Június 19-23. között rendezik Győrben a XIX. Magyar Táncfesztivált, ez a hazai táncművészet legnagyobb ünnepe. Honnan hova fejlődött az elmúlt közel két évtizedben?

Minden egyes alkalommal keressük azokat a kötődési pontokat, amelyeken újra és újra másképp tudjuk definiálni a fesztivált és azon keresztül a magyar táncművészetet. Egyrészt hatalmas szerencse, mert szerintem ez a leggyorsabban fejlődő művészeti ág. A jelenre reflektál, nagyon erős a kortárs tánc, amely a kísérletező oldalról szólítja meg a közönséget. Másrészt vannak olyan nagy tradicionális táncegyüttesek, mint például a Győri Balett, amelyek már nagyon hosszú ideje jól láthatóak a táncművészet horizontján. 

Ezt a tizenkilenc évet a közönség szeretete köti össze. 

A magyar táncművészetre igen éhes a magyar közönség, és úgy látjuk, nagy ereje van annak, hogy közel vagyunk a határhoz, mert Szlovákiát és Ausztriát is meg tudjuk szólítani. Amióta én vezetem az együttest, ez lesz a negyedik fesztivál, de mindig próbálunk valami különlegességgel előrukkolni.

Mik lesznek ezek a különlegességek?

A Győri Balett a Sorsok című esttel készül, amely során két táncosunk, Sebestyén Bálint és Daichi Uematsu koreográfusként fog bemutatkozni. A legkisebbeknek A kockásfülű nyúl gyerekdarab premierjével készülünk. Fontosnak tartjuk, hogy minden generációt meg tudjunk szólítani. A művészetünk a közönségünkkel válik teljes egésszé, ez a Markó Iván-i örökségünk. 

Néptánc, balett, kortárs
Június 19-én 19 órától a Győri Balett, a Magyar Állami Népi Együttes és Guessous Mesi közös produkcióval nyitja meg a fesztivált a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán, majd a második felvonásban fellép az Ankara Állami Előadó-művészeti Társulat. A fesztiválra érkezik a Bozsik Yvette és a Duda Éva Társulat is, utóbbi Frida, az élet múzsája című előadása az egyik fénypontja lesz az ötnapos rendezvénynek. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán Barbárok című koreográfiáját mutatja be a közönségnek.

Tavaly rekordokat döntött a nézőszám, reméljük, idén is így lesz, jövőre pedig már a huszadik fesztivál lesz. A Győri Balettel egyszerűen nem tudunk annyit játszani, amennyire igény lenne. Megpróbálunk komplex programokat nyújtani, és ez működik. Tegnap egy óvodában voltunk beavató előadást tartani. Azt gondolom, nem baj, ha nem válik egy gyerek a balett szerelmesévé, csak valamilyen formában legyen az élete része.

Kép

Részlet a Tiszta forrás című produkcióból – Fotó: Nagy Attila Müpa; forrás: Győr+ Média

Miért érezte fontosnak, hogy a Győri Balett nyisson a legfiatalabb korosztály felé?

2020 után azt láttuk, hogy a működésünket teljesen újra kell gondolni. Korábban a virtuális, online térben egyáltalán nem voltunk jelen, így inkább az idősebb generációt tudtuk megszólítani, de a covid után ők óvatosabbak lettek a színházba járás terén. Ezért széles körben nyitnunk kellett a közönség felé, hogy minél több korosztályt meg tudjunk szólítani. Szerencsések vagyunk, mert a győri közösség mindenevő, nagyon kedvelik a kísérletező előadásokat. 

A covid-időszakot arra használtuk, hogy kilenc premiert raktunk össze, és amikor újraindult az élet, mindegyiket be tudtuk mutatni, a közönségünknek pedig tetszett.

Jelenleg 18 darabunk van repertoáron – valamit csak Győrben játszunk, valamit csak Budapesten vagy turnén, vagy kifejezetten határon túl. Ne felejtsük el, hogy Magyarország második legnagyobb együtteséről beszélünk: amikor megmozdul 45 ember, annak súlyos anyagi költségei vannak. 

Tudatosan építkezünk, bővítjük a repertoárt. Elsődleges cél, hogy a közönségünkből közösséget építsünk, akik az országban és a virtuális térben is követnek minket. Elkezdtük a legkisebbeket is megszólítani. Nagyon büszke vagyok arra, hogy minden táncművész anyuka, aki kisbabát vállalt, szülés után százszázalékosan vissza tudott térni az együttesbe. Nekem ez nagy siker, nagy boldogság. Időközben én is apuka lettem. Az elmúlt időszakban tizenkét gyermek született a Győri Balett társulatában. 

Úgy vagyunk hitelesek a színpadon, ha őszinték vagyunk. Minden átszűrődik rajtunk, amit a színpadra teszünk; a saját szemüvegünkön keresztül definiáljuk a művészetünket. Innen jött, hogy a gyerekeket is megszólítsuk. 

Kép

Fotó: Kurucz Árpád

Hogyan esett Marék Veronika meséjére a választás? Jól tudom, hogy a kislányával együtt olvasták? 

Igen, gyerekként az egyik kedvencem volt A kockásfülű nyúl, az ötéves kislányom is nagyon szereti, és az alkotótársam, Csepi Alexandra kisfia is. 

Úgy vagyunk vele, hogy ha már valami megmozgat minket, azt vigyük fel a színpadra.

Ahogy a felnőtteknek szóló darabjainkban, így ebben is vannak klasszikus balettelemek, de mindenféle táncstílust ötvözünk. A Győri Balett alapvetően kortárs előadásokat készít. 

A kockásfülű nyúl először a ’70-es évek végén jelent meg a Magyar Televízóban. Ma is meg tudja szólítani a gyerekeket?

Amikor én gyerek voltam, akkor is voltak már új mesék, A kockásfülű nyúl valamiért mégis bennem maradt, ahogy például a Kisvakond is. Valami olyat tud ez a mese, ami nekem hasonlít a táncművészet fejlődésére. Rengeteg minden van mögötte, de a jelenben is meg tud szólítani. Hiszem, hogy a mai gyerekeknek is érdekes. Tudom, hogy felgyorsult, elgépiesedett a világ, mégis le tudja ültetni a gyerekeket. Tradíció és innováció: ez volt az igazgatói pályázatom címe is.

Hogyan dolgozik egy koreográfus, amikor gyerekeknek készít előadást? 

Csepi Alexandrával összerakjuk a vázat, és utána csak el akarom mondani a történetet. Ilyenkor arra a szeretetre gondolok, ahogy párbeszédet folytatok a gyerekekkel, a kislányommal. Ezen keresztül születik meg bennem a darab.

A kislánya látta már a Győri Balettet színpadon?

Rengetegszer. Az összes gyerekdarabunkat először az „együttes gyerekein” teszteljük. Ők az előszűrő. A kislányom ötéves, nagyon tehetséges, de a balettet uncsinak tartja, viszont a hiphopot meg a modern táncokat szereti. 

A gyerekdarabon kívül két másik új koreográfiával is készülnek a fesztiválra. 

Sebestyén Bálint és Daichi Uematsu a szólistáink, tehát aktív táncosok, akik olyan előadásokat hoznak létre, amelyek nem kell, hogy illeszkedjenek a konzervatív táncszínházi formába, hanem fiataloknak szólnak a saját nyelvezetükön. Nagyon jó visszacsatolás látni őket. 

Fontosnak tartom, hogy a Győri Baletten belül legyen műhelymunka, és hogy a tánc ne csak egy mozdulat legyen, hanem egy világkép. 

Az a célom, hogy ezt a műhelymunkát, amit pár évvel ezelőtt megteremtettem, minél többen átvegyék. Az együtt töltött idő minősége is nagyon fontos. Van olyan táncosunk, aki filmeket forgat az együttesről, egy másik grafikával foglalkozik. A Magyar Táncfesztivál és a Győri Balett reklámkampányát is a táncosaink készítették, nem kértünk fel erre külsős céget. 

Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a tánc a legillékonyabb művészeti ág. Miért?

Ha önt meghívom egy előadásunkra, és megnézi, az megismételhetetlen, egyedi élmény, az emberi esszencia átjön a színházon. Ha következő alkalommal megnézi, akkor már máshogy értelmezhető az előadás, mert a néző és a táncos is máshol tart érzelmileg. Hiába csinálja meg ugyanazt a mozdulatot tökéletesen ugyanúgy, az érzelmi rezonancia biztos, hogy más lesz. Egy jó előadás meghatározza az ember életét, de eltűnik. Ez a romantikája is az egésznek. Ha betenném pár év múlva valamilyen lejátszóeszközön, az nem lenne ugyanaz. Az egyedi élő pillanat a művészé és a befogadó nézőé, ez a tánc hatalmas ereje, de sajnos ez a hátránya is. Rövid ideig van létjogosultsága. A saját előadásaink is hamar, négy-öt év elteltével elavulttá válnak. Természetesen vannak azért örök sikerek. Azt gondolom, hogy például a Győri Balett Carmina Buranaja vagy Markó Iván Bolerója örök darab. 

Harangozó Gyula- és Seregi László-díjas, érdemes művész, és nemrég a tánc világnapján Imre Zoltán-díjat kapott. Mit jelent az újabb elismerés? 

Két visszajelzés van: az egyik, amit a közönségünktől kapunk, és ez talán a legfontosabb, de a szakmai közösség – amelyben felnőttem – visszajelzése is fontos. Ha az embert a szakma díjazza, az mindig egy kicsit közelebb áll a szívéhez. Jó, ha azt mondják: „Laci, figyelünk rád, jó, amit csinálsz.” Biztos lesz majd rosszabb is, meg jobb is, ez a művészet velejárója. A díj megerősítés, másrészt motiváció. 

Nagyon vékony jég, intim dolog a mai világban a pillanat művészetét színpadra rakni. Már az egész világot meg kell szólítanunk, reflektorfényben vagyunk. 

Idén ősszel 45 éves lesz a társulat. Mivel készülnek a születésnapra?

A negyvenet nagyon megünnepeltük. A negyvenötödikre többek közt beszélgetésekkel készülünk, például alapító tagok beszélgetnek majd, valamint a környező éttermekben az Ebédelj együtt egy művésszel program keretében lehet majd találkozni a társulat tagjaival. Lesz fotókiállítás, és kisfilmmel is készülünk arról, hol tart most a Győri Balett. 

A díj kapcsán írt bemutatkozásban így fogalmaztál: „mindig is emberekkel akartam foglalkozni”. Miért? 

Óvodáskorom óta tanár akartam lenni. Mindig mindenkit tanítottam, mindenkinek segíteni akartam, szerintem genetikailag így lettem kódolva. Karácsondon, Gyöngyös mellett lakunk a családommal. Matematika–fizika–kémia–informatika szakos tanár vagyok, 35 éve tanítok itt, a faluban, a Gönczy Pál Katolikus Általános Iskolában. Idejártam én is, és ide jöttem vissza tanítani. A mai napig hivatásnak érzem a tanítást, mindennap úgy megyek be az óráimra, hogy megváltom a világot.

Elsőszülött lányoddal, Rékával tíz éve történt egy súlyos baleset. Hogyan emlékszel vissza 2014. december 24-ére?

Reggel 8 fok volt, az akkor 21 éves lányom elindult a családi autónkkal dolgozni. Megcsúszott a fekete jégen, megpördült az autó, bevágódott az árokba. Elszakadt a gerincvelője, a hatos, hetes nyaki csigolyája sérült. 

Az árok megdobta, bezuhant a szántásba. Esélye sem volt arra, hogy a gerincvelője ép maradjon. 

Nehezítette a helyzetet, hogy jött a karácsony, az orvosok szabadságon voltak, a Honvéd Kórházba kellett volna vinni azonnal mentőhelikopterrel, hogy megműtsék, ehelyett Hatvanba vitték a Baleseti Sebészetre. Órákat vártunk, akkor én már azzal fenyegetőztem, hogy értesítem a tévét. Végül az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe (régen OBSI, ma Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ – a szerk.) került, ahol három nap után, december 27-én megműtötték, ami nem sikerült, majd január közepén volt a második műtétje. 

Az állapota végleges?

Igen, melltől lefelé teljesen lebénult, kerekesszékbe került, az ujjai sem mozognak rendesen, csippenteni talán tud az ujjával. Most már az is romlik sajnos, mert tavaly kapott egy ritka autoimmun betegséget is, miaszténiát, ami az izmokat gyengíti. A baleset után 42 napig volt intenzív osztályon, utána Budakeszire került az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe. 

Mit mondtak az orvosok, ha hamarabb műtik, menthető lett volna a helyzet?

Ők azt állítják, hogy nem. Viszont 12 óra telt el, mire megkapta a fém koronát, amivel tehermentesítik a gerincvelőt. Én vallom, hogy ha ez hamarabb megtörténik, jobb lett volna a helyzet. Nem volt idegsebész, aki foglalkozott volna vele. 

Hogyan dolgozza fel egy édesanya mindezt? 

Az első két nap meg akartam halni, 160-as vérnyomásom és 100-150-es pulzusom volt. 

Hogy lehet azt túlélni, ha azt mondják az ember gyerekéről, hogy nyaktól lefelé béna marad, semmit nem fog tudni csinálni? 

Ő karatézott, motorozott, bokszolt, egy aktív életet élő fiatal lány volt. Gépésztechnikusnak tanult, nem egy olyan típus, aki elül a sarokban. Az első pár nap a gyász szakasza volt, de a harmadik napon valami átkattant bennem. A fene egye meg, mit érek én azzal, ha tönkreteszem magam?! Nézzük meg, mit tudunk kihozni ebből az egészből. Azóta is eszerint élünk. De nem nézünk túlságosan előre, mert ha belegondolok, mi lesz 10–20 év múlva, mi lesz, ha én már nem leszek, az aggaszt. A mai napot, a mindennapokat éljük meg. 

Hogyan néz ki egy napotok?

Amíg teljes állásban dolgoztam, a férjem – aki délután és éjszaka dolgozott – maradt itthon Rékával délelőtt. Munka után felváltottam. De ez hosszú távon nem működött, a férjem munkahelye nem tolerálta. Négy éve már gyodon (gyermekek otthongondozási díja) vagyok, csak félállásban dolgozom. Mindenben segíteni kell neki: reggel kimozgatni, naponta ötször katéterezzük, öltöztetem, kiültetem az ágyból. Enni tud egyedül, ha elé teszem az ételt. 24 órás ápolást igényel, de a lakásban a kerekesszékkel egyedül tud közlekedni, és dolgozik is informatikai területen. Három órát itthon tud egyedül maradni, amíg én az iskolában vagyok. Délután aludni szokott, mert elfárad a törzsizma. Utána játszunk a kutyájával, vagy edzésre megyünk. Ahhoz képest, hogy azt mondták, nyaktól lefelé béna marad, csak elektromos székkel fog tudni közlekedni, és a joystickot fogja nyomogatni, erre nagyon rácáfolt. 

Azóta többszörös parakarate-világkupagyőztes lett.

Ha jól tudom, együtt jártok a karateversenyekre.

Igen, mindenhova én hordom. Hetente járunk fel edzésre Budapestre. Eleinte ezt teljes munkaidő mellett csináltam, úgy, hogy este 11-re értünk haza. Nekünk az, hogy elinduljunk bárhova, egyórás feladat. De Réka mindennap itthon is edz, lerakom neki a tatamit a szobába. A baleset után átalakítottuk a házat, például elektromos ágyat kellett venni, mert ő magától nem tud felülni.

Kép

Fotó forrása: Dobosné Mahunka Mária

Mire tanított meg Réka betegsége?

Mindig az az ember voltam, aki, ha elhatároz valamit, azt végigcsinálja. Még kitartóbbá, szívósabba váltam. Nem hagytam, hogy feladja, nem hagytam más opciót neki, ott voltam mellette az első perctől kezdve. Megtanított fontossági sorrendet állítani. Nem az a fontos, hogy megvegyem a huszonhatodik ruhámat, hanem az, hogy mit tudok neki adni, hogy ő élhető életet éljen.

Van olyan számodra, hogy énidő?

Hát, azt beáldoztam az ő idejére. Úgy vagyok vele, hogy Rékának ugyanúgy jár a fiatalság, mint a többi embernek. Eljárok vele motoros találkozókra, koncertekre, voltunk paplanernyőzni. Nemrég Horvátországban jártunk versenyen. 

Más balesetet szenvedett fiataloknak, hozzátartozóknak is segítettetek már... 

Amikor Réka az OBSI-ban intenzív osztályon volt, nagyon jó kapcsolatba kerültünk a főorvossal. Mondta, hogy van benn egy hasonló sérült srác, és nem akar se enni, se inni, meg akar halni, és az anyukája sem tud mit kezdeni a helyzettel. Megkérdezte az orvos, hogy beszélnénk-e velük. Réka beszélt a fiúval, én az anyukával. Utána felhívott a főorvos, hogy másnap elkezdte a fiú a gyógytornát.

Később a srác meg is jegyezte a Facebook-oldalán, hogy „neked köszönhetem, Dobos Réka, hogy elkezdtem a második életemet”. 

Középiskolákban is szokott előadást tartani a kerekesszékesek elfogadásáról. Én azt látom, ebben Magyarországon nagyon gyerekcipőben járunk. A törvény szerint minden közintézménynek akadálymentesnek kellene lennie, de ez nincs így, mi sokat szenvedünk ettől. 

Ez vidéken még nehezebb, mint Budapesten?

Pest valamivel jobb, bár pont most voltunk a belvárosban, a Kazinczy utcában, ahol a macskakövön lehetetlen közlekedni a kerekesszékkel. Nem tudtam megállni az autóval, nem tudtam őt kivenni. Nálunk most pont megcsinálták a járdákat, bár nem merném egyedül elengedni, mert néhol annyira keskeny, hogy ha lebillen, összetöri magát. 

Beszéljünk a Carrie Csodanő Díjról, hiszen Hősanya kategóriában közönségdíjas lettél. Ki jelölt a díjra?

Egy sorstárs anyuka, a tavalyi győztes, Takácsné Pál Stefánia. Amikor felhívott a díj alapítója, Tomkó Bori, hogy jelöltek, csodálkoztam, hogy mi a csoda abban, hogy én ezt csinálom. Ez teljesen természetes egy anyánál, hogy a gyermekéért mindent megtesz. A közönség szavazta meg nekem az első helyet. Furcsa volt, hogy bementem itthon a boltba, és a pénztáros is mondta, hogy szavaz rám mindennap. 

Kép

Fotó forrása: Dobosné Mahunka Mária

Hogyan tudja finanszírozni a család a sportversenyeket és a gyógyszereket?

Az üzemanyag nagyon sokba kerül, az én fizetésem szinte csak tankolásra megy el. A férjem műszerész, ő sem keresi halálra magát. De valahogy mindig megtalálnak azok az emberek, akik segítenek. Rékát a motoros közösség is támogatja, ezért tudunk elmenni további egy külföldi versenyre, most is mennénk Írországba, amire összeadták a pénzt. Évente csak egy külföldi versenyt támogat a Magyar Karate Szövetség, az összes többi önköltséges. 

Megkerestek minket magán rehabilitációs cégek is. Amikor elmentünk állapotfelmérésre, kiderült, hogy csak állapotmegőrzésről lehet szó, neki nem fog változni az állapota. 

Maximum egy csoda gerincműtét segíthetne, ahol áthidalják a sérült gerincvelő szakaszt. De tíz év után el vannak sorvadva az izmok, nem fog tudni járni. 

Ha a két keze jól működne, az már csoda lenne. De minden héten járunk gyógytornára. Évente kétszer tizenöt ingyenes gyógytorna járt neki, ez lejárt már, utána az Egyka Alapítványon keresztül biztosították a magán gyógytornászt, masszőrt. Korábban voltunk Sopronban magánrehabon is, ahol egy hét körülbelül 300 ezer forintba került. Amióta előjött a miaszténia, ezt már nem csináljuk. 

Aki segíteni szeretne Rékának, a gyöngyösi EGyKA Alapítványon keresztül megteheti:
Együtt Gyógyulni Könnyebb Alapítvány
K&H bankszámlaszám: 10400528-50526887-67711003

Mit lehet tudni erről a betegségről?

A hivatalos neve miaszténia grávisz. A csecsemőmirigy a szegycsont alatt található, és 3–5 éves korára visszahúzódik az embernek. Nála ezt valami aktiválta, és két oldalt a tüdejére meg a szívére is ráhúzódott a daganat. A balesetével nem lehet összefüggésben, mert nem nyomta meg a biztonsági öv, nem előre csapódott, hanem hátra. Véletlenül vették észre, mert elkezdett csüngeni az egyik szemhéja. Tavaly nyáron megműtötték, később le kellett csapolni a tüdejét. Jelenleg két gyógyszert kell szednie: egyet a miaszténiára, egyet a gerincsérülésére, pedig ezt a kettőt elvileg nem szedhetné együtt. Viszont, ha nem szedi, erős görcsei vannak. 

„Ő az én legnagyobb hősöm” – ezt a lányod írta rólad. Mit szólt a győzelemhez?

Azt mondta, hogy anyának kell győznie, ez egyértelmű. Amikor még az OORI-ban volt, a kórházi dolgozók összehívtak egy válságstábot. Kérdezték, mi lesz Rékával. Én azt válaszoltam, hogy mi lenne, hazajön, a férjemmel váltásban fogunk dolgozni, ő pedig tanulni fog. Soha nem engedtem, hogy csüggedjen. 

Már a kórházban azt mondtam neki, hogy ide figyelj, ne aggódj, kihozzuk a helyzetből, amit csak lehet. 

A nővérek erre azt mondták, hogy hiú reményeket táplálok benne, mert azt mondtam neki, hogy járni fog. Én azt válaszoltam, hogy bocsánat, ilyet nem mondtam. Azt mondtam, hogy minden rendben lesz, és a „minden rendben lesz”, az kerekesszékben is lehet.

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.

Egy kezdeményezés, amelyhez érdemes csatlakozni

Az E.ON Hungária Csoport abban hisz, hogy a környezetvédelem és a közösségi felelősségvállalás kéz a kézben járnak. Ezért indította útjára 2023-ban a Föld bajnokai pályázatot, amellyel nem kisebb célt tűzött a zászlajára, mint hogy kicsik és nagyok minél korábban megismerjék a környezettudatosság fontosságát, és egymással összefogva tegyenek a bolygónkért, a fenntarthatóságért. A nagy sikerre való tekintettel a pályázatot 2024-ben is meghirdették, és közel 400 intézmény, óvoda, általános iskola és gimnázium jelentkezett rá az ország minden részéből. Közülük a győzteseket a közönség és az öttagú zsűri választja majd ki – az energiavállalat a legjobb programokat idén összesen 25 millió forinttal, intézményenként akár 2,5 millió forinttal támogatja.

Ha te is részese lennél a projektnek, add le voksodat közönségszavazóként az E.ON Facebook-oldalára feltöltött pályázatok közül a kedvencedre, amely olyan ügyet karol fel, ami egyben a te szívügyed is! A június 6–21. között a legtöbb szavazatot kapó intézmény a nyertesek közé kerül. 

A döntőbe jutott pályázatokat azért is érdemes elolvasni, mert ámulatba ejtő az a sokszínűség, az a rengeteg eredeti ötlet, amelyekkel a pályázó intézmények a fenntarthatóság és a környezettudatosságra nevelés kérdéskörét megközelítik.  Ezekből a művekből mi magunk is inspirálódhatunk, az általuk kínált megoldásokat akár a mindennapjainkba is beépíthetjük egy élhetőbb jövő érdekében.

Környezetvédelem a mindennapokban

Sokszor érezhetjük úgy, hogy a környezetvédelem és a fenntarthatóság szinte elérhetetlen messzeségbe emelt fogalmak, amelyekért csak „nagyban” lehet tenni. 

A pályázatok azért is fantasztikusak, mert a környezetvédelem ügyét emberléptékűvé teszik, és lebontják olyan cselekedetekre, amelyeket akár mi is megvalósíthatunk. 

Az egyik Pest vármegyei gimnázium például szakkör formájában adja át a diákjainak azt a mindennapokban hasznosítható, rendkívül komplex tudásanyagot, amivel aztán önállóan, a családjaikkal együtt is képesek lesznek konyhakertet, permakultúrát kialakítani, fát ültetni. Megtanulhatják a kovászolás, a szelektív hulladékgyűjtés know-how-ját, megismerhetik az ehető vadnövényeket, gombákat, elsajátíthatják a bodza-, citromfű-, levendula-betakarítás és szörpkészítés csínját-bínját.

Egy budapesti szakképző iskola a diákokat tanult szakmájuk szerint vonja be egy körforgásos kert kialakításába: az emelt ágyások kialakításánál és építésénél az asztalosok és a fémipari tanulók tudását kamatoztatják, míg a kertben termesztett zöldséget és gyümölcsöt a szakácssegéd és a cukrászsegéd hallgatók használják fel a gyakorlatuk során. A náluk keletkezett élelmiszerhulladékok komposztálásáról a kertészek gondoskodnak. 

Kép

Kép forrása: E.ON

Vannak intézmények, amelyek a fenntarthatóság lényegét a biodiverzitásban ragadják meg, és azon dolgoznak, hogy már óvodáskorban megmutassák a gyerekeknek, ők maguk mennyi mindent tehetnek a különböző élőlények megőrzéséért, az ökológiai egyensúly fenntartásáért. Az egyik Pest vármegyei nagyközség óvodájában a kicsik az intézmény tankertjében ültetnek virágokat, gyógynövényeket, telepítenek méhlegelőt, így szerezve saját tapasztalatot a beporzás fontosságáról, a rovarok és a madarak ökoszisztémában betöltött szerepéről. 

Egy másik óvoda pedig arra biztatja az ovisait és a szülőket, hogy pattanjanak biciklire nemcsak a mozgás öröméért, hanem a CO2-kibocsátás, ezáltal az ökológiai lábnyomuk csökkentéséért. 

A kerékpározás népszerűsítése érdekében az intézmény gondoskodik arról, hogy minden óvodás megtanulja a „kerekezést” az óvodai biciklipályákon, ezenkívül nagy kerékpáros rendezvényeket szerveznek kicsiknek és nagyoknak, sőt közös biciklitúrára invitálják őket. 

Hagyományőrzés a fenntarthatóságért

Felmenőink harmóniában éltek a természettel, nem zsigerelték ki a környezetüket, mert tudták, azzal a saját létüket sodornák veszélybe. Ez az ősi tudás az évszázadok során, a fogyasztói személet erősödésével szinte teljesen elveszett, de szerencsére egyre több olyan kezdeményezés indul napjainkban, amelyek a természettel való békés, együttműködő együttélést hirdetik. Ezt a szemléletet szeretné népszerűsíteni, és a sok éven át összegyűjtött tapasztalatot átadni egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei óvoda is, hogy az általuk sikeresen alkalmazott családi biokonyhakert-művelés továbböröklődhessen a generációk között. 

Az intézmény saját készítésű komposztot használ a talajjavításra, a gyerekeket megtanítja a vetésforgó használatára, hogy milyen bioszerekkel, növényi főzetekkel lehet permetezni, és arra, hogyan lehet a növényeket természetes levelekkel és mulccsal megvédeni. A betakarított terményeket az óvoda elajándékozza a nagyszülőknek és a faluban élőknek. 

De ne gondoljuk, hogy a természetes élet csak a vidékiek kiváltsága! 

Egy nagyvárosi óvoda a bizonyíték arra, hogy a saját biokiskert, a saját termény – zöldségek, fűszer- és gyógynövények –, a biodiverzitást segítő állatokkal való ismerkedés ebben a közegben is lehetséges, sőt talán még nagyobb szükség is van rá! Az óvoda a jövőben növényszárítót szeretne beszerezni, hogy a kicsik rendszeresen ihassanak gyógyteát, illetve céljuk a talajjavítás és a hulladék-újrahasznosítás érdekében két vermi komposztáló és egy gilisztafarm telepítése, ezért is pályáznak.

Kép

Kép forrása: E.ON

Mivel a pályázatokban gyermekek szemléletmódjának alakításáról van szó, ennek egyik leghatékonyabb eszköze a játék. Lenyűgöző, ahogy egy Csongrád-Csanád vármegyei óvoda az élménypedagógia módszereit alkalmazza a tudásátadás érdekében: óvodásaik az óvodai életéveikben játékos küldetést teljesítenek, őrzik az állatok és növények sokféleségét, és őrködnek a természet kincsei felett. Mekkora dolog ez egy négy-ötéves kisgyerek számára, hogy akárcsak a felnőtteknek, neki is fontos szerepe, küldetése van a világban!

Az óvoda ötvözi a klímaváltozásra adott válaszát a hagyományőrzéssel: céljuk egy klímabarát kert fejlesztése, amelynek gondozása során a gyerekek megtanulhatják az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a biodiverzitás fontosságát és védelmét. 

Terveik szerint kialakítanának egy minierdőt, egy eső- és fűszerkertet, valamint egy kerti tavat, és a program keretében őshonos gyümölcsfákat is ültetnének.

A túlfogyasztás ellenszere

Túlfogyasztó társadalomban élünk, azaz hajlamosak vagyunk azonnal kidobni egy tárgyat, ha az meghibásodott – akkor is, ha egyébként javítható lenne –, és olyan dolgokat is megveszünk, amelyekre semmi szükségünk. Az újrahasznosításra, az értékek megőrzésének fontosságára és arra tanítja meg növendékeit egy 300 fős kistelepülés óvodája, hogy ebben az „egyszer használatos” világban a tárgyaknak történetük van, ezért az óvodai tömörfa asztalok és kisszékek szakszerű felújítását együtt végzik a gyerekekkel.

Egy budapesti óvoda ugyanezt a szemléletet követve oktatja az ovisainak, hogy nem minden szemét, amiről azt gondoljuk. Ezért szemléletes módszerekkel mutatják meg minden lehetséges oldalról a szemét útját és felhasználási lehetőségeit: komposztálnak, újrahasznosított anyagokból készítenek játékokat, és ezekből játékkölcsönzőt üzemeltetnek. Rendszeresen szerveznek ruha- és játékcsere börzét, és náluk szinte minden esemény összekapcsolódik az újrahasznosítással – az újrahasznosító szabadulószobától kezdve az álarckészítésig.

Az újrafelhasználás témájára azonban nem csak az ovisok nyitottak. Egy Zala vármegyei általános iskolában a tanulók a műanyag palackokat gyűjtik, amelyeket egy megfelelő eszköz segítségével alapanyaggá alakítanak. 

Az így kapott anyagból 3D nyomtató segítségével olyan eszközöket készítenek, amelyek a növénynevelésben nyújtanak segítséget a tankerti munkálatok során. 

Például tavaszi palántázáshoz készítenek mini üvegházakat, virágládákat és csepegtetőrendszert.

Mivel a pályázatokban olvasható fantasztikus ötletek és megoldási javaslatok teljes felsorolása szinte lehetetlen vállalkozás, aki kicsit is nyitott a környezettudatosság és a fenntarthatóság témájára, vagy inspirálódni szeretne, annak érdemes végigolvasnia az idei pályaműveket, és megnézni a tavaly elkezdett és idén már megvalósult Föld bajnokai projekteket is! 

Vajon melyik lesz a te ügyed, amely megszólít, és tettre buzdít? Karold fel most a szavazatoddal, és segítsd győzelemre! 

Támogatott tartalom.

Hiába hajóznak ki a vietnámi halászok minden hajnalban a Mekong folyórendszer ágaira és tavaira, a fogás mennyisége már meg sem közelíti a két-három évtizeddel ezelőttit. A klímaváltozás mellett még valami befolyásolta negatívan a Mekong folyó vizét: a vízerőművek és gátak, amelyeket innen északra, a folyó felső folyásánál építettek. A folyó egyre kevesebb hordalékot hoz, kevesebb benne a víz is, és az sem mindig a természetes áradás-apadás rendje szerint érkezik, hanem aszerint, milyen tempóban engedik át a gátakon. 

Laosz is épített erőművet a folyón, de a kínai erőművek és gátak építésének sebességével semelyik térségbeli ország nem tud versenyezni. A fent említett hatás ráadásul nem is szándékos, de ha Kína akarná, fegyverként is használhatná ezeket a gátakat. Legalábbis ettől tartanak azok az államok, amelyek vízellátását Pekingben egyetlen rendelettel a töredékére csökkenthetik.

A harmadik sarkvidék, a harmadik legnagyobb édesvízkészlet

Tibet 2,5 millió négyzetkilométeren terül el, átlag tengerszint feletti magassága négyezer méter körüli, itt található a világ legmagasabban fekvő fennsíkja is. 

Hívják a harmadik sarkvidéknek is, mert a Föld harmadik legnagyobb édesvízkészlete található itt gleccserekbe zárva. 

De nevezik Ázsia víztornyának is, mert India, Pakisztán, Délkelet-Ázsia és Kína számos nagy vízfolyása indul útjára a Kína által 1950-ben elfoglalt területen, amely most Tibeti Autonóm Terület néven része a kínai közigazgatásnak. Tibetiek egy csoportja vitatja Kína fennhatóságát, és emigráns kormányt is tartanak fenn, de egyelőre nem tudták érdemben megingatni Kína tibeti uralmát. Nem véletlenül, Kína ugyanis nagyon ügyel rá, hogy a terület ne csússzon ki a kezei közül, hiszen létfontosságú számára nagyhatalmi státusza megőrzésében. Becslések szerint több mint hétszáz milliárd köbméter víz folyik ki Tibetből, Hszincsiangból és Belső-Mongóliából külföldi országokba, ennek majdnem fele India felé hagyja el a határokat.

Tibet folyói – Forrás: Wikipedia

A vízi erőművek: elzárható „csapok”

Kína természetesen az erőművek és gátak építését saját lakosai és gazdasága igényeinek biztosításával indokolja, ugyanis még ma is él több mint háromszázmillió ember Kínában, aki nem jut mindennap tiszta ivóvízhez. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Sárga-folyó vízhozama nagyon ingadozó, 1997-ben például több mint kétszáz napon át nem érte el a tengert. Emellett Kína nagy folyóinak vizét az ipari termelés annyira beszennyezte, hogy sok helyen nem iható. 

A gátak építését Kína nem most kezdte, 1952-ben már Mao Ce-tung arról beszélt, hogy a gátak jelentik a kulcsot az ország fejlődéséhez, mert segítik a földek öntözését, áramot biztosítanak, és megakadályozzák az áradásokat. Kína ezekre a folyókra saját erőforrásként tekint, amellyel úgy rendelkezik, ahogy akar. Az ország nem írta alá azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek a több államot érintő folyók közös használatáról szólnak, mert ezeket a nemzeti érdekeivel ellentétesnek nyilvánította. 

Kínában erre a politikai felfogásra külön kifejezést is használnak, amelynek fordítása körülbelül annyit jelent, hogy „élvezni a természet adta ajándékok előnyeit”. Tibet birtoklását és a folyók feletti ellenőrzést ilyen előnynek tekintik, és igyekeznek kihasználni.

Vietnam és India már többször vádolta Kínát azzal, hogy a vízgazdálkodást nemzetközi nyomásgyakorlásra használja. A pekingi vezetés ezeket a vádakat elutasította, és úgy nyilatkozott, hogy a vízkészletet csakis törvényes gazdasági és környezetvédelmi célokra használják fel. Nem véletlen, hogy Kína szomszédai félnek ettől a zsarolási potenciáltól. Gondoljunk csak bele, mekkora hatalmat jelent, ha egy egész ország vízellátásához „el lehet zárni a csapot”. Ez talán Kína egyik legnagyobb geopolitikai előnye, és törekszik is elérni, hogy bármikor képes legyen megfosztani ezeket az országokat a víztől.

Kép

Kép forrása: Unplash

Kína számára különösen fontos India sakkban tartása minél több lehetséges eszközzel. Ehhez az is fontos eszköz lehet, hogy Pakisztán legnagyobb folyója, az Indus is kínai területen ered. Kína folyamatosan építi kapcsolatait az Indiával rendszerint viharos viszonyban álló Pakisztánnal, és igyekszik támogatni is abban, hogy India számára állandó fenyegetést jelentsen. De ha valaha is eszébe jutna az aktuális pakisztáni kormánynak Kína ellen fordulni, könnyen lehet, hogy az Induson is gőzerővel megkezdődne a gátak építése, és a nagyrészt sivatagi ország vízellátása is Peking kezébe kerülhetne.

Kép

Kép forrása: Unplash

Elterelni a folyókat

Ne feledkezzünk el a lassan százmillió lakosú Vietnámról és az Indokínai-félsziget más országairól sem. A Mekongon épített számos kínai gátnak köszönhetően Thaiföld, Mianmar, Vietnám, Laosz és Kambodzsa területén az elmúlt években egyre gyakoribbak lettek a szárazságok, még akár az esős évszakban is előfordulhatnak, a gátak által visszatartott vízmennyiség ugyanis nagyon hiányzik a folyóból. 

Ahogy cikkünk elején is írtuk, a halászat már több helyen hanyatlásnak indult, és várhatóan az élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti majd hosszú távon, hogy kevesebb víz és kevesebb hordalék érkezik a mezőgazdasági művelés alatt tartott területekre. 

Ha Kína tényleg fegyverként vetné be ezeket a gátakat, akkor vízhiányt és éhínséget is tudna okozni a déli szomszédainál. 

Az India és Bangladesh felé továbbfolyó Brahmaputrán pedig hét újabb gátat terveznek, vagy kezdtek el építeni kínai oldalon. India és Bangladesh egyébként attól is tart, hogy Kína vizet terel majd el a hozzájuk érkező folyókból, hogy északi száraz vidékeit öntözze. Ha ez őrült tervnek hangzik is elsőre, nem teljesen alaptalan a félelem, ugyanis már épül egy csatornarendszer, amely a Jangce vizéből juttat a Góbi-sivatag területére vizet.

Kép

Kép forrása: Unplash

Erős fegyver, nagy előny

Kína tehát számos olyan projekten dolgozik, amelyek veszélyesnek tűnhetnek szomszédai számára, és amelyeket valóban lehet nyomásgyakorlásra is használni. A pekingi vezetés ezeket a saját, országon belüli igényekre és kihívásokra adott megoldásoknak nevezi, amelyekhez a kínai kormány szerint minden joga megvan. Ugyanakkor elutasítja a nemzetközi együttműködéseket. Az igazán veszélyes konfliktus India és Kína között alakult ki. Kína már használta nyomásgyakorlásra az indiai folyók vizének visszatartását, igaz, egyelőre csak jelzésszintű mennyiségű vizet visszatartva. India esetleges nagyhatalommá emelkedését Kína minden eszközzel igyekszik hátráltatni, és folyamatosan dolgozik vetélytársa befolyásának csökkentésén például Délkelet-Ázsiában. 

Az India és Kína közötti szárazföldi konfliktusok is arra szolgálnak, hogy az indiai hadsereg a szárazföldi fegyverkezéssel legyen elfoglalva, miközben Indiának minden adottsága megvan ahhoz, hogy tengeri nagyhatalom legyen, ez utóbbi ugyanis Kína számára újabb kihívásokat támasztana. Ha pedig Kína valóban fegyverként használja majd ezeket a gátakat, akkor a vízhiány, az éhínség az esetleges háborúk olyan szintű menekülthullámot indíthatnak el, amilyennel eddig még nem találkoztunk. 

Gondoljunk csak arra, hogy a hatvanmillió lakosú Bangladesh, a világ egyik legszegényebb országa egyszerre félhet a tenger vízszintemelkedésétől, folyóinak elapadásától és mezőgazdaságának összeomlásától.

És ha a helyzet esetleg nem is fajul eddig, akkor is egyértelmű, hogy Kína nagyhatalmi státuszának fenntartásában komoly szerep jut Ázsia víztornyának, Tibetnek. Ezért sem fog soha önként lemondani erről a területről a pekingi kormány.

A 18. életév betöltésével jogi értelemben felnőtté válunk, biológiailag is érettek vagyunk már, de a pszichológiai érettség gyakran csak jóval később alakul ki. Az is előfordul, hogy valakinek az érzelemvilága megreked egy jóval korábbi, gyermeki szinten. Mi hátráltatja a fejlődést? Milyen szerepe van az IQ-nak és az EQ-nak a felnőtté válás folyamatában?

A tartalomból:

- A felnőttség és az érettség miért nem szinonimák? Elhangzik az érett ember pontos definíciója is.
- Miért nem létezik teljesen érett ember?
- Szakértőnk beszél arról is, miért és hogyan foglalkozott az érett személyiség kutatásával.
- Hároméves korig megtörténik a gyermek „pszichológiai születése”. Mit jelent ez pontosan?
- Szeretet, elfogadás, odatartozás, intimitás. Ezekkel a szükségletekkel születünk. Szakértőnkkel végigmegyünk ezeken.
- Mit jelent az érett és éretlen szeretet?
- Milyen az érzelmileg érett édesanya? Miért fontos megtanítani az édesanyákat arra, hogy a szoptatás alatt kerüljék a telefon használatát, és ez hogyan függ össze az érettség témájával?
- Érzelmi intelligencia híján milyen nehézségekbe ütközik egy felnőtt ember?
- Magyarországon 100-ból 87 ember tendenciájában éretlen, mondja szakértőnk.
- Beszélünk a tekintélyelvű nevelésről is.
- Mik az ismérvei az érzelmileg éretlen embernek? 
- Beszélünk még az önbecsülésről, ami elengedhetetlen az érettséghez.
- Mit jelent, ha nem tudunk leválni a szüleinkről?

Az adás meghallgatásához kattintson  a lejátszóra!

„Érettnek lenni egy derűs, sokszínű, biztonságos és izgalmas emberi állapot.” 

„Nagyon leegyszerűsítve az érett személyiség egy olyan emberi minőség, egy olyan létállapot, amelyik nemcsak  eredményesebbé teszi a társadalmi alkalmazkodást, hanem bizonyíthatóan hozzájárul a személyes boldogságunkhoz is.  
Az érett, énazonos ember reálisan szereti és tiszteli önmagát. Életvezetésében képes a tetteiért, a gondolataiért, és az érzéseiért felelősséget vállalni. Egyfajta belső nyugalommal, és derűvel a mindenkori jelenben él, és az aktuális feladataira figyel. Az emberi kapcsolataiban egyenrangú és elfogadó, ami azt jelenti, hogy az emberek különbözőségét természetesnek tekinti. Ezért a kapcsolataiban elsősorban együttműködésre törekszik, nem akarja a másik embert megváltoztatni, kerüli, hogy mások felett uralkodjon, ítélkezzen, vagy kéretlen tanácsokat adjon nekik. Ez egyben azt is jelenti, hogy tiszteletben tartja önmaga, illetve mások határait.  

Az érett személyiség ismeretében bátran kimondható, hogy minden szenvedésünk alapja az éretlenség.

 Az érzelmileg éretlen ember problémaorientált. A világban azt veszi észre, ami rossz, ami hiányzik, mi nem „jó”. Arra figyel, hogy kinek-minek milyennek kellene lennie. Ezért sokat van a múltban vagy a jövőben, sokat szorong. A kapcsolataiban jelen van az elvárás-megfelelés dinamika, ami azt jelenti, hogy nehezen tud, egyenrangún és biztonságosan kötődni. Tudatosan vagy nem, de azt várja, hogy a másik ember valamilyen legyen” – írja dr. Berentés Éva, aki az adásban részletesen beszél a témáról. 

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

A Búzaszem története közel húsz évre nyúlik vissza: Horváth Szilárd igazgató iskolát keresett a lányának, ám nem talált olyat, amely egyszerre lett volna keresztény, családias, a magyar hagyományokat éltető és természetközeli. Úgy döntött, létrehoz egy ilyen iskolát ő, amit környezete is lelkesen fogadott, elsőként Bernolák Dóra és Ország Tibor plébános állt mellé. A főépület önerőből, közösségi összefogással – többek közt szülők, helyi vállalkozók és a gödi keresztény felekezetek vezetőinek támogatásával – épült fel. Ezt a munkát a Búzaszem Alapítvány elnöke, Mokos Béla a katedrálisok nemzedékeken átívelő építésével állítja párhuzamba: a gödi iskola megnyitása óta is felnőtt már egy generáció, amely újabb családokra hagyományozta ezt az összefogást.  

A főépület olyan, akár egy családi ház: a falakon az elsősök által készített nemez falvédők, a nappalira emlékeztető emeleten társasjátékok és könyvek sokasága, a tantermekben a gyerekek nevével díszített bögrék. Az érkező diákok papucsra cserélik a cipőjüket, úgy lépnek az aulába, ahol ottjártamkor egy apa mond imát. 

A napot ugyanis mindig közös imádkozással indítják – általában az osztálytermekben, heti egyszer viszont itt gyűlnek össze, amikor egy szülő hirdeti az igét.  

Kép

Reggeli ima az iskola aulájában, avagy töltsük meg jósággal az életet – Fotó: Éder Vera

Népmesékkel átadott szakralitás  

Az iskolában százhetven gyerek tanul, nyolc évfolyamban. Bár lenne rá igény, hogy újabbakat indítsanak, Szilárd a kisebb létszámban hisz, mivel így személyesebb kapcsolatot tudnak kialakítani a diákokkal.  

Oktatásuk egyik alapja az eszménypedagógia: ennek lényege, hogy minden gyerekben megtalálják azt, amiben ki tud teljesedni. A másik pillér az organikus pedagógia, azaz a tanítás szeretetalapú megközelítése, amely nem csak a Bibliából merít – a néphagyomány nevelési elve is erre épül. „Egyszerűen fogalmazva ez Matula bácsi nevelése” – magyarázza az igazgató.  

Az évfolyamokat osztályfőnökök helyett osztályközösség-vezetők fogják össze, partnerként kezelve a diákokat. A tanárok közül a legtöbben keresztények. Elmondása szerint nem volt nehéz hitüket gyakorló pedagógusokat találni, olyanokat annál inkább, akik számára a néphagyományok is fontosak. Többen az ország távoli pontjáról járnak ide tanítani, van, aki Mezőtúrról, más Nyíregyházáról.  

Az órák harmada népművészeti és művészeti: két néptánc-, két zeneóra, két szolfézs-, két ének-, két rajz- és egy kézműves óra. „A hagyományos oktatás inkább a bal agyféltekét veszi igénybe, a néptánc, a zene, a kézműveskedések viszont a jobb agyféltekét is megmozgatják. Ezáltal fejlődik a gyerekek térlátása, kreativitása, jobban meglátják az összefüggéseket, és nyugodtabbak is” – mondja Faragó Éva matematikatanár.  

A hit, a környezetvédelem, a női-férfi minták átadására törekszenek az ajánlott olvasmányok kiválasztásakor, amelyek közt keresztény könyvek, magyar népmesék és mondák is szerepelnek.

„A néphagyomány ugyanúgy szakralitásra épül: ha kivesszük belőle a Teremtőt, összeomlik. Gondoljunk csak a népmesékre, amik arra tanítanak, a világban létezik a rossz, de összefogva az emberekkel és a természettel legyőzhető” – véli az igazgató.  

Kép

A Búzaszem Iskola igazgatója, Horváth Szilárd – Fotó: Éder Vera

Telefon helyett táblajáték  

A Búzaszemben hat éve telefonmentességet vezettek be. „Kutatások bizonyítják, a nyugati országokban csökken a gyerekek IQ-ja, problémamegoldó képessége, az életüket behálózó digitális világnak is köszönhetően. Emellett minél korábban kapnak okostelefont, annál rosszabb mentális állapotú felnőtt válik belőlük” – magyarázza Horváth Szilárd a döntés okát. Az idő őket igazolja: a tavalyi évben a végzőseik húsz ponttal lekörözték az országos átlagot a felvételin. 

Ennek ellenére nem a digitalizáció ellen vannak, hiszen az a jövő: a nyolcadikos tantervben már hangsúlyosan szerepel az informatika, adatvédelmi képzést kapnak, és pszichológussal is beszélgetnek az online tér veszélyeiről. De fontos, hogy még azelőtt kialakuljon az idegrendszerük és létrejöjjenek a társas kötődéseik, hogy megismerkednek a technológiával. Szilárd úgy látja, amióta a gyerekek otthoni életéből is kizárták a telefonokat, sokkal jobb minőségűek az emberi kapcsolataik, és nagyobb bennük az empátia.  

A digitális világ elsajátításához szükséges algoritmikus gondolkodást a digitális kultúraórán logikai és táblajátékokkal fejlesztik, amit stílusosan az udvaron álló jurtában tartanak. 

Cipő nélkül lépünk be a szőnyeggel borított szobába, ahol halk zene szól, az asztalok mögött szekrények. A harmadikosok épp egy Izzi nevű játékkal „küzdenek”: fekete-fehér elemekből raknak ki egy mintát, amik csak azonos színű felükkel érintkezhetnek. Ez eddig csupán néhány gyereknek sikerült, tudom meg pár fiútól. Egy másik asztalnál néhány lány legószúdokuval játszik, nekik ez a kedvencük, és a színes Izzi. De legjobban a zeneórákat szeretik. „Itt van néhány kotta a mappámban” – áll fel egy kislány, majd kettőt pislantok, és előkerül pár koboz, a jurtát pedig énekszó tölti be. „Azér’ vagyok lenvirág, / Hogy szeressen a világ. / Azér’ vagyok lenbingó, / Hogy szeressen a bíró” – dalolják.  

Kép

Fotó: Éder Vera

A diákok három klasszikus hangszer – zongora, gitár, fuvola –, és hét népi hangszer – citera, duda, furulya, hegedű, koboz, tekerő, népi ének – közül választhatnak. Harmadiktól több iskolai kamarában is zenélhetnek, látogatásunkkor a moldvai áll össze. „Nem mindenkiből lesz zenész, viszont zeneértő felnőttekké válnak, a közös muzsikálás révén pedig megtanulnak figyelni egymásra” – mondja Uhrin Klára furulyatanár. A gyerekek a táncházaikban is fellépnek, és olykor a táncolókat is megénekeltetik, mint egy disznóvágás utáni mulatságon, amit csak „varacskos röfögésként” emlegetnek.  

A kamarát ezúttal pár alsós hangja kíséri. „Kukorica csutika, rázkolódjál, Máriska!” – dalolják mellettem, és kedvem támad táncra perdülni. Egyébként akárhányszor áthaladunk az aulán, néptáncoló gyerekeket látunk. 

A lányok pörgős szoknyában forognak, a padlón karaktercipők sarka koppan. Plaszkó Bence néptánctanár népdalokat, népszokásokat is tanít nekik, mint a betlehemezés.  

Együttműködni egy nagyobb erővel  

A gyerekek különböző szakkörökre is járhatnak, például szablyavívásra, amiből szünetben egy csapat lelkes fiú tart nekünk bemutatót, dudaszóra. A srácok laza mozdulatokkal írják a nyolcasokat a levegőbe fegyverükkel. Én is megpróbálkozom a fegyverforgatással, de arra jutok, inkább a csipkeverés lesz nekem való. A szakkörön pár kislány elmélyülten varr egy szélcsipkét. „Ennek hópelyhes szélcsipke a neve. Az eredeti mintában mindkét cérna fehér, de Csengével kitaláltuk, hogy az egyik legyen kék” – mutatja egyikük, Kata. A munka nagy koncentrációt és türelmet igényel: volt, hogy kihagyott egy verést, és az egészet fel kellett fejtenie. De megéri a fáradozás: a csipkékből könyvjelző, karkötő lesz, vagy például tolltartót díszítenek vele, avat be a foglalkozást tartó Bácsné Balla Gyöngyi.  

Beszélgetésünket énekszó töri meg: a bejáratnál egy bábszínházba készülő osztály sorakozik. Mi pedig kisétálunk az udvarra, hogy megtekintsük az iskolakertet, ahol nyolc parcellát művelnek. „Ahogy változnak az évszakok, úgy változnak a feladatok is: tavasszal palántázunk, vetünk, ültetünk, öntözünk, nyáron aratunk, ősszel betakarítunk, télen a madarak etetéséről gondoskodunk” – sorolja Zakar Eszter, aki fiai elballagása után „ragadt” itt kertészeti foglalkozást tartani. 

Idén búzát vetettek, emellett számos gyógynövény is nő a földben. Ezekből teát készítenek, amiből a Mihály-napi vásárra is jut, ahol a gyerekek kínálják portékáikat. 

A kertészet fő célja viszont nem a növénytermesztés, hanem hogy megtanulják: hogy lesz-e termés, az a Jóistentől függ. Ők nem mindent befolyásolhatnak, van, amit el kell fogadni, és abból építkezni.  

A diákoknak iskolán kívüli programokat is tartanak: a végzősöket zarándoktáborral búcsúztatják, a Virág András által vezetett cserkészcsapatuk pedig havonta egyszer kirándul. „Minden évben van egy kerettörténet, amire építjük a programokat. Az első évben II. András volt a téma: elkészítettük az Aranybulla másolatát, elmentünk az erdőbe, ahol Gertrúd királynét megölték, és a Szentföldre is elzarándokoltunk, ahová a király hadjáratot vezetett” – idézi fel. 

Kép

Magyarórán a Barázda csoport – Fotó: Éder Vera

Családok kovásza  

Az iskolában nagy hangsúlyt fektetnek a jeles napokhoz kötődő népszokások megtartására is. Advent időszakában a kisebbek kántálni, kotyolni, a nagyobbak regölni, betlehemezni is járnak, és az osztályok egymást is megvendégelik. Az utolsó tanítási napon az aulában gyűlnek össze, ahol fenyőágakat helyeznek a földre, spirál alakban. A teremben sötétség van, csupán egy gyertya világít a kör közepén. Az érkező a családok egy-egy meggyújtott gyertyát tesznek mellé, adventi dalokat énekelve, majd e fénysugárral a lelkükben térnek haza.  

Az iskola a szülők szemléletét is formálja. Katáék fiát annyira beszippantotta a népi furulya, hogy férjével maguk is zenetanulásra adták a fejüket. Ede, amióta a gyerekei ide járnak, sok barátot szerzett. A szülők a rendezvények után együtt takarítanak, egy iskolai építkezésen ők is rakják a cserepet, míg más kondérban főz, de a koronavírus-járvány idején is számíthattak egymásra. 

„Foglalkozástól, anyagi helyzettől függetlenül egyformák vagyunk, ugyanúgy építjük a gyerekeink jövőjét” – mondja Szilárd.  

Látogatásunk az iskolai piaccal zárul: délután helyi termelők veszik birtokba az aulát. A kertészeti órákat tartó Eszter zöldalmákkal tért vissza, más sajtot, szappant, szárított gyümölcsöket kínál. Horváth Szilárd azt szeretné, ha a jövőben egy bolt is működne az iskolán belül a gödiek áruival, ahol a gyerekeikért érkező szülők elintézhetik a bevásárlást, de több tervet is dédelgetnek, mint egy saját kápolna, hogy még meghittebb környezetben adhassanak hálát az őket körbeölelő búzakalászokért.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2023. decemberi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Május végén érkezett a hír, hogy meghalt az a fiatal holland nő, aki pszichiátriai problémáira hivatkozva kérvényezte az eutanáziát. Zoraya ter Beek élete az otthonában, párja és orvosa jelenlétében ért véget. 29 éves volt. A sajtó hónapok óta figyelemmel követte a fiatal nő történetét, s az esetet érthető módon érdeklődéssel vegyes felháborodás övezte. Különösen, mivel nem egyedi esetről beszélünk. Félrevezető azzal érvelni, hogy a pszichiátriai betegek eutanáziája az esetek csupán elenyésző százalékáért felel, ugyanis csak a tavalyi évben Hollandiában 138 emberről tudunk, akinek élete így ért véget. 2010-ben ez a szám mindössze két fő volt. Látható tehát, hogy azok, akik valamilyen mentális problémával küzdenek, egyre gyakrabban vesznek igénybe egy olyan szolgáltatást, amely eredetileg a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseit hivatott lerövidíteni.

Tényleg azt kellene gondolnunk, hogy a fent említett 138 eset mind indokolt volt? Hogy a szakma egyikükön sem tudott volna segíteni, ha kicsit jobban próbálkozik (vagy egyszerűen vár)? Számomra ez elfogadhatatlan. 

A rák vagy a depresszió jelenti a nagyobb szenvedést?

Amikor úgy döntöttem, hogy a fentiekről posztolok az Instagram-oldalamon, egy olvasótól a következő üzenetet kaptam: „Értem, hogy téged ez felháborít, de akkor azt állítod, hogy egy depressziós nem szenvedhet annyira, mint egy rákos beteg?” Egy korábbi cikkemben pontosan erre a jelenségre világítottam rá: ember legyen a talpán, aki bárki szenvedésére azt meri mondani, hogy nem elég ahhoz, hogy megszabadítsák tőle. Ezért is tart most Hollandia ott, ahol. Mert az egyenlőség nemcsak azt jelenti, hogy minden szenvedés számít, hanem azt is, hogy minden szenvedés ugyanakkora mértékűnek számít. De lássuk a választ az olvasó kérdésére! Szenvedhet egy depressziós beteg annyira, mint egy rákos? Az igazság az, hogy teljesen mindegy, hogyan felelünk, a válasz nem a gyötrelmek összemérésében keresendő. Szükségtelen egymással versenyeztetni a pszichiátriai és a fizikai betegeket, a két állapot közötti legnagyobb eltérés ugyanis nem a szenvedés mértékében, hanem annak enyhítési lehetőségeiben rejlik.

Aki látott már négyes stádiumú rákos beteget, az könnyen el tudja képzelni, hogy az érintett inkább választaná a depressziót, mint azt a fájdalmat, amit még a morfium sem képes teljesen csökkenteni. 

És nem azért, mert a depresszió nem jár szenvedéssel. Hanem mert a gyógyulásra ott még mindig nagyobb az esély. A mentális betegségnek nincs olyan mérhető végpontja, mint például a ráknak, ahol különböző értékekből kellő bizonyossággal meg lehet jósolni, hogy a páciensnek mennyi ideje maradt hátra. Nem állítom, hogy ez indok az eutanáziára, pusztán annyit mondok, hogy a vég kiszámíthatóbb. Egy depresszióról azonban nem mondható el ugyanez. Helyette kérdőívek és interjúk segítségével megtudhatjuk egy állapot súlyosságát, de azon túl pusztán a beteg személyes visszajelzése marad. Nincs négyes stádium, ahonnan elkezdhetnénk visszaszámolni. Ezért is olyan döbbenetes az a bizonyosság, amivel Zoraya pszichiátere kijelentette, hogy a nő állapota soha nem lesz jobb. (Ez az állítása motiválta egyébként a beteg elmondása alapján az eutanázia iránti igényét!)

Tegyük hozzá: a fentiek nem zárják ki, hogy valaki gyógyíthatatlan betegséget is derűvel és békével tűrjön, míg más a lelki mélységek helyett inkább a véget kívánja. Nem vagyunk egyformák, és a nehézségekre is különbözőképpen reagálunk. Létezik poszttraumás növekedés; van, hogy az ember váratlanul olyan erőforrásokra bukkan a lelke mélyén, amikről addig azt sem tudta, hogy léteznek, máskor azonban pont, hogy minden remény elillanni látszik. Mindkét esetről tudunk, mindkét forgatókönyv gyakori, ezért említést érdemel. Ám ha őszinték vagyunk, a fentieken ez nem változtat. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Unplash

A stigmatizáció megszűnésének következménye, hogy egyformán kezeljük a testi és lelki szenvedést? 

Az utóbbi évek fontos fejleményének tartom, hogy a mentális betegségek ma már jóval nagyobb figyelmet és támogatást kapnak, mint korábban. Immár látjuk és elismerjük, hogy komolyan szenved az, aki OCD-vel, pánikbetegséggel vagy valamilyen személyiségzavarral küzd, ám ahhoz, hogy ide eljussunk, gyakran párhuzamot kellett vonnunk a test betegségeivel, hogy szemléltessük, mennyire hasonló a kettő. 

„A depresszió nem szégyen, hiszen az influenza miatt sem szégyenkezünk”, mondogattuk. Vagy: „Ha a törött lábbal orvoshoz megyünk, akkor a lelki bajainkkal miért ne kereshetnénk fel pszichológust?”, kérdeztük. És ez mind igaz. 

Ám a stigmatizáció elleni küzdelem egyik előre nem látható hozadéka, hogy a lelkiállapotot nehéz hirtelen külön kategóriaként kezelni akkor, amikor az életvégi döntésre terelődik a szó. Hiszen, ha azt sugallnánk, hogy a depresszió „kevesebb”, vagy mégiscsak „más”, mint a rák, az olyan, mintha egy egész embercsoport szenvedését fokoznánk le és bagatellizálnánk. Holott erről szó sincs.

Fel kellene lélegeznünk, hogy a mentális betegek eutanáziája jóval ritkább, mint a fizikai betegeké? Szakemberként ebben semmi vigasztalót nem találok. Ugyanis, ha csak egy ember élete is lerövidült valami miatt, ami talán két hét vagy két év múlva elviselhetővé vált volna, az nem irgalmasság, ahogy egyesek keretezni próbálják, hanem mérhetetlen tragédia. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Unplash

Gondoljunk azokra, akik nem szeretnék feladni a küzdelmet!

Akik ünneplik Zoraya döntését, és abban a szabadság feltartóztathatatlan térnyerését látják visszatükröződni, nem gondolnak bele abba, hogy az eset mit is jelent azoknak, akik minden egyes nap lankadatlanul küzdenek egy mentális betegséggel. Elég egy rövid kitekintést tenni a kommentszekciókra vagy a közösségimédia-felületekre, s máris láthatjuk, hogy ezeket az embereket hogyan érintette a holland nő halála és az azt övező társadalmi diskurzus. 

Többen kétségbeesést, reménytelenséget és félelmet éltek meg mind az orvosok, mind a kommentelő átlagember könnyelmű reakciója miatt.

Olyan ez, mint amikor pro-choice érvként elhangzik, hogy jobb nem megszületni, mint nélkülözve vagy nevelőotthonban felnőni (egy érv, amely rendre figyelmen kívül hagyja azokat, akik pont ilyen múlttal rendelkeznek). Mit üzen nekik ez a pro-choice logika? Valami olyasmit, amit a pro-eutanázia oldal üzen azoknak, akik nap mint nap küzdenek a démonaikkal: hogy nem kell mindig a nehezebb utat választani, a halál ugyanis ugyanolyan jó opció, mint az élet. De valóban így lenne? Ne szépítsük: ez nem más, mint hazugság.

A legbátrabb cselekedet

Cormac McCarthy Az út című apokaliptikus regényében van egy jelenet, amely pszichológusként rengetegszer eszembe jut, és a klienseim nagy része is hallhatta már tőlem. Egy ismeretlen katasztrófát követően apa és fia a túlélésért küzdenek a semmi közepén, ami valaha Amerika volt. Botorkálnak előre a végtelennek tűnő úton a tenger felé, amiről sok akadállyal szembesülve úgy tűnik, talán soha nem érik el. 

Az egyik jelenetben a fiú megkérdezi az apát, hogy mi volt a legbátrabb dolog, amit valaha tett. Az apa pedig a következő választ adja: „Az, hogy ma reggel felkeltem.” 

Szeretem ezt a mondatot, egyszerűen, mert igaz. Sokszor tényleg ez a legbátrabb döntés, különösen azoknak, akiket fojtogat a depresszió, egy trauma emléke vagy a jövőtől való rettegés. Amikor a halált ünnepeljük és emeljük a szabadulás útjává, pontosan ezeknek az embereknek üzenjük azt, hogy a kitartásukban nincs semmi hősies. Pedig van. Nagyon is.

A történet 

Lottónyertesekről dokumentumfilmet forgatni felér a lottóötössel, különösen, ha valaki olyan érzékenyen nyúl a témához, mint Kálmán Mátyás rendező, a főszereplői pedig olyan őszinte, valóságos és esendő emberek, mint Andraschek László és felesége, Anikó. A Fortuna vendégei című film nemcsak kendőzetlen egyenességével és valódiságával múlta felül a várakozásainkat, hanem azzal is, ahogy képes elszakadni a lottónyertesek sorsát övező közhelyektől. Nem az a célja, hogy megmutassa, hogy a hatalmas vagyonra hirtelen szert tevő emberek hogyan herdálják el a millióikat, vagy miként esnek egymásnak, hogy kié is a nyeremény, ennél sokkal mélyebb és emberibb történetet mesél el. 

Anikó és Laci szegénységben tengeti a mindennapjait Győrben, amikor a férfi szelvényével 632 millió forintot nyernek a lottón. Szinte felfoghatatlan a nyomor és a traumák sora, amit addig a pillanatig megéltek. 

Laci alkoholista, aki megjárta a börtönt is. Élete egy pontján megelégelve a szenvedést, gyógyszerre ivott alkoholt, majd elfagyott lábbal a szántáson ébredt, aminek következtében a lábfejének egy részét le kellett vágni. 

Anikó élete is hányatott, mivel az édesanyja súlyosan bántalmazta, nevelőszülőkhöz került, majd a nevelőanyja öngyilkos lett. A félresikerült házasságok és a kudarcok sora után végül pánikbeteg lett, és huszonöt évig nem tudott kimenni a lakásból. A két megtört szív a szörnyű tragédiák sora után egymásra talált, béke költözött az életükbe, amelyben gondoskodtak egymásról. Mit tesz ezzel a nehezen felépített családi rendszerrel a hatalmas nyeremény? 

„Hiszek abban, hogy ennek így kellett történnie. Mint a rossz dolgoknak is, amik velünk történtek az életben. Azok sem voltak véletlenül, meg ezek sem” – mondja Anikó, akinek az álma egy fehér, tiszta, alkoholmentes kávézó, amelyen keresztül önmagának és a környezetének is bebizonyíthatja, hogy képes megvalósítani mindazt, amit eltervezett. Mivel nem tud vezetni, felvesz egy sofőrt, és munkát ad a lányának és a vejének is. 

A tevékeny és irányító szerepet betöltő Anikóval szemben Laci világot szeretne látni, és élvezni akarja az életet. A két ember egyre jobban eltávolodik egymástól. Laci pedig így fogalmaz a hirtelen jött pénzügyi jóllétről és a belőle fakadó tervekről: „Az életünket fogja tönkretenni ez a geci.” Jó ideig úgy tűnik, hogy igaza lesz, hiszen a családi kapcsolatok egyre jobban megterhelődnek, Laci újra az alkohol után nyúl, a kávézó pedig a csőd szélére kerül. Vajon van-e kiút ebből a gödörből?

Álmodni a jelent 

„A pénz nem boldogít” – tartja a közhely, amelyet minduntalan megkérdőjelezünk, amikor a gazdagságot hajszolva teljesebb életet szeretnénk. Mivel a tapasztalataink azt mutatják, hogy a nélkülözés megnehezíti a boldogság megélését, ezért a pénztől azt várjuk, hogy segít elérni a vágyott elégedettséget. A hedonizmus, amikor a tárgyak birtoklásától és a különféle instakompatibilis élmények megélésétől reméljük a boldogságot, a tudomány szerint tévút. 

Bármekkora örömet élünk ugyanis át, gyorsan hozzászokunk a megváltozott körülményekhez, és a boldogságszintünk rövid időn belül visszatér a ránk jellemző szintre. 

Ilyenkor általában nem arra gondolunk, hogy rossz helyen kerestük a boldogságot, hanem arra, hogy még egy kicsit több kellene ugyanabból, jelen esetben a pénzből. A boldogság utáni hajsza során minduntalan elvágyódunk a jelenből, nagyobbról, többről ábrándozva. A lélektan viszont egyértelműen rámutat, hogy nem a gazdagság, nem is a hírnév, és még csak nem is az egyre keményebb munka, hanem a szeretetteli kapcsolataink azok, amelyek védőhálót jelentenek számunkra. Ezt támasztja alá a világ egyik leghosszabb kutatása is, amelyben a Harvard Egyetem tudósai hetvenöt éven keresztül azt vizsgálták, hogy mitől lesz boldog az életünk. 

A kutatócsoport vezetője, Robert J. Waldinger így fogalmazta meg a konklúziót: „A jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat és az egészségünket.” Mindez egyszerűnek hangzik, de nehéz megélni. A kapcsolatok ugyanis bonyolultak, és amikor nyakig bennük vagyunk, nemcsak felhőtlen boldogsággal találkozunk, hanem kellemetlen érzésekkel, fájdalommal és feszültséggel is. A valódi kapcsolatban meg kell engednünk, hogy olyannak lássanak bennünket, amilyenek valójában vagyunk, fel kell adnunk a tökéletesség mítoszát, ami sebezhetővé tesz bennünket. A helyzet paradoxona, hogy ha ezekkel az érzésekkel együtt jelen tudunk maradni, akkor jöhet létre a mély és intim kapcsolódás. 

Kép

Képkocka a filmből

A valóság szemébe nézni 

Laci nehéz hátizsákot cipel. Az élete során stratégiákat keres, hogy hogyan küzdjön meg a fájdalmas érzésekkel, a valóság zord arcával. A fő kérdés számára: „Miért, illetve minek a segítségével élje túl az adott napot?” Ez a kérdés mindannyiunkat foglalkoztat. Jó esetben azonban a válaszaink konstruktívak, előremutatók, és a fenti mondat át is íródik a „Kiért, kinek a segítségével éljem túl az adott napot?” kérdéssé. 

Ennek előfeltétele, hogy születésünktől kezdve rendelkezzünk olyan megtartó kapcsolatokkal, amelyek segítenek nekünk a megfelelő megküzdési stratégiát kialakítani a nehéz helyzetekben. 

Ekkor tanuljuk meg érzékelni, ha valami fáj, ha segítségre szorulunk, ekkor tanulunk meg segítséget kérni és elfogadni is. Párhuzamosan megszilárdul bennünk az a tudat, hogy kellően értékesek vagyunk ahhoz, hogy valaki a szükségünkre reagáljon, valamint, hogy megengedhetjük magunknak a gyengeséget is. Így képesek vagyunk – sokszor segítséggel – a nehéz helyzetekben is szembenézni a valósággal, és döntéseket hozni azért, hogy az életünk az értékrendünk alapján meghatározott irányba haladjon tovább.  

Laci valószínűleg nem rendelkezett megtartó kapcsolatokkal, így nem is kap segítséget ahhoz, hogy miképpen vészelje át a kihívások idejét úgy, hogy közben az életét ne rombolja le. Ettől azonban még nem mentesül a „Miért és minek a segítségével?” kérdés szorításából. Válaszok híján nem marad más, mint elfordulni a valóságtól. Feszítően nagy ellentmondás ez. 

Hathatós és intenzív beavatkozásra van szükségünk ahhoz, hogy a figyelmünk és a tudatunk elkerülje a valóságot, és elfogadhatóbb tartalmat találjunk helyette. Ekkor nyúlunk a függőséget okozó szerekhez. Először pár pohár ital segít, hogy a fájdalmaink – amelyeket nem tudunk megszüntetni – könnyebbé váljanak, a félelmeink és a szorongásaink pedig oldódjanak. Így végre élhetővé válik az élet. A béke és a biztonság látszata pedig igen csábítóan hat ránk a függőség kapujában. 

Laci az elvonókúrának és talán az Anikóval megélt kapcsolat erejének köszönhetően a figyelmét megtanulja a valóság felé fordítani. Nem iszik, dolgozik. És bár szegényen, de rendezett körülmények között él feleségével, aki segítségre szorul. Ő pedig ápolja őt. 

Amikor megnyerik a lottót, úgy tűnik, minden gondjuk megoldódhat. Laci azonban éppen ebben a helyzetben éli meg újra, hogy a valóság nem elviselhető számára. 

Anikóval eltávolodnak egymástól, ő pedig tétlenné válik, és újra inni kezd. A forgatás idején is elmegy egy elvonókúrára, ez meghatározó momentummá válik ahhoz, hogy a házasságukat újraértelmezzék.

Laci először távolságot keres, majd – talán éppen a távolban szerzett eszközök segítségével – ismét közel engedi magához Anikót, és távolságot vesz az alkoholtól. Képessé válik arra, hogy a nőnek kimondja mindazt, amit érez, és meghallja Anikó mondanivalóját is. Laci mintha azt üzenné: „Ha tudok társat fogadni magam mellé, és van, aki társammá szegődjön a mindennapok küzdelmében, akkor nincsen szükségem az alkoholra. Magányomban azonban elveszítem az életbe vetett hitemet, amely ettől olyan visszataszító arcát mutatja, amivel józanul nem lehet együtt élni.”

Egyensúlyban függő 

A rendszer egyensúlyra törekszik, hangzik a rendszerszemlélet egyik alaptörvénye. Igaz ez mindenféle, bennünket körülvevő rendszerre: a család nehezen viseli, ha hallgat az, aki amúgy megbízhatóan kimondja a nehezen kimondható üzeneteket. Az egyensúlyi állapot, bár objektíve nem feltétlenül a jó megoldás, de ismerős, biztonságos és kiszámítható. Mindez pedig a túlélés záloga.  

A rendszerek, így a családjaink is hasonlók egy szúdokuhoz. A számoknak létezik egyfajta sikeres elrendezése. Ez az egyensúly. Senki nem dönthet úgy, hogy egymagában változik. Az egyén változása ugyanis szükségszerűen előidézi a többiek változását is. Ha a szúdokuban egy 4-es úgy dönt, hogy holnaptól 8-as lesz, ezt csak úgy teheti meg, ha a többi szám is alkalmazkodik. Ekkor előbb az új egyensúly kereséséről, majd pedig a beállt új egyensúlyról beszélhetünk. 

Családjaink általában akkor keresnek új egyensúlyt, ha a régi élhetetlenné válik, például valamilyen krízis váratlanul felborítja a szúdokutáblát, és mindenkinek meg kell keresnie az új helyét. Laci és Anikó a nagy nyeremény előtt a helyükön vannak. Laci ellátta beteg és ápolásra szoruló feleségét, Anikó pedig hagyta, hogy gondoskodjanak róla. Anikó betegsége és az abból fakadó feladatok lehetővé tették, hogy Laci önmagát szükségesnek és értékesnek tudja megélni. 

Ez a valóság festette kép számára elfogadható és élhető volt. Valószínűleg nagy mértékben segített neki abban is, hogy korábbi függőségét feladja.  

Egy napon azonban a 632 milliós nyeremény felborít mindent a szúdokutáblán. Anikó karnyújtásnyira érzi magát régi álmától, vagyis, hogy nyisson egy kávézót. A lakás, amely korábban a biztonságot és a Lacival töltött közös éveket jelentette, hirtelen szűkké válik. Laci azonban kétségekkel fogadja az új terveket. Személyi titkár, tanácsadó és sofőr jelenik meg a színen. Ahogyan Anikó egyre közelebb kerül az álmaihoz, úgy távolodnak el egymástól a házastársak. 

Laci keresi a helyét, a feladatát és minden bizonnyal önmagát is. Régi szerepének megfelelően most is gondoskodik, hiszen megértést tanúsít Anikó iránt. Azonban az ő vágya, vagyis utazni a világ körül, felesége betegsége miatt egyelőre nem tud teljesülni. A rendszer már nem, így Anikó sem válaszkész a régi szerepre. Ugyanakkor Anikó egyre jobban szeretné bevonni Lacit az ő megvalósuló nagy művébe, arra azonban nem tartalékol energiát, hogy képes legyen férje vágyaira is ráhangolódni.  

A kialakuló új egyensúlyban Laci nem tud kapcsolódni. Újra inni kezd. A család válaszút elé kerül. Egyfelől megszilárdíthatják a kialakuló új rendet. Laci elissza az életét, Anikó ugyan magányossá válik, de élhet az álmainak, és nem kell vitatkoznia a férjével. Másfelől nyitva van az út előttük, hogy ne a már ismert, valószínűleg otthonról hozott forgatókönyv szerint menjenek tovább, hanem a kialakuló rend helyett jobbat keressenek.  

Az utóbbit választják. Laci elvonókúrára megy. A házastársak úgy döntenek, hogy kimondják egymásnak, hogy mi számukra a valóság. Laci közli Anikóval, hogy ne látogassa, és Anikó bevallja előbb magának, majd Lacinak, hogy a másik hiányzik neki. Számos fájdalmat mondanak ki és hallanak meg, és ez valódi kapcsolatot teremt köztük. 

Kulcsjelenet a filmben, amikor Laci és Anikó gyermeki örömmel pancsolnak a medencében, tervezgetve a közös jövőt. Meglátják a másik szemében saját értékességüket és szerethetőségüket. 

A kemény munkával létrejött új egyensúlyban megvalósul Laci vágyott és immár a feleségével együtt közösen átélhető vágya, a nagy utazás, Anikó pedig megtanulja elengedni a nagy álmát. Mindketten szakítanak a tanult mintáikból fakadó ön- és társsorsrontó családi egyensúllyal, hogy egy élhetőbb életben találhassák magukat.

 Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt. 

Nem kell sokat bolyongani az interneten ahhoz, hogy olyan weboldalakra bukkanjunk, amelyek gyógyszernek tűnő termékeket kínálnak, sokszor azzal keltve fel az érdeklődést, hogy ismert ember ajánlja őket. Felbukkant már ily módon Karikó Katalin neve és arcképe is, reklámoztak már vele körömgombára és visszerekre, véráramlási zavarokra ajánlott szereket is. A Nobel-díj olaj volt a tűzre, azóta parazitákra és vérnyomásproblémákra javasolt készítményeket is megpróbáltak úgy eladni, mintha azokat ő ajánlaná. A tudós emiatt közleményt is kiadott, amelyet számos híroldal szemlézett, de kérdés, hogy ez mennyire szab gátat a nevéhez köthető fals hirdetések özönének. 

A jelenség régóta ismert a közösségi médiában, számos orvos, biológus, kutató esett már áldozatául. „Ez már velem is megtörtént. Amikor tudomást szereztem róla, többször kiírtam a Facebook-oldalamra, hogy a hirdetéshez – amely szélhámosság – semmi közöm. Az ilyen reklámok nemcsak azért problémásak, mert rengeteg pénzt vehetnek ki hiszékeny emberek zsebéből, hanem azért is, mert veszélyeztetik azok egészségét” – mondja prof. dr. Falus András immunológus professzor. Az akadémikus nevével és arcképével egy cukorbetegségre javasolt „gyógyszert” próbáltak meg népszerűsíteni.  

Megesik az is, hogy a csodaszereket fiktív kutatók nevével népszerűsítik, bízva abban, hogy az emberekre az is hatással lesz. Ilyen esetekben a helyzet még nehezebb, hiszen nincs olyan személy, aki esetleg jelzi, visszaéltek a nevével. Amennyiben bejelentés érkezik az esettel kapcsolatban, az illetékes hatóság megindítja az eljárást. 

Ilyen jelzést első körben a gyógyszerügyi hatóságnál érdemes tenni, mert nekik van jogkörük arra, hogy a megtévesztő weboldalakat közigazgatási eljárás keretében letiltsák. 

Persze ez napokba, hetekbe telhet, ez idő alatt pedig a termék reklámja rengeteg embert elérhet. 

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet idén tiltott már le parazitaellenes készítményt kínáló weboldalt, és olyan honlapot is, amely a cukorbetegség szövődményeinek kezelésére ajánlott terméket. Utóbbiak miatt tavaly is kellett weboldalakat letiltani, és mellettük olyanokat is, amelyek urológiai betegségekre, gyulladásos ízületi betegségekre, ízületi fájdalmakra és porckopásra, magas vérnyomásra és érelmeszesedésre kínáltak gyógyszereket. Nem hiányozhattak a felhozatalból a potencianövelő szerek sem. Az oldalak letiltását jellemzően a rendőrségnek is jelzik a gyógyszerhatóság szakemberei, a bejelentést követően pedig nyomozás is indulhat.  

Kép forrása: Freepik

Hatóanyag nélkül  

„Ilyenkor jellemzően gyógyszerhamisítás miatt indul a büntetőeljárás. Ez a fogalom nemcsak azt takarja, hogy egy konkrét gyógyszert hamisítanak, hanem azt is, hogy egy termék olyan anyagot tartalmaz, amely kizárólag gyógyszerekben fordulhatna elő. Az ilyen ügyek száma a koronavírus-járvány alatt ugrott meg látványosan, abban az időszakban a hamis gyógyszerek miatt induló ügyek száma 273 százalékkal emelkedett. Magyarországon jelenleg évente hetven-nyolcvan ilyen büntetőügy indul, de mivel ezeket nem címkézik eszerint, nem lehet tudni, hogy közülük hány volt olyan, amelynél valakinek a nevével visszaéltek” – mondja dr. Ilku Lívia jogász és gyógyszerész, aki évekig vezette a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület gyógyszerhamisítás elleni munkacsoportját. 

A közösségi oldalakon hirdetett csodaszerek egy része hamis gyógyszernek sem tekinthető, ugyanis gyógyszerhatóanyagot sem mind tartalmaz. 

Ezekben jellemzően növényi anyagok vagy kivonatok vannak, illetve olyan összetevők, amelyeknek eredete ismeretlen. Bajt ezek a szerek is okozhatnak, még olyankor is, ha káros anyag amúgy nincs bennük. 

Ilyen esetekben a gond az, hogy a beteg emberek hajlamosak lehetnek ezeket a szereket választani az orvos által ajánlott terápia helyett.

Álgyógyszerek  

„A gyógyulást ígérő készítmények hirdetései a pandémia óta sokasodtak meg, mi álgyógyszeres hirdetéseknek nevezzük őket. Mivel ezek az esetek többségében étrend-kiegészítők és azokhoz hasonló termékek, forgalmazásuk nem minősül gyógyszerhamisításnak. Esetükben más a büntetési tétel is: míg a gyógyszerhamisítás hároméves börtönbüntetéssel is sújtható, addig az álgyógyszerek árusítása két évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálható, ugyanis csak vétségnek minősül” – mondja dr. Csákó Ibolya, az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság alezredese. Ilyen esetben a fogyasztók megtévesztéséről van szó, illetve mivel ismert emberekkel reklámozzák őket, személyes adattal való visszaélésről is. 

Megesik, hogy ezeket az eseteket a rendőrség észleli, az eljárás pedig annak nyomán indul meg. De előfordul olyan is, hogy a sajtó hívja fel rájuk a figyelmet, vagy személyesen az tesz feljelentést, akinek a nevével hirdetik a terméket. „Fontos, hogy akinek a nevével ily módon visszaélnek, az a rendőrség mellett a médiához is forduljon, és jelezze: nem hirdet csodaszereket. A leggyorsabban így lehet felhívni az emberek figyelmét a visszaélésekre. Ilyen ügyekben jelenleg a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda és a Budapesti Rendőr-főkapitányság is folytat büntetőeljárást, amelyekben már vannak eredmények is. A kollégák lerakatot is találtak, és mintegy húsz tonna készítményt semmisítettek meg” – mondja az alezredes.  

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Mindenhol ismerős  

Az álgyógyszerek nemcsak nálunk okoznak problémát, hanem más országokban is. A különbség jellemzően annyi, hogy mindenhol más híresség nevéhez és arcképéhez kötik azokat. Emiatt többnyire a nyomozás is a külföldi hatóságok bevonásával zajlik. „Általában az Europolon keresztül küldünk megkereséseket más hatóságokhoz, és mellette dolgozunk itthon a saját hatáskörünkben. A legjobb, ha sikerül megtalálnunk a hazai lerakatokat. Ez a rendőrség munkáját jelentősen gyorsítja. De a folyamat még így is hosszú, mindenképpen több hónapról van szó” – mondja dr. Csákó Ibolya. 

Fontos tudni, hogy a rendőrség az ilyen termékekhez kapcsolódó weboldalakat nem tudja azonnal letiltani, ehhez bírói engedélyre van szükség. 

Ezt a gyógyszerhatóság sem teheti meg közigazgatási eljárás keretében, hiszen mivel a készítményekben nincs gyógyszerhatóanyag – nem gyógyszerhamisításról van szó. Emiatt is fontos, hogy az ilyen eseteknek híre menjen, minél szélesebb felületen keltsenek visszhangot mindazok, akiknek a nevével visszaélnek.

A diploma sem véd meg  

Furcsán hangozhat, de a kutatások azt mutatják, hogy a magas iskolai végzettség nem jelent védelmet a hamis weboldalakkal és a megtévesztő hirdetésekkel szemben. Emiatt az egészségügyi termékeket kínáló honlapokat azoknak is alaposan meg kell vizsgálniuk, akik azt gondolják, hogy tájékozottak. Ha az adott oldal patikának látszik, akkor meg kell nézni, hogy rendelkezik-e azzal a logóval, amely minden gyógyszertár kötelező kelléke, és amely a gyógyszerhatóság oldalára mutat. Ha nem, akkor biztosan hamis oldallal van dolgunk. 

Mellékszál, de gyógyszer a patikából eleve nem kérhető házhoz szállítással. Ez konkrétan nem tilos, viszont csak akkor lehetséges, ha a futár maga a gyógyszerész, amire gyakorlati példa nem igazán van. Magyarán patikából csak személyes átvételre lehet gyógyszert előjegyezni, házhoz szállításra pedig csak étrend-kiegészítőt lehet kérni. Míg a patikák hitelességének ellenőrzését legalább a logó segíti, addig a normál webshopok nehezen ellenőrizhetők, ez esetben csak a józan ítélőképességünkben bízhatunk. Például, ha az adott oldal gyógyszert árusít, akkor garantáltan simlisségről van szó, ilyet ugyanis csak gyógyszertár tehet.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt. 

Gyergyószentmiklóshoz kötődik a tanító hivatása és a költői tevékenysége is. Melyik érlelődött hamarabb? 

Visszagondolva, a tanító hivatás. Közel állt a szívemhez az első tanító nénim, példaképemnek tekintettem őt, és megfogalmazódott bennem, hogy én is tanítónő szeretnék lenni. 12–13 éves koromban kezdtem versikéket írni, amikor szokás volt egymásnak emlékfüzeteket kitölteni.

Arra a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, ezt válaszoltam: „tanító, költő, avagy egy boldog egyén”. 

Két verseskötete jelent meg, rendszeresen publikál, több írói kör tagja. Mennyire élénk az irodalmi élet Gyergyószentmiklós környékén?

Három irodalmi körrel állok kapcsolatban. 1998 óta sok híres írót ismerhettem meg személyesen, betekinthettem a munkájukba. A helyi dr. Kercsó Attila irodalmi kör idén 56 éves, de az idős generáció eltávozóban van, így fogy a létszámunk. Legutóbb Maroshévízre hívtak meg bennünket a költészet napjára. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájába Fodor Sándor, a Csipike-gyermekkönyvek szerzője vett fel 2002-ben. A Liga szervezésében hamarosan rendhagyó irodalomórát tartok kortárs költőként. Amikor a Krúdy Gyula Irodalmi Kör verspályázatán második díjat nyertem, nagy lendületet adott, hogy ismét nekifogjak az írásnak. Ekkor született meg az ötlet, hogy Mira története napvilágot lásson. 

Költeményeiben a sorok között bujkál a szenvedés, a fájdalom, az elmúlás gondolata. Valóságos betegség, megpróbáltatás áll emögött? 

Igen, sclerosis multiplex a neve, amivel megpróbálok együtt élni. A veszteségfeldolgozás része volt az, hogy harcoltam ellene, de végül elfogadtam. Most, hogy túl vagyok rajta, keresem azokat a lehetőségeket, amelyeket a betegség által kapok.

Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy a betegség átok-e vagy áldás. Meg kell keresni benne az áldást, mert az is van.

Hogyan alakította át a betegség a mindennapjait?

Az utóbbi években két gerincműtétem adódott egymás után, ezért most betegnyugdíjban vagyok, amíg a gerincem picit regenerálódik. Hetente kétszer gyógytornázom. Ebben az időszakban nem adódott lehetőség arra, hogy mindennap munkába járjak. Rengeteg időm szabadult fel, de a műtét utáni fájdalmaknak is csillapodniuk kellett. Amikor enyhül a testi fájdalom, onnantól kezdve lehet alkotásról beszélni. 

Kép

Czirják Edit – Fotó forrása: Czirják Edit

Ekkor kezdett szövődni Mira története? 

Egy ideje érlelődött bennem, és az említett irodalmi elismerés újabb impulzust adott, hogy itt az ideje a könyv megírásának. Ha nem most, akkor mikor? Gyermekverseket, mesét és elbeszélést régóta írok az asztalfióknak. A Mira könyve – Megszülettem és szeretnek új történet. Mesekönyv, amely szeretné összekapcsolni az édesanyákat és nagymamákat a gyermekeikkel, unokáikkal, hogy együtt beszélgessenek a családi élményekről. 

Mitől válik különlegessé Mira és a családja? 

Mira olyan gyerek, aki minden szeretetet megkap, amire szüksége van: az édesanya, az édesapa és a nagyszülők figyelmét, gondoskodását. Egy szerető családban csodálatos képességekre lehet szert tenni azáltal, hogy az első három évben kialakul az ősbizalom az édesanya közelségével, az önbizalom hatéves korig az édesapa megerősítésével, a nagyszülők pedig néha tanítók, néha játszótársak, de mindvégig a legjobb barátok a gyerek számára. Nekem is van egy hároméves kisunokám, aki pozitívan fogadta a könyvecskét.  

Milyen eseménnyel indul a mese? 

A legelső verset, amikor a lélek megköszöni az édesanyának, hogy elfogadta őt, nem tettem be a kötetbe. A történet oda hajlik vissza, amikor várandós a kismama, és a szíve alatt hordott kis magzat figyelmezteti, hogy készítse a csomagját, és induljon a kórházba, mert ma kell világra jönnie. Itt a méhen belüli kommunikációról van szó, amely a magzat és az édesanya között folyamatosan zajlik. 

Fontos, hogy a kismamák befelé is figyeljenek, és az anyaméhen belüli állapotban is kommunikáljanak születendő gyermekükkel, mert így szorosabb lesz a kapcsolatuk. 

Az első gyermekemmel még kevésbé figyeltem erre, de a másik két lányommal sikerült megvalósítani, és boldog vagyok, hogy így történt.

Édesanyaként, nagymamaként, tanítónőként mindennapos kapcsolata volt gyermekekkel. Mi hatott leginkább a kötetbe foglalt gondolatokra?

33 évig tanítottam aktívan, családokat látogattam, és különböző háttereket ismertem meg. Emellett az egyetemen elvégeztem a szociális asszisztens szakot is. Itt még mélyebben láttam bele az instabil és nehéz anyagi helyzetekbe, környezetbe. Egy kisgyerek számára természetes a családi minta, értelmi és érzelmi szempontból egyaránt. Szerettem volna pozitív mintát alkotni, hogy mindenki jó érzéssel olvassa a könyvet, és ne a megbánás foganjon meg benne, hanem egyfajta szeretetérzés, mert én magam nagy szeretettel írtam a verseket.

Kép

A könyv borítója

Az unokájával, aki Kanadában él, kevésszer találkozhat. Ennek ellenére élő a kapcsolatuk? 

Amikor kétéves volt az unokám, egy kis sorozatot írtam neki Léna-versek címmel a közös élményeinkről, találkozásainkról. A világjárvány miatt is másképp alakult a kapcsolatunk, de a könyvben leírt élményelemek minden gyereket érintenek. 

Mira egy egészséges kisbaba, akit körbeölel a szeretet. Nem fájó azoknak a gyermekeknek belelátniuk a harmonikus mindennapjaiba, akik kevésbé kapták meg ezt a figyelmet és gondoskodást? 

Vannak gyerekkori traumák, amelyekből mindannyian részesülünk valamilyen mértékben. Ezeket a traumákat talán az olvasásukkal is lehet oltani, enyhíteni. Nem minden helyzetet lehet megelőzni, de a művészetek feloldhatják a szorongásokat és más negatív érzéseket. Ezt nem szoktam mindenhol elmondani, de most úgy látom, itt az ideje, és a legutóbbi könyvbemutatón is jól fogadták ezt a gondolatot. A versek rövidek és tömörek, de kevés szóval sokat mondanak.

Nemcsak egyszerű gyerekkönyv, rengeteg lélektani elemet tartalmaz, és mindenki annyit merít belőle, amennyire igénye van.

Lesz folytatása Mira első évének? 

Igen, az előszóban írtam arról, hogy tervezek egy másik könyvet, amelyik azt az élethelyzetet dolgozza fel, amikor a nagyobb gyerek kistestvért kap. Ha valaki hosszú ideig az egyedüli hercegkisasszony vagy herceg volt a családban, és minden figyelem rá irányult, könnyen érzékelheti, hogy elfordulnak tőle. Egyedül érzi magát, amikor a kistestvér leköti az édesanya figyelmét, és naponta előfordul ilyen helyzet. Kérdezgettem felnőtteket is arról, hogyan emlékeznek vissza életük ezen időszakára, és többen mondták, hogy visszafejlődtek, amikor kistestvérük született. Elkezdtek úgy viselkedni, mint egy kisbaba, beszédben és mozgásban is. Vannak gyerekek, akiket érzelmileg olyan mélyen érint, hogy betegségbe torkollik a történet. Ha a szülők tudatosan odafigyelnek arra, hogy a nagyobb testvér is szeretve maradjon, akkor kiküszöbölhető a probléma. 

A beszélgetésünk során elhangzott, hogy egy megpróbáltatás átok vagy áldás is lehet. Mi az, amit áldásként él meg az életében? 

Rengeteg időm lett saját magamra. Ezzel mindig is spóroltam, mert ott volt a család, a gyerekek, akikről gondoskodni kellett, előteremteni a mindennapi „terülj, asztalkámat” és mindent, amit egy édesanya megadhat. De nem vehettem félvállról a munkahelyi feladatokat, kihívásokat sem, emellett igényes voltam a szakmai fejlődés terén is. A betegségem időt adott, hogy egy picit átnézzem az életemet és átértékelhessem, hogy miért is vagyok a világon.