Dobos Kata hosszú utat járt meg addig, amíg felismerte nőiessége létfontosságát és annak erejét. Első látásra senki nem gondolná, milyen mély élettapasztalat rejlik a hosszú, szőke haj, csinos megjelenés és irigylésre méltó alak mögött, Katának ugyanis sok mindenen keresztül kellett mennie ahhoz, hogy végül kapcsolódni tudjon női mivoltához. Párkapcsolati és nőgyógyászati problémák hada vezetett oda, hogy megtanuljon befelé figyelni, és egészségtudatosabb, kiegyensúlyozottabb életet éljen.

„Több nőgyógyászati műtétem is volt, végül a méhemet is kivették, amit nehéz volt feldolgozni. Ez két és fél éve történt, pont a szüleim 50. házassági évfordulóján. Szimbolikusnak érzem, mert édesanyámnak és nagymamámnak is voltak ilyen jellegű művi beavatkozásai, én pedig meg akartam szakítani a transzgenerációs mintát, hogy a lányomnak már ne kelljen ezzel küzdenie.”

Lánya inspirálta a nővé válásban

Kata tudatosan lépett ki abból a fiúszerepből, amelyben évtizedekig benne volt.

Ehhez lánya adta a legnagyobb motivációt, aki rámutatott arra, hogy minden nőben ott lakozik mélyen a nőiesség, csak ezt sokszor elfojtjuk.

Kata mindig fiúgyermekre vágyott, ezért úgy érzi, lánya volt neki a legnagyobb tanítás és segítség a nővé válás útján. Annak ellenére, hogy az anyaságot nem tervezte, most szerencsésnek érzi magát, hogy így alakult az élete.

„Amikor az egyéves lányom egyszer csak beállt elém harisnyában és magassarkúban, rácsodálkoztam, hogy ezt honnan hozta. Nekem sokáig nem voltak szoknyáim, csak melegítőim és nadrágjaim. Nem sminkeltem. Amikor a lányom kétévesen az anyósom sminkjével próbálta kifesteni magát, akkor jöttem rá, hogy ez belénk van kódolva. Valahol legbelül én is éreztem, hogy ott van bennem a nő, de nagyon elnyomtam.”

Kata mindezek után elkezdett jobban figyelni az öltözködésére, beszerzett nőies ruhadarabokat, illetve kozmetikumokat. Attól a ponttól kezdve, hogy mert élni a nőiességével, kinyílt számára egy másik, teljesen új világ. Viszont úgy gondolja, nőnek lenni nemcsak az elegáns és megfogó kinézetről szól; bölcsesség, erő, nyitottság és tartás is kell mindehhez. A női energia egyszerre lágy, finom, puha, gyengéd, ugyanakkor határozott (de nem kemény), alázatos (de nem szolga), elszánt (de nem akaratos), kitartó (de nem csökönyös).

Fiús lányból egészséges nő

Mivel fiúkkal nőtt fel, rengeteg fiús sportból kivette a részét – volt, amit hobbiszinten, és volt, amit versenyszerűen űzött. Nemrég összeszámolta, több mint ötvenféle sportot próbált ki a triatlontól a vitorlázáson át az autóversenyzésig. Évekig tartott zumbaórákat, és most is tart edzéseket nőknek, mi több, önismereti alkalmakat is szervez nekik, mert szeretne segíteni abban, hogy mások is megtalálják és merjék megélni a nőiességüket.

„Szeretném megmutatni nekik, hogy a nőiesség privilégium, óriási erő, amelyet nem csak arra használhatunk, hogy dívaként megjelenjünk valahol.”

Kép

Fotók: Balra: Mary-Anna photography; jobbra: Császár Dániel

Kata úgy érzi, nőgyógyászati betegségei segítőeszközök voltak abban, hogy elkezdjen igazán magára figyelni. Az évek alatt több alternatív gyógymódban is elmélyedt, végül a hidegterápia lett az egyik, ami neki bevált.

„Az első alkalom kegyetlenül fájt. Le kellett győznöm magam, és el kellett hinnem, hogy meg tudom csinálni. A hidegterápia hihetetlenül fejleszti az akaraterőt, legszívesebben sikítva jönnék ki a vízből, de ha kibírom 3–5 percig, utána azt érzem, enyém a világ. Én hetente belemerülök a hideg vízbe, de be kell vallanom, minden egyes alkalommal bennem van a kérdés, hogy minek is jöttem ide. Nem tudom, meg lehet-e szokni ezt egyáltalán. Egyedül nem tudnám végigcsinálni, Csopakon szoktam merülni egy társasággal, ebben az a jó, hogy együtt lépjük át a korlátainkat. A vízben mindenkinek le kell győznie az egóját, legalább arra a pár percre. Ilyenkor egy csapásra megszűnnek a gondolataim, problémáim, kénytelen vagyok befelé összpontosítani és a légzésemre figyelni.”

A hideg vízbe merülés Katának bevált, de vannak, akiknek még a kipróbálása is ellenjavalt, mert nagy sokkhatás. (A hidegterápiában – krioterápiában – járatos szakorvos véleményét érdemes kikérni megkezdése előtt – a szerk.) Az erre alkalmasaknak is szakmai vezető mutatja meg a helyes légzőgyakorlatokat, segít átmozgatni a testet, csak ezek után következhet a vetkőzés és a merülés.

„Szeretek olyan dolgokkal foglalkozni, amik arra kényszerítenek, hogy szembenézzek önmagammal. Rendszeresen alkalmazom a légzésterápiát is, emellett évente háromszor-négyszer böjtölök. A böjt is tanít, tisztítja az elmét, a lelket, a szervezetet, sok megtapasztalást, felismerést, letisztulást tud hozni, a személyiséget pedig az együttérzés felé viheti.”

Kata imád mindent, ami alkotáshoz, kreativitáshoz, női energia kreálásához kapcsolódik, ez számára szerelem. Ezért indította el Női Út Facebook-oldalát is, hogy minél több nő csatlakozhasson az általa szervezett önbizalomfejlesztő fotózásokhoz, kirándulásokhoz, sportoláshoz. A nőknek tartott edzéseknél kiemelten fontosnak tartja, hogy a funkcionális gyakorlatok mellett a tánc is megjelenjen, teret adva a nőies mozgásoknak.

Nőnek lenni a férfias világban

„Sokan félnek megélni a nőiességüket ebben a maszkulin világban. Pedig, ha merünk nőnek lenni, sok minden megváltozik körülöttünk, a férfiak is a tenyerükön hordoznak. Nekem is megadatott, hogy kaptam egy nagyszerű Férfit az életembe, aki a legnagyobb rajongóm lett.”

Kata úgy érzi, hogy a nőiség, nőiesség nem egyszerű (és nem egyértelmű – a szerk.) feladat. Mert azokkal a tapasztalásokkal, felvett szokásokkal, amiket hoztunk, tanultunk, amikkel élünk, ez ma már tényleg feladat.

Pedig nőnek lenni erő, mágia, teremtés, minden, ami a világot mozgatja.

Szerinte a nőiességet egy felsővezetői pozícióban is érdemes megélni, használni – mondja ezt úgy, hogy több mint 20 éve marketingvezetőként dolgozik, és ahogy a volt munkahelyén, a jelenlegin is a férfiak vannak többségben. Az évek során megtanulta, hogy nem szabad a férfiak világába beolvadni, az ő eszközeikkel operálni, mert így könnyen legyőzik őt. A női energiákkal ellenben sikereket lehet elérni, szerinte egy mosoly is nagyon sokat tud adni

„Hát, – kezdtem bele, hogy egy kis időt nyerjek, amíg kifundálom, mit is fogok pontosan mondani – tudod, arról beszéltünk már, hogy az anyukák pocakjában lehet csak baba, az apukákéban nem. De ez nem jelenti azt, hogy a baba csak az anyukáé. Ahhoz, hogy az anyuka pocakjában baba legyen, az apuka segítsége is kell. Azért van, hogy a gyerekek az anyukájukra és az apukájukra is hasonlítanak, mert kettőjükből lesz a baba. Ha két ember szereti egymást, ha egy pár lesznek, és egy különleges ölelésben együtt vannak, akkor lehet kisbabájuk” – mondtam.
Aztán áttértem egy kis biológiai kitekintésre a petesejtről meg a megtermékenyítésről, amiből nyilvánvalóan nem értett semmit, de nagyon érdeklődve, okos tekintettel végighallgatta.
Majd elgondolkodott, és itt kezdtem aggódni, hogy nem volt hiánytalan a magyarázatom: „Mama, emlékszel arra a fura színű autóra, amit délután láttunk?” Úgy tűnik, a téma részéről lezárva, kaptam még egy kis időt a felkészülésre.

A fura színű autóra nem emlékeztem, az viszont eszembe jutott, amikor általános iskolában – talán másodikos lehettem – az egyik szende, halk szavú osztálytársam magából kikelve rohant hozzám, hogy elújságoljon valamit. Nem is értettem, mi baja van.  A fülembe súgta, hogy megtudta, hogy nem is csókból lesz a baba, hanem… – és kellő naturalizmussal előadta, hogyan készül a gyerek. Furcsa, de ez az első emlékem ebben a témában, és nem emlékszem, hogyan hatott rám, vagy meglepett-e egyáltalán.

Médiával átszőtt világunkban mindenki nagyon korán találkozik szexuális tartalmakkal, így a szakemberek azt tanácsolják, hogy már óvodáskorban kezdjük meg a szexuális felvilágosítást. Szülőként nem tudhatjuk, hogy gyermekünk közösségbe kerülve másoktól milyen előadásban, milyen tömörségben kapja az első információkat. Fontos, hogy teremtsünk egy olyan védett időszakot a napban, amikor teljes odafordulással elérhetők vagyunk, hogy tudjanak és merjenek kérdezni tőlünk – nem csak ebben, bármilyen témában.

Nálunk lefekvés előtt szoktak felszínre kerülni azok a gondolatok, amelyek a fiamat foglalkoztatják.

Sokszor az okoz fejtörést, hogyan válaszoljak a kérdéseire úgy, hogy a saját szintjén és életkora szerint helyesen tudja értelmezni, azaz ne mondjak túl sokat, de minden kérdésére megkapja a választ.

Mihalec Gábor párterapeuta egyik előadásán voltunk a férjemmel, ahol szóba került a gyerekek felvilágosításának témája is. Ott javasolta Karen és Ron Flowers könyvét, Az emberi szexualitást, amely kifejezetten a szülőknek nyújt támpontokat keresztény szellemiségben, a gyerekeket óvodáskortól egészen a 18 évesekig korcsoportokra bontva. Nagy segítség abban, hogy a gyerekek és a fiatalok milyen információk befogadására állnak készen az életkoruknak megfelelően. Bár vékony kis könyvecskéről van szó, rengeteg témát végigvesz, olyan fontos és kényes kérdésekről is szót ejt, mint a szexuális bántalmazás és az abortusz.

A könyv szerzői arra bíztatnak, hogy a gyerekek óvodáskortól ismerjék a nemiszervek pontos megnevezését, és bátran mondjuk el, hogy a babák a nők lába közötti nyíláson, a hüvelyen keresztül jönnek a világra – ilyenkor már beszélhetünk nekik a császármetszésről is. A szexuális aktust viszont elég egy nagyon különleges öleléssel magyarázni. Fontos, hogy a gyerekek óvodáskorukra tisztában legyenek a „fehérneműszabállyal”: egy felnőtt sem érintheti meg a nemiszervét, az egészségügyi és higiéniás cél persze kivétel.

Szülőként most még nagyobb a felelősségünk, hiszen a gyerekek felvilágosítása kizárólag a családban történhet.

Már eltelt néhány év a fent említett „iskolai felvilágosításom” óta, amikor egy mesecsatornán szembejött a kisvakond nyuszis epizódja. A nyuszimamából kiguruló kisnyuszik annyira sokkoltak, hogy még most sem tudom undor nélkül végignézni a jelenetet, pedig már két gyermeket szültem, és nincsenek idealisztikus, rózsaszínködös elképzeléseim a babák érkezéséről.

Ez a jelenetsor valószínűleg nem mindenkiből vált ki olyan hatást, mint belőlem anno – és így van ez minden témába vágó dologgal. Mindenkinek máshol van a határ, épp ezért nem elég sémákat alkalmazni, a szülő ismeri a legjobban a saját gyerekét, tudja, mitől viszolyog, és mennyire érdeklődik bizonyos dolgok iránt.

Az új információk a legkülönbözőbb helyekről, váratlanul lepnek meg, a képek sokszor értelmezés nélkül beivódnak, így van ez a gyerekeinkkel is. Nekünk kell szűrni és értelmezési kereteket, stratégiákat adni nekik ahhoz, hogy mit hogyan dolgozzanak fel, hogy ép, egészséges önbizalmú, magabiztos felnőttekké váljanak.

Az erőt adó háttér

Gyerekként az egyik legjobb barátnője csábította le az atlétikapályára, aki aztán hamar abbahagyta az edzéseket, Luca viszont már csak a jó társaság miatt is ott ragadt. Nem csoda, ahogy mondja, két öccsével együtt – akik ma Miskolcon kosárlabdáznak – örökmozgók voltak, s egy debreceni belvárosi lakásban élve valahol le kellett vezetniük az energiát. Miután kiderült, hogy Luca erős, ügyes és gyors is – ehhez a sportághoz mindhárom fontos –, arra is rájött, hogy a gátfutásban nagyobb kihívás, több izgalom van, mint a síkfutásban. A hosszútávfutás pedig szóba sem jöhetett nála, azt ki nem állhatja, de edzésfeladatként elvégzi. 13 éves kora óta a hírhedten szigorú trénerrel, Suba Lászlóval dolgozik, a sikerekhez persze a kitartásán túl tanárnő édesanyja és vállalkozó édesapja támogatása is kellett.

„Anya mindig azt mondta, ha valaki valamiben tehetséges, az érték, lehetőség, amit ki kell aknázni. Azóta tudom, hogy ez a hozzáállás nem minden családban természetes, amióta nemrég általános iskolásoknál jártam beszélgetni, és ők rácsodálkoztak. Nálunk nyilván hozott áldozatokat a család, hogy sportolók lehessünk – nem tudtunk például együtt nyaralni menni –, de mi ezt nem éltük meg lemondásként. Ez a háttér ma is fontos alap, a nehéz időszakokban erőt ad. Nehéz időszaknak nem mindig az számít, ami kívülről annak látszik, a tokiói olimpia elődöntőjében történt esésemen például hamar túlléptem. A tavalyi évem sokkal nagyobb hullámvasút volt – bosszantó sérüléssel az elején –, de mivel a végére meglett az Eb-ezüstérem országos csúccsal, mások főleg a jót láthatták belőle.”

Sportemberek szerelme

Luca 2022-ben is pont olyan természetességgel állt talpra a peches évkezdésből, amilyen magától értetődő volt bő fél évvel korábban az olimpián, hogy felsegítse a földről az elődöntőben vele együtt szó szerint elbukó jamaicai vetélytársát. A jelenetről készült felvétel bejárta a világsajtót, sőt fair play-díjat eredményezett, amin Luca meg is lepődött, mert szerinte ez a sportemberi magatartás az alap.

Sportemberséget mondjuk a párjával, Pásztor Bence kalapácsvetővel kölcsönösen tanulhatnak egymástól, hiszen hosszú évek óta együtt vannak úgy is, hogy Bence Veszprémben lakik és edz, ami nem csak egy ugrás Debrecenből, de ők tisztelik a másik céljait, és jól is kezelik a távkapcsolatot.

„Magyarországon nincsenek távolságok, és hétvégente fixen egymáséi vagyunk – egyszerűsíti le ezt a kérdést is az élet minden területén hűséges sokszoros magyar bajnok. – Nyilván rengeteg munkánk van a kapcsolatban, két ember kell, hogy így működjön, és azon vagyunk, hogy vagy Veszprémben, vagy Debrecenben előbb-utóbb összeköltözhessünk. Ami a családtervezést illeti, a jövő évi párizsi olimpiát még mindenképp végigcsinálnám, de attól nem zárkózom el, hogy utána jöjjön egy baba, egy »kis Pásztor«. És egyáltalán nem kizárt négy évre rá Los Angeles sem 32 évesen, már anyaként.”

Kép

Kozák Luca a Fair Play-díj átvételekor párjával, Pásztor Bencével– Fotó: Magyar Atlétikai Szövetség

Újabb izgalmas esztendő

Persze egy sportoló életében mindig a következő év a legfontosabb, 2023 nyarán ráadásul Budapest atlétikai világbajnokságot rendez. Luca erre is egy folyamat részeként tekint, nem dimenzionálja túl, noha tudja, a hazai közönség extra motivációt adhat, ez a kemény edzésmunkáján mit sem változtat. Csapatban segíti őt erőnléti edzőként ifjabb Suba László, akinek a felesége, Suba Emese Réka pedig a gyógytornász. Luca szerint ők ellensúlyozzák egy kicsit idősebb Suba Laci bácsi keménységét, bár az ő örök elégedetlensége is kell a cél eléréséhez. Ez idén is az egyéni, egyben magyar csúcs megjavítása. S hogy miként zajlanak közben az év sportolónőjének mindennapjai? Ahogy eddig, mégis másképp.

„Az Év Sportolója Gála óta rengetegen keresnek, szelektálnom kell a felkérések között. Az utcán is egyre többen felismernek, legutóbb egy bankban gratuláltak.

A szüleim már régebben kiköltöztek Debrecen mellé egy nagy kertes házba, ahol állatokat – racka juhokat, kecskéket, magyar tarkákat és szürkemarhákat – tartanak, nekem is ez a bázis. Ahogy az edzésekkel összeegyeztethető, haladok a pénzügy-számvitel tanulásával, mindig reál beállítottságú, matekos, kémiás voltam. A vegyész szak elvégzésekor azért rájöttem, hogy a civil életben aligha a kutatás világa felé mozdulnék, de az sem biztos, hogy a sportban maradok. A mostani szakom kellőképp nehéz, és jól jöhet a boldoguláshoz.”

Barátok, jelképek, világháló

Ha már újra a számoknál tartunk: Lucának három nagyon jó barátnője van, mint mondja, inkább a minőségre, nem a mennyiségre megy. Közülük az egyik szintén Luca, ő az a gyerekkori „legjobb”, akivel együtt kezdték az atlétikát, és akivel egymás születési évét is magukra tetováltatták. Luca testét ezen kívül kedvence, egy kis T-rex dinoaszaurusz, az olimpiai ötkarika és a boldogság kék madara is díszíti, utóbbi az édesanyjával és az öccsével közös jelkép.

A legmegindítóbb tetoválása pedig nagyapja kézírását őrzi. „Anyukám talált tőle egy papíron egy idézetet, amelyből egy sort az ő eredeti kézírásával magamra varrattam. A szöveg arról szólt, hogy mi a legtöbb, amit a barátodnak, az ellenségednek, a szüleidnek adhatsz. Ebből emeltem ki: »amit önmagadnak, az a szerénység«.”

Luca a közösségi médiát is szerényen kezeli: beszámol a fontos történésekről, de nem tolja túl a tartalomgyártást. „Irigylem azokat, akik edzésen is mindig jól néznek ki, s persze mindig van náluk telefon a videókészítéshez, de nekem a napi szintű szereplés egyelőre nem a világom. Tudom persze, hogy hatalmas kör érhető el így a fiatalok közül, ami a példaképpé válást segítheti, és az nyilván nekem is fontos célom, hogy a sportágamat minél többen megismerjék. Ha a budapesti vébének köszönhetően csak százzal több gyerek kimegy majd a pályákra, az már nagy siker. Nem kell, hogy élsportolók legyenek, csak szeressék a mozgást, a jó társaságot. Engem is az fogott meg először.”

Kép

Kozák Luca az Év férfi sportolójával, Milák Kritóffal – Fotó: MTI/Illyés Tibor

Egy jó kávé helyett – három!

S hogy a szabadidejében mi fogja meg Lucát? Azt mondja, sportolóként a nagybetűs pihenés. Akkor is jól érzik magukat a párjával, ha ki sem mozdulnak otthonról, csak töltődnek. Ha főznek, ezt főleg Bence oldja meg – remekül. Az otthoni ízeken kívül Luca nagy szerelmei még a pizza, a hamburger és a kávé – előbbi kettőt persze csak verseny után engedi meg magának, de akkor még fontosnak is tartja ilyen értelemben a lazítást. Kávéból pedig napi három a minimum, ez szinte szenvedély nála.

A pörgés mondjuk kávé nélkül is garantált a hétköznapjaiban. Reméljük, a bő fél év múlva esedékes világbajnokságig az edzéseken minél több akadályon túljut, s a pályán kívül minél kevesebbet állít elé az élet. Ha így lesz, augusztusban nyugodt szívvel léphet majd be a budapesti stadionba, vállán a sporttáskájával, rajta az édesanyjától kapott kabalakulcstartóival: két egyszarvúval. Hangolódásként zenét hallgat, majd a szokásos rituáléja szerint a rajt előtt felugrik, beteszi előbb a jobb, majd a bal lábát is a rajtgépbe. A startpisztoly eldördülése után pedig egyszerre lesz erős, ügyes és gyors.

Forrón lüktető halántékom mögött feltételes mondatok cikáznak, hol lehetnék, ha nem itt, mi mindent csinálhatnék, ha nem ezt, ha volna két életem, csendül fel a Piramis együttes slágere nagyapámtól örökölt, elálló füleimben. Az öreg megjárta a Don-kanyart, gyakorlatilag gyalog jött haza, ő hogyan térdelhetett és milyen helyzetekben, gondolhatnék erre is, sőt, példát vehetnék róla, hiszen az én panaszaim onnan nézve nevetségesek. A dalról mégsem ez, hanem a Maslow-piramis jut eszembe, az alapszükségletek rendszere, amelynek talapzatát, úgy érzem, teljesen kihúzták alólam. 

Mézes mocsár az önsajnálat, én pedig önszántamból térdeltem bele, és pontosan tudom, hogy ha így maradok, szép lassan elnyel az édes, nyálkás anyag,

mégis élvezettel kortyolok belőle, szívom fel az orromba, érzem, ahogy a sűrű folyadék a tüdőmbe csorog. A fulladás előtti pillanatban a fiam hangját hallom, Apa, nézd mit találtam ki, megfogja a kezem, kihúz a mocsárból, felállok, megyek utána. Piramist épített fakockákból, felsétál az oldalán, ráül a tetejére, és úgy mosolyog, hogy muszáj nekem is utána másznom. 
A piramis tetején ülve becsukom a szemem, arcomat az ég felé fordítom és elmosolyodom. Nem a jól végzett munka gyümölcse ez a mosoly, sokkal inkább egy idétlen, egy­ügyű grimasz, egy olyan emberé, aki végigpanaszkodta az életét, aztán felült a tetejére valaminek, amit nem ő épített. A ragyogó izzadságcseppek fénylő glóriát vonnak a fejem köré, bal karom a fiam vállán nyugszik, a jobb kezemben lévő katicás kulacsot pedig lassú, méltóságteljes mozdulattal kiszáradt ajkamhoz emelem. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Ormai Norbert a történelembe nemcsak az első aradi vértanúként került be, hanem izgalmas életútjával is. 1813. május 28-án született a csehországi Dobřanyban, osztrák katonai családban, Auffenberg családnévvel. Nevét 1848 decemberében magyarosította Ormaira, kifejezve ezzel is lelkesedését a magyar nemzet és a magyarok függetlenségi harca iránt. Apja lovászmesterként dolgozott az osztrák hadseregben, és több éven át Magyarországon szolgált, így fia Pesten végezte alapfokú iskoláit. Norbert már fiatalon eldöntötte: életét katonai pályán képzeli el, amely 1828-ban valósággá vált.

1838-ban alhadnaggyá emelték, azonban zsigereiben hordozhatta a Habsburgok iránti gyűlöletet, mert 1840-ben részt vett egy galíciai lengyel összeesküvésben, amelyet egy társa árulása miatt lelepleztek. 16 társával együtt letartóztatták. Hét évet töltött vizsgálati fogságban, majd további 14 év várfogságra ítélték, és Munkács várába zárták. Amnesztiával szabadult 1848. május 2-án, amikor a forradalom után megalakult Batthyány-kormány közkegyelemben részesítette a politikai elítélteket. Nem csoda, ha Ormai ezután lelkesen támogatta a magyar szabadságharcot, beállt Mieczysław Woroniecki Pesten szerveződő önkéntes vadászcsapatába, ahol először hadnagyi, majd századosi rangban szolgált.

1848 júniusában levelet küldött Mészáros Lázár hadügyminiszternek, amelyben felajánlotta szolgálatát az országért: „Szívemből érzem és egész lelkemből értem szülőhazám hívó szavát, és érette utolsó csepp véremet fel fogom áldozni…”

Nem sokkal később őrnaggyá léptették elő. 1848 decemberében Kossuth Lajos egy vadászezred felállításával bízta meg, amely később a kormányzó állandó testőrsége lett. Később is nagy tehetséggel növelte a magyar hadsereg létszámát, csaknem nyolcezer katonát szervezett be a szabadságharc ügyének erősítésére. Kossuth Lajos későbbi visszaemlékezéseiben megemlítette a férfit: „Ormai ezredesre tehát a szabadságszeretet, a zsarnokság gyűlölete, az elnyomottak iránti lovagias érzelme, s az áldozatkészség hősies resignatiója már atyjáról szállott örökségbe, s ez érzelmek nála a legmagasztosabb jellemszilárdsággal párosultak, mely, azt az ő halálba küldött, úgynevezett haditörvényszék előtti magaviseletével is tanúsította, s klasszikus ókor legszebb jellemeire emlékeztető elvhűségig, s rendíthetetlenségig emelkedett.”

Ám a megnyerő külsejű és szellemű Orlai Norbert nemcsak a szabadságharc vezetőjét, hanem a környezetében élő asszonyok – elsősorban felettesei feleségének, például Kossuth nejének és nővérének – rokonszenvét és támogatását is megnyerte, kortársai nem kis irigységére, akik az asszonyok befolyásának tulajdonították gyors emelkedését a ranglétrán. Kiváló katonai szervezőkészségét azonban még irigyei is elismerték.

Szerelem első látásra

1849-ben újabb ezredek szervezésével bízták meg. Ekkor ismerkedett meg Rozsváry (Kornhofer) Lajossal, aki 46 évével csapata legidősebb tagjaként szolgált. Az idősödő úr, tiszteletét kifejezve Ormai felé, meghívta őt nagyváradi kávézójába. Az ezredes örömmel elfogadta a vendéglátást, és 1849. március 19-én elutazott Nagyváradra egy brazil kávéra.

Ezen a napon nemcsak a kávézó hangulata fogta meg a parancsnokot, hanem Rozsváry Lajos lánya, Vilma is. A fiatal, mindössze 18 éves lány ekkor már túl volt egy rosszul sikerült házasságon. A helyiek szerint szerencsejátékfüggő férje szó szerint „elkártyázta” a hölgyet.

Az első találkozás mindkét személyben mély érzelmeket ébresztett. Ormai – aki ekkor már 36 éves volt – nem tétlenkedett, már aznap estére randevút kért Vilmától.

A Kőrös-parti sétáról a katonatiszt kézen fogva kísérte haza a fiatal lányt.

Randevútól az oltárig

A nagyváradi események után felgyorsultak a történések nemcsak Norbert és Vilma között, hanem az országban is. Ekkor már nyilvánvaló volt Ferenc József és I. Miklós cár szövetsége, amelynek a magyar szabadságharc felszámolása volt a célja. Az újdonsült szerelmespár azonban próbálta ezt figyelmen kívül hagyni, és a lehető legtöbb időt töltötték együtt, amikor pedig távol voltak egymástól, a futár szinte naponta hozta-vitte szerelmesleveleiket. Bő két hónappal a megismerkedésük után, 1849. május 27-én Ormai Norbert feleségül vette Rozsváry Vilmát – ehhez viszont át kellett térniük katolikus hitről reformátusra Vilma korábbi házassága miatt. Eközben Norbert katonai pályája szárnyalt felfelé, április 25-én Kossuth ezredessé léptette elő.

Ítélet, amely tönkretette a beteljesedő szerelmet

Augusztus 7-én az ezredes Pankotáról beteget jelentett feletteseinek, és lemondott a rangjairól. Haynau ekkor már elkezdte a szabadságharc megtorlását, felderítőcsapatokat küldött az országba azzal a céllal, hogy fogjanak el minden olyan személyt, aki a felkelésben valamilyen formában részt vett. Augusztus 12-én Ormait is utolérték, elfogták, majd Gyulára szállították fogolyként. Augusztus 21-én engedéllyel Aradra ment önmaga feladása miatt.

Hátra kellett hagynia feleségét, aki szíve alatt hordta gyermeküket. Másnap Haynau rögtönítélő bírósága kötél általi halálra ítélte.

„Tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük (…) Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt” – írta Haynau a férfi kivégzése után.

Csalás a túlélésért

Férje halála után Vilma mindent megtett, hogy születendő gyermekét ne bélyegezzék meg az apja miatt. Úgy érezte, zsákutcába jutott, mivel az Ormai név elárulta volna, viszont a saját leánykori nevét sem használhatta, hiszen ebben az esetben törvénytelennek titulálták volna a fiát. Épp ezért furfangos tervet eszelt ki: kellett találnia valakit, akinek a vezetékneve megegyezik férjéével, és elvállalná az apa szerepét. Így megemlékezik szerelméről is, mégsem derül ki az igazság.

Barátai segítségével bukkant egy földesúrra, Ormay Józsefre. Felkeresték, és vázolták neki a helyzet komolyságát. A férfi először hallani sem akart az egyezségről. Félt a lebukás miatti börtöntől, illetve hívő emberként a csalás miatti kárhozattól is, Vilmának azonban sikerült meggyőznie őt egy nagy köteg pénzzel és egy komoly ígérettel.

Vilma ígéretet tett Józsefnek, miszerint soha, semmilyen körülmények között nem fedi fel gyermeke igazi apjának kilétét, valamint úgy érezte biztonságosabbnak, ha a szülés után az országot is elhagyja.

József nemcsak elfogadta az ajánlatot, de feleségül is vette Vilmát. Az esküvőnek köszönhetően a katolikus egyház törvényei szerint lett megkeresztelve az immár y-os vezetéknevű Ormay Norbert József, aki 1850. február 28-án született.

Az özvegy, aki a föld túlsó felére száműzte magát

A gyermek születése után Vilma betartotta a megállapodás rá eső részét: elhagyta az országot, és Konstantinápolyba ment egyedül, fiát rokonokra hagyta. Konstantinápolyban megismerkedett egy dúsgazdag brazil ültetvényessel, akivel nem sokkal később Brazíliában házasságot kötött, és folyamatosan küldött haza pénzt gyermeke nevelésére. A kis Norbertnek a mostohaszülők a szabadságharcról és valódi szüleiről sosem beszéltek, tabuként kerülték a témát. A kiegyezés után az újra megözvegyült Vilma állítólag járt Magyarországon, sőt, Wiesbadenben telepedett le, ott halt meg 53 évesen, 1884-ben. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy nagy vagyonát juttassák el fiának. Így tudta meg 1885-ben a származása történetét az első aradi vértanú fia, aki akkor már 35 éves volt, és köztisztviselőként dolgozott. A hatalmas örökség fenekestől felforgatta az addig szerényen élő család életét. A férfi állását odahagyva feleségével és két fiával Texasba utazott, birtokot vásárolt, marhatenyésztéssel és -kereskedéssel kezdett foglalkozni – de az övé már egy másik, szintén nagyon kalandos történet.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ormai_Norbert
https://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02845/aradiv02845.html
https://mult-kor.hu/ki-volt-az-zvegy-aki-az-elso-aradi-vertanut-gyaszolta-20180914
https://mult-kor.hu/az-elso-aradi-vertanu-zvegye-20180820
http://amulok.blogspot.com/2014/03/texas-es-vegul-del-brazilia-nekem.html

Új adókedvezmények 2023-tól

Az idei évtől a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek után a családi kedvezmény havonta 66.670 forinttal magasabb összegben vehető igénybe, vagyis az eddigi kedvezmény összege adóba átszámítva 10 ezer forinttal emelkedik.

Tartósan betegnek, illetve súlyosan fogyatékosnak számít az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul. A jogszabály, amely ezt meghatározza A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § f) pontja és A magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról szóló 5/2003. (II. 19.) ESzCsM rendelet. Az érintett családok ezen jogszabályok alapján kérhetik és kapják a szakorvosi igazolást is a tartós betegségről, fogyatékosságról, amire például az emelt családi pótlék igényléséhez is szükség van.

Ennek az adókedvezménynek az igénybevételéhez a családi adókedvezmény érvényesítéséről szóló adóelőlegnyilatkozaton, az eltartottakra vonatkozó adatok blokkban, az eltartotti minőség meghatározásánál a beteg gyermeknél a 4-es kódot (beteg gyermek) kell megadni. Abban az esetben, ha a beteg gyermeket az elvált, külön élő szülők felváltva gondozzák, az 5-ös kódot (felváltva gondozott beteg gyermek) kell a nyomtatványon feltüntetni.

Az 5. pontban pedig az a) pontot kell választani, azaz összegszerűen kell megadni, hogy hány forint összegben kívánja igénybe venni az adókedvezményt az illető. Az összeg kiszámításához támpontot ad a tavalyi évi utolsó bérjegyzék, amelyen szerepel a 2022-ben érvényesített adókedvezmény összege. Ehhez kell hozzáadni a beteg gyermek után járó 66.670 Ft-ot. 

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal oldalán szereplő példa szerint egy anya két kiskorú gyermeket nevel, akik közül az egyik súlyosan fogyatékos. A családi kedvezmény havi összege 333 330 forint, mert a gyermekek után járó havi 2 x 133 330 forint családi kedvezmény a beteg gyermek után további 66 670 forinttal emelkedik.

Ugyancsak új adókedvezmény a 30 év alatti anyák kedvezménye, amelyet az a 25. életévét betöltött anya vehet igénybe, akinek 2023-ban családi adókedvezmény jár a magzat után, vagy 2023-ban születik gyermeke vagy fogad örökbe gyermeket. A kedvezmény érvényesítéséhez a 30 év alatti anyák kedvezménye c. nyilatkozatot kell leadni a munkáltatónak, a családi kedvezmény nyilatkozaton kívül.

A 30 év alatti anyák kedvezményének összege 2023-ban havonta legfeljebb 499.952 forint, ami 74.993 forint adómegtakarítást jelent.

Az adókedvezmények érvényesítésének sorrendje

Az adókedvezményeket meghatározott sorrendben érvényesítik, ami azt jelenti, hogy ha a kedvezmények igénybevétele miatt az adóelőleg-alap nullára csökken, a lista későbbi pontjaiban lévő kedvezmények már nem vehetők igénybe.

Ez a sorrend:

1. Négy vagy több gyermeket nevelő anyák kedvezménye
2. 25 év alatti fiatalok kedvezménye
3. 30 év alatti anyák kedvezménye
4. Személyi kedvezmény
5. Első házasok kedvezménye
6. Családi kedvezmény
7. Családi járulékkedvezmény

Nagyon fontos, hogy aki több kedvezményre is jogosult, minden vonatkozó nyilatkozatot leadjon, mert csak a kért kedvezményeket veszik figyelembe. Pl. ha egy négy vagy több gyermeket nevelő anya nem adja le a családi kedvezmény nyilatkozatot is, akkor nem tudják érvényesíteni nála a kedvezményt a társadalombiztosítási járulékból, csak az szja-mentességet.

Adóelőleg-nyilatkozatok leadása

Az adóelőleg-nyilatkozatokat be lehet adni a munkáltatóhoz papír alapon vagy az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazáson keresztül is. Papír alapon a nyilatkozatok a NAV oldaláról letölthetők pdf vagy word formában: Adóelőleg-nyilatkozatok 2023

A webes nyomtatványok a https://onya.nav.gov.hu linken érhetők el. Belépés után az „Új nyomtatvány/bejelentés” csempe megnyitásával jelenik meg – többek között – az „Adóelőleg-nyilatkozatok” csempe, ami után kiválaszthatók a nyilatkozatok.

A NAV plusz segítséget ad a kitöltéshez azzal, hogy az adóelőleg-nyilatkozatokat a nyilvántartásaiban szereplő adatokkal feltölti – beleértve a kedvezményezettekre vonatkozó adatokat is –, amiket az adóazonosító jel kivételével szerkeszteni is lehet. Beadás után az adóhatóság továbbítja ezeket a nyilatkozatokat a munkáltatónak, aki a saját ügyfélkapuján keresztül tudja majd letölteni őket. Erről a rendszer az ONYA-ban értesítést is küld majd részünkre.

Ha nem adtuk le január 31-ig az adóelőleg-nyilatkozatokat, akkor sem veszítjük el a kedvezményeket: egyrészt az éves adóbevallásban érvényesíteni tudjuk, másrészt, ha évközben benyújtjuk, a következő hónaptól a munkáltató figyelembe tudja venni, a kimaradt hónapokat pedig szintén az éves bevallásban tudjuk kérni. 

Tényleg csak negatívum kapcsolódik a krízis szóhoz? Miért hangzik olyan ijesztőnek?

Amikor krízisben vagyunk, az egy beszűkült tudati állapot. Ebben a pillanatban nem férünk hozzá az erőforrásainkhoz, elveszítjük a problémamegoldó gondolkodásunkat, egy intenzív érzést cipelünk magunkkal, amely elszakít a külvilágtól. Ilyenkor egy mély befelé fordulás történik. Egy kisgyermek nagyon kiszolgáltatott a traumának, ha viszont felnőttként ér minket, azzal hatékonyabban tudunk valamit kezdeni, mert addigra már ott vannak velünk az erőforrásaink, a megküzdési módszereink. A gyermekkori reakciókat – például, hogy lefagyasztjuk magunkat, vagy elkezdünk nem jelen lenni a helyzetben, fantáziavilágba menekülünk, vagy elkezdjük alárendelni magunkat a másiknak – sokszor észrevétlenül felnőttként is visszük magunkkal, és ami akkor esetleg az életünket mentette meg, az felnőttként kolonc lesz rajtunk, vagy egy „nem működő hegszövet” Máté Gábor szavaival. Később ez már nem lesz hatékony megküzdési módszer, ha például nem merünk kezdeményezni vagy kitérünk a konfliktusok felvállalása elől, elveszíthetjük önmagunkat, ezzel pedig a kapcsolatot is. Maga a krízis szó válságot, fordulatot jelent, tehát inkább irányváltozásra utal, mint megfeneklésre. A krízis válaszút is, új lehetőség.

Gyermekkori traumából nem növekedhetünk?

De igen, ha fel tudjuk dolgozni, ha rájövünk, hogy a megsebzett részünk mennyire hozzánk tartozik, például, hogy ennek köszönhetjük a fantáziánkat, amiből később táplálkozunk, vagy az érzékenységünket más emberek problémáira.

Ha felnőttként veszítünk el valamit vagy valakit, és meg tudunk ezzel küzdeni, akkor hihetetlen módon megtapasztalhatjuk a saját erőnket.

Ha például valaki képes kijönni egy bántalmazó kapcsolatból, akkor megerősödve tud tovább élni.

Rengeteg mítosz, eposz, műalkotás szövődik a téma köré, amelyekben a főhősök egy krízisen átmenve megerősödnek…

Nekem először Odüsszeusz jut az eszembe, aztán nagyon gyorsan Pénelopé. A görög drámák nagy része erről szól, de akár a Lear király is – a krízis mindig megjelenik, és azt látjuk, hogy a főhősnek le kell menni a krízis legaljára, hogy ott történjen meg a fordulat. Azt látjuk, hogy hatalmas küszködések vannak, de amikor valaki megadja magát, vagy más szóval eljut addig, hogy „legyen meg a te akaratod”, akkor indul el a változás. Ha mesékben gondolkodunk, például a Holle anyóban is megjelenik, hogy a mostohaanyjától szenvedő lány egészen a kút mélyéig merül ahhoz, hogy egy új világba kerülhessen. A mostohatestvér is beugrik a kútba, de ő nem krízisből érkezik, számára ez a mélység nem megmérettetés: őt a nyereségvágy hajtja, és empátia nélkül amúgy sem lehet növekedés. Krízisről szól a Hamupipőke és a Hófehérke is. Mi a mesék titka? Miért a harmadik királyfi éri el a célját? Mert a döntő pillanatban ő az, aki visszadobja az aranyhalat. A krízis szűkületében ott van a kapu is, a kinyílás lehetősége. Megtisztulás, újraszületés lehet, ha gyermeki jelenléttel, rácsodálkozással és együttérzéssel vagyunk benne. Ha nyitottak vagyunk rá, akkor megtörténik a csoda.

Készülnek ma is ilyen „eposzok” a kortárs művészet nyelvén? Mai mítoszok, amelyek a krízisből való kilábalásra adnak mintát? Beletartozik ebbe a Harry Potter?

Akár a Gyűrűk Urát nézzük vagy a Harry Pottert, ott is megtörténik a bajba jutás és a megküzdés a nehézségekkel. Ezekben a művekben is hangsúlyos a főszereplők lelki tisztasága, megújulása, ami az egyik legnagyobb belső erőforrásuk. Erre a mintára minden korban szükségünk van, és ha sokan olvassák, közös kinccsé válik. Azért ne cseréljük le az Odüsszeiát Harry Potterre, én inkább is–is-ben gondolkodom…

A krízis mennyire az élet része?

Aki azt mondja, hogy soha nem élt meg krízist, az valószínűleg olyan énvédelmet működtet, amely az életet sem engedi be.

Alapvetően minden új nagy lépésünk krízis: például amikor a kisgyermek kilép az anyával való szimbiózisból. Életünk krízisek meghaladásán keresztül zajlik. A személyiségfejlődéssel együtt járó krízisek először gyakrabban jönnek, azután egyre hosszabbak lesznek a szünetek, persze bármikor jöhet egy menetrenden kívüli is. Sok válságunk az anyagi világ változásához kapcsolódik, például elveszítünk valakit, átalakul a testünk, betegség ér minket.

Végül minden nagy megpróbáltatásunk érinti kapcsolatunkat a nem anyagi világgal?

Igen, a kríziseink mélyén ezek a létkérdések lappanganak: mi az élet, és mi a halál? Mit gondolok ezekről? Mit gondolok az univerzum, a világ működéséről? Van-e szabad akaratom? Létezik-e Isten? Milyen hit él bennem?  Mit kezdek a szabadságommal, mit jelent számomra a rend? Mi az értelmes élet? Miért vagyok itt? Ki vagyok én? Mit hagyok magam után?

dr. Piczkó Katalin – Forrás: Piczkó Katalin közösségi oldala

A traumát követő időszakot esemény utáni csendnek szoktuk hívni. Ezután választanunk kell: vagy hallgatunk és őrlődünk benne, vagy elkezdünk alkotó módon értelmet találni az átélt eseményekben. Mi történik belül a gubóban?

Lewin azt a hasonlatot hozta erre, amikor az antilopot üldözi a gepárd, de az antilopnak sikerül megmenekülnie. Akkor jön egy csend, egy lefagyás, majd remegni kezd az állat, amikor kezd kijönni a lefagyott állapotából. A lefagyott állapot egyfajta védelmet ad, ugyanis olyankor nem érzünk fájdalmat.

A trauma utáni csendünk ilyen lefagyás, lelassulás, amikor „kizökken az idő”. Utána viszont kezdeni kell valamit ezzel, a mi remegésünk pedig a kibeszélés, a megosztás lehet.

A feldolgozatlan traumák hátterében sokszor a bennszorult mondatok jelennek meg, vagy az együttérző jelenlét hiánya. Ha betokosodik a fájdalom, akkor az zavarni fog minket a mozgásban, beszűkül a lelki mozgástér.

József Attila, miután eltanácsolták az egyetemről, évek múlva azt írta: „Én egész népemet fogom (…) tanítani!” Lehet, hogy pont trauma után tudunk léptéket váltani vagy tágítani a dimenzión?

Ezt persze ő sem tudta rögtön megtenni, szükség van időre, csöndre, a begubózott állapotra. A kinyílás ideje sokszor kiszámíthatatlan. Volt olyan veszteséget átélt ismerősöm, aki hosszú éveket töltött begubózva, majd egyszer látott egy sasokról szóló filmet, amelyben elé tárult a kép arról, ahogy a sasok életük derekán visszamennek a fészkükbe, kiverik a csőrüket, lefosztják a tollukat, karmaikat, és új csőrt, új karmokat, új tollakat növesztenek. Ennek akkora hatása volt rá, hogy ki tudott nyílni. A metaforák, analógiák akár a mesékből vagy a konkrét életünkből is segíthetik az átalakulást, a növekedést.

Mintha leselkedne ránk a kegyelem. Amikor nyitottak vagyunk rá, valamilyen formában elér minket.

A kegyelem állapota a megadásból fakad. Amikor teljes mértékben be tudom fogadni a fájdalmat, akkor születik meg a kegyelem, a kút mélyén.

A szenvedés tehát nem spórolható meg, és nem is hiábavaló.

A keresztre feszítettség a teljes kiszolgáltatottság, a teljes tehetetlenség jelképe, amikor semmit sem tudok kontrollálni. Innen lehet felemelkedni.

Az élet milyen területein jelentkezhet a növekedés?

Ilyen változás, hogy jobban el tudjuk fogadni magunkat, jobban azzá tudunk válni, akik valójában vagyunk, tisztába jöhetünk a saját szükségleteinkkel, és jobban rálátunk másokéra. Az empatikus készségek is fejlődhetnek, amikor a saját fájdalmamon túl meg tudom látni a másikét. Közelebb kerülhetünk a fiatalkori álmaink megvalósításához, hiszen azok nem véletlenül alakultak ki bennünk.
A kudarc ugyanúgy belső erőforrássá válhat, mint a siker, ha nem úgy tekintünk rá, mint valaminek a végére, hanem lépcsőfoknak látjuk.
Vagy platónak a hegyláb és a hegytető között valahol.

Neked is van egy saját történeted?

A legnagyobb kríziseim a legkisebb gyermekem születése és szélsőséges állapotai voltak.  Már magzatkorában tudtunk, hogy nem fog teljesen egészségesen születni. Hosszú út volt, amíg el tudtam fogadni, hogy Bazsa mennyire más, amíg a perlekedés állapota helyett tiszta szívemből igent mondtam magunkra. Őt magát az első pillanattól kezdve elfogadtam, de mivel nem tud járni, beszélni, nem szobatiszta, nem olyan könnyű elengedni a vágyott, meg nem élt élet fájdalmát. Az epilepsziás rohamai voltak számomra a legtraumatikusabb élmények, amikor attól féltem, hogy elveszítem őt. Tényleg nem maradt más számomra, mint hogy széttárjam a kezem, és megadjam magam. Nekem az volt a felismerésem, hogy ő mint lélek, létezik, és én is létezem mint lélek, és mi ketten örökre kapcsolódunk, akár ebben a testben, akár másképp: amíg világ a világ. Nekem ez volt a megkönnyebbedés. A szavak nélküli megtapasztalásnak óriási ereje van. A halált már inkább állapotváltozásnak, kapunak tudom tekinteni. Bazsa egyébként most jól van, sokkal stabilabb lett az állapota, én pedig könyvet írtam Szeretetkertben önmagunkkal címmel. Mert a krízisből áldás is fakadhat.

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában Magyarországról ingyenesen elérhető a következő telefonszámon és e-mail címen:
+36 80 20 55 20
[email protected]

Covid, baleset, epeműtét – minden egymás után

Tavaly nyáron Baska Barbarával néhány hét leforgása alatt megfordult a világ. Betegségek, baleset követték egymást hirtelen, mindez úgy, hogy közben a második gyermekével volt várandós.

„Nyár közepe-vége felé elkaptam a Covidot, hét hónapos terhesen. Korábban nem estem még át rajta. Az eleje nehéz volt, de végül három hét alatt kijöttem belőle. Azt gondoltam, nem maradt utána semmi szövődmény, később kiderült, hogy nem jól gondoltam” – kezdi történetét a filmrendező-operatőr, akivel belvárosi, többgenerációs művészlakásukban beszélgetünk. Az interjúhelyszín műteremnek is beillik, körülöttünk ugyanis óriási festmények sorakoznak. De térjünk vissza Barbara történetéhez!

Miután a koronavírusból kigyógyult, épp a Balatonon nyaralt a család, amikor egy taxis az autójuknak ütközött. „Belénk jöttek pont a strand mellett, ott, ahol mindenki öttel megy. A nagyobbik fiam, Leon is velünk volt.” A hatéves Leon az interjú egy pontján be is kapcsolódik a beszélgetésbe, utána pedig a háttérből figyel.

Barbara kórházba került, kivizsgálták, majd hazajöttek Budapestre. De sajnos pár napra rá újra kórházba került, és ezzel egy tizenkét napos kálvária vette kezdetét.

„Rosszul lettem az epém miatt, én addig azt sem tudtam, hol van az epém. Egy nyolc hónapos terhes embert általában már nem műtenek meg, hanem inkább konzervatív terápiát (nem műtéti kezelés – a szerk.) alkalmaznak, és eltolják a műtétet. Nálam nem így történt, egy rendes nagyműtéttel ki kellett venni az epehólyagot. Ezt a nagyműtétet pedig a post-covidos tüdőm nem bírta. A hosszas altatás miatt másnap tüdővérzést, majd tüdőgyulladást kaptam. Az intenzív osztályra kerültem” – meséli.

A SOTE-STéG: „egy fantasztikus hely”

Mindez a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján történt, amely röviden csak a SOTE-STéG névre hallgat.

„Ez egy fantasztikus hely, az egész intézmény, az épület, a csapat hihetetlenül felkészült mind szakmailag, mind emberileg. Az osztályon azt mondták, nem is láttak még az enyémhez hasonló esetet kismamával. Nagyon odafigyeltek rám. Vigyáztak, hogy ne induljon be a szülés, maradjunk egyben. Egyedül édesanyám járhatott be hozzám öt percekre. Ő főzött nekem, mert az epediéta és a terhesdiéta nem fedték egymást, és alig ehettem valamit. Az intenzív osztályon az elején nem is érzékeltem, hogy mennyire veszélyes helyzetben vagyok. Nekem akkor nyilván nem mondták az orvosok, de volt, hogy élet-halál között voltam. Mint utólag kiderült, ha nincs az epeműtét, és nem vagyok olyan jó kórházi körülmények között, akkor a post-covidos tüdőm lehet, hogy nem bírta volna ki a terhesség végéig, és összeomlik.”

„Rendszeresen bejöttek az orvosok beszélgetni, én azt hittem, csak barátkoznak, aztán kiderült, hogy mindig nézték, mennyi levegőm van, hány szót tudok kimondani egy levegővétellel. Az elején csak két szót bírtam. Érdekes érzés, ha nincs az embernek levegője.

Én voltam korábban a Himaláján, más dolog, ha úgy nincs az embernek levegője, hogy valami nagy magaslaton van, és más egy kórházi ágyon.

Rettentően legyengültem, újra kellett kezdenem mindent: levegőt venni, enni, felkelni, sétálni” – folytatja.

Barbara – mint mondja – tudatosan próbált jelen lenni, mindenre rezonálni.

„Mindig nagyon figyelek arra, amit az orvosok mondanak, azt gondolom, hogy ők nem halandó lények, hanem sokkal közelebb vannak az Úrhoz, mint mi. Az ember éli az életét, történik valami, akár egy betegség vagy egy baleset, jönnek az orvosok, és megszerelik, aminek köszönhetően tovább él, akár évtizedekig, lehetnek gyerekei, folytatódik az élet. Szerintem ez nem emberi magasság. Ez számomra egy fontos üzenet, nemcsak most, hanem az életem egészében” – vallja.

Végül két hét intenzív osztály után a benne fejlődő kis élettel együtt elhagyhatta a kórházat.  

„Hálakönyv az orvosoknak”

Barbara művészcsaládban nőtt fel, ő maga filmesként és grafikusként dolgozik, de nagyon régóta verseket is ír. Miközben az intenzív osztályon feküdt, írni kezdett, szabályos haikukat mindarról, amit betegen átélt. Ezekből decemberben Deus ex machina (isteni beavatkozás) címmel megjelent első szépirodalmi kötete.

Láss tisztán
Ki ágyadnál áll
földi angyalok hada
s az Úr szava.

Életed adni
Megcáfolják az
örök igazságot, hogy
anya csak egy van.
(Részlet a kötetből, a szerző kedvenc verse)

„Amikor rajtam volt valamilyen gép, vagy körülvettek orvosok, ápolók, nem tudtam hangosan beszélni vagy telefonálni, de folyamatosan éreztem, hogy az érzéseimnek ki kell jönnie valamilyen módon. Elkezdtem írni a telefonomba, egyedül így tudtam kommunikálni, és küldözgettem a verseket például édesanyámnak. Tudtam írni, mert hagyományos, altatással járó lélegeztetőgépen nem voltam, csak non-invazív gépeken” (lélegeztetés orr- vagy arcmaszkon keresztül, nem kell hozzá mélyaltatás – a szerk.).

„Ha létezik ilyen kategória, akkor ez egy hálakönyv az orvosoknak, kórházi dolgozóknak” – mondja.

Fotókat is készített saját magáról, illetve arról, amit éppen az ágyban fekve látott: kórházi csöveket, infúziót, az ablakon keresztül az eget. Ezek mind-mind helyet kaptak a könyvben.

Kép

Fotó: Baska Barbara

„Szerintem a valóságnál nincs szebb. Amióta sokat dokumentumfilmezem, kevés fikciós filmet nézek, mert annyira szép a valóság. A haiku is ilyen számomra. Attól függetlenül, hogy mennyire szabályozott, mennyire elvont, rettentően nyers, valóságos és dokumentarista pillanat-megörökítés. Még párhuzam is van a kórházi lét és a haiku között. Amilyen szigorú, szabályozott, nehéz, mozdulatlan helyzetben vagyok az ágyon, olyan szigorú, szabályozott helyzetbe hozom magam egy haikuval” – magyarázza, amikor arról kérdezem, miért a verses formát választotta. A versek a születésük sorrendjében szerepelnek a kötetben.

A könyvbemutatót decemberben tartották, amelyen az orvosai is jelen voltak, nekik a könyv végén köszönetet is mond a szerző.
„Könnyek között fogadták, azt mondták, nem találkoztak még hasonlóval, hogy valaki így próbálja meg sorokba önteni a kórházi élményeit. Nagyon jólesett, hogy valami keveset visszaadhattam abból a törődésből, amit ott kaptam.”

A szerzőről
Baska Barbara grafikusművész, filmrendező, operatőr, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének tanára, két gyermek édesanyja. Művészcsaládból származik: nagyapja Rényi Tamás filmrendező, édesanyja a Munkácsy Mihály-díjas Rényi Katalin festőművész, édesapja Baska József festőművész, Magyarország érdemes művésze, testvére, Baska Balázs grafikusművész. Jelenleg egy olyan dokumentumfilmen dolgozik, amelyben néhai édesapja meneküléstörténetét dolgozza fel. Baska József felvidéki magyarként a Beneš-dekrétumok miatt 1947-ben egy szénásszekéren menekült Magyarországra.

Isten és az orvosok – „egyik sincs a másik nélkül”

A hit a szerző számára fontos dolog, a könyv címében is Istenre utal.

„Azt gondolom, nekem a kórházban az Isten és az orvosok segítettek. Ugyanolyan arányban, egyik sincs a másik nélkül.

A kórház legfelső emeletén közel éreztem magam az Úrhoz, vigyáztak rám két irányból.

Hiszek Istenben, és babonás is vagyok. Sok orvoson is látom, hogy hívők. Sok esetben félreértik az emberek őket, amikor azt gondolják, hogy a beteg lelkével nem törődnek. Szerintem nagyon is átszűrődnek rajtuk a történések, megérintik őket a történetek. Hallottam csodálatos, szívbe markoló történeteket, annak a természetességét, ahogy az orvosok napi szinten mentik a betegeket. Valakinek leáll a mája, és 13 órás műtét után kap külföldről egy repülővel érkezett új szervet, majd kisétál öt nap múlva egészségesen. Mi ez, ha nem csoda?” – fogalmaz. 

A Deus ex machina eredetileg egy kisfilm címe volt, ami arról szól, hogy az orvosok inkább isteni, mint emberi teremtmények. Ez a járvány miatt nem készülhetett el, de Barbara szeretné pótolni, valamint a kórházi élményei dokumentumfilm-ötletet is adtak neki. A transzplantáció területén dolgozó orvosokról szeretne filmet készíteni.
„Egy orvos reggel felkel, felöltözik, fogat mos, bemegy a kórházba, megment egy életet, hazamegy, tévét néz, majd lefekszik. Ez a téma nem jutott volna eszembe, ha nem látom magam körül, mi történik a kórházban – összegzi. – Nyilván minden munka más, de nem lehetünk eléggé hálásak az orvosokért” – teszi hozzá Barbara, miközben pont egy szirénázó mentőautó száguld el az ablak alatt.

Kép

A szerző könyve bemutatóján – Fotó: Juhász Tamás

A kötet azoknak segíthet, akik hasonló helyzetben vannak: akár a Covid, vagy bármilyen más kórházi tartózkodás alatt nem tudnak kommunikálni. Egy-egy sor alapján megérezhetik, hogy nincsenek egyedül. De ugyanúgy szól a hozzátartozóknak is, akik elvesztettek valakit, vagy csak jobban meg akarják érteni, mit él át ilyenkor egy beteg. Másrészről az orvosoknak, orvostanhallgatóknak is tanulságos lehet.

Segít megérteni, hogy a beteg nemcsak hús, csont és izom, hanem lelke is van, és megéli, ami vele történik.

„Bármi történhet, ő védve van”

„A legfélelmetesebb nekem a betegségsorozatban az volt, hogy ez az egész a hasamban lévő kisbabára hogyan fog hatni. Történt-e vele valami, a vírusfertőzés, a sok infúzió, az antibiotikum, a baleset, a műtét miatt. Aggódtam, hogy ez rajta hogyan szűrődött át. Volt olyan mélypontom, amikor azt éreztem a kórházban, hogy lehet, neki jobb kinn, mint benn. Ezt mondtam is az orvosoknak, akik elmagyarázták, hogy nem így van. Ezek nem érik őt, úgy van kitalálva a szervezet, hogy bármi történhet, ő védve van. Szerintem ez is egy csoda” – szögezi le a filmoperatőr.

„Amikor a kórház elhagyása után két héttel bementem megbeszélni a majdani császármetszés időpontját a szülészetre, szintén a Semmelweis Egyetemre, közölték, már ne reggelizek, mert ma lesz baba. Szülési fájdalmaim voltak, csak én nem éreztem. A CTG-n ültünk öten kismamák, és nyolcasával-tízesével sétáltak az orvostanhallgatók, egy nővér odahozta hozzám a csapatot, és mondta nekik, hogy tessék nézni, ez a kismama például ma már szül. Én meg nagyot néztem, és mondtam, hogy én csak két és fél hét múlva következem” – idézi fel Barbara.

Így tehát 2022 szeptemberében teljesen egészségesen megszületett Alexander (ahogy édesanyja hívja, Lex), aki a beszélgetés alatt a szomszéd szobában alszik.
„Én nagyjából akkor gyógyultam meg, amikor Lex megszületett, addig minden félelmetesnek tűnt az ő szemszögéből. Az meg sem fordult a fejemben, hogy nekem bármi maradandó problémám lesz-e. Ahogy telik az idő, az ember egyre inkább azt látja, hogy bármi megtörténhet vele és a szeretteivel.

Amikor van kiért és van miért élni, egészen máshogy van értelme az életnek.

Hat évvel ezelőtt Leon születésénél is így éreztem. Úgy gondolom, hogy Lexnek is ilyen körülmények között kellett megérkeznie, még akkor is, ha rettentően nehéz és rizikós volt az odáig vezető út. De talán emiatt jobban jelen vagyok anyaként” – teszi hozzá.

A Deus ex machina a Trend Kiadó gondozásában jelent meg.

Nem is gondolnánk, de sok mindent elmond rólunk, milyen a ruhásszekrényünk. Azon túl, hogy megmutatja, mennyire vagyunk rendszeretők, más kérdéseket is felvet. A válaszok megtalálásában Kövesdi Rita stílustanácsadó segít eligazodni.

„Egy kínosan pedáns, sok nagyon hasonló elemből álló ruhásszekrény utalhat arra, hogy a gazdája szigorú keretek közé szorítja magát, a praktikum az első számú szempont az öltözködésében, ahogy valószínűleg az élete más területein is. Az ilyen típusú emberektől ne számítsunk nagy kreatív energiára vagy spontán őrültségekre” – kezdi az elemzést a szakember. – Ha pedig szembeállítjuk a színskála szerint sorba tett ruhaelrendezést egy olyan hatalmas színes forgataggal, ahol a fodroktól az irodai öltözeten át a sötét ruhadarabok is megbújnak, arra gondolhatunk, hogy az illető egy örök kísérletező, vagy hogy egyáltalán nincs tisztában önmagával. Sok mindenbe belevág, de nem megy végig egy kiszemelt úton.” 

Lelki hiányérzeteket enyhítő vásárlás

Ugyanakkor sokan vannak, akik eddigi megszokott stílusuktól eltérően olyat vásárolnak, ami egyfajta bátortalan kísérletezésre utalhat. „Ha csak lógnak az illetőnél a még címkés, sosem hordott gyönyörű ruhák, az nem a kreativitásról, hanem egy vásárlással enyhített hiányérzetről vagy jelentős önbizalomhiányról árulkodik.

Ilyenkor a vágy megvan arra, hogy csinosan, színesen öltözködjön, és egy vágyott énnek vásárol ruhákat, de valamiért fél megtenni azt a bizonyos lépést.

Lehet a háttérben egy új munka, vagy egy új kapcsolat, de érdemes elgondolkozni azon, vajon mi okozza a gátat – mondja a stílustanácsadó. – Amikor viszont tudatosságot viszünk az öltözködésbe, az az életünk más területeire is kihat.”

Ha sok a ruhánk, esetleg eljuthattunk arra a pontra is, hogy ezt már be is valljuk magunknak. Egyes esetekben mégis probléma megválni egy-egy darabtól.  Kövesdi Rita szerint ez feltételezhet egy görcsös kapaszkodást is a múltba: „Például tele van a szekrényünk a régebbi életünk ruháival, amiket már nem hordunk, hiszen emlékeket idéznek fel bennünk. Nincs gond azzal, ha megtartunk egy-egy kedves darabot, de ne a szekrényünk felét tegyék ki ezek a ruhák!”

A tanácsadó szerint a nők átlagosan a ruháik 20–30 százalékát viselik csak, ami megdöbbentő adat. Rita mosolyogva hozzáteszi a célját: ezt a számot feltornázni legalább 70-re!

„A gardróbom értem legyen, engem szolgáljon, ne a múltamat, és ne a vékonyabb, fiatalabb énemet, különben csak nyomasztani fog minden egyes ruhásszekrényajtó-nyitáskor! Amikor tudatosan választunk, a testalkatunknak, a stílusunknak, netán a színtípusunknak megfelelő ruhákat, nagyobb az esélye annak, hogy a kiszemelt darabot örömmel fogjuk viselni is” – teszi hozzá. 

Hallgassunk a vágyainkra az öltözködésben is!

Van, hogy az az érzése támad az embernek, sokkal több minden hordható a ruhái közül, csak nem használja ki a lehetőségeket. Öltözhetnénk színesebben, változatosabban, de talán nem ismerjük magunkat, vagy nem vagyunk elég bátrak. Kövesdi Rita szerint a stílusos öltözködés tanulható: többlépcsős folyamat a színtípustól és a testalkati sajátosságoktól kezdve a személyes stílusunk felfedezésén át a gardróbrendezésig.
„Vegyük a fáradságot, hogy megismerjük magunkat és az igényeinket kívül-belül!

A megfelelő színek és formák mellett tudnunk kell, mi az az üzenet, amelyet közölni akarunk a világgal, mielőtt még megszólalnánk.

Egy új szemlélettel a már meglévő ruháink is új életre kelnek, ez pedig rengeteg örömet szerez a viselőjüknek.”

Hozzátette azt is, hogy vannak férfiak és nők, akik a születésüktől fogva szuper stílusosak, fejlett szépérzékük van, és ezt ügyesen ültetik át a megjelenésükbe, de még nekik is gondot okozhat, amikor új élethelyzetbe kerülnek.

Vannak nők, akik bátran viselnek feltűnőbb darabokat, és olyanok is, akik a szívük mélyén egy kicsit nőiesebb darabokat szeretnének felvenni, de végül nem merik. Kövesdi Rita elmondja, hogy az öltözködéssel kapcsolatos vágyakra érdemes figyelni, mert a legtöbb nőben örömet okoz a változatos öltözködés. Létezik erre egy szakkifejezés is, a dopamine dressing.

Ezt azt jelenti, hogy dopamin árasztja el a testünket olyan ruhát felvéve, amelyben jól érezzük magunkat, és örömöt érzünk. Ez jó hatással van a mentális egészségünkre.

„Amikor elegánsabb, nőiesebb darabhoz nyúlunk, mint amit megszoktunk, ugyanazt éljük át, mint amikor kislányként a pörgős szoknyában táncoltunk. Akkor nem érdekelt különösebben, hogy más mit gondol rólunk, a tiszta öröm érzése járta át a testünket. Miért ne érezhetnénk ezt mindennap?” – magyarázza Rita. 

Színekben az élet 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a ruháink színei és színárnyalatai is sokat elárulnak a személyiségünkről. Stílustanácsadónk két végletet hoz fel példának. „Amikor egy gardrób csupa szürke, fekete, natúr színekből áll, a tulajdonosát határozottan biztonsági játékosként tünteti fel, aki fél kockáztatni, inkább mindig a megszokott, jól bevált darabokhoz nyúl – mondja Rita. – Aki viszont tetőtől-talpig élénk színeket hord, arról sokan azt gondolják, hogy feltűnési viszketegsége van, a ruháival szeretné kiabálni, hogy hahó, itt vagyok, vegyetek már észre!”

A szakember elmondása szerint a magyar utcakép sajnos nagyon szürke, és jól meg is nézik azt, aki nagyon kilóg a tömegből. Hozzáteszi, hogy szerencsére egyre többen tekintenek az öltözködésre tudatos önkifejezési eszközként.

A tudatosság egyértelműen önbizalomnövelő hatású, ami azzal jár, hogy kevésbé van ránk hatással mások véleménye, ez pedig nagyon felszabadító érzés.

A férfiak öltözködésére sokszor a párjuk figyel 

A férfiakat, ha nem rend és egyensúly uralja a szekrényüket, vajon foglalkoztatja-e az esetleges káosz, vagy csak a legszükségesebb darabokat tartják? Kövesdi Rita szerint nagy általánosságban elmondható, hogy őket kevésbé érdekli az öltözködés, mint a nőket. A rendre sok esetben a párjuk figyel, tisztelet a kivételnek. „A legtöbb férfi gardrób kisebb és funkcionálisabb, mint a női ruhásszekrény, a stílusbeli kísérletezés pedig itthon ritkábbnak mondható” – mond erről is véleményt a stílustanácsadó. 

 Ha tehát változni és változtatni szeretnénk, érdemes venni a fáradságot, ami nem is olyan nagy ördöngösség! A „rend a lelke mindennek” közmondás nem alaptalan, érdemes figyelni rá, egyúttal követni az elhatározásunkat. 

Hová vihetjük a felesleges ruháinkat? 
Cseriti – Az üzletlánc boltjai a Belvárosban a Csarnoktéren, továbbá Óbudától Csepelig számos további helyen megtalálhatók. Jó állapotú ruhákat, egyéb kiegészítőket is átvesznek. 
Pakk Adománybolt – Charity shop (1123 Budapest, Alkotás út 39/A.) 
Célszerű plébániai hirdetéseket is figyelni, sokszor szerveznek gyűjtőakciót.  
Katolikus Karitász adományboltjai 

A humorérzék komplex képesség, nagy adag tudáshalmaz kell hozzá

„Az a képesség, amit humorérzéknek nevezünk, valójában egy sor másik képesség összehangolt működésének eredménye. Nincs egyetlen konkrét, könnyen körülhatárolható agyi terület, amely a viccek megértéséért és produkálásáért volna felelős.

A humorérzék fejlődési folyamat során alakul ki, amely nagyjából 4–5 éves korban kezdődik, és egészen a serdülőkorig eltart.

A folyamat szoros összefüggésben van a magasabb szintű kognitív képességek – döntéshozatal, következtetés, ok-okozat felismerése, rugalmasság, figyelem stb. – kialakulásával. Ahhoz, hogy a viccet, a humort megértsük, rendelkeznünk kell egy viszonylag jelentős szociális és kulturális tudáshalmazzal, hiszen ez teszi lehetővé, hogy felismerjük/megértsük a humorban, iróniában vagy szóviccben rejtetten jelen lévő ellentétet, váratlanságot, vagy az adott helyzethez nem illő mozzanatot” – kezdi dr. Svindt Veronika, s hozzáteszi, hogy a humor megértéséhez képesnek kell lennünk megérteni mások szándékait is, például fel kell tudnunk ismerni a körülmények együttállásából, hogy most iróniát hallottunk-e, vagy sem.
„Fel kell tudnunk ismerni azt is, hogy a beszélgetőpartnerünk milyen információknak van a birtokában, és melyeknek nincsen. Erre a legjobb példa a »Csiga megy haza« című egymondatos vicc, amely nem lesz vicces annak az űrlénynek, akinek a bolygóján nem élnek csigák. Nincs tisztában azzal, hogy a csiga magától értetődően mindig otthon van” – magyarázza a szakértő.

Dr. Svindt Veronika hangsúlyozza azt is, hogy az említetteken túl ismernünk kell azokat a társadalmi elvárásrendszereket, szokásokat és kétértelműségeket, a ki nem mondott jelentéstartalmakat is, amelyek keretében a viccek viccesnek vagy éppen oda nem illőnek minősülnek. Például egy rendőri igazoltatás közben kevésbé célszerű rendőrviccet mesélni az igazoltató közegnek, ez még akkor sem nyerő ötlet, ha a vicc amúgy tényleg jó.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels/Monstera

A homloklebeny szerepe

„Vannak úgynevezett végrehajtó funkciók, amik lehetővé teszik, hogy következtetéseket vonjunk le, rugalmasan alkalmazkodjunk a humor vagy az irónia által létrehozott helyzethez. Az ezekért felelős területek nagyrészt, de nem kizárólag a homloklebenyben találhatók.

Mivel a homloklebeny az agyunknak az a területe, amely a legkésőbb indul fejlődésnek, az első életévekben a megfelelő agyi hálózat fejlettségének hiányában még a humorérzék sem működik.

Ezért van az is, hogy ha egy kisgyerek a szeme elé teszi a kezét, azt gondolja: „ha én nem látok másokat, akkor bizonyára engem sem látnak. Benne még nem alakult ki annak a képessége, hogy felismerje: mások más nézőpontból látják a világot” – mondja Svindt Veronika.

Az emberek 25 százaléka egyáltalán nem, vagy csak kevéssé érti az iróniát

Valójában nem tudjuk, hogy teljesen átlagos, körülbelül hasonló háttérrel rendelkező emberek között is miért vannak óriási különbségek a humor és az irónia megértésében. Kutatások azt mutatják, hogy az emberek 25 százaléka egyáltalán nem, vagy csak kevéssé érti az iróniát, vagyis egy nyolcfős társaságban valószínűleg lesz két olyan ember, akikkel hiába próbálunk ironizálni.

„Nagy egyéni különbségek vannak abban is, hogy kinek mi vicces, és mi nem. Van, aki a szóviccektől, van, aki az angol humortól, van, aki a feketehumortól és a groteszktől, mások pedig a rejtett iróniától kapnak „röhögőgörcsöt”, tehát még abban sem vagyunk egyformák, hogy ki mit tart viccesnek.

Léteznek az intelligencia (IQ) mérésének mintájára a HQ-t, azaz a humorérzék mértékét mérő tesztek is.

Ezek azt mérik fel, hogy az egyén mennyire képes megérteni mások humoros megjegyzéseit, milyen típusú humort részesít előnyben, és ő maga hogyan szeret viccelni (ha egyáltalán szeret). Az ilyen tesztek eredményei jól rávilágítanak arra, hogy a HQ eloszlása a népességen belül nagyon hasonló az intelligenciához, vagyis úgynevezett haranggörbeformát ölt” – hívja fel a figyelmet az érdekes párhuzamra a szakértő.

Mentális betegségek, agyi sérülések is közrejátszhatnak a viccek meg nem értésében

Az óriási egyéni különbségek mellett léteznek olyan fejlődési zavarok, mentális betegségek vagy szerzett agysérülések, amelyek általában a fent említett képesség korlátozódásával járnak együtt, és érintik a humorérzéket is. 

A fejlődéses eltérések közül a szakértő először az autizmus spektrumzavart említi:

„Az autizmussal élők számára a szó szerinti jelentések értelmezhetők elsősorban a nem szó szerinti, rejtett jelentésekkel szemben, aminek egyenes következménye, hogy a humor és irónia világában nem igazodnak el igazán jól. A mentális betegségek közül a skizofrénia esetében írták le a pragmatikai képességek korlátozódását, ezzel együtt a humorérzék korlátozottságát. A szerzett zavarok között pedig a jobb agyfélteke bizonyos területeinek sérülései (baleseti trauma, sztrók vagy daganat) vezethetnek többek között a humorérzék zavarához is.”

Lehet-e fejleszteni a „haha” képességet?

„Nem gondolom, hogy maga a humorérzék jelentősen fejleszthető képesség volna.

Annyira összetett képesség ez, és annyira nem tudunk róla eleget, hogy jelen tudásunk szerint fejleszteni sem nagyon tudjuk.

Inkább a humorérzékkel összefüggő részképességek javíthatók, valamint azoknak a tipikus helyzeteknek a felismerése fejleszthető, amelyek gyakoriak a hétköznapi kommunikáció során, és amelyeken félrecsúszhat a kommunikáció. Például annak, ha a gyerek nem érti, hogy a »De szép rend van itt!« nem számít dicséretnek, amikor az anyukája mondja a szoba közepén állva, ahol bokáig lehet gázolni a játékokban” – zárja gondolatmenetét a nyelvész.