Neked van otthon? És tényleg szükséged van rá?

A holland mérnök és feltaláló, Fred van der Weij 2006-ban alkotta meg egy fadobozból a mai airfryerek prototípusát. Sültkrumpli-imádó lévén azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy egészségesebb technológiával helyettesíti az addigi, olajsütős sültkrumpli-készítési módot. A továbbfejlesztett, minisütőbe ültetett gyors levegős technológiával (rapid air technology) működő masina 2010-ben debütált a nagy szakmai múltú, berlini elektronikai kiállításon. A szabadalom gyorsan megtalálta magának az utat a felhasználók nagy tömegeihez: a kiállítást követően a Philips vette meg a feltalálótól.

„Süss nyolcvan százalékkal kevesebb zsiradékkal!” Halljuk, olvassuk ma is sok helyen a szlogent. Az airfryerhasználók lelkes sokasága osztja meg jó tapasztalatait, élményeit a közösségi médiában. Mára egy egészen új iparág épült a trendi technológiára receptkönyvek, YouTube- és TikTok-főzős videók formájában. Tőlem is többször kérdezték meg az elmúlt esztendőben, van-e otthon airfryerünk. Nincs? Hát az meg hogy lehet? Nos, van sütőnk. Ahogyan egyébként a háztartások legtöbbjének.

Egészséges és környezetbarát technológia?

Értem és alapvetően egyet is értek, hogy a fritőzzel szemben ez az új technológia továbblépést jelenthet az egészséges életmód útján. Számos egészségügyi szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy milyen egészségügyi kockázatokkal jár a túl sok zsiradékot tartalmazó ételek fogyasztása, vagy a használt sütőolajban történő többszöri sütés. Mi sosem használtunk ilyen készüléket. 

Az airfryerben jelentősen kevesebb zsiradék felhasználásával (egyes esetekben zsiradék nélkül) készíthetünk el a sült krumplin túl egyre többféle ételt. 

Ez pedig az egészségtudatosság és a környezeti lábnyom szempontjából győztesként hozza ki mostanság az airfryert a fritőzzel szemben. A technológiák és a lehetőségek bőségének századában hajlamosak vagyunk az egyik végletből a másikba esni. Az airfryerek most olyan népszerűek, hogy szinte már rámondjuk a halálos ítéletet a zsiradékban történő sütésre. Az airfryer egészséges, az olaj egészségtelen. Pedig korántsem ilyen fekete-fehér a helyzet. Minden technológiának megvannak a maga előnyei mellett a hátrányai is. Ahogyan mindet lehet jól és nem veszélyes módon és mértékben, valamint rosszul, az eredményét tekintve egészségkárosító módon is alkalmazni. A levegős sütésnél például – annak szárazabb technológiája miatt – nagyobb a kockázata annak, hogy megég az étel, és ezáltal az egészségre káros vegyületek keletkezhetnek. Az olaj (vaj, egyéb zsiradék) többek között ezt, valamint az étel kiszáradását akadályozza meg a sütés során.

Kép

Fotó forrása: Profimedia – Red Dot

Sütő kontra airfryer

És mi a helyzet, ha az új masinát nem a fritőzzel, hanem a szintén levegős sütési technológiát alkalmazó társával, a hagyományos sütővel állítjuk egészség- és/vagy környezettudatossági versenybe? 

Madarász Tamás, a Háztartásigép-szaktechnikusi szakmai ismeretek szakkönyv szerzője és szakoktatója a kérdésemre elmondja, hogy az airfryerek kicsiben ugyanazzal a technológiával működnek, mint a hőlégbefúvós sütők: a készülék hátuljába épített ventilátor a körülötte található fűtőbetétre fújja a levegőt. A fűtőbetét felforrósodik, és felmelegíti a sütőteret. Az airfryerben, tekintettel annak kisebb méretére, ez a felmelegedési folyamat gyorsabb, mint a hagyományos sütőkben. Ezért mondják energiatakarékosabbnak ezt a sütési módszert. „Ha egy-két embernek készítünk ételt azonnali elfogyasztásra, akkor az airfryer kevesebb energia felhasználásával teszi mindezt, mint a hagyományos sütő. Mi is szívesen használjuk a feleségemmel. Ha azonban a családnak főzünk, és megtöltünk egy vagy akár több tepsit is, akkor már jobban megéri a sütőt használni. Hőlégbefúvós üzemmódban egyszerre több tepsiben is süthetünk” – teszi hozzá a szakember.

Elgondolkodtam. Mi az év nagyobb részében kettesben vagyunk a férjemmel, a nyarakat pedig egyedül töltöm itthon. Ideális célcsoportja lehetné(n)k az airfryer piaci szegmensnek.

De az a fránya e-hulladék…

A 2024-es adatok (ewastemonitor.info) szerint 2022-ben globális szinten 62 millió tonna elektronikai hulladékot képeztünk, vagyis a 2010-ben számolt 34 millió tonna napjainkra megduplázódott. Ez fejenként átlagosan 7,8 kilogrammot jelentett 2022-ben. 

Ennek a hulladékmennyiségnek – globálisan és átlagosan – 22,3 százalékát gyűjtöttük vissza, és dolgoztuk fel környezetbarát módon (vagyis hasznosítottuk újra vagy ártalmatlanítottuk). Vajon hogyan alakulnak majd ezek a számok 2029-ben, amikor 113,6 millió airfryert használunk majd, és vajon hány ilyen masina válik addigra hulladékká?

Szükségem van rá?

Ha felnézek a konyhaszekrényünk tetejére, találok ott olyan, korábban megvásárolt készüléket, amelyről ma már úgy gondolom, nem kellett volna megvennem. Tanulva a korábbi tapasztalatokból, felteszem magamnak a kérdést, szükségem van-e egy adott új termékre. Ha az airfryert nézem, akkor azt a választ adom, hogy nincs. Lehet, hogy a sütő egy kicsit hosszabb ideig melegszik fel, de a teljes életciklusának a környezeti lábnyoma biztosan kisebb, mintha veszek mellé egy másik készüléket is. Ha sütni szeretnék, mindig megtöltök egy vagy két tepsit, vagy egy nagyobb tálat. Több adagot készítek egyszerre. Így marad másnapra is. 

Jó megoldás lehet!

Mikor voksolnék mégis az airfryer mellett? Úgy gondolom, több esetben is remek lehetőség a forrólevegős minisütő. Például egy olyan kicsi lakásban, ahol nincs sütő a konyhában. A kollégiumba költöző csemete is kihasználhatja ezt a praktikus masinát, és fejlesztheti vele konyhai tudását. De akár lehet, hogy egy nyaralóba is sütő helyett ezt a készüléket választanám. Jó találmány ez, csak találjuk meg a helyét az életünkben! 

A cikk Mészáros Fanni Kis döntések, nagy dilemmák című sorozatának keretében jelent meg a Képmás magazinban. További részei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.