Párkapcsolati mítoszrombolók 1.: Gondolatolvasók a házastársak? – „Mi a baj?” „Semmi”

Kingát mindig is bosszantotta, hogy férje, Robi soha nem mosogat el a vasárnapi ebéd után, pedig látja, hogy a felesége egész nap a konyhában gürcölt. „Nem az lenne a minimum, hogy legalább ezzel besegít a házimunkába, amit egyébként is mindig én végzek el, bármilyen fáradt vagyok is?” – kérdi Kinga. Robi nagyon is látja, hogy Kinga mérges, ám hiába kérdezi a feleségét, mi a baja, az duzzogva mindig csak annyit felel: semmi.
De ne gondoljuk, hogy csak a nők várják el a párjuktól a gondolatolvasást! A férfiak éppúgy hajlamosak azt feltételezni, hogy a társuk képes kitalálni minden kívánságukat. „Ha beteg vagyok, igenis elvárom, hogy babusgassanak, mint egy kétévest. Olyankor legyek fontosabb, mint a gyerekeim: kapjak húslevest vagy valami olyan kedves gondoskodást, amit csak miattam készít a feleségem, ami csak nekem jár!” – jegyzi meg egy olvasónk. 

A probléma valódi gyökere

A párkapcsolatban számtalan probléma gyökere onnan ered, hogy a felek nem kommunikálnak egymással megfelelően. Az egyiknek nem jó valami, de ezt nem mondja ki, visszanyeli, mert szégyelli, esetleg valamilyen érzelmi blokk miatt képtelen kifejezni. S mivel a másik nem kap megfelelő információt, de látja, hogy a párjával valami nincs rendben, másként viselkedik és bezárkózik, megpróbálja kitalálni, mi lehet a baja. 

A duzzogó fél erre egyre inkább belehergeli magát a szituációba, mert azt érzékeli, hogy a társa semmit nem tesz az ügy megoldása érdekében. 

Ám ahelyett, hogy leülnének megbeszélni a problémát – ami lehet, hogy eredetileg csak egy apróság, egy félreértelmezett gesztus volt, de időközben hatalmas, sérelmekkel és haraggal teli lufivá fújódott –, mindkét fél elkezd saját elméleteket gyártani. Tiszta kommunikáció hiányában pedig a félreértések és elfojtott érzések halmaza egyre csak nő, és a pár egyre távolabb kerül a valódi megoldástól, mintegy zsákutcába lavírozva magát.

Gyakran azzal védekezik a magába zárkózó fél, hogy „pedig én már utaltam rá” vagy „úgy emlékszem, említettem”, de ilyenkor már korántsem biztos, hogy a probléma megnevezése valóban megtörtént, nem csak a fejében játszódott le. Minél később kerül sor a megbeszélésre, annál homályosabbá válik, hogy mi volt az alapvető gond.

Tudnod kell, hogy mi bajom, ha sírok!

Dr. Kigyóssy-Bózsó Andrea, a Két Igen Alapítvány párkapcsolati szakértője szerint az az elképzelés, miszerint a társunk képes kitalálni a gondolatainkat és ez alapján kielégíteni az igényeinket, nagyon régről, a csecsemőkorból magunkkal hozott megtapasztalás eredménye. Lényege, hogy babaként még behatárolt a kommunikációs eszközkészletünk, hiszen életünk első hónapjaiban nem rendelkezünk a beszéd képességével, igényeinket sírással jelezzük. Amennyiben az elsődleges gondozó odafigyelt ezekre a jelzésekre, a szükségleteinket képes volt megfelelően kielégíteni: megetetett, tisztába tett és álomba ringatott bennünket. Valahol tudat alatt ezt a berögzült emléket hozzuk a felszínre, amikor elvárjuk a partnerünktől, hogy szavak nélkül is képes legyen felismerni és kielégíteni az igényeinket.

„Sok esetben a gyermekkorunkból magunkkal hozott minták és megtapasztalások építenek gátat körénk és az elé, hogy őszintén meg tudjunk nyílni a párunk előtt. Vannak, akiknek az igényeik megfogalmazása azért megy nehezen, mert erre gyermekkorban sem volt lehetőségük, vagy mert a nyílt kommunikációra nem kaptak megfelelő szülői mintát. 

De az is lehet, hogy nem érzik elég értékesnek magukat ahhoz, hogy kifejezzék a saját vágyaikat, gondolataikat a párjuk felé – és ennek a gyökerei megint csak a gyermekkorba nyúlnak vissza. 

Ha végképp nem sikerül a párnak dűlőre jutnia a „hogyan kommunikáljunk jól” kérdésben, érdemes szakemberhez fordulni, aki a párt együtt vezeti el a fontos felismerésekig, és az önismereti fejlesztés mellett kapcsolatuk dinamikájára és hibás berögződéseire is ráébreszti őket. Ez az első és legfontosabb lépés, amiből aztán később lehet építkezni” – magyarázza a lelki gondozó. 

Nem vagyunk gondolatolvasók!

Sok esetben jogos lehet az elvárás, hogy a párunk tudja, mire vágyunk, mert már sok éve együtt vagyunk, de ha mégsem találja ki, hogy mit szeretnénk – főleg, ha időközben mi magunk is változtunk –, még nem biztos, hogy ez azért van, mert nem szeret bennünket eléggé. A szeretetnek ugyanis nem része a gondolatolvasás, az őszinte beszélgetések viszont annál inkább! Azon se csodálkozzunk, ha az elvont jelzések, furcsa megjegyzések és homályos célozgatások sem hozzák meg a várt eredményt!
„Az egyik legnagyobb csapda a kapcsolatban, ha azt gondoljuk, hogy a párunk gondolatolvasó. Nem feltételezhetjük senkiről, hogy tudja, mi valójában mit szeretnénk! Párterápián szoktuk azt az egyszerű feladatot feladni a gondolatolvasást gyakran elváró párnak, hogy gondoljanak egy-egy számra 1-től 20-ig, és találják ki egymásét! Nem szokott egyből működni” – mondja dr. Kigyóssy-Bózsó Andrea.

Kép

Kép:Freepik/kepmas.hu

A szakértő szerint tehát a rébuszok helyett érdemes áttérnünk az egyenes beszédre, mert előfordulhat, hogy a párunk – bármennyire szeretné is – nem tudja dekódolni a jeleinket, így nem jön rá a valós igényeinkre sem. 

Nem állítjuk, hogy az őszinte kommunikáció könnyű, és azt sem, hogy nincsenek kockázatai, hiszen felszínre hozhat nézetkülönbségeket, konfliktusokat, sőt az is előfordulhat, hogy visszautasítanak bennünket. 
Ám érdemes legalább megpróbálni, mert sokkal több előnye van, mint veszélye: megelőzi a félreértéseket, hosszú távon építi a bizalmat és a kapcsolatot. Persze ahhoz, hogy ez működjön, mindkét félre szükség van: arra, hogy mindketten igent mondjanak az őszinte, feltáró beszélgetésekre.

TESZT a témában, töltsd ki!
Kattints ide a tesztért!
A teszt eredménye hat hét elteltével (az első szám a válaszolók számát, a második szám a százalékos arányt mutatja):