Az országban elsőként 2000-ben a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon jött létre 0–24 órában riasztható mentőkutyás szolgálat. A csapatnak hat tagja van, mind hivatásos tűzoltók. Leczki Sarolta címzetes tűzoltó főtörzszászlós – ahogy ismerősei szólítják, Saci – a vezetőjük.
„Speciális szolgálat vagyunk, amit a búvár- és a tűzoltóhajóval tudok párhuzamba állítani. Nincs annyi riasztásunk, mint a tűzoltást és a műszaki mentést végző kollégáknak, de mindig kiemelt káresetekhez vonulunk: épületomlás, gázrobbanás, nagyobb viharkárok, illetve erdős területen eltűnt személyeket keresünk” – mondja.
Saci neve a szakmában megkerülhetetlen, amellett, hogy főállásban Budapesten a katasztrófavédelem mentőkutyás egységét vezeti, létrehozta a Kutyák Határok Nélkül Alapítványt. Otthon most nyolc kutyája van, de előfordult, hogy tizennyolc kutyussal élt együtt. Hobbiból kutyatenyésztéssel is foglalkozik.
„Az a célom, hogy olyan karakterű és képességű kutyák szülessenek, amelyek erre a munkára kifejezetten alkalmasak.”
Miközben a második kerületi tűzoltóság épületében beszélgetünk, Karma az irodaasztal alatt fekszik, társai kinn a kennelben várakoznak. „Ez nála az offline üzemmód. Kipörögte magát a rádióban” – mondja nevetve Saci. Karma ugyanis nem először szerepel ma, pedig még csak reggel 9 óra van. A világbajnoki győzelem óta nagy az érdeklődés irántuk.
Nyolchetes korától jár be dolgozni
Karma gyönyörű, barátságos hétéves kan malinois kutya (a belga juhász egyik fajtája). Sacinál született, aki nyolchetes korától hordja be magával a tűzoltóságra. A mentőkutyák belenevelődnek ebbe a környezetbe. Megszokják későbbi életük helyszíneit: a laktanyát, a szolgálati kocsit, a többi kutyát, a sok utazást, vonulást, és persze megismerik a riasztások világát is.
Egész nap együtt vannak. „Reggel berakom a kutyákat a kocsiba, idejövünk a tűzoltóságra, napközben ügyet intézünk, közben kimegyünk a Hajógyári-szigetre vagy a Normafára sétálni” – sorolja Saci. Ha pedig riasztás van, akkor oda is menni kell.
Vannak olyan kutyafajták, amelyeknek az egyedei alkalmasabbak mentőkutyának, de a kulcs az adott kutya egyéni adottsága. A malinois mellett labrador, vizsla, beauceron, border collie, drótszőrű foxterrier is Saci otthonának lakója, mind-mind képzett kutyák.
„Attól még, hogy egy kutya malinois, nem biztos, hogy alkalmas mentőkutyának. Ismerek olyat, amelyiknek például tériszonya van, de olyat is, aki bizonytalanul mozog a romokon.
Veszélyes munkaterületen dolgozunk, a szó szoros értelmében megölheti magát a kutya, nem lehet bizonytalan, de a túlzott magabiztosság is veszélyes!
A magabiztos, önálló, de a gazdával jól kommunikáló, nyitott természetű kutyákat szeretjük, akik jól motiválhatók. Fontos, hogy ne zavarja a sötétség, a nagy magasság, a mélység és a zajok” – szögezi le a csapatvezető.
A dobogó tetején
Karma és Saci augusztusban az olaszországi I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon a dobogó legfelső fokára állhattak fel. Romkutatás ágazatban indultak, és első helyen végeztek osztrák és dán kollégáik előtt.
A keresőmunka során 30 perc alatt meg kellett találniuk három eltűnt személyt törmelék, rom alatt. A lényeg, hogy a kutya minél gyorsabban megtalálja az eltűntet, és ezt ugatással jelezze. A bíró nézi, hogy a kutya mennyire önálló, magabiztos, motiválható.
A területet alapvetően önállóan kell átvizsgálnia, de ha úgy alakul a helyzet, a kutyavezető utasítására azonnal vissza kell térnie hozzá, kontrollálhatónak kell maradnia.
„Egy élő, segítséget kérő személy megtalálása általában nem a mi feladatunk, nekünk általában eszméletlen vagy halott embereket kell keresnünk. Egy hobbikutyánál nincs olyan, hogy muszáj vagy kell, míg egy munkakutyánál vannak olyan feladatok, amelyeket végre kell hajtani. Például egy munkaterületen elküldöm keresni, visszahívom, de pont jön egy munkagép, akkor rögtön meg kell állítanom. Vagy dől a fal, és azonnal el kell onnan jönnie” – tudom meg a kiképzőtől.
Leczki Sarolta és Karma az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon – Fotó: Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság MKSZ
Nem a győzelem, a visszajelzés a cél
„Harminc éve még teljesen mások voltak a kiképzési módszerek: a szöges nyakörv vagy a kutyák bántalmazása sem volt ritka. Manapság minden feladatot meg tudunk tanítani pozitív módszerekkel, például jutalomfalattal megvezetve, így a kutya örömmel megy a feladat elé. Félelemben élni és dolgozni, ahogy az embernél, úgy a kutyánál is blokkot okoz, lassítja a végrehajtást” – hangsúlyozza.
Saci rengeteget utazik, nemcsak versenyekre, tréningezni is: az elmúlt két és fél hónapban nyolc hivatalos úton volt. A vb előtt az Osztrák Nemzetközi Bajnokságon Karma harmadik lett. Három évvel ezelőtt második volt Szlovéniában a Mentőkutyák Világbajnokságán, valamint osztrák és francia bajnokságokon is álltak már dobogón. Saci korábban, 2007-ben Kuba nevű kutyájával állhatott fel a dobogó legfelső fokára, 2008-ban megnyerték az első csapat-világbajnokságot is kollégáival.
„Én nem győzni megyek, hanem versenyezni a fair play szabályai szerint. A versenyek beállított szituációk, ahol szakemberek bírálják a kutya munkáját standard körülmények között, és pontokkal honorálják. Persze jó nyerni, de nem ez a lényeg, hanem, hogy kapok egy objektív visszajelzést arról, hol is tartunk” – magyarázza.
Karma a győzelmeken túl nemzetközi nagy bevethetőségi vizsgával (MRT) is rendelkezik.
Évente világszinten maximum húsz kutya kap ilyen minősítést. Az elmúlt tíz évben itthon 4 kutya tett ilyen vizsgát Saci csapatából.
„Ilyenkor két napig vadkempingezünk, önellátóan, mintha egy földrengés után lennénk. Hét romon huszonegy embert kell megtalálni a kutyusnak, nagy fizikai és pszichikai terhelésnek van kitéve gazda és kutya egyaránt.”
A vizsgákat rendszeresen meg kell újítani, Karmának októberben lesz esedékes a következő.
Sarolta és Karma a dobogó legfelső fokán az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon – Fotó: Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság MKSZ
Eltűnt személyek után kutatnak
„Kívülről lehet, hogy úgy néz ki, mint egy Disney-film, de ez nem egy romantikus életforma, rózsaszín szívecskékkel” – szögezi le Saci.
Minden keresésnél igyekszünk a lehető legnagyobb erőket megmozgatni, a legtöbb segítőt összegyűjteni. Rendőrök, tűzoltók, önkéntes tűzoltók, polgárőrök, hozzátartozók, szomszédok, barátok vesznek részt általában a keresésekben a mentőkutyás keresőcsapatokon kívül.
„Először lényeges információkat kérünk a hozzátartozóktól, például egy alzheimeres vagy demens betegnél nem az az érdekes, hogy tegnap mit csinált, hanem hogy mit csinált például negyven évvel ezelőtt, mivel a rövidtávú memória megszűnik, és inkább a hosszútávú események maradnak meg. Ezek is főleg érzelmekhez kötődnek: halálesetek, esküvő, munkahely, előző lakóhely.
Ilyenkor például egy csapat elmegy az utcai kamerákat, közlekedési eszközöket ellenőrizni, egy másik vasúti töltésre, bányába, bárhova, ahol baleset érhette az illetőt, és így tovább.
Az információkból téziseket állítunk föl, ebből egy hálót szövünk, és valamelyik tézis be fog jönni. Ilyenkor akár 20-30 kutyával dolgozunk egy időben, áthúzzuk a területet csatárláncszerűen” – részletezi.
Szerencsére sikertörténetekből sincs hiány. Nyár elején Karma nővére, Daira a Dunakanyarban megtalált egy fiatal ukrán menekült fiút. A 21 éves, leukémiás Ilja erős kábító hatású fájdalomcsillapító gyógyszereket vett be, feltehetően öngyilkosságra készült.
„Én külföldön voltam, egy barátnőm vigyázott Dairára, és megkértem, hogy vigye ki sétálni Leányfalu környékére, csatlakozzon a kereséshez a Dunabogdányból eltűnt fiú után. Így találta meg Daira a fiút, aki eszméletlenül feküdt.”
Saci és csapata kutyái állandóan a maximumra vannak tréningezve, 24 órában riaszthatók. „Fontos, hogy a kutyát, ha kiveszem a boxból, bárhol a világon képes legyen dolgozni. Lehet, hogy öt évig nincs egy komolyabb riasztásunk sem, de aztán jön egy Ó utca” – fogalmaz.
Saci a kutyáival dolgozott a 2004-es törökbálinti petárdaraktár vagy a 2006-os balatonfűzfői pirotechnikai raktárrobbanás után is. Külföldi bevetésekre is hívták őket: 1999-ben Törökországban, 2005-ben Pakisztánban, 2009-ben pedig Indonéziában segítettek. Kuba, Karma nagypapája Pakisztánban a földrengés után volt kinn mentőkutyaként.
Mi történt az Ó utcában?
Huszonnyolc évvel ezelőtt összedőlt Budapesten az Ó utca 24. szám alatti lakóház. Három egymás fölötti lakás födémestül a pincébe zuhant, egy 43 éves asszony meghalt, ketten súlyosan megsérültek. Az ügyben büntetőeljárás indult, de a vádlottak közül letöltendő börtönbüntetést senki sem kapott. A ház omlásához az engedély, illetve szakirányú végzettség nélkül megkezdett pincefelújítási munkálatok vezettek. Az épületet később elbontották.
„Kutyák, nem gépek”
Leczki Sarolta civil szervezete, a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány egy 15-20 fős önkéntescsapat, munkájuk, családjuk mellett országosan látnak el mentési feladatokat.
Az alapítvány honlapját böngészve feltűnt, hogy jórészt női kiképzők alkotják a csapatot. Könnyebben hallgatnak rájuk a kutyák, könnyebben kialakul a szimbiózis? – vetem fel. „A mentőkutyák képzése összességében elég aprólékos munka, és szerintem a férfiak kicsit türelmetlenebbek. Mi, nők hajlamosabbak vagyunk elvégezni a babramunkát” – véli Saci.
„Riasztások mindig vannak, de nem tervezhetők, ezért a tréningek folyamatosak. Sosem tudhatom, hogy két hónap múlva lesz egy komoly riasztásom, vagy két óra múlva.”
Az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokság négylábú versenyzői – Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság MKSZ
Karma nem szájbarágós kutya, sok mindent gyorsan megért. Nem kell sokat tréningezni. Érzékeny, ezért, ha valamit túl sokat csináltatnak vele, akkor elbizonytalanodik. Egy másik kutyának pedig pont az kell, hogy folyamatosan ismételgessék ugyanazt. „Ha egy módszerem van, és azt próbálom az összes kutyára ráhúzni, akkor nyilván nem leszek eredményes, a különféle módszerek közül kell az adott kutyához kiválasztani a megfelelőt. A kutyának lehet jó napja, rossz napja. Ha érzem, hogy dekoncentrált, akkor tréning helyett inkább sétálok vele. Nem gépek, érzelmileg, pszichikailag is hatással vagyunk egymásra. Ha én türelmetlen vagyok, akkor a tréning sem úgy fog elsülni, ahogy kell” – összegzi.
„Karma tudja, hogy most az irodában ez az én időm, és nem az övé. Ilyenkor nyugodtan fekve várja, hogy elinduljunk valami kalandra. Indulás előtt mindig felizzik a hangulat, hangosan szurkolva várják a kutyáim, hogy végre a boxukba kerüljenek, s elinduljunk a busszal. Onnantól kezdve csend van, és megnyugszanak, úton vagyunk egy új kaland felé” – teszi hozzá.
