Az anya figyelme ilyenkor intenzíven fordul a kicsi felé, emiatt elhanyagolja az urát, akit ez természetesen megvisel, ez aztán megterheli a család összes viszonylatát és oda a harmónia.Én ezt a fajta háttérbe szorítottságot nem éreztem, ahogy sorra születtek a gyerekek, egy pillanatig sem féltékenykedtem rájuk, sőt igyekeztem magam is kivenni a részemet a velük való törődésből. A legszörnyűbb sokkot az okozta, hogy az éjszakát ettől kezdve nem lehetett átaludni, de becsülettel rázogattam-csitítgattam hajnalban a bömbölő csemetéket, s idővel eljutottam a rezignációnak arra a fokára, hogy amikor az éjféli szoptatás után a nagyfiam (aki akkor még kicsi volt) a fejemre és a párnára hányta a felesleget, egyszerűen megfordítottam a párnát és aludtam tovább.

Három fiú persze komoly vetélytárs, amire idővel kezdtem rádöbbenni. Főképp, ha kialakul a nagyfiú-anya szövetség velem szemben, szerencsére általában számíthatok egy szem lányomra, aki elvtelenül mellém áll, már csak a leosztott szerepek miatt is. Ezeket a kis csörtéket azonban igyekeztem kezelni, s több-kevesebb sikerrel megoldottam vagy legalábbis feldolgoztam, így nem ásták alá az önbizalmamat. A negyedik gyermek érkezése azonban felidézte a bulvárlapok fent említett, lenézett és kikacagott írásait.

Zsombor ugyanis – elsőként a testvérei között – kinyilatkoztatta, hogy „Anya az enyém”, és ezt minden alkalommal hisztérikusan megismétli, ha a feleségemhez közeledni próbálok.

(Szerencsére egyelőre még többet alszik, mint én.) Az vigasztal, hogy tulajdonjogát a bátyjaival szemben is érvényesíti, ők mégis ügyesebben kezelik a helyzetet nálam. Pedig nekik se könnyű, mert én csak egyetlen esztendeig birtokoltam a vágy titokzatos tárgyát kizárólagos jelleggel, Boti viszont nyolc évig volt a legkisebb, ami óhatatlanul bebetonoz bizonyos viszonyokat. Ehhez képest elég jól tűr, nem is neki, hanem nekem jutott eszembe egy alkalommal felvetni, hogy – hasonlóan a Bölcs Salamon előtt álló dilemmához – osszuk el anyát, de ezt egyöntetű elutasítás fogadta, és ezzel is csak alkalmat adtam Zsombinak az újabb nyomatékos deklarációhoz: „Anya az enyém!”

Ha már ekkora öntudat szorult beléd, mondtam neki, akkor legalább áruld el, honnan jutottál hozzá. És ő, a háromévesek magabiztos logikájával, engem teljesen kihagyva az egész anya-dologból, közölte: „A Botitól kaptam.”

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Eszköztelenül 

Jól képzett pszichológus kollégáimmal beszélgettünk olyan esetekről, amikor a kliensek indulatait nem sikerült megnyugtató módon lecsillapítani. Ha egy segítő beszélgetés során tehetetlenséget érzek, miközben sem a partner oldaláról, sem a magaméról nem látom a továbbhaladás akadályát, akkor elsősorban nem pszichológiai probléma húzódik a háttérben. Legalábbis nem olyan léptékű, amelyet egyedül az én közreműködésemmel meg lehet oldani. Ilyen a gyerekek és serdülők körében járványszerűen terjedő durva erőszak. 

Egyik kliensemet kortársa fényes nappal megverte az utcán. Még sokkos állapotban mesélte, hogy a feljelentés megtétele után, amikor megkérdezte a nyomozót, mit lehetne tenni az atrocitás ismétlődésének elkerülése érdekében, hiszen a bántalmazó egy saroknyira lakik tőle, a cinikusan hangzó „fuss el gyorsan” választ kapta.

Erről eszembe jutott az a személyes emlékem, amikor a saját udvaromon támadt rám három staffordshire terrier, akiket a gazdájuk szájkosár, póráz nélkül szabadon engedett, és amíg beálltam az autóval, berontottak. A rendőr egészen addig nem vett komolyan, amíg fel nem tettem neki a kérdést: „Vajon akkor is gúnyolódna velem, ha a szemtanú ovis gyerekeimet cincálták volna szét az ebek?” 

Mit mondhat a pszichológus? 

Amikor egy traumatikus eseményt követően fokozott stresszválaszt ad a szervezetünk, eleinte nem vagyunk képesek megfelelően reagálni. A szakirodalom szerint két-három napig teljesen normális az extrém reakció, hiszen rendkívüli esemény történt, amire nem voltunk felkészülve. Igyekszünk olyan megküzdési stratégiákkal élni, amelyekkel korábban sikeresen megoldottunk problémákat, és csökkentettük a negatív érzelmeinket. Ha nem válnak be, a működésünk nem áll helyre ezt követően, és az akut stressz állapotában maradunk.

Újabb szakmai állásfoglalás szerint ilyenkor a személy természetes útkeresése a legjobb válasz. Vagyis nem feltétlenül helyénvaló a traumát követő egy hónapon belüli pszichológiai beavatkozás. 

Miért nem tud ilyenkor segíteni a szakember? Azért, mert nem vagyunk mindenhatóak. Mit mondhatunk friss gyász esetén? Mit tehetünk súlyos baleset, betegség elszenvedését követően? Megoldást jelent-e, ha az áldozat beszél a nemi erőszak részleteiről vagy a fizikai bántalmazásról? A pszichológus jelenlétének akkor van értelme, ha a szakember képes teljesen ráhangolódni a kliensére, annak érzelmeit elfogadni és megtartani. Vagyis visszaigazolni számára, hogy érvényes, amit érez, és akármilyen kegyetlen, végül túlélhető. 
Nehéz ellenállni ugyanis a kísértésnek, hogy – saját mentális állapotunkat megóvva – azt feltételezzük, elkerülhető lett volna a katasztrófa. Ennek közlése ebben a helyzetben nem segít, sőt, áldozathibáztatássá fajulhat. Például nem szerencsés hangsúlyozni az éppen megvert gyereknek, hogy máskor ne azon az útvonalon járjon, amin egyébként mindig, vagy legyen figyelmesebb, melyik sarokból ugorhat elő az elkövető, esetleg tanuljon küzdősportot, ami egyébként jó ötlet, de fontos, hogy senki ne akarja ezzel szuperhősként megváltani a világot. 

Kép

Kép: Freepik

Kezelni a poszttraumás stresszbetegséget kell 

Az extrém stresszválasz különböző formáinak tartós fennmaradása olyan állapotokhoz, például poszttraumás stressz szindrómához vezet, amelynek kezelése pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus feladata. A hosszas terápia egyik kulcsfontosságú eleme a kiszámíthatatlan trauma egyediségének közvetítése a páciens felé, aki attól tart, hogy az incidens bármikor újra megtörténhet. Biztosítanunk kell őt a folyamatos rettegés fölöslegességéről. Viszonylag egyszerű dolgunk van egy természeti katasztrófa vagy baleset miatti félelem esetén, hiszen ezek az események elég ritkák. Ugyanakkor a terápiás folyamat komolyan elakadhat, ha nem szavatolható a beteg biztonsága.

Gyerekek esetében például gyakran kerülünk szembe a családon belüli erőszak állandó jelenlétével, aminek orvoslása a családvédelem területére tartozik. De ugyanez az eset áll fenn, amikor az elkövető távoltartása nem biztosított. 

Legjobb a megelőzés 

Az iskolapszichológus a pedagógusokkal és szülőkkel karöltve a megelőzésben tud igen hatékonyan közreműködni. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakemberei például jobbnál jobb szakmai anyagokat készítenek és tesznek közzé honlapjukon a kortárs agresszió és bántalmazás témájában, népszerűsítik a pedagógusok számára kidolgozott óravázlatokat előadásaikban. Annyi kevésbé lényeges témáról beszélünk az erkölcstan, a hittan és az osztályfőnöki órákon, miközben már az általános iskolák alsó tagozatán is dúl az erőszak, a kiközösítés, egyre jellemzőbbek a bántalmazás különböző formái! 
Taníthatunk stratégiákat, amelyek segítségével jobb eséllyel kerülhetjük el a veszélyes helyzeteket, vagy védekezhetünk, ha már belecsöppentünk azokba. Szervezhetünk szülőcsoportokat a gyermeknevelésről, miként erősítsük meg az elfogadó, nem kirekesztő, toleráns viselkedést. Átadhatjuk az asszertív, erőszakmentes kommunikáció csínját-bínját. Ám ameddig lesznek olyan emberek, akik kizárólag az agresszió nyelvét értik, nem lehetünk biztosak abban, hogy legközelebb nem mi vagy szeretteink válunk áldozattá. 

Kinek kell cselekednie, és hogyan bántalmazás esetén? 

Amikor a bántalmazás már megtörtént, és az áldozat továbbra is veszélynek van kitéve, akkor a megoldásnak elsősorban nem pszichológiai szintről kell érkeznie. Hiszen a félelem ilyenkor jogos és valóságos, így az a normális emberi reakció, ha el akarjuk kerülni a fenyegető ingert.

Hibáztatható-e az a kamasz, aki egy utcai verekedés után hónapokig nem hajlandó elhagyni a szobáját attól való félelmében, hogy a cselekmény megismétlődik? Nyilván nem.

Vajon számonkérhető a pszichológustól a serdülő extrém reakciójának fennmaradása akkor, ha az elkövető valóban bármikor lecsaphat? Nem, hiszen ebben az esetben ez a viselkedés egy túlélést segítő válasz. Az elsődleges cél ilyenkor a biztonságba helyezés, és az újbóli traumatizálódás kivédése, ami a rendfenntartás és jogvédelem területe. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Holt költők társasága

Ezt a problémát veszi górcső alá a Holt költők társasága c. film. Egy csapat fiatal, feltörekvő ifjúnak kell megtalálnia önmagát egy szigorú bentlakásos iskola falai között, ahol szó szerint korlátok közé vannak szorítva. „Hagyomány, becsület, fegyelem, érdem” – hangzik a négy alapelv, ami már kimondva is merev, ünnepélyes pátoszt kelt, amitől az ember rögtön úgy érzi, haptákba kell vágnia magát, és elénekelni a Himnuszt.

A fiúk szülei és a méltán híres tradicionális intézmény tanárai olyan magasztos értékeket, tudást, útravalót próbálnak a diákok fejébe plántálni, ami majd előbbre viszi, s naggyá teszi őket az életben. Sikeresnek, ambiciózusnak, teljesítményorientáltnak nevelik őket, mindeközben azonban nem magyarázza el nekik senki, miért is fontos mindez. Állítólag ezekben az években kell felkészülniük az igazi életre, s megalapozni a jövőjüket, de a legfontosabb dolgot mégsem tanítják meg nekik, hogy milyen is az a bizonyos nagybetűs élet.

Ekkor lép a színre Mr. Keating, az új irodalomtanár, aki karizmatikus személyével, egyéni látásmódjával azonnal belopja magát a fiúk szívébe. Minden diákját egyszeri és megismételhetetlen lénynek látja, s arra biztatja őket, hogy találják meg a saját hangjukat, azt az utat, amelyen emelt fővel képesek járni.

Ő az egyetlen ember az egész tanári karban, aki kellő empátiával és érzékenységgel viseltetik a diákok iránt.

Szüleikkel és tanáraikkal ellentétben, ő nem csupán tehetetlen bábnak tartja a növendékeit, akiknek azt is meg kell mondani, hogy merre nézzenek, akikbe bele kell plántálni a szülők magasztos elképzeléseit, és erőnek erejével kisajtolni belőlük a jó eredményeket, hanem hiszi, hogy a fiatalok képesek a kritikus gondolkodásra, arra, hogy bevonják őket az életükkel kapcsolatos fontos döntések meghozatalába. Mr. Keating igazi apafigura és példakép, ő is ebből az intézményből indult útnak, mégis sikerült megtalálnia a saját számítását.

Az új irodalomtanár olyan ebben a zárt közösségben, mint tóba dobott apró kavics: egyre nagyobb körökben kavarja fel maga körül az állóvizet. Világlátása és nézetei bekúsznak a diákok bőre alá, felnyitva a szemüket, új perspektívát tár eléjük, s mindeközben ellentmondásos figurává válik, aki az erők és ellenerők kereszttüzében találja magát. Mégis azt igyekszik megvalósítani, ami egy nevelő szerepben lévő személy dolga: kibontakoztatni a személyiség mélyén szunnyadó tehetséget, kihozni mindenkiből a legjobbat, egészséges, energikus, a dolgok iránt érdeklődő, innovatív felnőttet nevelni belőlük, aki nem fél önmagát adni.

A felnőttek sokszor megfeledkeznek róla, hogy ők is voltak gyerekek, hogy milyen érzés terveket szőni, s hinni a megvalósításukban.

Lázadás és elveszettség

Bár a filmben szereplő tradicionális iskolarendszer négy alapelve (hagyomány, becsület, fegyelem, érdem) szükséges a nevelés során, ugyanakkor feltétel nélküli szeretet, elfogadás, bátorítás, figyelem, illetve példamutatás nélkül ezek az értékek csupán lázadást váltanak ki a kamaszokból.

A fejlődéslélektan igen sokszor párhuzamba állítja a három éves kor körül jelentkező „dackorszakot” a kamaszkor konfliktusokkal terhelt időszakával. Ugyanis a tizenéves, bármennyire is szeretne felnőttnek látszani, még nem felnőtt, csupán a felnőttkor felé haladó gyermek, így érzelmileg a kisgyermekhez hasonló szükségletei vannak. Továbbra is igényli a szülői tekintély védelmét, illetve a korlátok nyújtotta biztonságot, ám csak akkor tudja elfogadni ezeket, ha érzi azok szeretetét és elfogadását, akik irányt mutatnak számára.

Ross Campbell pszichiáter szerint szülőként az alábbi tényezőket fontos figyelembe venni a kamasz gyermek nevelése során:

• A szülők által közvetített érzelmi stabilitás, higgadtság és önfegyelem példaértékű a gyermek számára, tiszteletet ébreszt benne, így fontos segítség a határok felállítása valamint a fegyelmezés során, mivel megerősíti a tekintélyt illetve a tizenéves bizalmát a szüleiben.
• A feltétel nélküli szeretet alapvető fontosságú a kamasz gyermek helyes önértékelése, illetve a szülő-gyerek kapcsolat szempontjából. A szülő szeretete ad a serdülőnek bátorságot és energiát ahhoz, hogy megtalálja az útját, vállalja önmagát és magvalósítsa a céljait. A szeretet szóbeli és viselkedéses kinyilvánítása nem függhet attól, hogy a gyermek hogy néz ki, milyen tulajdonságokkal bír, vagy éppen hogyan viselkedik.
• A kitüntetett figyelem hatalmas erővel bír a kamasz gyermek életében. Osztatlan és maradéktalan figyelmét a szülő leginkább a négyszemközti együttlétek során biztosíthatja gyermeke számára. A tizenévesek gyakran viselkednek szélsőségesen, így sokszor nem könnyű megközelíteni őket. Lehet, hogy a gyermek nem pont akkor lesz közlékeny hangulatban, amikor a szülő zsúfolt napirendjéből feleszmélve kész a meghitt beszélgetésre időt szakítani. Fontos tehát, hogy a serdülő érezze, a szülő bármikor a rendelkezésére áll, bármikor hozzáfordulhat a problémáival és nehézségeivel.
• A kamasz már nem kisgyermek, mégis igényli a testi közelséget és a szülei meleg, óvó tekintetét. Az ölelés, valamint a hát, a kar, a váll megérintése, megsimogatása az irántuk érzett szeretet és törődés egyik legegyszerűbb, mégis rendkívül hatásos kifejezése.
• A függetlenségi törekvés természetes és normális életkori sajátosság, ezért a gyermek önállósodásának, felnőtté válásának folyamatát mindenképp támogatni kell. Ahogy nő a gyermek, a szülői irányítás szerepét fokozatosan átveheti a szülői bizalom és az elengedés, ezáltal is felkészítve a gyermeket az önálló független felnőtt életre, illetve a szülőktől való elszakadásra.

A kamasz gyermekben rejlő értékeket csak úgy tudjuk felszínre hozni, hogy miközben bátorítjuk az önmegvalósítását, valamint egyéni hangjának megtalálását, keretet is szabunk és irányt mutatunk a számára.

A szeretet, az elfogadás és a párbeszéd lehetősége nélkül az útmutatás, illetve a fegyelmezés lázadást szül, míg az önmegvalósítás bátorítása egyértelmű keretek és iránymutatás nélkül az elveszettség érzését vonja magával. A film történéseit alapul véve elgondolkodtató az is, hogy kinek a felelőssége, ha a rosszul megválasztott önmegvalósítási kísérlet a végén kudarcba torkollik? Pedagógusként, segítő szakemberként esetleg segítő szándékú kívülállóként van-e jogunk a serdülőkorú gyermek önmegvalósítását bátorítani, ha a környezet, amiben a mindennapi életét éli, valamint ha a szülők egyáltalán nem támogatják ezeket a törekvéseket. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Húsz év után újra készült magyar gyártású bábsorozat. A Süsüke, a sárkánygyerek 2001-es bemutatása után most a Rozmaring kunyhó című sorozaton a sor, hogy belopja magát a gyerekek szívébe. A kerettörténet szerint az erdő mélyén álló, varázslatos hangulatú Rozmaring kunyhóban egy kedves lány, Napraforgó nagymamája élt, mielőtt elköltözött a felhőkbe. Napraforgó feladata, hogy kitakarítsa a házikót, mivel szülei el szeretnék adni. A kunyhóba érkezve meglepődve veszi észre, hogy néhai nagymamája különös lényekkel, a gubákkal lakott egy fedél alatt. A kedves szőrmókok karakterét eleve úgy találták ki, hogy alkalmasak legyenek olyan konfliktushelyzetek megteremtésére, amelyekkel a gyerekek a hétköznapjaikban is találkozhatnak. Például Lári és Fári, a testvérpár folyton valamilyen csínyen töri a fejét, és ezekkel olykor megbántanak másokat. Mályva, az egyedüli rózsaszín kislány nehezen találja fel magát a többi guba között. A csapat vele együtt keresi a választ arra a kérdésre, hogy miként illeszkedhet be valaki a gubagyerekek közé, aki annyira más, mint a többiek. Deske szíve telis-tele van szeretettel, ő az egyetlen karakter, aki nem beszél. Bár néma, mégis probléma nélkül megértik a többiek, csak egy kicsit jobban oda kell figyelni rá.

A színes szőrmókok kalandjait tizenkét epizódon keresztül követhetjük, akik hol megnevettetve, hol együttérzést kiváltva minden alkalommal fontos kérdéseket feszegetnek.

A sorozat alkotóinak célja a szórakoztatás mellett az érzékenyítés is: az epizódok rendre olyan témákat járnak körbe, amelyekkel a gyerekek szinte biztosan találkoznak, ám az már közel sem biztos, hogy beszélnek is ezekről családi körben vagy a kortársakkal az iskolában. Ilyen téma például a szeretteink elvesztése, az önelfogadás, a fogyatékkal élőkhöz való viszonyulás vagy a felnőtté válás.

„A gyerekek maguk mindig előítéletmentesek. Számukra teljesen természetes, ha valaki kerekesszékkel közlekedik vagy bármilyen szempontból más, mint a többiek. Ők nem azért kérdeznek rá a szülőtől ezekre a jelenségekre, mert bármiféle negatív gondolat vagy érzés társulna a látványhoz, hanem pusztán azért, mert kíváncsiak. A felnőtt az, aki előítéletes, és ő az, aki elülteti a gyerekben az előítéletek magját a nem megfelelő reakcióival. Például, ha elhúzza a gyereket, hogy az ne is lássa a kerekesszékes embert, vagy ha nem megfelelő hangnemben beszél a fogyatékkal élőkről. Az érzékenyítő mesék a szülőknek is segítenek megérteni ezeket az élethelyzeteket, például azzal, hogy utána le lehet ülni a gyerekkel és közösen beszélgetni a látottakról” – mondja Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus.

A mesék azért is fontosak, mert segítenek a gyerekeknek jó mintát vagy megoldásmódot találni az egyes élethelyzetekre. „Az óvodás korú gyereknek már meg lehet tanítani, hogy szóljon az óvónéninek, ha őt bántják. Ez a megoldásmód a gyerek számára a konfliktushelyzetre, a felnőtt pedig majd rendezi azt. Ha például ez megjelenik a mesében, akkor a mese működik, ki tudja fejteni a hatását” – hoz egy példát a mese tanító jellegére a szakember. A gyerekpszichológus szerint könnyebb megérteni a mesét, ha a szülő és a gyermek megbeszéli a látottakat, de a legtöbb mese hat magától is. Különösen igaz ez akkor, ha sokszor megnézi a gyerek ugyanazt a mesét.

Ezért fontos a mesék klasszikus tanítása, amely szerint a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik. Minél több olyan mesét hall vagy lát a gyerek, amiben ez a dinamika megjelenik, annál valószínűbb, hogy az élet igazságosságába vetett hite erős lesz.

A bábszínházban megszokhattuk, hogy a színpadon látjuk a bábot és az őt életre keltő bábszínészt is, de a televízióban ez szokatlan. A Rozmaring kunyhó egyszerre láttatja a bábot és a színészt, ami a premier előtti vetítésen a gyerekközönségből élénk reakciókat váltott ki. Az első képkockáknál sokan ujjongva kiáltottak fel, amikor meglátták a színészeket a díszletben, de aztán gyorsan elfogadták, hogy ebben a varázslatos világban így mennek a dolgok. Az aprólékos részletekig kidolgozott guba-univerzumot Szabó Balázs és Kovácsovics Fruzsina zenéje teszi még feledhetetlenebbé.

A sorozat október 9-től szombatonként 18 órától látható az M2 gyerekcsatornán.

A pedagógus-életpályamodell nem kínál megoldást arra, hogy a pedagógusok bére megalázóan alacsony, sem arra, hogy az oktatás lépéshátrányba került a digitális korszak kihívásaival szemben. Elavult a tananyag, a frontális oktatási módszer, az időbeosztás, de még az iskolák építészeti és belsőépítészeti elgondolása is. A tanítás ma már nem tűnik vonzó pályának a fiatalok számára, tanárnak menni inkább egyfajta szégyenletes vagy megmosolyogni való döntés a rokoni kör szemében, semmint magasztos cél. A nagy pedagógusszemélyiségek egyre nehezebben boldogulnak a rendszerben, a kiégés, a kifáradás mindennapos veszélyforrássá vált. Paradigmát kell váltani az oktatásban!

Az oktatásnak meg kell tanulnia „gyerekül”

A Váci Egyházmegye közoktatási intézményhálózata az említett kihívásokra reagálva, a várható pedagógushiány elkerülése érdekében összefogott a felsőoktatással. Az összefogás jegyében a Váci Egyházmegye püspöke által alapított Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) Migazzi Kristóf Pedagógusképzési Ösztöndíj Pályázatot írt ki, amelynek célja fiatal, dinamikus, megfelelő szakmai tudással bíró – és a keresztény értékrend iránt elkötelezett – pedagógusok utánpótlásának biztosítása az egyházi fenntartású köznevelési és szakképzési intézmények számára. A pályázat meghirdetése alkalmából a Váci Egyházmegye sajtóbeszélgetést tartott a jelenlegi tendencia okairól, a pedagógusképzés problémáiról, és arról, hogyan érdemes felkészülni a küszöbön álló válsághelyzetre. A beszélgetés résztvevői Marton Zsolt váci püspök, Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és Selmeczi Zoltán, a Váci EKIF főigazgatója voltak.

Dr. Gloviczki Zoltán kifejtette, hogy a pedagógusi hivatás megújítása azért is nehéz, mert egyre nagyobb a disszonancia az iskolák által nyújtott képzés és a megváltozott világ elvárásai között. Az iskolai tananyag szinte „ezoterikus jelenség” a tanulók számára, a mindennapi élethez nem bizonyul elég muníciónak. Ugyanakkor tanárnak általában az megy, aki ezzel a rendszerrel kompatibilis, ebben érzi jól magát, ezért nekik nem lesz igényük az újításra.

A jövő irányát a rektor abban látja, hogy a képzésben a hangsúly ne azon legyen, hogy mit kell tanítani, hanem azon, hogy hogyan tanul a gyermek.

Nem a tantárgypedagógia tanításának kell tehát a középpontban állnia, sokkal inkább olyan személyiségek kellenek, akik fel tudják kelteni a gyerekek érdeklődését. A gyerekek mellé olyan pedagógus kell, akit ki akarnak nyitni, akire kíváncsiak, aki tud projektben gondolkodni. Aki össze tudja kötni az őszi „a fák lezárják nedvkeringésüket” tananyag szövegét azzal, hogy a tanár és a diákjai kimennek megnézni egy élő, lélegző fát, és együtt elgondolkodnak azon, hogy miért lett sárga a levele. Óriási perspektíva van a pedagógusképzés megváltoztatásában, hiszen nincs jövedelmezőbb befektetés, mint beszállni a gyerekek nevelésébe, mondta a rektor.

Kép

Kép: Csongor Andrea

„A 2013-ban bevezetett életpályamodell nem adott választ a tanárok egzisztenciális félelmeire”

Selmeczi Zoltán is arra hívta fel a figyelmet, hogy váltani kell a pedagógusképzés fókuszán, mert a pályakép az utóbbi években sem vált vonzóvá. A mostani modell létrehozásakor egy minőségbiztosítási rendszer felállítása volt a cél, amelyhez szorosan kapcsolódtak a bérezési szintek. Mára elvált egymástól a két szempont, és mivel a bérek vetítési alapját a 2014-es minimálbér szintjén befagyasztották, a rendszer elvesztette ösztönző jellegét. A főigazgató feltette a kérdést: hol a pedagógus helye a társadalmi hierarchiában?

Ha a pedagógus ma is a „nemzet napszámosának” érzi magát, akkor az is feladat, hogy lelkileg kilendítsük őket ebből, visszaadjuk a szakma méltóságát, társadalmi elismertségét.

Jól felkészült, lendületes fiatalokra van szüksége ennek a hivatásnak, ezért is örül a főigazgató az ösztöndíj megalapításának.

Marton Zsolt püspök hozzátette, hogy az ösztöndíjjal egyfajta hidat is szeretnének létrehozni az óvodától egészen az egyetemig, szeretnék, ha a náluk tanult diákok végzett pedagógusként vagy óvodapedagógusként a saját egykori tanintézményükben helyezkednének el. „Magunk neveljük a pedagógusainkat” – állította fel a célt.

A Migazzi Kristóf Pedagógusképzési Ösztöndíj Pályázatra minden olyan magyarországi felsőoktatási intézményben tanuló, magyar anyanyelvű hallgató pályázhat, aki tanárképzésre, tanári mesterképzésre, gyógypedagógiai alapképzésre vagy óvodapedagógusi alapképzésre felvételt nyert, vagy ott tanulmányokat folytat, az oklevele megszerzését követő 6 hónapon belül főállású, teljes munkaidős jogviszonyt létesít EKIF-fenntartású intézménnyel, és a jogviszonyát legalább az ösztöndíj folyósítási idejének megfelelő időtartamban fenntartja. A pályázat benyújtásának határideje az első félévben október 10. napja. Az ösztöndíj mértéke a pályázó felvételi pontszáma, illetve a tanulmányi eredménye alapján számítódik, havi nettó 150 ezer forinttól 375 ezer forintig terjedhet. Minden további információ elérhető a www.ekif-vac.hu és a www.vaciegyhazmegye.hu oldalakon.

Selmeczi Zoltán, a váci EKIF főigazgatója hangot adott annak a reményének, hogy az ösztöndíj össze tud majd kötni hiteles, hívő fiatalokat a jövőbeli munkahelyükkel, így a diákok kezdettől fogva megélhetik, hogy nincsenek egyedül, támogató közeg várja és fogadja őket.

Rendkívüli érdeklődés előzte meg Közép- és Kelet-Európa elsőszámú nemzetközi kortárs képzőművészeti vására megnyitását. A tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő Art Market Budapest 2021. október 7-10. között új helyszínen, a Bálna Budapest épületében különlegesen gazdag művészeti válogatással várja a látogatókat. Magyarország legnagyobb, évente megrendezett kortárs képző- és fotóművészeti eseményére ezúttal közel 30 országból érkeznek kiállítók, akik jóvoltából ötszáznál több művész több ezer alkotása kerül bemutatásra. A művészeti seregszemle számtalan kísérőprogramja között ugyancsak a Bálna Budapest ad otthont Art Photo Budapest néven Közép- és Kelet-Európa egyetlen nemzetközi fotóművészeti vásárának, az Inside Art nemzetközi művészeti konferenciának, illetve a New Visegrad Photography fotó- és a 360 Design Budapest design kiállításnak is. Az Art Market Budapest 2021-ben a visegrádi országok művészetét helyezi fókuszba, és Visegrad Contemporary címen külső helyszíneken létrejövő kiállításokkal és eseményekkel kiegészülő művészeti programsorozatot hoz létre. Az Art Market Budapest a 2021 októberében útjára induló Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál partnere és a fesztivál programjának kiemelt képzőművészeti komponense.

A tavalyi évben a nemzetközi művészeti vásárok választéka töredékére zsugorodott, az Art Market Budapest azonban a kevesek egyikeként 2020-ban is látogatói rendelkezésére állt. Részben ennek, részben olyan kedvező tendenciáknak is köszönhetően, mint például a regionális művészeti platformok térnyerése, a budapesti seregszemle megerősödött pozícióban nyitja meg újra kapuit a közönség előtt. Ezt jól mutatja a COVID okozta válságot megelőző évekhez képest is rendkívüli kiállítói érdeklődés, a jelentkezések és a jelentkezők által képviselt országok számában és az igényelt kiállítási területben mutatkozó jelentős növekedés.

A Bálna Budapest különleges kiállítási tereiben mintegy 7 ezer négyzetméteren közel 30 ország 120 kiállítójának köszönhetően több mint 500 művész több ezer alkotása válik közvetlenül hozzáférhetővé 2021. október 7-10. között az érdeklődő és vásárló közönség számára. Az Art Market Budapestre 2021 októberében a következő országokból érkeznek kiállítók: Albánia, Argentína, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Chile, Csehország, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Izrael, Kolumbia, Lengyelország, Libanon, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, USA. A rendkívül széles nemzetközi választékban Magyarország valamennyi jelentős kortárs képzőművészeti galériája jelen van, és több új szereplő is bemutatkozik.

Az Art Market Budapest 2021-ben tovább szélesedő választékából külön kiemelést érdemel, hogy miközben a tengerentúli kiállítók jelentős része az idén még távol marad az európai vásároktól, az elmúlt évek sikeres építkezésének eredményeként az Art Market Budapest ezévi eseményét számottevő latin-amerikai érdeklődés kíséri. A komoly művészeti és piaci lehetőségekkel kecsegtető régió bemutatkozását az Argentínából, Kolumbiából és Chiléből érkező kiállítók mellett magas szintű magángyűjtői jelenlét egészíti ki.

Kép

Kép: Art Market

Az Art Market Budapest a 2021 októberében útjára induló Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál partnere és a fesztivál programjának kiemelt képzőművészeti komponense. Az együttműködés a fesztivált szervező Müpa és az Art Market Budapest között hosszú évek óta fennálló nagy sikerű partnerségen és a közösen elérni kívánt célokon alapul: a hazai és ideutazó közönség magas színvonalú, nemzetközi művészeti tartalommal való kiszolgálása, Magyarország kiemelkedő művészeti értékeinek nemzetközi kontextusban történő bemutatása, Budapest központi kulturális szerepének és vonzerejének erősítése egyaránt közös törekvés.

VISEGRAD CONTEMPORARY: Közép-Európa a figyelem középpontjában

Az Art Market Budapest régiónk vezető művészeti vásáraként feladatának tekinti, hogy Közép- és Kelet-Európa különleges kulturális értékei számára hatékony bemutatkozási lehetőséget biztosítson a globális művészeti világban. Részben a regionális művészeti platformok és kulturális együttműködések térnyerésének támogatása szándékával is az idei évben Közép-Európa, szűkebben az úgynevezett visegrádi együttműködés országai, vagyis Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia kortárs művészete kerül a figyelem fókuszába, ami külső helyszínek bevonásával Visegrad Contemporary néven szerveződik művészeti fesztivállá Budapesten 2021 októberében.

A Magyarországnak a Visegrádi Csoportban betöltött elnökségéhez is kapcsolódó programsorozat kifejezett törekvése, hogy a kortárs művészet eszközrendszerével élővé, relevánssá és a közönség számára is kézzelfoghatóvá tegye a visegrádi együttműködés gyakran elsősorban a politika és a történelem szintjén és nyelvén megfogalmazott céljait és jelentőségét. A tagországok művészetének szentelt, az Art Market Budapest helyszínén bemutatásra kerülő képzőművészeti válogatás köré épülő programsorozat Budapest más helyszíneit is bekapcsolva ad ízelítőt a régió művészeti választékából.

Az Art Market Budapest csarnokaiban tucatnyi kiállítási stand több száz négyzetméterén látható cseh, lengyel és szlovák vendégkiállítói jelenlét mellett kiemelt figyelmet érdemel a négy ország művészeti egyetemei kiemelkedő frissdiplomás fotográfusainak alkotásaiból válogató New Visegrad Photography tárlat a Bálna Budapest földszinti kiállítótereiben, amelynek anyagából a Várkapitányság jóvoltából látványos szabadtéri válogatás látható a Várkert Bazár Glorietthez vezető rámpáján. Szintén a fesztiválhoz kapcsolódóan Vladimir Birgus, a cseh fotóművészet emblematikus figurája So Much, So Little című kiállítása a Budapest Music Center kiállítóterében régiónk rendszerváltás előtti feszült légkörét idézi meg.

ART PHOTO BUDAPEST: továbbra is fókuszban a fotóművészet

Az Art Market Budapest fotóművészeti szekciójaként 2014-ben alapított Art Photo Budapest a nemzetközi fotográfiai élet megbecsült komponense, amely Közép- és Kelet-Európa egyetlen nemzetközi fotóvásáraként ezúttal a hagyományosan népszerű kiállítási anyag mellett több csemegével is szolgál a fotóművészet iránt érdeklődőknek.

A közép- és kelet-európai régió vezető fotógalériája, a bécsi és ljubljanai kiállítóhelyekkel rendelkező Photon és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ közreműködésével az Art Photo Budapest úgynevezett portfolio review keretében fotóművészek számára teremti meg a konzultáció lehetőségét az eseményre meghívott neves nemzetközi szakértőkkel. A konzultációsorozat nyertese kiállítási lehetőséget kap az Art Photo Budapest jövő évi programjában.

A Capa Központ az Art Photo Budapest szakmai partnereként több további esemény létrehozásával is hozzájárul a fotóművészeti seregszemle sikeréhez, amelyek közül kiemelkedik Brandei Estes, a Sotheby's fotóművészeti igazgatója szubjektív tárlatvezetése, amelyen a nemzetközi fotós piac egyik legbefolyásosabb személyisége személyesen mutatja be a kiállítás anyagából válogatott kedvenceit.

360 DESIGN BUDAPEST

A globális művészeti életben és a műtárgypiacon jól ismert jelenség a képzőművészet és a design közötti határvonalak elmosódása. A hazai kreatív ipar két zászlóshajója, a Magyar Divat & Design Ügynökség illetve az Art Market Budapest 2021-ben partneri viszonyt hozott létre annak érdekében, hogy a két terület egymás tartalmai iránt fogékony közönségét összekapcsolja, és a kézenfekvő szinergiákból fakadó lehetőségeket hatékonyan kihasználja.

A Magyar Divat & Design Ügynökség a partneri viszony keretében az Art Market Budapestnek is otthont adó Bálna Budapest földszinti kiállítóterében 360 Design Budapest címmel különleges kiállítást hoz létre. A hazai design kiemelkedő szereplőit felsorakoztató válogatás a kreatívipari tárgyakat új, innovatív és fenntartható módon mutatja be a közönségnek a magyar és regionális tervezők ismertségének széleskörű növelése és a hazai designmárkák nemzetközi piacra lépésének segítése szándékával. Az esemény a környezettudatosság, az újrahasznosítás és az anyagtudatos design fontosságára is igyekszik felhívni a figyelmet. A Magyar Divat & Design Ügynökség és az Art Market Budapest a kiállításhoz kapcsolódó eseménysorozat több elemének létrehozásában, így kerekasztal-beszélgetések, tárlatvezetések szervezésében, a marketing kommunikáció területén és a VIP vendégek fogadásában is együttműködik. A partnerség kialakításával olyan programok létrehozása a cél, amelyek Európa szerte kiemelkedő szakmai és turisztikai vonzerővel bírnak.

INSIDE ART konferencia

Annak hagyományos kísérőprogramjaként az Art Market Budapest 2021 kiállítási napjain és helyszínén Inside Art címen szervezett nemzetközi művészeti konferencia jelentős nemzetközi szakmai személyiségek részvételével, előadások és panelbeszélgetések formájában ad bepillantást a művészeti élet és piac aktualitásaiba, az azok jelenét és jövőjét formáló trendekbe.

A tematikus szakmai napok közül ezúttal az október 9-i program érdemel külön kiemelést: a Liget Budapest és az Art Market Budapest együttműködésében a nagyszabású, összetett kulturális infrastruktúra-fejlesztések és multifunkcionális kulturális központok szerepét és jelentőségét teszik az előadók vizsgálat tárgyává. A hagyományosan a globális művészeti és műtárgypiaci trendek bemutatására és elemzésére fókuszáló nemzetközi szakmai találkozón ezúttal a Liget Budapest Projektről szóló prezentáció esettanulmányként vezeti fel a neves külföldi szakemberek beszélgetését.

A konferencia további napjain a Visegrad Contemporary fesztivál részeként a regionális kulturális együttműködés jelentősége (október 8.), az Art Photo Budapest kísérőeseményeként a fotográfiának a történelmi események feldolgozásában játszott szerepe (október 10.), valamint jelentős külföldi magángyűjtők részvételével a magángyűjtemények intézményesülésének folyamata (október 7.) kerül feldolgozásra.

„Az Art Market Budapest a világjárvány miatt kritikussá vált időszakban megszakítások nélkül a közönség rendelkezésére állt, sikerrel élt a különleges helyzet adta lehetőségekkel, így 2021 októberében rendkívül széles művészeti választékkal újra Európa egyik legvonzóbb művészeti találkozóhelyeként nyitja meg kapuit a közönség előtt” – emelte ki Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító-igazgatója.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) immár 15. alkalommal főszervezője a Múzeumok Őszi Fesztiváljának, melyet ezúttal is az NKA támogatásának köszönhetően valósít meg.

A múzeumi harmónia mottót viselő rendezvénysorozat a múzeumok testet-lelket-szellemet harmonizáló szerepére kívánja felhívni a figyelmet. A sokszínű programkínálat bemutatja, hogyan járulhatnak hozzá a múzeumok az egészség megőrzéséhez, vagy épp a rekreációhoz.

A rendezvénysorozat kiemelt tematikája idén a Többszólamú múzeum címet kapta, mely a múzeumok sokoldalúságára hívja fel a figyelmet, többek között a testi-szellemi-lelki megújulás fellegváraként bemutatva az intézményeket.

A fesztivál másik újdonsága a Tiétek is a múzeum! tematika, mellyel a koronavírus-járvány ideje alatt a frontvonalban helyt állók részére szeretnék kifejezni a múzeumok köszönetünket.

A Múzeumi harmónia mottó kapcsán idén kiemelt szerephez jut a zene. A zenés tárlatvezetéseknek, múzeumi helyszíneken megtartott kamarazenei, szabadtéri vagy online koncerteknek több, 2021-re eső jubileumi évforduló – Cziffra György világhírű zongoraművész születésének 100., Bartók Béla születésének 140., Egressy Béni halálának 170. évfordulója, valamint az október 1-re eső Zene világnapja – ad aktualitást.

A fiatalokat megszólító 16+-os témakör idén A zene szárnyán címet kapta.

Igazi felfedezéseket tehetnek az érdeklődők a Múzeumi kulisszatitkokat felfedő programokon, ahol a látogatók szeme elől rejtett múzeumi zugok mellett a szakmai munkába is betekintést nyerhetnek. A rekreációt szolgálják a Sétálj, gyalogolj, bringázz velünk! tematika programjai is, melyek múzeumi szakemberek vezetésével tartott egészségmegőrző–helytörténeti séták, kerékpártúrák. Ezúttal is kilépnek falaik közül a muzeális intézmények az Utazó Múzeum tematikához kötődő programjaikkal, és lehetőség nyílik a tartalmas kikapcsolódásra a Múzeumi Őszbúcsúztató – Engedd el magad! és a Múzeumi szünetelő programokon.

A változatos programkínálatról az oszifesztival.hu weboldalon olvashatnak bővebben.

Néhány kedvcsináló program a Múzeumok Őszi Fesztiválja kulturális kínálatából:

LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJA – SLOW LOOKING

Október 10-én a Lelki Egészség világnapján magunk mögött hagyhatjuk a pörgést, az állandó lüktetést és kísérletet tehetünk a kortárs művészet pár darabjának meditatív befogadására, egyfajta békés szemlélődésre a Ludwig Múzeum megújult állandó kiállításában. REGISZTRÁCIÓ SZÜKSÉGES: [email protected]

 PÁL UTCAI FIÚK

FERENCVÁROSI, JÓZSEFVÁROSI KALANDOZÁS A REGÉNY ÉS MOLNÁR FERENC NYOMÁBAN ZOLTÁN ÁRON SZÍNMŰVÉSSZEL

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum jóvoltából megvalósuló programon elindulhatunk Nemecsek, Boka, Molnár Ferenc lábnyomán, hogy bebarangoljuk Ferencváros, Józsefváros titkos ösvényeit, melyek a Pál utcai fiúk titkait rejtik. Ebben Barabás lesz segítségünkre, avagy Zoltán Áron, aki a Vígszínház előadásában Barabás karakterét formálja meg. A regény és a helyszínek mellett az előadás kulisszatitkait is megismerhetjük. Október 7-én és 10-én minden színház – és irodalomkedvelőt várnak szeretettel.

E-ROLLERES VÁROSI TÚRA – HÍRESSÉGEK BUDAPESTJE

E-rolleres túra keretében fedezhetjük fel október 17-én, hogy az Andrássy út híres lakói milyen stílusú épületekben laktak és hogyan rendezték be otthonaikat. Joó Julianna művészettörténész vezet el bennünket a 19. századba, ahol  megismerkedhetünk ezen időszak híres magyar képzőművészeinek, iparművészeinek, íróinak és színészeinek életével, lakóhelyével.

ZENÉS MEDITATÍV KONCERT AZ ÉJ LEPLE ALATT

A Természettudományi Múzeumban, október 29-én, egy éjszakába nyúló, lazító meditatív koncert részesei lehetünk, ahol nemcsak a program, de a helyszín is – a múzeum különleges építészeti megoldású Kupolacsarnoka – igazi különlegességnek számít. Az ellazulásban hegedűszó és hangtálak segítenek majd.

DAVID BOWIE ARCAI (FILM)

A Várkert Bazárban október 12-én és 19-én a David Bowie arcai angol dokumentumfilmet mutatják be, mely a londoni Victoria and Albert Musem rendkívül népszerű, az énekes életét bemutató kiállítás záró tárlatvezetése alapján készült. A film mélyebb betekintést enged a kreatív zseni és popkulturális ikon művészetébe. A Várkertbazár a MŐF keretében számos más vetítésnek is otthont ad, kérjük, böngésszenek programjaik között.

LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ, LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK!

Vajon nagymamáink, dédmamáink “plázáztak”-e Budapesten? A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának programján erre is fény derül. Az október 16-i sétán a híres, nagy áruházak helyeit járhatjuk végig a Rákóczi út mentén, mely neonreklámokkal hívogatta a vásárlókat. Úttörő, Lottó, Corvin, Otthon, Verseny... Az idősebbek számára nosztalgia, a fiataloknak egy életérzés bemutatása.

AZ OPERETTKIRÁLY

Ki ne hallott volna Hajmási Péterről? Vagy arról, hogy a lányok angyalok? Október 22-én együtt dúdolhatjuk ezeket a dalokat egy könnyed városnéző séta keretén belül, a Balaton fővárosában, Siófokon! Ismerjük meg a híres operettszerző, Kálmán Imre életének fontos helyszíneit, eseményeit és a szerző műveit. A BRTK Könyvtár és Kálmán Imre Emlékház programja előzetes regisztrációval várja a látogatókat.

A TERMÉSZET HARMÓNIÁJA

Irány a Mátra! Az MTM Mátra Múzeuma három alkalommal, három különböző útvonalon hirdet gyalogtúrát a Mátrába az érdeklődők számára. Geológus és gombaszakértő segítségével fedezzük fel közösen a természetben rejlő kincseket és harmóniát, a színeket, formákat, illatokat és hangokat.

Reméljük, meghoztuk a kedvet ahhoz, hogy minél többen felkerekedjenek! Tartsanak velünk a Múzeumok Őszi Fesztiválján!

További programokért kérjük látogasson el a http://www.oszifesztival.hu/ weboldalra.

A Bounty útnak indul

A 18. század végén a Karib-szigeteken dolgozó több millió rabszolga élelmezése komoly fejtörést okozott a „tulajdonosoknak”, hiszen minden egyes adag étel a hasznukat csökkentette. Olyan megoldást akartak találni, amelynek segítségével olcsón és egyszerűen tudják táplálni a rabszolgákat. Az egyik lehetőség a kenyérfa gyümölcse volt. Feltételezték, hogy a tápláló, lédús termény önmagában elegendő a nehéz fizikai munkát végző emberek életben tartására, így nem kell drága gabonával vagy hússal etetni őket. A kenyérfa ugyan a Karib-szigeteken nem termett, a brit birodalom mérete és szervezettsége viszont lehetővé tette, hogy a világ másik végéből importálják. Abban reménykedtek, hogy Tahiti szigeteiről betelepítik a Nyugat-Indiákra is, és ezzel megoldják az ültetvényesek egyik legfőbb gondját.
Egy Bethia-nevű szénszállító hajót átalakítottak gyümölcsszállítóvá, átnevezték Bountyra, és egy William Bligh nevű, harminchárom éves főhadnagyot neveztek ki kapitányának.

Bligh tapasztalt hajós volt, részt vett például James Cook utolsó utazásán a híres Resolution nevű hajó navigátoraként. A Bounty navigációs tisztje a tíz évvel fiatalabb Fletcher Christian lett.

A küldetésnek már az indulása sem sikerült jól. Hiába akartak Dél-Amerika megkerülésével, a Horn-fokot körülhajózva átjutni a Csendes-óceánra, a viharos szél többször is visszakergette őket. Egy idő után Bligh feladta a küzdelmet, és megindultak az ellenkező irányba. A dél-afrikai Jóreménység foka mellett, szinte az egész Földet megkerülve voltak kénytelenek eljutni Tahitire.

Bligh kiváló kapitány volt, a kor átlagához képest emberséges és felvilágosult. Igaz ugyan, hogy makulátlan rendet követelt meg a hajóján, de cserébe odafigyelt a legénységére. A hosszú utazásokon a legpusztítóbb betegség, a skorbut elkerülésére gondosan összeválogatott, vitamindús étrendet vezetett be, megfelelő pihenőidőt biztosított a tengerészeknek, és még szórakozási lehetőségeket is adott nekik. A büntetések a brit szokásokhoz képest enyhék voltak: Tahitiig mindössze egyetlen tengerész kapott tizenkét korbácsütést tiszteletlen viselkedésért.

Hedonistákból lázadók

Amikor 1788 októberében végre odaértek, a hajó már egy éve úton volt, és ötvenezer kilométert tett meg a tengeren. Óriási megkönnyebbülés következett. Az őslakosok, akik alig több mint húsz évvel korábban találkoztak először fehér emberrel, barátságosak voltak. A nők szabadon közeledtek az egzotikus, fehér férfiakhoz, a legénység átadta magát a pihenésnek és az érzéki örömöknek. Bligh azonban önmegtartóztató életet élt, és egyre jobban felháborodott a legénység kicsapongásai miatt. A pihenés öt teljes hónapig tartott, ez idő alatt fellazult a szigorú rend, amelyben mindaddig éltek. A Bountyt végül teljesen megpakolták kenyérgyümölccsel, és a tengerészek nagy bánatára 1789 áprilisában útnak indultak.

A hajózás ettől kezdve egyre feszültebb hangulatban zajlott. A kapitányban forrtak az indulatok és a korábbi sérelmek. Bántotta, hogy nem kapott hivatalos elismerést, miután Cook kapitánnyal hajózott huszonegy évesen, és frusztrált volt, mivel az amerikai függetlenségi háború után kevés pénzért számára megalázó munkákat kellett végeznie a haditengerészetnél. Ezt a küldetést is csak komoly anyagi áldozatok árán érte el, ráadásul minden személyes kényelméről le kellett mondania, mivel még a tágas kapitányi kabint is a gyümölcsök tárolására alakították át.

Kép

Fletcher Christian - Kép: Wikipedia

Ingerült volt, és egyre gyakrabban osztogatott büntetéseket. Mindennapossá vált a korholás, a megalázás, egymás után következtek a korbácsolások. Bligh haragja valami oknál fogva egyre inkább Fletcher Christian felé irányult. Annak ellenére, hogy korábban szívélyes viszonyban voltak egymással, sőt Bligh még pénzt is kölcsönzött a fiatalembernek, hazaúton a kapcsolatuk elmérgesedett. Ahol tudott, bosszút állt a navigátoron. A mai Tonga-szigeten például néhány tengerésszel a partra küldte vízért, de nem engedte, hogy fegyvert vigyen magával. Miután a gyanakvó őslakosok megfutamították Fletcheréket, a kapitány gyáva gazembernek nevezte őt, és még azzal is megvádolta, hogy kókuszdiót lopott a kabinjából.

Christianban végül megpattant valami, és elhatározta, hogy elfoglalja a hajót. Több tengerésztársa is jelezte neki, hogy benne vannak a dologban, ezért akcióba léptek.

Egy csöndes hajnalon váratlan rajtaütéssel átvették az uralmat a fedélzeten, majd a hajó puskáit tartalmazó ládáról leparancsolták az őrzésére kirendelt, rajta alvó matrózt, és felfegyverkeztek. Bligh kapitányt felébresztették, a kezét megkötözték, és közölték vele, hogy a hajót mostantól ők irányítják.

Christian nem volt lovag

A lázadás és a hajó elfoglalása halálbüntetést vont maga után, ezért tudták, hogy nincs visszaút. A kapitányt és a hozzá hű emberek jó részét a hajó legnagyobb, hét méter hosszú mentőcsónakján a tengerre tették. A számkivetetteket ellátták valamennyi élelmiszerrel, néhány karddal, átengedték nekik a hajónaplót és a megbízási dokumentumokat. Christian nagylelkűen átadta Bligh-nek a saját szextánsát, majd útjára bocsátották a tizenkilenc emberrel veszélyesen túlterhelt járművet.

A Bounty először Tubuai szigetére hajózott, ahol azonban még partra sem szállhattak, az őslakosok máris harci kenukon támadtak rájuk. Christian ágyúval lövette őket, megölt tizenkét embert, majd diadalmasan partra szállt a lázadókkal. Tudták, hogy Bligh valószínűleg partot ér valahol, hazajut Angliába, majd a törvény emberei rövidesen keresni kezdik őket.

Az volt a tervük, hogy létrehoznak egy tartós települést, ahol egy kis szerencsével soha nem találják meg őket. Csakhogy a helyiek segítsége, és főleg nők nélkül semmire sem mentek volna, így kénytelen-kelletlen visszamentek Tahitire.

Fletcher Christianról itt már egyértelműen bebizonyosodott, hogy korántsem az a gáncs nélküli lovag, akit évszázadokkal később Clark Gable és Mel Gibson is megszemélyesített a filmvásznon. A tahiti őslakosoknak azt hazudta, hogy az általuk szinte istenített Cook kapitánnyal alapítanak falut. Így szerzett sok élelmiszert és szerszámot, nem is beszélve arról a körülbelül harminc emberről – nőkről és férfiakról vegyesen – akik hajóra szálltak velük, hogy visszamenjenek Tubuaira.

Bligh kapitány kitartása

A tervük itt sem vált be. A helyiek és az újonnan érkezettek között állandósult a konfliktus: a nők és a vagyontárgyak végletesen megosztották őket. Mindez egy szabályos csatában csúcsosodott ki, ahol Christian követői hatvanhat embert öltek meg. A kezdeti lelkesedés elpárolgott, és csak nyolcan maradtak hűek Christianhoz. A többiek azt követelték, hogy vigyék vissza őket Tahitire. Ez meg is történt, de az ottaniak időközben értesültek az angolok hazugságairól, és megtudták, hogy Cook kapitány már húsz éve halott. Fletcher megint a megtévesztés eszközéhez folyamodott. Engesztelő ünnepségre hívta a tahitiakat a hajóra, majd az evés-ivás ideje alatt titokban felszedte a horgonyt, és elhajózott. A kilenc brit tengerész húsz embert, köztük tizennégy nőt ejtett foglyul, és hurcolt magával. Tizenöt brit matróz Tahitin maradt.

Kép

A hajó filmhez készült másolata - Kép: Wikipedia

Most már végleges menedékhelyre volt szükségük, ezért úgy döntöttek, a térképeken sem szereplő Pitcairn-szigeten fognak letelepedni. Hosszas keresgélés után a Bounty megtalálta a teljesen lakatlan szigetet, és a vegyes társaság partra szállt. A hajót felgyújtották, és a harmincöt ember 1798 szeptemberében letelepedett.

Bligh és társai, miután egyedül maradtak a tengeren, úgy döntöttek, hogy az európai civilizáció legközelebbi pontjára, az Ausztráliától északra fekvő holland gyarmatra, Timor szigetére indulnak. Hatezerötszáz kilométeres útra vállalkoztak egy túlterhelt lélekvesztőn. Bligh azonban vérbeli hajóskapitány volt, a szaktudását és a tapasztalatát itt is nagyszerűen használta ki. Tűző napon, hidegben, viharokban, állandóan nedvesen, gyakran a végső kétségbeesés szélén navigálta a csapatát.

Menet közben rendületlenül folytatta a nyakas brit kapitányok munkáját: térképet rajzolt, hajónaplót vezetett, miközben énekléssel és közös imádkozással próbálta tartani a lelket a társaiban.

Végül június 2-án, majdnem másfél hónapnyi kínlódás után partra szálltak Timor szigetén. Bligh azonnal jelentette a lázadást a hatóságoknak, és 1790 márciusában már Angliában volt. Hősként ünnepelték, a hatóságok pedig azonnal útnak indították a Pandora nevű hajót a lázadók kézre kerítésére.

Erőszak és révbe érés

A Tahitin maradt hajósok ezalatt két részre szakadtak. A kisebbik társaság az alkohol és az erőszak csapdájába esett: gyilkosságok és vendetták áldozatai lettek. A többiek fenntartották a hajón megszokott, Bligh-féle rendet, beilleszkedtek a tahiti társadalomba, nyelvet tanultak, megházasodtak, és még a bőrüket is kitetováltatták. Őket találta meg a Pandora 1791 márciusában. Akárhogy kérdezősködtek, a Bounty hollétéről senki nem tudott. Minden túlélőt elfogtak, és a hajón a Pandora szelencéje gúnynevű zárkába csukták őket. Diadalmasan elindultak velük Angliába, nemsokára azonban zátonyra futottak, a hajó elsüllyedt, és a megbilincselt foglyok közül négyen tehetetlen rabként fulladtak meg. A túlélők – megint csak bilincsben – egy Bligh kapitányéhoz nagyon hasonló csónakkaland során értek Timorba, onnan pedig haza. A lázadók közül a bíróság négyet felmentett, a többieket halálra ítélte, de végül csak kettőjüket akasztották föl.

Fletcher Christian és társai sem jártak jobban a Pitcairn-szigeten. Igaz ugyan, hogy a rejtekhelyüket sokáig senki nem találta meg, de az erőszak itt is utat talált magának. A nők „tulajdonjoga” miatt borzalmas mészárlás kezdődött, a tahitiak és az európaiak vérbosszúk egész sorozatában gyilkolták egymást. Volt, akit lelőttek, másokat fejszével vertek agyon. Christiant és négy társát tahitiak ölték meg. Az európaiak közük csak négyen maradtak életben, végül ők teremtették meg a rendet. A tahitiakkal együtt létrehoztak egy békés közösséget, majd mintaszerű minitársadalmat építettek ki az apró szigeten.

Amikor 1814-ben két brit hajó érkezett, egy jól működő települést találtak. Férfiak, nők, és gyerekek éltek tisztességben, köztük Fletcher Christian fia, akit az egyik tahiti nő szült neki.

A lázadók közül már csak egy John Adams nevű férfi volt életben.
A britek okafogyottnak látták az igazságszolgáltatást, ezért elköszöntek és hazamentek. Adams 1829-ben, a pitcairni közösség megbecsült alapítójaként halt meg. A lázadók leszármazottai a mai napig ott élnek. Nem akarnak túl szoros kapcsolatot tartani a külvilággal: a szigetre csak évente négyszer, külön engedéllyel tizenkét ember látogathat el a postahajóval.

Bligh kapitány még többször bajba került a lobbanékonysága miatt, egyszer például káromkodásért hadbíróság elé állították, és figyelmeztetésben részesítették. Végül így is szép karriert futott be, altábornagyként halt meg 1817-ben. Az első filmet alig több mint száz évvel később készítették a Bountyról. Bligh már ebben is a negatív hős volt, Christian pedig a szabadságharcos.

Az Afrika-vadász ifjúkora

Kittenberger Kálmán a felvidéki Léván született 1881-ben igen szegény iparoscsaládban. Édesapja, Imre suszter volt, édesanyja, Hangyási Antónia vállára nyolc gyermek nevelése nehezedett. Kálmán szülővárosában volt kisiskolás, majd gimnáziumi tanulmányokba kezdett, ezt azonban anyagi okokból kénytelen volt megszakítani. Ekkor a helyi tanítóképzőbe iratkozott át, hogy a szegény néptanítóknak, a nemzet napszámosainak útját járja. A képzőben Krick Jenő, az állat- és növényvilág kiváló ismerője, amatőr tudósa, a lévai múzeum megalapítója volt a tanára, aki megtanította a preparátori mesterségre, majd beajánlotta a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol további pesti tanárképzői tanulmányai mellett díjazás nélküli segédpreparátori állást kapott. Közben nyomorgott, de magánszorgalomból jártasságot szerzett a zoológiában, különösen Afrika állatvilágának ismeretében. Kapcsolatba került az ekkor már ismert tudósnak és természetrajzi írónak számító Herman Ottóval és a távoli Új-Guinea állat- és növényvilágának és az ottani emberek életének tanulmányozása révén nemzetközi hírnevet szerzett Bíró Lajossal. Anyagi gondjai azonban nem oldódtak meg, családja sem tudta támogatni, így megélhetését biztosító állás után kellett néznie. A Brassóhoz közeli Tatrangban, a hétfalusi csángók világában lett néptanító 1902-ben, talán azért is, mert a környéken hódolhatott szenvedélyének, a vadászatnak. Ekkor jelent meg első könyve, A madarak preparálásáról. A következő évben azonban rámosolygott a szerencse.

A vagyonos délvidéki földbirtokos, szenvedélyes vadász és utazó, Damaszkin Arzén afrikai vadász- és gyűjtőútra indult és kísérőt, preparátort keresett expedíciójához, Kittenberger pedig élt a lehetőséggel. 

Évtizedek Afrikában

Afrikai tartózkodásának költségeit Damaszkin állta, utazását azonban neki kellett fedeznie. Sikerült elérnie, hogy a Nemzeti Múzeum egyesztendei fizetést utaljon ki előlegként, ő pedig cserébe vállalta, hogy Afrikában gyűjtőmunkát végez a múzeum természetrajzi gyűjteménye számára. Kittenberger Kálmán Damaszkin társaságában alig huszonkét évesen Mombasa kikötőjében, az akkor még angol gyarmat Kenya területén lépett Afrika földjére. Kettejük közös szafarija azonban nem tartott sokáig, Damaszkin a vadászathoz és a gyűjtőmunkához szükséges felszerelését hátrahagyva néhány hónap múlva visszafordult, Kittenberger egyedül ment tovább. Vadász- és gyűjtőmunkája támaszpontjául Moshit, az akkor még német gyarmat Észak-Tanganyikában fekvő várost választotta, onnan indult nagyobb utakra. A következő hónapokban a Kilimandzsáró hófödte csúcsát kerülgetve a nagy felfedező, Teleki Sámuel gróf nyomát követve szinte állandóan úton volt, bár közben többször megsérült, baleset érte.

A legkomolyabb az 1904. július 11-i oroszlántámadás volt, fegyvere az első lövés után csütörtököt mondott, a megsebzett oroszlán pedig rárontott és leütötte.

Saját, később könyvében is rögzített, izgalmasan hátborzongató beszámolója szerint az mentette meg, hogy meg tudta markolni a nekiugró állat nyelvét, mire az visszahőkölt, ő pedig újratöltve fegyverét le tudta teríteni. Hét komolyabb sebbel, egyik ujjpercét végleg elveszítve kórházba került, ahol felépülése három hónapot vett igénybe. Ez azonban nem szegte a kedvét. Rövid időre hazatért, ám múzeumi támogatással hamarosan ismét Afrikába indult. Ezen az 1906-1907-es második útján Kenyából kiindulva Etiópia az európaiak előtt szinte még teljesen ismeretlen régióját, a Vörös-tenger partján fekvő Danakilföldet kereste fel. Harmadik, katonaidejének letöltése utáni, 1908 és 1912 közötti utazása tovább tartott. Ekkor gyűjtőmunkát végezve a Viktória-tó környékét kereste fel, járt Ugandában és Belga-Kongó szomszédos vidékein. 1913-ban tért vissza újra Kelet-Afrikába, a következő évben azonban kirobbant a világháború. Az angol hatóságok a gyarmataikon tartózkodó, a Központi Hatalmak országaiból származó polgárokat internálták. Csak a személyes holmija maradt meg, felszerelését, gyűjtését lefoglalták. Indiai internálótáborba került, ahol öt esztendőt töltött, 1919-ben térhetett haza. 

Kép

Kép: MTI/Bartal Ferenc

A kalandok gyümölcsei

Rövid időre önkéntesként belépett a Nemzeti Hadseregbe, 1920-ban azonban, miközben egyre több időt nagymarosi kis házában töltött, átvette a Nimród címen megjelenő vadászújság szerkesztését, amelynek 1929-től már ő volt a tulajdonosa is. A lap révén ismerkedett meg, kötött barátságot a lelkes vadásszal és természet­ismerő íróval, Fekete Istvánnal, aki később élettörténetét is megírta, valamint az amatőr zoológus és Afrika-vadász Horthy Jenővel, a kormányzó testvérével, valamivel később pedig a hozzá hasonló nagy vadász és vadászati író gróf Széchenyi Zsigmonddal. Ötödik és hatodik, egyben utolsó afrikai útjára a korábbiaknál kedvezőbb anyagi feltételek között és alkalmasabb felszerelés birtokában Horthy Jenő társaságában indult 1925-26-ban, illetve 1928-29-ben. Ezeken az útjain a Nemzeti Múzeum mellett már a Budapesti Állatkert megbízásait is teljesítette, a trófeák, preparátumok mellett élő állatokkal annak állománygyarapítását szolgálva.

Hat útja során különböző állatfajok 60 000 preparált példányát küldte haza, 300 új fajt azonosított, amelyek közül közel 40 viseli a nevét.

Ebben az időszakban lett ismert vadászati író, már az Állatkert munkatársaként, amelynek igazgatói székére sikertelenül pályázott is. 1927-ben jelent meg a Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában, 1930-ban pedig A megváltozott Afrika című kötete. 

Tragédiák és remeteség

A harmincas években és a negyvenes évek első felében Kittenberger korábbi gyűjtését rendezte és az állatkert prémesállat-tenyésztési programjában dolgozott. Az ostrom idején lakása megsemmisült, de ekkor még talpra tudott állni. 1946 és 48 között tovább szerkesztette a Nimródot, folytatta állatkerti munkáját. A fordulat évében azonban államosították a lapot, kirúgták állásából, elutasították nyugdíj iránti kérelmét, íróként szilenciumra ítélték. Ekkor egy régi vadászbarátja, az Afrikában három évtizeddel korábban elhunyt Kovács Ödön családja vette pártfogásába, fogadta be nagymarosi otthonába. Kittenberger feleségül vette a család leányát, Kovács Líviát, akivel élete végéig a nagymarosi hegyoldalban álló, ma is emlékét őrző vadászházban, a Sylvia-lakban élt. 1954-ben ismét munkát kapott az állatkerttől és a múzeumtól, az előbbi a macskafélék tartásával kapcsolatos témákban foglalkoztatta, az utóbbi készülő, zömében az ő és Széchenyi Zsigmond gyűjtésén alapuló Afrika-kiállításának rendezését bízta rá. Megjelenhetett A Kilimandzsárótól Nagymarosig című könyve. 1956-ban azonban újabb tragédia érte.

A forradalom idején, a harcok alatt a Nemzeti Múzeumban tűz ütött ki, életműve, az afrikai anyag a lángok martaléka lett. Ez nagyon megviselte, belebetegedett, 1958-ban pedig nagymarosi otthonában, remeteségében halt meg.

A következő évtizedben sorra jelentek meg, gyakran megcsonkítva, cenzúrázva a hagyatékából összeállított kötetei, neve lassan újból ismertté és elismertté vált. Sírja a Farkasréti temetőben van, emlékét nevében őrzi a veszprémi állatkert, Nagymaroson mellszobor, szülővárosában, Léván pedig utcanév emlékezik rá, az egymást követő fiatal generációk pedig időnként felidézhetik annak a nagy vadásznak az alakját, aki még az oroszlánnal is birokra kelt. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Hogyan befolyásolta a járványhelyzet a Margitszigeti Színház 2021-es programkínálatát?

Úgy készültünk, mintha nem lenne járványhelyzet: bizakodva, optimistán, teljes kapacitással és gazdagon válogatott repertoárral. Nem adtuk fel, hittünk az egyre javuló adatokban, reménykedtünk és felkészültünk, hogy a színházi produkciók, a művészek és a közönség élő találkozása nálunk, a Margitszigeten megvalósul. És így is lett! A tervezésnél úgymond „előremenekültünk”. Mivel erős volt az igény a kőszínházak, a társulatok és zenekarok részről is a szabadtéri színházunk felé arra, hogy az elmaradt események a közönség elé kerülhessenek, a lehetőségeinket tágítva szó szerint kimaxoltuk minden napnak mind a 24 óráját. Már látjuk, hogy a 2022-es évben is hasonlóan tágra kell nyitnunk az időkapunkat, a befogadóképességünket szélesítve.

Az eredményeket, számokat tekintve is bebizonyosodott, hogy a stratégiánk működik, hiszen közel 40 előadással, nagyszabású programokkal 80 ezer nézőt láttunk vendégül. A négy hónapon át tartó szezonban hazai és nemzetközi sztárok egyaránt felléptek a nagyszínpadon. Emellett 30 ingyenes gyerek- és családi program, irodalmi séta, a Víztorony kilátóban három 1-1 hónapos kiállítás tette színesebbé Budapest ikonikus helyszínén az idei nyarat. A nézők a nyitáskor védettségi igazolvány és személyazonosító okmány bemutatásával vehettek részt az eseményeken, majd a kormányrendelet változása után maszk nélkül is látogatható volt a színház, az ültetett nézőtérnek köszönhetően. Természetesen a művészeink már rendelkeztek oltással.

Ön megúszta a koronavírus-járványt?

Szerencsére igen. Már a harmadik oltáson is túl vagyok. Nem szeretnék lélegeztetőgépre kerülni, és személy szerint úgy gondolom, butaság elzárkózni az oltás elől. Fontos, hogy megvédjük egymást, már csak azért is, mert színházunk az értékközvetítésen túl egyéb missziót is ellát.

Évről évre több mint ezer embernek adunk munkát, életben tartjuk a vállalkozásokat, a szabadúszó művészeket, a társulatokat, a műszaki stábokat, a marketing-, a kommunikációs és a PR-részleget.

Évek óta bevált műsorszerkezettel dolgoznak: műfajilag széles spektrumot kínálnak a klasszikus zenétől az operabemutatókon és musicaleken át a balettig.

Így szinte minden korosztály megtalálja magának azt a „csemegét”, amellyel azonosulni tud. A legutóbbi felmérésünk, amely a látogatók életkorát mérte, visszaigazolta a műsorstratégiánkat: egyenlő arányban érkeznek a különböző korcsoportok a színházunkba, ami a kiegyensúlyozott működésünket is garantálja. „Nagyüzem” vagyunk, de csak a színvonalas, minőségi produkcióknak adunk helyet. Az idei szezon bővelkedett különleges, csak nálunk látható eseményekben.

Külföldi sztárfellépőnk volt többek között Stanley Jordan, Lucas & Arthur Jussen, Arturo Chacón Cruz, Maria Grazia Schiavo, valamint Calixto Bieito rendezésében George Bizet Carmen című operája is felcsendült. Verdi halálának 120. évfordulóján egy grandiózus ünnepi operagálával, Mozart évfordulóján pedig egy rendhagyó filmzenekoncerttel tisztelegtünk. A Kabaré musical a Vígszínházzal, a Hegedűs a háztetőn a Budapesti Operettszínházzal közös bemutatóink voltak. A hazai kiválóságok koncertjét is hangos siker kísérte, többek között ilyen volt a Budapest Klezmer Bandé vagy Dés László Pál utcai fiúkja a Vígszínházból. Fellépett még Presser Gábor és a Csík zenekar, Geszti Péter és Fenyő Miklós, Tóth Vera és Tóth Gabi, Zságer Balázs, és mindent vitt a Havasi-koncert.

A nyár igazi nagy szenzációja így is a Raszputyin bőrébe bújó világhírű, orosz balettművész, Szergej Polunyin volt.

Hogyan választják ki a külföldi fellépőket? Felvételeket kérnek róluk a menedzsmenttől, netán személyesen nézik meg őket előadás vagy fellépés közben?

Is-is. A technika segítségével felvesszük a kapcsolatot a nemzetközi művészek menedzsmentjeivel. Ha egy művész kvalitásairól szeretnénk meggyőződni, akkor bizony benne van a pakliban, hogy személyesen, előzetes bejelentés nélkül beülünk egy előadására. Amennyiben alkalmasnak találjuk a produkciót arra, hogy a Margitszigeten bemutassuk, elindulnak a tárgyalások. A külföldi művészek szívesen jönnek hozzánk újra és újra, bizalommal vannak felénk, mert már tudják, hogy nálunk mindig megfelelőek a fellépési körülmények, maximálisan kiszolgáljuk a produkciót és magát a művészt is. Ők pedig növelik a Margitszigeti Színház presztízsét, viszik a jó hírünket, csakúgy, mint az a 2-3 ezer néző, akik megelégedéssel távoznak a színházunkból.

Mik a tervek a következő évadra?

Egyelőre ezek még nem publikusak, de annyit elárulhatok, hogy izgalmasabbnál izgalmasabb produkciókkal készülünk jövőre is. A bevált műsorstruktúrától, konstrukciótól nem szeretnénk eltérni. Mint említettem, a jövőben is tágra nyitjuk színházunk kapuit a jó és még jobb produkciók bemutatása érdekében. Folyamatosan készülünk a 2022-es, sőt a 2023-as évre is. Dolgozunk a partneri kapcsolataink bővítésén, s november végén, december elején indulnak el azok a highlightok, amelyek segítségével már szeretnénk a karácsonyfa alá tenni a Margitszigeti Színház előadásait.