A zellernek kiváló idegerősítő és nemihormon-képző hatása van. Serkentőleg hat a veseműködésre, emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is jó.

Rendkívül sok szerves nátriumot tartalmaz, de van benne kalcium, magnézium, vas, A, B, C-vitamin és nyomelemek. Érdemes tehát utánanézni, hogyan is fogyasztható. Három változata ismert: a halványító, a metélő és a gumós. Nálunk a gumós változatot, külföldön inkább a metélő típusokat termeszti. A növény hatóanyagai révén erősíti az immunrendszert. A legtöbb értékes ásványi anyag közvetlenül a héj alatt található, ezért éles kis késsel vékonyan hámozzuk.

A zeller gyógyhatását nyers állapotban fejti ki a legjobban, a zellerlé rövid idő alatt rendbe hozza a vér sav-lúg tartalmát, magában azonban nagyon erős a májnak, ezért mindig vagy ásványvízzel, vagy sárgarépalével, esetleg más lével hígítva igyuk. Mindig fő étkezések között fogyasszuk. Erős vízhajtó hatása miatt állapotos kismamáknak csak kis mennyiségben ajánlatos. Vesebetegeknek fogyasztása ellenjavallt!

Különleges zellerleves

Hozzávalók:

1 nagyobb zellergumó
1 vöröshagyma
3 savanykás alma
4 dkg vaj
2 dl almabor
só, őrölt fehér bors
2 dl (friss) tejszín
olaj

A zeller egyik felét és két almát meghámozzuk, kockákra vágjuk. Fele vajon megfonnyasztjuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a zellert és az almát, 4 dl vizet és az almabort, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és fedő alatt puhára pároljuk. Botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a tejszínt, és egyet forralunk rajta. A maradék zellert meghámozzuk, lereszeljük vagy vékonyka csíkokra vágjuk és bő, forró olajban aranyszínűre megsütjük. Papírszalvétára kiszedjük. A maradék almát meghámozzuk, kockára vágjuk és a vajon pár perc alatt megpároljuk, sóval, borssal ízesíthetjük. A krémlevest a ropogós zellercsíkokkal és a párolt almakockákkal kínáljuk.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Zelleres almasaláta dióval és szőlővel

Hozzávalók:

10 dkg dióbél
1 kisebb zellergumó
2 db alma
kevés citromlé
1 kis fürt fehér szőlő

az öntethez:

1 dl joghurt
1 kk. mustár
1ek. méz
só, fehér bors
1 citrom

A dióbelet sütőben megpirítjuk, ha kihűlt apróra összevágjuk vagy mozsárban összetörjük. Közben meghámozzuk és lereszeljük az almát és a zellert, pár csepp citromlevet csöpögtetve rá, hogy ne barnuljon meg, majd hozzáadjuk a félbevágott és kimagozott szőlőszemeket. Összekeverjük az öntethez valókat és a salátára öntjük, a diót a tetejére szórjuk.

Zelleres krumplipüré

Hozzávalók:

0,5 kg krumpli
0,5 kg zeller
1 dl tejszín
2 ek. citromlé
1 kk. fehér bors
5 dkg vaj
zellerzöld

A krumplit sós vízben megfőzzük, összetörjük és a vajjal kikeverjük. A zellert egy másik edényben megfőzzük, amikor kicsit kihűlt hozzákeverjük a tejszínt, a citromlevet és a fehérborsot, majd a krumplipüréhez adjuk és simára kavarjuk. Az apróra vágott zellerzölddel megszórjuk. Rántott húsok mellé fenséges köret.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Zelleres-almás köret

Hozzávalók:

2 közepes zellergumó
4 savanyú alma
5 dkg vaj
2 dl tejszín
1 dl tejföl
1 citrom leve
zellerzöld
reszelt szerecsendió
só, fehérbors

A zellert és az almát meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk, a zellert fele olyan vastagságúra, mint az almát. A tűzálló edényt vajjal kikenjük, és felváltva belerakjuk a zeller- és almakarikákat, közben citromlével meglocsoljuk. A tejszínt a tejföllel összekeverjük, hozzáadjuk a sót, borsot és a szerecsendiót, és ráöntjük a zelleres almára. A maradék vajat a tetejére morzsoljuk, végül rászórjuk az apróra vágott zellerzöldet. Előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten kb. fél óra alatt készül el. Roston sült húsok mellé adhatjuk.

Zelleres-gombás melegszendvics

Hozzávalók:

25 dkg gomba
1 nagyobb zellergumó
4 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
őrölt fehér bors, só
15 dkg reszelt sajt
5 dkg vaj
1 dl tejszín
2 ek. liszt

A megtisztított, apróra vágott zöldségeket a fűszerekkel a vajon megpirítjuk, kevés vizet hozzáadva puhára pároljuk, majd a liszttel elkevert tejszínnel behabarjuk. A szendvicskrémet kenyérszeletekre kenjük, megszórjuk reszelt sajttal. Előmelegített sütőben 15-20 perc alatt kész.

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Töltött zeller

Hozzávalók:

4 szép zellergumó
10 dkg darált hús
1 kis fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
1dl húsleves
1 zsemle
2 tojássárgája
tej
1 kk. oregano
1 kis citrom leve
só, őrölt fehér bors
petrezselyemzöld
10 dkg reszelt sajt

A meghámozott zellert megmossuk. A citromlét forrásban lévő sós vízbe öntjük, beletesszük a zellert, takaréklángon félpuhára főzzük, és hagyjuk kihűlni a lében. A kihűlt zeller belsejét kanállal kivájjuk, a kikapart részt villával összetörjük. Az apróra vágott vöröshagymát olajon megpirítjuk. A tejbe áztatott zsemlét kinyomkodjuk, és apró darabokra tépdessük. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, az oreganot, az összezúzott fokhagymát, a darált húst, a tojássárgáját, a zeller kivájt részét, sóval, borssal ízesítjük és jól összedolgozzuk. A húsos masszát a jól kicsöpögtetett zellerbe töltjük, tetejére egy szelet paradicsomot teszünk, reszelt sajttal megszórjuk és előmelegített sütőben – a húslevessel gyakran locsolgatva – közepes hőmérsékleten átsütjük. Rizskörettel kínálhatjuk.

Vágjuk apróra a petrezselymet, zellert, zsályát, bazsalikomot vagy az egyéb fűszereket és szórjuk bele a jégkocka tartóba, majd tegyük a fagyasztóba. Fagyás után ki is vehetjük a kockákat és folpackba hajtogatva tárolhatjuk, hogy kevesebb helyet foglaljon. Főzéskor egy mozdulattal, problémamentesen adagolhatjuk az ételbe a friss fűszert kockánként, a kívánt mennyiségben.

A friss zöldségek, fűszerek későbbi használatának tartósítására másik megoldásként választhatjuk azt is, hogy lereszeljük, és sóval összekeverve befőttesüvegekbe tesszük el a zöldségeket: répát, hagymát, zöld fűszert.

„Ez egy nagyon jó kis év volt, most már nem lehet semmi baj” – mondtam a férjemnek mosolyogva. Aznap a kemping utolsó vendége is kikanyarodott a kapun, mi pedig térdig érő vízben ácsorogtunk a medencében, egymást átkarolva, a szezont búcsúztatva.
Pont egy hete pakoltuk össze a vállalkozásunkat, hogy visszaköltözzünk a fővárosba, és akkor még se híre se hamva nem volt semmilyen közelgő katasztrófának. Amikor a zárás hetében az utcában lakó barátunk megemlítette, hogy Ausztriában nagy esőzések lesznek, ezért lehet, hogy hozzá és a lejjebb lakókhoz bejön a víz, nem akartunk hinni a fülünknek. Csak néztük a mellettünk csordogáló mellékágat, és hitetlenkedve legyintettünk. „Miféle áradás? Hiszen alig van víz a folyóban” – mondogattuk. 

Indián nyár helyett természeti katasztrófa

Aztán jött az SMS egy másik barátunktól 12-én, hogy „nem akar károgni, de a vízszint magasabb lesz, mint júniusban, több mint fél méterrel” (azóta már tudjuk, hogy több mint két és féllel lesz magasabb).
Következő alkalommal már nagyobb svunggal farolt be hozzánk szomszédunk is, aki idegesen kipattant a vezetőülésből, és a fejét csóválva csak azt ismételgette, hogy „Itt most nagy gáz lesz”. Figyeltük az előrejelzéseket, és kénytelenek voltunk szembenézni a tényekkel: bármit is teszünk, a kemping néhány napon belül víz alá kerül. 

Ha minden így marad, elönti a mosdókat, a mobilházat, az öreg lakóautónkat, a tűzrakók körüli bútorokat, minden kis építmény, tákolmány, amit a két kezünkkel alkottunk meg veszélybe kerül, a gyerekjátékok, emlékek, díszítő elemek úszni fognak. A víz pedig eszeveszett gyorsan jön, nincs idő túl sokáig gondolkodni.  

Az első híreknél – sok más dunakanyari lakoshoz hasonlóan – mi is homokzsákos védekezésben gondolkodtunk. Beszéltünk az önkormányzattal, elkezdtük szervezni a homokszállítást, a zsákbeszerzést, kalkulációkat végeztünk, és felkészültünk a lapátolásra, pakolásra. Aztán a Vízügy frissítette az adatokat, és világossá vált: a hullám olyan nagy lesz, hogy a homokzsákok fabatkát sem érnek majd a kempingben. „Te el tudod képzelni, hogy pénteken a víz eddig ér majd?” – kérdezte férjem aggódva, miközben képzeletbeli vonalat húzott a homlokomra. „Ide is beömlik majd, igaz? Mindent eláraszt. Én erre nem készültem” – sóhajtottam a könnyeimmel küszködve, miközben a kemping „nyugisarkában" választanom kellett sok számomra oly fontos dolog közül. 

Nem volt könnyű eldönteni, miket viszek magammal, és mely tárgyaknak kell majd megküzdeniük az elemekkel. 
 

Most is nehéz felfogni, hogy pár napja még minden rendben volt, fizikailag és fejben is lezártuk az idei szezont. Álmunkban nem gondoltuk volna, hogy egy héttel később ekkora logisztikai kihívást kell megoldanunk. 

Önkéntesek Nagymaroson - A kép a szerző tulajdona

„Elnézést uram, el tudná menekíteni a házunkat meg néhány WC-t?”

Tudtuk, hogy ekkora vízszintnél már nincs választásunk: meg kell szerveznünk a dolgaink elszállítását és tárolását, a mobilházat és a mosdókat pedig minél előbb ki kell húzni, mert ha befolyik a víz, mindent tönkretesz. 

Egy külső szemlélő talán bele sem gondol, hogy ilyenkor a folyók mentén lakó embereknek egy szempillantás alatt hogy megváltozik az élete: semmi másra nem tudunk gondolni csak a védekezésre, hogy mit tehetünk a településekért, a közösségünkért, egymásért, önmagunkért. 

Ami másnak vágóképeken és híreken való szörnyülködés, az nekünk, vízparti embereknek a mindent elsodró valóság, állandó tanakodás, szorongás, esőben pakolás, sárba beragadás, magasba menekülés és nem utolsósorban újraszámolt költségvetés.   

Az ártéri ingatlanokra nem igen köthető biztosítás, és a nagyobb értéktárgyakat is menteni kell, az elszállítás, tárolás (a sürgősségi felárral együtt) többszázezer forintot is felemészthet, nem is beszélve a helyreállítás költségeiről. Nekünk sem lesz sétagalopp az idei árvíz, de sokan sokkal rosszabbul jártak, mint mi. Vannak, akiknek az otthonait veszélyezteti az ár, ezért azon kell törniük a fejüket, kihez költöztethetik a családjukat, hogyan viszik iskolába a gyerekeket, hová menekíthetik ingóságaikat, amíg elcsitul a folyó.  

„Nagyon el vagyok keseredve. Engem teljesen elönt majd a víz” – sóhajtotta a fejét csóválva egy idős hölgy, aki már évtizedek óta az utcában lakik, de tíz éve nem látott ekkora készültséget. A településen egyébként egyáltalán nincs hisztéria hangulat, inkább feszültség, szomorúság, tehetetlenség, együttérzés van a levegőben. Nagy a bizonytalanság is, hiszen az előrejelzések hibaszázalékkal értelmezhetőek, és ezért sokan tanakodnak azon, hogy elég magasra menekítették-e a holmijukat. Az utakon felszaporodtak a furgonok, utánfutók, trélerek, melyek hajókat, berendezési tárgyakat mentenek, de még ez sem lesz elegendő. 

Az ember nem tudja elpakolni az életét egyik napról a másikra. 

„Hát igen, aki Duna-parti telket szeretne, annak meg kell fizetnie az árát” – mondják sokan, akik soha nem éltek folyók közelében. Értjük mi is, hogy mit jelent az ártéri élet, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az utcák úgy épültek be, hogy az  árvizek ne fenyegessék ilyen mértékben a lakrészeket. Tavaly decemberben volt egy nagyobb árvíz, ami befolyt a kempingbe, de akkor semmilyen kárt nem okozott, csak kicsit átrendezte a terepet. És áradt a folyó júliusban is, amit megúsztunk egy kis elővigyázatossággal, elég volt lemondani a foglalásokat arra az időszakra, a berendezés a magasítások miatt nem volt veszélyben. Most viszont az évszázad egyik legnagyobb árvize tombol az országban, bár szakértők szerint a tetőzés még így is 30-40 centiméterrel a 2013-as rekord szint alatt várható. 

„Ha bármiben segíthetek, szólj!”

Az anyagi káron és a megrázkódtatáson felülemelkedve szívmelengető látni azt az országos összefogást, ami napról napra megvalósul. Barátok, sőt, még távoli ismerősök is segítséget kínálnak minden nap, és még az idegen emberekre is lehet számítani. Egy-egy félresikerült menekítés során az utcára özönlenek az emberek, hogy együttes erővel megtoljanak egy autót, vagy kiszabadítsák az utánfutót a sárból. Ott segítünk, ahol tudunk, az önkéntesek egy része lapáttal a kézben, szakadó esőben dolgozik a gátakon, mások szendvicseket, üdítőket, süteményeket visznek nekik, de olyan jószívű ember is akad, aki saját magaslati telkét ajánlotta fel segítségül. 

Amikor a legnagyobb lesz a baj, mi már be se mehetünk az utcába, annyira ellep majd mindent a víz, így az igazán izgalmas pillanatok azok lesznek, amikor először lépünk újra száraz földre a Sólyom-szigeten. Most még nem tudjuk, hogy a házunk elég magasan van-e, hogy a kikötött tárgyak kibírják-e sodrást, mennyire borít be mindent az iszap, vagy hogy helyreállítható-e, ami tönkremegy. 

Egy biztos, mindent újra fel fogunk építeni, és a veszteségek elgyászolása után úgy gondolunk majd ezekre a napokra, mint arra az időszakra, amikor nagyon erősen éreztük az emberek szeretetét.

Önkéntesség és adományozás: 

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság várja az önkénteseket!
Az OVF a Facebook-oldalon közölt információkat azoknak, akik önkéntesként besegítenének az árvízvédelembe. Azt javasolják, hogy aki segítene, keresse az adott település polgármesterét, aki a helyszínen tartózkodó műszaki irányítókkal szervezi a munkát és tájékoztat a teendőkről.

A Magyar Vöröskereszt egész évben működő adományvonalára, a 1359-re indított hívásokkal, illetve az ide küldött ADOMÁNY szövegű üzenetekkel szeptember 15-től határozatlan ideig bárki támogathatja a Magyar Vöröskereszt katasztrófavédelmi tevékenységét az árvízi helyzet idején.

Az Ökumenikus Segélyszervezet is felhívással fordul a lakossághoz, hogy az emberek a 1353-as adományvonal tárcsázásával illetve a www.segelyszervezet.hu oldalon fejezzék ki támogatásukat.

A Magyar Református Szeretetszolgálat is az árvízi védekezést támogató adománygyűjtést hirdet, a 1358-as adományvonal hívásával és az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül várják a felajánlásokat. 

Annál is inkább, mert a műsor címe az: Milf Manor vagyis Szexi Anyukák Udvarháza (a milf szónak igen tapintatos fordítása az, hogy szexi, hiszen ez egy betűszó, ami annyit tesz: anya, akivel szívesen…szexelnék). A várakozást fess fiatalemberek érkezése tetőzi: egymással szemben állnak most már a romantikára szerződtetett felek a tengerparton. Egyik oldalon a negyvenes nők, másikon a húszas férfiak. És ekkor durran, aminek durrannia kell: merthogy az asszonyok saját fiaikkal néznek szembe.

A műsor ugyanis azt a csavart tette bele a formátumba, hogy idősebb nők egy szigeten nemcsak, hogy a saját fiuk korosztályával keverednek testi-lelki (v)iszonyba, hanem mindezt a fiuk társaságában teszik. Akik így végignézhetik, miként udvarol kortársuk édesanyjuknak… 

Van a nők között olyan, aki a döbbenettől elsírja magát. De a háttérszerződés minden eskünél jobban köti, így végigjátssza ezt az egészségesnek jóindulattal sem nevezhető sorozatot. 

Kép

A Milf Manor reality show néhány szereplője – Forrás: Profimedia – Red Dot

A 2023-ban sugárzott Milf Manor csak egyike volt az utóbbi idők médiavetélkedőinek. Ezt éppen Amerikában vetítették, egy másikat, amelyben egyik csoport a másikat tette megalázott szolgájává pedig Nagy-Britanniában. Persze, ha a vetélkedőiparba jobban belenézünk, ezek az emberi ösztönösséget, konformitást és megalázhatóságot gátlástalanul kihasználó műsorok már nem kivételesek. 

Olyan realityről is tudunk, ahol egy, a biológiai szüleit nem ismerő örökbefogadottnak kellett több apajelöltből kiválasztania a genetikai sajátot, és ha ez nem sikerült, akkor nagy nyereményt bukott, úgy, hogy a tévesen választott apa kaphatta a pénzt. Olyat pedig mi, magyarul is nézhetünk, amelyben celebritások válhatnak kiszolgáltatott ösztönlénnyé egy farmon vagy dzsungelben.  

Hogy átalakult a médiavetélkedő műfaja! – sóhajthatunk fel. Hol vannak már a műveltséggel felvértezett hétköznapi játékosok, akik nem a legutóbbi amerikai sikerfilm színészeinek nevével, hanem mondjuk egy disszertációnak is beillő, az ókori egyiptomi temetkezési szokásokat taglaló szóbeli elemzéssel nyertek falidíszt vagy hangszórót! 

Hol vannak már a gyorsan kapcsoló mindent tudók, akiket nézve nem rajtuk, hanem magunkon voltunk kénytelenek röhögni: hogy mennyire nem tudunk hozzájuk képest semmit. Akik nemcsak Madách nevét, hanem a műveit is ki tudták olvasni. 

Eltűnni látszanak az agyat próbára tevő versenyek, és helyükön, egyre terjeszkedve, sokasodnak az emberrel kísérletezők. A tudás helyébe az érzelmek, a szellem helyébe a mellek, a felkészültség helyébe a vágyak és vonzalmak, a nyeremény helyébe pedig a megaláztatás lép.  

És mi, nézők, szinte észrevétlenül válhatunk az empátia hiányára épülő játszmák mohó fogyasztóivá. Nézzük, amint emberek önmaguknál kevesebbé válnak, és a nézéssel önmagunknál kevesebbé válunk mi is. Kikapcsolódunk… az emberségből. Mondják, van olyan tudás, amely nem többé, hanem kevesebbé tesz. Az újfajta vetélkedők ilyesféle tanítást nyújtanak.  

Vagy ne legyünk ennyire sznobok? Mint az az ismerősöm, aki – mikor kérdeztem, nézi-e az egyik hangoskodó celeb reality-műsorát, rávágta, hogy nem, majd amikor idéztem a sztoriból, kijavított, hogy az nem is úgy volt?! Most, hogy a tavaszi szél már vizet áraszt, talán nem árt újra elgondolkodni azon, hogy amint a szerelemnek és vetélkedésnek, úgy a választásainknak és döntéseinknek is lehet méltósága.  

Ez az írás eredetileg a Képmás magazin 2024. márciusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

A Vígszínház 2024/25-ös évadának első bemutatója szeptember 21-én a Liliomfi lesz ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, míg a Pesti Színházban október 5-én az Egy nő anatómiája magyarországi ősbemutatóját láthatják a nézők Alföldi Róbert rendezésében. A Vígszínházban Az ember, aki elvesztette az időt Bodó Viktor, a Büszkeség és balítéletet Valló Péter rendezi, míg a Pesti Színházban Az imposztort Rudolf Péter, a Rémségek kicsiny boltját pedig Novák Eszter állítja színpadra. A Házi Színpadon Esterházy Péter Mercedes Benz című műve Zsótér Sándor rendezésében lesz látható. 

Októberben pedig ünnepi nyitóhétvégével kezdi meg működését a teátrum új játszóhelye, a Víg Szalon, amely a Hegedűs Gyula utcában, a hajdani Club Kávézó bérelt épületében nyitja meg kapuit. 

A Szalonnal az egykori polgári szalonok hangulatát szeretnék megteremteni, ahol írókkal, színészekkel, zenészekkel, alkotókkal találkozhat majd a közönség.

 Az október 12-i nyitóesemény különleges irodalmi est lesz. Kortárs írók – Dragomán György, Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián, Vámos Miklós, Nyáry Krisztián, Nádasdy Ádám, Darvasi László, Tóth Krisztina és Závada Péter – erre az alkalomra készült, a pesti szalonok hangulatát felidéző szövegeit a társulat tagjai fogják felolvasni. Másnap pedig Az imposztor bemutatójához kapcsolódva Spiró György, Kern András és Rudolf Péter, Nyáry Krisztián moderálásával fog beszélgetni. 

A Vígszínházban már zajlanak a Liliomfi próbái. Szigligeti Endre művét Vecsei H. Miklós átiratában ifj. Vidnyánszky Attila állítja színpadra, a zenéért Kovács Adrián és Mester Dávid felelnek. „Bízom benne, hogy sikerül olyan előadást csinálni, ami valahogy felidézi azt az érzést, amit a Liliomfi jelent, ahol virtuózan dolgoznak a színészek, és csapatként van együtt három különböző generáció” – emeli ki a rendező. Az előadás szeptember 21-től Keresztes Tamás, Gál Réka Ágota, Ötvös András, Szilágyi Csenge, Rudolf Péter, Hegedűs D. Géza, Gyöngyösi Zoltán, Varga-Járó Sára, Zoltán Áron, Méhes László, Borbiczki Ferenc, Molnár András és Nyomárkay Zsigmond szereplésével lesz látható.

Kép

Hegedűs D. Géza – Fotó: Gordon Eszter

Az Egy nő anatómiája újjászületés egy részben – áll a darab színlapján. Wéber Kata drámája ugyanis egy családi tragédián keresztül mesél női sorsokról, a traumák feldolgozásáról és az újrakezdés lehetőségeiről. Az Alföldi Róbert rendezte előadásban Petrik Andrea, Telekes Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Márkus Luca, Kövesi Zsombor, Radnay Csilla és Waskovics Andrea lép színpadra.

December 6-án mutatják be Esterházy Péter utolsó drámáját, a Mercedes Benz-t Zsótér Sándor rendezésében, Lukács Sándor, Balázsovits Edit, Petrik Andrea, Gyöngyösi Zoltán, Szántó Balázs és Liber Ágoston szereplésével. A kétrészes történelmi revüben a 17. századtól a 20. századig követhetjük végig az Esterházy-család történetét. 

Az ember tragédiájának keretjátékát megidézve az Úr fogadást köt Luciferrel, melynek tétje, hogy elbukik-e a magyar történelem egyik legendás családja, elbuknak-e az Esterházyak?

Spiró György új változatot készít Az imposztorból a december 7-i bemutatóra. A színház mágikus erejéről és kiszolgáltatottságáról szóló műben egy megmaradásáért küzdő színház a varsói színészfejedelmet hívja meg vendégjátékra, Bogusławski azonban csak a bemutató napján érkezik meg. Ráadásul meglepetten értesül arról, hogy a hazafias operát, amelyre felkérték, a cenzúra betiltotta, és helyette Molière Tartuffe-jének címszerepét kell aznap este életében először eljátszania... Az imposztort a Pesti Színházban Rudolf Péter állítja színpadra, a főbb szerepekben Kern András, Fesztbaum Béla, Seress Zoltán, Szilágyi Csenge, Wunderlich József, Majsai-Nyilas Tünde, Kőszegi Ákos, Igó Éva és Medveczky Balázs lesz látható.

December 14-én Bodó Viktor rendezésében, Dengyel Iván, Dino Benjamin, Ertl Zsombor, Halász Judit, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Horváth Szabolcs, Kovács Patrícia, Kövesi Zsombor, Kútvölgyi Erzsébet, Méhes László, Nagy-Kálózy Eszter, Orosz Ákos, Ötvös András, Radnay Csilla, ifj. Vidnyánszky Attila, Virágh Panna (m.v). és Zoltán Áron szereplésével mutatják be a Vígszínházban Az ember, aki elvesztette az időt. Az előadás egy hazánkban még ismeretlen norvég író, Jonas Petter Aronsen máig kiadatlan azonos című műve alapján készül. A lebilincselő, hosszan áradó szövegfolyamot Csehov Platonovjának ihletésére írta a szerző. A magyar színpadi változatot Kovács Krisztina és Róbert Júlia írják.

Seymour, az ügyetlen ifjú botanikus és különleges növénye, Audrey II fantasztikus története Roger Corman 1960-ban forgatott kisköltségvetésű, fekete-fehér filmváltozata óta tartja rettegésben és fakasztja nevetésre a közönséget. 

A film alapján készült, 1982-ben bemutatott rockabilly musical minden rekordot megdöntött az Off-Broadwayn, aztán bejárta az egész világot, és negyven év után – Varró Dániel új fordításában, Novák Eszter rendezésében –visszatér magyarországi ősbemutatójának helyszínére, a Pesti Színházba. 

Az előadásban Orosz Ákos, Radnay Csilla, Seress Zoltán, Brasch Bence, Kovács Patrícia, Majsai-Nyilas Tünde, Márkus Luca, Szántó Balázs, Herczeg Tamás és Vatamány Atanáz lépnek színpadra.

Amikor a szabad gondolkodású, éles eszű Elizabeth találkozik a jóképű, de titokzatos Mr. Darcyval, a férfi büszkesége és a lány előítéletei mindenfajta közeledést lehetetlenné tesznek. Ahogy a sorsuk újra és újra keresztezi egymást, vonzalmuk egyre csak fokozódik, mielőtt azonban szerelmük beteljesülhetne, le kell győzniük számos akadályt, de leginkább saját gyengeségeiket. Jane Austen kultikus regénye, a Büszkeség és balítélet új színpadi változatát Valló Péter rendezésében, többek között Waskovics Andrea, Wunderlich József, Varga-Járó Sára, Medveczky Balázs, Ertl Zsombor, Hegyi Barbara, Lukács Sándor, Bach Kata, Gyöngyösi Zoltán és Balázsovits Edit szereplésével mutatják be a Vígszínházban.  A teátrumban több mint százéves hagyománya van a világirodalmi nagyregények színpadi adaptációjának.

Forrás: Vígszínház

A problémákra reagálva a Magyar Máltai Szeretetszolgálat már 2021 őszén elindította a telemedicina szolgáltatását, a program viszont tavaly márciusban lépett szintet, ekkor kezdték meg működésüket a Mobil Egészségügyi Központok. Az azóta eltelt egy évben folyamatosan vonják be a hátrányos helyzetű falvakat, jelenleg már több mint negyven településen több ezer beteghez jut el a szervezet telemedicinás szolgáltatása.

A program pillérei a Máltai Egészségpontok és a Mobil Egészségügyi Központok. A Máltai Egészségpontok Magyarország legszegényebb térségeiben jöttek létre, az ötből három Északkelet-Magyarországon (Litke, Nyírkáta, Szalonna), kettő pedig a Dél-Dunántúlon (Hirics, Zalakomár). Az Egészségpontok a program regionális szervezését végzik. 

Az itt dolgozó koordinátorok a hátrányos helyzetű településeket járva személyes megkeresések és tájékoztató anyagok terjesztése révén, a Felzárkózó Települések program helyi munkatársaival együttműködve toborozzák a pácienseket. 

„Az első rendelést megelőző héten lakossági fórumot rendezünk a Jelenlét Pont munkájában tevékenykedő kollégákkal és a polgármesterrel. Itt részletesen bemutatjuk a programot, elmondjuk, hogy milyen vizsgálatokra számíthatnak, és mi a bekerülés menete. Minden esetben kiemeljük, hogy az általunk megadott időpontok betartása rendkívül lényeges, hiszen azt szeretnénk, hogy mindenki sorra kerülhessen az adott rendelésen. A tájékoztató után vércukor- és vérnyomásmérést végzünk, hogy kiszűrhessük, kik azok, akiknek az értékeik alapján is fontos, hogy az első rendelésre bekerüljenek” – osztja meg a telemedicinás program alapvetéseit Rády Katalin, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hiricsi Egészségpontjának vezetője a körzetéhez tartozó ormánsági Sósvertikén. 

A Baranya megye déli részén, a Dráva mentén fekvő Ormánság az ország egyik legszegényebb régiója, a jellemzően százötven-kétszázötven lelket számláló falvak többsége elszigetelt, a környező kisvárosokba – Sellye és Vajszló – is körülményes az eljutás tömegközlekedéssel, komolyabb vizsgálatokért Pécsig kell utazni. 

Kép

A Máltai Szeretetszolgálat telemedicinás rendelésein modern műszerekkel egyebek mellett EKG-t készítenek, boka-kar indexet is mérnek – Fotó: Páczai Tamás

„Meglátásom szerint, a nehézkes közlekedés mellett a másik probléma az, hogy az itteniek nagy része az egészséggel kapcsolatos alapvető információkkal és tudással sem rendelkezik, nem tudják felmérni, hogy mi az az állapot, amelyben már orvos vagy mentő segítségét kell kérni. 

Tavaly márciusban az első rendelésen egy tizennégy éves hiricsi fiatal életét mentettük meg telemedicinás diagnosztikával, aki lázról és mellkasi fájdalomról panaszkodott. 

Állapotfelmérése után azonnal mentőt hívtunk hozzá, a pécsi klinika intenzív osztályára került, ahol atípusos tüdőgyulladással kezelték két hétig” – mondja Rády Katalin. 

A hiricsi Egészségpont tavaly március 6-án kezdte meg működését, 13-án volt az első telemedicinás rendelés a faluban. Májustól kezdve rendszeresen vonnak be új településeket a környékről, jelenleg Hirics mellett Drávaiványi, Kisszentmárton, Lúzsok, Piskó és Sósvertike lakosai vehetik igénybe a máltaiak telemedicinás rendelését a térségben. 

„Hiricsen a lakosság több mint felét vontuk be sikeresen a programba, Sósvertikére viszont különösen büszke vagyok, mivel augusztusban országos szinten hozta a legjobb számokat: rendelésenként hat-hét pácienst láttunk el úgy, hogy akkor még hetente rendeltünk a százötven lakost számláló faluban” – mondja az Egészségpont vezetője. Hozzáteszi, hogy a kis lakosságú falvakban nem feltétlenül indokolt hetente rendelni, és az is igaz, hogy van, ahol az emberek érdeklődése ennél csekélyebb. 

Sósvertikén pályázati forrásokból egy új orvosi rendelőt alakított ki az önkormányzat a polgármesteri hivatal épületében. Ilyenkor – vagyis, ha van a betegek fogadására alkalmas épület egy faluban – a vizsgálóba telepítik a diagnosztikai eszközöket és műszereket a szervezet munkatársai, egyébként a teljes értékű rendelővé átalakított furgonokban zajlik a rendelés. 

A máltai telemedicina nagy előnye, hogy a mozgó rendelőik jobban felszereltek, mint egy átlagos háziorvosi rendelő. 

„EKG-t csinálunk, boka-kar-index vizsgálatot is tudunk végezni, amellyel az érszűkület kockázatát mérjük fel, vér- és vizeletvételre is van lehetőség, a különböző vizsgálókamerákkal a bőrelváltozásokat diagnosztizáljuk, a gyerekek esetében streptococcus-tesztet végzünk, és az eredménynek megfelelően gyógyszert írunk fel nekik.” 

A központban lévő orvosok laptopon kapcsolódnak a rendeléshez, az összes – szakápolók segítségével végzett – vizsgálatot valós időben látják, a betegekkel webkamerán keresztül kommunikálnak. Az EKG eredménye azonnal megjelenik az adatbázisban, a sztetoszkóp is digitális, az orvos úgy hallja a páciensek lélegzetét, mintha a helyszínen ülne. A vizsgálatok után diagnózist állítanak fel, beutalót, recepteket írnak. 

Rády Katalin szerint a rendszer lényeges eleme, hogy „a felnőttek szív-és érrendszeri megbetegedéseit fel lehet ismerni és megfelelően kezelni, a gyerekek pedig a megbetegedés esetén minél hamarabb megkapják a legmegfelelőbb gyógyszert. Ez azért is lényeges, mert így őrizhető meg legjobban hosszú távon az egészségük. 

Fontos elem még programunkban az utánkövetés is. 

Ha beutalót kap egy beteg, a kolléganőm kéri meg számára az időpontot a szakrendelőtől, felhívja a pácienst, és tájékoztatja, hogy mikor hová kell mennie. Megkérdezi, hogy kell-e segítség az utazáshoz, ha igen, akkor beszélünk a Jelenlét Pontnál dolgozó kollégákkal, akik tudnak ebben segíteni. A szakrendelés után visszarendeljük a beteget, hogy a kapott információkat át tudja beszélni a mi orvosunkkal is, aki segít megválaszolni a páciens állapotát érintő kérdéseket.”  

A telemedicina hatékonyságának ereje a stabil, szélessávú internetkapcsolatban és a kifogástalan műszaki állapotú diagnosztikai eszközökben rejlik. Ezért a mozgó rendelők saját, fedélzeti internettel rendelkeznek, az autókon hivatásos sofőr szolgál azért, hogy a drága felszerelés minden alkalommal biztonságosan célba érjen. 

A Mobil Egészségügyi Központokat modern logisztikai háttér szolgálja ki. A Bicskén létrehozott, idén január végén átadott ezerhétszáz négyzetméteres épületben az egészségfejlesztési programhoz kapcsolódó orvosi laboratórium, személyre szabott gyógyszerellátási központ, valamint a telemedicinás orvosi ellátás és gyermekszemészeti szűrővizsgálatok koordinálásához szükséges irodai és logisztikai háttér található. A telemedicinás autók is minden esetben a bicskei bázisról indulnak bevetésre. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Körtés pizza

A pizza tésztát félig megsütve jól fagyaszthatjuk, ezért érdemes nagy mennyiséget készíteni belőle. A következő alkalommal néhány perc alatt tálalhatjuk a vacsorát.

Hozzávalók a tésztához ( 4 nagy kerek laphoz való mennyiség):

1 kg liszt
5 dkg élesztő
2 dl olaj
fél liter tej
1 kávéskanál só

Az élesztőt kevés langyos tejben felfuttatjuk, majd felváltva hozzáadjuk a sóval elkevert lisztet, az olajat és a maradék tejet. Nem kell dagasztani, csak jól összegyúrni, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Egy órán át kelesszük, majd osszuk négy részre. Sütőpapíron nyújtsuk ki vékonyra és hagyjuk állni ismét 10 percig. Ezután előmelegített sütőben süssük kb. 8 percig. A félkész pizza lapokat tetszés szerint rakjuk meg feltétekkel és süssük készre.

Hozzávalók a körtés – spenótos feltéthez (1 pizza laphoz való mennyiség):

30 dkg spenót
4 db körte
20 dkg gorgonzola sajt
1 gerezd fokhagyma
3 evőkanál fenyőmag
2 evőkanál olaj
só

A spenótot az olajban fonnyasszuk meg az átnyomott fokhagymával és kevés sóval. Tegyük rá a tésztára. A körtét vágjuk vékony szeletekre, terítsük a spenótra, és szórjuk meg a reszelt sajttal. Hintsük meg fenyőmaggal, vagy ha nincs, mandula forgáccsal. Addig süssük, míg a sajt halvány barnára pirul a tetején.

Töltött körte

Előételnek, vagy könnyű vacsorának is készíthetjük. Érdemes olyan körtét választani, ami omlós, de mégis jól tölthető a sajtkrémmel. Pirítóssal tálaljuk.

Hozzávalók:

4 db közepes méretű körte
10 dkg durvára vágott dió
10 dkg márványsajt
12,5 dkg túró
5 dkg vaj
1 evőkanál tejföl
só

A körtét megtisztítjuk, félbevágjuk és kivájjuk a magházat. Néhány percre citromos vízbe áztatjuk, majd jól lecsepegtetjük és megszárítjuk. Elkészítjük a sajtkrémet: a sajtot lereszeljük és összekeverjük a túróval, a vajjal és annyi tejföllel, hogy jó krémes legyen. Sózzuk, ha szükséges. A legsimább akkor lesz, ha botmixerrel dolgozzuk ki. Kanállal a körtékre púpozzuk, majd enyhén megpirított dióval megszórjuk. Aki nem szereti a márványsajt erős ízét, készítheti csak túróval is.

Illusztráció forrása: Freepik

Körtés rétes

Az almás rétes mellett érdemes kipróbálni a körtés változatot is. A réteshez a tésztát készen is meg lehet venni, de az elkészítése a kezdőknek is egyszerű, ráadásul olcsó és gyors.

Hozzávalók a tésztához:

35 dkg + 8dkg liszt
1 tojás
2 dl tejföl
10 dkg vaj

35 dkg lisztet a tojással és a tejföllel gyúrjunk össze. Olvasszuk fel a vajat és keverjük bele a maradék lisztet. Nyújtsuk ki vékonyra a tésztát és kenjük meg a vajas masszával. (Ettől lesz szép leveles a rétes.) Tekerjük fel és hagyjuk állni negyed órán át. Vágjuk 3 részre a tekercset, nyújtsuk ki fél centi vastagra, majd töltsük meg ízlés szerint. Forró sütőben süssük, hogy ropogós legyen.

Hozzávalók a körtés töltelékhez:

1 kg körte
1 dl fehérbor
20 dkg cukor
15 dkg dió
15 dkg mazsola
fahéj, szegfűszeg, citromhéj
néhány kanál zsemlemorzsa

A körtét meghámozzuk, feldaraboljuk. A cukorból a borral és a fűszerekkel szirupot főzünk, ebben pároljuk a körtét, addig, míg a leve elfő. A kinyújtott lapot morzsával meghintjük, ráterítjük a körtét, megszórjuk mazsolával és darabos dióval. Feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsiben, forró sütőben sütjük. A tetejét szőlőcukorral hintsük meg, inkább csak a látvány kedvéért.

Krémes szőlőözön

A mascarpone nemcsak tiramisuba való, szőlőhöz adva is könnyed finomság készíthető belőle.

Hozzávalók:

1–2 fürtnyi piros szőlő, szemenként kettévágva, kimagozva
2 tk must (vagy nagyon édes szőlőlé)
20 dkg cukor
2 tk kukoricaliszt
1/2 tk gyümölcsecet (például málnaecet)
10 dkg szobahőmérsékletű krémsajt
1/4 kg mascarpone
1/2 ek liszt
3 tojás
20 centis vékony tortalap

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Tegyünk a turmixba 1 bögrényi szőlőszemet, öntsük rá a mustot, majd pürésítsük, amennyire csak lehet. Tegyük a pürét egy közepes lábasba, majd adjuk hozzá a cukor negyedét és a kukoricalisztet. Keverjük addig, amíg a kukoricaliszt jól el nem keveredik benne. Adjunk a püréhez még egy bögrényi szőlőt, majd közepes lángon melegítsük föl és forraljuk 2–3 percig, ami sűrű nem lesz (ez idő alatt a szőlőszemek nem esnek szét). Ha ezzel elkészültünk, keverjük művünkhöz a gyümölcsecetet, majd öntsük egy kivajazott tortaformába. Egy rétegben szórjunk rá szőlőszemeket.
Egy nagyobb edényben dolgozzuk össze a krémsajtot, a lisztet és a maradék cukrot. Adjuk hozzá a mascarponét és a tojást, majd az egészet kanalazzuk a sütőedénybe töltött szőlős keverékre. Tegyük az aljára a vékony tortalapot, majd helyezzük az egészet a sütőbe.

Süssük az egészet nagyjából 46 percig. Ha letelt az idő, vegyük ki a süteményt a sütőből, hűtsük le, majd nagyjából négy órára tegyük be a hűtőbe.

Kép

Illusztráció forrása: Profimedia – Red Dot

Máj másképp

A szőlő a csirkemájhoz is remekül passzol. És hála a pikáns fűszerezésnek, igazán pikánssá varázsolható vele ez a májból készült, egyszerű eledel.

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj
80 dkg szőlő
1 zacskó gyorsrizs
1 tk keményítő
olívaolaj
2 dl fehérbor
1 ek méz
csípős paprika
fokhagymapor
őrült bors
koriander
őrölt fahéj
só

Elkészítés:

A páchoz keverjünk össze ízlés szerinti mennyiségű koriandert (használhatunk friss fűszereket is, ez esetben viszont mozsárban törjük össze), szegfűszeget, csilit, sót, a fokhagymaport és az őrölt fehér borsot. Öntsük föl a keveréket 1 deci olívaolajjal, majd alaposan kavarjuk föl. Ha ezzel készen vagyunk, tegyük bele pácolódni a májat (legalább 20 percig, hogy az ízek jól összeérjenek).

Ha letelt a 20 perc, tegyük a májat az olajjal együtt egy serpenyőbe, majd többször átforgatva süssük meg. Ha ezzel is elkészültünk, szedjük ki a serpenyőből a májat, és hogy melegen maradjon,  tegyük át egy előmelegített tálra.

A szőlőmártás elkészítéséhez használjuk föl a máj sütésekor visszamaradt olajat, méghozzá úgy, hogy először hozzátöltjük a két deci fehérbort, majd hozzáadjuk a mézet és ízlés szerint az őrölt fahéjat. Ezt az elegyet forraljuk pár percig, majd adjuk hozzá az előzetesen megmosott szőlőszemeket. Óvatos kevergetés mellett lassú tűzzön főzzük a keveréket 2–3 percig.

Eközben a keményítőt kevés vízzel keverjük simára, majd csorgassuk a szőlőszószba. Kevergessük óvatosan, hogy szépen besűrűsödjön.

Tálaláskor a tányér közepére helyezzünk salátalevelet, tegyük rá a májat, majd kanalazzuk mellé a szószt. Köretként főtt rizst fogyasszunk mellé.

Illusztráció forrása: Freepik

Töppedt finomság

Ehhez a sütihez néhány kósza szőlőszemen és dión kívül semmi olyan összetevő nem szükségeltetik, ami ne lenne garantáltan otthon. Ráadásul pillanatok alatt elkészíthető.

Hozzávalók:

20 dkg cukor
1 ek liszt
20 dkg dió
1 ek töppedt szőlőszem
1 tojás
1 tk vaníliás cukor
csipetnyi só

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Verjük habosra a tojást, majd adjunk hozzá egy csipetnyi sót. Tegyük bele a töppedt szőlőt, a lisztet és cukrot, majd a keveréket villával kavarjuk össze alaposan. Adjuk hozzá az aprított diót és a vaníliás cukrot, majd kavarjuk össze az egészet fakanállal is. Evőkanállal készítsünk a masszából 2–3 centi halmokat, lapogassuk le, majd rakjuk őket sütőpapírra. A halmocskákat süssük 5–6 percig.

Egy ország kísérte figyelemmel a szamaras fiú, Koszonits Patrik útját, aki Ásotthalomtól Mosonmagyaróvárig sétált a szamarával. Követőinek feltűnhetett a fotóin egy csikós ruhát viselő fiatal lány lóháton. Ő Johanna, akinek meghívására Patrik tett egy kitérőt a Bács-Kiskun vármegyei Dunaegyházára. 

Johannával otthonában találkozunk, érkezésünkkor régi ismerősökként üdvözöl minket, miközben édesapja az egyik, deres ló hátát mossa az udvaron. „Tartunk kecskéket is, és most születtek kiscsibék – mondja vendéglátónk, majd a riport főszereplőit is bemutatja. – Jelenleg négy lovam van: Dáma, Joker, Vilmos és Pajkos.” Egyiküket a nagyapjától kapta ajándékba karácsonykor, a többit saját, ballagási pénzéből és nyári munka során szerzett keresetéből vette. 

Már hajnalban talpon van, hogy a lovakat ellássa

„Egy díjugrató lovaglásoktatást tartott Simontornyán, amire mi is elmentünk a szüleimmel.” 

„Tibi felültetett a lóra, és amikor látta, mennyire tetszik nekem, meg is jegyezte, >>Ez a gyerek lóra született!<< Innentől kezdve csak a lovak érdekeltek” – idézi fel Johanna a pillanatot, amely meghatározta a sorsát. 

Pedig mindössze kétéves volt ekkor. Első lovát valamivel később, ötévesen kapta, egy pónit, amiről ő maga gondoskodott. „Reggel, mielőtt mentem óvodába, megetettem, és vizet öntöttem két vödörbe, abból itattam.” 

A lótartás számára nem csak kedvtelés: jelenleg a simontornyai Pillich Ferenc Akadémia Szakközépiskola, Szakiskola és Speciális Szakiskola tizenegyedik osztályos diákja, ahol lovásznak tanul. Heti egyszer vannak elméleti órák, az oktatás nagy részét a gyakorlat teszi ki. „Ilyenkor hajnali négykor kelek. Édesapám elvisz Dunaföldvárra, ahonnan ötkor indul busz Simontornyára. A sulitól egy kocsi visz minket a gyakorlati helyre, egy tanyára, ahol reggelizés után beszénázunk a lovaknak, aztán abrakot adunk nekik. Ha kitereltük őket a karámokból, kezdődik a ganézás” – sorolja.

Ez épp elég fárasztónak tűnik, ám hazaérve sem lazít, saját lovait is el kell látnia. Az iskolától függetlenül is hajnalban kel miattuk. Az állatokat négyóránként etetni kell – nyáron kevesebbet esznek, télen viszont megnő az étvágyuk, gazdájuk szénát, lucernát, árpát, zabot, darált kukoricát ad nekik. Amikor kitereli őket, akkor áll neki az istálló ganézásának. 

Mi is bekukkantunk az istállóba, ami akkor éppen üres. A helyiségben a széna jellegzetes illata terjeng. „Johanna imádja” – mondja édesanyja, Márta. Szülei ha küldenék, se menne bulizni, inkább lóhátra pattan. „Ő nem cigizik, nem iszik, neki ez a szenvedélye” – folytatja az anya, amit később Johanna is megerősít. 

„Amikor rossz kedvem van, ellovagolok mondjuk a közeli kilátóhoz, a fűbe heveredek, Dáma pedig mellettem legelészik. Ez fantasztikus érzés, kevés dolog tudná pótolni.” 

Hazaérve minden bánata elszáll.

Kép

Fotó: Jónás Jácint

Páratlan páros

Állatai közül Dáma áll a legközelebb a szívéhez, mivel ő az első saját tanítású lova. A ló megérzi, ha szomorú: olyankor a vállára teszi a fejét, és elkezdi birizgálni a hátát. „Sokan mondják, hogy csak egy állat, de olyan sebeket képes begyógyítani, amiket nem is ő okozott. Ha mondjuk összevesztem valakivel, és utána kijövök hozzájuk, annyi szeretetet adnak, hogy az elképesztő.”

Johanna és Dáma között különleges kapcsolat van, ami egy balesetet követően még erősebbé vált. „Pár hónapja történt, hogy kimentem vele gyakorolni, aztán hirtelen elröppent mellette egy fácán, amire egyikünk sem számított. Ettől annyira megijedt, hogy vágtázni kezdett, én pedig a földre zuhantam.” A ló két lábával a bordájára és a vádlijára taposott, de szerencsére nem történt törés. Dáma megérezte a helyzet súlyosságát, és megtorpant. „Akkor alakult ki ilyen erős bizalom köztünk, azóta már nagyon vigyáz rám. Ha mondjuk egy kicsit oldalra dőlök, akkor inkább alám csúszik, hogy véletlenül se essek le róla.”

A csikós verseny csapatmunka

Ottjártunkkor Johanna csikós ruháját is magára öltötte. A viselet részei a hatalmas fekete kalap, a bő ujjú ing és a bő szárú nadrág

„A kalapra két okból van szükség: egyrészt óv a nap sugaraitól, másrészt, ha valaki leesne a lóról, megvédi a koponyatöréstől” – magyarázza. 

Ezután ostorát mutatja. „Hortobágyi karikás ostor, a szülinapomra készíttettem. Egy másikkal szoktam versenyezni, de ezt is be kell járatni.”

A kamaszlány nemrég kezdett versenyekre járni Dámával: idén márciusban, Pálmonostorán volt az első megmérettetésük, amire három hónapon át készültek, majd júniusban, Csákberényben a második. Legutóbb – egy szem lányként – augusztusban, szintén Pálmonostorán versenyzett, ahol különdíjban részesült. „Mindennap gyakorolunk a helyi füves területeken vagy a tanyánkon, de sok türelem is kell Dámához. Kanca, így mindent mellre szív” – meséli lováról a lány. 

Kép

Fotó: Jónás Jácint

A csikós versenyeken és bemutatókon többféle feladatot is végeznek. Ilyenek a csergetés, a kendőzés és a nyulazás, amikről mind kifaggatom. „A csergetés hangos ostorpattogtatás. A Hortobágyon vagy a Kiskunságban, amikor a ménes a pusztában legelt, a csikós így jelezte, hogy indulni kell vissza. Az ostornak minél hangosabban kellett szólnia, hogy a legmesszebbre sétáló lovak is meghallják.”

A csergetést lendületből kell csinálni, nem erőből, mégsem megy mindenkinek kisujjból. „A kezdők közül százból ha egy, aki meg tudja csinálni” – mondja Johanna, aki a kedvünkért nekünk is bemutatót tart kedvencével. 

Azt is láthatjuk például, hogy Dáma két hátsó lábára ül – Jácint nem győz a fényképezőgépével kattintani.

Kendőzéskor már többen vannak a pályán. Az egyik versenyző egy kendőt tart a magasba, azt kell leverni. Nyulazáskor a földbe van állítva egy tuskó, rajta egy fadarab, azt kell a lovasnak leütni, miközben lova lassabban vágtázik.

Johanna sok bemutatót megnézett, hogy lássa, „hogyan csinálják a nagyok”, és közvetlenül is rengeteget tanult révbéri mesterétől, akinél korábban csikóskodott. A siker azonban egyáltalán nem csak rajta múlik. „Ha egy ló nem szereti a csergetést, mert például fél az ostor hangjától, soha az életben nem fogom tudni betanítani erre. De olyan is van, amelyik olyan nyugodt, hogy meg se mozdul.” A titok nyitja, hogy már a ló csikókorában el kell kezdeni a gyakorlást, így megszokja az éles hangot.

Kép

Fotó: Jónás Jácint

Lány is lehet csikós!

A versenyek mellett a kamasz lánynak sok más kedves élménye is fűződik lovaihoz. A helyi nyolcadikosokat például ő vitte szerenádozni – a végzősök és az osztályfőnök a pados kocsin ültek, amit ő hajtott. A szüreti felvonulásokon is rendszeresen részt vesz, de szülinapokra, gyereknapi rendezvényekre is hívják. 

Johanna hamarosan elkezdi a KRESZ-tanfolyamot, de nem cseréli a nyerget négy kerékre: a vezetést is azért tartja fontosnak, mert a későbbiekben autóval könnyebben tudna munkába járni, de akár lovakat is szállítana. „Bugacon több csikós is dolgozik, de az is lehet, hogy másokhoz társulok be” – avat be terveibe. 

Patrik projektjének sikerén felbuzdulva pedig ő is létrehozott egy oldalt, aminek a „Lány is lehet csikós?” nevet adta. 

A választ mi már tudjuk, de vannak ismerősei, akik kételkednek.

„Sok mindenkitől megkaptam, hogy nem lánynak való ez az egész, mert tiszta férfierő kell hozzá – mondja. –  Aki tizenévesen kezdene hozzá, annak tényleg bonyolult lehet, de akinek már kicsi kora óta ez az álma, annak nem nehéz.” 

Vizuális történetmesélő, dokumentarista fotós vagy: úgy örökítesz meg helyzeteket, embereket, ahogy vannak. Mi szükségeltetik ehhez?

Elsősorban nyitottság. Nem könnyű a feladat, mert onnantól, hogy belépsz egy helyzetbe, a jelenléted is formálja azt, ami történik. Már azzal is hatsz, hogy kiket választasz ki alanynak, mit mutatsz meg a történetükből, merre irányítod a kamerát. Egy kicsit úgy mesélsz, csak képekkel, mintha író lennél.

Mi alapján választasz alanyokat, történetet?

Sokszor nem én keresem a témát, hanem szembejön, és megtalál. Nem hagy nyugodni, szinte belém költözik. Ilyenkor küldetéstudat hajt: megérteni és megmutatni, miért megy ki valaki harminc évre Kongóba dolgozni, vagy kéri magát postásként egy szegénytelepre. Egy-egy elkapott félmondatból is képes vagyok kibontani egy fontos történetet.

Melyik volt az első meghatározó élmény, amely kijelölte az utadat, a hivatásodat?

Elég kemény belépőm volt: egy rövid távú, kis összegű hiteleket kínáló pénzintézet kölcsöneit felvevő családok történetét mutattam be 25–26 évesen. 

Sikeranyag lett, címlaptörténet, ösztöndíjat is kaptam ez alapján, de pofára is estem, mert akiket jó szándékkal fotóztam, mind előzetes letartóztatásba kerültek… 

Fát vágtak, orvhorgásztak ugyanis, hogy kigazdálkodják a kölcsönükre a pénzt. Hiába kockáztam ki az arcukat, a rendőrség begyűjtötte őket. Siker és rémálom is volt egyszerre, hiszen ráébresztett: emberek életét alakítom.

Sosem akartad az élet napos oldalát megörökíteni, mindjárt a mély témákba ugrottál fejest?

Fotóriporterként sok mindent csináltam, fotóztam például olimpiát Pekingben, illetve kulturális fesztiválokat. De nem tudtam ezekkel ellenni, amikor egy csomó mellbevágó vagy igazságtalan dologgal is foglalkozhatok. Egy pályázaton is a fontos anyagok emelkednek ki, amelyeknek súlya van: nem a szivárványos póni, hanem a dögkeselyű. Gázában, Ukrajnában tízezrével halnak meg emberek, miközben az olimpiát sok ezer másik fotós is pompásan megörökíti. Épp ezért engem azok a történetek érdekelnek, amelyek mellett nem lehet csak úgy elmenni, amik mindent felülírnak.

Ez vitt el – először 2015-ben, majd még háromszor újra – Kongóba is?

Egy kollégám talált egy cikket az afrikai orvosról, ám ő végül csak néhány napra utazott ki találkozni vele. Engem mélyebben érdekelt annál, hogy egy kávézóban elmesélje élete legnagyobb történetét – én meg akartam örökíteni azt a történetet, ott, ahol ténylegesen történik. Ehhez idő kellett és pénz, de a doki végül felajánlotta, hogy ha eljutok hozzá, a hathetes kintlétemet már segíti.

Hogyan kezelted az extrém körülményeket?

Egy ilyen helyzet tele van bizonytalansággal, de amíg nem éled át, csak egy történet számodra. Én már négyszer jártam kint, ami összesen vagy félévnyi Kongóban töltött időt jelent. Meg kellett szoknom, hogy ott semmit sem kell tennem ahhoz, hogy estére hullafáradt legyek, annyi inger ér. Az is fárasztó, ha csak arra figyelek, hogy ne figyeljek a számomra szokatlan hangokra, illatokra, hatásokra.

A jelenléted mennyire bolygatja fel a helyiek életét?

Egyrészt hozzám szoknak, másrészt sosem szoknak hozzám. Belső-Kongó mindentől messze van, és a jelenlétem kizökkenti a ritmikusan ismétlődő hétköznapokat. Ott mindennap ugyanaz zajlik, és egy páréves gyerek talán még fehér embert se látott, pláne fényképezővel, más nyelvvel, viselkedéssel. 

Olyan, mintha egy állatkertben én lennék a látványosság, körém sereglene ötosztálynyi iskolás gyerek, hogy figyeljék a „csodát”. Másfél méterről bámulnak százan, és ha hirtelen lépek egyet jobbra, esnek-kelnek, úgy megijednek. 

Nem tudják, mit várhatnak tőlem: ha mozdul a kezem, ütni fogok, vagy csak elhessegetek egy legyet… Napok elteltével csitul az érdeklődés, de akkor is körülülnek a kunyhómban, az is érdekes nekik, ha csak fogat mosok. Kuncognak, ha pólót cserélek, ha nézem a képeimet a kijelzőn, levegőhöz se jutok a kíváncsi fejektől. Ha csak a WC-ig sétálok, de megbotlok, nevetnek.

Hogyan kommunikálsz velük?

Sokszor mókásan. A lingala nyelv összesen 800–900 szóból áll, ami nagyon kevés. Magyarul az ötbetűs szavakból több van, meg akad vagy 56 szinonimánk a férfi szóra. Az esőerdőben élők nem feltétlenül értik, amit kérdezek – ha megkéred őket, meséljenek a gyerekkorukról, körülbelül annyit mondanak: „kicsi voltam”. Tolmáccsal is próbálkoztam, hogy költöztek-e, hány házban éltek, hogyan néz ki egy napjuk, látogatják-e a rokonokat, de leginkább igen–nem válaszok jöttek. Ott másformán bomlanak ki a sztorik, nagyon nehéz komplexen megismerni őket. Egy ilyen interjút, mint ami most készül velem, szinte lehetetlen elkészíteni…

Mit tudtál meg arról a kongói kislányról, Mbedjiről, akiről a National Geographic-nak a nagy sikerű címlapsztoridat készítetted, és akihez kilenc év elteltével visszatértél, hogy újra megörökítsd?

Megtudtam, hogy meghaltak a szülei, és onnantól nem járt iskolába, de hogy miben hunytak el, azt már nem tudta. Betegségben, válaszolta, de hogy majomhimlő volt, malária vagy kígyómarás, nem derült ki. Az életkora is rejtély maradt. Végül felírtam, hol lakik, meg pár rokona nevét, és kilenc év elteltével megkértem Hardi doktort, kerestesse meg őt. Egy ápolójával megüzente, hogy majd jönni fog hozzá egy fehér fotós. Szerintem azt gondolhatták, el akarom venni feleségül… Pár hónapra rá egyszer csak érkeztem, és drukkoltam, hogy ott legyen. Persze hol lett volna, ha csak baj nem éri.

Kép

Hajdú D. András National Geographic címlapjára felkerülő fotója

Mennyire osztottad meg vele, pontosan miért érkeztél?

Az egész falu, azaz vagy kétszáz ember előtt egy tolmács segítségével elmondtam, miért jöttem. 

Mindenki körbeült, és a vezető szertartásosan kérdéseket tett fel, mint a törzsfőnök a Winettou-ban. Én elmondtam, hogy már a korábbi műtétekkor is fotóztam, és hogy a lány példáján keresztül megmutatnám a világnak, hogy itt az emberek visszakapják a látásukat, ami egy csoda. 

Szerettem volna egy magazint is átadni nekik, de sajnos útközben elveszett a csomagom. Pedig imádják a papírképeket, nyomtatni viszont csak háromnapnyi járásra, a városban lehetett volna.

Hogyan születik egy olyan tökéletes fotó, amilyet a kongói lányról idén is készítettél?

Kitartással. Engem az se zavar, ha órákat kell sétálnom valahova, ahol aztán mégse készül fotó. Itt legalább 1200 képet lőttem a folyóparton, mire teljesen máshol meglett a fő téma, és még a pillangó is ott volt, ahol lennie kellett. Ezek a csodák vagy megtörténnek, vagy nem. A National Geographic-címlapképhez anno két héten át mindennap bent voltam a kórházban, és utolsó nap jött a kislány…

Kép

A címlapfotón szereplő lány 2024-ben – Fotó: Hajdú D. András

A te munkád eredménye is, hogy az a kórház felépülhetett…

Ez egy európai színvonalú, milliárd forintos nagyságrendű szemklinika csupa modern eszközzel. Bármikor tökéletesen megműtenek ott egy szürkehályogot, egy retinát, vagy eltávolítanak egy idegen tárgyat. Amíg el nem készült, igyekeztem a törekvést én is láthatóvá tenni, végül a magyar kormány is támogatta egymillió dollárral. Engem az olyan eltökélt emberek inspirálnak, amilyen Hardi Richárd.

Aki most már egy másik kórház és egy kápolna megépítésére gyűjt. Mennyire fontos a vallás a kongóiak életében?

Kifejezetten az. Vasárnap aludni sem lehet, mert már reggel öttől énekelnek, táncolnak körülötted vagy száz templomban, megy az istentisztelet. Hardi doktor is a Nyolc Boldogság nevű, a Vatikán által elismert katolikus közösség tagja, 29 éve költözött ki segíteni, és ott ragadt. Becsülöm, mert én csak négy hetekre vagyok kalibrálva, igaz, hatot szoktam maradni, de az utolsó kettő már nyögvenyelős.

Ezt már nem csak az afrikai kiküldetéseidre értem: kerültél valaha (élet)veszélybe?

2022-ben két hónapot töltöttem Ukrajnában, és akkor mindenkinek elmagyaráztam, hogy nem oda megyek, ahol lőnek, bombáznak, vagy ahol a durva frontvonal húzódik, mert én az emberekről, és nem a háborúról akarok tudósítani. Svájci civil szervezetnek és a norvég közszolgálatnak dolgoztam, nem mentem közelharc közelébe. 

Erre idén februárban pont annak a svájci csapatnak, akikkel én is kint voltam, az egyik fele egy dróntámadás következtében meghalt, a többiek kórházba kerültek…

Nem akarom a háborúhoz mérni, de nem lehetett veszélytelen annak a nagybányai falnak – és a mögötte élőknek – a megörökítése sem, amely egy hírhedt cigánytelepet választ el a várostól…

Az sokkal kiélezettebb, veszélyesebb volt. Hol kutyahorda támadott meg, hol féltéglákkal dobáltak egy házból, hol tizenéves suhancok vettek körbe, hogy elvegyék a cuccaimat. Szerencse, hogy velem volt egy operatőr meg egy tolmács, akiket elsőre nem láttak, de amint előbukkantak és hárman lettünk, a kölykök kámforrá váltak. A legrosszabb olyan helyen dolgozni, ahol az emberek fölött nincs kontroll, ahol tudják, nincs esélyed velük szemben. Ha Kongóban bántottak volna, pillanatok alatt elkapják a tettest a hatóságok, de Nagybányán sosem derült volna ki, hogy ki dobott fejbe. Őket az se érdekelte, miért vagyok ott, a sokadik tudósítónak néztek, és az elődeim megalapozták a közvélekedést…

Most egy kevésbé veszélyes, ám annál mélyrehatóbb projekten, Szofi történetén (is) dolgozol.

Sok éven át fotóztam a cigánysággal kapcsolatos témákat, de csak részsztorikat tudtam elmesélni, egyben sosem láttam, láttattam a történetet. Innen jött az ötlet: mi lenne, ha valakit a kezdettől, sőt már a megszületése előtti időktől követnék, ha egyetlen ember, nem sok család sorsán keresztül mutatnám be az ügyet. Ez az ember lett a hátrányos helyzetű családba született Szofi, aki most nyolcéves, és a felnövését dokumentálom. Pár év szünet után idén újra fotóztam a kislányt a születésnapján, de mivel már nevelőszülőknél van, velük megegyeztünk, hogy 18 éves koráig nem publikálom az anyagot. Úgyhogy ebben a projektben is nagy szerepe lesz az időnek, ahogy az nálam amúgy is mindig fontos tényező.

Hajdú D. András fotós történetei az alábbi online felületeken követhetők:
Weboldal
Facebook-oldal
Instagram-oldal