Hogyan kezdett el atletizálni? Gyermekként választotta ezt a sportágat? 

Balatonalmádiba jártam általános iskolába, ahol ügyes, magas, mozgékony kislánynak tartottak, a testnevelő tanárom felfigyelt rám, és az atlétika, a többpróba felé irányított. Középiskolásként már aránylag jó eredményeket értem el megyei versenyeken, úttörő-olimpián helyezettként zártam. Az áttörést az hozta el, hogy amikor végeztem a középiskolában, Kulcsár Gergely olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes gerelyhajító a Budapesti Építőktől lejött hozzánk atlétapalántákat toborozni. Így kerültem fel Budapestre, innentől komolyabban foglalkoztam az atlétikával. 

Fiatalkoromban nagy reménységnek számítottam, de egy téli alapozó-időszakban nagyon súlyosan megsérültem súlyemelés közben, így húszévesen befejeződött az élsportolói sportpályafutásom. 

De már a sérülésem előtt a súlylökés és a diszkoszvetés felé orientálódtam.

Az élsport helyett miként alakult az élete?

Hazatértem Veszprémbe, és vegyésztechnikusként egy kutatóintézetben dolgoztam. Éltem a mindennapjaimat, ugyanakkor a sporttal nem hagytam fel: teniszeztem, kerékpároztam, odafigyeltem a mozgásra. 

Aztán az útja ismét visszavezetett az atlétikához. Hogyan?

Komoly családi tragédiákat éltem meg, 2000-ben a sydney-i olimpia idején meghaltak a szeretteim, hozzátartozóim. Nehéz időszak volt, de a sporttársaim mondták, hogy már ’85-ben megalakult a Szenior Atlétikai Szövetség, kezdjem el újból, próbáljam meg, legyünk újra együtt. Nem, nem, nem. Még egy nagy kudarcot nem szeretnék – ez volt a válaszom. Ellenálltam, de 2005-ben egy súlylökő sporttársam telefonált, hogy a 2009-es szenior olimpia Sydney-ben lesz. 

Erre azt mondtam, hogy jó, akkor holnaptól elkezdem az edzést, mert Sydney nekem jár, úgy éreztem, hogy nagy kárpótlást jelentene. 

Így kezdődött a szenioratléta-pályafutásom. 

Innentől kezdve sorra jöttek az eredmények?

2006-ban volt egy fedett pályás világbajnokság Linzben, ahol 11. lettem, 2009-ben pedig az anconai fedett pályás Európa-bajnokságon már megnyertem a diszkoszvetést. A legnagyobb öröm az volt, hogy játszották nekem a Himnuszt. Ugyanebben az évben volt a Szenior Olimpia, iszonyatosan sokat dolgoztam, és az első olimpiámat ezüstéremmel zártam súlylökésben és diszkoszvetésben is.

Kép

Mária a dobogó tetején a Szenior Atlétikai Világbajnokságon – Forrás: Szenior Atlétika Facebook csoport

Térjünk át az idei Szenior Atlétikai Világbajnokságra, ahol a 75 éven felüli hölgyek között versenyzett súlylökésben és diszkoszvetésben. Két aranyéremmel térhetett haza, hányszoros világbajnok lett ezzel a teljesítménnyel?

Öt vb-aranyérmem van diszkoszban, és négy súlylökésben. Olimpiai érmem hét van: Sydney-ben két ezüstérmet nyertem, 2013-ban Torinóban egy ezüstöt és egy bronzot, 2017-ben három ezüstérmet. Akkor azt mondtam, hogy én addig nem hagyom abba, amíg olimpiai aranyéremmel nem tudom zárni a pályafutásomat. Ez összejöhetett volna 2021-ben, de akkor a pandémia miatt elmaradt az olimpia. 

Úgyhogy én már olimpiai arany nélkül fogom zárni az életemet, mert sajnos csak 2028-ban rendezik a következő ötkarikás játékokat. 

Megérni még megérem, de versenyezni már sok lenne. Rengeteget kell ahhoz dolgozni, és most már azért kezdek fáradni. 

Ha már ezt említi, egy felkészülés során mennyit edz hetente? 

Úgy kell elképzelni, hogy 2009 óta heti öt alkalommal edzem: hétfőn, szerdán, pénteken erősítek a dobások mellett, a kedd és a csütörtök pedig gyorsaságot, robbanékonyságot, állóképességet fejlesztő edzésekkel telik. 

Tizenegy magyar érem – remekeltek az atléták

A 2024-es Szenior Atlétikai Világbajnokságot (World Masters Athletics Championships) a svédországi Göteborgban rendezték augusztus 13-25. között. A 35 fős magyar küldöttség tizenegy éremmel: öt arannyal, négy ezüsttel és két bronzzal térhetett haza. Az öt világbajnoki cím közül négy, a 11 érem közül hat dobószámokban született. Gosztolai Mária mellett, aki a legeredményesebb magyar lett ezen a vb-n, Benczenleitnerné Preisinger Ágnes (W50, gerelyhajítás) Grábner Tímea (W40, gerelyhajítás) és Szirbucz Andrea (W50, hármasugrás) nyert aranyérmet. Majdnem két héten át zajlottak a küzdelmek. A változékony időben volt, hogy nagyon lehűlt a levegő, szakadt az eső, és erős szél fújt, ami nem könnyítette meg az itthoni kánikulából érkező szenior atléták dolgát, akik a nehézségek közepette is derekasan helyt álltak. Forrás: atletika.hu

Göteborgban tudtak egymásnak szurkolni a sporttársaival?

A fedett pályás versenyek előnye, hogy együtt van a társaság, de amikor szabadtéren zajlik a verseny, sajnos különböző időpontokban, több pályán versenyzünk. Ez Göteborgban is így volt. A kiutazás nagyon drága, mindenki saját költségén utazik és versenyez. Ezért olyan nincs sajnos, hogy mindannyian ott vagyunk a nyitó- és a záróceremónián is. De hárman azért oda tudtak jönni az eredményhirdetésemre, hogy meghallgassák a magyar himnuszt. 

Kép

Fotó forrása: Szenior Atlétika Facebook csoport

Amit a világbajnokságon kétszer is lejátszottak önnek. Milyen volt a dobogó tetején állva hallgatni?

A malagai világbajnokságon is kétszer hallgathattam meg, és most is ugyanígy. Az az igazság, hogy először sírtam, most meg már inkább csak befelé. 

Az édesapám is sportember volt, ezért nálunk a családban az volt a szokás, hogy bármikor, ha a magyar himnusz szólt, fel kellett állni, és úgy hallgattuk végig. 

Most is elcsuklik a hangom, ha erre gondolok…

Ilyen sok tapasztalattal ön még izgul egy-egy verseny előtt?

Ó, rettenetesen. Az a baj, hogy szinte elgörcsölöm a versenyt. De nem adom fel. Most már nagyon sokat fejlődtem, annak is köszönhetően, hogy távoktatásban van egy nagyszerű dobóedzőm, Páli Viktor, aki mentálisan is segít, helyre szokott tenni. A göteborgi világbajnokságra a testvérem kísért el, aki pszichológus. Ő tud egy kicsit hatni rám, hogy ne görcsöljek túlságosan. Ha nem is tudom a maximumot nyújtani, azért közelítsem meg az itthoni eredményeimet, mert idehaza edzésen akár méterekkel is nagyobbat tudok dobni.

Azt jól tudom, hogy a súlylökésben 9,65, a diszkoszvetésben pedig 27,31 méterrel lett világbajnok?

Igen, de nagyobbat szerettem volna lökni, mert 10,44-gyel nyertem a hazai versenyt. Ma is majdnem 11 métert löktem edzésen. Ezért mondom, hogy hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat, ha nagy a tét. Pedig hát, nem kellene, mert tudom, hogy képes vagyok győzni, hiszen eddig is mindig sikerült. Diszkoszvetésben 30,89-et is dobtam már, és már több mint húsz éve 31,56 méter a világcsúcs. Azt szerettem volna megjavítani. Talán még van rá egy évem. 

90 éves mongol futó, 87 éves angol gerelyhajító

A magyar sportolók kiváló eredményei mellett bőven lehetett álmélkodni más országok fantasztikus teljesítményén is: például a 75 éves angol futónő 20:58-as idején 5000 méteren, vagy gerelyhajító honfitársán, aki 24.57 métert dobott 87 évesen. Vagy a 90 esztendős mongol bácsin, aki 37 másodperces 200 és 1:29-es 400 métert repesztett, meg a 70 éves chilei hölgyön, aki 1:10.62-es idő alatt futott le egy kört. Forrás: atletika.hu

Hamarosan betölti a 77. életévét. Hogy látja, meddig lehet ezt az aktív, tulajdonképpen élsportolói életformát folytatni? Mi motiválja?

Engem a világcsúcs elérése motivál, ami nincs messze. Másrészt imádom, szeretem csinálni. Nincs családom, ezért ebben élem ki magam. Nekem ez óriási sikerélmény, és jólesik, ha biztatnak a társak. Önmagam legyőzése is motivál még mindig. Holnap dől el, motiválhat-e tovább vagy sem, mert kardiológiára megyek, ugyanis már három éve nem kapok sportorvosi versenyzési engedélyt. 

A héten eldől, folytathatom-e az aktív sportpályafutásomat vagy sem. Míg külföldön mindenki saját felelősségre versenyez, a magyar rendszeren szigorítottak. 

Az új rendszer szerint kell a versenyengedély, ami nálam a VEDAC-nál (Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club) mindig megvan, de ehhez még sportorvosi engedély is kell. Ha nem kapom meg, akkor ez volt a búcsú a két világbajnoki aranyéremmel. 

Ön úgy érzi, hogy az egészsége még engedné a versenyzést?

Én nem érzem, hogy bármi baj lenne, viszont állítólag a szívemmel van valami gond. De hát, annak jelének kellene lenni, az, hogy egy műszer mutat valamit, az egy dolog. Izgulok, és kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz a döntés a vizsgálat után. 

Nyugdíjasként az edzések és a versenyek mellett dolgozik is. Mivel foglalkozik?

A Veszprémi Petőfi Színházban dolgozom, ha póriasan fogalmazom, jegyszedő és ültető néni vagyok, de most már ezt nézőtéri felügyelőnek hívják. Ezt a kis pénzt a versenyekre tudom fordítani, mert kisnyugdíjasként a külföldi utak nem férnének bele. Emellett megvan az edzői képesítésem, elvégeztem a versenybíró-iskolákat is, így bíróként is sok diákversenyre járok Veszprém körzetében.

Akkor az atlétikától, a sporttól még jó ideig nem fog elszakadni. 

Nem, nem, és nem. Az lehetetlenség, ez már egy életforma. Szeretettel csinálom, a VEDAC is elismer, mellém áll, nagyszerű egyesület, ahol nagyon jól érzem magam. Számítanak rám, megbecsülnek, és segítenek, amiben tudnak.

Folytatódik a Színház és pszichológia valamint a Film és pszichológia sorozat. Az improvizációs előadások és a hozzájuk kapcsolódó szakértői beszélgetések olyan kérdéseket vizsgálnak, mint a férfiak családban betöltött szerepe, az érett személyiség jellemzői, az élet újratervezése nem várt események után vagy az ünnepek előtti és utáni lelki kihívások. A témákat a Nézőművészeti Kft. színészeinek improvizációi közelítik és távolítják, átéléssel és humorral. Első estünk folytatja a tavasszal megkezdett sorozatot, az anyósok után az apósok kerülnek terítékre Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus és kiképző családterapeuta segítségével.

A Film és pszichológia sorozat gyakran tabunak számító társadalmi kérdésekről indít párbeszédet magyar rövidfilmek segítségével. A filmvetítéseket követő beszélgetésekben szakértő vendégünk mellett gyakran a rendező is részt vesz. Terítékre kerülnek olyan fontos kérdések, mint az iskolai zaklatás (Az utca másik vége), az időskori konfliktusok okai és megoldási lehetőségei (Cicaharc), az ötvenes nők családban betöltött szerepe (Tavasz), valamint a kiégés és motiválatlanság problémája (Spread My Fuzz and Fly Away). Ezek az estek nemcsak a filmművészet kedvelőinek szólnak, hanem mindazoknak, akik szívesen gondolják tovább az alkotások által felvetett témákat.

A Képmás-estek programjai:

1. Após a háttérben – Színház és pszichológia

• Dátum: 2024. szeptember 11., szerda 19 óra
• Helyszín: MOMKult, Kupolaterem
• Téma: Apák, apósok, nagyapák és nagyapósok szerepe a családi rendszerben
• Résztvevők: Soltész Bözse és Katona László (színészek), Kozma-Vízkeleti Dániel (klinikai szakpszichológus).

2. Az utca másik vége – Film és pszichológia

• Dátum: 2024. szeptember 18., szerda 19 óra
• Helyszín: Várkert Bazár, Testőrpalota, Vetítőterem
• Téma: Az iskolai zaklatás kezelése
• Film:Az utca másik vége (22 perc, rendező: Nagy Kálmán)
• Résztvevők: Farkas Júlia családtudományi és családterápiás szakember, Nagy Kálmán, rendező

Kép

3. Ne légy gyerek! – Színház és pszichológia

• Dátum: 2024. október 9., szerda 19 óra
• Helyszín: MOMkult, Kupolaterem
• Téma: Érett és éretlen személyiség a különböző kapcsolati helyzetekben
• Résztvevők: Mosolygó Sára és Kálmánchelyi Zoltán (színészek), dr. Berentés Éva (pszichológus).

4. Cicaharc – Film és pszichológia

• Dátum: 2024. október 17., csütörtök 19 óra
• Helyszín: Várkert Bazár, Testőrpalota, Vetítőterem
• Téma: Időskori konfliktusok és azok kezelése
• Film:Cicaharc (18 perc, rendező: Varga Gábor)
• Vendég: Varga Gábor
   

5. Újratervezés – Színház és pszichológia

• Dátum: 2024. november 6., szerda 19 óra
• Helyszín: MOMKult, Kupolaterem
• Téma: Nem várt nehézség utáni élet újratervezése
• Résztvevők: Nézőművészeti Kft. színészei, Polus Enikő (mentálhigiénés szakember).
   

6. Tavasz – Film és pszichológia

• Dátum: 2024. november 20., szerda 19 óra
• Helyszín: Várkert Bazár, Testőrpalota, Vetítőterem
• Téma: Idősödő nők és családi szerepek
• Film:Tavasz (18 perc, rendező: Roszik Fruzsina Zsuzsanna)
• Résztvevők: Frivaldszkyné Jung Csilla klinikai szakpszichológus, Roszik Fruzsina Zsuzsanna
   

7. Spread My Fuzz and Fly Away – Film és pszichológia

• Dátum: 2024. december 4., szerda 19 óra
• Helyszín: Várkert Bazár, Testőrpalota, Vetítőterem
• Téma: Kiégés és motiválatlanság megelőzése és kezelése
• Film: Spread My Fuzz and Fly Away (5 perc, rendező: Mazzag Izabella)
   

8. Hogyan teltek az ünnepek? – Színház és pszichológia

• Dátum: 2024. december 11., szerda 19 óra
• Helyszín: MOMkult, Kupolaterem
• Téma: Az ünnepek utáni lelki, érzelmi kihívások

Regisztrálni az eseményekre itt lehetséges.

„Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.”  (Szabó Magda)  

Kimondatlan vágyak  

Az a népszerű hiedelem, amely szerint, ha a másik igazán szeret engem, akkor kitalálja, hogy mire vágyom, rendkívül megnehezíti a kapcsolatok működését. Párterápián gyakran találkozunk azzal, hogy a párok nem osztják meg egymással, hogy valójában minek örülnének, mivel úgy érzik, az így kapott figyelem, kedvesség és törődés már nem valódi.  

Zoli és Kata párkapcsolata is így működik. Mindketten azt várják, hogy a másik fél olvasson a lelkében, és egyre csalódottabbak, amikor ez nem valósul meg. Zoli arra vágyik, hogy Kata észrevegye, hogy mennyi mindent tesz a ház körül, és megdicsérje ezért. Katának viszont az okozna leginkább örömet, ha a párja néha meglepné a kedvenc nasijaival, esetleg virággal, vagy elvinné vacsorázni valahová, ahol néhány órát kettesben tölthetnének. 

Mivel Zoli szinte sosem találja el Kata kedvenceit, a nő egyre elkeseredettebb, és egyre többször vádolja a férfit azzal, hogy soha nem lehet rá számítani. 

Zolinak ez a vád rendkívül fáj, hiszen számára pont az jelentené a világot, ha Kata észrevenné, hogy mennyi mindent tesz érte. Egyre inkább úgy érzi, hogy Katának nem lehet a kedvében járni, így már nem is próbálkozik. Nem kérnek egymástól semmit, de gyakran utalgatnak és számonkérik egymást: „Ebben a házban senki sem becsüli meg az embert”– morogja Zoli sértődötten. „Mindenkinek a kedvében járok, de nekem sosem kedveskednek”– duzzog Kata.  

Számos pár gondolja úgy, hogy az ideális az volna, ha a kapcsolatuk magától működne, éppen úgy, mint a kezdeti időkben, amikor kitalálták egymás gondolatait és befejezték egymás mondatait. Vagyis amikor még a szimbiózis időszakában éltek. A szimbiotikus összeolvadás egy rendkívül megnyugtató állapot, ahol megélhetjük, hogy ránk hangolódnak, megértenek és látnak bennünket. Ez az állapot a babakor élményvilágába repíti vissza az embert, oda, ahol az anyukájával teljes egységben volt, és az anya a gyermekére hangolódva kiolvasta, hogy mire van szüksége. De a babák sem maradnak örökké az összeolvadás állapotában. 

Kép

Illusztráció forrása: Pixabay

Az egészséges fejlődés része a differenciálódás, vagyis a leválás, amikor megjelenik az önálló akarat, és kialakulhat a szülőtől független én. Később kamaszkorban, illetve fiatal felnőttkorban pedig az érett, felnőtt kapcsolódás, amelyben szülő és gyermek tiszteletben tartja egymás határait.

Ugyanígy a párkapcsolatban is a kezdeti lángolás után fontos, hogy elinduljon a differenciálódás, és az összetartozás élménye mellett tudjanak megjelenni a saját igények, célok és szükségletek is.

Akiknek kora gyermekkorban, a szimbiotikus szakaszban sérültek a szükségleteik, gyakran várják azt a párjuktól, hogy általa gyógyuljon ez a betöltetlen hiány. Megszületik a tudattalan elvárás, hogy a másiknak kellene kitalálnia, hogy mire vágynak. Ám a gondolatolvasásra senki sem képes, így újra és újra átélik a régmúltban megtapasztalt mély fájdalmat.  

Jó, ha a pár közösen megérti, hogy egy-egy ilyen eset miért váltja ki a magány, az elutasítottság vagy a kirekesztettség érzését, és szerencsés, ha tekintettel tudnak lenni egymás érzékenységére. Társunknak azonban nem feladata, hogy anyánk vagy apánk legyen, így az sem várható el tőle, hogy ő adjon vigaszt és gyógyulást a múlt sebeire.  

Ennek a cikknek a folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2024. szeptemberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A magazinra előfizethet itt.

Ahogy a beszélgetésünkre készültem, feltettem az összes kérdést a Jókai GPT-nek, és egészen érdekes válaszokat kaptam. Azon gondolkodtam, hogy esetleg felhívlak, hogy lemondjam az interjút. Szerinted szükség van egyáltalán erre az alkalomra?

(nevet) Értem, hova akarsz kilyukadni! A mesterséges intelligencia azért olyan izgalmas, mert a kedvenc kérdéseinkre keresi a választ: Kik vagyunk? Mit akarunk? Mi a szerepünk a Földön? Most mérföldkőhöz érkeztünk. Olyan ez, mint amikor látod a kisgyereken, hogy mindig valami újat tanul, aztán megint körülnéz, és újrafogalmazza a világot. 

A kérdésedre a válasz nyilván az, hogy szükség van ránk, mert nélkülünk nem is létezne mesterséges intelligencia. Ezek a gépek nem tudnak gondolkodni, csak másolni. 

Leegyszerűsítve, amit a chatGPT tud, az statisztika. Rengeteg adatot betáplálnak ebbe a gépezetbe, ami úgy dolgozik, hogy ha a „macska” szó környezetében gyakoribb az „egér”, akkor nagyobb valószínűséggel azt kapja el, és nem a náthát. A mesterséges intelligencia bizonyos feladatokban nagyon erős, de ahol kevés az adat, azzal nem nagyon tud mit kezdeni. Mi meg pont abban vagyunk jók, hogy kevés adat alapján is tudunk több mindenre következtetni. Emellett érzelmeink is vannak, a gépek nem tudnak olyan dolgokkal mit kezdeni, mint például a művészet, ami lélektől lélekig hat. Én most úgy látom, hogy a mesterséges intelligencia egy olyan eszköz, ami a teljesítményemet legalább 50 százalékban megnövelte. 

Mert mit is csinálsz tulajdonképpen? Hogyan kapcsolódsz a JókAI Labor projekthez?

Engem mindig érdekelt a MI, és a kilencvenes években az akkori technológiának megfelelően fejlesztettem is egy programot. Akkoriban szociológiát tanultam, és volt egy olyan elmélet, ami leegyszerűsítve arról szólt, hogy a barátom barátja a barátom, az ellenségem ellensége az ellenségem. A szociológus hozott egy rakás példát, amiket beprogramoztam, a gép pedig képes volt szövegelemzést végezni, és kérdésekre válaszolni. 

Autodidakta módon tettél szert erre a tudásra?

Igen, kint voltam Grenoble-ban politológus hallgató, először igazán ott merültem bele a témába.  Megéltem sok kiábrándító pillanatot is, amikor nagy ígéretekkel jöttek a fejlesztők, aztán nem lett belőlük semmit. Később újra elkezdtem ezzel foglalkozni, és azzal a javaslattal mentem be a Petőfi Media Grouphoz, hogy csináljunk egy mesterséges intelligencia labort, hiszen az intézménynek hihetetlen mennyiségű kulturális adata van: szövegek, képek, videók. 

A Popkulturális Értéktár főszerkesztőjeként is azt gondolom, hogy olyan kultúrkincs van a birtokunkban, amit érdemes mesterséges intelligenciával megvizsgálni. 

Ez azt jelenti, hogy rövidesen lesz Ady és Kosztolányi GPT is?

A JókAI Labor pilot projekt, amelynek keretein belül ki tudjuk próbálni a technológiát. Számunkra inkább a kulturális adatbázisok integrációja érdekes. Régóta probléma, hogy amikor elkezdtek az intézmények digitalizálni, minden szervezet különböző forrásokból fogott neki a munkának. Hatalmas adatvagyon jött össze, ezeket integrálni kell, kereshetővé tenni. 

Kereshetővé tenni a kutatóknak, a pedagógusoknak?

És mindenkinek! A JókAI Labort gondolatébresztőnek szánjuk elsősorban az „early adaptoroknak”, tehát azoknak, akiket érdekel a mesterséges intelligencia és a kultúra összekapcsolása. Partnereket keresünk, és teszteljük a lehetőségeket. Kitapasztaljuk, hogy mit tud a program, és megnézzük, milyen a fogadtatása. Az álom az, hogy megkérdezed, ki volt Petőfi Sándor, és a mesterséges intelligencia összeszedi neked ötven adatbázisból az információkat, videókat, képeket, múzeumi tárgyakat, irodalomtörténeti tanulmányokat. 

És hogyan szűri ki a téves információkat?

A ChatGPT eredetileg úgy működik, hogy az interneten összeszednek nagy mennyiségű, főleg angol nyelvű szöveget, és azzal tanítják. Mi saját modellt építünk, és csak azokat az adatbázisokat adjuk neki oda, amit a szakma korábban már hitelesített. Ezek nem az internetről összeszedett információk, hanem közgyűjteményi adatbázisok. 

Kép

Nyírő András – Fotó forrása: Nyírő András

Belinkelem ide az oldalt, hogy mások is kérdezhessenek Jókairól az MI-től, de te nem látsz veszélyt abban, hogyha a gyerekek megtudják, hogy van ilyen lehetőség, akkor besuvasztják a fiók aljára A kőszívű ember fiait?

Dehogynem! Amikor bevontuk a pedagógus kollégákat a fejlesztésbe, az első kérdésük az volt, hogyan lehet ellenőrizni, hogy a diák használta-e a technológiát a beadandójához. 

Mindannyian érezzük, hogy a mesterséges intelligencia teljesen át fogja alakítani az oktatást és a gondolkodásunkat, a 14 éves gyerekem a Google helyett már a ChatGPT-t használja. 

Erre nyilván reagálnia kell az oktatásnak, és biztos, hogy ki kell találni, hogyan lehet úgy viszonyulni ehhez az új eszközhöz, hogy az ne tegye tönkre a gondolkodást, de ez nem egy fejlesztő-szociológus-történész feladata. 

Hanem kié? Tavaly Vicsek Lilla és Tóth Tamás szociológusok készítettek egy tanulmányt az MI etikai vonatkozásairól, amellyel kapcsolatban Lilla úgy fogalmazott: „Jelenleg az iparági szereplők csak annyit foglalkoznak az etikai, humanitárius hatásokkal, amennyit a nyilvánosság és a befektetők minimálisan elvárnak tőlük.” Arra akarok kilyukadni, félő, hogy a mesterséges intelligenciával is úgy járunk, mint a közösségi médiával: kiengedjük a szellemet a palackból, aztán csak futunk utána…

Szerintem ebben most viszonylag jól állunk. Az Európai Uniónak van mesterséges intelligencia szabályozása, de persze minden ilyen törvényél az is felvetődik, hogyan hat mindez a versenyre. Mert amíg az EU-ban dolgozók gúzsba kötött kézzel fejlesztenek, a kínaiak törnek előre. A pápa egyébként idén háromszor beszélt a mesterséges intelligencia etikai kérdéseiről, és most lesz az Indexnek a témába vágó nagyszabású konferenciája, amire meghívtam Giovanni Tridentét is, aki könyvet írt erről (és a Képmásnak adott ezzel kapcsolatban interjút – a szerk.).

De ezek iránymutatások, amik nem úgy működnek, mint a törvény szigora. 

Ahogy említettem, arra ott az AI act. Ettől függetlenül persze értem, mit szeretnél mondani, nyilván még nem lehetünk elégedettek a jelenlegi szabályozási környezettel. 

Ne érts félre, szerintem sokan úgy vagyunk vele, hogy szeretjük a mesterséges intelligenciához köthető vívmányokat például az egészségügyben, kultúrában, ugyanakkor tartunk is a technológiától…

Mindkét érzést érdemes lenne kidobni az ablakon, hogy az emberek elkezdhessenek arra koncentrálni, hogyan tudnak rá eszközként tekinteni. 

A mesterséges intelligencia célja, hogy minket szolgáljon, nem kell emberi tulajdonságokkal felruházni. Csak ezzel a gondolkodással lehet egészséges a viszonyunk a technológiához.   

Korábban mondtál egy félmondatot arról, hogy a mesterséges intelligencia alapjaiban fogja megváltoztatni a világot, mégis azt vettem észre, hogy Magyarországon sokkal kisebb a hétköznapi emberek érdeklődése a téma iránt. Van hová felzárkózni?

Most fél évig Rómában éltem, és ott is, ha bemész egy könyvesboltba, azt látod, hogy mindent elárasztanak a mesterséges intelligenciáról szóló könyvek. Nálunk még nem ütötte meg a téma ezt a szintet, de a változás kikerülhetetlen, feltartóztathatatlan. Amikor az internet hozzánk is begyűrűzött, és elkezdtük otthon használni, még az Index főszerkesztőjeként dolgoztam, és készítettünk egy fehér könyvet arról, hogy miért van Magyarország lemaradóban az internethasználatot tekintve. Aztán eltelt pár év, és pont ugyanolyan lett az internethasználat, mint a gazdaságilag fejlettebb országokban. Vannak késések, csúszások, de annyira gyorsan történik minden, hogy ez is el fog érni ide hamarosan. Kutatásban biztos, hogy elöl jár Magyarország, a mi fejlesztéseink abszolút élvonalban vannak a kulturális örökség feldolgozása területén. 

Nemrég újra néztem az Utazók című filmet, amiben van MI-karakter is, egy csapos, akinek arca van, gesztusai, mimikája, gondolatai. Ma még egy monitor mögött kérdezgetem a ChatGPT-t, hogy Timár Mihály szerinte jó ember-e, holnap pedig lehet, hogy kezet tudok fogni „Jókai Mórral”?

Technikai értelemben sok minden lehetséges, de azt látni kell, hogy ami emberivé tesz minket, azt húsz év múlva sem tudják betáplálni a gépekbe a tudósok. A mai napig oly sok kérdés vetődik fel az agy és a lélek működésével kapcsolatban, amelyekre még mindig válaszokat keresünk. Hogyan tudnánk mindezt szintetikusan újraalkotni?  Nekem meggyőződésem, hogy az a kapcsolat, ami emberek között alakul ki, száz év múlva is csak emberek között fog létrejönni. 

Lili 31 éves óvodapedagógus, és még soha nem volt párkapcsolata. Tehetséges, csinos fiatal nőről beszélünk, aki a diploma megszerzését követően azonnal munkába állt, és immár évek óta szenvedéllyel űzi hivatását. A nagy Ő azonban ezidáig nem akart betoppanni az életébe. Lili igyekezett nyitott szemmel járni, megközelíthetőnek és érdeklődőnek tűnni, ám egyet megfogadott: bármi történjék is, nem fog társkeresőre regisztrálni. 

Kudarcnak élte meg, hogy az idő múlásával mégis úgy döntött, esélyt kell adnia az applikációnak. Ennek egyetlen oka volt: a tanácstalanság. Néhány kávézás és kudarcba fulladt ismerkedés után Lilinek a legnagyobb nehézséget nem a félénkség vagy a válogatósság jelentette, hanem az, hogy nem tudta, hol találkozhatna férfiakkal.

„Egyszerűen kifogytam az ötletekből – meséli. – Mégsem szólíthatok le valakit a boltban vagy a metrón.” 

Nincs egyedül az érzéseivel, elmondása alapján a baráti körében is többen vannak hasonló helyzetben.

Sokan vonakodnak elköteleződni

A fenti sorokat engedéllyel osztom meg, apró részleteket módosítottam csupán a titoktartás végett. Lili ugyanis azért keresett meg, hogy beszélgessünk arról, milyen szerepe lehet abban, hogy nem talál párt. A milleniál generáció pártalálási nehézsége olyan téma, amelyre magam is felfigyeltem. Kétségkívül sok kérdőjel övezi a jelenséget, ezért nehéz általános válaszokat megfogalmazni, ám egyet viszonylag magabiztosan kijelenthetünk: nem a túl magas elvárások jelentik a problémát. A nők többsége nem fogalmaz meg irreális igényeket, azaz nem egy Jane Austen-cselekmény megvalósulását várja az életében. Ez olyannyira igaz, hogy sokan még a kezdeményezést is hajlandók magukra vállalni – még ha titkon vágynak is rá, hogy ezt a másik fél tegye meg. 

Ha párkeresésről van szó, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak egy része ma nehezen kezdeményez, és vonakodik elköteleződni. 

Ennek többféle oka lehet. Egyesek szerint az online ismerkedés miatt a többség hajlamos nyitva hagyni a lehetőségeit, hiszen az érdeklődők nagy száma nem sürgeti a döntést. 

Az elköteleződés egyébként is egy véget nem érő folyamat sokadik lépcsőfokává vált, amelyet az ismerkedés különböző (és gyakran szükségtelenül elhúzódó) fázisai előznek meg. Mások a feminizmust és az interszekcionalitást okolják a férfiak bizonytalanságáért és a kezdeményezőkészség hiányáért. 

Dr. Philip Zimbardo pszichológus azonban máshol látja a probléma gyökerét. Nincs kapcsolat – Hova lettek a férfiak? című könyvében arra a következtetésre jut, hogy az apátlanság, a technológia rohamos fejlődése, az iskolarendszer sajátosságai, valamint az egyre több, kizárólag nőkre fókuszáló jogszabály együttesen felel azért, hogy a férfiak világszerte nehezen kapcsolódnak a nőkhöz, s az életük más területein is nehézségekkel küzdenek. A szakember szerint a könnyen elérhető pornográf anyagok, valamint az online játékok világa jóval kevesebb kihívást tartogat, ezért sok férfit jobban vonz, mint a valós találkozások és tevékenységek. A baj csak az, hogy a virtuális világban töltött idő aligha kedvez a szociális készségek fejlesztésének, melyek azonban elengedhetetlenek az ismerkedéshez.

Praktikus tanács azoknak, akik nehezen találnak párt

A párkeresés pontosan az a terület, ahol mindent jól csinálhatunk, mégsem garantált, hogy a végén sikerrel járunk. Ami egyrészt megnyugtató, mert azt üzeni, hogy szinglinek lenni nem kudarc vagy valami, amit törvényszerűen mi rontottunk el. Másrészt viszont ijesztő is belegondolni abba, hogy minden törekvésünk ellenére a szerencse mekkora szerepet játszik. Mert vagy keresztezik egymást az útjaink a másikkal, vagy nem. De mi az, amivel mindenképpen növelhetjük az esélyeinket? 

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy a milleniál generáció jókora hányada magányos, és kevés baráti kapcsolatot számlál. Az idézett kutatás ezt többek közt félénkséggel és az érdeklődési körök hiányával indokolta, ami azt hiszem, a párkeresés szempontjából is releváns információ. 

Ugyanis magam is tapasztalom, hogy az érintett korosztály programja sokszor munkára, bevásárlásra és otthon tartózkodásra korlátozódik. 

Ami részben érthető, hiszen egy fárasztó munkanap végén kevés dolog esik jobban, mint egy könyvvel vagy sorozattal a kanapén feküdni. Csakhogy a négy fal között nem fogunk barátokra vagy párkapcsolatra szert tenni, ezért a leghasznosabb, amit tehetünk, hogy igyekszünk bővíteni a szabadidős tevékenységeink sorát.

Járjunk el sportolni, önkénteskedjünk, ápoljuk a tehetségünket, csatlakozzunk olyan közösségekhez, amelyeknek a küldetésével egyetértünk! Természetesen ezek egyike sem garantálja, hogy sikerrel járunk, de tény, hogy minél több helyen megfordulunk, annál nagyobbak az esélyeink arra, hogy kötetlenül beszédbe elegyedjünk a másik nem képviselőivel. 

Az, hogy dolgozom magamon, nem jelenti, hogy én vagyok a hibás

Végezetül néhány gondolat azoknak, akik már többször eljutottak az ismerkedésig, ám a kávézások és üzengetések után elakadt a folyamat. Az egyén felelősségének hangsúlyozása nagyon hamar átcsúszhat hibáztatásba, ezért fontos kiemelni, hogy aki egyedülálló, az nem automatikusan önhibájából az. Arra viszont érdemes lehet odafigyelni, hogy felismerünk-e olyan ismétlődő forgatókönyveket, amelyek rendre megtörténtek a kudarcba fulladt ismerkedéseink során. 

Lehet, hogy túl hamar formáltunk ítéletet? Vagy épp megrémültünk a másik közeledésétől, ezért menekülőre fogtuk?

Az önvizsgálatban segítségünkre lehetnek azok is, akik jól ismernek, és valamiféle rálátással rendelkeznek az életünk ezen szeletére: barátok, családtagok, kollégák. Hasznos lehet megkérdezni, hogy ők mit tapasztalnak, egy külső perspektíva ugyanis gyakran más, mint ahogy mi belülről megélünk egy-egy helyzetet. A felismeréseinkre pedig érdemes lehet reflektálni, akár szakember segítségével is.

Van, ami egyszerűen azért fáj, mert fontos

Lili igyekezett pozitívan állni a párkereséshez, mégis időről időre mély szomorúság és reményvesztettség tört rá. Mit lehet kezdeni ezekkel az érzésekkel? Hogyan hallgattathatnánk el az egyedülállóság felett érzett fájdalmat? Hiszem, hogy az életben minden időszak tartogat lehetőséget a növekedésre és a fejlődésre, legyen az ember szingli vagy házas, egészséges vagy beteg, szomorú vagy boldog. 

De azzal is tisztában vagyok, hogy léteznek helyzetek, amelyeknek a fájdalmát nem lehet teljesen enyhíteni, egyszerűen azért, mert túl fontosak ahhoz, hogy ne fájjanak. A párkeresés is ilyen. Jó dolog megtalálni a másik felünket. Jólesik megtapasztalni, hogy valaki minket választ. Teljesen érthető, hogy vágyunk erre, és a hiánya szomorúsággal tölt el. 

Ám egyedül lenni nem azt jelenti, hogy nem kellünk, hanem hogy még nem találkoztunk azzal, akivel összeillünk. 

Ezért vagyunk keresésben. Hogy találkozzunk.

Székely Sóvidék  

Európa egyik legnagyobb sólelőhelye a székelyföldi Parajd község közelében, a Korond-patak és a Kis-Küküllő folyó völgyében található, 2700 méteres mélységben. Az 1,2×1,4 kilométeres sótömzs egyes források szerint 2, mások szerint akár 3 milliárd tonnányi kősót is magában rejthet. „Ily roppant tömegben a természetnek ezen nélkülözhetlen adománya sehol se mutatkozik, annyi itt a használatlanul heverő kincs, hogy egész Európa szükségleteit lehetne azzal fedezni, ha elzártságunk és olcsó közlekedésnek hiánya miatt azt használatlanul nem kellene hevertetni: mint annyi kincsét ezen isten által dusan megáldott hazának” − olvasható Orbán Balázs író, néprajzkutató A Székelyföld leírása című, 1868-ban meg­jelent művében, amelyből többek között az is kiderül, hogy Erdély 800 sóforrásából 129 a Sóvidéken fakadt.  

A XV. század óta Sóvidéknek nevezett terület története egészen a harmadidőszakig, húsz-harminc millió évvel korábbra vezethető vissza. Ekkor még tenger borította a mai Erdélyi-medencét, majd „az erős párolgás következtében sórétegek képződtek, és a későbbi üledékek által kifejtett nagy nyomás hatására a süllyedő medence pereme felé törekvő sótömzsök a vetők mentén áttörték a fölöttük lévő rétegeket. A medence és a Keleti-Kárpátok közti törésvonal találkozásánál fekvő Sóvidéken a felszínre törő só és víz, valamint a tektonikai mozgások olyan jellegzetes domborzati formákat hoztak létre, mint a sófalvi-parajdi sziklák” – írta Sófalvi András Sóvidék a középkorban című tanulmányában. Ezt az erdélyi kistájat ma hét település, Alsósófalva, Atyha, Felsősófalva, Korond, Parajd, Sóvárad és Szováta csoportja alkotja.  

A sóhoz való jog  

A só az egyik legősibb fűszer, így nem meglepő, hogy az erdélyi sóbányászat már a római korban is kiemelt szerepet élvezett. A lelőhely védelmére erődöt építettek, sőt volt, hogy a katonák sóban kapták a fizetségüket. A középkortól a só kereskedelmi szerepe egyre jelentősebb lett, így az uralkodók is jelentős figyelmet szenteltek a potenciális termelőhelyeknek. Anonymus leírása szerint Töhötöm, a hét vezér egyike, már a honfoglalás előtt tudomást szerzett arról, hogy Erdélyben „sót ásnak”, István király uralkodása idején pedig rendszeresen közlekedtek sószállító hajók a Maroson.  

A parajdi só egyike a világ legegészségesebb sóinak. 

A 84 féle ásványi anyagot tartalmazó, mesterséges adalékanyagok nélküli sót gasztronómiai, gyógyászati és szépségápolási célokra egyaránt használják. Szürkés színét az őstengeri iszaptartalmának köszönheti, amely a bőrápolás mellett az ízületekre és az izmokra is kedvező hatással van.  

A XIII. század óta a területen élő székelyek szabadságának egyik legfontosabb eleme volt a természeti kincsek – így többek között a só – saját javukra történő hasznosítása. Ennek a szabadságnak vetettek véget az 1400-as évek, amikor a sókereskedelem fellendülésével megjelentek az első központi, bányászatra vonatkozó utasítások, amelyek ettől kezdve szinte uralkodónként változtak. Míg Luxemburgi Zsigmond megtiltotta, hogy a földesurak saját sóbányákat létesítsenek, II. András rendelkezései szerint a székely és a szász lakosság évente három alkalommal fejthetett sót. Ezt, valamint a székelyek sókereskedelemhez való jogát erősítette meg Mátyás király. Egészen 1562-ig minden székely család ingyen jutott az ásványhoz, a székelyföldi felkelések után azonban II. János Zsigmond a királyi kamara rendelkezése alá vonta a bányát. Az erdélyi fejedelmek mind ígéretet tettek a szabad sójogra, amely végül 1650-ben valósult meg újra, bár a só bányászatát kizárólag saját használatra engedélyezték. Ezt a korlátozást a Rákóczi-szabadságharc idején törölték el, ám nem tartott sokáig az öröm, ugyanis pár évvel később a bányászat és a kereskedelem joga is a Habsburgok kiváltsága lett.  

Kép

Fotó forrása: Wikipédia

A bivalybőrtől a robbantásig  

A parajdi só föld alatti bányászata 1762-ben kezdődött, Johann Frendl bányamérnök irányításával, a József-bányában − nevét valószínűleg II. József 1784-es parajdi látogatása után kapta. A sót ekkoriban függőlegesen, harang vagy süveg alakú aknát vájva termelték ki. A parajdi sófejtés egyedülálló volt, a „székelyek tudniillik csupán faékeket és butykokat használnak, ezen különösség érdekét ama körülmény is emeli, hogy a székely munkások sajátkezüleg készítik el szükséges szerszámaikat; mert tudni kell, hogy az erdő nélkül alig képzelhető székelyek mindenike született − ácsmesterember” − olvasható a Hölgyfutár 1859-es számában a kézi fejtésről. 

Az így nyert kagylóforma alaksót bivalybőrbe csomagolták, a csomagokat pedig egy nyolclovas felvonó segítségével húzták a felszínre.

A József-bányából két oldalkamrát nyitottak, a 66 méteres mélységű Károly- és Ferdinánd-bányákat. A Párhuzamos-bányát 1864-ban vették használatba, ezt a századfordulón az Erzsébet-bánya követte. A Dózsa György-bányát 1949-ben adták át, ahol három évvel később a lovak szolgálata véget ért, és egy új, elektromos felvonógépet létesítettek a szállítóaknába. A fejtés is megváltozott, 1945-től a klasszikus kézi módszert robbantásos technika váltotta fel. A legújabb, Telegdy-bányában 1994-ben vette kezdetét a kitermelés.  

A gyógyítás szolgálatában  

Az 1960-as évek fordulatot hoztak a bánya életébe. A lengyelországi wieliczkai sóbányában végzett vizsgálatok eredményeire támaszkodva a parajdi bánya akkori igazgatója, Telegdy Károly és dr. Veres Árpád körorvos barlang- és klímaterápiás gyógykezelések elindítása mellett döntöttek. A Dózsa György-bányában alakították ki az új részleget, ahol a krónikus légúti betegségekben szenvedők kezelése vette kezdetét. Parajdon 1974-ben negyven férőhelyes asztmakórházat nyitottak, 1980-tól pedig már a termeléstől teljesen elkülönítve, az „50-es szinten”, 120 méteres mélységben alakították át gyógyászati célra a bányatermeket.  

Miben rejlik a parajdi só gyógyító ereje? „Egy kúra három hétig tart, a betegek naponta négy órát töltenek 165 méter mélyen a föld alatt. A kutatók megállapítása szerint a gyógyhatás legnagyobbrészt a lenti levegő magas konyhasó tartalmának köszönhető. Elősegíti a köpet képződését és kiürítését. A magas szén-dioxid-tartalom pedig fokozza a légzések mélységét, számát, és tágítja térfogatát. A magasabb páratartalom leülepíti a lebegő porszemcséket, mikrobákat, tisztává, csíramentessé teszi a levegőt. Alacsonyabb ózontartalma lévén csökkenti a simaizmok görcsét. Hőmérséklete állandó, a frontátvonulások, a légköri változások nem érzékelhetők” – mondta el 1976-ban a Dolgozó Nő című lapnak adott interjúban dr. Veres Árpád.  

Föld alatti sóváros  

Ahhoz, hogy a só jótékony hatásai érezhetők legyenek, többnapos, sőt akár többhetes kúrákat javasolhatnak, betegségtől és kortól függően. De mit lehet csinálni a föld alatt ennyi időn keresztül? 

A parajdi sóbányában nem csupán a villanyvilágítás és a szellőztetés biztosított, hanem egy valóságos föld alatti kisvárost alakítottak ki az elmúlt évtizedekben.

 A gyerekeket kalandpark, játszótér várja, mászókákkal, hintákkal, sóhomokozókkal, emellett pingpongasztal és rendszeres gyógytorna áll a mozogni vágyók rendelkezésére. A Nepomuki Szent János védelmébe ajánlott ökomenikus kápolna pedig 1993 óta nyújt lelki megerősödést a látogatóknak. A mozi, a kávézó és a gyógynövénybolt mellett történeti múzeum és időszaki kiállítások is hozzájárulnak ahhoz, hogy gyorsan elrepüljön a gyógyulással töltött idő. A látogatási szint egy 1250 méteres tárón keresztül, autóbusszal érhető el. Visszafelé útba ejthető a „60-as szint” is, a József-bánya kilátója, ahol borkóstoló és étterem fogadja a vendégeket. Nyáron az 1932-ben kialakított sós vizű strand is várja a felfrissülni vágyókat. Az évente ötszázezer látogatót számláló parajdi sóbánya minden évszakban nyitva áll a látogatók előtt.  

A cikk támogatója a Carola Egyesület.

Jövőre térnek vissza az űrhajósok

Nyár elején nagy várakozás előzte meg a Boeing cég Starliner (CST-100) űrhajójának első, embereket szállító próbarepülését. Két rutinos asztronautával, az 58 éves Sunita Williams-sel és a 61 éves Butch Wilmore-ral a fedélzetén június 5-én indult Floridából, és 27 órával a start után, június 6-án magyar idő szerint 19:34-kor sikerült a dokkolás. Eredetileg egy rövid, alig több mint egy hetes tesztről lett volna szó, azonban hibák léptek fel. Már azelőtt voltak gondok, hogy az űrhajó elindult volna: a NASA és a Boeing héliumszivárgást fedezett fel, majd az odaúton sem volt minden rendben a Starliner manőverezéshez használt hajtóműveivel.

Azóta a mérnöki csapatok sokat dolgoztak, hogy kijavítsák a problémákat, de úgy ítélték meg, kockázatos, hogy Williams és Wilmore a Starliner fedélzetén térjen vissza. Pontosabban nem volt egyetértés a Boeing és a NASA között, ezért az lett a vészforgatókönyv, hogy a Starliner üres fedélzettel tér majd vissza a Földre, és a két asztronauta a biztonságuk érdekében várakozni kényszerül. Hogy meddig? 2025 márciusáig, amikor is az Elon Musk SpaceX vállalatának űrhajójával (Crew-9 űrmisszió) térhetnek majd haza. 

Vagyis a két asztronauta nem fog személyesen szavazni a novemberi amerikai elnökválasztáson, sőt nagy valószínűséggel a karácsonyt és a szilvesztert is az űrállomáson ünneplik.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az eredetileg tervezett négyfős személyzet helyett a SpaceX űrhajója csak két embert vihet magával a felfelé vezető úton. A Crew-9 eredetileg kijelölt résztvevői amerikai részről Zena Cardman parancsnok, Nick Hague és Stephanie Wilson, orosz részről Alekszandr Gorbunov voltak, de így még kérdéses, kik utazhatnak. Legkorábban szeptember 24-én indulhatnak Floridából. 

Maratont futni az űrben? Lehetséges!

Az „amerikai hősök” – így nevezték őket a kilövésről tudósító kommentátorok.  Sunita Williams és Butch Wilmore mindketten az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) tapasztalt űrhajósai, a jelenlegi a harmadik űrrepülésük. Katonai múlttal a hátuk mögött lettek a NASA űrhajósai: Williams a haditengerészet nyugalmazott helikopterpilótája, Wilmore pedig korábban vadászrepülőgép-pilótaként szolgált. 

Sunita Williams úttörőnek számít az asztronauták között azzal, hogy ő volt az első nő, aki 2007 áprilisában lefutotta a Boston Maratont – az űrben. 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az asztronauták a Nemzetközi Űrállomás (ISS) futópadján, hevedert használva rendszeresen futnak, azért, hogy ellensúlyozzák a súlytalanság hatásait. A gépezetet úgy tervezték, hogy csak minimális hatást fejtsen ki az űrállomás szerkezetére.

Október helyett jövő tavasszal indulhat az űrbe Kapu Tibor

Augusztus elején elutazott Houstonba az Axiom Space Ax-4 küldetésének teljes legénysége – köztük a magyar űrhajósok: a 32 éves Kapu Tibor és a 35 éves Cserényi Gyula (tartalékűrhajós) is, hogy megkezdjék kiképzésüket. Az Ax-4 Floridából indul a világűrbe, és a várakozások szerint 14 napot tölt majd a Nemzetközi Űrállomáson. Eredetileg októberben indultak volna, de 2025 tavaszára halasztották az indulást – a módosításnak a Starliner meghibásodásához nincsen köze. Az amerikai misszióparancsnok, Peggy Whitson mellett várhatóan Kapu Tibor, a lengyel Slawosz Uznanski, valamint az indiai Shubhanshu Shukla lesznek a legénység tagjai.

16 óra munka, 8 óra pihenés

A NASA sietett mindenkit megnyugtatni, hogy a két űrben ragadt asztronauta nincs életveszélyben, lesz elég oxigénjük és élelmiszerük az űrállomáson rekedteknek. Ráadásul nemcsak ketten vannak az ISS-en, hanem hét kollégájukhoz csatlakoztak. De mivel fogják tölteni az elkövetkező körülbelül öt hónapot az asztronauták? Tudományos munkával, az űrállomás karbantartásával és esetleg űrsétákkal. 

Az ISS-en szigorú napirend szerint él minden űrhajós, napi 16 óra munkával és 8 óra pihenéssel, de 0–24-ben ügyeletben vannak. Hogyan alszanak? A padlón, a mennyezeten vagy a falakon is van erre lehetőség a zéró gravitáció miatt. Körülbelül akkora alvóállomások vannak az ISS-en mint egy telefonfülke, amik hálózsákból és párnából állnak. Alvómaszkot és füldugókat kapnak, ami kizárja a zajt és a fényt. Szabadidejükben videóhívással, hanghívással vagy e-mailben kapcsolatba léphetnek a családjukkal és a barátaikkal. De edzhetnek is az ISS „edzőtermében”: például futópaddal vagy álló kerékpárral. 

Mindez nemcsak lehetőség, hiszen napi két óra tréning elengedhetetlen, enélkül a Földre visszatérve sem felállni, sem járni nem tudnának. 

Az ISS-en baktériumok nem tudnak kifejlődni, de ez nem azt jelenti, hogy nem betegedhetnek meg: a súlytalanság miatt ugyanis a szervezetükben lévő folyadék a fejükbe „száll”, ezért állandóan úgy érezhetik magukat, minta náthásak lennének. Az űrhajósok naponta szivacsfürdőt vesznek, a hajmosáshoz olyan sampont használnak, amit nem kell leöblíteni. 

A Nemzetközi Űrállomás Környezetvédelmi és Életvédelmi Rendszere (ECLSS) egy olyan életfenntartó rendszer, amely biztosítja vagy szabályozza a légköri nyomást, a tűzérzékelést, az oxigénszintet, a megfelelő szellőzést, a hulladékgazdálkodást és a vízellátást. Napelemek által termelt villamos energiát használnak a víz felosztására hidrogéngázzá és oxigéngázzá, a hidrogént ezután az űrbe engedik. Az ISS fedélzetén folyamatosan újrahasznosítják a vizet. 

A napi 16 óra munka során kísérleteket folytatnak, működtetik az űrállomást, és karbantartják az űrhajót. Olyan küldetéseket is végeznek, amelyek során a műholdakat javítják. 

Bioasztronautika, űrrepülés, fizikai és földtudományok, űrbiológia – többek közt ezeken a területeken folynak a tudományos kísérleteik. 

Ezen túl orvosi kísérletekben is részt vesznek, monitorozzák magukat is, vizsgálataik segítséget jelentenek a jövőbeni űrmisszióra indulóknak. 

Folyamatos kapcsolat a Földdel

Magának az állomásnak a karbantartása önmagában is teljes munkaidős feladat: a személyzet folyamatosan ellenőrzi az állomás rendszereit, tisztítja a légszűrőket, és frissíti a számítógépes berendezéseket. Minden napjukat a Küldetésirányító Központtal egyeztetik. Az Egyesült Államok küldetéseit a felszállás előtt a NASA Kennedy Űrközpontjában található Launch Control Center (LCC) irányítja a floridai Merritt-szigeten. A felszállás után pedig átadják a felelősséget a NASA Houstonban, Texasban található Küldetésirányító Központjának (Mission Control Center). 

Egy átlagos hétköznap az állomáson reggelivel, személyes higiéniával, takarítással és a napi menetrend ellenőrzésével kezdődik. Ezután vérmintákat vesznek elemzésre, és konferenciabeszélgetést tartanak a Küldetésirányító Központtal. Majd rutinszerű levegőminőség-ellenőrzést végeznek, és a legénység megkezdi a kijelölt kísérletek elvégzését. Egy újabb levegőminőség-ellenőrzés után futópadra és szobabiciklire pattannak, jöhet a napi kétórás edzésprogram.

Ezt követi a közös ebéd. Az étkezés után egyórás szünetet kapnak, majd tovább folytatódik az ISS karbantartása, kutatásokat végeznek, és kísérleteken dolgoznak. Ha ennek vége, újra ellenőrzik a kabin légnyomását, és a személyzet még néhány kört tesz a futópadon. Vacsora után újabb konferenciabeszélgetés következik, majd mindenki elcsendesedik, és rápihen a következő mozgalmas napra. Hétvégente a legénység takarít, házimunkát végez, és az űrállomás egyéb teendőinek listáján dolgozik. 

„A természeti szépségek közül a Tarnai-pihenőt ajánlom elsőként, amely nagybátyámról, néhai Tarnai Lászlóról kapta a nevét – kezdi kedvenc helyeinek felsorolását Tarnai Richárd főispán. – Ő cserkészvezető, majd túravezető volt, és a rendszerváltás után a Magyar Cserkészszövetség újjáalakulásának egyik motorja lett, de 1991-ben turista társaival utazva egy tragikus buszbalesetben életét vesztette. Ez a kiugró sziklaszirt volt a kedvenc pihenőhelye Pátytól nem messze, a Nagy-Kopasz-hegy alatt, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Budai-hegységre és a Pilisre. A »Tarnai-pihenő« feliratú kis márványtábla a szirt alatt van, ahová le lehet mászni.”  

A pilisi Som-hegyi turistaházra különösen büszke: „Azért áll közel a szívemhez, mert a bakancsos turistaházak állaga az utóbbi évtizedekben nagyon leromlott, de egy kormánydöntés nyomán elkezdtük felújítani őket. A Som-hegyi Turistaház volt az első, és példaként szolgált a többi számára. Szívügyemnek tartom, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön, ha valaki szeretne kimenni a természetbe. Ezt segítik elő a megfizethető és kényelmes turistaszállások, az utazáshoz pedig az ország- vagy vármegyebérletet ajánlom.”  

A pilisi Prédikálószék 2016-ban átadott kilátójából – amely a vármegye határán áll – mesés panoráma nyílik a Duna legszebb kanyarulatára. „A gyerekek is szívesebben másznak meg egy olyan hegyet, amelynek a tetején kilátó van, hiszen a látvány minden fáradságért kárpótolja őket” – állapítja meg az ötgyermekes főispán saját családi tapasztalatai alapján.  

Most következzenek a különleges épületek, amelyeket nem volt könnyű kiválasztani Pest vármegye épített örökségének gazdagságából. „Az én három választottam a premontrei szerzetesrendhez kapcsolódik, időben és térben nagy ívet átfogva” – kezdi személyes ajánlatait Tarnai Richárd.  

A zsámbéki templom a XIII. század első harmadában épült, az 1763-as földrengés óta romként áll. A kormányzat a torzóból újra egészet akar építeni a kolostorral együtt úgy, hogy a premontrei rend visszakaphassa és használhassa. Gyakori vita a szakmában, hogy egy régebben megsérült műemléket romként konzerváljunk-e, vagy állítsuk-e helyre úgy, hogy ismét régi fényében ragyoghasson. „A zsámbéki templom esetében az a döntés született, hogy ne csak néhány kő tanúskodjon egy hajdani hatalmas épületről, hanem építsük újjá régi formájában, és kapjon ma is hasznos liturgikus vagy turisztikai funkciót. Több hazai vár is ily módon újult meg az elmúlt években, és példaként szolgálnak a jól sikerült felújításokra. Kétségtelenül vonzó célponttá váltak a turisták körében is.”  

A premontreiek a vármegye keleti részén, Ócsán is építettek kolostort és hozzá templomot, amelyet 1560-tól használnak a reformátusok, és máig épségben megmaradt.  

„Kevés ilyen magyarországi középkori épület van, nagyon büszke vagyok rá. 

Itt forgatták A katedrális című filmsorozatot, amely Ken Follett regényéből készült” – mondja Tarnai Richárd.  

Trianon után a nagyváradi premontrei szerzetesek Gödöllőre menekültek, ott gimnáziumot is építettek – 1948-ban persze rátették a kezüket a kommunisták. „A rendszerváltás után új épületet kapott a gimnázium, ahol egyébként Sallai Roland, a kiváló válogatott futballista is érettségizett – meséli a focikedvelő főispán. – A szerzetesek most építtettek egy hatalmas templomot Szent Ágoston tiszteletére, aminek ősszel lesz a szentelése. A tervek láttán kétségeim voltak a méretei miatt, de amint beléptem, lenyűgözött: a tradíció és a modernitás tökéletes ötvözete!”  

A biatorbágyi viadukt  
Magyarországon ez az egyetlen páros vasúti völgyhíd. Egy anarchista, Matuska Szilveszter 1931-ben itt robbantott fel egy vonatot, sok ember halálát okozva. Ma már feledteti a rossz emlékeket, hogy ez a táj a Budapest–Balaton bicikliút egyik legszebb szakasza.  

Magyarország egyetlen történelmi diadalíve  
Öt hónap alatt építették a váciak Mária Terézia ünnepélyes fogadására, a királynő mégsem mert áthaladni alatta, félt, hogy összeomlik. Ma is masszívan áll, épp a börtön szomszédságában.  

 Az első magyarországi közforgalmú vasútvonal  
A Budapest–Vác vasútvonal 1846-ban létesült. Tarnai Richárd büszke arra, hogy néhány évvel ezelőtt a Magyarországon közlekedő emeletes vonatokat elsőként szintén ezen a vonalon indították el.  

Üvegtigris  
Kevesen tudják, hogy a lakókocsiból kialakított retróbüfé, ahol az Üvegtigris-filmek cselekménye játszódik, Pest vármegyében, Tinnye mellett található. A Garancsi-tó partján áll, így duplán érdemes odalátogatni, akkor is, ha nem Rudolf Péter szolgál ki a büfében.  

 A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült. 

Sulikezdő csomagok

Kezdjük is rögtön egy hasznos szokással Németországból! A Schultüte egy nagy, színes papírból készült tölcsér, amelyet a gyerekek kapnak az első iskolás napjukon, tele hasznos holmival (pl. radír, ceruza, toll, hegyező) és persze sok-sok finomsággal, édességgel. Az 1810-as években elterjedt szokás hamar népszerű lett az osztrákok körében is, sőt néhol hazánkban is ajándékoznak ilyesmit. Nálunk például az óvodából búcsúztatták ilyen ajándékkal teli tölcsérrel a fiamat a csoporttársai: így máris néhány aprósággal, füzettel kevesebbet kellett most beszereznünk. Németországban pedig ma már tömeggyártásban készülnek ezek a tárgyak, szintén levéve a beszerzés terhét a szülőkről. 

Japánban sok gyermek az első iskolai napon (ott ez áprilisban van) kapja meg a család ajándékát, a randoserut, ami egy bőr hátizsák. 

Hagyományosan a lányoké piros, a fiúké fekete szokott lenni, de már más színek is kaphatók.

Az alapkonstrukció viszont ugyanaz, így nem kell olyan sok típusból választani iskolatáskát az újdonsült elsősök szüleinek: ez az a fazon, ami a legjobban bírja a strapát, és ami a leginkább praktikus. 

Az olasz gyerekek kék színű iskolaköpenyt kapnak az iskolakezdés alkalmából, ez a grembiule. Mára ezeken is lehetnek különféle minták, ám az továbbra is szabály, hogy minden diáknak egy meghatározott színű szalagot kell viselnie rajta, amely az osztályfokozatot jelzi. Indiában is praktikus ajándékot kapnak az elsősök: mivel ott a tanítási időszak egybeesik a monszunszezonnal, az iskolakezdő csomag része az esernyő. 

Akik megadják a módját

India egyes részein, különösen a déli államokban az első iskolai napot a „Vidyarambham” szertartás jelzi. 

A tanár vagy pap által vezetett rituálé során egy különleges imát, illetve az ábécé vagy egy vallási írás első betűit írják rizsre vagy homokra, ezzel szimbolikusan is jelezve, hogy egy új út veszi kezdetét a diákok életében. 

Kazahsztánban szintén komoly eseménynek számít az iskolakezdés, amelyhez nagy családi ünnepség dukál. A „Tyl Asharnak” („beavatás az oktatásba”) nevezett eseményen nagy lakoma van bárányhússal és rizzsel, valamint sok édességgel. Vendégeket is hívnak ilyenkor, akik büszkén figyelik az új tanulót, aki több generációra visszamenőleg elsorolja felmenői nevét, ezzel is bizonyítva eszét és tiszteletét az ősök iránt. Jutalmul a gyerekeket édességgel, ceruzával és gyertyával ajándékozzák meg – ez a hagyomány még abból az időből származik, amikor a diákoknak gyertyafénynél kellett tanulniuk. A kazah gyerekek ezután egy szál virágot visznek az iskolába a tanáruknak, aki a virágokat összegyűjti egy csokorba. A török gyerekek szintén virággal köszöntik az év első napján a tanárukat.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Az orosz gyerekek is hasonlóképp tesznek. Ott szeptember elsején kezdődik az iskola: tanítás még nincs ezen a napon (amelynek hivatalos neve: a Tudás Napja), egy dalokkal, táncokkal, beszédekkel színesített évkezdő ünnepséget tartanak helyette. Aranyos ceremónia ilyenkor az „első csengetés”. A diákok sorba állnak az iskola udvarán, aszerint, hogy melyik osztályba lépnek. 

Ezután egy idősebb diák felvesz egy új elsős tanulót, aki csengőt tart a kezében, és körbesétálnak az iskola udvarán, miközben az elsős megkongatja a csengőt. 

Ez jelzi az orosz tanév első csengetését.

Kínában zászlófelvonásból, a kemény munka és tanulás fontosságát hangsúlyozó beszédből és persze úttörőavatásból áll a hivatalos megnyitó. Ez nálunk már, hála Istennek, csak a múlt, ám a most szokásos évnyitó ünnepségeinknek is akad párja szerte a világban. Bulgáriában például szintén versekkel, énekkel és beszédekkel indul a nap, ám ezután tánc és a kisebbeknek játék követi a programot. Ez a barátkozást, a leendő osztálytársakkal való ismerkedést is segíti. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Aki barátot talál, kincset talál

Indonéziában még többet segítenek abban, hogy az elsősök hamar barátokra leljenek. Ott a tanítási időszak kezdetét kifejezetten a közösségépítésre használják. A diákokat több csoportra osztják, és olyan feladatokat adnak, amelyek a csapatmunkát erősítik. Elképzelésük szerint az osztálytermi tanulás sokkal hatékonyabb lesz majd, ha a diákok előbb megbarátkoznak egymással, és megtanulnak együtt dolgozni. 

Ausztráliában is célzottan segítenek az ismerkedésben: itt az első napon egy idősebb diák (ő lesz az úgynevezett „buddy”) segít berendezkedni az új diáknak, ő mutatja meg az iskolát, válaszol a felvetődő kérdésekre, és segít abban is, hogy mielőbb megismerje az osztálytársait.

A közösséghez tartozás érzését is erősíti ez, illetve segít enyhíteni az iskolakezdéssel járó szorongást, hiszen tudható, hogy van egy idősebb pártfogója a kis elsősnek. 

A svéd gyerekek ugyan lazább keretek között, de szintén az ismerkedéssel kezdik első napjaikat (augusztus 23. környékén) az iskolában. Néhol még az óvodában megszokott játékos tanulás folytatódik ilyenkor, máshol már elkezdik a szoktatást a tanórákhoz, az asztalhoz.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Nagy ünnepség vagy hagyományos ajándék ugyan nincs az iskolakezdés napján az Amerikai Egyesült Államokban, mégis emlékezetes ott is ez a nap: a szülők általában fotózást tartanak az otthonukban vagy az iskola kapuja előtt. A gyerekek kis táblát tarthatnak a kezükben, ezen szerepel az iskolakezdés időpontja és helye, illetve az, hogy mivel szeretne majd foglalkozni a kisdiák, ha felnő. Jó pár év múlva visszanézve ezeket a kedves képeket, nemcsak az iskolatáska és a korabeli ruhadivat lehet megmosolyogtató, hanem az utóbbi információ is.

A görög iskolakezdéssel kapcsolatban a jókívánságokat érdemes megismerni. Kívánhatnak ilyenkor fejlődést (Καλή Πρόοδο!), jó döntéseket (Καλά Μυαλα!) vagy éppen jó kezdetet (Καλή Αρχή!). Más nem is kell erre az izgalmas időszakra.

Kastélyok, pincék, tanösvények az Érdi járásban  

A 184 négyzetkilométernyi Érdi járás a 2013-ban létrehozott új járások egyike, hét település, Érd, Diósd, Pusztazámor, Sóskút, Százhalombatta, Tárnok és Törökbálint tartozik hozzá, összesen több mint 132 ezer lakossal.  

Magyar Földrajzi Múzeum  

Az 1840-ben épült érdi Batthyány-kúria klasszicista stílusú épületében 1983-ban nyílt meg a Magyar Földrajzi Gyűjtemény (ma Múzeum) első kiállítása. A 140 ezer darabot számláló tárlat az öt kontinens néprajzi, természetrajzi emlékei mellett olyan közismert magyar utazók és geográfusok relikviáit őrzi, mint Cholnoky Jenő, Germanus Gyula vagy Teleki Sámuel. A múzeumban állandó kiállítás, időszakos programok és szoborkert várja az érdeklődőket.  

Walla-kastély  

A törökbálinti Tükörhegyen neoromán stílusú, középkori vártoronyra emlékeztető kastély bukkan fel a házak között. Az épület Walla József mozaik- és cementgyáros megrendelésére készült 1902-ben, a kor közismert építésze, Alpár Ignác tervei alapján. 

Ha ez még nem volna elég, a villa színes üvegmozaikjait a világhírű Róth Miksa üvegfestő készítette, aki történetesen Walla lányát vette feleségül.

A magántulajdonban lévő kastély nem látogatható − néhány éve a kastély kályhamúzeumnak adott otthont, így a szemfüles látogatók bekukkanthattak a hatalmas kőburkolatú falak mögé.  

 A zámorhegyi remeteség  

Hazánk egyedülálló barokk műemlék-különlegessége a Pusztazámorban található remeteség. Az 1758-ban emelt fatornyos remetetemplom mellett harangház és szerzetesi cellák épültek, 1818-ig éltek itt szerzetesek, ezt követően 1945-ig plébániatemplomként működött. A II. világháború során jelentősen megrongálódott a belső tere és a berendezése, ennek helyreállítására a kilencvenes évek elején került sor. Az épületben állandó vallás- és helytörténeti kiállítás várja az érdeklődőket.  

A tárnoki pincesor  

Több mint nyolcszáz pince sorakozik a tárnoki szőlőhegyen, amelyek a település XVIII. század végén jelentőssé váló bortermelésének emlékét őrzik. A pincék homlokzatai, gangjai, faragott ereszdeszkái a népi építészet lenyomatai, de érdemes tovább is menni. A hegycsúcsra felkapaszkodva, amelynek bár magassága csupán 120−187 méter között van, különleges kilátás nyílik a falura és a Benta-patakra. Minden év tavaszán, Szent Orbán napján hagyományőrző programokkal, borversennyel, kézműves foglalkozásokkal várják a látogatókat.  

Fundoklia-völgy  

Gyurgyalag, kuvik, futrinka, tavaszi hérics és turbánliliom, csak néhány példa abból a gazdag élővilágból, amelyeket az Érd–Tétényi-fennsík nyugati részén található Fundoklia-völgy rejt. 

A három kilométer hosszú, helyenként harminc méter mély völgy déli részén 2009 óta egy 1,7 kilométeres tanösvény kanyarog, tizenkét állomáson keresztül bemutatva a terület régészeti és geológiai különlegességeit. 

A völgy egy része régészeti oltalom alatt áll, a neandervölgyi ősember egykori vadásztelepének nyomait fedezték itt fel.  

A Törökbálinti Manóösvény  

Meseerdő varázsolja el a családokat a törökbálinti Anna-hegy lábánál. Az oda-vissza két kilométer hosszú útvonalon a manók és a tündérek tizenegy feladványból álló küldetéssel várják a gyerekeket. Többek között fából faragott állatok, kockaforgató, labirintusjáték és számtalan apró részlet teszi színessé a kirándulást felnőtteknek és idősebbeknek egyaránt.  

Tavak, vadak és körtefesztivál a Szigetszentmiklósi járásban  

A 211 négyzetkilométernyi Szigetszentmiklósi járást 2013-ban hozták létre. A névadó település mellett Délegyháza, Dunaharaszti, Dunavarsány, Halásztelek, Majosháza, Szigethalom, Taksony és Tököl tartozik hozzá, közel 130 ezer lakossal.  

Csepel Autógyár  

Az első, D-350 típusú Csepel teherautó 1950 áprilisában gurult le a Csepel Autógyár gyártósoráról, ami nevével ellentétben Szigetszentmiklóson működött. Eleinte elsősorban teherautókat és motorokat gyártottak, később folyamatosan bővült a termékek köre, és a hetvenes években például már buszokhoz is készítettek padlóvázat és szervókormányt.

Az egykori gyár emlékét ma ingyenesen látogatható múzeum őrzi, ahol több üzemképes jármű, egy busz, valamint makettek, korabeli fényképek repítik vissza a látogatókat a gyár fénykorába.  

 A szigethalmi vadaspark  

Az ország legkisebb személyszállításra alkalmas kisvasútja robog keresztül a szigethalmi vadasparkon. A 2014 óta működő parkban nem csupán a háztáji és erdei állatokkal találkozhatnak a látogatók, de olyan különlegességek is felbukkannak, mint a kenguru, az ara papagáj vagy az antilop. Állatsimogató, pikniklehetőség, játszótér, sőt egy gördeszka- és egy pumpapálya is várja a családokat és minden érdeklődőt.  

Délegyházi-tavak  

A Délegyházi-tavak nyolc tóból álló rendszere a helyi kavicsbányászat eredményeképpen jött létre, a víkendházak és villák pedig az 1960-as évektől kezdve bukkantak elő a lakatlan szigetekkel tűzdelt tórendszer körül. Ma több szabadstrand, horgászati lehetőség, büfé, kemping, kutyás strand, vízisízésre és szörfözésre alkalmas hely várja a pihenni vágyókat. Aki pedig nem találná meg itt a számítását, negyed­órányi autózás után rábukkanhat a dunavarsányi Rukkel-tóra, amelynek élményfürdője mindenki számára kellemes felfrissülést kínál.  

Délegyháza vadkörtefája, amely már a Rákóczi-szabadságharc idején is állt

Csepel-sziget Homokhátság Tanösvény  

A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén 2,2 kilométeres Csepel-sziget Homokhátság Tanösvénye a kisgyerekes családok és idősebb kirándulók számára tökéletes választás. A sziget élővilágát és a területet bemutató útvonalon olyan érdekességek is feltűnnek, mint hazánk egyik első gépesített vízműve.  

Úszóláp Tanösvény  

Európa második legnagyobb úszólápját csodálhatják meg azok, akik a szigetszentmiklósi Úszóláp Tanösvényen sétálnak végig. A hétszáz méteres útvonal kényelmesen bejárható minden korosztály számára.  

Szeptemberi körtefesztivál  

Több mint négyszáz éves az a vadkörtefa, amely Délegyháza címerének fő eleme. 

A fa már a Rákóczi-szabadságharc idején is állt, sőt egyes legendák szerint a tatárjáráskor elődjének árnyékában pihent meg Batu kán. 

A hat méter magas és nyolcvanegy centiméter törzskerületű idős fa törzse kettéhasadt, az állapotromlás megakadályozása érdekében „mankók” támasztják alá. A körte fontos szerepet tölt be a település életében, a fa tiszteletére minden év szeptemberében megrendezik a hagyományőrző családi programokat kínáló Délegyházi Körtefesztivált.  

Hajómalom, zátonyszigetek és csónakos piac a Ráckevei járásban  

A Ráckevei járás már 1898 óta létezett, korábban Pesti alsó járás néven. A több mint 417 négyzetkilométer területű, közel negyvenezer fős járást tíz település alkotja, Ráckeve mellett Apaj, Áporka, Dömsöd, Kiskunlacháza, Lórév, Makád, Szigetbecse, Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu.  

A Zichy-emlékkápolna  

Lórévet, a szerb nemzetiségű községet nem csupán gazdag madárvilága és a közeli természetvédelmi oltalom alatt álló ártéri erdő miatt érdemes felkeresni, hanem a Zichy Ödön emlékére épített kápolna miatt is. A Duna árterében álló, fákkal körülölelt neogótikus építmény mesebeli látványt kínál az arra kirándulóknak.  

A dömsödi Petőfi Sándor Emlékmúzeum  

Petőfi Sándorral egyidős a költő életét bemutató dömsödi múzeum épülete, ahol Petőfi több alkalommal is megszállt. 

Az 1823-ban épült házat 1960-ban alakították át kiállítótérré, ahol a település történetét is megismerhetik a látogatók.  

A ráckevei hajómalom  

Magyarország egyetlen ma is működő hajómalma Ráckevén található. A helyiek a vízimolnár mesterség előtt tisztelegve a XVIII. században létesített, az 1960-as évek végén megsemmisült malmot a 2000-es években nem csupán újjáépítették, de látogathatóvá is tették. A múzeum visszarepít a múltba, az őrlésbemutató mellett a gyerekek saját kezükkel próbálhatják ki, milyen is malomkövekkel őrölni a búzát.  

Kép

 Áporka kopjafái  

Faragott kopjafák sorakoznak Áporka régi temetőjében. Többségében a falu közismert fa­faragó dinasztiájának, a Márton családnak a tagjai készítették az emlékoszlopokat, de az egész településre máig jellemző a régi székely kézműves mesterség gyakorlása.  

Kép

 A ráckevei Senki-szigete  

Hódok és vízimadarak lakják a ráckevei Senki-szigetét. Bár elsőre azt gondolnánk ez a hely ihlette Jókai Mór regényének világtól elzárt területét, valójában a Duna számos zátonyszigetét nevezik így, közülük sok pedig még a térképen sem jelenik meg. A 6622 négyzetméteres, természetvédelmi területnek nyilvánított sziget szervezett kenutúrák keretében is látogatható.  

A ráckevei csónakos piac  

Ráckeve rutinos piacos város, már 1440 óta rendszeresen tartanak itt vásárokat. 

Megfelelő úthálózat híján évszázadokon át nem volt más választás, az eladók és a vevők egyaránt csónakkal érkeztek a helyszínre. 

A csónakos piac azóta is igen népszerű, szerdán és szombaton vár minden látogatót a Duna-parti sétányon, ahová most már akár kerékpárral is lehet érkezni.  

Őszi Ászok  

Minden évben ősszel rendezi meg Ráckeve az Őszi Ászok fesztivált, amely a helyi kultúra és gasztronómia megőrzését helyezi a középpontba. A halászok, vadászok, borászok, horgászok mellett mindenki talál kedvére való programot, sok más mellett színpadi előadások, kisállatsimogató és kirakodóvásár is várja a látogatókat.  

 A cikk a Pest Vármegyei Kormányhivatal támogatásával készült.