Azt mondja, szeret itt élni, és ez a kisugárzásán is érződik. Jólesik ezt hallani, de milyennek lát minket, magyarokat a lengyelekkel összehasonlítva?

Talán meglepő, de ahogy idejöttem, feltűnt, hogy Magyarországon mennyivel nyugodtabb az élet. Még Budapesten is, amiről a többség úgy gondolja, pörgős. A magyarok megtalálják az egyensúlyt a munka és a magánélet között, a céljaik hajtásán túl élvezik is az életet. A lengyelek harcos típusként küzdenek az elveikért, a világbékéért, elköteleződnek ügyek mellett, belevesznek problémákba, az utcára vonulnak tiltakozni. Felzaklatja őket, ami nem jó, érzelmesek, szenvedélyesek lesznek, ha van miért vagy mi ellen harcolni. A magyarok nyugodtabbak ilyen értelemben, ennek megvan az előnye.

Nekik a család és a barátok jelentik a fő értéket – történhet bármilyen rossz dolog a világban, a munkahelyen vagy a politikában, a magyaroknak a legfontosabb egy asztalhoz ülni a szeretteikkel.

Arra koncentrálnak, amire hatással lehetnek. Engem például meglepett, hogy a 2008-as gazdasági válság idején a budapestiek ugyanúgy eljártak esténként szórakozni a barátaikkal, mint előtte, mert a válság sem változtatott a fontossági sorrendjükön. A magyarok a szívükön keresztül látnak, és így fordulnak másokhoz is. Ezt látva nekem is sikerült megtalálnom az egyensúlyt: küzdök a társadalom és a gyermekeink jövője szempontjából fontos dolgokért, de nem tévesztem szem elől a hozzám közel álló embereket, akikkel a mindennapokat töltöm, akikről itt és most gondoskodhatok.

Mi az, amit mi, magyarok tanulhatnánk el a lengyelektől?

Aktívabbnak lenni, nem könnyen feladni dolgokat. Időnként fontos megmutatni, ha valamivel nem értünk egyet, kifejezni az igényünket a változás iránt. Ennek alakulását a történelmi gyökerek is indokolhatják: Magyarországon például a kommunizmus keményebb volt, mint Lengyelországban. Nem gazdaságilag, mert a lengyel emberek szegényebbek, de szabadabbak voltak akkoriban. A magyarokra nagyobb nyomás helyeződött. Amikor a magyar anyósom katolikusként hozzáment a lengyel apósomhoz, pár évig Varsóban éltek.

Az utcán sétálva megrémült, amikor az ő anyósa az út túloldaláról átkiabált neki, hogy „Este találkozunk a templomban!” Ebből Magyarországon baja lehetett volna.

Innen is jöhet, hogy a magyarok inkább egymás közt zúgolódnak, nem harcolnak látványosan. Ezt a szülők átadhatják az újabb generációknak is: ha nem tudsz változtatni, maradj csendben, veszélyes felemelni a hangodat.

Ennek az átöröklődött nyomait ma is tapasztalja a budapesti mindennapokban?

Szülőként az óvodákban, iskolákban néha megfigyeltem. Ha Lengyelországban felvetődik egy probléma, a szülők a lehető leghamarabb próbálják rendezni a témát, itt viszont gyakran nehéz arra ösztönözni a szülőket és a tanárokat, hogy beszéljenek a zavaró dolgokról. Senki sem akar az az egy lenni, aki szóvá teszi őket, pedig a gyerekünkről van szó, akit védenünk kell. A nyílt kommunikáció kulcsfontosságú, ha olyan közösségeket akarunk építeni, amelyek összekötnek minket, ahol biztonságban érezzük magunkat, megbízunk egymásban és tiszteljük a másikat. Ezért érdemes néha kilépni a komfortzónánkból. Természetesen örülünk, hogy a gyerekeink jó iskolába járnak, normális, hogy az élet minden területén adódnak nehézségek, de ha igazán akarjuk, meg lehet oldani őket. Mert azt is látom, hogy a magyarok hihetetlenül kreatívak! Nem meglepő, hogy ennyi Nobel-díjas és olimpikon indult ebből az országból. A könyvpiacon engem pont ilyen kreatív emberek fogadtak.

Kép

Milena Wartecka-Ducki − Forrás: Wonderland Alapítvány Facebook oldala

Mi vonzotta a könyvkiadás útjára, és miként indult el rajta teljesen egyedül?

Azt láttam, hogy Magyarországon nagyon kevés gyerekeknek szóló rendezvényt tartanak, miközben Lengyelországban szinte minden városnak van például saját gyerekirodalmi fesztiválja. Ezért először létrehoztam egy alapítványt, hogy gyerekeknek és a szüleiknek színvonalas eseményeket szervezzünk. Tartottunk is 2020 februárjában egy sikeres fesztivált 800 vendéggel, ami gyerekkönyv-illusztrációkról is szólt, de márciusban kitört a világjárvány. Mivel ezt a tevékenységet nem lehetett folytatni, nulla tapasztalattal, főleg az internetről kitanultam helyette a könyvkiadást, hogy akkor mesékkel tegyek a gyerekekért. Ez óriási kihívás volt és a mai napig is az számomra.

Külföldiként nem könnyű abban a szakmában boldogulni, ami a nyelvhasználatról szól, hiszen a történetmesélés a nyelven alapszik.

De csodálatos fordítók és szerkesztők segítségével meg tudom csinálni! Nagyon sok támogatást és bátorítást kapok a magyar könyvszakma részéről is. Rengeteg új embert ismertem meg, és akivel csak beszélgetek a gyerekkönyvek világában, kedves és segítőkész. Nagyon hálás vagyok ezért! Az enyém egy mikrokiadó, de két év alatt megjelent már nyolc könyvünk és nyolc online, ingyen letölthető kiadványunk is. Gyermekek és családok számára rendezvényeket is szervezünk, Lengyelországban workshopokon, fesztiválokon és szemináriumokon népszerűsítjük a magyar kultúrát, irodalmat, tudományt és hagyományokat. Foglalkoztató füzeteink és kvízkártyáink is készültek Magyarországról lengyelül, ezekből lengyel iskoláknak is ajándékozunk.

A gyerekkönyvek egy része sajnos szerintem nem elég jó, túl egyszerű, nem mutat fel értéket, pedig a gyerekek legalább ugyanolyan színvonalas kultúrát és irodalmat érdemelnek, mint a felnőttek.
Nem szeretem, ha azt mondják, hogy „ez csak gyerekirodalom”, mert mi a jövő olvasónemzedékét,
kultúrafogyasztóit neveljük, úgyhogy nagyon fontos, miről és hogyan írunk, s azt miként illusztráljuk.
Szeretem, ha a könyv szerzője tiszteli az olvasót – aki ez esetben gyerek –, bízik benne, hogy megérti
a komplex mondatokat, a szép nyelvezetet, a szóképeket, a vicceket és a nyelvi humort is. Hogy
értékeli a művészi illusztrációt. Hiszem, hogy a gyerekek is észreveszik benne az értéket, ahogy a fontos témákban is, mert bátrak, nem félnek semmitől, semmi sem túl bonyolult nekik, amit a koruknak megfelelően tálalunk.

Konkrétan milyen témákat érintenek a könyveik, mondana néhány példát?

Sok gyerekkönyv nagyon cuki, a gyerekkort rózsaszínnek festi le, ezt én „kakaó-gyerekkornak” hívom. Ezekben minden édes, kedves, mindenki szép, mindig happy endnek kell lennie. Mi másképp közelítünk. Olyannak igyekszünk mutatni a világot és benne a gyerekkort is, amilyen. Mert bármilyen boldog családban nő fel egy gyerek, nem kerülhet el egyes fájdalmakat, csalódásokat, a betegségek vagy a halál témakörét. Még nincs könyvünk a halálról, de már van például depressziós állatról. Ez az egyik legviccesebb könyv, amit valaha olvastam – nem a depresszión nevetünk, ám nevetés közben arról is beszélhetünk, a gyerekekkel is. Mindenkinek vannak rossz pillanatai, jó ezekről az életkornak megfelelően, irodalmi nyelven kommunikálni. A szegedi bábszínház színdarabot is alkotott a könyvből.

Kép forrása: Wonderland Alapítvány

Vagy például: ma sok gyerek magányos. Nekünk van könyvünk egy hercegnőről, akinek a szülei nagyon elfoglaltak, ezért barátokat keres.

Ez is arról szól, ami fontos az életben: nem a tárgyak vagy a játékok, hanem az emberi kapcsolatok, amik átsegítenek a nehéz pillanatokon.

De van könyvünk az örökbefogadásról is, ami máshol a gyerekirodalomban alig jelenik meg. Két kacsáról szól, akik egy „tojásotthonból” elhoznak egy tojást, amiből egy krokodil születik, aki sokáig kacsának hiszi magát. Aztán keresi a biológiai szüleit, de végül rájön, kik az igazi szülők: akik valójában gondoskodnak róla.

Adventi könyvünk, a Fahéj és az adventi varázslat abban is különleges, hogy más gyerekkönyvekkel szemben – amik inkább csak karácsonyfáról, ajándékokról, szeretetről szólnak – Jézus születéséről is mesél. A történet egy három generációs családról és a kutyájukról szól, aki varázslatos módon Betlehembe kerül, ahol találkozik állatokkal, pásztorokkal és – a kis Jézussal, akiről itt igazán érezhetjük, milyen védtelen kis csecsemő volt. A könyv, amely nem csak vallásos családoknak szól, a nagyon tehetséges Gertheis Veronika debütáló kötete. Nagyon boldog vagyok, hogy mi adhatjuk ki – biztos vagyok benne, hogy ő a jövőben még sok csodás könyvvel fogja gazdagítani a gyerekirodalmat.

De februárban érkezik egy kötetünk az internetről is – nagyon aktuális téma, hogy az online világban mi mindennel néznek szembe a gyerekeink. A könyv címe Pisztrángok, szevasztok!,  és a szerzője Jantek Gyöngyvér gyermekpszichológus.

Olyan dolgokat írunk meg, amikben hiszünk, és amikkel másoknak is hitet adhatunk.

Egy ideális forgatókönyv 

„Tamás régóta dolgozik egy nagyvállalatnál projektmenedzserként. Az utóbbi időben azonban túlzottan elkötelezte magát a munkája iránt, és rendszeresen túlórázik, hogy a projektek határidejét betartsa. Ennek következtében kevesebb időt tölt a családjával és a szabadidős tevékenységeivel is, egyre inkább kimerültnek érzi magát, álmatlan, és észreveszi, hogy az egészsége is romlik. Felismeri, hogy túlzottan elkötelezte magát a munkája iránt, és elfogadja, hogy ez káros hatással van az egészségére és a személyes életére. 

Úgy dönt, hogy segítséget kér egy szakembertől, hogy kezelje a munkaalkoholizmusát. 

Felkeres egy terapeutát, aki segít neki az időgazdálkodás és a stresszkezelés területén. Megbeszéli a főnökével a helyzetét, hogy szüksége van a munkaterhelés csökkentésére. Megbeszélik azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek csökkenteni a munkával kapcsolatos stresszt, például a határidők rugalmasabb kezelése vagy a feladatok jobb elosztása. Tamás elkezdi beiktatni az életébe az egészséges életmódot, például a rendszeres testmozgást és a tudatos táplálkozást. Ez segít neki javítani az általános jóllétét és kezelni a stresszt. Megtanulja hatékonyabban kezelni az idejét, és kialakítja a munka és a magánélet közötti határokat. Rendszeresen időt szán a családjára és a szabadidős tevékenységekre.” 

A mesterséges intelligencia birtokában van az ideális megoldásnak, az egyén érzelmeivel azonban nem képes számolni. Ezért nem lesz soha helyettesíthető egy program vagy egy gép az emberek mentális támogatásában. A mesterséges intelligencia „Tamása” nem érez, nincsenek érzelmei, vívódásai, kérdései. 

A munkaalkoholizmus olyan kifejezés, amelyet azokra az emberekre alkalmazunk, akik túlzottan elkötelezik magukat a munkájuk mellett, ezért káros hatások érik őket. Kiégés, fizikai és mentális kimerültség lesz úrrá rajtuk, mindez pedig kihatással lesz az egészségükre is. Az elnevezés nem véletlenül rokonítja ezt az állapotot az alkoholizmussal. A munkaalkoholista vagy munkamániás ember általában érzelmi döntéseket hoz, amelyek cseppet sem racionálisak. 

Mint minden szenvedélybetegség esetében, itt is az impulzuskontroll zavara, az érzelmi élet problémái állnak a háttérben. 

Az érintett személy pontosan azt csinálja, ami nem jó neki. Tudja, hogy káros, amit tesz, mégsem képes felhagyni vele. Ez az ellentmondás maga a szenvedélybetegség, amelyet komolyan kell venni. 

A jelek és a tünetek közé tartozhat a folyamatos túlórázás, az egészséges pihenés és a szabadidő hiánya, az állandó szorongás a munka miatt, valamint az egyéb párkapcsolati vagy családi területek elhanyagolása. Az érintettek nehezen hagyják abba a munkát. Ezen pedig akkor sem változtatnak, ha mindez már káros hatással van az egészségükre és a személyes kapcsolataikra. A munkamániások egy idő után megtapasztalják a kiégést (burnout), amelynek jelei általában a fizikai, az érzelmi és a mentális területeken is megjelenhetnek. 

A kiégés több mint fáradtság. Tüneteit érdemes komolyan venni, és tanácsos vele szakemberhez fordulni. A bizonyításkényszer, a fokozott erőfeszítés, a személyes igények elhanyagolása, a konfliktusok elfojtása és a problémák tagadása, az értékrend átalakulása, a magatartásváltozás, a visszahúzódás, a deperszonalizáció (mintha önmaga vagy a valóság érzékelése idegen volna a számára, vagy távol állna tőle), a belső üresség érzése, a depresszió, a teljes kimerültség – ezek a jelek és tünetek együttesen utalhatnak a kiégésre.

Kép

Illusztráció forrása: GettyImages

A munkaalkoholizmus „előélete” – családi minták 

Az apai minta vagy más családi minták lehetnek hatással arra, hogy hogyan viszonyul valaki a munkához és a pihenéshez. Ha valakinek például az apja is túlzottan elkötelezett a munkája mellett, vagy a munkát pótcselekvésnek használja, akkor a gyermek is hajlamos lehet arra, hogy ugyanezt a mintát kövesse. 

Kapcsolati tényezők 

A munkaalkoholizmus kialakulásában szerepet játszhatnak a kapcsolati problémák is, például a konfliktusok a családban vagy a baráti körben. Ilyenkor az érintett a vitás kérdések elől inkább a munkájába menekül. 

Többen nem kapnak megfelelő elismerést a saját környezetüktől, ezért a munkájuk révén szeretnének megbecsülésben részesülni, a sok fáradozás pedig nagy valószínűséggel meg is hozza a gyümölcsét.

Munkahelyi környezet 

A munkahelyi stressz, a terhelés és az elvárások is hozzájárulhatnak a munkaalkoholizmus kialakulásához. Ha valaki folyamatosan túlzott munkaterhelésnek van kitéve, az kevésbé lesz képes arra, hogy ebből a helyzetből kiszálljon. Sőt még többet fog dolgozni, hogy megfeleljen a magas követelményeknek. 

Személyes tulajdonságok és stresszkezelési stratégiák 

Az egyéni tulajdonságok, például a ­perfekcionizmus vagy a munka­mánia, valamint a nem hatékony stressz­kezelési stratégiák is hozzájárulhatnak a munkaalkoholizmus kialakulásához.  

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Mi segíthet? 

Az első lépés az, hogy az érintett felismerje és elfogadja, hogy túlzottan elkötelezte magát a munkája mellett, és hogy ez káros hatással van az egészségére, valamint a személyes életére, a kapcsolataira. Fontos, hogy az érintett ne egyedül próbálja meg megoldani a problémát. Keressen fel egy függőségekkel foglalkozó szakembert, aki ebben tapasztalattal rendelkezik. Lényeges megtanulni hatékonyan kezelni az időt, és kialakítani a határokat a munka és a magánélet között. Ez magában foglalhatja a prioritások meghatározását, a hatékony időgazdálkodási technikák alkalmazását, valamint a munkaidő és a szabadidő szigorú elkülönítését. 

Érdemes a segíteni kívánó családtagok, barátok vagy kollégák támogatását igénybe venni. Ezek a kapcsolatok segíthetik megtalálni az elveszett egyensúlyt. 

A munkaalkoholizmus kezelése hosszú folyamat lehet, általában magában foglalja a munkahelyi stresszkezelési technikák megtanulását, a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítását, de közel sem ilyen egyszerű ennek a mentális betegségnek a kezelése. Gyakran nagyon erős érzelmi késztetés húzódik a háttérben, amelynek mélyén az önbecsülés, az önelfogadás, az önszeretet témakörei húzódnak.  

A személyközpontú terápia hangsúlyozza az egyén belső erőforrásainak és szándékainak tiszteletben tartását, és segít az érintettnek felfedezni és kifejezni az érzéseit és a szükségeit. Segíthet neki abban is, hogy megtalálja az egyensúlyt a munka és a magánélet között, valamint abban, hogy megtanulja önmagát kifejezni és elfogadni. Ha a munkaalkoholizmus hatást gyakorol a családi kapcsolatokra is, akkor pár- és családterápiára is szükség van, amely által javulhat az érintett és a családtagjai közötti kommunikáció, kialakulhatnak a határok, és helyreállhat az egészséges dinamika. 

Az érintettnek azzal is szembesülnie kell, hogy a társával, a családjával mit tesz a szenvedélybetegsége, szerettei hogyan élik meg mindezt. 

Hiszen a munkaalkoholista párkapcsolatában mindig hárman vannak: az érintett, a társa és a munka. 

Olyan ez, mint egy szerelmi háromszög, amelyben az érintett a munkát választja a párja helyett. Családtagként az első és legfontosabb lépés visszajelezni a problémát, hiszen anélkül az érintett nem fogja tudni, hogy baj van, és azt sem, hogy az, ahogyan él, kóros. Amennyiben a munkamániában szenvedő ember magára ismer, fontos, hogy mielőbb kérjen szakmai segítséget, hogy megtarthassa a családját és az egészségét.  

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.

A cikk Orsolics Zénó család-rendszer terapeuta Függésben című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további részei ide kattintva érhetőek el.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Hogyan zajlanak a hétköznapok egy olyan családban, ahol a szülők hét gyermeket nevelnek? Miért számít még mindig tabunak a nők harmadát érintő perinatális veszteség? Milyen változást hozhat a szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekek életébe, ha olyan nevelőszülőkhöz kerülnek, akik valóban szerető, meleg otthont tudnak teremteni? És milyen segítséget kaphatnak a mentális problémákkal küzdő tizenévesek és családtagjaik? Többek között ilyen témákkal foglalkoztak a Média a Családért és a Külhoni Média a Családért díj idei jelöltjei.

A 2007-ben alapított Média a Családért díj célja, hogy a család ugyanolyan hangsúlyos szerepet kapjon a médiában, mint a való életben. Ahogy az előző években, úgy idén is azokat a magas szakmai színvonalon készült, nyomtatásban és online felületeket megjelent cikkeket, illetve rádió- és televízióműsorokat jutalmazzák, amelyek középpontjában a családok állnak. 

„A jó újságíró bátor ember. És most nem a tűzvonalban járó vagy provokatív kérdéseket feltevő riporter merészségére gondolok, hanem arra a bátorságra, amellyel egy-egy szerző előfeltevésein vagy félelmein túllépve megmerítkezik mások nehézségében, örömében, sorsában, vállalva, hogy mindez a saját életére is visszavonhatatlanul hatással lehet. És ha ezt szakmája minden tudásával olyan cikké vagy műsorrá formálja, hogy az mások életében is változást hozzon, akkor ez a bátor ember jó újságíró is. A médiának és a család témájának nagy szüksége van ilyen kollégákra. Őket szeretnénk megmutatni” – mondja Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője, a szakmai zsűri tagja. 

A Média a Családért Alapítvány szakmai zsűrije az elmúlt tizenkét hónapban egy-egy hazai és külhoni cikket, rádió- és televízióműsort választott ki, amelyeket a Képmás magazinban és az alapítvány honlapján is bemutattak. Az így kiemelt kétszer 12 jelölt közül kerül majd ki az a két győztes, aki elnyeri a 2024-es Média a Családért, illetve Külhoni Média a Családért díjat. Az elismeréseket ünnepélyes keretek között, 2025. január 23-án adják át.

A szakmai zsűri mellett a közönség is szavazhat a mediacsaladert.hu oldalon – a két kategórián belül több jelöltre is leadhatják a voksukat 2025. január 10-ig. Az olvasók, nézők által legjobbnak tartott hazai és külhoni jelölt elnyeri a közönségdíjat és az azzal járó 400 ezer forintos jutalmat. 

A magyarországi Média a Családért díj főtámogatója a Magyar Telekom, a Külhoni Média a Családért díj a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával valósul meg. A közönségdíjakat az MBH Bank támogatja. 

Magyarországi zsűritagok:

Prof. Dr. Aczél Petra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára

Gáspár Monika, a Librettó vezető szerkesztője, M5 (MTVA)

Király Eszter újságíró

Martí Zoltán, a 777 alapító-főszerkesztője

Mohay Bence, az M4 Sport műsorvezetője

Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakember, a Képmás Kiadó és a Salt Communications ügyvezetője

Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa

Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője

Külhoni zsűritagok:

Csinta Samu újságíró, közíró (Erdély)

Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója (Kárpátalja)

Molnár Judit, a Ma7 médiacsalád főszerkesztője (Felvidék)

Tóth Lívia, a Hét Nap hetilap főszerkesztője, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke (Délvidék)

További információ: 

www.mediaacsaladert.hu

https://www.facebook.com/mediaacsaladert 

A Szlovákiában, Ausztriában, Horvátországban, Montenegróban, Észak-Macedóniában, Németországban, Lengyelországban, Romániában és Csehországban is futó kisfilm – a pozsonyi MUW Saatchi&Saatchi munkája – egy jól ismert ünnepi motívumot, a hógömböt helyezi a fókuszába. A mesevilágot idéző tárgy a buborékhatás szimbóluma is: belülről nézve kompakt, lezárt univerzum, aminek kívülről jól látható határai vannak. 

A modern világban számos ilyen buborék határol be minket, az egymástól elválasztó falak a kisebb közösségek, akár családok életét is megnehezítik. 

Ilyen falakat emelhetnek az előítéletek, de a ma oly fontos digitális tudásban meglévő különbségek is.

„Vajon képesek vagyunk-e mi magunk tenni azért, hogy kevesebb korlát válasszon el minket? Azzal is buborékot törhetünk fel, ha minél többekhez eljuttatjuk a kisfilmet, amelynek ez a tíz országot érintő nemzetközisége jól reflektál a jelenre, amiben élünk. Ami nem Záhonytól Hegyeshalomig tart, hanem egész Európát lefedi. Ha így tekintünk az alkotásra, akkor még több jelentésrétegét vehetjük észre” – indította el magyarországi útjára a filmet Holló Márta, a Telekom vállalati kommunikációs igazgatója.

A digitalizáció mindenki ügye

A filmet, amelyben két különböző világban élő, egymástól üvegfallal elválasztott kislány barátsága elevenedik meg, ami akár napjaink metaforája is lehet. A történet egyszerre időtlen és nagyon aktuális üzenete, hogy ha egy pillanatra megállunk és körbenézünk, megtalálhatjuk a módját, hogy túllépjünk a saját határainkon – hiszen mindannyian egy korlátok nélküli világban szeretnénk élni. A kisfilm ennél is árnyaltabb üzeneteit Szabó Bélával, a Telekom márkakommunikációs igazgatójával és Remete Tiborral, a Super Channel Kft. stratégiai és kreatívigazgatójával igyekeztünk megfejteni.

„A technológia, amely a szakócától kezdve a könyvnyomtatáson át a mesterséges intelligenciáig velünk van, és időről időre megváltoztatja a társadalmat, rohamosan fejlődik – kezdte Szabó Béla. – Abban, hogy ki mennyire tud vele együtt haladni, akadnak különbségek kor, végzettség, lakóhely alapján, ezek mind korlátokat jelenthetnek. Digitális vállalatként mi ezeknek az akadályoknak az áthidalásához nyújtanánk segítséget. Elkötelezettek vagyunk, hogy naponta megmutassuk, lehetséges a körülöttünk lévő, a fizikai valóság helyett inkább csak a tudatunkban létező korlátok lebontása a generációk és egyéb szegmensek között. A kapcsolatok ugyanis ott épülnek, ahol a falak leomlanak.”

A szakember úgy véli, miközben támogatjuk a világ digitalizálódását, el kell kezdenünk a digitalizáció hatásaival is foglalkozni. 

Az ugyanis magával hoz egy új lemaradást: aki nem digitalizálódik fejben, tudásban, eszközökben, az lemarad a többiektől. A digitális világ befogadói között – Everett Rogers amerikai szociológus szerint – vannak az újítók, a korai elfogadók, a korai többség, a késői többség és a lemaradók. A késői többség fedi le a legtöbb embert, a társadalom csaknem felét. Ők akkor élnek egy-egy új vívmánnyal, ha az már bizonyítottan remekül működik. A telekommunikációs piacon ők fontos célcsoport lehetnek, ám a digitalizáció mindenki ügye, senki sem hagyható figyelmen kívül.

Az elgyermekiesedés veszélye

„Egy márka dolga, hogy ne az egyént nézze, hanem a közösséget, az egész országot. Minden márka felelőssége, hogy hogyan hat az őt körülvevő társadalomra. A márkák alakítják a tömegkultúrát, és mi nem vulgarizálni, brutalizálni, hanem magasabb szintre emelni szeretnénk azt. Kérdés, mennyire hagyjuk szélesre nyílni az ollót a technológia adta lehetőségek és a társadalom technológiai tudása között. Mi Magyarországon szeretnénk nem nyílni hagyni, hanem összecsukni az ollót” – jegyezte meg Szabó Béla, aki egy másik aktuális jelenségre, a társadalom infantilizációjára is felhívta a figyelmet.

A korunkra jellemző elgyermekiesedés abból ered, hogy rengeteg ingert kapunk, a technológia gyakorlatilag mindent a kezünkre játszik, leegyszerűsít, megkönnyít. 

Ezért egyre kevesebbet kell gondolkodnunk, a világ komplexitásával nem olyan szinten foglalkoznunk, ahogy azt a korábbi generációk tették. 

A világ értésének szintje ezért ellaposodik – az infantilis itt már nem egy aranyos, jópofa, hanem egy túl egyszerű, lemaradt gyermeket jelent. Ráadásul hedonista módon is élünk, amit jól mutat, hogy például a televízió immár teljes főműsoridőben szórakoztat, nem ismereteket terjeszt.

Élet a buborékon kívül

„A Telekom új kisfilmjének két főszereplője, a két kislány a jövőt szimbolizálja. Azok a felnőttek pedig a múltat, akik elszakítanák őket egymástól, mondván, maradjunk csak otthon, a saját buborékunkban, ahogy eddig, mert a világ azon kívül egyre bonyolultabb” – magyarázta Remete Tibor. – Pedig pont akkor tarthatunk lépést a világgal, ha a buborékokat szétbombázzuk, és elkezdünk összekapcsolódni. A buborék csak a komfortérzetnek jó, közben a világ felborul mellettünk. A két kislány viszont jobb jövőt akar, nem elszigetelődést. Másképp akarnak működni, együtt csinálni mindazt, ami jó.”

A szakember figyelmeztetett, hogy a fiatalok nemcsak átszoktak a vizuális világra, de egyre gyorsabb tartalomfogyasztókká is válunk. Egy friss felmérés szerint ma már 2,7 másodperc alatt eldöntjük az interneten, egy tartalmat megnézünk-e vagy sem, eléri-e az ingerküszöbünket az adott poszt, cikk, videó. Emellett kicsit alvajáró társadalom is lettünk: bejár mindenki valahová dolgozni, ott csinál valamit a saját „silójában”, majd hazamegy, és nincs már energiája kapcsolódni, feltölteni magát.

„Pedig az idő kivételével bármi mást tudunk növelni: a tudást, az értékeket, az erőforrásokat. 

Törjük hát szét a silókat, a gátakat, a buborékokat, próbáljunk meg kapcsolódni! Ehhez proaktív attitűd kell, kíváncsiság a világra és egymásra. 

Mindent, ami ma történik, a múltból eredeztetünk, de ezzel csak arra keressük a magyarázatot, valami miért romlott el, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, a jövőt hogyan tegyük közösen jobbá. Csak akkor tudjuk együtt összerakni a jövőnk képletét, ha új sávokat nyitunk, amiken elindulhatunk egymás felé” – gondolta tovább a kisfilm üzenetét Remete Tibor.

Támogatott tartalom

A Superbrands Program komplex kiválasztási rendszerével minden évben több ezer márkát tesz mérlegre, és választja ki közülük a kimagasló teljesítményűeket, akiknek odaítéli fogyasztói kategóriában a Superbrands, üzleti kategóriában a Business Superbrands címet. Évzáró gálaestjén a magyar Superbrands üvegdíjak átadásával ismeri el ezeket márkasikereket. 2024-ben is több mint százötven résztvevővel került megrendezésre a Magyarország egyik legfontosabb üzleti díjátadó eseményének számító Superbrands gála.

Mi a siker titka?

– az idei gálaműsor ezzel a kérdésfelvetéssel indult. És kik tudnák jobban a választ, mint maguk a Superbrands 2024 Gála meghívott díjazottjai, maguk a szuper márkákat képviselő cégvezetők, marketing és kereskedelmi igazgatók, country managerek. A vendégek sikermérő táblán választhattak szavak és kifejezések közül, amelyek szerintük leginkább választ adnak arra a kérdésre, hogy „MI A SIKER TITKA?”. A legtöbb voksot kapta, és ezzel a Superbrands 2024 program díjazottjai szerint a válasz, hogy a siker titka a kreativitás, második helyen végzett az új kihívások keresése és legyőzése, a dobogóra került, majdnem ugyanannyi szavazattal az értékteremtés, tenni másokért gondolata.

„A Superbrands magyarországi program szervezőjeként az idei évben a szakmai siker kérdése állt a fókuszunkban. Részben mert a Superbrands két évtizedes magyarországi tradíciójára személyesen is nagyon büszke vagyok, részben mert a programban díjazott márkák sikertörténeteit idén huszadik alkalommal jelentetjük meg könyv formájában. A Superbrands nagykönyvben helyet kaptak idén új történetmesélők, de találunk olyan kiemelkedő szakmai sikereket bemutató márkasztorikat is, amelyek immár húsz éve íródnak” –  mondta el László Géza, a magyarországi Superbrands Program igazgatója.

A Superbrands díjak üzenete

Ahogyan nincs két azonos sikertörténet, a Superbrands 2024 díjak között sem létezik két teljesen egyforma. 2024-ben a szervezők az egyedi üvegdíjak elkészítésére Kohut-Görömbei Luca üvegművészt kérték fel. Az upcycling jegyében a díjak alapanyagát éttermek boros palackjainak újraolvasztásából nyerték, a folyamatot az alkotóval készült kisfilm is bemutatta. 

A 737 °C-on megolvasztott és egyesével előkészített üvegdarabkák a természet egyik legérdekesebb fényjelenségét, a sarki fényt idézik meg, amely különlegességével jól szimbolizálja a szuper márkák kimagasló eredményeit.

A Superbrands Magyarország csapata egyedi Superbrands díjjal lepte meg a közelmúltban lett hetvenéves Gőz László jazz-zenész, harsonaművészt, aki zenei karrierje mellett a hazai kulturális élet egyik legjelentősebb intézményének, a Superbrands gálának is helyszínéül szolgáló Budapest Music Centernek az alapító-igazgatója is. Arra a kérdésre, hogy egy jazzmuzsikus számára mennyire jelent kihívást az évi 300–400 koncertet lebonyolító, lemezkiadót működtető, és mintegy 60 embernek munkát adó vállalkozás irányítása, Gőz László azt válaszolta, szerinte zenésznek, muzsikusnak lenni nehezebb. Utalva ezzel a zenészlét árnyoldalaira, a financiális nehézségekre, vagy a szakmai oldalról elhagyhatatlan napi 3-4 órás gyakorlás kihívásaira.

Kreativitás minden téren

Az ünnepi vacsorát kísérő gálaműsort Bősze Ádám zenetörténeti stand upja színesítette nagy zenei sikerekről és bukásokról szóló anekdotákkal. Az estet pedig különleges koncertélmény, a Moment’s Notice Quartet fellépése zárta, akiknek zenéje az improvizatív jazz, a klasszikus, a kortárs és az elektronikus zene kombinációjából születik. Tagok: Gőz László harsonaművész, Fekete Kovács Kornél trombitaművész, Ifj. Kurtág György elektronikus hangművész és Lukács Miklós cimbalomművész. Ötödik zenésztársként Keresztes Szabolcs is csatlakozott ezen az estén, aki a koncertet kísérő egyedülálló vetítésért felelt: a zenészek által megszólaltatott hangok képeket generáltak, amelyek egy saját szoftver segítségével vizualizációs kisfilmként jelentek meg a zenészek fölött a vetítővásznon. A látvány alapjául Moholy Nagy László 20. századi avantgárd művész, konstruktivista festő geometrikus formákból felépített absztrakt képei szolgáltak.

A Superbrands Magyarország Programról

A ma már több mint 90 országban működő nemzetközi Superbrands Programot 1995-ben a brit Brand Council szervezet hozta létre. A cél kettős volt: a kiemelkedő márkák reflektorfénybe állítása, valamint követendő példák felmutatása. A program az indulás óta a világ minden részén ismertté vált, ma már közel 90 országban jelent különleges minősítést a Superbrands cím.

Magyarországon a Superbrands díj 2004 óta képviseli a márkákhoz kapcsolódó valamennyi pozitív tényező esszenciáját: jelzi kiemelkedő piaci ismertségüket, kedveltségüket és pénzügyi stabilitásukat. A magyar Superbrands Program 5 évvel az indulását követően az üzleti márkákra is kiterjesztette a minősítést a Business Superbrands díj bevezetésével, amely pedig az üzleti szektor (B2B) márkáinak legeredményesebbjeit jelzi.

A Superbrands a széles nagyközönség számára is ismert, a magas minőséget szimbolizáló védjegy, a nemzetközi program keretében fogyasztói és üzleti márkák részesülnek díjazásban. A díj odaítéléséről többlépcsős előszűrést követően az összesen 40 tagú, független, marketingszakmai és vállalatvezető szakemberekből álló bizottság dönt a minden évben. 

A Portelet-öböl színes, kövér kavicsokkal ékesített homokján apály idején egy másik, miniszigetre is ki lehet sétálni, Janvrin kapitány szigetére. Ugyanez a zöldellő növényzettel borított képződmény – egy toronnyal a tetején – dagálykor a vízben lebegő díszként kandikál ki az óceán habjaiból. A kapitány a XVIII. század elején vált a foglyává, amikor a pestisjárvány idején már betegen tért vissza a hajójával Jersey-re, ezért nem engedték partra szállni. Élete így a miniszigeten végződött, teste azóta is ott nyugszik. Lelke talán az öböl fölött lebegve vigyáz a napozókra, kutyasétáltatókra – s persze ránk. 

A kis kikötőtől alig néhány percet autózva Jersey talán legnépszerűbb üdülőhelyére, a Sir Winston Churchillről elnevezett parkkal büszkélkedő Saint Brelade-ba érkezünk. Ez a mediterrán hangulatú, virágos, pálmafás kis paradicsom a százezernél alig több lakosú sziget tizenkét megyéjének egyike. Nevét egy VI. századi kelta vándorszentről, Branwalatorról kapta, akinek élete csupa rejtély. Bizonyos források szerint Bretagne szülöttje, mások a cornwalli király fiának vagy épp az ősi Dol egyházmegye püspökének valószínűsítik, amelynek Jersey is a része volt. A róla elnevezett helyi templom fekvése az óceán ölelésében egészen egyedi, de erre is van magyarázat. 

A legenda szerint, a templom eredeti helye egy mérfölddel arrébb volt, ám éjszakánként tündérek hordták át tégláról téglára a partra. 

Az pedig nem legenda, hanem érdekesség, hogy a megye első emberét Michael Jacksonnak hívják… 

A százhúsz négyzetkilométer hősei 

Apropó, nagy nevek! Jersey-nek saját írója, természettudósa, autóversenyzője, sőt szupermenje is van. Meg szupermarhái, de róluk majd később. A sármos színész, akit sokan a Superman-filmekből ismerhetnek, Henry Cavill négy fivérével együtt a sziget legnagyobb településén, Saint Helierben született és nőtt fel. A brit Forma–1-es világbajnok pilóta, Nigel Mansell nemcsak lakott itt, hanem a versenykarrierje relikviáiból összeállított gyűjteményt egyedi autósportmúzeumként most is Saint Helier-ben őrzi. Ebben külön polcot szentelt egyik kedvenc pályájának, a mogyoródi Hungaroringnek. 

Gerald Durrell nevét Korfu szigetével szokás összekötni, mivel az indiai születésű, brit zoológus-író népszerű regényeit görögországi évei ihlették. Kevesebben tudják, hogy Durrell – miután Afrikában gyűjtött egy parkra való állatot, de azokat Angliában nem fogadták be – 1959-ben Jersey szigetén nyitotta meg állatkertjét, amely ma is üzemel. Az általa alapított vadvédelmi alapítvány világszerte segíti a veszélyeztetett fajok, főleg a gorillák megóvását. A jersey-i állatkert jelképe pedig az ember által kipusztított fajok jelképe is lett: a valaha Mauritiuson élt, remetegalambként is ismert dodó madárnak sajnos ma már csak a szobra látható Jersey-n, az 1995-ben elhunyt Durrellével együtt. 

Ha ez nem volna elég, az 1850-es években Victor Hugo is élt a szigeten, ahol a szenvedélyévé vált a fotózás – erről itthon Orbán Balázs székely író számolt be, aki Jersey-n barátkozott össze Hugóval. 

A fotósmániát nem csodáljuk, azt már inkább, hogy a sok látványos helyett pont az a jellegtelen szikla lett a francia szerző kedvence, amelyen az emléktáblájára bukkanunk. Tán a tőle pár lépésre üzemelő Fehér Ló Fogadó adta az „ihletet”, amelynek történelme is regényes: már a XVIII. század óta működik… 

Kép

Fotó:Szász Adrián

Az ördög három próbája 

Az impozáns La Corbière világítótorony Jersey legdélnyugatibb csücskében sem ma kezdett fényleni – idén ünnepli megépítése százötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból újrafestették vakító fehérre, és a jubileum hetében esténként aranyfénnyel világították meg. Jó tudni: a La Corbière is csak apálykor közelíthető meg, amikor az odavezető út járható. Jersey-n a dagállyal érdemes óvatosnak lenni, mert a világon itt az egyik legnagyobb az ár-apály ingadozás, tavasszal a vízszintkülönbség a tizenkét métert is elérheti! 

Nemcsak a vízállást, az időjóslást is érdemes óráról órára követni. Nem csupán az április bolondos itt, ám az állandó meglepetésfaktor bájos szexepilt kölcsönöz a helynek. Ezt már a boszorkányos aurájú Bouley-öbölben bóklászva állapítjuk meg, de a Bonne Nuit- (franciául: Jó Éjszakát) öböl is vonzóbb, ha sejtelmes felhők tarkítják, mint ha egyhangúan süti a nap. A legjobb mindkét verzióban megcsodálni. A drámai tájhoz komolyzene dukál, így az autóban klasszikus csatornára váltunk. Előtte olyan helyi adó szólt, ahol – kétnyelvű a sziget – a riporter angol kérdéseire az interjúalany franciául válaszolt. 

Jersey-járó körtúránk legnagyobb kihívását az Ördöglyuk nevű sziklakráter meghódítása tartogatja. Háromszor kell megközelítenünk, mire eljutunk a szívéig. 

Elsőre az érkezésünkkor ránk szakad az ég. Másodjára az autóból kiszállva, a túraútvonalakat jelző táblákat csak felületesen követve eltévedünk. Harmadjára viszont a nap is ragyog, az útirányt sem vétjük el, és a hely is csak a miénk. 

Egyébként is jellemző, hogy amennyire pezseg az élet a településeken, az öblökben éppúgy lelassul velünk a világ. 

A partszakaszok nyugaton és északon vadregényesebbek, délen városiasabbak, a víz színe pedig tán keleten a legszebb: türkiz. Különösen az Anne Port nevű strandon. Rozel halászfaluban sétálva előbb bosszankodva hessegetjük el a jókora moszkitókat, majd az első ajándékboltban meglepetten látjuk, hogy a helybéli szúnyog „szitakötő” művésznéven akkora nevezetesség, hogy még szuvenírként is árusítják különböző formákban. Megállapítom, hogy a falu a stégen sorakozó kis halászbódéival A szomszéd nője mindig zöldebb című film helyszínére emlékeztet, mire az egyik bódéból kilép egy kísértetiesen a filmbeli Gustafson bácsira emlékeztető karakter – természetesen horgászbottal. 

Szigetkör, világítótorony-iránt 

Mindabból, amit a halászok itt kifognak, főleg a portugál éttermekben foghatunk ki remek fogásokat. A brit korona alá tartozó Jersey harmadik legnagyobb populációja a portugáloké. Náluk többen csak a britek és a magukat „Jersey bean”-ként aposztrofáló helyi születésűek vannak. A bean a nevükben a hagyományos jersey-i babos, zöldséges egytálételből, a bean crockból ered – mintha mi, magyarok gulyásnak becéznénk magunkat. A lakosok közül az idősek alig felismerhető nyelven társalognak: a norman eredetű jèrriais, azaz jersey-i francia nyelvet tartják életben. Utcaneveik is inkább franciák. 

A szarvasmarhájuk és a krumplijuk igazi „dzsörzikum” – a Jersey marha extrán krémes állagú tejéből topkategóriás tejszín, jégkrém készül. Utóbbit tíz fokban is vidáman nyalják, főszezonban, amikor az igazi strandidő sem ritka, meg pláne! Olyankor Angliából is sokan átjárnak nyaralni. Kedvelik a Jersey Black Buttert, azaz fekete vajat is, ami nem tejtermék, hanem egy édes-savanyú almás-fahéjas lekvár pékáruk mellé, süteményekbe. 

A Jersey Royal néven levédett burgonyát pedig kis becsületkasszával árulják az utak mentén, szerintük gesztenyés utóíze van, szerintünk simán krumplis, de abból tényleg pazar! 

A helyiek kedvence pedig egy jó kávé vagy tea a parton, az óceán panorámájával „ízesítve”. 

Mi ezt a panorámát állandósítanánk, ezért továbbra is a víz mellett, világítótorony-iránt haladunk. A dagály által hátrahagyott, már-már holdbéli tájak szépen simulnak e harmonikus kisugárzású sziget festői díszletei közé. Megtudjuk, hogy a dzsörzé nevű textil is Jersey-ről indult el világhódító útjára – eredetileg a helyi halászoknak gyapjúból, kézzel kötött pulóvereket jelentette –, de mi maradunk az esernyő és a napszemüveg sűrű váltogatásánál. Fülig érő szájjal latolgatva, hogy a buja növényfallal körbevett girbegurba kis utak melyik nagy kanyarja után milyen idő vár ránk. Egy biztos: boldog. Ha a hullámok le nem mossák nyomait a part menti sziklákról, mosolyunk még sokáig körbeéri a szigetet.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

Érelmeszesedés egy egyiptomi múmiában 

A szív- és érrendszeri megbetegedések évente több mint 60 ezer halálesetet okoznak hazánkban, összehasonlításképpen ez olyan, mintha Sopron, Veszprém vagy Békéscsaba évről évre elnéptelenedne. Ez a szám azért is szomorú, mert a szívroham vagy stroke okozta halálozások aránya a koleszterinszint rendszeres szűrésével és egészséges szinten tartásával jelentősen csökkenthető lenne.

Az érelmeszesedés, ami ezeket a megbetegedéseket okozza, egyidős az emberiséggel, olyannyira, hogy már egy ókori egyiptomi hercegnő múmiájának röntgenvizsgálata is kimutatta a jelenlétét.

Milyen életkorban alakulhat ki? Tévhit, hogy csak idős- vagy középkorban. Amikor a koreai háborúban elhunyt fiatal, 22 éves katonákat vizsgálták, majdnem mindenkinél találtak élelmeszesedést. „Megdöbbentően korán indul a folyamat, és nem mindegy, milyen gyorsan halad” – hangsúlyozta dr. Harangi Mariann egyetemi tanár; a Debreceni Egyetem Belgyógyászati Klinikájának szakorvosa. Férfiaknál hamarabb indul, de lassabb lefolyású. Nőknél 50 éves korig lassan halad az érfali öregedés, majd a hormonális változások miatt felgyorsul, és 65 éves korukra utolérik a férfiakat.

Számít az is, mit öröklünk a felmenőinktől: vannak, akik lassabban öregednek az érfaluk tekintetében, ők azok, akik megélhetik a 100 évet is szív- és érrendszeri megbetegedés nélkül. Kockázatot jelent azonban a 2-es típusú cukorbetegség, a krónikus vesebetegség, az autoimmun kórképek vagy fertőzések – ezek miatt felgyorsul az érfali öregedés. A genetikánkat befolyásolni természetesen nem tudjuk, de az életmódunkat igen. Egészségtelen táplálkozás, alkohol, mozgásszegény életmód, elhízás – ezeket kerülni, a cukorbetegséget, magas vérnyomást pedig kezeltetni kell.

„Ne csak a daganatoktól rettegjünk”

„Ez a vezető magyar halálok: minden második ember haláláért szív- és érrendszeri esemény tehető felelőssé” – hívta fel a figyelmet dr. Aradi Dániel egyetemi docens, a Balatonfüredi Állami Szívkórház kardiológus főorvosa. Hangsúlyozta, tudatosítani kellene a társadalomban, hogy „ne csak a daganatoktól rettegjünk.” 

Az összhalálozási adatokat tekintve az Európai Unió átlagához képest körülbelül másfélszerannyi haláleset van Magyarországon, ezeken belül ötven százalék a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás.

Hatvan év egészségben, húsz év betegségben

Nálunk alacsonyabb a várható élettartam, mint Nyugat-Európában. 2019-es adatok szerint az élen járó Spanyolországban 84 év a várható átlagos élettartam, miközben az EU-átlag 81. Magyarországon ez az adat 76,5 év, vagyis ötéves lemaradásban vagyunk. A nők közel hat évvel tovább élnek, mint a férfiak: 2020-ban 72 volt a férfiaknál és 78,7 év a nők esetében a várható átlagos élettartam. Nem biztos, hogy a várható élettartam a jó mérőszám, inkább az, mennyi időt töltünk egészségben. A várható egészségben eltöltött életév hazánkban körülbelül 60. Vagyis amíg aktívak vagyunk, dolgozunk, addig vagyunk egészségesek. Az utána lévő körülbelül 20 évet már betegségben töltjük.

A negatív statisztikákon túl, a ’90-es évektől nagy előrelépések is történetek az egész Európai Unióban. „Az elmúlt 30 évben közel megfeleződött Magyarországon a szívinfaktus okozta halálozások száma. A kardiológia plusz két évet adott az embereknek a várható átlagos élettartam tekintetében” – fogalmazott a főorvos, aki arról is beszélt, hogy a fejlődéshez hozzájárult, hogy megszervezték a szív- és érrendszeri akut ellátást: az infarktusos betegek szívkatéteres laborokba kerülnek, modern terápiákat alkalmaznak a gyógyításukban. 

„Az infarktusellátás tekintetében Nyugat-Európához vagy Amerikához hasonlóan mindent meg tudunk adni a betegeknek az eszközök és a beavatkozások szempontjából” – mondta. Vagyis a technológiai fejlődés eljutott hozzánk, de az elmúlt tíz évben inkább stagnálás jellemzi a keringési betegségek statisztikáit, illetve van egy lemaradás a halálozás tekintetében. Ez több tényezőn múlik. Például azon, hogy a beavatkozások után a betegek hogyan fogadják el a gyógyszeres kezelést. Ebben még bőven van hova fejlődni. Másrészről a magyar infarktusos betegek túl későn kerülnek orvoshoz. 
„A Magyar Kardiológusok Társasága azt javasolja, ha valakinek 15 percet meghaladó egyértelmű mellkasi szorítása vagy váratlan szíveseményre utaló tünete van, hívjon mentőt. 

Mert egy órán belül el kell jutni egy katéteres laborba, ahol 90 percen belül meg kell próbálni kinyitni az elzáródott eret. Ha az elzáródáshoz képest két órán belül megnyitjuk az elzárt eret, akkor nagymértékben megmenthető a szívizomzat. 

Ez az időablak Magyarországon hat órát meghaladó, ami miatt sokkal rosszabbak az esélyek”– összegezte Aradi Dániel. 

Kép

Illusztráció forrása: Freepik

Az érfal gyulladása a motor, a koleszterin a benzin

A szív- és érrendszeri betegségek döntő többségének hátterében az érelmeszesedés áll. Fiatalkorban elkezdődik a lerakódás, ami kezdetben még nem okoz problémát. Egy idő után viszont már akkorára „hízik”, hogy a vér nem tud megfelelően átfolyni az ereken. Egy adott szervhez kevesebb vér jut el, a folyamat vége pedig az, hogy az ér eldugul: ez szív esetén infarktushoz, agy esetében stroke-hoz vezet. Adott egy 42 éves, dohányos férfi, soha semmi panasza nem volt, mégis infarktusa lett. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a lassú és békés érelmeszesedés nem mindenkire igaz. Lehet az első tünet az infarktus. 
„A szív- és érrendszeri betegségeket akkor kell kezelni, amikor a kockázati tényezők fennállnak. Nem szabad megvárni, amikor már a páciens érez valamit. A magas koleszterinszintet nem érzi az ember” – magyarázta a kardiológus főorvos. Kiemelte, hogy az érfal és a koleszterinszint egymásra hatnak. Akinek egészséges az érfala, az nagyobb koleszterinszintet is tud tolerálni. De ha az érfal beteg és gyulladásos, ott egy normális koleszterinszint mellett is lehet érelmeszesedés. „Az érelmeszesedés motorja az érfal gyulladása, ennek az üzemanyaga a koleszterin. Leállítjuk a motort, védjük az érfalat, vagy elvesszük az üzemanyagot, csökkentjük a koleszterint” – szemléltette.  

Csak akkor megyünk orvoshoz, ha már baj van 

A Novartis gyógyszergyártó vállalat 2023-ban indított lakossági szív- és érrendszeri szűrőprogramot. Idén Újbudán, Szegeden és Nyíregyházán több mint 1000 ujjbegyes vérvizsgálatot végeztek. Az eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők közel 65 százalékának a magas koleszterinszintje miatt további vizsgálatokra lenne szüksége. A lakossági szűrések mellett tavaly felmérték azt is, hogy a 40 évnél idősebb magyar lakosság milyen szűrővizsgálatokon vesz részt. Az idős, 60 év fölötti korosztály 36 százaléka jár rendszeresen szűrésre, ezzel szemben a munkaképes korosztályban a 40–60 éveseknek csak a 15 százaléka. Akkor mennek orvoshoz, ha már baj van. 

Mozgással, egészséges étrenddel, dohányzásmentes élettel elsősorban az érrendszert tudjuk kímélni, kevesebb hatásunk van a koleszterinszintünkre. 

A baj az, hogy hiába élünk egészségesen, a modern, nagyvárosi élet olyan új veszélyeket – légszennyezés, zajszennyezés, fényártalom – teremtett, amik érfali betegséget tudnak okozni. 

Az egészséges életmód mellett ezért csökkenteni kell a koleszterinszintünket is.

Minél alacsonyabb, annál jobb 

A vércukornál, vérnyomásnál, testsúlynál is van optimális szint: nem jó, ha túl magas, de az sem, ha túl alacsony. A koleszterinnél viszont ez nem így van: minél alacsonyabb, annál jobban járunk, annál kisebb a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. Gyakori tévhit, hogy ahhoz, hogy a szervezet jól működjön, sok koleszterinre van szükség, mert abból képződnek a hormonok, az epesavak, a sejtek membránja. Ez csak részigazság. Arra a koleszterinre, ami felgyűlik az érfalban vagy feleslegesen kering a vérben, nincsen szükség.

Mi a jó, mi a rossz? 

HDL: „jó koleszterin”, amely az érfalból képes a máj felé szállítani koleszterint, ezzel számunkra kedvező hatást fejt ki. 
LDL: „rossz koleszterin”, a felesleges maradék, amit ki kell üríteni. A legfontosabb a szív- és érrendszeri megbetegedések szempontjából. Genetikailag szabályozott. Folyamatosan figyelni kell, ez az elsődleges célpont, amit befolyásolni tudunk.
Triglicerid: a vérzsírok egyik formája, magas szintje elősegíti a lerakódások kialakulását. A fogyás, a testsúlyvesztés elsősorban ezt csökkenti, nem az LDL-koleszterint.
Lipoprotein (a): a „rossz koleszterinre” ráakadva fokozza a bajokat. Szintén szerepe van az érelmeszesedésben. Genetikailag meghatározott, életünk folyamán nem igazán változik.

Ha csökkentjük valakinek a „rosszkoleszterin-”, azaz LDL-szintjét, vissza tudjuk fordítani az érelmeszesedés folyamatát, ez a kulcs. Egy egészséges fiatalnak is 3 mmol/liter alá érdemes csökkenteni az LDL-koleszterinszintet. (Pontos magyar adatok nincsenek, de például Belgiumban a nőknél 3,2 mmol/liter, míg a férfiaknál 3,4 mmol/liter az átlagos LDL-koleszterinszint.

„Tévhit, hogy ha lecsökkentjük, az káros lesz a hormonoknak, büntetlenül csökkenthetjük akár nullára is” – mondta a belgyógyász szakorvos. 

A fent már említett Lipoprotein (a) kevéssé van benne a köztudatban: a legtöbb ember még sohasem vizsgáltatta meg az Lp(a)-szintjét, ami nem meglepő, hiszen ma Magyarországon az állami egészségügyben nem terjed ki erre a laborvizsgálat.

„Ahhoz, hogy valakinek meghatározzák a koleszterinszintjét, és kiderüljön, mekkora kockázata van nála az érelmeszesedésnek, az összes értékre szükség lenne” – árulta el kérdésünkre Harangi Mariann. Kiemelte, probléma, hogy napjainkban a laborok olyan koleszterinszint-tartományokat tüntetnek fel, amik már elavultak.
„Ha valakinek kijön, hogy 2,8-as a rossz koleszterinje, az jó? Egy 30 éves fiatal hölgynek valószínűleg igen, de egy szívinfarktuson átesett betegnek nagyon nem” – szemléltette egy példával Aradi Dániel.

A magas koleszterinszint elsődleges gyógyszeres kezelése sztatinokkal történik. A szakemberek vallják, ezeknek, mint minden más gyógyszernek, lehetnek mellékhatásai, de 94–95 százalékban tünet és panasz nélkül tudják szedni az érintettek. 

„Gyakran eszembe jut, mi történt volna, ha nem fagyok le, és nem hagyom lemerevedett testtel, hogy bántson” – mondja Anna, aki néhány évvel ezelőtt szexuális bűncselekmény áldozata lett.

A húszéves lány békés, törődő, szeretetteljes családban nőtt fel, a fizikai erőszak teljesen idegen volt számára, verekedést sem látott közelről azelőtt. Amikor támadója megütötte, elmondása szerint teljesen lefagyott. Csak arra tudott gondolni, hogy bántják, ami fájdalmas, rémisztő, és azt akarja, hogy vége legyen. 

„Kontrollvesztett állapotba kerültem. Az járt a fejemben, hogy te jó ég, engem megütött ez az ember, nagy a baj, fáj, nem tudok kiszabadulni, tehetetlen vagyok. 

Olyan gyorsan történt, mire visszaszerezhettem volna a lélekjelenlétem, már vége volt, és csak a sokk maradt. 

Korábban is tudtam, hogy sokféle reakciót adnak az emberek a félelemre, de én mindig is harcos alkatnak hittem magam, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy azok közé fogok tartozni, akiket megdermeszt a félelem” – emlékszik vissza a rémisztő éjszakára Anna. 

Nem tehetsz róla!

Azt már az elején fontos leszögezni, hogy senki sem tehet arról, ha valaki bántja, az erőszak felelőssége azt terheli, aki támad. Természetes, hogy egy trauma után az ember felteszi magának a kérdést: vajon történhetett volna másként? De a válasz minden esetben az, hogy amikor az embert támadás éri, minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lehető legnagyobb épségben kerüljön ki a szituációból, és nem az ő hibája, ha ez nem sikerül. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Szakértők szerint egy támadásra adott ösztönös reakciót egyébként sem lehet előre megjósolni. Többek között számít az, hogy hirtelen hogyan mérjük fel a fenyegetés mértékét, értek-e minket a múltban atrocitások, és ha igen, hogyan reagáltunk azokra. Emellett a reakcióinkat befolyásolja a személyiségünk, a környezet, amiben meg kell védenünk magunkat, és az is, hogy milyen állapotban van éppen a testünk, valamint a kognitív képességünk arra vonatkozóan, hogy az agyunk mennyire érzékeli kezelhetőnek a szituációt. 

A nyugalmi helyzetben írt szakkönyvekben legtöbbször azzal találkozunk, hogy a minket ért stresszre adott válaszként testünk reagálhat úgy, hogy harcol vagy menekül. Azonban a legtöbb személyes beszámoló inkább a helyzetben maradásról, a megdermedtségről tesz tanúbizonyságot.

Tanítsuk meg a testünknek, hogy ami nem esik jól, arra reagálnunk kell!

Kovács Ildikó is megerősíti, hogy a „lefagyás” természetes és gyakori reakció az erőszakra. A női önvédelem oktatója szerint ez sok más ok mellett arra is visszavezethető, hogy amikor a fejünkben nincsenek meg azok a képletek, amelyek segíthetnek megoldani egy helyzetet, nagy eséllyel megdermedünk.

 „Ha elgondolkodom rajta, akkor ott már lesz legalább valamilyen megoldásom, amihez nyúlhatok stresszhelyzetben, és ez minden tanult tevékenységre igaz.” 

„Ha sosem tanultam svédül, és valaki svédül szól hozzám, nyilván nem tudok megszólalni. Ez nyilván egy absztrakt példa, de így működik az agyunk. Nem tudhatjuk, ki kerül velünk szembe, a forgatókönyvek száma végtelen, de fontos, hogy legyen miből meríteni. Ha ütés ellen még nem, de például rúgás ellen megtanultam védekezni, akkor megpróbálhatok kimozogni, a tanult mintáimat az ütésnél is alkalmazni” – mondja Ildikó.

A szakértő azt tapasztalja, hogy ütni-rúgni aránylag könnyen megtanulnak a nők, ám amikor az önvédelmi órákon olyan személlyel kerülnek szembe, aki ugyanezeket a technikákat akarja gyakorolni rajtuk, már megijednek, nem akarják átélni a fájdalmat. Ez teljesen normális reakció, viszont a tanulási folyamat része az is, hogy kibírjunk egy-két ütést, megtanuljunk reagálni egy durvább érintésre, megtanítsuk a testünknek, ha valami nem esik jól, arra fizikailag reagálnunk kell. Ez az a tapasztalat, amely utcai helyzetekben a segítségükre lehet.

„Olyankor elmondom nekik, hogy tudom, ez néha rossz érzés, de mindez szükséges ahhoz, hogy terepen felül tudjunk kerekedni. Erre mentálisan is meg kell tanítani az embereket” – magyarázza a szakértő. 

Kép

Ildikó szerint már egészen kicsi kortól érdemes mentálisan rákészülni arra, hogyan kerüljünk ki veszélyhelyzetekből − Fotó: Páczai Tamás

A legfontosabb, hogy csinálj valamit

Az önvédelmi technikák elsajátítása és gyakorlása mérföldkő lehet, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy ritkán támadják meg a nőket kontrollált, edzőtermi körülmények között, mackónadrágban, edzőcipőben. Éppen ezért a nekik szóló önvédelmi kurzusokon már sok helyen szimulálnak utcai helyzeteket vagy váratlan támadásokat. 

„A táborunkba például magassarkút is kellett hozni, amit az erdőben is kipróbáltunk, de edzőtermi körülmények között is lehet olyan technikákat tanítani, amelyek akkor is működnek, ha például nem szabad a kezed, mert fogod a táskát, bevásárlószatyrot.” 

„Egy ilyen helyzetben is az a legjobb, ha van annyi lélekjelenlétünk, hogy tudatosítsuk: nem kell most szorítanom ezt a táskát, inkább eldobom, és így jobban tudok védekezni, vagy visszatámadni” – javasolja Ildikó. 

Szintén hasznos, ha az a program fut a fejünkben, hogy bármennyire fájt is az ütés, velem ezt nem teheti meg senki, és addig küzdök, amíg a helyzetet nem tudom megszüntetni. „Ezt szinte minden órán hallják tőlem, így a fülükbe cseng, hogy bármilyen helyzetbe is kerülünk, összeszorítjuk a fogunkat, és addig küzdünk, amíg tudunk” – mondja a szakértő, aki szerint minél több időt tesz az ember az önvédelem megtanulásába, annál többféle mentális és fizikai megoldása lesz éles helyzetekben. Ildikó mindenkinek azt javasolja, hogy ha valakit megtámadnak az utcán, próbáljon meg aktív maradni.

 „A legfontosabb, hogy csinálj valamit! Mert ha az ember teste aktív, ellenáll, akkor kevésbé kiszolgáltatott, és nagyobb az esély arra, hogy ki tudsz szabadulni a helyzetből” – tanácsolja.

Péter bal alkar nélkül született, de ezt sosem tekintette hátránynak. „Márpedig én ennek az állapotnak csak köszönhetek” – vallja. Ez az életszemlélet tette őt nemcsak sikeres sportolóvá, hanem olyan emberré, aki másokat is inspirál. Ma triatlonos szövetségi kapitányként és motivációs előadóként fiatalokat tanít arra, hogy hiányosságaikból erőt kovácsoljanak.

Gyermekkor: Az elfogadás és helytállás alapjai

Péter életében meghatározó volt édesapja hozzáállása: „Nem volt tutujgatás, babusgatás. Amit a többiek csináltak, azt én is.” 

Ez a nevelés megadta azt a stabil alapot, ami később az élsportban is segítette a helytállásban.

Gyerekként nem kivételezést, hanem teljes értékű részvételt kapott a sportban. „12–16 éves koromig én voltam az egyetlen leigazolt vízilabdás az országban végtaghiánnyal. Élveztem, hogy a csapat teljes jogú tagja voltam.” A sport szeretete már gyógytornászi javaslatra indult nála úszással, de hamar versenysport lett belőle.

„Mondtam a testnevelő tanáromnak, hogy kötelet mászni nem tudok, de minden mást megcsinálok” – emlékszik vissza. Ez a hozzáállás vezette el a triatlonig, ahol ép sportolók között is bizonyított. A sport azonban nemcsak a teljesítményről, hanem az önbizalomról is szólt neki: „Ha egy lány nemet mondott, azt mindig a karomnak tudtam be. Ma már máshogy látom, de akkor a sport adott önbizalmat.”

Nyolcszoros világbajnokként és paralimpikonként hosszú évekig a triatlon határozta meg Péter életét. Amikor az élsportból kilépett, új kihívásokat keresett. „Most a helyemen vagyok” – vallja. A sport után a család, a szövetségi munka és az előadások adnak értelmet a mindennapjainak.

Kép

Fotó forrása: Boronkay Péter

Az élet kihívásai és fordulópontjai

2012-ben Péter személyes és szakmai válságba került. Egy párkapcsolat vége, anyagi nehézségek és bizonytalan jövőkép terhe alatt döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot. 

„Kimentem Ausztriába, Bécsbe biciklifutárkodni... De ott nem a világbajnok Boronkay Péter voltam, hanem egy külföldi melós.”

Bécsben kemény körülmények között dolgozott: műkézzel, hóban-fagyban biciklizett. „Reggel forró teát töltöttem a termoszomba, és 10 órára már belefagyott.” Ennek ellenére nem tekintette kudarcnak, inkább tanulási folyamatként élte meg.

A fordulópontot a Magyar Triatlon Szövetség egyik vezetőjének segítsége hozta el, aki támogatta, hogy Péter újra célirányosan készüljön a paralimpiára. Emellett iskolákban tartott érzékenyítő előadásokat a parasportról, megmutatva, hogy a sport nemcsak teljesítmény, hanem eszköz a világ megváltoztatására is.

Kép

Fotó forrása: Boronkay Péter

„Megfogtam a kezét, és onnantól kezdve nem engedtem el”

Második feleségével való kapcsolata különleges történet. Bár korábban már találkoztak, csak a riói paralimpia után kezdtek el beszélgetni. Egy Bocelli-koncert lett közös életük szimbolikus kezdete: 

„Kézen fogva jöttünk ki a Szent István Bazilikából. Akkor fogtam meg a kezét, és onnantól kezdve nem engedtem el.”

Péter története nemcsak sportolók számára tanulságos, hanem mindazoknak, akik valaha megkérdőjelezték: merre tovább, és hogyan találhatják meg önmagukat. „Nekem csak nyereségérzésem van” – vallja, és ezt az érzést mindannyiunk számára példává emeli.

A beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható.

A Mégis podcast a Média a Családért Alapítvány és a Képmás magazin közös podcastja. Az adások támogatója a Szerencsejáték Zrt. Köszönjük a Magyar Paralimpiai Bizottság szakmai támogatását a 3. évad elkészítéséhez.

Amikor Skóciai Szent Margit származásáról értekeznek a történészek, még az is felvetődik, hogy félig magyar volt. Édesanyja, Agatha vagy Ágota származása ugyan vitatott, ám a legvalószínűbb az, hogy Szent István lánya, húga vagy Gizella rokona lehetett. Margit édesapja, Eduard a Magyar Királyság területén ismerte meg őt. A férfi igencsak kalandos módon került ide, története egyenesen az angol királyi udvarból indult, édesapja II. Edmund néven volt uralkodó. 

Anglia dán megszállását követően azonban az alig néhány hónapos Eduardot előbb Skandináviába menekítették, majd tovább Kijevbe, végül a Magyar Királyságba. Itt is nőtt fel, itt vette feleségül Ágotát és itt született meg három gyermekük: Margit, Krisztina és Edgár. 

Margit 1045 körül látta meg a napvilágot, vélhetően a mai Mecseknádasd közelében, Reska (Réka) várában. 

Tízéves lehetett, amikor az egész család útra kelt édesapja hazájába, Angliába. Hamarosan azonban ismét menekülniük kellett.

Fordulatos hazatérés

A békés magyarországi éveknek az vetett véget, hogy időközben Angliában Margit édesapjának rokona, Hitvalló Eduárd lépett trónra, és hazahívta a családot. Azonban alighogy partot értek, Margit édesapja rejtélyes módon meghalt. Pár évvel később Hitvalló Eduárd is elhunyt, az angol királyi trónért pedig komoly harcok kezdődtek, melyekben Margit akkor még gyermek öccse is szerepet kapott. A hastings-i csatában végül a normannok győzedelmeskedtek az angolok felett, az új király Hódító Vilmos lett. 

Margitnak és családjának tehát ismét menekülnie kellett az idegen hódítók elől. Skóciába hajóztak, azzal a szándékkal, hogy erős szövetségest szereznek egy esetleges visszatéréshez. Szövetségesnek Skócia uralkodóját, III. Malcolmot remélték. Így lett ő Margit férje, 1070 húsvétjának másodnapján. S ugyan az angol trónt végül nem tudták visszaszerezni, létrejött egy olyan házasság, amelyből legendák születtek... 

Kép

Margit és III. Malcolm egy középkori rajzon

Margit kupája

Margit skót királyné életét Theoderich bencés szerzetes leírása alapján ismerhetjük meg. Ebből egy rendkívül odaadó, a saját hitét és szokásait mégis erősen képviselő nő képe sejlik fel előttünk, aki nagy hatással volt férjére és a skót népre. Számos új illemszabályt honosított meg, ezekkel finomítva férje udvarának mindennapjait. Margitnak tulajdonítanak például egy máig megmaradt étkezési szokást. 

A legenda szerint a királynénak nem tetszett, hogy Malcolm lovagjai elrohantak az asztaltól, amint befejezték az evést. 

Annak érdekében, hogy ott tartsa őket az asztali áldásnál, amelyet ő szeretett elmondani az étkezések előtt és után is, bevezette a kegyelmi kupa, más néven a Szent Margit-áldás szokását. 

Ez abból állt, hogy az étkezés után egy különleges boros kupát adtak körbe. A lovagok, akik nem hagytak ki egy újabb italra való lehetőséget, maradtak a pohárra és a végső áldásra. A kegyelmi kupa szokása Skóciában máig megmaradt, bár a többség skót whiskyvel tartja.

Szelíd erő

Ennél nagyobb jelentőségű tett, hogy Margit a még mindig kelta hatás alatt álló országot összhangba hozta a latin rítusú római katolikus liturgián alapuló kereszténységgel, valamint elismertette az Oltáriszentség központi szerepét. Margit díszes keresztje (amely a hagyomány szerint Krisztus keresztjéből tartalmazott egy darabot) egészen a reformációig a skót királyi ereklyék egyik legtiszteltebb tárgya volt – ekkor sajnos megsemmisítették. Margit kezdte el azt a gyakorlatot is, hogy a királyi udvarban élő hölgyek az egyház számára varrnak. 

Vallásos indíttatásból iskolákat és ispotályos házakat (ezek a mai kórházak elődei) is épített, a zarándokok útját komppal könnyítette meg, és minden nap időt töltött azzal, hogy meghallgassa a hozzá fordulók kéréseit. Száműzetésben szerzett tapasztalatai miatt különösen együttérzett azokkal, akiknek el kellett menekülniük a saját hazájukból, kiváltképp az elhurcolt és szolgasorba taszított angol foglyokkal. Ezért titkos kémeket küldött Skócia összes tartományába, hogy megállapítsák, kinek kellhet leginkább a segítség, a királyné pedig kifizette a váltságdíjat, és visszaadta a szabadságukat az ilyen szerencsétlenül járt embereknek.

Kép

Margit Nicolas De Largilliere festményén − Forrás: Wikipedia

Nagy család

Amikor nyilvánosan sétált vagy lovagolt, Margitot gyakran állították meg szegény emberek, árvák, özvegyek, és amikor tehette, ő segített rajtuk. A legenda szerint egy alkalommal elcsent néhány aranyat, amelyeket férje, III. Malcolm a nagycsütörtöki szertartásra szánt, és odaadta őket egy koldusnak, aki pénzt kért tőle. A királyt, aki nagyon is tisztában volt azzal, hogy mit csinált a felesége, mulattatta ez a fajta lopás, és amikor tetten érte a nőt, tréfásan megfenyegette, hogy letartóztatja. 

Az irgalmasság és az adakozás szokását idővel III. Malcolm is átvette, aki feleségének még az imádságban is társa lett. 

Házasságukból nyolc gyermek született, akik közül hárman Skócia trónjára léptek, Edit nevű lányuk pedig Henrik feleségeként angol királyné lett. 

Együtt a sírig és azon túl

Skóciai Szent Margit 1093. november 16-án halt meg, alig néhány nappal azután, hogy megtudta: egyik fia és férje egy csatában életüket vesztették. A Dunfermline-i Apátság Szentháromság-templomában temették el, amelyet ő és III. Malcolm építtetett. A „Skócia gyöngyszemének” is nevezett uralkodóné sírját egyre nagyobb számban keresték fel gyógyulni vágyók, a megtörtént csodák révén pedig 1249-ben szentté avatták. Amikor Margit földi maradványait az apátság keleti végében lévő új kegyhelyre szállították, a testét szállító menet elhaladt Malcolm nyughelye mellett. A legenda szerint itt a Margitot rejtő koporsó nehézzé vált, ezért Malcolm maradványait exhumálták, és együtt helyezték el őket az új szentélyben.