| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Elhagyott gyermekből lett operaénekes és az árvák őrangyala – „Meg kell tanítani őket ölelni, hogy elhiggyék, ők is szerethetők”

2023. 02. 10.
Megosztás
  • Tovább (Elhagyott gyermekből lett operaénekes és az árvák őrangyala – „Meg kell tanítani őket ölelni, hogy elhiggyék, ők is szerethetők” )
Kiemelt kép
czikora_laszlo_istvan.jpg
Lead

Sok emberi őrangyala van, akik segítették a sorsát, vallja Czikora István László operaénekes, akiről szülei lemondtak, gyermekotthonban, majd nevelőszülőknél nevelkedett. A saját bőrén tapasztalta az intézeti lét megpróbáltatásait, ezért szívügye, hogy állami gondozott gyerekek sorsán enyhítsen. Élményeit nem lehet meghatódás nélkül hallgatni és olvasni.

Rovat
Család
Életmód
Kultúra
Címke
Czikora István László
operaénekes
állami gondozott
Szerző
Háver-Varga Mariann
Szövegtörzs

Milyen nehézségekkel kellett szembenézned amiatt, hogy a születésed után lemondott rólad az édesanyád, és gyermekotthonba kerültél?

Születésem után a szülőszobáról rögtön gyermekvédelmi gondoskodásba kerültem Kőszegre, a Református Csecsemőotthonba, és ott voltam addig, amíg a nevelőszüleim ki nem hoztak az intézetből. Amióta az eszemet tudom, énekes szerettem volna lenni. A fejlődési napló szerint, amit a gondozók vezettek rólam, már kétévesen énekeltem. Egyszer a Bartók Rádióban megszólalt A végzet hatalma című opera nyitánya (ez annyira erős emlék, hogy a mai napig emlékszem rá), és én teljesen lenyugodtam.

Rájöttek a gondozók, hogy ha bekapcsolják a klasszikus zenét, én elcsendesedem, és a zenére fókuszálok. Feljegyezték rólam, hogy hároméves korom körül már énekelni tanítottam magam körül a gyerekeket.

Őriszentpéterre kerültem a nevelőszüleimhez, akik féltettek az énekesi pályától, de ahol lehetett, felléptem, énekeltem. Nagyon sok falba ütköztem, mert az állami gondozott gyerekeket másként értékeli a társadalom, mint egy családban felnövő gyereket. Ez így volt a nyolcvanas években, és így van most is. Engem is nagyon sokszor megítéltek azért, mert intézetis voltam, ha valami baj történt, biztosan felelőssé tettek engem is. Amikor egy gyereket folyton bírálnak és megbélyegeznek, akkor egy idő után valóban rosszalkodni kezd. Nemrég kérdezte tőlem egy 17 éves bicskei állami gondozott növendékem, hogy „Laci, nehéz volt eljutni idáig az intézetből?” Igen, nagyon nehéz volt. Ő még az út elején jár, és bár van benne akarat, elszántság, de kell a motiváció. Azért szoktam elmesélni az állami gondozásban lévő tanítványaimnak az életem történetét, mert erőt merítenek belőle. Akkor is nehéz volt, de most még nehezebb egy gyereknek, mert sokkal több kísértésnek van kitéve, mint annak idején én.

Czikora István László operaénekes és okleveles énekművész-tanár. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, az Operettszínház művésze, a Túl az Óperencián című műsor vezetője és szerkesztője a Dankó Rádióban. Szívügye az állami gondozottak segítése zeneterápiás eszközökkel.

A biológiai szüleidről tudsz valamit?

Apukám meghalt, anyukám él, de semmit nem tudok róla a nevén kívül. Van egy nővérem, aki azt mondta nekem, amikor meg akartam keresni anyukámat, hogy inkább ne keressem. Egyébként az állami gondozott gyerekekben mindig kialakul a bűntudat a nevelőszülővel szemben, ha elkezdik keresni a vér szerinti szülőt. De ha az ember elfogadja a helyzetét, elfogadja önmagát, akkor egy idő után megnyugszik. A nevelőanyukámmal elképesztően szoros a viszonyom. A nevelőapukámmal más a helyzet, neki vannak saját gyerekei, és én éreztem gyermekkoromban a megkülönböztetést.

Mit tapasztalsz, mennyire sínylik meg az állami gondozott gyerekek, hogy nem várták őket, nem a családjukban nevelkednek? Mennyire tudnak oldódni később ebből a hiányérzetből, és te milyen eszközökkel tudsz nekik segíteni?

Elképesztő nagy hátránnyal indulnak, de ha erőteljes a személyiségük, jó a közeg, genetikailag jó örökséget hordoznak, akkor pszichésen fel tudják dolgozni ezt a helyzetet.

Azt is meg kell mondanom, hogy ebből a hátrányból óriási előnyre lehet szert tenni, de nagyon meghatározó, hogy mit hoz magával az a gyerek. Nekem vannak sorstársaim, akik hasonló környezetben nőttek fel, hasonló neveltetést kaptak, mint én, de az alkohol és a drogok irányába mentek el.

Én például a gyermekkori élményeimre sokkal jobban emlékszem, mint hogy mi történt tegnap, mert azok annyira erősek. Ahhoz, hogy erről így tudjak beszélni, az kellett, hogy feldolgozzam jó nevelőszülők, barátok, mesterek segítségével. Nagyon sokat köszönhetek Kiss-B. Atillának (operaénekes, a Zeneakadémia tanára, jelenleg az Operettszínház főigazgatója – a szerk.), mert amikor huszonévesként hozzá kerültem az egyetemre, rengeteget beszélgetett velem, sokat segített a rossz élményeim feldolgozásában. Nemcsak énekelni tanított meg, hanem elfogadni önmagamat, a helyzetemet, és abból előnyt kovácsolni. Ha a Jóisten adott valamit, például talentumot, akkor azt bűn nem kihasználni, tenni kell, hogy előrébb tudjak jutni. Egyre több növendékemen látom, hogy fordítani tudtam a sorsán úgy, ahogy annak idején az én sorsomon fordított Kiss-B. Atilla.

Hogyan kerültél be az egyetemre?

Vendéglátóipari szakmunkásképzőben pincérnek tanultam Szombathelyen, ahol fantasztikus osztályfőnököm volt: Péter Valéria, aki tudta és támogatta a művészi ambícióimat. Úgy oldotta meg az óráimat, a szakmai gyakorlataimat, hogy mellette járhassak zeneiskolába. Szabályosan elrugdosott az érettségiig. Utána felvettek Szombathelyre a konzervatóriumba, amit aztán Győrben fejeztem be. Nagyon könnyen ment az éneklés, jöttek is a jó versenyeredmények, de az egyetemi felvételiken nem tudtam megütni az elvárt szintet. Egészen addig, amíg én magam rá nem jöttem, hogy miért. Ugyanaz a helyzet állt elő, mint amikor a gyermekotthonban voltam: jöttek a szülők, és válogattak köztünk, gyerekek között. Mindig azt mondták nekünk a gondozók, hogy „szerepeljetek!” Jól kellett viselkedni, meg kellett mutatni, hogy mit tudunk, és akkor vagy elvittek magukkal a nevelőszülők, vagy megint nem választottak ki. Tudat alatt ugyanez az érzés, emlék kapcsolt be a felvételin. Ahogy rájöttem, hogy miért nem tudok koncentrálni, már simán fölvettek a pécsi egyetemre, majd a Zeneakadémiára. Először Meláth Andreához kerültem Pécsre, majd jött Kiss-B. Atilla. Megtörtént a mi nagy találkozásunk, és azóta is nagyon jó barátságban, szakmai kapcsolatban vagyunk egymással. Őrzőangyalként küldte őt hozzám a Jóisten, és sok ilyen őrzőangyalom van még, akik segítettek megvalósítani önmagam.

A Jóisten mindig ad. Ha valahol netán kevesebbet ad, akkor azt később pótolja. Isten nem siet, de nem is késlekedik.

Kép
Czikora László István operaénekes
Forrás: czikora.hu

A Zeneakadémia után, operaénekesként hogyan kapcsolódtál be a magyar zenei életbe, és lettél te magad is őrangyal a gyerekek életében?

Már egyetemistaként játszottam színházakban, több komoly produkcióban részt vehettem, és a gyerekekkel valahogy mindig könnyű volt a kommunikáció. Ezt oda vezetem vissza, hogy van egy súlyosan értelmi sérült nevelt testvérem, akit annak idején a zeneiskolában nem fogadtak be, nem szívesen tanították volna. Tizenévesen elkezdtem én tanítani az öcsémet hangszerre. Évekkel később meghívtak egy állami gondozott gyerekek számára szervezett rendezvényre, és akkor fogalmaztam meg magamban, hogy ha rajtam segített a Jóisten, akkor én most segítek nekik. 2018-ban írtam meg azt a pedagógiai programot, amelynek része volt a nemrég lezajlott „Tiétek a színpad” című musicalverseny is. Elkezdtem a munkát a gencsapáti gyermekotthonban, a Vas Megyei Gyermekvédelmi Központnál. Elképesztő volt, hogy a gyerekek úgy álltak hozzám, mint sorstárshoz. Tudták, honnan jöttem, hogy én is ugyanazt tapasztaltam meg, amit ők. Kendőzetlenül tudok velük olyan dolgokról beszélni, amikről mások nem. Közben elkezdtem dolgozni a Bicskei Gyerekotthonban is, és ledöbbentek a kollégák, hogy mennyire másként ragaszkodnak hozzám a gyerekek, mint más nevelőkhöz. Segíteni tudom őket a tapasztalataimmal, például elmesélem nekik, hogy ha rászoknak a cigire, kihasználják majd őket. Azért szoktatják rá őket a nagyobbak, mert utána biztos cigiadók lesznek majd számukra. Ezeket az összefüggéseket sokkal keményebben mondom el nekik, mint egy pedagógus vagy nevelő.

Azok a zeneterápiás eszközök, amelyek a pályázatodban is szerepeltek, és amelyeket azóta is fejlesztesz, a gyakorlatban hogyan működnek? Milyen nálad egy foglalkozás?

Nagyon-nagyon fontos, hogy köszönéssel és öleléssel indul minden foglalkozás.

Kiemelkedően fontos az ölelés nálunk, állami gondozottaknál, mert az érintés nagyon ritka élmény! Kell, hogy megérintse a felnőtt a gyermeket, mert ez egy kapcsolódás. Meg kell tanítani őket ölelni ahhoz, hogy önmagukat meg tudják szeretni, hogy elhiggyék, hogy ők szerethetők.

Az ölelés után elkezdünk közösen, csoportosan énekelni. Elképesztő csapatszellemet alakít ki a közös éneklés. Például a „La Mancha lovagja” projektben volt egy sérült fiú, akinek az alma szó kiejtése nehézséget okozott. Közösen mindenki kiénekelte azt a szót, hogy alma, a kisfiú is énekelte velük a csoportban, s később már egyedül is ki tudta mondani. A közös éneklés mellett lelkizünk is. Énekelj, és megmondom, ki vagy! Meg lehet mondani bárki énekhangjából, ha valami gondja van éppen. Megbeszéljük, hogy kinek mi a problémája, vagy éppen minek örül. Születésnapokat is meg szoktunk ünnepelni, és persze korosztályra lebontva elmesélek az életemből történeteket. Nagyon fontos őszintének lenni velük, én mindig felvállalom a gyerekkori botlásaimat kertelés nélkül, mert a hibákból tudnak a legtöbbet tanulni.

Tehát nemcsak zenei képzést adsz nekik, hanem a klasszikus értelemben vett zeneterápiás eszközök segítségével meg is nyitod a lelküket. Színházterápiás foglalkozásaid is vannak, mesélj erről egy kicsit!

Nemrég megnéztük a János vitézt az Operettszínházban, és utána beszélgettünk róla: például, amikor Jancsi nekiugrik a banyának, azt hogyan lehetne másként megoldani? Nem kiabálva, nem csúnyán odaszólva. 21. századi kontextusba helyezünk bizonyos helyzeteket, és ezeken megyünk végig. El szoktam mondani, hogyan lehet a stresszt úgy oldani, hogy az vicces és szerethető legyen. Musicaleket is vetítek nekik, például a Twist Olivért vagy a Valahol Európábant, de többféle színpadi műfajt is elemzünk. A népszerűbb slágereket megtanuljuk közösen, és elénekeljük. A Covid időszakában karanténkoncertek formájában elő is adtuk ezeket a parkolóban. Az operett, a musical az a műfaj, ami nagyon könnyen fogyasztható a kisgyermekek számára is.
Az opera zseniális, gyönyörű műfaj, de nehezebben befogadható, mert zeneileg sokkal összetettebb. A musicalekkel viszont nagyon könnyű őket megnyitni.

Mely gyermekvédelmi intézményekhez kapcsolódsz?

Most a budapesti Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központhoz tartozó intézményekben dolgozom, illetve a Bokréta lakásotthonokhoz járok ki foglalkozásokat tartani gyerekeknek. A Vas megyei állami gondozott gyermekekkel is kapcsolatban vagyok, de mivel több száz gyerekről beszélünk, és egyszerűen nem tudtam többfelé szakadni, kiváló kollégáim dolgoznak a művészeti iskolában, köztük számos roma származású művész, állami gondozott sorstárs.

Hogyan tudtok felkészülni ezekre a speciális, nagy érzelmi kihívást is jelentő foglalkozásokra?

Folyamatosan tréningezünk, de a legnagyobb képzést a gyerekek adják. Vannak olyan helyzetek, amelyekre nincs azonnali megoldás. Amikor egy anyuka behoz egy gyereket az intézetbe, mert lemond róla, nekem pedig másnap foglalkozást kell tartanom neki is, hogyan tartsam? Erre nincs recept. Érzékenyíteni lehet erre a kollégákat, de gyakran inkább megvigasztalni kell őket. Több művésztanár kolléganőm anyuka, és előfordul, hogy két-három napig sem tudnak aludni, mert olyan mély élmények érik őket, amikre nem lehet felkészülni. A tréningjeink egyúttal öngyógyító folyamatok is. Például a kőszegi gyermekotthonban tartottam foglalkozásokat tavaly, és rengeteg két-hároméves kori élményem jött elő. Az egész élet egy öngyógyítás... Küldetésemnek érzem, hogy itthon is kialakuljon egy támogatói kultúra az állami gondoskodásban élő gyerekek segítésére. Mert az is fontos, hogy az állatmenhelyek kapjanak támogatást, hogy odafigyeljünk az állatok jólétére, de a család nélkül felnövő gyerekek még több figyelmet, támogatást, esélyt érdemelnek.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
D. Tóth Norbert

Gyerekként éhezett és fázott, ma három diplomája van és másoknak segít D. Tóth Norbert

Rendkívül nehéz gyermekkorral, mindenféle hátránnyal indult az életben. Aztán a sors mégis segítette őt abban, hogy jó irányba forduljanak a dolgok. Rendőr, s a diplomája mellé hamarosan újabb kettőt szerez. Rengeteg segélyakciót szervez bajba jutott családoknak, közben irodalmi esteken neves művészek olvassák fel írásait. Élettörténete szerepel a „Kiállok...
Háttér szín
#dfcecc

„Itt a pilóta beszél, mindenki őrizze meg a nyugalmát!” – Kényszerleszállás gyerekszemmel

2023. 02. 10.
Megosztás
  • Tovább („Itt a pilóta beszél, mindenki őrizze meg a nyugalmát!” – Kényszerleszállás gyerekszemmel)
Kiemelt kép
kenyszerleszallas_gyerekszemmel_freepik.jpg
Lead

– Központ, itt a British Airways 002-es járata beszél. 
– BA002, hallgatom! 
– Központ, központ, kényszerhelyzet áll fenn, azonnal segítségre van szükségem! 
– Vettem. Miben segíthetek? 
– Nagyon erős turbulencia lépett fel, és rosszak a látási viszonyok! A navigációs rendszer meghibásodott. 

Rovat
Család
Címke
gyerekjáték
fantáziajáték
kisgyerekes szülő
kisgyerekkor
játék
Szerző
Székely-Balogh Szilvia
Szövegtörzs

– Halló, itt a központ beszél! Figyeljen a forgalmi torlódásra! Egy várakozási körre lesz szükség a leszállás előtt. 
– Központ, vettem. Tartom az előírt magasságot és irányt. 
– A szél miatti elsodródást is korrigálni kell. 
– Központ, szabad mozgásteret kérek! Biztosítson elsőbbséget a leszálláshoz! 
– Itt a központ. Minden adott a biztonságos süllyedéshez. Kezdje meg a leszállást! 
– Nagyon erős a köd. Nem tudom lenavigálni a gépet! 
– Vettem. Pedig jó lenne, ha lassan landolnál. 
– Melyik leszállópályára mehetek? 
– Hármas leszállópálya, balra, jobbra, balra, vízszintes, és már kész is. 
– Vettem, hármas leszállópálya. Engedélyt kérek leszállásra! 
– Engedély megadva. 
– Vettem. A landolást megkezdjük. Robotpilóta kikapcsolva. Végrehajtom a bal fordulót 90 fokra. Magasság 7400 méter. 
– Itt a központ, ne menj olyan magasra, lezuhansz! 
– Tartom az előírás szerinti magasságot, kibocsátom a futóműveket, az ereszkedést megkezdem. 
– Na végre. Folytassa a műveletet a megkezdettek szerint! 

– Központ, központ! Kigyulladt a bal köpeny! Ég a hajtómű! Kényszerleszállást kell végrehajtani. 
– Pisilni ugye voltál? Kellemetlen lenne éppen kényszerleszállás közben… 

– Figyelem, figyelem! Itt a pilóta beszél, mindenki őrizze meg a nyugalmát! Biztonsági öveket bekapcsolni! 
– Mit keres itt ez a zokni? 
– Központ, ne térjen el a tárgytól, segítsen lenavigálni a gépet! Figyelem, vészsüllyedés! Helyezzék fel az oxigénmaszkokat! Mindenki őrizze meg a nyugalmát. A kényszerleszállást megkezdjük. 
– Mindjárt jövök, elfelejtettem lekapcsolni a sütőt! 
– Központ, ne hagyjon magamra! Semmit nem látok a ködtől. A gép kézivezérléssel megy. Kiengedem a fékszárnyakat. Helyezzék a maszkot az orrukra és a szájukra, és rögzítsék a szalagot! 
– Na, már itt is vagyok! 
– Itt nincs irányítás! Zuhanunk! 
– Lemaradtam? Mi történt? 
– Orral lefelé teszem! Nincs meghajtás! Készülj a becsapódásra! 
– Imike, most már végre tedd le azt a repülőt! Késő van, indulás az ágyba! 
– Féklapokat kinyitni! Zuhanuuuuunk! 
– Ettől az alsószomszéd is biztosan megrettent. 
– Becsapódás! 
– Az a kedvenc vázám volt, Imike… 
– Anya, holnap ügyesebben irányíts! Apa sokkal jobb rádiótorony nálad! 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Csalódott lány, aki Recsák Marcinak szurkolt

„Minden lány Recsák Marcinak szurkolt” – Egy kisiskolás gyerek kalandjai

A Recsák Marcinak göndör vörös haja van és szeplői. Szerintem irtó menő a vörös haj szeplőkkel. Tegnap megengedte, hogy játsszak vele meg a többi fiúval betörőset. Erre a barátnőim is játszani akartak, de őket nem engedte. Azt mondta, csak egy jöhet, és az legyek én, mert nekem hosszúak...
Háttér szín
#bfd6d6

Gyerekek, akiket világsztároknak járó lelkesedéssel ünnepelnek – A Felzárkózó Települések zenészei remekeltek az Uránia színpadán

2023. 02. 09.
Megosztás
  • Tovább (Gyerekek, akiket világsztároknak járó lelkesedéssel ünnepelnek – A Felzárkózó Települések zenészei remekeltek az Uránia színpadán)
Kiemelt kép
maltai_szimfonia.jpg
Lead

„Sej haj romale, sej haj chavale romale” – maximumra állítom a hangerőt, hogy a kórus éneke a vékony dróton át feláradjon a fülemig, ahonnan már nincs megállás. Bekövetkezik a várt metamorfózis: a zene libabőrré változik a billentyűzet fölött pihenő karomon. Ugyanazt az érzést kerestem az íráshoz, amit a nyolcadik sorban ülve éltem át nemrég. A Máltai Szimfóniában játszó gyerekek léptek fel az Urániában, ahol eggyé válhattam a zenéjükkel egy ősi és gazdag kultúra lüktetésében.

Rovat
Köz-Élet
Kultúra
Címke
Máltai Szimfónia
Felzárkózó települések program
Szerző
Jámbor-Miniska Zsejke
Szövegtörzs

Kicsit kiégett, de ambiciózus tanár, aki olyan gyerekek közé kerül, akikkel szemben a társadalom előítéletes, de a fiatalokba vetett bizalom és a művészet ereje végül eredményre vezet. A közösségben megmutatkozik a tehetség, a gyerekek élete jóra fordul, a tanulmányi eredményeik javulnak, a jövőjük pedig egyre fényesebbé válik. Sokszor láttuk ezt a filmvásznon, és szeretjük is ezeket a történeteket, mert meghatóak és helyrebillentik az igazságérzetünket, amivel a valóság sokszor olyan kegyetlen. Ha ezt a narratívát megszabadítjuk a hollywoodi sallangoktól, olyan történetet kapunk, amilyen a Felzárkózó Települések Szimfónia programjában játszó gyerekeké, akik nemrég léptek fel az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Egy történetet, amely minden momentumában igazi.

Önállóan is megállják a helyüket

Ahogy belépek a filmszínházba, az egymással csevegő, pogácsát falatozó újságírók mögött ismerős arcokat látok elsuhanni. Kérek egy presszót a várakozáshoz, miközben próbálok minél több jelenetet feleleveníteni előző találkozásainkból a gyerekekkel. Ez a negyedik meghívásom, amelynek köszönhetően hallhatom a zenekart játszani. Ahogy a hallban várakozom, előtörnek a régi emlékek, mindegyik kapcsolódás máshogy volt inspiráló. Először a Belügyminisztériumban találkoztam velük, amikor megtöltötték a közigazgatás falait élettel, és a program nagyköveteivel, Novák Péterrel és Szalóki Ágival léptek fel.
„Ez az életre nevel, csak egy nagyon adekvát eszközzel, a zenén keresztül” – mondta a máltaiak projektjéről a beszélgetésünk során Novák Péter. Abban a percben eldöntöttem, hogy muszáj látnom őket a falujukban, ahol magukba szívták ezeket a ritmusokat, szóval néhány hónapra rá elutaztam Tarnazsadányba a Hámori Máté által vezetett Óbudai Danubia Zenekarral, hogy a próbájukról írjak. Utána ők jöttek hozzánk Budapestre, nagy örömünkre a Média a Családért-díj gálaestjén emelték a hangulatot, a svédasztalnál mást se hallottam, csak a vendégek lelkendezését, hogy a gyerekek „milyen jók voltak”.

Most pedig itt ülök a főváros egyik legszebb épületében, hogy meghallgassam őket vendégművészek nélkül fellépni.

A rendezvény házigazdája Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, aki azt is elárulja, hogy a Báder Ernő művészeti vezető által irányított zenekar már a bécsi Konzerthausban is adott nagy sikerű koncertet.

Kép
Máltai Szimfónia koncert
Fotó: Majoros Árpád Csaba – Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A rendezvény elején persze arról is beszélnek, hogy milyen szegény körülmények közül jönnek a színpadon ülő zenészek, hiszen ez fontos pontja a programnak, amelynek a lényege éppen az, hogy a zenétől kapnak segítséget a rászoruló gyerekek. Ez nem róható fel a szervezőknek, muszáj beszámolniuk a részletekről, meg kell mutatniuk a támogatóknak és a társadalomnak, hogy amit látunk és hallunk, az sok jó ember nagy munkájának eredménye. Most mégis arra kérem az olvasókat, nézzék el nekem, hogy nem ejtek több szót a nyomorról, inkább arról az elemi erőről mesélek, ami ezt a közösséget a múltból a jelenbe húzza.

A csitári bossa nova

A Máltai Szimfónia 50 fős zenekarában Tarnabodról, Tarnazsadányból, Monorról, Tiszaburáról, Erkről, Nyírmihálydiból, Pocsajról, Nagycserkeszről és Göncruszkáról érkeztek zenészek, akik kilenc művet (nemzetközi szerzeményeket és hazai népdalokat) adnak elő. Dimitrij Sosztakovics keringője olyan hangszerelésben szól, ahogy nem hallottuk azelőtt, és persze felcsendül a Secret Garden is, amely a zenekar egyik nagy kedvence. A magyar népdalok is új színeket kaptak: az A csitári hegyek alatt című ismert népdalban hallható finom hangzású bossa nova rész például páratlan zenei élményt nyújt.

A koncerten több cigány dalt is megismerhetünk, amelyekben a hegedűsök és énekesek mellett annak a kisfiúnak a tehetsége is megcsillan, aki úgy bánik a cajónnal, mintha a hangszerrel a kezében bújt volna a világra.

Nem csoda, hogy minden koncerten úgy ünnepli őt a közönség, mint egy világsztárt.

Kép
Máltai Szimfónia fellépés
Fotó: Majoros Árpád Csaba – Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A korábbi fellépésekhez képest váratlan fordulatot hoz, amikor a színpad két oldaláról egy kamasz és egy kisiskolás gyerekpáros táncol be autentikus cigány népviseletben, úgy rúgva-ropva-csettintve a ritmusra, hogy az szabad szemmel szinte követhetetlen. A hatás nem marad el. A fejemet olykor oldalra fordítva látom, ahogy egyesek halkan éneklik az ismert dallamokat, és aki első pillantásra karót nyelt pasasnak tűnt a közönségben, a térdét csapkodja, és fülig ér a szája, amikor a kalapos kisfiú úgy ropja a színpadon, mintha ő volna Michael Jackson.

Hétköznapi hősöket ismertek el a Jelenlét díjakkal

A rendezvény egyik fénypontja, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által a legszegényebb településeken dolgozó szociális segítők elismerésére alapított Jelenlét díjakat átadják. Felemelő érzés beleolvadni a percekig tartó vastapsba, ami azokért az emberekért szól, akik a háttérben végzik a dolgukat, de most ott állnak a színpadon, és megkapják a nekik járó elismerést. A díjat idén Boros Julianna egyetemi oktató, a Felzárkózó települések program regionális szakmai vezetője, Böröcz Lívia, a Magyar Református Szeretetszolgálat felzárkózási ágazatvezetője, Vanya Lóránt közfoglalkoztatási koordinátor, valamint Vörösné Bangó Melinda tarnabodi koordinátor kapták.

A Belügyminisztérium kezdeményezésére a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban léptek fel az ország legszegényebb kistelepülésein élő, a Felzárkózó települések programban zenét tanuló gyerekek. A Máltai Szimfónia a venezuelai gyökerű El Sistema-program magyarországi adaptációja, 2013-ban a monori Tabán telepen indult el, és az elmúlt évtizedben hátrányos helyzetű gyerekek ezreit vonta be a közösségi zenélés örömébe. A csoportos órákon a gyermekek számos képessége fejlődik, amelyek személyiségükre, lehetőségeikre, iskolai eredményeikre is kihatnak. A zene kitartásra, fegyelemre nevel, célokat mutat, miközben a gyerekek barátokra, közösségi élményekre, megbecsülésre és sikerélményre tesznek szert. A közösségi alapokon zajló zenetanulást ezért tekintik a felzárkózó közösségekben végzett szociális munka kiemelkedően fontos, innovatív elemének. A program a különórákra, szakkörökre, zeneiskolába el nem jutó gyerekeknek 35 helyszínen nyújt az elméleti ismeretek helyett a gyakorlatra épülő hangszeres oktatást.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Tarnazsadány

„Nem loptak ők, csak egy szöget Jézus vérző tenyeréből” – Tarnazsadányból a Zeneakadémiára

Egy Heves megyei településen, Tarnazsadányban jártam a Közös Hang projekt zenekari próbáján nemrég. Nem azért utaztam oda, hogy újabb cikket írjak nyomorúságról, drogokról, áldott állapotban lévő iskolás lányokról, a hiábavaló kitörési kísérletekről. A kollégák már sok omladozó falról csináltak borzongató svenkeket, és éppen elég könnycseppet követtek le az...
Háttér szín
#eec8bc

„A jövőben olyan házakban élhetünk, mint a Magyar Zene Háza” – Sou Fujimoto építész lett az év embere

2023. 02. 09.
Megosztás
  • Tovább („A jövőben olyan házakban élhetünk, mint a Magyar Zene Háza” – Sou Fujimoto építész lett az év embere)
Kiemelt kép
sou_fujimoto.jpg
Lead

A Magyar Zene Háza tervezője, Sou Fujimoto japán építész kapta idén a Közmédia Év Embere Díjat. A különleges épület természet és építészet harmóniáját testesíti meg, amely megálmodója filozófiájának is az alapja. Fujimotóval az elismerés átvétele után találkoztunk, és arról is kérdeztük, hogy milyennek képzeli el a jövő családi házait.

Rovat
Kultúra
Címke
Sou Fujimoto
Magyar Zene Háza
építész
jövő családi háza
Közmédia Év Embere Díj
Magyar Zene Háza tervezője
Szerző
Fekete Fanni
Szövegtörzs

Sou Fujimoto korunk egyik legjelentősebb japán építésze: olyan épületeket tervezett korábban, mint a tokiói Musashino Művészeti Egyetem Múzeuma és Könyvtára, amelynek falai egyben könyvespolcok is, vagy a londoni Serpentine Galéria 2013-as háromdimenziós, felhőnek becézett pavilonja, amelyben egybeolvadnak az ember alkotta elemek a geometriai formákkal és a természettel. Az intézmény minden évben felkér egy-egy nemzetközi építészt vagy céget, hogy tervezze meg nyári pavilonjukat; Fujimoto volt eddig a legfiatalabb építész, akit megbíztak a feladattal.

A japán mester egy másik, meglehetősen abszurd munkája a Chiba város vasútállomásánál felállított nyilvános illemhely (Toilet in Nature, 2012), amelynek üvegfalai semmit nem bíznak a fantáziára.

Hogy az ember lánya mégis komfortosan érezze magát, a designvécét egy kis kertben, fa kerítéssel körbevéve helyezték el, így a nagyérdemű cseresznyevirágfákban gyönyörködve végezheti el dolgát. Ezzel a szokatlan alkotásával Fujimoto a nyilvános és a privát tér, a természetes és az épített környezet közti határokat feszegeti.

Mintha egy „épített erdőben” sétálnánk

Ebbe az irányvonalba illeszkedik a 2022-ben átadott Magyar Zene Háza is. Az épület megtervezésére kiírt nemzetközi pályázaton közel 170 jelentkező közül választották ki kimagaslóan erős tervével. Fujimoto alapkoncepciója egy olyan nyílt tér volt, ahol a látogatók úgy érezhetik magukat, mintha a természetben – vagy ahogy később fogalmazott, mintha egy „épített erdőben” – sétálnának. Ehhez hatalmas üvegfalakat álmodott meg. A közel száz, tizenkét méteres üvegpanelből álló homlokzat Európában is egyedülálló megoldás. 

A munkálatok megkezdése előtt az építész és csapata áttanulmányozták nemcsak a helyszínt, hanem Magyarország kultúráját és történelmét is – a mennyezetet a Zeneakadémia épülete inspirálta. Fujimoto fontosnak tartotta, hogy a magyarok magukénak érezzék az épületet, a végeredmény pedig nagy sikert aratott.

Ezt mutatja, hogy becenevet is kapott, lyukacsos teteje után sokan palacsintának hívják.

Persze, nem meglepő módon, semmi köze sokunk kedvenc desszertjéhez, de a gombák kalapjához sem, amihez ugyancsak szokták hasonlítani: a légies, meghajlított tetőszerkezet a hanghullámokat idézi. 

Kép
Magyar Zene Háza
A Magyar Zene Háza – Fotó: Páczai Tamás

Fujimoto minél gazdagabb terek kialakítására törekszik, ez az elv érvényesült itt is: a háromszintes múzeumban a kiállítóterek mellett előadótermek, oktatási terek, ajándékbolt is helyet kaptak.

Természet és építészet nem létezik egymás nélkül

A Magyar Zene Háza megtestesíti mindazt, ami az építész filozófiájának lényegét adja: a természet és az építészet ötvözése, hogy a kettő ne csupán egymás mellett, hanem egymásba olvadva létezzen.

„A természet számomra alapvető fontosságú, és nem választható el az építészettől. A környezetünk állandóan változik, felülmúlva a képzeletünket, épp ezért mindig szokatlan dolgok létrehozására inspirál” – összegezte Fujimoto a Képmásnak szakmai hitvallását.

A Zene Háza pedig idomul a természet körforgásához: az álmennyezeten elhelyezett több mint ezer, levél formájú elem például mindig más színekben pompázik, az adott napszak fényviszonyait tükrözve.

Szemléletét Fujimoto minden bizonnyal gyerekkorában szívta magába, ugyanis a természet szeretetének mély gyökerei vannak hazájában. „A természet a japán kultúra szíve, amely az építészetnek is mindig szerves részét képezte. Igaz, a múlt században az emberek eltávolodtak tőle, de most ismét kezdik felfedezni a fontosságát, az egészségre gyakorolt pozitív hatását” – mondja.

Építészeti stílusára, gondolkodásmódjára a 2020-as járványhelyzet is hatást gyakorolt.

„Stresszes időszak volt. A Magyar Zene Háza építése ebben az időszakban kezdődött, így a csapattal online tartottuk a kapcsolatot, otthonról oldottuk meg a kommunikációt – emlékezik. Ez a helyzet az épített terek funkciójának átértékelésére késztette. – A pandémia pozitívuma, hogy nyitottabbá, rugalmasabbá tette az embereket. Rávilágított, hogy a családi ház a munka terepe is lehet, ahogyan egy iroda sem csak irodaként, hanem például a feltöltődés tereként is funkcionálhat.” 

Magyar Zene Háza aula
Magyar Zene Háza belülről
A Magyar Zene Háza belülről
A Magyar Zene Háza egyik terme
A Magyar Zene Háza előtere
Magyar Zene Háza aula
A Magyar Zene Háza belülről – Fotó: Páczai Tamás
Magyar Zene Háza belülről
A Magyar Zene Háza belülről – Fotó: Páczai Tamás
A Magyar Zene Háza belülről
A Magyar Zene Háza belülről – Fotó: Páczai Tamás
A Magyar Zene Háza egyik terme
A Magyar Zene Háza egyik terme – Fotó: Páczai Tamás
A Magyar Zene Háza előtere
A Magyar Zene Háza aulája – Fotó: Páczai Tamás
Magyar Zene Háza aula
A Magyar Zene Háza belülről – Fotó: Páczai Tamás
Magyar Zene Háza belülről
A Magyar Zene Háza belülről – Fotó: Páczai Tamás
A Magyar Zene Háza belülről
A Magyar Zene Háza belülről – Fotó: Páczai Tamás
A Magyar Zene Háza egyik terme
A Magyar Zene Háza egyik terme – Fotó: Páczai Tamás
A Magyar Zene Háza előtere
A Magyar Zene Háza aulája – Fotó: Páczai Tamás
Megnézem a galériát

Kérdésünkre, hogy milyennek képzeli el a jövő otthonait, a következőt válaszolta:

„A családi házak, hasonlóan a Magyar Zene Házához, erősebben, nyitott terekkel fognak kapcsolódni a természethez, és az épületen belül is több lesz a zöld felület.”

Ez a kialakítás szerinte a családtagok között is szorosabb kapcsolatot tenne lehetővé.

Ezt az elképzelését az általa tervezett, három rétegből álló „N Ház” (House N, 2008) is előrevetíti, amelynek legkülső héja egy félig fedett kert is egyben – tehát a következő generációknak még csak az ablakon sem kell kitekinteniük, ha gyümölcsfákban gyönyörködnének.

Sou Fujimoto munkásságát több nemzetközi díjjal is elismerték pályafutása során, ilyen a 2011-es Taiwan Tower International Competition fődíja, vagy a 2008-as World Architectural Festival díja magánház kategóriában. Idén februárban pedig neki ítélték oda a hazai Közmédia Év Embere Díjat. A díjat minden évben olyan személy kapja, aki „szakmai pályafutásával és életútjával maradandó értéket hozott létre, nagy hatást gyakorolt az adott év eseményeire, és teljesítményével hozzájárul a nemzeti, közösségi összetartozást erősítő értékteremtéshez és -gyarapításhoz”. Indoklásuk szerint a Fujimoto tervezte Magyar Zene Háza a világ magyarságát gazdagító alkotás, amely hazánk egyik leglátogatottabb kulturális intézményévé vált, egyben a Magyarország legtöbbet díjazott fejlesztése címet is viseli.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Rubik Ernő

Rubik Ernő, az építész, aki egy világhírű kockát is épített – Találmánya emberek millióit köti össze

Rubik Ernő a második világháború idején, 1944-ben született, és a nyolcvanas években már Magyarország egyik leggazdagabb embere volt. Külföldön a nevét Szent-Györgyi Albertéval, Jedlik Ányoséval, Bíró Lászlóéval, Gábor Dénesével, Teller Edéével, Neumann Jánoséval és Puskás Tivadaréval említik egy lapon, ismertségét elsősorban az 1974-ben általa feltalált Rubik-kockának köszönheti. Sosem...
Háttér szín
#dcecec

Clint Eastwood arcai – A moziban az ördögöt is legyőzte, gyerekként a vállán egy angyal ült

2023. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább (Clint Eastwood arcai – A moziban az ördögöt is legyőzte, gyerekként a vállán egy angyal ült)
Kiemelt kép
clint_eastwood.jpg
Lead

„Mindig sírok, ha magamat nézem a vásznon.” Tán meglepő, de az idézet az egyik legkeményebb mozihősnek tartott Clint Eastwoodtól származik, aki az elmúlt 30 évben saját rendezésű filmjeivel igazolta is ezt az érzelemgazdagságot. Kedveltük őt sejtelmesen hunyorgó cowboyként és mogorva zsaruként is, de a személyisége, úgy fest, hatvan felett bontakozott ki igazán. „Minél idősebb leszek, annál inkább rájövök: helyénvaló olyan életet élni, amit mások nem értenek” – ezt is ő mondta, jól rátapintva, hogy a mai napig tartogat rejtélyeket is a karaktere. További izgalmas gondolatai mentén próbáljuk most „megfejteni” az ötszörös Oscar-díjas nyolcszoros édesapát.

Rovat
Köz-Élet
Kultúra
Címke
Clint Eastwood
Clint Eastwood filmjei
Szerző
Dr. Szász Adrián
Szövegtörzs

Későn érő típus

„Gyerekkoromban álmodozó voltam. Ma is szeretek egyedül lenni és meditálni. Azt gondolom, valamilyen meditáció mindenkit hozzásegíthet a lelki békéhez. Van, aki az óceánt nézi, más a vallásban találja meg ezt, egyéntől függ. Én nem hiszek abban a régi mondásban sem, hogy a férfiaknak nem szabad sírniuk. Ha valakinek sírni van kedve, az valószínűleg a világ legnagyobb katarzisa” – jegyezte meg már a fiatal éveiről elmélkedve is, vagyis az érzékenység egészen korán benne lehetett. Ahogy a kettősség is: kemény fizikai munkákban – fakitermelőként, szénabálázóként, kukásautó-sofőrként, acélgyárban, benzinkúton – is helytállt, mielőtt, sőt miután (mert kezdetben nem élt meg belőle) színésznek állt. Erdei tűzoltó, újságkihordó, úszómester is volt, de úszómedencék kiásásánál is segédkezett.

Tévés pályafutása csak 29, mozis karrierje 34 esztendősen indult be.

A filmekről gyerekként azt gondolta, „csak úgy jönnek a levegőből, egyszer csak megjelennek”. Később megtudta, hogy ezek mögött is milyen komoly munka áll. Azért volt ennyire kései a pályakezdése, mert sokáig nem igazán tudta, mit kezdjen magával. „Nem voltam sem túl jó tanuló, sem túl életvidám, társaságkedvelő. Kicsit visszamaradott gyerek voltam. (...) Nem akartam színész lenni, mert úgy gondoltam, egy színésznek extrovertáltnak kell lennie, aki szeret vicceket mesélni, beszélni, mesterkélt lenni. Én meg inkább introvertált voltam. Anyám szokta mondani, hogy a vállamon egy angyalka ült. Azt hiszem, meglepte őt, hogy egyáltalán felnőttem...” – utalt akkori „elveszett fiú” attitűdjére a színész, akinek aztán Sergio Leone westernfilmjeiből vált először ismertté az arca.

Szívtipró cowboy

„Nagyon közel érzem magam a westernhez. Nincs túl sok eredeti amerikai művészeti forma, mert a legtöbbjük európai művészeti ágakból származik. A western, a dzsessz vagy a blues kivételével – ezek igazán eredetiek” – állapította meg, noha sosem tartotta magát cowboynak, csak valakinek, aki a megfelelő jelmezt és arckifejezést felöltve eléggé hasonlít egy cowboyra ahhoz, hogy mások annak is higgyék. A kockás ing, a mellény, a kalap, az öv és a poncho olyan jól állt neki, hogy egyfajta szívtipró szerepbe is bekerült, persze ezért a magánéletében tett is. Összesen kétszer kötött házasságot, ezek az együtt töltött évek számát – 31, illetve 18 – tekintve tartósnak is tűntek, ám közben hat különböző hölgytől hivatalosan nyolc gyermeke született, és a pletykák el nem ismert apaságokról is szóltak.

„Azt mondják, a házasságok az égben köttetnek. De a mennydörgés és a villámlás is onnan jön”

– summázta, hozzátéve, hogy mindig szerette a nők társaságát, és inkább tartós kapcsolatokra vágyott, nem kalandokra. A kapcsolataiból származó legjobb dolgoknak azonban a gyermekeit tartja. Úgy véli, sosem függött semmitől, kivéve a nőket – egy ponton ezt kényszeresnek érezte, aztán maga mögött hagyta. Ha valamit bán, akkor azt, hogy a húszas-harmincas éveit dühösen töltötte, a negyvenes-ötveneseket pedig csalódottan: „Csak életem utolsó szakaszában tanultam meg boldognak lenni.”

Kép
Clint Eastwood régen
Fotók forrása: Wikipedia

Lágy szívű macsó

A macsóságról egyszer így filozofált: „A macsó divatos szó volt az 1980-as években. Mindenki tudni vélte, mi a macsó, és mi nem az. Én igazából nem tudom, sosem értettem. (...) Emlékszem, egyszer kezet fogtam Rocky Marcianóval (legendás amerikai ökölvívó – a szerk.). Gyengéd volt, nem szorította meg a kezem, és még a hangja is magas volt. De meg tudta verni az embereket, ez tény. Macsó volt. Muhammad Ali ugyanúgy. Ha a fiatalabb éveiben beszéltél vele, finoman szólt hozzád. Nem rugdosott székeket. Szerintem a legmacsóbb emberek közül néhány a legszelídebb is volt.”

Ha már itt tartunk, Eastwood eddigi utolsó bemutatott filmjében a 2021-es Cry Macho című road movie-ban egy meglágyult szívű macsót (bármit jelentsen is a kifejezés) alakít, az ezt megelőző A csempész című alkotása pedig a maga módján egyfajta vezeklés a múltbeli bűneiért. Nem véletlen, hogy a lánya szerepét ebben a moziban ténylegesen egyik lányára, Alison Eastwoodra bízta, akivel éppúgy ellentmondásos volt a viszonya, mint a filmbéli karakterének a sajátjával.

A film üzenete: semmi sem fontosabb a családnál, és sosincs túl késő a hibáinkkal szembenézve megváltozni.

Fegyelmezett filmes

Eastwood megítélése akkor változott nagyot, amikor – már túl a legördögibb bűnözőt is fülön csípő nyomozó, Piszkos Harry szerepén – a kilencvenes évekre rendezőként is beérett. Innentől nemcsak kultikus figuráit díjazta a közönség, hanem a szakma tűpontos rendezéseit is – Nincs bocsánat, Millió dolláros bébi, Titokzatos folyó, Elcserélt életek. A javára írják, hogy a költségvetést és a forgatási határidőket mindig szigorúan betartotta, sőt volt, hogy a tervezettnél előbb végzett, mert legfeljebb egyszer-kétszer vett újra egy-egy jelenetet. A színészei hálásak, hogy tiszteli őket, ő erre – viszonozva a dicséretet – azt mondja: „Szeretek olyan színészekkel dolgozni, akiknek nincs mit bizonyítaniuk.”

A saját feladatáról így vall: „Az én szerepvállalásom mélyebb, mint a színészet vagy a rendezés. Imádom a mozgóképalkotás mindegyik szemszögét, egy életre elkötelezett vagyok mellette.” Ugyanakkor nem erőltetné rá a művészetét senkire: „Mindig megvolt a képességem, hogy azt mondhassam a közönségnek: ha van kedved, nézd meg a filmem, ha nem, menj inkább túrázni.” Az is valahol az ars poeticája része, hogy minél erősebbek a női szereplők, annál jobb egy film, amire a régi hollywoodi klasszikusokat hozza fel példaként. Katharine Hepburn, Bette Davis, Ingrid Bergman egyéniségéhez 21. századi kollégái közül a különleges kisugárzású Angelina Jolie-t hasonlítja.

Lázadó zongorista

Clint Eastwoodnak Hollywoodról és a világról mindig is sarkos véleménye volt. Az álomgyárat eluraló plasztikai sebészetben például azt furcsállja, hogy korábban idősebb emberek szerettek volna 28 évesnek tűnni általa, ma pedig már 28 évesek is alávetik magukat, mert „a társadalom elhitette velük, hogy egész életükben úgy kell kinézniük, mint egy 18 éves modellnek. Pedig ezzel szemben az is lehetek, aki valójában vagyok.” Aki például a trendeket is utálja:

„A lelkem mélyén egy lázadó hever. Bármikor, ha valaki azt mondja, ez vagy az a trend, én az ellenkező irányba indulok” – ismeri be.

A zenében sem divatokat követ, ifjúkora óta kitart a dzsessz mellett. Autodidakta módon tanult meg zongorázni, a filmjeihez jó ideje maga is szerez és játszik fel zenét – hol komplett dalt, hol rövidebb témákat. A zseniális Gran Torino zenéjéért fia, Kyle Eastwood kapott Golden Globe-díjat, Clint pedig egyszer azt nyilatkozta, sosem lesz képes méltó módon kifejezni és visszaadni azt, amit a dzsessztől kapott. Közel áll hozzá a tipikus zongorista karaktere, aki leül, játszik, elmeséli történetét, majd feláll és távozik – engedve, hogy a zene beszéljen helyette. Ahogy Eastwood filmjei is a rendezőjük helyett.

Kép
Clint Eastwood fotó
Fotó forrása: Wikipedia

Örök fiatal

Nyilván mindenki elfogadná, ha 92 évesen már nem állna elő újabb munkákkal, ám ő folyamatosan talál érdekes történeteket, így a 80. születésnapja óta már négy filmje is kijött. Úgy áll hozzá, hogy mindegyik mozi, amelyet elkészít, megtanítja valamire, noha a golfpályán is sütkérezhetne helyettük. S hogy miként bírja a strapát még ilyen tiszteletreméltó életkorban is? Erre válaszul egy barátjától idéz: „Mert soha nem engedtem be az öregembert.” Az ugyanis szerinte a mentalitásunkon múlik, meddig engedjük az „öreget” az életünkbe bejönni. Ahogy Eastwood a pesszimizmusban sem hisz, kudarc esetén a továbblépést szorgalmazza, mondván, ha az esőt várjuk, előbb-utóbb esni is fog.

Különben is: úgy véli, a fiatalok a haláltól is jobban félnek, mint az idősek sok megélt idővel és élménnyel a hátuk mögött. „Úgy gondolom, csak egy esély van az életre, ebből a lövésből kell a legjobbat kihozni. És azt hiszem, hálásnak kell lenned, hogy megadatott, hogy bizonyos dolgokat megtegyél az életedben, és ne legyél elég mohó ahhoz, hogy örökké itt akarj maradni” – indokolja, miért nem ragaszkodik minden áron a földi léthez. Halhatatlan munkásságára pedig a rá jellemző szerénységgel tekint: „Bármilyen sikerem volt, az sok ösztönnek és egy kis szerencsének köszönhető.”

A politikáról
„Lassan talán abba a korba kerülök, amikor kezdek szenilis lenni, nosztalgiázni, vagy mindkettő, de az embereket olyan dühösnek látom. Korábban képes voltál egyet nem érteni valakivel, de ettől még barátok maradtatok. Most hallod a talkshow-kat, és mindenki, aki másképp hisz, mint te, debil és idióta – mind a jobb-, mind a baloldalon.”

A politikai korrektségről
„Az emberek elvesztették a humorérzéküket. (...) Régen minden baráti klikkben volt egy »Zsidó Sam« vagy egy »Jose, a mexikói«, de nem volt rasszista gondolatunk. Teljesen normális volt, hogy a nemzetiségünk vagy az etnikumunk alapján viccelődtünk. (...) Mindannyian túl sok időt és energiát töltünk azzal, hogy mindenben politikailag korrektek legyünk.”

A zsenikről
„Soha nem találkoztam zsenivel. Számomra az a zseni, aki jól csinál valamit, amit utál. Mert bárki tud jól csinálni valamit, amit szeret – csak a megfelelő tevékenység megtalálásán múlik.”

Források:

  • https://stacker.com/celebrities/clint-eastwood-life-story-you-may-not-know
  • https://www.countrythangdaily.com/clint-eastwood-quotes/
  • https://www.imdb.com/name/nm0000142/bio
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Clint_Eastwood
  • American Rebel: The Life of Clint Eastwood című könyv

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Humphrey Bogart

A férfi a legendás félmosoly mögött – Karácsonykor született, apaként is aranyifjú maradt Humphrey Bogart

„A színészkedés olyan, mint a szex: vagy csinálod, és nem beszélsz róla, vagy beszélsz róla, és nem csinálod. Ezért gyanakodom mindig azokra, akik túl sokat beszélnek bármelyikről is.” Humphrey Bogart színészóriás (nem 172 centis magassága, hanem a tehetsége tette azzá) szavai ezek, aki karácsonyi ajándékként jött a világra...
Háttér szín
#fdeac2

„Anyám szoknyája sosem védelem volt, inkább kerítés” – Marianna, az alma, ami messzire gurult a fájától

2023. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább („Anyám szoknyája sosem védelem volt, inkább kerítés” – Marianna, az alma, ami messzire gurult a fájától)
Kiemelt kép
rasztotzky-lukacs_marianna.jpg
Lead

Marianna azzal fogad, hogy gondolkozott, milyen cím lenne a legillőbb a történetéhez. Valóban elém jött, ahogy ígérte, s nem is elektromos mopedével, hanem gyalog. Tudom, hogy gyógytornára jár, sosem adja föl, akkor is gyalogol, ha minden lépés fáj. „Szerintem az »Alma, ami messzire gurult a fájától« lenne a jó cím – mondja nevetve. – Engem mindig elvitt valaki zsebben, néha elrugdostak, és hiába lettem ütődött alma, valaki felvett, és hordozott egy darabon.” Rasztotzky-Lukács Marianna története.

Rovat
Életmód
Címke
Rasztotzky-Lukács Marianna
mozgássérült
Távszem
Szerző
Csongor Andrea
Szövegtörzs

Ha a család nem tartja meg az embert, ha nem adja meg az érzelmi biztonságot, akkor honnan lehet ezt beszerezni?

Ami szembe jön, azt mind meg kell ragadni. Lehet az ismerős, ismeretlen, akár egy mondat, ami talán akkor nem is esik jól, de mégis visszajelzés. Lehet egyetlen szó is, egy rizsleves, egy csálé táska…

A te almafád hol állt?

A szüleim fiatal felnőttek voltak, amikor elmenekültek otthonról. A nővérem születése után anyukámnak két vetélése volt, hat évvel később, a negyedik terhességéből születtem meg. Én voltam az, aki mégis megmaradtam, és aki a 28. héten mozgássérüléssel jöttem a világra. Az sem volt biztos, hogy megmaradok, az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy a család egyelőre ne vegyen semmilyen babaholmit. Egy kiló tíz dekával születtem, és négy hónapra inkubátorba tettek. Kis méreteim ellenére súlyos bánatkő lettem. A nővérem azt élte meg, hogy keveset foglalkoznak vele, mert rám kell fordítani a figyelmet, az apukám pedig nem tudott mit kezdeni velem, mert inkább tűntem kilós kenyérnek, mint egy újszülött gyereknek. Egy jóindulatú, nyolc általánost végzett emberpárról beszélek, akik nem tudtak a helyzettel mit kezdeni. Apukám, ha mindenképp vinnie kellett valahová, a nyakába vett, hogy ne lássák azt, hogyan járok. Anyukám orvostól orvosig vitt, de nem volt annyi információja, hogy egészségügyi kérdésekben felelősen döntsön.

Miben kellett döntenie?

Az egyik szakvélemény azt mondta, hogy ha megműtenek, kerekesszékbe kerülök, a másik meg azt, hogy akkor bénulok le, ha nem műtenek meg. Az ellentétes diagnózisok hatására anyu zaklatott lett, lefagyott. Akkoriban a Pető Intézetbe jártam korai fejlesztésre, ott az igazgatónő egyszer behívta anyut, és megkérdezte, hogy miért van mindig kisírva a szeme.

Az igazgatónő úgy gondolta, hogy jobb a gyerekért tenni valamit, még akkor is, ha az nem sikerül, mint nem tenni semmit, és azt később megbánni. Ez kulcsmondattá vált az életemben.

Először egyévesen műtöttek, később ezt több beavatkozás követte. Mire óvodás lettem, a szüleim mindketten inni kezdtek, így a nővéremmel az alkohol két rabja mellett éltük az életünket. Nagyjából ez volt az ő mintájuk, hát ezt követték. Az emlékek nemcsak a múltról szólnak, hanem sokszor a jövőt is meghatározzák, néha én is ebben vergődöm. Ahogy anyáméknak nem volt mintájuk, úgy nekem sem, csak azt tudom, merre nem mehetek.

Kép
Rasztotzky-Lukács Marianna nővérével
Marianna gyerekként, nővérével – Forrás: Rasztotzky-Lukács Marianna

Meddig tartott ez az áldatlan állapot?

Tizenkét éves koromban anyukám egyszer csak úgy döntött, hogy ő „élni akar”. Örökölt egy lakást, összecsomagolta a kis gardróbunkat, és engem magával vitt, elköltözött a családtól. Igazságosan elfelezték a gyerekeket… Nekem nyáron még sejtésem sem volt, hogy nem fogok visszamenni az iskolámba, a padban ott maradtak a tanszereim. Úgy tűnt, anyukám csak erre a lehetőségre várt, hetente többször elment bulizni az éjszakába, én pedig otthon vártam, hogy hazajön-e vagy nem. Nem volt sok köszönet abban, ha hazajött, időnként kékre-zöldre verték… Engem többször megkérdeztek az iskolában, hogy miért vagyok feldúlt, sokáig hárítottam, ám az osztályfőnököm végül szóra bírt.

Integrált általános iskolába jártál, vagy a Mozgásjavító Iskolába?

Az én mozgássérültségem oka egy központi idegrendszeri sérülés, amely nemcsak a járásban akadályoz, de komoly diszlexiát, diszgráfiát, számolási zavart is jelent, ennek ellenére a helyi általánosban kezdtem.

A közlekedésben annyi hátrányom volt, hogy ortopéd cipőben, nagyon ingatagon, kapaszkodva jártam, és nagyjából napi kétszer elestem, felborultam. Ha valaki szembejött velem, elvitt a szele.

Ez elég a csúfoláshoz… Azért azt elmondom, hogy csúfolódni fogyatékossággal élő gyerekek is tudnak. Télen mindig izgultam, hogy el tudok-e menni a suliig a jégen. Miután anyukámmal elköltöztünk, ő a zuglói Mozgásjavító Általános Iskolába íratott be. Az általánosban zsinórban kaptam tizenkét egyest a szorzótáblára, a Mozgásjavítóban viszont tudtak olyan módszert számomra, amivel megjegyeztem a szorzótáblát. Ott tulajdonképpen lett egy anyukám meg egy apukám, mert egy férfi és egy nő voltak a nevelőim. 

Mi történt, amikor az osztályfőnököd elbeszélgetett veled?

Kibukott belőlem az addig titkolt vallomás, hogy anyukám nem foglalkozik velem, sokszor nincs mit ennem otthon, egyedül vagyok éjszaka. Korábban a védőnő is minden évben kijárt hozzánk, de akkor még megtartottam a titkot, védtem anyukámat, pedig a barátnőmmel összeraktuk az én leveskockámat az ő rizsével, és rizslevest főztünk belőle, ez volt a meleg étel… Aznap délután kollégista lettem. Az osztályfőnököm nemcsak elintézte ezt, de velem is jött, hogy anyukámnak elmondjuk.

Anyukád megrendült, amikor beállítottál a tanároddal?

Valójában megkönnyebbült, hogy csak péntekenként fogok hazajönni. Annyit mondott, hogy „ott nem lesz minden este joghurt a hűtőben”, de valójában otthon sem volt. Az életem során később is ezren nyújtottak így segítséget, mint ez a tanárom.
Kezek nyúlnak értem, ha elfogy a korlát, és karok nyúlnak a csomagomért, amikor nem is kérem.

Ilyen háttérrel a hátad mögött nem igazán vártad a ballagás pillanatát?

Kikerültem a védett környezetből, és rám zúdult a világ. A ballagásról elkéstek a szüleim, azt hittem, hogy nem is jön senki. Három évig egy bőrdíszműves szakiskolába jártam, mert az akkori kézikönyv szerint ez való a mozgássérült fiataloknak, nekem viszont hiányzott ehhez a finommotorikus készségem. Megismertem a boltban, hogy melyik táskát varrtam én, annyira csálé volt. Ezzel nem vállalhattam munkát, a testvérem vívta ki a szüleimnél, hogy továbbtanulhassak.

Az akkor induló, egyedülálló programmal rendelkező Addetur Gimnáziumba kerültem, ahová mozgássérült, autista és látássérült tanulók jelentkezését is várták. Mi voltunk az első évfolyam. Itt sok információt is kaptam a helyzetemnek szóló támogatásokról, lehetőségekről, és rájöttem, hogy milyen fontos ez a fajta szociális tudás. Itt, az iskolában derült ki, hogy le kell százalékoltatnom magam, és meglepődtem azon, hogy információ nélkül mennyire nehéz volt boldogulni. Szerettem volna olyan munkát, ahol én lehetnék az, aki ebben segít másoknak. A gimnáziumban végre megkaptam azokat az engedményeket, amik a „disz”-ekhez járnak, és az írásbelikkel megszenvedve, de leérettségiztem. Akkoriban újra előfordult, hogy három kekszen osztoztunk a kutyámmal, és csak akkor láttam embert, ha lementem az utcára, mert hozzánk nem jött senki. Úgy éltem, mint egy magányos öreg. Egy osztálytársam hívott továbbtanulni, és beadtuk a jelentkezésünket az ELTE szociális munkás szakára.

Az írásbelivel épphogy addig jutottam, hogy bemehettem szóbelizni, ahol viszont maximális pontszámot kaptam, annyira sokat tudtam arról, hogyan éli meg egy család a fogyatékos gyermek születését.

Bekerültem.

Hogy tudtál megélni?

Egy diáktársam beszélt a diákhitelről, és együtt beadtuk az igénylést. Szeptember közepén megjött az első utalás, és én még soha életemben nem voltam olyan gazdag, mint akkor! Vettem egy diktafont, hogy fel tudjam venni az órákat. A tanszékvezető asszony néhány sikertelen írásbeli vizsga után behívott, hogy kiderítse, mi áll a kudarcok mögött, és elküldött egy vizsgálatra, amin gyerekként kellett volna részt vennem. Miután papírom lett a nehézségeimről, könnyítéseket kaptam, és minden jól ment egészen a negyedéves szociálpolitika szigorlatig, ami tetemes számú tételből állt. Ez kifogott rajtam, és negyedévben eltanácsoltak az egyetemről.

Nem lehetett könnyű nap…

Főleg, hogy aznap a páromat is kirúgták a munkahelyéről. Akkor mi már albérletben laktunk Balázzsal, aki minden délután egy szál vörös rózsával várt az egyetem előtt. Egyébként Balázs is mozgássérültként született. Az esküvő után a férjem szüleinek a telkén lévő házba költöztünk.

A nagy kirúgások után fél évvel lefénymásoltam az indexemet, és a régi osztályfőnököm segítségével minden felsőoktatási intézménybe elküldtem, hogy valahol folytathassam a tanulást. Végül a Wesley János Főiskola fizetős képzésén főiskolai diplomám lett, igaz, minden pénzem ráment. Mire meglett a diplomám, állásom is lett. Aki egykor azt mondta, hogy én mindig az anyám szoknyája mellett leszek, azon csak mosolyogtam…

Anyám szoknyája sosem védelem volt nekem, inkább kerítés, ami elválasztott a lehetőségektől.

Biztosan mindenki óva intett a terhesség kockázatától.

Néhányan kifejezték, hogy mozgássérültként gyereket vállalni felelőtlenség. Én azt gondolom, hogy mivel nem öröklődik a betegségünk, úgy lehet teljes az életünk, ha gyermekünk is van. Két évvel az esküvőt követően született meg Ádám, ő teljesen egészséges, jéghokizik, éli a tizenkét évesek pörgős életét.

Kép
Rasztotzky-Lukács Marianna családja
Marianna férjével és fiával – Forrás: Rasztotzky-Lukács Marianna

Mit tudtál kezdeni azzal a veszéllyel, amikor Ádám még kicsi volt, hogy ne fusson el mellőled?

A játékmotorral egyszer borult egy óriásit, össze kellett varrni a száját. Akkor családon belül elhangzott, hogy nem való nekem gyerek, miért nem egy szobanövényt vettem inkább. Szerintem más gyerekkel is történik baleset, de amikor Ádám kicsi volt, nekünk kőkemény alapszabályaink voltak, és ha valamit nem tartott be, visszafordultunk a programról. Hamar megtanulta, hogy mi az a távolság, amire még elmehet, hogy mikor kell fognia a kezemet, és hogy az első szóra meg kell állnia. Volt, hogy elestem, ő pedig a fal felé fordulva duzzogott, haragként élte meg a félelmet és a féltést. Ma kamaszként már sokat segít itthon, persze nem ez az első a listáján, de ha kérjük, mindig segít.

Most hol dolgozol?

Távoli segítő vagyok egy látássérülteknek létrehozott, Távszem nevű szolgáltatásnál. Itt egy okostelefonos alkalmazás köti össze a látássérültet a látó segítőjével, és olyan mindennapi dolgokban tudunk segíteni nekik, mint hogy melyik a kukoricakonzerv, és melyik a borsó, vagy hogy mikor indul a következő busz. Ez a lehetőség ugyanúgy visszaadja a látássérültek számára az önállóságot és méltóságot, mint nekem a mopedem. Ilyen testhezálló munka ritkán adódhat az életemben.

Milyen terveket dédelgetsz most?

Szeretnénk Balázzsal és Ádámmal egy saját lakást, és dolgozunk is ezen. Később jó lenne majd egy saját lakás Ádámnak is, és úgy szeretnénk felnevelni, hogy legyen miből merítenie, ha meg kell küzdeni valamivel.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Király Kitti

„12 évet vesztegettem el az életemből” – a rádiózás mentette meg a pánikbeteg Király Kittit

Király Kitti pár évvel ezelőtt Kalocsáról költözött fel ötéves kisfiával Budapestre, hogy együtt minden tekintetben új életet kezdjenek. Kiszállt egy rosszul működő párkapcsolatból, hosszú évekig élt a gyógyszerek fogságában és a depresszió-pánikbetegség-hipochondria háromszögben. 20 év alatt közel annyi lelete halmozódott fel, mint egy beteg idős embernek, és olyan...
Háttér szín
#eec8bc

„Minden óra és perc számít” – a földrengés áldozataiért összefogott a világ

2023. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább („Minden óra és perc számít” – a földrengés áldozataiért összefogott a világ)
Kiemelt kép
torokorszagi_foldrenges.jpg
Lead

Delhitől Tokión át Budapestig mindenkit sokkolt a hír: erős földrengések rázták meg Törökországot és Szíria északi részét. A WHO szerint a katasztrófa akár 20 ezer áldozatot is követelhetett, a sebesültek számát megbecsülni is nehéz. Szakértők rámutatnak: a földrengés példátlan pusztítást végzett, városokat rombolt porig, és generációk életét tette tönkre. Apró reménysugár a bajban, hogy a katasztrófa nyomában soha nem látott összefogást tapasztalhatunk, háborúban álló országok polgárai kart karba öltve küzdenek a túlélőkért, a romok eltakarításáért. A Képmás néhány reménykeltő momentum bemutatásával tiszteleg a mentésben résztvevő hősök, az áldozatok és a túlélők előtt. Cikkünk végén pedig azokat az adományvonalakat is megosztjuk, amelyek támogatásával mi is kivehetjük részünket a helyreállításból. Segítsünk, hogy segíthessenek!

Rovat
Köz-Élet
Címke
törökországi földrengés
földrengés
Szíria
Törökország
mentőkutya
Szerző
Jámbor-Miniska Zsejke
Szövegtörzs

Magyar mentőcsapatok Törökországban és Szíriában

Nemrég érkezett a hír, hogy a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat Törökországban kimentett a törmelékek alól egy másfél éves gyereket és a nagyapját. Mint a Facebook-oldalukon írják, jelenleg egy 15 éves, Ali nevű fiatal életéért küzdenek.

Magyarország több mint száz szakembert és mintegy húsz mentőkutyát küldött a katasztrófa sújtotta térségbe, a kormány pedig több tízmilliós támogatást biztosított a segítők számára.

Azonnal felvette a kapcsolatot a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálattal, az Életjel Mentőcsoporttal, a Baptista Szeretetszolgálattal, valamint a Máltai Szeretetszolgálattal is. Mentőcsapatot indított továbbá a Katolikus Karitász a Budapest Önkéntes Mentőszervezet Egyesület és a Budapesti Tűzoltó Szövetség önkéntes tűzoltóinak közreműködésével. „Minden óra és perc számít ilyen vészhelyzetben, de csapatunk kevesebb mint 20 óra alatt összeállt, a mentés teljesítéséhez szükséges eszközökkel, szakértelemmel és felkészített önkéntesekkel” – idézik Écsy Gábort, a Katolikus Karitász országos igazgatóját a szervezet közleményében. Már a helyszínen van a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány is, a Magyar Vöröskereszt pedig adományt gyűjt az áldozatok megsegítésére. A magyar kormány rendkívüli erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a katasztrófa helyszínén enyhítsék a károkat. A Hunor mentőcsapat már több, mint 15 embert mentett ki a romok alól. A hivatásos tűzoltókból álló hivatalos mentőcsapat egy 16 ezer négyzetméteres kárterületen egyszerre három helyszínen kutat a földrengésben eltűntek után. A helyiek szerint a török alakulatok rendkívüli módon hagyatkoznak a magyarok szaktudására, állítólag még az sem példa nélküli, hogy az általuk mért adatokat is felülvizsgáltatták a magyar csapat műszereivel.

 

Solka és gazdája, Kröpfl Erzsébet
A magyar mentőcsapat mentés közben
A magyar mentőcsapat mentés közben a földrengés után
A magyar mentőcsapat tagja mentés közben
A magyar mentőcsapat tagjai
A magyar mentőcsapat mentés közben fotó
A földrengés után segítő magyar mentőcsapat tagjai
földrengés után
A magyar mentőcsapat tagjai mentőkutyáikkal
Solka és gazdája, Kröpfl Erzsébet
Solka és gazdája, Kröpfl Erzsébet egy tízórás műszak után – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat mentés közben
A magyar mentőcsapat egy tagja mentés közben – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat mentés közben a földrengés után
A magyar mentőcsapat tagjai – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat tagja mentés közben
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat tagjai
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat mentés közben fotó
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A földrengés után segítő magyar mentőcsapat tagjai
A magyar mentőcsapat tagjai – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
földrengés után
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat tagjai mentőkutyáikkal
A hazaérkező magyar mentőcsapat néhány tagja – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
Solka és gazdája, Kröpfl Erzsébet
Solka és gazdája, Kröpfl Erzsébet egy tízórás műszak után – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat mentés közben
A magyar mentőcsapat egy tagja mentés közben – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat mentés közben a földrengés után
A magyar mentőcsapat tagjai – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat tagja mentés közben
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat tagjai
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat mentés közben fotó
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A földrengés után segítő magyar mentőcsapat tagjai
A magyar mentőcsapat tagjai – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
földrengés után
Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
A magyar mentőcsapat tagjai mentőkutyáikkal
A hazaérkező magyar mentőcsapat néhány tagja – Fotó forrása: Kutyák Határok Nélkül
Megnézem a galériát

A kutya az ember legjobb barátja

„Most kaptuk a hírt, hogy Solka, Kröpfl Erzsébet vezetésével egy élő személyt jelzett a romok alatt, és dr. Löcher Zsuzsanna folyamatosan végzi a HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi csoport mentőcsapata által kimentett személyek sürgősségi helyszíni ellátását! Ma délután már több romok alatt rekedt személyt mentett ki a mentőcsapat, és jelenleg is dolgoznak a katasztrófa helyszínén” – osztották meg a lenyűgöző teljesítményről szóló hírt a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány Facebook-oldalán, újra bizonyítva az ismert mondást: a kutya az ember legjobb barátja. A tudósítások szerint a helyszínen dolgozik  Leczki Sarolta is Karma nevű kutyájával (a világhírű életmentővel készült korábbi interjúkat itt lehet elolvasni).

Magyarország mellett számos más állam is küldött négylábúakat a katasztrófa sújtotta övezetbe, többek között Csehország, Németország, Görögország, Líbia, Lengyelország, Svájc, az Egyesült Királyság, Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok mentőkutyái is keresnek túlélőket.

Az állatok jól bevethetők azokon a területeken, ahol a súlyos munkagépek használata további összeomlást okozna. A kutyákat arra képzik ki, hogy kiszimatolják az embert, majd ugatással vagy a talajt ásva jelezzék a mentőknek a helyet, ahol nyomra bukkantak.

Kép
földrengés mentőkutya
Az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) katasztrófaelhárítási csapatának tagja egy mentőkutyával – Forrás: Profimedia

Minden konfliktust félretesz a világ, hogy segíthessen az áldozatokon

A földrengés sújtotta területek egyébként is súlyos konfliktusok által terheltek, évtizedek óta dúl az erőszak a térségben. Harcolnak a kurdokkal Törökországban, Irakban, Szíriában, ahol ráadásul 2011 óta polgárháború amortizálja az országot és annak diplomáciai kapcsolatait, Törökországgal közös határszakaszán pedig nagyon sok menekült él.

Reménykeltő ugyanakkor, hogy politikai berendezkedéstől és vallástól függetlenül a világ számos országa azonnal jelezte, hogy hajlandó segítséget nyújtani a katasztrófaövezetnek. Erről az AP hírügynökség listájára hivatkozva publikált részletes gyűjtést magyar nyelven a Világgazdaság. Az Európai Unió több mentő- és kutatócsapatot küldött Törökországba, és technológiai segítséget is felajánlott: a Copernicus műholdrendszerrel térképezhetik fel a területet. Görögországgal régóta nagyon rossz a kapcsolata Törökországnak, gondoljunk csak az 1974-ben kitört konfliktusra, amikor a török erők megszállták Észak-Ciprust mintegy válaszként az akkori görögországi katonai junta által támogatott puccsra.

De mindezt most azonnal félretették a görögök: 21 fős csapatot küldtek, továbbá két mentőkutyát és egy különleges mentőjárművet is. Az emberséges bánásmód szerencsére oda-vissza működik. Szeptemberben Törökország ajánlott segítséget Athénnak, ahol szintén nagy erejű földrengés pusztított, amely több mint száz ember életét követelte. A török mentőegységnek legalább egy ember köszönheti közvetlenül az életét.

Még a háborúban álló Ukrajna és Oroszország is segít.

A Ukrinform idézi Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, aki megdöbbenve értesült arról, hogy a törökországi földrengés következtében milyen sokan meghaltak, megsérültek, és azt is elmondta: készek segítséget nyújtani Törökországnak. A mentésben mindkét országban oroszok is részt vesznek. A muszlim államoknak állandó a konfliktusa Izraellel, Szíriában a háború miatt különösen ellenséges a hangulat, Benjamin Netanjahu hivatala ennek ellenére arról számolt be, hogy Szíria felvette a diplomáciai kapcsolatot a szomszédos országgal, az izraeliek pedig a híradások szerint rövidesen segélyt küldenek. Bár a szíriai források tagadják, hogy Izraeltől kértek volna segítséget, tény, hogy a háborúra nem gondolva a zsidó állam minden kétséget kizáróan hajlandó támogatást nyújtani.

Apró csoda a földi pokolban

Szíriában nagyon súlyos a helyzet, már a földrengés előtt is pokoli állapotok uralkodtak az arab államban: szárazság, éhezés, terrorizmus, polgárháború tizedeli a lakosságot, a segélyszállítmányok pedig nagyon nehezen jutnak el az országba. A The Guardian cikkében idézi az ENSZ egykori humanitárius ügyekért felelős vezetőjét, aki azt hangsúlyozta, hogy Szíriában a földrengés által leginkább érintett területeket nem a kormány, hanem a török támogatású ellenzék irányítja. „Török beleegyezésre lesz szükség ahhoz, hogy segélyt kapjanak ezeken a területeken. Nem valószínű, hogy a szíriai kormány sokat fog tenni a régió megsegítéséért” – nyilatkozta Mark Lowcock. Magyar oldalról a Máltai Szeretetszolgálatra számíthatnak Szíriában, a szervezet munkatársai mobilkórházakat építenek, és azonnali humanitárius programot valósítanak meg Aleppó, Latakia és Dzsabla városokban. Az intézkedéseket a magyar kormány 50 millió forinttal támogatja.

A borzasztó képsorokat nézve most az egész világ könnyeivel küszködve azt kívánja, hogy napokkal a földrengés után is minél több túlélőt találjanak a romok alatt a mentőcsapatok.

Reménysugárként érkezett a hír nemrég, hogy túlélte az a baba a katasztrófát, akinek édesanyja a törmelék alatt adott életet Szíriában.

A fotó egyszerre szívmelengető és szívszaggató, a kicsi rokonai közül sajnos senki nem élte túl a katasztrófát.  

Segítsünk, hogy segíthessenek!
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek itt, a Baptista Szeretetszolgálatnak itt, a Katolikus Karitásznak itt lehet adományozni.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyűjtést hirdet a törökországi és a szíriai földrengések károsultjainak megsegítésére. A magyar segélyszervezet Szíriában három katasztrófa sújtotta városban nyújt humanitárius segítséget, két mobilklinikát telepít, és az ellátásra szorulók fogadására, elsődleges segítségnyújtásra szolgáló „hotspotot” alakít ki helyi partnerszervezeteinek közreműködésével. A humanitárius akciót az adomanyozz.hu oldalon indított online átutalással, vagy a 1350-es adományvonalon hívásonként 250 forinttal mindenki támogathatja.

A Magyar Református Szeretetszolgálat földrengés áldozataiért végzett munkáját bankkártyával az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül, átutalással a Magyar Református Szeretetszolgálat CIB banknál vezetett 10702019-85008898-51100005 számlaszámán keresztül lehet támogatni. Közleményben kérjük tüntessék fel az „Adomány–Földrengés” jelzést. Ezeken kívül a 1358-as adományvonal felhívásával 500 forinttal támogathatjuk bajba jutott embertársain

Háttér szín
#bfd6d6

„Nem a »szeretlek« kimondásával fejezik ki a vietnámi nők a szeretetüket” – vallja „Az almafa virága” vietnámi sztárja

2023. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább („Nem a »szeretlek« kimondásával fejezik ki a vietnámi nők a szeretetüket” – vallja „Az almafa virága” vietnámi sztárja)
Kiemelt kép
az_almafa_viraga.jpg
Lead

„Mindenképpen kóstold meg majd a vietnámi szendvicset és a sült tofut!” – biztat lelkesen Nari Nguyen, amint meglátja, hogy az étlapot bújom abban a vietnámi kávézóban, ahová a találkozót megbeszéltük. Árad belőle a pozitív energia és az őszinte érdeklődés. Legalábbis tőlem eddig senki nem kérdezte még meg interjú előtt, hogy vagyok. Nem telik el tíz perc, és olyan természetességgel beszélgetünk, mintha hosszabb ideje ismernénk egymást. Az apropó Az almafa virága című, magyar-vietnámi koprodukcióban készült romantikus film, amelyben Nari főszerepet játszik, s amely február 16-án kerül a mozikba.

Rovat
Kultúra
Címke
Az almafa virága
Nari Nguyen
Nari Nguyen interjú
Szerző
Jónás Ágnes
Szövegtörzs

Nem idegen számodra a filmek világa, hiszen korábban már játszottál a Drakulics elvtársban. Az almafa virágában Song Ha-t, a fiatal egyetemista lányt játszod, aki egy régi családi titok felderítése miatt érkezik Vietnámból Budapestre. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy tiéd a főszerep?

Kedves barátom, Burai Kálmán casting-szervező hívta fel a figyelmem erre a filmes munkára még két évvel az előtt, hogy a forgatás elindult volna. Elmentem a meghallgatásra, aztán következett egy viszonylag hosszabb csend. Szinte már el is feledkeztem a dologról, amikor megcsörrent a telefonom. Szűcs Dóri volt az, a film rendezője, közölte, hogy engem választottak ki Song Ha szerepére. Örömmel mondtam igent, de amint letettük a telefont, rögtön tudatosult bennem, milyen nagy fába is vágtam a fejszém. Nem jártam színművészetire, sosem vettem részt beszédtechnika órán, ehhez képest olyan profi színészek közé válogattak be, amilyen Dunai Tamás, Kálloy Molnár Péter, Sütő András vagy Juhász Jázmin. Ez némileg feszélyezett. Ráadásul időközben lehozták a beharangozó cikkeket arról, hogy ez az első nagyszabású magyar-vietnámi koprodukció, tehát egyre magasabbra került a léc, amit meg kellett ugrani. A forgatás elején még nagyon éreztem a korlátaimat.

A stáb segített valahogyan eloszlatni a félelmeidet?

Igen, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velem. A filmbéli partneremet játszó Koltai-Nagy Balázs különösen sokat segített: ötleteket, tippeket adott a karakterem megformálásához, remekül megtaláltuk a közös hangot, ami a jelenetekhez erőt adott nekem.

Magyar és vietnámi nyelven egyaránt kellett beszélned?

Végig magyarul beszélek, de Vietnámban is forgattunk. Az almafa virága cselekménye két szálon fut, az egyik egészen a ‘70-es évek szocialista világába nyúlik vissza, a másik történet napjaink Budapestjén játszódik.

A történet szerint az általam játszott Song Ha egyik felmenője a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, pont, ahogy az én édesapám is, aki 1983-ban érkezett Magyarországra.

Akkoriban Vietnámban mélyszegénység volt, és édesapám úgy döntött, itt kezd új életet, mert fontos számára, hogy tanuljon, hogy munkát vállaljon, és hogy eltartsa a családját. Aztán jött a rendszerváltás, amikor is saját vállalkozásba tudott itt kezdeni. Nekem egyébként – épp miatta – a BME-n forgatott jelenetek lettek a kedvenceim. Kíváncsiam fürkésztem a tablókat, hátha megtalálom az egyiken apukámat.

Édesapád mesélt neked az egyetemi éveiről, és arról, hogy mennyire volt neki könnyű, vagy épp nehéz beilleszkednie?

Persze! A forgatásokon próbáltam magam beleképzelni az akkori időbe, az ő fiatalságába, valamint a vietnámi kultúrából is merítettem. Őt nagyon elfogadták az egyetemista társai, velük lakott ugye a kollégiumban is, barátság alakult ki köztük, és együtt töltötték a nyarakat.

Édesanyáddal hogyan ismerkedett meg?

Még Vietnámban egy szülinapi bulin találkoztak. Anyukám apu húgának volt a legjobb barátnője.

Te már Budapesten születtél, de adódik a kérdés: melyik nyelvre és kultúrára fordítottak a szüleid nagyobb hangsúlyt a nevelésed során?

Két kultúrában nőttem fel, a szüleim mindkettőt fontosnak és értékesnek tartják.

Kiskoromtól kezdve utaztam velük Vietnámba, hiszen ott él a család többi tagja. Amikor Budapesten elkezdtem az iskolát, csak nyaranta vagy háromévente tudtunk kilátogatni. Mióta felnőttem, ügyelek arra, hogy minden évben legyen időm meglátogatni a nagymamámat, és igyekszem még jobban elmélyülni a vietnámi kultúrában.

A filmbéli Song Ha személyisége, temperamentuma mennyiben hasonlít a tiédhez?

Nincs túl sok hasonlóság. Ő egy zárkózott lány, csakúgy, mint a legtöbb nő Vietnámban. Ők azt a szót, hogy „szeretlek”, nem nagyon mondják ki, legalábbis nem így fejezik ki a szeretetüket. A mi szeretetnyelvünk inkább a főzés, az étel. Abba tesszük szívünket-lelkünket, így fejezzük ki a gondoskodást. Én sokkal temperamentumosabb, szenvedélyesebb vagyok, mint Song Ha.

Kép
Nari Nguyen
Nari Nguyen a filmben – Forrás: Vertigo Media

Ha már az ételek… A vietnámi szendvicsen kívül mit érdemes még megkóstolnom?

Az összes ételt! Mind nagyon finom. A mi konyhánk alapja a rizs, a hús, a zöldségek és a leves. Ha megfőzünk zöldségeket, például karalábét, akkor még a vizet is felhasználjuk, amiben főtt. Megisszuk, vagy levest készítünk belőle. Apu egyébként magyar ételeket is nagyon jól tud főzni.

Van olyan magyar fogás, amit szívesen fogyasztasz?

Nagyon szeretem a székelykáposztát, és a forgatáson volt alkalmam enni hortobágyi húsos palacsintát, ami szintén a kedvencem lett. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar ételek bár finomak, számomra jóval nehezebbek, fűszeresebbek, mint a vietnámi fogások, ezért ritkábban fogyasztok belőlük.

Na, igen, egy pacal vagy egy rakott krumpli nem éppen a könnyedségéről híres. Van olyan dolog, amit, ha Vietnámba látogatsz, nehéz megszoknod?

A közlekedés.

Gyorsan rávágtad.

Mert Vietnámban mindenki úgy közlekedik, ahogy akar, és ahogy tud. És ez nem túlzás. Rengetegen járnak robogóval, és elképesztően nagy a tömeg. Már az is komoly logisztikát igényel, hogy átjuss az út egyik oldaláról a másikra. Az a titok, hogy csak előre szabad nézni, nem szabad megállni, így a robogóval is kikerülnek.

A vietnámi nyelvet te az anyatejjel szívtad magadba, de nekünk, magyaroknak vajon mennyire lenne nehéz alapfokon elsajátítani?

Nem akarok senkit elkeseríteni, de szerintem a vietnámi és a magyar nyelv talán a két legnehezebb a világon. A vietnámiban a hangsúlytól kezdve számos dolgot figyelembe kell venni.

Például más nyelvtani szabályok érvényesek akkor, ha egy idősebbel beszélsz, és más, ha egy fiatalabbal.

Ha egy családban vagytok, akkor hiába vagy te idősebb a megszólított illetőnél, ha az ő szülei idősebbek az enyémeknél, akkor úgy kell viszonyulnom hozzá, mintha ő lenne az idősebb. Nem lehetetlen megtanulni, de elég nehéz.

Visszakanyarodva még Az almafa virágához: Valentin-nap után két nappal kerül a mozikba, hiszen romantikus történetről van szó. Te könnyen esel szerelembe?

Én nem kerestem a szerelmet, de valahogy mindig megtalált. Számomra nem is annyira a szerelem az elsődlegesen fontos, hanem az, hogy a társam a szó szoros értelmében társ legyen mellettem. Azt látom, hogy minden ember képes jól meglenni a másikkal, egészen addig, amíg a véleményük megegyezik, vagy amíg egyazon cél vezérli őket. Azt viszont csak kevesen képesek „túlélni”, ha arról is beszélni kell, ami a másiknak bántó, vagy ha valamiről más a vélemény. Márpedig az egót néha muszáj lenne egy kicsit lejjebb nyomni, a humort pedig növelni. Én legalábbis nem tudnék elképzelni egy olyan párkapcsolatot, amelyikben nem tudok jókat nevetni.

Kép
Az almafa virága film
Jelenet a filmből – Forrás: Vertigo Media

A filmezés mellett a modellkedésbe is belekóstoltál már, illetve casting-direktorként is sikeres vagy. Mik a további terveid?

A nyugalom elérése. Hogy ne csináljak olyan dolgokat, amik boldogtalanná tehetnek. A jövőben is igyekszem törődni magammal, pontosabban arra törekszem, hogy szeressem magam, és ezt a szó jó, egészséges értelmében kell érteni. Mindez talán közhelynek tűnhet, de valójában ezek a fontos dolgok.

Természetesen én is szeretnék majd családot, de a nyugalom az, ami a legjobban összefoglalja azt, amire vágyom.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Eleni Korani és Ernst Rene Wastl, Ernst Galéria

„Három hónap után megkérdeztem, hozzám jön-e feleségül” – Egy műkereskedő házaspár története

Amikor a görög származású Eleni Korani és az osztrák Ernst René Wastl egy repülőn találkoztak, az életük örökre egybefonódott. Néhány hónap ismeretség után eljegyezték egymást, két évvel később pedig megnyitották közös galériájukat. 2022-ben ünnepelték az Ernst Galéria 25. évfordulóját. Sok emlékezetes történet kötődik a nevükhöz. 2005-ben ők vásárolták...
Háttér szín
#dcecec

A teremtett világ szeretete hatja át a telkibányai ökogyülekezet őshonos gyümölcsösét

2023. 02. 07.
Megosztás
  • Tovább (A teremtett világ szeretete hatja át a telkibányai ökogyülekezet őshonos gyümölcsösét )
Kiemelt kép
telkibanya_01_a_kep_szalay_laszlo_pal_tulajdona.jpg
Lead

Van a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Telkibányán egy református közösség, amely kisebbfajta földi csodákat alkot. Legnagyobb büszkeségük – a műemlékvédelem alatt álló vártemplom és a gombfás temetőkert mellett – az a kilencezer négyzetméteres parókiakert, amely elnyerte a legszebb gyümölcsös bemutatókert díját, s amely ugyanebben a versenyben korábban különdíjban is részesült. Nem véletlenül dicsérte meg a Virágos Magyarország program zsűrije is a telkibányai ökogyülekezet színpompás portáját, amelyről most a gyümölcsöskert gazdájával, a magyarországi Ökogyülekezeti Mozgalom egyik alapítójával, Szalay László Pál telkibányai lelkésszel beszélgetünk.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Ökogyülekezeti Mozgalom
ökogyülekezet
Szalay László Pál
telkibányai református közösség
Szerző
Dr. Szász Adrián
Szövegtörzs

Miként lett a teremtett világ tiszteletének megnyilvánulása az önök esetében egy gyümölcsöskert?

A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalmát 2011-ben alapítottuk skót mintára. A teremtésvédelem a Skóciából átvett kritériumrendszer alapján kezdte meg működését, miután a mozgalmat irányító Ökogyülekezeti Tanács átültette magyarra a skótok feladatlistáját. A csatlakozó gyülekezetek – amelyek száma idén már elérte a hetvenet – felmérték, hogy milyen értékeink vannak, amelyek a teremtésvédelem tárgyai lehetnek. Korántsem csak napelemekre, víztakarékossági rendszerekre gondoltunk, hanem például Telkibányán a templomkert ősi fái között is kincsek után kutattunk, amelyek szintén bekerültek az értékleltárba. Olyan hétköznapi apróságokra is felhívtuk a figyelmet, hogy a nyomtatóba újrahasznosított papír kerüljön, a takarításnál ökovegyszereket használjunk, vagy hogy zöld bankban tartsuk a pénzünket. Az ökogyülekezetei programban értékeltük a gyülekezetek részvételét egyháztáji vásárokban, azokat a helyi termelőket segítve, akik a zöldségeiket, gyümölcseiket ilyenkor a templomkertben lelkészi ajánlással árusítják.

A 2011-ben indult „Gyümölcsfákat a papkertbe” program pedig országszerte gyümölcsfák telepítését szorgalmazta az elhanyagolt templomkertekbe.

A programot elsődlegesen a történelmi egyházaknak írta ki az állam, a legaktívabbak a református és katolikus közösségek lettek. Több mint 270 kert alakult a kezdeményezés nyomán az elmúlt bő tíz évben, köztük a telkibányai.

Mi motiválta önöket, hogyan vágtak bele ebbe a hatalmas munkába, a kertépítésbe-szépítésbe?

2004 óta szolgálunk Telkibányán a feleségemmel, és kezdetben a parókia hatalmas kertjét alig lehetett bejárni, olyan magasságúra nőtt a fű, de még a régi kiszolgálóépületek törmelékei, sittmaradványok, hatalmas meszes gödör, elkorhadt, derékba tört fák is felhalmozódtak. Kerestük a módját, hogyan tehetnénk rendbe a gyülekezet portáját. Annál is inkább, hiszen a Bibliából idézve: „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük”, azaz ma már egy lelkész nem szolgál 52 évig ugyanott – mint valaha a nagyapám Szatmárcsekén –, azaz nem magunknak rendezkedünk be, hanem a közösség vagyonát próbáljuk jó gazdaként karbantartani. Elődeink is küzdöttek a kert problémájával, mi is megörököltük, ám az ökogyülekezeti program sok embert aktivizált, hasznos kezdeményezésnek bizonyult. 2011–2013 táján álltunk neki a terület megtisztításának, amin mi ketten a feleségemmel is rengeteget dolgoztunk, de hívtunk például teológushallgatókat is fizikai munkát végezni, hogy a kert egy-egy részét rehabilitáljuk. Tűzoltásszerű munka volt, de csak így tudtunk helyeket kialakítani az ültetőgödröknek. 2013 őszén hoztuk el a negyven darab csemetét Tápiószeléről, a program központjából, s elültettük őket a parókia épülete mögötti háromszögben.

Pontosan milyen fákat telepítettek?

Az egyik célunk az volt, hogy megtörjük a szilvafák egyeduralmát, amely Telkibányát, azon belül a templomdombot különösen jellemezte. Még most is sok porta tele van magról, maguktól serkent szilvafákkal, a parókia udvarán is egymás hegyén-hátán nőttek ezek, de a mi igényünk az volt, hogy legyenek alma-, körte-, cseresznyefák is, szilvából pedig inkább különlegesebb fajták a változatosság kedvéért. Végül mindegyik említett gyümölcsfából több típusút is sikerült beszereznünk, mert a kert célja a sokszínűség felmutatása is. Nem azokat a fajtákat kerestük, amelyek hamar termőre fordulnak, és pár évig ontják magukból a gyümölcsöket, aztán elpusztulnak, hanem az olyan jellegű tartós típusokat, amelyek már a régi térképeken is a patakok, folyók, hegyek mellett tereptárgyként szerepeltek, igazodási pontok voltak.

A Kárpát-medencében őshonos fajtákban gondolkodtunk, s végül Erdély mellett tettük le a voksunkat, a fáink 80 százaléka erdélyi nemesítésű ősi gyümölcsfa.

Az ön által említett sokszínűségről eszembe jut a bibliai édenkert. Idecitálható ez a fogalom?

Biblikusan nézve a kert valóban több, mint gyümölcsfák összessége. Amikor néhány éve készítettünk egy kisfilmet a projektről a skót testvéreinknek, azt azzal a mondattal indítottam, hogy a kert a vidéki embernek az éléskamrája és a tornaterme, a városi embernek pedig a menedéke és az oázisa. A bibliai édenkert sem csak arról szólt, hogy ott minden adott volt az embernek ahhoz, hogy jól érezze magát, hanem az Istennel való találkozás színterét is jelentette. Hogy mi is ilyen találkozási ponttá varázsoljuk a kertünket, üzeneteket fogalmaztunk meg, és ezeket hirdető, csodás fotókkal illusztrált, imádságos, elmélkedős, hitvallásos táblákat helyeztünk el a fáknál, amelyek mellett a lelki üzenetre fogékony turisták is megállnak. Igeverseket választottunk ki a táblákra például az édenkertről, tehát a Teremtés Könyvéből is, vagy Luther híres idézetét: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még ma ültetnék egy almafát!” A táblák az utca felé néznek, a kert ezeket olvasva körbe is járható.

A kert ráadásul nem egyszerűen gyümölcsös, hanem bemutatókert is. Ez mit takar, mi látható még benne?

Egy külön embernagyságú táblán felsorakoztattuk a fáink terméseit fotóval, s rövid összefoglalóval az adott gyümölcs jellemzőiről. Madáretetőket is tettünk ki, madáritatót készítettünk, bogárhotelt építettünk, hogy bemutassuk ezen élőlények fontosságát, de van egy ezerliteres vízgyűjtőnk és három komposztálónk is. A feleségem levendulaültetvényt hozott létre a gyümölcsös közepén, s több száz tulipánhagymát ültetett. Amikor itt járt a Virágos Magyarország verseny zsűrije, külön pontozták, hogy mindegyik gyümölcsfánk alá muskátli volt kiültetve. Sok olyan apró dolgot megvalósítottunk, ami vonzza a tekintetet, ami az embereket kíváncsivá teszi. A legújabb projektünk, amely félig már elkészült, egy keresztyén téka a kert szélén, ott, ahol egy hatalmas kőrisfa állt, ami kiszáradt. Három méter magasan derékba vágtuk, és készítettünk rá egy szép tetőt, a törzs szívébe, a belsejébe pedig egy kis szekretert faragtunk, amelybe keresztyén irodalom fog kerülni. Egy kispadot teszünk a fa mellé, a tékának az lesz a neve, hogy „Tolle, lege!”, azaz „Vedd és olvasd!”, Szent Ágoston megtérési gondolata alapján. Abban bízunk, hogy a keresztyén verseskötetek, regények, teremtésvédelmi kiadványok, vagy akár maga a Szentírás felkeltik a kirándulók figyelmét is. Ha így lesz, kézbe veszik, esetleg magukkal is viszik az irodalmat, vagy csak leülnek, és az árnyas fák alatt olvasgatva hasznos lelki benyomásokra tesznek szert.

Szalay László Pál és felesége
levendulák a telkibányai református ökogyülekezet parkjában
telkibányai református ökogyülekezet
telkibányai református templom
hívek a telkibányai református ökogyülekezet parkjában
telkibányai református templom kertje
a telkibányai református ökogyülekezet kertje
levendula
telkibányai református ökogyülekezet kert
telkibányai református közösség
Szalay László Pál és felesége
Szalay László Pál és felesége (A kép Szalay László Pál tulajdona)
levendulák a telkibányai református ökogyülekezet parkjában
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református ökogyülekezet
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református templom
a telkibányai református ökogyülekezet (A kép Szalay László Pál tulajdona)
hívek a telkibányai református ökogyülekezet parkjában
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református templom kertje
A kép Szalay László Pál tulajdona
a telkibányai református ökogyülekezet kertje
A kép Szalay László Pál tulajdona
levendula
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református ökogyülekezet kert
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református közösség
A kép Szalay László Pál tulajdona
Szalay László Pál és felesége
Szalay László Pál és felesége (A kép Szalay László Pál tulajdona)
levendulák a telkibányai református ökogyülekezet parkjában
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református ökogyülekezet
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református templom
a telkibányai református ökogyülekezet (A kép Szalay László Pál tulajdona)
hívek a telkibányai református ökogyülekezet parkjában
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református templom kertje
A kép Szalay László Pál tulajdona
a telkibányai református ökogyülekezet kertje
A kép Szalay László Pál tulajdona
levendula
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református ökogyülekezet kert
A kép Szalay László Pál tulajdona
telkibányai református közösség
A kép Szalay László Pál tulajdona
Megnézem a galériát

Ahogy hallgatom, abban is biztos vagyok, hogy további tervek is sorakoznak a fiókjában...

A terveknek sosincs vége, csak legyen forrás, amely fedezi őket, mert a bibliai növénykerttől kezdve az ökojátszótéren keresztül a zarándokszálláshelyig sok mindent szeretnénk még megvalósítani.

A terület óriási, tudnánk még fokozni a kihasználtságát, és isteni léptékben gondolkozunk. Az Úr ideje végtelen, a mienk véges, de ha Ő jónak látja, hogy még több beleférjen a gyülekezet életébe, akkor azt kimunkálja. Persze mi már azért is nagyon hálásak vagyunk, hogy ezidáig ennyi mindent megtehettünk!

Érezhető, hogy a kert létrehozása a helyi közösséget is megerősítette, akár új arcokkal bővítette?

Egy közösség, gyülekezet élete változó, hullámzó. Mi közösségfejlesztő szakemberrel is együtt dolgozunk, de azt vettem észre, hogy 2010 és 2013 között, a telepítés előtt nagy összefogást sikerült kovácsolnunk, így születhetett meg a kert. Aztán a kert alakításában is sokan részt vettek, és az ide szervezett programokon is: nyitott kertkapuk hétvégéje, a kert születésnapja, teremtésünnepi alkalmak, az elkészült fejlesztések átadója. Olyan hátrányos helyzetű gyerekek gyakorlókertje is lettünk, akik a Máltai Szeretetszolgálat táborában nyaraltak Telkibányán, és önkéntes szolgálatot végeztek nálunk. Református kollégiumi diákok is jártak virágosítani a templom körüli területet és a gyümölcsöskertet, azaz sokféle aktivitást bevonzottunk. És mindhez találtunk lelkes embereket!

Ahogy említette, a feleségével ketten lelkészkednek Telkibányán. Hogyan osztják meg egymás között a feladatokat?

Mi Sárospatakon, a teológián ismerkedtünk meg, és az esküvőnk után lényegében egyik napról a másikra kellett döntenünk, hogy elvállaljuk-e Telkibányán a szolgálatot. Azóta is itt vagyunk, mert megszerettük a helyet, és kezdettől fogva megfeleztük az amúgy egy lelkészre szabott feladatokat, egy fizetésért. Azonban nemcsak a gyülekezet lát el minket, hanem mi is igyekszünk a gyülekezet gondját viselni. Az istentiszteleti vagy esküvői szolgálatok egyik felét a feleségem viszi, a másikat én, de a temetésekre például mindig együtt megyünk. Néhány éve a mellettünk lévő zsújtai gyülekezetet is megkaptuk, ez is adott újabb feladatokat.

Mivel 19 éve itt vagyunk, már olyanok is jönnek hozzánk esküdni, kereszteltetni, akik a mi kezeink alatt nevelkedtek.

Mennyire hatja át a családjuk életét is a természetvédelem, a zöld gondolat?

Erre csak egy példa: amikor idekerültünk, még nem volt szelektív hulladékgyűjtés a településen, de mi már akkor szelektíven gyűjtöttük a szemetet, és a megfelelő helyre dobtuk ki. A szomszéd nem is értette, hogy miért nem húzzuk ki minden héten a szemetest. Feleségem Dédestapolcsányban nőtt fel, a Bükk, a Szalajka-völgy csodás vidékén, a természet szeretete őt is áthatja. Én pedig, mint lelkészgyerek a győrteleki parókia udvarán cseperedtem fel, ahol száz bagoly lakott, a kerti csap alatt pedig hosszú évekig egy varangyos béka. A tyúkok is a mogyoróbokrok alatt költötték ki a csibéiket, ez a természeti közeg jó értelemben véve megpecsételte a sorsom. Emlékszem, amikor felújították kívülről a templomot, s ehhez ágakat metszettek le a fákról, én kisgyerekként könnyeztem és ölelgettem a fákat, mondván, biztosan fájt nekik a csonkítás. Amerre járunk, ma is felkeressük a kastélyparkokat, arborétumokat, botanikus kerteket. Igyekszünk nemcsak az igével, hanem ezzel is feltölteni a lelkünket, és örömmel látom, hogy ezt a szellemiséget a két kislányunk is örökölte.

Háttér szín
#d0dfcb

„Volt, akinek a boldogság színe a fekete volt” – Interjú Kiss Bea zenepedagógussal

2023. 02. 07.
Megosztás
  • Tovább („Volt, akinek a boldogság színe a fekete volt” – Interjú Kiss Bea zenepedagógussal)
Kiemelt kép
kiss_bea_zenepedagogus_2.jpg
Lead

Kiss Bea, az elismert zenepedagógus és fuvolaművész különleges sorozattal lep meg minket. A Hangok mindenhol laknak 2022-ben megjelent első kötete, amely az öt-nyolc éves gyermekek első lépteit igazgatja a zene birodalmában, meseszerűségével ragadja meg az olvasót. Az ajánló szavaival élve: „Kotta, mely könyv is. Könyv, mely kotta is! Tele képekkel, sztorikkal, állatokkal, gyerekekkel, párbeszédre hívogató szóbuborékokkal! […] Rajta, nyomás, a zene igenis tenger, szabad benne lubickolni!”

Rovat
Kultúra
Család
Címke
Kiss Bea
Hangok mindenhol laknak
zenepedagógia
fuvolaművész
pedagógus
zenetanulás
zenetanár
Szerző
Székely-Balogh Szilvia
Szövegtörzs

– Amikor először találkoztunk, éppen tizenkettő voltam, és abba akartam hagyni a fuvolázást. Aztán a te inspirációdra zenész lettem. Amikor a most megjelent mesekottád, a Hangok mindenhol laknak a kezembe került, rögtön azt éreztem, hogy ez a kiadvány tökéletesen mutatja meg azt a varázslatos világot, ahova a gyerekek imádnak veled betérni. Szerinted mi a titka a pedagógiádnak? 
– Talán az lehet, hogy hagyom, hogy a gyerekek a művészettel elemi, gyermeki megközelítéssel találkozzanak. A kreativitás sémákba rendezése helyett a gyermeki lélek szabadságára helyezem a hangsúlyt. Meghagyom az önmagáért való örömöt, a felfedezés örömét, és nem akarom rögtön valaminek a szolgálatába állítani a kreativitásukat. A mai iskolarendszer nagyon kemény belső kontroll kialakítását követeli meg, és nem nagyon kíváncsi a gyerek saját hangjára. Amikor tanítok, gyakran merítek a saját gyerekkorom élményeiből, nagyon szerettem például mindenben megtalálni a zenét – a falevelek susogásában, az esőcseppek kopogásában.

Számomra természetes volt a hangszerrel az állandó bíbelődés: festményalbumokat lapozgatva zenét költöttem a képekhez, vagy épp az összes névhez, amit a naptárban találtam.

Ezekkel az élményekkel olvad össze az a hatalmas inspiráció, amit a gyerekektől kapok. Átélés és átérzés nélkül nincsen zene. Ebben a mesekottában is azt feszegetem, hogy hogyan lehet a gyerekeknél elérni a bevonódottság állapotát. 

– Mi indított el a fuvolázás, a fuvolatanítás felé? 
– Érdekes, amit kérdezel, mert ez is egy zenés mesekönyvhöz kapcsolódik. Kislány koromban apukámtól megkaptam a H. Lányi Piroska Szól a fuvola című művét. Ebben a gyönyörű történetben a norvég faluba érkezik egy zenész, akit a főszereplő kisfiú titkos vonzódással követ mindenhová, hogy hallgathassa játékát. A falusi táncmulatság után meglesi őt a tengeri csónakon is, ahogy magában muzsikál. A fuvolista pártfogásába veszi a kisfiút, és a természet játékosságát megfigyelve és utánozva tanítja meg játszani a hangszeren, és arra, hogy a lelkéből szóljon a muzsika. 
A Hangok mindenhol laknak a szó szoros értelmében nem nevezhető mesének. Tankönyvet vagy kottagyűjteményt pedig semmiképpen nem szerettem volna írni. Nem is tudtam pontosan meghatározni, milyen műfaji keretek közé helyezzem el ezt a könyvet, végül a mesekotta megnevezés mellett döntöttünk. Vannak kis manók, akik összegyűjtik a természet hangjait, hogy kottává varázsolják műhelyükben. Az egyikük pedig hozza a violinkulcsát, amivel a gyerekek előtt kinyitja egy titkos világ ajtaját. Innentől ezek a manók vezetik az olvasót, de olvasás helyett inkább egy beszélgetésbe, közös játékba viszik magukkal a résztvevőket. 

– Amikor a kicsi gyerekeimmel együtt felkerekedünk, és alapvetően a megérkezés célja lebeg a szemem előtt, az rettentően hosszú tud lenni, hiszen ők minden csigánál, bogyónál, falevélnél megtorpannak. Azonban amint részt veszek a vizsgálódásukban, perspektívát váltok, hirtelen varázslatos utunk lesz. A kötetben az egyik uralkodó alapelv a gyerekszem érvényesülése. Számos feladatot ők találtak ki. Az együtt csináláson, az eszmecserén van a hangsúly. Hogyan képzeljük el ezt az összmunkát? 
– Számomra mindig megújító találkozni azzal a szabadsággal, ahogy a gyermek szemléli a világot. Hihetetlenül élvezem, ahogy a fantáziájukat és a világot összekapcsolják, nagyon szeretem ezt az öt-nyolc éves kort. Az egyik kedvenc idézetem Kokas Klárától származik: „Felfedező lettem gyerekországban.” Amikor a tapasztalásunkat, akár a csigavizsgálást, nem teljesen hétköznapinak tartjuk, hanem beleszövődik valamiféle költészet, az katartikus tud lenni. 

– Gyakran találkozunk a gyakorlatban azzal a jelenséggel, hogy a gyerekek kreatív megnyilvánulásait egyformára nyessük. A magyar intézményrendszer különösen erőteljesen uniformizál. Ha valaki eltér a szokott sémáktól, az gyakran megrovásban részesül. Például ha a gyerekek kutyát rajzolnak, legyen kutya alakja, és színezzék barnára vagy feketére. De miért is ne rajzolhatna valaki amorf, piros kutyát? 
– Magyarországon most jelennek meg a Silent ­bookok: olyan könyvek, amelyek nem tartalmaznak szöveget, a gyerek fantáziájára van bízva a történet. Maros Krisztina Milyen színű a boldogság? című könyve például azért is nagyon szerethető, mert kategorikus megnevezések, didaktikus rámutatások helyett az egyéni benyomások felé tereli az olvasót.

Volt, akinek a boldogság színe a fekete volt. Ez felnőtt szemmel akár ijesztő is lehet, pedig csak arról van szó, hogy ennek a gyereknek nem a társadalmi konvenciók jutottak először eszébe, hanem egy fekete cica, aki a titokzatos éjszakában kalandozni indul. 

Nekem is volt tanítványom, akivel egy gyönyörű lassú tételről beszélgettünk, kíváncsi voltam, hogy mi jut róla eszébe, és ő a sötétséget emelte ki. Ez elsőre szintén meglepő volt, de aztán kiderült, hogy nála a sötéthez a bizalom kapcsolódott, hiszen nem látunk jól, és mégis biztonság ölel minket körbe. Örülnünk kellene, ha észrevesszük a fantáziának a sémáktól elrugaszkodó gyönyörű megnyilvánulásait. Miért kellene folyton a hétköznapi sémák felé indulnunk? Szóval nagy becsben kell tartani az amorf, piros kutyákat.

Kép
Kiss Bea zenepedagósus és tanítványai
Kép: Kardos Zsuzsa

 

– Ez a kiadvány tulajdonképpen hangszeres előkészítő furulyára, fifére és fuvolára, ugyanakkor azt érzem, hogy bátran használhatják mások is. 
– Igen, daloskönyvként ugyanúgy megállja a helyét. Én hiszek abban, hogy nemcsak a zenéről szól ez a kis könyv, hanem egy látásmódról és arról, hogy hogyan csodálkozzunk rá a világra és az összefüggéseire. Bevezető a zene világába. 

– Nagy hangsúly van a szövegeken is. 
– Amikor óvodásokkal kezdtem el foglalkozni, akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos a szöveg.

Volt egy alkalom, hogy elénekeltük közösen a Bújj, bújj zöld ág kezdetű dalt. Már rég teljesen máshol tartottunk, amikor az egyik kislány egyszer csak felkiáltott: „De mi lett a cicával?”

Azóta tudom, hogy nem lehet csak úgy benne hagyni a gyerekeket a szövegvilágban, hiszen érzelmileg teljesen beleélik magukat. Végülis tényleg azt énekeltük, hogy leszakadt a pajta, benn maradt a macska. A gyerekeknek a zene mellett ez hús-vér valóság, csupa metafora, fogalom, dráma, az adott szituációban megélt valóság. 
A mesekotta épít egy alapvető gyermekdal-, népi mondóka- és dalrepertoárra, és emellett rengeteg vers is szerepel benne, elsősorban Weöres Sándortól és Lackfi Jánostól. A költészet tartalmilag fogalmi, formailag auditív művészet, a kötetben zenei jelenségként szerepel. Weöres Sándor szavaival élve a költészet „minden porcikája élményszármazék”. Ez az élmény pedig nagyban hozzájárul a kívánt komplexitás kifejezéséhez. 

– Az érzékelés, észlelés szintén fontos szerephez jut. A szinesztézia az egyik kulcsszó, amit a könyvvel kapcsolatban kiemelnék. 
– Szávai Géza nyelvészprofesszor fogalmazta meg számomra a legtalálóbban Lánc, lánc, Eszterlánc című művében saját kislányával, Eszterrel kapcsolatban azt a világleképezést, amit a gyermekünk születése után átélünk, azt, ahogy közösen újraalkotjuk a nyelvet, átéljük az őstörténetet. Ahogyan itt is. Ebben a kötetben a hangoknak színe van és illata, mindent látunk, hallunk, tapintunk, és az egész világ zene, a zene egész világ. Mindent mindennel össze lehet kapcsolni, és ez a teljesség nagyon termékennyé tesz. 

– Gyönyörűek Molnár Jacqueline illusztrációi. 
– Jacqueline-nal ez a közös munka egy csodálatos egymásra találás volt. Fontosnak éreztem, hogy maga az illusztráció is nyitogató legyen, az ő képei pedig egyenesen magukba szippantanak. Új műfajokat is alkottunk, például vannak képes kották, ezek a képek valódi zenei információkat tartalmaznak, amiknek a segítségével például egy vadnyugati világot teremtünk meg a hangszeren a gyerekekkel. Jacqueline nagyon zeneien fest. Olyan rejtett dolgok vannak a képeiben, hogy még most is találok meglepetést, ha lapozgatom, pedig egy évig formálódott, alakult a kötet a kezünk alatt. Vannak oldalak, amelyek egy-egy nagyobb fogalom köré épülnek, mint például a páros-páratlan átvitt értelemben és zenei értelemben használt fogalma, a váltakozás ritmusa – mint az évszakok és például a csend. Amikor Jacqueline megfestette, egyébként gyönyörűen a csend-oldalt, úgy éreztem, hogy az valahogy mégsem az én csendem. Nekem szívügyem volt, hogy egy kottáskönyvben legyen szó a csendről. Jacqueline azt kérte, írjam körül, akár asszociációkkal, milyen az én csendem, és végül meglepett egy olyan rajzzal, ami teljesen magával ragadott: éjszaka van, egy öreg fa előtt róka figyel, és közben halak úsznak át a sötétben, egybeolvad az éjszaka és a tengermély csendje. 

– Amikor egy intézményben dolgoztunk, rettentően izgalmas volt bekopogni és benyitni a termedbe. Sose tudtam, mi fogad: sötétség, vagy földön fekve fuvolázás, nagyon széles pedagógiai eszköztárral dolgozol. 
– Mindenki születetten képes átérezni a zenét. Mindenkinek kapcsolódnak zenei jelenségekhez asszociációi. Egy hangulat, egy karakter, egy mintázat, amely képekhez, mozgáshoz kapcsolódik. De akár egész történetek is megelevenedhetnek előttünk zenét hallva vagy játszva. Átérzés és átélés nélkül csak technikai elemek gyakorlása van, zenei tartalom, katarzis nélkül. Minden gyereknél más az út, másképp történnek a dolgok, emiatt a spontaneitás és a rugalmas figyelem nagyon fontos a tanár részéről. A drámapedagógia eszközeihez mindig visszanyúlok. A képzeletvilágunk és megélt élményeink tárháza mindig gazdag táptalajként szolgálnak zenei mondanivalónk kifejezésekor. Az improvizáció különösen fontos. A karakterek megformálása és az ösztönösség vegyülése hihetetlen élményt nyújt.

Egészen elképesztő, hogy már igen csekély hangszeres tudás birtokában is szinte jazzelnek, amikor például az esőt, az elefántot vagy éppen a bálnát próbálják a fuvola eszköztárával megjeleníteni. 

– Sokszor azt sem tudtuk, hogy mire megy ki a játék, csak élveztük, hogy játék van. Én egy didaktikus rendszerből léptem ki, amikor hozzád kezdtem járni, és eleinte alig akartam elhinni, hogy a tehénbőgés utánzása is részét képezheti a fuvolaórának. Aztán észrevettük, hogy elkezdett működni valami, ami addig problémát okozott. 
– Igen, a játék, a meglepő dolgok és a humor átsegítenek a bennünk lévő gátakon, legyenek azok technikaiak vagy elméleti jellegűek. Persze az egész alapvető bizalomra épül tanár és gyerek között. Az a játékos nyelv, amit a gyermek a sajátjának érez, az az én nyelvem is. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Ivaskovics József

„A jó vers zenévé válik bennem” – Ivaskovics József kárpátaljai zeneszerző, zenetanár

Dallamai, megzenésített versei nagy elismertséget hoztak Ivaskovics József számára a kárpátaljai magyar költők és a közönség körében. „Hazataláltam a magyar közösségbe” – emlékezik vissza ezekre az évekre a zeneszerző. Második alkotói korszakát a tanítás inspirálta, így alakította meg a Credo Verséneklő Együttest, amelynek tagjaival már 15 lemezt készítettek...
Háttér szín
#bfd6d6

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 223
  • Oldal 224
  • Oldal 225
  • Oldal 226
  • Jelenlegi oldal 227
  • Oldal 228
  • Oldal 229
  • Oldal 230
  • Oldal 231
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo