„Hawaii no ka oi”, azaz „Hawaii a legszebb a világon” – tartják a helyiek. A bámulatos vulkánok, érintetlen őserdők, és kristálytiszta források tényleg valami őseredeti, romlatlan szépséget idéznek meg. Az első nyaralni vágyók 1900 körül érkeztek a szigetekre. A hőmérséklet egész évben 20–28 fok körül mozog, de a magas hegyekben még nyáron is lehet hideg és havazás. A partot nyalogató hatalmas hullámok igazi szörfparadicsommá varázsolják a helyet. A Hawaiion élő állat- és növényfajok 90%-a csak itt található meg. Ilyenek a színpompás gyapjas madarak, a hawaii lúd, vagy a bizarr kinézetű ezüstkard nevű növény, amely életének huszadik évben hozza meg első virágát, majd hamarosan elpusztul. A ma már a magyar teázók vízipipa-kínálatát is színesítő golgotavirág szintén egyike a sziget őshonos növényeinek. A világméretű irtó hadjárat miatt cápákat viszonylag ritkán látni – habár a tenger urait az őslakók szentként tisztelik. A szigetek egyik legismertebb látványossága a hula tánc. Kísérőzenéjét az ukulele nevű hawaii gitár adja, amely a hatvanas évek francia rock’n’roll korszakának kedvenc hangszere. Az Öreg Kontinensen olyan sztárok kezdték el népszerűsíteni az ukulelét, mint France Gall, Jaqueline Taieb, vagy Brigitte Bardot.

A Hawaii-szigeteket mintegy 1600 évvel ezelőtt népesítették be a nyugatról érkező őslakók. Az első betelepülők a polinézek voltak, akik 4000 kilométert eveztek kenujukban, disznókkal és édesburgonya gyökerekkel felpakolva. Több száz évvel később kapcsolódtak be a Csendes-óceáni kereskedelembe. Minden szigeten más és más király uralkodott, így a háborúskodás megszokott dolognak számított. Amikor nem harcoltak, az emberek halásztak, hínárt termesztettek, tengeri sót gyűjtöttek, és a földjüket művelték. Életük akkor vett csak gyökeres fordulatot, amikor 1778-ban James Cook elérte Hawaii partjait. Cook kapitány itt is halt meg egy vallási tabu megsértése miatt kitört csetepatéban.

Az európaiak által behurcolt betegségekkel szemben az őslakók védtelenek voltak, így kevesebb, mint száz év alatt a hawaiiak félmilliós létszáma hatodára csökkent. A XIX. század végén kikiáltották a független Hawaii Köztársaságot, ám a szigetcsoportot végül – az általános tiltakozások ellenére – 1898-ban az Egyesült Államokhoz csatolták. Egy emberöltőnek kellett eltelnie, mire állami státust kapott, így lett az USA 50. tagállama.

Gauguin szigete

Már az európaiak megérkezése előtt is fontos központ volt Óceániában Tahiti. A szigeteken szigorú kasztrendszer uralkodott: minden, amit az uralkodó réteg megérintett, tabu lett az alsóbb kasztok számára. Például ha egy vezető egy közember házába lépett, azt le kellett bontani. Hogy elkerüljék az élet teljes megbénulását, az uralkodókat hordszéken szállították, külön számukra készített utakon. A kasztok régen annyira átjárhatatlanok voltak, hogy a két különböző kasztból származó ember gyermekét születése után meggyilkolták.

A tahitiak hitvilága meglepte az európai hajósokat, ugyanis az sok tekintetben hasonlított az ókori görögökéhez. James Cook a Szerelem Szigetének nevezte Tahitit, a franciák Édes szigetnek. A szigetvilág tejjel-mézzel folyó Kánaánját Paul Gauguin képei is megörökítették. Tahitin készült „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk” című festménye, amely összekapcsolja Gaugain és a gyarmatosítást nyögő polinézek tragikus sorsát, a festő testamentumaként értelmezhető.

Lázadás a Bountyn

1790-ben a Tahitiről kenyérfagyümölcsöt szállító angol Bounty legénysége fellázadt. A maroknyi matrózból és tahiti nőkből álló csapat a Pitcairn szigeten talált magának menedéket, amelyet nem jelöltek a térképek. A lázadást vezető Fletcher Christian életét vesztette a nők és az alkohol gerjesztette összetűzésekben. A béke végül John Adams hatalomra kerülésével köszöntött be, aki halála után egy jól működő keresztény közösséget hagyott hátra. A vulkanikus sziget ma a világ legkisebb lélekszámú önálló közigazgatással rendelkező területe. Lakossága kb. 50 fő. A lázadók történetét nagy sikerű filmek örökítette meg, Marlon Brando valamint Mel Gibson főszereplésével.

A nők birodalma

Polinéziából nem csak méreteivel, de kultúrájával is kiemelkedik Tonga. Az alkotmányos monarchiaként működő polinéz állam azon ritka társadalmak egyike, ahol a nők nagyobb jogokat élveznek, mint a férfiak. Egészen a legutóbbi időkig felnőtt férfiak nem tartózkodhattak egy szobában nővérükkel. A tabut a televízió tömeges elterjedése érvénytelenítette. A mai napig bevett norma, hogy a fiatalok a házasságkötésig érintetlenek maradnak, valamint hogy a fiúk a tinédzserkort elérve körülmetélésen esnek át. A nőközpontú társadalomban a főzés is a férfiak dolga lett. A tongai ételek közül kiemelendő a manióka, amely az európaiak megjelenésével lett meghatározó, valamint a kagyló, amelyet nyersen fogyasztanak. Legkedveltebb italuk a mámorbors gyökeréből és kókusztejből készült káva, amelyhez szertartások sora kapcsolódik Polinézia-szerte. Nyugtató hatása miatt a modern gyógyászatban stresszoldóként használatos az ősi polinéz recept.

Rejtélyes szoboróriások

A tévesen szigetekként is emlegetett Húsvét-sziget valójában egyetlen pont az óceánban. Földrajzi helyzete miatt ez egyike a világ legelzártabb helyeinek. Nevét onnan kapta, hogy a holland tengerész, Jakob Roggeveen húsvét napján kötött ki a bennszülöttek nyelvén Rapa Nuinak, azaz „Nagy evezőnek” nevezett szigeten. A ma Chiléhez tartozó föld nagy része nemzeti park, és a Világörökség része. Legfőbb nevezetessége a maoi, a rejtélyes kőszobrok. Az egy darabból kifaragott gigantikus méretű alkotásokból több mint 600 található a szigeten. Hogy kik, és miért készíthették őket, a mai napig sok találgatásra ad okot. Az egyik elmélet szerint síremlékekről van szó, de léteznek egészen elképesztő fejtegetések is. Az őslakók között az a legenda járja, hogy minden törzsfőnök halála után faragtak egy szobrot, amely megőrizte a vezér mannáját, amely garantálja a jó termést, és a szerencsét. A tudomány még nem talált rá magyarázatot, hogyan voltak képesek felállítani 1000 évvel ezelőtt az átlagosan 21 méter magasságú, 270 tonnás alkotásokat. A Húsvét-sziget rejtélyét talán a nyelvészek fejtik majd meg egykor. Kőtáblákon egy ősi, letűnt nyelven üzentek az alkotók az utókornak, amelyet a mai napig nem sikerült megfejteni.

Az érlelődés időszaka

Nem volt ez mindig így. A csapat fiatalon állt össze a dublini Mount Temple középiskolában, és kezdetben inkább lázadó, provokatív szövegeikkel és megjelenésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Bono erről úgy vallott, hogy az akkori, erőszaktól sem mentes Írországban nekik a humor és a polgárpukkasztás volt a fegyverük. A vallás feszültséggel teli téma volt, nem csupán társadalmi szinten, de az énekes családjában is: a kis Paul David Hewson – Bono eredeti neve – protestáns édesanyától és katolikus apától született. Ennek ellenére Bonónak nem szakadt meg a kapcsolata a hittel és a kereszténységgel. Ez, valamint szociális érzékenysége, személyes érése, csakúgy, mit a banda többi tagjáé, egyre inkább megmutatkozott a zenéjükön és a dalok szövegvilágán is. Olyannyira, hogy emiatt kezdő szerződésüket majdnem felmondták egy turné előtt, arra hivatkozva, hogy már nem érzik magukénak azt a stílust, amivel leszerződtek. Végül azonban a kiadó meggyőzte őket jogbéli kötelességeikről, és sikerrel zárták a turnét.

A bandatagok egyre tudatosabban próbáltak valami többet kihozni magukból és dalaikból. Ahogy az énekes egyszer nyilatkozta:

„A legtöbb rockcsapat úgy indul, hogy lányokról énekel, és úgy fejezi be a pályáját, hogy Istenről énekel.”

Ma csak annyit fűz ehhez hozzá, hogy a szerelem mögött mindig ott van az örök szeretet. „A zenénkkel szólítjuk meg a világot, a dalaink imádságok egy bizonyos módon. Nem gospel, az néha a szőnyeg alá söpri a problémákat, inkább igazi, mélyről jövő blues, ami rátapint a lényegre. Úgy is mondhatnám, hogy a zenénk egy fajta pozitív tiltakozás.” Személyesebb hangvételű dalait később úgy is definiálja, mint gyónást, vallomást.

A jó ügyek szószólója

Bono szerint Istennek volt humora, amikor Bob Geldoffal hozta össze, aki aztán végképp fenekestül forgatta fel őt és a csapatot. Az „I don’t like Mondays” sláger szerzője, aki zenei pályafutása mellett a „Fal” című kultikus filmben kapott főszerepével is világhírt szerzett, hozta kapcsolatba ugyanis a jótékonysággal, illetve hívta fel figyelmét az afrikai helyzetre. Geldof elkötelezett híve volt az Etiópiát sújtó szegénység és éhínség elleni harcnak. Az ő nevéhez fűződik többek között az 1984-es első mega jótékonysági koncert, a Band Aid megszervezése. A U2 is csatlakozott ehhez, Bonót pedig részben ez a tapasztalat indította el aktivista tevékenységének útján, amelyből mára több jelentős szervezet nőtte ki magát, egyebek közt a DATA (Debt, AIDS, Trade in Africa) és a ONE Campaign. Ezek fő céljai közt szerepelnek a harmadik világbeli országok extrém szegénységének megszüntetése, súlyos adósságaik eltörlése, az AIDS és egyéb halálos járványok elleni küzdelem, az ezekre az országokra nézve hátrányos kereskedelmi szabályok és a kizsákmányolás felszámolása. Bono nemcsak jótékonysági koncertekkel és petíciókkal mozgósít, hanem politikusokkal, gazdasági miniszterekkel tárgyal, befolyásos embereket nyer meg a célnak, sőt, elment egészen a Fehér Házig, ahol egy sikeres, George W. Bush által meghirdetett AIDS-ellenes kampány egyik elindítója és szószólója volt, de ugyanígy együtt dolgozott Bill Clintonnal és Barack Obamával is. Saját bevallása szerint az egyik legnagyobb siker az Afrikában születő, öt év alatti gyermekek halálozási arányának drasztikus csökkentése volt, amelyet a közegészségügy támogatásával, és ezen belül a különböző halálos járványok elleni vakcinák beadásával értek el. WHO adatra hivatkozva megdöbbentő számot említ: évente 7256-tal kevesebb kisgyermek hal meg, mint húsz évvel ezelőtt. „Mégsem a járványok a leghalálosabb ellenségek – folytatja Bono –, hanem a korrupció. De ez ellen is van fegyverünk: az átláthatóság.”

Amikor államfőkkel, politikusokkal tárgyal, gyakran megkérdezik, hogy nem izgul-e az ilyen találkozások előtt, de ő egyértelműen kijelenti, cseppet sem. „Nekik kéne izgulniuk – mondja –, hiszen a döntéseik emberek millióit érintik, és egyszer számon kérik tőlük ezeket.”

Bonót 2005-ben Nobel-békedíjra jelölték, 2007-ben megkapta a brit lovagi érdemrend kitüntetését.

Bono – Forrás: Tom Kern, pixabay.com

Látogatás a pápánál

Az énekes filantróp nem csak államfőknél és világi befolyással rendelkező személyeknél tette tiszteletét. II. János Pál pápával az Afrika adósságainak eltörléséért szervezett 2000-es jubileumi kampány keretében találkozott. A pápa halála után, az USA Today-ban megjelent nyilatkozata szerint sosem tudták volna kivívni az érintett országok adósságának eltörlését II. János Pál közbenjárása nélkül. Azt is elmondta, hogy a rózsafüzér, amit akkor a Szentatyától kapott, vele van minden fellépésén. Elmeséli, hogy a látogatás során a Szentatya hosszan rajta felejtette a szemét az ő kék napszemüvegén. Bono soha nem válik meg a szemüvegétől, részben, mert szeme rendkívül fényérzékeny. Zavarba jött, arra gondolván, talán a Szentatya tiszteletlenségnek veszi, hogy előtte is viseli, levette, majd hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, tetszik-e neki, és átnyújtotta. II. János Pál barátsága jeléül azonnal fel is próbálta. Persze villogtak a vakuk, az énekes pedig megörült, milyen jó reklám lesz ez majd a kampánynak. Később azonban a pápa testőrei biztosították róla, hogy a fotók nemigen kerülnek ki a Vatikán falai közül. II. János Pál halála után mégis napvilágot látott egy-két fotó, amelyeket egy amerikai újságírónak sikerült valahogy kicsempésznie.

„Hiszek az egyetlen egyházban, amelyet darabokra szaggattunk”

Amikor hitről és vallásról kérdezik, a sztároktól megszokott „hiszek a magam módján” helyett azt mondja:„Hiszek az egyházban, méghozzá egyetlen egyház létezésében hiszek, amelyet azonban darabokra szaggattunk.” Vallomását Szent Pál korintusi leveléből ismert idézettel folytatja.

Szerinte, mivel még „töredékes a látásunk”, és mivel a szeretet az egész evangéliumban kiemelt jelentőséggel bír, rossz úton jár az, aki vallási meggyőződését előbbre helyezi a szeretetnél. Érthető szavak ezek egy olyan ember szájából, akinek hazája történelmét végigkísérik a felekezeti harcok.

„Jézus sokkal nagyobb kérdéseket feszeget a vallási doktrínáknál” – folytatja. Az ember hajlamos Istenről mindenféle monumentális képeket festeni, erre Jézus egy istállóban, koszban és állatok között születik meg, vállalva a sebezhetőséget. És ez a gyermek tanít minket a szeretetre, és mutat rá felnőve, hogyan kell ezt csinálni. Azt mondja, többnyire azért imádkozik, hogy meglelje Isten akaratát. „Családban is imádkozunk, együtt szoktunk imádkozni például olyanokért, akiket ismerünk, és tudjuk, hogy szenvednek, betegek, vagy valamilyen más nehézségük van. Nem napi rendszerességgel ugyan, de sokszor előkerül otthon a Szentírás. Van, hogy együtt megyünk vasárnap misére, van, hogy hétköznap beesek egyedül, és olyan is van, hogy csak a szertartás végére megyek oda, és ücsörgök egy kicsit a csendben.” Bono szerint az, hogy ki volt Jézus Krisztus, nemcsak a kereszténység nagy kérdése, hanem minden emberé. Senki sem mehet el úgy a kérdés mellett, hogy beérje azzal, milyen nagy próféta vagy bölcs tanító volt. Őt ugyanis azért feszítették keresztre, mert Isten Fiaként lépett fel. Így hát az embereknek el kell dönteni, valóban úgy tekintenek-e Jézusra, mint Isten Fiára, mert ha nem, akkor legfeljebb elvetemült őrültnek tarthatják. Viszont képtelenség, hogy több mint kétezer éven át emberek millióira ilyen hatással legyen egy puszta őrület.

„Hiszed, hogy a halálból feltámadt?”– forszírozza tovább a kérdező. „Igen” – jön a válasz. „És eljön majd újra dicsőségben és teljesíti az ígéreteit?” „Igen – hangzik újra –, nincsen problémám a csodákkal, csodák között élek, sőt magam is az vagyok.” Életének minden ajándékára, többek között bandájára, a U2-ra is így tekint. „Működik közöttünk a Lélek, a szeretet, ami nem más, mint hogy meglátod a másikban a potenciált, és segítesz neki azzá válni, aminek Isten megálmodta. A legnagyobb bűn a világon az emberi lehetőségek elvesztegetése. Ez inspirálja a One kampányt is.”

Tisztább hangon

Bono feleségével, Allison Hewsonnal kamaszkoruk óta együtt van, négy gyermeküket nevelik. Az énekes úgy emlékszik vissza a középiskolában megismert Allisonra, mint okos, elegáns, ugyanakkor a külsőségekkel csöppet sem törődő lányra. Szinte első látásra beleszeretett, de csak kemény munka árán sikerült meghódítania. Saját bevallása szerint ez azóta sem változott, továbbra is megdolgozik a kapcsolatukért. Pedig kapcsolati téren nem sokáig tudott szülői példából tanulni. Édesanyja meghalt, amikor ő még csak tizennégy éves volt. Ott maradt zavarodott kamaszként apjával és nyolc évvel idősebb bátyával. Apjával sosem volt felhőtlen a kapcsolatuk, és igazából csak édesapja halála után tudta feldolgozni a dühöt és a frusztrációt, ami iránta benne dolgozott. Ez is egy templomi elmélkedés közben történt, és Bono szerint az elengedés nemcsak a lelkében okozott katartikus változást, de a hangja is más lett, tisztábbá vált, és baritonból tenorba váltott, akárcsak az apja hangja volt.

„A megbocsátás nem csupán a vallásos emberek élménye, és bármelyik terapeuta megmondhatja, milyen drasztikus külső és belső jelei vannak az emberen” – állítja.

Frusztrációját főleg az okozta, hogy édesapja pesszimista ember volt, aki bár maga is jól énekelt, mindig hamar feladta az álmait. Szülei elvesztése révén, és aktivistaként is többször találkozott a halállal. „Sem a születésünk, sem a halálunk nem zajlik túl méltóságteljes körülmények között. Megtanultam, hogy az életben a büszkeségnél sokkal fontosabb az alázat és az integritás. Az igazán érett személy alázatos. Nem hiszem, hogy én már itt tartanék, de dolgozom rajta.”

Ebcsont beforr – szoktuk mondani a gyerekeket érő sérülésekre. Az izgő-mozgó, világot felderítő apróságokat valóban sok fájdalmas tapasztalat éri, de szerencsére legtöbbször hamar elmúlik a panasz és felszáradnak a gyerekkönnyek. Vannak azonban olyan sérülések, amelyek első látásra enyhének tűnnek, mégis súlyos következményekkel járhatnak.

Ha koppan a buksi

Csecsemő és kisdedkorban leggyakoribb a fejsérülés, mert ebben az életkorban a koponya nagysága a teljes testnagysághoz viszonyítva nagyobb mint később. Gyakori, hogy a kicsi leesik az ágyról, pelenkázóról. Alapvetően eldöntendő, hogy volt-e a gyermeknek eszméletvesztése, azonnal felsírt-e a sérülés után. Amennyiben – akár néhány másodperces – eszméletvesztése volt, agyrázkódásról beszélünk. Ha a gyermek eszméletlen, azonnal értesítsük a mentőket. Azonnal forduljunk orvoshoz, ha viselkedése megváltozik, bágyadttá, aluszékonnyá válik, szédülés, hányinger vagy hányás jelentkezik nála, vagy ha a nagyobbak nem pontosan emlékeznek arra, mi történt velük. Fontos tudni, hogy a kezdetben gyakran enyhe tünetekkel járó koponyasérülések is lehetnek súlyosak. Kezdetben képalkotó vizsgálatokkal sem mindig találunk kimutatható elváltozást, sokszor a kórlefolyás dönti el a sérült további sorsát. Ezért van szükség a vegetatív tünetekkel jelentkező koponyasérült gyermekek kórházi megfigyelésére.

Törés, rándulás, ficam

Gyermekkorban jellemző a végtagsérülés is. Ha a sérült testrészen duzzanat jelentkezik a lágyrészekben, illetve a csonthártya alatti bevérzés miatt, de ez nem jár az alatta fekvő csont törésével, akkor zúzódásról beszélünk. A tünetek alapján sokszor nem tudjuk egy vizsgálat alapján eldönteni, van-e a hátterében csontsérülés, ezért gyakran röntgenfelvételt kell készíteni.

A gyermekcsontok a felnőttekétől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyik szembetűnő különbség, hogy igen vastag, rugalmas csonthártya borítja őket. Csonttörés esetén, ha a csonthártya nem szakad el, akkor ezt a törésfajtát zöldgallytörésnek nevezzük. Ez nem feltétlenül jár deformitással. Gyakran említik a szülők, hogy szerintük nincs eltörve a csont, mert tudja mozgatni a gyermek, rá tud lépni az alsó végtagjára. Ezek természetesen tévhitek.

Gyakran előfordul gyermekkorban ún. zömüléses (torus) törés, aminek fontos jellemzője hogy igen stabil törésfajta. A másik, típusos gyermekkori csontsérülés a csontok végein lévő növekedési zónákban létrejövő törések, elcsúszások, elmozdulások (epiphyseolysis) Ezen sérüléstípusban elengedhetetlen az elmozdulás szakszerű korrigálása, a törés rögzítése, különben növekedési zavarral kell számolnunk.

Fontos, hogy ha sérülés után deformitást látunk, illetve rövid ideig tartó jegelés, felpolcolás, pihentetés hatására a fájdalom, illetve a duzzanat nem múlik, átmenetelig rögzítsük a végtagot, és haladéktalanul forduljunk szakemberhez!

Azokban az esetekben, amikor egy ízület szalagrendszerét, ízületi tokját éri nagyobb erőbehatás, de az ízületet alkotó csontok a helyükön maradnak, rándulásról beszélünk. Ilyenkor az ízület és környezete gyakran bevérzik, megduzzad, fájdalmassá válik. Leggyakrabban a könyök, csukló, kéz kis ízületeiben, a térd és bokaízületekben fordul elő. Amennyiben az erőbehatás nagyobb, az ízfelszínek eltávolodnak egymástól, jelentős deformitás, duzzanat alakul ki erős fájdalom mellett, az ízület rugalmasan rögzített helyzetbe kerül, akkor ficamrólbeszélünk.Típusos előfordulási helye a váll, könyök és ujjak ízületei. A rándulás, átmeneti rögzítés, pihentetés, kenőcsös kezelés hatására 10-14 napon belül maradéktalanul gyógyul, ficam esetén azonban súlyos keringéskárosodás léphet fel a végtagon, ezért a ficam mielőbbi, sürgős megszüntetése, általában hosszabb ideig tartó rögzítése szükséges. Sajnos, gyakran csak a szalagrendszer műtéti helyreállítása, és komplex rehabilitációs kezelés hozza meg a gyógyulást.

Óvatosan hintázzunk!

1-4 éves kor között gyakran előfordul a könyökízület sérülése, amit pronatio dolorosa infantum-nak nevezünk. Az szokta előidézni, hogy a felnőtt kinyújtott könyök mellett a csuklójánál fogva meghúzza a gyermeket. Ekkor az orsócsont könyökízületi vége kibújik a gyűrű formájú szalag alól. A szülő sokszor a csukló felett érez roppanást, és tévesen a csuklóízületben keresi a betegséget. A gyermek könyöke igen fájdalmassá válik, nyújtott helyzetben lógatja a karját. Duzzanat nem jelentkezik. Gyakorlott kézben könnyen helyrehozható a részleges ficam, további kezelést nem igényel. Nyújtott kar mellett ebben az életkorban kerüljék a végtag tengelyirányában létrejövő húzó mozdulatokat.

A világra jött kis ember minden erejével látni, tapintani, szagolni, ízlelni akarja a világot. Legtöbbször ez inspirálja őt a fejlődésben. A látás és az érzékelési módok rengeteget segítenek neki a megismerésben, alkalmazkodásban, kapcsolattartásban.

Már közvetlenül a megszületés után képes az újszülött „szemezni”. Miután kipihente a „születés fáradalmait”, olykor hosszasan és feszülten nézi az édesanyja arcát, ahogy az édesanya is őt, és csak azután alszik el. A kölcsönös „bámészkodás” is elősegíti a kötődést. Az első hónapban a csecsemő csak az arcától mintegy huszonöt centiméter távolságban lévő dolgokat látja élesen, a többi kissé homályos még előtte. Az 1–2 hónapos csecsemő leginkább az arcok szemlélésében leli örömét. A felnőttek ösztönösen alkalmazkodnak a csecsemő képességeihez, amikor túlzott mimikával, felhúzott szemöldökkel, csücsörítő szájjal beszélnek hozzá. A kis csecsemő szemei egy ideig egymástól függetlenül mozognak, tehát időnként kancsalíthat, mert a szemizmok még nem képesek a folyamatos, összehangolt munkára, de néhány hét alatt kialakul a koordinált mozgás. A mozgó tárgyak is felkeltik érdeklődését. Jobban tetszenek neki a hajlított körvonalak, mint a szabályos egyenesek. A nagy alakú, gömbölyű, feltűnő formákat, alapszíneket előnyben részesíti, érzékeli a mintákat is. 3–4 hetes korban a szem előtt mozgó tárgyakat már képes követni. 4–6 hetes korban a csecsemő mosolyra mosollyal válaszol. A harmadik hónaptól ránézésre felismeri az ismerős arcokat. Örömmel nézeget tárgyakat is, kezét vagy játékát mozgatja, közelíti, elviszi a szeme elől, tekintetével, fejével követi mozgásukat. A továbbiakban a látás egyre összerendezettebb, a növekvő csecsemő egyre több részletet vesz észre, és már távolabbra is élesen lát. A tökéletes látás ugyan csak kb. négy éves korra alakul ki, de a csecsemőkor végén, egyéves korban már adottak a felnőtt képességek. Az összpontosítás már majdnem úgy működik, mint a felnőtteknél és a távlatos, két szemmel történő látás is üzemel. A látásélességnek kell csupán finomodnia. Sajnos ma a csecsemőjátékok nagy része „neon” színű, amely sem esztétikailag, sem a látásfejlődés szempontjából nem jó.

Tartsuk szemmel!

A gyermekszemészetben előforduló leggyakoribb elváltozás a látásgyengeség. Nem ennyire gyakori, de látványosabb, s ezért hamarabb kerülnek szakember elé a kancsal gyerekek. Látáskárosodásra utal a szemtekerezgés (nystagmus), vagyis a tudaton kívüli, gyors és ismétlődő szemmozgás, és az, ha a szemek a „semmibe merednek” vagy furcsán elcsúsznak anélkül, hogy valamire irányulnának. A fej állandó vagy tartós ferde állása esetén feltételezhető, hogy az egyik szem nem vagy csak alig lát. A feltűnően nagy szemek és a túlzott fénykerülés is utalhat szembetegségre. Ha a kisgyermek csetlik-botlik, még féléves kora után is a tárgyak mellé nyúl, ha félhomályban észrevehetően bizonytalanabb, a háttérben szemészeti okot is feltételezhetünk. Iskoláskorban a fáradékonyság, fejfájás, a lecke vagy televízió túl közelről nézése lehet gyanús. Egyes esetekben az olvasási nehézségek hátterében is kimutatható szemészeti ok. A látáshibákat kimutató szűréseket (ha gyanú van rá) fél-, egyéves korban el lehet végeztetni, de még óvodáskorban, az iskola megkezdése előtt feltétlenül szükséges. Az óvodás, iskoláskorú népesség közel egynegyedének van – lenne – szüksége szemüvegre. A szemüveggel korrigálható fénytörési hiba igen gyakori. A megfelelő korrekció hiánya jelentősen visszavetheti a gyermek értelmi és pszichés fejlődését, iskolai teljesítményét.

Tapintás

A tapintás fontos szerepet játszik abban, hogy a baba megnyugtassa önmagát, felfedezze környezetét és kapcsolatot létesítsen. Másrészről a bőrkontaktusnak, simogatásnak, masszírozásnak számos kedvező élettani és érzelmi hatása van. A csecsemő ellazul, megnyugszik, nő a komfortérzete. Jobban alszanak és nyugodtabbak azok a babák, akiket gyakran simogatnak, dédelgetnek, masszíroznak. Az érintés bizonyítottan serkenti a növekedési hormon termelődését, és az immunrendszer működését. A tapintásnak, érintésnek nemcsak a megismerésben, tájékozódásban, hanem az érzelmi fejlődés alakulásában is rendkívüli szerepe van.

Ízlelés

Az újszülött ízlelése rendkívül fejlett. Az ízlelő sejtek már a magzati korban kifejlődnek. A csecsemők egészen apró ízbeli különbségeket is képesek felismerni. Kedvelik az édes ízeket, és nemtetszésüket nyilvánítják, ha enyhén sós, savanyú folyadékot kapnak. Keserű ízre a baba arca eltorzul, grimasszal válaszol. Csecsemőkorban inkább az édeskés ízeket részesítik előnyben, de kisdedkorban már fokozatosan megkedvelik a sós és savanykás ételeket.

Szaglás

A babák bizonyos szagok között különbségeket tudnak tenni, és fel tudják őket ismerni. Már az újszülöttek felismerik édesanyjuk illatát. A szopós babák szaglása ilyen vonatkozásban fejlettebb, mint a tápszerrel, üvegből táplált újszülötteké. A tápszeres babák kevésbé tudtak különbséget tenni saját édesanyjuk és más, szintén szoptató anyák szaga közt.

„A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” (Albert Schweitzer)

Miért?

A rendszeres fizikai aktivitás testi-lelki egészséghozamai egyértelműek és vitathatatlanok. A rendszeres testedzés – segítve a testi és lelki alkalmazkodást – az egészségünk egyik legjobb őrzője, segíti a stresszel való megküzdést, javítja a stressztűrő képességet, így a mentális egészség feltétele is. A rendszeres fizikai aktivitás együtt jár a hangulat javulásával, a jó közérzettel.

A rendszeres testmozgás azonnali hatásai:

• Szorongásoldás
• Flow, hangulatjavulás
• Belső kontroll és önbizalom erősödése
• Teljesítménynövekedés az élet más területein is

A rendszeres testmozgás hosszú távú hatásai:

• Védelem a depresszióval szemben
• Jobb életminőség
• A mozgásszervekre, a szív-érrendszerre, az oxigén-transzportra, zsíranyagcserére gyakorolt kedvező élettani hatások
• Az elhízás, a diabétesz és a hipertónia kockázatának csökkentése
• Idegrendszeri és immunfunkciók javulása

Mit?

A jó hír az, hogy az egészségre nézve a mérsékelt intenzitású és időtartamú fizikai aktivitás is pozitív hatással bír (például heti 3-4 alkalommal végzett 30 perces lendületes séta vagy gyaloglás).

Aki szeret befelé irányulni, elmélyülni önmagában, saját gondolataiban, annak jó választás lehet például a test-lélek kapcsolatot alapul vevő, és a belső folyamatok harmonizálását célzó jóga és jóga-gyökerekből merítő irányzatok (pl. a Pilates).

A dinamizmust, határozottságot és kihívást kedvelők jó eséllyel megtalálják számításaikat egy-egy keményvonalas funkcionális edzésen, ahol változatos terheléssel, intervall jelleggel kicsit „meg kell halni” ahhoz, hogy utána „újjászülethessünk”.

Ha a természetjárás áll közel valakihez, akkor valamilyen szabadtéri sportban leli legfőbb örömét, legyen szó futásról, bringázásról, hegymászásról vagy túrázásról, és persze a vízimádóknak, az úszás lehet az ideális mozgásforma. Ez utóbbi ízületi problémával vagy túlsúllyal küzdőknek is megfelelő választás.

Számtalan ajánlást lehetne tenni még, de némiképp talán fölösleges, ugyanis a testi-lelki jóllétet, a pozitív hangulati állapotot és az életminőség javulását leginkább az a sporttevékenység, testgyakorlási forma határozza meg, amelyet saját elhatározásunkból, saját örömünk és jókedvünk eléréséért választunk.

Hogyan?

Hosszú távon, tartósan az életmódba csak azok a tevékenységek illeszthetőek be, melyeket különösebb erőfeszítés, felülről kierőszakolt nyomás nélkül végre tudunk hajtani. Ezért is fontos feltennünk magunknak a kérdést, hogy mit sportoljunk, mi az a sporttevékenység, ami igazán örömmel tölt el bennünket.

Segít, ha a választott sporttevékenységet, edzés- vagy aktivitási formát kialakított terv szerint, a hét előre meghatározott napjain, és lehetőleg ugyanabban az időben végezzük. A szervezetünk könnyebben alkalmazkodik egy előre beállított rendszerhez, és jobban teljesít, ha mindig ugyanabban az időpontban sportolunk, másfelől így könnyebb beilleszteni a napirendünkbe, a többi teendőnk (munka, család, háztartás) közé.

Fél évig vizsgáltak, mire megállapították, hogy orvosi értelemben véve nincsen semmi bajom. Addigra vérvételeken, biopszián, gyakorlatilag mindenen túl voltam, kizártak nálam mindenféle gyulladást, bélpolipot, daganatot és követ, szűkületet és tágulatot. Egyszóval minden tökéletesen rendben lévőnek tűnt, a bélrendszerem mégis rosszul működött – meséli olvasónk, aki azért fordult orvoshoz, mert fokozott bélmozgást és állandósult hasmenést okozó panaszával már nem tudott mit kezdeni. Végül az orvosok kizárásos alapon diagnosztizáltak nála irritábilis bélszindrómát (IBS).

E tünetcsoport pontos kiváltó oka a mai napig nem ismert, pedig olvasónk története korántsem egyedi. Sorstársait szintén hiába vizsgálják az orvosok, bélrendszerükben semmilyen alaki eltérést, semmilyen konkrét problémát nem találnak.

Emiatt kezdik el e betegeket egyre alaposabban vizsgálni, kezdenek el náluk újabb és újabb betegségeket keresni. A legnagyobb gond az, hogy amikor a vizsgálatok végképp minden lehetséges problémát kizárnak, akkor sok orvos hajlamos azt mondani a betegnek, hogy nincsen semmi baja. Holott csak arról van szó, hogy az IBS másfajta betegség, hiszen ez esetben a működés zavaráról, és nem valamiféle morfológiai eltérésről van szó. És ezt el kell tudni mondani a betegnek, aki nehezen hiszi el, hogy magyarázat nélküli, komoly tünetei mellett nincsen semmi baja.

Ok nélküli okozat

„Ez a tünetcsoport tulajdonképpen a bél működését irányító vegetatív idegrendszer egyfajta túlérzékenysége, betegsége. Alapesetben ugyanis nem érezzük, emészt-e a gyomrunk vagy sem. Csak azt észleljük, ha a hasunk néha kordul vagy csikar egyet, a többi jelenségről nincs tudomásunk, azok nem jutnak el az agyunkig. Viszont az IBS betegek észlelési küszöbe sokkal alacsonyabb és emiatt sokkal inkább megérzik azt, mi történik a bélrendszerükben, mint az egészségesek” – mondja dr.PappJános belgyógyász gasztroenterológus szakorvos. Beszámol arról is, hogy e problémák megjelenése és intenzitása alkattól, lelki beállítottságtól is erősen függ, és nagy hatással van rá a környezet és az idegállapot is. Emiatt pedig igazi oki kezelése a mai napig nincs a betegségnek.

Csak annyi biztos, hogy létrejöttében a pszichés tényezőknek van nagy szerepe, ezért a pszichoterápia komolyan javíthatja a betegek állapotát.

Papp doktor kiemeli azt is, hogy e problémánál a gyógyszeres kezelésnek csak átmenetileg lehet szerepe. Nyugtatók szedésének pedig végképp csak kritikus időszakokban, pár napig lehet helye, de ezek tartós alkalmazásától tartózkodni kell.

Elfojtott folyamat

Nem az IBS az egyetlen olyan tünetcsoport, amelynek hátterében lelki okok húzódnak meg.

A stressz és a túlhajszolt életmód ugyanis a test minden részén okozhat problémákat, amiből az is következik, hogy ilyen esetben a lelki gondok megszüntetése jelenthet megoldást az egyéb tünetekre.

„Egy időben nagyon köhögött a lányom, és mivel a problémának konkrét okát nem találták, négy gyerekorvos is azt mondta, hogy a panasz pszichés eredetű. Az ötödik doktor pedig szteroid gyógyszert akart neki fölírni. Végül nem volt szükség gyógyszerekre, mert amint lányom élete rendeződött, nyom nélkül eltűnt a köhögés is” – meséli egy anya. Az ő története szintén nem egyedi. „A klienseim életét látva én is azt tapasztalom, hogy a tüneteknek mindig megvan a maga helye. Ha például valaki a párkapcsolatában „fuldoklik”, akkor gyakran valójában is fullad. Azt asztma például szinte mindig akkor jön elő, amikor a beteg fullasztó közegben él, valami miatt nehézségei vannak, legyen szó akár párkapcsolati gondokról, akár gyerekkori problémákról – mondja Gazdag Enikő pszichológus. Majd hozzáteszi, hogy a gyerekkori asztma hátterében gyakran húzódik meg az, hogy a gyereket „fojtogatják” a szülők, nem engedik, hogy azt csinálja, ami jólesik neki, mindent meg akarnak neki mondani.

A túlaggódó, túlféltő szülő asztmánál egyértelműen kockázatnövelő tényező. A pszichológus mindehhez azt is hozzáteszi, hogy ilyen esetben a beteget sokszor orvostól orvosig hordják, de megoldást nem találnak a panaszokra.

Ami nem véletlen, hiszen gyakran az áll a tünet hátterében, hogy a gyerek nem tud fellépni a problémák ellen, így egyéb tünetet, asztmát produkál. Ennek magyarázata a pszichológus szerint az, hogy amit az életünkben nem élünk meg, az gyakran betegség vagy valamilyen tünet formájában kerül felszínre.

Lehengerelt immunrendszer

Ugyancsak gyakori az, hogy lelki okok miatt az immunrendszer gyengül le, emiatt pedig könnyebben jelennek meg a betegségek. „Van például egy kliensem, akinek magánéleti problémája volt, de hosszú ideig nem tudott dönteni. Folyamatosan szorongatott helyzetben érezte magát, állandó tüdőgyulladással küszködött. Betegsége akkor maradt abba, amikor végre dönteni tudott, emiatt pedig rendeződött az élete” – hangsúlyozza a pszichológus. Beszámol arról is, hogy hasonló lehet a helyzet akkor, ha valaki nem mondja ki, amit gondol, vagy azt, amit szeretne. Azaz nem beszél a magánéleti problémáiról, magába fojtja azokat. Ilyenkor szintén gyakran megesik, hogy különösebb ok nélkül elmegy az illető hangja, vagy begyullad a torka.

Ilyen esetekben a lényeg mindig a lelki okok föltárása, rendezése. A betegséget ugyanis csak a kiváltó okok megszüntetésével lehet felszámolni. Ha pedig a kiváltó ok lelki, akkor a lelket kell rendbe tenni.

 

Életünk szerves része az álom, méghozzá ennek szó szerinti értelmében. Nélküle sem érzelmeink nem kerülhetnének helyükre, sem idegsejtjeink nem tudnának relaxálni, megnyugodni. De vajon jelent-e bármit az, ha valamit „megálmodunk”?

Feldolgozás alatt

Minden éjjel álmodunk, akkor is, ha abból reggelente fölébredve már semmire sem emlékszünk. Ennek ugyanis biológiai háttere van. „Az álmok megjelenése a REM-fázissal van összefüggésben, hiszen akkor álmodunk, amikor az alvás ezen gyors szemmozgással járó fázisába kerülünk. Ezen szakaszokban testünk izmai teljesen elernyednek, légzésünk gyorsabb és szabálytalanabb lesz, agyunk aktivitást mutat. Ennek köszönhető az úgynevezett álommunka, amelynek során a napi események és élmények feldolgozódnak. „Ilyenkor a velünk történő, bennünket foglalkoztató dolgok néha nagyon bizarr történetekben rendeződnek össze. Ez teszi lehetővé azt, hogy az életeseményeket érzelmileg helyükre tegyük” – mondja Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus. Majd beszámol arról is, hogy az álomnak más kivetülése is van, hiszen ez a jelenség biológiailag nem más, mint véletlenszerű idegsejt-kisülések sorozata. Ebből pedig az is következik, hogy álmaink az emlékeinkből épülnek föl, még ha azok teljesen irreális és irracionális történetekké állnak is össze. Persze az álom, azon túl, hogy pszichés funkciója van, biológiai okok miatt is fontos. Nélkülözhetetlen ugyanis az idegsejtek „megnyugvásához”, „relaxációjához”.

Egyénre szabva

Ugyan vannak olyan álmokban megjelenő jelképek, amelyek jelentése közkézen forog, álmot fejteni kizárólag egyéni szinten lehet. Ennek oka, hogy az álom mindig a saját élettörténetből épül föl, így az adott jelképek mindenki számára mást jelentenek. Persze vannak olyan példák, amelyekből le lehet vonni egyéntől független általános következtetéseket is. Ilyen például az, amikor valakit álmában akasztanak. Ennek köznapi magyarázata is lehet: hogy az illető szorong, emiatt nehezebben nyel és lélegzik. De ugyancsak profán megfejtés az is, hogy egyszerűen nyomja a nyakát párna. „Általánosságban persze elmondható, hogy a rossz álmok hátterében valamilyen szorongás áll, ami egy álomkép formájában testesül meg. Ugyanez a helyzet a poszttraumás állapottal, amelyhez szintén gyakran társulnak rémálmok”– mondja a szakpszichológus. Majd hozzáteszi, hogy persze nem csak a rossz emlékek jelenhetnek meg az álmokban, ugyanez a helyzet az euforikus érzésekkel, amelyek szintén meg tudnak testesülni ebben a formában.

Hatás és ellenhatás

Nem csak életünk lehet hatással az álmainkra, hanem az életünkre is hatással lehet az, hogy mit álmodunk. Ez a konkrét hatás viszont leginkább attól függ, hogy az álmot hogyan kezeljük. „Bármilyen impulzus, amit megálmodunk és amit értelmezni tudunk, kihathat az életünkre, hiszen tekinthetjük „jelnek”. Innentől kezdve pedig a cselekedeteink is arra irányulhatnak, hogy az adott jelet elérjük vagy elkerüljük” – mondja Faludi Viktória. Kiemeli azt is, hogy emiatt az álmokkal mindkét esetben érdemes foglalkozni, akár azért, mert motiválhatnak, akár azért, mert ha nem jól kezeljük, demotiválhatnak bennünket. Ez a pszichés nyomás persze minden esetben személyiségfüggő, mértéke pedig attól függ, mennyire gondoljuk azt az álmokról, hogy azok mutatnak valamit. Aki ebben kevésbé hisz, annak az életére az álom kevésbé van hatással, míg másoknál a helyzet épp fordított lehet. Ez utóbbira jó példa az, amikor az álmokból félelmek vagy babonák alakulnak ki. Például ha valaki álmában fuldoklik, előfordulhat, hogy emiatt kerülni kezdi a vizet. Ez az elkerülő magatartás viszont már mindenképpen kihat az életére, pedig az nem minden esetben indokolt.

Elfeledett foszlányok

Hogy emlékszünk-e az álmainkra, attól függ, hogy az alvásnak mely fázisában ébredünk. Ha például konkrétan az álomra kelünk föl, nagy eséllyel emlékszünk is rá. Ha viszont visszaalszunk, már nem biztos, hogy az álomkép megmarad, mert a visszaalvással egy egészen más tudatállapotba kerülünk. „Bizonyos esetekben nem jellemző, hogy az emberek részletesen emlékezzenek az álmaikra, vagy ha emlékeznek is azokra, akkor sem tudják őket verbálisan átkódolni. Inkább csak képekben, halvány emlékképekben, pár másodpercig megmaradó érzésekben tudják elmesélni. Ennek részletessége mindig attól függ, hogy érzelmileg mennyire beható az álom, azaz mennyire segíti az érzelmi feldolgozást. Van az emlékezésnek egy másik, analitikus magyarázata, amely szerint az álomból arra emlékezünk, amit a „szuperegónk” megenged. Ennek oka ezen magyarázat szerint az, hogy az álmok elfojtott vágyakból, elfojtott történésekből épülnek föl. Ezt talán azzal lehetne szemléltetni, hogy a gyerekek álmai nagyon direktek, míg a felnőtteké jóval maszkoltabbak” – magyarázza Faludi Viktória. Példaként azt említi, hogy amikor egy gyerek fagyival álmodik, akkor valóban fagyit akar, hiszen náluk a valóság és az álom határa kevésbé éles. Ezzel szemben a felnőtteknél már szimbólumok működnek, amiket külön értelmezni lehet, mert a fejlődéssel a szuperegó „szűrő” funkciója náluk egyre kifinomultabban működik. Emiatt az álmok megfejtése az életkor előrehaladtával már nem olyan egyszerű. Például ha egy felnőtt egy adott autómárkát szeretne, akkor sem konkrétan azzal fog álmodni – ezért aztán a felnőttek álmai mindig csak egyéni szinten értelmezhetők.

Legénykorában az én uram ugyanis erre a horogra kapott mindig a legkönnyebben. Bár soha nem birkózott, tény, hogy az alkata megvan hozzá, és plusz „szexepilként”, úgy össze-vissza van tördelve mindkét fülén a porc, hogy simán veri a profi birkózók fizimiskáját. Naná, hogy a feltevés imponált neki, még akkor is, ha az igazságot nem teljesen fedte. Igaz, hogy űzött küzdősportot, ami javarészt hasonlít a birkózáshoz, de fülének sérüléseit nem ezzel okozta, hanem a stresszel, ami az egyetemen többnyire a vizsgaidőszak közeledtével tört rá, és míg más, (normális) emberek a körmüket rágják, ő a füleit lapogatta öntudatlanul. Később ebből a maga számára is meglepő előnye származott, egyrészt, a figyelemfelkeltő érdekesség, másrészt, hogy könnyed ismerkedési témaként a másik nem azonnal feltehette a nagy kérdést róla és ama férfias sport viszonyáról.

Egyszer próbáltam kipuhatolni, vajon visszaélt-e valaha ezen „adottságával”, és akart-e direkt megvezetni bármilyen leányzót, de valamiért sosem kaptam erre a kérdésre egyértelmű választ, csak fejsimogatással, vagy puszival kísért „kis butám”-at, meg „jaj, de szeretlek”-et.

Így aztán egy idő után jobbnak láttam nem firtatni tovább a dolgot. Na de, egy dolog, hogy én mit firtatok, és egy másik, hogy a többi nő meddig merészkedik. Egyszer távoli és álcázott, de annál ádázabb harcot kellett vívnom egy diáktárásával, aki egyre többet panaszkodott kedvesemnek az ő haldokló kapcsolatáról, és egyre gyakrabban kérte az én zsenimet, hogy korrepetálja. Furcsa mód, valahányszor én is ott voltam egy társasági eseményen, a leányzó kimentette magát, és ha váratlanul megjelentem a campuson, neki sürgős dolga akadt máshol. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy emberem tényleg olyan naiv volt-e mint mutatta, vagy kicsit rá is játszott, mindenesetre akkor telt be a pohár, mikor a „tanítvány” két példa között arról beszélt, hogy ha egyszer gyereket akarna, csakis olyan apa-típusnak szülne, mint ő.

Mondanom sem kell, tajtékzottam, amikor ártatlan boci szemekkel ezt elmesélte nekem, és onnantól kezdve mindent megtettem, hogy a korrepetálás helyére becsússzon valami fontosabb program.

Persze a leány azóta sehol, pontosabban teherbe esett sokat szapult párjától, én pedig megszabadultam egy nyomasztó tehertől. Mert bárhogyan is bízik az ember a másikban, és akármennyiszer hallom, hogy ő kamaszkora óta csak belém szerelmes, az ördög ugyebár nem alszik, nekünk nőknek és nejeknek, pedig különösen észnél kell lennünk. Sosem próbáltam őt direkt féltékennyé tenni, az majdnem akkora butaság, mint látványosan megsértődni. Ezúttal is inkább hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam az ingnyakát, magamhoz húztam, és mielőtt még válaszolhatott volna a naivát adó szőkeségnek, cuppanós csókot nyomtam a szájára, és odasusogtam, hogy „Gyorsan rendeljünk, pankrátorom, mert nyomban éhen halok”. Férjem, aki pedig tisztába van vele, mire vagyok képes, ha éheztetnek, (hát még ha féltékennyé tesznek), válasz nélkül hagyta a rejtett bókot, és kimérten leadta a rendelést.

Belgrádban már csak az 1999-es NATO-bombázás után maradt romos épületek emlékeztetnek a milosevicsi rémkorszakra, úgyhogy bátran töltsünk el egy családi hétvégét az egykori Nándorfehérváron, ahol a közelmúlt romjai között korunk sztárépítészei tervezik újjá a várost.

„Aki már élt háborús övezetben, értékel minden egyes apró örömöt. Nálunk az emberek a pillanatnak élnek” – így jellemezte fővárosát a New York Timesnak Nenad Kodic belgrádi lakos. Amíg a turistákat sokkolja és kíváncsivá teszi a lebombázott épületek látványa, addig a helyiek próbálják elfelejteni a közelmúlt borzalmait és örülnek minden egyes apróságnak, ami városukat szebbé teszi. Örülhetnek, ugyanis Belgrád újratervezésén a legnagyobb arab és kínai befektető cégek, valamint nyugati sztárépítészek dolgoznak. 2012-ben átadták a Száván átívelő világrekorder Ada hidat, és újjáépítették a Tito korszak modern építészetének emléket állító, 1999-ben lebombázott Avala tévétornyot.

Persze Belgrád nem csak az elmúlt évek fejlesztései miatt ér meg egy családi misét. A belgrádiak jól hasznosítják folyópartjaikat, éttermek és kávézók sorakoznak kilométereken át a Duna és a Száva partján, autóutak helyett. Pezseg az éjszakai és a kulturális élet Szkadarlija bohémnegyedében, van itt „Margit-sziget” és „budai vár”, a mára már Belgrád külvárosává lett Zimony pedig girbegurba utcáival Szentendrét idézi. Itt épült fel a híres Gárdos-torony – eredeti nevén Hunyadi János-torony –, amit a millenium emlékére állítottak 1896-ban, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia legdélebbi pontjára (A torony helyén állt egykor a gárdosi vár, ahol Hunyadi elhunyt).

Belgrádra fel, autóval csak négy, vonattal hat óra az utazás!

Anya-lánya tipp:

Valószínűleg Budapesten nem fizetnénk be egy szervezett bringás városnéző túrára, ezért próbáljuk ki Belgrádban! A 30 kilométeres kiránduláson a Duna és a Száva partján tekergünk, megnézzük a belváros legfontosabb épületeit, majd Zimonyba érkezünk, ahol egy üdítő kíséretében hosszabb pihenőt tart a csapat. Visszafelé Belgrád modern részén kalauzolnak a szervezők és egy sétahajózás is a program része. A túra naponta 14 órakor indul a Knez Mihailova (a helyi bevásárló utca) végéből, időtartama körülbelül 4 óra, bővebben: www.ibikebelgrade.com.

Apa-fia tipp:

Belgrád első katakombái a római korban épültek, azóta folyamatosan bővítették, átépítették a járatokat, összesen 38 alkalommal az elmúlt kétezer évben. Legutóbb az 1999-es NATO bombázáskor oltalmazták a lakosságot. A barlangi túrán öt helyszínen járjuk be az összesen több tíz kilométer hosszú rendszer legfontosabb részeit. A 2,5 órás túrát egy borvacsorával koronázzuk a 19. századi borraktárban. Bővebben: www.go2serbia.net.

Nemcsak nagyiknak:

Látogassuk meg a világ legnagyobb ortodox katedrálisát, a Sveti Sava-t. A templomot azon a helyen építették, ahol a törökök elégették a legfontosabb szerb vallási relikviákat Nándorfehérvár elfoglalásakor. 1935-ben kezdődött a katedrális építése, azóta is tart.

Nézzük meg Petra Dobrovica impresszionista tájképeit a Petra Dobrovica Galériában. Előzetes bejelentkezés után a kiállítás kurátora tárlatvezetést tart. A belépés díjtalan, bővebb információ a szerb Szépművészeti Múzeum honlapján: www.msub.org.rs.

Csak tiniknek:

Este hagyjuk a szálloda bárjában az szülőket és ugorjunk fejest a Szkadarlijába, amely Belgrád bulinegyede és nyugat-európai újságírók ódákat zengenek róla, állítólag lesöpri az asztalról London vagy Amszterdam pörgését is. Kostóljatok bele a Nightlife Academy „Kafana” négy órás túráján, itt a kísérők a lokálpatrióták kedvenc éttermeibe és szórakozóhelyeibe visznek el. Az ár tartalmazza az italokat és a „több mint elég” vacsorát is, www.nightlifeacademy.com.

Az egész családnak:

Nézzük meg Zimonyt és a Gárdos-toronyt, délután uzsonnázzunk a Száván épített mesterséges Ciganlija szigeten, ahol épített homokos tengerpart van sok büfével.

Feldolgozás alatt

Minden éjjel álmodunk, akkor is, ha abból reggelente fölébredve már semmire sem emlékszünk. Ennek ugyanis biológiai háttere van. „Az álmok megjelenése a REM-fázissal van összefüggésben, hiszen akkor álmodunk, amikor az alvás ezen gyors szemmozgással járó fázisába kerülünk. Ezen szakaszokban testünk izmai teljesen elernyednek, légzésünk gyorsabb és szabálytalanabb lesz, agyunk aktivitást mutat. Ennek köszönhető az úgynevezett álommunka, amelynek során a napi események és élmények feldolgozódnak. „Ilyenkor a velünk történő, bennünket foglalkoztató dolgok néha nagyon bizarr történetekben rendeződnek össze. Ez teszi lehetővé azt, hogy az életeseményeket érzelmileg helyükre tegyük” – mondja Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus. Majd beszámol arról is, hogy az álomnak más kivetülése is van, hiszen ez a jelenség biológiailag nem más, mint véletlenszerű idegsejt-kisülések sorozata. Ebből pedig az is következik, hogy álmaink az emlékeinkből épülnek föl, még ha azok teljesen irreális és irracionális történetekké állnak is össze. Persze az álom, azon túl, hogy pszichés funkciója van, biológiai okok miatt is fontos. Nélkülözhetetlen ugyanis az idegsejtek „megnyugvásához”, „relaxációjához”.

Egyénre szabva

Ugyan vannak olyan álmokban megjelenő jelképek, amelyek jelentése közkézen forog, álmot fejteni kizárólag egyéni szinten lehet. Ennek oka, hogy az álom mindig a saját élettörténetből épül föl, így az adott jelképek mindenki számára mást jelentenek. Persze vannak olyan példák, amelyekből le lehet vonni egyéntől független általános következtetéseket is. Ilyen például az, amikor valakit álmában akasztanak. Ennek köznapi magyarázata is lehet: hogy az illető szorong, emiatt nehezebben nyel és lélegzik. De ugyancsak profán megfejtés az is, hogy egyszerűen nyomja a nyakát párna. „Általánosságban persze elmondható, hogy a rossz álmok hátterében valamilyen szorongás áll, ami egy álomkép formájában testesül meg. Ugyanez a helyzet a poszttraumás állapottal, amelyhez szintén gyakran társulnak rémálmok”– mondja a szakpszichológus. Majd hozzáteszi, hogy persze nem csak a rossz emlékek jelenhetnek meg az álmokban, ugyanez a helyzet az euforikus érzésekkel, amelyek szintén meg tudnak testesülni ebben a formában.

Hatás és ellenhatás

Nem csak életünk lehet hatással az álmainkra, hanem az életünkre is hatással lehet az, hogy mit álmodunk. Ez a konkrét hatás viszont leginkább attól függ, hogy az álmot hogyan kezeljük. „Bármilyen impulzus, amit megálmodunk és amit értelmezni tudunk, kihathat az életünkre, hiszen tekinthetjük „jelnek”. Innentől kezdve pedig a cselekedeteink is arra irányulhatnak, hogy az adott jelet elérjük vagy elkerüljük” – mondja Faludi Viktória. Kiemeli azt is, hogy emiatt az álmokkal mindkét esetben érdemes foglalkozni, akár azért, mert motiválhatnak, akár azért, mert ha nem jól kezeljük, demotiválhatnak bennünket. Ez a pszichés nyomás persze minden esetben személyiségfüggő, mértéke pedig attól függ, mennyire gondoljuk azt az álmokról, hogy azok mutatnak valamit. Aki ebben kevésbé hisz, annak az életére az álom kevésbé van hatással, míg másoknál a helyzet épp fordított lehet. Ez utóbbira jó példa az, amikor az álmokból félelmek vagy babonák alakulnak ki. Például ha valaki álmában fuldoklik, előfordulhat, hogy emiatt kerülni kezdi a vizet. Ez az elkerülő magatartás viszont már mindenképpen kihat az életére, pedig az nem minden esetben indokolt.

Elfeledett foszlányok

Hogy emlékszünk-e az álmainkra, attól függ, hogy az alvásnak mely fázisában ébredünk. Ha például konkrétan az álomra kelünk föl, nagy eséllyel emlékszünk is rá. Ha viszont visszaalszunk, már nem biztos, hogy az álomkép megmarad, mert a visszaalvással egy egészen más tudatállapotba kerülünk. „Bizonyos esetekben nem jellemző, hogy az emberek részletesen emlékezzenek az álmaikra, vagy ha emlékeznek is azokra, akkor sem tudják őket verbálisan átkódolni. Inkább csak képekben, halvány emlékképekben, pár másodpercig megmaradó érzésekben tudják elmesélni. Ennek részletessége mindig attól függ, hogy érzelmileg mennyire beható az álom, azaz mennyire segíti az érzelmi feldolgozást. Van az emlékezésnek egy másik, analitikus magyarázata, amely szerint az álomból arra emlékezünk, amit a „szuperegónk” megenged. Ennek oka ezen magyarázat szerint az, hogy az álmok elfojtott vágyakból, elfojtott történésekből épülnek föl. Ezt talán azzal lehetne szemléltetni, hogy a gyerekek álmai nagyon direktek, míg a felnőtteké jóval maszkoltabbak” – magyarázza Faludi Viktória. Példaként azt említi, hogy amikor egy gyerek fagyival álmodik, akkor valóban fagyit akar, hiszen náluk a valóság és az álom határa kevésbé éles. Ezzel szemben a felnőtteknél már szimbólumok működnek, amiket külön értelmezni lehet, mert a fejlődéssel a szuperegó „szűrő” funkciója náluk egyre kifinomultabban működik. Emiatt az álmok megfejtése az életkor előrehaladtával már nem olyan egyszerű. Például ha egy felnőtt egy adott autómárkát szeretne, akkor sem konkrétan azzal fog álmodni – ezért aztán a felnőttek álmai mindig csak egyéni szinten értelmezhetők.