6 klasszikus karácsonyi film, ami különleges élményt ad

Saroküzlet (rendezte: Ernst Lubitsch, 1940)

Némileg tipikus, másként nézve inkább tragikus, hogy a hollywoodi hangosfilm hőskorának egyik kedvenc karácsonyi történetét két európai bevándorló hozta össze. A Metro-Goldwyn-Mayer adaptációjának eredeti művét Az illatszertár címmel ugyanis László Miklós írta 1937-ben. Egy évre rá New Yorkba emigrált, ahol hamar megvették a színdarab megfilmesítési jogait. A film kevesebb mint két év alatt el is készült. Parfümbolt helyett bőröndüzletben játszódik, minden más azonban maradt. Többek között a helyszín, Budapest és az üzlet két munkatársa, akik a valóságban nem kedvelik egymást, levelezés közben azonban egymásba szeretnek. A Berlinben született, az 1920-as években Hollywoodba távozó Ernst Lubitsch már tapasztalt rendezőként készítette ezt a filmet. Főszereplője pedig a korai korszak kedves párosa, Margaret Sullavan és James Stewart. Ez volt harmadik közös filmjük. Stewart később Hollywood fénylő csillaga lett.

A karácsonyeste véget érő történet az egymás mellett élő, de egymást fel nem ismerő szerelmesekkel mára irodalmi toposszá vált, ennek alapjait az 1930-as években tették le. A történet annyira sikeres volt, hogy a ’60-as években She Loves Me címen musicalként futott a Broadwayen, 1998-ban pedig egy ma is ismert népszerű romkom, A szerelem hálójában dolgozta fel ismét, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével.

Fegyverszünet karácsonyra (rendezte: Christian Carion, 2005)

Hihetetlen, a csodával határos, mégis igaz történet, hogy az első világháború első karácsonyán a francia–német fronton a katonák három napra felhagytak a harcokkal, és együtt ünnepeltek. „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek” – mondta 1914-ben II. Vilmos német császár, és ez a mondat karácsonykor már bőven nem volt igaz. (A győztes jelző később sem, de ez egy másik kérdés.) Valószínűleg mind a francia, mind a német katonák úgy tervezték, az ünnepeket már otthon töltik. Talán ez okozta azt a nagyon is emberi reakciót, ami a háborúban oly példátlan tettre sarkallta őket.

A francia rendező filmjének talán legnagyobb dilemmája: meg lehet-e tagadni a parancsot az élet védelmében? Van-e törvénye és hatalma a szeretetnek a halál völgyében? A Fegyverszünet karácsonyra nagy siker volt, rendezője hasonlóan népszerű alkotást a későbbiekben sem tudott létrehozni. Főszerepeiben a német-francia Diane Kruger és a francia mozi egyik jelenlegi legnagyobb kedvence, Guillaume Canet játszik. A filmet 2006-ban az Amerikai Filmakadémia a legjobb idegennyelvű film Oscar-díjára is jelölte.

Táncos (rendezte: John Hancock, 1989)

A film főszereplője Jessica (Rebecca Harrell Tickell), egy michigani farmer kilencéves kislánya, aki egy megsebesült rénszarvasban felismerni véli a Mikulás egyik szánhúzó állatát. A sérültet ilyenkor lelövik, a kislány azonban mindent megtesz, hogy Táncost visszajuttassa a többiek közé. Talán elhunyt édesanyja emléke sarkallja arra, hogy visszaállítsa a régi, tökéletes világot.

Amerikai mikulásos-családos karácsonyi filmekkel Dunát (vagy inkább Mississippit) lehet rekeszteni, és elsőre ez sem tűnik kivételnek. Ez az alkotás azonban realitásával mutat különös perspektívát, ahol a gyermeki képzelet világa keveredik az élettel, ahol a felnőttek világa nem meseszerű. Ritka a komplex gyerekkarakter a családi, főleg karácsonyi filmekben, Jessica azonban uralja a történetet, és igazán melegséget tud adni a nézőnek.

Legénylakás (rendezte: Billy Wilder, 1960)

Egy évvel talán legnagyobb sikere, a Valaki forrón szereti után Billy Wilder ismét Jack Lemmonnal forgatott együtt. A korábbi road movie-t egy kevés helyszínen játszódó történet követi, ahol C.C. Baxter belvárosi garzonja játssza a főszerepet. A dolgos, tisztességes hivatalnok feletteseinek kapóra jön, hogy egy-egy afférra, hölgyekkel való találkozóra mindig kölcsönadja nekik a lakását. Ez persze idővel jót tesz Baxter előmenetelének is... Éppen karácsonykor találja lakásán azt a fiatal lányt (Shirley MacLaine), akibe ő is régóta reménytelenül szerelmes, és akit éppen az ő lakásán hagyott ott egy összeveszést követően mindkettejük főnöke. Komoly szívzörejek indulnak karácsonykor, heves ellentmondásba kerül a szív és az ész.

Kép

Legénylakás

A legénylakás, amely kitűnő színészi alakításainak és remek forgatókönyvének köszönhetően 5 Oscar-díjat is nyert, jó érzékkel mutatja meg a karácsony azon oldalát, amit nem jár át a bensőségesség és a szeretet. Szereplői magányosak vagy éppen a családi életükben van zűr. Az elidegenedett nagyvárosi világ lélekkeresése élénken jelenik meg a vásznon, az egyre duzzadó New York súlyos problémájaként.

Tokiói keresztapák (rendezte: Kon Szatosi, 2003)

A japán animáció az, amelynek soha nem lesz Disney-remake-je. Amíg Európában és Amerikában egyértelműen gyerekműfaj az animáció, Ázsiában sokkal inkább a különleges dolgok megvalósítására használják, éppen ezért számtalan műfaj sajátja. A Tokiói keresztapák például a klasszikus western-rendező, John Ford 1948-as Három keresztapa című filmjének tiszteletére készült, de távol áll a western műfajától, s még azt sem mondanám, hogy ne lehetne ajánlani több generációnak.

Tintás, Hana, Mijuki – három különös és egymástól is nagyon különböző tokiói hajléktalan, akik szenteste az utcán találnak egy elhagyott csecsemőt. Az éjszakai nagyváros mint egy óriás kirakó jelenik meg a filmben, és a képek mögött szolidan vagy nyilvánvalóbban meghúzódó emberi történetek ilyenkor, karácsonykor teljesednek ki.

Kon Szatosi a japán animáció tragikusan fiatalon elhunyt mestere. De amíg pályatársa, a szintén zseniális Mijazaki Hajao műveire (Chihiro Szellemországban, A vándorló palota) könnyebben rámondjuk, hogy gyerekfilm (miközben azok is komplex, felnőtteknek is szóló művek), Kon filmjei hátrányból indulnak. Nem elég a távol-keleti gondolkodás vagy a komor témaválasztás, egyszerűsített, már-már sematikus mozgásai első ránézésre nehezen befogadhatóak, de a több figyelem később megtérül. A Tokiói keresztapákat sem lehet félvállról venni; de aki rábízza magát, megismeri az egyik legjobb karácsonyi animációs filmet.

Az élet csodaszép (rendezte: Frank Capra, 1946)

Szubjektív szempontból összeállított listák esetén nehéz ilyet kijelenteni, de valószínűleg tényleg ez az 1946-os film minden idők legjobb karácsonyi mozija.

Főszereplője George Bailey (James Stewart), a helyi kisvárosi bank vezetője, akinek karácsony előtt feltorlódnak a gondjai, és úgy érzi, hiábavaló az élete. A legnehezebb időben azonban egy angyal száll a földre, hogy megmentsen egy életet. Clarence, az angyal (Henry Travers) pedig nem rest megmutatni, hova lett volna a kisváros George nélkül.

Kép

Az élet csodaszép

Frank Capra filmje talán a legjobbkor volt a legjobb helyen. Az olasz származású rendező, aki a világháborúban tudósító filmeket készített, a béke első évében visszatért a művészethez, és egy olyan művet hozott össze, amely nemcsak főszereplőjének, de mindenkinek reményt ad, aki megnézi. Az élet valóban szép, még ha oly sok veszteség is éri az embert. A film, amit Capra több interjúban is kedvencének nevezett, valóban életeket mentett. A világ legnagyobb filmes adatbázisában, az IMDb-ben több olvasói beszámoló ír arról, hogyan változtatta meg életét ez a film, amikor már úgy gondolta, egyáltalán nincs miért élni. És hát mikor legyenek csodák, ha nem karácsonykor?!