2016-ban, amikor először vettem részt a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók Találkozóján Mezőkövesden, nekem még hivatalosan nem volt saját vállalkozásom, csupán a Facebookon létezett a Wameleon Design mint márka 2013 óta. Majd rá egy évre bátorságot kaptam, hogy hivatalosan bejegyzett cég legyen. Eleinte egyedül voltam, aztán csatlakozott egy-két ismerős kolléga, rokon, barát. A reklámgrafikai stúdiónk – amit lassan reklámügynökségként definiálhatunk – ma Sepsiszentgyörgyön van, viszont az ügyfeleink, a kollégáink és a történetünk révén egész Erdélyre és Romániára kiterjed a tevékenységünk. Csomagolásokat, logókat, arculatot tervezünk elsősorban. 

A márkaépítés hatásosságában hiszünk, karöltve a marketinggel. 

Érdekes asszociációkat kelt az a szó, hogy „Wameleon”. Miért ez lett a nevetek?

Kellett egy olyan név, ami reprezentál bennünket. Jó kiindulási pont volt a kaméleon, amelyről mindenkinek az jut eszébe, hogy tudja változtatni a színeit igény szerint, de ha beírja valaki a keresőbe, ezeregy találatot ad ki. Mi egy betűt kicseréltünk, ami egyedivé teszi ezt a brandnevet. Egyértelmű, honnan jön a név, de ilyen formában kizárólag a mi tartalmainkat találják meg az interneten.

Mit jelent számodra a márkaépítés?

A célom az, hogy ha valaki megkeres engem, akkor egy olyan reklámgrafikai anyagot kapjon a kezébe, ami neki hatékony – és ez a kulcsszó. Segítünk jól funkcionáló döntéseket hozni a vállalkozóknak, akik arculatépítésben, vagyis vizuális márkaépítésben gondolkodnak, hogy ne csak szép és érdekes legyen, hanem működjön is. Itt viszont könnyű beleesni egy hibába. Sok ügyfél keresett meg, hogy „szarul megy a cég, csináljatok nekem egy logót, hogy jobban menjen”. Ez hamis elképzelés: sokan azt hiszik, ha nekik is hasonló logójuk lesz, mint a nagy és sikeres cégeknek, akkor ők is hasonlóan sikeresek lesznek. Fárasztó volt minden egyes ügyfélnek elmagyarázni, hogy „állj meg, egy kicsit szálljunk vissza a földre, mert ez nem így működik”. Emiatt kezdtem kiadványokat szerkeszteni, könyveket írni a célközönségemnek, hogy ne kelljen mindenkinek százszor elmagyarázni, hogyan működik jól egy vállalkozás, hanem ott van a könyv, tessék, olvasd el, utána gyere vissza, és akkor tudunk együtt márkát építeni. Az én első könyvem a „Neked könnyű, me’ céged van” egy szatirikus, humoros hangvételű, konyhanyelven íródott könyv, „Tudatos brandépítés Erdélyben” az alcíme. Arról szól, hogy én hogyan lettem vállalkozó, így az olvasó eldöntheti, hogy erre a Rancz Zsolt nevű valakire érdemes-e hallgatni. Meséltem arról, hogy én iskolás koromban hogyan képzeltem el a jövőmet, majd egyetem után alkalmazott lettem, aztán léptem a vállalkozói útra – és akkor hogyan jöttek folyamatosan a pofonok, amik észhez térítettek. Ezeket mind megosztottam a könyvemben, utána pedig a gyakorlati tapasztalataimat írtam le, hogy milyen helyzetekkel, esetekkel találkoztam a több száz vállalkozónál, akikkel az elmúlt tíz évben dolgoztam. 

Ez a könyv meghozta nekünk az erdélyi magyar piacon a hírnevet, több mint 2500 példányban adtuk el 2020 szeptembere óta.

Ennek a könyvnek az is az érdekessége, hogy elég szabadszájú. Nem tartottál attól, hogy majd elrettenti a vevőidet?

Az én nyelvezetem eléggé szókimondó és obszcén, tehát veszélyes, rá is van írva, hogy 16 éven aluliaknak nem ajánlott, „Figyelem, pikáns szóhasználat!”. Én úgy írtam a könyvet, ahogy a hétköznapi életben beszélgetek. Nem a stílusom irodalmi nyelven beszélgetni, inkább közelebb áll hozzám a konyhanyelv, így írni sem tudok úgy, amilyen nem én vagyok. Ez vonzó volt sok olyan ember számára, akik egyébként nem olvasnának könyvet. Rengeteg visszajelzést kaptam, hogy „azt hittem először, valami humoros könyv, aztán véletlenül tanultam belőle”. Ez az én misszióm: szórakoztatva tanítani. 
A második könyvemet György Botond humoristával közösen írtuk meg, „Mitől döglik a légy” a címe. Arról szól rengeteg példával, hogy mi a humor szerepe a reklámokban. Aztán kerestünk más, még fiatalosabb kiadványformát, hogy eljuttassuk a márkánkat különböző célpiacokhoz. Így született meg a „Nyakleves!” című, erdélyi magyar vállalkozói témát feldolgozó képregény, amelyet Kalabér Timea illusztrátorral együtt készítettünk közel másfél éves munkával, 2021-ben jelent meg.

Kép

A Wameleon Design csapata

A közösségi médiában nagyon megnyerően hívtátok fel a figyelmet egy különleges színezőkönyvre, amely Erdély összes városát mintázza. Ez hogyan illeszkedik a portfóliótokba?

Folyamatosan gondolkodunk azon, hogyan tudunk minél szélesebb piachoz szólni a szolgáltatásunkkal, a termékeinkkel. Idén jelentettük meg a „T*sylvania” felnőtt kifestőkönyvet, amely Erdély összes városát tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy minden városnak van egy saját oldala, ahol a reprezentatív épületeinek, szobrainak, látványosságainak a rajzait kompozícióba rendeztük. Így olyan terméket hoztunk létre, ami nemcsak szép, nemcsak játékos, hanem önmaga is egy kulturális érték. Ennek az illusztrációi is Timea kolléganőm csodás rajztudását bizonyítják. Ez a kiadványunk egyben nyitás a román piac felé, mert a vásárlóerőnek hatalmas nagy százaléka román: a főcím angolul, az alcím és minden belső információ három nyelven szerepel (román–magyar–angol/német). 

Az itt élő románoknak ugyanolyan szívügyük Erdély, mint a magyaroknak, a turistaként idelátogatóknak pedig ez egy nagyon vagány termék lehet, ha olyan ajándékot szeretnének vinni, ami reprezentálja a mi vidékünket.

A közösségi médiában személyes történeteket is fűztetek egyes városokhoz. Szerinted mennyire fontos az, hogy ha a cégben egy csapat dolgozik, legyen „arca” a csapattagoknak is, tehát nyilvánuljon meg az egyéniségük?

Ez a kifestőkönyv marketingjének része volt, hiszen a közösségi médiában is az ügyfeleknek akarunk példát mutatni. Akkor tudom a piacon eladni a saját szolgáltatásaimat, ha a saját termékek marketingjét is jól csinálom, vagyis a cipésznek legyen jó cipője. 

Én hiszek abban, hogy a vállalkozásom akkor fog virágozni hosszú távon, ha nemcsak az én igényeimet szolgálja ki, nemcsak nekem profitál, nemcsak nekem épít hírnevet, hanem a kollégáim személyes márkáit is fel tudjuk építeni. Mindenki szívesebben dolgozik egy olyan munkahelyen, ahol megkapja a munkájáért a pozitív visszajelzést, dicséretet. 

Mi egy magyar–román vállalkozás vagyunk, hisz van román kollégám is. Én mint magyar vállalkozó a határtalan vállalkozói gondolkodást vallom: elsődleges szempont, hogy emberek legyünk, és tisztességesek legyünk egymással. Legújabb könyvem, amelynek épp mostanában kezdjük el a promóját, az önzetlenségről mint marketingeszközről szól.

Kép

A Wameleon Design munkatársai egy csapatépítő programon – Forrás: Rancz Zsolt

Önzetlenség és a marketing, vagyis hogy el akarok valamit adni – látszólag ezek egymással szemben álló fogalmak. Neked hogyan sikerül összebékíteni?

A „Jószívű balf*sz” című legújabb könyvem kulcskifejezése az emberközpontú vállalkozói mentalitás. Én ezt szeretném népszerűsíteni. A mai világban általános sztereotípia, hogy egy cégvezető, az gazember, mert a piac, a média vagy a társadalom megköveteli, hogy vállalkozóként méltatlan dolgokat is bevállaljon. Én ezt a képet szeretném lebontani. 

Szerintem az a jó vezető, aki túl tud látni az önös érdekeken. Nem kell kiszipolyozni az alkalmazottakat, és lehet tisztességesen márkát építeni.

Egy másik párhuzamos projekt keretein belül többek közt ilyen embereket hívtam meg az „Ember a cég mögött” beszélgetős alkalmakra is, a Sepsi Ipari Park konferenciatermébe. Hogy bebizonyítsam, léteznek jó és szerethető cégvezetők, akiket az idő igazolt.

Engem is használtak már ki a jóhiszeműségem miatt nyilván, de hiszek abban, hogy idővel minden jóindulatot az univerzumtól vagy a karmától vagy Istentől, vagy ki miben hisz, visszakapjuk. Innen is jön a könyvnek az esszenciája, a főcíme, miszerint a jószívűeket általában ki szokták használni. Viszont én úgy érzem, hogy hosszú távon a jó szándék meghálálja önmagát.
 

Fűszeres tojáslikőr recept

A nagymamám minden karácsonykor tojáslikőrrel várt bennünket. Emlékszem, gyerekként mindig vágyakozva néztem, ahogy a felnőttek jóízűen kortyolgatták. Azt képzeltem ugyanis, hogy a tojáslikőr olyan, mint a vaníliapuding. Aztán amikor egyszer megengedték, hogy belenyaljak egy picit, nagyon csalódott voltam. Éveken át nem is próbálkoztam vele, és már jócskán benne jártam a húszas éveimben, amikor egy karácsonyi vásárban újra megéreztem jellegzetesen édeskés illatát. Akkor úgy megkívántam, hogy elhatároztam, elkészítem a nagyi receptje alapján, és azóta is minden évben így teszek, amikor közelednek az ünnepek. 

Hozzávalók:
•    7 dl tej
•    2,5 dl tejszín
•    3 darab fahéjrúd
•    1 darab vaníliarúd
•    1 tk frissen reszelt szerecsendió
•    5 db tojás
•    12 dkg cukor
•    1,5 dl rum (aki erősebben szereti, tehet bele többet is)

A tejet, a tejszínt, a vaníliát, a fahéjat és a szerecsendiót keverjük össze egy lábasban, és közepes hőmérsékleten forraljuk össze. A forrást követően vegyük le a tűzről, és hagyjuk kihűlni. A tojások sárgáját verjük fel a cukorral, majd fokozatosan keverjük simára az ízesített tejjel. Végül jöhet az alkohol: öntsük fel rummal, és tegyük a hűtőbe éjszakára, hogy összeérjenek az ízek. A fahéj- és vaníliarudakat eltávolíthatjuk, de nem muszáj. 

Kevés fahéjjal vagy szerecsendióval megszórva kínáljuk!

Kép

Tojáslikőr – Fotó: Jill Wellington/Freerange

Alkoholmentes tojáslikőr recept

Amióta megszülettek a testvérem gyermekei, a tojáslikőrt alkoholmentes változatban is elkészítem, hogy a kisebbek is koccinthassanak velünk. Azóta a gyermekeink felnőttek – a legnagyobb immár 28, a legkisebb 15 éves –, de a hagyományt továbbra is őrizzük, mert ez az ital olyan finom, hogy még a felnőttek is szívesen kortyolgatják hideg téli estéken (és nem csak karácsonykor).

Hozzávalók (2 adaghoz):
•    2 dl kókusztej
•    2 dl mandulatej
•    4 tojás
•    3 ek méz
•    1 db vaníliarúd vagy 1 tk vaníliapaszta
•    ¼ tk őrölt szerecsendió
•    ¼ tk őrölt fahéj
•    egy csipet só

Üssük bele a tojások sárgáját egy tálba, és lazán verjük fel. A vaníliarúdból kikapart magokat (és magát a rudat is) tegyük a tojáshoz a többi hozzávalóval együtt. Folyamatos kevergetés mellett kezdjük el melegíteni. Amikor felforrt, még nagyjából öt percig alacsony lángon, folyamatosan kavargatva főzzük tovább, amíg teljesen homogén állagú nem lesz. Öntsük át egy üvegbe, majd miután kihűlt, az üveget zárjuk le és legalább egy éjszakát pihentessük, hogy az ízek összeérjenek. Hidegen és melegen is isteni!

Forró karácsonyi almapuncs recept

Az almapuncsot bármikor megéri elkészíteni, hiszen csupa jó dolog van benne: alma, narancs, citrom, méz, finom fűszerek. 

És már csak az isteni, karácsonyt idéző illata miatt is érdemes nekiállni ennek a receptnek (ami szerintem még a forralt bort is túlszárnyalja). Megbolondíthatjuk egy kis rummal vagy pálinkával is, de almás cidert is önthetünk az almalé mellé.

Hozzávalók:
•    1 l almalé
•    1 db narancs
•    1 db citrom
•    1 db alma
•    2 db fahéj
•    6 db szegfűszeg
•    2 db csillagánizs
•    1 ek méz
•    2 cl rum/pálinka (opcionális)

Mossuk, töröljük meg a gyümölcsöket (ha lehet kezeletlen, bio fajtát használjunk hozzá), majd a citrom és a narancs héját vágjuk le úgy, hogy minél kevesebb legyen rajta a fehér, kicsit kesernyés részből. Ezután az almalevet öntsük ki egy lábasba és forraljuk össze a fahéjjal, a szegfűszeggel, a csillagánizzsal és a citrom-, illetve narancshéjjal. Ha felforrt az almalevünk, akkor vegyük le a tűzről, és ha már nem olyan forró, keverjük bele a mézet. Miután a méz elolvadt, mehet az almalébe még 2 cl rum vagy pálinka, de ez elhagyható. Hogy ne vesszen kárba a lehámozott citromunk és narancsunk, vágjuk fel őket karikára, és rakjunk minden pohárba egy-egy szeletet belőlük, illetve vágjuk fel az almát kockákra, és abból is rakjunk pár darabot minden pohárba. Erre önthetjük a meleg almapuncsunkat, és már kész is vagyunk.

Kép

Fotó forrása: Pxhere

Alkoholmentes karácsonyi puncs recept

Hozzávalók:
•    1 l feketeribizlilé
•    5 dl narancslé
•    1 db fahéjrúd
•    5 szem szegfűszeg
•    1 rúd vanília (vaníliaaromával vagy vaníliapasztával is helyettesíthető)
•    10 dkg porcukor
•    1 db kezeletlen héjú narancs

Egy edényben összekeverjük a feketeribizlilevet a narancslével, a fűszerekkel és a cukorral. A vaníliának kizárólag a magjaira van szükség. Kezdjük el felmelegíteni, és addig kevergessük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik benne. A narancsot alapos megmosás után felnegyedeljük és az italhoz adjuk. Mielőtt poharakba töltjük a puncsot, a fűszereket távolítsuk el belőle!

Mézeskalácslikőr recept

A karácsonyi készülődés egyik hagyományos és kötelező eleme a mézeskalács. És ha már mézeskalács, akkor bizony nemcsak süteményt lehet ilyen ízben készíteni, hanem mennyei krémlikőrt is. Az összeállítása pofonegyszerű, ám a végeredmény annál izgalmasabb lesz!

Hozzávalók:
•    7,5 dkg barna cukor
•    2 dl víz
•    30 g friss gyömbér
•    3 db fahéjrúd
•    3,5 dl whisky
•    40 dkg sűrített tej
•    3 dl tejszín

Egy kisebb serpenyőben, lassú tűzön keverjük össze a cukrot és a vizet, egészen addig, amíg a cukor fel nem olvad. Ekkor adjuk hozzá a meghámozott és finomra felszeletelt gyömbért, illetve a fahéjrudakat, majd forraljuk fel. Fedjük le a serpenyőt, vegyük takarékra a lángot, és pároljuk a gyömbéres keveréket tíz percig. Ezután vegyük le a serpenyőt a tűzről, majd adjuk hozzá a whiskyt, és keverjük össze, ismét fedjük le, majd vegyük le a tűzről. Tegyük félre a keveréket és pihentessük szobahőmérsékleten, 6–24 órán át. 
Amikor már közeledik a pihentetési idő vége, egy nagy kancsóba öntsük bele a sűrített tejet, majd fokozatosan adagoljuk hozzá a tejszínt, amíg sima nem lesz a keverék. 
A pihentetett főzetet szűrjük át egy szűrőn, majd adjunk hozzá egy csipet sót, és keverjük össze. Öntsük hozzá a tejes-tejszínes keverékhez. Ha elkészült, tegyük üvegekbe, és már kész is az ünnepi likőr.

Kép

mézeskalácslikőr – Fotó forrása: Flickr/ Reese Lloyd

Nugátos mézeskalácslikőr

Van, amikor a mézeskalácslikőrnek a nugátos változatát készítem, ami mindössze tíz perc alatt megvan, és amennyire egyszerű, annyira finom, ízgazdag.

Hozzávalók:
•    30 dkg Nutella
•    4 dl kávétejszín (pl. Maresi, a lényeg, hogy folyékony, tartós fajta legyen)
•    1,5 dl vodka
•    2 tk mézeskalács fűszerkeverék

A Nutellát gőz felett felolvasztjuk, amikor már teljesen folyós, lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a fűszert, a tejszínt és a vodkát, habverővel kikeverjük, majd 24 órán át állni hagyjuk.
 

Attila függősége épp olyan messzire vezethető vissza, mint amennyire messzire sikerülhet azt maga mögött hagyni. Az angyalföldi fiút egyedülálló szülőként nevelte fel az édesanyja, aki korábban állami gondoskodásban nőtt fel, mostoha gyermekkora volt. Bár mindent igyekezett megadni a fiának, amiről azt gondolta, hogy az a szeretet, nem tudott a feladathoz elegendő tudást magával hozni. Attila szerint a sérült emberek sajnos csak egy sérült világ képét tudják közvetíteni, így édesanyja bárhogy igyekezett is, nem nyújtott a fiának elegendő biztonságot.

Attila úgy élte meg, hogy a függés szinte kezdettől a személyisége része volt. 

Érzelmileg nem tudott eléggé kapcsolódni az édesanyjához, és a tágabb gyermekkori környezetében is mindenütt csak alkoholizmust és elérhetetlen szülőket látott. A kényszer, ami hajtotta, az volt, hogy olyan közösséghez tartozhasson, amely befogadja őt. Ha ehhez a lopás vagy a drogozás volt a belépő, akkor elkövette, mert szüksége volt a visszaigazolásra és a figyelemre. A függőség érzése már az általános iskolás éveiben megjelent, ahol a környékbeli lopásait szégyenteljes lebukások követték. Az iskola előtt felelnie kellett a kisstílű telefonfülke-rablások miatt, és az izgalom is egyfajta belső drogként kezdett működni benne. A szégyen, az iskolai közösségi megalázás adrenalinsokkot okozott a szervezetében, és ez az érzés később hiányozni kezdett.

Az első marihuánás cigaretta

Az első marihuánás cigaretta még nem okozott számára semmi élvezetet, a fiú mégis elszívta a másodikat. Miért? Mert a banda rítusa az összetartozás, közösség látszatát keltette benne, a világ problémáit pedig vicces síkba helyezte, eltávolította a gondokat. Ekkor Attila már kezdte keresni a forrásokat, szórakozóhelyekre látogatott el a „brancsával”, és a kezdeti enyhébb marihuánáról tovább lépett a szintetikus drogok felé. A drog kegyetlen törvénye ez: a dílerek az egyre keményebb drogok irányába vezetik a kezdő klienseiket, míg a drogos fogyasztásának ára olyan szintre emelkedik, hogy kénytelen lesz maga is terjesztővé válni. 

Dílernek lenni pedig kitüntetett helyzet a brancsban, amire Attila mindig is vágyott.

A kristály (pszichoaktív szintetikus drog) volt az, amely Attilát teljesen eltávolította a valóságtól, keringési rendszere megadta magát, szédült, rosszul lett. A drogért való hajsza teljesen kitöltötte az életét, végül a kapcsolatait, ezáltal a lakhatását is elvesztette. Ha emelkedett a feszültség, ő csak növelte a dózist, lelkiismeret-furdalását is a szerrel nyomta el. 29 éves korára már csak egyik helytől a másikig tántorgott, hallucinált, őrületszintű depresszióba esett. Minden kapcsolatát elrongálta, minden szálat elszakított a baráti körében, romlott életet élt, és rájött, hogy ha az utcán alszik, akkor ő bizony hajléktalanná vált. Eddigre érte el saját mélypontját. „Magam ellen lázadtam” – véli most.

A névtelen megmentő és az „életmentő műtét”

A halál völgyének legmélyén találkozott egy névtelen megmentővel, aki a Csak Egyet Szolgálathoz irányította őt. Attila az első néhány alkalommal ittasan érkezett a helyre, amit a szolgálat házirendje tiltott, ám a team megengedte számára a gyógyulás reményét jelentő pihenést, alvást. Ami ezután kezdődött, azt Attila életmentő műtétként említi. 

Kunszabó Anna, a Szolgálat vezetője hittel vallja: a szociális munka missziós tevékenységgel társulva képes a személyes megváltás és istenkapcsolat felé vezetni a rászorulókat. A Szolgálat missziója pedig nem kevesebb, mint a hívás átadása a mennyei dimenzióba. Ehhez a legnagyobb kegyelem megtalálni a kliens nyitott pillanatát, a bemenetet a lelkéhez. 

Attila számára a segítő beszélgetések nyitották meg a kaput a minden felé. Itt úgy kapott szeretet és figyelmet, hogy elég volt csak magát adnia érte.

Kép

Kunszabó Anna és Fülöp Attila

Gyógyulásának útja a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonon keresztül vezetett, amíg a fizikai tünetekkel megküzdött. Kemény időszak volt fizikailag is, de lelkileg még keményebb, amikor szembesülnie kellett a „csak elvenni tudtam, adni semmit” érzésével. A feldolgozás hosszú volt és gyötrelmes. 

Attila az interjúra szabadságot vett ki békásmegyeri munkahelyéről. Ma szobafestőként dolgozik, szeret egyedül és felelősséggel működni, vagyis valami leromlott állapotú helyet újra a falig lecsupaszítani, lekaparni, és onnan ismét felépíteni, felékesíteni, újra lakhatóvá tenni. Féléves kisfia és barátnője várja otthon, de csak akkor tudnak majd összeházasodni, ha Attila minden adósságát kifizette. „Csak Istenhez tudok kilyukadni” – mondta mosolyogva. 
Ma sem tudja a nevét annak a férfinak, aki akkor régen megszólította, majd el is tűnt az életéből. A jóra való sóvárgására volt ő a „bőrbe kötött válasz”…

A cikk és a podcast megjelenésének támogatója a Szerencsejáték Zrt.

Cégvezető a Hargitáról

Székelyföld szívében, Gyergyószentmiklóson született, ma már Kolozsváron él a családjával, de munkájából adódóan sokat utazik, Szatmárnémetitől Marosvásárhelyen keresztül Brassóig. Laczkó Dénes az UBM Feed Romania, keleti szomszédunk legnagyobb takarmánygyártó vállalatának ügyvezető igazgatója. Ezzel párhuzamosan a Poultry Investment nevű cégcsoportot is irányítja, amely csirketenyésztéssel, keltetéssel, neveléssel és vágással, majd a láncolat végén csirkehús-értékesítéssel foglalkozik. A fiatal közgazdász 2012-ben végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Nem tudatosan, sokkal inkább véletlenül került bele a mezőgazdaságba, állattenyésztésbe. 

Karrierjét az autóalkatrész-ágazatban kezdte, ahol hamar vezető lett, később nyitott a gabonakereskedelem, a takarmánygyártás, majd a csirkehúspiac irányába.

„Románia mezőgazdasági nagyhatalom: több mint 30 millió tonna gabonát termel, ennek nagy részét külföldre szállítja, viszont feldolgozó-kapacitás hiányában a hozzáadott értéket importálja. Azaz exportáljuk a gabonát, és visszaimportáljuk a takarmányt. Ez az állattenyésztésre is igaz: élő állatként viszik ki őket, de modern vágóhidak hiányában a feldolgozott húst be kell hozni az országba” – magyarázza. Erre a helyzetre kerestek és találtak megoldást Erdélyben. Sokáig Magyarországról szállították a takarmányt, de azt vették észre, igény lenne rá, hogy helyben gyártsanak. A takarmánygyárat a magyarországi UBM-csoporttal közösen építették, így fele-fele tulajdonban van. Az üzem 2019-ben nyitotta meg kapuit a Marosvásárhely melletti Kerelőszentpálon.

„Jobban hízik a baromfi, a sertés”

Románia legnagyobb, legmodernebb takarmánygyárát működtetik Kerelőszentpálon. Baromfi, sertés és kérődző haszonállatok számára készítenek takarmányt. Óránként 30, évente 220 ezer tonnát termelnek. Mindezt meglepően kevés munkaerővel: az üzemben 46 munkatárs dolgozik, közülük 17-en a gyártásban. Egy műszakot három ember visz: egy operátor, aki számítógép előtt vezérli a gyártást, és két másik segédmunkás. Heti hét nap, 0–24 órában működik a teljesen automatizált termelés.

„Európában a top öt üzem között helyezkedik el” – mondják a létesítményről, és ezt Laczkó Dénes is megerősíti. Kiemeli, nemcsak prémium minőségű takarmányt gyártanak, hanem szaktanácsadást is biztosítanak, vagyis kimennek, és helyben, a telepen segítik a gazdákat. Kis háztáji gazdaságok, de profi nagyüzemi állattenyésztők is a vásárlóik között vannak.

„Mikor lesz elégedett a vevő? Ha jobban hízik a baromfi, a sertés. Ebben rekordot értünk el a román baromfitelepek között, a mi takarmányunkkal lettek a legjobbak a telepi eredmények” – hangsúlyozza az ügyvezető. Laczkó Dénes szerint a mai napig rengeteg negatív mítosz él a köztudatban a nagyüzemi állattartásról, például hogy a csirke biztos antibiotikummal és hormonnal kezelt. 

Mint fogalmaz, az emberek az egészséges életmódot általában a háztáji kapirgáló csirkével kötik össze, holott szerinte már a nagyüzemi termelés is képes ugyanolyan minőséget előállítani.

„Mi gabonát, azaz búzát, kukoricát, valamint napraforgó- és szójadarát használunk, ebből vitaminok, ásványi anyagok hozzáadásával kész tápot csinálunk, amitől egészségesen fejlődik a csirke. Nincsen benne semmi titok, semmi hormon, semmi gyógyszer” – szögezi le. Emellett az egész termelés környezetbarát folyamat, a napenergiát hasznosítják, emellett nullához közelít a károsanyag-kibocsátásuk.

Tojás, tyúk, Székely Csürke

Amikor látták, hogy a takarmánygyár bevált és jól működik, két éve úgy döntöttek, ne csak más csirkéit etessék a magas minőségű takarmánnyal, hanem legyen sajátjuk is. Így jött létre a Poultry Investment. 

Keltetőből a polcokra
A Poultry Investment 820 főt foglalkoztat. Két telepen nevelik a tyúkokat, kakasokat, ahonnan a tojások két keltetőbe kerülnek. Évente 15 millió napos csibét állítanak elő, 13 telepen nevelik őket vágósúlyra, onnan pedig két vágóhídra kerülnek. A folyamat végén pedig évi 25 ezer tonna csirkehúst állítanak elő. 

Az ízletes csirkehús nagyobb része áruházláncokba, kisebb része a saját boltjaik polcaira kerül. Ráadásul két saját márkával vannak jelen a piacon: az erdélyi magyarok Székely Csürke (Székelyföldön így hívják a csirkét – a szerk.), a román vásárlók pedig Puiul de Craiesti (Királyfalvi Csirke) néven találkozhatnak termékeikkel a polcokon. A Székely Csürke már egész Székelyföldön kapható, és Erdély több területén is terjeszkednek majd. Nálunk, Magyarországon is jelen vannak néhány üzletláncban, de további bővülés a terv.   

Laczkó Dénes mindennapjai a takarmánygyár, a vágóhidak és a különböző céges telephelyek közötti ingázással telnek. 

Ugyanakkor fontos helyet foglal el az életében a tehetséggondozás is, ezért a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen szakkollégiumot alapított.

Az évfolyamok legtehetségesebb diákjait választják ki, akiknek az egyetemi elméleti oktatáson túl gyakorlati tapasztalatot próbálnak nyújtani. Idén pedig már harmadik éve aktív résztvevője a Nemzetpolitikai Államtitkárság által szervezett Erdélyi Mentorprogramnak is. Minél több leendő határon túli vállalkozónak igyekszik átadni a tudását.

„Keménynek lenni, mindent kibírni, jelét sem mutatni a gyengeségnek” – Diana Sanchez szerint sokak számára még mindig ez jelenti a férfiasságot. És ahogy az amerikai pszichológiaprofesszor a Washington Post cikkében rámutat, a betegség márpedig gyengeséggel jár, ami szembemegy a férfiasságról szóló sztereotípiákkal. 

Végeztem egy kis közvéleménykutatást a környezetemben élő férfiak körében, és kivétel nélkül úgy vélekednek a szűrővizsgálatokról, hogy tudják, hogy fontos lenne, de csak akkor mennek orvoshoz, ha már valami komolyan fáj. Van olyan ismerősöm – nevezzük Bélának –aki úgy véli, a lakosságot kötelezettség útján érdemes rávenni a szűrésre, mert önkéntes alapon kevesen áldoznak időt és energiát a vizsgálatokra. Pedig ez része lenne a társadalmi felelősségvállalásnak (a vizsgálatok elmaradásának szankcionálását nemrég Müller Cecília, az NNGYK vezetője is pedzegette). 

A probléma sokak szerint az, hogy nemegyszer hónapokkal későbbre lehet csak időpontot kapni, és ha időre megy a páciens, akkor is órákat kell várnia, mire sorra kerül. 

Béla szerint a rengeteg gyógyszerreklám és a szervezetpusztító viselkedés normalizálásának együttes sugárzása a médiában azt az elképzelést erősíti az emberekben, hogy eladói oldalról jó üzlet a betegség, vásárlói oldalról pedig látszólag egy pirula minden gondra instant megoldás. Emellett azért sem megy szűrésre, mert attól tart, hogy ha kiderül valami, akkor rendszeresen kell majd kórházba járnia.

Mit mond az orvos?

Dr. Keszthelyi Attila urológust kérdeztük a témában, akinek napi tapasztalata, hogy a férfiak zavarának oldása a rendelőben ugyanúgy a feladatai közé tartozik, mint a gyógyítás. „A nők a szülés miatt jobban hozzászoknak a rendszeres vizsgálatokhoz, talán ez lehet az egyik oka annak, hogy gyakrabban is ellenőriztetik magukat. Pedig fontos lenne, hogy időben észrevegyük, ha probléma van, mert ezek a csak férfiakat érintő betegségek nagy százalékban gyógyíthatók, ha korai stádiumban felismerik őket. 

Például 45 éves kor felett már kifejezetten ajánljuk az éves urológiai szűrővizsgálatot és a vérvételt. 

A laborértékek közül számunkra a legnagyobb információértékkel a PSA bír, amely a prosztata elváltozásainak indikátora a vérben. A prosztataspecifikus antigén legnagyobb mértékben az ondóban választódik ki, a véráramban jelen lévő mennyiség pedig jelzi a prosztatarák jelenlétét a még tünetmentes fázisban. A betapintásos vizsgálat elkerülhetetlen, de kibírható, és feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a prosztata lehetséges elváltozásait észrevegyük. A vizelési panaszok csak a prosztata-elváltozások előrehaladottabb szakaszaiban jelentkeznek. A herék folyamatos ellenőrzése is életmentő lehet. Annak a férfinak, aki párkapcsolatban él, javasoljuk, hogy ellenőriztesse a párjával a heréi állapotát akár mindennap, mert a korai stádiumú hererák szintén jól gyógyítható. A herék állapotát már 18 éves kor előtt is javasolt ellenőrizni, mert a hererák egészen fiatal, nemzőképes, munkaképes férfiakat is érint. Minden tapintható elváltozás esetén érdemes felkeresni az urológust, aki eldönti, szükség van-e további vizsgálatokra. Ha egy beteg azzal keres, hogy elváltozást észlelt a heréken, azonnal, de legkésőbb harmadnap megvizsgálom” – mondja a szakember.

Otthoni ellenőrzés

„A fiúgyermekeket nevelő szülőknek is felhívnám a figyelmét arra, hogy tanítsák meg a gyermekeknek az önellenőrzést: a két herét egyszerre tapintva lehet érzékelni, hogy van-e duzzanat, tömöttség a másikhoz képest. A hímvesszőt is ellenőrizzük, mert a fitymaszűkület felnőttnél és gyereknél is előfordulhat. Ilyenkor a fityma annyira össze van szűkülve a makk felett, hogy a vizelés is nehézséget okoz. Előfordulhat, hogy cseppekben ürül ahelyett, hogy sugárban távozna. 

Ez felnőtt férfiaknál hátráltatja és fájdalmassá teheti a nemi életet. Ez felnőtteknél az esetek nagy részében a cukorbetegség egyik jele, ilyenkor laborvizsgálat következik.

Ha a vércukorszintet sikerül optimalizálni, és még nem heges a fitymaszűkület, akkor a folyamat visszafordítható. Hegesedés esetén operálni kell, mert a heges felület berepedhet, ami nagy fájdalommal jár a szexuális élet során is, és mivel a fityma nem visszahúzható, nem lehet tisztán tartani, és fokozott a fertőzésveszély is. Kisfiúknál szülőként úgy tudunk különbséget tenni a fitymaszűkület és a letapadás között, hogy letapadás esetén szabaddá tehető a húgycső nyílása, így a vizelet sugárban ürül. Szűkület esetén viszont nem lehet annyira sem visszahúzni a fitymát, hogy a húgycső nyílása feltűnjön. Ilyenkor a kisgyermeknél a fityma megtelik vizelettel, és cseppekben ürül. Ez utóbbi esetben orvosi ellátás javasolt” – magyarázza az urológus.

Dr. Keszthelyi Attila szerint a férfiak talán könnyebben fordulnak orvoshoz merevedési problémával, mert ezt szeretnék minél előbb megoldani. Ezekben az esetekben nagyon gyakori, hogy valamilyen keringési rendellenesség áll a háttérben, ilyenkor a beteg következő útja a kardiológiára vezet.  

Figyeljünk magunkra!

Az országban 2019-ben indult a Nemzeti Népegészségügyi Központ irányításával a szűrőbuszprogram, amelynek keretében a vidéki településeken is elérhetővé teszik a betegségmegelőzést célzó vizsgálatokat. 
A buszokon az általános egészségi állapotfelmérés mellett szakorvosi vizsgálatokra is sor kerül: elérhető kardiológiai (EKG) és vércukorszintmérés, nőgyógyászati és urológiai vizsgálat, tüdőszűrés, szív- és érrendszeri rizikószűrés, szájüregi szűrés és koleszterinszint-mérés is. Emellett egyéni tanácsadással is foglalkoznak: melanóma-megelőző tájékoztatás, felelősségteljes szexuális magatartás és várandósság támogatása, valamint segítségnyújtás a drogról, alkoholról és dohányzásról való leszokásban. 
A férfiaknál gyakran a munkahely is rizikófaktor (de nőknél is): sokan dolgoznak olyan gyárakban, ahol mérgező vegyszereket lélegeznek be, például fémöntödékben. A feltörő porok és gázok nagy mértékben károsítják a bányákban dolgozók egészségét (Visontán és a Mecsekben vannak még működő bányáink). Az aszfaltozáshoz használt kátrány gőze is megtapad a tüdőhólyagokon, és nem tud kiürülni. A fényezőműhelyek, asztalosműhelyek dolgozói is rákkeltő hatásoknak vannak kitéve (festék anyaga, keményfa-por). Az állattelepeken munkálkodók veszélyeztetve vannak nem csak a zoonózisok, de a különböző vírusok, harapások és az ammónia miatt is. 

Az egészségünk megőrzése nem csak a saját problémánk: felelősséggel tartozunk azok felé is, akik körülvesznek minket és aggódnak értünk. Higgyük el magunkról, hogy vagyunk annyira fontosak, hogy megéri rászánni az időt és az energiát fizikai és mentális jóllétünkre!

Ajánlott vizsgálatok 45 éves kor fölött:
Általános urológiai szűrés évente
Vizeletvizsgálat évente (ha vér van a vizeletben, egyéb gyulladásos panaszok nélkül, mint fájdalom vagy láz, az további kivizsgálást igényel)
Vérvizsgálat évente, különös tekintettel a PSA-szintre és a vércukorszintre
Heti rendszerességgel vérnyomásmérés.
Merevedési panasz esetén forduljunk orvoshoz!
Tüdőszűrés, koleszterinszint-mérés évente

A ma már kamasz korú Budapest Bár cigányzenei feldolgozásaival vált Magyarország egyik legismertebb koncertzenekarává. Farkas Róbert, a zenekar alapítója a 100 Tagú Cigányzenekar prímásaként kezdte pályafutását, de a Besh o droMból, vagy a Kistehén Tánczenekarból is ismerheti őt a nagyközönség. 2007-ben gyűjtötte együttese köré a magyar rockzene kultikus alakjait, és alapította meg a Budapest Bárt. A népszerű zenészeket összefogó együttes azóta évről évre számos régi dalt porol le és éleszt újra, de újakat is írnak, több platinalemezzel büszkélkedhetnek. Fellépéseiken éltre kelnek a régmúlt és a közelmúlt dallamai. Leggyakrabban filmslágereket, kuplékat, táncdalokat adnak elő mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, de emblematikus rock- és pop slágereket is feldolgoznak. 

A zenekar énekese, Behumi Dóri szerint a karácsonyi fellépések mindig különlegesek, többek között azért, mert az Ünnep című lemezük dalaira ilyenkor kerül sor. Mint mondta, számára külön ajándék, hogy a Várkert Bazárban elénekelheti a híres örökzöldet, a Christmas Songot. „Az amerikai karácsonyi dalok a kedvenceim, egész évben tudnám énekelni őket” –  fogalmazott. Keleti András, a zenekar énekese is várja már a zenekar fellépését a Várkert Bazárban. Az újévi koncertre mindenképp olyan dalokat válogatnak majd a repertoárból, amelyek humorukkal, vagy éppen szívmelengető hangulatukkal lelki feltöltődést adhatnak a következő esztendőre. A zenész azt kívánja, hogy jövőre is legyen a zenekarnak sok izgalmas fellépése, és írjanak majd jobbnál jobb új dalokat, hiszen a közönség elismerése a legfontosabb. 

Aki ünnepre hangoló zenés élményekkel zárná az idei évet, vagy egy lélekemelő, vitalizáló koncerttel
indítaná a következőt, annak érdemes időben beszereznie a jegyeket!

További információk: varkertbazar.hu 

Nekem a fényképezés óriási szerelem. Különösen az a formája, amikor látszólag én állítom be az embereket, de valójában inkább segítek nekik fotózás közben kibontakozni és megmutatni azt a szépséget, ami bennük van. Mindig tudtam, hogy fényképezéssel akarok foglalkozni. Egy csöppnyi faluból, Majdányról származom, Szerbia, Magyarország és Románia hármas határának a csücskéből. Hatan vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. 

Kemény volt a gyerekkorom, 12 évesen már kenyérkeresőként napszámba jártam, úgy dolgoztam, mint a felnőttek. 

A tanév idején félnapokat, a nyári szünetben egész napos munkákat vállaltam, így persze nem nagyon tanultam, de munka közben sokat álmodoztam. Nem változtatnék semmin, ha visszamehetnék az időben, ugyanezt a családot választanám. Mind a hatan sok mindenhez értünk. Ez látszik a vállalkozásomon, a Selfieterián is, mert ott minden falat, szobát mi alakítottunk ki: az egyik öcsém falat vágott, a másik glettelt, mi meszeltünk, mi fóliáztunk.

A szükség megtanítja az embereket arra, hogy mindent megcsináljanak maguknak. Ezt nehezen érti meg az, aki megszokta, hogy mindent készen kap…

Én abban a szellemben nevelkedtem, hogy mindenki a saját maga sorsa kovácsa, ez munkálkodott bennem akkor is, amikor felköltöztem Szabadkára. Mindig több munkahelyem volt, egy fix, ahol bejelentve teljes munkaidőben dolgoztam, és mellette két-három hely, ahova bedolgoztam. Vasaltam például egy dekoratőrnek, és előfordult, hogy egy hétvégén tizenegy lagzi helyszínét dekoráltuk. Konyhán is dolgoztam kisegítőként, szóval tényleg minden lehetőséget megragadtam, hogy meg tudjam venni az első profi fényképezőgépemet. A dekoratőr ismerősöm az első fotóim alapján látta a fantáziát bennem, és hívott, hogy a vasalás mellett vállaljam a kreatív fotózást is, ami azt jelentette, hogy amikor földíszítettek egy termet, akkor én reklámfotókat készítettem a helyszíneken. Sok helyre hívtak mint fényképészt, így lassan sikerült megvenni azt a gépet, ami a nagy szerelmem, amivel a mai napig dolgozom. 

Ahogy hallgatom a történetedet, olyan, mint egy népmese: elindul a szegény családból a legnagyobb lány szerencsét próbálni, és sok megpróbáltatás után siker koronázza a kitartását. 

A megpróbáltatások valóban formáltak, mert a munkahelyemen egy szerencsétlen emelés során eltört egy csont a negyedik és ötödik csigolyám közt. Ez tavaly márciusban történt, és felgyorsította azt, hogy én fotózással akarok foglalkozni. De nem nyitottam egy újabb stúdiót, mert már annyi van Szabadkán, én pedig ennél kreatívabbnak és játékosabbnak érzem magam.
Beszélgettünk a párommal a teraszon, és véletlenül elhangzott a szájából az a szó, hogy szelfimúzeum. Soha nem találkoztam még ezzel szóval, és rögtön kigyulladt a villanykörte a fejem fölött, hogy én ezt akarom. 

Egy pillanat alatt tele lettem ötletekkel, egymásra néztünk, és ő is látta, hogy Úristen, hát ez az! 

Megnéztem az interneten, hogy létezik egy ilyen Szerbiában, és működnek hasonlók külföldön is. Tudtam, hogy én azokhoz képest családiasabb, barátibb hangulatút szeretnék, ami többi érzelmet ad. Kialakítottam egy kávézót, hogy le lehessen ülni, meginni egy limonádét, egy kávét vagy forró csokit, ahol át lehet nézni a szelfiket, esetleg vissza lehet menni, ha valamin változtatni szeretne. Mindegyik szoba más, mindegyik boksznak van egy témája, és vannak szezonális témák, például karácsony, húsvét. 

Még nincs másfél éves a vállalkozás, de van olyan szoba, amelyre már a negyedik „ruhát” öltöttem rá. Viszont vannak olyan szobák is, amiken nem szeretnék változtatni, mert annyira kedveltek: ilyen az „aranyszoba”, a „börtön” és a western szoba. Új dolog nálunk a dobozban fotózás, ami nagyon érdekes, egyedi.

Olyan, mintha polcok közötti külön kis világokban fényképezkednénk.

Igen, és soha nincs koncepció a fejemben, hogy az egyes családoknak milyenek legyenek a képei, dobozai, hanem akkor jönnek az ötletek, amikor meglátom őket. Ezek nem előre beállított képek, mert akkor alakítjuk ki, amikor ők itt vannak, ezért is minimum egyórás egy ilyen fotózás.

A Selfieteria újdonsága a dobozban fotózás – Fotó forrása: Bálint Ildikó

A Selfie Múzeummal díszletet adsz az embereknek, hogy magukat olyan világba képzelhessék, ami az álmuk?

A Selfieteria játszótér felnőtteknek. Ahogy belépsz, megáll az idő, és visszarepülsz a gyerekkorodba. Olyan szinten el tudják engedni magukat a vendégek, annyira kilépnek a napi gondokból, a mókuskerékből, és olyan gyorsan elröpül az a másfél-két óra, hogy hihetetlen. A doboznak meg különösen nagy varázsereje van, mert közelebb hozza egymáshoz az embereket. Azokat, akik már így is nagyon közel állnak, és azokat is, akik kevésbé, mert ott azért össze kell kicsit bújni. 

Megteremtődik az a közelség, ami annyira hiányzik a mai világból. 

Ezt látni a családokon, mert meg lehet nézni az arcukat, hogy milyen volt, amikor beléptek, és milyen, amikor távoznak. Egy anyuka írt nemrég, hogy köszöni szépen, újra nőnek érezte magát, újra ragyogónak és csodásnak… Ez nekem mindent megér!

Irigylem a vendégeidet! De vajon mindenki el tud lazulni ahhoz, hogy oldott, vidám, őszinte képek készüljenek? Mi történik, ha valaki feszeng?

A minap volt a Selfie Múzeumban egy társaság, születésnapot ünnepeltek. Láttam, hogy feszültek, és van néhány módszerem, hogy ebből kibillentsem őket. Pár „klasszikus” csoportkép után javasoltam nekik, hogy ettől most térjünk el. Háromig számolok, és háromra mindenki velem együtt üvölt, ahogy a torkán kifér. Először csak néztek rám, nem értették. Számoltam háromig, és megtörtént az első üvöltés, miközben én fényképeztem őket. Egy fiatalember megjegyezte, hogy „de az üvöltés nem fog látszani a képen”. Én mondtam neki, majd megmutatom utána, hogy bizony hallatszik! És valóban „hallatszik”, mert hatalmas energia és fölszabadulás van azon a képen. Onnantól aztán megindult a móka, a nevetés.

Kép

Az Aranyszoba – Fotó forrása: Bálint Ildikó

Jó lélekfigyelő vagy?

Igen, elég, ahogy egy pár egymásra néz, ami nem minden alkalommal pozitív, olyankor mindenképpen akarok tenni valamit azért, hogy érezzék, miért is vannak együtt, miért vannak itt. Jönnek munkahelyi csoportok céges csapatépítésekre, ahol lehet látni a kollégákon, hogy kik azok, akik jobban összehúznak. Vagy például osztályfőnökök hozzák az osztályaikat, és annyira ki lehet szúrni a négy-öt fős összetartó társaságokat! Nekem ebben nagy tapasztalatom van, mert gyerekkoromban az ilyen kirekesztő mentalitásnak az áldozata voltam. Sokan voltunk testvérek, levetett ruhákban jártam, és amíg az osztálytársaim tanultak vagy kikapcsolódtak, én hagymát vagy kukoricát szedtem és közben álmodoztam… Nem szégyelltem, de emiatt sokat voltam magányos a társaságban. Ezt felismerem az osztályokban, és igyekszem egy társasággá kovácsolni őket, összeválogatok olyan személyeket, akik nem egy csoportba tartoznak. 

Aztán olyan jó látni, hogy egy osztály lép ki azon az ajtón, nem pedig csoportok, ahogy bejöttek.

 Kik segítenek az álmaid megvalósulásában?

A párom maximálisan támogat, sokszor itthon van a gyerekkel is, mert van egy hároméves kisfiunk. Neki köszönhetem, hogy felhívta a figyelmemet a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Prosperitati Alapítvány által indított mentorprogramra, amit kimondottan a határon túli magyar vállalkozók támogatására hoztak létre. A párom már az első évadban ott volt, az ő ajánlására én a mentorprogram harmadik évadában vettem részt. Ezért nagyon hálás vagyok, mert például megtanultam felismerni, hogy mi az igazán fontos, és hogyan érdemes a kudarcot kezelni. Példaértékű, amikor kiáll egy nagy vállalkozó, akinek több száz alkalmazottja van, és elmondja, hogy hányszor esett el, és hányszor kelt föl. Oké – gondoltam –, akkor lehet, hogy nem csinálom rosszul, ez igenis mind kell ahhoz, hogy öt év múlva esetleg én is ott tudjak állni, hogy igen, megcsináltam. Hálás vagyok a mentoromnak is, a mai napig kapcsolatban vagyunk, nem múlik el úgy hét, hogy ne küldene valami motivációs üzenetet, hogy ne kérdezné meg, hol tartok, mit csinálok, hogy ne adna valami feladatot...

Miközben itt beszélgetünk, arra jöttem rá, hogy az anyaországi magyarok a Külhoni Mentorprogrammal összehoztak minket, Szerbiában élő magyarokat. Azóta jobban figyelemmel követjük egymást, és ahol lehet, együtt is működünk. Fontos, hogy a helyi magyar vállalkozók ismerjék egymást.

Kedvesség, profizmus, határtalan vendégszeretet. Ez a három dolog jutott eszembe, miközben Puskás Ildikóval beszélgettem családi vállalkozásukról. A Kiscsikó menza 2017-ben indult, de nevétől eltérően a cég jócskán túlmutat a főiskolások jóllakatásán. „Ma már mindenféle rendezvényt kiszolgálunk, a közétkeztetéstől kezdve a cateringen át sokféle eseményen helytálltunk, díszvacsorák, elnöki ebédek is voltak már nálunk. Vannak alapmenüink, amiket mi találtunk ki, készítettünk igény szerinti fogásokat, nyitottak vagyunk, szeretjük a változatosságot, de arra figyelünk, hogy a nagy klasszikusokat azért megtartsuk” – meséli lelkesen Ildikó. 

Férjével közös történetük a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával nem az étterem megnyitásakor kezdődött. Mindketten az intézményben tanultak, Róbert angol nyelvű képzésben vett részt, felesége filológus. Ildikó családjának korábban volt már egy kisebb vállalkozása az intézményben, ami bezárt. 

A főiskola elnöke, Orosz Ildikó azonban nem feledkezett meg róluk, a diplomázás után két héttel megkereste a fiatal házaspárt, hogy nyissák meg az új tankonyhát. 

A Covid-járvány idején a főiskola is bezárt, így a menza vendégköre egyik pillanatról a másikra teljesen eltűnt. „Ekkor a Nemzetpolitikai Államtitkárság vállalkozóképzésének keretén belül, csodálatos mentorokkal karöltve, a helyi igényeket felmérve kitaláltunk egy stratégiát, és bekopogtunk mindenhová szórólapokkal Beregszászon, s a városban egyedülálló módon kiszállításba fogtunk. Az államtitkársággal való kapcsolatnak olyan ismereteket köszönhetünk, amiket a gyakorlatba is át tudunk ültetni. A kapcsolati háló segít megismerni más vállalkozókat, a mentoroktól pedig nemcsak tanácsokat kapunk, hanem baráti a viszonyunk, odafigyelünk egymásra” – emlékszik vissza Ildikó.

„Aztán jött egy még szörnyűbb dolog, a háború – komorodik el a tulajdonos hangja. – Áttelepültünk Vásárosnaményba, a férjem és a gyerekem ott vannak, én pedig mindennap átjövök a határon, és igazgatom a vállalkozást. A férjem így sajnos nem tud a fizikai munkában segíteni, pedig korábban ebben is mindig mellettem állt, ebből a szempontból elvesztettem a »fél lábamat«, de van egy nagyszerű csapatunk, akikkel összedolgozunk, és ugyanúgy működünk. Szerencsére sok megrendelésünk van” – teszi hozzá az édesanya, akinek a szavaiból kisejlik, hogy a Kiscsikó a család számára nem pusztán pénzkereseti forrás.
„Ha csak az volna, már régen otthagytam volna az egészet. A Kiscsikót a nulláról indítottuk, szívünket-lelkünket beletesszük azóta is.” 

„A csapat minden tagja magáénak érzi a vállalkozást, az ő szeretetük is benne van minden adag ételben” – mondja Ildikó, aki nagyon büszke arra, hogy a vendégek között olyan ismert emberek is megfordultak, mint Novák Katalin, Rúzsa Magdi, a Halott Pénz együttes vagy az Edda tagjai. 

Kép

Fotó: Puskás Ildikó

De nem csak a híres vendégek miatt érzi úgy, hogy mindennap érdemes felkelni és tovább csinálni. „Nagyon sok szeretetet kapunk az emberektől. Nemrég itt voltak egy helyi iskolából az ötödik osztályosok kirándulni, beültek egy forró csokira, és beszélgetni kezdtünk, hogy kiknek készítettünk már ételt, hogyan főzzük meg a fogásokat, minden érdekelte a gyerekeket. A főiskola gólyaavató estjén szponzorként segítettük a fiatalokat abban, hogy finomakat egyenek, jó estéjük legyen. A főiskola sokféle megmozdulást szervez: egy szőlőszüreten korábban 800 emberre kellett főznünk” – eleveníti fel a múlt eseményeit Ildikó, aki a körülmények ellenére is bizakodva várja, mit hoz számukra a jövő.

Hogyan indult a Wado, és mivel foglalkoznak pontosan?

A Wado egy digitális ügynökség, amelyet 2012-ben hoztam létre. A munkánk magját marketingkampányok kivitelezése és céges honlapok, illetve webáruházak fejlesztése adja, de grafikai tervezéssel is foglalkozunk. Jelenleg tíz fő dolgozik aktívan a csapatunkban, mindannyian magyarok. Már öt országban jelen vagyunk: a szlovák mellett magyar, osztrák, cseh és németországi kis- és középvállalkozásoknak kínálunk marketingszolgáltatásokat. 

Ahogy a honlapjukon látni, a partnereik nagyon széles skálán mozognak: terveztek már honlapot virágkötészetnek, borászatnak, tetoválóművésznek és a Felvidéki Vándorbölcsőnek is. Melyik projekt volt eddig a legemlékezetesebb a cég életében?

Nem emelnék ki egyet, mert számomra mindegyik ügyfél egyformán fontos. De amikor például egy speciális területen működő kezdő webáruházat négymilliós forgalomig fel tudtunk építeni a nulláról, az hatalmas dolog volt. 

Ha mi jól végezzük a munkánkat, akkor a partnereink is sikeresek tudnak lenni a piacon, ami nekünk is nagy öröm, különösen, ha ezáltal újabb munkahelyeket tudnak teremteni.

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie annak, aki határon túli magyarként vállalkozást indít?

A szlovák kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája, az energiaárak emelkedése, a Covid és a szomszédban kitört háború mind bizonytalanná tették a felvidéki vállalkozók helyzetét; az elmúlt évben nem tudtuk, mire számítsunk egy hónap vagy akár egy hét múlva. Emellett az is problémát jelent, hogy magas az elvándorlási arány a fiatalok körében. A külhoniaknak mindig vonzó az anyaország, sokan vállalnak munkát Budapesten, Győrben. Ez érthető annak tükrében, hogy kisebbségi magyarként nemcsak a nyelvük, a kultúrájuk érvényesítése szenved csorbát, hanem az önbecsülésüket sem tudják teljes mértékben megélni.

Mi tarthatja helyben a fiatalokat?

Azt gondolom, hogy a többség nem szeretne innen elmenni, viszont nem fognak az árral szemben úszni. Én a Wadónál nagy hangsúlyt fektetek rá, hogy lehetőséget kapjanak a pályakezdők. Szeretek velük dolgozni, jó látni az elhivatottságukat, és ahogyan profi szakemberré válnak. A marketinges szakma azért is vonzó számukra, mert helyben is végezhető, a külföldi cégekkel online is lehet tartani a kapcsolatot. Nyilván a bérezésre is figyelni kell, mivel az anyaországi fizetéseknek van talán a legnagyobb elszívó hatása. Ami még számít a fiataloknak, az a családias légkör, hogy nemcsak anyagilag, hanem emberileg is megbecsüljék őket.

Kép

Fotó: Bartók Csongor

A nemzetközi sikereik ellenére ön szintén Komáromban maradt. Miért szeret itt élni?

Egyrészt ideköt a családom. Másrészt nagyon jó az elhelyezkedése, közel van Pozsonyhoz és Budapesthez is. Harmadrészt Komárom gyönyörű történelmi város – itt élt Klapka György, és itt született Jókai Mór. Egy olyan város, amelynek súlya van.

Hogyan érvényesül az említett családbarát szemléletmód a Wadónál?

Jelenleg egy családi házban működünk, ami már alapból közvetlenebb légkört teremt: előfordult, hogy helyben sütöttünk valamit, és utána együtt sütiztünk. Várjuk a karácsonyt, mi is meggyújtottuk az adventi gyertyát, és december 6-án Mikulás-csomagok fogadták a kollégákat az asztalukon.

2016-ban az egyik alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének, amelynek küldetése, hogy közösséggé formálják a fiatal szlovákiai magyar vállalkozókat. Hogyan kezdtek a cél megvalósításába?
Azt vallom, hogy a legnagyobb segítséget nem az jelenti, ha halat tesznek az asztalunkra, hanem ha megtanítanak halászni. Ez a mi esetünkben a tudás átadása és a kapcsolati tőke bővítésének támogatása. 
Ennek érdekében szerveztük meg a Felvidéki Vállalkozói Expót, s indítjuk el mentorprogramunkat a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával. Aki részt vesz ezeken a programokon, rengeteg vállalkozóval ismerkedhet meg. Láthatja, hogy mások is ugyanolyan problémákkal küzdenek, és erőt meríthet másoktól, ötletekkel, megoldásokkal térhet haza. 

Kép

Fotó: Bartók Csongor

Magam is rengeteget profitáltam az itt szerzett ismeretségekből az elmúlt hat évben, sok új ügyfelünk lett. Sokszor mondják, hogy a vállalkozó magányos ember, pedig ez nincs így – a munkája az alkalmazottai és azok családjának életére is hatással van. A felelősséggel járó terheket azonban nem könnyű egyedül hordozni. Ezért is tartom fontosnak, hogy a vállalkozók egymás felé és külhonban is nyissanak, kapcsolódjanak be a közösségi életbe.