„Aki nem a szelfimet lájkolja, hanem a lényemet szereti”

Holott a filter szó eredetileg szűrőt jelent. Vagyis filterrel – szűrővel – ellátni egy fotót azt jelenti: kiszűrünk, elveszünk belőle valamit. 

Minél inkább filterezéssel próbálunk szépíteni valamit, annál inkább elveszítjük belőle a lényeget. Kevesebbet mutatunk meg magunkból, mert nem merjük vállalni azt, akik vagyunk – díszek nélkül, sebezhetőn.

Félünk, hogy kevés, ami van, és féltjük a keveset, ami van.  Szorongásainkra mára egész iparágak épültek, amelyek mesterségesen is táplálják ezeket a félelmeket. Közben rengeteg időt és energiát fordítunk a látszatra: arra, hogy elég népszerűnek és sikeresnek tűnjünk. Ez ideig-óráig hozhat lájkokat – de hosszú távon nem térül meg. Mert a látszat akkor is csak látszat marad, ha egy idő után valóságnak nevezzük. A folyamat végén pedig ott állunk majd kifosztva – saját magunk által –, a valóságban, ahová mindig is tartoztunk.

Akkor tűnik kevésnek, ami van, amikor nem tartom szem előtt, mennyi érték rejlik bennem. Amikor még nem fogadom el, hogy nem én „építem fel”, „csinálom meg” magam, hanem már megalkottak. 

Isten szeretetből alkotott teremtménye vagyok. Ezért a filtermentes, kiszolgáltatott egyszerűség, a saját, valós arc a legnagyobb biztonság, amiben lehetek. 

Legyen akármilyen az a testi-lelki arc, amivel rendelkezem – ez tud a legközelebb lenni Istenéhez, aki a maga képmására alkotott, és aki nem a szelfimet lájkolja, hanem a lényemet szereti. 

A filternélküliség nem hiányosságot, félkész, „nyers” állapotot jelent, hanem teljességet és szabadságot. A szabadságunk pedig éppen abban rejlik, hogy el tudjuk-e engedni az illúziót, a hiedelmet, a szemfényvesztést, a káprázatot, és tudunk-e szembesülni azzal, ami valóban van. Még a kapcsolataink is azon múlnak, tudjuk-e igazán látni magunkat és másokat ahelyett a kép helyett, amit csupán elképzelünk.

Isten nem egy elképzelt „entitás”, nem egy megragadhatatlan hatalom, nem arctalan követőtábor, nem zsűri, nem munkáltató, nem univerzális elváráshalmaz. Isten – egyedül – az, Akinek mondja magát: teremtő, szerető Atya. 

Atya, aki jobban ismer engem, mint én magamat. Atya, aki azoktól a filterektől is megszabadít, amelyekről nem is tudom, hogy rajtam vannak, hiszen bármi lehet filter, ami az önképünket a korábban említett félelmek mentén alakítja. Egy sebekre sminkelt műmosoly vagy a bizonytalanságot palástoló arrogancia. A „Csak nehogy terhükre legyek!” álbékesség. A megfelelési kényszerből felvett szerep. A bűnfedező ájtatosság. Az igazodássá nyomorított összetartozásvágy. A törődéspótlék-negédesség.

Isten nem fizetett pszichológus, nem véges teherbírású embertárs, nem szoros időbeosztású lelkivezető – hanem élő, jelenlévő, végtelen és irgalmas Szeretet, egyszersmind örök Igazság és a minket is megalkotó Teremtő, akinek gondja van ránk. Őbelőle következik tehát, hogy ha szívből keressük a társaságát, egészen biztosan filterek nélkül jutunk elé.

 Lehántja rólunk a hamisságot, és mellettünk marad, amikor megrettenünk, mert szembesülünk a valósággal, ami első látásra ijesztő is lehet.

Mellettünk marad, akárhogyan is nézzen ki a testünk-lelkünk – és ott szeret minket, a kiszolgáltatott tökéletlenségünkben, ott köt velünk szövetséget, ott mutatja meg az irányt a tökéletesedés, a boldogulás, az üdvösség felé. 

A beismert és Isten elé vitt hibáinkból az Ő kezében trágya lesz: táptalaj az új emberré alakulásunkhoz. 

Az Istennel való élő kapcsolatban a félelem bizalommá változik, a beállított pózok helyét megélt pillanatok veszik át, mert a figyelem a látszat tupírozásáról a valóság megművelése, kibontakoztatása felé fordul.

Szerető, teremtő, gondviselő Istenünk az egyetlen, aki tökéletesen önmagát adja ebben a világban, ezért Ő az, Akitől jelentétet tanulhatunk. Lenni úgy, ahogy vagyunk. Kapcsolódni úgy, ahogy vagyunk. Elfogadni másokat úgy, ahogy vannak. A valós életben. Ebben a bensőséges teljességben.

A valódi történetek a szűrők alatt rejtőznek. Ebben a hónapban azt keressük: mi történik akkor, ha nem akarunk tökéletesnek látszani – csak jelen lenni. 
Augusztusban a hónap témája: #nofilter
Kapcsolódó cikkeinket itt éritek el.