Mégis kinek és mikor kell gyógytorna?

A válasz akár lehetne az, hogy mindenkinek. A gyógytornának bizonyos elemei egészségmegőrző céllal végezhetők, sőt ajánlhatók, szabadidős tevékenységbe beépíthetők. Ezen gyakorlatok célja a helyes testtartás, a testtudat kialakítása, amely játékos, csoportos formában már kisgyermekkorban elkezdhető.

Betegség, sérülés esetén azonban már nem ilyen egyszerű a válasz. A mozgásterápia és gyógytorna a terápia része, amelynek vannak indikációi és kontraindikációi.

Ilyen esetben orvosi indikáció kell a gyógytornához, azaz szakorvosi elrendelés és felügyelet nélkül nem kezelhet beteget a gyógytornász. Ez még működik, ha a felnőtt vagy a gyermek egészségügyi ellátás keretin belül kapja a gyógytornát. A szakorvos kiírja a kezelést és a kezelések számát, ezt követően pedig kontrollvizsgálaton dönt a további kezelés szükségességéről. Sajnos a magángyógytornánál ez sokszor elmarad, a szomszéd, rokon tanácsára keresnek sokan gyógytornászt, anélkül, hogy orvoshoz fordulnának például egy derékfájás miatt. A panaszok okának kiderítése nélkül pedig akár súlyos következménye is lehet a gyógytornának. Egyes társbetegségek, (pl. magas vérnyomás, visszerek) a gyógymódot szintén befolyásolják, fennállásuk esetén ellenjavallt is lehet a gyógytorna vagy bizonyos speciális kezelés.

A terápia fontos része

Gyermekek esetében egy-egy baleset, műtét után szükség lehet gyógytornára, hasonlóképpen mint a felnőtteknél, ami általában az egészségügyi ellátásban hozzáférhető. Itt is fontos a kivizsgálás és a szakorvosi javaslat. Például a kezdetben banálisnak tűnő hanyag tartás vagy gerincferdülés mögött ortopédiai kezelést igénylő gerincbetegség, vagy neurológiai betegség is állhat, mindkettőnél a terápia része a gyógytorna, de más a terápiás módszer, különbözőek a gyakorlatok. Súlyosabb esetekben vagy általában az idegrendszert érintő betegségeknél (pl. születés körüli agysérülés), ahol mozgási és értelmi képességek elmaradásával lehet számolni, komplex rehabilitációs, habilitációs terápia szükséges, amelynek egy része a mozgásterápia.

Egymást segítő szakemberek

Jelenleg mozgásterápiát három különböző szakember végezhet: gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus. Sokszor még a szülő sem tudja, a gyermekét ki kezeli. A gyógytornász egészségügyi végzettség (orvosi egyetem egyik tagozata), a konduktor (Pető Intézet) és a szomatopedagógus (gyógypedagógiai szak) pedagógiai végzettség és pedagógiai alapokra épül. Mindháromnak megvan a maga helye a terápiában, és optimális esetben, ha szükséges, mind a gyógytornász, mind a konduktor vagy szomatopedagógus együtt, egymást segítve (és nem egymás ellen) kezelik a gyermeket.

Nincs két egyforma gyermek

Számos, a gyermekek mozgás- és értelmi fejlődését segítő mozgásterápiás módszer hozzáférhető jelenleg Magyarországon, sajnos ezek közül kevés elérhető az egészségügyi ellátáson belül (OEP-finanszírozással). A teljesség igénye nélkül: Dévény torna (DSGM), HRG, TSMTI-II, Huple, Szenzomotoros integráció, Therasuit, Bobath. Ezen terápiák mindegyikére igaz a fenti szabály: „kérdezze kezelőorvosát”.

Nincs két egyforma gyermek, még akkor sem, ha a diagnózisuk azonos.

A károsodás mértékétől, helyétől, a tünetektől és a kísérő betegségektől függően kell kiválasztani a speciális kezeléseket. Sajnos ezen terápiák többnyire komoly anyagi terhet rónak a családra, főleg mivel hosszú éveken, akár életen át tartó mozgásterápiás kezelésre van szükség a fejlődéhez, az elért állapot megtartásához. Tudni kell, hogy egyik sem csodamódszer és nem biztos, hogy a legdrágább, a legmesszebb lévő és a legújabb a legjobb. Az itt felsorolt módszerek neuroélettani alapjait ismerjük és hatásosságukat tanulmányok is alátámasztják.

Ki tud a terápiákban eligazodni?

Ha a gyermek fejlődése, betegsége miatt felmerül a mozgásterápia szükségessége, esetlegesen speciális terápiát javasolnak, érdemes mozgásszervi rehabilitációs szakorvoshoz fordulni, tanácsot kérni. Befejezésül még egy fontos tanácsot fogadjanak el: a speciális gyógytorna és mozgásterápiás módszerek külön képzésekhez kötöttek, és erről az azt elvégző terapeuta írásos oklevelet kap. Még a mosógépszerelőtől is elkérjük a szakértelmét igazoló papírt, tegyük meg ezt a gyermekünket vagy családtagunkat kezelő szakembernél is!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

– Versénekmondó. Sajátos szóösszetétel, a verséneklő és az énekmondó szavakból. Mi a különbség a kettő között, egyáltalán el lehet-e őket szigorúan határolni egymástól?
– Azért is tetszett ez a szójáték, mert az ének szó benne a híd a két „tábor” között. Tinódi Lantos Sebestyén idejében még teljesen összetartozott a zene és a szöveg, Balassi is odaírta, hogy melyik dallamra szeretné hallani a verseit, de mára szinte teljesen kettévált a vers és a zene. Az énekmondók és a verséneklők segíthetnek megmutatni, hogy a versnek dallampárja, a zenének pedig szövegpárja is lehet. A műfaj számos kortárs képviselőjét ismerjük, de korántsem az összeset. Az 1969-ben indult Kaláka együttes ma is méltán népszerű, de például az 1974-ben alakult, ma is aktív pécsi Szélkiáltót kevesebben ismerik. Kevesen tudják azt is, hogy a Sebő-Halmos duó versénekléssel kezdte a pályáját. Sebő Ferenc egy nemrégen folytatott beszélgetésünk alkalmával pont azt mondta, hogy a magyar népdal maga az énekelt vers, azaz nem halt meg a műfaj évszázadokkal ezelőtt, hanem a népdallal örökítődött át. Szintén tőle tudom, hogy az általuk, a Kaláka vagy a Misztrál által képviselt énekelt vers műfaját Tersánszky Józsi Jenő író-költő kezdte el, aki a gazdasági válság idején saját verseit énekelte gitárkísérettel bérházak udvarán, és a lepottyanó pénzekből tartotta fönn magát.

Sebő Feritől tudom azt a történetet is, hogy Tersánszky Józsi Jenő még Babits-verset is megzenésített, mégpedig azért, hogy felvidítsa az akkor már erősen depressziós és nagyon beteg Babitsot. Bement hozzá a kórházba, eljátszotta a Szerenád című versét megzenésítve, és azt füllentette, hogy az egész város ezt a slágert énekli. 

Válaszolva a kérdésedre, szigorúan nem lehet különválasztani a két műfajt, de mégis érezhető, a más-más korokban született dallamvezetés. A 16–17. századi énekmondók hagyományát ma kevesen őrzik és mutatják meg a kortárs hallgatóságnak. A legjelesebb képviselője talán Kátai Zoltán volt, aki sajnos 2020 novemberében meghalt. Ő vallotta, hogy akkor lehet valaki jó énekmondó, ha az egész életét erre szánja.

– Másoknak pedig mindaz, amit például ő megmentett, forrás? Amolyan alapanyag a múzeumi tárlóból?
– Igen. A régi korok dalai sok esetben azért merültek a feledés homályába, mert erős identitásképzők voltak, és politikához, szakralitáshoz kapcsolódtak. Az Isten, a haza szeretete sok korban veszélyesnek számított. Ma az énekmondók világa újra felfedezhető és akár újra is értelmezhető új dallamokkal. Hiszem, hogy a vers és a dallam, politikai vagy vallási hovatartozás nélkül szakrális alkotás, és ez nagyon sok mindent determinál. Nemcsak azért tartom fontosnak a Versénekmondó oldalon megfogalmazott célt, mert lassan 25 éve magam is ezen a pályán vagyok, hanem azért, mert szeretném, ha 3 év múlva láthatnánk, mennyien vagyunk, akik magyar nyelven verseket éneklünk. Illetve fontosnak tartom, hogy megkérdezzük azokat a pályatársakat a műfajról, akiknek úttörő szerepe volt abban, hogy ma él az énekelt vers. 

Kép

Kép: Páczai Tamás

– A magyar nyelv sajátosságai, ritmusa, hangsúlyai meghatározzák a zenét, amelyre egy-egy vers megénekelhető?
– Minden vers megénekelhető, csak találkoznia kell a jó párnak, versnek és megzenésítőnek.

El tudok képzelni magyar verset hitelesen akár heavy metalban is. Különböző népek és stílusok zenéje is illeszkedhet egy-egy magyar nyelvű szövegre, hiszen minden szövegnek megvan a maga dallama.

És fordítva is működik ez, hiszen dallamra is írnak szöveget, nemcsak szövegírók, költők is. 

– A honlapon meghirdetett űrlapos felhívásra milyen kritériumokkal lehet jelentkezni?
– Egy megjelent lemez és a nagykorúság a két feltétel. Nem nagyon lehet más kitételt tenni, hiszen verséneklő és énekmondó végzettség nincsen. Dévai Nagy Kamilla a ’90-es évek végén tett arra kísérletet, hogy iskolai keretek között lehessen verséneklést tanulni, és ehhez annak idején számos pályatárs csatlakozott tanárként, de végül nem tudott akkreditált intézménnyé válni. Tehát ma még csak önmeghatározás kérdése az, ki énekmondó, vagy verséneklő. A versenekmondo.hu oldal fő célja a szakmai interjúk közzététele, amelyek laikusok számára is érthetőek, és melyekben szóba kerül többek között, hogy kinek miért fontos a verséneklés, és az is, hogy a színpadon a közvetítendő tartalom van az első helyen. 

– Nem így kellene lennie minden előadóművésznél?
– De, szerintem igen. 

– A titkos cél, hogy egy szakmailag kompetens csapatot gyűjts, egy későbbi képzés lehetőségéhez?
– Nem feltétlenül, bár fontos lenne az alapok elsajátításának lehetősége. Nagyon örülnék, ha elindulhatna egy akkreditált alapfokú vagy középfokú képzés ebben a műfajban is. De a mostani cél az, hogy lássuk, mennyien vagyunk, és az, hogy összegyűjtsük azt a szakmai élményanyagot, ami még elérhető hiteles forrásból. 

– Most is kaptam tőled egy kis könyvecskét dupla CD-vel, Pálos hangok címmel. Tavaly karácsonyra jelent meg, és gregorián énekeket, többszólamú kanciókat tartalmaz középkori forrásokból, illetve megzenésített verseket pálosokról, pálosoktól. Az jutott eszembe, hogy ezek a produktumok, a lemezek, a papír, a CD, amelyek az évtizedeken keresztül az énekek hordozói voltak, egyre kevesebb kézben forognak. A zenehallgatók tömege az internetre költözött át, ahol bármikor bármire rábukkanhatnak. Nem kezd ez kicsit hasonlítani arra, amikor a hőskorban az utcán járva csak úgy véletlenül meghallották az énekmondót? A könyvtáraknak meg ott vannak a dokumentumok.
– Szerintem nektek is fontos, hogy a Képmást kézbe tudjátok venni, amikor megjelenik. A fiamnak azt szoktam mondani, hogy itt van nekünk ez a sok könyv és ez a számtalan lemez, és ha lekapcsolják az internetet, akkor is fogunk tudni mit olvasni és hallgatni. Én szeretem a könyveket és a lemezeket, mint tárgyakat is. Abban, hogy a hatvanas évek végétől kezdve az énekelt vers népszerű lehetett, a hangfelvételeknek nagy szerepe volt. Az, hogy produktumok, lenyomatok készülnek, egy kornak a sajátosságai. Az internet világa ma már akkora információhalmazt tartalmaz, hogy nem biztos, hogy ki tudom csemegézni belőle, ami érdekel, persze ez egy könyvesboltra is igaz.

Hiszek a kis templomi koncertek megfogó erejében, ahol jobban megérinti az embert a zene, mint a buszon a fülhallgatóból. Viszont, ha koncert után hazavihetem a lemezt, vagy meghallgathatom az interneten, már része lesz az életemnek.

Hasonlóan az életem részévé válhat egy kis verseskötet is. Ilyen volt például nekem az ARJ válogatás, ami Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila válogatott költeményeit tartalmazta. Véletlen, vagy nem az, de a Misztrálban mind nagyon szerettük ezt a kötetet, és most pont azon dolgozunk, hogy egy hasonló szerkesztői elven alapuló válogatást énekeljünk lemezre.

– Ma a köteteket pótolja a megzenésített vers? A zene – amit ma gyakrabban és könnyebben fogyasztunk – szállítja a gondolatokat?
– Nem pótolja, de segíti. Sokféle zenét hallgathat ma az ember, és a többségén nem is gondolkozunk el, mert más célt szolgál, szórakoztat, relaxál, felpörget… de van, amelyik arra késztet, hogy tovább gondoljuk. Az énekelt versnek az egyik nagy csodája ez. Segíthet is, hiszen a gyerekek az iskolában sokkal könnyebben megtanulják a memoritereket általuk. Régi álmom, hogy az irodalmi szöveggyűjtemények mellé énekelt verses gyűjteményt is szerkeszthessünk, ami együtt kerülne a diákokhoz a könyvvel. 

– Foglalkoztat, hogy például a Misztrál dalait éneklik-e majd?
– Szerintem egy szerzőnek, előadónak nem kell azzal foglalkoznia, hogy az utókor emlékszik-e rá, mert a saját kortársai számára van feladata. Valaki kenyeret süt, más házat épít, valaki pedig gondolatot ad át. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem érdekel, tudják-e majd száz év múlva, mi az a Misztrál együttes, de nem ez az elsődleges. Amikor hasonlót kérdeztem Gryllus Danitól, akkor erre válaszként Kányádi Sándort idézte, aki azt mondta mindig, hogy majd 50 évvel a halálom után derül ki, hogy tényleg költő voltam-e, amikor majd a ti unokáitok tudják és szavalják a verseimet. 
Gyerekként hallottam egy gondolatot, miszerint száz év múlva senki nem él a Földön azok közül, akik ma élnek. Ez nagy rádöbbenés volt – a saját kortársaink muzsikusai vagyunk.

– … mondja ezt egy olyan művész, aki sokat foglalkozik a historikus hagyománnyal.
– Onnan merítkezünk, és közben meg kell teremtenünk a saját korunk hagyományait is. Nem lehet öncélú a művészet, és a hagyományt nem ápolni kell, hanem élni és éltetni. Mégpedig úgy, hogy részeseivé válunk mindannyian, közösen. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. márciusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

Rengeteg itt a jól karbantartott, igényes, tiszta zöld terület. Mindjárt a város szívében, a régi Népkert óriási fái között három árnyas, csudaklassz játszóteret találunk, ahol a forróságban is kikapcsolódhatnak, biciklizhetnek a gyerkőcök, ezt semmiképp sem szabad kihagyni.

Közel van ide a Herman Ottó Múzeum, amely rendkívül gyerekbarát tárlatával, a Pannon-tenger Múzeummal kápráztatja el a látogatót. Interaktív, játékos módon, észrevétlenül tanulhatnak itt a Kárpát-medence földtörténetéről, vulkánokról, ásványokról, de persze nem hiányozhatnak a kisfiúk kedvencei, a dinók sem, vagy épp a rudabányai őslénytani lelőhely leletegyüttese. A kiállítás régészetileg legjelentősebb része pedig a bükkábrányi lignitbányából tökéletes állapotban előkerült 7 millió éves mocsáricipruserdő – itt megismerhetjük az ősfák útját a múzeumig, a feltárásról és a szállításról is megtudhatunk több mindent. A sok megfogható, elindítható, mozgatható kiállítási darab mellett modern, (valóban működő!) infotechnikai eszköz segíti a gyerekeket a látottak jobb megértésében.

A belvárosban járva ne hagyjuk ki a gyerekek kedvencét, a villamosozást sem, amely egyben a legolcsóbb, legkényelmesebb városnéző alkalmatosság. Végigzötyöghetünk vele a Szinva patak mentén, gyönyörködhetünk a barátságos sétálóutca műemlék épületeiben, és bárhol leugorhatunk egy kicsit bámészkodni a helyes üzletek, kávézók forgatagában, vagy épp elfogyasztani egy kellemes ebédet valamelyik kerthelyiségben.

Miskolc gasztronómiája mára országos rangra emelkedett, bisztrók és ételbárok sokasága várja az éhes vándorokat, ám gyermekkel érkezők számára egyértelmű, hogy a Creppy Palacsintaház a legjobb választás. Sós és édes fogások tömkelege, gusztusos szószok, mártások, egészséges fogások közül választhatunk, és mind-mind palacsinta!

A jó ebédet pedig illik lemozogni, így hát muszáj lesz felkaptatnunk az Avasra is (csak 10 perc innen, menni fog!), erre a város fölé magasodó, kis vulkanikus hegyre, ahonnan tiszta időben messzire ellátni a futurisztikus, valaha szebb napokat látott kilátóból.

Visszafelé megnézhetjük a belváros legrégibb gótikus épületét, a református templomot, innen pedig érdemes a rusztikus pincesoron indulni vissza a belvárosba. Ősszel nagyon hangulatos a színes fák között, a jó levegőn gesztenyét gyűjteni és a régi épületcsodákban gyönyörködve „időutazni”, de persze tavasszal is érdemes idelátogatni, amikor megnyílnak a pincék, és gasztronómiai különlegességeket, finom borokat kóstolhatunk.

Kép

Kép: Wikipedia

Miskolcnak egyébként nemcsak a belvárosi része ilyen csodás, hirtelen nehéz is kiválasztani, merre induljunk a városközpontból, de az bizonyos, hogy a Miskolctapolcai Barlangfürdő bármely évszakban elsőrangú választás. A gyerekek garantáltan emlékezni fognak erre a helyre, ahol egy igazán különleges, a természet által zegzugosra formált barlangrendszer folyosóiban pancsolhatnak. A wellness szolgáltatások, az élménymedencék, a sziklafalról lezúduló víz hangja és a sejtelmes csillagterem miatt hamar megszeretjük majd ezt a helyet.

A fürdő környéke is festői, sétára csábító parkrendszer, már-már arborétum vár mindenkit a Hejő patak mentén. A Csónakázó-tó nevéhez hűen vízibiciklizésre és csónakázásra invitál, de ha csak hattyúkat lesnénk, vagy szaladgálnánk a platánokkal, ősszel aranyba burkolódzó páfrányfenyőkkel teleültetett ősfás ligetben, azt is bátran megtehetjük itt. A hőforrások táplálta, kisebb tavon még novemberben is sárga, bíbor, lila, hófehér, egyszóval színpompás vízililiomokban gyönyörködhetünk.

Ha itt felszállunk a Dotto kisvonatra, pár perc után az Avalon Parkhoz érünk, amely egy luxusszálloda komplexum a tölgyerdő kellős közepén. A lenyűgöző, ápolt park azonban bárki számára látogatható, belépődíj ellenében pedig egy 2500 négyzetméteres, maja tematikájú játszóház várja a gyermekeket, csúszdával, mászófalakkal, tornyokkal, kötélpályával. Iskolai szünetek, ünnepek idején pedig színvonalas, animátorok által levezényelt programok is színesítik a kínálatot. Nem utolsó szempont, hogy helyes büfé is üzemel itt (a forró csokira érdemes várni), kulturált mosdókkal és pelenkázási lehetőséggel. A parkban található Magyarország egyik legmodernebb elektromos gokart pályája, olyan, amilyentől tényleg leesik az állunk. Hatéves kortól, szülő felügyelete mellett lehet használni – apukák és kisfiúk álma!

Miskolc és környéke amúgy is mintha csak az aktív pihenés szerelmeseinek lenne kitalálva. A miskolctapolcai bobpálya ugyanis májustól szeptemberig este 10-ig várja a látogatókat, de érdemes kipróbálni a Kalandtúra Parkot is, mert ott szintén gyönyörű környezetben, jó levegőn erősíthetjük az izmainkat.

Kép

Kép: Wikipedia

Ugyanez elmondható a Lillafüredi Sport- és Kalandparkról is, hiszen egy miskolci pihenés alkalmával Lillafüred is kihagyhatatlan, noha minimum egy hetet igényelne, hogy teljes egészében bebarangoljuk: libegő, segway túrák, kötélpálya, ejtőgép, szabaduló szoba, kisvasutazás, barlanglátogatás, meseszép túraösvények várják az ideérkezőt.

Ha ennyi időnk nincs, csak egy délután kedvéért is érdemes felkeresni a Bükk lábánál fekvő DVTK Parkot (mindjárt a Kalandparkkal szemben), mert egyedi játszótere szakít a megszokott piros-sárga-kék EU-s látványvilággal, és gyönyörű, fából faragott játékeszközöket vonultat fel kicsik és nagyok örömére.

A játszótér és a mosdók használata ingyenes, külön szoptatós-pelenkázó helyiség várja a kismamákat, és a hatalmas étteremben, amelynek teraszáról jól rálátni a játszótérre, büféárakkal és bőséges meleg étel választékkal kényeztetik a betérőt, a parkolás pedig ingyenes.

Lillafüredhez hasonlóan Diósgyőr is szinte Miskolc külvárosának számít, annyira szerves egységet képez vele. A már említett villamossal fél óra alatt kizötyöghetünk a várhoz, amit tényleg vétek volna kihagyni. Évekig tartó, grandiózus felújítást követően 2014-ben adták át újra a nagyközönségnek, szóval aki gyerekkorában látta csak, rá sem ismer majd a nagyszerű épületre, amely már most is vetekszik bármely francia kastéllyal, pedig további nagy beruházás előtt áll. Idén például korszerű, hangulatos baba-mama szobát adtak át, ahol tápszermelegítésre, pelenkázásra és diszkrét szoptatásra is van lehetőség.

Kép

Kép: Wikipedia

A vár egyes helyiségeiben gyerekcsalogató tárlatokat rendeztek be, minden teremben tájékoztató táblák állnak a legfőbb tudnivalókkal, és érintőképernyős gépeken lehet játszani tematikus játékokkal vagy részleteiben is megszemlélni a térképeket, maketteket.

Gyerekeim nagy kedvence az illatos gyógyfüvektől hemzsegő, hangulatos boszorkánykonyha volt, de van itt fegyverszoba, vadászat terme, lakószobák, várkápolna és lenyűgöző lovagterem is, amely tanácskozások, békekötések színtere és építésének idején Közép-Európa legnagyobb ilyen célra használt csarnoka volt.

A vártörténeti kiállítást jól kiegészíti az a 3D-s film, amelyet a körpanorámás rondellában nézhetünk meg (gyerekkel érkezők garantáltan kétszer fogják végigülni), és nagyban segíti az időutazást a tárlatvezetéseket tartó jelmezes animátorok felbukkanása is. Fenséges látvány tárul a szemünk elé a magas toronyból kitekintve, így könnyen érthető, miért volt évszázadokig a királynék jegyajándéka ez a meseszép vár.  

Ha több órás vártúránk után még maradt a lábunkban erő, mindenképp keressük fel a Miskolci Állatkertet, amely a pécsihez hasonlóan fantasztikus adottságokkal rendelkezik, hiszen gyakorlatilag az erdőben van. Láthatunk itt szibériai tigrist, szurikátákat, marákat, gyűrűsfarkú makikat és még sokszáz állatot. Ahogy a legtöbb állatkertben, itt is lehet etetni és simogatni háztáji állatokat, biztos, hogy a kecskék és a birkák elvarázsolják majd a családot. Az állatkert egyik legklasszabb pontja a kilenc méteres magasles, amelyről csőcsúszdán lehet távozni, mellette rövid kötélpálya és egy tanösvény is várja a kicsiket.

Szóval ha eddig csak egy unalmas iparvárosként gondoltál Miskolcra, itt az ideje, hogy közelebbről is megnézd!

Filmeket, klipeket hoz össze társadalmi ügyek és segítő szervezetek mögött állva, de azt mondja, a film hasznos eszköz, hogy olyanok, akik nem látnak kiutat életük útvesztőjéből, magukra találjanak. Hisz abban, hogy szakemberek segítségével kell és lehet olyan filmeket alkotni, amelyek hasznára válnak a kezdeményezőnek és a közösségnek is. Hogy a jól elmesélt történeteknek ereje van, hatásukra a társadalomban erősödik az empátia, a civil szervezetek és ügyek ismertsége nő, az önkéntesek és adományok száma gyarapodik. Az Északi Támpont Egyesülettel forgatott társadalmi témájú kisfilmjeik sorra nyerik a díjakat a filmfesztiválokon is. De talán ennél is fontosabb az állami gondozottaknak tartott Önismereti Filmes Műhely. 
Az egész sok évvel ezelőtt kezdődött, egy marihuánafogyasztóknak szóló honlappal. A marketingtanulmányokat éppen befejező Bálint és barátai úgy gondolták, a drogprevenció első és legfontosabb lépcsőfoka a tájékoztatás. Így került Bálint a civil szférába, a drogprevencióba. A civil szervezetek többsége ennél jóval emészthetőbb témákkal foglalkozik, a kiskutyák vagy a beteg gyerekek segítése mindig könnyebben kommunikálható. A droghasználókat elítéli és felelőssé teszi a társadalom, így sokkal nagyobb kihívás a róluk szóló segítő kommunikáció.

A 2000-es évek elején, jóval a mai online programok előtt létrehoztak egy virtuális játékot, amelyben ha a karakter bűncselekményt követett el vagy droghoz nyúlt, a külleme és a képességei is megváltoztak.

A komoly szakértői háttérrel és minisztériumi támogatással megalkotott játék alapja az a gondolat volt, hogy egy olyan ügyben, amelyben pont a felelősség előli menekülés az érintettek célja, vigyék le arra a szintre a kommunikációt és a segítségnyújtást, ahol a játékon keresztül sokkal direktebben és hatásosabban átmegy az információ. Ez a nagyon újszerű kommunikációs program, ami még a betárcsázós internet korszakában tört be, sikert aratott szakértői körökben és a fiatalok között is. Sajnos, az internet egy olyan gyorsuló és fejlődő tér volt akkoriban, hogy állandó fejlesztésre szorult volna az újabb és újabb böngészőkkel való versenyfutás, erre azonban nem volt meg a háttér, így a program lassan elavult. 

Kép

Kép: Őszi Szilvia

Bálint időközben rádióműsort is indított a témában, szakértőket és érintetteket ültetve egy mikrofon elé. A műsor révén találkozott Nagy András újságíróval, aki épp egy Kis-nagy emberek című filmsorozatot készült csinálni hétköznapi hősökkel, és ehhez keresett partnernek civil szervezeteket. Bálint, aki mindig is híd volt alkotók és szervezetek között, itt is megtalálta a feladatot, és el is készült a filmsorozat Karmák címmel. A mára 11 részből álló kisfilmsorozat társadalmi problémákat, civil szervezetek dolgozóit vagy klienseit mutatja be, hétköznapi embereket, akik fáradhatatlanul küzdenek a nehézségekkel és nyújtanak kezet bajban lévőknek. A kisfilmek szinte azonnal meghívást kaptak filmfesztiválok és konferenciák programjába és sorozatban nyerték a díjakat. De ami ennél is fontosabb, elindult a kommunikáció sok, addig csenddel körülvett társadalmi problémáról, hátrányos helyzetű csoportról.

Ráadásul olyan konkrét eredményekkel is járt a kampány, mint hogy a sorozat egyik hőse, a szegénységben élő Virág Tünde egyéves ösztöndíjat kapott egy svájci finanszírozó segítségével. 

Az addig is társadalmi kommunikációval foglalkozó Északi Támpont egyesületen belül elindult a filmek gyártása, és kitermelődött melléjük egy olyan filmes és újságíróréteg, amelynek tagjai munkahelyükön nem tudták megélni a kreativitásukat. Itt bármilyen szívükhöz közeli témához megteremtik a hátteret. 
Bálint másik fontos ügye az Önismereti Filmes Műhely, ahol intézetis gyerekek profi filmesekkel készítenek közösen kisfilmeket. Ebből a fiatal filmesek is profitálnak, mert forgathatnak, kereshetik a kreatív megoldásokat, a gyerekeknek pedig az alkotás örömét adják, ami fejleszti az önértékelésüket, megtanítja a csapatmunka erejét, jövőképet ad nekik. A munka során életmintát is kapnak, és a tudást, hogy ha energiát raknak valamibe és megdolgoznak érte, annak eredménye lesz. Így született meg Chilton Flóra fiatal filmes rendezésében a gyerekekkel közösen írt és készített Válaszúton című film, amely sikerrel járja a komoly nemzetközi filmfesztiválokat is. 

Ahogy hallgatom Bálintot, érzem, ahogy egyre könnyebben veszem a levegőt. Mély meggyőződéssel mondja ugyanis, hogy amíg ennyi jó ember foglalkozik azzal, hogy a bajban lévőket segítse, addig nem lehet nagy baj a világban. 
Dolgozott cégeknél is korábban, de igazán az egyesületben találta meg önmagát. Míg a cégeknél termékek vannak, itt ügyek. Egy olajos magot vagy egy téli gumit eladni is érdekes feladat volt, de egy ügyben hinni lehet, és a hírét eljuttatni azokhoz, akik nem tudnak róla, de jobb lesz az életük attól, hogy megismerik.

Boldogabb, bár anyagilag bizonytalanabb élete van, amióta a nonprofit oldalon dolgozik. A fontos témák, a jó emberek, a hálás gyerektekintetek és megerősítő visszajelzések bőven kárpótolják.

Persze közben arról álmodik, hogy a kettő, a megbecsültség és az anyagiak egyszer együtt fognak járni.
Egy pillanatra megállt a kezem a billentyűk fölött… Bálintról akartam írni, de ügyekről meséltem. A cikk mégis róla szól. A láthatatlan emberről az ügyek mögött, aki összekötő híd filmes szakemberek és filmre érdemes sorsok közt, védőháló, hogy közben senki ne sérüljön, történetek vigyázója és a történetekkel beszélgetések indítója. Olyan beszélgetéseké, amelyek végén megértés és elfogadás vár. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. márciusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

Trendfordulóhoz közelít az ingatlanpiac

Míg az eddigi években a különböző lakástípusok mind hasonlóan népszerűek voltak az ingatlant vásárlók körében, addig ma – vélhetően a pandémia és az állami támogatások hatására – a hirdetési portál felmérése szerint egyre keresettebbek a nagyobb életteret biztosító otthonok.

A trendfordulót a családi otthonok iránti megnövekedett kereslet, valamint a kínálati árak eddig nem látott mértékű drágulása is alátámasztja.

Országos viszonylatban a családi otthonok 2021 első hat hónapjában mért átlagos négyzetméterára több mint 16%-kal haladta meg a tavalyi év azonos időszakában mért átlagárat. A különböző lakástípusok közül a téglalakások esetében a drágulás mértéke 9,5%, a panellakások esetében ez 7,4%-ot jelent. A hirdetési portál országos statisztikái alapján a kertes házak átlagos négyzetméterára január és június között 316 ezer forint volt, a téglalakásoké ezzel szemben 639 ezer forint, míg a panellakások esetében 428 ezer forint volt.

Akár tízévnyi átlagfizetésbe is kerülhet egy lakás Budapesten

Az elmúlt években leginkább a bérek és az ingatlanárak nem azonos ütemű emelkedése jelentette a legnagyobb akadályt az első lakásvásárlók előtt. A hirdetési portál statisztikái szerint akár tízévnyi átlagkeresetet is félre kellene tenni a fiataloknak, ha önerőből szeretnének ingatlant vásárolni Budapesten.

Igaz, a fővárosi ingatlanpiacon nem történt nagymértékű áremelkedés, de még így is szárnyalnak a kínálati árak. A portál adatbázisában található hirdetések alapján hat hónap alatt a téglalakások átlagos négyzetméterára 2,5%-kal emelkedett, míg a panellakások négyzetméterára hullámzó tendenciát mutatott, de az átlagár így is 4,4%-kal nőtt.

A fővárosban a különböző ingatlantípusok közül a kertes házak kínálati ára emelkedett a legnagyobb mértékben.

Az átlagár 8,2%-kal ugrott meg, ezzel több mint 600 ezer forintos négyzetméterárat kérnek a hirdetők a családi házak esetén. Egy fővárosi téglalakás esetében akár 50 millió forint is lehet a hirdetési irányár. A panellakások esetében is hasonlóan magas irányárakkal találkozhatunk, 30-35 millió forint lehet a kínálati ár.

Vidéken is érezhető a drágulás

Az állami támogatások, azon belül is a falusi csok hatására a vidéki ingatlanárak is dráguló tendenciát mutatnak.

Az ingatlannet.hu portál statisztikái szerint a nagyobb városokban, például Debrecenben vagy Győrben az áremelkedés akár kétszámjegyű is lehet a különböző ingatlantípusok esetében. Ezzel szemben a kisebb települések ingatlanpiacán kisebb mértékű a drágulás. Vidéken is a családi házak vannak fölényben, néhol akár meghaladva a 400 ezer forintos négyzetméterárat.

Milyen lehetőségekkel élhetnek ma a fiatalok?

A fiatalok ingatlanszerzési lehetőségét egyre több állami támogatás segíti, ilyen például a családi otthonteremtési kedvezmény, vagy a már említett falusi csok. Azonban fontos megjegyezni, hogy e támogatások csak akkor igényelhetők, ha a párnak már van gyermeke, vagy bizonyos időn belül teljesítik a gyermekvállalást. Emellett babaváró hitel is fordítható ingatlanvásárlásra, sokkal kedvezőbb feltételek mellett, mint a banki szolgáltatók által nyújtott hitelek. Természetesen érdemes spórolni az első lakásra, de érdemes kihasználni a fiatalok ingatlanszerzését segítő lehetőségeket is.

Anya nélkül

Adott egy testvérpár, akik még szándékosan sem különbözhetnének ennél jobban. Maggie gyönyörű, szőke hajú, hosszú combú, karcsú lány, akinek egyetlen mosolyától elalél minden férfi. Tudja is magáról, hogy milyen hatást gyakorol rájuk, s nem habozik ezt minél többször kihasználni. Ingyen italok, kósza pásztorórák, carpe diem életérzés. Az életében semmi stabilitás: nincs állandó lakhelye, képtelen egy állást huzamosabb ideig megtartani, abszolút üresfejű, buta libának tűnik, aki a környezetén élősködik. Rose ezzel szemben céltudatos, egyetemet végzett, komoly nő. Rendes állása van, mondhatni a munkájának él, látástól vakulásig az irodában robotol, s már-már olyan szürkének tűnik, mint a kosztümök, amiket visel. Nem egy kimondott szépség, nincs önbizalma, a magánélete pedig kész katasztrófa. Mindennek tetejében még csélcsap húgát is neki kell istápolnia, annak minden problémája az ő vállát nyomja.

A testvérek között komoly konfliktus támad, amikor Maggie nem tud parancsolni az ösztöneinek, s olyan dolgot tesz és mond, amivel vérig sérti a nővérét, s akkora árkot ás köztük, amit nem lehet csak úgy betemetni. Hirtelen nem számíthatnak egymásra többé, ami azért elszomorító, mivel ők ketten jelentették egymás számára a családot. Ugyanis a háttérben mindenféle lappangó, elnyomott, elfojtott titkok lebegnek, ki nem mondott, elhallgatott katasztrófák: egy távolba vesző nagymama, egy gyenge, alárendelt apa, egy szurkálódó, távolságtartó mostoha, és a „bezzeg” mostohatestvér, valamint egy halott anya emlékképe. Ezek a családi terhek eltérő módon hatottak a testvérek életére, így természetes, hogy a konfliktushelyzetet is merőben más módon kezelik. Maggie rég nem látott nagymamájához menekül, hogy kissé fellélegezhessen, s ott nem várt segítséget kap, igazi támogató, bátorító környezetbe kerül, ahol az önmegvalósítás nem csupán ábrándkép többé.

Végre részesülhet abban a tükröző figyelemben, egyfajta másodlagos anyai szeretetben, amit elhunyt édesanyjától a testvérével egyetemben sohasem kaptak meg. Shirley McLane lubickol ebben a nagymama szerepben. Valószínűleg sokan szeretnének egy ilyen karakán nagymamát, aki érzelmi biztonságot teremt, ugyanakkor gatyába ráz, és nem hagyja, hogy az ember lánya belesüppedjen az önsajnálatba. Nem oszt mindentudó tanácsokat, csak iránymutatást, és hagyja, hogy mi magunk bogozzuk ki a csomókat.

Egyforma nevelés – különböző gyerekek

A képernyő előtt ülve azt is megláthatjuk, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint ha egy családban valamelyik fél elkezd változni, az a többiekre is kihat. Maggie és Rose változik, és megmutatják nekünk, hogy bizony a kilónyi önbizalom és szépség, vagy a fegyelmezett munkaerő és sikeres karrier mögött is meghúzódhatnak sérelmek és gyengeségek, csak vannak, akik jobban tudják ezeket palástolni, illetve személyiségüktől és szocializációjuktól függően más módon rejtik véka alá a bensőjükben tátongó bizonytalanságot.

A film remekül bemutatja, hogy két édestestvér mennyire különbözhet egymástól, annak ellenére, hogy ugyanazon családban nevelkedtek, hasonló genetikai állománnyal rendelkeznek és azonos elvek mintájára nevelték őket.

Bár ugyanabba a családba születtek, az őket körülvevő légkör eltérően alakul. Fontos tudni, hogy ugyanazon történések különböző életkorokban másként hatnak ránk, illetve a szülők is másképpen viszonyulnak gyermekeikhez azok személyiségétől és születési sorrendjétől függően. Így a már csecsemőkorban is megjelenő személyiségbeli különbségek az idő során még tovább erősödhetnek a kezdetekben megmutatkozó temperamentumvonások, illetve a testvérsorban elfoglalt hely eredőjeképpen.

Nagy testvér és kis testvér

Rose iskolapéldája annak, amit a kutatások és szakkönyvek az elsőszülött gyermekek személyiségvonásaival kapcsolatban megfogalmaznak: komoly, felelősségteljes felnőtté válik, tökéletességre törekvése és maximalizmusa határozza meg mindennapjait, ugyanakkor kapcsolataiban gyakran szorongóan, félénken, bizonytalanul viselkedik. Mindennek az lehet az oka, hogy az első gyermek születésekor a szülők még tapasztalatlanok, így szorongásuk és bizonytalanságuk a gyermek személyiségfejlődésére is hatással van. Ezenfelül az elsőszülött gyermekkel kapcsolatban számos olyan elvárás él a szülők fejében, amely a kisebb gyermekek születésekor már nincs jelen, illetve a legnagyobb gyermeket előszeretettel bevonják a kisebbek nevelésébe, így hamar koravén felnőtté válik, különösen abban az esetben, ha a szülők komoly lelki problémákkal küszködnek, ahogyan Rose szülei is. Rose, annyi más elsőszülötthöz hasonlóan, nem akar csalódást okozni a szüleinek, felelősséget érez a húga iránt, és ezek az érzelmek határozzák meg az életét.

Kép

Részlet az Egy cipőben c. filmből

Ezzel szemben Maggie a család legkisebbjeként éli mindennapjait, sokkal lazább, viselkedése kevésbé beszabályozott, ami mögött az eltérő, jóval magabiztosabb szülői viszonyulás húzódik meg. Ugyanakkor nehezen önállósul, hiszen ő a kicsi, akit a szülők, illetve a család összes tagja elkényeztet, még a széltől is óv, akire mindenki gyermekként tekint, így nem csoda, hogy nehezen talál rá céljaira, illetve képtelen megvalósítani azokat, mivel megszokta, hogy bármilyen probléma adódjon is, valaki mindig intézkedik helyette.

Szülőként érdemes odafigyelni ezekre az apró buktatókra, és gondot fordítani arra, hogy az elsőszülött gyermeket ne terheljük túl, ne pakoljunk rá túlzott felelősséget, illetve ne várjuk el tőle, hogy kis felnőttként viselkedjen, hadd legyen neki is felhőtlen gyermekkora.

A kisebb gyermek nevelésekor érdemes figyelmet fordítani arra, hogy a helyzetével járó nagyobb szabadság mellett ő is kivegye a részét a feladatokból, és találjon olyan célokat, amelyekben sikereket ér el, amelyekért megdicsérhetjük és megerősíthetjük abban, hogy ő is képes önállóan megfelelni az élet kihívásainak.

Testvértükörben

Ahogy Rose és Maggie szép lassan rátalál önmagára, a közöttük lévő szakadék fokról-fokra egyre kisebb lesz, a különbségeik pedig szép lassan eltünedeznek. Egyre jobban közelednek valami eredő középponthoz, s mindjárt jobban átlátjuk, miért is, hogyan is testvérek ők. A változás közepette Maggie rátalál arra a testhezálló munkára, amelyet szívesen és jól csinál, Rose-t pedig elkezdjük szépnek, értékesnek, pótolhatatlannak látni, s közben szép lassan a múlt kirakós darabkái is a helyükre kerülnek. Mindez persze nem varázsütésre történik, amolyan hollywoodi stílusban, hanem igazán átérezzük, mennyire problémás az egyikük vagy a másikuk, ők is tudják ezt magukról, mégis ezzel együtt és ezen felül jó testvérek, legjobb barátnők, és ezt a köteléket semmilyen őrültség nem írhatja felül.

Mert bizony a testvérek között óhatatlanul felmerülhetnek feszültségek, féltékenység, rivalizálás és versengés. Szülőként olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy katasztrófaként tekintsünk ezekre a helyzetekre, pedig elkerülhetetlenek, mivel a testvérkapcsolatban tanuljuk meg, hogy miként lehet egy fontos, egyenrangú viszonyban (együtt)működni, hogyan viszonyulhatunk a másik félhez, illetve melyek azok a határok, amelyeket érdemes tiszteletben tartanunk.

A baráti kapcsolatok is gyakran a testvérkapcsolatok mintájára formálódnak, a közös játék, feladatvégzés, bandázás, versengés, összefogás és együttműködés során alakul ki, hogy miként fogunk ezekben a későbbi egyenrangú kapcsolatokban megnyilvánulni.

A kutatások eredményei szerint a számunkra fontos személyekkel hasonlóképpen kommunikálunk, mint ahogyan azt a testvérünkkel/testvéreinkkel tapasztaltuk, csak némileg finomabban, óvatosabban, hiszen ezekben a viszonyulásokban nincs meg a testvérkapcsolatnak az a biztonsága, amely miatt feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy olyan dolgokat is megtegyünk, amelyeket egy idegennel szemben soha nem engednénk meg magunknak. Ugyanis mélyen legbelül mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy bármi történjék is, a testvérünkre minden körülmények között számíthatunk, hiszen a vér soha nem válhat vízzé.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

- Hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra?
- Fenyőillatot érzek (nevet). Gyergyószentmiklóson éltünk szüleimmel és két lánytestvéremmel. Az édesapám, akit nagyon szerettem, hatéves koromban elhagyott minket, és másik családot alapított. Egyszerű munkásként nőttünk fel, kicsi korunktól fogva bevontak a feladatokba. Gondoztuk az állatokat, bárányaink meg tyúkjaink voltak, emellett jártunk az erdőre, mezőre takarni, gombászni. Eleven gyermek voltam; nagyon szerettem a természetet, a fáramászást. A szüleim vallásosan neveltek, de nem volt élő kapcsolatom az Istennel.

Ami otthon és az iskolában is jellemző volt rám, az a befogadás.

Emlékszem, harmadik osztályban egy új osztálytársunk érkezett, akit szeretettel fogadtam, és ebből a kapcsolatból hosszú barátság született. Szerettem másokkal megosztani, amim volt. Sajnos csak románul tanulhattam volna az ápolás szakon, amire vágytam, még a Ceausescu-érában. Asztalos szakmát végeztem így, és egy évig dolgoztam a bútorgyárban. Ezt követően eldöntöttem, hogy meglátogatom a Magyarországon élő rokonokat. Édesanyám nagyobbik testvére ’56 után jött ki Magyarországra, és itt alapított családot.

- Tervezted, hogy hosszabb távon itt maradsz, vagy csak véletlenül alakult így?
- Tizenhat évesen látogattam először Egerbe, és a város valamiért nagyon megtetszett. Már akkor szerettem volna itt maradni, de meg kellett várnom a nagykorúságot. Benne volt a pakliban, hogy maradok, ha találok egy jó munkahelyet. Szerintem az Úrnak terve volt ezzel, mert később itt találkoztam a szervita nővérekkel.

- Hogyan bontakozott ki a hivatásod?
- Egy téli napon Balog Gyuszi atya, a Fájdalmas Anya templom plébánosa a havat lapátolta, én pedig segítettem neki. A lapátra könyökölve sokáig beszélgettünk, és meghívott hittanórára. 1991 májusában erre a plébániára érkeztek a szervita nővérek. Mélyen megérintett az a miliő, amit ők teremtettek. Amikor időm engedte, szívesen mentem a kápolnájukba imádkozni, és felajánlottam a segítségemet a nővéreknek. A hittanórán fontos szerepet kapott, hogy éljük az igét ott, ahol vagyunk. A kórházban ételkiosztóként dolgoztam, és közben próbáltam megélni a szeretetet a betegekkel. Már nemcsak vasárnap jártam szentmisékre, hanem hétköznap is. Egyre inkább kibontakozott bennem az élő, szerető Isten képe, aki vonzott. 1992 húsvétján „divatbemutatót” tartottunk a plébánia folyosóján, ahol mindenki végigment a maga ruhájában.

Hirtelen rámutattam az elöljáró, a hetvenkét éves Damiana nővér ruhájára, és azt mondtam: „ez nekem jobban tetszik”.

Amikor éreztem a meghívást, először úgy gondoltam, nem vagyok rá méltó. Sok mindent találtam magamban, ami megijesztett, de Gyula atya a lelki vezetőm lett, és elindultam ezen az úton.

- Milyen tevékenységeken keresztül tudtad megvalósítani a küldetésedet? 
- A jelöltidő alatt néhány hónapig maradtam a kórházban ételkiosztóként. A nővérek a plébánián oratóriumot vezettek, nyári foglalkozást a gyerekeknek, abba is próbáltam belefolyni. Novíciaként nagy ajándék volt, amikor áldoztatási engedélyt kaptam. A kórházban az Élet Kenyerét kioszthattam a betegeknek, és meghallgattam őket. Nagyon megérintett, hogy Jézus rám bízza magát.

Kép

A nővérek az első időkben a magyar nyelvet tanulták, és ők is jártak a kórházba áldoztatni. Terveztük, hogy az idősgondozás lesz a feladatunk. Még jelölt voltam, amikor a nővérekkel felfedeztünk a szomszédban egy idős nénit. Felvállaltuk őt, mert olyan elhagyatottnak tűnt. Amikor felépült a rendházunk a templommal szemben, akkor a nénit is behoztuk. Nem volt vallásos, de a szolgálat és a szeretet hatására megtért. Emlékszem, amikor nem akart enni, együtt ettem vele egy tálból.

Az első fogadalmam után egy világi rendi testvérünknek meghalt a menye, és két árva lány maradt utána. Edit nővér megbeszélte a közösséggel, hogy próbáljuk magunkhoz venni a két árvát. A maklári plébániára kerültünk, ahol csatlakozott hozzánk még egy lány. Egy alkoholproblémás nőt is befogadtunk, így éltünk együtt egy éven át. A rend segített minket Firenzéből, de egyre inkább a saját lábunkra álltunk. Először Makláron alakítottunk ki gyermekotthont, de az az épület nem volt megfelelő. Végül Mezőkeresztesre kerültünk, ahová folyamatosan érkeztek a gyerekek. Az elején nem volt könnyű meghúzni a határokat a serdülők számára, de tényleg sokszor megtapasztaltam a jézusi mondást: „Aki befogad egy gyermeket a nevemben, az engem fogad be”. Közben elvégeztem a szociális gondozó és ápoló szakot, valamint a gyógypedagógiai asszisztens képzést is.
1999-ben egyesültünk a Magyarországon alakult Szűz Mária Szolgálóleányai Szervita Nővérekkel, akik átélték a szétszóratást, és hivatások hiányában a jövőt a velünk való egyesülésben látták.

Az örökfogadalmam után azt a küldetést kaptam, hogy Győrbe menjek, ahol a magyar szervita nővérek élnek. Úgy mentem, mint Ábrahám: minden nélkül.

Nagy ajándék volt a két közösség közti párbeszéd, összehangolódás. Közben a hittudományi főiskolán elvégeztem a hittanár szakot. Zsebedics József plébánossal kialakítottunk egy hittantermet, szerveztünk pásztorjátékot, farsangot, közös kirándulásokat, és egy kis közösség kovácsolódott össze. Az egyik iskola, ahová jórészt cigánygyerekek jártak, nehéz terepnek bizonyult, de érdemes volt időt és energiát belefektetni. Az egyik hittanosom ma már kispap a győri szemináriumban. Az áttörés úgy kezdődött, hogy leálltam a szülőkkel beszélgetni, és tanultam tőlük néhány mondatot cigányul. Húsvét előtt megmostam a gyerekek lábát, és megérintette őket, hogy valaki szeretettel hajol le hozzájuk. Egyik első osztállyal az irgalmas szamaritánust dramatizáltuk és beosztottuk, hogy ki kicsoda legyen. Egyszer én lettem az összevert ember, és segítségért kiabáltam. Mindenki visszaszaladt, hogy mi történt, és átöleltük egymást.

- Úgy tudtam, a szerzetesek zárt klauzurában élnek. Hozzátok mégis bárki bemehet?
- A családiasság a szervita rend egyik alaptulajdonsága, éppen a máriás lelkület miatt. A Covid alatt nem tudtuk megélni, de most is jöhetnek hozzánk a hívek zsolozsmára, szentmisére, rózsafüzérre, együtt megülni a rendi ünnepeket. Tavaly nyáron befogadtuk a plébániai napközis tábort. Ez azért volt jó, mert a gyerekek mellett a két idős nővérre is tudtunk figyelni, akik velünk élnek. A győri rendházban a befogadásból született a világi testvériség. Két éven keresztül rendszeresen megszállt nálunk néhány asszony, akik a hittan szakot esti tagozaton végezték. Együtt ettünk, beszélgettünk, közben pedig megismerték a lelkiséget. Kanizsán és Székesfehérváron szervita világi rendet alapítottak.

Kép

- A magyarság összetartozásának egyik szimbóluma a csíksomlyói búcsú. A gyökereid elérnek odáig?
- 18 évesen, amikor nyilvánosan lehetett menni, nemet mondtam a csíksomlyói Szűzanyának, és inkább a barátomat választottam. Később ennek a kapcsolatnak vége lett, és egyik barátnőm meghívott a CSIT-re, a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóra, aminek az volt a témája, hogy „Újjá kell születnetek”.

Nagyon megérintett a lelkigyakorlat miliője. A bűneinket papírra írtuk, és egy nagy tűzben elégettük.

Itt tett tanúságot a hivatásáról Böjte Csaba testvér. Érdekes egybeesés, hogy 2000-ben az örökfogadalmam is épp pünkösd vigíliáján volt, amikor a csíksomlyói búcsú. Nagyon szerettem volna ott lenni Ferenc pápa látogatásán, a jegyem is megvolt, de akkor haldokló nővértársamat kísértem. Így éltük meg a „Járjunk együtt” mottót.

- Mi az, amit magaddal hoztál otthonról, az erdélyi környezetből?
- A testvéri szeretetet, a szolgálatkészséget. Otthon megtapasztaltam az ökumenizmust, mert a testvérem férjének családjában többféle felekezet volt jelen. Egyik sem volt idegen számomra, hiszen természetes, hogy testvérek vagyunk. Ugyanúgy elmentem a református templomba vagy az adventista imaházba. A családban láttam azt is, hogy mindkét testvérem szépen megélte magyar-román kapcsolataiban a barátságot. A másik a derűs, humoros, góbés természet. Ez ma is megvan bennem, és sok nehézségen átvisz. A Jézus Szíve és Szent Anna búcsúkban jó volt megtapasztalni az összetartozás érzését a népviseletben és a közös imában. Nekünk a magyarságunkért küzdenünk kellett, és mindent megtettünk az egység megéléséért. Mi még voltunk kukoricafosztani és tolltisztítani, megtapasztaltam az egyszerű, közös munkát. A családban tanultam meg a másikon segítést.

- Eljöttél magyarként Romániából, az anyaországban pedig egyfajta nemzetköziségbe csöppentél a nővérek között.
- Egerben, a plébánián és Firenzében, a rendházban is úgy éreztem, hogy otthon vagyok. De a táptalaj az a közeg maradt, ahonnan jöttem. Látom az erdélyi emberek hagyományos, élő hitét, a lelkiségi mozgalmakat, szerzetesi közösségeket. Azt hiszem, a jövő Krisztusban van.

Fontos a magyarságunk, de nem csak magyarok vagyunk. Ha Isten oda helyezett minket, akkor testvérek is vagyunk.

Amikor szerzetességem 25. évfordulójára készülve, 2018-ban hálát adni mentem Csíksomlyóra, egy román rendőrrel beszélgettem olaszul. Akkor fordult meg a fejemben, hogy ha Csíksomlyó kegyhely, miért nem jönnek ide más nemzetiségűek, mint más kegyhelyekre? Egy évvel később maga Ferenc pápa és más nemzetiségű zarándokok is ellátogattak Csíksomlyóra. Nyitottnak kell lennünk. Krisztus és a Szűzanya nem csak a magyaroké. A rongyszőnyeg különböző színű elhasznált anyagokból áll, mégis milyen szép szőttes. Ilyennek kell lennünk nekünk is, ahová az Úr Jézus örömmel lép.

– Hogyan született meg a fesztivál gondolata?

Ákos: 2019-ben volt Cseh Tamás halálának tízéves évfordulója, aki erősen kötődött Kővágóőrshöz: közel 30 esztendőt töltött itt egy maga által felújított parasztházban. Évtizedekkel korábban sok híres ember és művész – jobb- és baloldali egyaránt – vett házat és költözött ide. A belőlük verbuválódott társaság gyakran összejárt „beszélgetőkört” alkotva. E kör tagja volt többek közt Betlen János, Cserhalmi György, Sára Sándor, András Ferenc, Ujlaki Dénes és Szomjas György is. A rendszerváltást követően a politikai ellentétek miatt a társaság kettészakadt, az összejövetelek elmaradtak. Ezután – közel húsz éven keresztül – a helyi kulturális élet meglehetősen szerény szinten zajlott. A legelső Kőfeszten tematikus emléknapot tartottunk: diófát ültettünk, padot állítottuk Tamás tiszteletére, a fotóiból és a grafikáiból kiállítást rendeztünk, kerekasztalt szerveztünk a Káli-medence egykori „bebíróinak” részvételével.

Szerettük volna ismét életre kelteni a kővágóörsi művészeti világot; egy olyan összművészeti fesztiválban gondolkodtunk, amelyben minden generáció és minden művészet iránt érdeklődő megtalálja a neki való programot – mindezt a minőségi kultúra égisze alatt.

A falu pozitívan fogadta a kezdeményezést, ezért 2020-ban ismét nekifogtunk a Kőfeszt megszervezésének, amelybe már Kékkút, Balatonhenye, Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Pálköve is becsatlakozott. Idén Salfölddel, Balatonrendessel és Monosz­lóval már tíz település vesz részt az ötnapossá bővült programban, emellett új helyszíneket is bevontunk. Ilyen a „Káli Álom” is a maga kamarahangulatával, nádfedeles házával és udvarával – igazán meghitt, családias légkört biztosít. A tavalyi évtől Szalonna – a fesztivál zenei vezetőjeként – tovább erősítette a magyar néphagyományokon és folklóron nyugvó koncepciót.

Kép

Kép: Szupkai Gábor/Kőfeszt

Szalonna: Tevékenységünk kezdetektől fogva az emberi értékeken és barátságokon alapult. Ákossal a táncházak során ismerkedtem meg, akinek a hagyományhoz és a népművészethez való kötődése mindig is jelen volt az életében. (Nem véletlen, hogy legkisebb fia hegedülni tanul tőlem.) Barátaim korábban már meséltek a Kőfesztről, amely a mai világban kuriózumnak számít – ugyanis nem kereskedelmi szemléletű rendezvény. Alapötlete, hogy a népművészet a maga „anyakörnyezetébe” kerül vissza; nem egy betondzsungelben próbáljuk elmagyarázni a lényegét, hanem kivisszük egyenesen a természetes közegébe, a falvakba. Ákossal sokat beszélgettünk erről, majd a Trianon százéves évfordulójára kiadott közös lemezünk következett, amelynek a zenei anyagát én állítottam össze, a prózai részt – esszéket, verseket – pedig Ákos.

– A Kőfeszthez szorosan kapcsolódik a család, az emberközpontúság és a közösségépítés fogalma. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ákos: A fesztivál gerincét saját kultúránk és hagyományunk adja, amely egyedülálló a világon. Népművészetünknek kézműves, táncos és sport vonatkozásait a mai napig őrizzük. Például Balatonhenyén a Korzenszky Tamás által megálmodott és 14 éve szervezett Mundruc kupa egy igazi „népfocitorna”, amely hatalmas közösségépítő erővel rendelkezik. Elmondhatom, hogy egy balatonhenyei nyaraló vásárolta a futballkapukat, a henyei képviselőtestület szerelte fel őket, s egyengették a focipályát – mindezt saját költségen. Munkát tettek bele. Éppúgy, mint Kővágóörsön, Köveskálon, Kékkúton. Ez a sok-sok dolog mind az összefogást igazolja.

Szalonna: A Kőfeszt nem véletlenül a nyugalom fesztiválja: a helybeliek örömmel fogadják, mert emberléptékű tudott maradni számos programjával, helyszínével együtt is. Fontos, hogy a résztvevőknek boldog perceket szerezzünk, hogy a közönség úgy menjen haza, hogy feltöltődött, és már várja a következő fesztivált.

Kép

Pál István Szalonna - Kép: Szathmáry Melinda

Kárpátalján rengeteg hagyományőrző tábort szervezünk, rendszeres oktatási tevékenységet végzünk karöltve a helyiekkel – sosem kívülről mondom meg, hogy mi történjen. Itt is ez az elv érvényesül: közösen alakítjuk a helybéliekkel a dolgokat.

– Mi a Kőfeszt elsődleges üzenete?

Szalonna: Az egész világunkra ráül a politika. A mi politikánk a hagyományba vetett hitünk, amely ezer esztendeje a miénk.

Merjünk büszkék lenni hagyományainkra, és adjuk tovább őket annak érdekében, hogy a magyar nyelv és kultúra hosszú évszázadokon át fennmaradhasson.

Ákos: Nem titkolt célunk, hogy a Káli-medencét a magyar folklór központjává tegyük, miközben nyitottak, befogadók maradunk. A Hagyományok Háza örömmel állt a kezdeményezés mellé – stratégiai partnerünkként saját szervezésű programokat hozott idén: köveskáli FolkUdvarában kézműves foglalkozások, koncertek, mesék, játékok várják az érdeklődőket.

– Térjünk is akkor rá az idei programokra. Ha jól tudom, közel 10.000 főt vártok most, és a fellépők köre is bővült. 

Ákos: Programunk szerdán indul a 75 éves Nagy Feróval és vasárnap zárul Navratil Andrea és Mali Katalin szentmise előtti „Mennyek királynéja” koncertjével, valamint a Káli-medencei sütiversennyel kibővített Magyar Ízek Utcája rendezvényével. Korábbi és rendszeres zenei fellépőink közül ott lesz Pál István Szalonna és Bandája, Ferenczi György és a Pesti Rackák, a Szent Efrém Férfikar, a Fonó zenekar és Pély Barna is. Immár harmadik alkalommal lesz jelen az eseményen önálló estjével Lázár Csaba a Magyar Katolikus Rádió vezető bemondója, aki Arany János balladái, Ady Endre versei után idén Nagy László és Nagy Gáspár műveiből fog verseket mondani Négyessy Katalin gordonkaművész kíséretében. Visszatérő vendégünk házigazda zenekarként az Erdőfű – egy igazi „veretes banda”, akik régebbi stílust játszanak, és a táncházakban, az udvarokban, a templomkertben és a Mundruc kupán is jelen lesznek.  Ne feledkezzünk meg a gyermekek nagy kedvencéről, a Fanyűvő játszóházról sem. Kiemelném még a Veszprém megyei Kiscsőszről érkező Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület kétnapos Pannon forgatagát, amely várja a kicsiket és a nagyokat egyaránt a kővágóőrsi sportpályán.
A Kőfeszt a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program és a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával valósul meg. Veszprém megye értéktárának, gasztronómiájának megismerése, népviseleteinek bemutatása és felpróbálása mellett népi ügyességi és sportjátékokban lehet majd részt venni, a színpadon pedig folyamatos folklórműsor lesz látható a Veszprém Megyei Néptánc Egyesület szervezésében.

Kép

Kép: Szupkai Gábor/Kőfeszt

Nagyon fontos az adatközlők vendégül látása. Fesztiválunk egyik „sztárvendége” a 85. évében járó Hideg Anna néni Ördöngösfüzesről, akit már tavaly el szerettünk volna hívni egy mesetáborba, de a Covid közbeszólt… Idén fellép majd a Kőfeszt Folkklubban, Berecz Andrást helyettesíti a Trianon-műsorban, de lesz külön felnőtteknek szóló pajzán mesékből álló estje és a kicsikről sem feledkezik meg. Megemlíteném még az erdélyi Heveder bandát is, akik Balatonhenyén és a Hagyományok Házának FolkUdvarában is hallhatók majd.

Újdonság erejével hat, hogy a komolyzene szerelmesei is megtalálhatják a számukra kedves programokat a Kőfeszten, hiszen a Liszt Ferenc Kamarazenekar idén is egy közvetlen, jó hangulatú minőségi koncertet ad az első napon a fűben heverésző érdeklődőknek a kékkúti templom kertjében délután 5-től, de a Szent Efrém Férfikar is fellép három alkalommal.

„Erdélyi zenészek” címmel nyílik meg, és lesz látogatható a fesztivál ideje alatt Kása Béla fotókiállítása Kővágóörsön. A tárlatban a művész a táncházmozgalom kiemelkedően fontos adatközlő zenészeit mutatja be, akikre ritkán vagy talán sosem fordul elég figyelem.

Ezt az anyagot egy 200 oldalas, igényes, keménykötésű album formájában is kiadjuk, amelynek a Kőfeszten lesz a bemutatója. Idén a hagyományőrzés jegyében a szegedi Nagy Gábor „Rokonok” című fotókiállítása lesz a főszereplő, középpontjában a dél-alföldi tanyavilág pásztoraival, juhászaival, gulyásaival, kondásaival. A gyerekek és a családok számára többek között mesemondással, kézműveskedéssel, dúdoló programokkal és lovagoltatással is készülünk. Esténként táncházban mulathatnak a táncoslábúak.

A Kőfeszt befogadó fesztiválként a Három Szerb Kávéház Szabadtéri kultúrbisztróját is bevette az idei programba, mint új elem. A Képmás-esteknek is már másodszorra ad otthont, három külön program is lesz ezen belül. Kerekasztal-beszélgetések, pódiumvita és a 30 éven át a fizikai értelemben kétlaki életet élő, közülünk nemrég távozott Szomjas György „Roncsfilm”-je is terítéken lesz.

Szalonna: Minden évben megpróbáljuk bővíteni a fellépők körét, de egy dologhoz konzekvensen ragaszkodunk: valamilyen úton-módon kapcsolódjon az adott produkció a gyökerekhez, a népzenei vagy egyéb népművészeti hagyományokhoz. Törekszünk arra, hogy a Káli-medencében született, vagy oda kötődő művészeknek teret adjunk, így van pl. harmadszorra a Salföld mellett élő Dresch Mihály, a köveskáli Szép Andrea fesztőművész is a programban. Vigyáznunk kell a fesztivál profiljára, de ez nem azt jelenti, hogy nem adunk teret pl. az egyszálgitáros versmegzenésítéseknek vagy a könnyűzenének, a rocknak. Ha az adott műsor, produkció kapcsolódik a fesztivál missziójához és egyben kellő nívót is képvisel, akkor örömmel látjuk.

Kép

Pál István Szalonna és Csúri Ákos - Kép: Szathmáry Melinda

Ákos: Tavaly a Kőfeszt volt a Balatonon az egyetlen nagyobb fesztivál. A Covid miatt rengeteg rendezvény elmaradt, ami jelentős bevételkiesést eredményezett a fellépői körben. Ezért számos megkeresést kaptunk potenciális fellépőktől, ami cseppet sem tántorított el minket a minőségi követelmények figyelembevételétől.

– A fesztivál fellépőinek és látogatóinak száma minden évben jelentősen növekszik az újonnan bevont településeknek köszönhetően. Nem nehéz megőrizni a kezdeti „intimitást”, személyességet?

Szalonna: A számok valóban nőnek. Fellépők tekintetében az elmúlt két évben meghétszereződött a létszám. Az mindenképp pozitívum, ha minél több olyan régiót, helyi közösséget tudunk bemutatni, amelyek kiragadják az embereket a hétköznapok sűrűjéből. Szerencsére a Kőfeszten vannak „menekülő útvonalak” – ezek már előre ki vannak találva, alakítva…nem fenyeget senkit a veszély, hogy órákig áll a falu főutcáján a dugóban.

Ákos: Nem félünk attól, hogy „élhetetlen” fesztivál leszünk, mert nem hajt minket a profitorientáltság. Az a fontos, hogy természetes közegben, kényelmesen lehessenek az emberek.

A minőségi produkció ugyanis megszűri a közönséget.

– A Határtalan Hangok Közhasznú Alapítvány szervezi a Kőfeszt Folkklubot is, amelynek eddig két sikeres rendezvénye is volt.

Ákos: A Kőfeszt kísérőprogramjaként júniusban vette kezdetét a klub, ahol mindig a fesztivál egyik helyszínén egy kellemes, programokban és élményekben gazdag délutánt lehet eltölteni. Minden hónapban olyan vendégek érkeznek, akik nemcsak a folklórt kedvelők számára fontos és értékes emberek, hanem életútjukkal, munkásságukkal példaértékűek lehetnek mindenki számára. Előadásokkal, koncertekkel, dal- és tánctanítással, kézműveskedéssel, jó hangulatú beszélgetésekkel várjuk a vendégeket, családias környezetben.
Július 18-án Hideg Anna néni énekelt és mondott mesét, és Navratil Andreával közösen dalt tanított.
A Veszprém-Balaton 2023 EKF által is támogatott rendezvény házigazda zenekara ismét Pál István Szalonna és bandája volt. A táncokat Szabó Csaba vezetésével a Tördemic Táncegyüttes fiataljai tanították.

Nem a Folkklubhoz kapcsolódik, de fontos megemlítenem, hogy Győr 2021-ben ünnepli királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóját. Augusztus 5. a Káli-medencében ezért Győr napja lesz. A kővágóőrsi sportpályán felvonulnak a barokk viseletbe öltözött hölgyek Kővágóörsön, emellett könyvbemutatók, színpadi produkciók, a városhoz kötődő képzőművészek kiállításai, pannonhalmi sörterasz, de a Győri Kékfestő Műhely is jelen lesz a fesztiválon.

A Veszprém Megyei Kormányhivatal jóvoltából idén is egy kormányablak busz segíti a hivatalos ügyintézést a Kőfeszt helyszínein: Kővágóörsön, Köveskálon, Kékkúton és a Pálköve-strandon.
További információ, részletes program: https://www.kofeszt.hu  

Sokan pusztán megerősítést várnak. Nem tervezték, csak úgy alakult, hogy együtt alszanak a babájukkal és tudni szeretnék, hogy nincsenek ezzel egyedül. Kriszti ezt így fogalmazza meg: „Tudod megvettünk előre mindent: kiságyat, légzésfigyelőt, mindent! Megnéztem egy tucat műsort, ahol elmondták, hogy a babának külön szobában a legjobb aludnia, és mi be is rendeztünk neki egyet. Igazán álomszép lett! Majd megszületett Bence, és a feje tetejére állt minden. Nem akart aludni, csak az ölemben, cicin. Mihelyt letettem, szinte azonnal felébredt.

Több éjszakát szunyókáltam át a fotelben, mire a párom közölte, hogy ez így nem mehet tovább: tegyem a mi ágyunkba a gyereket, mert így előbb-utóbb le fogom ejteni.

Mivel én is féltem ettől, kipróbáltuk. És láss csodát – aludtunk mind a hárman. Bence, ha felébredt, csak szopizott kicsit félálomban, vagy megsimiztem a hátát és már aludt is. A legfurább az volt, hogy a férjem, aki előtte kimondottan hánykolódva aludt, attól az éjszakától kezdve úgy feküdt, mint akit kivasaltak, pedig direkt nem is fektettem kettőnk közé a babánkat. Mégis érezte, hogy ott van velünk. Én csak azért vagyok itt, hogy tudjam: nem vagyunk ufók, és ez így teljesen normális…”

Lilla, aki várandós kismama, rögtön hozzászól a témához: „Tudod, én biztos vagyok benne, hogy normális, mert én is így aludtam gyerekkoromban! Az én szüleim voltak akkoriban az igazi ufók! Ők sem tervezték, csak hasfájós baba voltam, és rengetegszer kellett hozzám kelni. Anyukám kimerültségében azt mondta apukámnak, hogy ha még élő feleséget akar másnapra, akkor a következő sírást ő intézi. Apám pedig úgy döntött, hogy ő aztán nem fog a másik szobába ingázni, így hát odafektetett maga mellé, hogy kéznél legyek, ha meg kell nyugtatni. Nem kellett. Szegény anyám arra riadt hajnalban, hogy ez az ember tuti agyonnyomta azt a szegény gyereket, mert meg se nyikkant egész éjszaka. De semmi ilyesmiről nem volt szó, csak békésen szunyókáltam apukám mellett. Én is így szeretném majd altatni a babámat, velünk együtt, hogy biztonságban érezze magát!

Én arra lennék kíváncsi, hogy hogy működik ez majd testvéreknél?

Nekem nincs testvérem, mi viszont szeretnénk több gyereket is.”

Vanda, az öt gyerekes anyuka felkacag: - Na, azt hiszem, most én jövök! Háát. Nálunk van egy hálószoba egy hatalmas nagy matraccal. Mi vágattuk bele. Faltól-falig tart. Régebben volt franciaágy, de nálunk gyorsan egymás után születtek a gyerekek, és már nem fértünk el rajta! Az aktuális pici baba alszik köztem és a fal között – ott nincs semmilyen plüssállat, a párnám sem olyan nagy, süppedős. A falra tettünk falvédőt, így nem fázik a kis háta. Igazság szerint nagyon szeretjük ezt a megoldást, mert egy csomó helyünk marad a lakásban. Mindenre van elég terünk. Viszont a nagyobbak már kezdenek tényleg nagyok lenni, így nálunk most merült fel, hogy mikor is lesz ennek vége…? Hogyan költöztessük külön őket, és mikor?”

A teremben élénk morajlás. „Úgy látszik, olyan kérdéshez érkeztünk, ami mindenkit érdekel! – mosolyodik el Juci. „Igen, igen! Annyit kérdezik a nagyszülők, meg a barátnők: ez már mindig így marad?”; „És mi lesz velünk, a házas életünkkel?”; „És mi lesz vajon a gyerekkel: örökre ottmarad és anyámasszony katonája lesz belőle, aki soha nem költözik majd el otthonról?” – hallatszik minden irányból.

„Jól van, jól van, csak sorjában!” – csitítja őket Juci. „Tudjátok, a házasélet témakör az, amit nem értek. Mivel nem hiszem, hogy helyfüggő lenne. Ha nem kisgyerekeseket kérdeznénk, az egész világ alkalmasnak tűnik egy kis összebújásra, de ha megszületik a baba, mintha a szülői ágyra korlátozódna minden. Pedig a megritkult együttléteket nem az együtt alvás szokta okozni, hanem rengeteg minden egyéb dolog: a fáradtság, az új szerepek, a fókuszváltás…stb. sok minden. Megérne egy külön beszélgetést! Én röviden csak annyit szoktam válaszolni erre a kérdésre, hogy az első gyerekünk is velünk aludt, és az óta született még kettő! Ez általában hatásos!

Hogy mikor lesz vége? Ez csak rajtatok múlik. Mert nyilván mindenki szempontja számít, aki a családban van: az apáé, az anyáé és a gyerekeké is.

A nem velünk alvó rokonok véleménye nem ide tartozik! Megvárhatjátok, amíg a gyerek magától szeretne saját külön kuckót, vagy készíthettek is neki egyet, és finoman biztathatjátok, hogy próbálja ki délutáni alvásra. Vagy altassátok el ott, és ha szeretné, átjöhet éjszaka, vagy átmegy hozzá valaki, ha szól. Nálunk ez gyorsan zajlott. Megcsináltuk a gyerekszobát és betettünk három ágyat. Azt hittük, hogy a két nagy beköltözik, a másfél éves kicsi pedig marad velünk. Nem így lett. Ment ő is a nagyokkal. Majd visszajött, majd elment. Aztán egy-egy éjszakára a nagyobbak jöttek át. Majd ők is visszamentek. Később egymásnál aludtak. Most már csak nagy ritkán az bújik be hozzánk, aki épp rosszat álmodott. Ahogy elmúlik a szoptatós kor, a fogzós és a dackorszak is, ennek is vége szakad. Ezt csak így biztatásképp mondom!”

A termen megkönnyebbült kacagás fut végig. Még sok kérdés maradt megválaszolatlan, de a lényeg megvan: szabad hallgatni a szülői ösztönökre az együtt alvás témakörében is, és egyszer minden véget ér...

– Az ókori Agogé a spártai városállamokra jellemző kihívás volt, amelyen minden fiúnak át kellett esnie ahhoz, hogy a társadalom teljes jogú polgárává váljon. Egy olyan koncentrált testi és lelki próbatétel volt, amelynek szellemiségéhez nyúltak vissza a modern spártai versenyek szervezői. Ma ez egy 60 órán keresztül tartó kihívássorozatot jelent, amely időtartam alatt egyáltalán nem lehet aludni. 72 óra ébrenlét után már szignifikáns a maradandó károsodás lehetősége, hiszen az emberi agynak szüksége van a pihenésre. Egy megadott helyszínen, megadott felszerelési listával, 60 óra alatt végre kell hajtani mindent, amit a kiképzők utasításba adnak.

A Spartan Agogé olyan értelemben nem verseny, hogy nincsen első, második, harmadik helyezett. Itt tulajdonképpen két kimenetele lehet a dolgoknak: valaki vagy végigcsinálja, vagy feladja, esetleg kiesik, de tulajdonképpen így válik szét győztesekre és vesztesekre a megmérettetés. A fizikai és a mentális terhelés elemeit úgy illesztik össze, hogy minél előbb eljusson az ember egy olyan pontra, amikor fel akarja adni.

Az egész küzdelem voltaképpen itt veszi kezdetét: mit csinálok akkor, amikor olyan nehézségbe ütközök, amiről úgy látom, hogy nem fogom tudni megoldani. Innen kezdődik az egész kihívás önismereti része, ahol az ember kincset találhat.

Az egész az életet mintázza a résztvevők számára. Az emberi élet is hasonló, ahol előbb vagy utóbb mindannyian nehézségekkel vagyunk kénytelenek szembenézni.

– Szükséges-e egy ilyen típusú próbán, hogy valaki fizikailag nagyon jó állapotban legyen, vagy tulajdonképpen egy átlagos fizikumú, de mentálisan nagyon felkészült ember is jól tud teljesíteni?
– Ez egy fontos kérdés. Az Agogé megmutatta számomra, hogy az ember tűrőképessége és teljesítőképessége sokkal nagyobb annál, mint azt mi sokan gondoljuk. Sokkal nagyobb erőforrások állnak rendelkezésünkre, mint azt mi el tudjuk képzelni. Emiatt gondolom úgy, hogy ha valaki szellemileg acélozott, egy átlagos fizikummal is végig tud csinálni egy Agogét. A megmérettetésen való részvételhez azért végre kell hajtani egy tesztet egy kvalifikált edzőnél, de ennek az az oka, hogy vannak egyéni és csapatkihívások is, és nagyon fontos, hogy ne húzzon vissza egy csapatot egy-egy olyan tag, akinek a fizikai felkészültsége jóval elmarad a többiekétől.

Kép

Kép: Spartan Agoge

– A Spartan Agogé teljesítéséhez mi a legfontosabb képesség ön szerint?
– A mentális erő és az elszántság. A 60 óra vége felé körülbelül 56 óránál jártunk, amikorra nem aludtunk semmit, és minden versenyben lévő a tűrőképességén túl járt. Aznap már megmásztunk több hegyet, tikkasztó meleg volt, éppen jöttünk le a Zeusz-hegyről, és láttuk a távolban Naxosz városát, körülbelül 20–25 kilométerre tőlünk. Tudtuk, hogy nagyjából pár óra van hátra a kihívásból, és azt gondoltuk, egy busz elvisz minket a városhoz, ott biztosan lesz még valami feladat, de teljesen kizártnak tartottuk, hogy nekünk lábon kell eljutnunk addig. Ha ott elmondták volna nekünk, hogy most teljes menetfelszerelésben még le kell futnunk egy félmaratont, akkor szerintem nagyon sokan feladták volna a cél előtt. De nem mondták el. Annyit mondtak, valameddig mennünk kell. Elképesztő, de azon a huszonegynéhány kilométeren már senki nem esett ki. Senki nem adta fel, mert hihetetlen tartalékok állnak az ember rendelkezésére, sokkal több erő áll rendelkezésünkre, ha nem adjuk fel.

Nagy igazság van abban, amikor azt mondjuk, a küzdelmeink döntő többségét, akár fizikai, akár mentális küzdelmekről beszélünk, az ember nem elveszíti, hanem egyszerűen feladja.

Száz esetből kilencvenkilencszer nem legyőz minket egy megpróbáltatás, hanem kellemetlenné válik, elveszítjük a hitünket abban, hogy meg tudjuk oldani, és egyszerűen feladjuk. Ha azonban az ember nem adja fel, akkor egészen elképesztő erőforrások nyílnak meg. Ez volt az egyik legfontosabb dolog, amire megtanított engem az Agogé, és az egész küzdelem koronája az utolsó néhány órás tapasztalat.

– Tervezi egyébként, hogy visszatér még hasonló megmérettetésekre?
– Nem tervezem. Azt láttam, hogy alapvetően kétféle ember jött az Agogére. Az egyik típusú, aki rendszeresen űz ilyen kihívásokat, a másik típusú úgy érzi, hogy ez olyan tapasztalat lesz, ami az élete aktuális fázisában fontos. Én az utóbbi csoporthoz tartozom, és tényleg nagyon sokat adott nekem az Agogé, de az életem halad tovább más irányokba. A könyvemben írok arról, hogy nagyon sok olyan trauma és nehézség ért gyermekkoromban, amikkel akkor meg kellett küzdenem. Az élet egyik legáltalánosabb tapasztalata, hogy nehézséggel és megpróbáltatással mindannyiunknak meg kell küzdeni, ezt elkerülni nem lehet.

Kép

Kép: Benkovics Péter

– Vannak, akik fölállnak a gyermekkorban elszenvedett traumákból, és elhatározzák, hogy egész más életet kezdenek. Vannak, akiknek ez nem sikerül, és egész életüket ez a trauma határozza meg. Az ön életében ez milyen nyomokat hagyott, és miért tartotta fontosnak, hogy újból és újból „kidolgozza” a traumát fizikai szempontból?
– A gyermekkorom legnagyobb szenvedéseit alkoholbeteg édesapám és az abból következő események okozták. Ezzel nem vagyok egyedül, a WHO adatai szerint Magyarországon legalább egymillió alkoholbeteg ember él, nekik legtöbb esetben van családjuk, gyermekeik, tehát potenciálisan több százezer vagy akár több millió sorstársam is van ebben az országban. Ennek ellenére ez egy agyonhallgatott téma. Tudományosan igazolt tény, hogy a gyermekkorban elszenvedett trauma jelentős módon kihat a későbbi életre, determinálhatja az ember életét, meghatározhatja, hogy milyen felnőtt lesz. Az én tapasztalatom is az, hogy ezek a sorsélmények valóban feltehetnek egy kötött pályára.

Ugyanakkor az emberi élet hatalmas igazsága, hogy nem vagyunk kötelesek ezen a kötött pályán haladni, ettől el is lehet térni, persze sok küzdelemmel és megpróbáltatással.

A könyvemben idézek Viktor Frankl pszichológustól, egy holokauszt-túlélőtől, aki elmondja, hogy egy embertől mindent el lehet venni, egy dolgot azonban nem: azt, hogy az őt érő eseményekre vagy így vagy úgy reagáljon. Egyszerűnek hangzik, mégis mély igazságot hordoz. Egy haláltábort megjárt ember, akit mindentől megfosztottak, a nevétől és emberi méltóságától is, ebben a kisemmizett állapotban ébredt rá arra, hogy van egy dolog, amit senki nem tud tőle elvenni: azt, hogy ő hogyan reagál az őt érő helyzetekre. Ez a szabadsága megvan mindenkinek, és hatalmas kincs annak is, aki gyermekkorban traumákat szenvedett el. Nagyon fontos, hogy emlékeztessük magunkat: mindig dönthetünk másképp. Egyfajta nehézségi erőként hat az emberre az, amit otthonról hoz, vagy amit az élete megelőző szakaszában magatartásmintaként felvett. Ez az erő kényszerít bennünket, hogy a kitaposott ösvényen járjunk tovább, hogy az áldozati mentalitásba helyezzük magunkat. „Én szegény, mi történt velem, hát énnekem most már így kell élni az életemet!”

A Spartan Agogé azt igazolta, hogy az embernek mindig, minden helyzetben van lehetősége döntést hozni, és mindig van lehetőség elhatározni, hogy akármennyire is kényszerítenek a körülmények egy irányba, más irányban is folytathatom az életemet. Mindegy, mit diktálnak a körülmények, végső soron az én személyes és szabad döntésem, hogy megadom-e magam ennek a késztetésnek, vagy nem adom meg magam és küzdök. Ez a döntési lehetőség – nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk – minden élethelyzetben, mindig ott van. És amint ezt felismerjük, minden ember életében hatalmas távlatokat nyit meg.