Elindulás az igazság ösvényén 

Deák Ferenc Antal a muravidéki Zsitkócról származó birtokos nemesi család gyermekeként született 1803-ban a zalai dombok közt fekvő Söjtörön. Édesanyja belehalt a szülésbe, apja öt évvel később távozott az élők sorából. Kisgyermekként Zalatárnokon élt, népes rokonsága és gyámja, Hertelendy György viselte gondját. Rendi gimnáziumokban tanult: Szombathelyen, Pápán, Nagykanizsán. Tizenhét éves korától négy évig a Győri Királyi Jogakadémia hallgatója volt. Pesten tett ügyvédi vizsgát, majd családi, baráti kapcsolataira támaszkodva a vármegye szolgálatába lépett. Sokat olvasott, a jog mellett jártasságot szerzett a gazdaság, a politika, a tudomány világában is, számos barátra tett szert, akik között ott volt Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor és a számára különösen kedves Vörösmarty Mihály. 

Táblabíró lett 1832-ben, majd helyettes alispán. A következő évtől megyei követként vett részt a pozsonyi reformországgyűlésen, ahol a liberális nemesség táborát erősítette, és olyanokkal dolgozott együtt, mint Kölcsey Ferenc, Klauzál Gábor és báró Wesselényi Miklós. 

Szónoki, politikusi tehetségével már ekkor feltűnést keltett, sérelmi feliratot szerkesztett, olyan ügyek mellett emelt szót, mint a vallás- és lelkiismereti szabadság vagy a nemesi adómentesség és a jobbágyság megszüntetése. 

Az eredménytelen diéta (országgyűlés) bezárása után hazatért, és bár a titkosrendőrség megfigyelte, közéleti írásokon, közjogi reformtervezeteken dolgozott, tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Fontos szerepet kapott az 1839–40-es országgyűlés munkájában mint a liberális reformtábor vezető alakja, nagy beszédben emelt szót a nemzet és az uralkodó közötti kölcsönös bizalom megteremtése érdekében. 

Zalába, kehidai birtokára hazatérve egy új büntetőjogi kódex tervezetén dolgozott, a hazai ipar fejlesztését szorgalmazta, igyekezett a nemességet a reformok, ezzel a haza ügye mellé állítani. Az 1844-es országgyűléstől viszont alighanem csalódottsága miatt távol maradt. Ekkor született máig tanulságos, nemzeti önváddal felérő megfogalmazása, amely szerint „sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat, de az irigy sors megtagadta tőlünk a legszebb áldást, a közértelmet és egyetértést. Talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán szabad és független ne lehessen.” 

Deák Ferenc 1830 körül Josef Kriehuber litográfiáján – Kép forrása: Wikipédia

A passzív, de nem tétlen politikus 

A sümegi körzet színeiben ismét képviselő lett 1848 elején, a Batthyány-kormány megalakulásakor pedig annak igazságügyi minisztere volt. Többször tárgyalt Bécsben a megbékélés érdekében. Batthyány és Eötvös mellett ő képviselte a mérsékelt, kompromisszumokra hajló álláspontot Kossuth ellenében, és belekezdett a teljes hazai jogrendszer reformjának előkészítésébe. Amikor 1948 őszétől a forradalomból fegyveres szabadságharc lett, és a kormány lemondott, még tagja volt a Windisch-Grätz tábornagyhoz menesztett parlamenti delegációnak, majd hazatért a birtokára, ahonnan a szabadságharc bukásáig a hadi helyzet miatt többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült Debrecenbe eljutnia. 

A megtorlás idején hadbíróság elé idézték, ám elengedték. Az osztrák kormány együttműködési felkérését azonban visszautasította, és meghirdette a passzív rezisztencia programját, vagyis az osztrák hatóságok, rendelkezések és áruk bojkottját jelentő nemzeti ellenállást. Amint lehetett, bekapcsolódott ismét a politikai életbe, birtokát elosztotta testvérei között, maga végleg Pestre, az Angol Királynő fogadóba költözött, amely így a magyar közélet centrumává vált. Mint korábban, Pesten is igen egyszerű körülmények között élt, és agglegény maradt. Fiatal hölgyrokonaihoz és a régi barát, Vörösmarty Ilona lányához a gondoskodás és az atyai szeretet szálai fűzték. 

Szabadidejében sokat olvasott, sétált, igazi szenvedélye a faragás, a faesztergálás volt, még szállodai szobájában is állt egy esztergapad. 

Kép

Deák Ferenc szobája a Vasárnapi Ujság 1876. február 13-i számában – Kép forrása: Wikipédia

A haza megmentése és egy új állam születése 

Rövidesen elérkezett az idő, hogy a birodalom és Magyarország mindkét fél számára megnyugtatóan rendezze a viszonyát egymással, mivel Bécs az alkotmányos hagyományok ellenében kívánta megoldani a kérdést, mégpedig a magyar függetlenséget semmibe vevő két dokumentummal (Októberi Diploma, Februári Pátens). Az országgyűlés 1861-ben felújította a munkáját, és – a Pest vármegye színeiben képviselőséget vállaló, a császárral már 1860 derekán találkozó Deák kezdeményezésére – ellenállt az összbirodalmi akaratnak, a régi alkotmány és a 1848-as törvények hatályba helyezését követelve. Ezt a honatyák radikálisabb része egyoldalúan, országgyűlési határozattal, a Deák vezette mérsékelt tábor pedig az uralkodóhoz intézett felirat segítségével kívánta elérni. 

Az évekig elhúzódó vitában Deák híres 1865-ös húsvéti cikke hozott fordulatot. Ebben a szerző megegyezést, kompromisszumot kínált Bécsnek: az önálló magyar államiság helyreállítását a közös uralkodó császári és királyi jogara alatt, ám saját parlamenttel, kormánnyal, a hadügy és a külügy kivételével a teljes nemzeti szuverenitás helyreállításával. Ez a javaslat, amely szembement Kossuth emigrációban megfogalmazott vágyaival és a hazai radikálisok elképzeléseivel, hűen tükrözte Deák politikusi józanságát és észszerű kompromisszumokra való készségét. Úgy vélte, az ország függetlenségét csak a Habsburg Birodalom keretei között lehet helyreállítani. Bécsi útjai során Deák találkozott az uralkodóval, aki ebben az időben elkötelezte magát a kapcsolatok rendezése mellett, majd a magyar országgyűlés az ő vezetésével tárgyaló delegációt jelölt ki a részletek tisztázására. 

A végleges javaslat az uralkodó személyében megtestesülő perszonálunióról szólt, a közös kül- és hadügy mellett döntött a közös pénzügyekről. Nem sikerült ekkor még elérni az önálló nemzeti bank felállítását és az önálló magyar haderő megszervezését, ezeknek a témáknak a rendezése későbbre maradt. Az 1848-as országgyűlési követelések zöme azonban így is teljesült, és a kiegyezés létrejött. 

Mivel Deák a neki szánt miniszterelnöki szerepet nem vállalta, februárban az általa javasolt gróf Andrássy Gyula alakított önálló magyar kormányt, 1867. június 8-án pedig I. Ferenc József magyar királlyá koronázásával létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. 

A magyar szuverenitás, ha egy birodalom keretei között is, de helyreállt. 

Kép

Deák a kiegyezés környékén – Kép forrása: Wikipédia

Az utolsó erőfeszítések és mérlegelések 

A politikai harc azonban ezzel Deák számára még nem ért véget. Az ekkor már az ő nevével emlegetett kormányzó Deák-pártnak komoly erőfeszítésekkel sikerült a kiegyezés részletszabályait, törvényeit elfogadtatnia, a formálódó új politikai berendezkedést liberális elvek szerint formálnia. Az évek múltával azonban a nemzet ügyeit a háttérből irányító politikus egészsége megrendült. Még megérte pártja és a Balközép Párt egyesülését Szabadelvű Párt néven, ám szívbaja miatt már alig szerepelt a közéletben. Szívinfarktusban hunyt el 1876 januárjában. 

Temetése nemzeti gyászünnep volt, az alkalomra az uralkodó is küldött részvéttáviratot és koszorút, Erzsébet királyné pedig személyesen búcsúzott tőle az Akadémia előcsarnokában felállított ravatalnál. 

Kép

Erzsébet királyné Deák ravatalánál a Vasárnapi Ujság 1876-as számában – Kép forrása: Wikipédia

A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja fölé nemzeti közadakozásból mauzóleum épült, amelynek homlokzati felirata a nagy magyar maga által megfogalmazott krédóját őrzi: „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.” 
Deák a magyar történelem kiemelkedő államférfiainak egyike volt, a gondos mérle­gelések és az okos kompromisszumok embere, nem véletlen, hogy az utókor a haza bölcseként emlékezik rá.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A korábbi évekhez hasonlóan a zsűri 2023-ben is havonta egy-egy pályaművet jelölt a Média a Családért-, valamint a külhoni Média a Családért-díjra. Az online vagy nyomtatott cikkek, illetve rádiós és televíziós megjelenések közül tizenhetedik alkalommal választották ki a díj győzteseit. Az elismerés ünnepélyes átadására 2024. január 25-én az Eiffel Műhelyházban került sor. 

A magyarországi Média a Családért-díjat ez alkalommal Süveges Gergő, a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorának szerkesztő-riportere kapta, míg a közönség Balogh Fruzsina Utak egymáshoz – Megtanulhatatlan házasság című, a jezsuita Szív magazinban megjelent írását díjazta. 

A Média a Családért Alapítvány 2016 óta a határon túli magyar nyelvű sajtó legjobb, családdal kapcsolatos tartalmait is jutalmazza. Idén a szakmai zsűri és a közönség értékelése egybeesett, ugyanis mindkét elismerést Szabó Sándor, a Kárpáti Igaz Szó munkatársa nyerte el a szétszakított kárpátaljai magyar családok sorsát bemutató, Apa, nagyon hiányzol! Mikor jössz végre haza? című riportjával. 

„A Képmás magazin alkotói és szakértői – köztük a feledhetetlen Kopp Mária – 17 évvel ezelőtt megállapítottak és hangosan ki is mondtak két nagyon fontos dolgot. Először is azt, hogy ha nem beszélünk sokat és jól érthetően a családról mint értékről, valamint ha hagyjuk, hogy hangosabban szóljon azoknak az éneke, akik a család kockázatairól beszélnek, akkor könnyen lehet, hogy elveszítjük azt, ami a miénk. Így született meg 2007-ben a Média a Családért-díj, amely azokat az újságírókat és szerkesztőket ismeri el, akik a családot a maga valójában és értékében mutatják be különféle sajtóorgánumokban” – idézte fel a Média a Családért-díj alapításának körülményeit Lévai Anikó.  

„Amikor nagy traumákat megélt emberek ellenállóképességének titkát kutatták, kiderült, hogy van bennünk néhány közös vonás – ilyen a humorérzék, a spiritualitás, és ilyen az, hogy kötődésre képesek. Ma, a háborúk és járványok hírei közepette megint csak keressük a bajok ellenanyagát. Mi úgy hisszük, hogy jövőbeli létünk immunerősítő vakcinája a család. Az tehát, aki a családról ír hiteles, fontos és példaadó történeteket, nem csupán tartalmat szolgáltat. Többet tesz, jóval többet: jövőt épít” – mondta a díjátadó gálán Aczél Petra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára, a Média a Családért Alapítvány kuratóriumának elnöke és a magyarországi díjat odaítélő zsűri egyik tagja.   

Kép

A Média a Családért-díj 2023-as jelöltjei - Kép: Éder Vera / Média a Családért Alapítvány

„A Média a Családért Alapítvány évek óta ösztönzi az olyan családi történetek megjelenését a médiában, amelyek bemutatásra érdemesek. Az értékes, jó példák megosztása közös ügyünk, így örömmel állunk évek óta partnerként az Alapítvány mellett. Vállalatunk számára kiemelten fontos cél, hogy a családi együttműködéseket hatékonyabbá tegyük, legyen szó akár a kapcsolattartásról, akár a közös programokról – miközben nagyon fontosnak tartjuk a valós jelenlét erejének, értékének megőrzését is" – mondta a Média a Családért szakmai díjat átadó Pereszlényi Zoltán, a Magyar Telekom kereskedelmi vezérigazgató-helyettese. 

„Az MBH Bank számára a család és a közösség alapvető fontosságú értékek, és ezeket kívánjuk a díjazott újságírókkal együtt ünnepelni. Sokat jelent számunkra, hogy újra támogatóként vehetünk részt ebben a kezdeményezésben, hiszen ez a díj azt az elkötelezettséget és elismerést fejezi ki, amit azok a kiemelkedő újságírók érdemelnek, akik munkájukkal, írásaikkal közvetett módon információt, erőt, segítséget adnak a párválasztáshoz, az elköteleződéshez, családtervezéshez, a problémák megoldásához, a családban való boldog élethez” – mondta a közönségdíjakat átadó Kutas István, az MBH Bank kommunikációs ügyvezető igazgatója.

A Média a Családért-díj, valamint a Külhoni Média a Családért-díj győztesei 1-1 millió forintos pénzjutalommal gazdagodnak, míg az olvasók által legjobbnak tartott jelöltek 400-400 ezer forint jutalmat kaptak. A magyarországi Média a Családért-díj főtámogatója a Magyar Telekom, a Külhoni Média a Családért-díj a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával valósult meg. A közönségdíjakat az MBH Bank támogatja. A jelölteket a Libri egy-egy könyvcsomaggal ajándékozta meg, a rendezvény létrejöttét az FGSZ Földgázszállító Zrt. támogatta. 

A Média a Családért-díj zsűritagjai:

• Prof. Dr. Aczél Petra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára
• Gáspár Monika, a Librettó vezető szerkesztője, M5 (MTVA)
• Király Eszter újságíró
• Martí Zoltán, a 777 alapító-főszerkesztője
• Mohay Bence, az M4 Sport műsorvezetője
• Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakember, a Képmás Kiadó és a Salt Communications ügyvezetője
• Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa
• Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője

Külhoni Média a Családért-díj zsűritagjai:

• Csinta Samu újságíró, közíró (Erdély)
• Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója (Kárpátalja)
• Molnár Judit, a Ma7 médiacsalád főszerkesztője (Felvidék)
• Tóth Lívia, a Hét Nap hetilap főszerkesztője, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke (Délvidék)

Bővebb információ: www.mediaacsaladert.hu

Mi a BPA, és miért rossz nekünk?

A műanyagok polimer típusú vegyületek, amelyek sok kis egyforma molekulából állnak össze. Nem maguk a polimerek jelentik a legnagyobb egészségügyi kockázatot, hanem bizonyos adalékanyagok, amiket a gyártás során használnak. Ezek közül két csoport mondhatni közismert a negatív hatásairól: az egyik a biszfenolok, a másik a ftalátok csoportja. Az előbbiek a műanyagok tartósságát, ellenálló képességét javítják, utóbbiak pedig lágyítják a műanyagot, ettől lesz jól formálható az anyag. Vagyis ettől lesz négyzet alakú a dobozunk, amiben az ebédet visszük, vagy hosszúkás henger a kulacsunk.

A biszfenolok legelterjedtebb képviselője a BPA, a „biszfenol A”. Káros az egészségünkre, sok kutatás kimutatta már. Mivel a molekula szerkezete hasonlít az ösztrogén nevű női hormonhoz, ezért megzavarja a hormonrendszert, ami további egészségügyi gondokhoz vezethet. 

Rákos megbetegedésekkel, meddőséggel, korai serdüléssel, elhízással, diabétesszel, asztmával, szívproblémákkal, koraszüléssel is összefüggésbe hozták már.

Merre tart a szabályozás?

Ennek tükrében nem csoda, hogy 2011 januárjában az Európai Bizottság megtiltotta a BPA használatát a polikarbonát cumisüvegek gyártásában, 2018 szeptemberétől pedig betiltották a csecsemőknek és a három év alatti gyermekeknek szánt élelmiszert műanyag palackokban és csomagolásban. Emellett az Európai Unióban a biszfenol A mennyisége bizonyos fogyasztási cikkekben, élelmiszerekkel érintkező anyagokban és játékokban már korlátozott. 2023 áprilisában az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) jelentősen csökkentette a korábban meghatározott tolerálható napi bevitel értékét, de a szabályozást eddig még nem vizsgálták felül az új érték alapján.

„Az a baj, hogy a BPA-t sokszor BPS-sel, BPF-fel és más vegyületekkel – ezek szintén biszfenolok – szokták helyettesíteni a gyártók. Hasonló a szerkezetük, mint a BPA-nak, ezért hasonlóan viselkednek az emberi szervezetben. Ezekre viszont még nem született szabályozás” – hangsúlyozza Dénes Júlia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa, aki szerint az ideális az lenne, ha az egész biszfenol vegyületcsalád tiltólistára kerülne.

Kép

Fotó forrása: Freepik

Elvileg mikrózható, mégse tegyük be

Mi történik, ha műanyag dobozban melegítjük az ebédet? Ne tegyük! A mikrohullámú sütőben keletkező hő hatására kis túlzással olvadni kezd az edény. 

Emiatt a káros vegyületek – legyen az a BPA, a helyettesítői vagy más adalékanyagok – könnyebben kioldódnak és beleoldódnak az ebédünkbe. 

A másik veszély az aprózódás, amit szintén befolyásol a hő, de más külső tényezők is. Ha egy műanyag doboz megsérül, vagy az idők során elhasználódik, akkor a mikroműanyagok leválnak róla. Belekerülnek az ételbe, italba, megesszük, megisszuk őket.

„Amikor egy műanyag edényre rá van írva, hogy mikrózható vagy mosogatógépben tisztítható, a gyártónak az a kötelessége, hogy tesztelje a tárolóedényt, és bizonyítsa, hogy biztonsággal melegíthető, hűthető, gépben mosogatható a termék” – magyarázza a gyakorlatot a vegyész szakember. Akkor hol itt a gond? Ott lehet, hogy jelenleg a gyártó tesztel, nem a hatóság. A hatóság meg elhiszi a gyártónak, amit mond. Kérdés, hogy ezek mennyire megbízható információk. A szakemberek szerint itt sokkal szigorúbb szabályozásra lenne szükség.

BPA-free, PP5 és társaik – mire figyeljünk?
Nézzük végig otthoni műanyag tárolóedényeinket! A régiektől célszerű megszabadulni. Amikor újat választunk, mindig figyeljük a BPA-free (BPA-mentes) feliratot, valamint a mikrózható, fagyasztható, mosogatógépbe tehető jelzéseket is. Szintén fontos logó a kis háromszögben található szám, ami a műanyag fajtáját jelzi. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a 2-es (nagy sűrűségű polietilén – HDPE), 4-es (kis sűrűségű polietilén – LDPE) és az 5-ös (polipropilén – PP) a legkevésbé kockázatos műanyagok.

Hiába hirdetik a dobozunk alján, oldalán, hogy BPA-free, akkor se mikrózzuk. Mindenképp tegyük át az ételt másik tányérba, másik edénybe. 

„Biztonságos mikrózás műanyagok esetében nincs” – szögezi le Dénes Júlia. 

Kép

Fotó forrása: Freepik

Forró teát műanyag kulacsba? Nagyon nem jó ötlet!

Mi történik, ha a reggeli rohanásban a műanyag kulacsunkba öntjük a kávét, teát? Szinte ugyanaz, mint mikrózáskor az ebédes dobozzal. Mivel egy forró ital is hőhatást jelent, növeli a káros anyagok kioldódásának kockázatát. Soha ne töltsünk műanyag kulacsba meleg italt, pláne ne teát, hiszen a tea forró is, savas is! 
Használjunk termoszt, hiszen pontosan erre találták ki. A bevonat nélküli rozsdamentes acél is jó választás, és szintén megbízható alternatíva az üveg palack kívülről fémmel vagy műanyaggal, tokkal megerősítve. 

A hőhatás azonban nem csak a műanyag kulacsok esetében veszélyes. Akkor is az, ha egy üdítős, ásványvizes PET-palack napsütésnek kitéve napokig, hetekig áll, anélkül, hogy elfogyasztanánk. A napsütés egyrészt hő, másrészt UV-sugárzás, ami megnöveli a káros vegyületek kioldódásának kockázatát. Nem véletlenül van ráírva, hogy fénytől, hőtől védve kell tárolni.

„Sok kicsi, sokra megy”, avagy a koktéleffektus

Míg a BPA és a ftalátok jó esetben idővel kiürülnek a szervezetből, addig a mikroműanyagok felhalmozódnak. Utóbbiaké egy viszonylag új kutatási terület, még nem tudni pontosan, mit okoznak, de sok jóra nem számíthatunk. Azt ugyanis már látjuk, hogy a tengerekben, az élővilágban, az állatok szervezetében is megtalálhatók. A bálnák milliószám nyelik őket, így váltak a bolygó legnagyobb műanyaghulladék-fogyasztóivá.

„Az egészben a koktéleffektus a veszélyes. Mindenből kapsz egy kicsit, de a sok kicsi sokra megy. Hiába mondja a gyártó, hogy határéték alatt van a káros anyag, az összhatást nem tudjuk befolyásolni” – mondja a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa. Vagyis minél többet teszünk azért, hogy ne találkozzunk a műanyagokkal, annál jobb lesz nekünk. Teljesen kiiktatni ezeket az életünkből persze nem megy egyik pillanatról a másikra, de fő a tudatosság. 

Újrahasznosítsuk a tejfölösdobozt? 

Fontos lépést tett az Európai Unió a műanyagmentes élet felé, miután 2021 nyarától betiltották az eldobható műanyagok egy csoportját, így például a szívószálaknak, evőeszközöknek, fültisztító pálcikáknak már búcsút intettünk. Mégis továbbra is automatikusan kapunk szívószálat a gyorsétteremben, mert itt is találtak a gyártók valami helyettesítő anyagot: ilyen például a bambusz vagy a műgyanta. Tesztelések után kiderült, hogy ezekben is vannak káros anyagok.

A megoldás inkább az, ha egyszerűsítünk: ne kérjünk szívószálat, vigyünk magunkkal otthonról evőeszközt.

 Mert végső soron, akár műanyag, akár bambusz, akár gyanta, ebből is szemét lesz. Állítsuk meg a szemét képződése előtt ezt a folyamatot!

Végül van egy nagyon gyakori és nem csupán ránk, magyarokra jellemző szokás, az, hogy hajlamosak vagyunk a kiürült joghurtos, tejfölös vagy az elviteles ételtároló dobozt is újra használni. Pedig az egyszer használatos nem véletlenül egyszer használatos. 
„Ezeket a gyártó az eredeti étel csomagolására fejlesztette ki. Nem kötelessége, hogy arra tesztelje, mi történik, ha tejföl helyett pörköltet rakunk bele. Megnövekedhet a kockázata, hogy kioldódjanak belőle a káros vegyületek. Ha mindenképpen újrahasznosítanánk, tároljunk benne inkább száraz élelmiszert, például lisztet vagy búzadarát” – javasolja Dénes Júlia. 

Források:
Tudatosvasarlo.hu 
Consumerreports.org 
Ecowatch.com 
Scienceline.org  
 

Töréspontok nálunk nincsenek. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor egy régi boríték címzése árulta el, hogy a nagyanyám kétszer házasodott, és a korábbi, sikertelen férjet kitörölte a fényképalbumokból, a családi elbeszélésekből, az emlékekből. Sosem létezett. 

Töréspontjai nem voltak anyámnak és apámnak sem, csak egyenes derekuk, gerincük és vékony vonallá préselt szájuk. És persze hatalmas rózsaszín vázáik. Én is hamar megtanultam ezt az utat járni: a könyörtelen linearitásét. A legnagyobb feszültséget azok a helyzetek okozták, ahol azt éreztem, döntenem kellene válaszutak között. Így hát leginkább nem választottam, hanem vittem tovább mindent, egyszerre két középiskolát, aztán párhuzamosan több egyetemet, megsütöttem a kenyeret, megtermeltem a paradicsomot, és közben kikutattam, megírtam, elzenéltem. 

Ott voltam mindenütt, és nem voltam ott sehol sem. 

Egyébként tényleg megúsztam épségben szinte mindent: egyetlen csontom, egyetlen porcikám nem tört el soha. Egyszer az iskolakör futásánál elestem, és letört a szemfogamból egy darab. Nem lehetett látni szabad szemmel, én is azért vettem észre, mert fuvolázás közben véresre sebezte a szájam a szilánk. Ez volt az egyetlen tényleges töréspontom. De aztán elmentem fogorvoshoz, aki lecsiszolta a fogam végét, és ezzel eltűnt minden jel. 

Később sem sebzett meg soha semmi. Sem a szülés, sem a veszekedések, sem a fájó veszteségek, sem a tejláz, sem az átvirrasztott éjszakák, sem a kisgyerekes magány, sem a bizonytalanságok, sem az újratervezések, sem a Covid, sem a kórház, még az állandó szorongások sem. Egyedül annyit vettem észre, mintha megszaporodtak volna a rózsaszín vázák a környezetemben. Egy a sarokban, egy kisebb a polcon, egy a gyerekágy fölött, egy a pénztárcámban, fényképként az albumban, a virág alatt az ablakban. 

Aztán a kislányom összetörte a kedvenc vázámat, egy halványkéket, és a cserepeket az ujjaim között forgatva rájöttem, hogy egyáltalán nem kedvelem a rózsaszínt, ami lassan mindenütt körülvesz. Aztán a sírástól maszatos arc felvetette, hogy javítsuk meg. Először elkezdtem magyarázni neki, hogy nem lehet, de aztán eszembe jutott, hogy hallottam egy japán technikáról. 

Kép

Kép forrása: Wikipédia

A szép porcelánokat ugyanis, ha sérülnek, nem kidobják, hanem a törött darabokat zománccal összeragasztják, és a törésvonalakat aranyporral fedik. Nézegettük a kintsugival készített műremekek képeit, a tökéletlenség szépségét, a törésvonalak egyediségét és erejét. A lányomra néztem. Talán még nem késő egy ecsetet beszereznem. 

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

Az intézmény 469 névkérelmet vizsgált meg a tavalyi évben. Az ezek közül elfogadott hetven keresztnévvel 4570-re gyarapodott a választható magyar utónevek listája.
A leggyakoribb kérelmek idegen eredetű illetve kettős keresztnevekre vonatkoznak mint a Noah vagy az Annarózsa. Minden tizedik kérelmező saját becenevét szerette volna bejegyeztetni vagy pedig önmagának kért új keresztnevet.

2023-ban többek között az alábbi nevek kerültek be a választható magyar utónevek közé:

Női keresztnevek:
•    Ájlá
•    Ancsa
•    Annarózsa
•    Bojka
•    Dorita
•    Dragana
•    Eleonor
•    Elora
•    Emilin
•    Girdiána
•    Ili
•    Kaori
•    Kikerics
•    Kjókó
•    Lile
•    Linell
•    Lisza
•    Mádhuri
•    Mei
•    Nabi
•    Paldzom
•    Serina
•    Sosána
•    Söván
•    Szmilla
•    Teca
•    Zaira
•    Zenda
•    Zília

Férfi keresztnevek:
•    Berk
•    Dárisz
•    Gábris
•    Galahad
•    Klinton
•    Korbin
•    Legolász
•    Náel
•    Nazir
•    Pipó
•    Saif
•    Szigurd
•    Sztoján
•    Szvjatoszláv
•    Tiágó

Az anyakönyvezhető női nevek teljes listája itt, a férfineveké itt érhető el.

Az utónevek eredetéről, jelentéséről, gyakoriságáról a Kutatóközpont Utónévkeresőjében tájékozódhatunk. A Pipó például az olasz Filippo becéző alakja, jelentése lókedvelő, míg a Teca a Terézia és a Teréz rokon változata.

Ha egy magyar állampolgár olyan utónevet szeretne bejegyeztetni, amely nem található meg a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján elérhető utónevek listájában, akkor ezt a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumnál kérvényeztetheti. 

Irodalmi neveket is elfogadtak

A kérelmekről a jogszabályok figyelembevétele mellett a Nyelvtudományi Kutatóközpont Névbizottságának alapelvei alapján hoznak döntést. 

Az újonnan kérvényezett utónevet a mai köznyelvi kiejtésének megfelelően, a mai magyar helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni (például Gerald helyett Dzserald). 

Elismert, maradandó értéket képviselő magyar nyelvű irodalmi, művészeti alkotásokban szereplő írói fantázianevek bejegyzését akkor javasolják, ha a név a magyar vagy az európai névkultúra valamelyik típusát képviseli, és az nem hátrányos a névviselőre. Idegen nyelvű irodalmi, művészeti fantázianevek esetén pedig akkor, ha a név külföldön már önálló és elterjedt, gyakori személynévként használatos, valamint pontosan meg lehet határozni, hogy melyik nem névadásában fordul elő. Így kerülhetett be most a listába Tolkien A Gyűrűk ura című regényében szereplő Legolasz, a Gábris név pedig Fábián Janka Az utolsó boszorkány történetei című trilógiájából is ismerős lehet.

Az idegen nyelvi eredetű újabb utónevek esetén a nyelvészek a magyarban meglevő, azaz már meghonosodott megfelelőit ajánlják bejegyzésre, Noah helyett például a Noét.

Ha az idegen névnek nincs magyar megfelelője, abban az esetben kap pozitív elbírálást, ha valamely nyelvben, kultúrában, vallásban igazolhatóan utónévként használják, használata elterjedt, gyakori, és ez hiteles adatokkal bizonyítható.

Az ősi magyarnak tartott utóneveket akkor kapnak zöld utat, ha hiteles, írott források alapján tudományosan bizonyítható, hogy a nevet a középkorban személynévként használták. Előfordul, hogy nem a mai betűk szerinti hangzás szerint javasolják az adott név bejegyzését, hanem a hangtörténeti alapon biztos vagy valószínűsíthető olvasat szerint. 

Fontos szempont még, hogy a név jelentése ne legyen pejoratív illetve ne legyen hátrányos viselőjére nézve – talán nem véletlen, hogy a tavaly kérvényezett Pumba is kiesett a rostán. De a legfőbb, hogy a gyermek a születési nemének megfelelő utónevet viseljen – ezt napjainkban nem árt hangsúlyozni. 

Forrás:

24.hu
Pénzcentrum
 

Hogyan kezdődött a szerelmük?

Katalin: Mindkettőnk édesanyja egy iskolában tanított. Mivel mi ketten voltunk lányok a húgommal, míg Andrásék ketten fiúk a bátyjával, kigondolták, hogy összehoznak minket. Abban az időben majdnem minden hétvégén tartottak házibulit, egy ilyen alkalmon találkoztunk először. András akkor már főiskolára járt, ezért idősnek találtam magamhoz. „Szóba sem jöhet, anyu!” – ellenkeztem. Viszont mivel nehéz volt a bulikba fiú kísérőt találni, később is elhívtuk őt. Aztán egyre jobban megismertük egymást, nekem pedig tetszeni kezdett a segítőkészsége, a vidámsága és az, hogy milyen jól ráérez arra, mi okoz örömet a másiknak. Az érettségim évében adtam neki egy levelet, amelyben leírtam mindezt, és hogy szeretném, ha komolyabbra fordulna a kapcsolatunk. Lepecsételtem, és megkértem, csak akkor nyissa ki, ha majd én mondom. 

De ő nem tartotta be az ígéretet, és rögtön felbontotta a levelet. Innentől kezdett komolyra fordulni a kapcsolatunk. 

András: Ezután még öt évig udvaroltam neki. Rengeteget leveleztünk, több száz levelet váltottunk, amiket azóta is őrzünk. Sokat sétáltunk a Várban, a Városmajorban, a Rózsadombon, így sikerült még jobban kiismernünk egymást. Télen pedig házibulik tették színesebbé a találkozásainkat.

Katalin: Az eljegyzésünk után András megkérdezte, mikor legyen az esküvő. Mivel a hetes a szerencseszámom, azt feleltem: 1977. hetedik hó, hetedikén, este hét órakor. Ő rábólintott, ám azt szerette volna, ha szombati napra esik a szertartás, így végül korábban, 1973-ban tartottuk. Azt is terveztük, hogy hét gyermeket vállalunk, végül öt lányunk született. Viszont velük együtt pont heten vagyunk.

Más oka is volt annak, hogy nagy családra vágytak?

Katalin: Mindkettőnk édesanyja egyke volt, és már gyerekként belénk nevelték, hogy jobb lenne, ha többen lennénk. Akkoriban szegény világ volt, nem vállalhattak sok gyereket. Anyu viszont begyűjtötte a szomszéd gyerekeket, és vitte őket is kirándulni, nyaralni. Ez a szemlélet ránk is nagy hatást gyakorolt. Az esküvőnk után aztán szépen sorban érkeztek a gyerekek.

András: A munkatársaim gyakran viccelődtek azzal, hogy hogy lehet kibírni ennyi nőt, én viszont nagyon büszke voltam arra, hogy ilyen sok lány vesz körül.

A közös életüket András szüleinek a házában kezdték meg. Ide születtek a gyermekeik, három lányuk jelenleg is itt lakik a saját családjával. A nemzedékek együttélése ma sokaknak problémát jelent. Mi erre a receptjük?

Katalin: Az anyósom nagyon határozott egyéniség volt, amit eleinte nehezen viseltem. Ugyanakkor rendet tartott, és a szigora jót tett a gyerekeinknek. Most, hogy már mi vagyunk nagyszülők, akad, amit másképp csinálnánk. Igyekszünk visszahúzódni, és nem szólunk bele a fiatalok döntéseibe, illetve csak akkor megyünk át a gyerekekhez, ha ők hívnak – ami egyébként elég gyakori.

Hogyan változott az életük és a kapcsolatuk a gyerekeik születését követően?
András: 

Még harmonikusabb lett, mint előtte: mindenben igyekeztünk nekik jó példát mutatni. 

Én két műszakban dolgoztam, ami ideális volt, mert így reggel nyugodtan el tudtam vinni őket az óvodába. Amikor délutános voltam, este tizenegyre értem haza, addigra viszont Kati már le tudta fektetni a lányokat. Ő többet volt otthon, mint én, de a szülés után két évvel mindig visszament dolgozni a klinikára. 

Katalin: A gyógyítások sikerei erőt adtak az otthoni feladatokhoz, de ez fordítva is igaz volt, az otthoni háttér teljes nyugalmat biztosított a munkához. Nem estem kétségbe azon, ha húsz gyerek várakozott a klinika rendelőjében, mert tudtam, hogy otthon békesség van, és mindent rendben tudunk tartani. Szépen beírtuk a naptárba, kinek mikor van különórája, mit kell bepakolni a táskába, mindenki tudta a dolgát.

András: Kettesben ritkán tudtunk lenni, de egyszer elmentünk három hétre Ausztriába – ezidőre elosztottuk a gyerekeket, az anyai és az apai nagyszülők vigyáztak rájuk.

Katalin: Amikor aztán a gyerekek is nagyobbak lettek, már minden programot velük csináltunk. Gyakran mentünk kirándulni más kisgyerekes családokkal is: szerveztünk egy úgynevezett Szelényi-túrát, amikor az ország különböző kempingjeiben sátoroztunk. A cserkésztábor szervezése is így jött, amit azért vállaltunk, mert így többet tudtunk a gyerekekkel lenni. Másrészt, akkoriban nem nagyon volt lehetőség nagyobb társaságba járni, csak kis közösségek voltak, a többi szülővel viszont meg tudtuk beszélni a problémáinkat, segítettük egymást.

Kép

Fotó: Szakál Szilvia

A cserkésztáborokban száz-százhúsz gyerekért feleltek. 

Katalin: Minden cserkészre a gyerekünkként tekintünk. Amikor valamelyikük megházasodik, ajándékozok a párnak egy olyan könyvet, amelybe leírom a megismerkedésük történetét. Több album is megtelt az esküvői meghívóikkal és fotóikkal.

A koronavírus-járvány idején a balatoni nyaralójukba költöztek, ahol száz napot töltöttek kettesben. 

Katalin: András úgy fogalmazott, hogy ez volt élete legszebb időszaka. Kiélveztük a tavasz minden pillanatát. 

Gyönyörködve néztük a kertben, ahogyan a fák rügyeznek és virágoznak. Táncoltunk is: találtunk egy csomó lemezt a Beatlestől kezdve a Rolling Stonesig, azokat tettük fel.

Hogyan készülnek a júliusi házassági évfordulójukra? 

András: Három nap is ünnepelni fogunk. Júniusban a lányainkkal és családjukkal. Július elején pedig szűk baráti körben tartunk egy nosztalgia jellegű kerti partit. A máriaremetei Kisboldogasszony-templomban pedig július 7-én lesz egy szentmise, ahova meghívunk kétszáz embert, majd a templomkertben fogunk piknikezni.

Mit szeretnek leginkább a másikban?

András: A harmonikus, higgadt, előrelátó, szorgalmas, okos személyiségét. És azt, hogy belelát a gondolataimba – igaz, ez kölcsönös. Hihetetlen kitartással és akaraterővel rendelkezik: negyven beteg vizsgálata után is képes mosolyogni és másoknak erőt adni. Nem véletlenül kapta meg a Batthyány-Strattmann László-díjat és a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat.

Katalin: András megfigyeli az embereket, és ezáltal tudja, hogy mi fontos a másiknak. Emellett nála a rangsorban én vagyok az első. Mindig. Ha például kér valamit az egyik unokánk, ő előbb elkészíti nekem a reggelit, és csak utána megy oda hozzá. Olyan számomra, mint egy gondoskodó apa.

Milyen tanáccsal látnák el a házasság előtt állókat?

Katalin: Az egyik legfontosabb, amit a lányainknak is tanítottunk, hogy a párjuk legyen számukra az első. A mi életünkben a minket összeadó pap, Miksó Sándor szavai voltak iránymutatók. Az esküvőn kaptunk tőle egy keresztet, amely a megszentelt házasságot szimbolizálja. A kereszt gyökerekre épül, ami a szülők, őseink hagyatékát jelképezi, középen a két vízszintes kar az egymást szorosan ölelő és segítő házaspár karja, míg a mindig felfelé mutató ág az Istenre tekint. Úgy vélem, ma nehezebb társat találni, mint régen. A fiatalok a telefonjukba mélyednek ahelyett, hogy egymásra pillantanának. A mobil figyelése függönyként választja el őket a másiktól. 

Ők rövid üzeneteket váltanak, míg mi annak idején hosszú leveleket írtunk egymásnak. 

András: A mi házasságunkat az egymás iránti bizalom, az áldozatvállalás, a közös hit, az alkalmazkodóképesség, a gyengéd figyelem tette erőssé. Ugyanakkor azt vallom, nemcsak a szeretet lényeges, fontos a köszönet is az együtt töltött évekért. 

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2023. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

Rengeteg tévhit és félinformáció kering a köztudatban és az interneten egyaránt a madarak etetésével kapcsolatban, olyannyira, hogy ennek a témának is külön cikket lehetne szentelni. Míg egyesek úgy látják, ez egy teljesen felesleges beavatkozás a természet rendjébe, sokak szerint kimondottan káros is lehet, ha az alapvető szabályaival nem vagyunk tisztában. Például azzal, hogy a vízimadarak etetése kifejezetten tilos! Annak érdekében, hogy ne vesszünk el az információáradatban, érdemes szakemberek tanácsaira hagyatkozni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) honlapján például bőséges és minden részletre kiterjedő ismeretanyagot találni a témában.

Nem kellünk a túlélésükhöz! 

A hazánkban telelő énekesmadarakat alapvetően nem azért etetjük, hogy életben maradjanak, hanem azért, hogy a közelünkbe csalogassuk őket – mondják a szakértők. Ahogyan a Bükki Nemzeti Park tájegységvezetője is fogalmaz, minden énekesmadár ott tölti a telet, ahol azt a legnagyobb eséllyel túlélheti. Így azok a fajok, amelyeknek egyáltalán nem felel meg a mi téli klímánk, már ősszel délebbre vonulnak. 

Tehát csak azok maradnak itt a hidegben, amelyek ebben az időszakban is megtalálják a táplálékukat.

Ezek a madarak az evolúciós alkalmazkodásnak köszönhetően emberi segítség, etetés nélkül képesek túlélni a telet – hívja fel a figyelmet az MMTE is. Ám, mint fogalmaznak, „a madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ami egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket”. A mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál, de csak akkor, ha jókor és jól csináljuk: úgy, hogy „a mi szórakozásunk ne okozzon kárt nekik” – emelik ki a madártani egyesület szakértői. 

Kép

Kép forrása: Freepik

Egy fecske nem csinál nyarat – vagy mégis?

Az, hogy a szívet melengető látvány mellett milyen egyéb hatásokkal lehet ránk a madarak közelsége, egyre több tudományos vizsgálat tárgyát képezi. Egy, a Nature hasábjain publikált kutatás arra a következtetésre jutott, hogy azok az emberek, akik több zöld felületet látnak maguk körül, és lehetőségük van madarakat megfigyelni – madárcsicsergést hallgatni, madarakat etetni – kevésbé szoronganak, és sokkal kevésbé szenvednek stressztől, depressziótól. A kutatók nem találtak összefüggést a felbukkanó madarak faja és a mentális egészség között, sokkal inkább a mennyiség számított, vagyis az, hogy a felmérésben résztvevők mennyi madarat láttak az ablakukból, a kertjükben vagy a környékükön.

Az összefüggés nem véletlen: a madarak éneke, csivitelése egykor természetes hangforrás volt az ember számára, ami valahol mélyen beágyazódott mindannyiunk lelkébe. A tavaszhoz, a megújuláshoz és a közelgő jó időkhöz társul, ez az egyik oka annak, hogy nem szabad hagynunk, hogy a természet elcsendesedjen – vélekedik az angol Királyi Madárvédelmi Társaság (Royal Society for the Protection of Birds – RSPB) szakértője.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság megállapítása szerint egy hét madáretetést követően 10 emberből körülbelül 7 tapasztalt pozitív változást a mentális egészségében. 

Megjegyzik, a napi tíz perc szabadban töltött idő bizonyítottan növeli a szerotonin- és dopaminszintet. Ahogyan például a kertészkedés sem „csak” arra szolgál, hogy az ember szépítgesse a közvetlen környezetét vagy megtermelje az ételei egy részét. Kutatások mutatnak rá, hogy a természetben, kertészkedéssel töltött idő hozzájárulhat, hogy hosszabb, egészségesebb életet élhessünk, sőt ezzel akár a demencia kialakulásának kockázatát is csökkenthetjük. A lakóhelyünk körül felbukkanó madarakhoz éppen ezért is fűz nagy reményt a megelőző orvoslás, mivel boldogabbá, élhetőbbé teszik a városokat és a benne élőket.

Kép

Kép forrása: Freepik

Kockázat vs. haszon

Jelenleg is zajlik egy kutatás, amely arra keresi a választ, hogyan befolyásolja mentális állapotunkat, jóllétünket a madarak rendszeres etetése. A People and Nature című folyóiratban publikált cikk vezető szerzője úgy fogalmaz: vizsgálataik során az emberek nemcsak arról mesélnek, hogy mit látnak a madáretetőnél, hanem az erre adott érzelmi reakcióikról is beszámolnak.
A projekt célja, hogy több ezer, a madarakat rendszeresen etető embert kísérjen figyelemmel az Egyesült Államokban. „A korábbi évek során, amikor azt tanulmányoztam, hogy a madáretetés hogyan hat a vadon élő madarakra, azzal kevésbé foglalkoztam, hogy ez miként hat azokra az emberekre, akik az idejüket és a pénzüket a madarak etetésére és megfigyelésére fordítják” – mondja Dana Hawley biológiaprofesszor. 

Egy olyan világban, ahol rengetegen zsúfolt nagyvárosokban élnek, megeshet, hogy az erkélyükre kihelyezett etetőkre járó madarak jelentik az egyetlen kapcsolódást a természettel, az élővilággal. 

A valóság néha véres

Viszont aki madáretetésre vállalkozik, nem árt, ha felkészíti a lelkét arra is, hogy időnként akár véres jelenetek szemtanúja is lehet. Ennek oka, hogy az etetőkre járó madarak mennyisége koncentrálódik, ez fokozhatja közöttük az agressziót, ráadásul fokozottan ki vannak téve a ragadozók támadásainak. 

Miközben sokan kedves, békés madárkának tartják például a madáretetőknél is gyakran feltűnő széncinegéket, nem árt tudatosítani, hogy ez a madár valójában ragadozó. Annak ellenére, hogy többségében rovarokkal táplálkozik, megesik, hogy egy-egy nagyobb zsákmányt is elejt, így kisebb énekesmadarak, de akár még denevérek is az áldozatául eshetnek. (Egy magyar barlangban figyelték meg kutatók, hogy a széncinegék téli álmot alvó törpedenevéreket támadtak meg.) Hegyes kis csőrük – minden látszattal ellentétben – rendkívül erős, így arra is képesek, hogy kisebb madarak koponyáját szétverjék vele, hogy ki tudják enni az agyvelejüket.

Források:
Naure.com 
The Guardian 
Futurity.com 
Pubmed 
psychologytoday.com 
Besjournals 

2024. március 1-től új, egyszerűbb és kedvezőbb tarifarendszert vezet be a MÁV–VOLÁN csoport, amely sokunk életét könnyíti meg.  

Kiket érintenek a kedvezmények?

Ingyenesen utazhatnak tavasztól a 14 év alatti valamint a 65 év feletti utasok, míg a 14–25 év köztiek félárú jegyet válthatnak. Díjmentesen vehetik igénybe a helyközi közlekedést azok a fogyatékkal élők és tartós betegek is, akik ma 90 %-os kedvezménnyel utaznak a helyközi közlekedésben. Nem kell menetjegyet váltania majd a vak, hallássérült, a magasabb összegű családi pótlékban részesülő, a fogyatékossági támogatásban részesülő, a fogyatékosságban szenvedő szociális otthoni gondozott, a gyógypedagógiai intézmények és sajátos nevelési igényű gyermekeket foglalkoztató intézményekben tanuló honfitársainknak, ahogyan kísérőiknek és látogatóiknak sem a jogszabályban leírt esetekben.

Ingyenesen utazhatnak azok a határon túli magyarok is, akik Magyar igazolvánnyal, illetve Magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkeznek.

A díjmentesség a nagycsaládosokat is érinti, akik eddig igénybe vették a nagycsaládosok utazási kedvezményét. Ez a kedvezmény a szülő és a vele együtt utazó legalább három gyermek együttes utazására vonatkozik (a személyazonosság és a feltételek igazolására alkalmas okmányok felmutatásával).

A közalkalmazottak is olcsóbban, 50%-os kedvezménnyel utazhatnak márciustól, amelyet korlátlan számú utazáshoz igénybe vehetnek. Megszűnik a papíralapú, bélyegzőhelyes igazolás, helyette elektronikus regisztrációval érvényesíthetik a kedvezményt.

Változnak a bérletek is

Jelenleg 15 bérletkonstrukcióból választhatnak az utasok. Márciustól ez kettőre csökken, s a vármegye- és országbérlet marad meg. Minden egyéb bérlettípus megszűnik, köztük a félhavi bérletek, a HÉV-bérletek, a Volánbusz környéki bérletei, az egyes szolgáltatók viszonylatra szóló bérletei és a TramTrain bérletek is. További könnyebbség, hogy az országbérlettel lehetőség lesz az első és prémium osztályra történő kiegészítő jegy megváltására is. 

Életbe lépnek a 24 óráig érvényes „Vármegye24” és „Magyarország24” napijegyek is, amelyek az adott vármegyére szóló vármegyebérlettel illetve az országbérlettel megegyező feltételek szerint használhatóak fel.

Részletek a MÁV-VOLÁN csoport honlapján.

A Csoda egy teljesen groteszk helyzetből indul ki. Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, egy év után keresőképesnek nyilvánítják. Újra dolgozni jár, ám egy apró körülmény — tudniillik az, hogy vak — sok bosszúságot, s nem kis kalamajkát okoz...
Szívbemarkoló helyzetkomikumok, egymásért vállalt kölcsönös hazugságok és a közösségben megnyilvánuló emberség jellemzi az előadást.

A darab rendezője Dino Benjamin, akit legutóbb Pinokkió szerepében láthatott a közönség. A Csoda szereplői Gyöngyösi Zoltán, Waskovics Andrea, Hullan Zsuzsa, Borbiczki Ferenc, Szántó Balázs, Bölkény Balázs, Karácsonyi Zoltán, Tar Renáta és Gados Béla.

Az előadást március 22-én mutatjuk be a Házi Színpadon. Bővebb információ itt.

72 nap a hó fogságában

1972. október 13-án egy repülőgép az uruguayi Montevideóból – rajta az Old Christians Club amatőr rögbicsapattal, családtagokkal, barátokkal – Santiago de Chilébe tartott egy barátságos meccsre. A személyzettel együtt negyvenöten utaztak a fedélzeten. Az 571-es járat azonban a hófödte Andok szívében, mindentől távol lezuhant, és két részre szakadt. Tizenkét ember azonnal életét vesztette, további tizenheten az azt követő napokban, hetekben haltak meg. Tizenhatan viszont túlélték mindazt, ami emberi ésszel felfoghatatlan. 

Hetvenkét napot töltöttek a hó fogságában ott, ahol a hőmérséklet éjszakánként a mínusz 30–40 fokot is elérheti. 

A megtörtént eseményt jól ismerjük, sokan, sokféleképpen feldolgozták már. A tragédia után rögtön egy évvel az amerikai Clay Blair írta meg a történteket, ez adta az 1976-os, mexikói gyártásban készült Survive! című film alapját. Világszerte és itthon is kedvelt hollywoodi filmfeldolgozás az Életben maradtak, amelyet 1993-ban mutattak be az akkor még nagyon fiatal Ethan Hawke főszereplésével. Az amerikai mozi a brit Piers Paul Rudd azonos című sikerkönyve alapján készült. 

Jogosan vetődik fel a kérdés, miért volt szükség még egy filmre. Az 1993-as film remake-je készült el most el? Nem. Fontos különbség, hogy a filmet ezúttal spanyol–uruguay-i koprodukcióban gyártották, dél-amerikai, eddig ismeretlen színészekkel. De A hó társadalmát (Society of the Snow, eredeti, spanyol címén: La sociedad de la nieve) azért is kár kihagyni, mert képes új olvasatot adni a történteknek. 

Kép

Képkocka A hó társadalma című filmből – Forrás: Netflix

Egy joghallgató narrációja

A Netflixen elérhető alkotás ugyanis Pablo Vierci író, újságíró 2008-ban megjelent művét dolgozta fel. Vierci maga is uruguayi, Montevideóban született, ráadásul annak idején a túlélők főiskolai csoporttársa volt. Juan Antonio Bayona spanyol rendező több mint tíz évig dolgozott a film előkészületein. Úgy érezte, hogy eddig senki nem mesélte el igazán őszintén ezt a történetet, és új szemszögből akarta bemutatni mindazt, amit a repülő utasai átéltek. Szándékosan utasokat, nem túlélőket írok, mert ennek a történetnek nemcsak túlélői voltak, hanem áldozatai is, akikről a világ kevesebbet tudott. Eddig.

A rendező az áldozatok családtagjait és az életben maradt személyeket is felkereste, hogy hiteles képet kapjon mindarról, ami 1972-ben az Andok fogságában töltött két és fél hónap alatt történt. 

Így tettek a színészek is. A történetet Numa Turcatti (Enzo Vogrincic uruguayi színész alakítja), egy a gépen utazó, mélyen hívő joghallgató narrációjában ismerjük meg. A 25 éves fiatal bár nem volt tagja a rögbicsapatnak, az Andokban a közösség megkerülhetetlen alakjává vált.

Nem modern kannibálok, hanem a túlélésért harcolnak

„Ismered a hármas szabályt? Három perc levegő nélkül, három nap víz nélkül, három hét evés nélkül” – hangzik el a filmben. A gép utasai felismerték, ahhoz, hogy életben maradjanak, a bőröndökben talált néhány csomag keksz nem lesz elég, valamit enniük kell, ezért elhunyt társaik húsát fogyasztották el. 
A rendezőt különösen érdekelte az ezzel kapcsolatos bűntudat, amitől nem klasszikus hőstörténet A hó társadalma. Az alkotó sokat moralizál, hosszan mutatja be azt a dilemmát, ami a túlélőket is foglalkoztatja: ehet-e egy hívő ember meghalt társából? 

„Ha kiderül, börtönbe kerülhetünk miatta? Vagy ez csak olyan, mint egy szervadományozás?” – vitatkoznak egymás között. „Szóval nincs jogom mindent megtenni, hogy életben maradjak? Ki veszi el ezt a jogomat?” – teszi fel a kérdést egyikük. De a hegyen a vallási meggyőződést felülírja az életben maradásért való küzdelem. A hó társadalma szereplői nem modern kannibálok, hanem érző emberek, akik az életben maradást választották. 

Kép

Képkocka a filmből – Forrás: Netflix

Az eredeti helyszínen is forgattak

A film operatőri munkája teszi igazán átélhetővé a történteket. Miközben gyönyörű totálképekkel mutatja be az Andok hegyvonulatait, ahol a hó az úr, a roncs belsejében a testi-lelki megpróbáltatásoktól elsorvadó arcokat is képes igazán közel hozni hozzánk. 

A baleset mozzanatait rendkívül naturalistán ábrázolja, ugyanakkor érzékenyen nyúl az emberi hús témájához. Nem sokkolni akar, hanem elgondolkodtatni. 

Az Andok hegységről készült külső felvételeket a baleset eredeti helyszínén, Argentínában, a Könnyek Völgyében forgatták, míg a többi jelenetet Spanyolországban, Granadában, a Sierra Nevada síterepén. 
A csapat tagjai együtt élik át, ahogy egyre több társuk szervezete adja fel a küzdelmet, együtt vannak akkor is, amikor lavina temeti be a roncsot, és együtt hallgatják, amikor a rádió bemondja, nem keresik tovább őket a mentőcsapatok. Végül két társuk hosszú gyalogtúra után eléri Chilét, aminek köszönhetően megérkezik a segítség, és végül 1972. december 22-én tizenhat túlélő tér haza az Andokból.

A film Netflixes plakátja – Forrás: Netflix

A film a hó fogságában töltött 72 napra fókuszál. Felvillannak ugyan a megmenekülés, a viszontlátás és a kórházi kezelések pillanatképei, de a következményekről, például arról, hogyan fogadta közvélemény, amikor kiderült az életben maradásuk „titka”, már nem foglalkozik. Ahogy a baleset körüli felelősség kérdésével sem. Ez talán nem is jogos elvárás, így viszont a 144 perces játékidő kicsit túlzás.
Ennek ellenére fontos film A hó társadalma, amelyet Spanyolország be is nevezett az idei Oscar-gálára. A fotelből felállva jó eséllyel más szájízzel esszük meg a vacsoránkat, talán félve ülünk repülőre, de jobban értékeljük majd a családunkat és a barátainkat.