A barátságok is végződhetnek szakítással – „Elefánt volt a szobában, de mi nem beszéltünk róla”

Amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, és valódi történeteket felkutatni, azt gondoltam, velem ilyesmi nem esett meg, sosem ért véget drasztikusan semmilyen barátságom. Aztán ahogyan másokkal beszélgettem, és egyre többet tudtam meg, ráeszméltem, hogy bizony akad nem is egy baráti viszonyom, amelyik kis időre szünetelt, pár hónap alatt véget ért, vagy éppen idővel teljesen elhalt. A cikk írása közben érdekes önismereti felfedezéseket tettem, ugyanakkor rengeteg fontos ismerettel gazdagodtam a barátságok megszakadásának természetéről.

Így kerülünk közel, ezért vál(hat)unk szét

Ahhoz, hogy mindezt megértsük, lényeges tudnunk, milyen tényezők mentén alakul(hat)nak ki a barátságok, vagyis mi az, ami jellemzően összehozza és együtt tartja az embereket.

„A baráti kapcsolatok általában a térbeli közelségre és a hasonló életszakaszban való létre alapozódnak, nem véletlen, hogy sok barátság azért alakul ki, mert a felek azonos környezetben (iskola, munkahely, egyéb csoportosulás) vannak – magyarázza Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Amíg ez fennáll, vagyis van egy adott összetartó erő, addig jól működhetnek a barátságok, a kapcsolat megszakadását pedig ezeknek a tényezőknek a megváltozása idézheti elő.

Az eltávolodás gyakran úgy indul, hogy az egyik vagy mindkét személy elhagyja az addig közös színteret, például elköltözik, iskolát, munkahelyet vált, kikerül egy társaságból.

Habár ettől még működhet a barátság, egyre nehezebbé válhat fenntartani azt.”

A szakértő szerint további oka a barátságok felbomlásának, hogy másik élethelyzetbe, életszakaszba kerülünk, ez pedig eltérő szerepet kíván tőlünk. A leggyakoribb szituációk, amikor valakinek párkapcsolata lesz, vagy családot alapít. Ekkor új szerepbe helyeződünk bele, mások lesznek a prioritások, és egyre kevesebb közös téma kerül elő, ami megnehezíti a kapcsolódást is.

 „Az eltávolodások mögött mindezen kívül pszichés folyamatok, féltékenység, sértettség, bizalomvesztés is állhat, illetve az, ha nincsenek kielégítve az érzelmi szükségleteink – teszi hozzá a Budapest Pszichológia – Pszichológia és Pszichoterápiás Központ vezetője –, és persze az is előfordulhat, hogy valamelyik fél idővel kinövi azt a szerepet, amit a barátságban betöltött, és disszonancia alakul ki a kapcsolatban.”

A harmincas éveiben járó Éva hasonló okokból intett búcsút egy egyetemi barátságnak, a körülmények megváltozása, az összhang hiánya és a lelki megterheltség komoly döntés elé állította. 

„Nagyon közel álltunk egymáshoz Dórival azokban az években, egyértelműen az hozott össze bennünket, hogy közös volt a világszemléletünk, az élethez való viszonyulásunk. Sok helyzetben támogattuk egymást, megvolt a bizalom is. Visszatekintve tudom csak megfogalmazni, hogy mindez azért működött, mert hasonlóan éreztük magunkat, egyforma dolgok érdekeltek minket, szinte azonos céljaink voltak, és az érzelmi állapotunk is egyezett. Mindketten önbizalomhiánnyal küzdöttünk, nem hittük el, hogy képesek lehetünk bármire is, megérdemlünk akármit is az élettől.

Ez a közös szenvedés lett a barátságunk alapja, és nagyon jó volt, hogy valaki megértett, és én is pontosan értettem valakit.

Az egyetem után külföldi önkéntes szolgálatra mentem, mert szerettem volna elindulni az életben. Végig közel maradtunk, és mivel nem éreztem jól magam, és sokszor volt nehéz az ottlét, a barátnőm folyamatosan támogatott, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Amikor hazatértem, ugyanolyan szoros volt a barátságunk, aztán kis idő elteltével úgy döntöttem, külföldre költözöm, és ezzel minden megváltozott. Nem voltunk ott annyira egymásnak, mint korábban, annak ellenére, hogy tartottuk a kapcsolatot. Ezzel párhuzamosan, közeledve a harminchoz, amikor már tízéves volt a barátságunk, megfogalmazódott bennem, hogy valami nincs rendben az életemmel, ezért elkezdtem terápiára járni, és dolgozni magamon. Ez sok mindenben segített, és ahogy jobban lettem, Dórival annál inkább eltávolodtunk egymástól.”

Nemet mondani egy barátságra

Az önismeret, valamint az önreflexió elengedhetetlen elemei annak, hogy észre tudjuk venni, eljött az a pont, amikor az adott barátság már nem pozitív élményeket ad és épít, hanem negatív energiákat közvetít és terhes. Egy barátságban, akárcsak a többi kapcsolatunkban, kifejezetten fontosak a saját érzelmi, mentális és lelki igényeink, így, ha ezek hosszú távon nem elégülnek ki, tanácsos megvizsgálnunk, mi állhat valójában a háttérben, és átgondolnunk, merre haladjunk tovább.

„Ahogy az életem rendeződni kezdett, észrevettem, hogy ő egyre rosszabbul van – folytatja a történetét Éva. – Megterhelővé váltak számomra a beszélgetések, üressé a kapcsolat, és hiába kommunikáltam felé, hogy gond lehet, és ő is érezte, hogy talán depresszióval küzd, nem fogadta meg a tanácsaimat.

Sokat beszélgettünk, próbáltam valamit előremozdítani benne, de azzal, hogy én fejlődtem, és már láttam, mi az egészséges, egyre inkább elborzadtam az ő állapotán, gondolatain.

Kértem, hogy forduljon szakemberhez, de nem volt rá nyitott, engem pedig elkezdtek nagyon mélyre húzni a negatív, önpusztító gondolatai, a tünetei, betegségei. Idővel azt éreztem, hogy ez túl sok energia. Elefánt volt a szobában, de mi nem beszéltünk róla, és én képtelen voltam ezt tovább csinálni, így írtam egy hosszú levelet, és elmondtam neki mindezt. Nem jelentkezett többé, egy év elteltével pedig én is el tudtam engedni. Számomra az a legnagyobb tanulság ebből, hogy fontos arra figyelni, mi hogyan érezzük magunkat egy kapcsolatban. Szerintem attól is függ, hogy milyen barátaink vannak, hogy hol tartunk az életben, kik vagyunk adott életszakaszban. A környezetünk a tükrünk, és ha elkezdünk változni, valószínűleg nem ugyanazok az emberek maradnak körülöttünk, mert velük már nem biztos, hogy tudunk, szeretnénk, bírunk kapcsolódni.”

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Az eltávolodás és az újrabarátkozás pszichológiája

A végnapjaikat élő baráti kapcsolatok, jól látszik, megszakadhatnak szélsőséges módon, ám gyakoribb, hogy szép lassan épülnek le. Többek között ezért is mások, mint egy szerelmi szakítás. A pszichológus szerint a két dolog több ponton is különbözik, például az érzelmi töltetben, az elválás módjában (eltávolodás/konfliktusos, hirtelen lezárás) és a véglegességben. Amíg egy párkapcsolat jó eséllyel végérvényesen befejeződik, és jobban megviseli a feleket, addig egy baráti szál akár újra is éledhet.

„Egy barátságban a felek folyamatosan változnak, ezért előfordulhat, hogy évekkel ezelőtt közel álltunk valakihez, míg ma csak nagyon ritkán (vagy egyáltalán nem) beszélünk, találkozunk.

Ilyen esetekben célszerű úgy gondolkozni a viszonyról, hogy jelenleg éppen nem vagyunk állandó kapcsolatban, de attól, hogy most ennyit tudunk adni egymásnak, még barátok vagyunk.

Ez segíthet megbékélni a helyzettel” – mondja a szakértő.

Ha egy barátunktól távolabb kerülünk, jellemzően szomorúság, de akár düh és harag is jelentkezhet, mivel egy veszteségélménnyel találjuk magunkat szembe. Ezt ugyanúgy fel kell dolgozni, meggyászolni, mint más veszteségeket az életünkben. Támasz lehet, ha úgy tekintünk erre az eseményre, vagyis a kapcsolat végére, mint egy útra, ami egy darabig egy irányba tartott, most különvált, de elképzelhető, hogy később újra találkozik.

Egyes barátságok végét sokan új ismeretségek megkötésével szeretnék kompenzálni, azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az ilyen kapcsolatok elmélyüléséhez időre van szükség, és bizonyos lépcsőfokokat nem lehet, és nem is érdemes átugrani.

„Természetes dolog, ha új emberekkel szeretnénk megismerkedni egy barát elvesztését követően, az új élethelyzetek pedig egyértelműen magukkal hozzák az új kapcsolatokat, barátságokat. Nem jó ötlet viszont kapkodni, inkább lépésről lépésre alakítsuk ki a viszonyt, és ne várjuk el azt, hogy pár találkozás után ott tartson az ismeretség, mint egy régi, többéves barátság. A példa kedvéért képzeljünk el két búvárt, akik egy rövid kötéllel össze vannak kötve. Ha az egyik mélyebbre merül (vagyis jobban megnyílik), akkor a másiknak is követnie kell őt. Ám, ha ő nem akar tovább süllyedni, akkor mi sem tehetjük. Mindkét félnek egyformán kell akarnia, és tiszteletben kell tartanunk, ha a másiknak esetleg nehezebb megnyílnia.

Egy mély kapcsolat kialakulásához idő, türelem és empátia szükséges, és csak úgy tud működni, ha kölcsönösségen, elfogadáson és egymás támogatásán alapul.

Ha ez sikerül, a világ egyik legszebb és legértékesebb köteléke jöhet létre, amire érdemes vigyázni, például úgy, hogy ha rossz érzések keletkeznek, átbeszéljük őket. Amikor pedig az egónk gátolni szeretné mindezt, gondoljuk arra, hogy az adott konfliktus hátterében biztosan nem a barátunk rosszindulata, sokkal inkább a felszínen nem látható dolgok állnak” – zárja gondolatait a pszichoterapeuta.