Hat asszonyi bölcselet: a jó házasság ismérvei

1. Az élet túl rövid ahhoz, hogy apróságokon bosszankodjunk.

Mindenki hallott már a fogkrémes tubusról, amire soha nem tekerik vissza a tetejét, felhajtva hagyott vécédeszkáról, szennyesbe dobott páratlan zoknikról, vagy mosogatóba ürített kávézaccról. Az említett lista természetesen az én türelmemet teszi próbára, csakhogy a másik félnek is akadnak hasonló panaszai. Miért dobálok ki minden szemétnek látszó tárgyat, ami még hasznos lehet. Miért pakolok el mindent olyan helyre, ahol ő tuti nem találja meg. Miért nem igazítom vissza a kocsiülést és a visszapillantó tükröket magam után. Túl sok izgalmas lehetőség rejlik egy házasságban ahhoz, hogy elcsépeljük ilyen bagatell rigolyákkal. Egy másik bölcs tanácsadóm erre egyszer azt mondta: „Légy úrinő!”. Egy úrinő nagylelkűen és méltósággal huny szemet a jelentéktelen dolgok felett.

2. A másiknak is vannak szempontjai.

Elsőre talán elsétálnánk egy ilyen mondat mellett, pedig arra sarkallja a női nemet, hogy a „drámatagozatos”, én-központú megnyilvánulások helyett gondoljon bele a másik helyzetébe is. Én speciel hajlamos vagyok visszaélni fejlett kommunikációs és kritikai készségeimből adódó előnyömmel, és a fejemben előre leforgatott vitába úgy belelovallni magam, hogy szűk szavú férjemnek esélye sem marad a megszólalásra. Ilyenkor aztán bármit is akartam, úgy járok, mint nyuszika a fűnyíróval a jól ismert viccben.

3. Ne feküdj le haraggal.

Nem tudok annál kimerítőbb elfoglaltságot, mint amikor úgy vonulok vissza a nap végén, hogy csordultig vagyok dühvel, és azzal próbálom „büntetni” a másikat, hogy nem szólok hozzá, hanem magamban puffogok. Reggelre nem csak a fejem fáj, és a szemeim lesznek karikások, de az éjjel folyamán a bolhányi frusztrációból valahogy elefántnyi szakadék lesz közöttünk, amit ha még tovább görgetek magam előtt, nem csak a felhőtlen házasságom, de a saját egészségem is veszélybe kerül.

4. Megbocsátani tudni kell.

Ez akár az előbbi bölcselet folytatása is lehet. Mennyivel könnyebb, üdítőbb és célravezetőbb a megbocsátás, mint a haragtartás! A manapság oly elterjedt és sokrétű stresszlevezető technikák között ezt az egyszerű aranyszabályt vajon miért nem emlegetjük és gyakoroljuk sűrűbben?!

5. Csak őszintén.

A modern pszichológiát kedvelő és ismerő mai nők számára ezt úgy is fordíthatnánk: csak semmi játszma! Néha azt hisszük az indirekt kommunikáció, a rejtett manipuláció biztonságosabb és hatékonyabb módja céljaink elérésének. Pedig valójában iszonyatosan sok energiába kerül, és szinte soha nem válik be. Én például hiába sóhajtozok fél nap hangosan és látványosan mártírarcot vágva, az én uram még soha nem kérdezte meg ilyenkor: „Édesem, csak nem nyomja valami a lelked? Szeretnél beszélni róla?” Csakis az vált be, ha eléálltam, és megmondtam, mi a gond. Meglepő, mennyivel reakcióképesebb az a férfi, akinek érthetően és egyszerűen megmondjuk, mit szeretnénk.

6. A jó kapcsolat nem jár alanyi jogon.

Ez utóbbi az én személyes kiegészítő tételem. Akárcsak a gyereknek a jutalom, a felnőtt embernek is jár a hála, amiért nap mint nap szeret és szerethető. Ha jól csináljuk, ez oda-vissza hat, és a végén nyálas, mások számára idegesítően idilli pár leszünk.

A cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>