| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Kaland és kihívás: nőnek lenni

2022. 09. 08.
Megosztás
  • Tovább (Kaland és kihívás: nőnek lenni)
Kiemelt kép
spiritusz_podcast_19_noiseg.jpg
Lead

Nőnek lenni kaland és feladat. Nőnek lenni nem könnyű, de ha jól csináljuk, kiteljesedhetünk anyaként, munkavállalóként, gondolkodó emberként is. Hogyan várhatjuk el, hogy nőként kezeljenek, ha férfiként viselkedünk? Vajon a nők felé támasztott elvárások hogyan formálták a férfiakat? Tényleg elvárja a társadalom, hogy sikeresek legyünk minden területen, vagy magunk tettük egyre feljebb a mércét? Bóna Judit vendége Kispál Mónika pszichológus. Ebben a Spirituszban a harmóniát keressük.

Címke
nőiség
nőnek lenni
Bóna Judit
Kispál Mónika pszichológus
Spiritusz podcast
Képmás podcast
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Az adás tartalmából:

  • Mit hozunk a családból? Fiúnak vagy lánynak vártak? Hogyan néztek ránk a szüleink és mit erősítettek bennünk? Ezek hogyan hatnak felnőtt korban?
  • A férfivá és nővé nevelés felelősségéről.
  • Mire van szüksége a párkapcsolatban a nőnek és mire a férfinak? Fontos a közös fejlődés?
  • Párterápiáról, menopauzáról, életközépválságról, testképzavarról.
  • Elfogadásról, tiszteletről, alkalmazkodókészségről. 
  • Mitől nő a nő? Mi a nők és a férfiak dolga, hogy nőnek érezzék magukat a nők?

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A második évadban a műsorvezető Bóna Judit, a KarcFM műsorvezető-szerkesztője. A A A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
A Spiritusz podcast humor témájú epizódjának plakátja

Humor a komoly valóságban

Mire jó a humor? Tanulható a humorérzék? Vannak dolgok, amikkel nem lehet viccelni? Milyen összefüggés van a depresszió és a humor között? A Spiritusz podcast legújabb adásában ezekre is választ kapunk.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Spiritusz podcast állatterápia

Állati erő – Hogyan gyógyítják lelkünket négylábú barátaink?

Hogyan tehet minket boldogabbá egy állat jelenléte? Mit csinál egy terápiás kutya? Hogy segítheti a tanárok munkáját egy ló? – A legújabb Spiritusz podcast témája az állatterápia.
Háttér szín
#eec8bc

Szám Kati: Ringató – #Szembefordított tükrök

2022. 09. 08.
Megosztás
  • Tovább (Szám Kati: Ringató – #Szembefordított tükrök)
Kiemelt kép
anyuka_pihenes.jpg
Lead

Amikor gyerekként először láttam meg a gardróbszekrény egymásnak fordított tükörajtóit, azt hittem, egyszerűen ismétlődnek a folyosóvá mélyülő képek. Pedig hogy is lehetne ugyanaz? Hisz minden újabb tükröződésben ott az összes előző kép.

Rovat
Életmód
Kultúra
Címke
novella
Szám Kati novella
Szembefordított tükrök
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

1. A szélben fodrozó faleveleket nézte az ég alatt, messze galambok turbékoltak, a cseresznyefán rigók csicseregtek, közelebb zümmögve körözött valami, a szomszédban talán kávéscsészék koccantak. Érezte a hintaágy napszítta vásznának illatát. Mindenki jóllakott a házban, a gyerekek elaludtak, bepakolt a mosogatógépbe is, a túrótortának még jó 15 perc kellett.

Ő csak tízet fog itt heverészni. Ez a béke – gondolta. Valahonnan régről volt ismerős, átjárta minden sejtjét. Becsukta a szemét, hagyta, hogy lebegjen, át abba a titokzatos múltidőbe, amelyben ugyanígy ringott az ég, és nézte a fényben villódzó játékos leveleket az égen. Akkor ez volt a világ: a levelek, a madár- és bogárkahangok, a zsongító illatok, a ringató karok.

Azok a karok talán már zsibbadtak és sajogtak, de egyetlen dolog volt fontos: hogy őt megnyugtassák, talán egy hosszú sírás után – ismerte jól ezt az érzést. Három gyerekkel rótta ő is a hosszú köröket.

De most minden izma elernyedt, és újra ő volt a tavaszillatú, zsongó világ közepén. Arra gondolt, hogy őt is annyira szerették, amennyire ő most szeretni tud.

Aztán eszébe jutott, hogy a konyhában felejtette a komposztosvödröt, még beszalad érte, mielőtt megnézi a túrótortát.

2. A kerti székből figyelte, ahogy a lánya ringatózik a hintaágyban, és a falevelek árnyéktáncot járnak az arcán. Csak elaludt végre egy kicsit. Jó sokat kellett győzködni. Szerette volna megsimítani a homlokát, de akkor biztosan felébredne. Mintha mosolyogna, nem is a szája, inkább a sűrű szempillákkal lezárt szemek. Hosszú ujjai picit megremegtek, mintha az orgonaillatú szél játszana velük. Öt hete az ugrásra kész vadak rövid, ájulós álmát alussza, enni sincs ideje, de most jól beebédelt, a mellkasa nyugodtan emelkedik és süllyed. Lám, egy anya csak az alvó, egészséges, jóllakott gyereke mellett nyugodt – ezen elmosolyodott.

Aztán arra gondolt, hogy babakorában hányszor hajolt közel hozzá – hogy a férje azért észre ne vegye –, hogy lélegzik-e még. Nézte az alvó, 25 éves lányát, akinél ma délután ugyanezt a mozdulatot látta, amikor a babakocsi fölé hajolt.

Mintha megigazítaná a takarót az öthetes kisfiún. Jól ismerte ezt a be nem vallott, aggódó kémlelést, amely szinte azonnal követi a boldogság pillanatát, amelyben még csodálod a nyugodtan alvó alabástrom arcocskát. Boldogság és aggodalom. Fény és árnyék.

A madarak csicseregnek, tíz perc hosszú idő az idő hintájában, ahol egy emberöltő addig tart, amíg a babakocsiból nyöszörgés nem hallatszik. És a 25 éves gyermek egy szempillantás alatt ismét anyává változik. Az anya pedig nagyivá. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Várakozás - egy kismama az ágyon fekszik, vár

Szám Kati: „Ez a várakozás már napok, hetek óta tart...” – #Szembefordított tükrök

Amikor gyerekként először láttam meg a gardróbszekrény egymásnak fordított tükörajtóit, azt hittem, egyszerűen ismétlődnek a folyosóvá mélyülő képek. Pedig hogy is lehetne ugyanaz? Hisz minden újabb tükröződésben ott az összes előző kép.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Egy nő a gyerekével a vonaton

Szám Kati: „Mit kell csinálnom, hogy meggyógyítsanak?” – #Szembefordított tükrök

Amikor gyerekként először láttam meg a gardróbszekrény egymásnak fordított tükörajtóit, azt hittem, egyszerűen ismétlődnek a folyosóvá mélyülő képek. Pedig hogy is lehetne ugyanaz? Hisz minden újabb tükröződésben ott az összes előző kép.
Háttér szín
#f1e4e0

Mit (nem) érdemes felhalmozni, ha a jövőtől félünk? – A pánikvásárlás rossz reakció egy bizonytalan világban

2022. 09. 08.
Megosztás
  • Tovább (Mit (nem) érdemes felhalmozni, ha a jövőtől félünk? – A pánikvásárlás rossz reakció egy bizonytalan világban)
Kiemelt kép
kenyszervasarlas.jpg
Lead

Hisztérikus éveket élünk, amikor egyetlen eltúlzott hír is elég ahhoz, hogy emberek tömegein eluralkodjon a pánik. A megszorításokra félelemmel reagálunk, a megnyíló lehetőségekre pedig ideges habzsolással. A felhalmozás, vagyis az eltúlzott tartalékképzés nemzedékeken át öröklött pánikreakció, de ettől még nem észszerű, sőt, akár romboló is lehet. Mit (nem) érdemes felhalmozni, ha a jövőtől félünk?

Rovat
Köz-Élet
Címke
pánikvásárlás
felhalmozás
kényszervásárlás
tartalékolás
pánikreakció
fogyasztói társadalom
járványhelyzet
ukrán háború
A tücsök és a hangya
Szerző
Kölnei Lívia
Szövegtörzs

Ami a zsigereinkbe van írva, avagy egy kis felhalmozás-történelem

A természet változásainak kiszolgáltatott, alapvetően földművelésből és állattenyésztésből élő őseinket a környezeti adottságok rászorították arra, hogy akkor takarítsák be és halmozzák fel a termést, amikor a bőség időszaka van, mert törvényszerűen eljön a szűkölködés időszaka is. Nem véletlen, hogy a Kr. e. 6. századi Aiszóposznak a szorgalmasan termelő és előrelátóan tartalékokat felhalmozó embereket dicsérő mese-példázata, „A hangya és a tücsök”, majd annak 17. századi verses átköltése La Fontaine által, „A tücsök és a hangya” Európa-szerte ismertté vált, számos nyelvre lefordították, és népmeseszerűen elterjedt.

A felhalmozott javak jelentették a túlélés biztosítékát a hideg téli hónapokban, a mostohább esztendőkben vagy betegség, munkaképtelenség esetén.

Még a 20. század első felében is az volt a gazdag paraszti porta ismérve a magyar falvakban, ha nagy trágyadomb díszelgett (és persze bűzlött) az udvaron. Akinek ugyanis naponta sok állati ürüléket kellett kilapátolnia az istállóból és ólakból, annak sok háziállata volt. Akinek sok háziállata volt, az télre sok húsételt tudott felhalmozni, így nem éhezett a családja. Akinek bőségesen jutott ennivaló az asztalára, az erősebb lett, jobban elkerülte a betegség, többet tudott dolgozni, így több esélye lett arra, hogy jómódban éljen.

A nagyszülők bosszantó „zsugorisága” és „kaparisága” unokaszemmel

A 20. század két világháborúja és forradalmai még jobban beégették az emberek tudatába, hogy több esélye van túlélni annak, aki rendelkezik anyagi javakkal, elsősorban az élethez elengedhetetlenül fontosakkal: vízzel, ennivalóval, fűtőanyaggal, meleg ruhával és cipővel. Kinek a családjában ne örökítődnének olyan történetek, amikor valamilyen értékes vagy hasznos tárgy segítette ki a déd- vagy ükszülőt egy szorult helyzetből: aranyékszer, amivel meg tudta venni a szabadságát; karóra, amiért cserébe a fogvatartó félrenézett; éles bicska, amivel a szökéskor át tudta vágni a kerítés drótját, és sorolhatnánk a valósan kalandos történeteket. De a háborúk alapélménye leginkább az volt, hogy ott van nagyobb esély a túlélésre, ahol van élelem: ezért menekültek a városiak vidéki rokonokhoz, már aki tehette; ezért küldtek vidékről élelemmel megrakott teherautókat az ’56-os szabadságharc idején a nagyvárosokba; és sorolhatnánk a példákat.

A háborút átélt nemzedék tagjai, magukban hordva a természeti erőknek kiszolgáltatott őseik emlékeit is, sohase tudtak megszabadulni a spórolós és felhalmozó életszemlélettől, hiába köszöntött rájuk a viszonylagos jólét és biztonság.

Hát nem volt bosszantó, amikor nagyanyánk úgy dobott ki egy használati tárgyat, amely végképp tönkrement, mintha a fogát húznák? Hogy a szekrénye aljában zacskókban őrizgette a szabás-varrásból megmaradt anyagfecniket, hogy „jó lesz az még foltnak”? Megstoppolta a lyukas zoknit, cérnával rögzítette a nejlonharisnyán leszaladó szemeket, és ha új fakanalat vett, a feketére égettet se dobta ki, mert „jó lesz az még valamire”.

Csak a leárazások korbácsolták fel igazán a megszerzési vágyat

A 20. század második felére a nyugati civilizáció országaiban az emberek többsége már nem közvetlenül magának és a családjának termelt, hanem megvásárolta az áruházban és a piacon, amire szüksége volt.

És megvehette azt is, amire nem is volt szüksége.

A 21. század elejére az egyre növekvő árubőség és a biztonságosnak tűnő társadalmi viszonyok hatására szinte teljesen elhalkult az új nemzedékek transzgenerációs felhalmozáskényszere. Minek is kellene konzervekkel, tartós élelmiszerekkel telezsúfolni a kamrát, amikor ezek bármikor megvásárolhatók? Minek befőzni lekvárt, aszalni gyümölcsöt, húst füstölni, amikor a boltokban egész évben elérhetők ezek, sőt, a friss termékek is?

Az egykori felhalmozáskényszer már csak akkor vette uralma alá újra az emberek tudatát, amikor valamihez kiárusításon, a szokottnál jóval olcsóbban lehetett hozzájutni, a hírhedt „fekete péntekeken” például az emberek még egymást is képesek voltak agyontaposni a tülekedésben.

Feléledt a bizonytalanság démona, és még biztatják is

A 2020-as esztendő, a Kínából világhódító útjára induló járvány azonban a jóléti Európában és Észak-Amerikában is felébresztette a transzgenerációs, zsigeri ösztönt, amely azt sugallja, hogy minél többet birtokolsz az élethez szükséges javakból, annál nagyobb biztonságban vagy. Megindult a pánikvásárlás, csakhogy az esetek nagyobb százalékában átgondolatlanul, ostobán, a valós körülményeket figyelmen kívül hagyva. Így eshetett meg, hogy a járvány első szakaszában szinte kifosztották a szupermarketek vécépapíros polcait…

Persze hatalmas gazdasági hasznot húztak ebből azok a gyártók–forgalmazók–eladók, akiknek a termékeit a pánik ellensúlyozása miatt elkapkodták – legyen az szájmaszk, fertőtlenítő, vécépapír, vitamin, liszt, olaj, benzin, tűzifa, nyaralás…

Épp hogy fellélegeztünk, újra itt vannak a pánikkeltők

Még vissza se állt teljesen a normális élet a járvány visszaszorulásával, kitört a szomszédunkban a háború. A racionális helyzetelemzők helyett ismét a huhogók, a pánikkeltők uralják a médiafelületek nagy részét. Egyes médiumok már odáig jutottak, hogy bevásárlási ötleteket kínálnak, miből érdemes sokat felhalmoznunk. A járvánnyal riogatók is vérszemet kaptak újra, így ez a kettő együtt tökéletes megfélemlített alapanyagot gyúr belőlünk ahhoz, hogy vásárlással próbáljuk ellensúlyozni rémületünket. Szerencsére azért még nem veszítette el mindenki a józanságát, szemelgetek is néhány üdítően racionális véleményt a felhalmozási kényszerről:

„Ez az előre betárazás ilyen mértékben szerintem teljesen ésszerűtlen egy kisebb háztartásban. Én kb. 3-4 liter étolajat használok el évente. Ha veszek mondjuk 10 litert, azzal kb. 1000 Ft-ot spórolnék akkor, ha a végén nem kellene kidobni a felét, ami lejárt.” (Negyvenes nő)
„A pánik felülírja a józan észt, ez alól a férjem sem kivétel. Vett 10 kg cukrot. Egy év alatt se fogy el nálunk ennyi, még befőzéssel sem…” (Ötvenes nő)
„Ha négy kilónál több lisztet bespájzolok, tuti, hogy megmolyosodik, mire felhasználnám. Nem tudok mindent légmentesen dobozba zárni, kidobni meg sajnálom.”  (Másik ötvenes nő)

Hajrá, hangya!

Mielőtt az a vád érne, hogy kétségbe akarom vonni felmenőink élettapasztalatát és bölcsességét, és a mesebeli hangya helyett a tücsköt állítanám példaképnek (bár a körülmények néha megfordíthatják az értékelést), sietek leszögezni, hogy a valódi szükségletek okos felmérése, a legszükségesebb javak ésszerű biztosítása teljesen helyénvaló. Például gondoskodni a szükséges gyógyszerekről, fűtésről, vízellátásról, egyáltalán az önellátás minél több feltételének megteremtése, alternatív források átgondolása (pánik nélkül és a lehetőségeken belül) – nos, ezek valóban növelhetik a biztonságot (nem csak az érzetét).

A javak beszerzésével, a vásárlással sincs baj, ameddig az egyéni önzések nem borítják fel azt a kényes közösségi egyensúlyt, amelyet egy háború szomszédságában a végsőkig őriznünk kell.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

„Vécépapír-krízis” szükség idején?

Mi az: Ausztráliában verekednek érte, Japánban megátkozzák azokat, akik ellopják, Indiában pedig sokan egyáltalán nem is használják? Hát a toalettpapír! Miközben a világban tombol a koronavírus járvány, az emberek eszeveszett felhalmozásba kezdtek, és a kézfertőtlenítő után a WC-papír lett az egyik legkeresettebb termék az üzletekben. A világsajtó több...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Kép: Pixabay

Mindig péntek van. Fekete Péntek

Az egyetemi kampuszok általában már hétfőn a fiatalok izgatott kérdezgetésétől hangosak: „Akkor jössz pénteken?” Emlékszem, hogy ennek a napnak valóságos kultusza volt nálunk, olyannyira azonosítottuk a buli fogalmával, hogy már a csütörtököt is „kispénteknek” hívtuk. Nem volt jelentősége annak, hogy születésnapot, névnapot vagy egy sikeres vizsgát ünnepeltünk, bármelyik...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

A fölösleges dolgok vásárlásának tízféle mechanizmusa

Egy amerikai oldal összeírta azokat a félelmeket és trükköket, amelyek hatására teljesen haszontalan dolgokat vásárolunk, mi pedig megkérdeztük Szőnyi Lídia pszichológust, hogy milyen konkrét módszerekkel küzdhetünk a marketingfogások ellen, és melyek a tudatos vásárlás jellemzői.
Háttér szín
#fdeac2

„A mentőkutyás életforma nem egy Disney-film” – Leczki Sarolta és világbajnok kutyája, Karma

2022. 09. 07.
Megosztás
  • Tovább („A mentőkutyás életforma nem egy Disney-film” – Leczki Sarolta és világbajnok kutyája, Karma)
Kiemelt kép
leczki_sarolta_es_karma.jpg
Lead

Augusztus közepén romkutatásban mentőkutya-világbajnoki címet szerzett a hétéves malinois, Karma és gazdája, Leczki Sarolta, aki hosszú évek óta a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság 0–24 órában bevethető mentőkutyás csapatát vezeti. „Sosem tudhatom, hogy két hónap vagy két óra múlva lesz egy komoly riasztásom” – mondja Sarolta. Gyakran kapnak riasztást idős, alzheimeres betegek eltűnéséről, de dolgoztak már Pakisztánban is földrengés sújtotta területen. A közelmúltban pedig Karma nővére talált meg egy eltűnt ukrán fiatalt a Dunakanyarban. Egy mentőkutya-kiképző mindennapjai.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Leczki Sarolta
mentőkutyák
mentőkutya-kiképző
Karma mentőkutya
mentőkutya világbajnokság
Kutyák Határok Nélkül Alapítvány
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Az országban elsőként 2000-ben a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon jött létre 0–24 órában riasztható mentőkutyás szolgálat. A csapatnak hat tagja van, mind hivatásos tűzoltók. Leczki Sarolta címzetes tűzoltó főtörzszászlós – ahogy ismerősei szólítják, Saci – a vezetőjük.

„Speciális szolgálat vagyunk, amit a búvár- és a tűzoltóhajóval tudok párhuzamba állítani. Nincs annyi riasztásunk, mint a tűzoltást és a műszaki mentést végző kollégáknak, de mindig kiemelt káresetekhez vonulunk: épületomlás, gázrobbanás, nagyobb viharkárok, illetve erdős területen eltűnt személyeket keresünk” – mondja.

Saci neve a szakmában megkerülhetetlen, amellett, hogy főállásban Budapesten a katasztrófavédelem mentőkutyás egységét vezeti, létrehozta a Kutyák Határok Nélkül Alapítványt. Otthon most nyolc kutyája van, de előfordult, hogy tizennyolc kutyussal élt együtt. Hobbiból kutyatenyésztéssel is foglalkozik.

„Az a célom, hogy olyan karakterű és képességű kutyák szülessenek, amelyek erre a munkára kifejezetten alkalmasak.”

Miközben a második kerületi tűzoltóság épületében beszélgetünk, Karma az irodaasztal alatt fekszik, társai kinn a kennelben várakoznak. „Ez nála az offline üzemmód. Kipörögte magát a rádióban” – mondja nevetve Saci. Karma ugyanis nem először szerepel ma, pedig még csak reggel 9 óra van. A világbajnoki győzelem óta nagy az érdeklődés irántuk.

Nyolchetes korától jár be dolgozni

Karma gyönyörű, barátságos hétéves kan malinois kutya (a belga juhász egyik fajtája). Sacinál született, aki nyolchetes korától hordja be magával a tűzoltóságra. A mentőkutyák belenevelődnek ebbe a környezetbe. Megszokják későbbi életük helyszíneit: a laktanyát, a szolgálati kocsit, a többi kutyát, a sok utazást, vonulást, és persze megismerik a riasztások világát is.

Egész nap együtt vannak. „Reggel berakom a kutyákat a kocsiba, idejövünk a tűzoltóságra, napközben ügyet intézünk, közben kimegyünk a Hajógyári-szigetre vagy a Normafára sétálni” – sorolja Saci. Ha pedig riasztás van, akkor oda is menni kell.

Vannak olyan kutyafajták, amelyeknek az egyedei alkalmasabbak mentőkutyának, de a kulcs az adott kutya egyéni adottsága. A malinois mellett labrador, vizsla, beauceron, border collie, drótszőrű foxterrier is Saci otthonának lakója, mind-mind képzett kutyák.

„Attól még, hogy egy kutya malinois, nem biztos, hogy alkalmas mentőkutyának. Ismerek olyat, amelyiknek például tériszonya van, de olyat is, aki bizonytalanul mozog a romokon.

Veszélyes munkaterületen dolgozunk, a szó szoros értelmében megölheti magát a kutya, nem lehet bizonytalan, de a túlzott magabiztosság is veszélyes!

A magabiztos, önálló, de a gazdával jól kommunikáló, nyitott természetű kutyákat szeretjük, akik jól motiválhatók. Fontos, hogy ne zavarja a sötétség, a nagy magasság, a mélység és a zajok” – szögezi le a csapatvezető.

A dobogó tetején

Karma és Saci augusztusban az olaszországi I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon a dobogó legfelső fokára állhattak fel. Romkutatás ágazatban indultak, és első helyen végeztek osztrák és dán kollégáik előtt.

A keresőmunka során 30 perc alatt meg kellett találniuk három eltűnt személyt törmelék, rom alatt. A lényeg, hogy a kutya minél gyorsabban megtalálja az eltűntet, és ezt ugatással jelezze. A bíró nézi, hogy a kutya mennyire önálló, magabiztos, motiválható.

A területet alapvetően önállóan kell átvizsgálnia, de ha úgy alakul a helyzet, a kutyavezető utasítására azonnal vissza kell térnie hozzá, kontrollálhatónak kell maradnia.

„Egy élő, segítséget kérő személy megtalálása általában nem a mi feladatunk, nekünk általában eszméletlen vagy halott embereket kell keresnünk. Egy hobbikutyánál nincs olyan, hogy muszáj vagy kell, míg egy munkakutyánál vannak olyan feladatok, amelyeket végre kell hajtani. Például egy munkaterületen elküldöm keresni, visszahívom, de pont jön egy munkagép, akkor rögtön meg kell állítanom. Vagy dől a fal, és azonnal el kell onnan jönnie” – tudom meg a kiképzőtől.

Kép
mentőkutya verseny
Leczki Sarolta és Karma az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon – Fotó: Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság MKSZ

Nem a győzelem, a visszajelzés a cél

„Harminc éve még teljesen mások voltak a kiképzési módszerek: a szöges nyakörv vagy a kutyák bántalmazása sem volt ritka. Manapság minden feladatot meg tudunk tanítani pozitív módszerekkel, például jutalomfalattal megvezetve, így a kutya örömmel megy a feladat elé. Félelemben élni és dolgozni, ahogy az embernél, úgy a kutyánál is blokkot okoz, lassítja a végrehajtást” – hangsúlyozza.

Saci rengeteget utazik, nemcsak versenyekre, tréningezni is: az elmúlt két és fél hónapban nyolc hivatalos úton volt. A vb előtt az Osztrák Nemzetközi Bajnokságon Karma harmadik lett. Három évvel ezelőtt második volt Szlovéniában a Mentőkutyák Világbajnokságán, valamint osztrák és francia bajnokságokon is álltak már dobogón. Saci korábban, 2007-ben Kuba nevű kutyájával állhatott fel a dobogó legfelső fokára, 2008-ban megnyerték az első csapat-világbajnokságot is kollégáival.

„Én nem győzni megyek, hanem versenyezni a fair play szabályai szerint. A versenyek beállított szituációk, ahol szakemberek bírálják a kutya munkáját standard körülmények között, és pontokkal honorálják. Persze jó nyerni, de nem ez a lényeg, hanem, hogy kapok egy objektív visszajelzést arról, hol is tartunk” – magyarázza.

Karma a győzelmeken túl nemzetközi nagy bevethetőségi vizsgával (MRT) is rendelkezik.

Évente világszinten maximum húsz kutya kap ilyen minősítést. Az elmúlt tíz évben itthon 4 kutya tett ilyen vizsgát Saci csapatából.

„Ilyenkor két napig vadkempingezünk, önellátóan, mintha egy földrengés után lennénk. Hét romon huszonegy embert kell megtalálni a kutyusnak, nagy fizikai és pszichikai terhelésnek van kitéve gazda és kutya egyaránt.”

A vizsgákat rendszeresen meg kell újítani, Karmának októberben lesz esedékes a következő.

Kép
Karma mentőkutya
Sarolta és Karma a dobogó legfelső fokán az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon – Fotó: Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság MKSZ

Eltűnt személyek után kutatnak

„Kívülről lehet, hogy úgy néz ki, mint egy Disney-film, de ez nem egy romantikus életforma, rózsaszín szívecskékkel” – szögezi le Saci.

Minden keresésnél igyekszünk a lehető legnagyobb erőket megmozgatni, a legtöbb segítőt összegyűjteni. Rendőrök, tűzoltók, önkéntes tűzoltók, polgárőrök, hozzátartozók, szomszédok, barátok vesznek részt általában a keresésekben a mentőkutyás keresőcsapatokon kívül.

„Először lényeges információkat kérünk a hozzátartozóktól, például egy alzheimeres vagy demens betegnél nem az az érdekes, hogy tegnap mit csinált, hanem hogy mit csinált például negyven évvel ezelőtt, mivel a rövidtávú memória megszűnik, és inkább a hosszútávú események maradnak meg. Ezek is főleg érzelmekhez kötődnek: halálesetek, esküvő, munkahely, előző lakóhely.

Ilyenkor például egy csapat elmegy az utcai kamerákat, közlekedési eszközöket ellenőrizni, egy másik vasúti töltésre, bányába, bárhova, ahol baleset érhette az illetőt, és így tovább.

Az információkból téziseket állítunk föl, ebből egy hálót szövünk, és valamelyik tézis be fog jönni. Ilyenkor akár 20-30 kutyával dolgozunk egy időben, áthúzzuk a területet csatárláncszerűen” – részletezi. 

Szerencsére sikertörténetekből sincs hiány. Nyár elején Karma nővére, Daira a Dunakanyarban megtalált egy fiatal ukrán menekült fiút. A 21 éves, leukémiás Ilja erős kábító hatású fájdalomcsillapító gyógyszereket vett be, feltehetően öngyilkosságra készült.
„Én külföldön voltam, egy barátnőm vigyázott Dairára, és megkértem, hogy vigye ki sétálni Leányfalu környékére, csatlakozzon a kereséshez a Dunabogdányból eltűnt fiú után. Így találta meg Daira a fiút, aki eszméletlenül feküdt.”

Saci és csapata kutyái állandóan a maximumra vannak tréningezve, 24 órában riaszthatók. „Fontos, hogy a kutyát, ha kiveszem a boxból, bárhol a világon képes legyen dolgozni. Lehet, hogy öt évig nincs egy komolyabb riasztásunk sem, de aztán jön egy Ó utca” – fogalmaz.

Saci a kutyáival dolgozott a 2004-es törökbálinti petárdaraktár vagy a 2006-os balatonfűzfői pirotechnikai raktárrobbanás után is. Külföldi bevetésekre is hívták őket: 1999-ben Törökországban, 2005-ben Pakisztánban, 2009-ben pedig Indonéziában segítettek. Kuba, Karma nagypapája Pakisztánban a földrengés után volt kinn mentőkutyaként.

Mi történt az Ó utcában?
Huszonnyolc évvel ezelőtt összedőlt Budapesten az Ó utca 24. szám alatti lakóház. Három egymás fölötti lakás födémestül a pincébe zuhant, egy 43 éves asszony meghalt, ketten súlyosan megsérültek. Az ügyben büntetőeljárás indult, de a vádlottak közül letöltendő börtönbüntetést senki sem kapott. A ház omlásához az engedély, illetve szakirányú végzettség nélkül megkezdett pincefelújítási munkálatok vezettek. Az épületet később elbontották.

„Kutyák, nem gépek”

Leczki Sarolta civil szervezete, a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány egy 15-20 fős önkéntescsapat, munkájuk, családjuk mellett országosan látnak el mentési feladatokat.

Az alapítvány honlapját böngészve feltűnt, hogy jórészt női kiképzők alkotják a csapatot. Könnyebben hallgatnak rájuk a kutyák, könnyebben kialakul a szimbiózis? – vetem fel. „A mentőkutyák képzése összességében elég aprólékos munka, és szerintem a férfiak kicsit türelmetlenebbek. Mi, nők hajlamosabbak vagyunk elvégezni a babramunkát” – véli Saci.

 „Riasztások mindig vannak, de nem tervezhetők, ezért a tréningek folyamatosak. Sosem tudhatom, hogy két hónap múlva lesz egy komoly riasztásom, vagy két óra múlva.”

Kép
Mentőkutya Világbajnokság
Az I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokság négylábú versenyzői – Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság MKSZ

Karma nem szájbarágós kutya, sok mindent gyorsan megért. Nem kell sokat tréningezni. Érzékeny, ezért, ha valamit túl sokat csináltatnak vele, akkor elbizonytalanodik. Egy másik kutyának pedig pont az kell, hogy folyamatosan ismételgessék ugyanazt. „Ha egy módszerem van, és azt próbálom az összes kutyára ráhúzni, akkor nyilván nem leszek eredményes, a különféle módszerek közül kell az adott kutyához kiválasztani a megfelelőt. A kutyának lehet jó napja, rossz napja. Ha érzem, hogy dekoncentrált, akkor tréning helyett inkább sétálok vele. Nem gépek, érzelmileg, pszichikailag is hatással vagyunk egymásra. Ha én türelmetlen vagyok, akkor a tréning sem úgy fog elsülni, ahogy kell” – összegzi.

„Karma tudja, hogy most az irodában ez az én időm, és nem az övé. Ilyenkor nyugodtan fekve várja, hogy elinduljunk valami kalandra. Indulás előtt mindig felizzik a hangulat, hangosan szurkolva várják a kutyáim, hogy végre a boxukba kerüljenek, s elinduljunk a busszal. Onnantól kezdve csend van, és megnyugszanak, úton vagyunk egy új kaland felé” – teszi hozzá.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Auth Flóra

„Egy vakvezető kutya akkor is dolgozik, amikor az összes többi kutya játszik” - Interjú Auth Flóra kutyakiképzővel

1976-ban indult el Magyarországon a vakvezetőkutya-kiképzés Vitéz Lovag Rithnovszky Jánosnak köszönhetően, aki létrehozta az első hazai kutyaiskolát. Rövid kényszerszünet után, 1978-ban újra megnyitották az iskolát, amely azóta is folyamatosan működik, immár a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége kezelésében. 1978 óta csaknem ezer vakvezető kutya került ki a...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
A Togo film főszereplői

Togo – Szívmelengető igaz történet kutya és ember barátságáról a járvány közepette

Egy önfeláldozó kutya, egy szerető gazdi, egy életre szóló barátság és egy életveszélyes kaland – röviden így foglalható össze a Togo című film lényege, amely Magyarországon a Disney+-on látható. Lenyűgöző látványvilágú, megható, izgalmas és nagy szívvel készített alkotás, amelynek ott a helye a Hachi és az Alfa mellett.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Korom Gábor

A család része, nem a falka tagja! – Korom Gábor kutyatréner szerint a kutya viselkedését 70 százalékban a környezete határozza meg

Gyerekkori álomból hivatás. Korom Gábor már egészen kicsi korában tudta, hogy a kutyáknak fogja szentelni az életét: az általa kidolgozott Tükör Módszer és az erre épülő Kutyasulik hálózata ma már gazdák százainak segít minden héten a tudatos kutyatartásban. Az ember és a kutya százezer éves kapcsolatáról, a tiszta...
Háttér szín
#eec8bc

„Nehéz a környezetedre figyelni, amikor ott áll melletted a Terminátor” – Schwarzenegger magyar testőrével beszélgettünk

2022. 09. 07.
Megosztás
  • Tovább („Nehéz a környezetedre figyelni, amikor ott áll melletted a Terminátor” – Schwarzenegger magyar testőrével beszélgettünk)
Kiemelt kép
tobias_matyas_arnold_schwarzenegger.jpg
Lead

Gyerekként sokan piszkálták, azért is iratkozott be 14 évesen küzdősportot tanulni, hogy későbbi életében megvédhesse magát. És – akkor még nem tudta, hogy – másokat is. A legtöbb sportágban, amelyben elmélyedt, meg sem állt az oktatói szintig; a késes közelharcnak és a „lövészetek Forma-1-ének” is a legjobbja lett Magyarországon. S ha már Forma-1: testőrként előbb a világbajnok autóversenyzőt, Fernando Alonsót kísérte, majd Arnold Schwarzenegger mellett folytatta. De hogyan lesz egy magyar srácból a Terminátor testőre? Tóbiás Mátyás elmeséli.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Tóbiás Mátyás
Arnold Schwarzenegger
testőr
krav maga
késes közelharc
Sayoc Kali késharc
lövészet
önvédelmi coach
Szerző
Dr. Szász Adrián
Szövegtörzs

Azt gondolnám, eleven, harcos kisgyerek voltál. Tévedek?

Szófogadó voltam inkább és türelmes. A szüleim pedagógusként dolgoztak, engem pedig más gyerekek gyakran piszkáltak, megfogadtam hát, hogy megtanulom megvédeni magam. Igen ám, de otthon rendre azt hallottam, hogy tanuljak, hagyjam a sportot, az az olimpikonoknak való. Egy nap megláttam a Madách téri Kelemen István Jiu-Jitsu-terem sárkányos logóját, és elkezdtem odajárni edzeni. A gyerekcsoportba 14 évesen már nagy voltam, így beraktak a felnőttek közé, ahol meg feltörölték velem a szőnyeget. De nem adtam fel, úgy olvastam tovább a harcművészeti könyveket, mint a Bibliát. Két évvel később váltottam aikidóra, az első sportágra, amelynek az oktatója is lettem.

Az miért volt fontos, hogy közben önként jelentkezz katonának?

Kellett a kihívás, hogy megkeményedjek. Akkor még abban is hittem, hogy nyomozó leszek vagy hivatásos katona. Pécsre kértem magam a mélységi felderítőkhöz, akik nem sokkal előtte még a délszláv háborútól védték a határt, de Szolnokon a legendás Furkó Kálmánnál is vettem részt kiképzésen. Nélküle ma nem tartanék itt, ő nem tűrt megalkuvást, de ha elvégezted, amit kért, leléphettél. Közelharcot tanultam, ejtőernyőztem, s rájöttem, hogy a valódi harc más, mint az idealizált harcművészet. Utóbbi egyfajta lelki békéhez vezető belső út, sokak szerint több benne a művészet, mint a harc. Szerintem mindenki annyit vesz el, amennyit megért belőle. Aki tajcsizni megy, az nem lesz harcos, aki thai boxolni, azt meg nyilván a verseny érdekli, nem a megvilágosodás. Az egyik egészségmegőrző, a másik eredménycentrikus.

Jól tudom, hogy te végül a krav maga izraeli önvédelmi rendszerben találtad meg a helyed?

Előbb még civilként is ejtőernyőztem, majd egy barátom mellett búvároktató-segédként dolgoztam. Az ejtőernyő után furcsa volt, hogy lassabban merülök, és hogy míg az ernyőzés hosszú előkészület rövid élvezettel, a búvárkodás pont a fordítottja. De voltam recepciós a szaúdi nagykövetségen és értékszállító is. A krav magának pedig valóban megfogott a gyakorlatiassága. A rendszer attól is hatékony, hogy Izraelben a mai napig finomítják. Az edzők rögtön felfigyeltek rám, egy évre rá osztályelsőként ennek is az oktatója lettem. Közben a kettlebell nevű sportágban is megcsináltam első magyarként az úgynevezett „Beast Challenge” kihívást, ehhez egy 48 kilós vasgolyóval kell három feladatot végrehajtani.

Erre 9 hónapot edzettem, ám a sikert végtelen kiüresedés követte. Azóta tudom – az általam oktatott olimpikonoktól –, hogy a profi sportolók is ezen mennek keresztül egy-egy nagy eredmény után, sőt, a milliárdos üzletemberek is. Elérik a céljukat, de utána mi jön?

Úgy tudom – még Alonso és Schwarzenegger előtt –, neked a késes közelharc és a lövészet jött…

A Veszett vad című filmben láttam először a Sayoc Kali késharcot, s egyből meg akartam tanulni, de csak sok évvel később lett rá anyagi lehetőségem. Akkor már csak Angliáig kellett utazni érte, nem az USA-ig. Mentálisan extrém megterhelő volt a képzés: elkezdtük reggel 8-9 között, kétszer megálltunk enni, s gyakran éjfél utánig nyomtuk. Addig kellett gyakorolnunk, míg „a kés a testünk részévé nem vált”. Éjszaka is mindenhonnan késeket láttam jönni, reggel szédülve ébredtem. Mondta is a mester, hogy rosszul nézek ki. Mondom, mert nem aludtam. Erre kihívta a fiát, hogy támadjon rám. Azt sem tudtam, ki vagyok, de 80 százalékos pontossággal megvédtem magam, mert a testem automatikusan válaszolt. Azt mondja: „érted már a képzés lényegét?” Akkor jöttem rá, a legtöbb harcművészet hibája az, hogy csak imitálják a támadást. Más, amikor valaki olyan szúr, aki az életedre tör, és helyetted akar hazamenni a konfliktusból, és más úgy védekezni ellene, hogy te is tudod használni a kést, érzed, mit fog csinálni vele. A Sayoc-ot azóta rendőrségi, katonai elitegységeknek is oktatom.

Ahogy szituációs lövészetet is tanítasz, hozzád járnak a többszörös olimpiai bajnok vízipólósok, dr. Molnár Tamás és Madaras Norbert is. A kés mellett egyenes út vezetett a „lövészetek Forma-1-éig”?

Még gyerekként feljártunk Mátrafüredre, ahol hétvégenként légpuskával lövöldöztem egy bácsinál, az is egy mag volt, amely később gyökeret eresztett. Mindig tetszett, hogy a lövésnél a jelenben kell lenni. Ha elrontod, s utána ezen agyalsz, megint el fogod rontani; ha meg azon, hogy a következőnek már jónak kell lennie, akkor meg a jövőre figyelsz, és megint hibázni fogsz. Lassan 20 éve kezdtem a lövészkarrierem. Ennek is meg akartam ismerni a mélységeit, ezért addig tanultam, amíg az oktatója nem lettem. Nyertem számos versenyt: idén magyar bajnoki címet szereztem, 2019-ben hazánk legjobb rendőrei és katonái előtt abszolút elsőként végeztem a Közszolgálati Egyetem kézifegyver-kupáján.

De a közelharcot is vittem tovább, a Stohl András nevével fémjelzett Tűzvonalban című magyar filmsorozatban két éven át a közelharc-jelenetek koreográfusa voltam.

Kép
Tóbiás Mátyás
Tóbiás Mátyás – Fotó: Pohlotka Alfréd

Mondhatjuk, hogy 40 éves korodra mindent elsajátítottál, ami a testőrséghez szükséges, úgyhogy rátérhetünk Alonsóra, Schwarzeneggerre…

Testőrként az első feladatom a Forma-1-es Fernando Alonso személyi védelme volt. A hotel és a versenypálya között kísérgettem, illetve a születésnapi partiján az Operaházba mentünk. Vidám figura, s mivel mindenki kedveli, nem kellett nagyon félteni. Arnold Schwarzenegger pedig végtelenül karizmatikus, finom modorú, jószívű úriember. „Srácok, nagyon köszönöm, hogy ilyen széppé tettétek számomra a rendezvényt, végig nyugodt voltam, éreztem, hogy biztonságban vagyok, minden időben történt” – mondta a közös munka végén. Ritka egy megbízótól ez a közvetlenség, mert alapból nincs köztünk kommunikáció. De az utolsó napon ő ajánlotta fel, hogy készítsünk csoportképet, illetve egyenként is fotókat vele. Egyszer törölközőben, a szájában szivarral nyitott ajtót, akkor láttam, még mindig milyen erős. Ha tisztelettel szóltál hozzá, kenyérre lehetett kenni. Rendkívüli kisugárzása volt, ha azt mondta volna, gyertek velem az Északi-sarkra mezítláb, mi szó nélkül követjük. És nem felejtette el, honnan indult, miközben a rendkívüli sikereiért ő is nagy árat fizetett. Egy volt nehéz: a környezetedre figyelni, amikor ott áll melletted a Terminátor… (nevet)

Apropó, ezen a nyugodt személyiségen túl, ami téged jellemez, mitől lesz valaki jó testőr?

Én akkor egy nagyszerű csapat tagja voltam, a testőrködés pedig csapatmunka. Az emberek azt hiszik, van „a” testőr, mint a Több mint testőrben Whitney Houstonnak Kevin Costner. De az a romantikus felfogás csak a hollywoodi forgatókönyvírók fantáziájában létezik, hogy jön a testőr, megvédi a megbízót, mindenkit legyőz, még vakon is jól lő, úgy vezet, mint Jason Statham, úgy verekszik, mint Bruce Lee fénykorában, sosem fárad el, nem vérzik – ha megsérül is, csak váll-lövést kap –, végül hősszerelmes lesz és viszi a csajt meg a lóvét. Ez a munka rendkívül sok előkészülettel, gyakorlással is jár, amire rámehet az életed.

Amit a testőr a legtöbbet használ, az a feje. Mindent előre felépít, mint egy algoritmus, majd az eseményeknek megfelelően, mielőtt bármi veszélyes történhetne, elviszi a védettet egy másik irányba.

Ismernie kell a megbízóját, mi Arnoldnak még a csillagjegyét meg a vércsoportját is tudtuk, egészen az olyan apróságokig, hogy nem szereti a buborékos vizet. Ellenben napi hat szál szivart szív – amikor megérkezett, olyan fáradt volt, hogy szivarral a szájában elaludt a dzsipben. Szóval egy ilyen munka két-három hét felkészülés, helyszínbejárás, attól kezdve, hogy a liftnek mikor volt az utolsó karbantartása, odáig is, hogy áramszünet esetén mi a menekülési útvonal, hol a védett szoba, vagy hova szállítsuk az illetőt, ha bármi probléma adódna.

Kerültél már (élet)veszélyes helyzetbe a pályafutásod során?

Inkább az életem során, mert ezeket nem mindig a munka hozta. Egyszer ránk égett a lakásunk, vagy beestünk egy 8 méteres szakadékba kocsival a budai hegyekben. Sodródtam be kocsival kamion alá, és sörétes fegyverrel is lőttek majdnem hátba. Búvároktatás közben átment rajtam egy motorcsónak a Vörös-tengerben: óriási ütést kaptam a fejemre, azt sem tudtam, hol vagyok, reflexből felemeltem a két kezem. Erre a balt megrántotta és ütni kezdte valami, azt hittem, egy cápa harapja le. De a csónak vezetője gázolt el, annak a vége vágott fejbe, és a propellerje rántotta be a karom. Ha nem fogja fel az első ütést a fémcsatos búvárórám, ma talán nincs bal kezem. Csupa vér volt minden, a kézfejem és az alkarom vérzett, de legalább nem cápa volt. Akkor értettem meg, mekkora hálával tartozom a sorsnak, hogy van két kezem, két lábam. Aztán egyszer repülővel is lezuhantunk ejtőernyős gyakorlaton Gödöllőn. 90 méteres magasságban leállt a motor, ahonnan már nem lehet kiugrani. Beláttunk a fák ágai közé, billenés, becsapódás, a kényszerleszállással egy villanyvezetéket találtunk el. Ahogy rohantunk ki a gépből, csapkodott az áram.

Ez a túlélés a pilótabravúr mellett isteni beavatkozásnak is köszönhető szerintem, mert aki ott volt, azóta is fontos feladatokat lát el.

Még korántsem beszéltünk mindenről, például arról sem, hogy önvédelmi coachként nőket és civileket is felkészítesz arra, hogyan védjék meg magukat. De mire vagy a legbüszkébb?

A megmentett életekre és azokra, akik az én közreműködésem miatt térhettek haza biztonságban. Az elért sport- és egyéb eredmények szépek, de csak időlegesek. Úgy gondolom, az életem során minden a szellemi fejlődésről szólt. Amikor férfivá kellett válnom, akkor férfivá váltam, ami a mai világban nem értelemszerű. Amikor gyerekként a mamám kivitt a pénteki piacra, láttam, hogy a szomszéd gyerek milyen volt a katonaság előtt, alatt és után. Akkoriban még tényleg férfivá értek a fiúk. Az pedig végképp megtanított a felelősségre, amikor például egy nemzetközi delegációt kellett kísérnem testőrként, és első nap leült velem a főnök, aki a következőket mondta. „A legjobb tréninget, felszerelést és kollégákat kapod, mind különböző elitegységes tapasztalattal. Ha bárkinek baja lesz a megbízók közül, megvesszük neked a repjegyet, és te mész el a családjához elmondani.” Végül a szaúdi hercegtől kezdve orosz, amerikai, közel-keleti üzletemberekig, családokig, sportdelegációkig sokan érezhették magukat biztonságban mellettem, ami mind-mind büszkeség.

 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Huszák András tűzszerész alezredes

„A tűzszerész, mint a szamuráj, készül a halálra, csak mindent megtesz, hogy elkerülje” – vallja Huszák András tűzszerész alezredes

A tűzszerészek békeidőben is az életüket kockáztatják, hogy megvédjenek minket. Valóban egyfajta nemes harcosok ők, akiknek meg kell békélniük azzal, hogy bármikor meghalhatnak szolgálatteljesítés közben. Hogyan lesz valakiből tűzszerész? Mi motivál bárkit arra, hogy így döntsön? Mennyire ismeri el a szakmájukat a társadalom? Ezekről is kérdeztük Huszák András...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Végh József

Végh József pszichológus, volt túsztárgyaló: „A túlélés záloga a rugalmasság, a tudatosság és a saját magunkba vetett hitünk”

Végh József pszichológus és coach a nehéz szituációk igazi szakértőjének tekinthető, hiszen az ország első számú túsztárgyalójaként számos krízishelyzetet sikeresen megoldott. De honnan meríthetünk erőt az elhúzódó és fokozódó veszélyhelyzetben? Hogyan ismerhetjük fel, ha segítségre van szükségünk? Milyen belső és külső forrásokra támaszkodhatunk? A kérdésekre a szervezetfejlesztő trénerként...
Háttér szín
#d0dfcb

„Kilátástalannak érzem az életem, félek a jövőtől” – Friss kutatások szerint sok fiatal nincs jól mentálisan

2022. 09. 06.
Megosztás
  • Tovább („Kilátástalannak érzem az életem, félek a jövőtől” – Friss kutatások szerint sok fiatal nincs jól mentálisan)
Kiemelt kép
szorongo_fiatalok.jpg
Lead

Számtalan kutatás készült már arról, hogy az új generációk életét egyre inkább megnehezítik a mentális betegségek. Vajon tényleg egyre több a szorongásos, depressziós megbetegedés? Van ebben különbség a mostani és a korábbi generációk között?

Rovat
Életmód
Címke
depresszió
Z generáció
fiatal felnőttek
klímaszorongás
szorongás
depresszív tünetek
Szerző
Kürthy Anna
Szövegtörzs

Nemrég volt a fiatalok világnapja, amely kapcsán jó, ha nemcsak a fiatalság örömteli oldalát ünnepeljük, hanem körbejárjuk az árnyoldalakat is. Érdemes ránézni az elmúlt évtizedekben végbement változásokra, így a mentális egészséggel kapcsolatos kérdésekre is.

Hangulatzavarok, depresszió, szorongás a jellemző

Többek között a pandémia miatt is készültek kutatások az elmúlt időszakban a fiatalok mentális egészségügyi helyzetéről. Az Amerikai Pszichológiai Társaság is közzétett egy kutatást, amelyben a San Diegó-i Állami Egyetem vizsgálta meg a kamasz és fiatal felnőtt személyeket 2005 és 2017 között. Úgy találták, hogy a 25 év alatti fiatalok körében jelentősen nőtt a hangulatzavarok tüneteinek előfordulása, míg ugyanez a drasztikus növekedés nem volt jellemző a többi korosztályra.

A vizsgált 12 év alatt 52-71 százalékkal nőtt meg a pszichés megbetegedésekre utaló tünetek előfordulása.

2021-ben az UNICEF és a Gallup vont be több mint 21 ezer gyermeket és felnőttet egy kutatásba, amelynek a végén azt az eredményt kapták, hogy a fiatal generációknál nagyon gyakoriak a szorongásos megbetegedések, a depresszív tünetek, amelyek oka többek között az éghajlatváltozás miatti szorongás és a kilátástalan jövőkép. A korosztályt az is jellemzi, hogy szkeptikusan állnak a médiából kapott információkhoz, ugyanakkor elterjedt a globális gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy hisznek az országok közötti együttműködésben, a krízishelyzetek közös megoldásában, és bizalommal vannak a tudomány felé.

A kutatás felhívja a figyelmet arra is, hogy 7 serdülőből 1 mentális betegségben szenved, és az öngyilkosság a negyedik vezető halálozási ok a 15 és 19 évesek körében.

Sok az eltérés az Y és a Z generáció között

A kutatások szerint különbséget lehet felfedezni a fiatal generációk között is. A Pew Research felmérése alapján a Z generáció, amelynek tagjai 1997 után születtek, másképpen viselkedik, mint az idősebb nemzedék: túlnyomó többségük, 70 százalékuk gondolja úgy, hogy a korosztályát depresszió és szorongás nyomasztja.

A Z generáció már okoseszközökkel, a médiával együtt nőtt fel, ennek ellenére, vagy éppen ezért ezek a fiatalok kevésbé élnek hedonista életet, nem hajszolják az élvezeteket.

Az eredmények alapján sokkal szófogadóbbak, mint az Y generáció. Azonban kiderült, hogy magányosabbak is, és inkább küzdenek mentális nehézségekkel, mint idősebb társaik. A legújabb alfa generációról még nagyon kevés tudásunk van, ők azok, akik már beleszülettek a digitális korba, és éppen most válnak kiskamaszokká.

Milyen tünetekre figyeljünk?

Bár nem lehet általános következtetéseket levonni és globális jelekről beszélni, a következő tünetekre mindenképp figyeljünk, és ha szükséges, kérjük szakember segítségét.

  • Változások az alvásban: például, ha mostanában csak a hajnali órákban sikerül a fiatalnak elaludnia.
  • Változások az étvágyában: túl sok, vagy túl kevés étel bevitele.
  • Látszólag indokolatlan fizikai tünetek: fejfájás, hasfájás, légszomj, izommerevség.
  • Motiválatlanság, érdeklődés elvesztése: korábban szeretett dolgokat is elhanyagol.
  • Elszigetelődés: kevesebbet mozdul ki, kevesebbet találkozik a barátaival.
  • Önkárosítás: falcolás, öngyilkossági gondolatok.
Kép
fiatalok szorongás
Kép: Pexels/Polina Zimmerman

Így őrizhető meg a fiatalok mentális egészsége

Ahhoz, hogy minél inkább megőrizzük az ifjú korosztály mentális egészségét, a legfontosabb a támogató kapcsolatok megléte.

Érezze a kamasz, a fiatal, hogy van kihez fordulnia, ha nehézség éri, nem kell tabuként tekintenie a problémáira. Lényegesek a családi és a baráti kapcsolatok, de akár egy pozitív pedagógusi odafordulás is nagy hatással bírhat.

Ugyanakkor fontos a fizikai aktivitás, a sport, a mozgás és a szabadban eltöltött idő, aminek számtalan kutatás megmutatta az eredményességét a pandémia ideje alatti bezártság kapcsán is. Mindezek mellett a minőségi alvásnak is nagy szerepe van a mentális egészségben, hiszen kevesebb depressziós tünetről számoltak be azok a fiatalok, akik közel tíz órát aludtak, mint azok, akiknek kevesebb, mint nyolc órát sikerült.

Bár az okok nem egyértelműek, az biztosan látszik, hogy egyre több fiatal küzd valamilyen mentális nehézséggel. Ha úgy látjuk, hogy a környezetünkben valaki segítségre szorul, forduljunk megértéssel hozzá, és igyekezzünk szakember bevonásával megoldást találni a problémára.

Felhasznált irodalom:

  • https://www.unicef.org/reports/state-worlds-children-2021?utm_source=referral&utm_medium=media&utm_campaign=sowc-web
  • https://www.economist.com/graphic-detail/2019/02/27/generation-z-is-stressed-depressed-and-exam-obsessed
  • https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyg.2020.579205/full

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Az arcát a kezébe temető kamaszlány

Miért bántja magát? – A falcoló kamaszokról

Serdülőkkel, fiatal felnőttekkel foglalkozó pszichológusként nagy számban találkozom olyan személyekkel, akik feszültségeiket, haragjukat nem a környezetükre irányítják, hanem saját magukat emésztik fel, teszik tönkre, pusztítják. Miért fordul valaki önmaga ellen?

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Jelenet A világ legrosszabb embere című filmből

Dilemmák 30 alatt – „A világ legrosszabb embere” című filmről pszichológusszemmel

Az instant bölcsességek és az önmegvalósítás korát éljük. Szép lassan belénk ivódik a hiedelem, miszerint létezik a dolgok alakulásának megfelelő időpontja, önmagunk megismerésének pedig egy végpontja, amikor hátradőlhetünk, és kijelenthetjük, hogy készen vagyunk. A valóság azonban más: nincs pontos recept arra, hogyan találjuk meg a helyünket a világban...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Spiritusz

Normális, ha abnormális: a kamaszkor szépségeiről és nehézségeiről

Szerelmi ügyek, önmagunk keresése, tanulási gondok: minden korban nehéz kérdések, de kamaszkorban a világot jelenthetik ezek a dilemmák. A kamasz tipródásai pedig a családokat sem kímélik, a szülők sokszor értetlenül állnak a kirohanások előtt. Tinédzserrel élni ugyanakkor ajándék: a kialakuló személyiség ugyanis sokszor a legváratlanabb pillanatokban beengedi a...
Háttér szín
#dcecec

„Rájöttem, hogy én úgy eszem, ahogy ők isznak” – Az anonim túlevők küzdelmei és megoldásai

2022. 09. 06.
Megosztás
  • Tovább („Rájöttem, hogy én úgy eszem, ahogy ők isznak” – Az anonim túlevők küzdelmei és megoldásai)
Kiemelt kép
anonim_tulevok_gettyimages.jpg
Lead

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az evészavar csupán a túlsúlyosakat és a soványakat érinti, hogy a túlevők elhízott emberek. És ha egyszerűen nem akkor eszünk (vagy akkor nem eszünk), amikor tényleg éhesek vagyunk? „Muszáj ennem valami édességet”, „csak a szemem kívánja”, „most megérdemlek egy nagy adag fagyit”. Sokszor mondunk olyasmit, ami arra utal, hogy az evés nem csupán a létfenntartás miatt fontos az életünkben, hanem kapcsolódik az örömszerzéshez, a jutalmazáshoz, a vigasztaláshoz. Mikor válik ez kórossá?

Rovat
Életmód
Címke
túlevés
anonim túlevők
függőség
evészavar
evészavar kezelése
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

Legtöbbször persze a mérleg és a testi bajok is jelzik, hogy az ételhez való viszonnyal gondok lehetnek: „Úgy 120 kilónál azt gondoltam: innen már nem lehet tovább hízni, és kezdtem így elfogadni magam” – írja Bence az Anonim Túlevők (Overeaters Anonymous) oldalán. „Aztán 128 kilós lettem, és egyre többet fájt a derekam. Néhány száz méter gyaloglás után már meg kellett állnom. A kilók folyamatosan jöttek rám tovább, s már alig tudtam levágni a lábkörmömet, bekötni a cipőfűzőmet. 140 kiló felett aztán rádöbbentem: nincs felső határ, és ha nem csinálok valamit, akkor előbb-utóbb csak járókerettel fogok tudni közlekedni.” (Bence két év alatt 70 kilóval lett kevesebb, egyik közös ismerősünk pár éve nem ismerte föl, amikor találkozott vele.) 
A túlevőkre ugyanakkor sokszor jellemző a fogyókúra kényszere is:

„Tipikus jojódiétázó voltam, a testsúlyom 65 és 100 kiló között ingadozott. Idővel nem tudtam követni a korábban hatásosnak bizonyult diétákat, végül pedig már arra sem volt erőm, hogy elhatározzam, hogy holnaptól/hétfőtől/elsejétől minden másképp lesz.

A napjaim egy délutántól lefekvésig tartó folyamatos evésbe torkolltak, váltogatva a sós és az édes ennivalót” – emlékszik vissza Anikó, akinek szintén az OA közösség segített. Talán legjobban Zsuzsi története világítja meg a túlevés sokféleségét, aki kamaszkora óta érezte, hogy nincs rendben az ételhez fűződő viszonya. Mivel soha nem volt túlsúlyos, senki nem tett megjegyzést rá, ő mégis kritikus volt magával, mert egy ideje már sejtette, hogy nem akkor eszik, amikor valójában éhes. „Másoknak inkább az tűnt fel, hogy elhúzódom, és nem olyan vagyok, mint voltam – meséli – sokszor éreztem a késztetést, hogy ennem kell valamit.” Zsuzsi ugyanakkor rendszerint átesett a ló túlsó oldalára is, és nagyon kontrollálni akarta az étkezést, rengeteg időt és energiát fordított arra, hogy hogyan diétázzon, és tartsa keretek között az evést. Ma már úgy látja, ez ugyanígy elvitte a figyelmet arról, hogy az élete más problémáival foglalkozzon, mint a kényszerevés. „Egyszerűbb volt azzal foglalkozni, mit egyek, mint azzal, hogy mi elől menekülök ezzel. Ugyanakkor nagyon szégyelltem az egészet, szociálisan beszűkített, mert éreztem, hogy ez nem megérthető és nem megosztható. Egyetemistaként már nem is tudtam jól teljesíteni emiatt. Hallottam az Anonim Alkoholistákról, és feltűnt, mennyire azonosak az érzéseim velük. Rájöttem, hogy én úgy eszem, ahogy ők isznak. Ugyanakkor egy olyan programra van szükségem, amely nemcsak azzal foglalkozik, hogy mit tegyek a tányé­romra, hanem lelkileg is segít.” 

Az evésen innen és túl

Paradox módon az étellel és az étkezéssel való túlzott foglalkozás olyan kultúrákban van jelen, ahol egyrészt az emberek nagy részének nem okoz gondot a táplálék előteremtése, másfelől viszont a hétköznapokban sokszor nem adunk elég időt és figyelmet a minőségi étkezésnek. Zsuzsi azt meséli, neki a legnehezebb épp a középút megtalálása volt. „Hiába mondták, hogy lehet enni, csak osszam be, ez nekem nem segített” – mondja. Ma már átgondolja, hogy mit eszik, hogy mikor van az étkezés ideje, hagy is rá időt, de míg korábban ez szinte teljesen kitöltötte a gondolatait – akár az, hogy enni akar vagy az, hogy épp nem akar enni –, ez most az étkezések idejére korlátozódik. „Amióta elkezdtem felépülni, az életem egyéb területeire is tudok fókuszálni, amiben a függőségem korábban akadályozott.”

Természetesen vannak olyan egészségi állapotok (étel­intolerancia, cukorbetegség, allergia), amelyeknél szoros kontrollra van szükség. Tolnai Nóra tanácsadó szakpszichológus szerint ilyenkor is fontos azonban foglalkozni azzal a veszteségélménnyel, amelyet az étkezésre fordított kiemelt figyelem okoz az életünkben. Hiszen ilyenkor a megtervezett, szigorú étrend nem teszi lehetővé azt a szabadságot, ami másnak megadatik vagy amelyet az érintett esetleg korábban élvezhetett. Segít az ezzel való érzelmi megküzdés, hogy szembenézünk a realitással, megtaláljuk a diétában azt, ami ízlik és beilleszthető az életvitelünkbe. Ha ebben aztán szerzünk egyfajta rutint – amely olykor évek alatt alakul ki –, az felszabadultságérzést adhat.

Az Anonim Túlevők közösség célja nem csupán az, hogy közvetlenül orvosoljon egy túlsúlyos állapotot, vagy segítsen egy anorexiásnak meghízni, az evéshez való viszonyt állítja helyre, aminek persze jótékony hatása van a testi állapotra is.

Ebből következik, hogy nem jelent megoldást, ha mások szerint túlsúlyosak vagy kórosan soványak vagyunk, de mi magunk nem érezzük, hogy segítségre szorulunk. Mint minden anonim csoportnak, ennek is az egyik alapelve az önkéntes elhatározás. És talán ez az első a legnehezebb lépés.

„Ráébredtem, hogy minket, embereket kiirthatatlan szenvedéllyel, szenvedélyes természettel teremtett Isten. Mire az egyik káros szenvedélyünket legyőzzük, előjön a másik. Sokaktól hallottam: már évek óta nem ittam egy kortyot sem, de elhíztam, mert helyette édességet kezdtem enni. Teljesen értelmetlenek hát a szenvedélyeink legyőzésére tett lépések. Ezt ugyanúgy nem lehet kiirtani magunkból, mint az ösztöneinket. Nem legyőzni kell tehát, hanem az italozás, túlevés, drog, társfüggés, játékszenvedély stb. helyett meg kell találnunk az egyetlen helyes irányt, amikor »helyén« van a szenvedélyünk, és nem »üzemzavart« okoz, hanem segíti az előrehaladást” – írja Bence (www.magyaroa.hu). Persze, az alkohol-, játék- vagy drogfüggőség esetében az absztinencia fogalma elég egyértelmű, de mit jelent, ha a függőség olyan alapvető létfenntartó tevékenységhez kapcsolódik, mint az evés?

Kép
túlevés
A kép illusztráció – Forrás: Pexels/Cottonbro

Tényleg éhes vagyok?

Az OA honlapjára keresve 15 állítást fontolhat meg az érdeklődő, ha kíváncsi rá, vajon hajlamos-e a túlevésre. Az egyik: „Akkor eszem, amikor éhes vagyok.” Ha valaki komolyan meg akarja válaszolni, igaz-e ez rá, rájön, hogy nem is olyan egyszerű. Mert nem mindig könnyű elkülöníteni az érzelmi hiányokat a fizikai éhségtől.

Zsuzsi erre így emlékszik vissza: „Mielőtt végiggondoltam volna az érzéseimet, hogy tényleg éhes vagyok-e, elkezdtem enni. Az evés lekötötte a kezemet, a gondolataimat, és persze az ízek is hatottak az agyamra.” Ilyenkor az öröm, amit az evés okoz, valamiféle jutalmazásérzést, kielégülést ad, ami hasonló ahhoz, amikor csillapodik az éhségünk. Egy idő után azonban egyre nehezebb felismerni az éhségérzetet. „Mintha az a kapcsoló az agyban, ami jelzi, hogy jóllaktam, nem működne már, ezért

csak akkor hagytam abba az evést, amikor már nem fért belém több. Nehéz volt újratanulni, nem tudtam a saját ösztöneimre hagyatkozni, mert már becsaptak. Olyan volt, mintha járni tanulnék újra.

Ebben segít az, hogy meghatározunk egy absztinenciát, kialakítunk egy étkezési tervet. Nagy segítséget tudnak adni a szponzorok, akik ezt az utat már régebb óta járják. A személyes felépülésről szóló 12 lépés pedig azt jelenti, hogy foglalkozom azzal, hogy vagyok lelkileg, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, amelyből aztán az egyetlen kiút az, hogy eszem” – meséli Zsuzsi.

Hogy az éhségben mennyi a fizikai éhség és mennyi az érzelmi, Zsuzsinak ma sem könnyű elkülöníteni, pedig ő már nem kezdő. Az absztinenciában – ahogy nevezi – a szokásrendszer kialakítása is segíti. Elsősorban a napirend, a reggeli-ebéd-vacsora. „Amikor elkezdtem napi háromszor enni, volt, hogy délután feküdtem a kollégiumban az ágyon, és azt éreztem, nem bírom ki vacsoraidőig. Egyszerűen nem volt tapasztalatom arról, hogy el lehet jutni a következő tervezett étkezésig úgy, hogy nem halok éhen.” Számára az absztinencia azt is jelenti, hogy ha megkínálják egy kocka csokival, nem fogadja el, vagy odaadja másnak. „Ez nem mindenkinél van így, sokféleképpen eszünk – mondja –, de magamról tudom, hogy nekem az édességevést könnyebb nem elkezdeni, mint abbahagyni.”

Anikó így ír az absztinenciájáról: „Meg kellett találnom a testmozgásnak azokat a formáit és módját, ami az egészségemet, nem pedig a becsvágyam kielégítését szolgálja… Arra is szükség volt, hogy félretegyem a testsúlyommal és a testméreteimmel kapcsolatos elvárásaimat. El kellett fogadnom, hogy ha megőrzöm az absztinenciámat, akkor a súlyom beáll egy hosszú távon fenntartható egyensúlyi állapotba. Nem biztos, hogy 36-os lesz a ruhaméretem, de nem is 46-os…” (www.magyaroa.hu)

Kép
túlevés kép
A kép illusztráció – Forrás: Pexels/Andres Ayrton

Név és reflektálás nélkül

„Azt kezdtem érezni, hogy a napjaim feltöltődnek élettel – számol be Zsuzsi a változásról –, hogy rengeteg időm van, amikor nem számolom a kalóriákat, nem keresek újabb és újabb étkezési célokat, diétákat, nincsenek bezárkózós, túlevős napok. Kikerült a középpontból az étel, és minden területen jobbá vált az életem. Ez a program spirituális alapú, mert azt tapasztaltuk, hogy a függőségünk mélyén mindig erőtlenség van, ezért keresünk valamiféle nagyobb, spirituális erőt a probléma megoldásához.” Amikor megkérdezem Zsuzsitól, azért még szeret-e enni, mosolyogva feleli, hogy igen.

Pár éve egy ismerősöm révén olyan online csoportra bukkantam, ahol evészavaros fiatal lányok osztották meg szenvedésüket a közösséggel, beleértve az önéheztetés részleteit, sokkoló képeket és veszélyesnek tűnő hangulatokat. Egyértelműen azt éreztem, hogy a közösségi média súlyosbítja a tüneteket, a kierőszakolt figyelem fenntartása pedig konzerválja a kóros állapotot. „16-17 évesen én is kerestem ilyen fórumokat – mondja Zsuzsi –, a közös sors, közös probléma ad egy megértettség érzetet, de az OA megoldást is ad, a remény üzenetével bír. Nemcsak elmondjuk a problémánkat, hanem a megoldást is keressük.” Bence pedig ezt írja:

„Megtapasztaltam, hogy az önmagammal és a »Felsőbb Erőmmel« (Istennel) való kapcsolatomban van a baj, s ennek csak egyik tünete a kényszeres evés.”

A OA 12 hagyománya óvja az egyéni lépések szabadságát, az alapelv az, hogy nem választanak vezetőt, hogy ne legyenek sztárok a programban, akik a saját sikereikhez és arcukhoz alakítják a csoportokat. (Ezért szerepelnek a cikkben is csak keresztnevekkel az érintettek). „Ez azért is fontos – mondja Zsuzsi –, hogy ha én sztárhelyzetbe kerülök, majd visszaesek, ne hiteltelenítsem el a programot. A szolgálatra is igaz az, hogy nincsenek bérelt helyek, mindig változik, ki hozza a témát, ki vezeti le a gyűléseket. Akinek több tapasztalata van, többen fordulnak hozzá, akár szponzorként, de vezetőink nincsenek. 6-7 éve vagyok itt, eleinte sok időt kívánt tőlem a csoport, de nekem olyan segítség kellett, ami mindennap velem van, hiszen minden reggeli, ebéd, vacsora előtt döntéshelyzet előtt állok. Volt, hogy hetente négyszer, ötször jártam gyűlésre vagy telefonáltam. Most heti egy gyűlésen veszek részt, és ha szükségem van rá, beszélek a társakkal. Az elején még a többiek segítségével és a gyűléseken tudtam megérezni azt az erőt, amiből töltekezni tudtam a túlevés helyett, ma már önismereti és spirituális munkával elértem, hogy bárhova megyek, viszem magammal. Belsővé vált, ami segít a mindennapokban, de a közösségbe is visszajárok, mert továbbra is szükségem van rá.” 

A cikk a Képmás magazinban jelent meg. Fizessen elő a magazinra ITT!

Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

Háttér szín
#eec8bc

Olaszországban is lehet Istennel magyar nyelven „beszélgetni” – 14 olasz városba jut el magyar pap a magyar katolikusokhoz

2022. 09. 05.
Megosztás
  • Tovább (Olaszországban is lehet Istennel magyar nyelven „beszélgetni” – 14 olasz városba jut el magyar pap a magyar katolikusokhoz )
Kiemelt kép
nemeth_norbert_lelkipasztor.jpg
Lead

„A tanult nyelv soha nem lesz olyan szintű, hogy valaki annak segítségével a legmélyebb érzelmeit olyan precizitással és mélységben tudja kifejezni, mint ahogyan az anyanyelvén tenné” – indokolta Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora, miért rendkívül fontosak az Olaszországban élő magyaroknak biztosított liturgikus alkalmak, kulturális programok. Az Olaszországi Magyar Katolikus Misszió lelkipásztora rámutatott arra is: egy-egy alkalom során a megnyíló szívekben hihetetlen kincsek tárulnak fel.

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
római magyarok
római Szent István Ház
Pápai Magyar Intézet
Olaszországi Magyar Katolikus Misszió
Németh Norbert lelkipásztor
Róma
Szerző
Velkei Tamás
Szövegtörzs

– Milyennek ítéli meg a magyar katolikusok hitéletét Olaszországban?

– A közösségek egy szűk magját még az ötvenhatosok adják, akik a forradalom és szabadságharc ideje alatt emigráltak Olaszországba. A leszármazottaik a legtöbb esetben olasz társsal kötötték össze életüket, és a vegyes házasságokban már nem biztos, hogy prioritást élvez a magyar nyelv vagy a magyar szentmisén való részvétel. Az idős korosztály a koronavírus-járvány miatt máig fél közösségbe menni, ami teljesen érthető. Az utóbbi évtizedekben leginkább munkavállalás céljával érkeznek honfitársaink Olaszországba, ezért megpróbáljuk a dolgozó fiatalokat „toborozni”. Sajnos egyelőre még több a temetés, mint a keresztelő, lelkipásztori sikerről majd akkor beszélhetünk, ha ez a tendencia megfordul, még ha ez egyben demográfiai kérdés is. Azért vannak szép eredményeink, új közösségi élet indult el idén Bariban, ahogy ebben az évben tartottuk az első szentmisét a nápolyi és a doberdói magyar közösségnek, utóbbi városba várjuk a trieszti és akár a padovai magyarokat is. Várhatóan ősszel Veronában indítunk magyar nyelvű szentmisét. Örömnek és ajándéknak tartom a misszió élete és történelme szempontjából egyaránt, hogy új közösségek születnek. Ez az élet jele.

– Hány városban teljesít jelenleg szolgálatot?

– Az olaszországi magyarok lelkipásztoraként hétvégente az Alpoktól az Etnáig járom az olasz csizmát, tizennégy nagyvárosba látogatok el, ahol jelentős számú magyar közösség él.

Magamban tréfásan csak Giro d’Italiaként jellemzem ezt a missziós szolgálatot. Bariban, Bolognában, Cataniában, Firenzében, Loretóban, Nápolyban, Padovában, Palermóban, Parmában, Sagradóban, Torinóban, Velencében és persze Rómában keresem fel a magyar közösségeket, ahol szentmisét tartok, keresztelek, esketek, temetek.

– Hogy tud ennyi városba eljutni?

– Sehogy, hiszen nincs annyi hétvége, mint ahány „magyar” település. Ezért a Pápai Magyar Intézet (PMI) papi kollégiumának nyolc kiváló papja segíti a munkám. Hétfőtől péntekig egyetemre járnak, hétvégén felüdülésként élik meg, ha felülhetnek a vonatra, és felkereshetnek egy magyar közösséget. Így a lelkipásztori élet gyakorlatából sem szakadnak ki.

– Mi alapján dől el, hogy hol szervezik meg a liturgikus alkalmakat?

– A nagykövetség és a konzulátusok segítségét kérjük, hogy lássuk, hol élnek nagyobb számban magyarok. Ezen kívül figyeljük azt is, hogy a Wizz Air hová indít új járatot, hiszen ott vélhetően sok magyar megfordul. Ha a légitársaságnak megéri oda menni, akkor a lelkipásztornak is.

– Ki finanszírozza a misszió működését?

– Nagy részben a magyar állam, a támogatás a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alá tartozó Missziós Központon keresztül érkezik.

– Hol él a legnagyobb magyar közösség?

– Természetesen Rómában, a közösség centruma a Szent István Ház, amely nemcsak lokális, de spirituális hely is.

A ház lényegében Szent István király öröksége, aki nemcsak koronát kapott II. Szilveszter pápától, hanem azt a lehetőséget is, hogy a Szent Péter sírja fölé emelt bazilika tőszomszédságában magyar zarándokházat építtethessen.

Az épület a 18. század végéig fennállt, amíg a bazilika sekrestyéjét fel nem építették a helyére. Ennek a jogutódja a via del Casalettón található Szent István Ház.

Kép
római Szent István Ház
A római Szent István Ház – Forrás: Facebook

– Az imént úgy jellemezte a zarándokházat, hogy a magyar közösség centruma. Hogy értette ezt?

– Az épület nem csupán zarándokház, vagyis szálloda, hanem lelki központ is, ha úgy tetszik, zarándokház plusz. A ház két éve befejeződött felújítása során sikerült úgy kialakítani az épületet, hogy közösségi tere legyen a római magyaroknak. Nyelvében él a nemzet, mondjuk, ezért szerettünk volna az itteni magyaroknak anyanyelvükön biztosítani lelki, kulturális, tudományos impulzusokat. A tanult nyelv ugyanis soha nem lesz olyan szintű, hogy azon valaki a legmélyebb érzelmeit olyan precizitással és mélységben tudja kifejezni, mint ahogyan azt az anyanyelvén tenné.

– Mire számíthat, aki ellátogat a via del Casalettóra?

– Az épület mínusz első és második szintjén kialakítottunk egy nagytermet, ahol színházi vagy mozielőadásokat, táncházat tarthatunk.

Található itt egy – talán furcsa lesz a szóhasználat – kocsmarész is, a Morzsa kocsma, amely a nevével ellentétben kulturális találkozóhely. Itt rendezünk könyvbemutatókat, beszélgetünk Magyarországról meghívott vendégekkel, kötetlen formában, egy pohár bor és pogácsa vagy házi sütemény mellett. 

– Miben látja a Morzsa kocsma programjainak legnagyobb hozamát?

– A beszélgetések során megnyíló szívekben hihetetlen kincsek tárulnak fel, mindenki egyenlő, egy a közösségből. Tulajdonképpen minden keresztény közösségnek, ami az egyház keretein belül működik, ez lenne az alapja, hogy ne azt mondjuk, ami jól hangzik, vagy aminek örülne a téma moderátora, hanem azt, ami az egyénben megszületik egy téma kapcsán. Mindezeken túl a házban rendezünk rétegprogramokat is, például „ringatót” a kisgyermekes szülőknek és csemetéiknek. A foglalkozásokon mondókákat, verseket tanulnak, a népi kultúrával ismerkednek a magyar gyerekek, és mesekönyveket is kapnak. A nagy liturgikus időszakokban, például adventben koszorút kötünk, forralt bort fogyasztunk a szentmise után, nagyböjtben pedig tojást festünk. Évente négyszer-ötször szervezünk hasonló programokat.

– Hol gyűlhetnek össze liturgikus alkalmakra a római magyar katolikusok?

– Minden kedden a Szent Péter bazilikában a magyar kápolnában tartunk magyar misét, a Santo Stefano Rotondóban pedig havonta egyszer van magyar anyanyelvű mise. Utóbbi templomban vagy annak kertjében a személyes találkozásokra, beszélgetésekre is lehetőség nyílik, szemben a Szent Péter bazilikával. Van felnőtt hittancsoportunk is, amely a via Giulián található Falconieri-palotában működik, a PMI otthonában, amelynek néhány programját szintén a Szent István Házban bonyolítjuk le. A csoporttal a PMI két ösztöndíjas papja foglalkozik, feldolgozzák a katekizmus nagy témáit vagy akár a tízparancsolatot. A résztvevők ezeken a foglalkozásokon bátran mernek beszélni a Jóistennel való kapcsolatukról. Öröm, hogy erre is van igény.

 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Megváltós nővérek

Hajtűkanyarok a Gondviselés útján – A felújított római Villa Mater Redemptoris zarándokházban jártunk

Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja, röviden a megváltós nővérek szerzetesei nemcsak segítőkészek, áldozatosak, mély hitűek és műveltek, de szellemesek, ügyesek, talpraesettek és bátrak is – szűrtük le tapasztalatként a római látogatásunk alkalmával. A nővéreket azért kerestük fel, hogy együtt tekintsük meg a közelmúltban felújított és megáldott Villa...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Galavits M. Geraldine megváltós nővér

„Az, hogy lehallgatnak, természetes volt, együtt kellett vele élni” – Galavits M. Geraldine megváltós nővér életútja

Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja, röviden megváltós nővérek otthona a római Francesco Tamagno utcában található. Építésének különleges története van: falait akkoriban emelték, amikor Magyarországon nemhogy nem támogatták a katolikus egyházat, a kereszténységet, hanem egyenesen ellehetetlenítették. A Villa Mater Redemptoris mégis felépült egy elhivatott, hazáját szerető szerzetes, Galavits...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Smohay család

Magányból kicsírázó közösségi ház – A Smohay házaspár megvalósult álma Káposztásmegyeren

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy házaspár, akik négy hónapos pici babájukkal elindultak „szerencsét próbálni” a napfényes Olaszországba. Az asszony járta az utcákat, a játszótereket; kutatta a kisgyermekes anyukákat, de hónapokig nem lelt barátokra, közösségre. Az ura estig dolgozott, későn ért haza. Hétvégente megcsodálták Észak-Olaszország látnivalóit...
Háttér szín
#f1e4e0

A vadon élő gyermekek tragédiája, avagy az „igazi Mauglik” története

2022. 09. 05.
Megosztás
  • Tovább (A vadon élő gyermekek tragédiája, avagy az „igazi Mauglik” története )
Kiemelt kép
igazi_mauglik.jpg
Lead

A farkasok között felnőtt Dina Sanichar története a 19. század végén nagy sajtónyilvánosságot kapott, és valószínűleg A dzsungel könyve szerzőjét, Kiplinget is megihlette. A négykézláb közlekedő, fára mászó és nyerst húst evő kisfiú valódi története azonban igencsak különbözik attól, amit a mesékből ismerünk. Ráadásul nem ő az egyetlen gyermek, aki – állítólag – állatok között nőtt fel.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Maugli
igazi Maugli
vadon élő gyerekek
Dina Sanichar
Kipling
A dzsungel könyve
Marina Chapman
Julia Fullerton-Batten
Szerző
Hajdú Tímea
Szövegtörzs

Már az ősi legendákban is megjelent az állatok által nevelt, vadonban felnőtt gyermek karaktere. Az egyik legismertebb Romulus és Remus legendája, de a sumér és a görög mitológiában is felbukkannak hasonló figurák. A modern irodalomban a legismertebb gyermek, akit állatok nevelnek fel, Maugli. Rudyard Kipling Indiában született angol író fejében született meg a farkasok által nevelt indiai kisfiú karaktere, akit egy medve és egy fekete párduc vesz pártfogásába. Maugli története az elmúlt évszázadban számtalan adaptációt élt meg, Disney-mese lett belőle, és a mai napig újabbnál újabb verziói születnek.

A 19. században a vadonban felnőtt gyerekeket nagy érdeklődés övezte, mivel Darwin elméletei nagy hatással voltak a gondolkodásra, a természet és az ember kapcsolatát evolúciós szemszögből kezdték vizsgálni.

A vadonban felnőtt gyermekeket afféle egzotikumként kezelték.

A dzsungel könyvének állatai az emberire hasonlító társadalomban élnek, ahol törvények vannak, és Mauglinak még két készséges tanítója is akad. Azonban Kipling története legalább annyira tündérmese, mint a varázslatos lényekkel benépesített történetek. Ellentétben A dzsungel könyve kedves és ötletes kisfiújával, aki a rajzfilmváltozatban a mese végén könnyedén besétál az emberek falujába, az igazi vadonban felnőtt gyermekek élete szinte kivétel nélkül tragikusan alakult. A leghíresebb vadonban felnőtt gyermek egy indiai kisfiú volt, akinek az életsztorija valószínűleg Kiplingre is hatást gyakorolt.

A „farkasfiú”

1867-ben Uttar Prades tartomány dzsungelében egy csoport vadász zsákmány helyett egy kisfiúra bukkant. A gyermek farkasokkal élt, négykézláb közlekedett, vicsorgott, és a farkasok láthatóan maguk közé tartozónak tekintették. A vadászok kifüstölték a vadállatok barlangját, és elhozták a kisfiút. A gyermek származására nem derült fény, de valószínűsíthető, hogy nem kívánt gyermek volt, akit a sorsára hagytak a dzsungelben, esetleg elveszett.

A kisfiút egy keresztény missziós árvaházba vitték, ahol Dina Sanicharnak nevezték el, a vezetékneve azt jelenti: „szombat”, mivel aznap érkezett. A misszionáriusok próbálták emberi viselkedésre oktatni az akkor 6 év körüli kisfiút. Ma már nagyobb a tudásunk arról, micsoda károkat szenvednek el az olyan gyermekek, akiket súlyosan elhanyagolnak a szüleik az életük elején.

Az 1870-es években azonban a jó szándékú árvaházi dolgozók valószínűleg nem sok tapasztalattal rendelkeztek, és nem tudták, mit kezdjenek egy kisfiúval, aki úgy néz ki, mint egy ember, de úgy viselkedik, mint egy farkas.

Az árvaház vezetője, James Erhardt feljegyezte róla, hogy nem tudott beszélni, amikor hozzájuk került, és bár kommunikálni képtelen volt, időnként az értelem jeleit mutatta. A fiú neveléssel leszokott a farkasok között megtanult szokásainak egy részéről: megtanult két lábon járni, ruhákat hordani és főtt ételt enni. Beszélni azonban soha nem tanult meg, és nem tudott beilleszkedni az emberek közé. Értelmileg egy kisgyermek szintjén maradt. Erhardt a 15 esztendős fiúról már úgy nyilatkozott, hogy az képes volt a környéken egyedül közlekedni, de semmi kisebb munkát nem tudott felügyelet nélkül csinálni. A misszionárius azt is lejegyezte, hogy Dina váratlanul szimpatizálni kezdett egy másik fiúval, akit az árvaházba hoztak, akire szintén a vadonban leltek rá, és például megtanította a kisfiút pohárból inni.

Kép
Dina Sanichar
Dina Sanichar – Forrás: Wikipedia

Dináé nem volt egyedi eset, a History Extra cikke szerint az Indiát uraló Brit Birodalom hivatalnokai több hasonlót is feljegyeztek. Egyszer írtak egy kislányról, akit állítólag egy medve szoptatott, és készültek még feljegyzések olyan indiai gyerekekről, akiket farkasok és medvék „neveltek”. Rudyard Kipling, aki Indiában nőtt fel, valószínűleg hallott a történetekről és a hozzájuk kapcsolódó legendákról.

Dina Sanichar A dzsungel könyve kiadása után egy évvel, 1895-ben halt meg tuberkulózisban, felnőtt élete jelentős részében egyébként láncdohányos volt.

Modern Mauglik

Dina Sanichar élettörténete sajnálatos módon egyáltalán nem számított ritkának, több hasonló eset előfordult még a 20. században is. Egy brit fotós, Julia Fullerton-Batten sorozatot is készített a „vad gyermekek” feljegyzett esetei alapján. A fotós a BBC-nek elmondta, hogy általában két helyzetről lehet hallani: „Az egyik esetben egy gyermek valahogyan a vadonban köt ki, és van a másik, amikor a gyerek valójában otthon él, de annyira elhanyagolják, és úgy bántalmazzák, hogy több kedvességet kap az állatoktól, mint az emberektől.” Az egyik történet, amelyet a fotós feldolgozott, Ukrajnában zajlott a kilencvenes években.

Egy Oxana nevű kislány kétéves korától nyolcéves koráig a családi farmon a kutyák között élt, miután alkoholista szülei nem foglalkoztak vele.

A kislány csak az „igen” és a „nem” szavakat ismerte, ugatott, és nyújtogatta a nyelvét. A ma már felnőtt Oxana a mai napig egy klinikán él, ahol a kórház állatait gondozza.

Fullerton-Batten projektjében szerepelt egy Dina Sanicharéhoz igen hasonló eset. Indiában 1972-ben találtak egy Shamdeo nevű kisfiút, aki farkaskölykökkel játszott az erdőben. Négyesztendősnek tippelték, és a Mauglit ihlető gyermekhez hasonlóan élesek voltak a fogai, nyers véres húst evett, és soha nem tanult meg beszélni, bár fejlettebben tudott kommunikálni, mint Dina. Ő sem tudott azonban beilleszkedni az emberi társadalomba, és 1985-ben meghalt.

A dzsungel könyve kép
A dzsungel könyve egy könyvillusztrációja – Forrás: Picryl

Vajon mi játszódott le ezekben a gyermekekben? Mivel egyikük sem tanult meg beszélni az állatok közötti élet után, elmondani sem tudták, hogy mit éltek át valójában. Van néhány modernkori eset, amelyek során már nagyobb gyerekek kerültek vadállatok közé, és be is számoltak a tapasztalataikról, ezek valós voltát azonban sokan kétségbe vonják. A legismertebb eset Marina Chapmané, akit elmondása szerint ötéves korában elraboltak Kolumbiában, majd magára hagyták az erdőben, ahol majmokkal élt öt éven át. Chapman memoárt is írt az életéről. A már óvodáskorú kislány állítólag megtanulta, hogyan kommunikáljon a majmokkal, s bár beszélni elfelejtett, emberi identitását nem vesztette el. A Guardiannek adott interjúban elmondta, hogy a majmok „nem szerették őt, de tolerálták a jelenlétét”.

Beszámolója szerint nem gondoskodtak róla, hanem ő volt az, aki igyekezett leutánozni a szokásaikat.

Később Chapman önként menekült el a majmoktól, és vadászoktól kért segítséget, akik azonban eladták egy bordélynak. Történetét sokan nem hiszik el a bizonyítás lehetetlensége miatt.

A vadonban felnőtt gyermekek történetei szinte kivétel nélkül tragikusak. A mesékkel ellentétben az ember a valóságban nem tud az állatok között élni, a vadon nem a természetes környezete, és ha egy gyermeket az emberek kegyetlensége az állatvilág szintjére alacsonyít le, soha nem fog tudni normális életet élni.

Források:

  • Disability Care & Education in 19th Century India: Dates, Places & Documentation, with Some Additional Material on Mental Retardation and Physical Disabilities up to 1947: https://files.eric.ed.gov/fulltext/ED408747.pdf
  • History Extra: „Raised by wolves: the history of feral children” https://www.historyextra.com/period/general-history/history-feral-children-mowgli-wild-raised-wolves/
  • BBC, Feral: The children raised by wolves https://www.bbc.com/culture/article/20151012-feral-the-children-raised-by-wolves
  • https://historyofyesterday.com/real-life-mowgli-the-feral-boy-who-was-raised-by-wolves-3d1c67b554ed
  • The Guardian: Was Marina Chapman really brought up by monkeys? https://www.theguardian.com/science/2013/apr/13/marina-chapman-monkeys

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

Az igazi Robinson Crusoe

Nem sok olyan regényhős van, akinek szobrot állítottak, de még kevesebb, akiről szigetet neveztek el. Robinson Crusoe ilyen. A népszerű regény nagyon is valóságos történet alapján készült.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

Hogyan lett egy indián törzsfőnök lányából Lady Rebecca? – Az igazi Pocahontas története

Pocahontas, a szép indián hercegnő története az egyik legismertebb amerikai mítosz, a lány életét számtalanszor feldolgozták, újramesélték és átírták. Az igazi Pocahontas története sokban különbözik a meséktől, az indián lány valójában gyermek volt még, amikor az angolok megérkeztek az Újvilágba, és a legendákkal ellentétben nem John Smith kapitányhoz...
Háttér szín
#d0dfcb

„Tizennyolc napig nem tudtam nagyvécézni” – A székrekedés lelki okai

2022. 09. 05.
Megosztás
  • Tovább („Tizennyolc napig nem tudtam nagyvécézni” – A székrekedés lelki okai)
Kiemelt kép
szekrekedes.jpg
Lead

Mondják, hogy 40 éves korod után már annak is örülni kell, ha rendszeres a székleted. És ha valaki, akkor Klára tudja, milyen igaz ez. Gyermekként is hasfájós volt, székrekedés miatt kétszer került kórházba, pedig a szülei mindent megtettek, hogy egészségesen és változatosan táplálják őt, a sport pedig a mindennapjai része volt már hároméves korától. Tavaly töltötte be a 42. életévét – hasi panaszok tekintetében ez volt a legborzasztóbb éve. Tizennyolc napig nem tudott nagyvécézni.

Rovat
Életmód
Címke
székrekedés
székrekedés okai
székrekedés kezelése
szorulás
széklet visszatartása
Szerző
Jónás Ágnes
Szövegtörzs

„Ekkorra már olyan állapotba kerültem, hogy kórházi kezelésre szorultam. Az egész egy vasárnap reggel kezdődött, erős has- és gyomorfájással, de olyannal, hogy konyharuhába bugyolált jégkockát kellett az érzékeny területre helyeznem, hogy ne nyüszítsek a fájdalomtól. Folyamatos ingerem volt székelésre, és emellett még hányingerrel is küzdöttem.

A szívverésem felgyorsult, patakokban folyt rólam a víz, percről percre gyengébbnek éreztem magam, ingáztam a nappali és a mellékhelyiség között, és néha úgy éreztem, elájulok.

Tizenegy órányi vergődés után, végül úgy döntöttem, taxit hívok, és bemegyek a sürgősségire. Ott rögtön látták rajtam, hogy nagyok a fájdalmaim, és egy kis várakozás után a vizsgálóba kísértek. Vért vettek, infúzióban pedig fájdalomcsillapítót kaptam, majd megröntgeneztek, de a vérképem tökéletes volt, mint mindig, és a röntgen sem mutatott semmit, ami szervi aggodalomra adott volna okot. Részletesen kikérdeztek a szedett gyógyszereimről, az étrendemről és arról, hogy mennyire stresszes az életem.

Minden napom stresszes óvodáskorom óta, hiszen az élet nem más, mint megfelelés. A munkában és a magánéletben egyaránt, feleltem az utóbbira. Azt is elmeséltem, hogy szinte minden gyógyszernek nem minősülő készítményt kipróbáltam már: ricinusolajat, különféle gyógyteákat, vény nélkül kapható hashajtókat, csodavizeket, ám hosszú távon egyik sem vált be. Az orvos végül úgy döntött, antibiotikumot ír fel, amelyet 6 napig kellett szednem, de figyelmeztetett, hogy az antibiotikum-kúra csupán rövid távon enyhíti a panaszaimat – elképzelhető, hogy pár hónap múlva ugyanott fogunk tartani, ahol a part szakad.

Azt tanácsolta, mindenképp próbáljam stresszmentesebbé tenni az életem, és gyakoroljam a nehéz helyzetek őszinte elfogadását.

Már miért lenne jobb a helyzetem attól, hogy belenyugszom abba, ha valami rossz ér?! – kérdeztem tőle akkor kissé felháborodva. A szakember elmagyarázta nekem, hogy a székrekedésnek az esetek nagy százalékában nincs szervi oka, ám a kontrollmánia, a maximalizmus, a konfliktussal terhelt kapcsolatok, valamint a ragaszkodás a megszokott és jól ismert dolgokhoz, állásponthoz igenis növelhetik a székletürítési problémák esélyét.

Távozásomkor a lelkemre kötötte, hogy szedjek rendszeresen jó minőségű probiotikumot, és bár jól táplálkozom, fogyasszak még több folyadékot, kerüljem a túl sok kakaó- és csokoládéfogyasztást. Jó, utóbbiban bűnös voltam, tény, hogy minden nap ettem akkoriban valamennyi csokoládét” – zárja Klára.

Nőknél gyakoribb

„Székrekedésről akkor beszélünk, ha a székletürítések száma heti három alá csökken, illetve a széklet állaga keménnyé válik, éppen ezért a székelés fájdalommal jár."

"Klára szerencsésen megúszta a dolgot, mert az ilyen állapottól még végbélfekélye is kialakulhatott volna. Egy bizonyos pontig valóban vissza lehet tartani a székelést, ezért súlyos árat kell fizetni, a vastagbélben ugyanis kemény székletgolyó jöhet létre, ami körül szivárgás alakulhat ki. A másik probléma, hogy az említett képződmény óriási nyomást gyakorol a körülötte lévő területre, ami fájdalmas végbélfekélyt eredményezhet, illetve berepedéseket okozva kárt tehet az érzékeny szövetekben, valamint károsodhat a végbél és a záróizom” – részletezi Dr. Csiki Árpád háziorvos, majd így folytatja:

„A stressz, a szorongás gyermek- és felnőttkorban egyaránt komoly hatással lehet a bélrendszer egészségére, jelezhet akár szorulás formájában is. Amikor a stressz aktiválja a szimpatikus idegrendszert, azt az utasítást kapja a testünk, hogy harcoljon vagy meneküljön. A bélmozgás lelassul, mert a szervezetünk minden erőforrását arra használja, hogy megküzdjön a stresszel.”

„A nőknél egyébként nagyjából háromszor olyan gyakori a székrekedés, mint a férfiaknál – ők hajlamosabbak a teendőiket előtérbe helyezni, s halogatni a székelést.”

Mit tehetünk a stressz okozta székrekedés ellen felnőttként?

Van, akinek a sport válik be, másoknak a munka és magánélet közti határok meghúzása, vagy a teljes életmódváltás. Bizonyos esetekben, például irritábilis bélszindróma esetén terapeuta bevonására is szükség lehet. Utóbbival feltárhatjuk, mi okozza a stresszt az életünkben. A szakemberek egyetértenek abban, hogy az aktív, sportos életmód, az elegendő mennyiségű folyadékfogyasztás és a változatos, rostban gazdag étrend – amely tartalmaz bogyós gyümölcsöket, leveles zöldeket, olajos magvakat, teljes kiőrlésű gabonaféléket és más friss gyümölcsöket is – segít felvenni a harcot a székrekedéssel. Ha azonban a tünetek az egészséges szokások bevezetése után sem múlnak, és több héten keresztül fennállnak, mindenképp szükséges szakorvoshoz fordulni.

Érdemes továbbá végiggondolni az alábbiakat:

  • Mikor voltam utoljára spontán?
  • Mikor éreztem igazán jól magam?
  • Mi akadályoz abban, hogy felszabadultan élvezzem az életem?
  • Mit érdemes kidobnom (lehet ez tárgy, egy szokás, egy gondolat vagy akár egy emberi kapcsolat)?

Ha a gyermek visszatartja…

 „A gyerekeknél nem egyszer éppen az óvodai beszoktatás után alakul ki székrekedés, amikor a kicsi szégyelli magát a társai előtt, tartogat, otthon pedig már nem sikerül ürítenie, a hasa fájdalmas, puffadt. A székrekedés hátterében ritkán ugyan, de állhat bélfejlődési rendellenesség, amelyek egy része műtéti beavatkozást tesz szükségessé. Állhatnak a háttérben hormonális okok is, például a pajzsmirigy alulműködése.

Lelki okok is szerepet játszhatnak, főleg a szorongás.

Például, amikor idegen helyen nem történik székletürítés. Érdemes jutalmazni kisgyerekeknél az ürítést, például piros ponttal, bizonyos számú pont elérésekor pedig kisebb ajándékkal. Beszéljék meg, hány pont váltható be ajándékra” – javasolja Dr. Csiki.

Mit tehetünk a stressz okozta gyermekkori székrekedés ellen?

Az általunk megkérdezett háziorvos és a gasztroenterológusok egyetértenek abban, hogy

  • nagyon fontos, hogy gyermekünk elegendő mennyiségű folyadékot igyon (egy 10 kilogramm körüli gyereknek körülbelül egy liter folyadékot kellene innia, egy 15 kilogrammosnak 1,5 litert);
  • a gyermek egyen minél több zöldséget, gyümölcsöt, három év felett müzlit is lehet neki adni tejjel, joghurttal, vagy narancs kifacsart levét;
  • néha pusztán a has masszírozása is elősegíti a széklet távozását.

Ha mindent megtettünk, de mindezek ellenére is székrekedése van a gyermekünknek, érdemes felkeresni a gyermekorvost. Hashajtó készítményt semmiképp ne adjunk orvos megkérdezése nélkül!

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Különböző rostdús ételek tálakban

Mit együnk, ha rostdúsan akarunk táplálkozni?

Nem vitamin, nem ásványi anyag, mégis nagyon értékes – mi az? Az élelmi rost, amiről keveset tudunk, pedig egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy kellő mennyiségben fogyasszuk. Miért fontos ez az összetevő, amit igazából meg sem tudunk emészteni?

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
bélflóra egyensúlya

Harc a SIBO-val – avagy mit tehetünk, ha eltolódik a bélflóránk egyensúlya?

Szandránál egy hónapja jelentkeztek az erős fájdalmakkal járó hasi panaszok. Jelenleg egyetlen falat szénhidrát elfogyasztása is hasi görcsöket és órákig tartó puffadást okoz nála, ezért egy ideje csak húst, tojást, tejterméket és halat képes enni, kis adagokban. Nem kizárt, hogy kontaminált vékonybél-szindrómája van, amely egy emésztőrendszert érintő kórkép...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
pelenka

„Csapatmunka gyerek és szülő között” – A bilihez vezető legrövidebb út, avagy mi az az EC-módszer?

A rokonságunkban nemrég kisbaba született. Most háromhetes, és már bilibe pisil és kakil. Ő jelez, a szülei pedig a bili fölé tartják. A módszer neve EC, magyarul: természetes csecsemőhigiénia. Magyarországra a kétezres évek elején érkezett meg, ma már egyre több szülő alkalmazza, leginkább mosható pelenka mellett kiegészítőként. Krémer...
Háttér szín
#c8c1b9

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 267
  • Oldal 268
  • Oldal 269
  • Oldal 270
  • Jelenlegi oldal 271
  • Oldal 272
  • Oldal 273
  • Oldal 274
  • Oldal 275
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo