Mit veszítettek a nők Novák Katalin és Varga Judit bukásával? – Nehezen lemosható női bélyegek és következmények

Mit veszítettek az anyák a két többgyerekes politikusnő bukásával?

Novák Katalin és Varga Judit is háromgyermekes, tehát nagycsaládos anya, és nőként pont ők ketten jutottak eddig a legmagasabb politikai posztra. Pályafutásuk önmagában is azt hirdette – és Novák Katalin ezt sokszor hangoztatta is még családügyekért felelős miniszterként –, hogy a család és a karrier nem egymással szemben álló, egymást kizáró önmegvalósítási területek, hanem e kettő egymás mellett vagy időben egymás után is megvalósítható. Politikai bukásuk azt is sugallhatja, hogy épp többgyermekességük (a figyelmük megosztása) is okozhatta ballépésüket. Nem tudtak teljes értékűen eleget tenni hivatásuknak. Vagyis a gyermekes lét nem segíti a karriert, hanem akár a bukását is okozhatja. „Lássuk be, nem lehet egy fenékkel több lovat megülni. Annak, akinek még nem önállósodtak a gyerekei, annyi dolga van, hogy nem lehet teljes mértékben felelős egy egész országért” – kommentelte egy nő a közösségi médiában, egy lemondást elemző cikk alatt.

A férfiaknak nem hánytorgatják fel, kinek a szeretője vagy „pártfogoltja” – nők esetében ez az egyik első előítélet.

„Milyen szép, hogy az ágyasát nevezi ki. Na ilyen is rég volt Magyarországon” – így kommentálta Novák Katalin államfővé választását az egyik legismertebb történész, az MTA doktora. Mint későbbi kommentjeiből kiderült, mindenféle alap nélkül. A szeretői viszony ilyen szövegkörnyezetben egyet jelent azzal, hogy feltételezik: egy nő csak valakinek a kreatúrája, bábja lehet. Ezt nők is így gondolják.  „Azt az átverést, hogy Magyarország legfőbb tisztviselője egy nő, ezt a parasztvakító kirakatot már senki nem veszi be. Mindenki tudja, hogy semmi hatásköre, semmi döntési lehetősége nincs, mindenki tudja, hogy ön Orbán hűséges talpnyalója, alattomos, álszent szolgálója” – így szólította meg az államfőt Péterfy-Novák Éva író egyik nyílt posztjában. Jól példázza, hogy azok a nők, akik máskor nagyon érzékenynek mutatkoztak a nők bármiféle társadalmi hátrányba kerülése miatt, ha nem az ízlésüknek megfelelő nő kerül meghatározó pozícióba, akkor szidják és „patriarchális stílusban” fordulnak szembe vele. 

A nők buták, érzelmesek, befolyásolhatók – ezt látszik igazolni a két magas rangú politikusnő bukása.

Siralmas következménye a két legjelentősebb női politikai vezető lemondásának, hogy még többen igazoltnak látják: a nők nem alkalmasak politikusnak, de általában vezetőnek se, mert túl érzelmesek / befolyásolhatók / megvezethetők / nem elég okosak. 

A politikusnők és általában a női vezetők hozzáértését, képzettségét, műveltségét sokkal gyakrabban vonják kétségbe, mint a férfiakét.

„Varga Juditnak nem kell érteni semmihez, kivéve, hogy jól dekázik, s szidja Bruxellest” – írta egy férfi kommentelő. 
„A nevét tudja leírni, a többi csak díszlet” – így értékelte a köztársasági elnök személyét egy férfi a közösségi médiában. („Három diploma. Négy nyelven beszél” – tette őt helyre válaszában egy nő.)
Összehasonlításként előkerültek a múlt nagy férfialakjai, például: „Ezekhez megfelelő szellemiség és lelkiség kell, a cukiskodás itt kevés azért, ez itt nagypálya, még ha ebben az országban el is szoktunk attól, hogy komoly személyek vannak komoly pozíciókban! Deák Ferenc pl. igazságügyi miniszter volt. Hozzá képest VJ? Ugyan már!”

„Dísznő”, „kvótanő” – ez a bélyeg arra is ráég, aki nem támogatja a női kvótákat.

„Eleve PR szempontok alapján választották” – ennyivel intézte el Novák Katalin karrierjét egy kommentelő a közösségi médiában, és ezt a véleményét sokan osztották. A lemondásokhoz vezető események kapcsán többen is hangoztatták, hogy bezzeg egy férfi köztársasági elnökkel ilyen soha nem fordulhatott volna elő. Ők ugyanis nem vezethetők meg ilyen könnyen. 
„Ez is mutatja, mennyire alkalmatlanok a pozíciójukra. Mádl, Göncz, Sólyom soha el nem vitt volna ilyen és ehhez hasonló balhét. Mondjuk Ők köztársasági elnökök voltak, nem bábuk. Novák Katalin esetében néha azt sem tudtam, hogy most épp elnök vagy saját maga first ladyje?” – summázta egy férfi kommentelő a kegyelmi rendelet körüli botrányt. 
Ez a sztereotípia – alkalmatlan elnöknő kontra alkalmas elnökök – Török Gábor politikai elemzésében is megjelent: „Az elnökség látszólag nem bonyolult feladat, nincsenek nagy, nehéz döntések, így sokszor úgy tűnik, hogy a legfontosabb képesség a népszerű közösségi médiás képek elkészítése. Aztán jön egy ilyen ügy és kiderül: nagyon nem mindegy, hogy a politikus mennyire felkészült, hogyan képes megszervezni, felépíteni a csapatát, milyen érzéke van a közjogi és politikai megfontolásokhoz stb." 

„Elképzelhetetlennek tartom, hogy Mádl Ferenc, Sólyom László vagy éppen Áder János átengedett volna egy ilyen kegyelmi kérvényt, hogy – bármi és bárki is állt az előterjesztés hátterében – ne szólalt volna meg a vészcsengő a hivatalban.”

Senkit nem érdekel egy férfi öltözködése, ám a nők teste, külseje, ruházata a legmagasabb pozíciókban is bántásuk eszköze.

A közéleti szerepet vállaló nőket sújtja az is, hogy ellendrukkereik, utálóik a külsejük kritizálásával a legnagyobb nyilvánosság előtt is megalázhatják őket – férfiakkal szemben ezt a bántást jóval ritkábban alkalmazzák. Ugye emlékszünk még egy ismert divattervező és egy stylist (Náray Tamás és Lakatos Márk) testszégyenítéssel egyenértékű kritikájára? „Nem a ruha tehet róla, hogy akkora vagy, amekkora, ezért ha magadra feszíted se tűnsz majd soványabbnak, hanem még inkább megmutatod, honnan kéne leadnod” – írta Náray egy vírusként elterjedt közösségi médiaposztjában, Novák Katalin fekete kosztümje ürügyén. Lakatos némileg visszafogottabban volt vitriolos: „Első stílus szabály: ha kisebb méretű ruhát veszel fel, akkor kövérebbnek látszol.” 
Az „utca emberének” is volt véleménye az elnök külsejéről: „Öltözni néha pedig – valljuk be – nehezen sikerült, mint valami falusi kofa a fővárosba szabadulva. […] Mintha a wishről rendelte volna a ruháját.”

Az a két nő tűnt el a politikából, akik a kapcsolati erőszak áldozataiért egy országos védő intézményrendszer létrehozását támogatták.

A családon belüli, pontosabban kapcsolati erőszak áldozatainak felkarolása a rendszerváltás után inkább baloldali civil nőjogi szervezetekre volt jellemző, és aktivizmusukhoz erős családellenes él is társult. Ez utóbbinak köszönhető, hogy csak páréves fáziskéséssel álltak bele ebbe az ügybe a konzervatív nők, miután belátták, hogy a hagyományos család értékeit nem az erőszak áldozataiért kiálló nők, hanem maga a kapcsolati erőszak ássa alá. 2010 után, különösen 2018-tól a kormányzati kommunikáció szintjére emelkedett a megelőzés, és nagy lendületet vett a kapcsolati erőszak áldozatait segítő intézményrendszer kiépülése. A kríziskezelő ambulanciák és a védett házak országos rendszere két kormányzati szereplőhöz kötődött: Varga Judithoz, aki 2019-től igazságügyi miniszter lett, és Novák Katalinhoz, aki államtitkárként, majd miniszterként vitte a családok ügyét. Lemondásuk után egyelőre csak reménykedhetünk, hogy valaki tudja majd hasonlóan karizmatikusan képviselni ezt az ügyet.

Távozásukkal egyetlen nő sincs politikai vezető pozícióban.

A magyar parlamentben 199 képviselőből 14 kormánypárti és 13 ellenzéki képviselőnő van. Ez a 27 nő 13 és fél százalékot jelent. (Európában az utolsó előtti helyen vagyunk a nők törvényhozáson belüli reprezentáltságával.) A miniszterek között most egyáltalán nincs nő. Sokan úgy vélik, nem is kell, a férfiak ugyanolyan jól képviselhetik a nők érdekeit, mint a nők. Azt viszont nehéz lenne vitatni, hogy a nők a férfiakétól eltérő élettapasztalatokkal is rendelkeznek. Jobb döntések születhetnének az egész társadalom számára, ha ezeket – a lakosság felének élethelyzetét hitelesebben tükröző – szempontokat is jobban figyelembe vennék a döntések során.

Az első női államfő pofon volt a baloldali feministák számára, nem pedig üdvözlendő tény.

A rendszerváltás után ébredő feminista csoportokban egyre többször került szóba a nők fájó hiánya a politikai döntéshozatalban. Akkor még úgy tűnt, bármiféle világlátású tehetséges, okos nő üdvözlendő lenne a politikában. Éppen Novák Katalin egyre növekvő politikai szerepe, az arra adott baloldali női reakciók tették világossá: számukra csak a baloldali–liberális nők jók a politikában. A nőtörténelem (új)marxista történészkutatóiban is él az a téveszme, hogy egyedül a baloldali feministák képviselték a nők egészének az érdekeit. A szerintük elmaradottabb gondolkodású konzervatív (értsd: a hagyományos családot tisztelő, a férfiakat partnernek tekintő) nők meghunyászkodtak vagy lepaktáltak a patriarchátussal. Számukra ennek a konzervatív nőmozgalomnak a nemkívánatos képviselője volt a 20. század első felében Slachta Margit, az első nő, akit képviselővé választottak a magyar parlamentben, és aki keresztény feministának vallotta magát. Ugyanezt a konzervatív-keresztény nőmozgalmat képviselte Novák Katalin, akinek a baloldaliak szemében egyik nagy „bűne” volt, hogy híressé vált videós állásfoglalásában tiszteletét fejezte ki a háztartásukban „csak” gyermeket nevelő nők iránt (is). Ott szidták, ekézték, ahol csak tudták, szinte egyáltalán nem ismerték el a családok helyzetét javító, a nők választásait elősegítő intézkedéseit.
A más politikai meggyőződésű nők talán most még üdvözlik is Novák és Varga „bukását”. 

Pedig Novák volt a háborús hang tompítója: a háborús retorikába, felszított érzelmekbe belefáradt nők számára üdítő, reményteli színfolt.

A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy semmiféle szolidaritás nem érezhető a politikában a különböző párthátterű és világnézetű nők között, konzervatív oldalról sincs együttműködési készség. A párthoz, ideológiához tartozás minden női politikát felülír. Lehet, hogy hosszabb távon kiderülhet, hogy semmi jelentősége a nők élettapasztalatának, a női élethelyzeteknek a világ alakulása szempontjából? Lehet, hogy tényleg csak az ideológia számít? Azok közé tartozom, akik egyelőre még hiszik, hogy a nők döntéshozói pozícióban – függetlenül a világnézetüktől – pusztán női „princípiumuk” okán hozzájárulhatnak a kicsit asszertívebb, a konfliktusokat kevésbé háborús eszközökkel megoldani igyekvő világ létrejöttéhez. Naiv vagyok? Meglátjuk. Vagyis meglátják az utódaim.