Legyőztem a félelmemet, és elmentem alvásvizsgálatra – Halálos betegséget is okozhat az alvászavar

Előbb egy légzési erőkifejtést mérő övet csatolok a mellkasomra, amelyhez két kábelt kell csatlakoztatnom, ezek másik végét pedig egy készülékbe illesztem. Az alvásmonitorozó eszközt társítom egy övhöz, ezzel egy faktor kipipálva. Ezt követően orrkanült helyezek az orrlyukaimba, amelyet ragtapasszal rögzítek az arccsontomhoz, a másik végét szintén az eszközhöz illesztem. Utóbbit csatlakoztatom a fő mérőszerkezethez, a PolyWatch YH-600-hoz, amelyet a bal csuklómra húzok fel, akárcsak egy karórát – kicsit hasonlít is rá, csak nagyobb a képernyője.

Már csak az az egy feladatom marad, hogy az egyik ujjamat a pulzoximéterbe dugjam, amit ugyancsak a karóraszerű adatrögzítővel kötök össze.

Bekapcsolom a készüléket, és indulhat is az adatrögzítés.

Az okos kis masina megkezdi az adatgyűjtést, méri a véroxigénszintet, a fizikai mellkaskitérést (ez utóbbi a többi adattal összevetve nyer majd értelmet), a testhelyzetet, míg az orrszonda segítségével a levegővételt, a légoszlop áramlását és a légoszloprezonancia alapján a horkolást monitorozza. A PolyWatch egy éjszaka alatt általában nyolcórányi adatot rögzít. Nem túl bonyolult a kábelek egy részét a pizsamám alatt elvezetni, egyben célszerű is, nehogy belegabalyodjak. Hogy miért teszem ki magam ennek az éjjeli tortúrának? Ennek több oka van. Egyrészt felhívni a figyelmet az alvászavarok kialakulásának, következményeinek kockázatára. Másrészt, hogy prezentáljam: ha én kibírok egy éjszakát a sok kütyüvel, talán másnak sem okoz nagy gondot. Ha sikerül levetkőznünk averzióinkat, sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat és társunkat. Melyek ezek? Hogy megtudjam, ellátogatok az InspiroMed Légzésközpont és Alvásklinikára.

Kép

Fotó: Velkei Tamás

A felnőtt férfiak kétharmada horkol

Az egyik alvásminőséget befolyásoló betegség az apnoé, ami az alvás közben jelentkező légzészavarok, légzéskimaradások gyűjtőneve. Ennek detektálásához az az ideális, ha az általam is viselt készülékekkel minél többet mozog a páciens éjszaka, mert így felfedezhető, mi történik a különböző testhelyzetekben.

Viszonylag gyakori ugyanis, hogy az egyik oldalán fekve a páciensnek nincsenek apnoétünetei, a másik oldalára fordulva viszont igen.

Ennek anatómiai okai (is) lehetnek, hiszen testünk nem szimmetrikus, így a felső légutak, a szájüreg vagy a garat alakja sem az. Gyakori, hogy a mandula, a nyelv vagy a nyelvcsap megnagyobbodása, orrsövényferdülés vagy orrpolip okoz nehezebb légzést, illetve elzáródást. Megint más a helyzet hanyatt fekve. Dr. Csapó Krisztina, az InspiroMed alvásmedicina-szakértője megjegyzi, ebben a pózban még egy egészséges ember is képes olykor légzéskimaradást produkálni. Az apnoé is gyakrabban jelentkezik hanyatt fekvő testhelyzetben.

Az apnoé gyakran együttjár a horkolással. „A felnőtt férfi lakosság kétharmada horkol, ennek leggyakoribb oka az elhízás, azon belül is a nyaki elhízás, a nyak körfogatának jelentős megnövekedése. A felszaporodott zsírréteg növeli a nyelv méretét, szűkíti a légutakat, emellett az életkor előrehaladtával jelentkező izomzat- és szövetrenyhülés is a gyakori kiváltó okok közé tartozik” – magyarázza dr. Csapó Krisztina. A szűkület által okozott úgynevezett obstruktív apnoe mellett egyes esetekben idegrendszeri, légzőizmokat érintő, illetve az agytörzsben található légzésközponti problémák miatt is kialakulhat légzéskimaradás. Ilyenkor nem érkezik meg a levegővételhez szükséges megfelelő utasítás a légzőrendszerhez. Ezt nevezik centrális apnoénak.

Minden második felnőttet érint az inszomnia

A másik nagy csoportba az inszomniatípusú el- és átalvási alvászavarok tartoznak. A stressz, az idegrendszeri rendellenesség, a táplálkozás, a mozgáshiány mind közrejátszhatnak a kialakulásukban. Ilyenkor az alvás töredezetté válik, a páciens nem tud elaludni, vagy elalvás után nem sokkal felébred, felszínesnek érzi az alvását.

Kezelendő inszomniáról akkor beszélhetünk, ha a tünetek hetente három-négy vagy annál több alkalommal fordulnak elő.

Akut állapot a lakosság 30-50 százalékát, krónikus, legalább három hónapja fennálló álmatlanság nagyjából az egytizedét érinti. A pihentető alvás a szervezet egészének működése szempontjából nagyon lényeges, ilyenkor pihen ugyanis az idegrendszer, és a szív is alacsonyabb frekvencián működik, ahogy a megfelelő hormonális szabályozáshoz és az anyagcseréhez szintén szükség van a pihentető alvásra.

Mellőzük a mobilt lefekvés előtt!

Gábor Tamás, az alvásklinika munkatársa kiemeli, hogy az utóbbi 5-10 évben nagyon sok kutatási eredmény született, amelyek arra derítettek fényt, hogy összefüggés van az alvászavarok és a krónikus betegségek között. Ma már ismert és a tudomány által is igazolt tény, hogy a kezeletlen alvászavarok (légzészavar, inszomnia, a cirkadiánritmus zavara, mozgászavar) egyes krónikus betegségek kialakulásához vezethetnek. Ilyen például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a daganatos megbetegedések, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek.

Vagyis egyáltalán nem elhanyagolható probléma, ha valaki alvászavartól szenved. „Ugyanakkor sokan a horkolást csupán egy állapotnak tekintik, nem veszik komolyan az ebben rejlő egészségkockázatot. Sajnos ma még kevesebben vannak azok, akik pusztán a horkolásuk miatt felkeresnek egy alvásmedicina-szakértőt, és saját döntésük alapján kérnek vizsgálatot” – számol be tapasztalataikról Gábor Tamás.

Márpedig, ha a cirkadiánritmus felborul, vagy a horkolásból, légzészavarból adódóan az alvás sturktúrája nem megfelelő, töredezetté válik, a sejtek nem tudják megfelelően elvégezni a feladatukat, vagy nem akkor végzik el, amikor szükséges volna.

Ez hatással van a szervszintű működésre, ezáltal a szervezet egészére.

Az alvási apnoéval együtt jár az oxigénszint csökkenése is. Akad olyan páciens, akinek 50-60 százalékra is visszaesik az egyébként 95 százalék fölötti, normálisnak tekinthető véroxigénszintje. Ebben az állapotban a létfontosságú szervek, így az agy és a szív sem jut elegendő oxigénhez. A pihentető alváshoz ráadásul megfelelő alváshigiéné is szükséges. Különösen nagy probléma az elalvás előtti tévézés, mobilozás, megerőltető fizikai vagy sporttevékenység, a szokásosnál nagyobb stressz, mert ez mind akadályozza a szervezetet, hogy a megfelelő melatoninszint kialakuljon.

Ha csöndben, fényhiányos környezetben, nyugalomban feküdnénk le, könnyebben alhatnánk el, és nagyságrendeket javíthatnánk alvásunk minőségén. A szervezetben a melatonin hormon szintje felel az alvás–ébrenlét ciklus szabályozásáért. Ahogy csökken körülöttünk a fény, úgy növekszik a melatonin termelése a szervezetben, így válik lehetővé az elalvás, illetve a melatonin fokozatos kiürülésével alvásunk felületessé válik, majd felébredünk.

Kép

Gábor Tamás – Fotó: Velkei Tamás

Az alvászavar egy nagyobb betegség előszobája

Kinek ajánlott az alvásvizsgálat? A fentiekből következően a felnőtt lakosság nagy része érintett lehet. A legtöbben ma még idegenkednek a vizsgálattól – akinek még nincsenek jelentős nappali panaszai, annak a tapasztalatok alapján nehéz elmagyarázni, hogy a tünetmentesség ellenére a krónikus betegségekhez vezető folyamatok már elindulhattak a szervezetében.

„A szervezet sokáig képes kompenzálni a kezdődő negatív folyamatokat” – emeli ki Gábor Tamás, és hozzáfűzi: aki már hosszú ideje szenved alvászavartól, annak a terápia jelentős életminőségbeli javulást jelent.

Ezért is fontos tudatosítani a vizsgálat fontosságát. „A sofőrök esetében különösen nagy jelentősége van ennek, hiszen az elalvásos balesetekért felelős mikroelalvásoknak nincs előjelük, szinte kivédhetetlenek, és a közutakon könnyen balesethez vezethetnek” – emeli ki a szakember.

Nézzük, hogyan zajlik egy ilyen vizsgálat! Ki kell töltenem két kérdőívet, továbbá kapok egy kis kártyát, amelyre alap fizikai adatokat (testsúly és -magasság, has- és nyakkörfogat) kell rögzíteni, illetve aki tud otthon vérnyomást mérni, annak egy lefekvés előtti és felkelés utáni vérnyomásértéket is. Miután kitöltöm a kérdőívet, a szakemberek javaslatot tesznek arra a diagnosztikára, amelyre szükségem lehet. Az egyik lehetőség az otthoni diagnosztika, a másik az alváslaboratóriumban végzett, felügyelt éjszakai poliszomnográfia, ami már egy magasabb szintű vizsgálat. Ha az otthon használható eszköz esetében nincs meg a négy óra alvásidő, amely a protokoll szerint szükséges az értékelhetőséghez, meg kell ismételni a vizsgálatot, vagy javasolnak egy felügyelt poliszomnográfiás alkalmat. A legtöbb esetben az otthoni vizsgálatok is sikeresek, de ha valaki előzetesen arról számol be, hogy a mindennapokban is nehezen alszik négy óránál többet, akkor nem is javasolt az otthoni vizsgálat elvégzése.