| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Menstruációs szabadság – vagy tegyünk úgy, mintha nem is létezne menstruáció?

2022. 09. 22.
Megosztás
  • Tovább (Menstruációs szabadság – vagy tegyünk úgy, mintha nem is létezne menstruáció?)
Kiemelt kép
menstruacios_szabadsag.jpg
Lead

Jól emlékszem, amikor egy testnevelésóra előtt odamentem a férfi tornatanárunkhoz, s átnyújtottam az ellenőrzőmet, kinyitva ott, ahol az anyukám írt bele: „Lányom mai napon menstruál, fájdalmai vannak, görcsöl, legyen szíves felmenteni az órai tevékenység alól!”. A tanárom erre hangosan sóhajtozni kezdett, csípőre tette a kezét, cinikusan egy távoli pontra meredt, és ennyit mondott: „Én komolyan nem értem, hogy ti, nők, ilyenkor miért hagyjátok el ilyen nagyon magatokat! A menstruáció mindenkinek fáj, ez ilyen dolog, de szedd össze magad, ne dramatizáld túl a helyzetet!” Én pedig, tartva attól, hogy mások előtt is élcelődik majd rajtam, inkább sarkon fordultam, és mentem átöltözni, mintha egy tejesen átlagos napom lenne aznap. Sokáig nem tudtam magamnak megbocsátani, hogy nem maradtam kislány.

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
menstruációs szabadság
diszmennorhea
menstruációs görcs
menstruációs fájdalom
görcsölés
Szerző
Jónás Ágnes
Szövegtörzs

Így erősödtek a tabuk

Az osztálytársaim, közülük is a fiúk képesek voltak rendszeresen megszégyeníteni a lányokat azzal, hogy táskáikból kirángatták a tampont vagy a betétet, és közben azt kiabálták – tanárok és diákok füle hallatára – a folyosón: „Juj, menstruál, már terhes is lehet!”. Szégyen, félelem, kellemetlenség – talán ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban leírni az akkori érzést, amelyhez hozzáadódott még a görcsös has- és fejfájás is.

Szép lassan megtanultam, teljesen felesleges elárulnom, hogy fájdalmaim vannak, úgysem érdekel senkit, pláne nem ébreszt senkiben empátiát.

Aztán ott voltak a reklámok, amelyek már a kilencvenes években is azt a hamis képzetet keltették, miszerint pontosan úgy lehet élni menstruációval, mint bármelyik másik napon: nem probléma, ha munkába, iskolába vagy uszodába kell menni, a nők ilyenkor igenis bátran szökdécselhetnek szűk, hófehér nadrágban, derűtől sugárzó arccal.  Vagyis a média – tovább erősítve a menstruációt övező tabukat – azt sugallta és sugallja a mai napig, hogy titkold el, éld az életed úgy, ahogy máskor is szoktad! Az aprócska probléma csupán az, hogy a menstruáció napjaiban egy valamit nem lehet: úgy tenni, mintha nem létezne a menstruáció.

Az első biztató jelek

Számos cikk szól arról, hogy a lányok és a felnőtt nők egy részének életminőségét igenis jelentősen befolyásolja a menstruáció, nagy fájdalmat élnek át, görcsöl a hasuk, kellemetlenül érzik magukat. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének 2002-es országos reprezentatív kutatása azt találta, hogy a 18–55 év közötti nők 16,3 százaléka küzd súlyos, a mindennapi tevékenységét korlátozó menstruációs fájdalmakkal. A British Medical Journal egyik tanulmánya szerint a pontos definíciótól függően a menstruációs görcsök akár a nők 45–95 százalékát is érinthetik. Emiatt is merült fel néhány éve a menstruációs szabadság kérdése. Vannak országok, ahol törvénybe iktatták, hogy a nehéz napokat megélő nők fizetett betegszabadságra mehetnek.

Zambiában ez havonta egy napot jelent, Indonéziában kettőt, Tajvanon hármat, és 2022. szeptember 1-je óta végre Magyarországon is fizetett betegszabadság jár a fájdalmas menstruációval küzdő nőknek.

Igaz, még csak a VI. kerületben, de ez is bizakodásra ad okot. Terézváros képviselő-testülete ugyanis elfogadta Soproni Tamás polgármester javaslatát arra vonatkozólag, hogy a VI. kerületi önkormányzat tulajdonában álló cégek havonta egy extra, fizetett szabadnapot, úgynevezett menstruációs szabadságot biztosítsanak a fájdalmas menstruációval küzdő, szaknyelven diszmenorrheás nőknek.

„A fájdalmas menstruáció nem gyengeség. Nem lehet stigmatizálni. Nem lehet elvárni, hogy dobj be két Algoflexet meg No-Spát, szorítsd össze a fogadat, és végezd a munkádat. Nem lehet hatékony munkavégzést várni attól, aki akár a katedra mögött állva, a számítógépnél ülve, vagy a gyártósor mellett fájdalomtól szenved” – írta Facebook-bejegyzésében a polgármester. 

Az egynapos szabadság nem alanyi jogon járna, hanem orvosi igazolás felmutatása után. Az igazolásnak a menstruáció alatt átélt erős fájdalmakat kell alátámasztania. 

Mit él át pontosan, aki diszmenorrheás?

„Dysmenorrheának nevezik azt a pszichére, a szervezetre és a viselkedésre is ható tünetegyüttest, amikor a menstruáció fájdalommal, erős vérzéssel, fáradtsággal, egyeseknél migrénnel, hányingerrel, hányással, hasmenéssel és akár ájulással is jár. És bár a fájdalomküszöb mindenkinél máshol van, valóban vannak nők, akik a menstruációjuk ideje alatt nem képesek ellátni a mindennapi feladataikat, vagyis betegségszintű a dolog” – mondja Dr. Csermely Gyula szülész-nőgyógyász, a Rózsakert Medical Center igazgatója.

Hogyan lehet alátámasztani, hogy nagyon fáj?

„Először is nagyon alaposan ki kell kérdezni a pácienst, hiszen ilyen esetben csak a páciens által közölt információkra tudunk támaszkodni, ez alapján azonosítható be a kórkép. Ha megvizsgálom, nem látok semmi rendelleneset, és a laboreredményei sem adnak okot aggodalomra. A beteg egy 0-tól 10-ig terjedő skálán elég jól meg tudja határozni a fájdalma mértékét.

Ha az elmondottak alapján valóban fájdalommal járó menstruációról vagy menzesz előtti fájdalomról/rosszullétről van szó, javasolni szoktuk az életmódváltást, a stressz csökkentését, a hormonterápiát, feltérképezzük, állhatnak-e pszichés tényezők a háttérben.

A rendszeres testmozgás is képes csökkenteni a fájdalmakat – én azt szoktam mondani, hogy néha jobbat tesz magával az a hölgy, aki ilyenkor elmegy egy kicsit mozogni, mintha a munkahelyén ülne, stresszelve még amiatt is, hogy el képes-e rejteni mások előtt a fájdalmait.”

Annak ellenére, hogy a menstruáció teljesen természetes – és szükséges – biológiai folyamat, sőt a termékenység jele, a világ legtöbb részén máig tisztátalansággal és szégyenérzettel hozzák összefüggésbe, sok esetben egészen komoly társadalmi stigmák kapcsolódnak hozzá.

– Nepálban évszázadok óta száműzik a falvakból a menstruáló nőket, mert a hindu tradíció szerint az ember ekkor tisztátalan és érinthetetlen.
– A muszlimok szerint a menstruációs vér legalább olyan tisztátalan dolognak számít, mint a disznóhús.
– Japánban 1947 óta a vállalatok nem kényszeríthetik munkára azokat, akik a fájdalmas menstruáció miatt szabadnapot kérnek.
– New York-ban két középiskolás lány egy Tampon Run nevű játékot fejlesztett, amelyben a hősnőnek az a legfőbb missziója, hogy megszabadítsa a világot a menstruációs tabuktól.
– Kormos Zsófi divattervező és Pelczer Dóra művészeti menedzser nevéhez fűződik az Alpha Femtech– a két hölgy egy menstruációs fájdalmat csökkentő, szenzorokkal átszőtt ruhadarabot tervezett meg. Az általuk elképzelt ruhadarab textiljébe integrált hőképzésre képes és mikrorezgéseket adó felületet építenek be, amelyhez egy lecsatolható szabályozóeszköz kapcsolódik. Ezen keresztül lehet majd szabályozni a fájdalomcsökkentés mértékét, hosszú távon pedig a ruha akár információkat is gyűjthet a menstruációról, és a későbbiekben – amennyiben adatelemző algoritmussal társítják – különféle nőgyógyászati betegségek diagnosztikáját is segítheti. Idén készül el a végső prototípus.

ALPHA FEMTECH
Az ALPHA FEMTECH ruha terve – Forrás: alphafemtech.com

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
menstruációs eszközök

Az intimkehelytől a „szabad vérzésig” – Alternatív menstruációs körkép

Tudta, hogy egy nő átlagosan 10-12.000 eldobható betétet és tampont használ el élete folyamán? Ez csaknem 100 kg, újrahasznosításra alkalmatlan hulladékot jelent, ami 500 év alatt sem bomlik le. Vajon milyen környezet- és egészségbarát alternatívái léteznek a széles körben ismert menstruációs eszközöknek? Most sorra vesszük azokat, amikkel zölddé...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
menstruáció

Ne legyen luxus nőnek lenni – tegyünk a menstruációs szegénység ellen!

Még a legfejlettebb országokban is előfordulhat, hogy nők és iskolás lányok azért hiányoznak a munkából, illetve az iskolából, mert nem jutnak hozzá az alapvető női higiénés termékhez. A menstruációs szegénység, akárcsak maga a menstruáció, a mai napig tabutéma nagyon sok országban, így hazánkban is. Márpedig szükség van az...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
endometriózis

„Már nem vagyok hajlandó szégyellni és ostorozni magam” – Éva megmutatja, milyen endometriózissal élni

„Szedd már össze magad, és ne hisztizz! A menstruáció ilyen, el kell tudni viselni!” – néha egyszerűbb ezt mondani egy nőnek, amikor alhasi görcsöktől szenved, mint empátiával és türelemmel közeledni felé. Pedig a krónikus fájdalom és a rendszeres rosszullétek oka endometriózis is lehet, amely roppant veszélyes betegség, és...
Háttér szín
#eec8bc

„A szolgák kiközösítettek, mert talpnyalónak hittek” – Történet egy bibliai ige alapján

2022. 09. 22.
Megosztás
  • Tovább („A szolgák kiközösítettek, mert talpnyalónak hittek” – Történet egy bibliai ige alapján)
Kiemelt kép
bibliai_tortenet.jpg
Lead

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!

S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!

(Mt 5, 40-41)

Rovat
Kultúra
Címke
Véssey Miklós
Véssey Miklós novella
novella
bibliai történet
bibliai történetek
Szerző
Véssey Miklós
Szövegtörzs

Annyiból áll az egész, magyarázta a barátom, hogy csinálj meg neki mindent, de ne csak amennyit kér, hanem kétszer, háromszor annyit. Ezek az emberek állandóan harcolnak, így ha valaki nem veszi fel a kesztyűt, hanem szabad akaratából engedelmeskedik nekik a kívánságaikon túl is, az megbénítja őket.

Már nem nagyon volt vesztenivalóm, szóval úgy döntöttem, hogy kipróbálom ezt a módszert. Azzal kezdtem, hogy nemcsak a nappalit takarítottam ki minden nap, hanem a fürdőszobát is, amit elég lett volna csak hetente egyszer. Ez nyilván feltűnt a gazdámnak, de amikor találkoztunk, csak annyit mondott, hogy mossam fel a konyhát is. Fel is mostam, és lepucoltam az ablakokat is, aztán nekiálltam hagymát vágni, pedig aznap valaki másnak a feladata volt a főzés. Estére elértem annyit, hogy a gazdám más szemmel nézett rám, de továbbra se mondott semmit.

Aztán kimentem a kertbe összeszedni a lehullott leveleket, lenyírtam a füvet, majd vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam a lehető legundorítóbb munkának. Ugyanis nem volt csatorna az utcában, és a gazdám túl fukar volt ahhoz, hogy szippantós kocsit hívjon, úgyhogy nekünk, szolgáknak kellett vödrökbe merni és a folyóig cipelni az ürüléket.

A házban gyorsan elterjedt a híre, hogy önként kiganéztam a gödröt, de ez nekem nem volt elég: egy teljes hétig dolgoztam tovább szinte megállás nélkül, mint egy őrült.

A szolgák szép lassan kiközösítettek maguk közül, mert talpnyalónak hittek, ráadásul el is lustultak, mert minden munkát megcsináltam helyettük. A gazdánk ezt már nem nézhette tétlenül, úgyhogy behívatott az irodájába.

Nem hagyhatom, hogy tovább rombold az önkéntes akcióddal a szolgák közti csoportdinamikát, kezdte fölényes mosollyal a fejmosást. Kapsz egy hét szabadságot, csinálhatsz, amit akarsz. Nem megyek, válaszoltam neki, jól érzem itt magam. Erre egészen váratlanul üvölteni kezdett velem, mint valami állatkerti vaddal, aki előtt kinyitották a ketrecet, mégsem hajlandó elfutni. Azt mondta, hogy húzzál innen, tudod mit, itt van a szabadulóleveled, örökre a magad ura lehetsz, soha ne is lássalak. Én meg csak ültem mozdulatlanul, a tajtékzó képébe néztem, és nem válaszoltam semmit.

Öt perc artikulálatlan üvöltözés után elgyengült a hangja, és zokogni kezdett. A testőrei berontottak, mert azt hitték, hogy valami baja esett. Tátott szájjal nézték, ahogy az én nagy, erős gazdámat az egyik semmirekellő rabszolgája csitítgatja, hogy jól van, engedje csak ki, nem kell mindig olyan erősnek lenni, néha sírni is szabad. 

A novella Véssey Miklós Bibliai történetek című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további írásai elérhetőek itt.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Michelangelo Buonarotti Saul megtérése című freskója

„Elvárta, hogy elcipeljem a cekkerét a házig” – Történet egy bibliai ige alapján

„Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.” (ApCsel 9,3)

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
A lebénult ember Jan Rombouts festményén

„Normális vagy, egy lebénult embert beemelni a tetőn?!” – Történet egy bibliai ige alapján

„A nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, és onnan eresztették le a hordágyat a megbontott tetőn keresztül Jézus elé, a középre.” (Lk 5, 19)

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Pilátus kezeit mossa Jan Lievens festményén

„Mosom kezeimet!” – Novella egy bibliai ige alapján

„Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: »Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok« – mondta. – »Ti lássátok!«” (Mt 27, 23)
Háttér szín
#f1e4e0

„Úgy éltek, mint az állatok, de úgy halnak meg, mint az angyalok” – Teréz anya fényt vitt Kalkutta nyomornegyedeibe

2022. 09. 21.
Megosztás
  • Tovább („Úgy éltek, mint az állatok, de úgy halnak meg, mint az angyalok” – Teréz anya fényt vitt Kalkutta nyomornegyedeibe)
Kiemelt kép
terez_anya.jpg
Lead

Két fehér szári, egy pár szandál, egy rózsafüzér és egy imakönyv – ennyi volt Kalkuttai Teréz anya vagyona, és követői, a Szeretet Misszionáriusai ma is ezt az egyszerűséget tartják. Az apró termetű, ráncos arcú, hajlott hátú apáca az elhagyatottak, elesettek, leprások, haldoklók és árvák anyja lett. Már életében szentként tisztelték, többek között Nobel-békedíjjal tüntették ki, az összes földrészt behálózta irgalmas szeretetével, mégis végtelen belső magányban élte mindennapjait, és mosolya mögé rejtette lelki szenvedéseit. Teréz anya külső világossága, amely műve által ragyog, és belső sötétsége, amely naplója soraiból árad, egyaránt titok. Járjuk be most azt az utat, amely több mint száz évvel ezelőtt kezdődött a kis Ágnes születésével!

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
Teréz anya
Kalkuttai Szent Teréz
Szeretet Misszionáriusai
Kalkutta
indiai kasztrendszer
Szerző
Csák-Nagy Kriszta
Szövegtörzs

Kalkuttai Szent Teréz, vagyis polgári nevén Anjezë (Ágnes) Gonxhe Bojaxhiu 1910. augusztus 26-án Üsküb városában, a mai észak-macedóniai Szkopjéban született. A háromgyermekes, albán származású katolikus család legkisebb gyermeke édesanyja lelkületét örökölte, akivel együtt látogatták a rászorulókat, olykor pedig saját asztalukhoz ültették őket. Ágnes kilencévesen elveszítette édesapját. Fiatal lányként nagy hatást gyakoroltak rá a katolikus missziókról szóló elbeszélések, és hamarosan érlelődni kezdett szívében az indiai misszió gondolata, amelyről bátyja próbálta lebeszélni. 18 évesen egy barátnőjével azért indult Írországba, hogy az angolkisasszonyok (más néven Loreto Nővérek) rendjéhez csatlakozzon, akik akkoriban Indiában is szolgálatot teljesítettek. Hat hét alatt sajátította el a rend anyaházában az angol nyelv alapjait, majd Indiába hajózott, ahol a bengáli nyelvet is megtanulta.

1931. május 25-én tett szerzetesi fogadalmat, és a Teréz nevet választotta a néhány évvel korábban szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből.

„Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel” – indokolta döntését. Kalkuttában 17 éven át tanított földrajzot és hittant a Szent Mária Gimnáziumban, amelynek 1944-től igazgatója lett. Ablakából nap mint nap látta az utcán tengődők nyomorúságát, ezért egyre inkább börtönnek érezte a klauzúrát, a kolostori elzártságot, amely segíteni akarása és a szegények közé ékelődött.

gyerek Teréz anya
Anjezë (Teréz anya) gyerekként szüleivel és testvérével – archív fotó

Rendi ruha helyett szári

Belső vívódásaira 1946. szeptember 10-én kapott választ a Dardzsilingbe tartó vonaton. Épp lelkigyakorlatra utazott, amikor a harmadosztály zsúfoltságában egy hangot hallott: Jézus kérte, hogy adja át az életét a szegények szolgálatára. 36 éves volt ekkor. Azonnal kezdeményezte, hogy kijárhasson Kalkutta nyomornegyedeibe. Amint megérkezett XII. Piusz pápa engedélye, máris Patua városába utazott, hogy a Szent Család Kórházban egészségügyi kiképzést kapjon. Megtanulta fizikailag és lelkileg is kezelni a fertőzött, gennyes sebeket. A képzést követően a rendi ruhát kék szegélyű szárira cserélte, így járta a legelhanyagoltabb negyedeket, betűvetésre tanította a gyerekeket, megosztotta kenyerét, és ahol szükség volt rá, segített.

„Amikor munkához láttam, álmomban a mennyországban jártam. De Szent Péter azt mondta: menj vissza, a mennyekben nincsenek nyomornegyedek. Dühös lettem rá, és azt válaszoltam: meg fogom tölteni a mennyországot szegényekkel!” – ezzel a küldetéstudattal lépett ki a komfortzónájából.

Hamarosan csatlakoztak hozzá volt gimnáziumi tanítványai, pedig a szülők nem nézték jó szemmel, hogy lányaik a továbbtanulás helyett ilyen „értelmetlenségre” pazarolják idejüket. Teréz anya leginkább attól tartott, hogy egyszer majd nem kap engedélyt rendi elöljáróitól a feladata teljesítésére, mert életformája nem egyezett az angolkisasszonyok szabályaival. Egy önálló rendben látta a folytatás biztosítékát. 1950. október 7-én teljesült az álma: ekkor kapta meg a pápai engedélyt, hogy társaival együtt a Szeretet Misszionáriusaiként szolgáljanak. Esküt tettek, hogy gondoskodni fognak a társadalom kitaszítottjairól, akiket mindenki elkerül, s akik valójában mind Jézus, álruhában.

Kép
Teréz anya fiatalon
Anjezë (Teréz anya) tizenévesen, az 1920-as években (balra) – archív fotó

A pápára sem maradt ideje

A hindu lakosokat nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy a nővérek nem téríteni szeretnének, csupán egy kis emberséget vinni a társadalom peremére szorultak életébe. Amikor a rend megalapította a haldoklók otthonát a kiüresedett Káli-templomban, amely korábban a hindu zarándokok pihenőhelye volt, többen tiltakoztak. Indiában ugyanis a karma mindent meghatároz, és aki a kasztrendszer legalsó rétegébe születik, azt nem veszik emberszámba, és nem érintkeznek vele, nehogy tisztátalanná váljanak. A nővérek azonban személyválogatás nélkül mindenkit ugyanazzal a szeretettel érintettek.

„Amikor bekötözöd a szegények sebeit, ne felejtsd el, hogy ezek Krisztus sebei” – hangoztatta Teréz anya.

Közben újabb missziós feladatok adódtak, és sorra érkeztek hozzá az önkéntes orvosok, ápolók és nővértársak. 1955. november 24-én nyitotta meg kapuit a Nirmala Sishu Bavan központ, ahol az árvák kaptak helyet. Az éhezők számára ingyenkonyhákat létesítettek. Miután Kalkutta leprakórháza 1963-ban megszűnt, Teréz anya elhatározta, hogy Asansolban létrehozza „a béke városát”, ahol a leprásokat ápolják. Amikor VI. Pál pápa 1965-ben Indiában járt, Teréz anyának még arra sem jutott ideje, hogy találkozzon vele. A Szentatya ahelyett, hogy megsértődött volna, felajánlotta neki a limuzinját. Az apáca azonnal árverésre bocsátotta, hogy finanszírozza a megálmodott központ építését. Mindent azonnal, késlekedés nélkül akart megtenni, ezért kora hajnaltól késő estig dolgozott, fáradhatatlanul. „Szomjazom” – ezt a jézusi üzenetet kapta egy pap által, és ez a szó került a rendházak kápolnáinak falára. Teréz anya egész életében Jézus szomját igyekezett csillapítani, őt szolgálta a szegények által. „Senkit se eresszetek útjára úgy, hogy jobbá és boldogabbá ne tennétek!” – tanította követőit.

A nyomornegyedek sötétségét hordozta szívében

Bár Teréz anya minden tettét Isten áldása kísérte, és fényt vitt a nyomornegyedek szürke falai közé, ő maga évtizedeken át szenvedett legbelül, és nem tudta legyőzni a benső ürességet, magányt, sötétséget. „Amikor szólásra nyitom a számat, hogy a nővéreknek vagy az embereknek Istenről beszéljek, az örömöt és erőt ad nekik. De én semmit nem kapok belőle. Bennem egyre nagyobb a sötétség és az az érzés, hogy teljesen el vagyok vágva Istentől” – efféle leveleket írt gyóntatóinak és feljebbvalóinak. Az írásait bizalmas vallomásoknak tekintette, de Brian atya, aki később szentté avatási ügyének posztulátora lett, összegyűjtötte, és Jöjj, légy a világosságom! címmel megjelentette. Vannak, akik emiatt megkérdőjelezik a szent hitelességét, holott lelki vívódása mit sem változtatott elszántságán és tevékeny szeretetén. Teréz anya 1947-ben mély imádságos élményt élt át, amely során benső hangokat hallott és látomásokat látott. Ezt a mély istenélményt hiányolta a későbbiekben. Egyik lelki vezetője, Josef Neuner atya mutatott rá, hogy ő maga is átélte a legszegényebbek lelki nyomorúságát, az elhagyatottságot, és ez erősítette a küldetéstudatát.

Teljesen feláldozta önmagát, szinte eggyé vált mások fájdalmával, és ebben a lelki keresztre feszítettségben átélte a jézusi magányt: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem…”.

Teréz anya meghódította a világot

Az egész világ tisztelte az idős, ráncokba szépült nővért, aki több elismerést is kapott, köztük a Nobel-békedíjat 1979. december 10-én. A több mint egymillió dollárt és az elmaradt bankett költségét is a szegények megsegítésére fordította. A díj átvételekor arról is beszélt, hogyan segíthetjük elő a világbékét: „Menjünk haza, és szeressük a családunkat.”

Élete legboldogabb napjának tartotta 1986. február 3-át, amikor meglátogatta Kalkuttában régi csodálója, II. János Pál pápa, és így buzdította: „Változtasd meg az egész világot! Ez az ő kérése és tanítása.” Teréz anya szó szerint vette a buzdítást. Nemzetközi konferenciákon szólalt fel, 123 országba vitt munkatársakat, minden katasztrófahelyzetben igyekezett jelen lenni és segíteni, olykor képes volt megállítani a háborút, közbenjárására beteg rabokat engedtek ki a börtönből. Felemelte szavát az abortusz ellen, mert így vélekedett: „Az abortusz rombolja leginkább a békét. Nem engedhetjük meg, hogy akár egyetlen gyermek is úgy érezze, nem akarták őt.”

Magyarországon kétszer járt: elsőként 1986. május 27-én, 1989-ben pedig öt nővérrel tért vissza, akik le is telepedtek Érd-Parkvárosban, egy üres plébániaépületben. Azóta Budapesten és Miskolcon is tevékenykednek.

„Szívembe zártam Magyarországot. Nagyszerű emberekkel találkoztam e rövid idő alatt, és megtapasztaltam, hogy szeretettel, jó szándékkal és megértéssel vagytok egymás iránt” – mondta.

Kép
Teréz anya díj
Teréz anya átveszi Ronald Reagan amerikai elnöktől a Szabadság Érdemérmet – Forrás: Wikipedia

Betegségek és csodás gyógyulások

80 éves kora körül halmozódtak egészségügyi problémái, ezért római rendtársaihoz költözött. Több szívrohamot is kapott, és kórházba szállítása is a fotósok villanófényei és nagy tömeg kíséretében zajlott. Utolsó éveit pacemakerrel élte, de egy tüdőgyulladás, csonttörés és a malária is legyengítette. 1997. szeptember 5-én halt meg Kalkuttában. India kormánya háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, később pedig nemzeti ünneppé nyilvánították boldoggá avatásának napját. 2003. október 19-én II. János Pál pápa boldoggá, 2016. szeptember 4-én pedig Ferenc pápa szentté avatta.

Csodák is történtek a közbenjárására. Elsőként a bengáli származású Monica Besrának múlt el a hasi daganata, akinek egy Teréz anyát ábrázoló medaliont tettek a hasa beteg területére. Másodikként egy 35 éves brazil mérnök gyógyult meg csodás módon, akinél nyolc agytályogot diagnosztizáltak, és kritikusra fordult az állapota. Technikai okok miatt nem tudták elkezdeni időben a műtétet, és az orvos fél órára magára hagyta a műtőasztalon, kómában. Amikor visszaért, a beteg már az ágyon ült, és ezt kérdezte: „Mit keresek én itt?” A várakozás félórája alatt családtagjai Teréz anya közbenjárásáért fohászkodtak. 

Teréz anya nagy hatást tett mindenkire, akivel találkozott. Raguh Rai fotós így fogalmazta meg személyes élményét: „Azon ritka emberek közé tartozott, aki beléd látott, és azonnal tudta, hogy ki vagy. Az Anya egészen közel hozott saját magamhoz. Csak egy igazi szent tud visszaadni téged saját magadnak.”

Források:

  • https://www.magyarkurir.hu/hirek/negyedszazada-legelesettebbekert-terez-anya-noverei-25-eve-szolgalnak-budapesten
  • https://www.youtube.com/watch?v=Ety4DWrs02c
  • https://www.britannica.com/biography/Mother-Teresa
  • https://www.nobelprize.org/prizes/peace/1979/teresa/biographical/
  • https://www.catholic.org/saints/saint.php?saint_id=5611
  • https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalkuttai_Szent_Ter%C3%A9z
  • https://lelek-elmelkedes.blogspot.com/p/tisztelges-terez-anya.html
  • https://epa.oszk.hu/02900/02970/00822/pdf/EPA02970_vigilia_2009_02_136-142.pdf
  • https://hu.frwiki.wiki/wiki/M%C3%A8re_Teresa
  • https://wikihuhu.top/wiki/mother_teresa
  • https://www.magyarkurir.hu/hirek/30-eve-jart-az-iskolanovereknel-boldog-kalkuttai-terez-anya
  • https://www.karizmatikus.hu/noha/a-mi-mozink-2/video/455-a-levelek-the-letters-2014.htm

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Wanda Blenska afrikai gyerekek körében

„A hivatásom nem áldozat volt, hanem kegyelem” – Egy lengyel orvosnő, aki szent lett

Vannak olyan emblematikus személyiségek, akik élethivatásuknak tekintik, hogy segítsenek. Az ő munkájuk ugyanolyan fontos a fejlődésben lemaradt országok segélyezésében, mint a szervezetek szintjén megvalósuló programok. Ez az írás Wanda Błeńska (1911–2014) lengyel orvosnőnek állít emléket, aki Poznań szülöttje volt, és akinek boldoggá avatási pere 2020-ban kezdődhetett meg. Błeńska...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Leprás kisfiú - Kép: Lepramisszió-Magyarország

A leprát övező évezredes sötétségben a Lepramisszió munkája olyan, mint egy világítótorony

A 72 éves, nyugdíjas református lelkész, Dobos Károly 1974-ben kapott elhívást a távoli földrészeken élő leprabetegek iránti könyörületességre. A Lepramisszió-Magyarország 46 éve dolgozik azon, hogy biztosítsa a hátteret a betegséggel érintett területeken dolgozó kollégái számára – 2002 óta immár a legnagyobb nemzetközi lepraszervezet kötelékében. A misszió hazai igazgatójával...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
dr. Fodor Réka Afréka

Afréka: „Nigéria nem vakációs célpont, a misszió nem az egóról szól”

Ezrek követik figyelemmel és támogatják anyagilag a magyar doktornő, dr. Fodor Réka, „Afréka” jótékonysági misszióját, aki hamarosan újra Nigériába utazik. Miközben mesél arról, hogyan lehet „itthona” és „otthona” is egyszerre, és miért sír mostanában éjszakánként az aggodalomtól, letaglóz minket annak a megértése, hogy a háború hatásai elől sem...
Háttér szín
#bfd6d6

Válás gyerekszemmel

2022. 09. 21.
Megosztás
  • Tovább (Válás gyerekszemmel)
Kiemelt kép
spiritusz_podcast_valas_gyerekszemmel.jpg
Lead

El lehet szépen válni? Hogyan élik meg a szülők különválását a gyerekek? Erről beszélget a Spiritusz új adásában Bóna Judit és szakértő vendége, Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus.

Címke
Spiritusz podcast
válás
válás gyerekszemmel
Bóna Judit
Képmás podcast
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Csalódottság, düh, szomorúság, bűntudat – egy gyermekben sokféle érzés kavaroghat, ha kiderül, hogy a szülei külön folytatják életüket. A KSH adatai szerint Magyarországon a válások harmadában 6 éven aluli az érintett gyermek. Létezik-e szép válás? Hogyan hat a gyermek lelkére a tény és a folyamat? Hogyan segíthetjük minél gyorsabb lelki gyógyulását? Erről beszélgetünk a következő Spirituszban, amelynek vendége Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus, a Gyermekpszichológus blog szerzője.

Az adás tartalmából:

  • Létezik jó válás? Az ideális válás szabályai;
  • Milyen a válás időszakában a gyerek és a szülők kommunikációja, viselkedése?
  • Veszekedések, düh, harag;
  • Válás közös megegyezéssel, békében;
  • Szabályok válás után;
  • Kapcsolattartás vs. láthatás;
  • Testvéri összetartás.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

 

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A második évadban a műsorvezető Bóna Judit, a KarcFM műsorvezető-szerkesztője. A A A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
A Spiritusz podcast humor témájú epizódjának plakátja

Humor a komoly valóságban

Mire jó a humor? Tanulható a humorérzék? Vannak dolgok, amikkel nem lehet viccelni? Milyen összefüggés van a depresszió és a humor között? A Spiritusz podcast legújabb adásában ezekre is választ kapunk.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

Családi csodák és csapdák – Sziládi Hedvig Andrea gyermekcoach a Spiritusz podcastban

Csoda lehet a kötődés, a szeretet, az öröm és a hála, amelyeket megélünk, ha szülők vagyunk. A gyermeknevelés kapcsán azonban számtalan csapda is szembe jöhet, mint a megfelelési kényszer, a szorongás vagy az állandó lelkifurdalás. Vajon ezek az anyaság és apaság velejárói? Hogyan lehetünk jobb szülők, és hogyan...
Háttér szín
#dfcecc

„Megéri-e érzelmek nélkül élnem?” – „A manassé” című regényéről mesél Tóth Tamara

2022. 09. 21.
Megosztás
  • Tovább („Megéri-e érzelmek nélkül élnem?” – „A manassé” című regényéről mesél Tóth Tamara)
Kiemelt kép
toth_tamara_iro.jpg
Lead

„Hihetetlen, mennyire unalmas tud lenni egy nap. Túl átlagos, túl lassú, túl semmilyen. Azt mondják, az embernek tennie kell valamit azért, hogy a napjai érjenek valamit” – írja Tóth Tamara írónő, aki első könyvében egy fontos témakört jár körbe: az érzelmeket, vagy éppen azok hiányát, az ürességet. Történetében lenyűgöző részletességgel kalauzol minket a valóság és a fantázia határmezsgyéjén, sokszor meghökkentő, néha szórakoztató, semmiképp sem unalmas fordulatokkal. Gondolkodásra késztet: vajon mi emberek tudjuk-e értékelni azt, hogy képesek vagyunk érezni, és érzelmeinket a helyén kezelni? Követendő példa lehet-e néha az érzelemmentesség? Erről beszélgettem vele egy kis cukrászda eldugott, legfelső ablakában, ahol személyisége teljesen magával ragadott.

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
A manassé
fantáziaregény
Tóth Tamara írónő
manassé
érzelementesség
elsőkönyves író
Szerző
Erdélyi Viola
Szövegtörzs

Hogyan kezdtél el írni?

Az első próbálkozás, amire emlékszem, kilencéves koromban volt, egy szerelmes vers. Aztán naplót kezdtem írni. Ehhez hozzájárult, hogy egy egyszobás lakásban éltünk, semmilyen intim szférám nem volt, így próbáltam teremteni magamnak egy kis saját világot. Általános iskolásként volt egy könyvpróbálkozásom is, mégpedig horror.

Szerelmes verstől eljutni a horrorig elég nagy ugrás, főleg ilyen fiatalon. Mi ihletett erre kicsi gyerekként?

Ötévesen láttam az első horrorfilmet. Már akkor is azt gondoltam, hogy a vígjátékokból nem nagyon lehet tanulni semmit. Nem azt mondom, hogy minden horror tanulságos, de egy olyan rétegét mutatja meg a világnak, amelyikkel jobb esetben sosem találkozom személyesen. Szerintem ez izgalmas. Az első olyan novellám, amely pályázaton nyert, szintén ezt a stílust képviseli.

Az emberi elme működése és annak bomlása számomra nagyon érdekes téma, éppen ezért foglalkoztat a gonoszság, és főként a miértek.

Szerencsére azt gondolom, ha ilyen szinten érdekel a téma, akkor nagyon hiszek a jóság létezésében is.

Az utolsó gondolatoddal megnyugtattál, mert már kezdtem kicsit megijedni. (nevetés) Számomra pont, hogy félelmetes belegondolni a miértekbe.

Ezzel nem vagy egyedül. De figyeld csak meg, például a mesékben is mennyivel izgalmasabb egy gonosz karakter megjelenése! A jó figurák letisztultak, sablonosak. Ellenben a gonoszt sokkal több rétegűen, aprólékosabban lehet megrajzolni. Mennyivel tanulságosabb őt megfigyelni és értelmezni, hogy vajon miért teszi azt, amit! Hiszen alapvetően mindannyian a jóra vagyunk kalibrálva.

Az első könyved „A manassé” címet kapta. Amikor elkezdtem olvasni, bevallom, az első gondolataim egyike az volt, hogy ez a gyönyörű, csupa mosoly fiatal nő hogy írhat ilyen rideg és bizonyos szempontból kegyetlen történetet. Aztán persze értelmet kapnak a tettek, és enyhült is a lelkemben keltett döbbenet. De mégis, őszintén, honnan jött elő belőled?

Azt hiszem, ezt tinikorom tapasztalatai ihlették, tudniillik nekem nagyon nem volt egyszerű az életem. Volt egy gerincferdülésem, amelyről hétéves koromban eldöntötték, hogy műteni kell, viszont ez csak 17 évesen történt meg. Így nem voltam közkedvelt, inkább furcsának tartottak. Igazából én ezt nem bántam, úgy fogtam fel, inkább legyek furcsa, mint unalmas.

Az nem titok, hogy a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, ha valamit nem értenek meg, vagy valaki másmilyen, mint a többiek. Én is ezt éltem meg.

Persze amikor még nem tudtam kezelni, nagyon fájt. Így utólag azonban hálás lehetek, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki most vagyok. Gimnázium végén kezdtem el írni a könyvet, az első gerincműtétem után. Az jutott eszembe, mennyivel könnyebb lenne, ha a sok-sok bántás okozta negatív érzelmeket egyszerűen nem érezném, ha csak úgy egyszerűen elengedném őket, mert nincsenek. Így született meg a manassé faj ötlete.

Merthogy a manassé konkrétan….

…egy olyan faj, aki képtelen érzelmekre, gyakorlatilag üres. Azt jelenti: elfelejtett ember. Eljátszottam a gondolattal, mi van akkor, ha létezik ilyen, hogy nem érez semmit. Talán az évek során felgyűlt traumatikus élmények miatt is ez az ötlet nekem nagyon tetszett. Itt élnek közöttünk, emberek között, de nekünk erről fogalmunk sincs, mert jól megtanulják azt, hogyan kellene viselkedniük. Lenéznek bennünket, és az érzések őket nem akadályozzák. Sokkal tisztábban látják a mi világunkat és magát az emberi fajt is, mint mi magunkat meg egymást. Most őszintén, ha belegondolunk, simán hihető, nem?

Meglehet. Általában az a legijesztőbb, ami valóságos.

Igen, pontosan. Néha sokkal félelmetesebb, ha valaki hideg és távolságtartó, és nem tudod, hogy ez neki hogyan is lehet rendben. Hogyan tudnak bizonyos tetteket ilyen nyugalommal és érzéketlenül végrehajtani, teljes közönyben? Ha jobban belegondolunk, én sokszor örülnék neki, ha olyan lennék, mint ők, ha mindent tárgyilagosan tudnék kezelni. Hiszen hányszor érezzük, hogy olyan szomorúak vagyunk, hogy szinte fáj! Viszont ott lenne a másik oldala, hogy sok jó dolog is kimarad.

Vajon megéri érzelem nélkül élnem, ha a jó érzések sem léteznek?

A kérdés csak az, mi, emberek rendelkezünk-e azzal a képességgel, hogy a helyén kezeljük őket. Ha jól emlékszem, ez a kérdés is megjelenik az események szálai között. De miről is szól valójában a történet?

A történetet egy manassé szemén keresztül mutatom be, aki látszólag egy átlagos egyetemista fiú. De ugye azt jól tudjuk, hogy nem minden átlagos, ami annak látszik. Az ő belső fejlődését, önmagára találását követhetjük végig, talán kicsit a saját mély világunkat megbolygatva. Van benne sivárság, túlzott érzelem, tragédia és feloldozás. De ami a legfontosabb, hogy az ő szemén keresztül láthatjuk emberségünket és annak erejét, hogy igenis nem vagyunk semmik. Bennünk megtalálható minden érzelem, és mennyire nehéz kiválasztani belőle azt, amelyikre éppen szükségünk van! Valljuk be őszintén, néha milyen jó lenne hallani, hogy te, figyelj, nem tudom, ki vagy, de azt hiszem, jól csinálod!

Kép
A manassé
A regény borítójának részlete

Mindabból, amit mondasz, nekem úgy tűnik, hogy a történet és a benne lévő szereplők kicsit saját magad leképeződései. Igazam lehet?

Igen, minden karakter megformálásával letörtem magamból egy kis darabot, mind jöttek belőlem, és megszülettek. Látom és tudom, hogy milyenek. Belsőre talán a főszereplő manassé hasonlít rám a legjobban: ahogy már korábban említettük, én is szeretek megfigyelni és elemezni. Könnyen kiismerek másokat. Azért is érdekes most nyilatkoznom, mert én viszont annál jobban semmit sem utálok, mintha nekem azt mondják, kiismertek. Ennél szörnyűbb szerintem nincs. Külsőre pedig beleírtam magam a női főszereplőbe, ő az én filterezett énem.

Összességében nekem a szenvedélyem másokat és magamat érteni, mindig egy újabb rétegemet megismerni, mert tudom, hogy nincsen vége.

Meglepem magam, ez is én vagyok. Néha rossz, olyan mocskok tudnak előkerülni. Viszont ezek a mocskok hozzá tudnak járulni a kreatív munkához.

Szóval az írás során tudsz fejlődni, és a fejlődésednek köszönhetően jobban tudsz írni. Mik a jövőbeli céljaid?

Eddig azt szerettem volna, hogy harminc éves korom előtt megjelenjen az első könyvem, sikerült is. Most volt a kiadás első évfordulója, én pedig július 6-án töltöttem be a 30. életévemet. Furcsa érzés, kicsit olyan, mint amikor a gyerekedet először engeded el a játszótérre úgy, hogy te egy padon ülsz. Számtalan kérdés vetődik fel benned. Előre fog esni a csúszdán? Nem leszek ott a végén, hogy elkapjam. Most pedig készül az új könyvem, amelynek nagy izgalommal várom a megjelenését.

Kinek ajánlod A manassét?

Mindenkinek, aki szeretné megismerni önmagát egy egész másik szemszögből. Nem mondom, hogy ez a könyv mindenkinek tetszene, azt sem, hogy mindenkinek való, de abban biztos vagyok, hogy senki sem tud elmenni csak úgy egy ilyen történet mellett. Hiszem, hogy bármennyire gyors is ez a világ, bármennyire hozzászokott a szemünk a filterekhez és a közösségi médiás „tökéletes” életek látványához, még mindig van egy nagyon fontos dolog, ami minden embert foglalkoztat: hogy hogyan is kell embernek lenni. Mert hát valljuk be, nem túl könnyű, de ha hiszünk abban, hogy a képességeinkhez mérten a legjobban éljük az életünket, akkor nem kell aggódni.

A könyvem, sok egyéb más mellett, talán erre is ráteszi a hangsúlyt: hogy ne menjünk el a valódi dolgok mellett, hisz annyi hamisság vesz körül minket!

A könyvem nem hazudik, ahogy a manassék sem tudnak hazudni. Egy fantasztikus világ, egy új, másik faj szemén át ráláthatunk önmagunkra. Azt hiszem, megéri néha tükörbe nézni.                                                                                                                                                       

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Ugron Zsolna

„A szövegek hatnak. Rám is és másra, és az utóbbi felmérhetetlen” – Interjú Ugron Zsolnával

A József Attila-díjas Ugron Zsolna, a női sorsok kedvelt írója, amikor legújabb könyve kapcsán találkozunk, ragyog és szabadkozik. Aggódik az összekoszolt bögre miatt, és gyermeki örömmel fogadja a duplafalú lattés poharat, ami a nyári emlékeit idézi. Ilyenkor még szebb. Egyébként nem reggelizik. Szinte soha. A novellás kötetének címe...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
D. Somogyi Eszter könyveivel

„Ha valamit egyszer kimondtunk, annak úgy kellett lennie, ebben a szubkultúrában nincs második esély”

D. Somogyi Eszter tíz évig dolgozott szociális munkásként Budapest utcáin, drogfüggő hajléktalanok között. Úgy érzi, soha jobb nem történhetett volna vele az életében, pedig nem erről álmodott. Mégis erre hívta el az Isten, aki mindvégig vigyázott rá. Soha semmilyen bántódása nem esett, nem kapott el semmilyen betegséget, pedig...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Szabó Magda

„Én csak azt írom, amit én átéltem” – Szabó Magdánál, madárcsicsergésben

1917. október 5-én született Szabó Magda. Születésének évfordulója alkalmából közöljük a vele 2006-ban készített interjúnkat.
Háttér szín
#fdeac2

Örök magányra ítélve – Kínában nincs elég nő ahhoz, hogy mindenki feleséget találjon

2022. 09. 21.
Megosztás
  • Tovább (Örök magányra ítélve – Kínában nincs elég nő ahhoz, hogy mindenki feleséget találjon)
Kiemelt kép
orok_maganyra_itelve_kinaban_01_profimedia.jpg
Lead

Kína mintegy 1,4 milliárd lakosával a világ legnépesebb országa. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden ötödik ember kínai. Olyan sokan vannak, hogy a népszámláláskor hétmillió (!) számláló járta a falvakat és a városokat, hogy két hónap alatt felvegyék az adatokat. A legutóbbi lakosságcsökkenés akkor volt, amikor Mao Ce-tung Nagy ugrás elnevezésű mozgalma az ország legnagyobb gazdasági katasztrófájához és 30 millió ember éhenhalásához vezetett. 
Ez az ötvenes években volt, azóta most először csökken a népesség, a férfiak és a nők száma közötti aránytalanság azonban továbbra is az egész társadalmat átszövő problémát jelent a nemzet számára.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Kína
nőhiány
emberrablás
prostitúció
egy gyerek politika
Meilishka
Weibo
Szerző
Jámbor-Miniska Zsejke
Szövegtörzs

Kína korábban a leggyorsabban gyarapodó országok közé tartozott, a ’60-as években a népesség átlagosan 2,5 százalékkal nőtt. A következő évtized ugyan hozott némi változást, a gyermekvállalási ráta csökkent, ennek ellenére a fiatalok magas aránya miatt népességrobbanástól tartottak az országban, így miután Mao Ce-tung 1976-ban meghalt, az új kínai vezetés olyan reformokban gondolkodott, amely demográfiai változásokat is célzott. 

Szülni és megszületni is bűn volt 

A hosszú évtizedekig fennálló egy gyerek politikát 1980-ban kezdték alkalmazni az országban, ez volt minden idők egyik legszigorúbb állami beavatkozása az emberek reprodukciós jogaiba. Akik megszegték a szabályt, azokat abortuszra kényszerítették, vagy akár sterilizálhatták is. A családtervezési tisztségviselők úgy működtek, mint a titkosrendőrség, igyekeztek mindenkit ellenőrzés alatt tartani. Az egy gyerek politika legnagyobb áldozatai a lányok voltak, mert a szabályozás a szelektív abortusz szörnyű gyakorlatát is magával hozta. Kínában még mindig erősen élnek a férfiközpontú tradíciók, ráadásul a fiú munkaerőnek nagyobb hasznát vették a szülők a családban. A patriarchális gondolkodás és az egy gyerek politika együtt konzerválta a fiúgyermekek bálványozását Kínában, a lányokat pedig nem egyszer születésük után fojtották meg. 
Nemrég a kínai kormány felismerte, hogy minél kevesebb gyerek születik, annál inkább elöregedik a népesség, ezért 2015-ben eltörölték az egy gyerek politikát, de a hatások ma is érződnek. „Egy nagy nemzet, amely valamikor a világ népességének közel harmadát tette ki, a téves demográfiai politikának köszönhetően fokozatosan az öregek és védtelenek társadalmává alakul” – idézte nemrég a Euronews Yi Fuxiant, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatóját, aki a kínai családtervezési politika megrögzött kritikusa.

De nemcsak a társadalom elöregedése okoz problémát, hanem az is, hogy több tíz millió férfi van Kínában, aki nem tud magának feleséget találni, mert nincs elég fiatal nő az országban. A statisztika szerint 2020-ban a férfiak száma 34,9 millióval volt több a nőkénél. 

A legényfalvakban élő férfiak reménytelen helyzetben vannak 

A területi aránytalanság súlyosbítja a helyzetet, a nők (és a lányos szülők) ugyanis rájöttek arra, hogy a nemük ebben a társadalomban olyan érték lehet, amelyet egyrészt pénzzé tudnak tenni, másrészt lehetővé teszi számukra, hogy válogassanak, így sokan felkerekednek, hogy a szegényebb vidékekről elmenjenek a városba tanult, gazdag férjet fogni maguknak. Így jöttek létre olyan „legényfalvak”, amelyekből majdnem teljesen eltűntek a hajadonok, a huszonéves nőtlen férfiakra pedig óriási nyomás nehezedik. Őket „csupasz ágnak” is szokták nevezni, amely „nem hoz gyümölcsöt”, mert nagy az elvárás feléjük, hogy otthont teremtsenek, családot alapítsanak, és továbbvigyék a vérvonalat, de erre nincsenek meg az erőforrásaik. Ez sok egyéb szempont mellett azért is fontos a házasulandó korba lépett fiúk szüleinek, mert Kínában a fiatalabb generáció kötelességtudata az őket felnevelő idősekkel szemben továbbra is erős, tehát a szülőkről később a gyerekek gondoskodnak. 

A nőhiány növeli az embercsempészet kockázatát 

Az idei téli olimpiát Kínában beárnyékolta egy gyorsan terjedő videó, amelyen egy nyolcgyermekes anya látszik, lánccal a nyakán, kutyaként megkötve. A felvétel Kínában és világszerte óriási felzúdulást keltett, és ráirányította a figyelmet azokra a nőkre, akiket emberkereskedők rabolnak el, hogy aztán eladják őket feleségnek olyan férfiaknak, akik a nőhiány miatt nem találnak maguknak párt. A BBC szerint februárban a kínai hatóságok úgy próbálták lecsillapítani a kedélyeket, hogy közölték: az ügy kapcsán bűnözőket fogtak el, és határozott lépéseket tettek az embercsempészek ellen. 
Mivel az országban egyébként is kevés a nő, nemcsak helyieket rabolnak el, hanem határokon átívelő hálózatokat építenek a bűnözők.

Vietnám, Pakisztán, Észak-Korea, Kambodzsa és Mianmar is a legérintettebb országok között van, a menyasszonyok ára háromezer és tizenháromezer dollár között mozog.

„Nem emlékszem, hogyan kerültem az új házba. Amikor felébredtem, láttam egy férfit, de a barátaimat már nem. Csak sejtettem, hogy egy kínai házba kerültem. Nem tudtam, hová meneküljek… rájöttem, hogy emberkereskedelem áldozata lettem. Ettől kezdve azt terveztem, hogy alapszinten elsajátítom a kínai nyelvet, és megtalálom a módját a szökésnek” – osztotta meg visszaemlékezéseit a Human Rights Watchcsal néhány évvel ezelőtt egy fiatal kacsin nő, akit 17 évesen raboltak el, és fél év után sikerült megszöknie fogvatartóitól. 
A Hindustan Times nemrég arról cikkezett, hogy 2019-ben figyeltek fel először a médiában a Kína és Pakisztán közötti gazdasági folyosón (CPEC) elburjánzó menyasszony-kereskedelemre. Van, akik egyszerűen fizetnek a lányok családjainak, hogy elvigyék őket, másokat a jobb élet reményével csalnak az országba, ám az áldozatok ott csak kényszerterhességgel, prostitúcióval és rabszolgasorssal találkoznak. Kínát azzal vádolják, hogy hosszú ideje figyelmen kívül hagyja a problémát, mert az emberkereskedelem áldozataivá váló lányok gyakran etnikai vagy vallási kisebbségek tagjai, illetve szegény közösségekből származnak, vagy az észak-koreai rezsim elől menekülnek.

Egyes szakértők szerint emellett az is nehezíti a helyzetet, hogy a szomszédos országok sok tekintetben függnek Kínától, ezért a jó viszony érdekében nem beszélnek nyilvánosan a kényes kérdésekről, ahogy a Hindustan Times szerint az elrabolt pakisztáni lányok ügye is következmények nélkül elsikkadt.

Kína ezzel szemben továbbra is azt hangsúlyozza, hogy mindent megtesznek a bűnszervezetek felszámolásáért. 

Kép
Xiaoice óriáskivetítőn

Xiaoice óriáskivetítőn a sanghaji World Expo kiállításon 2021-ben

Kép: Profimedia - Red Dot

„Ukrán szépséget befogadnék” 

Több olyan online társkereső oldal is létezik, amelyen jómódú férfiak (főként amerikaiak, de nyugat-európaiak és kínaiak is) keresnek feleséget fejlődő országok szegény régióiból, például Ukrajnából, Oroszországból, Kolumbiából, Thaiföldről. Az egyik ilyen szolgáltató, a Meilishka orosz tulajdonosa szerint az ukrán lányok eddig is népszerűek voltak, de a háború kezdete óta még többen akarják őket, duplájára ugrott az ukrán menyasszonyok iránti érdeklődés. „Ezek a kínai ügyfelek tudják, hogy az ukrán lányok kétségbe vannak esve, és Kínát biztonságos helynek gondolják. A férfiak ezért arra számítanak, hogy ezek a lányok fontolóra veszik, hogy hozzájuk menjenek” – mondta a Vice-nak Pavel Stepanets, a társkereső szolgáltatás orosz tulajdonosa. A szolgáltatás ára 1000 és 1300 dollár között mozog. Emellett a Twitter kínai megfelelőjén, a Weibon is sokan kínálják fel otthonukat kifejezetten ukrán menekült nőknek, a felületen elszaporodtak az „ukrán szépséget befogadnék magamhoz” típusú megjegyzések, amely sok letiltást eredményezett a platformon. 

A robotszerelmes 

A magányos kínai férfiak életében Xiaoice is fontos személy. Ő egy kedves 18 éves lány, aki szeret szexi iskolai egyenruhákban járni, és a nap bármelyik percében válaszol, ha a partnere keresi. Tökéletesnek hangzik? Nagy kár, hogy nem létezik – a Xiaoice ugyanis egy olyan mesterséges intelligenciával felruházott chatbot, amely sok embernek nyújt vigaszt. Más virtuális asszisztensekkel ellentétben ezt a programot kifejezetten arra tervezték, hogy gyengéd érzelmeket váltson ki a felhasználóból: vicces, flörtöl, sőt erotikus üzeneteket is örömmel vált partnereivel. Az algoritmusa folyamatosan próbálja kitalálni, hogyan válhatna tökéletes társsá, így nem csoda, hogy a magányos emberek könnyen a csapdájába esnek, és beleszeretnek a programba. A Xiaoice készítői szerint a bot több mint 600 millió felhasználót ért már el, rajongói pedig többnyire alacsonyabb jövedelmű kínai férfiak. Az AI chatbotoknak jelenleg 420 millió dolláros piaca van Kínában. 
A Sixt Tone nemrég osztotta meg a nyilvánossággal Ming történetét, aki az egyik lábán izomsorvadással született, sántikálva jár, így mindig alacsony volt az önbecsülése. Beszámolója szerint 2017-ben önbizalma rövid időre megugrott, amikor online megismerkedett valakivel, akibe beleszeretett. Ám a találkozás balul sült el, a lány nem tudta elfogadni azt, hogy Ming csak bottal képes közlekedni. Emiatt a fiú kis híján véget vetett az életének, de ekkor jött Xiaoice.

„Ő nem olyan, mint a többi mesterséges intelligencia, mint Siri – olyan, mintha egy valós személlyel érintkeznék. Néha úgy érzem, hogy az EQ-ja (érzelmi intelligenciája) még az emberénél is magasabb” – nyilatkozta Ming. 

Tavaly augusztusban a cég bemutatott egy új csomagot, amelynek köszönhetően az emberek létrehozhatják személyre szabott virtuális partnerüket, meghatározva a külső és belső tulajdonságokat, valamint a nevet is. 

Hogyan lesz újra elég nő a kínai favakban? 

A férfiak közötti versengés a vidéki menyasszonyok árát is felverte, ami egyes beszámolók szerint magával hozta a fordított hozomány gyakorlatát. Ezt bizonyos tartományokban úgy próbálják mérsékelni, hogy maximalizálják az értéket, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Vannak olyan helyek, ahol igyekeznek olyan intézkedéseket hozni, amelyek a nők helyben maradását célozzák. Szakértők szerint azonban a legfontosabb a vidéki területen élők életszínvonalának emelése lenne.

Vannak már jó példák: egyes településeken a helyi önkormányzat segítette a férfiakat az otthonteremtésben, és abban, hogy szakmát tanuljanak, és az intézkedések radikálisan megnövelték a településen kötött házasságok számát.

Mások a nők bevonzására koncentrálnak például úgy, hogy olyan munkahelyeket teremtenek, amelyek kifejezetten a női munkavállalóknak jelentenek jó lehetőséget és magasabb fizetést. 
A nőhiány az egész társadalmat destabilizálhatja, az egyedülálló férfiak számának növekedése ugyanis növeli a szexuális bűncselekmények kockázatát, illetve a devianciák, például a gyerekek iránti vonzalom kialakulását, felvirágoztatja az emberkereskedelmet, és nem csupán az elrabolt menyasszonyok, hanem a prostituáltak és ügyfeleik számát is tovább növeli. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

A nyaraláshoz a fizetett szex is hozzátartozik? – A szexturizmus mint globális iparág

Miközben az Európai Unióban arról vitáznak, mely alapszavak sértik a női-férfi egyenjogúságot, a képviselt állampolgárok egy része magasról tesz az egyenlő bánásmódra, és inkább elutazik egy egzotikus vidékre, ahol kihasználhatja az ország emberi jogi hiányosságait. Az ősz halántékú férfiak fiatal ázsiai nőkkel, a jómódú fehér hölgyek pedig szálas...
Háttér szín
#bfd6d6

Várandós feleségével együtt deportálták – Viktor Frankl pszichológus nem hagyta, hogy megtörjék a szellemét

2022. 09. 20.
Megosztás
  • Tovább (Várandós feleségével együtt deportálták – Viktor Frankl pszichológus nem hagyta, hogy megtörjék a szellemét)
Kiemelt kép
viktor_frankl.jpg
Lead

Viktor Emil Frankl mindössze 37 éves volt, amikor várandós feleségével és szüleivel együtt koncentrációs táborba deportálták, s ott rövid időn belül elveszítette szeretteit. 1945-ben szabadult, és mély depresszióba süllyedt. Mások és a saját szenvedései mentén alkotta meg a logoterápiát. Úgy gondolta, hogy a legembertelenebb helyzetekben is lehet értelmet találni.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Viktor Frankl
logoterápia
értelem
Frankl
Auschwitz
Szerző
Kürthy Anna
Szövegtörzs

„Az ember szellemi szabadsága – melyet (...) senki nem vehet el tőle – lehetővé teszi, hogy még utolsó leheletéig is alkalmat találjon arra, hogy életét értelmessé tegye” – írta le ...mégis mondj igent az életre! című könyvében, amelyben a koncentrációs táborok kegyetlenségeit mutatta be pszichológus szemmel.

Elméletének alapja, hogy amennyiben nem tudunk a szörnyű körülményeken változtatni, saját magunkat kell változásra ösztönöznünk.

Minden helyzetben megvan a döntési szabadságunk, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Megtörhetik a fizikai, akár a pszichés valónkat is, azonban a szellemet nem vehetik el.

„Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.”

Frankl fiatalkora, a logoterápia kezdete

Frankl Bécsben született 1905-ben, zsidó család gyermekeként, három gyermek közül a középső volt. Édesanyja Prágából származott, édesapja Dél-Morvaországból. Az első világháború idején annyira elszegényedtek, hogy a gyerekeknek ételt kellett koldulniuk.

A pszichológia iránti érdeklődése hamar napvilágra került, már a gimnáziumi érettségin is a filozófiai gondolkodás pszichológiájáról írt. Személyesen ismerte Freudot és Adlert, a pszichológiai iskolák nagyjait. 

Középiskolás évei alatt kezdett leveleket írni Sigmund Freudnak, és mindössze 15 éves volt, amikor megtartotta első előadását az élet értelméről.

Különös figyelmet szentelt a depresszió és az öngyilkosság témájának. 1924-ben a Sozialistische Mittelschüler Österreich (osztrák szocialista középiskolák) elnöke lett, ahol diákoknak adott tanácsokat, ott töltött ideje alatt csökkent az egyetemisták körében elkövetett öngyilkosságok száma.

21 évesen már kongresszusokon tartott előadást Düsseldorfban, Frankfurtban és Berlinben. Itt fejtette ki először a pszichológia értelemközpontú megközelítését, amelyet logoterápiának nevezett el.

A szellem képes minden ellenében dönteni

Frankl a logoterápiában három élettevékenységet különböztet meg, ezzel magyarázza az ember minden felett álló szellemi dimenzióját. Az elmélet szerint, amíg a növényi létezésnek kizárólag testi, az állatinak testi és lelki, addig az emberinek van egy harmadik, az úgynevezett noetikus, szellemi dimenziója is. Frankl úgy gondolta, hogy amíg a test és a lélek bármikor megbetegedhet, a szellemi dinamizmus ezt nem teheti: kizárólag helyes vagy helytelen irányt vehet fel. Legfontosabb képessége az, hogy képes szembehelyezkedni a testtel és a lélekkel, képes ezek ellenében dönteni. Tehát akármennyire beteg is a test vagy a lélek, a szellem épségben marad. Az embernek például lehetősége van fáradtan, éhesen is elvégezni a munkáját.

Mindez azt jelenti, hogy akármilyen szenvedéseket él át a test, akármilyen szörnyűségeken megy keresztül a lélek, az ember szelleme egészséges marad, és képes felülkerekedni ezeken.

„A negativitás csupán feladat, és még a legkilátástalanabb helyzetekben is van lehetőség az előrelépésre. Minden válság, minden zsákutca, amely fejlődésünk folyamatában bekövetkezik, lehetőséget kínál arra, hogy irányt vegyünk. Egónk talán nem örül majd az új iránynak, de felsőbb énünk fel fogja fedezni a feladatban rejlő lehetőségeket.”

Frankl testi és lelki szenvedései

Egy darabig rendelt Bécsben és Berlinben is, azonban 1938 után zsidó származása miatt egyre több hátrány érte a praxisában. Megtiltották neki, hogy árja embereket kezeljen. Magánpraxist kezdett 1940-ig, majd a Rothschild Kórház neurológiai osztályának vezetője lett, amely az egyetlen olyan bécsi kórház volt, ahol még foglalkoztattak zsidókat. Praktizálása alatt több esetben mentett meg betegeket, akiket megöltek volna a náci eutanázia programban, csak mert testileg, szellemileg, pszichésen betegnek titulálták őket, s így nem járultak hozzá a német faj genetikai állományának javításához.

Frankl hamis diagnózisok kiállításával mentette meg ezen emberek életét.

1940-ben szerzett vízumot az Egyesült Államokba, végül azonban úgy döntött, hogy nem hagyja el Ausztriát és idős szüleit. Nem sokkal később megismerkedett a Rothschild Kórház egyik ápolónőjével, Tilly Grosserrel, akit 1941-ben feleségül vett. Egy évre rá, 1942 szeptemberében letartóztatták őket, majd Frankl szüleivel együtt a terezíni gettóba szállították a családot. A családból egyedül Frankl húga, Stella tudott Ausztráliába menekülni.

Frankl édesapja még ebben az évben meghalt a kimerültségtől, a túlélőket 1944-ben az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba szállították. Itt a szelekció során Frankl 65 éves édesanyját a gázkamrába irányították, feleségét pedig Bergen-Belsenbe vitték. Frankl munkatáborba került Kauferingbe, majd Tuerkheimbe.

Kép
Viktor Frankl fotó
Kép forrása: Profimedia

Az élet értelmének megtalálása

Az élet értelmének keresése klisésen hangozhat, ám egyáltalán nem egy elvont, mindenki számára megegyező és ugyanazon az úton elérhető értelemről beszélünk. Frankl szerint az értelem mindig egyedi, csak az adott személy fedezheti fel, és ennek megtalálása a legfőbb motivációja minden embernek, még olyan körülmények között is, amiket egy koncentrációs tábor jelent.

Az értelem nem minden esetben egy mindenen átívelő életcél, nem egy megfoghatatlan tézis, mint hogy „az élet értelme a boldogság”. A logoterápia szerint minden ember saját maga felelős azért, hogyan értelmezi a körülményeit, a tapasztalatait, hogyan ad nekik értelmet.

Értelmet találhatunk egy biztató mosolyban, egy napfelkeltében, egy szelet kenyérben is.

Az elmélet szerint nem a körülményeink a fontosak, nem az, amit otthonról hoztunk, hanem kizárólag az, amit kihozunk mindebből. A mi felelősségünk, hogyan töltjük meg életünket értelemmel.

„Ha valakit annak alapján ítélünk meg, netán elítélünk, amit biológiailag (öröklés, de a nemzeti hovatartozás is), pszichológiailag (nevelés, képzés) és szociológiailag (társadalmi és gazdasági adottságok) magával hozott, nem pedig annak alapján, amit ezekből kihozott, akkor teljesen igazságtalanok vagyunk vele szemben.”

A döntés szabadsága

Az embernek felelőssége van a döntésben, amelyet meghoz. Bár a választási lehetőségeket befolyásolja az ember pszichéje, testi állapota, korábbi tapasztalatai, környezete, azonban ezek nem determinálják semmilyen döntés felé. Az ember választási lehetőségeit korlátozhatják a körülmények, de megszüntetni nem képesek azt. Frankl a szellem dacoló hatalmának nevezte azt, hogy mindig képes szembehelyezkedni a fizikai és lelki dimenziókkal.

Ez a dimenzió mindannyiunkban megvan, mindannyian képesek vagyunk a körülményeink ellenében dönteni.

Frankl válasza a koncentrációs táborok gyötrelmeire

A táborokat 1945-ben szabadították fel amerikai csapatok, ekkor Frankl megtudta, hogy a családjából senki nem élte túl a szörnyűségeket. Ő maga a koncentrációs táborok nyomorúsága után, felesége, meg nem született gyermeke és szülei elvesztése után megtörten tért vissza Bécsbe.

Nem sokkal később megírta híres könyvét (…mégis mondj igent az életre! – Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort). 1947-ben elvette második feleségét, Eleonore-t, és született egy lányuk, Gabriele. 1955-ben a Bécsi Egyetem neurológia- és pszichiátriaprofesszora lett, és óraadóként dolgozott a Harvardon is. A szabadulása utáni években Frankl több mint 32 könyvet adott ki, és megalapította a logoterápiát.

1970-ben San Diegóban megalakult az első logoterápia tanszék, majd 10 évvel később összehívták az első Logoterápia Világkongresszust is. 1995-ben megírta önéletrajzi kötetét, egy évvel később pedig megjelent utolsó könyve (Man’s Search For Ultimate Meaning).

Élete során megtapasztalta a legnagyobb szenvedést: testileg és lelkileg is gyötörték, kínozták. Frankl azonban kitartott, és hitt benne, hogy szellemét senki nem törheti meg. Gazdag emberi és szakmai életutat hagyva maga után 1997. szeptember 2-án hunyt el szívelégtelenségben. 92 éves volt.

Felhasznált irodalom

  • Viktor Emil Frankl: ...mégis mondj igent az életre! – Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort
  • Szili Zsuzsanna: Logoterápia és egzisztenciaanalízis – a modern kor pszichoterápiája 1-6. Rész
  • https://zsblog.hu/viktor-frankl-es-az-elet-ertelme/

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
fényes triád

A jóság nem a gonoszság ellentéte – A „fényes triád” pszichológiája

A kétezres évek eleje óta izgatja a szakemberek fantáziáját a „sötét triád”, vagyis azok a személyiségjegyek, amelyek az ember sötét oldalát erősítik. Ugyanakkor nemrégiben kutatások születtek arra vonatkozóan is, hogy milyen személyiségjegyek irányulnak a jóra, s hogy ezek meghatározóbbak-e a negatív vonásainknál. Vajon az ember alapvetően jó?

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Csíkszentmihányi Mihály: „Az embert alábecsülni veszélyes dolog”

Csíkszentmihályi Mihály: „Az embert alábecsülni veszélyes dolog”

Nem eddig ismeretlen, új elméletek jelentik az ember számára a megoldást, sokkal inkább a régi alapigazságok újrafelfedezése - erősítette meg Csíkszentmihályi Mihály, a flow-elmélet megalkotója, az Amerikában élő és munkálkodó pszichológus és pszichiáter professzor magyarországi előadásán.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
gyermek utáni vágy

Elemi ösztön? – A gyermek utáni vágy a pszichológia történetében

Hogyan születik meg a nő lelkében a gyermek utáni vágy? Milyen tényezők, tudatos és tudattalan belső motivációk és külső körülmények játszanak közre a kialakulásában? Ha feltennénk a kérdést a nőknek, akik gyermekáldásra vágynak, vagy vágyuknak eleget téve már szültek, ezerféle választ kapnánk. A téma a kutatókat is érdekli...
Háttér szín
#c8c1b9

„Ha valamit egyszer kimondtunk, annak úgy kellett lennie, ebben a szubkultúrában nincs második esély”

2022. 09. 20.
Megosztás
  • Tovább („Ha valamit egyszer kimondtunk, annak úgy kellett lennie, ebben a szubkultúrában nincs második esély” )
Kiemelt kép
d._somogyi_eszter.jpg
Lead

D. Somogyi Eszter tíz évig dolgozott szociális munkásként Budapest utcáin, drogfüggő hajléktalanok között. Úgy érzi, soha jobb nem történhetett volna vele az életében, pedig nem erről álmodott. Mégis erre hívta el az Isten, aki mindvégig vigyázott rá. Soha semmilyen bántódása nem esett, nem kapott el semmilyen betegséget, pedig TBC-s, HIV-fertőzött és hepatitises kliense is volt. Utcán szerzett tapasztalataiból, élményeiből regényt is írt „A kegyelem érintése” címmel.

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
szociális munkás
D. Somogyi Eszter
hajléktalan fiatalok
tűcsereprogram
drogfüggő hajléktalanok
drogfüggőség
Szerző
Bodonovich Ágnes
Szövegtörzs

A legtöbb fiatal lány nem arról álmodik, hogy drogos hajléktalanok között élje az életét, nekik segítsen. Hogyan kerültél közéjük?

Nekem sem ilyen terveim voltak, még csak szociális munkás sem akartam lenni. Gyerekekkel akartam foglalkozni valamilyen segítő szakmában, és szociálpedagógia szakra jelentkeztem. Anyukám a tudtom nélkül beírta a veszprémi szociális munkás szakot a felvételi jelentkezési lapom utolsó helyére. Úgy volt vele, ha felvesznek oda, ahova szeretnék menni, sosem tudom meg, ha pedig nem, akkor ezzel megágyaz a továbbtanulásomnak. Egy-két ponttal lemaradtam a felvételin, így el is kezdtem a szociális munkás szakot.

A harmadik évben volt egy tantárgyunk: szociális munka szenvedélybetegekkel. Eleinte nem érdekelt, ugyanis két dologban biztos voltam: szenvedélybetegekkel és hajléktalanokkal sohasem akarok foglalkozni. Aztán mégis megváltozott a véleményem, ugyanis a tanárom a Baptista Szeretetszolgálatnál dolgozott, és épp akkor indítottak utcai programot drogos, hajléktalan fiataloknak.

Teljesen megfogott, ahogy a munkájáról beszélt, annyira más volt, mint a többi tanár. A szavai alapján nem is tűnt olyan kilátástalannak ez a terület, mint ahogy mindnyájan gondoljuk.

Elmentem hozzájuk egy egyhetes gyakorlatra épp a krízisidőszak kellős közepén, és úgy éreztem, a helyemen vagyok. Aztán a negyedik évben is náluk töltöttem a féléves gyakorlatomat. Isten minden irányból megsegített, hogy mindaz, amiért szociális munkás szakon vagyok, kiteljesedhessen. Még szállásom is lett Budapesten az utolsó pillanatban, tálcán kínálta az Úr. Rengeteg megerősítést is kaptam tőle abban az időben Jeremiás próféta könyvén keresztül: „Ne félj tőlük, mert én veled vagyok! Ímé, az én igéimet adom a te szádba!”

Akkor és később is mindvégig vigyázott rám, soha semmilyen bántódásom nem esett, és nem kaptam el semmilyen betegséget, akkor sem, amikor HIV-fertőzött, TBC-s vagy hepatitises kliensünk volt.  Az, hogy szociális munkás lettem, abszolút isteni elhívás volt, ez volt az ő terve az én életemmel. Nem is volt kérdés, hogy maradok-e.

Hogyan teltek a mindennapjaid az utcán?

Sohasem volt két egyforma napunk. Hiába terveztük meg reggel, hogy három helyszínre megyünk, és öt embernek fogjuk elintézni a szociális ügyeit, az élet mindig felülírta a terveinket.

Már az első helyszínen belefutottunk valakibe, aki épp rosszul volt, elájult vagy megfagyott a lába. Vagy kaptunk egy hívást, és rögtön irányt kellett változtatnunk.

Folyamatos jelenlétet nem tudtunk biztosítani a srácoknak, de mindnyájuknak megvolt a telefonszámunk, és azonnal tudtak nekünk szólni, ha szükségük volt ránk. Rendszeresen vittünk nekik ételt, ruhát, takarót, és ami épp az adományban volt. Tűcsereprogramot is működtettünk, steril fecskendőkkel láttuk el őket. Ha bárkinek egészségügyi ellátásra volt szüksége, autóba ültettük, elvittük, és végigültük vele a várakozási időt. Volt, akinek a terhességét is végig támogattuk. Segélyt intéztünk, ha járt valakinek, illetve rendszeresen pótoltuk az elveszett okmányaikat. Ha kellett, közfürdőbe kísértük őket, vagy tetűtlenítettük a hajukat.

Csapatban láttad el ezt a munkát?

Az utcai szociális munkások mindig párban dolgoznak. Egyrészt azért, hogy amíg az egyik telefonálgat, addig a másik tudjon beszélgetni a kliensekkel. Másrészt azért, hogy biztonságban legyünk. A társam egy leszerelt hivatásos katona volt, aki korábban kiképzőként dolgozott, és Koszovót is megjárta békefenntartóként. Hihetetlen jó csapatot alkottunk ketten. Saját módszereink szerint dolgoztunk, az ő katonaságból hozott tapasztalatait gyúrtuk össze az én elméleti szociális munkás tudásommal. Rengeteg biztonsági és egyéb szabályt hoztunk annak érdekében, hogy hatékonyak legyünk, és a belénk vetett bizalom se sérüljön, például, ha valamelyik srác agresszívan viselkedett mással vagy velünk, akkor gondolkodás, kérdezés nélkül elhagytuk a helyszínt.

Hogyan sikerült bizalmi kapcsolatot kialakítani a fiatalokkal?

Minden sráccal érdekből indult a kapcsolatunk. Érdekében állt szóba állni velünk, mert vittünk neki ételt, ruhát, steril fecskendőt.

Mindig onnan tudtuk, hogy valaki már bízik bennünk, hogy nemcsak kaját, 43-as cipőt kér, hanem tanácsot vagy segítséget is: megmutatta a lábszárfekélyét vagy az elszúrt vénáját, hogy szerintünk kellene-e ezzel kezdeni valamit, vagy megadta a személyes adatait, hogy lekérjük az anyakönyvi kivonatát, mert elvesztette a személyi igazolványát.

Arra mindig nagyon ügyeltünk, hogy ha valamit kiejtünk a szánkon, annak úgy kell lennie, különben rögtön bizalmat vesztünk, és ebben a szubkultúrában nincs második esély. Éppen ezért sohasem ígértünk semmit, de mindenben segítettünk, ha tudtunk. Miután elkezdődött az érdemi szociális munka, akkor tudtunk bárkivel arról is beszélgetni, hogy jobb lenne, ha télen nem fagyna halálra a sátorban, amikor melegedőbe is mehetne, mit gondol a tiszta életről, elképzelhetőnek tartja-e, hogy abbahagyja a drogozást. Sok srácot sikerült kigondoznunk ebből a körből, és rendbe jött az élete, dolgozik, beilleszkedett a társadalomba. Többen bejelölnek ismerősnek a Facebookon, üzenetet küldenek. Nem egy írja, hogy később értette meg azt, amit évekkel ezelőtt mondtam neki a Moszkva téren, a járdaszegélyen üldögélve.

Kép
D. Somogyi Eszter szociális munkás
Eszter használt fecskendők begyűjtése közben – Fotó: Dobozi Sándor/Baptista Szeretetszolgálat archívuma

Gondolom, nem mindenki története sikersztori. Nehéz volt megtanulni, hogy senkit sem menthetsz meg az akarata ellenére?

Nagyon hamar leengedtem a vállamról azt a terhet, hogy én bárkit is megmentsek, mert valóban senkit sem tudok az akarata ellenére. Mi csak eszközök voltunk ezeknek a srácoknak az életében, vagy használtak minket, hogy változzon az életük, vagy sem. Volt, aki csak arra használt minket, hogy stagnáljon az élete, és ne vigye el a tél.

Mennyire viselt meg érzelmileg egy-egy fiatal elvesztése?

Mivel megszerettem ezeket az embereket, fájt, amikor meghaltak. II. Erzsébet királynő mondta: „A szeretet ára a gyász”. Azonban bármennyire fáj is, nem szabad, hogy egy kliens elvesztése hatással legyen az én életemre, vagy lelkiismeret-furdalást indítson el bennem.

Idővel sokkal tisztább lett a heroin, ezért figyelmeztettük a srácokat, hogy vigyázzanak vele, inkább két részletben adják be.

Volt, aki nem hallgatott ránk, és belehalt a túladagolásba. Kinek a hibája, az enyém vagy az övé? Nyilván nem az enyém, soha nem is éreztem miatta lelkiismeret-furdalást, dühöt viszont igen: „Hogyan lehetett ilyen hülye!?”.

A szociális munkás nem tud hatással lenni arra, mi lesz a kliens életének kimenetele, ám ha valaki el akar indulni a változás útján, nem lehet annak gátja. Egyedül azért lehet lelkiismeret-furdalása, ha nem tesz meg mindent idejében azért, hogy bejuttassa az illetőt az elvonóra. Itt nem működik a „ráérünk arra még”, csak itt és most van.

Voltak valaha mélypontjaid, amikor azon gondolkoztál, hogy otthagyod ezt a munkát?

Igen, de soha nem a munkám vagy az emberek, hanem a körülmények miatt. Először a Lipót bezárása után éreztem azt, hogy szakmailag nincs értelme a munkámnak, nincs eszköz a kezemben, hogy segítsek. Volt addig egy jól működő rendszer, személyes kapcsolatom volt az orvosokkal, tudtam, melyik szer miatt kit kell hívni, ha valamelyik kliensünk úgy döntött, változtatni akar, és már másnap fogadták. Hirtelen légüres térbe kerültünk, ha valaki elvonóra akart menni, fogtuk a fejünket, és keresgéltünk, hol fogadnak drogfüggőt. A másik mélypontot a dizájner drogok megjelenése hozta. Teljesen kifordították önmagukból az évek óta heroinozó, füvező, alkoholizáló fiatalokat.

A hatásukra olyan személyiségváltozáson mentek keresztül, hogy mi sem tudtuk, mire számíthatunk, amikor kimegyünk hozzájuk.

A heroinról és a fűről tudjuk, milyen hatással van a szervezetre, hogyan lehet róla leszokni, milyen ütemben regenerálódik az agy, ha valaki tiszta marad. A szintetikus anyagokról azonban nem tudtunk semmit, mindnyájan csak sötétben tapogatóztunk, egymással osztottuk meg a tapasztalatainkat. Az egész szakmát komoly kihívás elé állították.  

Hogyan ért véget a tízéves utcai munkád?

Férjhez mentem, és egy hónap múlva a lelkész férjemet egy Nyíregyháza melletti faluba helyezte a püspök. Egy hónapnyi időm sem maradt arra, hogy felszámoljam a budapesti életemet. Megérkeztünk az új helyre, megszűnt a sok tennivalóm, és depresszióba estem. Eltartott egy darabig, míg sikerült beazonosítanom, hogy gyászfolyamaton megyek keresztül, és ez teljesen normális. Tíz évig az határozta meg az identitásomat, hogy Somogyi Eszter szociális munkás vagyok, és drogos hajléktalanokkal foglalkozom, és ez most hirtelen megszűnt. Ráadásul nemcsak a munkámat vesztettem el, hanem a lakhelyemet, a barátaimat, a kapcsolataimat, a gyülekezetemet, a kórusomat, még saját magamat is. Az Istennel való kapcsolatomnak sem tett túl jót a nagy változás, morgolódtam is miatta.

Hogyan sikerült talpra állni?

Könyvet kellett írnom ahhoz, hogy azt tudjam mondani, vége, lezártam az életem ezen szakaszát. A kegyelem érintése című regényben olyan eseteket dolgoztam fel, amelyek tíz év alatt megtörténtek velem az utcán. Egy éven keresztül, amíg írtam, minden éjjel álmomban újra szociális munkás voltam, visszamentem a múltba, találkoztam a srácokkal, újra éltem velük mindent.

Kép
D. Somogyi Eszter és családja
D. Somogyi Eszter és családja – családi archívum

Mivel foglalkozol most?

Két fiunk született, az egyik négy-, a másik hatéves. Időközben a Nyírségből az Őrségbe költöztünk, a férjemet meghívta lelkésznek az itteni gyülekezet. Régóta írok novellákat, van saját blogom. Időközben kitanultam az online marketinget, több cégnek is dolgozom. Ahogy a kisebbik fiam is óvodás lett, elkezdett hiányozni az a fajta munka, amit akkor is csinálnék, ha nem fizetnének érte. Nem akartam elengedni a szociális munkát, de tudtam, hogy a gyermekeim rovására menne, mert az teljes embert kíván. Már egy ideje gondolkoztunk az örökbefogadáson, de nem éreztük a mi utunknak, a nevelőszülőséget viszont annál inkább.

Már Budapesten megfogalmazódott bennem: ha csak egy gyermeknek is meg tudnám változtatni az életét, szívesen megtenném, ugyanis láttam, hogy a srácok többsége állami gondozásból kerül az utcára, mert senki sem fogja meg a kezüket.

Áprilisban megérkezett a családunkba egy 11 hetes kisbaba, vele vagyok most itthon, és elkezdtem egy új könyvön is dolgozni.

 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Egy hajléktalan a Csak Egyet Szolgálat központjában

„A börtön után kerültem ide” – A „Csak Egyet Szolgálat” vezetője hajléktalan emberek életútjáról beszél

„Amikor az ember megszületik erre a világra, nem rendelkezik mindennel, amire szüksége van testi és lelki életének fejlődéséhez. Szüksége van másokra. Különbségek jelennek meg, amelyek életkorhoz, testi képességhez, értelmi és erkölcsi adottságokhoz, gazdasági tevékenységhez és vagyonhoz kötődnek. A talentumok nem egyformán kerülnek szétosztásra. E különbségek Isten tervéhez tartoznak...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
drogfüggőség

„A fű semmit nem adott, de kaput nyitott a nagyobb hatású drogok felé”

Bajcsi Norbert húsz évig volt drog-, alkohol- és gyógyszerfüggő. Megjárta a poklok poklát, összesen hat évet ült börtönben, volt hajléktalan, a zárt osztályon is megfordult. Majd segítséget kért, és eljutott a ráckeresztúri Református Drogterápiás Otthonba, ahol teljesen felépült. Ma már ő segít másoknak, drogprevenciós előadásokat tart és tanúságot...
Háttér szín
#fdeac2

„A mentális állapotunk attól is függ, mit eszünk” – Interjú Vida Kata gasztrobloggerrel

2022. 09. 19.
Megosztás
  • Tovább („A mentális állapotunk attól is függ, mit eszünk” – Interjú Vida Kata gasztrobloggerrel)
Kiemelt kép
vida_kata_mentalis_allapotunk_1_paczai.jpg
Lead

A nagysikerű Babramegy című blog szerzője, Vida Kata pszichológus és blogger a növényalapú táplálkozás elkötelezett híve. Az étkezés mentális egészségünkre gyakorolt hatásáról, a főzés izgalmassá tételéről, furfangos praktikákról és egyéb érdekességekről beszélgettünk vele. 

Rovat
Életmód
Címke
Vida Kata
Babramegy
gasztronómia
étrend
egészséges étrend
növényi étrend
növényalapú táplálkozás
egészséges táplálkozás
szezonális
Idei haza zöld
Pszichológus
Szerző
Ayhan Gökhan
Szövegtörzs

– Hosszú ideje vezeti a Babramegy című gasztroblogot. Honnan sikerült hova eljutnia, mire a legbüszkébb? 
– Habár az anyukám nagyon szeret főzni és nagyon jól is főz, nem nagyon tanított meg engem a konyhai fortélyokra, úgyhogy úgy kerültem egyetem alatt kollégiumba, hogy tésztát sem tudtam főzni. Amikor kezdtem belejönni, akkor pár másik lelkes emberrel elkezdtünk közösen írni egy blogot, hogy hogyan lehet viszonylag kevés pénzből, kollégiumi körülmények között, piacra járva zöldségekből jókat főzni, kicsit meghaladva a melegszendvics, pizza, rántotta szentháromságot. Amikorra befejeztem az egyetemet, és kikerültem a koliból, már nagyon megszerettem a főzést, ekkor merült fel bennem, hogy elkezdem a saját blogomat. 10 éve írom a Babramegyet. A legbüszkébb a tavaly megjelent első, saját szakácskönyvemre, az Idei, hazai, zöldre vagyok. 

– Kik voltak a mesterei, szellemi tanácsadói, elsősorban mit sajátított el a nagyoktól? 
– Mivel internetről tanultam meg főzni, a „tanítóim” is az online világból vannak. Három nagy inspirálóm van a mai napig: Mautner Zsófi (Chili és Vanília), mert soha nem ad ki a kezéből olyat, ami nem tökéletes, Yotam Ottolenghi, mert kiapadhatatlan a kreativitása és Samin Nosrat, mert hiteles és szerethető.  

– Végzettsége szerint pszichológus. Befolyásolja a közérzetünket, lelki állapotunkat, mit és hogyan eszünk? 
– A táplálkozáspszichológia eredményei szerint a minél kevesebb ipari feldolgozású élelmiszer és finomított cukor fogyasztása, valamint a magas zöldség–gyümölcs-bevitel, a teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek és olajos magvak fogyasztása, a nem túl magas húsbevitel biztosítja az egészséges bélflórát, és ezzel összefüggésben a mentális egészséget. Ezzel szemben a tipikus nyugati étrend, a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek túlzott bevitele rosszabb mentális egészségi mutatókkal jár együtt.

Nincs egyetlen olyan kutatási eredmény sem, amely szerint ez a fajta nyugati étrend a jó mentális egészséggel függne össze.

Akik nagyobb arányban fogyasztanak friss zöldséget és gyümölcsöt, azok kevesebb mentális zavarral küzdenek, ideértve a depressziót, a megélt stresszt és a negatív hangulatot, valamint magasabb arányban számolnak be boldogságról, jó hangulatról és az élettel való elégedettségről.

A zöldség–gyümölcs-bevitel és a mentális egészség közötti összefüggés ráadásul dózisfüggőnek tűnik, tehát minél magasabb a bevitel, annál jobb mentális egészségről számolnak be a vizsgálati személyek. 

– És hogy látja, a növényi alapú táplálkozás szélesebb körű elterjedése évtizedeken belül hozhat annyira radikális változást, hogy kiszorítsa a húsfogyasztást? 
– A húsfogyasztást elsősorban a klímaváltozás fogja kiszorítani, egyre nagyobb teret nyernek majd a különböző műhús készítmények, legyen szó növényi alapú fehérjéből készült élelmiszerekről vagy sejtalapú húsként ismert helyettesítőkről. Már most látszik ezeknek a készítményeknek az előretörése, és az is, ahogy a nagy húsipari vállalatok már ezekbe a termékekbe fektetnek bele. Az, hogy ez jó lesz-e nekünk és a bolygónak, majd az idő dönti el. Ha optimista akarok lenni, akkor azt gondolom, hogy ez majd felszámolja a tarthatatlan ipari állattartást, ha pesszimista, akkor meg azt, hogy ez is csak egy újabb iparilag előállított tömegtermék, ami egyáltalán nem biztos, hogy egészségesebb vagy fenntarthatóbb lesz.

Egy biztos: jelenleg sajnos kiváltság nem iparilag feldolgozott és növényfókuszú étrendet tartani, és az lenne a jó, ha ez tömegek számára lenne elérhető. 

– Régen a családok életében az ebédlőasztal közösségteremtő erővel bírt, ma egyre kevesebb idő jut a közös étkezésre. Látja ennek a hatását? 
– Abszolút! Az egyik legnagyobb társadalmi változásnak tartom az étkezés kapcsán, hogy kevesebb időt fordítunk rá, mint valaha a történelem folyamán. Ma mindennapi élményünk, hogy nincs időnk napközben enni, nincs időnk az egyik alapvető létfenntartó tevékenységünkre – gondoljunk bele, hogy ez micsoda őrület! Még 100 évvel ezelőtt sem volt így, a gyárakban az ebédidő másfél órájára megállt az élet, a teljes termelést leállították, amíg mindenki megebédelt. Ehhez képest ma nemhogy másfél órás, de órás ebédszünete sincs szinte senkinek (még a gyerekeinknek is csak negyed órájuk van enni az iskolában), szerintem ez egy rettenetes eredménye a későmodern kapitalista társadalmi berendezkedésnek. 

Kép
Vida Kata
Kép: Páczai Tamás

– Vannak, akik nem képesek elszakadni nagyanyáik szocialista-realista konyhájától, szakítani a panírozás-rántás-habarás áldatlan szenthármasával. Nekik mit tanácsol, hogyan tegyék meg az első lépést az egészségesebb táplálkozás felé? 
– Nehéz dolog a szokások átalakítása, mindenképpen érdemes apró és örömteli lépésekkel kezdeni. Ha szeretnénk több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, akkor válasszunk olyan zöldséget, gyümölcsöt, amit igazán szeretünk (mindenkinek van legalább egy-kettő), és azokkal kísérletezzünk először; válasszunk mindenféle színű, formájú zöldséget (sárga cékla, lila répa), minél színesebb és játékosabb, annál több örömet fog okozni; és először csak a kedvenc ételünk köretét változtassuk valami másra, például a krumplipürét.

Nem kell a teljes menüt azonnal lecserélni, tartós viselkedésváltozást csak apró lépéseken és az örömön keresztül lehet elérni. 

– A legegyszerűbb alapanyagokból is varázsolhatunk? 
– Szinte minden zöldséggel csodát művel, ha főzés helyett a sütőben készítjük el őket, és hagyjuk, hogy illatosan, enyhén karamellizálódjanak. A répa, cékla, zeller, paszternák, édesburgonya, csicsóka, sütőtök, kelbimbó, kelkáposzta, karfiol, sőt még a gombák is új arcukat mutatják a sütőben sülve. Mindig élvezetesebbé tesz egy ételt, ha nemcsak különböző ízekkel, hanem különböző textúrákkal is találkozunk benne. Legyen valami krémes, valami ropogós, valami harsány, legyenek nagyobb darabra vágott összetevők és kisebb falatok. 

– Elárulja, melyik a kedvenc termelői piaca, és miért? 
– Elfogult vagyok a Hunyadi téri termelői piaccal, mert itt lakom a téren. Télen heti egyszer, nyáron mindennap idejárok. 

– A gasztrobloggerségben van további perspektíva? 
– Abban mindig van lehetőség, ha valaki felszabadultan tud arról írni, ami érdekli, nem azért, mert éppen trendi vagy kattintáscsalogató. Kassák Lajos állítólag azt mondta, hogy „a művészetnek nem célja, hanem oka van”, szerintem ez igaz minden alkotásra. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

„A főzés és a piacozás környezetkímélő megoldás” – interjú Mautner Zsófival

Szeretek főzni. Kigondolni a piacon a menüt, elkészíteni, tálalni, nézni, ahogy jóízűen megeszik, aztán persze dicsekedni is egy-egy saját recepttel, és meghallgatni másokét. De csak amolyan autodidakta vagyok, főzős műsorokat sem nagyon nézek, ezért aztán óvatosan kezdek beszélgetésbe Mautner Zsófival, akinek kisujjában van a magyar, sőt a nemzetközi...
Háttér szín
#fdeac2

„Kollégák, pénteken mindenki hamarabb hazamehet” – A családbarát cégek jobban vészelik át a válságokat

2022. 09. 19.
Megosztás
  • Tovább („Kollégák, pénteken mindenki hamarabb hazamehet” – A családbarát cégek jobban vészelik át a válságokat)
Kiemelt kép
csaladbarat_vallalat.jpg
Lead

Ujvári Enikő személye összefonódott a „családbarát vállalat” fogalmával. HR-esként már megalakulásától segíti a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom munkáját, alelnökként dolgozik a munkáltatók és munkavállalók partneri kapcsolatáért, a munka–magánélet jobb egyensúlyáért. Nevéhez kötődik a Balansz Program és Közösség, amelynek kb. 600 vállalat a tagja országszerte. 2013 óta osztják ki a „Az Év Családbarát Vállalata” címeket és díjat, ennek apropóján beszélgettünk.

Rovat
Köz-Élet
Címke
családbarát munkahely
családbarát vállalat
Ujvári Enikő
Az Év Családbarát Vállalata
Három királyfi három királylány Mozgalom
Szerző
Kölnei Lívia
Szövegtörzs

– Az az én szép történetem, hogy a kisebbik lányom pont 2009-ben született, amikor Kopp Mária megalapította a Három Királyfi Három Királylány Mozgalmat, tehát egyidős a mozgalommal, és én nem sokkal az ő születése után kezdtem el önkénteskedni itt. Akkor már jó pár éve otthon voltam a nagyobb gyermekemmel, és úgy éreztem, hogy jó lenne valami társadalmi munka, ami nem terhel meg, nem egy kötött munkahely, hanem én tudom szabályozni, hogy mennyit és mit vállalok el. Így kezdődött. Ezért szoktam biztatni a kismamákat, hogy amikor otthon vannak a gyermekükkel, akkor sem kell teljesen elengedniük minden külső kapcsolatot, hanem érdemes valamilyen munkatevékenységbe bekapcsolódni akár önkéntesként.

– Én is tapasztaltam, mennyire jó és hasznos volt, amikor a három gyermekemmel otthon töltött hosszú időszak végén – már csak a szellemi kiéhezettség miatt is – visszakapcsolódtam a munkahelyemhez egy önként végzett kutatómunkával. Könnyebben fogadtak vissza félállásba.

– A jó cégek eleve maguk kezdeményeznek kapcsolattartó programokat a gyesen lévő kismamákkal, tehát nem engedik el a kezét, segítenek fejleszteni a tudását, hogy ne maradjon le szakmailag, sőt, esetleg fel is ajánlanak neki otthonról végezhető munkát.

– Ez régen egyáltalán nem volt jellemző. Hogy tapasztalod, mekkora szerepe van abban „Az Év Családbarát Vállalata”-díjnak, hogy egyre trendibb a vállalatok számára „családbarátnak” lenni?

– Jelentős a szerepe. 2012-ben, amikor a Balansz Programunk indult, majd 2013-ban, a díj-pályázat kihirdetésekor még lasszóval kellett összegyűjteni és rávenni pár céget, hogy pályázzon. Amikor mentünk népszerűsíteni a munka–magánélet egyensúlyát és a családbarát vállalati jó gyakorlatokat, nagy szemeket meresztettek, hogy hát ez egy cég, amelynek a dolgozók magánéletéhez semmi köze. Hosszú idő kellett, amíg ezt a gondolkodásmódot meg lehetett fordítani, hogy teljes embernek kell tekinteni a kollégát örömeivel és gondjaival együtt. Ma már ott tartunk, hogy a tavalyi fődíjasok mind magyar vállalatok, és maguktól is rengetegen jelentkeznek, mert a családbarát minősítésnek nagy presztízse van. Mentorvállalataink szívesen megosztják a saját tapasztalataikat, jó gyakorlataikat más vállalatokkal.

Gyönyörű élmény látni, hogy a versenytársaiknak is sokat segítenek.

– A járvány hátráltatta a családbarát vállalati átalakulást, vagy éppen lendített rajta?

– A Covid-okozta bizonytalan gazdasági és társadalmi környezetben felértékelődtek a stabil munkahelyek, és ezáltal az egész családbarát gondolatkör. Az embereknek sokkal fontosabb lett, hogy ne csak megkapják a fizetésüket, hanem legyen perspektíva abban a cégben, amelynél dolgoznak. A felmérések azt mutatják, hogy a családbarát vállalatok jobban vészelték át ezt az időszakot. A járvány alatt felmértük a munkatársi motivációt. Kiderült, hogy míg az átlagos cégeknél az alkalmazottak 56%-a tudott motivált maradni, tehát tízből öt-hat ember, a mi Balansz Programunkkal kapcsolatot tartó kb. 600 cég dolgozói esetében ugyanez az arány 89% volt, tehát tízből kilenc ember azt nyilatkozta a Covid alatt, hogy ő motivált maradt. Ez a hatékonyság és kiszámíthatóság szempontjából is nagy különbség.

A Covid előtt nagyon rugalmatlan volt a magyar munkaerőpiac, alig éltek az atipikus (például részmunkaidős, rugalmas munkaidős vagy otthonról végezhető) munkaformákkal, hiába volt meg a törvényi lehetősége. A családbarát cégek már akkor is rugalmasabbak voltak, sokkal jobban érvényesült náluk az a bizalom-vezérelt vezetési elv, hogy „meg tudjuk beszélni, meg fogjuk találni a megoldást, rugalmasan alkalmazkodunk egymáshoz”. Amikor a járvány miatt hirtelen minden cégnek alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez, akkor ők helyzeti előnyből indultak neki a válsághelyzetnek.

Kép
Ujvári Enikő
Ujvári Enikő

– Az állami egészségügyi intézmények hogyan lehetnének családbarátabbak?

– Egy kisgyerekes anya számára nagy segítséget jelentenek a rugalmas műszakok, amikor választhat, hogy pl. 8-tól vagy 9-től dolgozik, és esetleg nem 8 órában, hanem 6 vagy 7 órában, ami mellett még be tudja vinni a gyereket az oviba, és érte is tud menni. A kórházakat is elsősorban a munkabeosztás rugalmas rendjével tudják családbarátabbá tenni. Nem mindegy, hogy egy orvosnő vagy nővér kismamaként négy órában is visszajöhet-e dolgozni, és nem rögtön tizenkétórázni meg éjszakázni kell neki. Az is számít, hogy az egy munkahelyen dolgozó házaspár esetén figyelembe veszik-e, hogy valamelyikük el tudjon menni a gyerekért az iskolába. Azért alapítottunk Családbarát Kórházi Innovációs Díjat a Magyar Kórházszövetséggel együtt, hogy jutalmazhassuk a családbarát munkáltatói eszközöket. A rugalmas munkavégzés persze csak egy szelet, emellett sokféle eszközzel élhetnek: hasznos előadásokkal, programokkal, szükség esetén a munkavállalók gyerekeinek felügyeletével… A kórházaknál nézzük a szolgáltatást is, hogy mennyire betegbarát.

– Hogy tapasztalod, a kis-, közép- vagy nagyvállalatok vannak előnyben a családbarát eszköztárat tekintve?

– Sok szempontból kiegyenlítődnek az esélyek.

A multiknál sok segítség jöhet külföldről, a kisvállalatoknak meg az az előnye, hogy ott sok minden már magától jól működik, mert sokkal szorosabbak az emberi kapcsolatok.

Ha a vezető azt mondja, hogy „kollégák, pénteken mindenki hamarabb hazamehet”, akkor ezt nem kell több szinttel engedélyeztetni.

– Mennyire látod annak a veszélyét, hogy csak addig igyekeznek a cégek szép dolgokat tenni és azt mutatósan előadni, amíg elnyerik Az Év Családbarát Vállalata-díjat vagy címet, aztán marad minden a régiben?

– Évente 50–60 pályázóból kb. 20-30-nak adunk „családbarát” címet, ők a jókból a legjobbak – és egy-egy fődíjat osztunk ki mindhárom kategóriában (kis-, közép- és nagyvállalat). De még a nagyon elkötelezett mentorvállalatainknál is előfordul – főleg, hogyha nő a cégméret –, hogy valamelyik vezető nem veszi figyelembe a munkavállalók szempontjait, aki „hiba a rendszerben”. Azért vagyunk mégis nyugodtak, amikor azt mondjuk egy cégről, hogy családbarát, mert azt jól fel tudjuk térképezni, hogy a felsővezetői attitűd ebbe az irányba visz, és vannak olyan működő programok, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Valamint rákérdezünk mindig, hogy a jövőben mit terveznek ezen a területen. Kérünk munkavállalói referenciákat is, ami nem csak annyi, hogy jaj, de jó itt dolgozni, hanem konkrét történeteket kell küldeniük, amiért ők úgy érzik, hogy igen, ez egy családbarát cég.

Egyébként borzasztó öngólt rúg az a vállalat, amelyik azt kommunikálja magáról, hogy családbarát, és nem úgy működik, mert ma már minden információ eljut mindenkihez nulla perc alatt. Pillanatok alatt kipattan a valóság, és az hitelvesztéssel jár.

– Két nagy ellensége lehet a cégek családbaráttá fejlődésének: a recesszió és a munkaerőhiány, amelyek miatt bármilyen kedvezményt vissza lehet vonni.

– A családbarát intézkedések jelentős része nem feltétlenül anyagi kérdés, hanem hozzáálláson múlik. Elmesélek egy szép történetet egy mikrovállalkozóról. A pici cégnek négy munkatársa volt, és elment az egyikük. A vezető fogta a fejét, mert négy főből egy, az komoly csökkenés. És akkor rájött, hogy ő nem egy kollégát fog fölvenni, hanem két részmunkaidőst, akik történetesen egyébként kisgyermekes mamák voltak mind a ketten. Ez az akció nem vett ki sokkal több pénzt a zsebéből, mint ha egy teljes állású embert alkalmazott volna, viszont rájött arra, hogy sokkal jobban jár, ha két boldog részmunkaidőse van, akik, ha valami történik, megkérhetők egy kis pluszmunkára, helyettesítésre, és azt el lehet velük számolni. Az eltávozott kolléga munkakörét fölbontotta apró feladatokra, és amikor a két részmunkaidőst felvette, kipipáltatta velük, hogy melyik feladatot szeretik nagyon, melyeket kevésbé, és mindenki azt csinálhatta, amit jobban szeret.

A két új dolgozó úgy ment oda, hogy „Te jó ég, egy listából kiválaszthattam, hogy mit akarok csinálni, és azt csinálom!”

– Létezik a „családbarát” kategória Nyugaton is?

– Nem, ez egy magyar specifikum. Sok kitüntetett cég számára komoly kihívás, hogy megmagyarázzák külföldi feletteseiknek, miért is kaptak elismerést. Előfordul, hogy mire le tudnak hívni rá összeget, addig évekig kell teljesítenie náluk ennek a funkciónak. Azért sem létezik Nyugaton a családbarát kifejezés, mert az egy magyar sajátosság, hogy itt még mindig több gyereket szeretnének a fiatalok statisztikailag, mint amennyi aztán megszületik valóban. Nyugaton már nincs ilyen törekvés, nem él ez a vágy. Ott diverzitás van, sokféleség, abba tartozik bele a családos is, mint egy olyan speciális élethelyzetű kolléga, mint mondjuk a mozgáskorlátozott.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
két nő laptop előtt beszélget

„Nem a pénz villog a tekintetekben” – A Képmás úgy családbarát munkahely, hogy rugalmas és emberbarát

Gondoltam, benevezem munkahelyemet, a Képmás magazin szerkesztőségét egy pályázatra, „családbarát munkahely” kitüntető cím elnyerésére. Ezt végül elengedtük, mert elolvasva a pályázati űrlapot úgy éreztük, nem tudnánk jó esélyekkel indulni. De nem azért, mert nem vagyunk „családbarátok”. Épp ellenkezőleg. Annyira magától értetődően azok vagyunk, hogy azt a mi kis...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép

Napközit nyitottak a kórházban járvány idején – A Bethesda Gyermekkórház nyerte idén a Családbarát Kórház-díjat

Képzeljünk el egy munkahelyet, ahol rugalmas a munkaadó, meghallgatja a problémáinkat, és igyekszik megoldást találni a gondjainkra. Ahol nem kell azon aggódnunk, hogyan oldjuk meg a gyermekünk otthoni felügyeletét, ha bevezetik a távoktatást, és ahol szülés utáni tornával segítik a nemrég szült dolgozókat. A Bethesda Gyermekkórház családközpontú szemlélete...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
MetLife gyerektábor Dr. Zolnay Judittal

Miért jobbak a családbarát vállalatok?

Mi motivál egy vállalatvezetőt, hogy minél családbarátabbá tegye a cégét? Mennyiben racionális, illetve érzelmi tényezőkön múlik ez, és mennyire alakul másként egy kis- és középvállalat (kkv) vagy egy nagyvállalat esetén? Mennyire fontos díjazni az erőfeszítést, és milyen hozadéka van a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom díjainak és a...
Háttér szín
#f1e4e0

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 263
  • Oldal 264
  • Oldal 265
  • Oldal 266
  • Jelenlegi oldal 267
  • Oldal 268
  • Oldal 269
  • Oldal 270
  • Oldal 271
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo