„Mindenkinek juthatna egészséges élelmiszer” – vallja Berend Ferenc
A Highlights of Hungary Nagyköveti-díjának nyertese idén Berend Ferenc gazdasága lett. Ez egy talajmegújító mezőgazdasággal foglalkozó családi vállalkozás, amely a szántást elhagyva áttért a forgatás nélküli művelésre. A gazdálkodó emberekkel mindig kicsit körülményes interjút egyeztetni, persze nem azért, mert ők kevésbé segítőkészek, hanem mert ahol föld és állatok vannak, ott mindig nagy a felelősség, és nem mindegy, hogy a tetemes mennyiségű feladatot az ember mikor és hogyan végzi el. Ferenc első hallásra szimpatikus személyiség, aki örül, ha a szívügye iránt érdeklődnek, így rövid idő alatt szorított nekem helyet a naptárjában, de persze csak a tehenek után.
– Jól ment a marhák beoltása?
– Az sima ügy volt, de egy ikerellésnél sajnos mindkét borjú halva született.
– Ez szomorú…
– Ilyen a természet (sóhajt).
– Mióta része a marhaoltás és a borjúellés az életének?
– Tizenegy éve lettem édesapám társa a családi vállalkozásban, de az, hogy ma no-till gazdálkodást csinálunk, tulajdonképpen több szerencsés egybeesésnek köszönhető. A 2000-es évek elején Amerikában részt vehettem egy csereprogramban, és tanulmányozhattam az ottani gazdálkodást, láthattam mennyire minimálisan művelik a földjeiket. Miután hazajöttem, olajretek, homoki zab termelésébe fogtunk, aztán javítottunk a talaj PH-ján, és csupán a legfelső rétegét kezdtük bolygatni, így az alsóbbak tudtak épülni.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy minél sekélyebben dolgozunk, annál jobb a termésátlagunk.
– Mi az a no-till gazdálkodás?
– Azt jelenti, hogy csak a vetőágyat csináljuk meg, és a terület maximum 10 százalékát bolygatjuk. Ha vetünk egy pillatást a természetre, ott se kerül a mag mélyre, mégis szép és változatos a környezet. Ma a legtöbb ember úgy gondolja, minél sterilebb körülményeket csinál, annál jobban kontroll alatt tud tartani mindent, csak sajnos ez elsivatagosodáshoz vezet.
– Pedig a no-till módszer olcsóbbnak és hatékonyabbnak is tűnik. Miért nem csinálja mindenki?
– Sok benne az ismeretlen tényező, és ha nem elég tájékozott, aki belekezd, az kudarchoz vezethet. Emellett már nagyon lerontottuk a területeinket, az átállás csak fokozatosan működne.
Úgy kell elképzelni a talajt, mint egy drogos embert, akit nem lehet egyből levenni a szerről.
Minél kizsigereltebb a föld, annál nehezebb. A mi területeinknek csak kis része rendelkezik 2,5 százalékos humusszal, ez olyan arány, ami lehetővé teszi az épülést. Az 1-1,5 százalékosokon nagyon sokat kell tenni azért, hogy legyen talajélet, mert azt a takarónövények segítik elő, ugyanis azok gyökérzetén képződik az élet. A növény fotoszintetizál, beépíti a cukrot, a szenet, beakkumulálja a talajba, és ha nem bolygatjuk, az jót tesz. Ha teljesen steril a talaj, olyan növények, állatok jelennek meg benne, amiket mi károsítóknak hívunk, mert az ő alkalmazkodóképességük a legerősebb. Úgy kell elképzelni, mintha minden szántás egy földrengés lenne, ami mindent elpusztít. Aztán jön az újjáépítés, majd megint lenullázódik az egész. Ez megy újra meg újra, egy idő után viszont kimerül a talaj, és nem reaktiválja önmagát. Most volt ez a porvihar miatt bekövetkezett tömegkarambol, ami egy picit ráébresztette az embereket, hogy nem lesz ez így jó. Sokan azt mondják, hogy a talajt meg kell művelni, mert megérdemli, de a valóság az, hogy ezzel folyamatosan sebeket okozunk neki. De persze ez csak akkor lesz mindenkinek fontos, ha már nem lesz annyi élelmiszer a polcokon.
– Mennyire befolyásolja a talajművelés az élelmiszer minőségét?
– Egyre kevesebb tápanyagot tartalmaznak a növények, mert nem tudnak többet kivenni a talajból. Ott vannak a gyönyörű aquakultúrás paradicsomok: hatalmasak, elállnak sokáig, csak éppen ízük nincs. És hiányzik belőlük a megfelelő mennyiségű tápanyag.
Míg amit az ember a kiskertben megtermel, az lehet, hogy nem olyan szép és három nap alatt tönkremegy, de pont ezért egészséges, dolgozik benne a mikrobiális élet, tele van tápanyaggal.
Az embereknek mikro- és mezotápanyaghiányaik vannak, mert a növényeket mindenféle vegyi anyagokkal etetjük, ami nem jó nekünk. A vásárlók olcsón szépet kapnak, beltartalomban pedig hulladékot.
– Az agrár szektor hírei nem szoktak eljutni az emberekhez, pedig mind azt esszük, amit a gazdák megtermelnek. A Highlights of Hungary díja működhet közvetítőként, felhívva a figyelmet ezekre a fontos gondolatokra?
– Persze! Kizárólag egy agrárújságíró emlékezett meg erről az eseményről, egyetlen agrárszaklap sem keresett meg, éppen azért, mert amit mi csinálunk, az nem GDP-növelő, mi nem tartjuk el a műtrágyagyárakat, gépforgalmazókat, növényvédőszereseket, hiszen nekünk ebből egyre kevesebb kell. Éppen ezért fontos a díj, mert ha ez a hír megjelenik a városi emberek körében, akik elszakadtak a természettől, láthatják, hogy nekik is juthatna egészséges élelmiszer, és akkor kevesebb gyógyszert kellene szedni, hiszen sok mindennek az alapja a mozgás és a táplálkozás. Óriási öröm volt, hogy a nagykövetek nekem ítélték a díjat, mert számomra ez azt jelenti, hogy azok az ismert emberek, akik hatnak a társadalomra, felfogták és fontosnak tartják, amit mi, talajmegújító gazdák képviselünk.
Támogatott tartalom
A cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Ha boldog akarsz lenni, engedj el valamit” – Interjú egy gazdálkodó házaspárral
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
