„Adatmentésre jött?” – szegezi nekem a kérdést a recepciós, amikor az irodaház pultjához lépek, és jelzem, a KÜRT-höz mennék a negyedik emeletre. Ezen a ponton picit zavarba jövök, mert fogalmam sem volt arról, hogy az FBI-nak, hatalmas bankoknak, rangos gazdasági szereplőknek dolgozó céghez adatvesztéstől rettegő egyszerű halandók is betérhetnek. A KÜRT több mint 30 éve foglalkozik adatmentéssel, Kürti Sándor és testvére, Kürti János alapította 1989-ben. Az első időszakban mágneses adattárolók – például leejtett, roncsolódott vincseszterek – javításával foglalkoztak, aztán a kör egyre bővült. A cég sokszor bekerült a hírekbe, de a legnagyobb figyelmet talán akkor kapta, amikor a szeptember 11-ei terrortámadást követően menthetetlennek gondolt adatokat hoztak vissza. A segítségnyújtásból máskor is kivették a részüket: például a 2004-es távol-keleti cunami, a 2005-ös New Orleans-i hurrikán, majd a 2010-es magyarországi árvíz után is hoztak vissza adatokat. Bár ma is több mint 3000 mentési és helyreállítási feladattal birkóznak meg évente, forgalmuknak 90 százalékát már nem ez adja, hanem az informatikai tanácsadás. Ennek célja az adatok biztonságos védelme.
Kézfogás az USA elnökével
A KÜRT csak titoktartási nyilatkozat mellett ment adatot, a cég munkájáról információkat egyedül az ügyfelek adhatnak ki. Az FBI-ról is csak azért tudhatunk, mert a szeptemberi 11-ei terrortámadás után George Pataki, New York állam akkori kormányzója nyilvános köszönőlevelet írt, és abban szerepelt ez. Pár nappal később a CNN is megjelent a cégnél, Kürti Sándort pedig George W. Bush, az Egyesült Államok akkori elnöke is fogadta. Az akkori adatmentés azért volt hatalmas siker, mert a New York közepén álló ikertornyokban végezték a fejlesztéseiket a világ legnagyobb pénzügyi szervezetei. Szellemi alkotásaiknak, kutatási eredményeiknek, pótolhatatlan információiknak azok bizalmas jellege miatt nem voltak másolatai, nem volt semmi, amiből azokat vissza lehetett volna nyerni. Amikor a terrorcselekmény után egy környékbeli szigetet úgymond leborotváltak, és azon 5-10 centi vastagon szétterítettek mindent, ami az épületekből megmaradt, kikotorászták az adattárolókat is. Ekkor ajánlotta föl segítségét a KÜRT, hazánk washingtoni nagykövetségén keresztül, az amerikai védelmi központ pedig élt a lehetőséggel.
Hanyag felhasználók
„Az adattároló-javítás ötlete testvéremtől, Kürti Jánostól származik, aki villamosmérnök. Még 1979-ben jegyezték be a »Mágneses adattárolók javítása« szabadalmát” – mondja Kürti Sándor, a KÜRT Zrt. elnöke. A nyugati világban ilyesmivel nem foglalkoztak, az adattárolót egyszerűen eldobták, és vettek egy újat. Még a rajtuk lévő adatok miatt sem aggódtak, mert akkoriban az adattárolás még olyan kezdetleges volt, hogy a vincsesztereken pótolhatatlan adatok lényegében nem voltak. Másrészt az informatika közelébe a ’70‑es évek végén csak kevesen jutottak, akiket szigorúan fegyelmeztek, hogy gondosak legyenek az adattárolókkal. Az ilyen eszközökkel a legnagyobb probléma még ma is az, hogy a felhasználók hanyagok. Ahogy Kürti Sándor fogalmaz: ha az emberek fegyelmezettek lennének, a KÜRT lehúzhatná a rolót.
Vissza a kezdetekhez
Az adattárolókkal Kürti János a munkája miatt foglalkozott, de a történet nem a javítással kezdődött. „A testvérem az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában dolgozott, és amikor az állam a ’70-es évek végén egy számítógépes licencet vásárolt a franciáktól, a honosítás jogát ők kapták. Az akkori szocialista országok legkisebb számítógéptípusát gyártották itthon” – meséli Kürti Sándor. Testvére beszélte az összes nyelvet, amire ehhez szükség volt – a franciát és az oroszt, de tudott angolul és spanyolul is –, így kiképezték az adattárolásra, kijárhatott a világ legjobb gyártóihoz. Kürti Sándor ekkor még mással foglalkozott: ő 1966-ban kezdett a Veszprémi Egyetemen, ahol vegyipari folyamatok automatizálása szakon végzett. Tanulmányi ideje alatt került az egyetemre egy hatalmas számítógép, amit a lengyelek gyártottak. Az eszköz nagyon érdekelte, a diplomáját már azon készítette, a doktorija is ahhoz kapcsolódott.
Kürti Sándor - Kép: Páczai Tamás
A számítógépektől akkor sem szakadt el, amikor Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál kezdett dolgozni. Ott két komoly projektje is volt, az egyik a motorbenzingyártó üzem teljes átépítése. Emiatt két évet tölthetett Moszkvában, az oroszok egyik legféltettebb titkaival dolgozó rakétairányítási intézetben. Innen hozta haza azt a matematikai modellt, ami kellett a motorbenzingyártás optimalizálásához. Egy üzem számítógépes irányításának tervezésével töltött hosszabb időt Angliában, a Honeywell európai központjában is. Emiatt is köszönhet sokat Százhalombattának, ahol rengeteget okosodott. Viszont ’85-ben kirúgták.
Az embargó napos oldala
Testvére ekkor még az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában dolgozott, de egy mezőgazdasági üzem melléküzemágánál mágneses adattárolók javításával is foglalkozott. Magyarországra ekkor már sok nagy teljesítményű gép jött be, itt voltak az IBM csúcsgépei is, olyat használt Kürti Sándor is Százhalombattán. Beszerzésükhöz szigorú engedély kellett, mert szerepelt a COCOM-listán, ami a keleti blokk országait sújtó kereskedelmi embargó volt. De hiába hozhattak be három ilyen gépet – Százhalombatta mellett a KSH-hoz és a Győri Vagon- és Gépgyárba –, pótalkatrészekre, így új adattárolókra nem volt engedély. Emiatt jött volna jól a javításhoz Kürti János bejegyzett szabadalma. A gond az volt, hogy az IBM, amely akkor már működhetett Magyarországon, közölte a gépeiket használó magyar vállalatokkal: ha használják Kürti szabadalmát, megszűnik a gépeikre a garancia. „Én ekkor már Jánossal dolgoztam, és úgy éreztük, összeomlik a világ. Viszont két hónappal később egy alkalmazott hanyagsága miatt tönkrement több mint száz adattároló az IBM központjában. Mivel azok behozatalára ők sem kaptak engedélyt, egy levélben megkérték Jánost, hogy javítsa meg az IBM valamennyi hibás adattárolóját” – meséli Kürti Sándor.
Nemzetközi vizeken
A testvérpár ’89-ben alapította meg a KÜRT-öt, ami a Magyar Optikai Művek fejlesztőgárdájával és a Központi Fizikai Kutatóintézet szakembereivel indult. A MOM akkoriban egy csúcstechnológiai üzem volt, a németekével vetekedett, mágneses adattárolókat is gyártottak ott. A testvérpár már ’90-től kijárt az Egyesült Államok informatikai kiállításaira, majd a németországi CeBIT-re. Akkor kezdtek el először adatmentésről beszélni, amikor még csak adattárolót tudtak javítani. A nagyobb piacokra azért is tudtak belépni, mert nemcsak egy-egy apró részlettel foglalkoztak, hanem minden adattárolási problémával. Olyanok voltak, mint egy hatalmas kórház, ahová bárkit betolhatnak bármilyen betegséggel. Ma is csak két-három hasonló cég van a világon. Van külföldi leányvállalatuk, több államban jelen vannak, de elhagyni egyszer sem akarták az országot, hiába látták ezt másoktól.
„Emlékszem, egyszer egy egyetemista fiú beszédült hozzánk, még a ’90-es években. Mondta, hogy belebolondult a vincseszterekbe, tudnánk-e adni neki egyet. Akkor ezt aranyárban mérték, de találtunk egy rosszat, és odaadtuk neki. Beleszeretett ebbe az egészbe, ösztöndíjat kapott Amerikába, majd elment dolgozni a világ legnagyobb adattároló-gyártójához, ahol vezető lett. Nagyjából tíz éve haza akart jönni, hogy a gyerekeit megtanítsa magyarul, és megkeresett minket azzal: fölvennénk-e. Aztán körülnézett, és azt mondta: ha a KÜRT Amerikában lenne, tízszer vagy százszor nagyobb lehetne. De mi maradtunk. Tamás fiam például a KÜRT Akadémiát vezeti, ő a családi vállalkozásokba szeretett bele” – mondja Kürti Sándor.
Versenyistálló helyett segítség
A KÜRT-höz alapítvány is kötődik, ez hozta létre a KÜRT Gimnáziumot. Az ötletet az adta, hogy ’90-ben besétált a céghez Herczeg Éva azzal, hogy neki van egy tanári kara, de iskolája nincs, tudnák-e támogatni. Így született a gimnázium, amelyet nem versenyistállónak szántak, hanem olyan iskolának, ahol több segítséget kap az, akinek többre van szüksége. A KÜRT egy másik alapítványt is létrehozott, annak története is érdekes.
„Egy komoly állami megbízást kaptam ’96 magasságában, sikerdíjért. Összege 12 millió forint volt, de nem akarták kifizetni, mert nem sokkal előtte volt a Tocsik-ügy, ami a sikerdíj mértéke miatt büntetőügy lett” – emlékszik vissza Kürti Sándor. Ekkor azt mondta: rendben, akkor följelenti az állami céget, amely őt megbízta. Erre új megállapodást kínáltak, nem sikerdíjasat: mondta, hogy rendben, de akkor kicsit drágább lesz, 14 millió. Viszont azt kérte, hogy a pénzt ne neki adják, hanem egy alapítványának. A díjat kifizették, a KÜRT pedig létrehozta a Veszprémi Egyetemen a „Hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású gyerekek oktatásáért” Alapítványt. Ennek célja a tehetséges, de hátrányos helyzetben levő diákok támogatása, az összeget is erre fordították. E történethez tartozik, hogy Kürti Sándornak még a Veszprémi Egyetemen volt szobatársa egy roma fiú, aki a nulláról fölküzdve magát elvégezte az egyetemet, és oktatóként maradt ott.
Marci és az informatika
És mire a legbüszkébb Kürti Sándor? Hogy rengeteg dolgot megtanulhatott, és lehetőséget kapott arra, hogy jó néhány gyerek elindulását, talpra állását segíthesse. Rengeteg története van, köztük Marcié, akinek anyukája több mint 10 éve kereste meg egy levéllel. Megírta, hogy kisfia megbukott, ötödikben évet is ismételt, sehogy sem tudja összeszedni magát. A fiút Kürti Sándor terelgette, hozzá járt be a céghez, majd messze az elegendő pontszám fölött került be az egyetemre informatikusnak. Marci édesanyjának egykori levele ma is fönt van az iroda falán, a Széchenyi-díj és a számtalan üzleti és szakmai elismerés tőszomszédságában.
Miért lett a KÜRT hungarikum?
A KÜRT nem terméket állít elő, hanem szolgáltatást nyújt, amit nem lehet fizikai valójában megmutatni. Viszont a szolgáltatásoknál a reputáció fontos, kell, hogy a cégről valami miatt beszéljenek. Ezért is tanulmányozta a hungarikum-törvényt Kürti Sándor, amikor az 2012-ben megjelent. Ezt követően kezdték el összeállítani a dokumentációt, a KÜRT pedig 2014-ben be is került a hungarikumok közé. Amikor Kürti Sándort Fábry Sándor a műsorában megkérdezte, milyen érzés kolbászok és borok között ebben a gyűjteményben lenni, ő egyszerűen válaszolt: nagyon jó.
Mágneses varázslat
A világ nem papíralapon tárolt adatainak 85–90 százaléka ma is mágneses adattárolókon van. „Máig ez a legbiztonságosabb megoldás, az ilyen eszközök előtt még most is hatalmas jövő áll. A legnagyobb fejlesztők 2050-ig ezekkel terveznek, és még rengeteg ötletük van” – mondja Kürti Sándor. A nem mágneses, hanem úgynevezett töltés típusú adattárolók – ilyen például az SSD – szilíciumlapkák. Ezek maximum 100 ezer adatbeírást viselnek el, és így egy idő után tönkremennek. A mágneses adattárolókkal nem ez a helyzet, azokban elképesztően különleges körülmények között történik az írás és az olvasás. Emiatt lehet bennük egészen pici méretben rengeteg adatot tárolni egészen addig, amíg az emberi hanyagság – például egy földhözcsapás – miatt meg nem sérülnek.
A cikk megjelenését támogatta:
