Egykor márciusban indult az év

A legkorábbi római naptár a tavaszi munkák kezdetével, márciussal kezdődött, és csak tíz holdhónapos volt. Mivel a hideg téli hónapokban úgysem lehetett mezőgazdasági munkát végezni, azzal az időszakkal egyszerűen nem foglalkoztak. Vagyis a római naptár tíz hónapból és egy igen kevéssé meghatározott téli időszakból állt. Ez utóbbi változó hossza miatt a naptár ritkán mutatott egyezést a szoláris évvel.

A szoláris, vagyis a napév a Föld Nap körüli keringési ideje, két tavaszi napéjegyenlőség között eltelt idő: 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 másodperc.

Ám a tíz holdhónapos, vagyis körülbelül 290 napos év nem volt alkalmas arra, hogy számontartsák a valós napévet. Végül beiktattak még két hónapot: a januárt és a februárt, amelyeket a római istenekről, Ianusról és Februariusról neveztek el. Az év kezdete március 15. volt, ezen a napon léptek hivatalba a legfőbb állami vezetők. 

A tizenkét holdhónap viszont még mindig csak 354 napot tett ki, ezért a fennmaradó 11 nap felhalmozódott, emiatt bizonyos időközönként egy 13. hónapot kellett beiktatni a naptárba, amit eldugtak február két napja, 23. és 24. közé. 

Vagyis a szökőévekben február 23. után következett egy rendkívüli hónap, majd 24-ével folytatódott a naptár. Ez az úgynevezett interkaláris hónap a Mercedonius nevet viselte. 

Betoldásáról az adott évben szolgáló consulok – legfőbb állami hivatalnokok – döntöttek, akik ezt arra használták fel, hogy a saját érdekük szerint hosszabbítsák vagy rövidítsék az évet. 

Julius Caesar, a szökőév atyja

Az időszámításban kialakult káoszban Julius Caesar igyekezett rendet rakni. Hogyan? Úgy, hogy a filozófus Szoszigenésszel és más tudósokkal együtt az egyiptomiak időszámítását vette alapul, ami a csillagászok megfigyelései szerint működött, és az elcsúszásokat öt vagy hat napból álló interkaláris hónappal igazították ki. Caesar ezt megreformálta: a csillagok figyelése helyett minden negyedik évben egy napot toldottak a naptárhoz. Az év napjait 365-ben szabta meg, minden negyedik év 366 napos „szökőév” lett, s az első év a hibák kiküszöbölése érdekében 445 napig tartott. 

A római naptár maradt a keresztény Európa általános naptára az 1054-es nagy egyházszakadás után is, mind a katolikus, mind az ortodox területeken. A 16. századra azonban megfigyelték, hogy az évek ismét „elcsúsztak”, Caesar és tudósai mintegy 11 perccel túlbecsülték az év hosszát. Az eltérés a csillagászati évtől minden évben 11 perc volt, amelyek azonban az évszázadok során napokra szaporodtak fel. Ez egyre több problémát okozott a húsvét kiszámításánál.

Kép

Február hónap egy 14. századi naptárban – Forrás: National Library of the Netherlands – Public Domain

Négyévente mindig? Nem egészen! 

Több sikertelen próbálkozás után 1572-ben XIII. Gergely pápa bizottságot állított fel a naptárreform kidolgozására. Elrendelte, hogy október 4. csütörtök után október 15. péntek következzen, hogy ezáltal az eltérést kiküszöböljék. 

Magyarországon 1587-ben kezdték alkalmazni a Gergely-naptárt: 1587. október 21. szombat után november 1. vasárnap következett, és ezzel szinkronba került a dátumhasználatunk a legtöbb európai országéval. 

Az új naptár megtartotta a négyévente betoldott szökőnapot, de pontosított: a 400-zal nem osztható kerek években kihagyta a szökőévet.

Vagyis a ma is érvényes szabály: minden 4-gyel osztható év szökőév, kivéve, ha osztható 100-zal, de nem osztható 400-zal. A matekóra helyett íme néhány példa: sem 1700, sem 1800, sem 1900 nem volt szökőév, 2000 azonban már az volt, ahogy 2400 is az lesz.

Körülbelül ötmillió olyan ember él a földön, aki február 29-én született. A múlt századok történelmi személyiségei közül ezen a napon jött a világra 1792-ben Gioacchino Rossini olasz zeneszerző, vagy pontosan száz évvel később, 1892-ben Apor Vilmos győri püspök. De háromszoros olimpiai bajnok kajakozónk, Kovács Katalin is február 29-én ünnepli a születésnapját. 

Mátyás „ugrása” 

A szökőnap nem február 29., hanem 24. Ez azt jelenti, hogy szökőévekben február 24. üres a naptárban, és innentől a hónap végéig a névnapok eggyel eltolódnak. Ezt „Mátyás ugrásának” is nevezik, mivel február 24. Mátyás napja.

Kép

Hieronymus Bang aranyműves Februarius című munkája – Forrás: Herzog Anton Ulrich Museum, Germany

Amikor a nők is feltehetik a nagy kérdést

A legtöbb február 29-i hagyomány, illetve babona a szerelemmel és a házassággal kapcsolatos. Egyes helyeken ezt a napot az agglegények napjaként is emlegetik.

Egy ír legenda szerint az 5. században Kildare-i Szent Brigitta – miután meghallgatta egyedülálló nők panaszait, akiknek az udvarlói túl félénkek voltak ahhoz, hogy megkérjék a kezüket – arról panaszkodott Szent Patriknak, mennyire hátrányos, hogy a nők sosem kérhetik meg a férfiak kezét. Ezért Szent Patrik engedményként a nőknek a négyévenkénti február 29-ét jelölte ki erre a célra. A legenda pajzán továbbfűzése szerint Brigitta is megkérte Patrik kezét, de utóbbi nemet mondott. Hogy ne legyen ez az elutasítás annyira megalázó, jóvátételként arcon csókolta a lányt, és egy selyemruhát ajándékozott neki. 

Erre a hagyományra vezették vissza, hogy az a férfi, aki visszautasította a kezét megkérő nőt, a hajadon adósa maradt, ezért például finom kesztyűt, bársonyköntöst vagy szőrmekabátot kellett neki vásárolnia. A 11. században élt Skóciai Margit királyné állítólag törvénybe foglalta, hogy a szökőévben férjet kérő nőknek piros alsószoknyát kell viselniük – ezzel jelezve férjszerző szándékukat –, és az elutasítás bírságot – csók vagy selyemruha – vont maga után. A Brit-szigetek legendáinak valóságtartalma persze megkérdőjelezhető.

Az Egyesült Államokban furcsa szexista ünneppé vált február 29.

Részlet egy 1932-ben megjelent amerikai szatirikus újságcikkből: „Bűnösnek vallotta magát John Livingston, az Egyesült Államok népszerű pilótája, amikor az Illinois állambeli Aurora rendőrbíróságán vádat emeltek ellene, mert bár ő volt a város legalkalmasabb agglegénye, nem volt hajlandó feleségül venni Florence Atkins rendőrbírót.” 
Ebből is látszik, hogy az Egyesült Államokban tartósan, egészen az 1980-as évekig éltek a szökőnaphoz köthető „férjkérő” hagyományok. Akkor viccnek szánták, de a jelenből nézve sok esetben inkább a nők megszégyenítésére voltak alkalmasak. 

A 20. századtól ugyanis agresszív nőket ábrázoltak a karikatúrák és a képeslapok, amint hálóval, lasszóval férfira vadásznak. 

Illinois állam több városában szökőnapokon a nők a városi tanácsban vezető szerepet kaphattak, illetve átvették a rendőrök vagy a tűzoltók helyét. „Tiltsák be a pipát”, „legyen rúzs a kocsikban” – ilyen és ehhez hasonló „törvényeket” hozhatott a női testület. A szökőnapi szokás azt sugallta, jobb, ha a nők inkább nem foglalkoznak a közügyekkel, mert az a férfiak dolga. 

Források: 
MTI
Múlt-kor
Live Science
Nagy György: Magyarország apróbetűs története 2 (2018)
Vox.com
Wikipedia
 

Bele is kezdek, a fiam csendben hallgatja, semmi kommentár, pedig imád belebeszélni a meséimbe, sőt át is szokta költeni azokat menet közben, tetszése szerint. De most semmi, csak a néma csend. Aztán egy halk nyöszörgés, végül pedig bömbölő sírás. Várjunk csak, mondom magamnak, gondoljuk végig az ő fejével a történetet.

Először is, ki fognak esni a fogaid. Csak úgy, és ez elkerülhetetlen. Ez az élet rendje kisfiam, nincs ezzel semmi gond. Majd nő másik helyette: lesznek vasfogaid. Vasfogak, tehát vasból vannak. Ez sem túl vonzó ajánlat, engem legalábbis nem nyugtatna meg.

De ha mindez nem volna elég, itt van ez a lény, a Fogtündér, akit soha nem láttál, és nem is fogsz.

Gőzöd sincs, hogyan néz ki, próbálod elképzelni, milyen lehet, fogalakú, csontvázszerű valaki, vasfogakkal a kezében. Ez a szörnyeteg megvárja, hogy elaludj, akkor lopózik be a szobádba, amikor teljesen ki vagy szolgáltatva a sötét erőknek. Benyúl a párnád alá, és elviszi az egyik testrészedet, ki tudja, hova és miért. Fogakat eszik talán? Vagy fogvárat épít magának ártatlan gyerekek csontjaiból?

Persze hozzátettem a végén, hogy hoz ajándékot, és a fogad helyére rakja, de addigra a gyerek olyannyira traumatizált állapotba került, hogy rémülten felkiáltott: „Mit?” Hiszen már az ajándék is ijesztő volt. Vajon mit hozhat egy ilyen szörny? Te jó ég! „Nem kell, ne hozzon semmit. Ide ne jöjjön! Apa, ide ugye nem jön?” Ettől a naptól kezdve minden egyes altatás kezdetén láttam, ahogyan szegény kis arcocskáján elhatalmasodik a rémület.

Gondolkodtunk a feleségemmel, hogyan lehetne visszacsinálni ezt az egészet. Mintha nem mondtam volna semmit. A fő gond az volt, hogy minden szavunkat szentírásnak veszi a gyerek.

Mondhattam volna, hogy nem is létezik, csak vicceltem, de nem hitte volna el. Apa nem szokott hazudni, akkor most miért tette volna?

Végül úgy sikerült megoldani a helyzetet, hogy írtunk egy SMS-t a Fogtündérnek ezzel a kéréssel: „Légy szíves, ide ne gyere, ne vigyél el és ne is hozz semmit.” A feleségemnek címeztem, rögtön válaszolt is, mint lelkes Fogtündér: „Vince, akkor hozzád nem megyek.” Ez így elmondva nem volt elég neki, meg kellett mutatnom a konkrét SMS-t a telefonomon, annak ellenére, hogy még nem tud olvasni. Ennek láttán konstatálta, hogy biztonságban van, és öt perc alatt elaludt.

Én viszont annyira beleéltem magam a történetbe, hogy aznap éjjel a Fogtündérrel álmodtam. Fogorvos volt, szárnyakkal a hátán, kedves mosollyal rángatott, majd tépett ki egy csontdarabot az állkapcsomból. Nem kívánom az élményt senkinek!

Az írás Véssey Miklós az Apa, kezdődik! című sorozatában jelent meg. A sorozat többi részét itt találja.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
 

Élet az üvegben

Mindenki ismeri Oscar Schindler felemelő históriáját, amelyet a Schindler bárkája című könyv dolgozott fel, és Steven Spielberg vitt filmre. Az osztrák gyáros 1100 zsidó embert mentett ki a lengyelországi koncentrációs tábor poklából. Híre bejárta a világot, ám joggal vetődött fel a kérdés az orvosban: vajon miért nem tudunk semmit Irena Sendlerről, egy fiatal lengyel szociális munkásról, aki a varsói gettóból 2500 zsidó gyermeket csempészett ki, és különböző utakon keresztény lengyel családokhoz juttatta őket? A holokauszt kiemelkedő kutatóinak is alig volt adatuk Irenáról, még a születési évét is rosszul jegyezték fel, a halála évszáma pedig ismeretlen volt. Nem is tudhatták, mert Irena akkor még élt, ám történetével nem kereste meg a sajtót. 

Három év telt el, amikor a gyerekgyógyász dr. Jack Mayer irodaasztalán egy otthagyott cikket talált A nő, aki szerette a gyerekeket címmel. A cikk három kansasi kamaszról szólt, akik felfedték Irena történetét, és egy házi készítésű darabot írtak a varsói gettóban teljesített szolgálatáról. A dráma egy lengyel nővérről szólt, aki sorra járta a gettó romos lakásait, és arra kérte a szülőket, hogy adják oda neki a gyerekeiket, hogy megmenthesse őket. Garanciákat azonban nem tudott nyújtani számukra – ő maga, a megnyerő személyisége volt az egyetlen biztosíték. A darab címe Élet az üvegben volt, amivel a három szerző arra a csavaros üvegre célzott, amelyet Irena egy almafa alá temetett el. 

Az üvegben az általa megmentett 2500 gyerek neve állt, és azoknak a családoknak az adatai, akikhez eljuttatta őket. Irena az üveg titkát akkor sem árulta el, amikor a Gestapo kínozta, kezét-lábát eltörte, majd azonnali kivégzésre ítélte. 

Az anyák voltak a hősök

A három amerikai lány a kevéske feljegyzésből csak annyit tudott feldolgozni, hogy Irenát a Gestapo 1943-ban a gettó hírhedten szigorú fegyházába, a Pawiakba vitette, megkínozta, és döntést hoztak a haláláról is. A három lány a temetői feljegyzésekben és a Zsidó Alapítvány az Igazakért nyilvántartásában kutatott Irena után, hogy a történetét feltárhassák. Az Alapítvány azonban azzal az információval szolgált, hogy Irena a kilencvenes éveiben jár, és tisztes szegénységben él Varsóban. Egészsége a kínzások hatására megromlott, de szociális munkási hivatását nyugdíjas koráig folytatta. Meg nem énekelt hős mivolta egy percig sem zavarta őt. Végül három olyan amerikai kisvárosi tinédzser törte fel a lengyelországi holokauszttörténet pecsétjét, akik egy iskolai történelmi versenyen indultak, amelynek kihívását komolyan vették.

Liz, Megan és Sabrina megpróbáltak cukorkaértékesítéssel annyi pénzt előteremteni, hogy Lengyelországba utazhassanak, de a lassú gyűjtést végül a kansasi zsidó közösség is megtámogatta, így a lányok felvehették a kapcsolatot darabjuk főszereplőjével. 2005-ben már a harmadik látogatást tették Lengyelországba, amihez dr. Jack Mayer is csatlakozott. Amikor személyesen beszélt Elżbieta Ficowskával, akit Irena hat hónapos csecsemőként mentett meg, már tudta, hogy könyvet fog írni Irena élettörténetéből. Elżbietát úgy sikerült kicsempészni a gettóból, hogy Irena elaltatta őt, és jól bebugyolálva egy szerszámos táskában rejtette el. Szülei egy kiskanalat raktak mellé a táskába, amelybe a nevét és a születési dátumát gravírozták. Azonban sem érte, sem megmentett társainak többségéért nem jelentkezhettek többé azok a szülők, akiknek a vonata Treblinka felé indult.

Irena Sendler kilencvenöt évesen is energikus volt, tiszta memóriával és valódi lengyel humorral rendelkezett. Utálta, ha valaki megpróbálta őt hősnek titulálni, és minden alkalommal hangot adott annak, hogy a történet nem róla szól, hanem egy olyan hálózatról, amely futárokból, befogadószülőkből, apácákból és papokból állt, és amelynek még az adminisztrációval foglalkozó tagjai is minden percben az életüket kockáztatták.

 Irena mindig is azt mondta, hogy valójában azok az anyák voltak a hősök, akik felismerték a veszély mértékét, és megmentették a gyereküket azzal, hogy képesek voltak másra bízni őket, és a maguk számára lemondani róluk.

Kép

Irena Sendler a holokauszt alatt 2500 gyereket mentett meg – Fotó forrása: Wikipedia

Jolanta, a remény

Irena kódneve a gettóban Jolanta volt. A gettóban a szabad mozgás lehetőségét azzal az ürüggyel szerezte meg, hogy a falak között dúló tífuszjárványt igyekezett oltásokkal megfékezni, márpedig a tífusztól a német őrök is féltek. A táboron belül álcázásképpen és bajtársiasságból ő is sárga csillagot hordott. A szülők egy idő után megtanulták, hogy amerre Jolanta jár, egyszerre sírás és remény fakad. Jolanta számára megterhelő feladat volt elmondani a sok esetben erős tagadásban élő szülőknek, hogy valószínűleg szörnyű dolgok következnek a gettóban, ezért a gyerekeket megpróbálja átvinni az árja oldalra, ahol ismeretlen befogadócsaládok, kolostorok, árvaházak várják majd őket, és onnantól hamis neveken fognak tovább élni. 

Ígérni azonban semmit sem tudott: az sem volt biztos, hogy túljut a gettó őrein. A gyerekek közül sokan csak a jiddis nyelvet beszélték, tehát egyetlen szavuk elárulhatta őket a gettón kívül. Egy-egy döntést ádáz viták öveztek, némelyik szülő mindennap azt kérte a lánytól, hogy majd másnap jöjjön vissza, a másnapok azonban lassan elfogytak. Előfordult, hogy az anya igent mondott, az apa viszont nemet, vagy a nagymama egyszerűen nem tudta elengedni a kisbabát. Ebben a helyzetben lassan a dönteni nem tudás vált döntéssé, és amikor Irena másnap visszament a családhoz, már csak a kiürített lakást találta.

Vitték a gyerekeket téglák közé rakva, koporsóban a gettóval határos temető felé menekítve, krumpliszsákban, ládákban, mentőautóban, elkábítva vagy csendet kérve tőlük. 

Fekete hajakat szőkére festettek, lánynak öltöztettek fiúkat, hogy a Gestapo ne ellenőrizhesse a származásukat testi jellegzetességek alapján. Az egyik bevett útvonal a városi bíróság épülete volt, amely az árja oldalra nyílt, de volt egy bejárata a gettó felől is. Mind a 2500 gyermek megérte a felszabadulást, ám Irena nem csak őket mentette meg: gyerekeiket, unokáikat is.

Kép

Irena (balra lent) néhány általa megmentett emberrel 2005-ben 
– Fotó forrása: Wikipedia

2500 plusz három gyermek

Irena a száműzésben élő lengyel kormány föld alatti szervezetének, a Żegotának a gyermekosztályán dolgozott. A történetben az a csavar magyarázza meg Irena személyének későbbi teljes ismeretlenségét, hogy a fiatal nő a háború utáni szocialista időszakban is megmaradt a föld alatti mozgalom berkeiben, mivel azonosulni az új rendszerrel sem tudott. A háború után a lengyel szocialista kormány is üldözte a Żegota tagjait, akik közé Irena Sendler is tartozott. Sok esetben bebörtönözték és ki is végezték őket, ezért Irena és társai nem hallathatták a hangjukat. Csak a szocializmus bukása után bomlott le a hallgatás fala.

Irena Sendlert a Pawiak börtönben halálra ítélte a náci bosszúhadjárat. Megmenekülését annak köszönhette, hogy a Żegota megvesztegette a kivégzésére kijelölt őrt, és a hónapokig járni sem tudó lányt a háború végéig vidéki házakban bújtatták. Irena a kérdésekre később általában azt válaszolta, hogy orvos édesapja egyszer említette neki, hogy ha fuldokló embert lát, minden gondolkodás nélkül mentse ki őt, még akkor is, ha nem tud úszni. 

És Irena minden gyerekért beúszott a zavaros vízbe.

Három gyermeke született az addigi 2500 után. Érdekes jellemzője a későbbi életének, hogy soha nem vásárolt tárgyakat, minden használati eszközt a férje vett meg. „Földi létem értelme minden megmentett gyermek, akiknek segíteni tudtam” – mondta. 2007-ben Nobel-békedíjra jelölték, de végül nem ő kapta az elismerést. 2008-ban, évekig tartó kerekesszékes életformát követően Varsóban halt meg.

Források:
Jack Mayer: Life in a Jar The Irena Sendler Project
https://irenasendler.org/ 
https://irenasendler.org/about-the-project/ 

A rák kialakulásának az esélyét jelentősen megnöveli egy összefoglaló névvel metabolikus szindrómának nevezett tünetegyüttes, amely az elhízással is szoros kapcsolatban áll. Mit jelent ez pontosan?

Ha legalább három tünet megállapítható valakinél a következőkből – hasi elhízás, magas trigliceridszint és alacsony HDL-szint (a normálistól eltérő lipidprofil), magas vérnyomás, magas éhgyomori glükózszint, megnövekedett véralvadási rizikó és emelkedett gyulladási szint a szervezetben – akkor beszélünk metabolikus szindrómáról. Világszerte egyre több a rákos megbetegedés, illetve növekszik az elhízott emberek száma, sajnos a túlsúllyal küzdő gyermekek is egyre többen vannak. A tartósan fennálló elhízás táptalaja a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség kialakulásának. Magyarországon a KSH adatai szerint 2020-ban és 2021-ben mintegy hatvanhatezer új daganatos megbetegedést regisztráltak, a férfiak és nők aránya közel azonos. 

A nőknél az emlő- és a tüdő-, a férfiaknál a tüdő- és prosztatamegbetegedések a leggyakoribbak.

Gyermekkorban a leukémiák különböző fajtái jellemzők, ezen belül az akut limfoid leukémia, amelynek a kialakulását bizonyos genetikai háttér növelheti, de hatékonyan kezelhető. Nyugat-Európában a rákos megbetegedések száma kicsit magasabb, Észak- és Dél-Európában jelentősen alacsonyabb az életkori megoszlást figyelembe véve. (Azért, hogy a valóságot pontosabban tükrözze az országok közti összehasonlítás, az életkori megoszlást figyelembe véve adják meg az új esetek előfordulási, illetve halálozási arányát.) Az új daganatos betegek számát tekintve sem európai, sem világviszonylatban nem állunk rosszul, de a halálozás nálunk a legmagasabb ebben a betegségcsoportban.

Vajon mi ennek az oka?

Javarészt az, hogy a betegséget későn ismerik fel. Mivel a daganatok a betegség korai fázisaiban általában ritkán okoznak fájdalmat, ezért nem vehetők könnyen észre. Ezért nagyon fontosak a szűrőprogramok. Sajnos azonban Magyarországon még mindig kevesen élnek a szűrés adta lehetőséggel. Pedig, ha a daganatot korán észreveszik, akkor a betegnek ritkán van szüksége drasztikus kezelésre, miközben az esélye a gyógyulásra, illetve a túlélési ideje is lényegesen több. Emellett a tumor típusa, hogy melyik szövetben alakult ki és milyen jellegű az elváltozás, van-e rá kifejlesztett gyógyszer vagy sem, szintén befolyásoló tényezők a gyógyítás szempontjából. A nagyarányú halálozás másik oka pedig az, hogy nem kielégítő, vagy sok esetben már a felismeréskor rossz egészségi állapotban van a betegek jelentős része.

Mi a különbség az egészséges és a daganatos sejtek működése között? 

Minden egészséges sejtnek megvan a csak rá jellemző egyéni működése, amit a saját szövetében, szervében ellát. Az egészséges sejt csak adott határokig nő, és szoros kapcsolatban és folyamatos kommunikációban áll a környező sejtekkel és a távolabbi szervekkel, szervrendszerekkel. A daganatos sejtek ezzel szemben figyelmen kívül hagyják a környezetüket. Nincs önszabályozásuk, és a szervezet felőli irányításra sem válaszolnak megfelelően. 

Nem működnek együtt a többi sejttel, sőt korlátlanul szaporodva a környezetükben lévő sejteket is erre próbálják áthangolni.

 Az immunsejtek számára fontos, a sejt működéséről információt adó jeleket egyáltalán nem, vagy részben, illetve módosítva teszik ki a sejtfelszínükre. Így megtévesztik az immunrendszert, vagy kifejezetten gátolják annak működését. Erre a kérdésre egy ingyenesen elérhető online kiadványunkban részletesebb válasz olvasható tőlem az adott fejezetben. 

A daganatsejtek anyagcseréje általában módosul, és a cukor lebontásának első lépéseiből állítják elő az energia nagyobb részét, amivel a szaporodásukhoz, növekedésükhöz szükséges energiát próbálják fedezni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a kevesebb cukor bevitele vagy megvonása leállítja a daganat növekedését. A cukrok minden sejtünk számára a legkönnyebben feldolgozható energiaforrást jelentik, így az immunrendszer és az idegrendszer számára is elengedhetetlen táplálékok. A túl sok cukor azonban sem a beteg, sem az egészséges embernek nem jó. A daganatos sejtek egészségestől eltérő működésének okát még csak részben ismerjük. Annyit tudunk, hogy a DNS-ben bekövetkező tartós változások, mutációk miatt sérülhet a sejtek működése. A megváltozott információtartalmú sejtek kicsúszhatnak a belső ellenőrzés alól, és felélhetik a szervezet tápanyagait, lehetetlenné téve azok megfelelő szétosztását a szervezetben, működésképtelenséget okozva. A mutációk egy része belülről, más része kívülről származó, káros anyagcseretermékek vagy anyagcsereanyagok, illetve anyagcserehatások révén jönnek létre. 

A hosszú távú készenléti állapotot fenntartó folyamatok, mint a gyulladás vagy a stressz hatásai, belülről támadják a szervezetet.

Az Ön érdeklődési területének egyike az epigenetikai szabályozás. Ez lehet a megelőzés egyik alappillére? 

Azt tudjuk, hogy a fent említett DNS-be beírt információn és szabályozáson kívül van egy erre épülő, de ezt befolyásolni tudó, úgynevezett epigenetikai (genetika „feletti”) szabályozás. Ez határozza meg, hogy a sejtekben a DNS-ben tárolt információ mikor és hogyan jelenjen meg a szervezet élete során. A táplálkozásunk, a szokásaink (a dohányzás, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, a túlfeszített élettempó, a mozgásszegény életmód stb.), a gondolkodásunk, vagyis az életmódunk az epigenetikai szabályozásra való hatásán keresztül képes jó vagy rossz irányban befolyásolni vagy módosítani a DNS-ben lévő információ érvényre jutását, így az újonnan kialakuló mutációk és azok tartós megmaradását is. Ez pedig hosszú távon a szervezet egészének működésére van kedvező vagy negatív hatással. Ezek révén a daganatok kialakulásának mintegy negyven százaléka megelőzhető volna. 

A szervezetnek megvannak a beépített önjavító, önszabályozó folyamatai. Megfelelő életmóddal ezek egészséges belső környezetet és egyensúlyt teremtenek a sejtek működéséhez (beleértve a keletkező hibák, mutációk kijavítását is). Így minden ember, saját maga, jelentősen befolyásolhatja az egészségét a megfelelő táplálkozással, a viselkedési és érzelmi viszonyulással, az életkornak, az egészségi állapotnak megfelelő, rendszeres fizikai aktivitással (napi félórás ütemes séta, úszás vagy kerékpározás bármely korban), valamint a helyes napi ébrenléti és nyugalmi, vagyis a cirkadián ritmus megtartásával.

Kép

Dr Németh Zsuzsanna – Fotó: Páczai Tamás

Minden daganat genetikai eredetű? Eleve hordoz mindenki hibás géneket születésétől fogva? 

A kialakulásukat tekintve a daganatoknak csak kisebb része vezethető vissza egy-egy adott genetikai hibára mint elsődleges oki tényezőre. 

Diagnosztikai és terápiás szempontból azonban számos ilyen hibát tudunk ma már azonosítani, de hogy a kialakulás tényleges és elsődleges okai-e, az a legtöbb esetben nem ismert. 

Annyit tudunk, hogy a károsodott sejtek egyre torzuló működése maga is létrehoz genetikai változásokat a daganatos sejtek DNS-ében, így idővel minden daganatban megtalálhatók az egészségestől eltérő genetikai hibák, elváltozások és funkcionális eltérések. A mutációk a szervezetben folyamatosan keletkeznek; ez az élet, a sejtműködés természetes velejárója. A probléma akkor merül fel, amikor a szervezet valamilyen oknál fogva nem tudja felismerni és kijavítani ezeket a hibákat, így azok felhalmozódnak a sejtben, és együttesen jelentős sejtműködésbeli változásokat hoznak létre.

Lelki traumák is okozhatják a betegség kialakulását?

Igen. Ennek megértéséhez látni kell, hogy a szervezetünk egységes rendszer, ahol minden rész, és azok működése hatással van a többire. Az idegrendszer és a hormonrendszer az irányítói, ezek egymást kölcsönösen is szabályozzák. Mi is történik például, amikor szomjasak vagyunk? A szervezet belső tereinek vízhiányát érzékeli az idegrendszer, és tesz azért, hogy ezt a kellemetlen állapotot megszüntesse. A táplálkozás, a fizikai aktivitás és az érzelmek is számos hormont, „jelzőanyagot” juttatnak a szervezetbe, amelyek kiváltják a megfelelő zsigeri válaszokat, hogy alkalmazkodjunk a külső vagy belső történéshez, és megfelelően tudjunk reagálni az egészség fenntartása érdekében. Ha egy trauma vagy valamely erős, ártó hatás tartósan fennáll, a szervezet már nem tudja fenntartani ezt a normál működését, megbetegszik, különféle tüneteket produkálva. Amennyiben az egészséget fenntartó viselkedési, gondolkodási vagy szokásrendszeri tényezők jelen vannak, a tartós fizikai vagy lelki traumák jó eséllyel elkerülhetők vagy mérsékelhetők.

Mennyire fontosak a vitaminok a megelőzés és gyógyítás szempontjából? 

Az optimális vitaminszint fontos az egészséges állapot fenntartásához és a betegségek sikeres kezeléséhez is. Sem a túlzott, sem a csökkent mértékű bevitel nem kedvező. A koronavírus-járvány kapcsán a nemzetközi felmérésekből kiderült, hogy a fertőzésre fogékonyabb személyeknél jelentősen nagyobb arányban voltak azok, akiknél vagy túl alacsony, vagy túl magas volt a különböző mikro- és nyomelem, valamint a különböző vitaminok szintje. A szervezet egyensúlyi állapotában az egyes molekulák aránya bizonyos határok között, de állandó kell, hogy legyen. Ettől eltérő mennyiségek hatására beindulnak azok a folyamatok, amelyek a megfelelő szintet igyekeznek visszaállítani. 

Ha a szervezetnek állandóan ezeknek az alapszinteknek a beállításával kell foglalkoznia, nem vagy csak kevés energiája marad a váratlan fertőzések, behatások megfelelő kezelésére. 

Egészséges embereknek a napi vitaminbeviteli limiteket nem ajánlott túllépni, főként nem folyamatosan és hosszú távon – ha szed is valaki pluszban vitamintablettákat, azt kúraszerűen tegye négy-öt napig, és utána hagyjon többhetes szünetet. Diagnosztizált betegségek esetében pedig az orvos és a dietetikus tud tanácsot adni, hogy szükséges-e nagyobb bevitel. 

A „Gyógyulásom könyve” című kiadvány itt olvasható. 

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2023. augusztusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
 

1. Fagyasztott termékek tárolása

„A fagyasztott élelmiszereket célszerű megtapogatni a vásárlás előtt, és ha azt érezzük, nagy jégkristályok vannak a csomagolásában, ne vegyük meg. Ez ugyanis arra utal, hogy az áruház tárolási gyakorlata nem a legjobb, az élelmiszer kisebb-nagyobb mértékben már felengedett legalább egyszer, majd visszafagyott” – emeli ki dr. Kasza Gyula. 

Ügyelni kell arra, hogy a fagyasztva vásárolt élelmiszerek ne engedjenek fel idő előtt, vásárlás után mihamarabb kerüljenek be a fagyasztóba. Ha messzebb lakunk a bolttól, vagy nagy a meleg, segítenek a hidegen tartásban a dupla falú hűtőtáskák, jégakkuk és termodobozok. 

Kisebb távolságon már az is hasznos, ha a hűtött és fagyasztott élelmiszereket egy helyre tesszük, és betakarjuk. 

Arra is figyelni kell, hogy az otthoni fagyasztó mínusz 18 fok körüli hőmérsékletet biztosítson folyamatosan.

2. Ideális hőmérséklet a hűtőben

„A mérések azt mutatják, hogy leginkább a hűtő hőmérséklete ingadozik. Itt a kockázatokat akkor tudjuk minimalizálni, ha a hőmérsékletét 0 és 4 °C között, de mindenképpen 5 °C alatt tudjuk tartani. Ezt nehezítheti, ha például nyáron rendszeresen rásüt a nap a készülékre, vagy ha valaki takarékossági okok miatt alacsonyabb fokozaton működteti. A hűtőszekrény akkor sem tud optimálisan működni, ha nagyon tele van, ezért érdemes bele szellősen pakolni, kerülni azt, hogy a hátsó falához bármi hozzáérjen, mert ilyenkor könnyen beindul a penészedés” – magyarázza szakértőnk.

3. A tojás tárolása – legyünk óvatosak!

A tojást érdemes hűtőben, tojástartóban tárolni, mert úgy sokkal tovább megőrzi a frissességét. Arra viszont figyelni kell, hogy ezt követően csak akkor vegyük ki, ha el akarjuk fogyasztani, amúgy – például helyfelszabadítás miatt – ne. Ha ezt tesszük, a hideg tojás héjára kicsapódik a pára, ami tönkreteheti a héj természetes védőrétegét, és növelheti a fertőzések kockázatát. 
A védőréteg védelme miatt a tojást csak a feltörés előtt szabad megmosni, fertőtleníteni. 

Azt a régi módszert nem jó alkalmazni, amely szerint a tojás frissességéről annak vízbe helyezésével győződhetünk meg. Ez az üdeségről ad némi információt, de a szalmonelláról nem. 

Utóbbi miatt nyers tojást nem szerencsés felhasználni a nem hőkezelt ételekhez, amilyen például a házi majonéz, tatárbifsztek és néhány sütemény. Ha ilyen fogásokat készítünk, akkor jobb pasztőrözött tojáslevet beszerezni.

Kép

Kép forrása: Freepik

4. Ne legyen maradék!

Az eredetileg csomagoltan árult, de már megbontott élelmiszereket otthon maximum néhány napig szabad tárolni, biztonságosan azon túl nem igazán fogyaszthatók. A legtöbb gyártó tájékoztatja is a csomagoláson a vásárlót a felbontás utáni maximális fogyaszthatósági időről. 

A megmaradt főtt ételeket nem lenne szabad közvetlenül a hűtőből megenni, illetve forralás nélkül felhasználni. Ha rendelkezünk maghőmérővel, a helyes felmelegítést ellenőrizni is tudjuk: a cél, hogy az étel maghőmérséklete (belsejében mért hőmérséklete) 2 percen keresztül elérje a 75 Celsius-fokot. Ez elég ahhoz, hogy a bennük esetleg jelen lévő kórokozók elpusztuljanak.

Ha otthonunktól több időt töltünk távol, erre érdemes tudatosan felkészülni, a hűtőt a lehető legjobban leüríteni. Romlandó élelmiszert semmiképp nem szabad benne hagyni. Amit nem tudunk megenni – például bontott főzőtejszínt, tejet vagy sajtokat –, jobb betenni a fagyasztóba. 

5. Tároljuk elkülönítve!

Arra is figyelni kell, hogy a hűtőben a különböző nyersanyagokat a készételektől elkülönítve tároljuk.

„A húsokat és azokat az alapanyagokat, amelyekből lé szivároghat, lent kell elhelyezni, ha lehet, akkor külön tálba. A húslé különösen veszélyes, így annak csöpögését végképp fontos megelőzni. Elkülönítve kell tárolni azokat a zöldségeket is, amelyek földdel lehetnek szennyezettek, kórokozók ugyanis azokról is átterjedhetnek más élelmiszerekre, például sajtokra, felvágottakra” – mondja szakértőnk. 

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.

Küzdelem a mentális betegségek ellen

Világszerte komoly problémát és megoldandó feladatot jelent, hogy egyre több gyermek küzd mentális betegségekkel, nehézségekkel. Egy friss amerikai kutatás arról kérdezte a tinédzsereket, mire van, mire lenne szükségük a mentális egészségük megőrzése érdekében.

Az Egyesült Államokban 2010-ben kétmillió, 2022-ben már több mint ötmillió tinédzser küzdött depresszióval. A fiatalok által elkövetett öngyilkosságok száma ugyanebben az időszakban 1000-ről 1500-ra nőtt. Egyes szakértők a közösségi médiát, az iskolai lövöldözéseket és az opioidok használatát látják a negatív statisztika mögött. 

A felmérésben 87 ezer anonim beszélgetést elemeztek, amelyeket a tinédzserek krízistanácsadókkal folytattak 2019–2022 között. 

Nézzük azt a hat dolgot, amelyek a fiatalok szerint segíthetnek a mentális egészségüket védeni, illetve megőrizni!

1. Kapcsolódni másokhoz

Majdnem minden ötödik fiatal úgy látja, az emberi kapcsolatok segítenek nekik a krízisekkel való megküzdésben. Közös beszélgetések, időtöltés a barátokkal, tanárokkal, edzőkkel. Ezek a találkozások megakadályozzák a depressziós tüneteket, míg a magány alvászavarokhoz, depresszióhoz, szerhasználathoz vezethet.

2. Zene, írás, előadó-művészet

Hatból egy tini említette, hogy a művészeti tevékenységek megkönnyebbülést hoznak és támogatást adnak számukra. 

Leggyakrabban az éneklést és a hangszeres zenét mondták, de hasonló szerepet játszik az is, ha rajzolnak, festenek, verset írnak, táncolnak vagy színi előadásban vesznek részt. 

A művészeti tevékenység segít a nehéz történések feldolgozásában és értelmezésében, ráadásul növeli az önbecsülést, és eltereli a figyelmet a stresszről. 

3. Hivatásos segítők

Pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, szervezetek. Tízből egy fiatal szerint a terápia, a támogató csoportok, az orvosi kezelés vagy a gyógyszerek is támogatást jelenthetnek. A terápia és a gyógyszerek bizonyítottan javítják a mentális egészséget: például a kognitív viselkedésterápia, az antidepresszánsok vagy a kettő kombinációja.

4. Sport és testmozgás

Már heti néhány edzés is javíthat a depressziós tüneteken. Egyes kutatások szerint ez ugyanannyira hatásos lehet, mint az antidepresszáns gyógyszerek. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

5. Könyvek és hangoskönyvek

Azt hinnénk, hogy ez már idejétmúlt, de a fiatalok szerint a könyvtárba járás, az irodalom élvezete nagy segítő. Az olvasásnak köszönhetően kevésbé érzik magukat egyedül, és képzeletben elszökhetnek a napi gondok elől. Különösen az öngyilkossági gondolatokkal küzdőknek segíthet ez elterelni a figyelmüket. 

6. Természetjárás

Séta a parkban, kirándulás, nézni a csillagokat, megcsodálni a naplementét. 

Mind-mind jótékony hatással bírnak, nemcsak a hangulatot, de a memóriát is javítják. Az ilyen tevékenység a szabadság érzését nyújtja a fiataloknak, ami életbe vágó a mentális egészségük szempontjából. 

„Ő maga is szenved ezektől”

„Depresszió, szorongás, szuicid hajlam, magatartásproblémák, valamint alvás- és evészavarok – sorolja a magyar tinédzsereknél előforduló leggyakoribb mentális zavarokat Budavári Eszter, a Mindwell Pszichológiai Központ pedagógiai szakpszichológusa. – Mindezek hatnak az érintett mindennapjaira, akadályozzák őt feladatai elvégzésében és a kapcsolataiban, ráadásul ő maga is szenved” – folytatja. Ha a tünetek súlyosabb formában jelentkeznek, akkor már nem zavarokról, hanem mentális betegségről beszélünk. Erről pszichiáter szakorvos ad diagnózist, és általában gyógyszeres kezelés is szükséges a pszichológiai terápia mellett.
Kifejezetten a magyar tinédzserekre vonatkozóan kevés kutatás létezik. 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi vizsgálata részeként az ELTE HBSC Kutatócsoportja vizsgálta őket. „Az eredmények már akkor aggasztó adatokat mutattak a magyar tinédzserekről is, a kutatásban részt vevő 45 ország átlagát tekintve minden negyedik serdülő arról számolt be, hogy ideges, ingerült, nehezen tud elaludni – magyarázza Budavári Eszter. – A járvány alatt ez a tendencia további romlásnak indult.”

Hétből egy kamasz küzd mentális betegséggel

Az UNICEF 2021-ben készített globális jelentéséből kiderül, hogy hétből egy kamasz szenved valamilyen diagnosztizált mentális betegségben – Magyarországon ez a serdülők 11,2 százalékát jellemzi. A felmérés arra is rámutatott, hogy Európában a tinédzserek körében a második leggyakoribb halálok az öngyilkosság.

A pszichiátriai esetek száma 40 százalékkal növekedett a járvány előtti időszakhoz képest – hívta fel a figyelmet 2021 novemberében a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia. 

A szorongásos és depressziós zavarokkal küzdő gyerekek aránya az ötszörösére nőtt, de megduplázódott a kényszeres gondolatokkal és cselekedetekkel jelentkezők száma is. 

A serdülők a leginkább veszélyeztetett csoport az önsértés szempontjából is. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Ha nincs jól a felnőtt, nincs jól a kamasz?

A pedagógiai szakpszichológus úgy látja, az elegendő mennyiségű és minőségű alvás, a mozgás és a sport, a társas szabadidős programok, a rendszeres és egészséges táplálkozás, a relaxáció, az asszertív kommunikáció, a hatékony konfliktuskezelés, a jövő tervezése, valamint a kreatív tevékenységek mind-mind segíthetnek a tinédzsereknek. Szintén fontos, ha az illető ápolja a családi, baráti kapcsolatait, valamint ha megtanulja, pontosabban megtanítják neki tudatosabban, mérsékelten használni a közösségi médiát. 

„Hiszen alapvetően nem a gyerekek felelőssége, hogy saját magukon segítsenek” – siet leszögezni Budavári Eszter. Vagyis fel kell térképezni azokat a tényezőket és megoldást találni rájuk, amelyektől rossz mentális állapotba kerültek. Legelső lépésként biztosítani kellene elérhető mentálhigiénés szolgáltatásokat a fiatalok számára, ez ott kezdődik, hogy legyen iskolapszichológus minden intézményben. 
„Ahhoz, hogy segíthessük a gyermekeket, nekünk is jól kell lennünk. Ehhez szükséges a szakemberek és a szülők mentális egészségének javítása, valamit a pedagógusok képzése” – fogalmaz a pszichológus. 

Mint Budavári Eszter hangsúlyozza, hiába múlt el a Covid-időszak, tapasztalatai szerint még mindig sok serdülő küzd szorongással, motivációhiánnyal és azzal, hogy úgy érzik, nincsenek hatékony módszereik a stressz legyőzésére, nehézségeket élnek meg a szociális kapcsolataikban. 

Ugyanakkor ennek a korosztálynak már egyre fontosabb az önismeret, így egyre nyitottabbak a segítségkérésre. 

Ha a szülő támogató, akkor már a tünetek kezdetén eljuthatnak szakemberhez, így pedig megelőzhető a súlyosabb probléma. 

Források: 
mashable.com 
crisistextline.org 

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.
 

Jóval több is lehet, mint hobbi vagy puszta szórakozás: bizonyos fajta filmművészeti alkotások jótékony hatást is gyakorolhatnak a testi-lelki egészségünkre. Egy film akár a valóság szimulációjaként is felfogható, azt pedig, hogy ezen belül melyik műfaj mellett tesszük le a voksunkat – és hogy az milyen befolyással van ránk –, több tényező is alakítja: például egyéni viszonyulásunk a világhoz vagy a múltbeli tapasztalataink, de ugyanígy bizonyos pszichés tényezők és a nemi különbségek is. 

A képernyőn, mozivásznon „dramatizált” valóság köszön vissza, ám a filmek megküzdési módokat, túlélési stratégiákat, párkapcsolati sémákat, ok-okozati összefüggéseket mutathatnak fel számunkra. Hogy mennyi mindent taníthatnak, arra jó példa a Képmás magazinban évek óta futó, Filmek pszichológusszemmel című sorozat.

Olyan példákat adnak, amelyeket a saját életünkre lefordítva, a magunk szükségleteihez igazítva megpróbálhatunk beépíteni a mindennapjainkba. Úgy, hogy mások élettörténetét látva, nehézségeit megkönnyezve, botladozásain kacagva távolabbról és egy egészen más megközelítésből tekinthetünk a saját életünkre, a kapcsolatainkra – hogy aztán fogódzóra lelve felül tudjunk emelkedni a problémáinkon. Hogy egy film milyen módon képes hatást gyakorolni ránk, azt az alábbiakban néhány példán keresztül mutatjuk be – természetesen a teljesség igénye nélkül. 

Javíthatnak a hangulatunkon, felemelnek

A filmnézés pozitív hatással lehet a szorongásra. Egy megfelelő film sokat javíthat a hangulatunkon: egy 2016-os tanulmány, amely munkanélküliek körében végzett felmérések alapján készült, arra a megállapításra jutott, hogy a szabadidős tevékenységek, köztük a filmnézés nyújtotta élvezet hangulatjavító lehet, és csökkentheti a depresszió tüneteit. 

Egy jó vígjáték a stressz-szintet is lejjebb viheti: a nevetés mérsékelheti a szervezetben a stresszért felelős hormonok, például a kortizol és az adrenalin szintjét. 

Az sem baj, ha épp nem vagyunk hahotázó hangulatban, inkább egy drámát választunk és az előtt pityergünk, már ezzel is segítünk magunkon: egy 2020-as tanulmány szerint a sírás is csökkentheti a kortizolszintet a vérben. 

Személyes nagy kedvencem a 2015-ben bemutatott Ha Isten úgy akarja című olasz film. Bár ezt az alkotást vígjátékként definiálják, mélyebb rétege összetett jelentéstartalmat, példázatos mondanivalót is hordoz. Amellett, hogy könnyesre nevethetjük magunkat a humoros jelenetek sokaságán, a film az emberi kapcsolatok mélyrétegeibe hatol, és olyan tanításokat is megfogalmaz, mint például, hogy meg kell próbálnunk meghallani a másikat, még akkor is, ha látszólag szöges ellentétben álló értékrendet, véleményt képvisel. 

A cselekmény főszereplője egy család, amelynek feje, az ateista Tommaso elismert, tekintélyes szívsebész, akit tisztelet és elismerés övez a munkahelyén. Amikor a fia kiböki, hogy az orvosi egyetem helyett – ahová édesapja szánná – a papi pályát fontolgatja, Tommaso nagyon kiborul, majd elhatározza, hogy felgöngyölíti, mi állhat az irányváltás hátterében. Így találkozik össze fia mentorával, Pietro atyával, akit ellenségként kezel, mert szerinte ő „csavarta el” a gyermeke fejét. A komikus helyzetek, jelenetek sokasága mellett felemelően tanulságos a befejezés, aminek üzenete a maga szomorúságában is örömteli mondanivalóvá teljesedik ki.

Képkocka a „Ha Isten is úgy akarja” című filmből

Egy online filmnézés is ellazíthat, kikapcsolhat

Az élvezetes szórakozás feltölt, pihentet és kikapcsolódást nyújt: ilyen lehet egy online film megnézése is, ha megfelelő filmet választunk. Sok jó film ingyen is megtekinthető a világhálón. Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a filmnézésben bármi is megzavarjon: hogy például a telefonunk vagy egyéb digitális eszközeink vegyék át az uralmat felettünk. Ha nehezen szakadunk ki a napi munkából, az üzeneteink olvasgatásából vagy egyszerűen a közösségi média görgetéséből, segíthet, ha egy másik szobában letesszük a kütyüinket, így a filmre is jobban tudunk majd figyelni. Könnyen lehet, hogy pont egy romantikus vígjátékra vagy musicalre lenne szükségünk ahhoz, hogy önfeledten el tudjunk lazulni egy hosszú és fárasztó nap után. 

Ne ódzkodjunk a régi filmektől se, mert kincseket lelhetünk közöttük! 

Bár nem mai alkotás, a kikapcsolódásra véleményem szerint tökéletesen megfelel például az 1954-ben bemutatott Kopogd le a fán című romantikus kémfilm-komédia. 

Egyetemes, korszakokon, sőt életkorokon átívelő, szórakoztató jellegét számomra mi sem példázza jobban, mint hogy a kamasz fiammal is többször megnéztük már – akinek szintén ez az egyik kedvence. A film egyik nagyon vicces, félreértelmezésből fakadó mondata, a „Minden nagyon Gromek!” pedig igen népszerű szállóigévé vált a családunkban. 

Önvizsgálatra késztet a mély mondanivaló

A nehéz témákat feldolgozó filmek elgondolkodtatnak, mindemellett ön-, de ugyanígy kulturális és társadalmi reflexióra is sarkallhatnak. Ezt a komplexitást testesíti meg például a Holt költők társasága című film, amely azt a problémakört járja körül, hogyan lehetünk egyéniségek úgy, hogy közben másoknak is meg kellene felelnünk. Tiniként pedig különösen nehéz válaszokat találni a „ki az életünk kapitánya” dilemmára. Ehhez viszont az is hozzátartozik, hogy ha a kamasz életéből hiányzik a szerető és elfogadó, egyúttal határokat is szabó szülői háttér, nagyon könnyen kicsúszhat a lába alól a talaj. 

Kép

Fotó forrása: Freepik

Terápiás szerepe is lehet a filmeknek

A képzőművészeti, zenei vagy irodalmi művészetterápiás eszközökhöz képest a filmek terápiás alkalmazása friss terület. Módszere a biblioterápiából ered, amely során szépirodalmi művek cselekményét és szimbólumait értelmezik az egyéni életút és az aktuális elakadások szemszögéből. A filmterápia jellemzően csoportterápiás módszerekkel dolgoz fel egy-egy adott témához köthető filmet. 

Az érintettek közösen tekintik meg a filmet, s egy olyan kollektív élményben részesülnek, ami mély hatást gyakorolhat az érzelmeikre és a gondolatainkra. 

Más világokba pillanthatnak be: a képernyő, mint egyfajta szimbolikus tükör, új perspektívákat mutathat fel. Ennek köszönhetően azt is érezhetik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. A filmterápia ezt a hatást használja fel a gyógyulás katalizátoraként: míg egyesek lehet, hogy azonosulnak a szereplőkkel, mások egészen másként élik meg az adott filmet. Ezt az információt be lehet vinni a terápiás ülésbe, és felhasználni a kliens belső világának feltárására.

S hogy milyen filmek lehetnek alkalmasak a terápiára? Lényegében nincs olyan, hogy jó vagy rossz választás: bármelyik film alkalmas lehet a filmterápiára, amiről úgy érezzük, megérint minket, amihez kapcsolódni tudunk. Legyen az egy népszerű sorozat vagy egy elgondolkodtató, összetettebb alkotás. 

Felhasznált irodalom:

elitmed.hu
filmandvideobasedtherapy.com
psychcentral.com

Hogyan ismerkedtél meg a csillagászattal?

Kisgyerekként vacsora után rendszeresen kimentem a szabad ég alá a csillagokat nézni. Vagyis mentünk, mert mindig magammal ráncigáltam a húgomat is. (nevet) Szeged külvárosában lakunk, és volt egy nagy trambulin a kertben, oda feküdtünk ki. Elképesztőnek tartottam magát az égboltot, hogy mennyi apró kis csillag van, és mennyire távol vannak tőlünk, mégis idáig elér a fényük. Szerettem nézni a bolygókat, ahogy mindig másik csillagképben látjuk őket.

Igazából már óvodáskoromban nagyon érdekelt a csillagászat. Kértem is, hogy váltsuk le a régi jelemet, így végül csillag lett a jelem az oviban. Aztán ahogy elkezdtem az iskolát, majd tanulni kezdtük a tudományos tantárgyakat, egyből megfogott a fizika és annak a csillagászati része. Hamar éreztem, hogy ez az én utam.

Mikor néztél először teleszkópba?

Általános iskola elején, abban az időben kaptam egy lencsés távcsövet. Óriási élmény, amikor valaki először belenéz a teleszkópba, és látja a Szaturnuszt meg a gyűrűjét. A Szaturnusz és a Plútó a kedvenc bolygóim. 

Mindig megkérdezem a hasonló érdeklődésű barátaimat, hogy szerintük a Plútó bolygónak számít-e vagy sem. Szoktunk erről vitázni. 

Hogyan lett a csillagászatból asztrofotózás? 

Sokat beszélgettem a fizikatanáraimmal a csillagászat rejtelmeiről. Később a fotózást magam tanultam Molnár Gergely szegedi amatőr asztrofotós segítségével és YouTube-videókból. Szegeden sok csillagász él. Van, hogy közösen megyünk ki észlelni, nekik komolyabb műszereik vannak, és sokat segítenek, hogy én is tudjak fejlődni. Nagyon tehetséges csillagászok és asztrofotósok élnek országszerte, ez egy elég nagy közösség itthon. Megosztják egymással, hogy mikor tiszta az égbolt, olyankor mindenki kimegy, és egyszerre fényképeznek. 

Pont most számoltam utána: egy éve vettem meg az asztrokamerámat, azóta foglalkozom komolyabban az asztrofotózással. Fontos tudni, hogy a csillagokat szabad szemmel is látjuk, de a ködöket nem. Ha nagyon légszennyezésmentes területre megyünk, akkor talán kivehető az Androméda-galaxis ködös része. A belvárosban csillagokat szinte egyáltalán nem, inkább bolygókat látunk. De például Szegeden, a külvárosban az Orion-csillagkép egy jellegzetes régiója szabad szemmel is látszik. Apukámmal két-három órákat is képesek vagyunk utazni csak azért, hogy nagyon tiszta égboltot találjunk. 

Hódmezővásárhelyen túl, egy tanyákkal övezett területen szoktam csillagászkodni. Hatalmas puszta, óriási csend, körülöttünk őzikék.

Ott készült a győztes fotód is, amellyel Londonban a European AstroFest-en, Európa legnagyobb éves asztrofotós találkozóján első díjat nyertél? Mit ábrázol? 

Nem, azt pont a saját kertünkből készítettem. Egy viszonylag fényes sötét ködről van szó. A képen a Lófej-köd és a Láng-köd látható egy nagy központi csillaggal, az Alnitakkal – ez az Orion övének legnyugatibb csillaga. A ködöknél gyakori, hogy van egy központi csillag, ami olyan nagy, hogy beragyogja az egész környéket. 300–400 fotó is készül ilyenkor, több órán keresztül csak egy régiót fotózunk. Azután ezeket összerakjuk egy képpé, majd számítógépen kidolgozzuk.

Háromszáz órát biztos dolgoztam vele. Sokszor az iskola, a tanulás után akár éjfélig is csak a fotóval foglalkoztam, hogy jobb és jobb legyen. Száz meg száz opció létezik az utómunkában. Van egy olyan applikáció, ami a sok-sok képből képes egyet csinálni, majd a színegyensúlyt, a hátteret is ki kell egyenlíteni, és Photoshopot is használok.

Kép

Lili győztes fotója, középpontban az Orion csillagkép övének legnyugatibb csillagával

Hogyan választották ki a fotódat?

Sok képet kidolgoztam itthon magamnak, aztán felcsaptam a Google-t, és beírtam a keresőbe, hogy „asztrofotó versenyek”. Egy jó hosszú listát kidobott, így találtam rá a European AstroFestre. A versenynek januárban volt a határideje, beküldtem a fotómat, viszont tartottam attól, hogy még nagyon kezdő vagyok ehhez. De úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm. 

Pont asztrofizika szakkörön végeztem egyik nap, amikor csippant a telefonom. Jött egy e-mail, amiben jelezték, hogy beválasztották a döntőbe a képemet. 

El sem akartam hinni, ezután felgyorsultak a dolgok. Kedden kaptam az értesítést, és pénteken már repültünk is ki a szüleimmel Londonba. 

Milyen élmény volt maga az esemény?

Az AstroFest kétnapos rendezvény volt február elején. Szakmai előadások követték egymást: az Európai Űrügynökség (ESA) kutatásért felelős vezetője, asztrofizikus professzorok az Oxfordról, Cambridge-ről mind-mind az előadók között voltak. Az előadások alatt írtam egy hosszú listát a kérdéseimről, és szerencsére minden szakértővel tudtam beszélni utána. Emellett volt maga az asztrofotó-kiállítás, ahol az én képemet is kiállították. Nekem már az nagy megtiszteltetés volt, hogy bejutott a fotóm a döntőbe, az már csak ráadás volt, hogy meg is nyertem a 18 év alattiak kategóriáját. Ezt a mai napig alig hiszem el. 

Nem sok 17 éves merne megszólítani egy oxfordi asztrofizikus professzort. 

A határaimat feszegetem az ilyen helyzetekkel. Mindig a húgom jut eszembe, aki Belgiumban tanul, hegedűművésznek készül, és nagyon sokszor lépett már fel színpadon hatalmas közönség előtt. Ilyenkor arra gondolok, ha ő meg tudta csinálni, én is biztosan képes vagyok rá. De persze nagyon izgulok ilyenkor. Ha van egy közös pont, az már továbbviszi a beszélgetést. 

Kép

Lili az oxfordi asztrofizika professzor, Andrew Bunker társaságában – Fotó: Haluska-Kiss Andrea

Tizenegyedik osztályos gimnazista vagy, mik a jövőbeni terveid?

Szegeden a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban emelt óraszámban tanulom a spanyolt, a fizikát és a matekot is. Emellett az asztrózásra is igyekszem időt szakítani. Járok asztrofizika szakköre a gimnáziumban és a Szegedi Tudományegyetemen is. Péntekenként kijárunk a Szegedi Csillagvizsgálóba, fölmegyünk a kupolába, ahol nagyon sok teleszkóp van: galaxisoktól kezdve ködökön át mindent obszerválunk. Asztrofizikával, csillagászattal szeretnék foglalkozni, de most még igyekszem elmélyíteni a tudásomat, hogy amikor eljön majd az idő, ki tudjam választani, melyik egyetem lenne nekem a legjobb, ahol kutatási programokba is bekapcsolódhatok. Minden kérdésemre szeretném megtalálni a választ. 

Mi áll a kérdésekkel teli listád elején?

Nagyon érdekelnek a fekete lyukak, minél pontosabban szeretném megismerni őket. Úgy tartják, hogy szupermasszív fekete lyuk van minden galaxis közepében. 

Ha két fekete lyuk egyesül, akkor az energiájuk, a tömegük is egyesül – de mit okozna, ha mindez két galaxissal történne meg? Pont erről beszélgettem az oxfordi professzorral is a londoni fesztiválon. 

Az interjú során többször említetted a húgodat, aki indult a Virtuózok című televíziós tehetségkutatóban. Láttam egy videót, amin te kíséred zongorán. Szoros a kapcsolatotok?

Igen, Larával mindennap órákig tudunk beszélgetni. Elmeséljük egymásnak, hogyan éljük meg a mindennapokat, ő Belgiumban, én itthon. Valóban zenéltem korábban, de kosárlabdáztam és néptáncoltam is. Végül az asztrofizika az, ami engem választott, és én is kiválasztottam magamnak.

Összekavarodott szerepek: háziállat, társ- vagy gyerekpótlék?

Pár száz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kutya velünk éljen a lakásban, az meg végképp, hogy az ágyunkban aludjon. Sokan persze a mai napig ódzkodnak ettől, ám egyre többen vannak, akik számára ez a természetes, sőt elvárás. Mert a kutya ma már nem csupán háziállat: elmagányosodó világunkban egyre inkább családtagként tekintünk rá, és emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel.

Az ELTE Etológia tanszékének egyik friss kutatása szerint minden tizedik kutyatartó állítja: szőrös kedvencét mindenkinél jobban szereti, azaz a kutya minden embernél fontosabb számára (függetlenül attól, hogy van-e gyermeke vagy sem).

„Az európai háztartásokban több macska és kutya él, mint gyerek. Egy friss reprezentatív kutatásunk alapján a magyar kutyatartók 64 százaléka egyértelműen vagy nagyrészt családtagnak tekinti a kutyáját, 16 százalékuk szőrös gyereknek, míg 12 százalékuk számára a kutyájuk mindenkinél fontosabb” – nyilatkozta Kubinyi Enikő biológus, az ELTE Etológia tanszékének kutatója.

Az etológus szerint ennek az egyik lehetséges oka az emberben élő erős gondozási vágy, ami mostanában gyerekek hiányában áttevődött a társállatokra. 

A kutyatartók nemcsak a fizikai kontaktust és a feltétel nélküli szeretetet, de azt is nagyra értékelik a társállatukkal való kapcsolatukban, hogy azt ők kontrollálják – szemben az emberi viszonyaikkal. 

Így ugyanis azt érezhetik, hogy valaki a gondozásukra szorul, és nélkülük talán nem is élne. A kutyák ilyen szempontból hiánypótlóként érkeznek egy-egy családba, családtagként, olykor szőrös kutyagyerekként.

„Kétféleképpen is megközelíthetjük azt a helyzetet, amikor a kutya gyerekszerepbe kerül a családban – mondta Kurys Anita állatviselkedés-kutató egy korábbi cikkben. – Gyakori, hogy ahol várandós az édesanya, vagy kisgyermek van a családban, az édesanya részéről intenzívebb gondoskodó attitűd jelenik meg, így az otthonában lévő kutya is átkerül gyerekszerepbe. Az is előfordulhat azonban, hogy a kutya »helyettesíti« a gyereket.”

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A csecsemőarcú kutyák „gyerekhatást” váltanak ki

A kutya kötődése az emberhez egészen sajátos, és elképesztő módon hasonlít a gyerek kötődéséhez a szüleihez. Kubinyi Enikő szerint az emberek a kutyától várják el azt a szeretetet és fizikai kontaktust, amit nem kapnak meg az emberi kapcsolataikban. Ez lehet az oka annak is, hogy legtöbben az úgymond magas cukiságfaktorú fajtákat részesítik előnyben: a kistestű, nagy szemű típusokat, merthogy kisbabaszerűek. 

Ez a külső megjelenés az emberekből automatikusan kiváltja a genetikailag kódolt gondoskodási ösztönt. 

„Az emberek máshogy viszonyulhatnak a rövid fejű kutyákhoz, aminek az lehet az oka, hogy ezeknek a kutyáknak az arca jobban hasonlít a babákéra, ami úgynevezett babasémahatást vált ki. Mi, emberek erre érzékenyek vagyunk még élettelen tárgyak, autók és plüssmackók esetében is. A babaséma fokozott figyelmet és gondoskodást vált ki belőlünk a gyermeki tulajdonságokat hordozó egyedek irányába” – világít rá Bognár Zsófia, az ELTE Etológia tanszékének már említett kutatásában részt vevő doktorandusz.

Ám arról senki sem beszél, hogy ebből a „babaarcú” küllemből nagyon sok kutyabetegség adódik. A jelenleg legnépszerűbb kistestű kutyafajtát, a francia bulldogot például kifejezetten bébisémára szelektálták, vagyis úgy tenyésztették ki, hogy a külseje gyerekszerű jelleggel is rendelkezzen. Pont akkorák, mint egy kisgyerek, így ölbe lehet őket venni, kerek fejük van, rövid orruk és nagy szemeik, amelyek ráadásul – sok fajtól eltérően – elől helyezkednek el, így jól lehet velük szemkontaktust teremteni. Ám ezért a „babaszerű” megjelenésért ezek a kutyák súlyos árat fizetnek: tíz kutyából hét állandó problémákkal küzd, mindössze négy-öt évig élnek, és emberi segítség nélkül életképtelenek.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A kutyául viselkedés ma már luxus

A kutyákkal foglalkozó szakemberek szerint egyáltalán nem helyes – sőt a kutyára nézve kifejezetten káros –, ha valaki úgy tart állatot, mintha az emberi lény lenne. 

Sokan öltöztetik, babakocsiban tologatják, kozmetikushoz, kutyapszichológushoz hordják négylábú kedvencüket, gyakran nem figyelembe véve, hogy a kutyájuknak milyen valódi igényei lennének.

Pedig egy normális felépítésű, normál mozgásigényű kutyának – legyen az kis- vagy nagytestű – csupán annyi a vágya, hogy kutyaszerűen viselkedhessen: más kutyákkal találkozzon, sárban dagonyázhasson, felfedezhessen, és minél többet mozoghasson. 

„Nekem van három gyermekem és egy örökbefogadott kutyám is. Mindegyiküket szeretem, de a gyerekeimet emberként, a kutyánkat pedig állatként. Elképedve nézem, amikor a gazdik babakocsiban tologatják a kutyagyereküket. Pedig én is imádom a kutyám, de talán éppen ezért nem tenném ezt vele” – mondja egy anyuka, aki már többször volt szemtanúja kutyákkal kapcsolatos extrém emberi viselkedésnek.

Kurys Anita szerint a gyerekszerepbe kényszerített és abban tartott kutya viselkedése akár szélsőségesen is torzulhat. A túl sok figyelem, a sok kézben tartás a kutya magatartására nagyon rossz hatással van: agresszió, szorongás, reaktivitás, bizalmatlanság, önbizalomhiány, ürítési problémák, kényszerviselkedések jelenhetnek meg. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy nagyon plasztikus fajról van szó, amelynek kiváló az alkalmazkodóképessége, így ha azt várják el tőle, hogy babakocsiban utazzon vagy asztalnál ülve étkezzen, azt is megtanulja. A kérdés már csak az, van-e értelme, hogy így viselkedjen.
 

Bíró Boróka egyike Benedek Elek ükunokáinak. Testvérével, Bíró Bíborkával kizárólag női ágon kapcsolódnak a híres meseíróhoz, ezért a Benedek vezetéknevet nem viselik. Ők azok, akik kulturális menedzserként szüleikkel együtt működtetik a Benedek Elek Emlékházat Kisbaconban. A „nagy mesemondónak” hat gyermeke volt, közülük a legkisebb lány, Rózsa volt a dédnagymamájuk.

Benedek Rózsa székely férjet választott magának, Lőrincz Gyulát, akivel Csíkszeredában, illetve Brassóban éltek. Két lányuk született, Júlia és Zsuzsa, akik mondhatni árván nőttek fel, miután édesanyjuk korán, 37 évesen elhunyt. Boróka és Bíborka nagymamája Júlia volt, akit Juca mamának szólítottak. Mivel Boróka éppen Júlia-napon született, második keresztnévnek megkapta a nagymamája nevét. Lőrincz Júlia a férje után Bardócz lett, és három gyermeket szült, akik közül a legkisebb Boróka édesanyja, Enikő. Ő, miután megházasodott, felvette a Bíró vezetéknevet.

„Az, hogy mi Benedek Elek leszármazottai vagyunk, gyerekként nem tudatosult bennünk, és nem is volt belénk nevelve. 

Szerencsére a szüleink, nagyszüleink nem helyezték ránk ezt a terhet, nehéz lett volna ekkora teljesítménykényszerrel együtt élni. 

Így történhetett meg, hogy hetedik osztályosként az esélytelenek nyugalmával mentem el a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszára és lettem első helyezett. Ha úgy indultam volna el, hogy Benedek Elek ükunokájaként nekem bizonyítanom kell, nem biztos, hogy sikerrel járok, túl nagy lett volna rajtam a nyomás.”

A meseíró üknagyapa hagyatéka

Borókáék csak később döbbentek rá, mekkora ennek az örökségnek a súlya. Gyerekként nagyon sok mesét hallottak a szüleiktől és a nagyszüleiktől, Juca mamájuk volt az, aki a legtöbbet olvasott fel nekik. Ehhez elővett olyan mesekönyveket is, amelyeken rajta volt Benedek Elek kézjegye. Emellett nagyon jól tudta motiválni unokáit a tanulásra, akik ennek köszönhetően soha nem érezték ezt kényszernek. A nagymama mindig naprakész volt azzal, hogy a lányok éppen milyen tantárgyakat tanulnak, vagy miből vizsgáznak. Fiatalos gondolkodású, nyitott, toleráns, érdeklődő volt, ebben valószínűleg segítőszakmájának is megvolt a szerepe, mivel védőnőként dolgozott. 
„Juca nagymamánk meghatározó személy volt az életünkben. A férjével, nagytatánkkal együtt, aki Kisbacon tanítója volt, ápolták Benedek Elek hagyatékát, közösségi alkalmakat szerveztek a faluban, és segítették a szegényeket, illetve a romákat. Ebben követték Benedek Elek szellemiségét, aki Testamentum című könyvében megírta: »Ha emberek közt élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, gyengék közé; az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus.« Egy másik idézet szerint: »Csak az a valamennyire egész ember, akinek könnyű a toll, és nem nehéz a kasza.«” 

„Ehhez az elvhez nagyszüleim és szüleim is igazodtak azzal, hogy a fizikai és a szellemi munkát párhuzamosan művelték, művelik. Bennünket is e szerint neveltek, így ez számunkra is természetes.”

A toll Boróka és húga számára is könnyűnek bizonyult, tanulmányaik során nagyon jó eredményeket értek el. Mivel csupán egy év korkülönbség van köztük, szüleik úgy döntöttek, egyszerre indítják őket óvodába, majd iskolába. Az egyetemen is együtt voltak, mivel mindketten ugyanarra a karra és szakra jelentkeztek. Az osztályzatok terén Boróka mindenkit képes volt megelőzni, kivéve a húgát, aki évfolyamelsőként végzett az egyetemen. Boróka második lett a négy év átlagát tekintve.

Kép

Benedek Elek leszármazottai, a Bíró család: középen az író dédunokája, Bíró Enikő és férje, mellettük lányaik, Boróka és Bíborka párjaikkal – Fotó: Bartha Andrea

Szinte ikrekként nőttek fel

„Bíborkával nagyon jól kiegészítjük egymást. Nem rivalizálunk, a másik sikerének ugyanúgy tudunk örülni, mintha a sajátunk lenne. Szerencsések vagyunk, hogy az óvodától az egyetemig együtt lehettünk. A szüleink ikreket szerettek volna – szinte napra pontosan ugyanakkor születtünk, csupán egy év korkülönbséggel. Nekem február 16-án van a születésnapom, Bíborkának február 12-én.”

Végül mindketten a pedagógusi pálya mellett döntöttek, bár Boróka elmondása szerint nem tudatosan alakították így az életüket, annak ellenére, hogy szüleik is tanárok, matematikusok. Boróka közgazdász lett, jelenleg a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karán tanít. Korábban több külföldi városban is megfordult tanulmányutak, kutatóintézeti munkák miatt, de soha nem akart véglegesen idegenben maradni. 

Mindig az volt a célja, hogy hazahozza és továbbadja a külföldön megszerzett tudást.

„Az egyetemi oktatás mellett virágkötészettel is foglalkozom másfél évtizede, öt éve oktatom is ezt felnőttképzésben Székelyföldön. Úgy érzem, erre rendkívüli szükség van, be tudok tölteni vele egy űrt itthon.”

Kép

Fotó: Steigerwald Tibor

Különleges menyasszonyi ruha, meseszerű esküvő

Mire eljegyezték, Boróka elég tapasztalatot gyűjtött ahhoz, hogy esküvőjén a saját virágdekorációval rukkoljon elő, a menyasszonyi csokrát is saját maga kötötte. Ruhájának izgalmas története van, ezt ugyanis olyan magyar matyó motívumos hímzés díszíti, amelyet saját maga tervezett és varrt meg egyetemistaként egy estélyi ruhához. Végül az estélyi nem készült el, a hímzett textildarab bekerült a fiókba. Amikor viszont megkérték a kezét, bevillant neki, hogy van ez az anyag, és jó lenne kezdeni vele valamit. 

„Mint a mesében, hátizsákkal a hátamon, benne az anyagdarabbal elindultam a menyasszonyi szalonokba édesanyám, keresztanyám és a húgom kíséretében. Végül Budapesten, egy esküvői ruhaszalonban vállalták, hogy elkészítik nekem a ruhát, és ráteszik a hímzésemet. Azért ragaszkodtam ehhez annyira, mert hét-nyolc évesen a kezembe került Kisbaconban egy matyó motívumos párnaminta, amely Budapestről, Benedek Elek valamelyik unokájától származhatott, nálunk ugyanis ilyet nem lehetett találni. A nagymamám és a húga megengedték nekem, hogy kivarrjam azt a párnát, ez nagy boldogság volt számomra. Ez az élmény adta az inspirációt a hímzésmintához, és az is fontos volt, hogy tükrözze a magyarságomat.”

Az esküvő előtt pár héttel Borókának az az ötlete támadt, hogy kiszínezi a nagy napot a Benedek Elekhez köthető meserendszer morzsáival. 

Az esemény a MesEsküvő nevet kapta. A gyümölcsasztalon kizárólag „szóló szőlőt”, „mosolygó almát” és „csengő barackot” szolgáltak fel a vendégeknek. 

Az asztalokat nem számozták meg, hanem egy-egy mesenevet adtak nekik: a koszorúslányok például a papucsszaggató királykisasszonyok asztalánál foglaltak helyet. A mese tematikájú dekoráció elkészítésében a vőlegény, a családtagok és a közeli barátok is részt vettek.

Örökségápolás Kisbaconban, Benedek Elek egykori nyaralójában

Az ifjú pár, Bíró Boróka és Sike Csanád esküvői kreatív fotózása a Benedek Elek Emlékházban történt. A kisbaconi kúriát Benedek Elek eredetileg nyaralónak építtette 1896–1898 között, de végül családi ház lett belőle, miután a trianoni döntés miatt a meseíró végleg hazaköltözött feleségével. Ekkor százezrek hagyták el Erdélyt, Benedek Elek viszont hazafelé vette az irányt, szemben a menekülők áradatával. Erről így vallott: „Nekem haza kellett mennem, hogy visszafizessem egy részecskéjét bár annak, amit az édes anyaföldtől kaptam.”

Kép

A Benedek Elek Emlékház – Fotó: Bíró Boróka

Boróka és testvére szüleikkel, valamint férjeikkel együtt kis családi csapatként igyekeznek méltó módon ápolni a meseíró örökségét Kisbaconban, a Benedek Elek Emlékház kulturális menedzsereiként. Vendégek ezreit fogadják évente, a szellemi örökségápolás mellett digitális tartalomkészítéssel is foglalkoznak, részt vesznek a karbantartó munkákban, renoválnak, renováltatnak. Eseményeket szerveznek, amelyeknek legfőbb célja, hogy a gyerekek a mai kor szellemében tudjanak kapcsolódni Benedek Elekhez és a meséihez. Élő szavas mesemondásokat, gyerekfoglalkozásokat tartanak, a legnagyobb rendezvényük pedig szeptember 30-án, a népmese napján szokott zajlani minden évben.

A Benedek Elek Emlékház idén 55 éves. Jelenleg komoly belső renoválás alatt áll. Az elmúlt fél évszázadban nem végeztek ilyen mértékű belső javítást a kúrián, március közepétől viszont megújulva várja majd a látogatókat a múzeum. 

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.