A Random Trip rendhagyó és kivételesen ütős all-star csapattal készül a bazáros előszilveszterre. A koncert a rock jegyében zajlik majd, és lesz egy gitártól hangos izgalmas szettje is, amiben a neves zenész, Tátrai Tibor Vitáris Ivánnal (Ivan & The Parazol), illetve a godfater.-es Szebényi Danival áll színpadra. Mellettük olyan nagyágyúk szítják majd a tüzet és rakják bele szívüket és intuíciójukat a szabad szárnyalásba, mint Sena, MC Kemon, Péterffy Lili, Vavra Bence és Bata István.

Az idén 20 éves Be Massive a hazai paletta egyik legkreatívabb elektronikus zenei partisorozata, amelyet az állandó megújulás jellemez. Jubileumi évükben 20 különleges helyszínen megrendezett bulival ünnepeltek, a záró partit tartják a Várkert Bazárban. Metha, a Be Massive szülőatyja azt mondta, a Bazárnál méltóbb helyszínt nem is találhatott volna. Külön örül annak, hogy egy olyan profi rendezvényteremben léphetnek fel, amelyben a vizuál is tökéletes lesz. Hozzátette, minőségi elektronikus zenével várják a közönséget, és „a stílus nem, csak a jó zenék számítanak!”. Methán kívül fellép majd Dubecticut & Robert Makai, Lenny Lenoks, a Secret Factory és a Somazed is. 

Kép

A Várkert Bazárban előszilveszterező Random Trip egy korábbi koncertje – Forrás: Várkert Bazár

2024 sem indulhat nagykoncert nélkül! Január elsején a hazai zenei élet egyik legnépszerűbb zenekarával, a Budapest Bárral „koccinthat” a zeneszerető közönség az új évre. Fellép majd Farkas Róbert, Farkas Richárd, Kisvári Bence, Ökrös Károly, Ürmös Sándor, valamint Németh Juci, Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Keleti András, Lovasi András, Mező Misi és Szűcs Krisztián is. Az együttes évről évre számos hangulatos dalt porol le, de újakat is ír, több platinalemezzel büszkélkedhet már. 

Keleti András, a zenekar énekese elmondta, hogy az újévi fellépésre mindenképp olyan dalokat válogatnak a repertoárból, amelyek humorukkal, vagy éppen szívmelengető hangulatukkal lelki feltöltődést adhatnak a következő évre.

Január 4-én egy tüzes és női energiákban gazdag produkció lehel majd életet mindenkibe, ugyanis “Dívák újéve” címmel ad koncertet Tóth Vera és szeretett big bandje, a 25 éves Budapest Jazz Orchestra, de az esten Király Linda is fellép majd. Vera azt ígérte, ha esik, ha fúj, fantasztikusan kezdjük majd 2024-et, mert szívet és lelket erősítő dalokkal készül!

Kép

Tóth Vera – Fotó forrása: Várkert Bazár

További információk: varkertbazar.hu 
 

Girlandos kaktuszok között

A dél-olaszok számára a család, ezáltal decemberben a közös családi ünneplés a legfontosabb. De nemcsak szenteste és karácsony napjain, hanem már december 1-jén, amikor társasjátékozni ül össze a bő família, s néhány pohár jó bor mellett „hivatalosan” is megnyitják az ünnepi időszakot. A tipikus téli, karácsonyi édességeket az asszonyok egy héttel később, december 8-án, Mária szeplőtelen fogantatásának napján kezdik sütni, így már ilyenkor betölti a szűk utcácskákat a gyümölcsös, fahéjas, narancsos sütemény- és karácsonyillat. A házak előtt is megcsodálható az olaszok számára a karácsonyfánál egy fokkal fontosabb ünnepi jelkép, a betlehem, és elterjedt szokás a betlehemezés is. A települések főutcái fényárban úsznak, a sikátorokban egyedi mediterrán dekorációt, például feldíszített kaktuszokat látni.

Pletyka és dudaszó

Szirakúza Dél-Olaszországnak is az egyik legdélibb városa, de még az Ortigia névre hallgató történelmi központja – amely egy különálló kis sziget – sem zsúfolt ilyenkor. Turistaszezon híján december hónap a helyieké, akik ki is használják ezt: a csendéletet majd minden sarkon jóízű pletykálkodással törik meg – főként a férfiak! Ők csupán szenteste maradnak otthon, egyébként korzóznak, kávéznak, diskurálnak. Mi, kívülállók is bensőséges hangulatban flangálhatunk köztük, a jellegzetes kőerkélyek alatt. A barokk eleganciával keveredő görög építészetet – Szirakúza két és fél ezer éve még fontos görög város volt, a tudós Arkhimédész is itt élt – egészen különleges és harmonikus módon egészítik ki az ízléses karácsonyi díszletek, amelyeknek része a mikulásvirág és a fagyöngy is. Az utcákat ráadásul szicíliai dudások járják, akik a még Néró császár idejéből származó fafúvós hangszerükkel a Megváltó születéséhez kapcsolódó történeteket mesélnek el a zene nyelvén. Egyesek otthonaiba is betérnek, hogy a régi hegyi pásztorok nyomát járva ünnepélyesen hírét vigyék a családok körében a közeledő karácsonynak. Egyik legtöbbet játszott daluk a Tu scendi dalle stelle, azaz Lejössz a csillagokból című.

Mindig jöhet plusz vendég

Klasszikus karácsonyi vásárt Szirakúzában nem tartanak, ám december 13-ától, Szent Luca, vagyis a város védőszentjének napjától egy kiadós ünnepségsorozatot igen. 

Ekkor Szent Luca ezüstszobrát ünnepélyes körmenettel viszik végig a városon, a tengerészek és a katonák a kikötőben hajófüttyel üdvözlik a menetet. 

Az esti tűzijáték után az ezüstszobor egy héten át megtekinthető a helyi bazilika oltárán, majd 20-án újabb körmenettel – kórházakat, betegeket is látogatva – viszik vissza az ereklyét a Szent Luca-katedrálisba. Ezt követi a karácsonyi elcsendesedés, persze az olasz családoknál ez sem jelent néma csöndet. Jellemző, hogy még a karácsonyi családi asztalnál is hagynak üres széket egy esetleg váratlanul betoppanó vendégnek. Aki szenteste nem megy éjféli misére, az karácsony napján keresi fel a templomot, de az is tradíció, hogy a pap csenget be a házakhoz áldott ünnepet kívánni.

Kép

Szerzőnk ilyen sokféle karácsonyfát látott Szicíliában – Fotó: dr. Szász Adrián

Édes élet – sósan is

S hogy milyen Szicíliában a hagyományos ünnepi menü? Bármi kerüljön is az asztalra, az biztos, hogy a minőség mellett a mennyiségre is ügyelnek. A helyi szállásadómtól azt hallottam, hogy náluk nyolc-tíz nő főz ilyenkor a családban 30–40 főre. Az biztos, hogy sült tőkehalat (baccala) fogyasztanak, de a tenger gyümölcsei közül ízlés szerint szardínia, tonhal, kardhal és garnéla is kerülhet az asztalra. Az étkezés alapeleme az Itáliában elengedhetetlen tésztafélék mellett a ricotta, az olajbogyó, az olasz kolbász, a paradicsom és a sajt is, ne lepődjünk meg, hogy ezek a karácsonyi menü összetevői közül sem hiányozhatnak. Olyan csodás foccacciát és mpanatát – ezek sós lepénykenyérfélék, a fent sorolt alapanyagok valamelyikével vagy akár spenóttal, padlizsánnal töltve –, mint adventkor Szicíliában, soha másutt nem ettem! Ha desszertnek Rame di Napolit is találunk mellé, nyert ügyünk van! Ez a mézespuszedli-jellegű, ám még finom (csokoládé- vagy pisztácia-) krémekkel is töltött sütemény főleg Catania környékén divat. Az igazi karácsonyi édesség azonban a cuccia (ami egy ricottás, csokoládés, narancsos desszert), a panettone, a klasszikus olasz karácsonyi kalács gyümölcsdarabokkal és a fánk.

Tűzgyújtás és utcazene

Kelet-Szicíliában – például a gyönyörű Taorminában – érdekes hagyomány szenteste a zuccu, vagyis a máglya meggyújtása a nagyobb tereken. Ez még a pogány időkből ered, ám a keresztények is átvették, mint annak a fénynek a szimbólumát, amely a pásztorokat Krisztus bölcsőjéhez vezette. Aki adventkor ezen a vidéken jár, láthatja az előre kikészített rakás fahasábot, amelyet december 24-én este nyolc óra körül meggyújtanak. A lakosok a tűzgyújtásra össze is szoktak gyűlni a tereken, és a reggelig táplált tűz mellett vacsora után akár az éjféli miséig melegszenek, beszélgetnek. A tűz az éjszaka folyamán új feladatot is kap: azt a nemes szerepet, hogy a kisded Jézust melegen tartsa. 

A kisebb, autentikus települések közül Scicliben a családok saját betlehemmel is készülnek, és egy-egy estére megnyitják kapuikat a látogatók előtt.

 Eközben hol maguk a lakosok énekelnek együtt az utcán, hol alkalmi utcazenész-csapatok járják a kisvárost a legnépszerűbb karácsonyi slágereket előadva. Avola környékének tengerpartközeli barlangjai pedig remek helyszínek az élő betlehemes játékhoz.

Adventi díszek Szirakúzában – Fotó: dr. Szász Adrián

A gyerekek ünnepe

A gyerekek Szirakúzában már Szent Luca napján is kapnak édességet, december 16-ától pedig a Novena di Natale néven futó utolsó adventi hét keretében Bibliát olvasnak, gyertyát gyújtanak és kórusokban énekelnek. Az ajándékozás időpontja és főszereplője családonként eltérő: van, aki szenteste, más karácsony napján kapja meg a kis csomagját – van, aki a kis Jézustól, más a Mikulástól. Ami viszont nagyjából egységes: január 6-án, Vízkeresztkor érkezik seprűjén a kicsikhez az öreg Befana nevű boszorkány, aki édességet tesz a jó gyerekek zoknijába, a rosszakéba pedig szenet vagy virgácsot. A Vízkereszt egyben a hosszú karácsonyi ünneplés végét is jelenti, ahogy nálunk is. Hogy mindezt biztosan valósághűen képzeljük el, az időjárási viszonyokról se feledkezzünk meg: a szicíliai tél 10–15 fokos nappali hőmérsékletet hozhat, de napsütéses adventeken bizony 20 fok fölé is kúszhat a higanyszál. Ekkor jön a póló meg a napszemüveg a díszes pálmafák és kaktuszok között, miközben a távolból – várostól függően – akár egy havas hegyvidék vagy a hósipkás Etna vigyáz ránk.

Alkalmi kapcsolatok a valós kapcsolódás ellen

Norbert olyan családban nőtt fel, ahol gyakori volt a verbális és a fizikai bántalmazás, emiatt nagyrészt rokonok nevelték fel. Gyerekként elszigetelve érezte magát, nem tudott senkihez sem kapcsolódni, menekült a negatív érzések elől, ez pedig szexfüggőségbe taszította. Azt hitte, az alkalmi kapcsolatokban a teljességet és a szeretetet éli meg, de közben egyre csak mélyebbre csúszott.

„Több mint harminc évig voltam kiélésben; önkielégítettem, pornót néztem, ismeretlenekkel szexeltem. Hat éve vagyok felépülő, több programban is részt vettem, de nemegyszer visszaestem. Sokáig azzal áltattam magam, hogy ha a másik is akarja, akkor ez nem is olyan nagy bűn. Később felismertem, hogy minden egyes alkalommal retraumatizáltam magam. Most már hat hónapja vagyok tiszta.”

A legerősebb kapaszkodót az Anonim Szexfüggők csoportjában találta meg. A közösségen belül kéjvágyfüggőnek nevezik magukat, mert azt vallják, a szex és a szexuális kiélés csak a jéghegy csúcsa, a fő problémát a kéj, vagyis az élvezet jelenti. 

Ez a felfokozott érzés és lila ködös állapot a valós kapcsolódás ellen dolgozik. 

Tizenkét lépéses programjukban azt tanulják, hogyan térjenek vissza a realitásba, hogyan kapcsolódjanak valóságosan önmagukhoz, szeretteikhez és Istenhez.

Veszélybe került házasság

„Sokáig küzdöttem a kísértés ellen, de rájöttem, hogy amit saját erőből nem tudok megtenni, azt át tudom adni Istennek. Ilyenkor beismerem a tehetetlenségemet, és elkezdek imádkozni azokért, akiket megkívánok, tehát adok ahelyett, hogy kapnék. A megadás elve, azaz hogy úgy küzdök, hogy nem küzdök, rengeteget segített nekem.”

A feleségének már akkor beszélt a függőségéről, amikor még csak ismerkedtek egymással. A neje hihetetlenül toleráns volt Norberttel, de a kapcsolatuk során komoly mélypontokat éltek meg a visszaesések miatt. Amikor már a válás határán voltak, riadót fújtak, és elkezdtek egy pároknak szóló felépülőcsoportba járni. Közös erővel dolgoznak magukon, a kapcsolatukért és a gyerekeikért.
„Volt idő, amikor úgy éreztem, a Jóisten megmentett engem ettől a dologtól, de később kiderült, hogy csak egy átmeneti gumicsónakot adott, nem oldódott meg a probléma. A mai napig dolgozom azon, hogy valós istenkapcsolatom legyen, hogy át- és megadjam magam, hogy meghalljam őt” – vallja Norbert.

A függő pap és a szabadság felé vezető út

Antal atya szerint egyedül Isten képes megszabadítani az embert a függőségtől, de ez csak úgy történhet meg, ha az illető megteszi azokat a lépéseket, amelyek a szabaduláshoz vezetnek. A gyónás önmagában nem segít, ez csak egy lépés a sok közül – mondja ezt úgy, hogy személyesen is érintett a pornófüggés témájában. 

„Tízévesen kezdődött minden, önkielégítéssel. Akkor még nem volt internet, de hozzájutottam pornómagazinokhoz. Norberthez hasonlóan nálam is jelen volt az elszigetelődés, így enyhítenem kellett a fájdalmat. 

Tizenkilenc éves koromig váltogattam a partnereket, szerettem volna mindent megélni, amit csak lehet. 

Nem a kapcsolatot, hanem annak a pótlékát kerestem, de ez sosem tudott kielégíteni. Aztán beléptem a szerzetesrendbe.”

A pappá szenteléssel, illetve a cölibátus felvételével viszont nem szűnt meg a függőség. „Az első évben különleges kegyelmet kaptam Istentől, elmélyedt a vele való kapcsolatom, és elvette ezt a problémát. De egy év múlva visszatért, és láttam, hogy ezzel dolgom van. Nagyon sokáig nem tudtam, mi a megoldás. Végül szabadító imát kértem egy közösségtől, és ott valami megváltozott. Nem szabadultam meg teljesen a függőségtől, de időt és teret kaptam arra, hogy megtaláljam a szabadság felé vezető utat.”

Antal atya szerint a papoknál nagy a veszélye annak, hogy izolálódnak, emiatt elfoglaltságokat keresnek maguknak: drogokat, szexet, egyebeket. Első kézből tudja, mennyire rossz, amikor az ember egyedül van a függőségével, ezért úgy döntött, nyilvánosan vállalja a történetét, hogy segíthessen az érintetteken. Szolgálatának fontos részét képezi a tanúságtétel arról, hogy a tisztaság lehetséges. Ilyen indíttatásból született meg a Tiszta sor című honlap is.

„Én ugródeszkának szoktam nevezni ezt az oldalt, mert itt utána lehet nézni a témának, és meg lehet tenni az önismerethez vezető első lépéseket. Az illető elgondolkodik az olvasottakon, és ha komolyabban akar foglalkozni ezzel, visszatér, esetleg felkeres egy csoportot.”

Kerülni kell a kísértést

Az Anonim Szexfüggők közösségében arra ösztökélik a résztvevőket, hogy higgyenek egy felsőbb erőben. Ez lehet Isten, de akár a csoport ereje is, vagy maga a természet, a földanya. 

A lényeg, hogy valami olyan erő legyen, amely a függőn túlmutat. Ennek kapcsán az atya kiemeli, a legfontosabb az, hogy felfedezzük, nem mi vagyunk az Isten.

Norbert elmondása szerint az a program, amelyben részt vesz, nagyon szigorú szabályok szerint működik. Ahogy az alkoholistáknál, náluk sem megengedett az a bizonyos egy korty, máskülönben visszaesnek. „Amikor ránézek a tévében egy szereplőre, és nem imádkozom érte, akkor az olyan, mintha berúgtam volna. Nálunk a tekintet az a bizonyos egy korty, ezt kell elkerülnünk, illetve az olyan helyeket, amelyekről tudjuk, hogy nem tesznek jót nekünk. Én személy szerint nem mehetek el az éjszakába, de egy strandra sem.”

Norbert szerint ebből a függőségből nem lehet teljesen kigyógyulni, az ember legfeljebb tünetmentes lehet, ha betartja a szükséges lépéseket. Annak érdekében, hogy a kéjvágy ne bújjon meg a házastársi ágyban, a feleségével olykor szünetet tartanak kölcsönös megegyezéssel. Hozzáteszi, az absztinens szakaszok után nagyon jó és intim tud lenni az együttlét.

A teljes beszélgetés meghallgatható a lejátszóra kattintva.

A cikk és a podcast megjelenését a Szerencsejáték Zrt. támogatta.

Máktorta vaníliás mascarpone-krémmel

Kisgyermekkorom óta hatalmas mákrajongó vagyok. Karácsonykor sokan a bejglibe teszik, én azonban azt a süteményt meghagyom édesanyámnak, aki olyan csodálatosan készíti el, hogy még egy sztárséf sem vehetné fel vele a versenyt. Ám mindig gondoskodom róla, hogy nálunk is kerüljön valamilyen mákos ínyencség az ünnepi asztalra. A következő receptet évek óta nagy sikerrel készítem. 
Nagyon látványos, finom és egyszerűen elkészíthető desszertről van szó, amiből a mákkedvelők mindig kérnek repetát.

Hozzávalók: 
Tészta:
30 dkg darált mák
15 dkg kristálycukor
2 ek liszt
3 dl tejszín
2 tojás

Krém:
50 dkg mascarpone
1 vaníliarúd (vagy 1 tk vaníliapaszta)
10 dkg méz

A tojásokat keverjük habosra, öntsük hozzá a tejszínt, és keverjük tovább. Egy külön tálban keverjük össze a mákot, a lisztet, kristálycukrot, csipetnyi sót, majd a tejszínes tojást is. 22 cm átmérőjű, kivajazott tortaformában süssük 160 °C-on kb. 25 percig. Míg a torta sül, a mascarponét a vaníliával és a mézzel keverjük krémesre (aki szereti a citromos ízvilágot, az tehet hozzá egy teáskanálnyi frissen facsart citromlevet is). Amikor megsült a tészta, hagyjuk kihűlni, és a mascarpone-krémmel tálaljuk. Készíthetünk hozzá erdei gyümölcsös vagy meggyes öntetet: turmixoljuk össze a kiengedett fagyasztott gyümölcsöt és egy kiskanálnyi mézet. A mák, a mascarpone és a gyümölcsöntet fantasztikus ízharmóniában olvad össze. Olyannyira, hogy szinte abbahagyhatatlan.

Kép

máktorta – Fotó forrása: Freepik

Sütés nélküli, villantós zserbógolyó

A zserbó az egyik legkedveltebb hagyományos sütemény, amit karácsonykor nagyon sokan készítenek. Szerencsére pár éve rábukkantam a sütés nélküli verziójára, amit akár még a karácsonyi hajrá közepette is pikkpakk összerakhatunk, és tényleg elronthatatlan! A zserbógolyó, bár formájában rendhagyó, ízében hozza mindazt, amit a nagy klasszikustól elvárunk. 
Nagy előnye, hogy a gyermekeinket is bevonhatjuk az elkészítésükbe, hiszen melyikük ne szeretne golyókat formázni az isteni tésztából, amit közben csipegetni is lehet.

Hozzávalók:
15 dkg puha aszalt sárgabarack
15 dkg darált dió
2 ek porcukor
2 ek baracklekvár
0.5 dl rum
5 dkg dióbél
1 ek vaj
8 dkg étcsokoládé

Az aszalt sárgabarackot nagyon kicsi kockákra aprítjuk, majd 25 percre rumba áztatjuk, és időnként átkevergetjük. Közben a dióbelet durvára aprítjuk, és félretesszük. A rumba áztatott sárgabarackot alaposan kinyomkodjuk, majd összekeverjük a darált dióval és a porcukorral, és annyi baracklekvárt adunk hozzá, hogy a massza összeálljon, és könnyen formázható legyen, majd dióméretű golyókat gyúrunk belőle.
Vízgőz felett felolvasztjuk az étcsokoládét, hozzáadjuk a vajat, és megvárjuk, míg felolvad. Utána levesszük a gőzről, és beleforgatjuk a csokimázba a zserbógolyókat, majd mielőtt megszilárdul rajtuk a csokibevonat, megszórjuk őket durvára aprított dióval. A zserbógolyókat tálalásig tároljuk hűvös helyen.

Kép

zserbógolyó – Fotó forrása: Freepik

Pisztáciás tiramisu recept

Pár éve Toszkánában kóstoltam először pisztáciás tiramisut, és a találkozásból azonnal szerelem lett. Miután több receptet is elolvastam, rádöbbentem, hogy az elkészítése pofonegyszerű, így lett belőle ünnepi desszert, ami a mai napig nagy népszerűségnek örvend a családtagjaim körében. 
Olyannyira, hogy ha azt akarom, hogy még a vendégeknek is maradjon belőle, el kell rejtenem, nehogy idő előtt elfogyjon. 
Senkit ne rémítsen meg, hogy az egyik összetevője a pisztáciakrém, ezt az alapanyagot egyes népszerű drogériákban és hipermarketekben illetve kulináris boltokban is be lehet szerezni, de akár házilag is elkészíthető, az interneten rengeteg receptet találunk hozzá.

A krémhez:
3 db tojás
90 g kristálycukor
500 g mascarpone
190 g pisztáciakrém

A piskótához:
250 ml presszókávé
kb. 25 db babapiskóta
A rétegezéshez:
1 ek holland kakaópor
100 g pisztácia

A krémhez a tojásokat és a cukrot összekeverjük, vízgőz fölött jól felmelegítjük, majd magas fokozaton kihűlésig habosítjuk. A krémbe keverjük a mascarponét és a pisztáciakrémet is. A tál aljára kenünk egy kevés krémet, majd jöhet egy sor kávéba áztatott babapiskóta, kakaópor és durvára aprított pisztácia. Erre krém, egy réteg babapiskóta, kakaópor és pisztácia, majd babapiskóta, krém és így tovább, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére zárásként egy réteg krém, majd kakaópor és durvára vágott pisztácia kerül, végül berakjuk legalább 3–4 órára a hűtőbe, de a legjobb, ha egy egész éjszakát hagyjuk pihenni, hogy szépen megdermedjen, és összeérjenek az ízek.

Kép

tiramisu – Fotó forrása: Freepik

Dédnagymamám rumos-diós rudacskája

A mák mellett a dió a másik nagy kedvencem. A következő édesség dédnagymamám receptje, aminek a hagyományát immár a negyedik generáció viszi tovább karácsonykor. 
Igazi ízlelőbimbó-kényeztető, roppanós, tömény diódesszert, amit nevetségesen egyszerű elkészíteni.

Hozzávalók:
50 dkg darált dió
2 tojássárgája
20 dkg porcukor
fél csomag vaníliás cukor
2 ek rum (vagy rumaroma)

Máz:
2 db tojásfehérje
2 evőkanál porcukor

Az összes hozzávalót összedolgozzuk. Ha nem állna össze a tészta, akkor egy pici tejet adjunk hozzá, hogy gyúrható masszát kapjunk. Ezt csomagoljuk folpackba, és azzal együtt nyújtsuk ki nagyjából 2 cm vastagságúra, majd vágjuk 2–3 cm széles és 6–8 cm hosszú rudacskákra. A rudacskák tetejét kenjük meg a tojásfehérjéből és a porcukorból keményre vert habbal, majd tegyük őket egy sütőpapírral kibélelt tepsire, és mehet 20–25 percre a 150 fokosra előmelegített sütőbe. Ne vegyük ki, hanem állítsuk vissza 100 fokra a sütő hőmérsékletét, és „szárítsuk” további 10–15 percig, hogy a süti roppanós legyen.

A kezdet: vakmerő és mulatságos

Természetesen hollywoodi álma megvalósításáért is meg kellett küzdenie: mielőtt színészi karrierbe kezdett, a nyolcvanas években újságírást tanult, reklám szakirányon. Ám a Missouri Egyetemet – ahol Brad the Pitt-Bullnak becézték – pár héttel diplomázás előtt otthagyta, hogy Hollywoodban próbáljon szerencsét. „Mondtam a szüleimnek, hogy Kaliforniába megyek, művészeti iskolába – magyarázta egy a Tiger Beat magazinnak még 1986-ban adott interjújában. – Nem árultam el, hogy színészkedni tervezek, noha mindig is ki akartam próbálni.” A művészeti iskolába persze sosem jutott el, de egyszer arról is mesélt, hogy miért vonzotta annyira már gyerekkora óta a filmek világa. „Mert az emberek még saját maguk előtt is komplexnek és titokzatosnak tűnnek, egymás számára pedig kifejezetten nehéz esetek. A történetmesélés azonban emlékeztet minket arra, hogy valójában mind hasonlítunk.”

Kép

A fiatal Pitt egy 1977-es fotón – Fotó forrása: Profimedia

Los Angelesben először – az indulásakor mindössze 325 dollárral a zsebében – Melissa Etheridge énekesnő kanapéján húzta meg magát, majd néhány cimborájával béreltek egy lakást. „Nem volt bútorunk, mind az előszoba padlóján aludtunk. De volt tévénk, kenyérpirítónk és magnónk. Mi más kell még egy pasinak?” – emlékezett. A srácokkal egy Job Factory nevű állásközvetítőbe jártak, ahol olyan fura munkákkal kínálták meg őket, hogy azon kezdtek versenyezni, ki kapja a legmegalázóbb megbízást. „Én nyertem! Munkát kaptam az El Pollo Loco nevű étteremben, ahol csirkének kellett öltöznöm, kiállni száz fokban a Sunset Boulevard sarkára, és verdesni a szárnyaimmal. Annyira bejött a produkcióm, hogy visszahívtak!” Hamarosan már kisebb tévés szerepekhez is jutott, például néhány rész erejéig a Dallas sorozatban. Amikor 22 évesen megkérdezték, hol látja magát tíz év múlva, így válaszolt: 

„Szeretnék olyan helyzetben lenni, mint Kevin Costner, aki a csúcson van, és színészként tisztelik. (…) Szeretnék olyan érzést kelteni az emberekben, amit én érzek, amikor moziba megyek.”

Rémálom és öntudatra ébredés

Ugorjunk a kezdetektől a 2022-ben Ottessa Moshfegh írónőnek adott mélyinterjújára, amelyben arról mesélt, hogy a mai napig tollat és papírt tart az éjjeliszekrényén, mert próbálja jegyzetelni az álmait. „Kíváncsi vagyok, mi történik odabent, amikor nem én irányítok” – indokol, kifejtve, hogy egy négy-öt éven át visszatérő álmában rendre megtámadták és megkéselték őt. Általában éjszaka a sötétben, a járdán, egy parkban vagy egy sétányon sétálva, egy utcalámpa alatt elhaladva ugrottak rá és szúrtak a bordái közé. Máskor meg követték, vagy egy gyerekkel együtt üldözték egy házban, de a lényeg, hogy mindig a késelésre ébredt. „Nem értettem, miért akarnak bántani. Ez csak egy-két éve szűnt meg, amikor elkezdtem visszajárni az álomba, és egyszerűen megkérdeztem: miért?” Vajon a megoldás tényleg olyan egyszerű, hogy a paparazzók üldözése miatt érezte magát folyamatosan célpontnak?

Ő inkább úgy hiszi, az egész a félelmeiről, a magányáról és a biztonságérzete hiányáról szólt. Meg az olyan elnyomott gyerekkori szükségleteiről, mint például az egészséges harag kimutatása. Mindezek megértéséhez jegyzeteli ma már a „saját éjszakai filmjét”. „Itt, Kaliforniában sokat beszélnek arról, hogy hitelesen önmagadat add – véli, de hogy ez neki pontosan mit jelent? – Egy olyan helyet, ahol elismerjük azokat a mély sebeket, amelyeket cipelünk.” Mert Brad Pitt szerint nincs ember összetört szív nélkül. „Egész életemben nagyon egyedül éreztem magam – vallja be. – (…) hogy hogyan tudsz együtt élni azzal az ellentmondással, hogy egyszerre hordozol valódi fájdalmat és igazi örömöt, ez az érettség…” Egy tízéves tetoválása a jobb bicepszén – Rumi perzsa költőtől – is ezt a gondolatot fűzi tovább: „Túl a helyes és a helytelen cselekedetekről vallott gondolatokon, van egy rét. Ott várok rád.”

Kép

Brad Pitt és Angelina Jolie gyermekeikkel 2011-ben – Fotó forrása: Profimedia

Aranyláz és az igazi művészet

A félelmei és a belső magánya mellett bizonyos fokú naivitását sem rejti véka alá. Pittről köztudott, hogy dél-franciaországi, provence-i birtokán hobbiból bort termel: világszínvonalú rozét állít elő. Még 2008-ban, volt feleségével, Angelina Jolie-val együtt vették a birtokot, 2014-ben ott is házasodtak össze. Nemrég Pittet azzal kereste meg egy férfi, hogy a területen több millió dollár értékű arany van elrejtve, amelyet a birtok egyik középkori tulajdonosa ásott el még a keresztes hadjáratok idején. „Megszállott lettem – vallja be őszintén. – Egy éven át csak erre tudtam gondolni.” Radarberendezést vásárolt és átkutatta az ingatlant, talán gyerekkori nosztalgiától vezérelve, mert az Ozark-hegységben, ahol felnőtt, sok elásott kincses történetet hallott. Provence-ban természetesen nem került elő az arany, de az kiderült, hogy a férfi, aki megkereste, a radaros cég befektetője volt, vagyis átverte őt. 

„Az egész élmény jó nagy ostobaságba fordult, bár a kincsvadászat izgalmas volt” – summázza.

A borászkodás mellett szabadidejében a kézműveskedésben is örömét leli, noha ezen a téren nem érzi művészinek a teljesítményét. Mint mondja, ez inkább egy sajátos, csendes, kézzelfogható sport számára. „A művészet pedig valami megmagyarázhatatlan – gondolkodik el. – A művészet olyasmi, amitől libabőrösödsz, felállnak a szőrszálak a tarkódon, és könny szökik a szemedbe. Talán, mert rájössz, hogy valaki már előtted megértette: nem vagy egyedül.” Abban viszont, hogy hivatásában a legnagyobb művészek egyike, nincs vita. A rendezőóriás Quentin Tarantino, aki Paul Newmanhez, Robert Redfordhoz hasonlítja, állítja róla: „Egyike az utolsó megmaradt szélesvásznú filmsztároknak. Egy másik emberfajta. Nem hiszem, hogy pontosan le tudnám írni, mert olyan, mintha a csillagfényt akarnám leírni. Akkor vettem észre, amikor a Becstelen brigantyk-at forgattuk. Amikor Brad szerepelt egy jelenetben, nem éreztem úgy, hogy a kamera lencséjén keresztül figyelném. Inkább úgy éreztem, mintha egy filmet néznék – pusztán a négy fal közötti jelenléte ezt a benyomást keltette.”

Brad Pitt hétköznapi harcai
Imádott dohányozni, de mivel képtelen volt mértéket tartani benne, a járvány idején leszokott róla.
Gyermekei nem kereshetnek rá a Google-ben, amelyben letiltotta a saját nevét: „Nem akarok attól függni a szemükben, mások mit gondolnak rólam.”
Úgy véli, prozopagnóziában szenved, azaz képtelen emlékezni az arcokra. Csak azokét jegyzi meg, akikkel rendszeresen találkozik.
Aerofóbiája is van, fél a repüléstől, így alternatív közlekedési módokat használ a filmes projektjeihez.
Egyszer egy 19 éves nő bemászott éjszaka az ablakán az otthonába, felvette a ruháit, és tíz órán át a házban maradt. Távoltartási végzéssel rendeződött az ügy.

Források:
https://www.uselessdaily.com/news/35-interesting-facts-about-brad-pitt-list/ 
https://www.celebrityfunfacts.com/brad-pitt/f78m33/ 
https://faroutmagazine.co.uk/brad-pitt-most-humiliating-job/ 
https://www.gq.com/story/brad-pitt-august-cover-profile 
https://www.imdb.com/name/nm0000093/trivia/?ref_=nm_dyk_trv 
 

A konyhaszekrényben katonás rendben sorakoznak a futószalagon gyártott edények, evőeszközök. Nincs sok becsületük, a kukába kerülnek, ha megsérülnek, vagy csak megunják őket. Sokszor avulástervezettek, vagyis a készítőknek az is céljuk, hogy ne használják a tárgyakat sokáig, mert akkor a fogyasztók mindig újat fognak venni. 

Az ipar feldolgoz mindent, amit a természetben talál, de valójában sok szemetet termel.

Eközben a lelkek mélyén ott él a sóvárgás, amit a fogyasztók nagy része úgy él ki, hogy lájkolja a föld- és rönkházakat a sajátos bútoraikkal együtt, elmegy a kézműves vásárokra, és tátja a száját, mert úgy érzi, a mesében jár.

Emlékszem, gyerekkoromban hogyan vettem magamhoz szépen lassan a kályha begyújtásának feladatát. Nagyon szerettem a tüzet, illetve a tűzrakás szertartását. Vékony szálacskákból kicsi máglyát készítettem, amit meg lehetett gyújtani egyetlen gyufával. Fahasogatás közben lenyűgöző alakzatokra bukkantam! Sokáig csodáltam, s úgy éreztem, kár a tűzre dobnom őket, valami érdekesebbet kellene csinálnom velük, belőlük, de akkor még nem tudtam, mit.

A környéken volt egy asztalosműhely, ahová először a rendszerváltás környékén tévedtem be. Rengeteg érdekes hulladékot találtam ott, amiket elégetésre szántak. 

Voltak köztük nemes fák: hikoridió, vörösfenyő, tölgy, de akadtak lemezkék is egyszerű fenyőből. Úgy éreztem, kincsesbányára bukkantam, és hazahoztam néhány darabot.

Itthon aztán eszembe jutott: mi lenne, ha egy kanalat, pontosabban valamilyen, kanálként használható eszközt készítenék az egyikből, ami jó például teakavaráshoz?

Nyomban csináltam néhányat a családomnak, de a fogadtatásuk vegyes volt: nem értették, mit akarok ezzel, hiszen mindenkinek volt mivel megkeverni a teáját, én mégis úgy éreztem, hogy amit készítek, az sokkal játékosabb, érdekesebb egy gyártósorról érkező kiskanálnál.

Annyira izgatott a fa, hogy hamarosan vettem néhány kanálvésőt, mert ki akartam hozni a legtöbbet a látszólag semmire sem jó fadarabokból. Miután elkészült az első teakeverő lapátocska, elkezdtem gyűjteni a faanyagot, bármerre jártam, összeszedtem, amikben fantáziát láttam. Hamarosan sok kilónyi alapanyag gyűlt össze a lakásban, amiért a környezetem hóbortosnak – más szóval hülyének – gondolt.

Közben a vásárokon, amiket látogattam, gyönyörű dolgokat láttam! A legtöbb eredetiséget az esztergált tálak sugározzák, de azokat sem kézzel készíti az alkotó, hanem esztergálja vagy marógéppel vájja ki, ami nem teljesen kézimunka. Én általában nemes anyagokból dolgozom: tölgy, vörösfenyő, olajfa, cseresznye, hárs, kőris, sárgabarackfa, azoknak is a különleges részeiből.

Továbbra is nagyon izgatnak a fák. Mi rejlik bennük? Kijön-e az anyagból az, amit sejtek? 

Az alkotásaimmal szeretném megmutatni az embereknek, hogy vannak értékek, amelyek úgy léteznek körülöttünk, hogy csak ki kell bontanunk őket a természet adta „csomagolásukból”.

Az íveket, hajlásokat nem kifaragom, hanem kibontom a fákból, így az elkészült tárgyakban érezni lehet a természet jó szándékát.

Egy segélyszervezet életében az advent mindig kiemelt időszak. Hogyan telik az ünnepi előkészület a Katolikus Karitásznál?

Zagyva Richárd: Ahogy minden évben, idén is elindítottuk a Tárjátok ki a szíveteket! adventi segélyprogramot, ennek két szegmense van: a segítségnyújtás és az adománygyűjtés. Az egyházmegyei karitászszervezetek és a plébániai karitászcsoportok országszerte élelmiszerrel, karácsonyi ajándékokkal, fenyőfaosztással, valamint ünnepi eseményekkel segítik a rászorulókat. Több kiemelt esemény is megvalósul, tartunk például gyermekeknek és időseknek is ajándékozással egybekötött karácsonyi rendezvényeket. Ilyen alkalom lesz többek között december 21-én Budapesten, a Magyar Szentek Templomában, amikor 200 menekültet látunk vendégül, közülük több mint száz gyermeket ajándékozunk meg. 

Az Angyalbatyu programmal is a kicsik számára teszik szebbé a karácsonyt. Beérkeztek már a dobozok?

Z.R.: Igen, az Angyalbatyu programunk december 10. környékén lezárult, ezt követően a csomagok eljutnak az egyházmegyei központokba, majd országszerte kiszállítjuk őket, illetve Kárpátaljára is viszünk kétezer angyalbatyut. Tavaly közel 25 ezer doboz érkezett be, reméljük, ez idén is meglesz. 

Egész évben él a 1356-os adományvonalunk is, amivel hívásonként 500 forinttal lehet támogatni a rászorulókat.

Karácsony kapcsán legtöbbet a gyermekekről beszélünk, de sokan élnek egyedül: idősek, hajléktalanok. Nekik hogyan segítenek?

Z.R.: Nemcsak karácsony van, hanem tél is, ezért ilyenkor a krízisjellegű segélynyújtásra is szükség van. Kályha, lakhatási segítség, számlák kifizetése. Sokszor szervezünk magányos idősek számára rendezvényeket, és az önkénteseink rendszeresen látogatják az időseket, betegeket otthonaikban. Ilyenkor nekik is készülünk kis csomaggal, illetve hívjuk őket közös szeretetvendégségre. A hajléktalanoknak ruha-, ételosztás alkalmakat biztosítunk.

Baranyában 2019. óta vesznek részt a Felzárkózó Települések Programban. Mi a munkájuk lényege?

Decsi-Bíró Adrienn: Tizenegy baranyai felzárkózó településen vagyunk jelen nap mint nap, az Ormánságban és a szigetvári térségben. Pár száz fős településekről beszélünk, mint Piskó, Lúzsok, Drávaiványi, Téseny, Kisszentmárton. Az ismeretlen kis falvak megrázó, mély sorstörténeteket mutatnak, amellyekkel feladatunk, küldetésünk van. Jelenlét Pontokat hozott létre a Katolikus Karitász, ezek egész nap nyitva tartó közösségi és szociális szolgáltató terek, ahova betérhetnek a lakosok. 

A Felzárkózó települések Magyarország 300 olyan települése, amelyek a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Jellemzően nagyon alacsony az iskolai végzettség szintje, viszont nagyon magas a munkanélküliségi ráta, jelentős az iskolai lemorzsolódás. A legtöbb gyermek maximum a nyolc osztályt fejezi be. A szociális, állami szolgáltatások nem érnek el ide. 

Amikor megérkezünk egy településre, örömmel fogadják a kedves piros kabátos kollégákat, de úgy tekintenek ránk, mint egy elsuhanó mikulásszánra, ahonnan lepattan egy-két csomag. Néhány év alatt megértik, azért vagyunk ott, hogy velük együtt olyan változásokat dolgozzunk ki, amelyek az egész település életére pozitívan tudnak hatni. 

Kép

Jobbra Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese – Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Többgenerációs családokról beszélünk. A felnőttekhez a gyerekeken keresztül vezet az út?

D.B.A.: A gyerekek mindig nyitottak az új dolgokra, az izgalmakra, a játékra. Sokszor kézműves foglalkozásokon keresztül ismerjük meg őket először. 

Ezzel párhuzamosan a szülőkhöz is elkezdünk kapcsolódni, megértjük, hogy egy-egy tanulási nehézség milyen családi problémából fakad: adósságteher, lakhatási gondok, nincs meleg, fűtött szoba, íróasztal.

Talán furcsa, talán nem, de ezen családok többsége is rendelkezik okostelefonnal, a fiatalok használják a közösségi platformokat. Mindannyian vágyunk arra, hogy elfogadjanak minket, hogy szeretve legyünk, a digitális világ ezt gyorsan és intenzíven tudja nekünk megadni. Felteszünk egy képet, rá valamilyen filtert, és rögtön tökéletesnek látszunk, egy klikkeléssel számtalan pozitív visszajelzést, szíveket, lájkokat kapunk. A hozzánk betérő fiataloknak, rászorulóknak mi a valós elfogadást igyekszünk megadni. Szeretlek, szeretettel fogadlak, hibáiddal, botlásaiddal együtt, úgy, ahogy vagy, mindenféle filter nélkül. 

Hogyan zajlik az advent egy kis baranyai közösségben?

D.B.A.: Behívjuk a falu lakosságát, közösen szoktunk adventi koszorút készíteni, gyertyát gyújtani. Készítünk együtt mézeskalácsot, verseket, betlehemes játokot, karácsonyi dalokat tanítunk a gyerekeknek, így megmutathatják, hogy értékes tagjai a közösségnek. Piskón a férfiakat is kértük, hogy legyenek az adventi készületünk aktív részesei. Év közben ezermesterklubba járnak, és idén egy olyan fából készült adventi koszorút faragtak, ami a falu dísze lett.  A gyerekek pedig minden héten megfestenek egy gyertyát.
De a tél, az advent sok baranyai családnak nehéz időszak is. Jellemzően fa- vagy vegyestüzelésű kályhát használnak, hiszen sok helyen nincsen gáz. Az ételt a kályha tetején, vaslapon melegítik meg. Az ünnepen ők is szeretnének egy-két finomabb falatot tenni az asztalra, ami azt eredményezi, hogy másra viszont nem jut. Előfordult, hogy egy lakosnál kéményt kellett újjáépítenünk, mert életveszélyessé vált, és egyáltalán nem tudták befűteni a lakást. Míg egy kisbabát váró család azzal fordult hozzánk, hogy a védőnő jelzése alapján, ha nem tudunk tiszta padlózatot, meleg vizes fürdőszobát építeni, akkor nem vihetik haza a kórházból a babát. 

Egy karitatív szervezetnél mi a siker?

Z. R.: A társadalmunk hajlamos arra, hogy eredményekben, statisztikákban mérjük a sikert, amik általában a hírekben szerepelnek is. Nem arra kell büszkének lenni, hogy egy programban hány csomagot adtunk át, mennyi kályhát osztottunk ki, hanem arra, hogy mindez hogyan történt. Ez a küldetésünk lényege: hogy személyesen történjen, vigyék bele munkatársaink, önkénteseink a saját idejüket, szeretetüket. 

Persze segít egy csomag, segít egy számla kifizetése, de nekünk az a siker, amikor valami változás indul el az ő életében, és ő is a részévé akar válni ennek a változásnak. 

D.B.A. : Baranyában is arra ösztönözzük a családokat, hogy az öngondoskodás útjára lépjenek. A maguk erejét, tudását is tegyék bele a munkába, ne csupán tőlünk várják a segítséget, mert akkor lesz ez a folyamat sikeres. Kisszentmártonban az egyik családot vetőmagokkal és szaktanácsokkal segítettük a Zöldellő Kertek nevű programunk során. Olyan gyönyörű zöldségtermésük lett, hogy nem tudták elfogyasztani, ezért a helyi piacon árulták, majd a felesleget behozták a Jelenlét Pontra, ahol a gyerekek uzsonnáihoz használtuk fel a termésüket. Vissza tudtak adni a saját közösségüknek abból, amit ők is kaptak. 

Kép

Decsi-Bíró Adrienn – Fotó: Vermes Tibor

Mi a Katolikus Karitász üzenete a többségi társadalom számára pár nappal az ünnepek előtt?

Z. R. : Próbáljuk meg észrevenni azokat az embereket, akik nem feltétlenül vannak a szemünk előtt! Sok család sorsa egyértelműen látszik, de sokan rejtve vannak. Mindig a szegényekre gondolunk, de nem csak nekik van szükségük reményre, bátorításra, odafordulásra. Például a magányos idősek, ahol a rokonság távol van, vagy sehol sincs, vagy az erőszakot elszenvedő nők, családok, az üldözöttek, az emberkereskedelem áldozatai.

D.B.A. : Mi a Kárpát-medencében – legyen valaki a társadalom elismert vagy lenézett tagja – mind egy közösséget alkotunk. Mindnyájunk felelőssége, hogy ebben a közösségben minden embert megillessen a méltóság, amit a Jóisten adományozott nekünk. Egy nemzetközösség erejét is mutatja, ha oda tudunk fordulni egymáshoz, meg tudjuk látni a másik gyengeségét. Hiszem azt, hogy az ilyen találkozásokkor, amikor valaki segítséget nyújt egy rászorulónak, ő is kap valamit, megérzi azt, hogy a másik ember valami másban erős, mást tud adni számára. 

Támogatott tartalom.

Habsburg Ottó, ismeretlen ismerősünk, a korona nélküli uralkodó

Szőkefürtös kiskamasz egy fényképezőgéppel, felmutató, figyelemre intő ujjal. Ugyanaz a fiú, akit kicsi gyermekként dokumentumfilmekben mozgóképen is láthattunk fehér díszmagyarban édesapja, Habsburg IV. Károly királlyá koronázásán. Kopasz, bajuszos, szemüveges, barátságos öregúr, aki a nyolcvanas-kilencvenes években sokszor jött Magyarországra, és enyhe arisztokratikus akcentussal, de kiválóan beszélt magyarul. A kezdő és végső fényképfelvételek között sok évtized lepergett, a 20. század zivataros történelmének java. A Habsburg Ottó Alapítvány 99 válogatott fotóval, igényes, reprezentatív albummal tiszteleg névadója, a soha meg nem koronázott utolsó trónörökös emléke előtt. A fotókon látható személyeket és eseményeket ötnyelvű – magyar, angol, német, francia, spanyol – leírások magyarázzák, valamint tartalmas, érdekes tanulmányok, visszaemlékezések egészítik ki. Aki végiglapozza ezt a szép, gazdag tartalmú kötetet, úgy érezheti, mintha karnyújtásnyi távolságba kerülne ezzel a jó szándékú, okos, nagylelkű emberrel, aki „civil” politikusként, álruhás királyfiként az európai népek egységét és gazdasági-erkölcsi felemelkedését tartotta legfőbb hivatásának, küldetésének.
Az album lapozgatását a történelem iránt érdeklődő embereknek ajánlom elsősorban. 

99 év, 99 kép Habsburg Ottó életéből. A képeket válogatta, a kötetet szerkesztette Dékány Szilveszter. Habsburg Ottó Alapítvány, Helikon Kiadó, 2023.

Magyar detektívtörténet a 20. század elejéről

„Az elveszett lány” egy kalandos magyar regény, amely 1918-ban játszódik, és szövevényes bűnügyi cselekményével magával ragadja olvasóit. Az írónő, aki „civilben” irodalomtörténész és az 1918–1920-as évek magyar világának kutatója, most krimiben meséli el, teszi átélhetővé ennek a néhány fordulatos évnek – a világháború utáni bizonytalanság, a spanyolnátha-járvány időszakának – történetét. Egy fiatal szombathelyi lány Budapestre szökik titkos szerelmével, akiről kiderül, hogy bűnöző – Ilka, a húga a nyomába ered, hogy megmentse. Ez az alaptörténet egyre tágul, egyre színesebb lesz, és felvonulnak benne a korszak jellegzetes figurái: rendőrtisztek, frontról hazatérő katonák, apácák, nőszervezetek aktivistái, papok, pincérek, házmesterek, bérkocsisok, úrnők és cselédek… Szinte úgy érezzük az érzékletes és izgalmas sorokat olvasva, mintha mi járnánk a Mikszáth téren, a Szent Szív Társaság Sophianum nevű iskolájában, a kávéházakban, a Vígszínházban, a Szociális Missziótársulat irodájában a Ferenciek terén, a régi Erzsébet hídon. Ilka, a főszereplő tizenéves lány, aki maga is detektívvé válik, olyan megpróbáltatásokat és kalandokat él át, amelyek átléptetik a felnőttkorba, ahogy az őt gyerekként körülvevő „boldog békeidők” világa is éppen átalakul egy új társadalommá. 
Ebben a regényben minden korosztály megtalálhatja azt, ami őt megszólítja. Aki szereti a 20. századelő hangulatát, a detektív- és fejlődésregényeket, a fordulatos cselekményfűzést, reménykedhet a regény folytatásában is.

Kollarits A. Christie: Az elveszett lány. Jezsuita Kiadó, 2023.

Jézus Japánban, ahogy Endó Súszaku látta

Japán család az 1950-es években: egy felnőtt férfi és a húga özvegy édesanyjukkal Tokió külvárosában élnek. A férfi egyszer csak levelet kap Franciaországból, gyerekkori francia levelezőpartnerétől, aki értesíti, hogy hajón Japánba érkezik látogatóba. A család persze nagy vendégszeretettel fogadja az idegent, akiről csak annyit tudnak, hogy Gaston Bonaparténak hívják, és a nagy Napóleon leszármazottja. Ám az európai vendég okozta büszkeség hamarosan elillan. Gaston nemcsak csúnya, hanem igen furcsán viselkedik. Mintha kissé bolond lenne. Folyton, mindenkiben a jót keresi. El akar jutni minél több emberhez, akiknek kavarodást okoz az életükben, kilendíti őket bejáratott és megkövült erkölcsi meggyőződéseikből. A vele kapcsolatba kerülők hamarosan azt veszik észre, hogy megváltozik az életük, a gondolkodásuk… és ez néha vérrel és könnyekkel jár.
Endó Súszaku, világhírű japán író a szigetország legismertebb katolikusa volt, aki valamennyi regényében a jézusi tanítás japán útját kereste. Gaston sorsában egy jézusi figura, egy missziós lelkületű keresztény tragikus, látszólag kudarccal végződő, mégis felemelő történetét ábrázolja finom, visszafogott írói eszközökkel.
A regényt csak érett gondolkodású felnőtt olvasóknak ajánlom.

Endó Súszaku: Csodálatos bolond. Fordította Nemeshegyi PéterSJ és Ikematsu-Papp Gabriella. Jezsuita Kiadó, 2023.

Baska magyarul beszélt, ami tiltott volt

Ma már kiráz a hideg mindenkit, aki azt olvassa, hogy egy kisfiút naponta megvert a tanára azért, mert óraközi szünetben magyarul beszélt, és egyik osztálytársa beárulta. Pedig ez így történt a tizenkét éves Baska Józseffel, akinek magyar családját Csehszlovákiában, 1945-től a Beneš-dekrétumok következtében egyre több atrocitás érte, ellehetetlenítve az életüket. A pattanásig feszült helyzetben, amikor deportálni akarták őket a Szudéta-vidékre, a családfő megszökött és elbújt, hogy ne vihessék el őket. Úgy döntött, hogy Magyarországra szöknek, és titokban tervezték a menekülésüket. A kisfiúra, aki a négy testvér közül a legidősebb volt, szinte emberfeletti feladat várt: neki kellett megszerveznie – télen, nagy hidegben, éjszakánként haladva, nappal bujkálva – a család újraegyesítését, hogy mindenüket hátrahagyva egy szekérrel elindulhassanak a vágyott szabad világba. Magyarországra, ahol persze nem teljesen tárt karokkal fogadták a menekülőket – de ez már egy másik regény témája lehetne. 
Ennek a lidércnyomásos, pattanásig feszült néhány napnak a lebilincselő megörökítése a „Baska magyarul beszél” című kisregény, amely Baska József szépirodalmi igényességgel megírt visszaemlékezése gyerekkorának e meghatározó epizódjára. Ő később ismert képzőművész lett, és haláláig hordozta a menekülés és újrakezdés rögös időszakának kitörölhetetlen emlékeit. 
Könyvének elolvasását mindenkinek ajánlom a nagyobb gyerekektől a szépkorúakig.

Baska József: Baska magyarul beszél. Trend kiadó, 2023.

Rémálomból forgatókönyv 

A huszonhét éves Stephen King és felesége, Tabitha 1974 októberében a Colorado állambéli patinás Stanley Hotelben szállt meg a Sziklás-hegység egyik nemzeti parkjában. A szálloda a téli zárás előtti utolsó napját élte, és a házaspár döbbenten vette tudomásul, hogy rajtuk kívül már egyetlen vendég sincs a hotelben. A vacsoránál kettesben ültek egy óriási ebédlőteremben, miközben az összes többi asztalra már fölpakolták a székeket. Klasszikus zene visszhangzott a hangszórókból, és a pincér egyetlen menüt ajánlott nekik. Vacsora után Tabitha aludni ment, de King bejárta az elhagyatott szálló hosszú és kihalt folyosóit. Eljutott a tátongóan üres bárba, ahol egy Grady nevű pultos italt szolgált föl neki. Aznap éjjel Kingnek borzasztó rémálma volt. Azt álmodta, hogy egy elszabadult locsolócső a hároméves kisfiát üldözi a hotel félelmetes folyosóin. 

Iszonyodva ébredt föl, és aznap éjjel már nem is tudott elaludni. Ehelyett inkább kigondolta minden idők egyik leghíresebb horrorregényének, a Ragyogásnak a történetét. 

Stephen King ebben az időben már jó nevű befutott író volt két bestsellerrel a háta mögött. Nem volt nehéz dolga eladni az ötletet a kiadójának, majd 1977-ben meg is jelent az új regény. Még ebben az évben lecsapott rá a világ egyik legismertebb filmrendezője, Stanley Kubrick. Bármely írónak nagy megtiszteltetés lett volna ez, hiszen Kubrick nevéhez olyan világsikerek kötődtek, mint a 2001: Űrodüsszeia és a Mechanikus narancs. Azonnal alá is írták a szerződést, sőt King maga vállalkozott arra, hogy megírja a film forgatókönyvét a saját könyvéből. 

Úgy gondolta, az általa megálmodott történet valóban a filmvászonra kívánkozik. Egy alkoholproblémákkal küzdő tanár, Jack Torrance, aki regényének írására akar koncentrálni, elvállal egy tökéletesnek tűnő állást. A hegyek között álló Overlook Hotel gondnoki teendőit látja el, amíg a létesítmény télire bezár, és a nagy mennyiségű hó miatt hónapokra hermetikusan elszigetelődik a külvilágtól. Feleségével és kisfiával beköltözik a gigantikus és kihalt épületbe, majd megkezdik magányos életüket. Az igazgató ugyan figyelmezteti őt, hogy a Grady nevű korábbi gondnok beleőrült a bezártságba, és lemészárolta a családját, Jack azonban nem veszi komolyan ezt a figyelmeztetést. A bezártság és a szálloda sötét múltjának kísértetei persze hamar megtalálják az utat a lelkéhez. Korábbi függősége és visszafojtott agresszivitása utat törnek maguknak, és a hotel kísértetei lassan őt is abba az irányba terelgetik, mint az elődjét. Felesége, Wendy egyre rémültebben tapasztalja, hogy férje fokozatosan szörnyeteggé válik, de tehetetlen. Mindenki másnál jobban érzékeli a múlt kísérteties lenyomatait a kisfiuk, Danny, aki a „ragyogásnak” nevezett paranormális képessége miatt különösen érzékeny az ottani titokzatos jelenségekre. 

Kép

Képkocka a filmből – Fotó forrása: Profimedia

Az izgalmas és kísérteties események, majd a katartikus végkimenetel hatalmas sikert hozott Kingnek, és a film is sokat ígérő perspektívával kecsegtetett. 
Több amerikai újságban megjelent egy hirdetés, amelyben öt-hét éves fiúkat kerestek az egyik főszerep eljátszására. A több ezer jelentkező közül végül egy Danny Lloyd nevű kisfiúra esett a választás, mivel nem ijedt meg a kamerától. Hosszasan és megbízhatóan tudott koncentrálni, utasításokat teljesíteni, ráadásul az angol nyelvet is éppen olyan akcentussal beszélte, amely megfelelt a szerep kívánalmainak. Danny a szüleivel a forgatás helyszínére, Angliába költözött.

Kíméletlen forgatás 

A forgatás hamarosan megkezdődött. Kubrick pedig nem ismert kompromisszumot, mindennek pontosan olyannak kellett lennie, ahogyan azt ő elképzelte. Azzal kezdte, hogy kihajította Stephen King forgatókönyvét, és Diane Johnsonnal megírták a saját verziójukat. Diane később megjegyezte: „A Ragyogás nem tartozik a komoly irodalom kategóriájába. (…) Éppen ezért érdekes megfigyelni, hogy hogyan lehet egy rossz könyv ennyire nagy hatású. (…) Mindenesetre így legalább nincs rossz érzése az embernek, amikor tönkreteszi. Tudhatjuk, hogy nem egy nagy művet tettünk tönkre.”  

A forgatáshoz létrehozták a filmtörténelem addigi leghatalmasabb díszleteit: az Overlook Hotel grandiózus belső tereit teljes méretben felépítették. A külső helyszíneket is óriási arányokban láttatták, a mindent elborító hó megjelenítéséhez pedig Kubrick több ezer tonna sót és hungarocell-reszeléket hozatott. A stáb tagjai hosszú heteken át gázoltak ebben a keverékben, mialatt a ruházatuk szinte szétrohadt a rengeteg sótól. A misztikus téli ködöt is olyan technológiával hozták létre, amilyenről ma már szó sem lehet. Olajat égettek, és ennek a füstjét fújták a díszletek közé. A teljes stáb ezt az ártalmas gőzt lélegezte be a hosszú forgatási napok alatt. 

Kubrick vadonatúj és méregdrága technológiát használt, az úgynevezett steadycamet. A híres jelenetek – mint például az, amelyikben a kis Danny a triciklijén teker a végeláthatatlan folyosókon és a padló fölött néhány centiméterrel sikló kamera tökéletes simasággal követi – szintén e bonyolult szerkezettel készültek, amely az operatőr mozdulatainak egyenetlenségeit tökéletesen kiegyensúlyozta. 

Kubrick gyilkos tempót diktált és nem ismert könyörületet. Soha nem fordult elő, hogy harminc-negyven próbálkozásnál kevesebből sikeresen rögzítettek volna egy jelenetet. Az eredetileg négy hónaposra tervezett forgatás több mint egy évig tartott. 

Minden önzése és megalomániája ellenére a rendező figyelmesen és nagy szeretettel bánt a hatéves Dannyvel. A horrorisztikus jelenetek felvételének napjain a forgatási helyszínek közelébe sem engedte. A kisfiúnak fogalma sem volt arról, hogy milyen filmben szerepel. A szülei mindig vele voltak, a stáb tagjai játszottak vele. 

Kép

Képkocka a filmből – Fotó forrása: Profimedia

Ugyanakkor a felnőtt színészek már nem jártak ilyen jól. A rendező őszinte alakításokat akart látni, ezért nem válogatott az eszközökben ahhoz, hogy a megfelelő lelki állapotba hozza őket. A megőrülő családapát alakító Jack Nicholson például heteken át csak az általa legjobban gyűlölt ételeket fogyaszthatta, így a megfelelő elkeseredett dühöt érezte a szerep tökéletes megformálásához. A legrosszabbul azonban a női főhőst, Wendyt játszó Shelley Duvall járt. Kubrick azt akarta, hogy rémülete és kiszolgáltatottsága valódi legyen. Parancsba adta a stáb minden tagjának, hogy hanyagolják el a színésznőt, ne barátkozzanak, ne társalogjalak vele. Ő maga is gyakran kritizálta, soha nem dicsérte a munkáját. Duvall később elmondta, hogy a forgatás teljesen kifordította önmagából. Egyedül lakott egy apró bérelt lakásban. Reggel kilenctől éjszakáig hisztérikus pánikba kellett hajszolnia magát, és a forgatás hosszas hónapjai alatt szinte soha nem pihenhetett. A film leghíresebb és egyben legijesztőbb jelenetében a józan eszét elveszítő férj a szálloda halljának lépcsősorán felfelé követi Wendyt, aki rettegve hátrál, és egy baseballütővel ügyetlenül hadonászva próbálja védeni az életét. Ezt a jelenetet Kubrick százhuszonhétszer játszatta el a két színésszel. (Ez csak azért maradt le a Guinness-rekordról, mert azt a Ragyogás egy másik jelenete nyerte el.) A lépcsős jelenet felvétele három hétig tartott, a színésznő éjszakákon át nem aludt, a kezét véresre törte a baseballütő, haja csomókban hullt a stressztől. A végeredmény a filmtörténelem egyik kiemelkedő színészi teljesítménye lett. 

Selejt vagy remekmű? 

Amikor 1980-ban a mozikba került a film, Stephen King szinte dührohamot kapott. Nem tudta elfogadni, hogy az általa megalkotott alapgondolatokat semmibe vették. 

Szerinte Jack Torrance átlagember volt, akit a szálloda természetfölötti jelenségei taszítottak az őrületbe, Kubrick verziójában pedig kifejezetten a bezártság és az elszigeteltség okozta a bajt.  

A rendező nem akart olyan filmet készíteni, amelyben a halál után még következhet valami. A feleség megjelenítése is felbőszítette Kinget. Szerinte a filmes verzióban Wendy egy ostoba, egyfolytában sikoltozó, elnyomott háziasszonyként jelenik meg, amit kifejezetten nőgyűlölő álláspontnak tartott. Az alkoholizmus megjelenítésével sem volt elégedett, mivel Kubrick azt csak mellékszálként kezelte. Stephen King regényében ez volt az egyik legfontosabb és teljes mértékben önéletrajzi jellegű tényező. Tulajdonképpen saját magát írta bele Jack Torrance szerepébe, mivel a regény születésekor – saját elmondása szerint is – minden szert magába tömött, ami csak ártott. Az alkoholon kívül kokainnal, Xanaxszal, Valiummal, sőt cigarettacsikkekkel és szájvízzel kábította magát, ebbe kis híján bele is halt. 

A kritikusok is fanyalogtak eleinte, sőt a legrosszabb filmnek és a legrosszabb rendezésnek járó Arany Málna díjra is jelölték. Shelley Duvall is elszenvedett még egy utolsó megaláztatást, amikor őt is „felterjesztették” a legrosszabb színészi alakítás címére. Ő egyébként soha többé nem nyerte vissza korábbi önmagát. Elmeállapota lassan, de biztosan romlott. A Dr. Phil című közismert beszélgetőműsor egyik 2016-os adásában elhanyagolt külsővel jelent meg, és azt ecsetelte, hogy idegenek látogatják, illetve az akkor már elhunyt Robin Williams alakváltó lényként rendszeresen beszélget vele. Stanley Kubrickról azonban azóta is szeretettel és tisztelettel beszél. 

A Ragyogás megítélése később gyorsan javulni kezdett, a világ lassacskán megértette Stanley Kubrick gondolatvilágát. 

A film a legtöbbet vitatott, legrészletesebben elemzett alkotássá vált a filmtörténelemben.

Számos utalást véltek felfedezni, amelyeket a rendező ültetett el a mondanivalóban: szimbólumokat az amerikai indiánok lemészárlására, a holokausztra, valamint egyes lelkes elemzők szerint az amerikai imperializmus kritikája is megjelenik a képkockákon. Nemrég egy kimerítő, kétezer-kétszáz oldalas antológia is megjelent a forgatás történetéről. A Ragyogás világhírű film lett, és az alkotók közül mindenki jól járt.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>> 

„A kölcsönös tisztelet” – felelte Jon Bon Jovi a riporter azon kérdésére, hogy mi a titka a több évtizedes boldog házasságának. Egy, a People magazinnak adott, korábbi interjújában a zenész azt is felelevenítette: őket már nagyon fiatalon egymás mellé sodorta az élet. Emiatt szinte együtt nőttek fel a feleségével, a kapcsolatuk viszont épp olyan harmonikus, mint a kezdet kezdetén. „Nagyon szeretjük egymást és a másik társaságát” – fűzte hozzá a világhírű énekes, hozzátéve, ezért mindketten keményen meg is dolgoznak. 

Két lábbal a földön

„Igyekeztünk nem bedőlni azoknak a csapdáknak, amelyeknek oly sok híresség áldozatul esik. Számtalan kapcsolatot láttunk tönkremenni ilyesmik miatt, akár a közelebbi, akár a távolabbi ismeretségi körünkben – meséli. 

– Az, hogy dalokat szerzek és történetesen elég jó vagyok az előadásukban, csak a munkám; én ezzel foglalkozom, viszont nem ez határozza meg a személyiségemet – hangsúlyozza a zenész-énekes. 

– Akkor vagyok a legboldogabb, ha szeretem azt, amiből élek, jót teszek a családommal, ha egy kicsit is jobbá tehetem a világot” – vallja a rocksztár.
A slágerlistás dalok, rajongók hada, gigászi turnék dacára az olasz származású Jon Bon Jovi (eredeti nevén John Francis Bongiovi) a mai napig két lábbal áll a földön, a feleségéhez fűződő, szilárd köteléknek is köszönhetően.

A szerelem évről évre nő

Jon Bon Jovi és Dorothea Hurley az 1980-as években ismerte meg egymást egy gimnáziumi történelemórán – állítólag a fiú csak puskázni akart a lány irományáról dolgozatírás közben. A tinédzserek kapcsolata csevegéssel indult, majd találkozgatni kezdtek. Már javában egy párt alkottak, amikor Jon zenekara üstökösként robbant be a zenei világba: bár az 1983-ban alapított banda már az első két lemezével is egészen sikeres volt, az igazi áttörést a Slippery When Wet című album hozta meg, amin a banda máig egyik legnagyobb slágere, a Livin’ on a Prayer is szerepelt. 1989-ben, karrierje csúcsán Jon hirtelen ötlettől vezérelve azzal állt Dorothea elé, hogy „most azonnal” kössék össze az életüket, méghozzá titokban. 
Jon nem számíthatott sok támogatásra e téren: menedzsere, de még az édesanyja sem lelkesedett az ötletért, hogy megházasodjon. Attól tartottak, hogy ezzel a lépéssel egy csapásra véget vet a felfelé ívelő, fényes zenei karrierjének, lerombolva a „macsó” rocksztár képét. Ám ez mit sem zavarta a nyolcvanas évek egyik legnagyobb sztárját, akit női rajongók sikoltozó hada kísért, amerre csak járt: Jon Bon Jovi eltökélt volt. Az idő pedig őt és Dorotheát igazolta, akivel azóta sem inogtak meg a döntésükben. Épp ellenkezőleg: Jon szerint a felesége iránti szerelme évről évre nő. 

Kép

Jon Bon Jovi és felesége 1991-ben – Fotó forrása: Profimedia

A zenész azt is elárulta, hogy neje a múzsája az általa írt érzelmes balladáknak.  Hálás azért, hogy felesége személyében olyan erős támaszra lelt, akit szerethet és akiben megbízhat, aki segített neki egyre nagyobb magasságokba jutni. 

„Dorothea a ragasztó, a tű és a cérna, ő az, aki mindent egyben tart” – mondta Bon Jovi. 

A család a legfontosabb 

Nem csak házaspárként, szülőkként is mindig arra törekedtek, hogy a hétköznapi emberek életét éljék, sallangok nélkül – már amennyire ez egy világsztár esetében lehetséges. 34 éve tartó házasságuk gyümölcse négy gyermek: egy lány és három fiú, akiket – ahogyan Jon Bon Jovi fogalmaz – mindig is megpróbáltak védeni a szélesebb nyilvánosságtól. 

„Sosem rángattuk bele ilyesmikbe a gyerekeket – fogalmazott Dorothea egy interjúban. – Én például soha nem mutattam a tévére, hogy nézzétek, ott van apa! Mindig is nagyon igyekeztünk, hogy a gyerekeinknek normális életet biztosítsunk” – tette hozzá. 

Középső fiúk, Jake a közelmúltban került a hírek középpontjába annak kapcsán, hogy tavasszal egy, az Instagramon közzétett „örökké” feliratú posztban jelentette be eljegyzését a Stranger Things című népszerű filmsorozat fiatal színésznőjével, Millie Bobby Brownnal. 

A 19 éves színésznő és 20 éves párja két éve vannak együtt, fiatal koruk miatt a lánykérésnek meglehetősen negatív visszahangja lett a közösségi médiában. 

„Úgy érzem, mindegyik gyerekem megtalálta azt az embert, akiről azt gondolja, hogy eggyé tud válni vele” – kommentálta az eljegyzés hírét Jon Bon Jovi a média érdeklődésére. Fiát védve azt is hozzáfűzte, nem hisz abban, hogy az életkornak ez esetben túl nagy jelentősége volna – amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját házassága.