„Ha odaadom a gyereknek, rossz anya vagyok?” – A nagy cumidilemma
Babavárás idején sok anyuka elhatározza, hogy ő bizony mindent a nagykönyv szerint, tökéletesen fog csinálni: ameddig csak lehet, kizárólag anyatejjel táplálja kisbabáját, és cumit még véletlenül sem ad a szájába. Aztán jönnek a hasfájós, álmatlan éjszakák, egy esetleges betegség, és valahogy átértékelődik minden. De vajon rossz anya az, aki cumit ad a gyermekének? Valóban árt neki, akadályozza testi-lelki fejlődését? A cumiügy ennél jóval bonyolultabb. Győri Ildikó pszichológus segítségével próbáljuk kibogozni, mi az igazság.
Az irányelvek és a valóság
2018-ig a gyermekgyógyászati irányelvek egyértelműen a cumi és cumisüveg használata ellen foglaltak állást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy növeljék a kizárólagosan szoptatott babák arányát. Azonban hiába végeztek átfogó kutatásokat a témában, a tudományos adatok nem támasztották alá, hogy a cumi károsan befolyásolná a szoptatást, ezért ezek fényében módosultak a szakmai irányelvek. Az Egészségügyi Világszervezet 2018 óta érvényes dokumentuma a kategorikus tiltás helyett ma már ajánlásokat fogalmaz meg, amelyekkel egybecseng sok szoptatási szakember és gyermekorvos tanácsa is, miszerint addig nem ajánlatos cumit adni a babának, amíg ki nem alakul a szoptatásban a kereslet-kínálat viszony, azaz nagyjából a baba 6–8 hetes koráig. A kicsi ebben az időszakban sajátítja el a szopizás technikáját, és a cumi megzavarhatja ezt.
A baba ugyanis azzal az ösztönnel jön a világra, hogy életben maradása záloga az anyatej, azaz a szopizás, márpedig, ha feleslegesen szív, és ezzel nem jut táplálékhoz, azzal csúnyán becsapjuk őt.
Amikor a szoptatás nem lehetséges
Persze van olyan, amikor a szoptatás nem jön össze, és nem azért, mert az anya ne szeretné anyatejjel táplálni a kisbabáját: „Réka a születése utáni második napon, pont, amikor beindult a tejelválasztásom, elkapott a kórházban egy csúnya fertőzést, és gyógyszeres kezelésre szorult, amitől tejcukor-érzékenység alakult ki nála, így az orvosok megtiltották, hogy szoptassam. Miközben a cumisüvegből tápláltam, potyogtak a könnyeim, mert annyira szerettem volna, ha anyatejes baba lesz belőle. Sokáig fejtem a tejet, hogy ne apadjon el, hátha egyszer csak mégis szoptathatom, de erre sajnos soha nem került sor, és ettől nagyon rossz anyának éreztem magam” – meséli Judit, aki öleléssel, simogatással és összebújással próbálta pótolni a szoptatás hiányát. És Réka bizony megkapta a cumit is, mert amikor a kezelések miatt Judit nem lehetett vele, a cumi volt, ami megnyugtatta.
Sok anyuka alapból meg sem próbálja a cumit, mert fél, hogy csökken a tejmennyiség, vagy hogy a pici rászokik, és nehéz lesz leszoktatni róla. „Nálunk tudatosan nem volt cumi. Nem mondom, hogy nem vettünk itthonra vész esetére, de szerencsére nem volt szükség rá. A kislányom 18 hónaposan hagyta abba a szopizást, addig három-négy óránként szoptatni kellett. Persze az utolsó hónapokban már csak a megnyugvás miatt szopizott, és már aludt is tovább. Leginkább a fizikai közelségem számított. Ki lehet bírni cumi nélkül, sőt!” – mondja Mariann. Mások attól félnek, hogy folyton a cicin lóg majd a baba, és az ujját fogja szopni, amitől beszédhibája alakul ki, és csúnyák lesznek a fogai.
„Én már a kórházban, pár naposan odaadtam a babámnak a cumit. Elfogadta, és nagy cumis lett belőle. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes baba volt, aztán 8 hónaposan magától levált. Szerencsére a cumitól semmi problémája nem lett: szépen és tisztán beszél, rendesen nőttek a fogacskái.
Én abban hiszek, hogy az anyamell táplálásra való, az anyai ölelés, összebújás, simogatás pedig megnyugtatásra, a szeretet kifejezésére.
A cumitól ugyanúgy megnyugodott, igaz, közben a karomban ringattam. A cumit mindig csak alváshoz vagy utazáshoz kapta meg. Kétéves korában aztán egyszer csak kijelentette, hogy ő már nagylány, és nem cumizik többé” – számol be a saját tapasztalatairól Lili.
Győri Ildikó pszichológus szerint nem szabad, hogy azt gondoljuk, ha cumit adunk a babánknak, attól rossz anyák vagyunk. A cél ugyanis mindig az, hogy a babának jobb legyen: „A cumizás elsősorban a baba megnyugtatására alkalmas módszer, amely leginkább arról szól, hogy megtanítjuk a gyermekünknek, hogyan tudja megnyugtatni magát. Így a cumi az önmegnyugtatásnak lehet igen hatékony eszköze.”
De nem fog rászokni?
Nagyon sok édesanya félelme, hogy ha rászokik a kicsi a cumira, onnantól kezdve minden arról fog szólni. A félelemnek van alapja, de csak abban az esetben, ha a baba azt tanulja meg, hogy ha bármilyen problémája van – ha panaszkodik, sír –, akkor a cumi a megoldás. A szakemberek épp ezért a cumit csak elalváshoz és olyan helyzetekben ajánlják, amikor a szülő pillanatnyilag képtelen segíteni, például vezetés közben.
„Nekünk a cumi megkönnyítette az életünket. A kisfiunk alváshoz, utazáshoz, babakocsizáshoz használta, és szerencsére a szopizást nem zavarta meg. Hosszú távú hátrányairól még nem tudok beszámolni, mert még csak 13 hónapos. Viszont most elkezdett járni, nagyon sok dolga van. Magától leszokott róla, egyszerűen el is felejti bekapni” – meséli Dorottya.
Van olyan eset is, amikor a szülők kimerültsége vezet odáig, hogy minden eszközt bevetve próbálják megnyugtatni és elaltatni a kicsit. Ilyenkor még azok is könnyebben nyúlnak a cumihoz, akik eleve úgy indultak, hogy mellőzni fogják a gyermeknevelésben ezt a kis eszközt. Akárcsak Ilonáék: „Én végül mindkét gyermekemnek adtam cumit, pár hetes korukban. Pedig voltak elveim, aztán több éjszakát végigordított az első babánk, a cicit sem fogadta el.”
„Amikor már több napja pár óra alvással próbáltuk kihúzni a nappalokat, mondtam a páromnak, hozza a cumit, és csend lett.”
Rázós leszoktatás
A cumizásnak kétségtelenül van előnyös oldala, hiszen könnyebbé és gyorsabbá teheti az altatást, azonnal megnyugtatja a babát, amikor már semmi más nem segít, de bőven akad hátránya is, például az, hogy nagyon nehéz lehet a leszoktatás. Fontos, hogy ha elérkezett az idő, és meg kell válni tőle, nem szabad egyik napról a másikra elvenni a gyermektől. Normális esetben magától abbahagyja a cumizást, ha már nem igényli. A kóros ragaszkodás hátterében olykor valamilyen pszichés, lelki ok áll: családi feszültség, válás, félelem, de a túl korai vagy nem megfelelő bölcsődébe, óvodába szoktatás is kiválthatja, hogy a cumi jelenti a biztos pontot, ezért nem engedi el.
„Sosem a le-, inkább úgy mondanám, hogy az átszoktatásra törekedjünk! Ne elvegyük a cumit, hanem helyettesítsük valamivel: egy plüssfigurával, egy tentipárnával, egy puha takaróval, amit magához ölelhet, amit simizhet a gyermekünk. Olyan tárgyat adjunk neki a cumi helyett, ami ugyanazt a funkciót képes betölteni, mint a cumi: megnyugtatja, de már nem kell a szájába vennie, és az életkorának is jobban megfelel” – tanácsolja Győri Ildikó.
A pszichológus szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek temperamentumában nagyon nagy különbségek lehetnek. Van, aki meg tudja nyugtatni magát, és van, aki nehezen. Aki az utóbbiak közé tartozik, az jellemzően gyakrabban és hosszabb ideig cumizik. Ugyanígy különbség van aszerint is, hogy egy gyerek életében a környezete mennyire képes nyugalmat teremteni.
Ha a pici nyugalomban nő fel, ha a szülőknek van elegendő idejük arra, hogy rá figyeljenek, és még a szeretetet is érzi maga körül, akkor vélhetően kevesebbet fog cumizni.
Ha viszont feszültség van a családban, azt a kisgyerek is érzi, és keresi a megnyugvást adó cumit, ami olyan, mint egy megnyugtató rituálé.
Ugyanez igaz a közösségbe szoktatás esetében is: „A közösségbe kerülésnél azon van a hangsúly, hogy hogyan történik, mert nem önmagában a szoktatással van probléma, hanem azzal, ha az nem úgy zajlik, ahogy a gyereknek optimális lenne. Ha a beszoktatás ideje alatt biztonságban érzi magát otthon és a bölcsiben is, akkor nem lesz ebből probléma, ha azonban ezt a folyamatot elnagyoljuk, ha valamiért nem érzi magát jól a bölcsiben, s az érzelmi igényei nincsenek kielégítve, akkor nagyobb szüksége lesz arra, hogy megnyugtassa magát, és biztosan többször, hosszabb időre előkerül a cumi.”
Ahogy az élet sok területére, a cumizásra is igaz, hogy nincs általános igazság, hiszen minden gyerek más. Egy azonban bizonyos: mindig érdemes az arany középutat választani. Vagyis csak olyan helyzetekben vegyük elő a cumit mint segédeszközt, amikor másként nem tudunk segíteni. Kerüljük, hogy a cumi egész nap a pici szájában lógjon. Ez nemcsak higiéniai szempontból nem túl előnyös, de a beszédfejlődést is hátrányosan befolyásolhatja, nem is beszélve arról a rossz beidegződésről, hogy minden problémára egyetlen megoldás létezik: a cumi.
Forrás:
A cikk létrejöttét a Média a Családért Alapítvány támogatta.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Csapatmunka gyerek és szülő között” – A bilihez vezető legrövidebb út, avagy mi az az EC-módszer?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
