Min múlik, hogy a kezdeti szerelemből sikerül-e hosszú távon párrá alakulnunk?

A párrá alakulás 

Arra, amikor kilépünk a saját világunkból, és egy másik személyhez kapcsolódunk, ritkán gondolunk a komfortzónánk elhagyásaként, noha ez a lépés hatalmas érzelmi kockázattal, sok belső munkával, érzelmi hullámvölgyekkel és jelentős mennyiségű pozitív és negatív tapasztalattal jár együtt. Ennek oka az a természetes folyamat, amely áradó érzelmek átélésével segít alábecsülni a kockázatokat, illetve az egész addigi érzelmi és értelmezési keretrendszer felbomlásának jelentőségét. Amikor ez a folyamat beindul és a szerelmi kapcsolatban megformálódik a vágy, hogy a másikat már állandó társként lássuk az életünkben, akkor a jó nekem veled-ből jó nekünk együtt lesz.  

Hajlamosak vagyunk a párrá alakulást érzelmi álomutazásként elképzelni, pedig közben mindketten átmegyünk egyfajta válságon, amely addig talán soha nem tapasztalt folyamatokat indít el. 

Az addig gondosan őrzött belső védvonalakat feladva megnyílunk a másiknak az intimitás építése során, miközben némileg eltávolodunk az addig kiindulási pontként szemlélt családi vagy baráti kapcsolatoktól. Ideális esetben a párkapcsolat válik olyan koordinátarendszerré, amelyben a származási család és a barátok ugyan továbbra is fontosak, de már ezek a kapcsolatok kezdenek idomulni a párkapcsolathoz, és nem fordítva. 

Többnyire persze nem ilyen szempont szerint elemezzük a párkapcsolat fontosságát, hanem egyszerűen azt érezzük, hogy ez a kötelék kiemelkedik a többi kapcsolat közül. Foglalkoztatni kezd minket az a jövőkép, amelyben a másiknak kiemelkedő szerep jut. Fontos támogatást jelent, amikor a családunk pozitív visszajelzést ad a társunkról, mintegy jóváhagyva a kapcsolatot. 

A mi-vé formálódás során rengeteg érzelmi feladatot elvégzünk, ami megterhelő is lehet, mert kapcsolati feszültségekkel is szembe kell néznünk. Ekkor választjuk ki azokat a barátokat is, akiket a közös élet részeként el tudunk képzelni. Döntünk a közös hobbikról, tevékenységekről, kötelezettségekről, ám az érzelmi alkalmazkodás mindehhez sok időt vesz igénybe. 

A párrá alakulás útján gyakran felötlik az összeköltözés lehetősége, amely kiemelkedő lehetőségnek mutatkozik arra, hogy minden időt együtt töltsünk, és ezáltal állandósuljon az intenzív boldogság érzete. 

Ritkán gondolunk arra, hogy míg korábban a találkozások után saját otthonunkba térve, volt időnk érzelmileg rendezni az élményeket, addig az összeköltözés már nem kínál ilyen keretet, hiszen megszűnik a külön töltött pihenőidő. 

Nem csoda, ha az élmények és érzelmek folyamatos áramlása következtében időnként megjelenik az érzelmi kifáradás. Emiatt türelmetlennek és kimerültnek érezhetjük magunkat, és valahogy elillan az addigi találkozások adta különleges kapcsolati légkör. Érdemes tudatosítani, hogy az együttélés újfajta érzelmi terheléssel jár együtt, így eleinte külön időre lehet szükségünk, hogy reflektáljunk rá. 

Ketten egy test lesznek? 

A párrá alakulás folyamatában elkerülhetetlenül előtérbe kerülnek azok a tapasztalatok, amelyeket az elsődleges kapcsolatokban szereztünk. Csecsemőkori és kisgyermekkori érzelmi állapotok idéződnek fel, és jelentős hatást gyakorolnak a párkapcsolat fejlődésére. Az elsődleges gondozóval – általában az édesanyával – való viszonyrendszerben tanuljuk meg és tesszük belsővé, hogy hogyan lehet valakivel intim viszonyban létezni. Milyen egybeolvadni a másik személlyel? Biztonságban vagyok? Meg tudom élni a közelséget? Észreveszik és kielégítik a szükségleteimet? 

A cikk folytatása a Képmás magazin legfrissebb, novemberi számában olvasható.

Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.