Valójában még most is így érzem. Ezért nem is vagyunk még igazán jó barátok az új órámmal. Bár kétségtelen, hogy mindent elkövet, hogy a kapcsolatunk szorosabbá váljon, hiszen tényleg fantasztikus az az információmennyiség, amelyhez hozzájutok általa. Még egy marketingpszichológust is beépítettek a rendszerébe, mivel időnként kiírja, hogy a fitneszkorom húsz év. Ami így az ötvenhez vészesen közelítve igencsak hízelgő. 

A technika elképesztő sebességgel fejlődik.

 A hazai lakosság mindössze öt százalékának volt okostelefonja 2010-ben. Ez a szám 2022-re nyolcvanhárom százalékra emelkedett. 

Ekkor már a magyarok hatvanhárom százaléka viselt a kezén okosórát vagy -karkötőt. Jönnek – vagy talán már itt is vannak – az okosruhák. Ugyanakkor minden új termék előbb vagy utóbb hulladékká válik.

Nem is olyan régen megrökönyödve néztük azt, aki a buszon mobilozott. Most pedig teljesen természetes, hogy ott van a kezünkben az okostelefon. Az enyémben is. Ma még rágódom azon a kérdésen, hogy ha az elmúlt évtizedeket leéltük úgy, hogy nem figyelte okoseszköz az alvásunkat, akkor vajon most miért nem tudunk nélküle élni. De majd valószínűleg eljön az az idő, amikor ez is az életünk természetes része lesz. Tudom, hogy az okoseszközök sok szempontból megkönnyítik az életünket. Segítenek minket a kapcsolattartásban, és elősegíthetik, hogy egészségesen éljünk. Ráadásul egy okostelefon ma már több eszközt is helyettesít: nincs szükségünk külön számológépre, fényképezőre, zenelejátszóra. 

Azonban az is tény, hogy a legutolsó, 2020-as ENSZ-jelentés szerint évente 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik a világon (vagyis fejenként 7,3 kg), és ennek mindössze 17,4 százalékát dolgozzák fel környezetbarát módon. Ez utóbbi két dolgot jelent: vagy újrahasznosítást, amikor egy adott készülékben felhasznált nyersanyagokat visszanyerik és visszaforgatják a gyártási folyamatokba, vagy – ha ez nem lehetséges – akkor környezetbarát ártalmatlanítást. 

Kép

Kép forrása: Freepik

Ázsiában keletkezik a legtöbb elektronikai hulladék; évente 25 millió tonna. Majdnem a teljes mennyiség fele. A visszagyűjtési arány náluk 11,7 százalék. Amerikában 13 millió tonnáról beszélhetünk, mindössze 9,4 százalékos gyűjtési aránnyal. Afrika 3 millió tonnával és 1 százalékkal, Óceánia pedig 0,7 millió tonnával és 9 százalékkal vesz részt ebben a statisztikában. 

Európában évi 12 millió tonna e-hulladékot képzünk, de a visszagyűjtési és a feldolgozási ráta itt a legmagasabb, 42,5 százalék. 

Mi történik az elektronikai hulladékoknak azzal a részével, vagyis azzal a 44,3 millió tonnával, amely nem kerül be a szabályozott hulladékfeldolgozási rendszerbe? Az Európai Unióban nagyjából 0,6 tonna hulladék végzi a kommunális hulladék részeként, 5,1 millió tonnát másik országba szállítanak, ebből 3,3 millió tonnát nem ellenőrzött módon. A maradék 43,7 millió tonna e-hulladék pedig a természetben vagy olyan hulladéküzemben végzi, ahol nem környezetbarát módon dolgozzák fel. 

A környezetszennyezéshez és a klímaváltozáshoz is hozzájárul, ha a hulladékáramot nem megfelelően kezelik. Régi készülékeink tartalmazhatnak veszélyes anyagokat (például higanyt, ólmot, brómozott égésgátlókat), amelyek idővel a talajba, a vizekbe kerülhetnek. A régi hűtőkben és légkondikban alkalmazott hűtőközegek a légkörbe jutva gyorsítják a globális felmelegedést. 

És akkor még nem beszéltünk az elpazarolt másodnyersanyagokról. Főleg a vasról és a rézről, de – nyilván kisebb mennyiségben – akár a nemesfémeket (például az aranyat és az ezüstöt) is említhetnénk. Legalább négymillió tonna veszik el belőlük évente. 

Kép

Kép forrása: Freepik

Mi várható a jövőben? 

A jelentés szerint 2030-ra 74 millió tonnára nő az évente keletkező e-hulladék mennyisége. Egyértelmű, hogy ez a leggyorsabban növekvő hulladékáram. 

A jogalkotó a körforgásos gazdaság égisze alatt számos jogszabályt tervez hozni annak érdekében, hogy kevesebb hulladék képződjön, a hulladékgyűjtési és -feldolgozási arány pedig jobb legyen. Az új ökodizájn-szabályozás sok új kötelezettséget ró majd a gyártókra a fenntartható termékpolitika jegyében. De mi a helyzet velünk, a fogyasztókkal? 

A cikk Mészáros Fanni Kis döntések, nagy dilemmák című sorozatának keretében jelent meg a Képmás magazinban. További részei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.
 

„Mivel a körülmények nem megfelelők, a kisnyulak pár nap vagy hét elteltével betegségtüneteket kezdenek mutatni, állatorvosi kezelésük sokszor nagyon rossz esélyű, és az újdonsült tulajdonosok egyáltalán nincsenek felkészülve az ezzel járó költségekre. Sokan ilyenkor döntenek úgy, hogy az állatról inkább lemondanak, vagy rosszabb esetben egyszerűen kidobják.”

A nyúl rendkívül stresszérzékeny állat, óvatos bánásmódot igényel

Az állatorvos szerint a nyúl könnyen megsérülhet, megbetegedhet, és mivel tünetrejtő, számos betegségre utaló jelet csak akkor mutat, ha már komoly baj van. Nem szabad kergetni, durván megfogni, emelgetni őket, mert földközeli állatok. Zsákmányállatokról beszélünk, a természetükben benne van az ösztönös rettegés. Őseik csak meneküléssel tudták túlélni a veszélyhelyzeteket. 

Ha felemeljük, ölbe vesszük őket, akaratlanul is nagy stressznek tesszük ki az állatot, amelynek könnyen lehet komoly, traumás sérülés is a vége, ha az ijedt nyuszi megpróbál menekülni.

Gyermekek mellé igénytelenebb, jobb stressztűrőképességgel rendelkező állatokat, például nyugodt, kiegyensúlyozott kutyafajtákat javasol a doktornő. 

„Ha mégis szeretnénk nyuszival bővíteni a családunkat, érdemes tisztában lenni azzal, hogy a nyúl tartása ugyanolyan felelősséggel jár, mint bármilyen más háziállaté. Mindennapi gondozást, etetést, takarítást, foglalkozást igényel. A nyuszi szerencsés esetben akár 12 évig is élhet, tehát hosszú időn át kell gondoskodni róla. A nyúl tartása, takarmányozása, a felszerelés komoly kiadásokkal jár – figyelmeztet a doktornő. – Mielőtt a nyuszis TikTok-videók megbabonáznak minket, tegyük fel magunknak a kérdéseket: biztos lesz elegendő pénzünk a kisállatra? Lesz elég időnk foglalkozni a nyuszival, vagy mint minden csoda, ő is csak három napig tart, aztán magára hagyjuk a ketrecben?” 

Ne felejtsük el, hogy hazánkban jogszabályok védik az állatokat. A törvény szerint állatkínzás bármilyen olyan durva bánásmód,amely az állat tartós egészségkárosodásához, halálához vezethet, továbbá, ha a megunt állatot az utcára, parkba, erdőbe vagy egyéb helyre kidobjuk, magára hagyjuk. Elhanyagolásnak minősül, ha az állat nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányhoz és ivóvízhez, nem tudja kielégíteni a szükséges mozgásigényét, nem foglalkoznak vele naponta, és nem takarítják a ketrecét.

Bármilyen hihetetlen, a nyúl fő tápláléka nem a sárgarépa és a saláta

Szakértőnk felhívja a figyelmet arra is, hogy nyuszinkat jó minőségű szénával etessük. Ez azt jelenti, hogy a takarmánya 80–90 százaléka legyen széna, amelyet nyári időszakban helyettesíthetünk fűvel, de csak fokozatos szoktatás után. A jó minőségű széna mindig zöld, nem dohos, poros, nincsenek benne sárgára száradt részek. Friss ivóvíz is mindig legyen az állat előtt. 
A fennmaradó kisebb százalékban adhatunk a nyuszinak pelletált, magas rosttartalmú, alacsony szénhidrát- és fehérjetartalmú tápot, illetve kis mennyiségben fűszer- és gyógynövényeket, szoktatás után friss zöld eleséget, bizonyos zöldségeket.

Gyümölcsöt csak óvatosan kínáljunk az állatnak, mert a cukortartalmuk túl magas, a rosttartalmuk pedig alacsony a nyulak takarmányához képest. 

A gyümölcsöktől, a magvaktól és a puffasztott, mézes, joghurtos jutalomfalatoktól tartózkodjunk. 

Az ideális nyúlketrechez kifutó is tartozik, ahol felügyelet nélkül is biztonságban van a nyulunk. A ketrec a lakásnak egy nyugodt, nem huzatos, nem túl meleg pontján legyen. A ketrecbe helyezzünk el egy alomtálcát, etető- és itatótálkát, mindig legyen a kisállat számára elérhető elegendő széna, illetve alakítsunk ki egy búvó- és pihenőhelyet is. 

Kép

Fotó forrása: Freepik

A nyuszi nagy mozgásigénnyel rendelkezik, de ne emelgessük!

Nem tarthatjuk egész nap ketrecbe zárva a nyulat, naponta többször is ki kell engedni felügyelettel. Ehhez minél „nyúlbiztosabbá” kell tenni a lakást: a mérgező növényeket, a szétrágható dolgokat, kábeleket rejtsük el. Ha kertben szeretnénk tartani a nyuszinkat, nagyon fontos a szél- és esővédett, jól szigetelt, biztonságos, zárt kifutó és nyúlház kialakítása, amelybe nem juthat be ragadozó (menyét, nyest, kutya, macska).
„A legtöbb nyuszi igényli a foglalkozást, szeretgetést, simogatást, a gazdájával együtt töltött időt. Habitusától függően keresni fogja velünk a kapcsolatot. Ez lehet némi simogatásért kuncsorgás, vagy kanapén mellénk kucorgás is, illetve folyamatos követés a lakásban szinte mindenhova. 
Intelligenciájuk megközelíti a kutyáét és a macskáét. Megértenek hívószavakat, bizonyos logikai problémákat oldanak meg – például, hogyan kell kijutni valahonnan, vagy hogyan szerezhetnek meg egy kedvenc jutalomfalatot. 
Megjegyeznek embereket, helyszíneket. Viszont nagyon kevesen viselik el, ha ölben vannak, illetve felemeljük őket. Sajnos több olyan esettel is találkoztunk már a praxisban, amikor a megijedt, megugrott nyúlra véletlenül a saját gazdája lépett rá és okozott súlyos sérülést – osztja meg negatív tapasztalatait dr. Barna Réka állatorvos, aki a nyuszisétáltatásról is mindenkit lebeszél. – A nyuszi nem kutya, így felelőtlenség és egyáltalán nem biztonságos, ha hámot adunk rá, és sétálni visszük a parkba.”

Így mentheted a kidobott nyuszikat

Dr. Barna Réka mindenkinek azt tanácsolja, aki utcára dobott nyuszival találkozik, hogy ha be tudja fogni, nézze meg, milyen állapotban van. Ha sovány, ha sérült, ha otthon rövid időn belül nem kezd el önállóan enni, inni, nincsen vizelete, széklete, akkor minél hamarabb állatorvosi vizsgálat javasolt. Ezzel párhuzamosan vegyük fel a kapcsolatot egy nyúlmentéssel foglalkozó szervezettel, például az Első Nyúlmentő Alapítvánnyal, amelynek tagjai foglalkoznak nyulak rehabilitációjával és örökbeadásával.

Ha nem veszünk élő nyuszit, mivel ajándékozhatjuk meg a gyerekeket? Ide kattintva ötleteket olvashat hasznos és kedves ajándékokra. 

Köszönjük a cikkhez nyújtott szakértő segítséget dr. Barna Rékának, aki a nyúlbarát praxisú Exo -Pet Állatgyógyászati Centrum állatorvosa. 

Könyvek és rajzfilmek legendás nyuszifigurái

Margery Williams zseniális, örökérvényű A Bársony nyuszi, avagy a játékok életre kelnek című gyermekkönyve még inkább megerősítheti a gyerkőcök, de állíthatom, hogy a felnőttek szívében is azt a hitet, hogy egy plüssnyúl is lehet igazi.
Ha már a meséknél tartunk, az emblematikus fantázianyulakat is érdemes segítségül hívni húsvéti nyúlnak. A mindig mindenkin segítő, jóságos Kockásfülű nyúl kalandjai jó választás lehet az ünnepi gyerekprogramhoz, ahogy a másik retró mese, Bob és Bobek cilinderből előbújó nyúlpárosa és A legkisebb ugrifüles is vidám perceket szerezhet egy családi mesedélután keretében – kortól és nemtől függetlenül.

A patinás antikvár mesekönyvektől egészen a legújabb kiadású, gyönyörűen illusztrált mesekönyvekig bőven válogathatunk a szívmelengető, kedves nyúltörténetek közül. 

Szegedi Katalin Álomcirkusz című mesekönyve, amelyet ő írt és rajzolt, nemcsak finom, részletes, álomszerű képeivel ragadja meg a kis olvasók figyelmét, hanem egy érzelmes nyuszirománc, majd pedig egy nagycsaládos nyusziházaspár mindennapjaiba is betekintést enged. 

Ha az állatvédelemmel, állatmentéssel, állatmenhelyekkel szeretnénk megismertetni a kicsiket, jó választás lehet az angol írónő, Anne Booth Lucy varázslatos hógömbje című kisregénye is. A kedves történet főszereplője egy kis elárvult vadnyúl, őt menti meg Lucy. 

A jobb felső négyzetre kattintva teljes méretben láthatja a képeket.

Kézműves nyuszik aranykezű készítőktől

A nagymamák, anyukák, akik gyakorlottan bűvölik a horgoló- és a kötőtűket, elkészíthetik a legbájosabb amigurumi nyulacskákat. Mintákat az interneten is találhatunk, ha nyúlhorgolásra adjuk a fejünket. Egy ilyen jószág örök emlék lehet. Ha nem vagyunk ügyes kezűek, válogathatunk a Meskán (egyedi kézműves termékek és ajándékok webshopja) is a különleges, kedves nyuszik közül. 
Nyuszis nyaklánccal, medállal vagy fülbevalóval is meglephetjük szeretteinket. Ráadásul így támogathatunk egy magyar kézművest is.

Fogadj nyuszit örökbe!

Az egyik legjobb választás a húsvéti virtuális örökbefogadás, így az Első Nyúlmentő Alapítvány pártfogoltjait, sokat szenvedett nyuszikat támogathatunk. Lehet egy saját nyuszink, akiről gondoskodhatunk. Adományainkkal a kiválasztott nyuszi állatorvosi költségéhez, etetéséhez járulhatunk hozzá. 

Szomorú tükörképe a hazai közállapotoknak az, ahogyan a környezetem próbált lebeszélni arról, hogy megírjam ezt a véleménycikket. Még szomorúbb, hogy ezt annak ellenére tették, hogy azt sem tudták mit fogok beleírni. „Az mindegy, vagy így vagy úgy, de rommá fognak gyalázni” – a közéleti diskurzus a pocsolyába süllyedt, bármilyen vélemény nyilvánosságra hozása után fél órán belül garantáltan csuklani fog valakinek az édesanyja. És ezt a posványt, amibe ha az ember beleteszi a kislábujját nyakig trutyis lesz, ma Magyarországon nyilvánosságnak nevezzük, ebben vagyunk kénytelenek úszni. 

Akivel nem értünk egyet, azt gyűlölnünk kell, és csak egyféle igazság létezik, ami a miénk – ez ordít most a közösségi médiából néhány hónappal egy sorsdöntő választás előtt.

Tegnap hosszú hallgatás, majd néhány poszt publikálása után Varga Judit exkluzív interjút adott Hajdú Péter Frizbi című műsorában. Sokan követelték ezt az őt gyalázók közül, de továbbra sem elégedettek. Mert „Miért oda ment? Hajdú Péter mindennek a legalja, fujj, bulvár, már ez is mindent elárul róla” - mondják ezt úgy, mintha egy egykori pár házasságában nyilvánosan vájkálni és azt részletekbe menően véleményezni nem volna a bulvár legmélyebb bugyra. 

A napokban a Képmás magazin Kettő az egyben rovatának négy évvel ezelőtti interjúja is a csámcsogó fogak közé került. Varga Judit tegnap meg is jegyezte Hajdú Péternek, hogy ennek a beszélgetésnek Magyar Péter afféle házassági brandépítő funkciót szánt, nem véletlen, hogy a szöveget az exférj többszöri módosításra visszakérte és vissza is kapta, elvégre nem oknyomozói anyagról volt szó, hiába próbálják most perdöntő bizonyítékként sokan felhasználni. 

„Hát ez alapján nekem nem úgy tűnik, mintha bántották volna Juditot” – írják sokan, ahogy a beszélgetés körbe-körbe jár, ahogy betűről betűre átrágják az olvasók, hátha megtalálják benne a saját igazságuk magját. Mintha az egész viharos válás, a házastárs lehallgatása és a szadista posztháború nem éppen azt támasztaná alá, hogy az egész interjú hamis képet fest, a kapcsolat nem olyan volt, mint amilyennek kívülről látszott. 

Egyre csak nyomja a tömeg a volt igazságügyi miniszter vallomására a röhögős szmájlikat, nem is gondolva arra, hogy ezzel az össznépi nyilvános megkérdőjelezéssel milyen sokat ártanak a bántalmazott nőknek, akikben egyre inkább erősödik a félelem: „úgysem hisznek majd nekünk”. 

Bencsik Gábor újságíró a minap így fogalmazott Facebook-posztjában írásunkkal kapcsolatban: „Akik szerint ez a cikk bizonyíték arra, hogy most Varga Judit, amikor bántalmazó kapcsolatról beszél, hazudik, nos azoknak érdemes utánaolvasni a bántalmazó kapcsolat pszichológiájának. A kívülálló sokszor valóban nem érti, hogy a bántalmazott miért hazudott a világnak és főleg önmagának olyan sokáig, miért maradt évekig, akár évtizedekig benne a rossz kapcsolatban, miért nem találta a kiutat. Pedig ez a helyzet szinte tipikusnak mondható, különösen, ha a bántalmazó, aki amúgy a viselkedését nem is bántalmazásnak éli meg, dinamikus, manipulatív személyiség.  Örülnék, ha azok a szakemberek, akik mindeddig áldozathibáztatásként ostorozták, ha valaki nem hitt egy bántalmazott nőnek, akkor is nyilvánosan kiállnának a meggyőződésük mellett, ha az áldozat politikai szempontból az ellenfelük" – fogalmaz az újságíró.

Ezt a képet tükrözi Varga Judit Hajdú Péternek adott interjúja is, amelyben durva szóbeli bántásokról, degradálásról, izolálásról, megfélemlítésről számolt be, és arról, miért nem lépett ki korábban a házasságból, és hogyan kapaszkodott a tökéletes család idilli képéhez, ami a valóság helyett csupán a vágyaiban jelent meg. Ennél kevésbé részletes „coming outok” is elegendőek voltak ahhoz, hogy az ismert nőjogi aktivisták egy abúzus áldozata mellé álljanak, pedig Varga Juditnak tanúja és rendőrségi jelentése is van arról, hogy a kapcsolatuk finoman szólva nem volt felhőtlen.  
A támogató állásfoglalások azonban csak nem akartak jönni, épp ellenkezőleg, az áldozat szemére vetették, hogy miniszterként szerintük nem tett eleget az áldozatok védelméért, sőt kifejezetten ártott nekik – mintha bármi köze lenne egy pozíciónak ahhoz, hogy hiszünk-e az áldozatnak vagy sem. A kiállás helyett inkább rogáni propagandagépezetet emlegetnek, követőik pedig megkérdőjeleznek minden egyes szót, amit Varga Judit valaha leírt vagy kiejtett a száján, vagy egyszerűen – mint a WMN újságírója – elismerik, hogy az empátiájuk szelektív.  

„Ellentmondás bizony Varga Judit történetében is van, mert ha akkora nagy áldozat lett volna, nem minősítette volna az Isztambuli Egyezményt politikai hisztinek” – mondják ezt úgy sokan, mintha az áldozatvédelem kizárólag az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával volna lehetséges, és ez olyan megkérdőjelezhetetlen tény volna, mint a gravitáció. Pedig nem az. „Én már jó ideje azt mondom, hogy mindegy, minek hívjuk, Isztambuli Egyezménynek vagy Nemzeti Áldozatvédelmi Programnak, a nők és gyerekek elleni erőszakkal szembeni küzdelem politikai akarat kérdése, és semmi másé” – mondta Mérő Vera nőjogi aktivista korábban az Átlátszónak, aki szintén érzi a zavart az erőben. Kezdetben legalábbis biztosan érezte. Ha nem így lett volna, nem mutatta volna első témába vágó posztjában Clair és Francis Undewood karakterének képét a House of Cards című sorozatból, azt sugallva, hogy még az Amerikai Egyesült Államok elnöke és first ladyje között is mehet úgy napi szinten a bántalmazás, hogy mások csak az álompárt látják bennük. Csak kifelé tűnik stabilnak a kártyavár. Varga Judit nagy kitárulkozó interjúja után Antoni Rita nőjogi aktivista is azt posztolta, hogy hisz Varga Juditnak.

„Noha csúnya dolog, hogy a férj rögzítette az otthoni beszélgetéseiket, ne menjünk el szó nélkül amellett, ami a hangfelvételen van” – mondják ezt is sokan a Varga Juditot támadók, és igazuk van. Csúnya dolog. És nem szabad mellette elmenni. A korrupció bűn, és ha valakinél fennáll az alapos gyanú, azt Magyarország törvényeihez tartva magunkat ki kell vizsgálni. De mindez vajon aláássa-e azt, hogy a felvételen megszólaló ember is lehet áldozat? Nyilván nem. 

A rendszerváltás óta a közéletet megmérgező szekértábor-logika elvárja tőlünk, hogy ahogy mindent, úgy a Varga–Magyar ügyet is „csomagban” fogadjuk el. 

Ha valakinek a politikai gondolataival, ígéreteivel egyetértünk, az kizárja, hogy bántalmazó legyen? Ha valaki bántalmazó, akkor nem mondhat igazat közéleti kérdésekben? Ha áldozat volt, akkor nem hibázhatott? Ha valamiben vétkes, akkor nem lehet másban áldozat?

A családja körében boldogan mosolygó Judit képének mindent eldöntő bizonyítékként való mutogatása súlyos látlelet arról, mit gondol a társadalom egy része, hogyan „kellene kinéznie” egy bántalmazott embernek. Hogy szerintük minimum egy monoklit, kisírt szemeket vagy interjúban elejtett panaszkodást fel kell mutatni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy kapcsolati erőszak áldozata.  „Amikor bántalmazásról van szó – mind fizikairól, úgy az érzelmiről és szóbeliről is, amelyekről kevesebbet beszélünk – gyakran azt várjuk el, hogy a bántalmazó kinézete egyezzen a fejünkben kialakult sztereotípiával. Azt akarjuk, hogy a gengszterek úgy nézzenek ki és úgy is viselkedjenek mindenki előtt, mint a gengszterek, nem pedig úgy mint egy jóképű, jól képzett és elismert férfi drága öltönyben” – írja a „Ne tégy úgy, mintha tudnád, hogy néz ki egy bántalmazó” című szakcikkében a Psychology Today. Ebben a cikkben arról is szó van, hogy saját igényünk a bántalmazást fekete-fehérben látni, és ez hatással van az együttérzésünkre, különösen akkor, ha a bántalmazott személy olyan felnőtt, aki a gyermekekkel ellentétben fizikailag képes lehet elhagyni a bántalmazó közeget. „Ilyenkor egy börtönt képzelünk magunk elé, és leegyszerűsítve azt kérdezzük: miért nem megy el a bántalmazott? Nem gondolva arra, hogy a bántalmazásnak megvan a maga toxikus köre, amelyet nehéz elképzelni, ha ön nem ragadt benne” – írja a szerző.

Ahogy az ügyészségnek is van most vizsgálódni valója, úgy nekünk is érdemes önvizsgálatot gyakorolnunk, és leszámolnunk a kapcsolati erőszakhoz köthető előítéleteinkkel, mert a tegnapi beszélgetés legfontosabb üzenete éppen ez: bárkivel megtörténhet.

Frissítés: A cikk megjelenése óta Magyar Péter Facebook-posztban tettlegességgel vádolta meg Varga Juditot. Szerkesztőségünk továbbra is elítéli a kapcsolati erőszak minden formáját, függetlenül attól, hogy annak ki az okozója és az elszenvedője.

A minap először mentem véradásra, ahol egy kérdőívet kell kitöltenie minden leendő véradónak. Alapfeltétel, hogy a véradó legyen 18 és 65 év közötti, a testsúlya minimum ötven kiló, a lázas betegség, vírusfertőzés pedig kizáró ok. A regisztráció után kapott lapon azonban egy sor olyan dologra is rákérdeznek, amikről kevesen gondolnák, hogy problémát jelenthetnek: például, hogy fél éven belül történt-e füllyukasztás vagy tetoválás, az illető tartózkodott-e külföldön, szedett-e az elmúlt két hétben bizonyos láz- és fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket – ez utóbbiak ugyan nem akadályozzák a véradást, ám a levett vér nem használható fel egyes betegek gyógyítására.

Ezután következik a kritikus kérdés, amely belegondolva teljesen evidens, mégis megtorpanásra késztethet jó néhány segíteni vágyót: 

„Volt-e az elmúlt fél évben kapcsolata kockázatos szexuális partnerrel?” 

A legtöbben erre biztosan rávágják, hogy „Dehogy is!”, anélkül, hogy elolvasnák a magyarázatot. 

De ki is számít kockázatos szexuális partnernek?

Az Országos Vérellátó Szolgálat tájékoztatója szerint az a személy jelent fertőzésátvitel szempontjából kockázatot, aki:
• prostituált, • injekciós kábítószert használó személy, • szexuálisan kicsapongó életformát folytató személy, • ismeretlen személy, • alkalmi szórakozóhelyi ismerős, • kiközvetített partner; • ismert vagy gyanított hepatitis B-pozitív (HBV), hepatitis C-pozitív (HCV), HIV-pozitív személy; • nemi beteg személy; • fertőző májgyulladásban szenvedő beteg; • vérzékeny beteg, dializált beteg; • szexuális erőszak áldozata.

A leendő véradó arca elvörösödhet, amikor az „alkalmi szórakozóhelyi ismerős” ponthoz ér, majd legyinthet egyet: „Használtunk óvszert, akkor olyan, mintha semmi sem történt volna.” A véradás azonban még így sem lehetséges. Az Országos Vérellátó Szolgálat magyarázata az, hogy az óvszer (vagy a gyógyszeres védekezés), bár csökkenti a szexuális együttlét alatt a fertőzés kockázatát, nem ad százszázalékos védelmet. Emellett szexuális kapcsolatnak minősül a vaginális mellett az orális és anális szex is, függetlenül attól, hogy a felek használtak-e óvszert vagy más védelmet.

Bár remélhetőleg prostituáltakkal nem sok véradónak volt dolga, korábbi alkalmi partnere egészségi állapotában senki sem lehet biztos. Hiszen maguk az érintettek sem feltétlen tudnak róla, hogy nemi betegséget hordoznak-e. De egy egyéjszakás kalandot megelőzően a felek azt sem gyakran osztják meg egymással, voltak-e szexuális erőszak elszenvedői. 

Ha az alkalmi partnerekre a fentebb felsoroltak valamelyike igaz, az eseményt követő fél évre – 180 napra – kizárják a véradásból a jelentkezőt.

Kép

Kép forrása: Freepik

A szexuális életvitelre vonatkozó véradási feltételek ennél is szigorúbbak!

Nem adhat vért, akinek szexuális életvitele, szokásai miatt nagyobb a kockázata annak, hogy fertőző betegséget kap, például szexuális kapcsolatot folytat bármilyen anyagi ellenszolgáltatásért; rendszeresen szexuális kapcsolatot létesít ismeretlenekkel, alkalmi ismerősökkel, prostituáltakkal; vagy a házastársa, élettársa, rendszeres szexuális partnere jelent kockázatot a fertőzés átvitele szempontjából. A véradástól „eltiltás” időtartama ezekben az esetekben a kockázatos életmód megszűnését követő egy év.

A részletes tájékoztató a további kizáró okokkal itt (a Tájékoztató a véradásra való alkalmasság feltételeiről címre kattintva) olvasható.

A véradásra jelentkező a kérdőívet kitöltve mérlegelheti, hogy hallgat egyéjszakás kalandjáról, mert feltételezi, hogy „csak nem nemi beteg” a másik – vagy pedig eláll véradási szándékától, és jelentkezik fél év múlva. Nagy felelősség és egyben kudarcélmény is lehet meghozni e döntést, különösen, ha irányított véradás volt a terv, és egyébként minden szempontból alkalmas lenne az illető a véradásra. Ám ezzel ugyanúgy életeket menthet.

Véleménycikk

Kissé kedvetlenül húztam a szandálom. Ma valahogy nem volt kedvem a nagy sarazásokhoz, az „enyém a piros lapát” szituációkhoz és a homokszóráshoz a szembe. Tudom, hogy a homokozó pontosan az a terep, ahol a gyerekek gyakorolhatják, hogy hogyan építsenek fel, romboljanak le, fedezzenek fel világokat. 

Ez az a közeg, ahol biztonságos keretek között tanulnak a határaikról, az osztozásról, a szabályalkotásról, a konfliktusokról és a megoldáskeresésekről. 

A nagyobb gyerekeknél gyakran fontosabb a szabályok megalkotása, a szerepek kiosztása, a minitársadalom felépítése, mint maga a játék. Mostanában mégis túl gyakran gondolom azt, hogy nekünk, felnőtteknek valahogy mégsem sikerült helyesen elsajátítanunk a homokozási készségeket. Az egész világ egy óriási homokozó, ahol öltönyös, kosztümös emberek még mindig a vödrön marakodnak, és fújják egymás szemébe a port. Valahogy könnyebben megy a rombolás az építésnél, nincsenek működőképes szabályok, és gyakran a sajátunkat erőltetjük rá a többiekre is. 

Ezt éreztem, amikor az egyik szomszéd a másik kapuja elé húzta a szemetet, ezt éreztem, amikor reggel átfutottam a híreket, ezt, amikor hallottam, hogy éjjel egy ismerősöm kertjében vegyszerrel tönkretettek pár gesztenyefát, hogy a felette lévő háznak szebb kilátása legyen, ezt éreztem, amikor…  

„Anya, gyere már!” – húzta meg a szoknyám a lányom, és nem volt mit tenni, nekiindultunk. 

A homokozó szélén ülve néztem a gyerekeimet. Felváltva hordták nekem a homokkávékat és süteményeket, hogy ne legyek álmos, és finomakat ehessek. A kisfiam is tejfehérjementes homoksütiket gyártott, hogy a lányom ki ne maradjon a mókából. Nyílt egy egész tejfehérjementes pékség. Aztán más gyerekekkel együtt felépült egy homokvár is, vizesárokkal körbevéve. 

Éreztem, hogy lassan megnyugszom, ahogy a homokkávémat kortyoltam. Már az sem zavart, amikor később fel kellett oldani pár kisebb vitát, és végül mindenkinek hajat kellett mosnia. A homokvár egy része is lerombolódott, de ezt végül mindenki elfogadta, mert kisebb gyerekek is voltak a homokozóban. A szorgos kis fekete hangyabolyt alig lehetett hazaterelni. Lehet, hogy a homokkal az égvilágon nincsen semmi baj, csak az nem mindegy, hogy mire használjuk. 

Az írás Székely-Balogh Szilvia Hullámvasút című sorozatának részeként jelent meg a Képmás magazinban, amelynek további részei elérhetőek itt.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.

Egyre bonyolultabbak a családi viszonyok: mozaikcsaládok, nem közös gyerekek… 

Tíz év alatt megduplázódott a végrendelkezők száma a közjegyzőknél. Tavaly körülbelül öt százalékkal többen tettek végintézkedést közjegyző közreműködésével, mint 2022-ben – hívta fel a figyelmet a közelmúltban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK). Mi okozza növekvő tendenciát? Egyrészt tudatosabb lett a társadalom, az emberek egyre inkább szeretnék meghatározni, hogy haláluk után mi legyen a vagyonuk sorsa. Másrészt megváltoztak, egyre bonyolultabbak a családi viszonyok. „Mozaikcsaládok, új kapcsolatok, külföldön élő hozzátartozók. Egyre több olyan körülmény van a mindennapi életben, ami szükségessé teszi, hogy az emberek végrendelkezzenek, és később egyszerűbb legyen a hagyaték kezelése” – mondja dr. Toldi Judit közjegyző. 

Egyre gyakrabban végrendelkeznek házaspárok közösen vagy egymással egyeztetve, különösen akkor, ha a törvényi szabályozáshoz képest többet szeretnének egymásra hagyni, vagy ha mozaikcsaládban élnek, és korábbi kapcsolatukból is van gyerekük. Gyakran tesznek letétbe végrendeletet a nem az első házasságban élő szülők, különösen akkor, ha korábbi kapcsolatukból is született gyermekük, és szeretnék, hogy a nem közös gyermekeik egyforma részhez jussanak a közös vagyonból. Ez azért szükséges, mert ha a törvényi szabályokra bízzák az öröklést, akkor kevesebbet örököl annak a gyermeke, aki hamarabb hal meg, ilyenkor ugyanis a túlélő házastárs is örököl egy gyermekrészt, az ő halála után pedig a volt házastársa korábbi kapcsolatából származó gyermek nem válik örökösévé. Ezt sokan igazságtalannak tartják – derül ki a MOKK közleményéből. 

Kézzel írott vagy nyomtatott legyen a végrendelet?

 De mikor érvényes egy végrendelet, és milyen buktatókra figyeljünk? 

A legegyszerűbb formája, ha valaki a saját kezével ír egy végrendeletet, és azt alá is írja, ellátja dátummal, illetve ha több lapból áll, a lapszámozásra is figyelni kell. Ez ugyanolyan érvényes irat, mintha ügyvéd vagy közjegyző segítségével készült volna. 

„Ha az örökhagyó az elejétől a végéig saját kezűleg írja a végrendeletet, majd aláírja, akkor nem szükséges tanúk közreműködése” – fogalmaz Toldi Judit. Viszont, ha géppel készül, akár a saját számítógépén, az már nem számít saját kezű írásnak, ezért mások a formai követelmények. Ilyenkor fontos, hogy ketten letanúzzák. 

Mik a leggyakoribb buktatói a végrendelet-készítésnek?

„A legkülönfélébb hibatípusokkal találkozunk a hagyatéki eljárások során. Előfordul, hogy hibás a keltezés, vagy nem tüntetik fel a tanúkat – ez nagyon gyakori hiba. Az is fontos, kinek juttat az örökhagyó. Amennyiben az örökhagyó a közreműködő személyre hagy vagyontárgyat, az a végrendelet is lehet érvénytelen” – sorolja. Közreműködőnek számít például az, aki leírja, megfogalmazza, szerkeszti a végrendeletet.

A közjegyzők gyakran találkoznak olyan esetekkel, amikor az örökösök vitatják, volt-e olyan szellemi, fizikai állapotban az örökhagyó, hogy érvényes végrendeletet tegyen. Ez már nem a közjegyzők kompetenciája, ilyen esetben a felek peres eljárás keretében bizonyíthatják igazukat. 

Fiók helyett – hogyan őrizzük meg?

Amikor közjegyzőnél készül a végrendelet, automatikusan bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába (VONY). Vagyis nincs meg az a veszély, hogy beteszik a fiókba és eltűnik, nem találják meg az örökösök. Ha otthon készül a végrendelet, az örökhagyó akkor is elviheti egy közjegyzői irodába, és kérheti a nyilvántartásba vételét. 

Egyedi esetekben csak közjegyző előtt készülhet végrendelet. „Aki vak, írástudatlan vagy olvasásra illetve nevének aláírására képtelen, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet” – magyarázza Toldi Judit.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Milyen esetben érdemes végrendelkezni?

Végrendeletet készíteni nemcsak idős korban érdemes. „Kiszámíthatatlan, mikor távozik valaki a földi világból. Sajnos látunk olyan eseteket is, hogy fiatalon megy el valaki, egészen komplex vagyoni elemeket hátrahagyva” – fogalmaz Toldi Judit. 

Ha valakinek nincs törvényes örököse, vagy van, de nem rá szeretné hagyni a vagyonát, akkor feltétlenül érdemes végrendelkezni. 

Családi cégek esetében is praktikus lehet, ha nem mindegy, ki viszi tovább a vállalkozást, a brandet. Élettársak esetében is különösen fontos, hiszen ők nem egymás törvényes örökösei. Ha valaki azt szeretné, hogy halálával párja részesüljön a vagyonából, vagyontárgyaiból, akkor azt csak így tudja megvalósítani. 

Végrendeletet készíteni persze nem muszáj. „Ez lehetőség, nem kötelezettség” – hangsúlyozza a közjegyző. Ha nincs végrendelet, akkor a törvényes öröklés rendje az irányadó, amit a Polgári Törvénykönyv határoz meg. Elsősorban a gyerekek, majd a távolabbi leszármazottak örökölnek. Ha van, akkor az örökhagyó házastársa és a szülei is örökölhetnek. Végső soron, ha nincs más örökös, akkor a magyar államra száll a vagyon. Ha valaki ezt nem szeretné, van rá lehetőség, hogy egyesületre, civil szervezetre hagyja a vagyonát. 

Léteznek persze tiszta öröklési helyzetek, például ha egy özvegy meghal, és egyetlen gyermekével jó kapcsolatot ápolt, ilyenkor egyértelmű, hogy ő az örökös. Már ha szeretne örökölni, mert olyan eset is van, hogy visszautasítják az örökséget. 

Egy szülő kizárhatja a gyermekét az örökségből? Igen, hiszen nem kell indokolni, kire és miért hagyja a vagyonát. Akár hallgatólagosan is kizárhat valakit a végrendeletből.

De a törvényes örökösök bizonyos köre a kötelesrészre igényt tarthat, ami az egy örökösre jutó hagyatékrész harmada. 

Ennél szigorúbb a kitagadás, ami csak alapos indokkal történhet. Például ha egy gyermek bántalmazta szüleit, és emiatt jogerősen elítélték. Ilyenkor a kötelesrész sem jár neki. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Ha nincs, aki gondoskodjon az idősekről, megoldás lehet az eltartási szerződés

„Fiatal, leinformálható, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező pedagógus házaspár eltartási szerződést kötne idős személlyel / házaspárral. Kizárólag hivatalos úton ügyvéd, közjegyző jelentététben. Célunk nemcsak egy szerződés aláírása, valamint az adott személy életkörülményeinek javítása, hanem a valós segítségnyújtás fizikailag, anyagilag és akár szellemileg. ”

„Eltartási szerződést szeretnék kötni. Ha netán valakit érdekelne, kérem, keressen. Felújításra szoruló házat tudnék cserébe felajánlani. Nem szorulok ellátásra, de kicsi a nyugdíjam. 62 éves vagyok.” 

A fenti bejegyzések egy olyan Facebook-csoportból származnak, ahol az ország különböző szegleteiben élők próbálnak egymásra találni, hogy eltartási szerződést kössenek egymással. Hiszen sokan idős korukra egyedül, állandó segítség nélkül maradnak: gyerekeik külföldre távoznak vagy tőlük messze, falvakból városba költöznek. Az itt maradó pedig próbálja bebiztosítani, hogy legyen valaki, aki gondoskodik róla. 

Eltartási vagy öröklési szerződés?

Egyre népszerűbbek az öröklési szerződések is. Az öröklési és az eltartási szerződés, bár tartalmában hasonló, nem egy és ugyanaz. Előbbi nagyobb biztonságot nyújt az időseknek, hiszen csak halálukkal száll át például a lakásuk tulajdonjoga a szerződéses örökösre, míg az eltartási szerződés esetében ez már az életükben megtörténik.

Egy öröklési szerződéssel – ami általában ingatlanra szól, de lehet a tárgya más vagyontárgy vagy pénz is – életük végéig biztosíthatják maguknak a megfelelő gondozást és eltartást. 

Az öröklési szerződés is végintézkedésnek számít, az örökhagyó halála után a teljes vagyont vagy egy részét juttatja az örökösnek ellenszolgáltatás fejében. 

„Az öröklési szerződés nagyobb biztonságot jelent egy idős ember számára, aki gondozásra szorul, mint a végrendelet. Hiszen ez kétoldalú jognyilatkozat, míg a végrendelkezés csak egyoldalú és bármikor visszavonható. A másik fél csak akkor kapja majd meg az ellenszolgáltatást, ha életében ápolja az idős embert” – hangsúlyozza a közjegyző. 
Akár végrendeletről, akár öröklési szerződésről van szó, érdemes jogászhoz, közjegyzőhöz fordulni, aki segít eligazodni a tartalmi, formai követelmények útvesztőjében. 

Források: 
jogaszvilag.hu ; kozjegyzotkeresek.hu

Érdekes beszélgetésre lettem figyelmes a minap a rádióban. Az alaphír szerint – ami egyébként tavaly év vége felé volt igazán újdonság – a techmilliárdos Mark Zuckerberg egy különleges luxusbirtokot alakíttat ki Hawaii egyik távolabbi szigetén. Bár az építkezésén dolgozókat elméletileg szigorú titoktartás köti, a készülő objektumot pedig többméteres kőfal és járőrök védik, a sajtó több részletet is megszellőztetett a magánbirtokkal kapcsolatban. 

Bár maga Zuckerberg nem akarta kommentálni a híreszteléseket, egyes „jól értesült” orgánumok szerint a Facebookot, az Instagramot és a WhatsAppot is birtokló Meta ügyvezető elnök-vezérigazgatója valóságos erődítményt emeltet magának és családjának Kaui szigetén. Az üzletember az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy –sokak szerint vitatható módszerekkel, a helyi őslakosokat és tulajdonosokat jogi eljárásokkal kényszerítve – hatalmas földterületet kaparintott meg a festői és eldugott hawaii szigeten. A tervek szerint a birtokon több tucat épület épül, ám ami még ennél is érdekesebb: egy hatalmas föld alatti bunkert is kialakítanak. 

Luxus a föld alatt

Zuckerberg a kiszivárgott értesülések szerint csak a túlélőbunkerre 270 millió dollárt (94,5 milliárd forintot) fordít, s a felszínén két villa is épül. A lakóépületek összesen körülbelül 5295 négyzetméter alapterületet foglalnak el, liftekkel, ipari méretű konyhával és konferenciatermekkel fölszerelve. 

Ezt a két ingatlant egy titkos alagút fogja összekötni, amely a több mint 460 négyzetméternyi, betonnal megerősített és fémajtóval védett óvóhelyre vezet. 

A túlélőobjektum önellátását egy 5,5 méter magas víztartály, valamint saját energiaforrás és élelmiszertároló biztosítja.
A gigaméretűre tervezett „atombunker” híre alaposan fölkavarta a kedélyeket, és sokakat megijesztett az Egyesült Államokban, megkeresések özönét zúdítva a föld alatti óvóhelyek építésével foglalkozó cégekre. Ezek a vállalkozások arra szakosodtak, hogy klienseik igényeihez, de legfőképp a pénztárcájukhoz „szabott” bunkert készítsenek el, egy ki tudja, milyen posztapokaliptikus élethelyzet átvészeléséhez. 

A magánbunkerbizniszt már jó ideje „eteti” a milliárdos „prepperek” (az angol prepare=készülődni szóból) rettegése a világvégétől, jövőbeli katasztrófától, amit a koronavírus-világjárvány kirobbanása csak még jobban felpörgetett. Van az a pénz, amiért cserébe olyan luxuslétesítményt kap kulcsrakészen a megrendelő, amelyben saját biokert, úszómedence, de még borospince is helyet kaphat. 
Meglehet, 2020 előtt nagyobb értetlenséggel fogadtuk volna egy magánbunker gondolatát. Ám a világjárvánnyal a hátunk mögött, egy a szomszédunkban zajló háborús fenyegetettség, illetve számtalan, a fejünk fölött lebegő, aggasztó jelenség árnyékában már kevésbé érezzük távolinak és elképzelhetetlennek, hogy egy napon az életünk védelme érdekében föld alatti fedezékbe vonuljunk. Lehetőleg a sajátunkba, nem pedig közös óvóhelyen osztozva másokkal.

Nem csak a tengerentúlon virágzik

Az orosz–ukrán háború kirobbanásakor arról lehetett olvasni, hogy a szomszédos országokban, így például Szlovákiában is jelentősen megnövekedett a kereslet a magánépítésű bunkerek és óvóhelyek iránt. 

Egy szlovák bunkerépítő cég saját bevallása szerint úgy két hónap várakozási idővel alakít ki ilyesfajta építményeket, egy kétszemélyes magánóvóhelyhez nagyjából 30 ezer euróért (12,2 millió forintért) juthat hozzá a megrendelő.

Csehországban már ennél jóval többet kell fizetnie annak, aki sugárzásbiztos és robbanásálló bunkert szeretne a telkére: ott egy bunker 20 négyzetméternél kezdődik, ezért az ár 120–180 ezer euró között mozog, azaz 48–72 millió forintba kerül egy kisebb létesítmény.
Azt, hogy pontosan milyen katasztrófára készül Zuckerberg, talán még maga sem tudja, bár kétségtelen, növekvő aggodalomra okot adó jelenségekben manapság nincs hiány. Más kérdés, hogy egy teljesen átlagos foglalkozású és jövedelmű földi halandónak ehhez képest milyen esélyei lennének a túlélésre egy esetleges vészhelyzetben – kiváltképp akkor, ha épp nincs több tízmillió forintja egy saját bejáratú bunkert „felhúzatni” a telek végében. 

Egy kis (köz)bunkertörténelem

A bunkerek, óvóhelyek, alagutak már jó ideje velünk vannak, történelmünk részei. Alapvető céljuk mindig is az emberi élet védelme volt: az első speciális óvóhelyek – nem meglepő módon – a harci repülőgépek megjelenésével épültek ki az első világháború idején. 
A második világháború egyik legismertebb bunkere Hitleré volt. Az úgynevezett Farkasverem Lengyelország északkeleti részén erdők, mocsarak és tavak rejtekében húzódott. Hiába alakították ki úgy az egész területet, hogy az a Führer egyik legfontosabb és legbiztonságosabb búvóhelye legyen, ahol egyes források szerint 857 napot töltött el összesen. 

Mégis itt kísérelték meg a legkomolyabb merényletet ellene, ami kis híján sikerrel is járt 1944 nyarán.

De nagyon sok bunker épült még ebben az időszakban. Albániában is, amely egy bunkerekben hírhedten gazdag ország.

Kép

A Rákosi-bunker – Forrás: Wikipédia

Ám nemcsak a kimondottan e célból kiépült létesítmények nyújtottak menedéket az emberek számára a világháborús bombázások, légitámadások elől, hanem például olyan alagútrendszerek is, mint a fővárosunkban található kőbányai pincerendszer. A Budai Vár alatt húzódó barlangrendszer egy részéből kialakított Sziklakórház pedig eredetileg természetes képződmény volt. A második világháború kitörésekor jelentős részét megerősítették, és óvóhellyé alakították át. Hazánk egyik leghíresebb bunkere az F4 néven elhíresült Rákosi-bunker, amelyet a kettes metró építése során alakítottak ki 1952 tavaszától. A Kossuth Lajos tér és Szabadság tér közti, H-alakú objektum lejáratai ma is megvannak.

Ahová Trump csak „benézett”, de a 9/11 idején biztosan használták

A hidegháborús években a két szembenálló szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is nagyszabású építkezésekbe kezdett a föld alatt, atombiztos óvóhelyeket, alagutakat kialakítva. Az, hogy bunkerek és alagutak húzódnak többek közt a Fehér Ház alatt, nem újdonság, az amerikai elnökök azonban ritkán használják ezeket. 

Az úgynevezett elnöki bunkerbe (Presidential Emergency Operations Center) legutóbb Donald Trumpot és családját vitték le, amikor a George Floyd halálát követően kitört zavargások a Fehér Ház környékére is átterjedtek 2020. május végén. 

Bár Trump utólag cáfolta a kimenekítéséről szóló híreket: arról beszélt, ő csupán ellenőrizte az elnöki óvóhely állapotát. 
A keleti szárny alatt található bunkert még Franklin D. Roosevelt elnöksége idején építtették az 1940-es évek elején, a második világháború alatt. 2001-ben, a 9/11-es támadások idején is biztosan használták, akkor George W. Bush elnököt és feleségét, Laura Bush-t oda menekítették a terrortámadások idején. 2010-ben, az Obama-adminisztráció idején állítólag egy új bunker kialakítása kezdődött meg. 

A kereszténység előtt Eostre istennő tiszteletére készítették és fogyasztották a kis bucikat. Sokan úgy gondolják, a kereszt a holdnegyedeket szimbolizálja, az easter, azaz húsvét szó pedig valószínűleg az Eostre névből ered. I. Erzsébet, Anglia uralkodója 1592-ben rendeletben tiltotta meg a „meleg keresztes zsemle” és más fűszeres kenyerek árusítását, kivéve temetkezéskor, nagypénteken és karácsonykor. 

A rendelet megsértésének büntetése az volt, hogy valamennyi tiltott terméket a szegények között kellett szétosztani.

Számos babona övezi a zsemle sütését, illetve ajándékozását. Aki nagypénteken megosztja valakivel a süteményét, azzal az elkövetkező egy évben semmin sem fog hajba kapni. Ha egy hosszú tengeri út előtt fogyasztja valaki a cipócskákat, azok megóvják őt a hajótöréstől. Ha fellógatjuk a húsvéti zsemléket – legalább egyet – a konyhában, védelmet biztosítunk magunknak tűz ellen, és mindig lesz kenyerünk, még az ínséges időkben is. 

Hamburg környékén valamikor a 15-16. század környékén az urak szolgáikat küldték húsvétkor egy-egy kosárral és benne párnákkal a zsömlékért, hogy még melegen kerülhessen ünnepi asztalukra a kultikus finomság. 

Erre az ünnepi reggelire meghívták rokonaikat, barátaikat is, hogy együtt fogyasztva a húsvéti zsömléket, elkerülje őket a viszály. 

Svédországban – egy 1737-ből származó szakácskönyv szerint – a még meleg bucik belsejét kikanalazták, és tejszínnel, cukorral, vajjal összefőzve újra visszatöltötték az üres zsömlébe. A svéd bullar (zsömle) nagyon kedvelt volt húsvét és nagyböjt idején, ilyenkor tejbe áztatva, kevés fahéjjal megszórva fogyasztották. Ünnepi, húsvéti változatát marcipánnal is megtöltötték, mazsolával, fűszerekkel ízesítették, ennek neve: semla. A Baltikum területére a középkorban valószínűleg svéd kereskedők közvetítésével érkezett, Rigában találhatjuk meg az első írásos nyomát a 16. századból.

Húshagyókeddi cipócskák (észt recept, 10–12 darab) 

2,5 dl langyos tej
25 g élesztő vagy 11 g száraz élesztő
1 tojás
só
1 dl cukor
1 teáskanál kardamom por
7 dl búzaliszt
100 g lágy vaj
a mázhoz: 1 tojás
tölteléknek: 3 dl tejszínhab
2 teáskanál vaníliás cukor

Ha az élesztőt használjuk, oldjuk fel langyos tejben; a száraz élesztőt egyszerűen összekeverjük a liszttel. Adjuk a tojást, cukrot, sót és az őrölt kardamomot a tejhez, keverjük folyamatosan, majd adagoljuk hozzá a lisztet. A vajat a legvégén adjuk hozzá. Gyúrjuk a tésztát addig, amíg lágy nem lesz, és nem ragad hozzá a kezünkhöz és a tálhoz. Takarjuk le konyharuhával. és hagyjuk meleg helyen megkelni, amíg duplájára nem nő. Formáljunk kis zsömléket a tésztából, tegyük őket zsírpapírra, a sütőlapra, és így kelesszük tovább a ruha alatt. Melegítsük elő a sütőt 225 fokra, kenjük meg a felvert tojással, és süssük őket 10 percig. Hagyjuk kihűlni, és vágjuk be a zsömlék tetejét. Félbe is vághatjuk a süteményeket, és töltsük meg az alsó felüket a vaníliás cukorral összekevert tejszínhabbal, majd tegyük vissza rájuk a tetejüket.

Kép

Fotó forrása: Freepik

Hot cross buns (angol recept)

Hozzávalók: 210 ml tej
1 tojás
450 g búzaliszt
1,5 teáskanál mézessütemény-fűszerkeverék
fél teáskanál fahéj (őrölt)
fél teáskanál só
50 g cukor
50 g vaj
1,5 teáskanál élesztő (instant)
125 g mazsola
A kenéshez: 30 ml tej (2,8%-os), 25 g kristálycukor

Az élesztőt simára kikeverjük a langyos tejben, majd a többi hozzávalóhoz dolgozva „rugalmas” könnyűvé gyúrjuk. A tésztából kis cipócskákat formázunk, és a tepsire rakjuk őket kicsit megkelni. Ha duplájára dagadtak, keresztet vágunk minden süteménybe, majd a cukros tejjel megkenjük őket. Közepesen meleg sütőben 15–20 perc alatt szép „pirospozsgásra” sütjük a bucikat. Langyosan a legfinomabb vajjal, lekvárral. 

Kép

Kép forrása: Freepik

A 2009 óta évente megrendezett Eventex-díj a rendezvényszervező szakma kreatív, innovatív és hatékony megoldásainak elismerésére jött létre, és mára a rendezvényszervezés, valamint az élményalapú marketing legnívósabb kitüntetésének számít. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is találunk magyarokat a pályázók között, a közönség olyan rangos hazai eseményekre adhatja le a voksát, mint az MVM Zenergia vagy az Eurojackpot Szuperkoncert. 

Előbbit – amelynek a budapesti Müpa adott otthont – a zene, a vizuális élmény és a jótékonyság jegyében hozták létre. Mindezek mellett egy olyan esemény megvalósítása volt a cél, ahol a klasszikus zene más műfajokkal tud találkozni. A program a négy évszak tematikát dolgozta fel Balázs János, a Bagossy Brothers Company, Tóth Vera, Vecsei H. Miklós, az Anima Musicae Kamarazenekar, Sárközy Lajos és a Cantemus Vegyeskar előadásában.

A Szerencsejáték Zrt. jótékonysági Szuperkoncertjét a fővárosi Puskás Aréna Szoborparkban rendezték, és olyan népszerű előadók, együttesek szórakoztatták a több tízezres tömeget, mint a DR BRS és Vendégei, a ByeAlex és a Slepp, továbbá a Halott Pénz. A résztvevőknek köszönhetően a szervezők rekordösszegnek számító 8,5 millió forinttal támogatták az Ökumenikus Segélyszervezet munkáját.

Az említett rendezvények lebonyolításáért a Lounge Group – Visual Europe Group, Magyarország legnagyobb ügynökségi csoportja felelt. Az MVM Zenergiára a „Brand Experience”, míg az Eurojackpot Szuperkoncertre az „Event” kategóriában tud szavazni az Eventex oldalán április 2-ig, ide kattintva.  

Forrás: Lounge Group – Visual Europe Group