Egyedülálló történelmi folytonosság

Amikor 1953-ban a televízió élőben közvetítette II. Erzsébet trónra lépését, az Egyesült Királyság népe és a világ is izgatottan követte a különleges eseményt, amelynek megtekintése korábban csak néhány ezer meghívott kiváltsága volt. Hetven esztendővel később, bár van némi érdeklődés, a világot már nem hozza úgy lázba az esemény, mint akkor.

Szerepet játszhat a lelkesedés hiányában az, hogy míg II. Erzsébet fiatal nő volt, akinek a világégés utáni megkoronázása egy új korszak kezdetét jelentette, addig az idős Károly sokkal inkább egy öregedő Európát szimbolizál.

Minden idők legidősebb brit királyának koronázását így is tízmilliók, sőt egyes becslések szerint százmilliók fogják követni világszerte. Angliában már évek óta készülnek a nagy eseményre, ahogy a királynő temetésének minden részletét is már jóval II. Erzsébet halála előtt eltervezték. A meghívóktól a kísérőünnepségeken át a részletes útvonalig minden apróságról beszámolt a brit média az elmúlt hónapokban. Károly kérésére a koronázás nem lesz olyan pompás esemény, mint édesanyjáé volt, ezért például a vendégek számát is csökkentették, és katonai egyenruhát visel majd a király. Bár a költségek visszafogottak, a westminsteri apátság impozáns épületében zajló esemény így is különleges lesz. A briteknek nagy lehetőség ez az országimázs építésére, és a turistáknak is sok koronázási bögrét el lehet adni.

Az első részletes feljegyzés egy angol király koronázásáról 973-ból származik. Ekkor koronázták meg I. Edgár királyt, és Tracy Borman történész leírása szerint ez lett a modellje minden későbbi koronázásnak. Ekkor például már része volt a szertartásnak az olajjal való felkenetés, amely az ókori bibliai királyok koronázásának mintájára történt.

1050 évvel később III. Károly koronázásának részletei némi változtatással szinte azonosak lesznek I. Edgáréval.

Igaz, a drámai szavak, eskük és a felkenetés is immár csak szimbolikusak, a király nem rendelkezik valódi hatalommal, és népe nagy része sem hívő. A szertartás történelmi folytonossága mégis egészen egyedülálló.

Út az apátságból a palota erkélyéig

A BBC menetrendje szerint a westminsteri apátságban a szertartást a hagyománynak megfelelően a canterburyi érsek fogja vezetni, aki az elején „be fogja mutatni” az egybegyűlteknek a királyt, akik „Isten áldja a királyt” kiáltással köszöntik őt. A király ekkor a híres koronázási szék mellett fog állni, amit I. Eduárd készíttetett több mint 700 évvel ezelőtt. Ezt követően történik az eskütétel, majd az említett felkenetés. A felkenetést a hírek szerint nem közvetítik, ahogy II. Erzsébet koronázásakor is a nézők elől elrejtve tartották meg. Ezt követi a koronázás: először a jogarokat és az országalmát veszi Károly király a kezébe, majd az érsek a fejére helyezi a koronát. Abban a pillanatban, amikor a korona a király fejére kerül, trombiták fognak felharsanni, és országszerte lövésekkel tisztelegnek III. Károly előtt. Ezt követően a király elfoglalja a trónszéket.

Tom Holland angol történész az Observerben írt cikkében megjegyzi, hogy a koronázás „misztikus” jellege talán sok britet meg fog lepni. Mivel hetven éve történt az utolsó, az emberek emlékezetében már nem él az előző szertartás. Ráadásul mivel a lakosság jelentős része már nem jár istentiszteletre sem vasárnaponként, sokaknak bizonyára meglepő lesz az ősi rituálé. Holland szerint azonban az esemény lehetőséget ad arra, hogy az emberek ezt az oldalát is lássák a brit hagyományoknak.

Kép: Wikipedia

Hosszú éveken át kérdés volt, vajon Károly feleségét, Kamillát királynévá koronázzák-e, mivel a lakosság jelentős része ezt tiszteletlenségnek érezte Diana hercegnővel szemben. Azonban az elmúlt két évtizedben jelentősen változott a hozzáállás a váláshoz, és Kamilla népszerűsége szép lassan növekedett.
A palota bejelentése szerint Károly király megkoronázása után Kamillát is királynévá koronázzák.

A menetrend azonos az elődökével, de lesznek apró, modern hozzátoldások. Ilyen például az, hogy más vallások vezetői is jelen lesznek a keresztény szertartáson, sőt apró szerepeket is fognak kapni. Bár volt olyan hír, hogy Károly az eskütételnél változtat a szövegen, hogy az reflektáljon az ország vallási sokszínűségére, de végül a BBC szerint nem változtatnak az eskün, és a király a „protestáns református vallás" fenntartására fog ígéretet tenni. A más vallások felé tett gesztusokkal együtt a szertartás hagyományos anglikán szertartás lesz, régi himnuszokkal. Károly kérésére azonban szerepelni fog egy gospelkórus is, valamint Andrew Lloyd Webber musical-zeneszerző is írt egy művet az eseményre.

A szertartást követően Károly és Kamilla a híres aranyhintóval térnek vissza a Buckingham Palotába. Mivel a hintó igen nehéz és több mint 260 éves, csak lépésben tud haladni, így az utcán sorakozó tömegnek lesz lehetősége látni a frissen koronázott királyt. A királyi család végül a palota erkélyéről fogja köszönteni a londoniakat.

Sok spekuláció volt arról, kik lehetnek jelen az erkélyen, és a hírek szerint a Kaliforniából felesége nélkül hazalátogató Harry herceg, valamint Károly öccse, a botrányos életű András herceg nem állnak majd ott.

A korona tekintélye töretlen

A koronázásra meghívottak listája II. Erzsébetéhez hasonlítva igen szűkös, hiszen 70 éve még nyolcezer ember volt jelen, május hatodikán azonban csak kétezren fognak a westminsteri apátságban ülni. A korábbi hagyományokkal szakítva az európai királyi családok vezető tagjai is meghívást kaptak. Jelen lesz a brit kormány jelentős része, és nagy számú külföldi vezető is. Jelezve az ünnep hagyományos jellegét, a brit hírességek körül csak kevesen lesznek jelen, a sztárokat ehelyett az ünnepi koronázási koncertre hívták meg, amely azonban nem része a fő eseménynek.

A királynő szeptemberi halála óta Károly király iránt a szimpátia nagyobbnak bizonyult, mint a korábbi években várható volt. Az új uralkodóra ugyan árnyékot vetett kisebbik fia kitárulkozó könyve, Netflix-sorozata és nyilatkozatai, de a palota csöndje helyes taktikának bizonyult. A felmérések szerint a britek többsége továbbra is támogatja a monarchiát, azonban a fiatalok körében alacsony a népszerűsége. Ez viszont mindig így volt az elmúlt évtizedekben, ami azt is jelzi, hogy ahogy öregszik a brit lakosság, úgy egyre pozitívabb a véleménye az államformáról.

Kép

Fotó forrása: Wikipedia

A 74 esztendős Károly király egyfajta átmeneti korszakot nyithat a monarchia történetében. Ha szüleihez hasonlóan hosszú élettel áldja meg a sors, akkor is csak 15–20 évnyi uralkodás elé néz. Bár sokan féltek, hogy szókimondó lesz, és királyként is kioktatja az embereket a környezetvédelemről, illetve más általa kedvelt témákról, ez egyelőre nem következett be.

Bár személyisége és múltja miatt sincs esélye arra, hogy felnőjön édesanyja népszerűségéhez, a korona tekintélyét jelzi, hogy királyként máris sokkal nagyobb tisztelet övezi, mint korábban.

A koronázás csökkentett pompája mutatja, hogy Károly nem akar a Marie Antoinette-i fényűzés hibájába esni. Bár a királyi család napi tevékenysége igen prózai, az ilyen nagy eseményeken megnyilvánul, hogy prózaiságuk mellett ők valóban egy ősi hagyomány fenntartói.

Források:

• Tracy Borman: Crown and Sceptre: 100 Years of Kings and Queens, Hodder, 2022
• https://www.theguardian.com/commentisfree/2023/apr/30/bronze-age-coronation-rites-seem-to-speak-to-a-modern-love-of-the-sacred
• https://www.rct.uk/visit/the-royal-mews-buckingham-palace/the-gold-state-coach#/
• https://www.gbnews.com/royal/king-charles-iii-prince-harry-meghan-markle-prince-andrew-buckingham-palace-balcony-coronation
• https://www.pbs.org/newshour/world/public-support-for-the-monarchy-is-lowest-among-young-britons-but-thats-nothing-new
• https://www.cbsnews.com/news/king-charles-coronation-guest-list-who-is-invited/
• https://www.bbc.com/news/uk-63543019
• https://www.bbc.com/news/uk-65435426

– Kamaszkorotok óta ismeritek egymást, de csak évekkel később lettetek egy pár. Hogy emlékeztek vissza erre?

Geri: Mindketten a Magyar Táncművészeti Főiskolára jártunk, de nem egy évfolyamba. Nekem Lili már akkor is tetszett, de a korkülönbség miatt – amikor ő tizennyolc volt, én még csak tizenhárom – nyugtáztam, hogy úgysincs esélyem nála.

Lili: A főiskola után az Operaház táncosa lettem, aztán Geri is az Operaházhoz szerződött, és újra keresztezte egymást az utunk. Amikor A diótörőben együtt táncoltuk a főszerepet, rengeteget dolgoztunk együtt, ekkor alakult ki köztünk a szerelem.

Geri: Liliről eleinte azt hittem, hogy egy megközelíthetetlen művésznő, ezért a próbákra sem azzal a szándékkal mentem, hogy most végre meghódítom. De ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy egy csupaszív nő, és innentől már minden ment a maga útján.

– A balett egy szenvedélyes műfaj. Szerintetek mennyire törvényszerű, hogy szerelem szövődik a párokat alakító táncosok közt?

Lili: Valószínűleg nem mi vagyunk az elsők, akikkel így történt; az intimitás, a másik közelsége a szakmánk része, és a táncosok szorosabb kapcsolatba kerülnek a partnerükkel. Mi hamar ráébredtünk, hogy ami köztünk van, több mint munkakapcsolat, és hogy szeretnénk, ha ez a szerelem életünk végéig tartana.

– Pedig Lili, a mestered, Dvorszky Erzsébet annak idején óva intett attól, hogy szakmabelit válassz…

Lili: Igen, és nyilván annak is megvan az előnye, ha a másik külsős. Én hajlamos vagyok a nap 24 órájában szakmai dolgokról beszélni, gondolkodni, amivel az őrületbe tudom kergetni Gerit. Ő könnyebben el tud szakadni a munkától, és figyelmeztet, ha túlzásba viszem.

Azt egyébként áldásnak érzem, hogy gyakran van lehetőségünk együtt táncolni. Szerintem ez nagyon sokat hozzáad a művészetünkhöz, mivel a színpadon is erősítjük, hajtjuk egymást. De az is hatalmas energiákat mozgat meg bennem, ha Geri a nézőtérről szurkol.

Geri: Furcsa, de sokkal jobban izgulunk a másikért, mint ha mi izzadnánk a színpadon. Egyébként még most is emlékszem Lili első főszerepére – ő volt Júlia a Shakespeare-drámában, és engem már akkor, nagyon fiatalon lenyűgözött.

Nagy álmom teljesült, amikor tavaly megkaptam a darab férfi főszerepét, és mellette táncolhattam el Rómeót.

Lili: Nekem pedig Geri a Karamazov testvérekben feledhetetlen, fantasztikusan hozta a karakterét, teljesen a hatása alá kerültem. Mivel én sosem táncoltam abban a darabban, nem ismerem a lépéseket, a pontos koreográfiát, így igazi nézőként tudtam élvezni az előadást.

– Legutóbbi közös munkátok a Mayerling, amiben Habsburg Rudolfot és szeretőjét, Vetsera Máriát alakítjátok. A darab a balettirodalom egyik legtragikusabb története. Hogyan küzdöttetek meg ezzel a kihívással?

Geri: Sokat olvastunk a történetről, és rengeteg felvételt néztünk meg korábbi előadásokról. El akartunk utazni Mayerlingbe is, ahol a darab vége játszódik, de erre eddig nem jutott időnk. Mivel valós személyekről van szó, nagyon törekedtünk rá, hogy hitelesen formáljuk meg a karaktereinket.

Lili: Tavasszal az Operaház a Mayerlinggel nyitott újra, nekem pedig a szülés után ez volt az első feladatom, így igen meghatározó számomra ez a szerep. Vetsera Mária megformálását azért is élvezem, mert ízig-vérig nő lehetek. Ugyanakkor mind fizikálisan, mind érzelmileg és mentálisan rengeteget követel tőlünk ez a darab: a karaktereink játszanak a halál gondolatával, amihez kellékeket is használunk, például egy koponyát, és fegyvert is fogunk egymásra, majd pedig együtt vetünk véget az életünknek. Nem könnyű a helyzetükbe képzelni magunkat, de nagyon megérintett minket a történetük. Az előadások után még órákig a hatása alatt vagyunk, és este aludni sem tudunk, nehéz visszazökkenni a mindennapokba.

– Jóval könnyedebb darab A makrancos Kata, amelyben Geri a mostani évadban debütált. Karaktere az elszánt Petuchio, akinek a hatására a makacs főhősnő igazi pálforduláson megy keresztül. Ti változtatok valamiben egymás mellett?

Geri:

Amikor megismertem Lilit, a fiatalságomból adódóan még sok minden alakult bennem, de ő sok dologra rávilágított és a helyes irányba terelt, mindig jó hatással volt rám.

Lili: Geri egy nagyon közvetlen ember, mindenkivel könnyen megtalálja a közös hangot, míg én picit zárkózottabb vagyok, de sokat fejlődtem mellette ezen a téren. Egyébként sok közös van bennünk, talán amiatt is, mert egymást követő napon születtünk: mindkettőnknek fontosak a konzervatív értékek és a család, és ugyanolyan alázattal végezzük a munkánkat. Geri rendszeretete viszont rám kevésbé jellemző. (nevet)

Kép

Fotó: Éder Vera

– Egy éve született meg a kisfiatok. Lili, balettművészként, akinek a teste a munkaeszköze, hogyan élted meg a várandósságot?

Lili: Nagyon élveztem ezt az időszakot: nem voltak rosszulléteim, az első perctől fogva jól éreztem magamat a bőrömben, és nem zavart, hogy megváltozott a testem. A terhességem egyébként pont a Covid idejére esett, amikor bezárt a színház, és nem voltak próbák, sem előadások, tehát Bertalan nagyon jól időzítette az érkezését. Reggelente elvégeztem egy balettgyakorlatot, jólesett átmozgatni magam, de csak annyit csináltam, amennyit az állapotom engedett. A szülés utáni pár hónap viszont nagyon nehéz volt, mivel újra formába kellett hoznom magam, és nem sikerült könnyen leadni a plusz kilókat. Geri viszont ebben az időszakban is nagyon támogatott.

– Geri, huszonöt voltál, amikor apává váltál. Nem érezted magad túl fiatalnak hozzá?

Geri: Inkább a környezetem gondolta így, én viszont már régóta vágytam rá, hogy apuka legyek. Nagyon ­családcentrikus vagyok, amit otthonról hoztam: a szüleim tizenhét éves koruk óta vannak együtt, és mindig mindenben példát mutattak nekem. Amikor aztán egymásra találtunk Lilivel, úgy voltam vele, mire is várnánk.

Lili: Igen, Geriben talán előbb született meg a vágy egy kisbabára, mint bennem. Úgy gondolom, ez a szakmai életem miatt volt, mert nem tudtam előre, mikor fogom azt érezni, hogy eljött az idő.

– Hogyan változott meg az életetek, amikor szülők lettetek?

Lili:

A kisfiunk születésével átalakult a fontossági sorrend: már nem olyan dolgok miatt aggódom, mint hogy melyik lábammal kezdjek egy lépést, hanem hogy hánykor aludt el a kisfiam.

Pont emiatt a színpadon is jobban tudok teljesíteni, mert nem ragaszkodom annyira görcsösen a dolgokhoz, könnyebben el tudom engedni magam.

Geri: Bertalantól rengeteg szeretetet kapunk – az ember nem is tudja ezt elképzelni, amíg nincsen gyermeke. 

Idézzük fel az olvasóknak az egyik meghatározó gyerekkori emlékét: egy korábbi interjúban mesélte, hogy tízéves fiúként megsejtette, látta a lelki szemeivel, hogy filmezni fog, fut egy kamera előtt, és tudta, hogy valamiféle drámai jelenet felvétele készül. Emellett azt is megérezte, hogy kérdezni fogják önt a munkájáról, az életéről, és sokan fognak figyelni arra, amit mond. Mit gondol, honnan jöttek ezek a sugallatok?

Ezt valóban láttam. Mondhatnánk, kicsit ijesztő is, hogy ilyen képek villannak be az embernek, de nem szeretném túlmisztifikálni. A tudomány sok lehetőséget ad arra, hogy magyarázatot találjunk a jelenségre. Többek között Hawkingtól Az idő rövid történetét vagy Harari könyveit olvasva is rádöbbenhetünk, párhuzamos világok igenis létezhetnek. Milyen álmokat látunk? Milyen energiák kötnek össze emberekkel, akikkel ismert módon egyelőre nem kapcsolódhatunk össze? Mi a viszonyunk az időhöz?

Hirtelen ez az egyszerű kérdés – hogy én gyerekként „láttam” magam filmezni, és azt, ahogy egy riportban beszélek a munkámról – az élet értelmét boncolgató kérdéssé változott bennem.

Az ember a terveit érzékenyen, félálmodó pozícióban talán úgy tudja csoportosítani magában, hogy kirajzolja a jövőt, és elkezd dolgozni ezen a jövőn. Így válhat egy sugallat beteljesedő valósággá. Valószínűleg jót és rosszat is le tudunk hívni – hogy honnan, azt nem tudom megválaszolni.

Mennyire jellemző önre a nosztalgiázás? Van olyan meghatározó, pozitív gyerekkori emléke, amelyhez időről időre visszatér, hogy töltekezzen belőle?

Zavaróan erős bennem a nosztalgiára való hajlam. Ha naplót írnék, beleírnám: „Kedves Naplóm írója! (Ez lennék én.) Élj a mának!” Az emlék, amelyhez vissza-visszatérek, a ráckevei Kis Duna-ághoz kötődik. A HÉV megérkezése az állomásra, ahol a lehúzott ablakon keresztül megcsap a Duna vízének szaga. Ahogy a szigetre jutok: a nagyapám egyik barátja elénk jön egy motorcsónakkal, helyes kis oldalmotoros, két evezővel ellátott ladikkal. Ezzel az ember szép lassan tud közeledni a szigetoromhoz. Emlékszem a fák formájára, a békanyálra, de leginkább nagyapámékra! Ha más se lenne, mint ez a gyerekkori emlék, már jól lennék. A másik a váci Rádi úti lakótelepen a foci reggeltől estig. Nem pályán, hanem babakocsit toló nők, lendülő hinták és a homokozó között. A körülmények speciális technikai tudással vértezték fel az ott futballozókat.

Soha senkit nem eltalálni több éven át az ottani labdarúgás bravúrja volt, és talán csak a Copacabanán nőhetnek fel olyan focisták, mint a Rádi úti lakótelepen.

Kisfiúként milyen elképzelései voltak a felnőttek életéről? Ehhez képest van olyan dolog, amely pontosan ellenkezőleg működik ma, mint ahogy az ábrándozó gyermekkori énje elképzelte?

A szüleim életében egy férfi és egy nő volt. Ők, egymásnak. Kiskamaszként romantikusan én is azt gondoltam, az első megtalált lány az utolsó is lesz. Ennél aztán kalandosabb életet éltem, de hogy családra vágyom, hogy apa akarok lenni, abban biztos voltam. És szerencsém van, volt, mert megadatott. Változtak némileg a tervek – most már nagyapa szeretnék lenni.

Van olyan apai minta, vélekedés vagy szemlélet, amelyet ön is a magáévá tett, és értékként mindenképpen szeretne továbbadni a gyermekeinek?

A válasz egyszerű: van. Sőt! Édesapám tartása, morálja, a humorral való operációja a nehéz helyzetekben, és az az otthoni kommunikáció – persze édesanyám pörgésével fűszerezve –, hogy mindent ki lehet, és ki is kell beszélni. Ugyanakkor meg kellett tanulnom egy nagyon egyszerű dolgot: hogy ne várjam el ezt a fajta attitűdöt mindig, minden körülmények között a környezetemtől. Ez is átadandó tudás, hogy sokfélék vagyunk. Meg kell tanulni, hogy aki nem ebből a közegből jött, zavarba jöhet ettől a nyitottságtól. Ráadásul ez sebezhetővé is tehet.

Azt kellett megtanulni, hogy sokféle út van. Akármennyire tisztelem is a szüleim útját, nem árt, ha néha letérek róla, mert akkor van értéke a visszakanyarodásnak.

Be kell járni a világot – elvont és valódi értelemben is.

A gyermekpszichológia szerint teljesen magától értetődő, hogy a szülőktől testi-lelki függésben élő kisgyermek valóságos istenként tekint a nevelőire, feltétel nélkül mindent elfogad igaznak, amit tőlük hall. Ön emlékszik a kamaszkorából olyan vitás helyzetre, amelyben már tetten érhető volt – tiszeletteljes - elkülönülés és véleménykülönbség?

A megfelelni akarás komoly béklyó. Az embernek meg kell találnia önmagát. Mint ahogy a tanítvány is leválasztódik a tanítójáról, bármennyire hálás is neki, hogy tőle kapta az első koordinátarendszert, amelyben gondolkodik. Nem egészséges egy életen át belesimulni valakinek a világába. Bármennyire szerethető is az ismerős világ, vitázni jó. A másik ember fejével is kell gondolkodnod egy minőségi összecsapásnál. Sokszor volt, hogy édesapámmal óriási vitába keveredtem az ebédlőasztalnál, aztán két nap múlva egy kocsmában azon kaptam magam, hogy az ő álláspontját képviselem egy parázs veszekedésben. Abban az időszakban – és ez nem baj, így van rendjén – önmagában az ellenállást kellett megtanulni ahhoz, hogy tisztelve szeressem az álláspontját, de maradjon hely az enyémnek is.

Kép

Rudolf Péter gyerekként édesapjával és nagypapájával – Forrás: Rudolf Péter

Azt pedig kb. két éve egy költözésnél tapasztaltam meg, amikor a tárgyaink nagy része – gyakorlatilag a ruhák, tányérok, bútorok kilencven százaléka – egy raktárban tartózkodott, hogy milyen jól megvoltunk a tíz százalékkal is. Akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy innentől nem tárgyakat, hanem élményeket szeretnék gyűjteni és ajándékozni.

Hatalmas társadalmi tabu a pénz és az anyagi javakról való gondolkodás, mégis szükségszerű a boldogulásunkhoz. Közben sok ember megélhetését befolyásolják olyan téves berögződések, miszerint tisztességes úton nem lehet sok (vagy éppen elég) pénzhez jutni, vagy hogy a tehetős embereknek mindig a pénz az első, és elhanyagolják a családjukat. Kíváncsi vagyok, lehet-e ebben egészséges középutat találni, és ha igen, ön szerint miképp?

Egy jól működő társadalomban van esély arra, hogy ha az ember tehetséggel és tisztességgel teszi a dolgát, abból el is tudja tartani a családját, és marad ereje, energiája egy következő lépcsőfokra lépni. Szóval van jövőképe. Ennél viszont jóval zavarosabb időket élünk. A meggazdagodási történetek inkább gyanúsak, mint tiszteletet parancsolók. Kérdés persze, mit értünk boldoguláson, avagy mi kell a boldogságunkhoz? Szerencsés esetben jól illeszkednek a vágyaink a lehetőségeinkhez. A biztonságos egzisztencia lehetőséget teremt a mérlegelésre, ezt az esélyt kell kiindulópontnak tekinteni.

Egy túra a barátokkal az erdőben nem pénzkérdés, de szerencsés esetben az ember saját döntése, és nem a pénztárcájáé a minőségi időtöltés, egyáltalán, hogy ezen gondolkodhat, és nem a mindennapi betevőért küzd.

Egyszerű polgári létről beszélünk, valami rendről, igazságosságról. Ez jelenleg nem magától értetődő, szabálykövető, szorgos kisemberként semmiképp. Nekem szerencsém volt, van. A pályámmal és azzal az időszakkal is, amikor elkezdhettem dolgozni. Egy barátom egy éven át azért dolgozott, hogy aztán három héten keresztül valami egzotikus helyen bóklászhasson a világban. Ez volt az ő prioritása. Jó szakember volt, tette a dolgát, de nem normális az ár, amibe ez a pár hét került, semmilyen értelemben. Az anyagi javak megszerzésére épül szinte az egész világ: vedd meg, mert jobb, mint az előző, de már aznap rosszabb, mint a holnapi – ezért azt is vedd majd meg. Ez borzalmas üzenet, közben ez mozgatja a világot, ettől van embereknek munkahelye. A fogyasztói társadalmat nem lehet egyszer csak lekapcsolni. A családokon és az oktatáson múlik minden, segíteni kell megtalálni az értékeket. És azt, hogy az értékeken belül hol a helye egy lecserélt autónak, vagy annak, hogy egy másik családnak is legyen kenyér az asztalán. Az ember naivan azt gondolta volna, a 21. században már lesz olyan emberi testület, amely képes megoldani, hogy a föld javai arányosabban legyenek elosztva. Ilyen szervezet azonban nem tud, nem akar létrejönni. Mintha az ember evolúciós győzelmének része – ijesztő kimondani, de talán a legfontosabb része – lenne az önzés... Sokszor nem is értem, mi a cél, hányadik millió, milliárd. Értelmetlen, öncélú függőség a gyarapodásnak ez a szintje.

Sok gyermeknek vannak képzeletbeli barátai. A Vígszínházban jelenleg műsoron lévő Barátom, Harvey című darabban ön egy olyan férfit alakít, aki felnőttkorában mély barátságot ápol egy nagy, fehér nyúllal, akinek kiforrott személyisége van. Természetesen Harvey sok galibát okoz a darabban, mégis felvetődik a kérdés, mennyire létfontosságú, hogy meg tudjunk maradni a realitás talaján? Vagy mennyit ad hozzá az életünkhöz, ha engedjük működni a „gyermeteg énünket”?

Harvey és Elwood barátsága épp azt mutatja meg, hogyan kellene élnünk. Ha ez infantilis, hát legyen! A gyermeki változatunk szerethetőbb. Mert mi minden mellett megyünk el felfokozott ritmusú életünkben! Ha Harvey, illetve Elwood P. Dowd mentalitása „fertőző” lenne, s elterjedne ennek az előadásnak a révén, akkor nyugodtabb ország lennénk. Több közünk lenne egymáshoz, és több látszólag felesleges dolgot tennénk. Nézhetnénk magunk elé, mint a görög filozófusok, és azon gondolkodhatnánk, mindez miért van... Hogy itt ülünk, és gondolkodunk azon, hogy itt ülünk.

Abban a ritmusban, ahogy ma élünk, az emberi kapcsolatok a legjobb szándék mellett is felületessé válnak. A prioritások észszerűtlenül átrendeződnek, minden érdek- és haszonelvű.

Szeretem Harveyt! Amit megidéz, annak köze van az arisztotelészi boldogságkereséséhez, amely filozófiának alaptétele – a kifejezés szinte lefordíthatatlan – az emberi és a közösségi kapcsolatokból születő jó kedély.

Kép

Rudolf Péter a Barátom, Harvey című darabban – Fotó: Domolky Dániel

Legújabb rendezése a Szeget szeggel című Shakespeare-átdolgozás, amelynek műfaját dühös vígjátékként határozták meg. Vitathatatlan, hogy az emberi érzelemvilág sajátosságaiból kifolyólag a drámák időtlenek, mert teljen el akárhány évszázad, az emberi reakciók, érzelmek és gesztusok állandók. Az eredeti darabnak egyes források szerint először 1604. december 26-án volt a bemutatója, amely az akkori erkölcsi, hatalmi kérdésekre kereste a választ. A ma is érvényes kérdésekre (életért életet, bűnért bűnhődést) vajon találhatunk-e választ a művészi megfogalmazás által? És vajon a szigorított kontroll és igazságszolgáltatás (legyen az egy kisebb vagy akár városnagyságú közösség) valóban képes-e arra, hogy a bűnt mint az emberi természet egyik alapvető velejáróját visszaszorítsa, megszüntesse? Létezhetne-e egy jobb vagy másmilyen világban olyan mód, amellyel pozitív irányba lehetne fordítani az emberek viselkedését?

Társadalomban élve a mindenkori hatalomnak olyan kereteket kell felállítania, amelyek között a tetteknek következménye van. A büntetés része a közösségben élő ember életének, de az, hogy mi számít bűnnek, mi büntetendő, örökösen változik a világtörténelem folyamán. Ha a büntetés célja a rend fenntartása, és visszatartó erő, akkor a társadalom működik. Ha politikai rendcsinálás, bosszú vagy egyéni kisszerűség mozgatja a szálakat, akkor a törvény törvénytelenné és a végrehajtó bűnössé válik. Ijesztő, mennyire nem változik az emberiség morálja. Amikor egy-egy zseniális elődünk – mint például Shakespeare – művét olvassuk, vagy látjuk színpadon, és rádöbbenünk, hogy minden szó igaz ma is, abból nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy nincs mit tennünk. De fel kell fognunk, hogy így teljes a világ. Az emberiség nem változik, ám az sem változik, hogy az emberiséget egy maréknyi csapat meg akarja változtatni. A mi dolgunk ehhez a maréknyi csapathoz tartozni.

Az interjú az Ilyenek voltunk sorozat keretében jelent meg. A sorozat további részei itt olvashatóak.

Annyit már nagy valószínűséggel tudhatunk a sajtóhírekből, hogy 14 éves eminens tanuló az elkövető, egy elitnek számító iskola diákja, aki egy osztálytársa elmondása szerint „kifejezéstelen arccal” lőtt a történelemórát tartó tanárára és diáktársaira. Utána kijött a teremből, és mindenkire lőtt a folyosón, aki az útjába került. A halottakon kívül egy tanár- és hat gyereksérültje van a lövöldözésnek, egy közülük életveszélyes állapotban.

Döbbenetes az esetben az is, hogy maga a fiú is hívta a rendőröket, miután kiment az udvarra.

A belgrádi rendőrfőnök sajtótájékoztatója szerint – amelyet többek között az n1info.rs idéz – a hátizsákjában volt még egy másik pisztoly és négy, gyúlékony anyaggal megtöltött palack is. Találtak nála egy részletes tervet évfolyamokra lebontva azoknak a diákoknak a nevével, akiket le akart lőni, illetve egy tervet, amelyen az iskola alaprajza és a tantermek elhelyezkedése szerepelt. A fiú tehát előre eltervezte a tettét.

Az okokat persze mindenki keresi. A szerb oktatási miniszter szerint az ilyen támadásokért nagyrészt a filmek, a számítógépes játékok és az úgynevezett nyugati értékek terjedése tehető felelőssé. A miniszter viszont nem említi az okok között a gyerekekre szüleiktől átörökített traumát, a délszláv háborúban átélt szörnyű élményeket, amikor a gyilkosságok mindennapos tapasztalatok voltak.

„A gyilkos az áldozatválasztással mindig üzen valamit magáról és a sérelmeiről” – nyilatkozta Végh József kriminálpszichológus egy korábbi, amerikai iskolai lövöldözés kapcsán a kepmas.hu-nak. Sok esetben valamilyen iskolai bántást akarnak megtorolni. Az elkövetők másik jellemző csoportja paranoid személyiségzavaros, akinek rögeszméje lehet, hogy mindenki ártani akar neki, ezért válogatás nélkül öl. Nagyon alkalmazkodóan, simulékonyan tud viselkedni, amivel ügyesen manipulál másokat. Gyakran az a meggyőződése, hogy az emberek azért vannak, hogy kihasználja őket a céljai érdekében. A közhiedelemmel ellentétben a tömeggyilkosok nem feltétlenül szegény, elmaradott társadalmi rétegből származnak, de nem is mindig „elkényeztetett” gazdagok. Mint ebben az esetben is, lehetnek eminens gyerekek, akik semmilyen mentális zavar jeleit nem mutatják. „Az európai terrorcselekmények elkövetői jellemzően középosztálybeli szülők gyerekei, akik valamilyen ideológiát kerestek, és így kapcsolódtak valamely bűnszervezethez – mondta Végh József kriminálpszichológus. – Az ilyen fiúk vagy lányok áldozattípusú személyiségek is lehetnek, akik azért követnek el bűncselekményeket, hogy börtönbe kerüljenek, vagy akár, hogy megöljék őket.”

A belgrádi elkövető édesapjának egyébként több, engedéllyel tartott fegyvere is van, de nem tudja, fia hogyan juthatott hozzá. Állítólag apja és fia többször jártak együtt lőgyakorlatokra.

„Fegyverhatásnak hívjuk azt a jelenséget, miszerint, ha a környezetünkben erőszakhoz köthető tárgy van – legyen az egy vadászkés, puska vagy gumibot –, az növeli az agresszív viselkedés valószínűségét, felnőttekben és gyerekekben egyaránt – mutatott rá a kepmas.hu pszichológus szakértője, Kürthy Anna a fegyverek közelségének lélektani hatására egy korábbi cikkben. –  1967-ben írták le a fegyverhatás definícióját, miután laboratóriumi pszichológiai kísérleteket végeztek a témában. Megfigyelték felnőttek és gyermekek viselkedését egy zárt térben, ahol nem volt fegyver, azután egy pisztolyt helyeztek az asztalra, és úgy monitorozták a résztvevőket. Mérhetően magasabb volt az agresszív viselkedés akkor, amikor a fegyver is jelen volt.”

Szerbiai ismerősök így kommentálták a hírt:

„Csoda, hogy ez még csak most történt meg! Rengeteg fegyver van a civil lakosságnál, ráadásul a fegyverhasználat sok családban valamiféle virtus kifejezése: a lövöldözés gyakran a családi ünneplés része.”

Szerbiában száz lakosra átlagosan negyven lőfegyver jut az MTI adatai szerint. Az amerikai társadalmi példa azt mutatja, hogy a könnyű fegyverhez jutás és a lövöldözések nagy száma között összefüggés van. A Washington Post szerint a vérengzéseknél a fegyver az esetek 85 százalékában a gyilkos otthonából vagy valamelyik közeli ismerősétől származott. A CNN átfogó statisztikai összesítéséből kiderül, hogy Amerikában 100 ezer emberre több mint 4 lőfegyveres gyilkosság és 100 amerikai polgárra 120,5 lőfegyver jut. Ez az összefüggés azonban minket, magyarokat, nem ringathat hamis biztonságérzetbe. Igaz ugyan, hogy nálunk szigorú fegyvertartási szabályozás van, és 100 ezer emberre csak 0,1 lőfegyveres gyilkosság jut, ám nemrég egész Magyarországot sokkolta a hír, hogy egy miskolci fiú iskolai lövöldözést tervezett. A finn rendőrség jelzésének és a TEK műveleti egységének hála tervét nem tudta megvalósítani.  

Felhasznált források:
https://www.origo.hu/nagyvilag/20230503-szerbiai-iskolai-lovoldozes.html
https://n1info.rs/vesti/mup-osumnjiceni-decak-pozvao-policiju-i-prijavio-da-je-pucao/
https://infostart.hu/kulfold/2023/05/03/friss-fejlemenyek-nyolc-gyerek-is-meghalt-a-belgradi-iskolai-lovoldozesben
https://kepmas.hu/hu/miert-lesz-valakibol-18-evesen-tomeggyilkos-gyilkossagok-texastol-aszodig
https://kepmas.hu/hu/amerikaban-iskolaba-jarni-veszelyes-feldolgozhatatlan-tragedia-ami-texasban-tortent
https://kepmas.hu/hu/gyerekek-fegyverben-hogyan-kezeljuk-gyermekek-eroszakos-eszkozokhoz-fuzodo-vonzalmat
 

Az irányelvek és a valóság

2018-ig a gyermekgyógyászati irányelvek egyértelműen a cumi és cumisüveg használata ellen foglaltak állást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy növeljék a kizárólagosan szoptatott babák arányát. Azonban hiába végeztek átfogó kutatásokat a témában, a tudományos adatok nem támasztották alá, hogy a cumi károsan befolyásolná a szoptatást, ezért ezek fényében módosultak a szakmai irányelvek. Az Egészségügyi Világszervezet 2018 óta érvényes dokumentuma a kategorikus tiltás helyett ma már ajánlásokat fogalmaz meg, amelyekkel egybecseng sok szoptatási szakember és gyermekorvos tanácsa is, miszerint addig nem ajánlatos cumit adni a babának, amíg ki nem alakul a szoptatásban a kereslet-kínálat viszony, azaz nagyjából a baba 6–8 hetes koráig. A kicsi ebben az időszakban sajátítja el a szopizás technikáját, és a cumi megzavarhatja ezt.

A baba ugyanis azzal az ösztönnel jön a világra, hogy életben maradása záloga az anyatej, azaz a szopizás, márpedig, ha feleslegesen szív, és ezzel nem jut táplálékhoz, azzal csúnyán becsapjuk őt.

Amikor a szoptatás nem lehetséges

Persze van olyan, amikor a szoptatás nem jön össze, és nem azért, mert az anya ne szeretné anyatejjel táplálni a kisbabáját: „Réka a születése utáni második napon, pont, amikor beindult a tejelválasztásom, elkapott a kórházban egy csúnya fertőzést, és gyógyszeres kezelésre szorult, amitől tejcukor-érzékenység alakult ki nála, így az orvosok megtiltották, hogy szoptassam. Miközben a cumisüvegből tápláltam, potyogtak a könnyeim, mert annyira szerettem volna, ha anyatejes baba lesz belőle. Sokáig fejtem a tejet, hogy ne apadjon el, hátha egyszer csak mégis szoptathatom, de erre sajnos soha nem került sor, és ettől nagyon rossz anyának éreztem magam” – meséli Judit, aki öleléssel, simogatással és összebújással próbálta pótolni a szoptatás hiányát. És Réka bizony megkapta a cumit is, mert amikor a kezelések miatt Judit nem lehetett vele, a cumi volt, ami megnyugtatta.

Sok anyuka alapból meg sem próbálja a cumit, mert fél, hogy csökken a tejmennyiség, vagy hogy a pici rászokik, és nehéz lesz leszoktatni róla. „Nálunk tudatosan nem volt cumi. Nem mondom, hogy nem vettünk itthonra vész esetére, de szerencsére nem volt szükség rá. A kislányom 18 hónaposan hagyta abba a szopizást, addig három-négy óránként szoptatni kellett. Persze az utolsó hónapokban már csak a megnyugvás miatt szopizott, és már aludt is tovább. Leginkább a fizikai közelségem számított. Ki lehet bírni cumi nélkül, sőt!” – mondja Mariann. Mások attól félnek, hogy folyton a cicin lóg majd a baba, és az ujját fogja szopni, amitől beszédhibája alakul ki, és csúnyák lesznek a fogai.

„Én már a kórházban, pár naposan odaadtam a babámnak a cumit. Elfogadta, és nagy cumis lett belőle. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes baba volt, aztán 8 hónaposan magától levált. Szerencsére a cumitól semmi problémája nem lett: szépen és tisztán beszél, rendesen nőttek a fogacskái.

Én abban hiszek, hogy az anyamell táplálásra való, az anyai ölelés, összebújás, simogatás pedig megnyugtatásra, a szeretet kifejezésére.

A cumitól ugyanúgy megnyugodott, igaz, közben a karomban ringattam. A cumit mindig csak alváshoz vagy utazáshoz kapta meg. Kétéves korában aztán egyszer csak kijelentette, hogy ő már nagylány, és nem cumizik többé” – számol be a saját tapasztalatairól Lili.

Győri Ildikó pszichológus szerint nem szabad, hogy azt gondoljuk, ha cumit adunk a babánknak, attól rossz anyák vagyunk. A cél ugyanis mindig az, hogy a babának jobb legyen: „A cumizás elsősorban a baba megnyugtatására alkalmas módszer, amely leginkább arról szól, hogy megtanítjuk a gyermekünknek, hogyan tudja megnyugtatni magát. Így a cumi az önmegnyugtatásnak lehet igen hatékony eszköze.”

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels/Rodnae Production

De nem fog rászokni?

Nagyon sok édesanya félelme, hogy ha rászokik a kicsi a cumira, onnantól kezdve minden arról fog szólni. A félelemnek van alapja, de csak abban az esetben, ha a baba azt tanulja meg, hogy ha bármilyen problémája van – ha panaszkodik, sír –, akkor a cumi a megoldás. A szakemberek épp ezért a cumit csak elalváshoz és olyan helyzetekben ajánlják, amikor a szülő pillanatnyilag képtelen segíteni, például vezetés közben.

„Nekünk a cumi megkönnyítette az életünket. A kisfiunk alváshoz, utazáshoz, babakocsizáshoz használta, és szerencsére a szopizást nem zavarta meg. Hosszú távú hátrányairól még nem tudok beszámolni, mert még csak 13 hónapos. Viszont most elkezdett járni, nagyon sok dolga van. Magától leszokott róla, egyszerűen el is felejti bekapni” – meséli Dorottya.

Van olyan eset is, amikor a szülők kimerültsége vezet odáig, hogy minden eszközt bevetve próbálják megnyugtatni és elaltatni a kicsit. Ilyenkor még azok is könnyebben nyúlnak a cumihoz, akik eleve úgy indultak, hogy mellőzni fogják a gyermeknevelésben ezt a kis eszközt. Akárcsak Ilonáék: „Én végül mindkét gyermekemnek adtam cumit, pár hetes korukban. Pedig voltak elveim, aztán több éjszakát végigordított az első babánk, a cicit sem fogadta el.”

„Amikor már több napja pár óra alvással próbáltuk kihúzni a nappalokat, mondtam a páromnak, hozza a cumit, és csend lett.”

Rázós leszoktatás

A cumizásnak kétségtelenül van előnyös oldala, hiszen könnyebbé és gyorsabbá teheti az altatást, azonnal megnyugtatja a babát, amikor már semmi más nem segít, de bőven akad hátránya is, például az, hogy nagyon nehéz lehet a leszoktatás. Fontos, hogy ha elérkezett az idő, és meg kell válni tőle, nem szabad egyik napról a másikra elvenni a gyermektől. Normális esetben magától abbahagyja a cumizást, ha már nem igényli. A kóros ragaszkodás hátterében olykor valamilyen pszichés, lelki ok áll: családi feszültség, válás, félelem, de a túl korai vagy nem megfelelő bölcsődébe, óvodába szoktatás is kiválthatja, hogy a cumi jelenti a biztos pontot, ezért nem engedi el.

„Sosem a le-, inkább úgy mondanám, hogy az átszoktatásra törekedjünk! Ne elvegyük a cumit, hanem helyettesítsük valamivel: egy plüssfigurával, egy tentipárnával, egy puha takaróval, amit magához ölelhet, amit simizhet a gyermekünk. Olyan tárgyat adjunk neki a cumi helyett, ami ugyanazt a funkciót képes betölteni, mint a cumi: megnyugtatja, de már nem kell a szájába vennie, és az életkorának is jobban megfelel” – tanácsolja Győri Ildikó.

A pszichológus szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek temperamentumában nagyon nagy különbségek lehetnek. Van, aki meg tudja nyugtatni magát, és van, aki nehezen. Aki az utóbbiak közé tartozik, az jellemzően gyakrabban és hosszabb ideig cumizik. Ugyanígy különbség van aszerint is, hogy egy gyerek életében a környezete mennyire képes nyugalmat teremteni.

Ha a pici nyugalomban nő fel, ha a szülőknek van elegendő idejük arra, hogy rá figyeljenek, és még a szeretetet is érzi maga körül, akkor vélhetően kevesebbet fog cumizni.

Ha viszont feszültség van a családban, azt a kisgyerek is érzi, és keresi a megnyugvást adó cumit, ami olyan, mint egy megnyugtató rituálé.

Ugyanez igaz a közösségbe szoktatás esetében is: „A közösségbe kerülésnél azon van a hangsúly, hogy hogyan történik, mert nem önmagában a szoktatással van probléma, hanem azzal, ha az nem úgy zajlik, ahogy a gyereknek optimális lenne. Ha a beszoktatás ideje alatt biztonságban érzi magát otthon és a bölcsiben is, akkor nem lesz ebből probléma, ha azonban ezt a folyamatot elnagyoljuk, ha valamiért nem érzi magát jól a bölcsiben, s az érzelmi igényei nincsenek kielégítve, akkor nagyobb szüksége lesz arra, hogy megnyugtassa magát, és biztosan többször, hosszabb időre előkerül a cumi.”

Ahogy az élet sok területére, a cumizásra is igaz, hogy nincs általános igazság, hiszen minden gyerek más. Egy azonban bizonyos: mindig érdemes az arany középutat választani. Vagyis csak olyan helyzetekben vegyük elő a cumit mint segédeszközt, amikor másként nem tudunk segíteni. Kerüljük, hogy a cumi egész nap a pici szájában lógjon. Ez nemcsak higiéniai szempontból nem túl előnyös, de a beszédfejlődést is hátrányosan befolyásolhatja, nem is beszélve arról a rossz beidegződésről, hogy minden problémára egyetlen megoldás létezik: a cumi.

Forrás:

https://www.who.int/teams/nutrition-and-food-safety/food-and-nutrition-actions-in-health-systems/ten-steps-to-successful-breastfeeding

A cikk létrejöttét a Média a Családért Alapítvány támogatta.

Előbb egy légzési erőkifejtést mérő övet csatolok a mellkasomra, amelyhez két kábelt kell csatlakoztatnom, ezek másik végét pedig egy készülékbe illesztem. Az alvásmonitorozó eszközt társítom egy övhöz, ezzel egy faktor kipipálva. Ezt követően orrkanült helyezek az orrlyukaimba, amelyet ragtapasszal rögzítek az arccsontomhoz, a másik végét szintén az eszközhöz illesztem. Utóbbit csatlakoztatom a fő mérőszerkezethez, a PolyWatch YH-600-hoz, amelyet a bal csuklómra húzok fel, akárcsak egy karórát – kicsit hasonlít is rá, csak nagyobb a képernyője.

Már csak az az egy feladatom marad, hogy az egyik ujjamat a pulzoximéterbe dugjam, amit ugyancsak a karóraszerű adatrögzítővel kötök össze.

Bekapcsolom a készüléket, és indulhat is az adatrögzítés.

Az okos kis masina megkezdi az adatgyűjtést, méri a véroxigénszintet, a fizikai mellkaskitérést (ez utóbbi a többi adattal összevetve nyer majd értelmet), a testhelyzetet, míg az orrszonda segítségével a levegővételt, a légoszlop áramlását és a légoszloprezonancia alapján a horkolást monitorozza. A PolyWatch egy éjszaka alatt általában nyolcórányi adatot rögzít. Nem túl bonyolult a kábelek egy részét a pizsamám alatt elvezetni, egyben célszerű is, nehogy belegabalyodjak. Hogy miért teszem ki magam ennek az éjjeli tortúrának? Ennek több oka van. Egyrészt felhívni a figyelmet az alvászavarok kialakulásának, következményeinek kockázatára. Másrészt, hogy prezentáljam: ha én kibírok egy éjszakát a sok kütyüvel, talán másnak sem okoz nagy gondot. Ha sikerül levetkőznünk averzióinkat, sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat és társunkat. Melyek ezek? Hogy megtudjam, ellátogatok az InspiroMed Légzésközpont és Alvásklinikára.

Kép

Fotó: Velkei Tamás

A felnőtt férfiak kétharmada horkol

Az egyik alvásminőséget befolyásoló betegség az apnoé, ami az alvás közben jelentkező légzészavarok, légzéskimaradások gyűjtőneve. Ennek detektálásához az az ideális, ha az általam is viselt készülékekkel minél többet mozog a páciens éjszaka, mert így felfedezhető, mi történik a különböző testhelyzetekben.

Viszonylag gyakori ugyanis, hogy az egyik oldalán fekve a páciensnek nincsenek apnoétünetei, a másik oldalára fordulva viszont igen.

Ennek anatómiai okai (is) lehetnek, hiszen testünk nem szimmetrikus, így a felső légutak, a szájüreg vagy a garat alakja sem az. Gyakori, hogy a mandula, a nyelv vagy a nyelvcsap megnagyobbodása, orrsövényferdülés vagy orrpolip okoz nehezebb légzést, illetve elzáródást. Megint más a helyzet hanyatt fekve. Dr. Csapó Krisztina, az InspiroMed alvásmedicina-szakértője megjegyzi, ebben a pózban még egy egészséges ember is képes olykor légzéskimaradást produkálni. Az apnoé is gyakrabban jelentkezik hanyatt fekvő testhelyzetben.

Az apnoé gyakran együttjár a horkolással. „A felnőtt férfi lakosság kétharmada horkol, ennek leggyakoribb oka az elhízás, azon belül is a nyaki elhízás, a nyak körfogatának jelentős megnövekedése. A felszaporodott zsírréteg növeli a nyelv méretét, szűkíti a légutakat, emellett az életkor előrehaladtával jelentkező izomzat- és szövetrenyhülés is a gyakori kiváltó okok közé tartozik” – magyarázza dr. Csapó Krisztina. A szűkület által okozott úgynevezett obstruktív apnoe mellett egyes esetekben idegrendszeri, légzőizmokat érintő, illetve az agytörzsben található légzésközponti problémák miatt is kialakulhat légzéskimaradás. Ilyenkor nem érkezik meg a levegővételhez szükséges megfelelő utasítás a légzőrendszerhez. Ezt nevezik centrális apnoénak.

Minden második felnőttet érint az inszomnia

A másik nagy csoportba az inszomniatípusú el- és átalvási alvászavarok tartoznak. A stressz, az idegrendszeri rendellenesség, a táplálkozás, a mozgáshiány mind közrejátszhatnak a kialakulásukban. Ilyenkor az alvás töredezetté válik, a páciens nem tud elaludni, vagy elalvás után nem sokkal felébred, felszínesnek érzi az alvását.

Kezelendő inszomniáról akkor beszélhetünk, ha a tünetek hetente három-négy vagy annál több alkalommal fordulnak elő.

Akut állapot a lakosság 30-50 százalékát, krónikus, legalább három hónapja fennálló álmatlanság nagyjából az egytizedét érinti. A pihentető alvás a szervezet egészének működése szempontjából nagyon lényeges, ilyenkor pihen ugyanis az idegrendszer, és a szív is alacsonyabb frekvencián működik, ahogy a megfelelő hormonális szabályozáshoz és az anyagcseréhez szintén szükség van a pihentető alvásra.

Mellőzük a mobilt lefekvés előtt!

Gábor Tamás, az alvásklinika munkatársa kiemeli, hogy az utóbbi 5-10 évben nagyon sok kutatási eredmény született, amelyek arra derítettek fényt, hogy összefüggés van az alvászavarok és a krónikus betegségek között. Ma már ismert és a tudomány által is igazolt tény, hogy a kezeletlen alvászavarok (légzészavar, inszomnia, a cirkadiánritmus zavara, mozgászavar) egyes krónikus betegségek kialakulásához vezethetnek. Ilyen például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a daganatos megbetegedések, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek.

Vagyis egyáltalán nem elhanyagolható probléma, ha valaki alvászavartól szenved. „Ugyanakkor sokan a horkolást csupán egy állapotnak tekintik, nem veszik komolyan az ebben rejlő egészségkockázatot. Sajnos ma még kevesebben vannak azok, akik pusztán a horkolásuk miatt felkeresnek egy alvásmedicina-szakértőt, és saját döntésük alapján kérnek vizsgálatot” – számol be tapasztalataikról Gábor Tamás.

Márpedig, ha a cirkadiánritmus felborul, vagy a horkolásból, légzészavarból adódóan az alvás sturktúrája nem megfelelő, töredezetté válik, a sejtek nem tudják megfelelően elvégezni a feladatukat, vagy nem akkor végzik el, amikor szükséges volna.

Ez hatással van a szervszintű működésre, ezáltal a szervezet egészére.

Az alvási apnoéval együtt jár az oxigénszint csökkenése is. Akad olyan páciens, akinek 50-60 százalékra is visszaesik az egyébként 95 százalék fölötti, normálisnak tekinthető véroxigénszintje. Ebben az állapotban a létfontosságú szervek, így az agy és a szív sem jut elegendő oxigénhez. A pihentető alváshoz ráadásul megfelelő alváshigiéné is szükséges. Különösen nagy probléma az elalvás előtti tévézés, mobilozás, megerőltető fizikai vagy sporttevékenység, a szokásosnál nagyobb stressz, mert ez mind akadályozza a szervezetet, hogy a megfelelő melatoninszint kialakuljon.

Ha csöndben, fényhiányos környezetben, nyugalomban feküdnénk le, könnyebben alhatnánk el, és nagyságrendeket javíthatnánk alvásunk minőségén. A szervezetben a melatonin hormon szintje felel az alvás–ébrenlét ciklus szabályozásáért. Ahogy csökken körülöttünk a fény, úgy növekszik a melatonin termelése a szervezetben, így válik lehetővé az elalvás, illetve a melatonin fokozatos kiürülésével alvásunk felületessé válik, majd felébredünk.

Kép

Gábor Tamás – Fotó: Velkei Tamás

Az alvászavar egy nagyobb betegség előszobája

Kinek ajánlott az alvásvizsgálat? A fentiekből következően a felnőtt lakosság nagy része érintett lehet. A legtöbben ma még idegenkednek a vizsgálattól – akinek még nincsenek jelentős nappali panaszai, annak a tapasztalatok alapján nehéz elmagyarázni, hogy a tünetmentesség ellenére a krónikus betegségekhez vezető folyamatok már elindulhattak a szervezetében.

„A szervezet sokáig képes kompenzálni a kezdődő negatív folyamatokat” – emeli ki Gábor Tamás, és hozzáfűzi: aki már hosszú ideje szenved alvászavartól, annak a terápia jelentős életminőségbeli javulást jelent.

Ezért is fontos tudatosítani a vizsgálat fontosságát. „A sofőrök esetében különösen nagy jelentősége van ennek, hiszen az elalvásos balesetekért felelős mikroelalvásoknak nincs előjelük, szinte kivédhetetlenek, és a közutakon könnyen balesethez vezethetnek” – emeli ki a szakember.

Nézzük, hogyan zajlik egy ilyen vizsgálat! Ki kell töltenem két kérdőívet, továbbá kapok egy kis kártyát, amelyre alap fizikai adatokat (testsúly és -magasság, has- és nyakkörfogat) kell rögzíteni, illetve aki tud otthon vérnyomást mérni, annak egy lefekvés előtti és felkelés utáni vérnyomásértéket is. Miután kitöltöm a kérdőívet, a szakemberek javaslatot tesznek arra a diagnosztikára, amelyre szükségem lehet. Az egyik lehetőség az otthoni diagnosztika, a másik az alváslaboratóriumban végzett, felügyelt éjszakai poliszomnográfia, ami már egy magasabb szintű vizsgálat. Ha az otthon használható eszköz esetében nincs meg a négy óra alvásidő, amely a protokoll szerint szükséges az értékelhetőséghez, meg kell ismételni a vizsgálatot, vagy javasolnak egy felügyelt poliszomnográfiás alkalmat. A legtöbb esetben az otthoni vizsgálatok is sikeresek, de ha valaki előzetesen arról számol be, hogy a mindennapokban is nehezen alszik négy óránál többet, akkor nem is javasolt az otthoni vizsgálat elvégzése.

A tavalyi nagy siker (100 beérkezett pályamű, 9 díj és különdíj) után 2023-ban is meghirdeti az Apakulcs az Apa ezerrel! pályázatot. Céljuk, hogy minden lehetséges eszközzel felhívják a figyelmet arra:  nagy szükségünk van az apák elkötelezett jelenlétére.

„2023 májusában várjuk a frappáns, emlékezetes, szívmelengető, örömteli vagy épp szívszorító; apával, apasággal kapcsolatos történeteket.

Ami ma is eszedbe jut. Ami épp most esett meg veled. Amit sosem fogsz elfelejteni. Ami apáról megmaradt. Amiből érzed,  hogy apa vagy. Amit más apától láttál. Amit átéltél. Amit átélnél. Ami lelkesít. Ami elszomorít. Ami  éltet – és ami maga az élet" – írják közleményükben.

A pályázaton életkortól, nemtől, családi állapottól függetlenül bárki részt vehet.

A pályaművek terjedelme legfeljebb ezer karakter lehet szóközökkel (a mű címén túl).

Ahogyan a pályázat szlogenje fogalmaz: Gyorsan megírható, gyorsan elolvasható – és felejthetetlen.

A pályázat beküldési időszaka: 2023. május 1. 0 órától 2023. május 31. éjfélig.

Online eredményhirdetés: 2023. június 18., Apák napja

Személyes díjátadó: 2023. ősz

A legjobb pályamunkák megjelennek az Apakulcs és a stratégiai partnerek felületein.

A fődíjas írás szerzője – gazdag ajándékcsomag mellett – részt vehet egy Apakulcs-tréningen (férfi győztes esetén), vagy saját közössége számára közösen megszervezünk egy Apakulcs-előadást.

A pályázat népszerűsítésében, értékelésében és a díjak, különdíjak odaítélésében az Apakulcs és az Apa ezerrel! pályázat stratégiai partnerei vesznek részt:
Apa Akadémia
Egyszülős Központ
Family magazin
Harmat Kiadó
Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom
Képmás magazin
Nagycsaládosok Országos Egyesülete

A pályázat stratégiai partnerei értékes különdíjakat ajánlottak fel, melyeket különböző kategóriákban adnak át.

Az Apa ezerrel! pályázatról további részletek, illetve jelentkezés itt olvashatóak.

Elhagyni a várost mindenáron

Hosszú sorok Szudán határain, egész napos várakozás, aggodalom, hogy kapnak-e vízumot és reményt arra, hogy átkelhetnek egy biztonságos országba. Sok szudáni lakosnak most erről szól az élete, pontosabban azoknak, akiknek van lehetőségük és pénzük arra, hogy elmeneküljenek a harcok elől. Akik maradnak, azok pedig az otthonaikban próbálnak elbújni.

„Senki sem csomagolt elég ételt, vizet, ruhát vagy pelenkát a csecsemők számára. Vannak olyan betegek, akik már Kartúmban sem jutottak hozzá a szükséges gyógyszerekhez” – mondja Asmara Adanis szudáni aktivista, akinek a bátyja 53 órát utazott, hogy Kartúm busz-pályaudvaráról eljusson az egyiptomi határig, és ott lepecsételjék az útlevelét.

Afnan Hassab orvos, a kórház, ahol dolgozott, a polgárháború miatt bezárt. Ő maga alig tudott kijutni Kartúmból, külföldi rokonai segítettek neki pénzt szerezni. „A buszsofőrök megbízhatatlanok, néhányan csalók. Elveszik a pénzedet, és eltűnnek vele. Vannak, akik elképesztő összegeket kérnek el” – magyarázza Hassab, akinek sikerült találnia egy csoportot, amely bérelt egy buszt, és volt szabad ülésük 170 ezer szudáni fontért (azaz több mint 100 ezer forintért). Észak-Szudánig tud eljutni, onnan még újabb transzportot kell keresnie a határig.

Hozzáteszi, sokan azért ragadtak a harcokban, mert a bankbezárások és a banki alkalmazások meghibásodása miatt nem tudnak hozzáférni a sofőrök kifizetéséhez szükséges nagy összegekhez.

Néhány nő megpróbál aranyat eladni a Facebookon, hogy legyen készpénze.

„Sokan elakadtak. Ismerek egy nyolctagú családot, akik végül úgy döntöttek, hogy teherautóval északra mennek, Dongolába. Annak ellenére, hogy van pénzük, nem tudják kifizetni a költségeket, őrült jegyárak vannak” – fogalmaz Hassab. Vagyis akik nem tudják elhagyni az országot, azok más városokba, államokba utaznak, de még ez sem olcsó. 

Zűrzavar a határon, étlen-szomjan a sivatagban

A 25 éves Alaa Elsaied Sirelkhatim először nővérével a Kartúmtól délre fekvő Wad Medaniba szökött, majd Etiópiába menekült. Kapott vízumot, de elmondása szerint a határátlépés kaotikus. „Zűrzavar volt. Az emberek nem rendelkeztek megfelelő dokumentációval, csak kétségbeesésükben próbáltak szerencsét. A határőrizeti csapatok mindkét oldalon túlterheltek voltak, próbáltak segíteni az embereknek, de csak azoknak segítettek végül, akiknek volt pénzük” – mondja a fiatal nő, aki Etiópiából is szeretne továbbutazni. Kiemeli, a többség nem képes átkelni. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak anyagilag, azok pedig, akik megtehetnék, nem férhetnek hozzá készpénzhez, mivel a bankok zárva vannak, az ATM-ek üresek. Akiknek pedig nem volt vízumuk, azokat elutasították. 

Zainab Elnaiem Elmahdi Szudánon kívül él, elmondta, hogy amikor megpróbált vízumot intézni az Egyesült Arab Emírségekbe a rokonainak, egy utazási iroda azt mondta neki, hogy „biztonsági okokból” egyáltalán nem adnak vízumot szudániak számára.

„Az emberek egy háború sújtotta országból menekülnek. Nem turistaként megyünk más országokba, ezért el kell törölni a turistavízum-követelményeket.”

A szudáni emberek és külföldön élő családjaik aktívabb nemzetközi beavatkozást szeretnének. „Képzeld el, hogy a sivatag közepén szomjas, éhes, traumatizált, fáradt vagy egy húszórás utazás után. Aztán újabb húsz óra várakozást követően valaki azt mondja: »Sajnálom, nem jöhet be, mert turistavízumra van szüksége…« Fontos lenne, hogy a világ felismerje a humanitárius és menekültválságot, és azonnal kezelje azt” – foglalja össze a korábban már idézett Adanis.

Dallia Mohamed Abdelmoniem Kartúmból menekült újságíró, aki 26 órás fárasztó buszút után idősek és gyerekek társaságában jutott el Port Sudan kikötővárosba, a Vörös-tengerhez. „Fénypontot jelentett, amikor a helyi szudániak a buszon utazókat gyümölcslével és vízzel várták annak ellenére, hogy nekik is kevés jut. Nagyon érzelmes pillanat volt, emlékeztetett arra, milyen gyönyörű ez az ország és a népe. Ezért sem hagyhatjuk, hogy ez a két férfi folytassa a rombolást" – mondja az újságírónő.

Valóra vált félelem

A két férfi, akikre utalt az újságíró, a háborúban álló két fél vezetője: Abdel-Fattáh el Burháni és egykori helyettese, Mohamed Hamdan Dagalo. De kik is ők?

Harminc évig Omar al-Bashir elnök vezette az afrikai országot, aki 2019-ben harmincévnyi elnyomás után a tüntetések hatására lemondott.

Sokan akkor úgy érezték, elérkezett az ünneplés és az újrakezdés ideje az ország számára, hiszen a hadsereg által megdöntött zsarnok – akit népirtással és háborús bűnökkel vádoltak – kikerült a hatalomból.

De az utána maradt űrt nem is egy, hanem két ember töltötte be: Abdel-Fattáh el Burháni tábornok, a kormány hadseregének vezetője, valamint Mohamed Hamdan Dagalo, más néven Hemedti, aki a félkatonai Gyors reagálású Támogató Erőket (RSF) irányítja. Őt „Kis Mohammed” néven is emlegetik. Hemedtinek hatalmas vagyona van az illegális bányákból származó arany exportjából, és több tízezer harcedzett veteránnak parancsol.

Kép

Mohamed Hamdan Dagalo és Abdel-Fattáh el Burháni – Forrás: Wikipedia

Az RSF és a 2021 októberében a hatalmat magához ragadó Burháni között hónapok óta izzott a feszültség, egymást vádolják az ellenségeskedés kirobbantásával. Burháni és Hermedti alapvetően máshogy képzeli el az ország polgári, demokratikus átmenetét. Emellett attól is tartanak, hogy elveszítik hatalmukat Szudánban, mert mindkét oldalon vannak olyanok, akik a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerülhetnek a közel 20 évvel ezelőtt Darfúrban elkövetett háborús bűnökért.

Sokan féltek attól, hogy a két „hadvezér” hamarosan összecsap majd. Ez a félelmük április 15-én valósággá vált, amikor harcok törtek ki az RSF és a kormány hadserege között. Az RSF elfoglalta a kartúmi nemzetközi repülőteret és az ország északi részén fekvő, Merovében lévő támaszpontot. A harcokban eddig több mint 500-an – civilek és katonák – haltak meg, és közel 4200-an megsebesültek, de a valós számok ennél jóval magasabbak lehetnek.

Európa országai sorra menekítik kis polgáraikat Szudánból. Magyarország a héten kimenekítette mind a 29 állampolgárát. Ezt több nemzetközi partnerrel, köztük az ENSZ-szel és más országokkal együttműködve tette hazánk, a Magyar Honvédséget is bevetették. Utolsóként két magyar gyermeket evakuáltak.

Kartúm szellemvárossá vált

A polgárháborúban vasárnapig hivatalosan tűzszünetet kötöttek a felek, ennek ellenére pénteken is légi, tank- és tüzérségi csapások rázták meg a fővárost és a szomszédos Bahri városát. „Kartúm szellemvárossá vált. Ez a legjobb szó arra, amit látunk. Valaha nyolcmillió ember hívta az otthonának, most pedig ezrek és ezrek próbálják elhagyni a várost – fogalmazott az Al Jazeera helyi tudósítója. – Akiknek van lehetőségük, próbálnak menekülni, de a város egyes részein még az alapvető szükségletekért is félnek kimenni az utcára az emberek. Akik pedig kimennek, azt mondják, alig engedhetik meg maguknak a piaci árakat” – mondta.

A helyzet egyre csak romlik.

„Fegyveresek mennek be a polgári házakba, hogy fedezékbe vonuljanak, és arra kényszerítik a civileket, hogy hagyják el otthonaikat. Háborús övezetté változtatták a környékünket.”

„Sok bankot kiraboltak. Aranyboltok, gyárak, gyógyszertárak, szupermarketek – mindenféle üzletet kirabolnak. Szudán legnagyobb lisztgyárát két egymást követő napon érte találat, és felgyújtották – szemlélteti a helyzetet Hamsa Alfakri, egy menekültügyi alkalmazott. – Kartúmban még mindig nincs hozzáférésünk tiszta vízhez, áramhoz és élelmiszerhez. A családomon úrrá lett a pánik, és el akarja hagyni Szudánt. Nem tudom, mikor és hogyan fog ez véget érni, de azt tudom, hogy nem akarom elhagyni a hazámat, nem akarom magukra hagyni ezeket az embereket” – teszi hozzá.

Források:

• MTI
• https://www.bbc.com/news/world-africa-65414838
• https://www.theguardian.com/global-development/2023/apr/26/hungry-exhausted-traumatised-sudanese-scramble-to-flee-their-homeland
• https://www.theguardian.com/world/2023/apr/27/sudan-conflict-why-is-there-fighting-what-is-at-stake
• https://www.theguardian.com/news/audio/2023/apr/20/sudan-warring-generals-podcast
• https://www.aljazeera.com/news/liveblog/2023/4/26/sudan-live-news-truce-violations-worsen-civilian-suffering
• https://www.reuters.com/world/africa/air-strikes-tank-fire-rock-sudans-capital-region-despite-truce-pledge-2023-04-28/
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Szud%C3%A1n

Tekerés az Upponyi-hegység festői szépségű tava körül

Igazi élménytekerésre számíthat, aki ezt a túrát választja, mert van benne minden, amire egy bringás vágyik: hegyek-völgyek, emelkedők, lejtők, lélegzetelállító panoráma, romantikus tavacska és erdei út. Hallottál már a vadregényes Lázbérci-víztározóról? Ha nem, itt az ideje, hogy körbetekerd! A tájvédelmi körzet számtalan, természet alkotta látnivalóban bővelkedik, amelyekért akár a nyeregből is érdemes leszállni, és kicsit közelebbről felfedezni. A víztározó mellett jó minőségű aszfaltút vezet, és már a túraútvonal eleje is látnivalót ígér: a Festék-bányát a tó melletti hegyoldalban, amely nevét a sárga és vörös színeiben pompázó kőfejtőről kapta. A bánya két kis barlangszerű ürege ma is járható, mélyebb részein sokféle denevérfaj él.

Uppony irányába haladva a tó egyre keskenyedik, mígnem az őt tápláló, kis zubogókon át csörgedező patakká változik. A meder mentén eltekerhetünk az Eszkála-szirtre vezető útig, ahol két lehetőség közül választhatunk: hátrahagyjuk a kerékpárt, és megmásszuk a meredélyt a hegytetőig, vagy kényelmes túraúton bandukolunk végig a Kalica-tető oldalában álló Herkó páter keresztig, amely az Upponyi-hegység egyik panorámapontja.

A barkó hagyomány szerint az upponyi és a sajónémeti hegyen azért állítottak keresztet 1802-ben, mert „Herkó páter”, a híres-hírhedt ellenreformátor itt állította meg a kálvinistákat.

Visszatérve a kerékpárokhoz, a túrát a tó végétől induló erdei utakon folytathatjuk. A teljes túrakör érinti a kaptatós, kanyargós, de kis forgalmú közutat, amely a legnagyobb kihívása ennek a 17 kilométernek, ám az útközben átélt élmények, a látvány bőven kárpótol majd az izomlázért.

Tipp: A környék többnapos túrát is megér, mert a közelben számtalan látnivaló van, így Eger, Szilvásvárad, Lillafüred és a dédesi vár.

A 2021-es Év Kerékpárútja döntőse

A Pálháza–Bózsva útvonal 2021-ben a kerékpárosok szavazatai alapján lett az Év Kerékpárútja dobogós helyezettje. Nem véletlenül. Vadregényes erdei út, hullámzó hegyek, égbe törő vár, több mint ezer lépcsővel elérhető kilátó – csak néhány látnivaló, ami útba esik. A túra Pálházáról, a kisvasút állomásától indul Bózsva irányába egy alpesi hangulatú bringaúton – amelynek hátterét a Zemplén vonulata adja –, ami a végén egy kis forgalmú közútra téved. Bózsvára érve érdemes közelebbről megnézni a Bózsvai-sziklát, ahol a helytörténet szerint IV. Béla lovának patkónyomai is megmaradtak, és ahonnan már látható a füzéri vár sziluettje.

Innen továbbra is közúton, Nyíri érintésével haladunk észak felé, utunkat a vár impozáns látványa kíséri végig. Ám ha azt gondoljuk, ez túránk csúcspontja, tévedünk. Füzérkomlóstól ugyanis – ahonnan ismét kerékpárúton tekerhetünk – az élmény még tovább fokozódik: mezőkkel tarkított dombokon haladunk felfelé, festményszerű táj ölel körbe bennünket.

Füzérre beérve könnyű megtalálni a várhoz felvezető impozáns lépcsősort. A kerékpárunkat letehetjük a parkolóban, de elég jól járható földút vezet fel a várhoz is, így akár fel is tekerhetünk.

A Milic hegycsoport, amely Füzért körbeöleli, 2008-ban elnyerte a Magyarország természeti csodája címet, a füzéri vár 2020-ban az Év Turisztikai Attrakciója címért folyó versenyben a második helyezést érte el.

Vétek lenne kihagyni!

Ha nem megerőltető túrára, hanem inkább egy kellemes tekerésre vágyunk, érdemes a Pálháza–Bózsva-Nyíri–Füzérkomlós–Füzér útvonalat vonaltúraként teljesíteni.

Kép

Füzér-Füzérkomlós kerékpárút – Forrás: Magyar Turisztikai Ügynökség

Tipp: A zempléni hegyek között tekergő kisvasút (Pálházi Állami Erdei Vasút) különlegessége az egyre szűkölő völgyben vezető vonala, amely Kőkapu megállóhelyénél sziklába vájt alagúton halad át – egy vadászkastély alatt! A kisvasúton zötyögve az ember úgy érzi, mintha gyermekkora meséinek színhelyein járna, és ez az érzés az úton mindvégig vele marad.

Tekerés az Alföld békés holtágai között

A Gyomaendrőd–Csárdaszállás–Mezőberény–Köröstarcsa–Körös-gát–Gyomaendrőd útvonal azok számára valódi élmény, akik hamisítatlan vidéki nyugalomra, természetközeli élményre vágynak.

A túra Gyomaendrődről indul, itt a kerékpárút a 46-os főút mellett halad. Érdemes letérni róla, és felfedezni a város 16 félkör alakú holtágát, amelyek a Hármas-Körös egykori nyomvonalát mutatják. A legszebb út, ha az Erzsébet hídon áttekerünk az Erzsébet ligetbe, és a Hantoskerti hídon jövünk vissza. Gyoma után véget ér a kerékpárút, a 46-os főúton lehet biciklizni 12 kilométert a tanyákkal tarkított békés rónaságon Csárdaszállásig. Innen viszont kiváló bicikliút vezet 8 kilométer hosszan Mezőberényig. A város szélén forduljunk balra, majd a Hosszú-tó mellett eltekerve kijutunk a 47-es főútra. Itt ugyan nagy a forgalom, de jó minőségű bicikliút vezet mellette egészen az 5 kilométerre fekvő Köröstarcsáig, a Hármas-Körös hídjáig.

Itt forduljunk balra, és a Körös bal partján biciklizzünk tovább, a gáton. Az út igencsak göröngyös, de bőven kárpótol bennünket a látvány: ez a Félhalmi-holtág, a Körös–Maros Nemzeti Park legszebb része. A gát egyik oldalán ártéri erdők, a másikon végeláthatatlan szántók között tekerhetünk.

Az egykori mocsárvilág számos jellegzetes növény- és állatfaja megtalálható itt. Ha szerencsénk van, láthatunk mocsári teknőst, fekete gólyát és rétisast.

Tavasszal pedig különösen szép a kilátás a gátról, repcevirágzás idején ugyanis ameddig a szem ellát, sárga virágtenger borítja a tájat. A gáton 20 kilométer az út, amely lezárja körtúránkat Gyomaendrőd felé.

Tipp: A mezőberényi Medvefejes-tó – amely nevét a madártávlatból jól látható alakjának köszönheti – a Kárpát-medencében egykor hatalmas területeket elfoglaló szikes tavak öröksége, amely körül megmaradt a mocsári növényzet és az összefüggő nádas. Olyan különleges madárfajok élnek itt, mint a gulipán, a nádi sármány vagy a kanalas gém. A tó körül tanösvény húzódik, amelyet érdemes bejárniuk a kíváncsi madárbarátoknak.

Kastélytúra két keréken

A 31 kilométeres túra Békéscsaba Erzsébethely vagy Jamina részéből indul és a Nagyerdő tanösvénynél ér véget. A Modern Városok Program keretében épülő Wenckheim turista- és kerékpárút egy szakasza a Békéscsabához tartozó Jaminán található bányatavak mellett fut, amely a város legkiválóbb agyaglelőhelye. A tavak története Békéscsaba szlovákok általi újratelepítésének 300 évvel ezelőtti időszakához nyúlik vissza azáltal, hogy ezen a területen fogtak hozzá annak a jó minőségű földnek a kitermeléséhez, amelyből házaikat építették. A vályogvető gödrök szlovák „jamina” elnevezését megörökölte a szőlőskertekből később településrésszé fejlődő terület, olyannyira, hogy azt legtöbben ma is az eredeti szlovák ragadványnevével illetik a hivatalos Erzsébethely elnevezés helyett. Az agyagbányászat eredménye a 21 természetessé szelídült tó, amelyeknek vízfelülete a dél-alföldi régió egyik legkiterjedtebb szabadvízi tórendszere. A tavak környékén időről időre felbukkannak, telepeket alkotva fészkelnek és költenek értékes, akár fokozottan védett madarak, mint például a bakcsó, a nagy kócsag és a vörös gém, valamint a szikes pusztákra jellemző gulipán és gólyatöcs, az emlősök közül pedig a szintén fokozottan védett vidra.

Kép

Szabadkígyós, Wenckheim kastély – Forrás: Magyar Turisztikai Ügynökség

A bányatavak körbekerekezése után érdemes célba venni a szabadkígyósi neoreneszánsz-eklektikus stílusú Wenckheim-kastélyt, amelyet az 1800-as években a család kérésére Ybl Miklós tervezett. 1882-es átadásakor a kor legkorszerűbb kastélyának számított, a korabeli újságok csodálattal és elismeréssel írtak róla.

A birtok úrnője, Wenckheim Krisztina mindössze nyolcesztendős volt, amikor 1857-ben meglátogatta a császári házaspár: Ferenc József és felesége, Sissi.

Tiszteletükre a család impozáns diadal­ívet emeltetett, amelyet a második világháború után elbontottak, és 2000-ben újra felépítettek. A kastély káprázatos belső terein túl érdemes bebarangolni a kastélykertet és a franciakertet, és gyönyörködni az évszázados fákban, a bájos tavacskákban, szökőkutakban.

A település déli határban elterülő Kígyósi-puszta Békés megye egykori folyóvölgyekkel szabdalt tájkörnyezetének egyik legjelentősebb pusztai ősgyep-területe. Évezredek óta őrködő kunhalmai, egyedi természeti értékei, legelőin kérődző szürkemarhacsordái, birkanyájai sajátos hangulatot adnak a vidéknek. A Borostyán Tanösvény szabadon és szakvezetéssel is látogatható, hossza 5 km. Hét állomása nagyjából két óra alatt járható be kényelmesen. Ha tehetjük, maradjunk itt megcsodálni a naplementét, nem bánjuk meg!

Tipp: Az Ókígyósi Aranyménest az 1800-as években Wenckheim Antal József alapította – arab lovakkal. A hagyományt felelevenítve 2004-ben Balogh József, Szabadkígyós polgármestere hét lipicai kancát vásárolt, ez a második ménes ma már 47 lóból áll. A híresen értékes, intelligens, elegáns lovakat tenyésztők és versenyzők számára eladásra is kínálják, de a ménest bárki megcsodálhatja, a lovak meglátogatása az egész család számára remek program lehet. 

A cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült

– Jól ment a marhák beoltása?

– Az sima ügy volt, de egy ikerellésnél sajnos mindkét borjú halva született.

– Ez szomorú…

– Ilyen a természet (sóhajt).

– Mióta része a marhaoltás és a borjúellés az életének?

– Tizenegy éve lettem édesapám társa a családi vállalkozásban, de az, hogy ma no-till gazdálkodást csinálunk, tulajdonképpen több szerencsés egybeesésnek köszönhető. A 2000-es évek elején Amerikában részt vehettem egy csereprogramban, és tanulmányozhattam az ottani gazdálkodást, láthattam mennyire minimálisan művelik a földjeiket. Miután hazajöttem, olajretek, homoki zab termelésébe fogtunk, aztán javítottunk a talaj PH-ján, és csupán a legfelső rétegét kezdtük bolygatni, így az alsóbbak tudtak épülni.

Egyszer csak azt vettük észre, hogy minél sekélyebben dolgozunk, annál jobb a termésátlagunk.

– Mi az a no-till gazdálkodás?

– Azt jelenti, hogy csak a vetőágyat csináljuk meg, és a terület maximum 10 százalékát bolygatjuk. Ha vetünk egy pillatást a természetre, ott se kerül a mag mélyre, mégis szép és változatos a környezet. Ma a legtöbb ember úgy gondolja, minél sterilebb körülményeket csinál, annál jobban kontroll alatt tud tartani mindent, csak sajnos ez elsivatagosodáshoz vezet.

– Pedig a no-till módszer olcsóbbnak és hatékonyabbnak is tűnik. Miért nem csinálja mindenki?

– Sok benne az ismeretlen tényező, és ha nem elég tájékozott, aki belekezd, az kudarchoz vezethet. Emellett már nagyon lerontottuk a területeinket, az átállás csak fokozatosan működne.

Úgy kell elképzelni a talajt, mint egy drogos embert, akit nem lehet egyből levenni a szerről.

Minél kizsigereltebb a föld, annál nehezebb. A mi területeinknek csak kis része rendelkezik 2,5 százalékos humusszal, ez olyan arány, ami lehetővé teszi az épülést. Az 1-1,5 százalékosokon nagyon sokat kell tenni azért, hogy legyen talajélet, mert azt a takarónövények segítik elő, ugyanis azok gyökérzetén képződik az élet. A növény fotoszintetizál, beépíti a cukrot, a szenet, beakkumulálja a talajba, és ha nem bolygatjuk, az jót tesz. Ha teljesen steril a talaj, olyan növények, állatok jelennek meg benne, amiket mi károsítóknak hívunk, mert az ő alkalmazkodóképességük a legerősebb. Úgy kell elképzelni, mintha minden szántás egy földrengés lenne, ami mindent elpusztít. Aztán jön az újjáépítés, majd megint lenullázódik az egész. Ez megy újra meg újra, egy idő után viszont kimerül a talaj, és nem reaktiválja önmagát. Most volt ez a porvihar miatt bekövetkezett tömegkarambol, ami egy picit ráébresztette az embereket, hogy nem lesz ez így jó. Sokan azt mondják, hogy a talajt meg kell művelni, mert megérdemli, de a valóság az, hogy ezzel folyamatosan sebeket okozunk neki. De persze ez csak akkor lesz mindenkinek fontos, ha már nem lesz annyi élelmiszer a polcokon.

– Mennyire befolyásolja a talajművelés az élelmiszer minőségét?

– Egyre kevesebb tápanyagot tartalmaznak a növények, mert nem tudnak többet kivenni a talajból. Ott vannak a gyönyörű aquakultúrás paradicsomok: hatalmasak, elállnak sokáig, csak éppen ízük nincs. És hiányzik belőlük a megfelelő mennyiségű tápanyag.

Míg amit az ember a kiskertben megtermel, az lehet, hogy nem olyan szép és három nap alatt tönkremegy, de pont ezért egészséges, dolgozik benne a mikrobiális élet, tele van tápanyaggal.

Az embereknek mikro- és mezotápanyaghiányaik vannak, mert a növényeket mindenféle vegyi anyagokkal etetjük, ami nem jó nekünk. A vásárlók olcsón szépet kapnak, beltartalomban pedig hulladékot.

Kép

Fotó: Berend Ferenc/Somogyi Kószáló Farm Facebook oldal

– Az agrár szektor hírei nem szoktak eljutni az emberekhez, pedig mind azt esszük, amit a gazdák megtermelnek. A Highlights of Hungary díja működhet közvetítőként, felhívva a figyelmet ezekre a fontos gondolatokra?

– Persze! Kizárólag egy agrárújságíró emlékezett meg erről az eseményről, egyetlen agrárszaklap sem keresett meg, éppen azért, mert amit mi csinálunk, az nem GDP-növelő, mi nem tartjuk el a műtrágyagyárakat, gépforgalmazókat, növényvédőszereseket, hiszen nekünk ebből egyre kevesebb kell. Éppen ezért fontos a díj, mert ha ez a hír megjelenik a városi emberek körében, akik elszakadtak a természettől, láthatják, hogy nekik is juthatna egészséges élelmiszer, és akkor kevesebb gyógyszert kellene szedni, hiszen sok mindennek az alapja a mozgás és a táplálkozás. Óriási öröm volt, hogy a nagykövetek nekem ítélték a díjat, mert számomra ez azt jelenti, hogy azok az ismert emberek, akik hatnak a társadalomra, felfogták és fontosnak tartják, amit mi, talajmegújító gazdák képviselünk. 

Támogatott tartalom

A cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>