A kapcsolatok ott épülnek, ahol a falak leomlanak – karácsonyi kisfilm egy korlátok nélküli világról

A Szlovákiában, Ausztriában, Horvátországban, Montenegróban, Észak-Macedóniában, Németországban, Lengyelországban, Romániában és Csehországban is futó kisfilm – a pozsonyi MUW Saatchi&Saatchi munkája – egy jól ismert ünnepi motívumot, a hógömböt helyezi a fókuszába. A mesevilágot idéző tárgy a buborékhatás szimbóluma is: belülről nézve kompakt, lezárt univerzum, aminek kívülről jól látható határai vannak. 

A modern világban számos ilyen buborék határol be minket, az egymástól elválasztó falak a kisebb közösségek, akár családok életét is megnehezítik. 

Ilyen falakat emelhetnek az előítéletek, de a ma oly fontos digitális tudásban meglévő különbségek is.

„Vajon képesek vagyunk-e mi magunk tenni azért, hogy kevesebb korlát válasszon el minket? Azzal is buborékot törhetünk fel, ha minél többekhez eljuttatjuk a kisfilmet, amelynek ez a tíz országot érintő nemzetközisége jól reflektál a jelenre, amiben élünk. Ami nem Záhonytól Hegyeshalomig tart, hanem egész Európát lefedi. Ha így tekintünk az alkotásra, akkor még több jelentésrétegét vehetjük észre” – indította el magyarországi útjára a filmet Holló Márta, a Telekom vállalati kommunikációs igazgatója.

A digitalizáció mindenki ügye

A filmet, amelyben két különböző világban élő, egymástól üvegfallal elválasztott kislány barátsága elevenedik meg, ami akár napjaink metaforája is lehet. A történet egyszerre időtlen és nagyon aktuális üzenete, hogy ha egy pillanatra megállunk és körbenézünk, megtalálhatjuk a módját, hogy túllépjünk a saját határainkon – hiszen mindannyian egy korlátok nélküli világban szeretnénk élni. A kisfilm ennél is árnyaltabb üzeneteit Szabó Bélával, a Telekom márkakommunikációs igazgatójával és Remete Tiborral, a Super Channel Kft. stratégiai és kreatívigazgatójával igyekeztünk megfejteni.

„A technológia, amely a szakócától kezdve a könyvnyomtatáson át a mesterséges intelligenciáig velünk van, és időről időre megváltoztatja a társadalmat, rohamosan fejlődik – kezdte Szabó Béla. – Abban, hogy ki mennyire tud vele együtt haladni, akadnak különbségek kor, végzettség, lakóhely alapján, ezek mind korlátokat jelenthetnek. Digitális vállalatként mi ezeknek az akadályoknak az áthidalásához nyújtanánk segítséget. Elkötelezettek vagyunk, hogy naponta megmutassuk, lehetséges a körülöttünk lévő, a fizikai valóság helyett inkább csak a tudatunkban létező korlátok lebontása a generációk és egyéb szegmensek között. A kapcsolatok ugyanis ott épülnek, ahol a falak leomlanak.”

A szakember úgy véli, miközben támogatjuk a világ digitalizálódását, el kell kezdenünk a digitalizáció hatásaival is foglalkozni. 

Az ugyanis magával hoz egy új lemaradást: aki nem digitalizálódik fejben, tudásban, eszközökben, az lemarad a többiektől. A digitális világ befogadói között – Everett Rogers amerikai szociológus szerint – vannak az újítók, a korai elfogadók, a korai többség, a késői többség és a lemaradók. A késői többség fedi le a legtöbb embert, a társadalom csaknem felét. Ők akkor élnek egy-egy új vívmánnyal, ha az már bizonyítottan remekül működik. A telekommunikációs piacon ők fontos célcsoport lehetnek, ám a digitalizáció mindenki ügye, senki sem hagyható figyelmen kívül.

Az elgyermekiesedés veszélye

„Egy márka dolga, hogy ne az egyént nézze, hanem a közösséget, az egész országot. Minden márka felelőssége, hogy hogyan hat az őt körülvevő társadalomra. A márkák alakítják a tömegkultúrát, és mi nem vulgarizálni, brutalizálni, hanem magasabb szintre emelni szeretnénk azt. Kérdés, mennyire hagyjuk szélesre nyílni az ollót a technológia adta lehetőségek és a társadalom technológiai tudása között. Mi Magyarországon szeretnénk nem nyílni hagyni, hanem összecsukni az ollót” – jegyezte meg Szabó Béla, aki egy másik aktuális jelenségre, a társadalom infantilizációjára is felhívta a figyelmet.

A korunkra jellemző elgyermekiesedés abból ered, hogy rengeteg ingert kapunk, a technológia gyakorlatilag mindent a kezünkre játszik, leegyszerűsít, megkönnyít. 

Ezért egyre kevesebbet kell gondolkodnunk, a világ komplexitásával nem olyan szinten foglalkoznunk, ahogy azt a korábbi generációk tették. 

A világ értésének szintje ezért ellaposodik – az infantilis itt már nem egy aranyos, jópofa, hanem egy túl egyszerű, lemaradt gyermeket jelent. Ráadásul hedonista módon is élünk, amit jól mutat, hogy például a televízió immár teljes főműsoridőben szórakoztat, nem ismereteket terjeszt.

Élet a buborékon kívül

„A Telekom új kisfilmjének két főszereplője, a két kislány a jövőt szimbolizálja. Azok a felnőttek pedig a múltat, akik elszakítanák őket egymástól, mondván, maradjunk csak otthon, a saját buborékunkban, ahogy eddig, mert a világ azon kívül egyre bonyolultabb” – magyarázta Remete Tibor. – Pedig pont akkor tarthatunk lépést a világgal, ha a buborékokat szétbombázzuk, és elkezdünk összekapcsolódni. A buborék csak a komfortérzetnek jó, közben a világ felborul mellettünk. A két kislány viszont jobb jövőt akar, nem elszigetelődést. Másképp akarnak működni, együtt csinálni mindazt, ami jó.”

A szakember figyelmeztetett, hogy a fiatalok nemcsak átszoktak a vizuális világra, de egyre gyorsabb tartalomfogyasztókká is válunk. Egy friss felmérés szerint ma már 2,7 másodperc alatt eldöntjük az interneten, egy tartalmat megnézünk-e vagy sem, eléri-e az ingerküszöbünket az adott poszt, cikk, videó. Emellett kicsit alvajáró társadalom is lettünk: bejár mindenki valahová dolgozni, ott csinál valamit a saját „silójában”, majd hazamegy, és nincs már energiája kapcsolódni, feltölteni magát.

„Pedig az idő kivételével bármi mást tudunk növelni: a tudást, az értékeket, az erőforrásokat. 

Törjük hát szét a silókat, a gátakat, a buborékokat, próbáljunk meg kapcsolódni! Ehhez proaktív attitűd kell, kíváncsiság a világra és egymásra. 

Mindent, ami ma történik, a múltból eredeztetünk, de ezzel csak arra keressük a magyarázatot, valami miért romlott el, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, a jövőt hogyan tegyük közösen jobbá. Csak akkor tudjuk együtt összerakni a jövőnk képletét, ha új sávokat nyitunk, amiken elindulhatunk egymás felé” – gondolta tovább a kisfilm üzenetét Remete Tibor.

Támogatott tartalom