Találkoztál már Jók.AI-val? – Egy úttörő magyar fejlesztés és a mesterséges intelligencia kora

Elindult a Jók.AI Labor, egy olyan felület, ahol ma már bárki felfedezheti azokat a lehetőségeket, amelyeket a mesterséges intelligencia kínál a Jókai-univerzumban. Találkozhatunk például a nagy regényíró karaktereinek képeivel, és a GPT még arra a bonyolult kérdésre is izgalmas választ ad, hogy jó ember-e Timár Mihály. Ez a projekt jóval túlmutat Jókai Móron: a Labor egy nagyszabású kísérlet arra, hogy a hatalmas magyar kulturális tudásanyag mindenki számára elérhető és kutatható legyen. A mesterséges intelligencia itthon sem marad sokáig afféle „zugrovat” a techoldalak hasábjain, mert olyan mértékben változtatja meg az emberiség életét, mint a tűz, a kerék vagy az internet. Jámbor-Miniska Zsejke egy új korszak hajnaláról beszélgetett Nyírő András fejlesztővel, a Magyar Popkulturális Értéktár Innovációs Program vezetőjével.

Jókai Mór Az arany ember illusztráció
Illusztráció Az arany ember „A fogadott apa” című fejezetéhez

Ahogy a beszélgetésünkre készültem, feltettem az összes kérdést a Jókai GPT-nek, és egészen érdekes válaszokat kaptam. Azon gondolkodtam, hogy esetleg felhívlak, hogy lemondjam az interjút. Szerinted szükség van egyáltalán erre az alkalomra?

(nevet) Értem, hova akarsz kilyukadni! A mesterséges intelligencia azért olyan izgalmas, mert a kedvenc kérdéseinkre keresi a választ: Kik vagyunk? Mit akarunk? Mi a szerepünk a Földön? Most mérföldkőhöz érkeztünk. Olyan ez, mint amikor látod a kisgyereken, hogy mindig valami újat tanul, aztán megint körülnéz, és újrafogalmazza a világot. 

A kérdésedre a válasz nyilván az, hogy szükség van ránk, mert nélkülünk nem is létezne mesterséges intelligencia. Ezek a gépek nem tudnak gondolkodni, csak másolni. 

Leegyszerűsítve, amit a chatGPT tud, az statisztika. Rengeteg adatot betáplálnak ebbe a gépezetbe, ami úgy dolgozik, hogy ha a „macska” szó környezetében gyakoribb az „egér”, akkor nagyobb valószínűséggel azt kapja el, és nem a náthát. A mesterséges intelligencia bizonyos feladatokban nagyon erős, de ahol kevés az adat, azzal nem nagyon tud mit kezdeni. Mi meg pont abban vagyunk jók, hogy kevés adat alapján is tudunk több mindenre következtetni. Emellett érzelmeink is vannak, a gépek nem tudnak olyan dolgokkal mit kezdeni, mint például a művészet, ami lélektől lélekig hat. Én most úgy látom, hogy a mesterséges intelligencia egy olyan eszköz, ami a teljesítményemet legalább 50 százalékban megnövelte. 

Mert mit is csinálsz tulajdonképpen? Hogyan kapcsolódsz a JókAI Labor projekthez?

Engem mindig érdekelt a MI, és a kilencvenes években az akkori technológiának megfelelően fejlesztettem is egy programot. Akkoriban szociológiát tanultam, és volt egy olyan elmélet, ami leegyszerűsítve arról szólt, hogy a barátom barátja a barátom, az ellenségem ellensége az ellenségem. A szociológus hozott egy rakás példát, amiket beprogramoztam, a gép pedig képes volt szövegelemzést végezni, és kérdésekre válaszolni. 

Autodidakta módon tettél szert erre a tudásra?

Igen, kint voltam Grenoble-ban politológus hallgató, először igazán ott merültem bele a témába.  Megéltem sok kiábrándító pillanatot is, amikor nagy ígéretekkel jöttek a fejlesztők, aztán nem lett belőlük semmit. Később újra elkezdtem ezzel foglalkozni, és azzal a javaslattal mentem be a Petőfi Media Grouphoz, hogy csináljunk egy mesterséges intelligencia labort, hiszen az intézménynek hihetetlen mennyiségű kulturális adata van: szövegek, képek, videók. 

A Popkulturális Értéktár főszerkesztőjeként is azt gondolom, hogy olyan kultúrkincs van a birtokunkban, amit érdemes mesterséges intelligenciával megvizsgálni. 

Ez azt jelenti, hogy rövidesen lesz Ady és Kosztolányi GPT is?

A JókAI Labor pilot projekt, amelynek keretein belül ki tudjuk próbálni a technológiát. Számunkra inkább a kulturális adatbázisok integrációja érdekes. Régóta probléma, hogy amikor elkezdtek az intézmények digitalizálni, minden szervezet különböző forrásokból fogott neki a munkának. Hatalmas adatvagyon jött össze, ezeket integrálni kell, kereshetővé tenni. 

Kereshetővé tenni a kutatóknak, a pedagógusoknak?

És mindenkinek! A JókAI Labort gondolatébresztőnek szánjuk elsősorban az „early adaptoroknak”, tehát azoknak, akiket érdekel a mesterséges intelligencia és a kultúra összekapcsolása. Partnereket keresünk, és teszteljük a lehetőségeket. Kitapasztaljuk, hogy mit tud a program, és megnézzük, milyen a fogadtatása. Az álom az, hogy megkérdezed, ki volt Petőfi Sándor, és a mesterséges intelligencia összeszedi neked ötven adatbázisból az információkat, videókat, képeket, múzeumi tárgyakat, irodalomtörténeti tanulmányokat. 

És hogyan szűri ki a téves információkat?

A ChatGPT eredetileg úgy működik, hogy az interneten összeszednek nagy mennyiségű, főleg angol nyelvű szöveget, és azzal tanítják. Mi saját modellt építünk, és csak azokat az adatbázisokat adjuk neki oda, amit a szakma korábban már hitelesített. Ezek nem az internetről összeszedett információk, hanem közgyűjteményi adatbázisok. 

Kép
Nyírő András Jókai ChatGPT
Nyírő András – Fotó forrása: Nyírő András

Belinkelem ide az oldalt, hogy mások is kérdezhessenek Jókairól az MI-től, de te nem látsz veszélyt abban, hogyha a gyerekek megtudják, hogy van ilyen lehetőség, akkor besuvasztják a fiók aljára A kőszívű ember fiait?

Dehogynem! Amikor bevontuk a pedagógus kollégákat a fejlesztésbe, az első kérdésük az volt, hogyan lehet ellenőrizni, hogy a diák használta-e a technológiát a beadandójához. 

Mindannyian érezzük, hogy a mesterséges intelligencia teljesen át fogja alakítani az oktatást és a gondolkodásunkat, a 14 éves gyerekem a Google helyett már a ChatGPT-t használja. 

Erre nyilván reagálnia kell az oktatásnak, és biztos, hogy ki kell találni, hogyan lehet úgy viszonyulni ehhez az új eszközhöz, hogy az ne tegye tönkre a gondolkodást, de ez nem egy fejlesztő-szociológus-történész feladata. 

Hanem kié? Tavaly Vicsek Lilla és Tóth Tamás szociológusok készítettek egy tanulmányt az MI etikai vonatkozásairól, amellyel kapcsolatban Lilla úgy fogalmazott: „Jelenleg az iparági szereplők csak annyit foglalkoznak az etikai, humanitárius hatásokkal, amennyit a nyilvánosság és a befektetők minimálisan elvárnak tőlük.” Arra akarok kilyukadni, félő, hogy a mesterséges intelligenciával is úgy járunk, mint a közösségi médiával: kiengedjük a szellemet a palackból, aztán csak futunk utána…

Szerintem ebben most viszonylag jól állunk. Az Európai Uniónak van mesterséges intelligencia szabályozása, de persze minden ilyen törvényél az is felvetődik, hogyan hat mindez a versenyre. Mert amíg az EU-ban dolgozók gúzsba kötött kézzel fejlesztenek, a kínaiak törnek előre. A pápa egyébként idén háromszor beszélt a mesterséges intelligencia etikai kérdéseiről, és most lesz az Indexnek a témába vágó nagyszabású konferenciája, amire meghívtam Giovanni Tridentét is, aki könyvet írt erről (és a Képmásnak adott ezzel kapcsolatban interjút – a szerk.).

De ezek iránymutatások, amik nem úgy működnek, mint a törvény szigora. 

Ahogy említettem, arra ott az AI act. Ettől függetlenül persze értem, mit szeretnél mondani, nyilván még nem lehetünk elégedettek a jelenlegi szabályozási környezettel. 

Ne érts félre, szerintem sokan úgy vagyunk vele, hogy szeretjük a mesterséges intelligenciához köthető vívmányokat például az egészségügyben, kultúrában, ugyanakkor tartunk is a technológiától…

Mindkét érzést érdemes lenne kidobni az ablakon, hogy az emberek elkezdhessenek arra koncentrálni, hogyan tudnak rá eszközként tekinteni. 

A mesterséges intelligencia célja, hogy minket szolgáljon, nem kell emberi tulajdonságokkal felruházni. Csak ezzel a gondolkodással lehet egészséges a viszonyunk a technológiához.   

Korábban mondtál egy félmondatot arról, hogy a mesterséges intelligencia alapjaiban fogja megváltoztatni a világot, mégis azt vettem észre, hogy Magyarországon sokkal kisebb a hétköznapi emberek érdeklődése a téma iránt. Van hová felzárkózni?

Most fél évig Rómában éltem, és ott is, ha bemész egy könyvesboltba, azt látod, hogy mindent elárasztanak a mesterséges intelligenciáról szóló könyvek. Nálunk még nem ütötte meg a téma ezt a szintet, de a változás kikerülhetetlen, feltartóztathatatlan. Amikor az internet hozzánk is begyűrűzött, és elkezdtük otthon használni, még az Index főszerkesztőjeként dolgoztam, és készítettünk egy fehér könyvet arról, hogy miért van Magyarország lemaradóban az internethasználatot tekintve. Aztán eltelt pár év, és pont ugyanolyan lett az internethasználat, mint a gazdaságilag fejlettebb országokban. Vannak késések, csúszások, de annyira gyorsan történik minden, hogy ez is el fog érni ide hamarosan. Kutatásban biztos, hogy elöl jár Magyarország, a mi fejlesztéseink abszolút élvonalban vannak a kulturális örökség feldolgozása területén. 

Nemrég újra néztem az Utazók című filmet, amiben van MI-karakter is, egy csapos, akinek arca van, gesztusai, mimikája, gondolatai. Ma még egy monitor mögött kérdezgetem a ChatGPT-t, hogy Timár Mihály szerinte jó ember-e, holnap pedig lehet, hogy kezet tudok fogni „Jókai Mórral”?

Technikai értelemben sok minden lehetséges, de azt látni kell, hogy ami emberivé tesz minket, azt húsz év múlva sem tudják betáplálni a gépekbe a tudósok. A mai napig oly sok kérdés vetődik fel az agy és a lélek működésével kapcsolatban, amelyekre még mindig válaszokat keresünk. Hogyan tudnánk mindezt szintetikusan újraalkotni?  Nekem meggyőződésem, hogy az a kapcsolat, ami emberek között alakul ki, száz év múlva is csak emberek között fog létrejönni. 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti