a gyógyfüvekhez, sőt gyanúsan sokat tud az átjárhatóságról a transzcendens világ és a valóság között, izgalmas okfejtései vannak... De az anekdotázó madár, Csicsörke is érdekes ismereteket oszt meg a madarak életéről. Róluk én is sokat olvastam, többek közt azt, hogy némelyik hetekig le sem száll, és nemcsak eszik, hanem alszik is repülés közben. Ez olyan izgalmas: vajon milyen az álom a levegőben, fontos-e, hogy milyen közegben álmodunk?

Az ilyen tűnődéseidből úgy látom, mintha sikerült volna átmentened a korábban emlegetett gyermeki énedet mostanra is...

Az alkotásban meg tudtam őrizni, enélkül nem is tudnék írni. Tudatosítottam magamban, hogy aki alkot, az nem én vagyok, hanem a gyermekkori énem. Táplálom őt, figyelembe véve azt is, hogy egy gyereket nehéz munkára bírni. Ahogyan a diákok sem szeretik a házi feladatot, az írásnál is fontos, hogy ne kényszermunkára ítéljem a gyermeki énem, mert rögtön ellenállna. Hagyok hát neki szabadidőt is, ami valahol szintén az írás része, ilyenkor kedvemre olvasgatok, akár magyar néprajzot. Hálás vagyok, hogy elmerülhetek benne, hogy magyarnak születtem. És kivárom az ihletet, mert a hétköznapi énem sosem tudná megközelíteni azt, ami egy kiérlelt, áldott pillanatban születő írásomban benne lehet.

Ha már ihletett pillanatok, milyen volt költőként ezúttal hosszabb prózai szöveget alkotni?

Féltem, hogy nem lesz elég cselekményem, mert a regényszöveget is egy rövid költői alapból kezdtem kibontani. Szinte csak azért kreáltam köré cselekményt, hogy egy-egy fontos mondatot, ami előre megvolt a fejemben, a megfelelő ponton elhelyezhessek. Ezekért a mondatokért hajlandó voltam egy egész regényt megírni... Persze amikor már varrtam a gombhoz a kabátot, minden magától alakult. Nem tudtam, hová fogok kilyukadni, bíztam benne, hogy ez jót tesz a történetnek. A tudatalattim végül olyan dolgokat is elrejtett benne, amiket később ki tudtam fejteni, pedig magam sem sejtettem, hogy az a motívum egyszer fontos lesz. 

Az írott világ ebben is modellezi a valóságot: az életben is rendre működésbe lépnek szálak, amelyekről nem tudjuk, hogy később összefutnak.

Ha most megjelenne a Mitmitke nevű karaktered, aki egy kívánságteljesítő lidérc, mit kérnél tőle?

Az egészségen és a szeretteim egészségén túl kiapadhatatlan tehetséget, ihletet, és hogy ehhez még életemben megadasson a siker minden feltétele. Nem az álsikeré vagy a pénzen megvehető sikeré, hanem azé, ami annak köszönhető, hogy az írásaim eljutnak a közönséghez, és örömet szereznek. 

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2023. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.
 

„Mielőtt felvitték az intenzív osztályra, a feleségem megígértette velem, hogy vigyázni fogok a gyerekekre. Akkor nem értettem, miért ilyen fontos ez neki, de ma már tudom: Adrienn pontosan tudta, hogy ha ígéretet teszek, akkor azt be is tartom. Sokáig egyedül a fogadalmam miatt maradtam életben” – mondja Tamás, aki 2021 áprilisában veszítette el akkor 38 éves feleségét. 
Tamás felesége a várandóssága 21. hetében járt, amikor a koronavírus-fertőzés okozta nehézlégzés miatt kórházba került. Adriennt már az intenzív osztályon ápolták, és a keringését is támogatni kellett, amikor kiderült: kisbabáját a vártnál jóval korábban, sürgősségi császármetszéssel kell megszülnie. Kislánya 2021 március végén 770 grammal jött a világra, Adrienn pedig alig néhány nappal élte túl gyermeke születését.  

Tamásnak szinte ocsúdnia sem volt ideje a gyászból: az akkor még inkubátorban fekvő koraszülött kisbabájáról, valamint két és fél éves kisfiáról egyaránt gondoskodnia kellett.

Nem múlt el nyomtalanul

A koronavírus-járvány miatt világszerte csaknem 7 millió ember veszítette életét, Magyarországon pedig mintegy 48 ezer ember halt meg a Covid következtében. Bár a betegség többségében idős és beteg emberekre jelentett komoly veszélyt, a járványnak nem egyszer fiatal, életerős nők és férfiak is áldozatul estek. A koronavírus-járványnak köszönhetően eddig több mint 10 millió gyermek maradt árván.  

A gazdaságilag elmaradottabb régiókban mind a Covid által okozott halálesetek száma, mind az árván nevelkedő gyermekek száma magasabb: Dél- és Dél-Kelet-Ázsiában mintegy 2,7 millió, Afrikában pedig csaknem 2,2 millió gyermek veszítette el legalább egy szülőjét. E családok életét nemcsak az elhunyt családtag iránti fájdalom nehezíti meg. A járvány 4 áldozatából 3 férfi, aki a legtöbb családban az elsődleges kenyérkereső volt – így az apa hiánya a családtagok számára sokszor súlyos egzisztenciális válságot is jelent.  

Magyarországon a Covid-járvány miatt több mint 1600 gyermek maradt árván. Az árva és félárva gyermekeknek sokféle támogatásra van szükségük: a családtagok, barátok, valamint a közelebbi és távolabbi ismerősök segítsége a gyászban újjászerveződő családok életében nagyon sokat jelent. A koronavírus miatt árván maradt gyermekekről 2021 óta itthon a Regőczi Alapítvány is gondoskodik.
„Amikor Jánost elveszítettük, egymásnak adtak minket a barátaink, szinte minden este máshol vacsoráztunk. Egy idő után persze azt mondtam: nem menekülhetünk örökké itthonról – de akkor ez hatalmas segítség volt. Volt olyan helyi vállalkozó, aki a házunk tisztasági festését kedvezményes áron vállalta, de kaptunk segítséget a helyi szaküzletből is” – meséli Czompóné Bálint Bernadett. Férje, János alig két héttel az első Covid-tünetek jelentkezése után, 2021. március 30-án, 51 éves korában halt meg. Bernadett azóta három gyermeküket, a 17 éves Hannát, a 13 éves Gergőt és a 11 éves Emesét neveli egyedül.

Kép

Czompóné Bálint Bernadett és gyermekei Herczegh Anitával – Fotó: Regőczi Alapítvány

Fontos, hogy a gyerekek értsék: ők egy traumatikus esemény túlélői

„A férjem elvesztése után az első év abszolút a gyerekekről szólt. Ők voltak a legfontosabbak a számomra. Szerettem volna őket mindenben segíteni ahhoz, hogy ezt a tragédiát feldolgozzák és ezzel együtt tudjanak élni – úgy, hogy az édesapjuk emléke mégis örökre velük maradjon” – mondja Bernadett. 
Az édesanya azt mondja: lánya, Hanna sokáig egyáltalán nem beszélt az édesapjáról, és minden energiáját, figyelmét a tanulásnak szentelte. A feleségét elveszítő Tamás elmondása szerint kisfia már négyéves volt, mire végre megszólalt – akkor azonban kiderült, hogy már teljes mondatokban tud beszélni. 

„A gyerekek és felnőttek gyásza között fontos különbség, hogy a gyermekeké gyakran kisebb intenzitással, de késleltetve jelentkezik, és sok esetben egy életforduló (pl. egy iskolaváltás, érettségi stb.) is felidézi a szülő elvesztésével járó fájdalmat. A legfontosabb, hogy ezekben a helyzetekben „kibírjuk” a gyerekeinket – akkor is, ha éppen nincs kedvük semmihez, ha nagyon dühösek, vagy éppen mindennel bajuk van” – magyarázza Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó, meseterapeuta. 

A szakértő hozzáteszi: a gyermekek gyásza függ a gyermek életkorától és személyiségétől is. Fontos azonban, hogy a gyerekek értsék: ők egy traumatikus esemény túlélői, és az ettől való távolodás segít az hétköznapi életbe való visszazökkenésben. 
„Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az elveszített édesapa vagy édesanya emlékét, a hozzájuk fűződő szép élményeinket, a közös örömeinket ne lenne fontos megőrizni – hiszen a gyermek magát az életet is az elhunyt szülőjének köszönheti” – teszi hozzá a szakértő. 

A Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért célja, hogy gondoskodást nyújtson azoknak a gyermekeknek, akik a koronavírus-világjárványban veszítették el egyik vagy mindkét szülőjüket. Az alapítvány olyan támogatást kíván nyújtani, amely megoldást jelenthet mindaddig, amíg a gyermek nagykorú lesz, vagy befejezi a tanulmányait, munkába áll és képes saját magáról gondoskodni.

Bővebb információ itt. 

Forrás: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért

Egy orosz férfi története inspirálta

„Attól tartunk, a kisbabájuknak Down-szindrómája van.” Két perccel azután, hogy egy oroszországi kórházban világra jött egy csecsemő, ezzel a hírrel szembesítették a szülőket az orvosok. A várandósság alatt ez nem derült ki. „Amikor megtudtam, hogy a fiam Down-szindrómás, otthagytam a kórházat és sírtam, de nem sokáig. Később egy kicsit szégyelltem is a könnyeimet. Minden úgy történt, ahogy terveztem. Megszületett a fiam. De a gyermek különleges, élete és jövőbeli sorsa a fontos... Ez az én felelősségem... Gyereket akartál, ezért felelősséget vállalsz érte" – így mesélt évekkel ezelőtti döntéséről egy újságcikkben Jevgenyij Aniszimov. 

Az édesanya pánikba esett a helyzettől, intézetbe adta volna a kisfiút, de az édesapa ezt nem akarta. 33 évesen vállalta, hogy egyedül felneveli Misát. 

Még visszatérünk rájuk, de most ugorjunk egyet.  

„Meglátja a kisbabát a kórházban, és átkattan benne valami”

Hajdú-Antal Zsuzsanna írónő egy hazai magazinban olvasta Aniszimov történetét. Korábban semmi kötődése nem volt a Down-szindrómához, de annyira megérintette, amit olvasott, hogy könyvírásba fogott. Az orosz férfi és kisfia története inspirálta, hogy megírja Belvárosi srác című negyedik regényét, amely 2021-ben jelent meg. 

Hajdú-Antal Zsuzsanna 1984-ben született Budapesten. Kiskora óta szenvedélye az írás, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanári diplomát szerzett az ELTE-n. Első könyve 2016-ban Léggömbök címmel jelent meg, amit a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum rögtön az Év Gyermekkönyve Díjra jelölt ifjúsági kategóriában. Ennek folytatása az Utánad című kötet. A Belvárosi srác a negyedik regénye. Főállásban logisztikusként dolgozik. 

Az orosz egyedülálló apa történetét áthelyezte magyarországi, nagyvárosi közegbe. A Belvárosi srác címszereplője Vozár Balázs, egy negyven körüli projektmenedzser, aki multicégnél dolgozik, csapatot vezet. Dohányzik, idegeskedik, minden megvan benne, amit a kiégett multis középvezetőkről el lehet képzelni. Ebben a közegben ismerkedik meg egy fiatal kolléganőjével, aki aztán a felesége lesz, majd megszületik kisfiuk, Misa. (Vagyis az orosz kisfiú nevét az írónő megőrizte a kötetben.)

Kép

Hajdú-Antal Zsuzsanna – Fotó: Balla Nóra

„Amikor meglátja a kisbabát a kórházban, Balázsban átkattan valami. Teljesen más emberré válik. Rájön, hogy napi tizenkét óra munka mellett nem tud egy speciális nevelési igényű kisgyerekkel foglalkozni, ezért elmegy ételfutárnak, hogy többet lehessen a gyermekével. Az új munkáján keresztül emberi sorsokat is megismer, empatikussá válik, apatigris lesz” – foglalja össze Hajdú-Antal Zsuzsanna. 

Egyes szám első személyben, Balázs szemszögéből ismerjük meg a történetet, aki egy blogot is ír DownTown boy néven. 

Hősként kell tekintenünk az apára? 

Kezdetben az írónő maga sem tudta, hogyan nyúljon a témához, hogy az hiteles legyen. „Amíg nem olvastam Jevgenyijről, én is úgy gondolkodtam a Down-szindrómáról, mint minden más hétköznapi ember. Nem volt ilyen jellegű ismerős a környezetemben, de amint elkezdtem érintett szülőkkel beszélgetni, megfoghatóvá vált az egész” – meséli.

Egy konduktor ismerősén keresztül jutott el Down-szindrómás gyermekeket nevelő szülőkhöz. Köztük több egyedülálló anyukával, de nagycsaládokkal is megismerkedett. „Szükségesnek tartom a szakmai felkészülést, hiszen anélkül csak egy ponyvát ír az ember. Az volt a célom, hogy a szórakoztató irodalmon keresztül a valóságot mutassam be. Többen azt javasolták, hogy ne írjak egy egyedülálló apáról, aki downos kisfiát neveli, mert ilyen úgysem történik a valóságban. Viszont én Magyarországon is tudok hasonló esetről” – hangsúlyozza.  

A könyvborítón Balázst nyakában a kisfiával, hősjelmezben ábrázolják, de a szerző igyekszik árnyalni a képet. Mint mondja, a történet különleges, mert egy egyedülálló apáról szól. Balázs egy kicsit nehezebb helyzetben van, mint egy nő, hiszen neki nincsenek anyai ösztönei, mindent meg kell tanulnia, kezdve a kisbaba ellátásától. Valahogy pótolnia kell az anyát. „De nem azért hős, mert ő egy férfi, egy apa. 

„Akkor lehet hős, ha az egyedülálló anyukákra is így tekintünk. Vagy senki ne érezze hősnek magát, vagy mindenki, aki ezt egyedül végigcsinálja” – fogalmaz.  

„Fintorogsz, elhúzódsz, teátrálisan elmorzsolsz egy könnycseppet”

Nem vagyok se mártír, se szent vagy hős, Gandhi, esetleg Krisztus vagy jótevő tündér tüllszoknyában, viszont komoly szemellenzőre van szükségem, amikor elhúzod a gyerekedet a járdán az enyémtől, látványosan fintorogsz, vagy teátrálisan elmorzsolsz egy könnycseppet. Hiába faggatsz, hogyan boldogul majd felnőttként, fogalmam sincs. (részlet a Belvárosi srácból) 

A könyv egyik jelenetében Misa a játszótéren egy idegen kislányt kezd el ölelgetni, amit annak apukája nem vesz jó néven. A környezet elutasító, sokszor akaratlanul is bántó reakciói nemcsak az írói képzelet szüleményei, hanem teljesen valóságosak. „Ezek a gyerekek nagyon közvetlenek, mégis sokan az utcán elfordítják a fejüket, félnek tőlük. Egy szülő azt is mesélte nekem, hogy valaki elhúzta a gyerekét az övétől, mert azt hitte, hogy fertőz” – sorolja a szerző. 

A Belvárosi srác azonban nemcsak Balázs és downos kisfia története; mellékszálakon ugyan, de több fontos társadalmi kérdést is boncolgat, úgymint a gyermekágyi depresszió, a meddőség vagy az időskori társkeresés. Misa nagymamája ugyanis nyugdíjas, özvegy ápolónő, de az unokavigyázás mellett szeretne önálló életet élni, társra vágyik, ezért internetes társkeresésbe kezd. Máskor a történet szerint Balázst egy élő televíziós adásba hívják, amelynek műsorvezetője régóta vágyik saját gyermekre. Utóbbi a szerzőt személyesen is érinti, erről Hajdú-Antal Zsuzsanna őszintén beszél. Évekig küzdött a meddőséggel, míg végül másfél évvel ezelőtt férjével örökbe fogadtak egy kislányt. 

„Tud róla, hogy ihletett egy könyvet”

De térjünk vissza egy kicsit az orosz szálhoz, amely a történetet ihlette. Zsuzsanna és Jevgenyij a mai napig tartják a kapcsolatot, követik egymást a közösségi médiában, néha beszélnek is egy-két szót. „Tanul angolul, még kevéssé érti a nyelvet, viszont hagyott nekem egy hangüzenetet. Tud róla, hogy ihletett egy könyvet. Nagyon boldog volt, és megköszönte” – meséli a szerző. Hozzáteszi, az orosz apuka nyíltszívű ember, őszintén megosztja a követőivel, hogy az édesanyja, vagyis a nagymamai segítség és a fejlesztő pedagógusok nélkül ő se ment volna semmire. 

A regény ihletői, Jevgenyij Aniszimov és kisfia – Forrás: Jevgenyij Aniszimov Instagram oldala

„Ez a kisfiú ugyanúgy tud örülni a napsütésnek, mint bárki más. Ezt Aniszimovtól hallottam, és én is szoktam idézgetni – folytatja a szerző, aki elismeri, ő maga is sokkal nyitottabbá vált, miközben írta Misáék történetét. – Kapok anyukáktól visszajelzést, hogy a könyvnek köszönhetően ők is erősebbnek érzik magukat. 

Egy nagycsaládos édesanya azt írta, hogy jobban beleszeretett a férjébe a könyv hatására. 

Mostanában sokat hallunk az apák szerepéről, és szerintem nagyon fontos lenne a férfiakat jobban megerősíteni az apaságukban. Nem szégyen a gyerekkel foglalkozni, nem férfiatlan” – vallja a szerző. 

A világnapon és a felemás zoknikon túl

Március 21-én ünnepeltük a Down-szindróma világnapját, ilyenkor az érintettekre figyel a világ. Mint Zsuzsanna mondja, Magyarországon sok esetben a különböző vizsgálatok ellenére sem derül ki a várandósság alatt, hogy kromoszóma-rendellenességgel él a kisbaba. Tehát az orosz példa nem egyedi. „A világnap környékén mindenki ünnepli a Down-szindrómásokat, felemás zoknit húznak, lájkolják, kommentelik a cikkeket. Viszont az év többi részében nincs igazán hangsúly a témán” – véli. 

A Belvárosi srác nemcsak a Down-szindrómáról és az egyedülálló szülőség kihívásairól mesél, hanem azt is szimbolizálja, hogy valamiben mindannyian kilógunk a tömegből. A cél az lenne, hogy próbáljunk a másik felé nagyobb empátiával közelíteni. 

Mindenkihez és mindannyiunkról szól, akinek valamiért különleges a sorsa, akinek egy kicsit több a nehézség az életében, mint a nagy átlagéban.

Nekem is meg kellett küzdenem a meddőséggel, és biztos lesznek még kihívások az örökbefogadás kapcsán is, valószínűleg a gyermekünk tinédzserkorában” – fogalmaz. A szerző korábbi könyveiben is olyan nehéz élethelyzetekről írt – a Léggömbök például a tinik felnőtté válásával, gyászfeldolgozásával foglalkozik –, amelyeken keresztül az embereknek egyfajta fogódzót tud nyújtani.   
Hogy hogyan alakul Balázs és Misa szívmelengető története, az a regényből kiderül. Ha valaki Jevgenyij Aniszimov és öt év körüli tejfölszőke kisfia mindennapjaiba szeretne bepillantást nyerni, az pedig itt megteheti. 

Gróf Bánffy Miklós művét, a Bánffy-trilógia néven klasszicizálódott Erdélyi történet című regényfolyamot, amely az 1930-as évek második felében jelent meg, ma az erdélyi – bizonyos vonzataiban a teljes magyar – arisztokrácia aranykora végének krónikájaként kezelik. Az 1904-től gyakorlatilag a trianoni pillanatig tartó történelmi regénynek minden bizonnyal jót tett a megíráshoz szükséges néhány évtizednyi távolság „felülnézete”, ezzel együtt az akkor már sok sebből vérző főnemesi világ egy része árulóként tekintett a szerző gróf Bánffy Miklósra, aki nem átallotta kitenni az ablakba az arisztokrata világ szennyesét. A történet főszereplőinek jótékony „elmaszkírozását” célzó írói praktikák ellenére mindenki tudta, ki kit személyesít meg, a cselekmény alapvető hitelességét viszont semmi sem kérdőjelezte meg. Az olvasó egyszerre ítélhette el azt a „velejéig romlott” világot, illetve fedezhette fel a nemesi társadalom emberi dimenziót.

Boris Kálnoky 2011-ben megjelent, Ahnenland című családregénye – amely magyarul Őseim földje – A Kálnoky család története címen látott napvilágot az MCC Press gondozásában – ugyan nem vállalkozik Bánffy művéhez hasonlóan széles merítésre, ám szeretetteljes szarkazmussal és öniróniával, felelősségteljes bennfentességgel enged betekintést egy magyar főnemesi család több évszázados történetébe. 

A Kálnokyk történetének kanyarjai Székelyföldtől a Felvidéken át Bécsig bejárták a magyar arisztokrácia elmúlt fél évezredének történelmét. 

A sokak számára a brit uralkodó erdélyi „földi helytartójaként” ismert gróf Kálnoky Tibor volt talán az első, külföldről Erdélybe visszatérő arisztokrata leszármazott, akiben életcélként fogalmazódott meg az ősök hagyatékának visszaigénylése és tovább éltetése. Míg ő a köveket rakta egymásra, állagmegóvással, restaurálással, ingatlanok új identitásának keresésével volt elfoglalva, testvérbátyja, Boris a családtörténet nyomába eredt nagyapjának, az 1938-ban Erdélyből száműzött utolsó Kálnokynak az útját követve. 

Kép

A könyv borítójának részlete

A vérségi vonalon túl a szerző erőteljes szellemi rokonságot is érez és vall nagyapjával, Hugóval, aki az Osztrák–magyar Monarchia első világháborút követő szétesése után a Kálnokyk nagy visszatérője a háromszéki Kőröspatakra, a család hajdani fészkébe. „Talán az én feladatom, hogy Hugó történetét elmeséljem – fogalmaz az író unoka. – Ha megfelel Neked, ez egyben a földi paradicsom (vagy amit Te annak tartottál) története is kellene hogy legyen, a három falu, Kőröspatak, Kálnok és Miklósvár története, valamint a családodé, azoké, akik előtted jártak és akik utánad jöttek. Hosszú út lesz, Angliába, Tasmániába, a nürnbergi perekhez és Sisihez, Magyarország királynéjához, Washingtonba, Konstantinápolyba és Berlinbe fog vezetni, illetve több háborúba, mint ahányat meg tudok számolni. És mindezt azért, hogy »visszatérjünk«.”

Lebilincselő út kezdődik ezzel, amelynek felrajzolásához elsősorban családi levelek, levéltári anyagok, fóliánsok kínálnak támpontokat. Történelmi töltetük, esetenként irodalmi értékük révén a dokumentumok maguk is képesek lennének folyamatos izgalomban tartani, hatalmas pluszértéket kölcsönöz azonban a műnek a szerző összefüggéseket kereső, magyarázó, értelmező késztetése. Bár Boris Kálnoky a történelmi párhuzamokat kereső, évszázadokkal ezelőtti magatartásformákat a jelenkorba átültető értelmezésekkel sok esetben deklaráltan nem akarja meghaladni az „akár így is történhetett volna” lehetőségét, az olvasóban mégis az a benyomás marad, hogy történelemfelfogásában néhány puzzle darab most került igazán a helyére. 

A családregény hitelességét növeli az a leplezetlen őszinteség is, amellyel Boris Kálnoky beszél családja egykori rang- és vagyonszerzési gyakorlatáról. 

„A borzalmas 20. század kezdetén” született Hugó nagyapa gyermekkorát a szerző szépnek látja. „Mindezt hősei házasodástechnikai virtuozitásának köszönheti. Olyanok voltak, mint az arisztokrata hozománypiac akváriumának cápái” – hangzik a kíméletlen helyzetértékelés.

„Az ember néha belép egy kapun, és nem is sejti, hogy mindent maga mögött hagy; kifelé már csak egy új világba vezet út” – ezt fogalmazta meg a fiatal felnőttkoráig székelyföldi gyökereiről csak felületes ismeretekkel rendelkező Boris első kőröspataki hazalátogatása kapcsán. Hugó nagyapa hasonlóképpen járhatott, amikor a gyermektelen Kálnoky Ludmilla, a család székelyföldi ágának nagyasszonya – akkor már jó ideje kettévált a család „kuruc és labanc” ágra – őt szemelte ki a kőröspataki birtok örökösének. Egyetlen dolgot kellett megígérnie: soha nem adja el a Sepsiszentgyörgy közeli kastélyt. Akkor 1923-at írtak, és kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1938 karácsonyakor foganatosított kitoloncolásáig tartott Hugó harca a román hatóságokkal a végül soha meg nem kapott állampolgárságért, letelepedési engedélyért. De állandó ideiglenességben élve, idült pénzhiányban szenvedve, a költségvetési lyukak betömése érdekében őrült kezdeményezésekbe is belevágva Hugó végig tartotta magát a Ludmillának tett fogadalmához: a kastélyt soha el nem adta. És hazatalált, ahogyan rengeteg levelében fogalmazott, Háromszéken meglelte a földi paradicsomot. Közben nemcsak a Pester Lloyd című budapesti lap külsős munkatársaként követte kivételes érzékenységgel a fasizálódó világ történéseit, hanem a gondolkodó, felelős ember aggódásával is. A harmincas évek derekától már családfőként, apaként is, a több mint teljes embert igénylő feladatok mellett sem kopott el benne a közélet iránti elkötelezettség. 

Kép

Boris Kálnoky - Kép: Mathias Corvinus Collegium

A négy országban nevelkedő, felnőtt koráig magyarul egyáltalán nem beszélő Boris Kálnoky a Die Welt és a Die Presse című lapok budapesti tudósítójaként került Magyarországra, ma a Mathias Corvinus Collegium (MCC) médiaiskolájának vezetője. 
Édesapja, Kálnoky Farkas és testvére, Tibor társaságában járt először ősei földjén, még a Ceaușescu-éra utolsó éveiben. „Korábban nem tartoztam sehová, remek alapanyag lettem volna az európai polgár ideájához.” 2007-ben kezdett neki a szellemi hazába vezető utazásnak, a regény megírásának. „Gyakorta gondolkodtam el azon, hogy Hugó a helyemben mit gondolt vagy érzett volna, amikor épp a saját gondolataimmal vagy érzéseimmel küzdöttem. (…) Mialatt őseim életét kutattam, Európára nem sejtett válságok törtek. (…) Így lehetett ez Hugóval és több más ősömmel is, amikor világukat nagy megrázkódtatások érték. (…) A felfoghatatlan katasztrófák korában, ezt most már megértettem, Hugó keresztény hite volt az, amely támaszt és védelmet nyújtott a szélsőséges kísértésekkel szemben. Néhány régimódi elv adott neki erőt, hogy mindig ember tudjon maradni.”

Boris Kálnoky Őseim földje – A Kálnoky család története című művének következő bemutatója Debrecenben lesz április 4-én a Partium Házban.