Ultrahangtól a sürgősségi császárig

Csite László és felesége, Anita korábban három babát már elvesztettek, nem hitték, hogy szülők lehetnek, amikor végre megfogant Lackó. Szépen növekedett édesanyja pocakjában. Már túl voltak a 30. héten, egy szokásos ultrahangvizsgálaton viszont úgy tűnt, mintha nem lenne minden rendben.  

„…irány föl Budára, a hegyre. Speciális ultrahangvizsgálat. Igazából nincsen semmi. Kisebb a gyerek, mint kellene, de hát én sem vagyok egy nagydarab, a feleségem kisebb” – így idézte fel az öt évvel ezelőtt történteket Csite László a Mégis podcastban. Annyi látszott az ultrahangon, hogy a méhlepény meszesedett, vagyis jobban öregedett, mint kellett volna. „Nem kell betenni a mumusokat a szekrénybe, fölösleges félni” – nyugtatta a házaspárt a nőgyógyász, de azért később orvosi tanácsra bementek a Honvédkórházba, ahol egy koraszülött specialista is megnézte a babát. Azt hitték, egy vizsgálatra mennek, de ott szóltak, „kell a táska”, az anyukát ugyanis benn tartották.  

Pár nappal később este László telefont kapott, jöjjön, mert jön a baba.  

Sürgősségi császárral megszületett Lackó. Farfekvéses volt, rátekeredett a nyakára a köldökzsinór, megfordulni sem tudott volna.  

Kép

Csite László Lackóval és Tollár Mónika rendező
Kép tulajdonosa: Csite László, Tollár Mónika

„Annyira piros volt, nem volt kész”

1380 gramm és 40 centi, egy másfél kilós kenyérnél is kisebb volt – így jött világra. Amikor megszületett, átvitték a koraszülött intenzívre. Az apa hozzáérhetett, de kézbe nem vehette. „Kire, mire hasonlít?” – kérdezte a nővér az újdonsült apukát. „Lazac” – tört ki az őszinte vélemény Lászlóból. „Annyira piros volt, nem volt kész (...) A koraszülöttes nővér, aki ott volt velem, elnevette magát. És ez egy akkora feloldás volt!” – mesélte az édesapa.

A Honvédban családbarát koraszülött intenzív van, vagyis az anya bent lakik a picivel, az apák meg bármikor látogathatnak. László mindennap munka után a hátsó bejáraton betekert, letette a biciklit, teljesen mindegy volt, hány óra múlt, sőt előfordult, hogy bent is aludt. A koraszülött intenzíven szerencsére csak pár napot, de a koraszülött osztályon több mint egy hónapot töltöttek.  Az osztályon az apuka az utolsó helyen van, de ez így van rendjén László szerint.  

„Hogyha most azt kérdezném tőled, hogy hány helyet tudsz mondani, ahol két-három óránként fölébresztenek, akkor nekem Guantánamo jutna eszembe, meg a koraszülött intenzív az anyáknak, merthogy annyi időnként etetni kell a gyereket.”  

A megnyugvást az jelentette, amikor végre hazaengedték őket, de ez László szerint nem olyan, mint „a wellness hotelben, hogy becsekkolsz, és akkor tudod, hogy mikor jössz ki”. Amikor végre hazavihették Lackót, letették a nagy ágyra, és csak nézték, hogy végre, ezt akarták, erre vágytak.  

Hónapokba telt, mire László meg merte fürdetni csöppnyi kisfiát. Addig inkább csak a problémák megoldása volt az ő feladata.  

„Megértettem a feltétel nélküli szeretet fogalmát”

A koraszüléssel váratlanul érkezett a baba, Lászlónak is fel kellett dolgozni, hogy igen, ő most apa lett. És hogy mikor vált igazán apává? „Az egyik, amikor először láttam az inkubátorban. (…) Hú, most akkor tényleg itt van és lélegzik, és akkor ez már nem várakozás, hanem csináljuk. A másik pedig, akkor már otthon voltunk, és valamelyik este sétáltam vele, mert sírt; mert mit csinál egy gyerek, hát sír, és akkor mit csinálnak a szülők, felváltva altatják. (…) Akkor megértettem valahogy a feltétel nélküli szeretetnek a fogalmát. És az furcsa, hogy van egy olyan élőlény, akit nem tudsz nem szeretni.”

Lackó ma már ötéves, egészséges nagyfiú. Járnak utánkövetésre a kórházba, amikor neurológus, pszichiáter, konduktor foglalkozik az egykor koraszülött gyerekekkel. Talán jövőre lesz az utolsó ilyen alkalmuk. Lackó teljesen utolérte magát, ugyanott tart a fejlődésben, mint a vele egykorú gyerekek. „Nem mondanád meg, hogy koraszülött. Ha most itt lenne, akkor lehet, hogy nem ötévesre, hanem négy és egy picire tippelnéd, merthogy kisebb.” A szülei tudják, beszélni kell vele arról, mit jelent az, hogy ő koraszülött. Azért, hogy ne legyen ez egy olyan kifejezés, amit a gyerek hall magával kapcsolatban, de nem tudja, hogy mi az.

Kép

Részlet A padon - Apa születik c. színdarabból (Inotay Ákos, Zámbori Soma, Bozsó Péter) -
Kép: Éder Vera

Színpadon a koraszülött apák története

A koraszülött intenzíven az első a baba, a második az anya, és az apa valahol a folyosó végén vagy a szomszéd boltban van, hogy megvegye, ami kell – hangzik el A padon – apa születik című színházi előadásban. Tollár Mónika rendező kapott tíz mélyinterjút: tíz, számára ismeretlen férfi, apa valós élettörténetét, akiknek a gyermeke a vártnál korábban érkezett. Ezekből választott ki hármat, majd László, Bence és Zsolt történetéből színdarabot írt. A három szerepet Zámbori Soma (ő alakítja Csite László karakterét), Inotai Ákos és Bozsó Péter színművészek játsszák, akik mindhárman apák is.

Lackó az előadásban Lóci névre hallgat. László azt mondja, nem gondolkodtak azon, hogy a történetüket egy ilyen előadás formájában megosszák-e a nagyközönséggel.  

Szerinte a magyar társadalomban hajlamosak vagyunk nem beszélni dolgokról, holott beszélni kellene arról, hogy nem rózsaszín álom a gyerekszületés.

A darab egy évig készült. Tollár Mónika rendező úgy tudja, nem jött létre még olyan mű sem Magyarországon, sem külföldön, amely a szülés témáját az apák szemszögéből dolgozta volna föl. A színdarab a Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) szárnyai alatt született, 2022 novemberében mutatták be.

A podcastet itt meghallgathatja.

A podcast és a cikk megjelenésének támogatója a Szerencsejáték Zrt. 

Mr. és Mrs. Brosnan

Pierce Brosnan legnagyszerűbb színészi alakításait talán már nem kell bemutatnunk, de azt bizonyára sokan nem tudják róla, hogy 2001 óta a UNICEF jószolgálati nagykövete. 2003-ban II. Erzsébet királynőtől megkapta a nem brit állampolgároknak adható legnagyobb kitüntetést: a brit filmiparnak tett szolgálataiért a Brit Birodalom tiszteletbeli parancsnoka lett. Brosnan, aki 2004 óta amerikai állampolgár is, szabadidejében fest, a rákos betegek számára létesített alapítványokban dolgozik, és feleségével együtt a környezetvédelem is a szívügye.

Keely Shaye Smith amerikai újságíró, író, televíziós műsorvezető, színésznő, producer és rendező. Pierce Brosnan-nel 1994-ben találkoztak, és 2001-ben mondták ki egymásnak a boldogító igent. Keely modellként kezdte a karrierjét, de a kifutót gyorsan lecserélte a színészi pályára, majd a televíziós újságírás felé fordult. Az Entertainment Tonight and Today tudósítójaként olyan hírességekkel készített interjút, mint Oprah Winfrey, Madonna, Cameron Diaz és Michael Jordan. Mindig is szívén viselte a bolygó és az állatok sorsát, a mai napig minden platformot, amelyen jelen van, arra használ, hogy felhívja a figyelmet a természettel szembeni visszaélésekre.  

Megtört szívvel

Keely Shaye Smith nem az első szerelme volt Brosnannek: amikor találkoztak, a színész már túl volt egy házasságon.  

Első felesége Cassandra Harris ausztrál színésznő volt, akivel 1980-ban kötötte össze az életét, ám 1991-ben a nő petefészekrákban elhunyt.  

A férfi teljesen összetört, három éven át gyászolta őt. 1994-ben találkozott az akkor televíziós riporterként és szerkesztőként dolgozó Keely Shaye Smith-szel egy mexikói bárban, aki azonnal levette őt a lábáról.

„Tudom, milyen özvegynek lenni, és milyen újra megtalálni a szerelmet… Keely az én sarkcsillagom, aki minden erejével segített nekem, hogy feldolgozzam életem feldolgozhatatlannak tűnő fájdalmait” – mondta a színész a Mirrornak. Ám nemcsak Brosnant varázsolta el a nő szépsége, kedvessége és intellektusa, Keely is ugyanígy érzett: „Pierce magával ragadó volt. Magas, sötét hajú és jóképű, minden megvolt benne, amitől azonnal vonzódni kezd hozzá az ember” – mesélte 2001-ben a People magazinnak.

A család, ami végre megadatott

Hiába volt világéletében a nők kedvence, Brosnan azon ritka hollywoodi sztárok közé tartozik, akik valóban mintaférjek, és a családjuk a mindenük. Nem véletlen, hogy az otthon melege ennyire sokat jelent számára. Ő maga ugyanis soha nem ismerte az apját, még egyéves sem volt, amikor az kilépett a család életéből. Anyja Írországból Londonba költözött, hogy ápolónőként pénzt keressen, mialatt a kisfiút anyai nagyszülei nevelték. Nem csoda, hogy ilyen háttérrel Brosnan számára azóta is a családja a legfontosabb. Keely és Pierce első gyermeke, Dylan 1997-ben született, de a pár csak négy évvel később házasodott össze. 2002-ben második fiuk, Paris érkezésével lett teljes a családjuk.

„A mai napig életcélom, hogy a gyerekeimnek meg tudjam adni azt a figyelmet, szeretetet és törődést, ami nekem nem adatott meg. Az élet illékony, bármikor véget érhet, miért pazarolnánk lényegtelen dolgokra?”

„Én minden pillanatot kiélvezek, amit a családommal tölthetek” – nyilatkozta a The Heraldnak 2015-ben. A színész Keelytől született két fia már nagykorú, s mindketten modellkednek, Dylan emellett zenél, öccse pedig a festészetben mutat apjáéhoz hasonló tehetséget. Dylan és Paris, a People.com kérdésére, hogy milyenek a szüleik, csak annyit válaszoltak: „Nekünk vannak a legfantasztikusabb szüleink a világon.”

A család ideje nagy részét a kaliforniai Malibu és a hawaii Kauai tengerpartjain tölti, emellett gyakran utaznak Európába, többek között például a nagy sikerű Mamma Mia! filmek forgatási helyszínére, Görögországba – amiről a közösségi médiában is megosztanak néha egy-két fotót.

Kép

Pierce Brosnan és Keely Shaye Smith - Kép: Profimedia

Az igazi szépség a lélekből árad

Keely-t és Pierce-t azonban nemcsak a gyönyörű gyermekeik, de a közös értékrendjük is összeköti. Lassan harminc éve vannak együtt, és bár Brosnant 2001-ben a People magazin a világ legszexibb férfijának választotta, a színészt ez egyáltalán nem érdekelte. „Megértem, hogy a nők miért találják őt szexinek, mert valóban nagyon intelligens és vonzó férfi... ám igazi szépsége a lelkéből árad. Olyan, mint egy finom bor, amelynek az értékét az évek csak növelik” – nyilatkozta Keely férje 70. születésnapjakor.

A pár a mai napig nem engedi, hogy a felszínes elvárások közéjük férkőzzenek, és a közösségi oldalaikon közzétett fotóik is tökéletesen mutatják a köztük lévő harmóniát. Pedig Brosnan feleségét rengetegen támadják a túlsúlya miatt, de Pierce mindig megvédi őt. „Az én szememben ő a legszebb… Most pedig csak még jobban szeretem, hogy a gyermekeim anyja.”  

„Nagyon büszke vagyok rá, és állandóan keresem a módját, hogy méltó maradjak a szerelmére” – írta a színész egyik közösségi posztjában.

Elég végigpörgetni Brosnan Instagram-feedjét – amelyben rendre feltűnnek gyermekei és persze imádott felesége is a képeken –, hogy lássuk, mennyire boldogok. Felnéznek egymásra, és bár Pierce Brosnan a filmjei miatt sokkal ismertebb, mint Keely, a színész sokszor beszél arról, mennyire fontos neki a felesége, aki jegyzett producer. Brosnan, hogy tiszteletét kifejezze, több filmjében is elrejtett már olyan apró tárgyakat és gesztusokat, amelyeket csak a felesége ismerhetett fel. Így például a 2022-ben bemutatott Black Adam című filmben a karaktere megformálása közben sem vette le karikagyűrűjét és a Keelytől kapott óráját.

„Egy időutazó varázslót alakítok a filmben, és mivel neki is van egy csodálatos felesége, Enza, semmi kivetnivaló nincs abban, ha karikagyűrűt hord. És akkor már miért ne viselhetném azt a gyűrűt, ami azzal a nővel köt össze, akit a legjobban szeretek a világon?” – kérdezte a film bemutatásakor az Entertainment Tonightnak adott interjújában.

A titok

Pár hónapja pedig a feleségét igazán rendkívüli ajándékkal lepte meg 60. szülinapja alkalmából: 60 szál vörös rózsát adott át neki, és egy elbűvölő fotót is posztolt a ragyogó nőről és a hatalmas csokorról. „Örökké boldognak és áldottnak érzem magam, amiért ott ültem, amikor egy kora reggel besétáltál az életembe Cabo San Lucasban” – hálálkodott a színész.

S hogy szerintük mi a boldog házasságuk titka? Többek között az, hogy nem a külsőségekben keresik a boldogságot, hanem igazi lelki társai, egyben legjobb barátai is egymásnak. Pierce nemrégiben így nyilatkozott kedveséről: „Szerencsés vagyok, mert a legfantasztikusabb nőt találtam meg, és bármeddig kereshetnék, nem találnék olyat, mint ő.”

Forrás: https://people.com/movies/who-is-keely-shaye-brosnan-pierce-brosnan-wife/ 

A maradékmentés alapszabályai

A maradékmentés egyik fő szabálya, hogy csak azokat az ételeket használjuk fel újra, amelyek nem romlanak gyorsan: így például a hűtést nem igénylő ételeket, a süteményeket, kiflit, kenyeret.  

A húsokat mindig tároljuk, hűtsük megfelelően, és hőkezelés nélkül soha ne használjuk fel újra!  

A legtöbb főtt étel a főzés után 2-3 napig tárolható a hűtőben, de a halakat, a nyers tojásos és a tejes fogásokat együk meg minél előbb, vagy fagyasszuk le. Ha ezt a pár szabályt betartjuk, akkor már nyugodt szívvel vághatunk neki az újrahasznosításnak.

Sültek újragondolva

Ha sok sültünk maradt meg, akár pulyka, akár csirke, akár sertés, akkor készíthetünk levest vagy pitét is belőlük. Ha már éppen csak a csonton maradt egy kis hús, nehogy kidobjuk! A porcok, bőrök, csontok alapos, többórás kifőzésével – akár répát, zellert, hagymát, karalábét is hozzáadva – kollagénben és vitaminokban gazdag, immunerősítő csontlevest vagy alaplevet készíthetünk.

A megmaradt sült húst össze is tépkedhetjük, és szabadon választott főtt vagy sült zöldségekkel, például kelbimbóval, káposztával, brokkolival, sárgarépával együtt levelestészta-lapok közé tölthetjük, és ízletes pitét süthetünk belőle! A szaftosabb végeredményért keverjünk egy kis tejfölös szószt a sülthúsdarabokhoz! Pitét egyébként a töltött káposzta maradványainak a felhasználásával is készíthetünk. 

Kép

A megmaradt húsok és zöldségek újrahasznosítása: húsos pite kelt tésztával 
Kép: pixabay.com

Gyúrjunk klasszikus pizzatésztát, majd helyezzük rá a maradék káposztát, tejföllel locsoljuk meg, és mehet a sütőbe.

Ha még friss maradék húsunk van, abból készíthetünk salátát is. Mindössze 3 csésze apróra vágott, maradék sült pulyka vagy csirke, 2 szál apróra vágott újhagyma, 1 felaprított zellerszár, 3 evőkanál majonéz, fél fej tépett jégsaláta, fél csésze aszalt vörösáfonya, só és bors kell hozzá. Nincs más dolgunk, mint hogy a zöldségeket összekeverjük a majonézzel, majd hozzáadjuk a húst és a fűszereket is, végül pedig a vörösáfonyát. Fogyaszthatjuk a salátát magában is, de pirítóson vagy szendvicsbe töltve is nagyon finom.

Mi legyen a halászlé sorsa?

A megmaradt halászléből nagyon finom kocsonyát készíthetünk, illetve az sem rossz, ha a sűrűségén némi tejfölös habarással módosítunk, s nagyobb adag, pörccel gazdagon megszórt túrós csusza mellé kínáljuk.  

Maradék húslevesből: rizses hús

A karácsonykor tálalt húsleves egyik leggyorsabb felhasználási módja, ha a megmaradt zöldségekkel együtt rizses húst készítünk belőle. Nincs más teendőnk vele, mint hogy felforraljuk a levest a maradék répával, gyökérzöldséggel, karalábéval és főtt hússal, majd a lé harmadának megfelelő mennyiségű rizst puhára főzünk benne.

A megmaradt krumplipüré új élete

A másnapos krumplipüré már nem igazán finom, ám ha egy kis tojást, lisztet és reszelt sajtot (ez lehet bármilyen sajt, de ízesebb, ha egy kis füstölt sajt is kerül a mixbe) keverünk hozzá, és zsemlemorzsában megforgatjuk, majd olajban kisütjük, csodás kroketteket készíthetünk belőle, amit mindenki jóízűen fogyaszt majd.

Kép

Krokettek krumplipüréből
Kép: pixabay.com

A bejgli átváltozása

Nálunk a család alig várja, hogy megszikkadjon egy kicsit a bejgli, és a következő varázslatok egyikét hajtsam végre rajta.

Van, amikor tojáslikőrös tejszínnel sütöm össze. Ehhez felszeletelem a bejglit, tepsibe fektetem a szeleteket, majd a tejszínt néhány tojással, tojáslikőrrel és egy kevés mézzel elkeverem, a bejgliket ezzel a keverékkel nyakon öntöm, majd nagyjából 30–40 perc alatt 180 fokon megsütöm.  

Máskor krémes desszert kerekedik a megunt diósból: vaníliakrémmel rétegezve, néhány szem befőttel gazdagítva üvegtálba halmozom. Jól megy hozzá a meggy, a szilva; és egy kis rummal is meglocsolhatjuk.

Hozzávalók:

5 dl tej
1 evőkanál búzakeményítő
2 evőkanál cukor
2 tojás
1 vaníliarúd  

A tejből 1 decit elveszek, a többit a vanília kikapart belsejével felforralom. A félretett tejet a cukorral, a keményítővel meg a tojássárgákkal kikeverem, a forrásban lévő tejbe csorgatom. Ha újból felforrt, a tűzről lehúzom, és a habbá vert tojásfehérjét beleforgatom. A bejgliszeleteket (ami lehet diós, mákos vagy akár vegyesen) a vaníliás krémmel rétegezve tálba rakom és behűtöm.

Kép

A száraz bejgli újjászületése pohárkrémként
Kép: pixabay.com

A mézeskalács megmentője

A mézeskalács ugyan sokáig finom és puha marad, ha megfelelően tároljuk, azonban egy bizonyos mennyiség elfogyasztása után még a legnagyobb rajongók is ráunnak.  

A maradékok újrahasznosításának egy vidám és elegáns módja, ha sütinyalókákat (más néven cake pop-ot) kreálunk belőlük.  

Szerintem senki nem fog panaszkodni miatta. A cake pophoz az alábbi összetevőkre lesz szükség:

40 dkg mézeskalács
5 dkg krémsajt
5 dkg mascarpone
2 evőkanál méz
késhegynyi őrölt fahéj, gyömbér, szegfűszeg
25 dkg fehér csokoládé, 1 ek olaj (a bevonathoz)
dekorcukor a díszítéshez
pálcikák

A mézeskalácsot én késes aprítóval szoktam ledarálni (de akár húsklopfolóval is összetörhetjük), hozzáadom a krémsajtot, mézet és a fűszereket. Alaposan összegyúrom a masszát és egy órára hűtőbe teszem, majd kiveszem, gombócokat formálok belőle, és újra a hűtőbe teszem. A fehér csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztom, a pálcikák egyik végét a csokiba mártom, majd a mézeskalács gombócokba szúrom. Utána a gömböket is belemártom a csokiba, és vízszintesen addig forgatom őket, amíg a fölösleg lecsöpög róluk. Még dermedés előtt szórom meg dekorcukorral, és tálalásig hűtőben tartom őket. Fontos, hogy alaposan hűtsük be a gombócokat, mert úgy sokkal könnyebb velük bánni, szebben megtartják a formájukat, és a csokimáz is hamarabb megdermed úgy.

A mézeskalács egy másik közkedvelt felhasználási módja a családunkban, hogy a reggeli joghurtunkba keverjük. 

Ehhez a mézeskalácsokat törjük apró darabokra (vagy akár por állagúra is zúzhatjuk őket), öntsünk rájuk egy pohár natúr vagy gyümölcsjoghurtot, majd gyümölccsel, mazsolával turbózzuk fel. (Ha natúr joghurtot használtunk alapnak, akkor még mézet is tehetünk hozzá.) 

Születésekor semmi nem árulkodott arról, hogy bármi baj lenne a babával, szép volt és jó egészségnek örvendett. Már betöltötte a másfél évet, amikor édesanyja észrevette, hogy gyermeke nem tud bekapcsolódni a körülötte történő dolgokba, rá volt írva az arcára, hogy minden gyors neki, és az is látszott, hogy másképp érzékeli a külvilágot, mint a többi gyerek. Akkor jött rá igazán, hogy szakemberhez kell fordulnia, amikor megtapasztalta, mennyire nehezen megy neki a tanulás a testvéreivel ellentétben.   
„Éppen az első nagy lezárás volt a koronavírus-járvány miatt, amikor otthon maradtam a három gyerekkel. 

Ő másodikos volt, és tisztán látszott, hogy tanulás közben pillanatok alatt szétesik a figyelme, miközben más tevékenységekben nagyon el tudott mélyülni. 

Furcsa volt számomra ez a kontraszt, ez volt az, ami elgondolkodtatott. Ezen kívül nehezen tudott megküzdeni az érzelmeivel, és nagyon rosszul aludt, nem tudta kipihenni magát.” 

Az édesanya először saját magában kereste a hibát, arra gondolt, hogy biztos nem volt elég figyelmes a terhesség alatt, vagy hogy rosszul nevelte a lányát. Mélyen legbelül viszont érezte, hogy valami más állhat a háttérben. Alaposan utánaolvasott az aggasztó tüneteknek, és akkor fogalmazódott meg benne, hogy gyermeke ADHD-s lehet. A hivatalos diagnózist ugyan még nem kapták meg, ám minden jel arra utal, hogy ezzel állnak szemben.

„A lányunknál ez nem úgy nyilvánul meg, hogy nem bír egyhelyben ülni, és állandóan felugrál, ő inkább az az ábrándozó, merengő típus, aki nehezen tud figyelni, és nincs mindig a jelen pillanatban. Most, hogy kamaszodik, sokkal jobban érzékeli, hogy más, mint a többiek, és ezt nehezen éli meg. Lélekben eléggé el tud fáradni. Itthon is türelmetlenebb velünk, és az esetleges kritikát, szurkálódásokat is nagyon magára tudja venni.”

Az ADHD említése az iskolában újdonságnak számított. Az édesanya világosította fel a tanárokat arról, hogy ez egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely miatt az érintett gyerekek általában három–négy évvel le vannak maradva társaiktól, de ezt a hátrányt idővel be tudják hozni. 

A tanároknak nem tűnt fel, hogy bármi komoly gond lenne, lánya viszont úgy érzi, hogy osztálytársai nehezen fogadják el, és kirekesztik őt. 

Emiatt édesanyja már azon is elgondolkozott, hogy iskolát kellene váltaniuk.  
„Az évek során megtanultam, hogy bármi történik a lányommal, az első és a legfontosabb az, hogy ott legyek vele. Akármit mond, akármit csinál, nem megyek el mellőle addig, amíg az az erős érzelmi vihar – fakadjon szomorúságból, elkeseredésből, kiborulásból – el nem múlik. Volt olyan, amikor erősen sírt, és azt mondta, hogy »Anya, én nem akarok ilyen lenni, olyan rossz ezt érezni!«, aztán szépen lecsendesett.”

A heves kitörések hetente egyszer-kétszer szoktak előfordulni, de nem lehet pontosan tudni, hogy ezeket mi idézi elő. Emiatt a család változó felállásban tud elmenni például nyaralni, ugyanis kihívás minden családtag számára, hogy hosszú ideig össze legyenek zárva. Ennek ellenére több sikertörténetről is be tud számolni az édesanya. 

„Találtam egy zenét, amelyet kifejezetten ADHD-soknak állítottak össze, ezt beraktam neki végtelenítve éjszakára. Döbbenetes hatással volt rá, már az első alkalom után kipihentebben ébredt. A másik nagy segítség a tejdiéta volt, amelyet már négy hónapja kitartóan tart a lányom, aki amúgy azelőtt naponta megivott egy liter tejet. A diétának köszönhetően könnyebbnek érzi magát, és az alvással sincs gond, már zene nélkül is megy neki.”

Édesanyja állítja, hogy a nehéz tulajdonságok mellett lányában sok különleges jellemvonás is megbújik. A vizsgálatok során több helyen is megállapították gyermekéről, hogy intelligenciája az átlagos tartomány felső részébe esik. „Nagyon együttérző, teljesen rá tud hangolódni másokra. 

Elképesztő fantáziája van, gyönyörűen rajzol, és szeret különleges dolgokat kipróbálni, például nagyon szívesen farag az édesapjával, aki asztalos. 

Ezen kívül imádja az állatokat, van három nyuszija és egy kutyája.”
Édesanyja szerint vitathatatlan, hogy lánya egész életében ADHD-s lesz, de bízik benne, hogy idővel gyermeke könnyebben meg tud majd küzdeni a nehézségekkel, miután kialakítja magának azokat a szokásokat, amelyek segítik őt a mindennapokban. Ugyan még csak most fog kamaszkorba lépni, de már most azt tervezi, hogy felnőttként ADHD-s gyerekeknek fog iskolát alapítani.

A teljes beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható.

 A podcast és a cikk megjelenését a Szerencsejáték Zrt. támogatta.

Őszinte leszek, eddig akárhányszor mikulásvirágot kaptam vagy vettem magamnak, soha nem sikerült néhány hétnél tovább életben tartanom. Pontosabban egyetlen kivétellel, de szerintem akkor is csak azért bírhatta ki szegény karácsonyig, mert a november végi születésnapomra kaptam ajándékba Apuéktól. Így, az ünnepek közeledtével – amikor a boltokat, virágárusokat rendre elárasztják ezek az impozáns növények – csak sóhajtottam egy nagyot, és inkább félrenéztem, mielőtt egy újabb „áldozatot” kaparintottam volna a kezeim közé. Idén viszont elhatároztam, hogy megtanulom a gondozását. A jó hír az, hogy még a magamfajta, „botcsinálta” szobakertész számára is sokat segíthetnek azok az alább részletezett tippek, amelyek betartásával a mikulásvirágunk túlélési esélyeit növelhetjük. De előtte jöjjön egy kis történelem!

Messziről jött
Bár Európában jellemzően a téli időszakhoz kötődik, a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) valójában egy Mexikóban őshonos, trópusi növény. Eredeti hazájában akár három–négy méter magasra is megnőhet, mi viszont ennél jóval kisebb méretben találkozhatunk vele. Az azték kultúrában a lelki tisztaságot jelképezte, és nagy becsben tartották: vörös leveleiből az indiánok festéket készítettek. Az európai köztudatba a 16–17. század táján, a nagy földrajzi felfedezések idején került. A poinsettia néven is ismert növény egy Joel Roberts Poinsett nevű diplomatáról (és amatőr kertészről) kapta a nevét, aki Mexikóban szolgált nagykövetként: onnan vitte haza magával a dísznövényt az Egyesült Államokba. Poinsett 1851. december 12-én hunyt el. Rá egy évre az Egyesült Államok Kongresszusa „a mikulásvirág napjának” nyilvánította a halála évfordulóját, amelyen sokan ezt a virágot ajándékozzák szeretteiknek. Az élénkvörös, rózsaszín, lazacrózsaszín, sárga vagy fehér árnyalatokban is pompázó növény másik érdekessége, hogy a jellegzetes, színes levelei valójában nem szirmok, hanem úgynevezett fellevelek. Apró, gyöngyszerű, sárga virágai ezek között bújnak meg.

Erre az öt dologra figyelj, hogy a mikulásvirágod sokáig szép maradjon!

A kulcs a jó választás

Akár magunknak, akár ajándékba szánjuk, mindenképpen egészséges növényt válasszunk. Ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy meg tudjuk különbözteti az ép példányokat a kevésbé egészségesektől. 

Érdemes megvizsgálnunk a levelek színét, és eleve az élénk színűek között keresgélnünk.

(Intő jel lehet például az, ha a virágüzletben egy huzatos helyen lelünk rá, az ilyen körülmény már ott is sokat rongálhat a növényen.)
Nézzük meg azt is, nem látunk-e rajta sérülést: például törést a száron vagy a felleveleken. Emellett figyeljünk az alsóbb levelekre is, hogy lehetőleg azok is épek legyenek. A víz mennyiségét könnyen ellenőrizhetjük azzal, ha felemeljük a virágot, s amennyiben nagyon könnyűnek vagy feltűnően nehéznek érezzük azt, kerüljük el a vásárlást.

Hazafelé is vigyázzunk rá

Az sem mindegy, hogy a mikulásvirágot milyen körülmények között szállítjuk az otthonunkba. Nagy hidegben fontos, hogy alaposan csomagoljuk be, nehogy megfázzon. Hazaérkezés után viszont hagyjuk egy kicsit akklimatizálódni, lehetőleg egy világos, nem túl meleg helyen. A fűtött helyiségben pedig bontsuk ki a csomagolásból, különben sárgulni kezdhetnek a levelei, ami a lehullásukhoz is vezethet. Célszerű cserepestül egy nem túl mély tálkára helyeznünk, amit öntözés után nem árt rendszeresen lecsöpögtetni.

Kép

Kép: Rawpixel

Szórt fényben helyezzük el, a temperált hőmérsékletet kedveli

A mikulásvirág világos helyen érzi jól magát, de ügyeljünk arra, hogy ne tegyük ki közvetlen napfénynek, mert az károsíthatja a leveleket. Keressünk egy olyan helyet az otthonunkban, például ablak közelében, ahol naponta legfeljebb hatórányi fényt kap, de az is fontos, hogy a levelei soha ne érjenek hozzá az üveghez. 

A poinsettia a hidegre, a túlságosan magas hőmérsékletre, a száraz levegőre és a huzatra egyaránt érzékeny. 

Fontos, hogy ne helyezzük fűtőtest közelébe vagy ablakba, ahol huzat érheti. Az ideális hőmérséklet számára 15 és 22 fok között mozog.

Az öntözés a legtrükkösebb

Öntözni általában három–hét naponta javasolt, ezen belül is akkor, amikor a földje száraz tapintásúnak tűnik. Arra viszont vigyázzunk, nehogy túlöntözzük, a sok nedvesség gyökérbetegségekhez és levélhulláshoz vezethet. A szakértő szerint próbálkozhatunk jégkockákkal is, így a víz biztos, hogy lassan fog felszívódni a földjébe. Mindenképp olyan tálkát tegyünk alá, amin elvezető lyukak vannak, hogy a felesleges víz távozhasson. Soha ne a növény leveleit, hanem csak a földjét locsoljuk, máskülönben foltosodásnak indulhatnak. A május közepétől novemberig tartó időszakban és a virágzás alatt öntözzük többször, a virágzás utáni pihenőidőben pedig inkább kevesebbszer. Júniustól októberig érdemes kéthetente tápoldatozni is.

Ezek a leggyakoribb kártevői

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a mikulásvirág nagyon érzékeny a nem megfelelő tartási körülményekre, emellett néhány jellemző kártevője is ismert: például a fehérlegyek és a levéltetvek. Olyan betegségekre is fogékony lehet, mint a lisztharmat, amely levéltorzulást és gyökérrothadást okozhat. Ha a leveleken foltok, ráncok jelennek meg, vagy a növény szára meggörbült, akkor a mikulásvirágot vírusos betegségek támadták meg, sajnos ilyenkor már nem tudjuk megmenteni.

A mikulásvirág a kutyatejfélék családjába tartozik. Tejszerű nedve enyhén mérgező, allergia tüneteit okozhatja. Erre akkor kell odafigyelni, amikor tavasszal kb. 15 centisre visszavágjuk, olyankor használjunk kesztyűt.

Kép

mikulásvirág sövény – Forrás: Flickr/Kahunapule Michael

Hogyan bírjuk rá színes levelek hajtására?

A karácsony előtt vásárolt mikulásvirág, ha jól tartjuk, általában februárig hozza virágait, áprilisig pedig megtartja színes felleveleit. Utána két hónap pihenőidőre van szüksége, ilyenkor a levelei egy része lehullik; tartsuk hűvös helyen, vágjuk vissza kb. 15 centisre, és csak ritkán locsoljuk, ha a földje kiszárad.
Júniustól viszont felébred, nyáron új leveleket hoz, ilyenkor már gyakrabban kell locsolni, tápoldatozni is érdemes. 

Ősszel indulhat a virágzásra és színes levelek hozására „biztatás”: ehhez szüksége van naponta 12 óra teljes sötétségre. Ez indítja be a rügyképződést. 

Olyan szobában helyezzük el, amely nappal világos, este viszont egyáltalán nincs megvilágítva. Ezt helyettesíthetjük letakarással: szeptembertől takarjuk le a növényt sötétedéstől reggelig egy kartondobozzal. Így nem fogja zavarni a villanykapcsolgatás. A virágbimbók kifejlődését követően már nincs szüksége a teljes, éjszakai sötétségre, letakarása ilyenkor már felesleges.

Az Ózdi Acélműveknél dolgozott

Ózd egyik kis utcájában, egy elhagyatott házban él évek óta Béla bácsi. Bácsinak nevezik, holott még nem idős ember, középkorú, 53 éves, de az élet sok mindent elvett tőle. „Az ózdi Családsegítő Szolgálat keresett meg minket több mint egy éve azzal a céllal, hogy segítsünk valahogy neki. Nem látott egyik szemére sem, nem volt semmiféle jövedelme, nem volt körülötte senki, aki támogatta volna. Korábban a barátai pénzt gyűjtöttek számára, ebédet fizettek neki, de elmaradtak mellőle, így magára maradt” – kezdi Bakos Zsuzsanna, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei mentora, a Válaszút program szakmai vezetője.  

Amikor első alkalommal kimentek hozzá, látták, hogy valóban mostoha körülmények között él. 

Sötét szoba, rossz kályha, óriási rendetlenség, szeméthalom és patkányok. Ablak helyett furnérlemez, ajtónak nehezen nevezhető ajtó védte a házat a hidegtől – ez fogadta a segítőket. 

Az 53 éves ózdi férfi annak idején érettségit szerzett, majd az Ózdi Acélművekben kemény fizikai munkát végzett. Azt szokta mondani, hogy akkor romlott el a szeme, amikor ott pakolta a nehéz vasakat. „A lecsúszás körülbelül három éve kezdődött nála, amikor egyszerre meghalt az édesapja, az édesanyja és a felesége. Olyan mély depresszióba esett, hogy nem akart, nem tudott az egészségével sem foglalkozni” – magyarázza a szakmai vezető. 

Mire elég 20 ezer forint?

A házat, amelynek lényegében egy szobájában lakik, még a szülei építették, így ő is ott nőtt fel. „A szobájában csak egy szakadt szekrénysor, egy ágy, egy kályha állt. Annak ellenére, hogy nem lát, télen a hegyoldalba kiment agyagért, amivel betapasztotta a kályhát, mivel az többször összedőlt” – idézi fel Horváthné Sebestyén Márta, a karitatív szervezet családmentora. A MRSZ több mint egy éve segíti, hogy talpra álljon, visszanyerje egészségét, és egyszer talán dolgozni is tudjon. 22 800 Forint. Ennyi a segély havonta. Ebből kellene megélnie, ha nem támogatnák. De mire elég ez az összeg? 

„Ha csak kenyeret venne belőle, valószínűleg még arra sem” – zárja rövidre Bakos Zsuzsa, ezért konzerveket, meleg ételt, gyümölcsöket, zöldségeket, vitaminokat, gyógyszereket visznek neki. „Hetente kétszer járok hozzá, viszek neki pékárut, májkrémeket, konzerveket, vizet. Az otthonában nincs fürdőszoba, kútról hordja a vizet kannában” – folytatja Imreh Szabolcsné Erika közösségi koordinátor. 

Mivel nincs meleg vize, a munkatársak elviszik fürdeni egy erre a célra fenntartott közösségi fürdőbe, ahol tisztálkodhat, és a ruháit is kimossák. 

Diákok segítették a felújítást

A segítségnyújtás ősszel új lendületet vett. Juhász Márton, a MRSZ ügyvezető igazgatója magánemberként állt a jó ügy mellé: ajtó- és ablakcsere, tisztasági festés, takarítás és tűzifa is jutott a bácsinak az adományoknak köszönhetően. „Új kályhát is kapott az adományokból a régi elavult helyett, ami már eresztett mindenfelé, és befüstölte a házat, ezért tartani kellett a füstmérgezéstől” – teszi hozzá Horváthné Sebestyén Márta. A kőművesmunkákat és a festést a helyi Gábor Áron Szakképző Iskola diákjai végezték el, közülük többen a Magyar Református Szeretetszolgálat Válaszút programjának fiataljai.

Megakadályozzák az iskolai lemorzsolódást
A Válaszút program egy uniós pályázat keretében indult 2018-ban. Ózdon kilenc általános iskola van, ebből hat található szegregátumban, innen választottak ki összesen 120 diákot. Nekik segítenek öt éven keresztül abban, hogy középiskolai végzettséghez jussanak. Szociális, mentálhigiénés, pályaorientációs, pedagógiai, digitális felzárkóztatást nyújtanak számukra. A szülőket is támogatják szociális mentorálással. Igyekeznek hidat képezni iskola, család és gyerek között. 

Az új kályhát, az új ajtót, ablakot azonban Béla bácsi sokáig nem láthatta, hiszen mindkét szemén szürkehályog van, ezért körülbelül öt éve teljesen vak. „Alapvetően ő egy fiatalember, aki még nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt, csak a mentális állapota és a vakság megöregítette, ezért úgy néz ki, mint egy idős bácsi” – fogalmaz Bakos Zsuzsa.

Kép

A férfi otthonában mostoha körülmények fogadták az MRSZ tagjait – Fotó: Kalocsai Richárd

Nagyon várta a szemműtétet

A szeretetszolgálat munkatársai összefogtak, elvitték orvoshoz, és végül december első hetében a bal szemét megműtötték. De a műtétig eljutni, mint a munkatársak fogalmaznak, hosszú kanosszajárás volt. Tavasszal mentek vele először a szemészetre, majd úgy volt, hogy október végén megműtik, ám akkor kiderült, hogy egy szemárpa miatt gyulladt a szeme, így tolni kellett az időpontot. Nagyon várta, készült a beavatkozásra. „Olyan ideges vagyok már, hogy nem látok” – mondogatta a férfi. 

A szeretetszolgálat dolgozói szerint Béla bácsi nyitott lett a hitre, Istenre. 

„Nagyon izgult, amikor ment a műtétre, felhívott, és mondtam neki, hogy Béla bácsi, majd imádkozunk magáért. »Jaj, de jó«, válaszolta, és ez megnyugtatta” – idézi fel Zsuzsa. A műtét jól sikerült, állapota folyamatosan javul, de most hat hétig óvni kell a szemét, és kímélni kell magát: nem hajolhat, nem emelhet. Viszont az is kiderült, hogy a jobb szemén a szemlencséje elmozdult – mivel korábban leütötték –, ezért a szürkehályog-műtéten kívül nagyjából fél év múlva egy nagyobb operáció is vár rá. 

„Újra meg kell tanulnia látni” 

„Végre már látom a barázdákat a tenyeremben” – mondta Mártának, amikor Miskolcról Ózdra, a műtétről tartottak hazafelé. Béla bácsi nézte a visszapillantó tükörben az autókat, figyelte, ahogy a szélvédőn mozog az ablaktörlőlapát. „Végül behoztam az irodába megmutatni neki, hogy kik voltak azok a kollégák, akik segítették őt. Rácsodálkozott mindenre és mindenkire” – meséli a családmentor. Évek óta most először evett tányérból, eddig nem tudott, mert mindig kiöntötte. De most már nemcsak a tányért, a rajta lévő kékszínű mintákat is látja. „A szemidege, a szemmozgató izom el volt lustulva. Most valójában újra meg kell tanulnia látni” – összegzi Horváthné Sebestyén Márta. 

Rendszeresen telefonál a munkatársaknak, és elújságolja, milyen jó, hogy lát, milyen fényesen lát.

Béla bácsit türelmes, értelmes, érdeklődő embernek ismerik, aki figyel, és mindig hallgatja elemes rádióján a híreket. „Zsuzsika, a pénzemből vegyen a gyerekeknek füzetet” – fordult rögtön Bakos Zsuzsához, amikor azt hallotta, hogy a szeretetszolgálat gyerekeknek gyűjt tanszerre. „Aztán megbeszéltük, hogy nem vehetek, hiszen az ő jövedelme arra sem elég, hogy megéljen. Megállapodtunk, hogy amint egyenesbe jön az élete, és újra képes lesz dolgozni, visszatérünk a témára” – teszi hozzá a szakmai vezető.

„Nem hagyja el magát, más már lehet, hogy belehalt volna ebbe az egészbe, de ő küzdeni akar” – véli Imreh Szabolcsné Erika. Béla bácsit hetente legalább kétszer látogatják, naponta többször is beszélnek telefonon, hiszen igényli, hogy megossza apró örömeit, fájdalmait a szeretetszolgálat munkatársaival, akiktől egy új élet, az újrakezdés lehetőségét kapta meg.

Csengénél tízéves korában alakult ki az evészavar. Korábban kezdett serdülni, mint a kortársai, ami súlygyarapodással járt, ezért azt tanácsolták neki, hogy diétázzon, amit meg is fogadott. „Ekkor még nem volt kóros a fogyókúrázásom, de a szándék már akkor az volt, hogy minél vékonyabb legyek, és nem az például, hogy minél egészségesebb” – emlékezik vissza. Ezzel osztálytársainak szeretett volna megfelelni, akik megjegyzéseket tettek megváltozott külsejére. Az iskolában durva verbális bántalmazást élt meg. 

„Voltak, akik állatokhoz hasonlították a külsőmet, kocának, bálnának csúfoltak, amit nem tudtam kezelni” – idézi fel a megrázó képeket, amelyek felerősítették nála a testképzavart. 

A vékonyság a többi lány között is állandó téma volt, különböző diétákat próbáltak ki. Egyik nyári szünet után aztán még erőteljesebb tempóra kapcsoltak. Csenge, akinek ekkorra már sikerült leadnia a pluszkilóit, kétségbeesett, hogy ilyen magasra emelték a lécet, és azt érezte, ha most nem ugorja meg, akkor minden kezdődik elölről. 

Három hónap alatt tizenöt kilót fogyott. Ahogy elkezdett egyre kevesebbet enni, úgy kezdett távolodni a barátaitól – inkább kihagyta a közös programot is, amikor az közös fagyizás, ebédelés lett volna. „Egyre láthatatlanabb lettem – mondja. – Paradox, mert azt akartam elérni a fogyásommal, hogy beilleszkedjek, és legyenek barátaim, közösségem, de közben az anorexia pont az ellenkezőjét tette velem, egyre inkább elvágtam magam a többiektől.” Mindez azonban már csak az utolsó csepp volt a pohárban – betegsége gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak, mint a társaitól kapott sebek. 

Már hatévesen fel kellett nőnie

Csenge úgy tekint az anorexiára, mint egy jéghegyre, amelynek a csúcsa a tünet, és nagyon sok minden rejtőzik a víz alatt: hajlamosító tényezők lehetnek a környezet, a diétakultúra és egyes személyiségbeli tényezők, mint az alacsony önértékelés és a stresszel való rossz megküzdés.
Gyerekként otthon mindig azt hallotta, hogy ők hízékony család, a többieket is érte emiatt bántás, ezért oda kell figyelniük magukra. Amikor leadta a pluszkilókat, a szülei örültek, hogy „végre valakinek sikerült, és jól néz ki”. 

Szerinte, ha a szülők túl nagy hangsúlyt helyeznek a megjelenésre, az kihat a gyerekekre. 

Egy kamasznak eleve nehéz feldolgoznia, hogy a külseje hirtelen megváltozik, a fiúk és a lányok is úgy érzik, mintha idegenek lennének a saját testükben. Elsősorban a család dolga lenne segíteni ebben, és elmagyarázni, hogy nem bennük van a hiba, hanem ez egy természetes folyamat, és felkészíteni őket, mi minden fog még változni rajtuk – emeli ki. 

Csenge első gyerek volt a családban, három kisebb testvére van. A legidősebbekre gyakran nagyobb felelősség hárul, segítenek a szülőknek, vigyáznak a kisebbekre. Hatéves korára neki is önállósodnia kellett, amiben egy családi tragédia is szerepet játszott: húga félkarbénulással jött világra, ezért őt másfél évesen, felkészítés nélkül bölcsődébe adták. Az elszakadás a szüleitől mély nyomot hagyott benne. „Később, ha óvodába, általános iskolába vittek, minden reggel sírtam, mert attól féltem, hogy nem fognak értem jönni.” 
Tíz-tizenkét évesen már gyakran ő ment a testvéreiért az iskolába, hétvégente pedig főzött, takarított, a többiekre is figyelve, míg édesapja dolgozott, édesanyja pedig egyetemi kurzuson vett részt. Úgy érzi, onnantól kezdve már nem tekintettek rá gyerekként, habár ennek valószínűleg nem voltak tudatában. „Elmosódtak köztünk a határok, nagyon sokszor olyat is végig kellett például hallgatnom, ami nem rám tartozott, főleg anyukám részéről. Nekem mondta el minden problémáját, és olyankor úgy éreztem, hogy fontos vagyok, de igazából nem én voltam a fontos akkor, hanem hogy valaki meghallgassa.”

A gyerekszerepet a testvérei mellett sem volt képes megélni – még ha pesztrálás helyett épp játszott is a húgaival, akkor sem tudott önfeledt lenni. 

Ráadásul sokszor azt érezte, nem elég jó, amit csinál, innen ered a perfekcionizmusa.

„Attól féltem minden kapcsolatomban, hogy elhagynak. Ez az érzés főleg a szüleim felé volt intenzív, akik nem tudtak annyira jelen lenni az életemben, mint szerettem volna.” A pszichológiában ezt a jelenséget úgy hívják, bizonytalan kötődés. Az anorexiás betegeknek gyakran nehézséget okoz érzelmeik szabályozása, a betegség azonban eltompítja ezeket – az étkezése, teste feletti kontroll nála is elfedte a bizonytalanságtól való félelmét, és a kiszámíthatóság érzését adta.

Kép

Gersei Csenge – Fotó: Füri-Hartmann Henriett

„Nem én voltam a fontos, hanem hogy valaki meghallgassa”

Csengét az indította el a gyógyulás útján, hogy elkezdtek családterápiára járni. „Az anorexiás mindig csak a tünethordozója a családi rendszernek” – fogalmaz. A terápia rengeteg felismeréssel járt mindannyiuk számára, ő és a testvérei is elkezdtek befelé tekinteni, jobban megismerni önmagukat. „Az egyik húgommal volt egy mély beszélgetésünk pár évvel a gyógyulásom után, és elmondta, hogy – bár még csak nyolcéves volt akkor – nagyon megviselte az az időszak, hogy a nővére akár meg is halhat” – emlékezik vissza.
A szülőket nehezen érintette, hogy olyan problémák is felszínre kerültek, amiket harminc évig sikeresen palástoltak. Édesanyja és édesapja is sok traumát hozott a családba, amik aztán az ő betegségében csúcsosodtak ki. 

Csenge ma pszichológusként segít az anorexiás betegeknek. „Egész életemben beszélnék róla, ha azt látnám, hogy szükség van rá” – vallja. 

Hogy milyen veszély leselkedik a betegekre online, ki volt az a családban, aki szembesítette a szüleit a betegségével, és hogy gyógyultként hogyan viszonyul a gyermekvállaláshoz, arról a Mégis podcastben mesél.

A teljes beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható.

 A podcast és a cikk megjelenését a Szerencsejáték Zrt. támogatta.

Az ünnep elindulás, kilépés a komfortzónánkból

A karácsonyt nem lehet egyetlen pillanatra, éjszakára vagy napra szűkíteni. Évente közel egy hónapig hangolódunk rá az adventi időben, és szeretnénk megélni a kevésbé ünnepi napokban is. 
Amikor az angyalok hírül vitték a pásztoroknak a régóta várt Messiás születését, így énekeltek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jó szándékú embereknek.” Béke, amire oly nagy szükség van ma is a nemzetek között, hazánkban és otthonainkban. Nemcsak karácsonykor, hanem az év minden napján. Hányszor tombolnak bennünk negatív érzések: félelem, szomorúság, csalódás, harag, irigység, bosszúvágy. 

Ezeket a rezgéseket nem könnyű lecsendesíteni magunkban, de van Valaki, aki elhozta a békét a földre, és ma is kiárasztja. 

Mária, Jézus édesanyja is békés szívvel fogadott mindent, ami rá várt. Karácsony előtt kilenc hónappal igent mondott Isten akaratára – arra a váratlan, megdöbbentő és megtisztelő tényre, hogy gyermeket fogan, noha nem volt férfival –, és ezt az igent akkor sem felejtette el, amikor Fia keresztje alatt állt. Igent mondott arra – pedig várandósságára tekintettel talán megtagadhatta volna –, hogy a kilencedik hónapban szamárhátra üljön, és Józseffel együtt megtegyen 150 kilométert Betlehembe, mert ezt írta elő nekik a népszámlálási rendelet. Bármi történhetett volna útközben, mégis mert kockáztatni, elindulni. Kilépett a kényelmes komfortzónájából. Ezzel igent mondott arra is – vállalta a kockázatát –, hogy egy elhagyatott barlangistállóban szülje meg gyermekét, bába segítsége nélkül, ökrök és szamarak közt, a szalmán fekve. És akkor is megmaradt az igenje, amikor idegenek léptek a család intim szférájába még azon az éjszakán. Nem tessékelte ki az egyszerű pásztorokat arra hivatkozva, hogy fáradt és kimerült, hagyják békén. Engedte, hogy együtt örüljenek vele Isten jelenlétének. 

Hogyan lehetünk képesek mi is arra, hogy békés szívvel fogadjunk mindent? Csakis úgy, ha van bennünk bizalom és alázat. Ha rá merünk hagyatkozni Isten akaratára, és nem ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez. Akkor a mi karácsonyunk is lehet öröm, még ha nem is sikerül a vacsora, az eltervezett ajándék vagy a rendrakás. 

Egy a fontos: bármi történik, legyen bennünk és köztünk békesség. Ez karácsony egyik titka. 

Elvárásból csalódás, várakozásból öröm

Gyerekként még várjuk a csodát, és csodaként tudjuk megélni a feldíszített karácsonyfát, a fények játékát, a várva várt ajándékot és az egyre ritkábban adódó hóesést. Felnőve gyakrabban előfordul, hogy csalódunk: hó helyett latyakos az út, nem ízlik az ünnepi vacsora, nem ezt az ajándékot vártuk, magányosak és szomorúak vagyunk, hiányoznak a szeretteink. Ugyanígy csalódásként élhetünk meg minden napot, ha mégsem változnak körülöttünk az emberek, nem enyhülnek a terhek, a legváratlanabb pillanatokban jön a betegség és a baj; nem valósulnak meg az elvárásaink. 

Mária is mondhatta volna Jézus születésének körülményeiről, hogy ez egy kudarcsorozat. A későbbi eseményekről is, amikor 12 éves fia húsvétkor a tömegben elveszett; amikor a farizeusok zúgolódtak és támadták Jézust; amikor látta a számára legkedvesebbet vérben és mocsokban, gúnyolódások és fájdalmak közepette, haláltusájában. Nyilván átérezte a fájdalmat, és tudatában volt annak, hogy nem minden az elképzelése szerint alakul. De elfogadta, ami jött. Nem elvárásokkal élt, hanem állandó elfogadó várakozásban. 

Kép

Kép: Pixabay

Ha folyton csak elvárásokat támasztunk mások és magunk felé, akkor gyakran csalatkoznunk kell. Emiatt érezhetjük azt, hogy sikertelenek vagyunk. 

Ha viszont várakozó nyitottság van bennünk a jövővel kapcsolatban, akkor érhetnek meglepetések, nehézségek, de nem fogunk elcsüggedni, megtántorodni. 

Ha úgy tekintünk az előttünk álló útra, mint egy kihívásra, akkor örömet jelent a megérkezés és a győzelem. Maga a küzdelem pedig formál, edzetté tesz, mint ahogy a fiatal Máriát is azzá tették a megpróbáltatások. 

Mi közünk az első karácsonyhoz?

Látszólag az első karácsony és a mi ünneplésünk között nem sok a párhuzam. Mi fűtött, feldíszített házakban ünneplünk, míg Mária és József szalmával borított és állatszagú barlangistállóban húzta meg magát. Körülöttünk minden csupa fény és vibrálás, Betlehemben pedig a különleges csillag fénye tündökölt a csendes éjszakában. Nálunk általában zene szól, vagy filmet nézünk, a szent éjjelen viszont az angyalok énekeltek. Hozzánk csak ismerősök látogatnak el, idegeneket nem eresztünk be éjszakára, ezzel ellentétben a kis Jézust ismeretlen pásztorok és csillagjósok keresték fel. A mi ajándékaink értékesek és kézzel foghatóak, de kétezer évvel ezelőtt az igazi ajándék Isten Fiának megszületése volt.

Mintha teljesen másról szólna az egész, pedig csak a világ változott, az emberek és az élethelyzetek ugyanazok maradtak. Ma is élnek Heródesek, akik féltik a hatalmukat, és bármire képesek azért, hogy megtartsák. Ma is üzemeltetnek fogadókat, ahol nem feltétlenül a szegény, bajba jutott emberek élveznek elsőbbséget. 

Vannak fiatalok, akik – mint Mária és József – el mernek indulni a közös úton akkor is, ha nincs meg mindenük, és megoldandó problémák sorozata vár rájuk. 

Vannak egyszerű emberek, akik meghallják az angyalok énekét, Isten üzenetét, mint a pásztorok. Vannak a napkeleti bölcsekhez hasonlóan olyanok, akik nemcsak az orrukig látnak, hanem képesek követni és értelmezni az égi jeleket is. Isten pedig ma is közel akar kerülni hozzánk, hogy vigasztaljon és békét hozzon.
Valójában nem sok minden változott. Karácsony ünnepe ma is lehet rivalizálás vagy öröm, elutasítás vagy befogadás, bezárkózás vagy nyitottság, besavanyodás vagy kockáztatás, kételkedés vagy hit. Tőlünk függ, a mi személyes döntésünktől, hogyan éljük meg. Amilyen a lelkiállapotunk, olyan a karácsonyunk. Ha sikerül szépen, békés szívvel ünnepelnünk, az pozitívan hat majd a hétköznapjainkra is.

Gyalogosan a tavon: a Tisza-tó jégtúra 

Igazán különleges élmény lehet kicsiknek és nagyoknak a Tisza-tavi jégtúra. Novemberben lecsapolják a tavat, s a vízszint így egy-másfél méterrel alacsonyabb lesz a nyárinál. Később, a fagy beálltával, amikor a jégréteg biztonságossá válik, túrát szerveznek a tó környéki területen, és a tóra is rámerészkedhetünk. A jégtúra időtartama három-négy óra, így elsősorban nagyobb gyerekekkel érdemes belevágni. A nem mindennapi kiránduláson sok érdekes dolgot fedezhetünk fel: vaddisznóvackot, a halászok életét bemutató kunyhót, vidravárat, fotóslest, s a víz alatti növények és állatok nyomait. 

Tipp: Kisebb gyerekekkel érdemes a rövidebb, könnyebb szervezett túrák közül választani, amelyekről bővebb információt a Tiszatavi Ökocentrum honlapján találhatunk: https://tavitura.hu/turak/teli-turak/

Legyél te is kiserdész! – A Katalinpusztai Kirándulóközpont három tanösvénye 

A Legyél te is kiserdész! tanösvény csupán egyike a Katalinpusztai Kirándulóközpontnál futó három tanösvénynek, és háromszáz méteres hosszával kisebbekkel is szuper úti cél. A más néven Ovis tanösvénynek nevezett útvonal télen-nyáron járható, akár babakocsival vagy kerekesszékkel is. A kis tó körül vezető interaktív tanösvény a Naszály életét mutatja be, a gyerekek megismerkedhetnek a naszályi erdők fő fafajaival, az erdőben rejtőzködő állatokkal és a madarak birodalmával. A minden évszakban látogatható Gyadai tanösvény tizenhárom állomásának bejárása ugyan jóval több időt vesz igénybe, de nagyobb gyerekekkel annak is bátran nekifuthatunk. A harmadik útvonal a Madártani tanösvény, amelynek mentén odútelepeket helyeztek ki, ezek segítségével megismerkedhetünk a Naszály leggyakoribb odúlakó madaraival. 

Tipp: Látogassunk el Szendehelyre is, amely arról híres, hogy a fennmaradt régi lakóházakban jellegzetes, „fláderos” festéssel pirosra színezett népi bútorokat láthatunk.

Várlátogatás, túrázás és bobozás Visegrádon 

Bár a Salamon-torony nem, a Királyi Palota és a Fellegvár télen is nyitva tart, és aki fogékony a történelem, az építészet és a legendák iránt, annak mindenképpen ajánlott úti cél Visegrád. Ám ha inkább kirándulni szeretnénk, Visegrád és környéke akkor is remek választás: a Sibrik-domb, a Szent Mihály erdei kápolna, a Mogyoró-hegy, a csodálatos panorámájú Viktorin-sétány és a Fekete-hegy körsétaút is élvezetes kikapcsolódást ígér. Míg az előbbiek hordozóval, két-három éves kisgyermekkel is könnyen bejárhatók, viszont babakocsival nem, addig az utóbbi (a Fekete-hegy körsétaút) kifejezetten babakocsibarát. 
Tipp: Visegrádon az alpesi bobozás az egyik legjobb téli program. A lesikló hossza hétszáz méter, és tizenkét kanyar gondoskodik az izgalmakról. Ha pedig meguntuk a lesiklást, irány a Zsitvay-kilátó, amely a bobpályától mindössze ötpercnyi sétára található a Nagyvillám tetején.

Kép

A visegrádi fellegvár télen – Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

A Mogyoró-hegyi vadaspark és vadbemutató kert 

A Mogyoró-hegy a Visegrádi-hegység egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, ahol másfél hektáros területen gímszarvasok és vaddisznók is élnek, persze egymástól elkülönített részeken. A Mogyoró-hegyi vadkertet murvázott úton tudjuk végigjárni masszívabb babakocsi­val vagy hordozóval. Szánkót érdemes magunkkal vinni, mert a Mogyoró-hegyen és a közeli Nagyvillám Sípályánál is lehet szánkózni. 

Tipp: Visegrád felett, a Zsitvay-kilátótól nem messze találjuk a Pilisi Parkerdő Mogyoróhegyi tanösvényét. A tanösvény útvonala egy óra alatt bejárható, bejárása közben szép panorámában is részünk lesz, de a legnagyobb kaland kétségkívül az erdei függőhíd. A mély, meredek falú szurdokon átívelő híd állítólag az ország egyik legnagyobb függőhídja. Csak nagyobb gyerekekkel vágjunk neki!

Halápi panorámatúra 

A legfiatalabb balatoni tanúhegy, a Haláp sokáig volt mellőzött látványosság a Balaton-felvidéken. Az utóbbi években kezdték újra felfedezni a természetbarátok az emberi tevékenység áldozatául esett vidéket. A Haláp száz évvel ezelőtt még 358 méter magas volt, viszont az intenzív bányászat következményeképp mára alig éri el a 291 métert. A Haláp tökéletes célpontja lehet a családi kirándulásnak, ugyanis egy jól kiépített három kilométeres tanösvény várja a látogatókat, amely gyerekekkel is könnyen és biztonságosan teljesíthető két óra alatt. A túrának nemcsak az lehet az érdekessége, hogy tulajdonképpen egy kihűlt vulkán kráterében sétálgathatunk, de olyan különlegességekre is bukkanhatunk itt, mint a kőszobrok. 

Tipp: A Haláp 291 méteres csúcsáról gyönyörű panoráma nyílik a Káli- és Tapolcai-medencére, amelyek kőzetei páratlan kincset rejtenek. A Káli-medencében fekvő Monostorapátiban kristálytiszta, ásványi anyagokban gazdag ásványvíz tör a felszínre.

A legszebb fekvésű falu: Mátrakeresztes 

Pásztó közelében, egy hangulatos völgyben bújik meg hazánk egyik legszebb fekvésű faluja. A bájos település minden évszakban jó úti cél, télen azonban különösen magával ragadó. A télen jégcsapfüzérekkel díszített, nagyjából két méter magas Alsó-vízesést a legtöbb útikönyv nem említi, pedig a Mátrakeresztestől csupán pár percnyi sétára található látványosság mindenképpen megér egy kitérőt. Szemben állva a vízeséssel, a felénk tornyosuló sziklafalban láthatjuk a Vidróczki-barlangot is, amely a nevét a híres, hírhedt mátrai betyárról, Vidróczki Mártonról kapta, aki itt bujdosott a pandúrok elől. Innen a piros háromszögjelzést és a kanyargós patakmedret követve elérjük a jégbe zárt Felső-vízesést, melyet el sem lehet téveszteni, hiszen a hatalmas sziklafalat moha, borostyán és kellően hideg idő esetén csillogó jégcsapsor borítja. A vízesés tetején láthatjuk a Lyukas-követ, amelynek jellegzetes alakja a víz okozta erózió eredménye, és mindenki számára más formát mutat: van, aki mesebeli szörnyet lát benne, más megvadult bikát képzel bele. Innen a piros jelzést tovább követve juthatunk vissza a mintegy négy kilométeres körtúránk kiindulópontjára, Mátrakeresztesre. Gyerekekkel is bátran induljunk neki, hamisítatlan téli csodavilág vár ránk! A túra babakocsival nem járható, kisebb gyerekeknek hordozót vigyünk.

Kép

Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

Kalandozás a Pilisben: a Dömörkapu és a Lajos-forrás 

A Pilis télen is a legszebb helyek közé tartozik, befagyott vízesésekkel és lenyűgöző kilátópontokkal. Az autót a Dömörkapu parkolóban hagyhatjuk, és már indulhat is a túra! Az első látványosság a gyönyörű dömörkapui vízesés lesz, majd a zöld jelzést követve a Körösi Csoma Sándor-emlékmű és kilátóhely következik, ahol szusszanhatunk egyet. Ezután jön majd a Lajos-forrás, amely a Pilis és a Visegrádi-hegység egyik legbővizűbb forrása; a legenda szerint Nagy Lajos király gyakran vadászgatott errefelé. Ha a Vasas-szakadékot is szeretnénk megnézni, akkor a forrástól már a sárga jelzésen kell továbbhaladni. Ez a túraútvonal a gyerekes családok körében igen népszerű a sok látnivaló miatt, és mert jórészt kellemes, széles erdei úton halad.

Szánkóra fel! 

Akárhány éves az ember, a szánkózás mindig vonzó program. Talán, mert a gyerekkorunkba repít vissza. Budapesten a Királydomb–Városliget, a Tabán, a Normafa–Anna rét és a Hármashatárhegy a legkedveltebb csúszóhelyek, amelyek között vannak meredekebbek és lankásabbak is, így mindenki megtalálja a neki való terepet. A környező hegyekben Zebegénybe vagy a visegrádi Nagyvillám százötven méteres, ingyenes szánkópályájára érdemes ellátogatni, ha szánkóra pattannánk. 

Kép

Dobogókő – Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

Tipp: Vannak fizetős, kiépített szánkópályák is hazánkban, amelyeket a nagyobb sícentrumokon belül kell keresni: ilyen az Eplényi Intersport Síaréna, a Mátraszentistváni Sípark, a Kékestető Sícentrum, a Visegrád–Nagyvillám, a Bánkúti Síklub, a Zempléni Kalandpark Sátoraljaújhelyen és Dobogókő. 

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

A kérdés egyszerre szól az akadémiai kutatóhoz és a gyakorló népzenészhez. Voltaképp mi is a zene? 

A levegő rezgéseit fölfogja a fülünk, az agyunk pedig mindezt mindenfélére fölhasználja. Az agyunkban minden mintázatok szerint tárolódik. A mintázatokat az idegsejtek kapcsolódási hálózata jelenti. Ezek a mintázatok, amelyek az érzékszerveinkből az idegszálainkon át érkező hatások nyomán alakulnak ki az agyunkban, folyton változnak, mert változnak az idegsejtek kapcsolódási erősségei. Egy kép eleve mintázatként éri el az idegrendszerünket, hiszen a retinánkra leképezett képről pontonként mennek idegszálak az agyunkba. Amikor ellenben hangot hallunk, olyankor csupán két egyváltozós függvény éri az idegrendszerünket a dobhártyánkról. Ez a nyomásváltozás időfüggvénye. Az agyunknak ebből a két függvényből kell előállítania egy csomó mintázatot. 

Ezért szerintem a hallás és a zenehallgatás során az agyunk sokkal bonyolultabb műveleteket végez, mint amikor egy képet nézünk. 

Az agyunknak mindössze két csatornán érkező ingereket kell ahhoz feldolgoznia, hogy például évtizedekkel később is emlékezzünk a nagyszüleink hangjára. A hangok processzálása nagyon összetett folyamat, amely stimulálja az agyat. A zene valahogy úgy alakult ki, hogy ez a stimuláció felfokozódott, hogy ne csupán a fennmaradást szolgáló információkat kísérő hangoknak legyen szerepük, hanem az érzelmeket kiváltó hangoknak is.

Ennek értelmében költői túlzás madárdalról beszélni? Hisz ez a fajta processzálás az állatvilágban ismeretlen. 

Valószínűleg arra aligha van példa, hogy a hangok előállítása élvezeti célt szolgálna. Minden hangnak meghatározott funkciója van: párkeresés, vészhelyzet jelzése és effélék. Az ember ellenben a fennmaradás funkcióján túl is előidézi a hangokat. Bizonyos hangok félelmet, veszély­érzetet és hasonlókat váltanak ki belőlünk – a filmes szakma bővelkedik a példákban.

Azt mondtad, különleges dolog, hogy az emberi agy föl tud idézni régmúlt hangi mintázatokat. A művészetnek is lényegi eleme a fölidézés képessége. 

Az biztos, hogy számomra például a doromb hangja megnyitja az idő tárnáit. Ha dorombozok, ugyanazt élem át, mint az első őseink. Valószínűleg azért tetszett meg, amiért később a tilinkó is: mindkettő a tiszta felhangsort használja. Nem lehet rajtuk eljátszani akármilyen dalt, de bárhogy is játszunk rajtuk tisztán, harmonikusan szólnak. A zongora egyenletes temperálása óta – ami Bach idejében azt a célt szolgálta, hogy egy dallamot tetszőleges hangnemben el lehessen játszani, tehát erős érvek szóltak mellette – elveszett bizonyos hangközök felhangok szerinti illeszkedésének tisztasága. 

A legtöbb ember ezt észre sem veszi, de egy furulya vagy egy tilinkó hangjában van valami eredendő tisztaság. Tapasztalataim szerint ezt leginkább a gyerekek fogják föl, akik még nem alkalmazkodtak a temperált hangzáshoz.

A felhangok jelensége magyarra fordítva valami olyasmi, hogy egy konkrét hang mellett matematikai függvény szerint rövidülő hullámhosszú hangok is megszólalnak. A régiek úgy fogalmaztak, a zenében valamiféle világharmónia tükröződik. 

Igen, a felhangok az alapfrekvencia egész számú többszörösei. A görögök igen elmés kísérleteket végeztek: különféle hosszúságú huzalokra köveket aggattak, így jöttek rá, hogy azok a hangok hangoznak jól együtt, amelyeknél a húr hossza, illetve a huzalokra aggatott kövek számaránya kis egész számokkal előállítható törtekkel adható meg. Együtt szóló hangok annál kellemesebb hangzást adnak, minél több felharmonikusuk van páronként azonos frekvencián. Ez akkor áll fenn, ha két hang alapfrekvenciájának arányában minél kisebbek a számok a nevezőben és számlálóban. Például az 1/1 az unison, 2/1 az oktáv, 3/2 az a tiszta kvint. A legsimább hullámforma a szinuszhullám. Az ebből képzett hangnak nincsenek felhangjai. A szinuszhang gyenge, sima hangnak tűnik. A természetben nemigen fordul elő szinuszos, tehát felhang nélküli hang. Még a leglágyabb emberi hang is felhangokkal teli, és a felhang adja a hang teltségét. Hasonló okok miatt teltebb egy oboa hangja, mint egy fuvoláé. Az emberi hallórendszer döbbenetesen érzékeny a felhangokra. Ezért halljuk egyesek hangját teltnek és szépnek, másokét kellemetlennek vagy gyöngének. Nagy énekesek hangjának szépségét a felhangokban való gazdagság adja. A dorombolást azért is nevezik dorombéneknek, mivel dorombolás közben éppen úgy formáljuk a szájüregünket, mint amikor magánhangzókat képzünk. Mivel a doromb felhangokban igen gazdag, a zene megszólalásához az alaphangot nem is kell változtatni.

Mi a magyarázata, hogy a dorombéhoz hasonló ősi hangzások vagy a keleti hanghatások szinte kiragadják az embert az én határai közül? 

A keleti és a nyugati zene egészen más fejlődési utat járt be. Keleten nem léteznek akkordok, harmóniák: ott mindig egyetlen alaphangra és annak felhangrendszerére épülnek a hajlítások vagy épp a hangszerek kapcsolata. Az indiai zenében, például a shruti box vagy a tánpúrá – indiai tambura – nevezetű hangszeren állandóan búg egy alaphang és annak a felhangjai, és minden zenei történés ehhez viszonyul. Ehhez társul egy roppant bonyolult ritmika. Nem is nagyon lehet ezt elegyíteni a nyugati zenével, mert abban a pillanatban, hogy megjelennek az akkordok, eltűnik a felhangoknak ez a már-már delejező gazdagsága.

A csángó zene elementáris erejét is az ősi keleti gyökerek magyarázzák? 

Igen! Valószínűleg az izoláltságuknak tudható be, hogy a moldvai csángók zenéje teli van archaikus vonásokkal. A doromb, a tilinkó, a koboz és a sámándob, de egy sor ritmusmintázat vagy a dallamhordozás is mind a Keletre utal. Hogy csak egyet említsek, a Fúdd el, jó szél kezdetű énekük hallgatása során azonnal érezni, hogy időben visszafelé, térben Kelet felé visz bennünket. A kobozról is tudvalevő, hogy onnan hoztuk magunkkal, nem az arab világ közvetítette Európa felé, mint a többi húros hangszert. 

És nemcsak a zenéjük, hanem a viseletük, a szavajárásuk is mind egy ősi réteget tart életben, és megpendítenek valami rokonérzést az emberben. 

Ezért is képtelenség, ha elmagyarosodott románokként beszél róluk valaki. A román tengertől körülölelve hogy a csudában sajátítottak volna el olyan archaikus dolgokat, amelyek már sehol másutt nem léteznek?

Visszakanyarodva a zene mibenlétét boncolgató fölvetésre: a jó zene, azaz a „jó rezgések” a testnek vagy a léleknek hasznosak? 

A lélekre gyakorolt hatás vitán fölül áll. A tudományt azonban ezen túlmenően az is érdekli, vajon a zene hat-e elemi szinten, például a sejtekre vagy a fehérjékre. Kísérleteket végeztünk egy bizonyos fehérjével, amely minden sejtünkben jelen van és fontos életfunkciókat lát el, protonokat juttat bizonyos sejtmembránok egyik oldaláról a másikra. Ezt a fehérjét oszcilláló elektromos térrel stimuláltuk. A vizsgálódás tárgya az volt, vajon milyen frekvenciák esetében mutat a fehérje valamiféle rezonanciát. Ekkor szólt közbe a zenész énem, ugyanis felötlött bennem, mi lenne, ha azon az elektródán, amelyen keresztül az eredeti kísérletben szinuszjelet küldtünk a fehérjeoldatba, zenét küldenék a fehérjének. Többféle zenei stílussal is próbát tettünk. Komolyzenét, népzenét, dzsesszt, rockot játszottunk a fehérjének. Legnagyobb megdöbbenésünkre egyes zenék stimulálták, mások gátolták a fehérje működését. Ezek után már csak meg kellett érteni, vajon mi az a zenében, amire a fehérje így vagy úgy reagál. Világossá vált, hogy bizonyos frekvenciák stimulálóan, más frekvenciák gátlóan hatnak a fehérjeműködésre, az adott zene hatása tehát arra vezethető vissza, mely frekvenciából van benne több. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy a fehérje jobban szereti, mondjuk a dzsesszt vagy a népzenét! A zene érzelmi, a tudatunkra gyakorolt hatásához ezekkel a biofizikai kísérletekkel nem kerülhetünk közelebb. De ismeretes és bizonyított a Mozart-effektus nevű jelenség, amelynek értelmében például Mozart zeneműveinek egyes részei kimutathatóan stimulálnak bizonyos agyi tevékenységeket. Fontos megjegyezni, hogy kísérleteinkből nem következik, hogy a „normálisan”, vagyis a levegőből érkező zene ilyen hatást kiváltana fehérjéken a nyomáshullámok révén. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>