Étlen-szomjan, fáradtan a sivatag közepén – Szudánban pokoli állapotok uralkodnak

„Képzeld el, hogy a sivatag közepén szomjas, éhes, traumatizált és fáradt vagy húszórás utazás után. Aztán újabb húsz óra várakozást követően valaki azt mondja: »sajnálom, nem jöhet be, mert turistavízumra van szüksége«.” Sok szudáni ember számára ezek a mondatok a mindennapok részévé váltak. Az ország fővárosában, Kartúmban április közepe óta véres harcok dúlnak. Akik ott maradtak, nem mernek kimenni az utcára, másoknak fegyveresek törnek be az otthonaikba.

Szudán háború sújtotta része
Felgyújtott épület Szudánban – Forrás: Profimedia

Elhagyni a várost mindenáron

Hosszú sorok Szudán határain, egész napos várakozás, aggodalom, hogy kapnak-e vízumot és reményt arra, hogy átkelhetnek egy biztonságos országba. Sok szudáni lakosnak most erről szól az élete, pontosabban azoknak, akiknek van lehetőségük és pénzük arra, hogy elmeneküljenek a harcok elől. Akik maradnak, azok pedig az otthonaikban próbálnak elbújni.

„Senki sem csomagolt elég ételt, vizet, ruhát vagy pelenkát a csecsemők számára. Vannak olyan betegek, akik már Kartúmban sem jutottak hozzá a szükséges gyógyszerekhez” – mondja Asmara Adanis szudáni aktivista, akinek a bátyja 53 órát utazott, hogy Kartúm busz-pályaudvaráról eljusson az egyiptomi határig, és ott lepecsételjék az útlevelét.

Afnan Hassab orvos, a kórház, ahol dolgozott, a polgárháború miatt bezárt. Ő maga alig tudott kijutni Kartúmból, külföldi rokonai segítettek neki pénzt szerezni. „A buszsofőrök megbízhatatlanok, néhányan csalók. Elveszik a pénzedet, és eltűnnek vele. Vannak, akik elképesztő összegeket kérnek el” – magyarázza Hassab, akinek sikerült találnia egy csoportot, amely bérelt egy buszt, és volt szabad ülésük 170 ezer szudáni fontért (azaz több mint 100 ezer forintért). Észak-Szudánig tud eljutni, onnan még újabb transzportot kell keresnie a határig.

Hozzáteszi, sokan azért ragadtak a harcokban, mert a bankbezárások és a banki alkalmazások meghibásodása miatt nem tudnak hozzáférni a sofőrök kifizetéséhez szükséges nagy összegekhez.

Néhány nő megpróbál aranyat eladni a Facebookon, hogy legyen készpénze.

„Sokan elakadtak. Ismerek egy nyolctagú családot, akik végül úgy döntöttek, hogy teherautóval északra mennek, Dongolába. Annak ellenére, hogy van pénzük, nem tudják kifizetni a költségeket, őrült jegyárak vannak” – fogalmaz Hassab. Vagyis akik nem tudják elhagyni az országot, azok más városokba, államokba utaznak, de még ez sem olcsó. 

Zűrzavar a határon, étlen-szomjan a sivatagban

A 25 éves Alaa Elsaied Sirelkhatim először nővérével a Kartúmtól délre fekvő Wad Medaniba szökött, majd Etiópiába menekült. Kapott vízumot, de elmondása szerint a határátlépés kaotikus. „Zűrzavar volt. Az emberek nem rendelkeztek megfelelő dokumentációval, csak kétségbeesésükben próbáltak szerencsét. A határőrizeti csapatok mindkét oldalon túlterheltek voltak, próbáltak segíteni az embereknek, de csak azoknak segítettek végül, akiknek volt pénzük” – mondja a fiatal nő, aki Etiópiából is szeretne továbbutazni. Kiemeli, a többség nem képes átkelni. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak anyagilag, azok pedig, akik megtehetnék, nem férhetnek hozzá készpénzhez, mivel a bankok zárva vannak, az ATM-ek üresek. Akiknek pedig nem volt vízumuk, azokat elutasították. 

Zainab Elnaiem Elmahdi Szudánon kívül él, elmondta, hogy amikor megpróbált vízumot intézni az Egyesült Arab Emírségekbe a rokonainak, egy utazási iroda azt mondta neki, hogy „biztonsági okokból” egyáltalán nem adnak vízumot szudániak számára.

„Az emberek egy háború sújtotta országból menekülnek. Nem turistaként megyünk más országokba, ezért el kell törölni a turistavízum-követelményeket.”

A szudáni emberek és külföldön élő családjaik aktívabb nemzetközi beavatkozást szeretnének. „Képzeld el, hogy a sivatag közepén szomjas, éhes, traumatizált, fáradt vagy egy húszórás utazás után. Aztán újabb húsz óra várakozást követően valaki azt mondja: »Sajnálom, nem jöhet be, mert turistavízumra van szüksége…« Fontos lenne, hogy a világ felismerje a humanitárius és menekültválságot, és azonnal kezelje azt” – foglalja össze a korábban már idézett Adanis.

Dallia Mohamed Abdelmoniem Kartúmból menekült újságíró, aki 26 órás fárasztó buszút után idősek és gyerekek társaságában jutott el Port Sudan kikötővárosba, a Vörös-tengerhez. „Fénypontot jelentett, amikor a helyi szudániak a buszon utazókat gyümölcslével és vízzel várták annak ellenére, hogy nekik is kevés jut. Nagyon érzelmes pillanat volt, emlékeztetett arra, milyen gyönyörű ez az ország és a népe. Ezért sem hagyhatjuk, hogy ez a két férfi folytassa a rombolást" – mondja az újságírónő.

Valóra vált félelem

A két férfi, akikre utalt az újságíró, a háborúban álló két fél vezetője: Abdel-Fattáh el Burháni és egykori helyettese, Mohamed Hamdan Dagalo. De kik is ők?

Harminc évig Omar al-Bashir elnök vezette az afrikai országot, aki 2019-ben harmincévnyi elnyomás után a tüntetések hatására lemondott.

Sokan akkor úgy érezték, elérkezett az ünneplés és az újrakezdés ideje az ország számára, hiszen a hadsereg által megdöntött zsarnok – akit népirtással és háborús bűnökkel vádoltak – kikerült a hatalomból.

De az utána maradt űrt nem is egy, hanem két ember töltötte be: Abdel-Fattáh el Burháni tábornok, a kormány hadseregének vezetője, valamint Mohamed Hamdan Dagalo, más néven Hemedti, aki a félkatonai Gyors reagálású Támogató Erőket (RSF) irányítja. Őt „Kis Mohammed” néven is emlegetik. Hemedtinek hatalmas vagyona van az illegális bányákból származó arany exportjából, és több tízezer harcedzett veteránnak parancsol.

Kép
szudáni konfliktus
Mohamed Hamdan Dagalo és Abdel-Fattáh el Burháni – Forrás: Wikipedia

Az RSF és a 2021 októberében a hatalmat magához ragadó Burháni között hónapok óta izzott a feszültség, egymást vádolják az ellenségeskedés kirobbantásával. Burháni és Hermedti alapvetően máshogy képzeli el az ország polgári, demokratikus átmenetét. Emellett attól is tartanak, hogy elveszítik hatalmukat Szudánban, mert mindkét oldalon vannak olyanok, akik a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerülhetnek a közel 20 évvel ezelőtt Darfúrban elkövetett háborús bűnökért.

Sokan féltek attól, hogy a két „hadvezér” hamarosan összecsap majd. Ez a félelmük április 15-én valósággá vált, amikor harcok törtek ki az RSF és a kormány hadserege között. Az RSF elfoglalta a kartúmi nemzetközi repülőteret és az ország északi részén fekvő, Merovében lévő támaszpontot. A harcokban eddig több mint 500-an – civilek és katonák – haltak meg, és közel 4200-an megsebesültek, de a valós számok ennél jóval magasabbak lehetnek.

Európa országai sorra menekítik kis polgáraikat Szudánból. Magyarország a héten kimenekítette mind a 29 állampolgárát. Ezt több nemzetközi partnerrel, köztük az ENSZ-szel és más országokkal együttműködve tette hazánk, a Magyar Honvédséget is bevetették. Utolsóként két magyar gyermeket evakuáltak.

Kartúm szellemvárossá vált

A polgárháborúban vasárnapig hivatalosan tűzszünetet kötöttek a felek, ennek ellenére pénteken is légi, tank- és tüzérségi csapások rázták meg a fővárost és a szomszédos Bahri városát. „Kartúm szellemvárossá vált. Ez a legjobb szó arra, amit látunk. Valaha nyolcmillió ember hívta az otthonának, most pedig ezrek és ezrek próbálják elhagyni a várost – fogalmazott az Al Jazeera helyi tudósítója. – Akiknek van lehetőségük, próbálnak menekülni, de a város egyes részein még az alapvető szükségletekért is félnek kimenni az utcára az emberek. Akik pedig kimennek, azt mondják, alig engedhetik meg maguknak a piaci árakat” – mondta.

A helyzet egyre csak romlik.

„Fegyveresek mennek be a polgári házakba, hogy fedezékbe vonuljanak, és arra kényszerítik a civileket, hogy hagyják el otthonaikat. Háborús övezetté változtatták a környékünket.”

„Sok bankot kiraboltak. Aranyboltok, gyárak, gyógyszertárak, szupermarketek – mindenféle üzletet kirabolnak. Szudán legnagyobb lisztgyárát két egymást követő napon érte találat, és felgyújtották – szemlélteti a helyzetet Hamsa Alfakri, egy menekültügyi alkalmazott. – Kartúmban még mindig nincs hozzáférésünk tiszta vízhez, áramhoz és élelmiszerhez. A családomon úrrá lett a pánik, és el akarja hagyni Szudánt. Nem tudom, mikor és hogyan fog ez véget érni, de azt tudom, hogy nem akarom elhagyni a hazámat, nem akarom magukra hagyni ezeket az embereket” – teszi hozzá.

Források:

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti