Iskolakezdés a nagyvilágban: ajándékkal, rituáléval, barátkozással – Új tanév, új szokások
Ahány nemzet, annyiféle iskolakezdés. Magyarországon ma csengettek be először, de Japánban például áprilisban van a tanév első napja, és akad olyan ország is, ahol az iskola csapatépítő játékokkal vagy mentorokkal segíti a beilleszkedést. A sulihoz kapcsolódó izgalmas népszokásoknak Bogos Zsuzsanna járt utána.
Sulikezdő csomagok
Kezdjük is rögtön egy hasznos szokással Németországból! A Schultüte egy nagy, színes papírból készült tölcsér, amelyet a gyerekek kapnak az első iskolás napjukon, tele hasznos holmival (pl. radír, ceruza, toll, hegyező) és persze sok-sok finomsággal, édességgel. Az 1810-as években elterjedt szokás hamar népszerű lett az osztrákok körében is, sőt néhol hazánkban is ajándékoznak ilyesmit. Nálunk például az óvodából búcsúztatták ilyen ajándékkal teli tölcsérrel a fiamat a csoporttársai: így máris néhány aprósággal, füzettel kevesebbet kellett most beszereznünk. Németországban pedig ma már tömeggyártásban készülnek ezek a tárgyak, szintén levéve a beszerzés terhét a szülőkről.
Japánban sok gyermek az első iskolai napon (ott ez áprilisban van) kapja meg a család ajándékát, a randoserut, ami egy bőr hátizsák.
Hagyományosan a lányoké piros, a fiúké fekete szokott lenni, de már más színek is kaphatók.
Az alapkonstrukció viszont ugyanaz, így nem kell olyan sok típusból választani iskolatáskát az újdonsült elsősök szüleinek: ez az a fazon, ami a legjobban bírja a strapát, és ami a leginkább praktikus.
Az olasz gyerekek kék színű iskolaköpenyt kapnak az iskolakezdés alkalmából, ez a grembiule. Mára ezeken is lehetnek különféle minták, ám az továbbra is szabály, hogy minden diáknak egy meghatározott színű szalagot kell viselnie rajta, amely az osztályfokozatot jelzi. Indiában is praktikus ajándékot kapnak az elsősök: mivel ott a tanítási időszak egybeesik a monszunszezonnal, az iskolakezdő csomag része az esernyő.
Akik megadják a módját
India egyes részein, különösen a déli államokban az első iskolai napot a „Vidyarambham” szertartás jelzi.
A tanár vagy pap által vezetett rituálé során egy különleges imát, illetve az ábécé vagy egy vallási írás első betűit írják rizsre vagy homokra, ezzel szimbolikusan is jelezve, hogy egy új út veszi kezdetét a diákok életében.
Kazahsztánban szintén komoly eseménynek számít az iskolakezdés, amelyhez nagy családi ünnepség dukál. A „Tyl Asharnak” („beavatás az oktatásba”) nevezett eseményen nagy lakoma van bárányhússal és rizzsel, valamint sok édességgel. Vendégeket is hívnak ilyenkor, akik büszkén figyelik az új tanulót, aki több generációra visszamenőleg elsorolja felmenői nevét, ezzel is bizonyítva eszét és tiszteletét az ősök iránt. Jutalmul a gyerekeket édességgel, ceruzával és gyertyával ajándékozzák meg – ez a hagyomány még abból az időből származik, amikor a diákoknak gyertyafénynél kellett tanulniuk. A kazah gyerekek ezután egy szál virágot visznek az iskolába a tanáruknak, aki a virágokat összegyűjti egy csokorba. A török gyerekek szintén virággal köszöntik az év első napján a tanárukat.
Az orosz gyerekek is hasonlóképp tesznek. Ott szeptember elsején kezdődik az iskola: tanítás még nincs ezen a napon (amelynek hivatalos neve: a Tudás Napja), egy dalokkal, táncokkal, beszédekkel színesített évkezdő ünnepséget tartanak helyette. Aranyos ceremónia ilyenkor az „első csengetés”. A diákok sorba állnak az iskola udvarán, aszerint, hogy melyik osztályba lépnek.
Ezután egy idősebb diák felvesz egy új elsős tanulót, aki csengőt tart a kezében, és körbesétálnak az iskola udvarán, miközben az elsős megkongatja a csengőt.
Ez jelzi az orosz tanév első csengetését.
Kínában zászlófelvonásból, a kemény munka és tanulás fontosságát hangsúlyozó beszédből és persze úttörőavatásból áll a hivatalos megnyitó. Ez nálunk már, hála Istennek, csak a múlt, ám a most szokásos évnyitó ünnepségeinknek is akad párja szerte a világban. Bulgáriában például szintén versekkel, énekkel és beszédekkel indul a nap, ám ezután tánc és a kisebbeknek játék követi a programot. Ez a barátkozást, a leendő osztálytársakkal való ismerkedést is segíti.
Aki barátot talál, kincset talál
Indonéziában még többet segítenek abban, hogy az elsősök hamar barátokra leljenek. Ott a tanítási időszak kezdetét kifejezetten a közösségépítésre használják. A diákokat több csoportra osztják, és olyan feladatokat adnak, amelyek a csapatmunkát erősítik. Elképzelésük szerint az osztálytermi tanulás sokkal hatékonyabb lesz majd, ha a diákok előbb megbarátkoznak egymással, és megtanulnak együtt dolgozni.
Ausztráliában is célzottan segítenek az ismerkedésben: itt az első napon egy idősebb diák (ő lesz az úgynevezett „buddy”) segít berendezkedni az új diáknak, ő mutatja meg az iskolát, válaszol a felvetődő kérdésekre, és segít abban is, hogy mielőbb megismerje az osztálytársait.
A közösséghez tartozás érzését is erősíti ez, illetve segít enyhíteni az iskolakezdéssel járó szorongást, hiszen tudható, hogy van egy idősebb pártfogója a kis elsősnek.
A svéd gyerekek ugyan lazább keretek között, de szintén az ismerkedéssel kezdik első napjaikat (augusztus 23. környékén) az iskolában. Néhol még az óvodában megszokott játékos tanulás folytatódik ilyenkor, máshol már elkezdik a szoktatást a tanórákhoz, az asztalhoz.
Nagy ünnepség vagy hagyományos ajándék ugyan nincs az iskolakezdés napján az Amerikai Egyesült Államokban, mégis emlékezetes ott is ez a nap: a szülők általában fotózást tartanak az otthonukban vagy az iskola kapuja előtt. A gyerekek kis táblát tarthatnak a kezükben, ezen szerepel az iskolakezdés időpontja és helye, illetve az, hogy mivel szeretne majd foglalkozni a kisdiák, ha felnő. Jó pár év múlva visszanézve ezeket a kedves képeket, nemcsak az iskolatáska és a korabeli ruhadivat lehet megmosolyogtató, hanem az utóbbi információ is.
A görög iskolakezdéssel kapcsolatban a jókívánságokat érdemes megismerni. Kívánhatnak ilyenkor fejlődést (Καλή Πρόοδο!), jó döntéseket (Καλά Μυαλα!) vagy éppen jó kezdetet (Καλή Αρχή!). Más nem is kell erre az izgalmas időszakra.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Gyűlöltem az iskolát. Minek a deriválás?” – Hogyan ne vegyük el a gyerek kedvét a sulitól?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
